Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Bénye

2013. szeptember 03. 06:19 - Andre Lowoa

Bénye 1257 lakosú (2010. január 1.) község Monortól 12 kilométerre, keletre fekszik.
Első okleveles említése 1368-ban történt, birtokosa a Bényei család. A török uralom után elhagyott hely volt. A török hódoltság után az elnéptelenedett falut a Fáy család felvidéki evangélikus szlovákokkal telepítette be.
A Káva felé eső Templomhegyen az 1600 körül elpusztult templom alapja látható.
1796 "Binye, tót falu Pest vármegyében, birtokosa Banzay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Monornak szomszédságában, mellynek filiája. Határbéli szőlei nem nevezetesek, földgyei termékenyek, fája elég, más középszerű tulajdonságaira nézve, második Osztálybéli."
1851 "Bénye, tót falu Pest-Pilis vármegyében, a monori kerületben, Pesthez keletre 4 mfd. 2884 lakossal, kik többnyire ágostaiak, anyaegyházzal. Van itt több csinos urilak, termékeny szántóföld, szőlő, erdő. Birja felét Patay, felét Szepessy családbeliek."
A népesség 18. századtól egyenletesen emelkedett napjainkig. Az evangélikus szlovák lakosság sokáig őrizte kultúráját, anyanyelvét, melyet csak a 20. században vesztett el.
A falu büszkesége és egyetlen temploma az evangélikus templom. Műemlék mivolta és igen ritka típusú barokk fedélszéke teszik különlegessé. Az evangélikus templom 1784 és 1794 között épült - egyenes záródású szentéllyel és zömök, homlokzat előtti toronnyal -, a klasszicizáló késő barokk stílusú templomot 1879-ben részben megújították. A templomkertben Szent István szobra látható, valamint a világháborús hősök emlékére állított emlékmű. Továbbsétálva a főúton, régi házakat láthatunk. A főútról lekanyarodva a Lómen, vagy ahogyan a helyiek nevezik, a Dolina-völgybe érkezünk. Itt kerül minden évben megrendezésre a póni-fogathajtó verseny. A Leány-völgyben egy-egy időszakosan működő forrást találhatunk.


http://km.bloglog.hu/page/12/
komment

Káva

2013. szeptember 03. 06:19 - Andre Lowoa

Káva 618 lakosú (2010. január 1.) község Monortól keletre, 16 kilométerre fekszik.
Első okleveles említése 1375-ben történt. A település neve a középkori oklevelekben Kalwa, Kalna formában bukkan fel. Az etimológusok szerint a név első tagja a szláv "kal" (sár) szót tartalmazza. A XIV. században a Kálnai család birtokolja. A XV. századtól több birtokosa is ismert (például a Kápolnai család).
A török korban Káva puszta a pesti náhijéhez tartozott.
1546-ban: „Káva puszta, ráják nélkül. A jövedelem a tizedekből 205 akcse: búzatized 10 kile, kevert tized 16 kile és szénatized 25 akcse.” Haszonélvezője Haszán bin Ahmed tímár-birtokos.
1559-ben ugyanezen a környéken két Káva pusztát írtak össze: „Kálva [sic!] puszta, ráják nélkül, Pánd falu közelében, a nevezett faluval együtt fizessen: búzatizedből 6 kilét, kevert tizedből 2 kilét és 400 akcse legelőadót.” Haszonélvezőjére nincs adatunk. „Kálva puszta, ráják nélkül. Zsiger nevű falu gyaurjai művelték, vele együtt számíttassék: búzatized 15 kile, kevert tized 8 kile és szénatized 6 szekér.” Haszonélvezőjére nincs adatunk.
1562-ben ugyancsak két Káva pusztát írtak össze: „Kálv [sic!] puszta, ráják nélkül, Pánd falu közelében. A jövedelem a tizedekből 500 akcse.” Haszonélvezőjére nincs adatunk. „Kálva puszta, ráják nélkül, Zsiger falu közelében.” Jövedelmét nem tüntették fel. A tímár-defter szerint az egyik Káva puszta jövedelme 200 akcse, haszonélvezője Ali bin Alagöz tímár-birtokos.
1580-ban már csak egy Káva pusztát említettek (a jövedelméből ítélve, feltehetőleg a két pusztát együtt): „Kálva puszta, ráják nélkül. Zsiger falu közelében a nevezett falu lakosai szántják-vetik, rétjét kaszálják és állataikat ott legeltetik, és tizedváltság címén átalányban évenként 2000 akcsét fizetnek.” Haszonélvezője Haszán bin Ahmed ziámet-birtokos.
1590-ben: „Kálva puszta, ráják nélkül, Zsiger falu közelében, a nevezett falu lakosai szántják-vetik, rétjét kaszálják és állataikat ott legeltetik, és tizedváltság címén átalányban évenként 2000 akcsét fizetnek.” Haszonélvezőjére nincs adatunk.
Káva a török hódoltság végére elnéptelenedett. 1690-ben lakatlan pusztaként említik. Nem szerepel az 1715. és az 1720. évi országos összeírásokban sem. 1661-ben Halmy Gábor nyert rá adományt Wesselényi Ferenc nádortól. Tőle örökölte meg az Abaúj vármegyéből származó, evangélikus vallású fáji Fáy család egyik tagja, idősb László.
Káva 1715-ben Gombához tartozott. Ez utóbbi település szintén a Fáyok birtoka volt már a XVII. századtól. 1701-ben Fáy István és Ferenc birtoka. Új templomát is ők építették fel 1700 körül. A Fáy család – a Podmaniczkyakhoz, Prónayakhoz hasonlóan – a Pest megyei evangélikusság markáns pártfogói közé tartozott. Gombán kívül a megyében Bénye, Pécel, Maglód, Gyömrő, Dab és Apostag volt részben vagy egészben a tulajdonuk.
Káva földesura 1724-ben ifjabb Fáy László. Szervezett újratelepítését ő kezdeményezte 1725-ben, nagyrészt evangélikus szlovákokkal (valószínűleg Nógrád megyéből). A legelső néhány telepescsalád viszont magyar volt, és 1723–1724 folyamán érkezett ide.
1725-ben Puky Andrásné Fáy Kata nyert adományt Kávára többek között. A Puky család Abaúj, Borsod, Heves és Pest vármegyékben volt birtokos.
* Puky-kúria - Egy 18. században itt állt épület helyén 1830-ban építtette Puky Simon és Márton az időközben többször átalakított klasszicista kúriát. 1945 után egy ideig italbolt volt, majd általános iskola lett. A Puky-család Káván tégla- és cserépégetéssel is foglalkozott.
* Törökhíd - A híd a falu és Bénye közötti zsigerpusztai határban található, a Gombai-patak felett ível át.
Neve ellenére nem a törökök építették: Ezen keresztül szállították a középkor folyamán az erdélyi sóbányákból a sót Pestre. Korábban a Sajgón ívelt át, jelenlegi formáját 1815-ben kapta.
* A faluban egy picinyke római katolikus és egy evangélikus templom található.
* A ma iskolaként működő Puky-kastély udvarán áll a tanítók fája, amely minden pedagógusnak emléket állít, aki a településen valaha tanított. A parkban a millenniumi, az első világháborús és a második világháborús emlékmű és a Kölcsey Ferenc szobor áll.
* Hosszú-rét és a Szélmalom-domb. Védett növények is megtalálhatók itt, mint például az erdei Szellőrózsa és a Tavaszi hérics.



http://km.bloglog.hu/page/12/





Kisboldogasszony templom

A templom 1922-ben épült.
komment

Pánd

2013. szeptember 03. 06:18 - Andre Lowoa

Pánd 2081 lakosú (2010. január 1.) község Monortól 20 kilométerre, délkeletre fekszik. A falu első okleveles megemlítése 1275-ből származik. Ekkor a Pándi család mellett még az Aba nembeli Omode fia, István, illetve a Bichkey nemből származó Timót és Benedek a vidék birtokosai. A váci káptalan előtt kiállított oklevél a következő sorokban jegyzi meg a községet: „…és azon átmenve egy úthoz, melynek mindkét oldalán van határjel, s az úton határjelek között egy Harastfeugh nevű völgyhöz, s azon keresztül a Harasthfeu nevű föld mellett van három határjel, azután Pang falu felé halad és Omode fia, István földjét érinti, s ott végződik…” 1281-től Timót gyermekei a pándi területrész tulajdonosai, és Pangnak írják a falu nevét.
A település névadója egy besenyő származású férfi. Taksony fejedelem ótörök születésű felesége révén betelepülő sógorai közül a Pand nevű családfő kapta a mai Pánd területét és tőle eredeztethető a község neve. Pánd jelentése: Örs.
A X-XI. században épült fel Pánd első, 1776-ig álló temploma. A ceglédi prédikátorok által terjesztett reformált hitet követve vált a község lakosságának jelentős része református hitvallásúvá. A XV. század közepétől 1944-ig több nemes família, így egészben , bizonyos időszakokban csak részben a Szilassy család birtokolta a községet.
A település a XVIII. században élte fénykorát. A nagyszámú iparosság felvirágoztatta a falut, emellett a gazdaságban jelentősen nőtt a föld szerepe.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc toborzása alkalmával Pánd lakosai közül többen is katonának álltak.A tápióbicskei csata után a községben sebesülteket ápoltak és temettek el.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után Pándon rejtőzködött a Habsburg-terror elől Czetz János, Bem József vezérkari főnöke, honvédtábornok.
1865-ben a községbe költözött Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, és összeházasodott Szilassy György földbirtokossal. Három gyermekük született.
1902-ben felépült a mai községház épülete. 1907-ben bontották le a Szilassy-kastélyt, helyén alakították ki 1912-re a Pándi Általános Iskola intézményét. Az I. világháborúban 307 pándi lakos harcolt, 86-an meghaltak.
Az I. világháborús hősi emlékművet Pándi Kiss János szobrászművész alkotta. A szobrot 1938. október 31-én avatták fel. A műdarab talapzatát 2006 júliusában új táblát helyeztek el az 1944. november 8-i bombatámadás halálos áldozatainak emlékére. A 2012. március 15-én rendezett ünnepi megemlékezésen kopjapát avattak az 1848-4-es szabadságharc pándi hallottai tiszteletére.
1944. november 12-én, a délelőtti órákban érkeztek meg a községbe az első szovjet katonák Cegléd és Pilis felől. A front gyors ütemben áthaladt a falun, csupán néhány ágyúlövedék csapódott be, amelyek két szovjet katona halálát okozták. A település felszabadulása után repülőteret alakítottak ki Pánd északi részén, amely 1945 áprilisáig működött.
1947 és 1948 között a helyi kultúrházban népfőiskola működött. Az „aranykalászos tanfolyam” ideje alatt ide jártak praktizálni a környező települések legjobb pedagógusai és tanulói.
1999. júliusában bonyolították le az első megszervezett falunapot.
2002. november 18-án a Dunamelléki Református Egyházkerülethez tartozó Dél-Pesti Egyházmegye Pándon tartotta közgyűlését. Az egyházi régióhoz 49 gyülekezet tartozik, mintegy 120 főt látott vendégül a Pándi Református Lelkészi Hivatal.
2002. november 21-én a V.R.A.M. Kft 60 méter magas rádiótelefon-adótornyot állított fel a pándi Őrhegyen. 2010. május 12-én Schirilla György második alkalommal látogatott el a településre az Összefogás a Tápió-vidékért című jótékonysági futóprogram keretében.


http://km.bloglog.hu/page/12/
komment

Csévharaszt

2013. szeptember 03. 06:18 - Andre Lowoa

Csévharaszt 1957 lakosú (2010. január 1.) község Monortól 5 kilométerre, délnyugatra fekszik. Pusztacsév néven 1950-ben alakult önálló községgé, azelőtt Nyáregyházához tartozó alább említett területekből. Mai nevét 1951-ben kapta.
* Csév a Nyáryakkal rokon Csévi-családé volt. Már 1414-ben puszta. Később azonban újra felépült és csak a 16. század végén pusztult el. 1436-ban György esztergomi érseknek adják zálogba.
* Pótharaszt 1280-ban fordul elő először oklevélben mint "Poltharasztya". Ekkor (Nevegyi) Miklós comesé. A 14. században a király kezébe kerül, aki a felhévízi kereszteseknek, majd a 15. század elején egy apródjának adta. Ettől származott a (Pót-) Haraszti-család, amely 1484 előtti kihaltáig birtokolta. Ezután Nagylucsei Dóczi Orbán egri püspöké és örököseié volt a 16. század közepén bekövetkezett pusztulásáig. A 17. században Nagykőrös városa megvásárolta.
* Bödre már a 15. század elején Pótharaszthoz tartozó puszta, ahol a Haraszti-család vásárokat tartott. Ma ilyen néven nem ismeretes.
* Az egyetlen megmaradt ősborókás Magyarországon
* 1200-as évekbeli Pusztatemplom



http://km.bloglog.hu/page/12/





 Jézus Szíve és Mária Szíve templom


komment

Vasad

2013. szeptember 03. 06:18 - Andre Lowoa

Vasad 1822 lakosú (2010. január 1.) község Monortól 5 kilométerre, délnyugatra fekszik. A múlt században pusztákból községgé szervezett település elnevezésének alapjául a „vas” főnévből származó régi magyar személynév a Vasad szolgált, melyet 1361-ben említenek először az oklevelek, Wasad formában. A török kor előtt a birtok, -melyet már 1440-ben pusztaként emlegettek - a Halomy családé, majd Erzsébet királyné - Habsburg Albert özvegye - a Tahi községből származó Botos családnak adományozza, mely Pilis vármegye egyik legnagyobb családja. 1444-ben a király a területet – mivel a Botos család kihalt – Budai György diáknak juttatja.
A török hódoltság ideje alatt a muzulmánok akadálytalanul tudtak berendezkedni a nagy legelőkön. A falu határában sokáig fel lehetett lelni egy oszmán temető nyomait, sőt a hagyomány egy török imahelyről is szól. A martalócok elpusztított, lakatlan területeket hagytak maguk után.
A hódoltság utáni első írásos adat 1690-ből származik, s ez a Ráday család birtokaként említi.
A 17. század végén egy része Darvas Jánosé, majd (házasság révén) a Szilassy családé lett.
A falu igazi története 1756-ban kezdődik, amikor is a Ráday és a Fáy család birtokára telepesek érkeztek a Komárom megyei Marcellházáról (ma Szlovákiában van), miután református hitük miatt elüldözték őket. A szájhagyomány szerint, amikor új otthonukat keresték, egy közeli településen is lehetőségük volt a letelepedésre. Este lepihentek, de az éjszakára kipányvázott lovaik visszajöttek Vasadra. Másnap reggel itt találták meg őket, amint az ízesebb füvet legelték. A letelepedni vágyók jó jelnek tekintették ezt, és ezért választották lakóhelyül Vasadot. A szájhagyomány még arról is szól, hogy néhányan jobb területet keresvén elindultak dél felé. Erdélyig jutottak le, majd évek múlva visszatértek családostul és családokat hozva magukkal.
A mai község lakói nagy részének elődei: a Balogh, Édes, Keszeg, Marton, Mészáros, Szabó családok ősei Marcellházáról költöztek ide; a Piróthok Áporkáról, a Nánaiak Lábatlanból jöttek.
A 19. század első felében népesítette be a Ráday és Fáy család, kik birtokszomszédok voltak, és szívesen fogadták a református vallású letelepülni vágyókat. 1837-ben Felső- és Alsó-Vasad-puszta-ként említik, 360 lakossal. Vasad 1848 után Ráday gróf, Wartensleben gróf, a Darvas, a Fáy család és Lipthay család tulajdona.
A haszonbérbe dolgozó földművelő telepes lakosság 1855-1877 között vásárolja meg a házhelyeket és kerteket, földjeiket. A település birtokviszonya ekkor jelentősen megváltozott:
…1855.évi deczember 17-én kisfaludi Liptay Sándor úr (ki gyámja volt a kiskorú Lipthay Alexandrina kisasszonynak) által Vasad falu lakosaival a házhelyek és kertek iránt kötött adásvételi szerződés ügyletét unokahúga kisfaludi Lipthay Alexandrina magáévá tévén, örök áron eladja Vasad község lakosainak, Vasad falu házhelyeit s a lakosság kertjeit magában foglaló, és az ingyen átengedett utczákat és közöket, valamint a szérüskertekből és kertekből álló területet valamint szántóföldet. A templom, iskola, mesteri lak iskolaházhoz tartozó 1175 és 1/2 négyszögölnyi tért eladónő őnagysága a községnek ingyen átengedte. Ugy nem különben ajándékozza a községnek a temetőt is…
„Minthogy pedig a boldogult Lipthay Sándor úr által kötött fennthivatkozott szerződés a gyámhatósági jóváhagyást mindeddig nem nyerte el, Lipthay Alexandrina kisasszony ő nagysága pedig most nagykorúsága elérte után ama szerződést érvényre emeli és saját ígéretét teljesíteni kivánja, ennélfogva jelen szerződés tárgyává fenebb körülirt mindkét terület tétetvén, annak vevők tulajdonába bocsátása tekintetéből a szerződés következő feltételek alatt köttetik: …kötelesek a vevők 1875. évi január 1-től fogva ezen ingatlanra kivetett és ezentúl kivetendő adókat és közterheket viselni”
A 20. század első felében a Halmos-, a Wild- és a Möller-család volt a falu birtokosa. Néhány évig itt élt Hugonnai Vilma, Magyarország első női orvosa, aki Svájcban szerezte diplomáját. A falu a múlt század végétől tiszta magyar nemzetiségű.
1758-ban református elemi iskolát alapítottak, amely 1892-ben költözött különálló épületbe. 1904-ben megépült a református templom, amelyet 1991/1992-ben az állam, valamint külföldi testvérgyülekezetek és a helybeli hívek anyagi támogatásával és áldozatos munkájával felújítottak. (A református többségű faluban a katolikusok és evangélikusok Monoron gyakorolják vallásukat)
A lakosság hagyományosan növénytermesztéssel és kertészettel foglalkozott, mára azonban sokan ingáznak Budapestre (az összes dolgozó mintegy fele), és csak másodállásban „foglalkoznak a földdel”, vagy segítenek a még mindig csak mezőgazdaságból élő öregeknek. A faluban az átlagos birtoknagyság négy hektár, néhány földművelő azonban nagyobb területen (50-80 hektár) gazdálkodik. A Vasadon termelt burgonyát, répát, kisdinnyét, káposztát a budapesti piacokon ma is könnyű értékesíteni. Ennek megfelelően a falu mindig jómódúnak számított, a lakosság relatíve magas életszínvonala pedig a rendszerváltás után is megmaradt.
* Református templom
* Első és második világháborús emlékmű. A református templom mellett található. Az emlékművet a falu lakosainak összefogásával újították fel 1988-ban.
* Szemző kastély: történelmi jellegű épület. 2004-ig itt működött a Pest megyei diákotthon és általános iskola.
* Möller-kúria
* Katolikus kápolna
* Székely kapu és a kopjafa a Millenniummi Parkkal
* Szilassy Iskola
* Halmosi Iskola
* Szovjet emlékmű
* Repülőirányító
* Katolikus templom romjai



http://km.bloglog.hu/page/12/





Jézus Szíve és Szent Kereszt tisztelete kápolna

A telepulés templomának tetőszerkezetét elhordták és 1980-ban összedölt.

A kápolna építését 2006-ban kezdték. 2007. július 1-én Varga Lajos segédpüspök szentelte fel.

A Jézus Szíve és a Szent Kereszt tiszteletére szentelt kápolnát a 2005-ben boldoggá avatott Charles de Foucauld, Károly testvér oltalmába ajánlották.
Magyarországon ez az első kápona és közösségi ház, ahol boldog Károly testvér közbenjárását kérve, testvéri közösségben tudnak találkozni jóakaratú, Istent-kereső emberek.



komment

Péteri

2013. szeptember 02. 21:29 - Andre Lowoa

Péteri 2177 lakosú (2010. január 1.) község a 100a-s/Szolnok-Cegléd-Budapest/ vasútvonal mentén, Gyömrőtől 4 kilométerre, délre fekszik.
A községre vonatkozó első adatok 1246-ból származnak. Az egykori település helye a maitól mintegy két kilométerre helyezkedett el. A törökdúlás idején a község teljesen elpusztult, 1690-ben lakatlan helyként írták össze.
Péteri első írásos említése 1258-ban történt. A település 1742 előtt puszta volt: az akkori földesúr, Bohus Dániel ebben az évben telepített ide hét szlovák családot Zólyomból, illetve Illésfalváról. A szlovák telepesek sokáig megtartották nyelvüket és szokásaikat, napjainkban is őrzik a színes népviseletüket és ápolják a hagyományaikat.
A betelepített családok közül hét család volt, akik Bohus Dániel birtokát művelték. Ők a Hrk, Kalina, Szenyán, Hrutka, Hornyák, Tucsni, Bolcsik nevet viselték[forrás?]. A falu templomának az alapkőletétele 1822. március 20-án volt, s a templom 1830-ban készült el, majd augusztus 30-án felszentelték.
# Földváry-Boér-kúria, a művelődési házzal és az iskola könyvtárával.
# Földváry-Boér Kert, ahol a mai napig élnek olyan fák melyeket még a múlt században ültettek botanikai gyüjtemény céljából.
# Az evangélikus templom, a község egyetlen temploma, amely egy gondozott park végében található, csendes nyugodt környezetben.
# Horgásztó és pihenőpark:


http://km.bloglog.hu/page/12/
komment

Amerika szíriai merényletéről

2013. szeptember 02. 21:12 - Andre Lowoa

Ezért a sok sok bűnért mindannyian felelősek vagyunk!! Világunkat a mohó kapzsiság űzi olyan utakra, melyből halál fakad, és tapostat le könyörtelenül gyermekeket, életeket! Még a legtisztább szándék is, ha kapzsisággal vegyül lendületet ad világunkat gyermekek vágóhídjává tevő gyilkos őrületnek!!


Egy idős atya élete megtakarított pénzét rábízza egy bankra, aki azzal a pénzel üzletelni kezd, majd a haszon egy részét kamatban visszaadja, hogy abból e nagyszerű lelkiember egyetemistáknak ösztöndíjat adjon. Persze több bank is van, az atya látja, hogy egy másik bank több kamatot ajánl, természetesen csupán segítő szándéktól vezetve az atya átviszi a pénzét az eredményesebb pénzintézetben... A megrövidített bank mit tehet, nem akar kiszorulni a pénzpiacról, és megpróbálja nagyobb haszonnal kihelyezni a pénzét, esetleg olyan vállalkozásokhoz is kölcsönt ad, melyek nem éppen annyira tiszták, becsületesek, mert ugye a pénznek nincs szaga!! ... És elindul egy folyamat, egy lehúzó, háborúkba torkolló örvény és már nem lehet finomkodni. Kell a pénz, a mind több pénz, és a mi sok kis egyéni kapzsiságunk fókuszában, egy olyan világ születik, mely közömbösen szemléli a meggyilkolt gyermekeket, felnőtteket...

Mindannyian meg kellene térjünk, új világ csak akkor születik, ha minden ember bölcsen, jósággal visszafogja magát és okosan mértékletesen éli életét!! Mit tehetek hogy megálljon a vérengzés Közelkeleten? Szelíden bölcsen fogjam vissza igényeimet, űzzem szívemből távol a kapzsiságot. A mi gazdagságunkat ne pénzintézetekre bízzuk, hanem bölcsen, nagy nagy szeretettel gyermekbőrbe csomagoljuk, vállaljunk és neveljünk jósággal fiainkat, unokáinkat, bízzunk abba, hogy majd ők törődésünket, figyelmesen meghálálják! Hiszem, hogy a szeretet és a jóság is tud kamatozni!


Adjon az Isten örök nyugodalmat a megölt gyermekeknek!!

Csaba t.

komment

Dr. Verbényi István: Ünneplésünk alapjai Bevezetés a liturgiába

2013. szeptember 02. 19:26 - Andre Lowoa

7.        A szent zsolozsma

Az Imaórák liturgiája

 

            Neve a latin „officium” = szolgálat szóból ered. Jelenleg „Liturgia Horarum” = az imaórák liturgiája a neve. A keresztény közösség rendszeres, az eukarisztikus áldozaton kívüli összejövetele a nap bizonyos óráiban, még éjszaka is, hogy teljesítse az Úr felszólítását a szüntelen és kitartó imára (Lk 18,1; 21,36).

      7.1.      Eredete és története

            Az Ószövetségben naponként az üdvösség történetének két eseményét ünnepelték: este az egyiptomi kivonulást, reggel pedig a Sínai szövetségkötést. Erre emlékeztetett a jeruzsálemi templomban a reggeli és az esti áldozat (Kiv 29,38-43; Szám 28,1-8). A fogság idején az áldozatbemutatás megszűnt, de az előírt időkben elvégezték az imádságokat, amelyek a zsinagógai istentiszteletben is megmaradtak. Ezt a gyakorlatot az ősegyház is átvette (Lk 24,53; Zsid 13,15). Hippolütosz az „Apostoli hagyomány” c. művében részletesen beszámol a Reggeli dicséretről (41) és az esti Vecsernyéről (25), mint az imaórák két sarkpontjáról. Rövidesen a húsvéti vigília révén az éjszakai imaóra is megjelenik.

            Az imaórák kialakulására a legnagyobb hatással Szent Benedek volt, aki Regulájában pontosan meghatározta a szerzetesek imáinak rendjét (egy hét alatt a 150 zsoltárt, olvasmányokat és himnuszokat imádkozzanak). Ez az Officium divinum = istenszolgálat. Ez határozta meg 1500 éven keresztül a szerzetesek és a papok zsolozsmájának rendjét. Ennek a következő volt a szerkezete:

Vigília, vagy később Matutinum, melynek hétköznap két, vasár és ünnepnap három nocturnusa (része) van. 12 zsoltárból, a Szentírásból és az egyházatyák írásaiból állt az Olvasmányos imaóra.

Laudes (Dicséretek) imáját virradatkor kezdték.

A régi időszámítás szerint reggel 6 órakor volt az első óra, a Prima. Napközben háromszor jöttek össze rövid imaórára. Ezek a Tertia (´harmadik´, ma 9 óra), a Sexta (´hatodik´, ma déli 12 óra) és a Nona (´kilencedik´, ma du. 3 óra).

Alkonyatkor Ad vesperas (´estére´) szóló zsoltárokat imádkozták.

Mielőtt aludni tértek, a Completorium (´befejezés´) imája zárta a napot. Ahogy a próféta mondja: „Napjában hétszer mondok dicséretet neked” (Regula 16).

            A szerzetesi imaórák rendszerét a székesegyházak, majd részben a plébániatemplomok is átvették. Ugyanis a szerzetesek különböző okok miatt részt vettek ezek életében, sőt nem egyszer a püspök a szerzetesek közül került ki. Így a Reggeli dicséretet és a Vecsernyét, még ha nagyon egyszerű formában is, a plébániatemplomokban is végezték. Ez a székesegyházi-, vagy plébániai úzus (szokás, rend), mely kevés, ismétlődő zsoltárral, fejből is könnyen megjegyezhető volt, sok mozgalmas elemmel (vonulások, tömjénezés, stb.). A székesegyházakban a püspök a káptalan tagjaival együtt imádkozta. A hanyatlás jele volt, amikor a közösségi végzés helyett a felszentelt személyek egyedül végezték, és a közös végzéshez szükséges szövegeket egyetlen könyvben, a Breviáriumban (lat. brevis = rövid) foglalták össze.

             7.2.      Az Imaórák liturgiája

A liturgikus mozgalom évtizedekig tartó munkája gyümölcseként fektette le a Liturgikus Konstitúció IV. fejezetében a zsolozsma megújításának alapjait. Majd hétévi munka után, 1970. Mindenszentek napján kiadott „Laudis canticum” kezdetű apostoli konstitúciójával hagyta jóvá a megújított zsolozsmát, a „Liturgia Horarum”-ot, az Imaórák liturgiáját. 1971-től folyamatosan jelentek meg az egyes kötetek. Magyar nyelven a hivatalos kiadás több ideiglenes kiadás után 1991-1993 között jelent meg. Ugyancsak kiadták az egy kötetes Zsolozsmáskönyv-et, amely az Olvasmányos imaórán kívül mindent tartalmaz.

            A zsolozsma éppúgy, mint más istentiszteleti cselekmény, közösségi jellegű. Ez elsősorban a Reggeli dicséretre és az Esti dicséretre (Vecsernyére) vonatkozik. A Napközi imaórák segítenek bennünket rövid időre Istenhez fordulni, míg a Befejező imaórában (Completorium) az Isten oltalmába helyezi magát az imádkozó. Az Olvasmányos imaóra a Szentírás és más lelki táplálékot nyújtó olvasmány alapján a lelki előrehaladást szolgálja.

            Néhány fontos szempont a zsolozsma végzéséhez:

a)      az imádkozó Egyház egységét a Szentlélek hozza létre, aki minden megkereszteltben működik. Az ő erejében merjük mondani: „Atyánk” (Róm 8,15);

b)      A zsolozsma valójában dialógus. Az olvasmányokban, a zsoltárokban az Isten szól népéhez, a nép pedig az Írások ösztönzésére imájával, énekével válaszol. Ha valóban bekapcsolódik az imába, akkor ez számára kegyelmek forrása;

c)      A papi és szerzetesi közösségekben, de a plébánia templomokban is minél gyakrabban végezzék közösen a zsolozsma egy-egy imaóráját, sőt a családi életet is szenteljék meg a közös zsolozsma imával.

d)      Az egyes imaórák rendeltetése miatt kívánatos azokat a megfelelő időben végezni;

e)      Mindazok, akik a zsolozsma végzésére kötelezve vannak, örömmel kapcsolódjanak be az Istent dicsérők kórusába és imádkozzanak a rájuk bízott népért.

f)        Akik súlyos szembetegségük miatt a zsolozsmát nem tudják végezni, a főpásztor más imakötelezettséget írhat elő számukra (pl. rózsafüzér végzése);

g)      A megfelelő időben szent csendet is ajánlatos tartani, hogy ez hozzásegítsen a gyümölcsöző részvételhez;

h)      Ha lelkipásztori szempont indokolja, az egyes imaórákat misével is össze lehet kapcsolni.

        8.        A latin kiejtés szabályai

 

a    ®   mindig „á”;         

e   ®   mindig „é”;

i      ®  „i”, szó elején magánhangzó előtt, két magánhangzó között „j”. Pl. iam®jám; maius®májusz;

gu”, „qu”, „su” hangcsoportokban ® az „u” tőbeli magánhangzó előtt „v”-nek hangzik. Pl. lingua®lingvá; qualitas®kválitász; suaviter®szváviter;

ae   ®  é”. Pl. bonae®boné; de aër®aér;

oe   ®  ö”, sokszor „é”-nek is ejtik. Pl. coeli®cöli vagy céli; de Noë®Noé;

s     ®  sz”. Pl. semper®szemper;

c     ®  k” mássalhangzók, mély magánhangzók és szó végén. Pl. clamor®klámor; confiteor®konfiteor; nunc®nunk;

c     ®  c” magas magánhangzók előtt („Cecília” szabály). Pl. Cicero®Ciceró;

cc   ®  kc” vagy „kk”. Pl. ecce®ekce; peccavi®pekkávi;

ch   ®  kh”. Pl. Christus®Khrisztusz;

ph   ®  f”. Pl. propheta®proféta;

ti    ®  ci”, ha magánhangzó követi és nem áll előtte „s”, „t” vagy „x”. Pl. iustitia®jusztícia; benedictio®benedikció; de ha a „ti” szótag hangsúlyos, megmarad a „tí”. Pl. totius®totíusz.

 

            A hangsúly szabályai:

 

1.      A latin szavak utolsó szótagja mindig hangsúlytalan.

2.      Két szótagú szavaknál mindig az első szótagon van a hangsúly.

3.      A kettőnél több szótag esetében a szó végéről visszaszámított második szótag akkor, ha az hosszú (pl. excelsis), ha pedig ez a második szótag rövid, akkor a harmadikon van a hangsúly (pl. hominibus). A liturgikus könyvek ékezetekkel jelzik mindig a szavak hangsúlyát (pl. excélsis, homínibus).

 

Tételjegyzék

 

1.       A liturgia szó: mit jelent görögül, hol, mire használják a Szentírásban, az Egyházban.

2.       Mi történik a liturgiában? (definíció)

3.       Mi a liturgia? (definíció)

4.       A Mediator Dei a liturgiáról (mikor, ki adta ki, hogy határozza meg a liturgiát).

5.       A II. Vatikáni Zsinat a liturgiáról (mikor, fontos dokumentuma, meghatározásai).

6.       Liturgiák és szertartások (értelmes felsorolás magyarázattal).

7.       Liturgikus szolgálatok (felsorolása, ismertetése, egyházi rend, szolgálat, feladatok).

8.       Ki a kántor? Követelmények és elvárások.

9.       Mi a liturgia anyanyelve?

10.   Mi az imádság? Kihez, ki által, kiben szól?

11.   Az imádság fajtái.

12.   Az imádság műfajai.

13.   Ámen, alleluja, hozsanna szavak jelentése.

14.   Jel és jelkép meghatározása (példákkal).

15.   A test magatartási formái és gesztusai a liturgiában (felsorolás és szimbolikájának ismertetése).

16.   Természetből vett jelképek a liturgiában.

17.   A liturgikus jog forrásai (felsorolás, bemutatás).

18.   A templom belső berendezése.

19.   Az oltárok fajtái, az oltár felszerelése.

20.   A kehely és tartozékai.

21.   Egyéb liturgikus szerek.

22.   Liturgikus öltözékek (a miséhez öltözött pap bemutatása).

23.   Liturgikus színek (felsorolás és használati körük pontos meghatározása).

24.   Zsolozsma imaórái (nevük, végzésük, szerkezetük).

Ajánlott irodalom

Balogh Ferenc, Templomok és ünnepek. Az ősi szimbólumok világa, Szent Gellért, [Budapest], é.n.

Guardini, Romano, Az egyház szent jelei. Örökmécs, Budapest 1938.

Török József, Adoremus. Az Egyház liturgiájának ismerete az egyházzenét művelő fiatalok részére, Agapé-Ecclesia, Budapest 20002.

Verbényi István, Ministráns ABC, Szent István Társulat, Budapest 1996.



[1] Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK), 1066.

[2] KEK 1071.

[3] II. Vatikáni Zsinat, Liturgikus Konstitúció (LK), Sacrosanctum Concilium, 7-8. sz.

[4] LK 7-10.

[5] Liturgikus lexikon, Szerk.: Kühár Flóris – Radó Polikárp, Komárom, 1933, 187.

[6] Liturgikus lexikon, Szerk.: Verbényi István – Arató Miklós Orbán, Budapest, 1989, 113.

[7] LK 33.

[8] LK 51.

[9] Vö. LK 7.

[10] LK 112.

[11] KEK 1156, 1158.

 

komment

Dr. Verbényi István: Ünneplésünk alapjai Bevezetés a liturgiába

2013. szeptember 02. 19:26 - Andre Lowoa

5.        Liturgikus jog

            A liturgia definíciójánál került elő az a szempont, miszerint a liturgia az Egyház istentisztelete, melyet az Apostoli Szentszék által jóváhagyott könyvekből, szabályok szerint kell végezni. Ezért fontos ismerni e szabályok, a liturgikus jog forrásait. Ide tartozik az ünnepek rangjának beosztása is.

            Lex orandi – lex credendi – lex vivendi. Az imádság hatással van a hitre (azt hisszük, amit imádkozunk), a hit is hat az imádságra (azt imádkozzuk, amit hiszünk), mindennek pedig szoros kapcsolatban kell lennie az életünkkel.

                             5.1.      A liturgikus jog forrásai

Ø A szentmise liturgiájának legfontosabb könyve a Misekönyv. Ennek részei:
Általános rendelkezések, melyekből a misézés, miseszöveg választás, a sajátos szolgálatok rendjét tudhatjuk meg. Ezt a Misekönyv elején találjuk.
Rubrikák, melyek a Misekönyv szövegein belül segítenek eligazodni.
Ordo cantus missae, mely a Misekönyv részeként kiadott jegyzék és rendelkezés a mise énekes részeiről.

Ø Az imaórák liturgiája, vagyis a zsolozsmáskönyv. Ennek is van Általános rendelkezése, rubrikái és imaszövegei. Ennek énekléséhez hivatalos könyv nem készült.

Ø Az egyéb liturgikus könyvek hivatalos kiadásai. A hivatalos kiadásokon a Szentszék és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia engedélye van.

Ø Római naptár, mely a Misekönyvben és a zsolozsmában is megtalálható. Az ünnepek rangját, helyét határozza meg.

Ø Direktórium, amelyet évről évre hivatalosan kiad a Püspöki Konferencia. Ebben az adott év naptári napjainál megtalálható, hogy mit, milyen rangban ünneplünk, milyen miserészek és olvasmányok veendők aznap.

                             5.2.      Az ünnepek rangja

            Jelentőségüknél fogva az egyes liturgikus napok különböző ünnepélyességet mutatnak. Ennek megfelelően a szentmise részei jelzik az ünnep rangját. Az alábbi táblázat segít ebben:


 

N é v

Dicsőség

Olvas-

mány

Válaszos

zsoltár

Szent-

lecke

Alleluja

vers

Hitvallás

Prefáció

Főünnep

x

saját

x

saját

x

x

saját

Vasárnap

x

saját

x

saját

x

x

saját

Ünnep

x

saját

x

vagy

x

 

saját v. közös

Emléknap*

 

napi v. saját

x

vagy

x

 

közös

Köznap

 

napi

x

vagy

x

 

közös

* Az emléknap lehet kötelező vagy szabadon választható (fakultatív). A kötelező esetében az emléknap szentjéről kell a misét végezni, míg a fakultatív esetében választani lehet a szentről, vagy alkalmi vagy köznapi miseszövegek között.

        6.        Az ünneplés helye és eszközei

                             6.1.      A templom

            Az Ószövetségben a jeruzsálemi Templom volt az egyetlen áldozatbemutatási hely, ahol Isten jelen volt népe között. Az új szövetség kötésekor, Krisztus kereszthalálának pillanatában a régi templom kárpitja kettéhasadt, befejezte hivatását.

            Az első keresztények rájönnek, hogy lelki templomot alkotnak, mint Krisztus testének tagjai. Kezdetben ünnepléseiket magánházakban (vö. Ap Csel 2,42-47) végezték. A közösségek azonban korán meghatározott helyen kezdtek összegyűlni, az üldöztetések elmúltával pedig templomokat építettek. Ezek Isten házai, hiszen itt szólal meg Igéje, itt válik jelenvalóvá napról napra Krisztus keresztáldozata, innen száll a nép imája Istenhez és itt szentelődik meg a közösség az Egyház szentségei által. A templom „kapuja a Mennynek”, a mennyei Jeruzsálemet idézi, díszítésével a végidőre, az eljövendő világra mutat.

            Az ünneplésnek rendkívüli helyei is vannak. Pl. betegszobában, intézetekben, ahol nincs kápolna, stb. Ilyenkor is méltó körülményeket kell biztosítani.

                             6.2.      A templomok belső berendezése

            A templom két részre oszlik: a szentélyben (presbitérium) található az oltár, a papi szék (sedes), az ambó (felolvasó állvány), az oltárkereszt (felfüggesztve vagy az oltárra helyezve), előkészítő asztalka (kredencia) és a segédkezők, ministránsok ülőhelye. A hívek a templomhajóban foglalnak helyet. Itt szokták elhelyezni alkalmas helyen a gyóntatószéket és a keresztkutat.

            A templom falain látható sok templomban a keresztút, és a felszentelt templomban tizenkét kereszt jelzi azt a helyet, ahol a szentelő püspök a templomot krizmával megkente.

            A templomban kiemelt helyet kell elfoglalnia a tabernákulumnak (oltárszekrénynek), az Oltáriszentség őrzési helyének. Lényeges szempont: a templom minden helyéről jól látható legyen.

            NB.! Idegenforgalmilag forgalmas helyeknél méltó helyre kell helyezni, ahol az imádkozni szándékozók mindig lehetőséget találnak erre.

                             6.3.      Az oltár és felszerelése

            A szentély központi helye az oltár. Oltárnak nevezzük azt a helyet, ahol áldozatot mutatnak be. A katolikus templom oltárán Krisztus áldozata jelenül meg a pap imádságára. Az Újszövetség oltára maga Krisztus, aki maga áldozat és áldozat-bemutató. Az oltár tehát magát Krisztust jelképezi, valamint az utolsó vacsora asztalát, ahol az Eukarisztia ünneplését megalapította.

            Az oltárnak ezért felszenteltnek (konszekrált) kell lennie, mozdíthatatlannak (kő) és körüljárhatónak. Anyagában és kialakításában méltónak nemes feladatához. Ha nincs mód állandó oltár felállítására, nem rögzített oltár készíthető, amely lehet csak megáldott (benedikált). Az oltárkőbe vértanú-ereklyét helyeznek el, amely a küzdő és a már megdicsőült Egyház egységét jelképezi a liturgiában.

            Az oltár mellett feszület figyelmeztet arra, hogy a szentmise Krisztus keresztáldozatát újítja meg. Az oltárt gyolcsterítő fedi, mint egykor az Úr testét a sírban. Az oltáron gyertyák (2, 4, 6 v. a megyéspüspök miséjén 7) égnek, mert a világ világossága önmagát felemésztve világít itt nekünk.

                             6.4.       A liturgikus felszerelések

Áldoztató kehely (ciborium) vagy tál: a hívek részére a szentmise után ebben őrzik az Oltáriszentséget, hogy misén kívül is lehessen áldoztatni.

Áldoztató tálca: a hívek áldozásakor a ministránsok tartják az áldozó ajka vagy a keze alá, hogy az Oltáriszentség apró morzsái ne hulljanak a földre.

Ampolna (kancsó): a szentmiséhez szükséges vizet és bort viszik az oltárhoz.

Betegáldoztató pyxis: kerek, nemes fémből készült kis szelence, amelybe a betegek áldoztatásához szükséges Oltáriszentséget helyezik.

Csengő: többféle formája ismeretes: lehet kolomp, egy vagy több apróbb harangocskából álló, amely a híveket figyelmezteti a letérdelésre Úrfelmutatáskor, vagy az áldoztatás kezdetekor. A fali csengő a szentmise vagy más egyéb szertartás kezdetét jelzi.

Füstölő (turibulum) és tömjéntartó (navicula): a füstölőben lévő parázsra a tömjéntartóból tesznek tömjént.

Gyertya: a hit szimbóluma. Ezért kapja kezébe az új keresztény az égő gyertyát, hogy élete példájával világítson az emberek előtt. Az oltáron található egy, vagy kettő, ugyancsak az ünnepélyes bevonuláskor vagy evangélium olvasásához az akolitusok visznek egy-egy gyertyát.

Kehely: a szentmisénél használt három részből álló edény. Talpon álló, a szárán egy gombbal és tetején a csészéje. Mindig nemes fémből készítik, a belseje aranyozva.

Kehelytörlő kendő (purificatorium): a kehely felszereléséhez tartozik, ezzel törli szárazra áldozás után a miséző vagy a diakónus.

Kendőcske (lavabo): kézmosásnál ebbe törli meg a kezét a miséző pap.

Kereszt: megváltásunk jele. Az oltáron vagy közvetlenül mellette talpon álló kereszt a feszület. Körmenet élén hosszabb nyéllel készült keresztet visznek.

Korporálé: az oltárra helyezett, finom anyagból készült terítő, amelyre a mise alatt a kelyhet és a paténát helyezi a pap.

Misekönyv: az oltáron elhelyezett könyvben találhatók mindazok a miseszövegek, amelyeket az oltárnál végez a miséző. Ambónál a II. kötet, amely csak a misék bevonulási énekét, a könyörgéseket és az Ige liturgiájának állandó szövegeit tartalmazza.

Misekönyvtartó: kis könyvállvány, amelyre a misekönyvet helyezik az oltáron.

Olajszelencék: kerek, nemes fémből készült, üvegbetéttel ellátott kerek edények. A betegek olaját [jelzése: I(nfirmorum=betegek)], a keresztelendők olaját [jelzése: O(leum catecumenorum)], és a krizmát [jelzése: C(hrysma)] őrzik bennük.

Oltárterítő: az oltár méretéhez alkalmazkodó, nemes anyagból készült terítő, amely az oltár letakarására szolgál az Úr iránti tiszteletből.

Olvasmányos könyv: a szentmise olvasmányait tartalmazza. A, B, C évre, a Szentek ünnepeire, a hétköznapokra és a különböző alkalmakra szóló könyveket használunk.

Palla: négyzet alakú, finom fehér vagy hímzett anyaggal borított kemény lap, amellyel a miséző a kelyhet fedi le.

Paténa: a miséző kehely tartozéka. Kerek tányérka, kissé bemélyedve középen, melybe a miséhez szükséges nagyostyát teszik.

Szentségmutató (monstrancia): talpas, felső részében átlátszó üveg ablakkal ostyaház van. Benne található a holdacska (lunula), amelybe az Oltáriszentséget teszik. Körmenetek vagy szentségimádás alkalmával használjuk.

Szentségtartó (custodia): a szentségmutatóba helyezendő nagyostyát ebben a kis talpas ostyatartóban őrzik a tabernákulumban.

Szenteltvíz hintő: a hívek vagy különböző szentelendő tárgyak meghintésére való. A templomban díszesebb tartóhoz tartozik a hintő, míg praktikus okokból (főleg szállítás végett) egyszerű tartóba csavarható bele.

Tömjén: finom, keleti eredetű illatszer, melyet parázsra szórnak. A tiszteletnek, imádásnak és az Istenhez való lelki felemelkedés jele.

                             6.5.       A liturgikus öltözetek

            Az istentiszteleten az eltérő szolgálatokat a ruhák különbözősége is érzékelteti.

6.5.1. A szentmisénél használt ruhák

            a pap vagy koncelebrálók ruhái: vállkendő, miseing (alba), cingulum (fehér színű öv), stóla a miseruhával; koncelebrálás esetén miseruha (kazula), esetleg csak koncelebrációs stóla.

            diakónus ruhái: a miseing fölé, bal válláról keresztbe tett stóla és dalmatika;

            ministránsok ruhái: helyi használatban lévő ministráns ruhák.

2. Más alkalmakkor használt ruhák:

            a pap öltözéke: reverenda, karing (ezek helyett koncelebrációs alba), stóla, palást, esetleg birétum (papi sapka), vélum (díszes válltakaró, melyet a pap a vállára terít, amikor az Oltárszentséget körmenetben viszi, vagy szentségi áldást ad).

            a püspök az előbb szerepelt ruhákon kívül gyűrűt és kis viola (bíboros és érsek pirosat) sapkát, püspöksüveget (mitra) és pásztorbotot (baculum) használ. Az érsek a miseruha fölé palliumot (fehér gyapjúból készült keskeny szövetcsík, amely a nyakat gallérként veszi körül, elől és hátul kis lelógó szárral) vesz fel.

            a lelkipásztori kisegítők sajátos ruhája a kabátszerű alba, nyakukban kis fakereszt.

6.5.2. Liturgikus színek

A szentmisén használt stóla, miseruha, kehelytakaró és a más alkalmakkor használt palást az időszaknak, ünnepnek megfelelően más-más színű. Itt a színeknek is jelentőségük van:

 

·        Fehér (arany): a dicsőséget jelenti. Ezért a karácsonyi és húsvéti időben, Jézus, Mária és a nem vértanú szentek ünnepein használjuk.

·        Piros (arany): a megváltás, a vértanúság színe. Virágvasárnap, nagypéntek (= az Úr szenvedésének ünnepei), pünkösd (= a Szentlélek ünnepei), valamint a vértanú szentek ünnepeinek liturgikus színe.

·        Zöld (arany): az évközi idő vasárnapjainak és hétköznapjainak színe.

·        Viola: a bűnbánat színe. Ezért advent, nagyböjt idején, helyenként a gyászmiséken is violát használnak a fekete helyett.

·        Rózsaszín: a viola színt helyettesítheti advent 3. és nagyböjt 4. vasárnapján.

·        Fekete: a gyász kifejező színe. Temetéseken és gyászmiséken használja az Egyház.

·        Kék: nem liturgikus szín, de egyes helyeken még ma is szokásban van Szűz Mária ünnepein e szín használata.

komment

Dr. Verbényi István: Ünneplésünk alapjai Bevezetés a liturgiába

2013. szeptember 02. 19:25 - Andre Lowoa

     3.        A liturgia párbeszéd Isten és népe között

„A liturgiában ugyanis Isten szól népéhez és Krisztus most is hirdeti az örömhírt. A nép pedig erre énekkel és imádsággal felel Istennek”[7].

                             3.1.      Isten igéje a közösség életében

            Isten népe az Ószövetségben az Isten igéjének meghallgatására gyűlt össze. „Bárcsak meghallanátok ma a szavát! »Ne keményítsétek meg szíveteket, mint egykor […] a pusztában«” (Zsolt 95(94),7-8). Amint a zsinagógai istentiszteletben, éppúgy a keresztény liturgiában is lényeges az Isten igéjének felolvasása. Erre példa Jézus a názáreti zsinagógában (Lk 4,16-21). Jézus feltámadása után maga magyaráz az emmauszi tanítványoknak (Lk 24, 27. 31). Ennek a szerepe mindvégig megmarad. A II. Vatikáni Zsinat így foglalja össze: „A Biblia kincseit hozzáférhetőbbekké kell tenni, hogy Isten igéjének asztala minél gazdagabban legyen megterítve”[8]. Ezt szolgálja a három éves olvasmányos rend, amely valamennyi liturgikus könyvben megtalálható. Így megismerjük az üdvösség történetét, Krisztus misztériumát. Az Egyház tanítja, hogy Krisztus jelen van Igéjében is[9].

            A Biblia olvasásának kétféle módját ismerjük: folyamatos (continuus) olvasás, vagyis napról-napra folytatólagosan olvasunk egy-egy szentírási könyvet. Ez jellemző a hétköznapokra. Ha ezt az olvasást ünnep, vagy a soron következő szentírási résznek másutt való felolvasása miatt megszakítjuk, akkor nem folyamatos (semicontinuus) olvasást végzünk.

            Mindig gyakorlat volt a szentírási szöveg magyarázata az Ószövetségtől kezdve mind a mai napig. Ezt ma kifejezetten előírja a II. Vatikáni Zsinat, valamint az annak rendelkezéséből megjelent liturgikus könyvek.

                             3.2.      Válasz Isten igéjére: ének a liturgiában

            Többféle módon lehetséges a válasz Isten igéjére. Hallgatással, ugyancsak a szentírási szöveg válaszolásával, mint a válaszos zsoltárnál, a hitvallással, de a válaszadásban közös jellemző, hogy énekeljük azokat.

            A liturgia anyanyelve az ének.

            „Az egyetemes Egyház ránk hagyományozott zenéje felbecsülhetetlen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik leginkább azért, mert a szent szövegeket kísérő dallam az ünnepélyes liturgiának szükséges és a teljességhez tartozó része”[10]. „A sugalmazott zsoltárok szerzése és éneklése, amelyet gyakran kísértek hangszeren, szorosan kapcsolódott az Ószövetség liturgikus ünnepléseihez. Az Egyház folytatja és tovább viszi ezt a hagyományt: „Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket és ujjongjatok szívből az Úrnak” (Ef 5,19). „Aki énekel, kétszeresen imádkozik” (vö. Szent Ágoston). ...annál kifejezőbbek, minél inkább abból a kulturális gazdagságból való, amely sajátja Isten népének. Ezért a vallásos népéneket is gonddal ápolják, hogy velük felhangozhassék a hívek éneke […] az előírások szerint. […] A szövegek feleljenek meg a katolikus tanításnak, merítsenek elsősorban a Szentírás és a liturgia forrásából”[11].

                             3.3.      Az imádság

            Az imádság az emberi ész, értelem és lélek felemelése Istenhez. Ha ez lélekben történik, magán imáról van szó, ha szavakba foglaljuk és közösen mondjuk, liturgikus szöveggé válhat.

            Az imádság az Istentől megragadott ember bonyolult hódolata.

3.3.1. Az imádság fajtái

1.      Dicsőítő: Isten teremtő és általános jótéteményeinek tudatosulásából fakad. Általában költői, túláradó formában fogalmazódik meg és gyakran hálaadással kapcsolódik össze.

2.      Hálaadó: Isten egyes jótéteményeiért ad hálát.

3.      Kérő-engesztelő: Lelki és testi javakat, valamint bűnbocsánatot kérünk Istentől magunk vagy mások számára.

3.3.2. A liturgikus imádság jellemzői

A liturgikus imádság lehet szentírási vagy költött.

Mindig rövid, nem bőbeszédűséggel akarjuk megnyerni Istent.

Egyénfölötti, hogy a közösség minden tagja magáénak érezhesse, hiszen a liturgia csak összegzi és átnyújtja Istennek az egyes magánimákat.

Az oltárnál imádságunkban az Atyát kérjük a Fiú által a Szentlélekben.

3.3.3. A liturgikus imádság műfajai

1.      Zsoltárok: Dávid király 150 zsoltára az Ószövetségben.

2.      Kantikumok: a Biblia költői részei, énekei (a zsoltárok kivételével). Fontosak: Benedictus (Zakariás éneke a Laudesben, Lk 1,68-79), Magnificat (Mária hálaéneke a Vesperásban, Lk 1,47-55), Nunc dimittis (Simeon próféta hálaéneke a Completóriumban, Lk 2,29-32). A laudes második zsoltára helyett ószövetségi kantikum áll, a vesperásban pedig a harmadik zsoltár helyett áll kantikum az Újszövetségből.

3.      Himnusz: Istent vagy szentjeit dicsérő ének, verses, ritmikus formában. A zsolozsma része.

4.      Szekvencia: a szentmisén az evangélium előtt éneket költemény, amely az ünnepelt hittitokhoz kapcsolódó dogmatikus tanítást fejti ki. Öt szekvenciát éneklünk: Húsvétkor, Pünkösdkor, Úrnapján, a Fájdalmas Anya ünnepén és a gyászmisékben.

5.      Könyörgés: a pap mint a nép képviselője ebben a rövid és tömör imában foglalja össze hangosan a közösség kéréseit. Felépítése (A karácsony ünnepi miséjének kollektájával):
a) a hívek felszólítása imára (Könyörögjünk!),
b) megszólítás (Istenünk),
c) a kérés megokolása, az ünnepelt titokra való hivatkozás (te az emberi természet méltóságát csodálatosan megalkottad, és még csodálatosabban megújítottad),
d) a kérés előterjesztése (Add, kérünk, hogy részesedjünk Fiad istenségében, aki szeretetből magára vette emberi természetünket.),
e) záradék: Jézus Krisztusra hivatkozik és a teljes Szentháromságot említi (A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.),
e) a hívek „Ámen” válasza.

6.      Doxológia: dicsőítések vagy doxológiák az Istent dicsőítik csodálatos tetteiért. Ilyenek:
Kis doxológia (Dicsőség az Atyának és a Fiúnak, és a Szentléleknek),
Nagy doxológia (Dicsőség a magasságban Istennek…),
Záró doxológia (Őáltala, ővele és őbenne…),
Himnuszok utolsó versszaka (tartalmilag, nem kötött formában).

7.      Áldások: mindig a Szentháromság nevében. Lehet egyszerű és ünnepélyes, az utóbbit áldáskívánságok előzik meg.

8.      A hitvallás az Isten igéjére adott válasz, amelyet mindig felállva, közösen mondunk.

                             3.4.      A liturgiában használt legfontosabb kifejezések

A hivő közösség számtalan alkalommal egyetlen szóval fejezi ki hitét, örömét vagy köszöntését.

1.      Ámen (héber: „úgy van, úgy legyen, biztosan, valóban, igen”). A szó Istennek való elköteleződést és bizalmat is jelöl az Ószövetségben. Jézus többször ámennel vezeti be mondanivalóját.

2.      Alleluja (héber: hallelu-Jahve – „dicsérjétek Istent!”). Az öröm és a diadal kifejezője az Ószövetségben. Az Újszövetségben a Jelenések könyve használja. Hamar az evangélium olvasásához kapcsolódik, a húsvéti időszakban a feltámadás felett való öröm megtölti a liturgiát allelujával.

3.      Hozsanna (héber: hosiann – „adj üdvöt”), a Jeruzsálembe érkező Jézust köszöntötte ezzel a tömeg, a liturgia kezdettől használja az ujjongó hódolat kifejezésére (Sanctusban és Virágvasárnap).

4.      Párbeszéd a celebráns és a hívek közössége között. A felszólításra a hívek rögtön kifejezik készségüket az Isten dicséretére. Ilyenek: Az Úr legyen veletek! És a te lelkeddel. Emeljük fel szívünket! Felemeltük az Úrhoz.

5.      Litániás válaszok, amelyek a keresztény ókorban szokásban voltak, ma kissé egyszerűbb módon. Ilyenek: Uram irgalmazz; Kérünk téged, hallgass meg minket.

        4.        A liturgikus ünneplés

 

            Az ünnep és az ünneplés hozzá tartozik emberi életünkhöz. Gondosan kiválasztják az ünneplés helyét, fontosnak tartják a megfelelő öltözéket és az eseményhez méltó tárgyakat vagy eszközöket használnak.

            Számunkra, akik Isten népének közösségében élünk, fontos, hogy ünnepléseink, melyeket hívő közösségünk tart, az Úr Krisztushoz méltó körülmények közt történjen.

                             4.1.      Jel és jelkép (szimbólum)

            Életünkben a jelek és a szimbólumok fontos szerepet töltenek be. Mivel az ember egyszerre szellemi és testi lény is, a szellemi valóságokat anyagi valóságokkal fejezi ki. Mivel az ember közösségi lény és másokkal kapcsolatot akar találni, ezért fontos szerepet töltenek be életében a nyelv, a gesztusok és a cselekedetek.

            A liturgia, amely az Istennel való kapcsolatunkat szolgálja, a lelki értékek kifejezésére használja a beszédet, a különböző jeleket, és a szimbólumokat. Vannak olyan egyezményes jelek, amelyek jelentését magyarázni sem kell. Pl. a felállás a tisztelet és a megbecsülés kifejezése. Sőt maga Jézus is választott bizonyos jeleket, amelyek által lelki adományokat ad az embernek. Ilyenek a szentségeknek a jelei, amelyek a különböző kegyelmeket közlik és Jézussal még szorosabbá és szebbé teszik kapcsolatunkat.

 

            A jel és a jelzett dolog közötti kapcsolat jellemzői:

1.      Arányban állnak egymással.

2.      A jelek a kortársak felfogását tükrözik.

3.      A jelek rendszere az embertől függ, ezért változhat korok szerint és ezért kell megtanulni őket.

 

            A jelkép vagy szimbólum jellemzői:

1.      Mindig többre, önmagán túlra mutat.

2.      Nem időhöz kötött, minden kor emberének élményvilágából ered.

3.      Nem mesterséges alkotás, az ember csak felismeri.

 

                             4.2.      A liturgiában használt magatartási formák

1)      ha csendben vagyunk, nemcsak annyit jelent, hogy nem beszélünk. Hallgatunk, amikor lelkiismeretünket megvizsgáljuk, vagy megfogalmazzuk egyéni kéréseinket, vagy elgondolkodunk az Isten igéjének tanításán, vagy hálát adunk az Úrral való találkozás után.

2)      ha felállunk, kifejezzük tiszteletünket, örömünket és különösen is figyelünk arra az eseményre, ami szemünk előtt történik. Isten színe előtt állunk, kifejezi készenlétünket, tettrekészségünket és szabadságunkat.

3)      ha leülünk figyelünk a felolvasóra, aki vagy az Isten igéjét, vagy a hozzáfűzött tanítást mondja el. A mi feladatunk, hogy mindezt magunkba fogadjuk és javunkra fordítsuk.

4)      a meghajlás a mély tisztelet, hódolat és a bűnbánat jele. Mélyen meghajlunk a szentmisében az oltár felé, a Hitvallásnál a megtestesülés titkánál. Fejet hajtunk a Szentháromság személyeinek együttes említésekor (pl. kis doxológia), Jézus, Szűz Mária és a napi szent nevének említésekor.

5)      ha térdet hajtunk, kifejezzük imádásunkat és hódolatunkat. Ezért a templomba való belépéskor így köszöntjük az Urat.

6)      ha letérdelünk kifejezzük Isten előtti kicsinységünket, alázatunkat, imádásunkat. Ezért letérdelünk, ha a bűnbocsánat szentségéhez járulunk, vagy imádjuk a köztünk megjelent Urat a szentmisében.

7)      ha leborulunk, átéljük a teljes megsemmisülést és kiszolgáltatottságot. A legmélyebb hódolat jele. Ezt teszi a pap a nagypénteki liturgia kezdetén, vagy a jelölt a diakónus-, pap- és püspökszentelésnél a Mindenszentek litániája alatt.

8)      ha vonulunk, megyünk az Úr színe elé a templomba, de életünk múlásával is vonulunk az Úr felé a végső találkozásra.

                             4.3.      Gesztusok a liturgiában

I.         ha keresztet vetünk, megvalljuk Krisztushoz való tartozásunkat, de megvalljuk hitünk legmélyebb titkát, a Szentháromság titkát. Emlékeztet Krisztus keresztáldozatára. Kezdés és lezárás jele, jelenthet még áldás kérést és fogadást (pl. mise végén, szentségi áldásra).

II.      ha kis keresztet rajzolunk a homlokunkra, ajkunkra és szívünkre, megvalljuk hogy az evangélium irányítja gondolatainkat, szavainkat és tetteinket.

III.    ha kezünket összetesszük, kifejezzük, hogy imádságunkkal az Istenhez emeljük lelkünket és benne megnyugszunk. Az összeszedettség jele.

IV.   ha mellünket megütjük, kifejezzük bűnösségünk tudatát és bánatunkat.

V.      ha kézrátételt használ az Egyház, kifejezésre juttatja az isteni kegyelem közvetítését és Isten áldását. Jelzi, hogy magamból közlök valamit: Isten áldását. Gesztusa a kiválasztásnak, felszentelésnek (papszentelés), felajánlásnak (egységben vagyok az áldozattal), a Szentlélek lehívását (szentmise, papszentelés, bérmálás, betegek szentsége), megszabadítást (bűnbocsánat szentsége).

VI.   ha a pap megcsókolja az oltárt, kifejezi tiszteletét Krisztus iránt, akinek keresztáldozata lesz jelenvalóvá az Eukarisztia ünneplése alatt. Az evangéliumos könyv megcsókolásakor a belőle megszólaló Ige iránti tisztelet fejeződik ki.

VII. ha kezet nyújtunk egymásnak, kifejezzük összetartozásunkat és testvéri kibékülésünket, mielőtt Krisztus asztalához járulunk.

                             4.4.      Természetből vett jelképek a liturgiában

            A liturgia felhasznál olyan jelképeket, amelyeknek hétköznapi jelentése, felhasználása itt mélyebb jelentéssel telik meg.

1.      Víz: A víz természetes életforrás, életerő, nélküle nincs élet. Megtisztít, de félelmetes is, mert pusztíthat. A keresztvíz a tisztulás fürdője, ugyanakkor eltemetkezés és újjászületés is. A szenteltvíz tisztulást és Isten kegyelmének kiáradását jelzi a szentmise előtt (templomba lépéskor és Asperges alkalmával).

2.      Tűz: A tűz az Ószövetségben Isten megjelenéseit kíséri: Mózes és a csipkebokor, tűzoszlop az Egyiptomból való szabaduláskor, a Törvény adásakor a Sinai hegyén. A tűz melegít, világít, pusztít, éget, tisztít. Krisztus tüzet jött hozni e világra, a tűz számunkra az Ő egészen elégő áldozata. Ő a világ világossága is. Pünkösdkor a Szentlélek tűznyelvek formájában szállt le az apostolokra, hogy őket is áttüzesítse. Az Egyház Húsvét éjszakáján tüzet szentel: gyulladjon lángra a mi hitünk is.

3.      Gyertya: Eleinte gyakorlati okokból alkalmazták. Szimbolikája az Exultetben a legszebb: Krisztus világosságát hordozza a húsvéti gyertya, a megváltottság fényét, a bűn homályának oszlását. Krisztus úgy világít, hogy közben magát teljesen elemészti. Nekünk is világítóvá kell válnunk.

4.      Olaj: A keleti népeknek a növényi olaj (olíva) táplálékot, gazdagságot, egészséget és fényt jelent. Az olaj az isteni áldás jele.
Keresztelendők (katekumenek) olaja: felkészít a keresztény élet küzdelmeire, hogy a Rossz keze csússzon le a jelöltről.
Krizma: a királyokat, papokat kenik fel vele. Isten királyi népébe való felkenésünket jelzi. Bérmáláskor és papszenteléskor a Szentlélek erejében különleges küldetésre képesít.
Betegek olaja: testi és lelki gyógyulást hoz Isten akaratából.

5.      Tömjén: Az Ószövetség illatáldozatának folytatása: „Szálljon fel Uram az én imádságom, miként a tömjénfüst a te színed elé!” A tisztelet jele Isten és a vele kapcsolatban levő személyek, tárgyak felé.

6.      Só: Megőriz a romlástól és ízt ad. A szenteltvízbe kevert só jelzi annak a gonosz lélek elleni tisztító hatását.

7.      Hamu: A bűn fizetsége, hogy hamuvá leszünk. Ugyanakkor a bűnbánat jele.

komment

Dr. Verbényi István: Ünneplésünk alapjai Bevezetés a liturgiába

2013. szeptember 02. 19:22 - Andre Lowoa

„A hitvallásban az Egyház megvallja a Szentháromság misztériumát és az ő »jóságos tervét« (Ef 1,9), amely az egész teremtésre vonatkozik: az Atya akaratának »titkát« úgy viszi végbe, hogy szeretett Fiát és Szentlelkét adja a világ üdvösségére és nevének dicsőségére”[1]. Ezért „a liturgia Krisztus műve, de egyben Egyházának tevékenysége. A liturgia megvalósítja és kinyilvánítja az Egyházat, mint az Istennel és az emberekkel megvalósult közösség látható jelét. A híveket elkötelezi a közösség új életében. Magában foglalja mindenki »tudatos, tevékeny és gyümölcsöző« részvételét”[2].

A kántor zeneértő keresztény, akit az Egyház megbíz a liturgia zenei részével. Ezért a kántornak az alapos zenei tudása mellett, közösségének elkötelezett tagjaként, különösen is jól kell ismernie a liturgiát és annak belső törvényeit, valamint a rá vonatkozó egyházi előírásokat.

1. A liturgia fogalma

1.1. A liturgia szó jelentése és használata

A liturgia a görög leitourgia (leitourgia = laosz, nép + ergon, munka) szóból származik. Jelentése a népért végzett közösségi szolgálat (hadviselés, Olimpia, színházi játékok, stb.). Az Ószövetség görög nyelvű fordításában (LXX) a liturgia a szent sátorban végzett papi szolgálatot jelöli, néhol tágabb értelemben a felebaráti szeretet tetteit is. Az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levél e szót lefoglalja Krisztus főpapi működésének leírására. Az első keresztényeknél a liturgia az Isten tiszteletére végzett cselekedetek gyűjtőfogalma. A római egyházban nem honosodott meg ez a kifejezés. A használt kifejezések: munus, officium, mysterium, sacramentum, ritus, actio, stb. A görög egyház már a 4. században a misét nevezi liturgiának. Később a nyugati egyházban a liturgia a szent szertartások összességét jelentette, vagy azoknak az egyház által előírt normáknak a gyűjteményét, amely a kultusz végzését szabályozta.

1.2. A liturgia meghatározása

A liturgiában Isten dicsőítése és az emberek megszentelése történik. Imádságunk, énekünk, áldozatbemutatásunk, istendicséretünk – jócselekedeteinkkel együtt – felszállnak Istenhez, „miként a tömjénfüst”, Isten pedig a vele való találkozásban kiárasztja ránk kegyelmét, vagyis életünket részesíti az Ő isteni életével, megszentel minket.

A liturgikus mozgalom egyik jeles képviselője, a belga L. Beauduin a liturgiát az egyház kultuszának nevezi. A bencés O. Casel kutatásai alapján így fogalmaz: a liturgia Krisztus üdvözítő tetteinek (kereszthalálának és feltámadásának) megjelenítése az Egyház szertartásaiban, melyek révén a megváltás üdvözítő eseményei jelenvalóvá lesznek a szimbólumok fátyla alatt. Más szóval a liturgia tartalmilag az üdvösségtörténet megjelenítő átimádkozása.

A liturgia fogalmának tisztázásában jelentős szerepet játszott XII. Pius pápa Mediator Dei (1947) kezdetű enciklikája. Visszautasítja a tévedéseket: „súlyosan tévednek a szent liturgia fogalmát illetően azok, akik nem látnak benne mást, mint az Istent megillető tisztelet érzékelhető külső formáit, vagy puszta díszt;...akik nem látnak benne egyebet, mint szabályok és előírások foglalatát, amellyel az Egyház az egyes szertartások végzését szabályozza”(25). Ezzel szemben a liturgia az a nyilvános istentisztelet, amelyet a mi Üdvözítőnk, mint az Egyház feje bemutat a mennyei Atyának és amelyet a hívek közössége bemutat Alapítójának és rajta keresztül az Örök Atyának. Tehát röviden összefoglalva, a szent liturgia Jézus Krisztus titokzatos testének, a Fejnek és a tagoknak nyilvános istentisztelete(20).

A II. Vatikáni Zsinat a liturgiát a következő módon határozza meg: „Méltán foghatjuk fel a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlását. Ebben érzékelhető jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését és Jézus Krisztus misztikus teste – vagyis a Fő és a tagok együtt – teljes értékű nyilvános istentiszteletet mutatnak be”. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni: „a földi liturgiában a mennyeinek előízét érezzük[3]. A liturgiában csak úgy tudnak az emberek részt venni, ha meghívást kaptak a hitre és megtérésre. „Tehát a liturgia az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul, de egyben az a forrás is, amelyből minden erejét meríti. A résztvevőktől igényli, hogy felkészült lélekkel vegyenek részt benne[4]. A közösség istentiszteletében való részvétel nem zárja ki azonban az egyéni imádságot és a különböző áhítatgyakorlatok végzését.

A liturgia végül is az Egyház istentisztelete. A liturgiának a fentiek figyelembe vételével csak azt a cselekményt nevezhetjük, ahol a hívek egybegyűlt gyülekezete egy törvényes egyházi hivatalviselő vezetésével az Apostoli Szentszék által jóváhagyott liturgikus könyvek szerint nyilvános istentiszteletet tart, mely jelenvalóvá és láthatóvá teszi az Egyházat a maga üdvösségre vezető mivoltában.

1.3. Liturgiák és szertartások

A latin egyházban sajátos értelemben liturgia:

1. Szentmise

2. Zsolozsma

3. Szentségek kiszolgáltatása (keresztelő, házasságkötés, papszentelés, stb.).

Liturgikus jellegű szertartások:

1. Szentelmények (pl. temetés)

2. Áldások (pl. házak megáldása)

3. Közös imádságok (rózsafüzér, litánia, szentségimádás, könyörgő körmenetek)

2. A liturgia résztvevői

Napjaink megszokott eseményeihez tartozik, hogy az emberek különböző helyeken összejönnek. Elmennek egy moziba, vagy drukkolnak kedvenc csapatuknak, vagy részt vesznek egy hangversenyen, és természetesen összejönnek a templomban is. Addig, amíg az egyházon kívüli összejöveteleknél a közös érdeklődés, a szimpátia vezeti az embereket, addig az Egyház közösségében nemcsak egy érdeklődő csoportot kell látnunk, hanem a hívek nagyon szoros egységét, mely a közös ünneplés által liturgikus közösséget alkot.

2.1. A megkereszteltek közösségében

A feltámadt Krisztus Pünkösd napján megajándékozta apostolait a Szentlélekkel, és általuk meghívta a népeket, hogy az ő Titokzatos Teste, az Egyház létrejöjjön. Mindnyájunkat, akik ennek a Testnek a tagjai vagyunk, Krisztus maga vezet és erősít a szentségek által. Elsősorban a keresztség által, mely kiemelt a sötétség hatalmából és részesített a kegyelem ajándékában, Isten gyermekei lettünk és tagjai Isten népének. Ez a mindennapi életünkben úgy valósul meg, hogy az Egyház hatalmas közössége az egyházmegyénkben, illetve a plébániai közösségben lesz számunkra érzékelhető.

A helyi egyház legjelentősebb összejövetele az Eukarisztia vasárnapi ünneplése. Ugyanis ekkor Urunk húsvéti misztériumának, vagyis kereszthalálának és feltámadásának heti ünneplése történik.

2.2. A liturgikus közösség

Az Apostolok Cselekedetei leírja, hogy az első keresztények „állhatatosak voltak az apostolok tanításában,...” (2,42-47). Összejövetelüket pedig meghatározta az Eukarisztia ünneplése és az imádság.

Jézus maga is jelen van hívei közösségében. Ő maga tanítja: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”( Mt 18,20). Ezért fordul ünnepléseink kezdetén a celebráns így az egybegyűltekhez: Az Úr legyen veletek. De ezzel a köszöntéssel az is kifejezésre jut, hogy itt mindenki Isten újszövetségi népének tagja, Isten családja, nekünk testvérünk. Mindnyájan a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Még akkor is, ha nem is ismerjük egymást.

A liturgikus közösséget maga a liturgia formálja a maga képére, hogy alkalmassá váljék az Istennel való párbeszédre.

2.3. Az Egyház szolgái

Krisztus az egyetlen és örök Főpap, ő a közvetítő Isten és az emberek között. A keresztség szentsége által mindannyian részesültünk Krisztus királyi papságában. A püspökök, a papok és a diakónusok egészen más, sajátos módon részesülnek Krisztus papságában. Ezt úgy nevezzük: szolgálati papság, a szentség, amelyben részesülnek: az egyházi rend szentsége.

A püspökök részesültek a papság teljességében, ezért szolgálatuk a tanítás, az istentisztelet minden területére kiterjed (pl. csak ők szentelhetnek papokat, általában csak ők bérmálnak), a püspök liturgiáján jelenik meg a Krisztus vezette Egyház teljessége. A papok feladata, hogy a püspök megbízásából, Krisztus nevében bemutassák a szentmisét, kereszteljenek, a bűnbánat és a betegek kenetének szentségét kiszolgáltassák és megáldják a házasságokat. A diakónusok feladata az evangéliumot hirdetni, az Eukarisztiát szétosztani, tanítani a híveket, kiszolgáltatni a keresztséget és megáldani a házasságot, mindezt a püspök megbízásából, a plébános engedélyével. Nem miséznek, nem gyóntatnak és nem szolgáltatják ki a betegek szentségét.

Az előbb felsorolt szentségi fokozatokon kívül vannak még az úgynevezett szolgálatok. Ma két szolgálatot állapított meg az Egyház: az akolitus és a lektor szolgálatát. Az akolitus az oltár körül segédkezik, szükség esetén áldoztathat, a lektor az igeliturgiában látja el szolgálatát. Megbízatásukat a püspöktől kapják szentmise keretében.

A hívek, különösképpen ha már megbérmálkoztak, kaphatnak liturgikus feladatot, szolgálatot. Ezek közé tartoznak a ministránsok, akik az oltár közelében teljesítik szolgálatukat. De ilyen szolgálatot végeznek az énekesek, a kántor, aki a közösség énekének irányítója és vezetője.

2.4. A kántor a közösség énekének vezetője

A kántor zeneértő keresztény, akit az Egyház megbíz a liturgia zenei részével.

„Annyit jelent, mint énekes. Szűkebb értelemben az egyházaknál működő énekes, aki a szertartásoknál s főleg a templomban orgonakíséret mellett vezeti a nép énekét” írja Gál Geláz egykori magister chori[5]. A II. Vatikáni Zsinat, majd az utána kiadott rendelkezések szerint így határozható meg a kántor feladata: „A liturgikus közösség előénekese és énekének vezetője. Ő a vezetője a kórusnak vagy a szkólának. […] Feladata nem a szólóének, hanem a közösségi ének vezetése. Az éneket kísérheti orgonával. […][6].

A kántor szakmai felkészültsége (zenei és liturgikus) azt szolgálja, hogy a hívő közösséget hozzásegítse a liturgia átéléséhez. Ehhez fontos az esztétikai élmény előidézése (a szép mindig Istenről tesz tanúságot), valamint a liturgiába szervesen kapcsolódó zene kiválasztása. Mindig el kell döntenie, hogy mi szolgálja a leginkább a közösség istendicséretét és mi az, ami nem méltó ehhez. Természetesen nemcsak szakmailag, hanem lélekben is fel kell készülni a kántori szolgálatra. Ezért a kántorképzés során a hitbeli és teológiai ismereteket is el kell sajátítani.

A kántor legyen mindenben példamutató a közösség előtt. Bár rendszerint utcai ruhában végzi a szolgálatát, legyen ápolt, rendesen öltözött. Az orgona pedáljának használata miatt helyes, ha külön orgonacipője van.

A Szentatya, II. János Pál pápa fontosnak tartja az egyházzenész, kántor szolgálatát. 1980. szeptember 21-én fogadta, és hosszabb beszéddel köszöntötte az olaszországi Szent Cecília Egyesületet alapításának 100. évfordulója alkalmából. Ez alkalommal megfogalmazta a kántor feladatát és hivatását: „A szent zene a hitnek, az Egyház és az ő tagjai hitének kifejezője és tanúságtevője. Szükséges, hogy a belső lelkiség és a külső tanúságtétel tökéletes összhangban legyen, szorosan összekapcsolódva az éneketek és az életetek”.

Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet

Harmat Artúr Központi Kántorképző Tanfolyam
Budapest 2003

komment

Bevezetés

2013. szeptember 02. 10:57 - Andre Lowoa

{Ismerve a XX. századra vonatkozó előrejelzéseket, valamint az Egyház és a világ jelen állapotát, felmerül a kérdés: jó úton járunk? Nem vezetnek-e minket félre az „új-hullámos” eszmék?

Ennek megválaszolásában segítenek minket a szentírási idézetek, az Úr és az Ő megbízásából megszólaló Szent Szűz üzenetei, a dogmatika alapos megismerése, a neves és megbízható, hazai és nemzetközi katolikus írók gondolatainak összegyűjtése és tanulmányozása.}

 

 

2006. Tavasz. – The Fatima Crusader – Crusader 82 Page 4.

Miért kell neked és nekem nyíltan beszélnünk MOST? (Fordítás)

(Példabeszédek 17,15)

 „Aki felmenti a bűnöst, vagy elítéli az ártatlant, azt egyaránt utálja az Isten.”

(1Timoteus 5,20)

 „A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen.”

Sziénai Szent Katalin

„Elegendő buzdítást kaptunk, hogy legyünk csendben! De te most kiálts százezer hangon. Látom, hogy a föld erkölcstelen a hallgatás miatt.”

III. Félix pápa

„Ha nem állsz ellen a tévedésnek, akkor helyeselsz neki, és ha nem véded meg az igazságot, akkor elnyomod azt; és valóban, ha elmulasztod zavarba hozni a gonosz embereket, amikor megtehetnéd, az nem kisebb bűn annál, hogyha még bátorítanád is őket.”

I. Leo pápa

„Az, aki látja a másikat, hogy tévedésben van, és nem igyekszik a tévedését kijavítani, bizonyítja azt, hogy ő maga is tévedésben van.”

V. Szent Pius pápa

„A világ minden gonoszsága a közömbös katolikusoknak köszönhető.”

X. Szent Pius pápa

„A Sátán uralmának erőssége a katolikusok kényelmességének és gyengeségének köszönhető.”

 

*

 

Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely országra kardot szabadítok, és ennek az országnak a lakói kiválasztanak maguk közül egy férfit és megteszik őrnek, ez mihelyt meglátja, hogy kard közelít az országra, rögvest megfújja a kürtöt, és így riasztja a népet. Ha valaki már most hallja a trombita hangját, de mégsem vigyáz magára, úgyhogy a kard odaérve elragadja, akkor a vére a saját fejére száll. Mert hallotta a kürt hangját, mégsem vigyázott, azért vére őrá magára száll. Aki azonban hallgat a figyelmeztetésre, megmenti a lelkét.

De ha az őr látva, hogy közeleg a kard, nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, akkor bár saját bűne folytán ragadta el, vérét mégis az őrtől kérem számon.

Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet. Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon.

Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet. (Ez 33,1-9)

 

*

 

2004. dec. 28-i vatikáni rádióadás (Hivatalos honlap. Részletek.)

Az olasz televízió első csatornájának Vatikán-szakértő újságírója, Giuseppe de Carli interjút készített 111 bíborossal, akik egy következő konklávén pápaválasztók lesznek. Jelenleg 121 választóképes bíborosa van a katolikus Egyháznak, tehát a kép akkor lesz teljes, ha majd velük is elkészülhet egy beszélgetés. Az eredetileg hanganyagnak szánt interjúk közül a szerző most 23-at írásban is megjelentetett. A kötet címe: „Az Egyház és a világ, amint azt Wojtyla pápa bíborosai látják.”…

A megkérdezett bíborosok gondolatvilágában az első helyet foglalja el a béke kérdése… A bíborosok másik nagy gondja az iszlámmal való párbeszéd kérdése… Végül egy harmadik nagy kérdéscsoport: a hit válsága. Vannak olyan európai egyházak, mint pl. a hollandiai, amely esetében nyugodtan eutanáziáról lehet beszélni. Hollandiában az Egyház eltűnőben van. És miközben a protestáns egyházak a pogányság felé tartanak, a katolikus Egyházat a protestánssá válás, azaz a széttöredezés fenyegeti.

 

1940. ß 1985. C. S. Lewis. Viták és vallomások. 231.

A kereszténységnek ma először a diagnózist kell hirdetnie – ez pedig meglehetősen rossz hír –, mielőtt gyógyulást ajánlhatna a betegségből.

1978. II. János Pál pápa első ünnepélyes szentmiséjén mondott homiliája.

Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat!

Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy „mi lakik az emberben”. De egyedül Ő tudja ezt!

Engedjétek hát – kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberekhez! Egyedül Nála vannak az élet, az örök élet igéi!

 

(Szentírás)

Népem elvész a tudás {az ismeretek} hiánya miatt.

 

(Fatimai Lúcia nővér)

Sajnos, az emberek nagy többsége tudatlan a vallási dolgokban, és hagyja magát mindenféle irányban vezetni.

 

*

 

Bizony, lázongó nép ez, hazug fiak, olyan fiak, akik nem akarnak az Úr szavára hallgatni. A látnokoknak azt mondják: „Ne lássatok!” A prófétáknak meg: „Ne jövendöljetek nekünk igazat!” Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságokat. Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt, s hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével. (Iz 30,9-11)

 

A saját útjaikat választották, és a lelkük utálatos dolgokban gyönyörködött. Ezért én is megcsúfolásukat választom, és rájuk hozom azt, amitől rettegnek. Mert felhangzott hívó szavam, de senki sem válaszolt; szóltam, de senki nem hallgatott rám. Azt tették, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választották. (Iz 66,3-4)

 

1989. Jézus. (Vassula-3) 24.

Az idő rövid. Csodákat és jeleket adok nektek, és csodálatos jelenségekkel árasztom el az eget. Egyik figyelmeztetést küldöm a másik után. Szeretetem és irgalmam nagy jeleit adom nektek, de ti nem vagytok ennek tudatában.

 

1994. Író. (Nadju-1.) 20.

Marthe Robin {századunk francia földön élt nagy misztikusa} életművében olvassuk a Szent Szűz figyelmeztetését, hogy az Egyház jövőbeni fejlődése a buzgó laikusoktól függ.

 

1994. A Katolikus Egyház Katekizmusa. 907.

Tudásuk, szakértelmük és tekintélyük alapján {a világi híveknek} joguk, sőt néha kötelességük, hogy az Egyház javát érintő dolgokról véleményt nyilvánítsanak a szent pásztorok előtt, és véleményüket a hit, az erkölcs és a pásztorok iránti tisztelet megtartásával, valamint a közjónak és a személyek méltóságának figyelembevételével, a többi krisztushívőknek tudomására hozzák. (CIC, 212. kánon, 3. §.)

 

1996. P. Zsoldos Imre. (Nadju-2) 134.

A megkeresztelt intelligencia, az írástudók felelőssége a felszenteltek felelősségével egyszintű.

 

1998. Római dokumentumok. VI. Rendelkezés. Előszó. 5.

A Szentatya 1991. évi első magyarországi látogatása alkalmával a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjait a következő szavakkal buzdította:

Tudjatok együttműködni a világiakkal! Történelmetek folyamán többször játszottak meghatározó szerepet a hit ébresztésében és megőrzésében.

 

A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” „Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.” (Lk 19,39-40)

 

(1801-1890) ç 2001. John Henry Newman bíboros. Apologia pro vita sua. 17.

Newman az ariánus eretnekség történetéből többek között azt a következtetést vonta le, hogy voltak és a jövőben is lehetnek olyan korszakok, amikor a hierarchia válik többé-kevésbé hűtlenné, s a laikusok őrzik meg az igaz hitet.

 

 

        www.kenyestemak.hu
komment

Monor -2013-06-28 21:15 péntek

2013. szeptember 02. 07:30 - Andre Lowoa

Monor 18465 lakosú (2011. január 1.) város a 4-es főközlekedési út és a 100a-s/Szolnok-Cegléd-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik.Monor és környéke az utolsó eljegesedést követően népesült be. Az emberi kultúra legrégibb nyomai (a városi helytörténeti kiállításon látható csiszolt kőbalták) az újkőkorból származnak. Monor „őslakói” a Kenderesalján és a Paplapos körzetében telepedtek meg. 1911-ben és 1928-ban a Forrás felé vezető út mentén mamut és ősszarvas csontok kerültek elő, egy részük a Nemzeti Múzeumba került.
2001-ben, az új szennyvíztisztító építésekor rézkori (i. e. 3200-2000) telep és kultikus temető nyomait ásták ki. A rézkor késői szakaszában telepedett meg Monor környékén a bádeni (péceli) kultúra népessége, amelynek emlékeit a közeli Felsőfarkasdi-tó partján találták meg. A bronzkor középső szakaszában (i. e. 1700–1300) vándorolt városunk területére a vatyai kultúra népe, amelynek cserépedényeit a Pozsonyi úti lakótelep helyén tárták fel. A késői bronzkorból ismét a Paplaposról került elő egy tokos bronzbalta. A i. sz. első évszázadokban rövid ideig az iráni eredetű szarmaták (282 után) telepedtek le környékünkön. Településük és temetőjük maradványai szintén az új szennyvíztisztító építésekor kerültek elő. A szarmaták életében a nomád állattenyésztés mellett fontos szerepe volt a földművelésnek is. Intenzív kereskedelmet folytattak az innen csupán negyven kilométerre lévő Pannónia provincia lakóival.
A honfoglaló magyarok földműveléssel és állattartással foglalkozó közösségei – a korábbi korszakok népeihez hasonlóan – valószínűleg ezen a kedvező adottságokkal bíró vidéken is megtelepedtek. Leletanyagukból egy Monor határában, 1943-ban talált honfoglalás kori kengyelen kívül mást nem ismerünk. Hasonló a helyzet az államalapítás és Árpád-házi királyaink (1000-1301) idejére vonatkozóan is. Jelenleg a város bel- és külterületén 12 régészeti lelőhely ismeretes.
A középkori Monor nagy valószínűséggel a mai város központjában, a könyvtár környékén lehetett. Vidékünk Árpád-kori települései a tatárjárás idején elpusztultak, és ezt követően csak egy részükön alakult ki új falu. A késői Árpád-korban – Pest megye más vidékein szerzett régészeti tapasztalatok alapján – Monor és Monorierdő területén 3-5 település állhatott, falvanként 50-200 lakossal. Monor ősén kívül Monorierdő területén megtalálták Újfalu (Wyfalu, Vyfalu, Nova) maradványait is.
Monor elnevezésének eredete még ma sem tisztázott, de a település neve a ma leginkább elfogadott elmélet szerint a török eredetű, „köd” jelentésű személynévből származik. A további kutatáshoz a romániai Monor(falva) párhuzama ad lehetőséget.
Monor (Monar) nevének első hiteles írásbeli említésével egy 1398. március 25-én kelt oklevélben találkozunk, amelyből megismerhetjük Monor akkori hűbérurát, Maróthy János székely ispánt. Az oklevél tartalma szerint „A bácsi káptalan Zsigmond király február 20-án kelt parancsára Maroth-i János székely ispánt beiktatja Atyai Zaar László fia Miklós fia János többek között Sambok-i Monar-i Pest megyei, és Perbar-i Pilis megyei, és egyéb Valkó megyei birtokaiba.” A Maróthyak Békés megyei birtokai közé ékelődött az egri káptalan birtoka. Ezeket cserélték el az egri káptalannal 1446-ban. Ezt követően a Maróthy család nem szerepel a birtokosok között, a falu új földesura az egri káptalan lett.
A település a török időkig lassan fejlődött. A több mint 150 éves török uralom Monort és környékét is sanyargatta, hiszen a Duna-Tisza köze a hódoltság területére, a török haderő felvonulási útvonalába esett. A török adóösszeírások és a magyar vármegyék összeírásai alapján képet kaphatunk a hódoltság idején kialakult viszonyokról. Ezekből tudjuk, hogy: „Molnár [Monor] falu a pesti nahijéhez tartozik. A földesúri jövedelmek teljes összege 1546-ban 2690 akcse, 1559-ben 3382, 1562-ben 7150, míg 1580-ban és 1590-ben 9500 akcse…” Közben a birtokosok változtak (a leghíresebb 1546-ban Mehmed budai beglerbég), az adók pedig már akkor is csak növekedtek. A település lakói volt földesuruknak, az egri káptalannak illetve az egri várnak is adóztak és robotoltak. Az itt élő népesség helyzetét tehát a hadi veszélyek mellett a kettős adózás is nehezítette.
A reformáció korán hívekre talált itt. 1546-tól már protestáns prédikátor hirdette tanait a szomszédos Újfaluban, és 1567-ben a református iskolai tanítás is megkezdődött Monoron. A Duna-melléki Református Egyház évkönyveiből ismerjük a 17. századi prédikátorok neveit, akik egyben iskolamesterek is voltak. Közülük említést érdemel az 1670-től a református gyülekezet élén álló Jabloncai Mihály, akit egy protestánsok elleni perben 1674-ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idéztek, és börtönéből soha nem tért vissza. Az ellenreformáció mégsem törte meg a lakosok hitét, a többség Kálvin követője maradt.
A török hódoltság időszakában Monor többször elpusztult illetve elnéptelenedett. Az 1661-es bécsi hadjárat után lett ismét „Desertium ad loca remotiora” – azaz lakatlan puszta, s tíz évig nem is szerepelt az adójegyzékekben. A felszabadító háború idején a falu lakói ismét elmenekültek.
A török kiűzése után a feldúlt falvakba visszaszivárogtak az elbujdosott lakosok, és új telepesek érkeztek az ország más részeiből is. 1696-ban már újra lakott helyként említették Monort. A családfők száma 1696-ban 7 fő, 1701-ben már 117 fő volt. Az 1690. évi összeírásban a szomszédos Újfalu is az elhagyott helyek között szerepelt. Később sem települt újra, területét Monor határába olvasztották be, nevét az Újfalusi-dűlő helynév őrzi. Egykori templomának maradványai még a 19. században is álltak, 1964-ben ezen a területen 15-17. századi edénytöredékek, használati tárgyak és vaseszközök kerültek a felszínre.
A hazatelepült református lakosság Sinka János főbíró (1696-1700) vezetésével megkezdte egyháza és iskolája helyreállítási munkálatait. A templomot 1702-ben építették újjá.
Annak ellenére, hogy a lakosság sokat szenvedett a hadaktól, az állatállomány és a vetésterület is növekedett. „Igen útban lakunk … az alá s fel járó németek” miatt, írta a vármegyének Dékány Mihály monori bíró 1701-ben. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) idején Monorról összesen 22 fő harcolt a nagyságos fejedelem hadaiban. Egy 1704 májusában készített feljegyzés alapján név szerint ismerjük őket.
1717-ben, a harcok és a járványok ellenére – már újra 52 fő élt Monoron, 1720-ban pedig 138 adóköteles házat tartottak nyilván. A családfők száma 1715-1760 között megötszöröződött, földesúri adójuk 1747-ig 2000 forintra növekedett.
Monor földesura, az egri káptalan új katolikus egyházközség alapításába kezdett. 1753-ban katolikus német telepesek érkeztek Monorra, akik 1757-ben kis templomot, majd 1764 körül téglaégetőt létesítettek, hogy téglából és kövekből készülhessenek az egyházi és földesúri épületek A 19. század elején – 1802–06 között – az egri káptalan költségén építették a jelenleg is álló Nagyboldogasszony templomot.
A 18. században telepedtek meg a Monor környéki falvakban, Péterin, Pilisen, Bényén és Albertin az evangélikus vallású szlovákok. A környékről Monorra települő kis számú evangélikus lakos hosszú ideig Péteri község gyülekezetéhez tartozott. 1912-ben a péteri egyház fiók-egyházaként önállósodtak. Templomukat Sándy Gyula műegyetemi tanár tervei alapján 1939-ben építették fel.
A 18. századi Monor gazdasági életének legjelentősebb ága a mezőgazdaság (gabona- és takarmánytermesztés, bortermelés, legeltető állattenyésztés) volt.
A 18. század második felében Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete alapján Monoron is rendezték a tulajdoni viszonyokat és a földesúri kötelezettségeket. Monor urbáriuma 1770-ben készült.
A középkori településeken az volt a szokás, hogy a halottakat a templom köré temették el. Ez közegészségügyi szempontból nem volt megfelelő, ezért Monoron 1779-ben a lakott területen kívül, a Temető-hegyen létesítettek katolikus és református temetőt, amelyeket folyamatosan bővítettek.
1813-ban, Csintalan Ignác tiszttartósága alatt nagyszabású falurendezés indult meg. „… az összevissza régi rendetlen allasaikban helyheztetett Házak a tulajdonosok által tett elbontása, ’s azoknak az újonnan formált 21 Útzákba rendbelett építetése…” 1820-ig tartott. Az ekkor kialakított településszerkezet a mai napig meghatározza a városközpont képét.
1847-ben adták át – az országban másodikként – a Pest-Cegléd-Szolnok vasútvonalat, szeptember 1-jén haladt át az első három vonat Monoron.
Az 1848-1849-es szabadságharcban a város is részt vállalt, mintegy száz helybeli vett részt a harcokban. A monori kerület választott képviselője a népképviseleti országgyűlésen Patay József gombai földbirtokos lett, aki – Kossuth Lajos oldalán – utóbb tagja lett az országot irányító Honvédelmi Bizottmánynak is. A szabadságharc alatt Monor több alkalommal került az átvonuló magyar vagy az ellenséges osztrák csapat útjába. A dicső tavaszi hadjárat idején a helyi nemzetőrök felszedték a vasúti síneket, hogy ezzel is megakadályozzák a Tisza felé tartó ellenség előnyomulását. A szabadságharc katonái közül eddig 96 nevét ismerjük, köztük azokét a – többségükben – tisztekét is, akik a világosi fegyverletétel után telepedtek le Monoron. A református temetőben tíz szabadságharcos nyugszik.
1848 emléke élénken élt Monoron. Így még az is megesett, hogy az 1889-es hadgyakorlat idején az itt elszállásolt tábornok házáról sárba rántották a császári fekete-sárga zászlót. A néhány nap múlva ide érkező Ferenc József osztrák császár és magyar király tiszteletére emelt fa dísztribün a rá tódult érdeklődők alatt leszakadt éppen akkor, amikor a jelentéseket fogadta. Ekkor sietve távozott a községből. A zászló-afférból botrány lett, a monori események az Országgyűlésben is komoly vitákat gerjesztettek. Sokan ezzel magyarázzák, hogy hosszú időre megállt a település fejlődése.
Monor fejlődében jelentős tényező volt, hogy 1848-tól évi 4 vásárt és hetenkét két piacot tarthatott és ez napjainkig fennmaradt, bár igaz, hogy a vásárok jelentősége egyre csökken.
A 19. században Monoron is megkezdődött a modernizálódás, különösen a század végén fejlődött igen gyorsan, ezzel párhuzamosan népessége a háromszorosára növekedett.
A mezőgazdaságban a legfontosabb művelési ág a szántóföldi növénytermesztés lett. Egyre több legelőt vontak szántóföldi művelés alá, miközben a gazdák kiszorultak a hagyományosan bérelt legelőikről, mert nem tudták megfizetni az egri káptalan, Kecskemét és Nagykőrös városa által árverésen értékesített legelők bérleti díját. Ez profilváltást eredményezett: a legeltető juh-, marha- és lótenyésztést – a máig fontos – sertés- és baromfitenyésztés váltotta fel. A fő foglalkozás a földművelés, elsősorban a rozs és a zab termesztése lett. A művelési ágak közül a legnagyobb növekedést a kert és gyümölcsös, valamint a szőlő mutatta. Ebben az időszakban kezdődött el a mezőgazdasági termelés alól kivont területek növekedése is. Az 1870-es években országosan fertőző filoxéra a monori szőlőkben is jelentős károkat okozott. A szőlőterületek nagy részét újra kellett telepíteni.
A 19. században már viszonylag fejlett kézműipar jellemezte a települést. A kiegyezés és az első világháború között jöttek létre Monor üzemei: Horn Mór és Vantulek Ferenc gőzmalma; a Magyar Magtenyésztő Részvénytársaság, a későbbi „Maggyár” (1908); a Kefegyár; valamint az Appelshoffer testvérek által alapított téglagyár. 1885-ben alakult meg a Monori Általános Ipartestület 339 taggal, 39 szakma képviselőivel.
Monor népessége 1900-ban elérte a 8808 főt. Budapest kiegyezés utáni gyors fejlődése igényelte a nagyszámú munkaerőt, a vasút megépítése pedig lehetővé tette a fővárosba történő naponkénti bejárást, az ingázást. Ezért 1905 után a vasúton túli, újonnan kiparcellázott területekre jelentős számú fővárosi költözött ki. A mai Erzsébet királyné utcában 1907. június 30-án telepedett le az első lakó. Ekkortól alakult ki – a vasút, az Ady út és az országút között – Monor új településrésze, az Újtelep.
1830 után kezdtek megtelepedni zsidó családok, akiknek száma 1870-ben 221, 1890-ben 406, 1930-ban 445 fő volt. 1862-ben Monoron is megalakult a zsidó hitközség és a következő évben zsinagógát építettek a Vásártér (mai nevén Dózsa György) utcában. 1899-ben a szűknek bizonyult zsinagógát romantikus-mór stílusban átépítették és kibővítették. Sajnos a második világháború után a megsérült zsinagógát lebontották. A monori zsidóságnak a 19. század végén és a 20. század első felében fontos szerepe volt a város gazdasági, egészségügyi, igazságszolgáltatási, és kulturális életében.
Monor az egykorú iratokon az 1870-es évektől városként és járási székhelyként szerepelt, ahol a főszolgabíróságon kívül járásbíróság, adóhivatal, közjegyzőség, pénzügyőrség, posta, távírda és csendőrség működött. Mégis külső képében – még a 19. század végén is – inkább falunak tűnt, mint városnak. A város első, egyemeletes középülete a Monorkerületi Takarékpénztáré volt, amelyet 1872-ben alapítottak, ma a rendőrség épületrésze. A 20. század elején készültek el azok az épületek (az Őr utcai elemi iskola (1905), a polgári iskola (1907), a Járásbíróság (1908), a Kossuth Lajos Általános Iskola (1909), a Vigadó (1909), az adóhivatal és a tűzoltószertár (1912), amelyek napjainkig a városkép meghatározói.
A századforduló táján egymás után alakultak a városban a hitel- és pénzintézetek (1872-ben a Monorkerületi Takarékpénztár Rt; 1882-ben a Monori Hitelszövetkezet; 1892-ben a Monori Hitelbank Rt.).
A társadalmi élet megélénkülését jelezte, hogy a kiegyezés és az első világháború közötti békés időszakban 23 egyesület és társadalmi kör alakult, köztük 1854-ben – még a kiegyezés előtt, elsőként – az Olvasókör, 1867-ben a Monor Mezővárosi Honvédegylet, 1889-ben az Egyesült Kaszinó és Kör, 1890-ben a Gazdakör, 1898-ban a Monori Önkéntes Tűzoltó Egylet, 1901. március 11-én – a város legöregebb, ma is működő egyesülete – a Monori Sport Club, 1908-ban az Ébredj Munkásképző és Dalkör, 1913-ban a Római Katolikus Legényegylet, stb.
1901. június 9-én, vasárnap avatták fel – az országban huszonnegyedikként – Kossuth Lajos mellszobrát, Gerendai Béla alkotását. Az ünnepségen a községben élő Pósa Lajos „Kossuth szobránál” című költeményét olvasta fel, s beszédet mondott Kossuth Ferenc, az elhunyt politikus fia is.
A helyi gazdálkodók számos erőfeszítést tettek azért, hogy a gazdálkodásukhoz szükséges földterületekhez jussanak. Ennek eredményeként 1909-ben megegyeztek Monor legnagyobb földbirtokosával, az egri káptalannal, amelynek földjeit felparcellázták. Ez sem hozott komoly eredményt, mivel a helyi gazdák egy része nem rendelkezett elegendő pénzzel a vásárláshoz, így a környező falvak tehetős gazdái is itt jutottak földterülethez.
Monoron 1912-ben kezdődött meg a villanyvilágítási hálózat kiépítése. A kivitelezést a ceglédi Siemens-Schukert villamos erőtelep végezte. Az utcákon a közvilágítást 96 lámpatest biztosította. A munkálatok befejezése után, 1913-ban indult meg az áramszolgáltatás.
Az első világháború négy éve alatt a lakosság nagy nyomorban tengette életét. Monorról több százan vonultak be a hadseregbe, és a háborúnak 252 ismert monori katonai áldozata lett. Emlékükre 1923-ban közadakozásból emlékművet állítottak, amely a Kálvin téren látható.
A József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola
1917 novemberétől 1918 februárjáig József Attila Monoron élt nevelőszülőknél: „Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt, s ekkor én magam jelentkeztem a Gyermekvédő Ligánál –, így rövid időre Monorra kerültem.” – írta később erről a „Curriculum vitae” című önéletrajzában. József Attilát a fronton harcoló Frauendorfer Ferenc asztalos családja fogadta be. Rövid itt-tartózkodásának emlékét a települése ma az Alkotmány u. 2. sz. ház falán levő emléktábla, a helyi József Attila Gimnázium neve és a költő mellszobra őrzi.
1918-ban az „őszirózsás forradalom” fővárosi eseményei hatására Monoron is forradalmi hangulat hozta lázba az embereket, akik a vezető jegyző lakását feldúlták, ablakait betörték. A község vezetését leváltották, és Pattermann Dezső szociáldemokrata vezetőt választották meg községi bírónak, aki az 1919-es járási direktóriumban is vezető szerepet vállalt. 1919. május 3-án, a Tanácsköztársaság idején, „ellenforradalmi mozgolódás miatt” a fővárosból kihívott vörös különítmény egy embert agyonlőtt, augusztus 2-án pedig egy Pest felé visszavonuló vörös páncélvonatra a várost megszálló román katonák rálőttek. A páncélvonat viszonozta tüzet, és egy román katonát megöltek. Megtorlásul a románok elfogtak 53 személyt, főként civileket. A Madarescu román parancsnok vezette statáriális bíróság halálra ítélte a foglyokat, majd az agyagbányába hajtották, és ott kivégezték őket. A nem azonosított áldozatok közös síremléke ma a katolikus temetőben van.
A két világháború között a lakosságszám enyhén (1920 és 1941 között 692 fővel) emelkedett. A gazdasági szerkezet lényegében megmerevedett. Az ipari üzemek ugyanazok voltak, esetleg tulajdonosváltás és névváltoztatás történt. Több száz főt tett ki azonban a kisiparban és kereskedelemben dolgozók száma. Az 1929-ben kitört gazdasági válság következtében sok család tönkrement. A helyi iparosság a monori lakosságot, valamint – vásározva – a környéket is ellátta termékeivel. Az 1920-as évek végén Monoron 41 szakmában több mint 300 iparos dolgozott. A legnagyobb létszámú mesterségek a cipész (36), a csizmadia (32) és a hentes (26) voltak, de dolgozott itt kékfestő, mézeskalácsos és szitás is. 1930-ban már az új szakmák (autogén hegesztő, fényképész, szikvízgyártó, villanyszerelő) is megjelentek. A mezőgazdaságban tovább csökkent a legeltető állattenyésztés, növekedett viszont a kertgazdálkodás, ill. a gyümölcs- és szőlőtermesztés részesedése.
Ebben az időszakban gazdag egyesületi és kulturális élet folyt Monoron. Az 1920-1930-as években nagyon népszerűek voltak a helyi egyesületek és körök önfenntartó és jótékony célú színielőadásai. Ennek egyik rangos eseménye volt az 1929-ben megtartott „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című előadás, amelyről a jelenlévő Móricz Zsigmond is elismerően szólt és írt.
Az 1930-as években ezen a településen is felerősödött a nacionalizmus és a trianoni békediktátum miatt elvesztett területek miatti elkeseredés. Mozgalom indult egy „trianoni emlékmű” felállítására. A vasútállomás előtti ún. Gera kertben 1935-ben készült el az emlékmű, amelyet id. Kampfl József helyi kőfaragó kisiparos készített.
Monornak az 1930. évi népszámláláskor 15770 lakosa volt.
A második világháború katonai és polgári áldozatainak száma a településen mintegy 600-650 fő volt. Az áldozatok emlékére 1993. november 13-án avattak a város központjában emlékművet. 1944 nyarán számos monori zsidó család került a Pesti (ma Ady Endre) és a Gőzmalom (ma Bajcsy-Zsilinszky Endre) utcai kijelölt házakba. Több ezer közelebbi és távolabbi környékbeli zsidót pedig az agyagbányába tereltek, majd onnan hurcoltak munkatáborokba, a legtöbbüket Auschwitz-Birkenauba. 1944. július 8-10. között 7500 embert vagoníroztak be Monoron, és mintegy 280 monori zsidó honfitársunk soha nem tért vissza. 1944. november 12-én űzte ki német és magyar katonákat a Vörös Hadsereg Monorról. Az 1941. évi népszámlálás szerint Monoron már csak 344 izraelita vallású élt: ez a lakosság 2,6%-át jelentette. A monori zsidók egy része az 1940-től kezdődő munkaszolgálat, nagyobbik része pedig a deportálás áldozata lett: a túlélők száma ismeretlen. 1944-ben Monor ún. bevagonírozási központ volt: a Pest-megyei alispán rendelete szerint a zsidókat 1944. május 22. és 30. között kellett összegyűjteni, „koncentrálni”. A monori téglagyárból mintegy 7500 környékbeli zsidót vagoníroztak be, majd július 6. és 8. között nyolc vasúti szerelvénnyel deportálták őket. A többször átvonuló katonai erők és harci cselekmények sok polgári áldozatot követeltek. A visszavonuló német csapatok a vasútállomás forgalmi irodáját és a vágányokat felrobbantották. A német megszállást a szovjet katonai jelenlét és erőszak követte. Budapest ostroma miatt sokáig szovjet katonai kórház és ellátó részleg működött itt.
1945. január 25-én 135 német nevű monori polgárt hurcoltak el „málenkij robotra” a Szovjetunióba, ahonnan nyolc hónap múlva betegség miatt kb. ötvenen jöhettek vissza, a többiek azonban csak 1947-ben térhettek haza.
Az 1945-ös földosztással létrehozott kisbirtokok tulajdonosait 1950-től szövetkezetekbe kényszerítették, majd azokat később egyesítették. Az 1950-es évektől kezdve Monor volt a központja a megye egyik legnagyobb állami gazdaságának, amely jelentős gabona- ill. cukorrépa-termesztést, sertés- és szarvasmarha-tenyésztést folytatott. A lakosság többsége továbbra is Budapesten dolgozott, de Monoron számottevő ipari tevékenység folyt. A szocialista nagyipart Monoron a Kefegyár, a Finommechanikai Vállalat, a Filmtechnikai Vállalat, a Vasipari Szövetkezet, az Építőipari Szövetkezet, a Vetőmag Termeltető és Értékesítő Vállalat és a Mezőgép képviselte. Ezek a cégek a rendszerváltás után megszűntek vagy átalakultak.
Az 1956-os forradalmi események Monoron is éreztették hatásukat, többen a fővárosi megmozdulásokban és fegyveres harcokban vettek részt, de helyben is voltak események. Ennek egyik látványos példája volt az evangélikus templom előtt 1945 után felállított szovjet tiszti emlékmű lerombolása, amelyért többen börtönbe kerültek. A fővárosi utcai harcok során orvlövész golyójától veszítette életét Magócsi István fiatal teológus hallgató. A forradalom leverése után többen töltöttek hosszú éveket börtönben, de Kóté Sörös Józsefet, Kovács Imrét és Tóth Józsefet kivégezték. A református templom oldalán 2001. november 23-án avatták fel Czibor Éva szobrász 1956-os emlékművét az áldozatok és meghurcoltak emlékére.
A szocializmus évtizedeiben a község lassan, de folyamatosan gyarapodott. Lakosságszáma az 1949. évi 13606-ról 1990-ig 18483 főre nőtt. 1970-ben elnyerte a nagyközségi rangot, majd az elmúlt rendszer utolsó évében, 1989. március 1-jén várossá avatták. Az 1960-as években kezdődött meg a városközpont átalakulása, 3-4 emeletes tömbházakat építettek a Kossuth Lajos, a Kiss Ernő, a Deák Ferenc utcában és a Pozsonyi lakótelepen.
Monor lélekszáma 1999-ben már meghaladta a 20 ezer főt (21059). A legutolsó években a halálozás mértéke meghaladja a születésekét, viszont a kedvező helyen fekvő városba jelentős a bevándorlás, ami a lakosság számának szerény emelkedését eredményezte.
A városban ma egyetlen olyan gazdasági vállalkozás sem működik, amely jelentősen meghatározná a helyi foglalkoztatottság szerkezetét. Monoron csupán 15 család él kizárólag mezőgazdaságból, de kiegészítő tevékenységként vagy nyugdíjasként további 300 foglalkozik gabona-, zöldség- és szőlőtermesztéssel, sertés- és baromfitenyésztéssel. Nagyobb ipartelepítés az elmúlt évtizedekben nem történt. Monori viszonylatban fontos szerepe van az élelmiszeriparnak, valamint a szolgáltató- és kereskedelmi tevékenységnek. Jelentős gazdasági erőt képviselnek a településen a kisiparosok is. A város központjában kisebb-nagyobb üzletek, áruházak, 2001 végétől fedett piaccsarnok elégítik ki a helyi és a környező községek lakosságának igényeit; a 4-es út mentén pedig autószalonok, benzinkutak, különböző lerakatok, éttermek és fogadók találhatók.
1990 után Monor komoly eredményeket ért el az infrastruktúra fejlesztésében. A Monor Telefon Társaság 1994-től a városban és a környékén élő több mint 200 ezer embert szolgálja korszerű telefon-, kábeltévé- és Internet-hálózattal. 1984-ben kezdődött meg a városban a földgázhálózat kiépítése. Mára a településen szinte minden lakást bekötöttek a vezetékes víz- és csatorna-, valamint a gázhálózatba. A nagy építkezésekkel járó beruházások befejezése után a szilárd burkolatú utak aránya elérte a hatvanöt százalékot.
Monoron öt általános iskola, két középiskola (József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Szterényi József Középiskola) működik és minden iskola rendelkezik korszerű tornateremmel. A településen három alapfokú zeneiskola működik, ebből kettő magániskola. A több mint 100 éves Monori Sportegyesület (MSE) szakosztályai a testedzés és versenyzés lehetőségét biztosítják, csakúgy mint a 2003-ban felépült modern fedett uszoda.
Monor rovásos helynévtáblája
A Művelődési Központ és Városi Könyvtár programjai a szabadidős tevékenységeket és a kikapcsolódást szolgálják. A Vigadó kávéház, étterem Művészeti Galériájában havonta rendeznek a helyi és távolabbi településeken élő képzőművészek alkotásaiból színvonalas kiállításokat. Népszerűek az évente szervezett körzeti Ki mit tud?-ok illetve a Monori Májusi Napok gazdag programjai is.
A 2000 januárjában megalakult Monorért Baráti Kör a város önkormányzatának megbízása alapján létrehozta a Városi Helytörténeti Kiállítást, amely az őskortól 1945-ig mutatja be a település múltját.
A köztársasági elnök 2005-ben hozott határozata alapján, Monor város Monorierdő elnevezésű településrésze, 88/2005. (VI. 29.) KE hat.), 2006. október 1-jétől önálló községgé vált.
2011-ben felavatták a település rovásírásos helynévtábláját.
* Református Nagytemplom. Az 1630-ban épült korábbi templom alapjainak felhasználásával 1702-ben barokk stílusban újjáépítették, majd 1773-ban bővítették. Mai formáját, eklektikus stílusát 1882-ben kapta.
* Római katolikus templom. A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templom klasszicizáló késő barokk stílusban épült 1800 – 1806 között.A templom berendezésének egy része – a szószék, a padok, a tabernákulum – a 18. század második felében készült. Korábban egyházi intézmények vették körül (plébánia, iskola, legényotthon, kántorház), de ezek jó részét az újabb városrendezés során lebontották, illetve más funkciót kaptak.
* A Strázsa-hegyi pincesor, ahol 98, építészetileg értékes, eredeti XIX. századi állapotában megmaradt, és 132 részben átalakított, de így is jelentős borospince tekinthető meg. Jellemzője a pincéknek az ún. gádorok (földdel borított pinceboltozatok) sora.
* Nepomuki Szent János szobor egy kis fülkében áll egy hasáb alakú talapzaton. 1842-ben készült, a katolikus templom mellé 1925-ben helyezték.



http://km.bloglog.hu/page/12/
komment

A MÁRIÁS PAPI MOZGALOM ismertetése, belső használatra

2013. szeptember 02. 07:30 - Andre Lowoa

„A Máriával az ezredforduló küszöbén” könyvecske 1998, második kiadás alapján. Készült az Agapé gondozásában, 500 példányban. A kiadásért felel: Sóti János SJ, (a MPM magyar nyelvterületek Felelőse).

BEVEZETŐ

Célunk nem más, mint az érdeklődők kezébe adni egy szerény és egyszerű kis zsebkönyvet, amely ismerteti a MPM mibenlétét. Ezenfelül helyet kapnak benne a rózsafüzérről való tudnivalók is, hiszen a Mozgalom Cönákulumának (imatalálkozójának) egyik lényeges része a Szűzanya kedves imájának, a Szentolvasónak közös elvégzése.

E könyv kettős célt szolgál:

  1. bemutatja a MPM-at, elmondja, hogy miben rejlik a mozgalom lényege, hogyan keletkezett, hogyan terjedt el a világ minden részén, melyek a kötelezettségei.
  2. hogyan kell a Cönákulumokat (imatalálkozókat) megtartani. A végén pedig az összeválogatott énekek a Cönákulumok hangulatát kívánják emelni, hiszen aki énekel, az kétszeresen imádkozik.

Miért fontos a Mária-tisztelet ápolása éppen ma, amikor ezt egyesek „idejét-múltnak” tekintik? Miért kérjük Mária közbenjárását, ha imáinkkal egyenesen Jézushoz és a teljes Szentháromsághoz is fordulhatunk?

A válasz egyszerű: elsősorban azért, mert Mária, mint égi Édesanyánk, anyai szeretettel törődik velünk. A Szent Szűz Szeplőtelenül fogantatott, bűn nélkül élt, vagyis soha semmiféle vétket nem követett el. Még a bűn árnyéka sem férkőzött Hozzá. Mindenben Isten Akarata szerint Jézus segítőtársa lett. Megváltónk, a Kereszten haldokolva, mintegy végrendeletként, Édesanyánkul adta Őt nekünk. Szűz Mária földi élete után felvétetett a Mennybe. Jézus Anyja nem csak névleg a mi Édesanyánk, hanem a valóságban is. Ha pedig Édesanyánknak nevezhetjük, akkor feltétlenül törődik is velünk. Nagypéntek óta nincs egyetlen nyugodt pillanata sem. Retteg minden gyermekéért, hiszen mindannyian ki vagyunk téve az élet megpróbáltatásainak, a világ útvesztőinek, a sátáni kísértéseknek. Mária anyai gondoskodásából fakadóan mindig kész segíteni, vezetni, megmenteni bűnös gyermekeit. Nagyon szeret mindenkit. Egy Édesanya sohasem feledkezhet meg gyermekéről, bármennyire mélyre süllyed is az erkölcstelenség fertőjébe. De még ha akadna is olyan anya, aki szívtelenül eldobná saját gyermekét, a Mi égi Édesanyánk akkor sem hagyná cserben egyetlen gyermekét sem, még a legtávolabbra szakadtat sem. (v.ö. 2. kiadás 2. kötet Függelékének Magyar vonatkozású üzenet 1981. aug. 16, 113 old., vagy 3. kiadás 2. kötet végén, szintén Füg-ben, XVI-XVIII old.) Úgy szeret mindegyikünket külön-külön, mintha csupán egyetlen gyermeke volnánk. Ha megérted és átérzed, mennyire szeret Téged a Szűzanya, akkor Reá bízod magad, és többé sohasem kell félned, hiszen ezentúl az Ő oltalma alatt leszel mindörökre.

Jézus oltalmul adta nekünk Máriát, hogy az új ezredforduló küszöbén Szeplőtelen Szíve legyen a menedékünk. Aki megtalálta Máriát, megtalálta Jézust is. A legegyszerűbb út Jézushoz Márián keresztül vezet, ezt II. János Pál pápa is igazolja:Per Mariam ad Jesum – Márián keresztül Jézushoz”. Ez az út nagyon egyszerű, hisz Mária a legegyszerűbbet mutatja meg gyermekeinek, amely a Fiához vezet. De amilyen egyszerű, éppen olyan nehéz is, hiszen ez az út nem más, mint Jézus követése a keresztúton fel egészen a Golgotára, mert innen származik minden kegyelem és az isteni élet. Itt történik meg azonban a feltámadás is. Az Egyház és a világ csak az ima, a vezeklés, a szenvedés és a vértanúk vére által újul meg. (minden más út, tévút, Pokolba vezet). Aki részt akar venni Krisztus Dicsőségében, annak előbb részesednie kell Krisztus szenvedésében is.

A MÁRIÁS PAPI MOZGALOM MIBENLÉTE

Ez a Mozgalom nem más, mint egy világméretű imamozgalom, amelyet a Szűzanya kérésére terjesztenek a papok és a hívek az Istentől annyira eltávolodott emberiség megmentéséért. A Szűzanya, a mi égi Édesanyánk feladata, hogy visszavezesse az eltévedt emberiséget Urához, Istenéhez. Egy szóval a mai Egyház, valamint az emberiség problémáinak és bajainak a megoldása az egyének megtérésében rejlik. Égető szükség van a(z emberi) Szívek megváltozására. Az Egyház megújulásának kezdettől fogva igen hatásos eszköze volt az ima, a szenvedés és a vértanúk vére, és az marad ma is. (és nem a külsőségek, látványos nagy csindarattája, ál-szeretet felszínes magamutogatása, önimádata).

  1. KEZDET ÉS ELTERJEDÉS

1972. május 8-án Stefano Gobbi, olasz származású pap Fatimába zarándokolva, a jelenések kápolnájában imádkozott. Eközben erőteljes belső indítást érzett arra, hogy Máriára bízza magát. Élményét így fogalmazta meg:

A Szűzanya felhasználja őt, mint alázatos és szegényes eszközt, hogy összegyűjtse mindazokat a papokat, akik elfogadják felhívását, és felajánlják magukat Szeplőtelen Szívének, szilárd egységben maradnak a pápával és az Egyházzal, hogy a híveket anyai Szíve biztos menedékébe vezessék (STEFANO GOBBI: „A papokhoz Szűzanyánk szeretett fiaihoz”, Tótfalu, 1996, 13. old.)

Az első Cönákulumon 1972. októberében Gea Larióban mindössze három pap gyűlt össze, a másodikon 1973. márciusában már huszonöten vettek részt. 1974-től a papok és a hívek számára tartott imatalálkozók egyre jobban terjedtek Európában és az egész földkerekségen. Ez a mozgalom csendben, de rendkívüli módon hódította meg a híveket. Szinte minden országban található már országos felelős, akinek az a feladata, hogy a jelentkezőket összegyűjtse, a cönákulumok alakulását kísérje, valamint területi, püspökségeken belüli felelősöket nevez ki, ügyelve arra, hogy a cönákulumokon minden a mozgalom szellemében folyón.

A mozgalom fő felelőse maga Stefano Gobbi atya, (elhunyt 2011. június 29-én, helyét átvette, titkára Quartilio Gabrielli atya), aki már több ízben is körüljárta a világot, hogy személyesen ismertesse mennyei Édesanyánk Művét. Többek között Vajdaságban is tartott cönákulumot Szabadkán, Beodrán, Kikindán, Töröktopolyán és Bácstopolyán. (Erdélyben is járt).

Ehhez a mozgalomhoz ma már több mint 400 püspök, százezer pap és több tíz millió hívő tartozik, de csak a papokról és a püspökökről vezetünk rendszeres statisztikát.

Hogyan válhat valaki e mozgalom tagjává? Azzal, hogy a mozgalom szellemében él és elmondja az önfelajánló imát, amely e könyv 6. fejezetében található, külön a papok és külön a hívek számára.

  1. LELKISÉG

A MPM-nak nincsenek alapszabályai, hiszen Mária a Vezére. De van három kötelezettsége:

  1. felajánlani magunkat Mária Szeplőtelen Szívének;
  2. egységben maradni a(z igaz) pápával és a vele egyesült Egyházzal; (a közeljövő eseményei majd fényt derítenek az Igazságra – „Roma püspökének” – szerepére, küldetésére, a hiteles próféciákra is).
  3. elvezetni a híveket a Máriának tett önfelajánláshoz.

  1. Felajánlani magunkat Mária Szeplőtelen Szívének

Ma igen nagy annak veszélye, hogy az ember úgy éljen, mintha Isten nem is létezne. Oly könnyű a hit elhagyásának és a hittagadás útjára térni. A Szűzanya feladata pedig pontosan az, hogy visszavezesse az emberiséget Urához Istenéhez. Aki megtalálta Máriát, megtalálta Jézust is. Aki megtalálta Jézust, megtalálta az Atyát és a Szentlelket, vagyis a teljes Szentháromságot.

Milyen lelkülettel is viselkedjünk Mária iránt? Valahogy úgy, hogy képesek legyünk elmondani a következő szavakat: „Itt vagyok, Szűzanyám. Fogadj el olyannak, amilyen vagyok, de ne hagyj meg nyomorúságos voltomban, hanem alakíts át olyanná, amilyennek Te szeretnéd látni gyermekedet. Teli vagyok hibákkal, bűnökkel, gyarlóságokkal. Fogadj el, Mária, ne taszíts el engem, bűnös gyermekedet, hanem segíts, és alakíts át olyanná, amilyenné Te akarsz”.

Bízzuk tehát teljesen Máriára magunkat. A Szűzanyának tett önfelajánlás komoly cselekedet. Ez által beengedjük Őt az életünkbe, megengedjük, hogy Ő vezessen és alakítson bennünket a legjobb belátása szerint. Az önfelajánlást komolyan kell élnünk, mert ez csak az első lépés, mely után tovább kell fejlődnünk Égi Édesanyánk vezetése mellett.

Hogy milyen lelkületnek is kell áthatnia bennünket e felajánlás megélésében, azt a Szűzanya 1973. július 7-i üzenetben találóan kimondja:

„Enyém vagy, az Én tulajdonom vagy. Légy olyan minden időben, amilyennek én szeretnélek, tégy annyit minden időben, amennyit majd tőled kérek. Ne félj. Mindig közeledben leszek. Nagy dolgokra készítelek fel téged, de csak lassanként, ahogyan egy Édesanya teszi gyermekével”. (A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz, 57. old – Kék könyv – Kkv.).

A mozgalom első kötelessége (a csatlakozni akaró, vágyó), tehát: beengedni Máriát az életünkbe. Hagyatkozz Reá, légy alázatos és tanulékony eszköz a kezébe, hogy Krisztus Szíve szerinti kereszténnyé alakíthasson. A Szűzanya komolyan veszi igenlésedet. Gyengéden, de határozottan átformál. Megváltoztatja felfogásodat, értékrendedet, életszemléletedet, hogy végül az Ő szemével láss mindent. Megtanít arra, miként kell minden dologtól elszakadnod, hogy egyedül csak Jézussal élhess, és hogy megvédd Őt minden támadástól, valamint, hogy fenntartás nélkül szeresd Őt az Evangélium valóra váltásában.

Ha Máriával élsz, hagyatkozz is Reá teljes szívvel. Ezt ne úgy tedd, hogy ma és holnap teljesen az Övé vagy, de utána hetekig nem törődsz Vele. Ha teljes szívvel-lélekkel Ráhagyatkozol, akkor Vele együtt diadalmaskodsz. Akkor a küszöbön álló új korszaknak az új hajtásává válsz, akiben a Szűzanya Szeplőtelen Szíve már megkezdte diadalát.

  1. Egységben maradni a pápával és a vele egyesült Egyházzal

Mozgalmunk második kötelezettsége, hogy mindig egységben maradjunk a pápával és a vele egységben levő püspökökkel és szerzetesi elöljárókkal. Egységben lenni a Szentatyával nem csak azt jelenti, hogy elismerem: Ő a Katolikus Egyház legfőbb Pásztora, (Krisztus földi Helytartója), de azontúl semmit sem törődöm Vele, hanem azt, hogy hűségesen követem a Tanítását a hit és erkölcs kérdéseiben, hiszen Ő képviseli hitelesen a Krisztustól kapott tanítást. Jézus Reá bízta az Egyház vezetését. (Péter… legeltesd juhaimat, báránykáimat, Szikla…melyen a pokol erői szétmorzsolódnak, mint a pelyva a szélben, csúfos vereséget szenvednek…hamarosan). Ha nem akarunk tévedésbe esni, s meg akarunk maradni az igaz hitben, szükséges egységben maradni a pápával és követni Tanítását. Légy tehát az egység építője. Az Egyházban felmerülő hibákat, problémákat ne nagyhangú bírálattal és szitkozódással, hanem szeretettel, türelemmel, és ha kell, kereszthordozással, a hitvallók és a vértanúk hősiességével igyekezz megoldani.

(2013. Február 11. – fordulópont az Egyház számára, beléptünk a Végső Idők eseményeinek sodrásába, hogy a „hivatalos média” mit és hogyan tálal, az Ő dolguk. A Hamis Krisztus és Hamis Egyház, Antikrisztus, Hamis Próféta, a Szentmise eltörlése, stb., mind-mind a Második eljövetelt megelőző eseménysorozatok forgatókönyvéhez tartozik, ez meg van jövendölve, Szentírás, magán kinyilatkoztatás. Az Egyház kálváriája elkezdődött, vagyunk, akik látjuk, és szólunk, cselekszünk, sokan hallgatnak, egyelőre, vannak akik nem látják, örvendeznek, vannak akik nem akarják látni, és végül vannak akik teljesen Új, más látással látnak, Júdás szemüvegén keresztül, Ők az egyházi szabadkőművesek).

  1. Elvezetni a híveket a Máriának tett önfelajánláshoz

A mozgalom harmadik kötelezettsége, hogy a ránk bízott híveket, amennyiben tőlünk telik, elvezetjük a Szűzanya megújult tiszteletéhez, egészen addig, hogy ők is felajánlják Neki önmagukat. Amennyiben tőlünk telik, apostolkodunk, és embertársainkat elvezetjük Mária Szeplőtelen Szívének biztos menedékébe. Az apostolkodáshoz hozzátartoznak a „Cönákulumok”, szaporítsuk tehát a cönákulumokat!!!

  1. MOZGALMUNK ESZKÖZEI

A Szűzanya az egyszerűséget és az alázatot kedveli. Ezért mindössze két igen szerény, de nélkülözhetetlen eszközt választott a Mozgalom terjesztésére: 1. a (Kék) könyvet és 2. a Cönákulumot (imatalálkozót).

  1. A Kék könyv

A papokhoz Szűzanyánk szeretett fiaihoz” című könyv, Üzeneteket tartalmaz, amelyeket Gobbi atya a Szűzanyától „belső hang” formájában kapott. Ezeket lejegyezte és könyv formájában kiadásra került. Ezeket az üzeneteket nagyon sok nyelvre lefordították, természetesen többek között magyarra is.

A Szentatya nevében Rómában működő Hitvédelmi Kongregáció a következőket mondja e könyvről:

„Kijelentjük, hogy az üzeneteket, amelyeket ez a könyv tartalmaz, nem úgy kell értelmezni mint Szűzanyától direkte kimondott szavakat, hanem mint Stefano Gobbi atyától belső hang formájában kapott (szavakat). A kiadásuk egyezik VI. Pál pápától 1966. október 14-én kiadott utasítással”.

  1. A Cönákulum

A cönákulum voltaképpen nem más, mint egy imatalálkozó. Eredetileg a „cönákulum” az utolsó vacsora termét jelenti, ahol Jézus Nagycsütörtökön az apostolai jelenlétében megalapította az Oltáriszentséget. Krisztus feltámadása és mennybemenetele után a tanítványok ezen a helyen „egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt”. (Ap.Csel. 1,14). Kezdetben az apostolok félénkek és gyengék voltak, de Szűzanya segítségével a folytonos cenákulumon felkészültek a Szentlélek befogadására.

Pünkösd napján a Szentlélek Úristen leszállt rájuk, és a félénk apostolokat a krisztusi hit bátor tanúivá tette. A pünkösdi csoda a tanítványok és a Szűzanya közti „cönákulumban” jött létre, és innen indult el az „ősegyház” a világ megtérítésére.

A Máriás Papi Mozgalom, (Máriás Mozgalom), tagjai a „cönákulumaiban” az apostolokhoz hasonlóan Mária köré akarnak gyűlni a mai nehéz időkben is, hogy Szűzanyával kérjék a Szentlélek kiáradását, vagyis az „új pünkösdöt”, ami egyúttal Mária Szeplőtelen Szívének diadalát is jelenti:

„Szeplőtelen Szívem lelki cönákulumában most be kell teljesednie a második pünkösd csodálatos eseményének, amelyet ti kértek és vártok… Így a kiszáradt Föld megnyílik az Isten Lelkének fuvallatára, aki egy új és csodálatos kertté alakítja át a Földet, ahová a Szentháromság köztünk lévő állandó lakhelyét helyezi… Megvilágít titeket ez az isteni fény, és meglátjátok magatokat az Isten igazságának és életszentségének tükrében. Olyan esemény lesz ez, mint egy ítélet kicsiben, amely megnyitja a szívek ajtaját, hogy megkapjátok az isteni irgalom nagy ajándékát. Akkor a Szentlélek végbeviszi az általános átalakulás új csodáját mindenki szívében és életében: a bűnösök megtérnek, a gyöngéknek támaszuk lesz, a betegek elnyerik a gyógyulást, a távollévők visszatérnek az Atya házába, az elszakadtak és a megosztottak teljes egységre jutnak. Ily módon megy végbe a második pünkösd csodája, amely az Én Szeplőtelen Szívem Diadalával fog megtörténni a világban”

( 1995. június 4. Pünkösd ünnepén – hangzott el. „A lelkiismeret megvilágítása”, a „Nagyfigyelmeztetés”, ezt próbálják tolmácsolni, de ne feledjük, ez az üzenet „tömör, sűrítve van”. Egy folyamatot is jelent, egy „irgalomból felkínált ajándék”, ahol az ember szabad akarata, döntése, választása is nagyon lényeges, miként az első „Pünkösd” idejében. Aki ellen áll, elutasítja, lázad, viselni fogja a következményeit, nem „kényszerít” az Isten senkit, hogy Őt válasza, de csak két lehetőség van: - Krisztus, vagy – Antikrisztus!!! – készülni kell, nem tétlenül várakozni. – hozzáfűztem pontosításként.)

Szűzanya nagyon kéri, hogy terjesszük a cönákulumokat, és hogy minél több helyen végezzük.

A Cönákulumok lehetnek:

  1. papok számára

2. hívek számára (amelyet természetesen papok is tarthatnak illetve részt vehetnek).

  1. Hogyan tartsunk Cönákulumot?

Következő képen végzünk egy cönákulumot:

1. Kezdjük a Szentlélek segítségül hívásával, amint azt a Szűzanya kéri 1981. június 7-i üzenetében:

„Jöjj, Szentlélek, jöjj a Te leginkább szeretett Jegyesed, Mária Szeplőtelen Szívének hathatós közbenjárása által

  1. Imádkozzuk el a rózsafüzért (szentolvasót, legalább öt tizedet, azaz egy koszorút). Az utolsó tized után mondjunk el egy Miatyánkot, Üdvözlégyet, (és egy) Dicsőséget a Szentatya szándékára. ( ne feledjük, ez búcsúval is jár).

3. Olvassunk fel a Stefano Gobbi atya könyvéből („A papokhoz Szűzanyánk szeretett fiaihoz „ – Kék könyv – K. kv.), egy üzenetet.

4. Lehet egy kis katekizmust adni valamilyen vallásos kérdésről.

5. Legyen egy kis testvéri együttlét (fraternita), hogy a résztvevők mind jobban megismerjék egymást és mint testvérek, egymást segítsék, Máriának tett önfelajánlás útját járva.

  1. Végezzük el a felajánló imát a Szűzanya Szeplőtelen Szívéhez
  2. Énekelhetünk egyházi énekeket is.

Megjegyzés: E hat pont közül a második, a harmadik, és a hatodik soha ne maradjon el, hisz ezek nélkül nem Cönákulum az imatalálkozó. (a Szentlélek segítségül hívása, magától érthető, nélküle mihez kezdenénk?)

  1. Milyen többletet kapunk a „Cönákulumok” által?

Az üzenetekben Mária arra kéri a papokat, hogy Cönákulumokba gyűljenek össze, ahol megerősíti és eggyé forrassza őket, hogy a nép közé menet a Szűzanya Szeplőtelen Szíve biztos menedékébe vezessék a rájuk bízottakat.

A hívektől különösen a családi cönákulumokat kéri. Milyen is a családi cönákulum? Ebben az esetben családi körben, vagy a környéken élők, ketten vagy többen összejönnek imádkozni a fönt említett cönákulum formájában. Ezeket a cönákulumokat nem csak a templomokban, hanem magánházaknál is megtarthatják, hiszen imádkozni, a Szűzanyával lenni, Neki ajánlani magunkat odahaza is lehet, sőt, igen üdvös dolog. Azoknak a családoknak, akik rendszeresen végzik a cönákulumot, a Szűzanya a következő négy ígéretet adta:

  1. Erősíti a család egységét és hűségét, hogy a házasság szentsége szerint mind nagyobb egységben éljenek.
  2. Gondjába veszi a gyermekeket, hogy azok ne a gonoszság, a bűn, az ital és a kábítószer áldozataivá váljanak, hanem növekedjenek jóságban, valamint az életszentség és az üdvösség útján járjanak.
  3. Gondoskodik a család lelki és anyagi szükségleteiről.

4. Villámhárítóként megvédi ezeket a családokat a büntetésektől a megtisztítás ideje alatt.

  1. Milyen gyakran tartsunk Cönákulumot?

Lehetőleg minél gyakrabban. Igen ajánlatos a rendszeres, időközönkénti találkozó. Leggyakoribbak a heti találkozók, de léteznek havi találkozók is. A családi cönákulumnál ajánlatos a heti, míg a nagy cönákulumoknál (pl. plébánia számára vagy egy egész egyházmegye számára), a havi találkozó.

A felelősök bölcsen ítéljék meg, melyik időpont a legalkalmasabb, és a lehetőségekhez mérten a legjobb megoldás mellett döntsenek.

  1. Meddig tartson egy cönákulum?

A családi cönákulumnál (egy koszorú Rf.), ajánlatos idő az egy órától a másfél óra időtartam. Amennyiben (templomban), szentmisével kötjük össze, akkor ez az egy másfél órai időtartam a szentmise időtartamával meghosszabbodik Ilyenkor, ha lehet, a szentmise alatt mondjuk el az önfelajánlási imát

Ha nagy cönákulumot tartunk, tehát mind a négy Rózsafüzér (koszorút), elmondjuk, akkor a cönákulum időtartama természetesen jóval kitolódik. Ilyenkor ajánlatos szüneteket is tartani, amelyeket ismerkedésre, testvéri együttlétre ki lehet használni.

Lényeges, hogy a cönákulumon szívből imádkozzunk, és ne gépiesen. A hadarásnak semmi helye sincs.

4.VESZÉLYEK

A mozgalmunkra leselkedő egyik legnagyobb veszély, mikor a cönákulumunkba valaki egyéb magán-kinyilatkoztatást vagy egyéb buzgalmi imát iparkodik belekeverni azzal a reménnyel, hogy ezzel szebbé, hatékonyabbá és elfogadhatóbbá teszi a cönákulumot. Az ilyen személy rendszerint megdöbbenve tapasztalja a szándékától gyakran teljesen ellenkező eredményt: a cönákulum megszűnését.

Miről is van szó? Arról, hogy zűrzavart idézett elő: a résztvevők nem is tudják a végén, miről is van szó, hisz előttük minden összekavarodik. Hasonló ez mint amikor egy szakács nagyon finom, több fogásos ebédet szolgál fel, mondjuk: levest, paprikást, tortát és a végén kávét. Ez sorjában, külön-külön nagyon ízletes. De ha ez a szakács fogja a finom ételeket és egy nagy edényben mind összekeveri, s ezt a zagyvalékot tálalja fel, az embereknek még az étvágya is elmegy. Miért? Mert ez moslék, és a moslék nem az embereknek való eledel.

Így van ez a mi cönákulumunk esetében is. Nem keverhetjük össze pl. más magán-kinyilatkoztatásokkal vagy egyéb mozgalmak találkozóinak az elemeivel, még akkor sem, ha azok hitelesek, illetve önmagukban pozitívek: Az embereknek ne adjunk lelki moslékot. A cönákulumok ott terjednek, ahol egyszerűen és tisztán a Mozgalom szellemében tartják meg. A cönákulumnál tehát a következő a lényeg:

  • mondjuk el a rózsafüzért,
  • majd a Szentatya szándékára végezzünk el egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Dicsőséget,
  • olvassunk fel a Gobbi atya „A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz” c. könyvéből, (egy üzenetet)

- majd ajánljuk fel magunkat Égi Édesanyánknak.

Mozgalmunkban a szektás szellemnek semmi keresnivalója sincs. Mi csakis a katolikus Egyházon belül létezhetünk. Ennél fogva igen is szükséges, hogy bekapcsolódjunk a helyi egyházunk , plébániánk vérkeringésébe. Tehetségünkhöz és lehetőségeinkhez képest mi is kivesszük részünket, mint a többi buzgó katolikus, és ezt szoros egységben a helyi plébánossal, egyházmegyénk püspökével, illetve a rendi elöljárókkal.

Mozgalmunknak azonban meg kell őriznie az önazonosságát. A cönákulumokon minden jóakaratú katolikus keresztény részt vehet. De, aki részt vesz rajta, tartsa tiszteletben a mozgalom lelkiségét. Cönákulumaink nem olvadhatnak bele egyéb imacsoportokba vagy mozgalmakba.

Mozgalmunkban a karrierizmusnak sincs semmi helye. A Szűzanya alázatos, tanulékony, okos gyermekeket akar, akik engedik magukat felhasználni az Ő tervei szerint. Tehát kicsinyekre, alázatosakra van szüksége, nem pedig kevélyekre, gőgösökre.

5. A RÓZSAFÜZÉR

Az egyik legszebb ima a rózsafüzér vagy más szóval: szentolvasó. A kicsinyek, az alázatosak megértik és buzgón végzik, hiszen ezzel hozzákapcsolódnak Égi Édesanyánkhoz, és rajta keresztül Jézusra hangolódnak. A rózsafüzér végzésénél a legfontosabb a minőség és csak utána a mennyiség. A lényeg abban rejlik, hogy szívből, szépen, figyelmesen imádkozzunk. Csak ezután vegyük számba a mennyiséget. A rózsafüzér lényegében elmélkedő ima: alatta Jézus művének nagy titkairól szemlélődünk, amelyek voltaképen hitünk főbb mozzanatairól szólnak.

Hogyan végezzük a rózsafüzért, imái, Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség, a bevezető kérések, a titkok, Ó Jézusom, ezek megtalálhatók az imakönyvekben, a Világosságot is kártyákon be lehet szerezni.

6.1. Önfelajánló ima Mária Szeplőtelen Szívének

Papoknak:

„Fatimai Szűz Mária , Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke! Mi, Máriás Papi Mozgalmad Tagjai, akiket Te hívtál meg papi seregedbe, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplőtelen Szívednek.

E felajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, melyet keresztségünk és pappá szentelésünk révén magunkra vállaltunk.

Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, munkánkhoz, kényelmünkhöz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni Urunk akaratát.

Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk papságunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozat buzgó bemutatását, a papi zsolozsmát, a rózsafüzér napi elimádkozását, minden hó első szombatján a szentmise Neked való felajánlását, s a vallásos és szigorú életmódot és a mindenkinek adandó jó példát illeti.

Továbbá megígérjük, hogy a legnagyobb fokban hűségesek maradunk az Evangéliumhoz, amelynek mindig igaz és bátor hirdetői leszünk, ha kell vérünk hullásáig is!!! Hűséget ígérünk az Egyházhoz, amelynek szolgálatára szenteltek fel.

Mindenekfölött egyesülni kívánunk a Szentatyával és a hierarchiával, erőteljesen ragaszkodva minden irányításukhoz, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat.

Anyai védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet-egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.

Végül megígérjük, hogy a ránk bízott hívekben felújítjuk tiszteletedet.

Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés, nem kímélve sok pap testvérünket sem. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal Rád emeljük szemünket, Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk. Ma ismét kérünk Téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. Ámen.

6.2. Szerzetesek és hívek számára:

Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke! Mi, akik csatlakoztunk Máriás Mozgalmadhoz, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplőtelen Szívednek.

E felajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk révén magunkra vállaltunk. Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni az Atya akaratát.

Reád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk keresztény életünket és hívatásunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozatban való buzgó részvételt, az apostolkodást, a rózsafüzér napi elimádkozását, az Evangélium szerinti szigorú életmódot illeti, és jó példát adunk mindenkinek Isten törvényeinek megtartására és a keresztény erényeknek, főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására.

Továbbá megígérjük, hogy egyesülni akarunk a Szentatyával, a Főpapokkal és a Papjainkkal, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat.

Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet-egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.

Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk, amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedhez.

Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal Rád emeljük szemünket, Jézus Anyja, és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk. Ma ismét kérünk Téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. Ámen.

komment

Kémek és viperák közt dolgoztam a Vatikánban

2013. szeptember 02. 07:30 - Andre Lowoa

Összességében pozitív mérleget mérleget vont a Vatikánban végzett munkájáról Tarcisio Bertone bíboros, távozó szentszéki államtitkár, de az utolsó évekről azt mondta, "kémek és viperák között" végezte munkáját.

Tarcisio Bertone bíboros vasárnap a szicíliai Siracusában tartott vallási ünnepen beszélt az olasz újságírókkal, alig huszonnégy órával azután, hogy a Vatikán bejelentette: október közepétől Pietro Parolin eddigi venezuelai nuncius veszi át a szentszéki államtitkárság vezetését.

Bertone azt mondta, 2006-os szentszéki államtitkári kinevezése óta "természetesen számos probléma akadt, főleg az utóbbi két évben, amikor támadások áradatába kerültem, kémek és viperák hálójába, de ennek sem szabadna elhomályosítani munkám pozitív mérlegét". A távozó államtitkár hozzátette, sok mindent másképpen csinálna, de mindig az egyházat igyekezett szolgálni.

Az olasz hírügynökségek az új államtitkárt, Parolint is idézték, aki az Ultima Noticias venezuelai újságnak nyilatkozott. Kijelentette, Ferenc pápa megválasztásával "azonnali hangulatváltás" volt érezhető az egyházban. "Korábban pesszimizmus uralkodott, jogtalanul, mivel XVI. Benedek pápa is mindent megtett az egyház megreformálása érdekében" - mondta Parolin.



MTI

 

komment

A chipviselést megtagadó diák visszatérhet az őt eltanácsoló iskolába

2013. szeptember 02. 07:02 - Andre Lowoa

A texasi diáklány, aki megtagadta, hogy az iskolája által kötelezővé tett nyomkövető chipes diákigazolványt viselje és használja, visszatérhet az őt eltanácsoló iskolába, ahol az új tanév a múlt héten el is kezdődött, nyilatkozták a lány ügyvédei.

Andrea Hernandez státuszát januárban függesztette fel a Northside Független Iskolakerület, aki ezért pert indított, adatvédelmi és vallási jogainak megsértésére hivatkozva.

A pert elvesztette, így tanulmányait egy másik iskolában volt kénytelen folytatni, ahol a diákokat nem kötelezik RFID chipes igazolvány viselésére. Ügyvédei elmondták, hogy most azért térhet vissza régi iskolájába, mert az iskolakerület közben felhagyott a diákokat RFID chipekkel nyomon követő programmal.

Az RFID chipet tartalmazó eszközök mára a mindennapok részévé váltak. Megtalálhatók az útlevelekben, bankkártyákban és sok más igazolványban. (Magyarországon 2012 óta fokozatosan történik az átállás az új intelligens e-diákra) Igaz, az érintett iskolakerület által alkalmazott program a legtöbb ilyen típusú kártyával ellentétben olyan chipeket használt, ami nemcsak leolvasáskor válik aktívvá, hanem folyamatosan nyomon követte a diákokat és rendszeres időközönként továbbította tartózkodási helyüket a rendszernek.

Az Egyesült Államokban egyik iskola a másik után vezet be hasonló programokat, annak ellenére, hogy a Northside csendesen kilépett a kezdeményezésből, arra hivatkozva, hogy nem találta hatékonynak. (Időkjelei: Bizonyára sokakban merül fel a kérdés: Vajon a hatékonyság hiánya alatt azt értették, hogy a kontrol nem elég szoros? Mennyivel „egyszerűbb” lenne, ha a diákok nem tudnák kijátszani a rendszert, mivel a chip testük elválaszthatatlan része lett…)

A lány ügyvédei elmondták, hogy a jogi csata végre befejeződött.

„Nagyon kevés ügy végződik jól azok számára, akik kiállnak meggyőződésük mellett és nemet mondanak a kormánynak. Remélhetőleg, Andrea Hernandez esete megmutatja, hogy vannak kivételek és jó példaként szolgál majd mások számára, hogy kitartsanak meggyőződésük mellett,” mondta John W. Whitehead, a lány jogi képviselője, a Rutherford Intézet elnöke.

Az iskolakerület szerint a chipes kártyákat a hiányzások csökkentése érdekében vezették be.

A legtöbb állami iskolához hasonlóan a kerület a részvételi arány alapján kap finanszírozást. Ha egy diák nincs a padjában a reggeli létszámellenőrzéskor, az iskola arra a napra nem kapja meg az utána járó összeget, mert nem tudják bizonyítani, hogy valóban az iskolaépületben tartózkodott-e.

Az RFID nyomkövetéssel azonban az osztálytermen kívül, de az épületen belül tartózkodó diákok után is jár a pénz. Az új rendszer azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel a hiányzások száma nem csökkent olyan mértékben, hogy a chipek kötelezővé tételét indokolttá tegye, nyilatkozta az iskolakerület.

Egyéb kifogások mellett Andrea Hernandez, aki hívő keresztény, arra hivatkozott, hogy a chipes igazolvány a Jelenések 13-16-18-ban olvasható Fenevad Bélyegét vetíti előre.

A gyerekek „megcsippelése” ritka, de nem új keletű eljárás. Egy kaliforniai állami óvoda Richmondban már 2010-ben RFID chippel látta el a gyerekek mellényét. Egy másik kaliforniai intézmény, egy általános iskola Sacramento-ban, 2005-ben adta fel ilyen irányú terveit a szülők tiltakozására. Egy texasi iskolakerület 2004 óta használ RFID chipeket a gyerekek nyomon követésére összesen 13 iskolájában. A Northside iskolakerület eredetileg a fennhatósága alá tartozó mind a 110 iskolában tervezte a program bevezetését.

Andrea Hernandez esetében a szövetségi bíró úgy gondolta, hogy a diák vallásszabadságát nem érte sérelem, mivel az iskola felajánlotta a lánynak, hogy chip nélküli igazolványt használjon (időkjelei: Feltéve, hogy Andrea felhagy a program kritizálásával, sőt nyilvánosan kiáll mellette és támogatja.), amit a diák nem fogadott el.

Az iskola jelenleg 200 térfigyelő kamerával figyeli a területén folyó eseményeket.



Forrás: wired.com

http://idokjelei.hu/2013/09/a-chipviselest-megtagado-diak-visszaterhet-az-ot-eltanacsolo-iskolaba/
komment

Dr. Sípos Ete Álmos: Miért hallgatunk?

2013. szeptember 02. 06:57 - Andre Lowoa

Többes számban teszem fel ezt a kérdést, mert sokan kérdezik ezt tőlem is, mint református lelkipásztortól. A többes számban feltett kérdést azoknak továbbítom, akiket egyházunk zsinati tagnak, vezetőnek választott azzal a bizalommal, hogy református egyházunkat képviselik minden fontosabb fórumon. Tőlük várjuk még azt is, hogy őrködjenek a Biblia és hitvallásaink fontos tanításai felett, és hallassák szavukat, ha akár egyházunk, akár népünk lelki-szellemi értékrendjét veszély fenyegeti.

Az elmúlt napok sajtóhírei alapján sokak keresik arra a választ, hogy egyházunk illetékes vezetői miért nem reagálnak a relaxációnak nevezett módszer iskolai testnevelésórákon történő bevezetésének szándékára. Bár a relaxáció szorgalmazói úgy tüntetik fel ezt a pszichotechnikát, mint érték-semleges, ártatlan, sőt hasznos lazító gyakorlatot, arra mégis fel kell figyelnie minden Biblián tájékozódó keresztyén vezetőnek, hogy ezt az ártalmatlannak titulált technikát – egyik fő ideológusa – keresztyénnek nevezte, sőt olyan gyakorlatnak, amivel „öregedést gátló”, sőt „örök élet hormon” szabadul fel a gyermekekben. Azt is tudnia kell teológus szakembereinknek, hogy a relaxáció lényege nem más, mint a távol-keleti misztikus vallásokból átvett autogén tréning, pontosabban önhipnózis. Akik ismerik ezt a pszichotechnikát, azok tudják, hogy ennek lépcsőzetes kibontási sorrendje ez: relaxáció-meditáció-önhipnózis. Márpedig ezt a rendszert keresztyénnek nevezni, csalás!

Ezért ez az ártalmatlannak és rendkívül hasznosnak kikiáltott pszichotechnika végső soron tudatkikapcsoláshoz vezet, így nem csak a gyermekek lelkére hat károsan, de olyan – számunkra idegen – nem keresztyén világ szellemiségét is közvetíti, ami nemcsak alapvetően ellenkezik azzal a keresztyén szellemiséggel, amitől hazánk megújulását várhatnánk, hanem azt egyenesen lerombolja. Bizony, ez a vallásos pszichotechnika nem más, mint ezotéria! Ugyanis a Biblia egészen mást mond az emberről, mint a relaxációs kultúra képviselői, és egészen más megoldást kínál a stressz oldására is.

Mivel sok református keresztyén egyháztag ehhez a kérdéshez tájékozatlanságból közömbösen viszonyul, és nem lát a relaxáció gyakorlásában veszélyt, éppen ezért van felelőssége az egyház felelős vezetőinek, szakembereinek, teológusainak abban, hogy megszólaljanak, és tájékoztassák az oktatás politikusokat, szülőket, pedagógusokat. A lelki-szellemi veszély idején a Biblia és az egyháztörténet számtalan példával figyelmeztet bennünket arra, hogy az egyház felelőseinek hallgatása súlyos következményekkel lehet nemzetünk életére.

Ezért kérdezzük sokan, miért hallgatnak a reformátusok (megint)? Vagy a hallgatás beleegyezést jelent?


Dr. Sípos Ete Álmos

(aki a relaxációval kapcsolatosan bővebben szeretne tájékozódni, látogasson el a http://www.ujszeged.ref.hu református gyülekezeti honlapra)
komment

Tura - 2013-06-28 21:14 péntek

2013. szeptember 02. 06:08 - Andre Lowoa

Tura 7942 lakosú (2010. január 1.) város a 80a-s/Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. A helység a Galga-mente legnagyobb települése Keletkezése az ókorig vezethető vissza. Az első lelet a rézkorból származik, de tárgyi emlékek maradtak fenn a korai vaskorból is. Időszámításunk előtt a VI. században a szkíták, később a kelták vándoroltak ide. A nagy népvándorlás idején a hunok, később az avarok éltek itt. Honfoglaló őseink a község területén is letelepedtek. A legelső írásos emlék 1220-ból való. A XIV. században vámszedő helyként szerepel a község, 1464-ben mezővárosként említik. Az ország 3 részre szakadásakor a török hódoltsághoz tartozott. Ebben az időben épült a falu temploma, melyet azóta többször átépítettek.1873-ban báró Schossberger Zsigmond vette meg a falut herceg Eszterházy Miklóstól és birtokosa volt 1944-ig. Ő építtette fel egy hatalmas park közepén Ybl Miklós tervei alapján a község legszebb műemlék épületét, az egyemeletes, eklektikus jellegű, franciás neoreneszánsz kastélyt. A két Világháború között Tura fejlődése a városiasodás felé indult. 1919-20-ban épült a vasút és a vasútállomás. A falu hagyományos vasutas-település lett ebben az időben. A 2001. július 1-je óta újból város. A lakosság egy része helyben mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik, többsége Budapesten és a környező városokban talál munkalehetőséget. A város termelőszövetkezete a jól működő Galga-menti Szövetkezet.
Római katolikus templom, melyet az Eszterházyak támogatásával 1771-ben barokk stílusban építettek. Ezt a templomot 1911-ben teljesen átépítették, majd többször felújítva kapta mai formáját.
A szép parkban áll Ybl Miklós által 1883-ban tervezett francia reneszánsz Schossberger kastély. Közelében található az egykori Eszterházy majd Schossberger uradalomhoz tartozó magtár ugyancsak rossz állapotban.
A Bartók téren az 1849-es csatában elesett Szele Andor és 17 társa emlékére állított obeliszk látható.
A Dusa-óvodát hagyományos Galga-menti parasztházból alakították át 1995-ben.
A település természetvédelmi területe, az Alsórét, az egyhajú virág termőhelye.



http://km.bloglog.hu/page/13/
komment

Galgahévíz

2013. szeptember 02. 06:07 - Andre Lowoa

Galgahévíz 2535 lakosú (2010. január 1.) közég az M3-as autópálya közelében, a 80-as/Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Aszódtól délkeletre, 6 kilométerre fekszik.
Római katolikus temploma 1722-ben épült. A templom keleti oldalán Szentháromság-szobor áll a XIX. század első feléből.
A község területén jelentős régészeti lelőhelyeket tártak fel. Neolitikus leleteket, rézkori temető nyomait, bronzkori település maradványait, urnatemetőt és szarmata halomsírokat találtak.
A honfoglalást követően az Ákos nemzetség telepedett meg a területen, aminek nyomait egy földvár és egy monostor maradványai őrzik. Első írásos emléke 1214-ből származik, amikor Hewyz néven említik. Nevét a község alatt fakadó meleg vízről kapta, Heővíz majd Hévíz lett. A melegvíz-forrása később teljesen elapadt. 1425 előtt az Ákos-nemzetségből leszármazott Prodavizi Ördög Miklós birtokához tartozott több környékbeli településsel együtt. 1530 táján Tahy Ferenc tulajdonába került.
1559-ben a török hódoltság része és 21 porta után fizettek adót. 1690-ben jelentős népessége volt. A római katolikus egyház 1697-ben újra létezett a község területén, az első anyakönyvet 1710-ben kezdték vezetni. 1863-ig az Esterházy-család birtoka volt. Ekkor határrendezés során a földbirtok, amelyen a község feküdt, báró Schossberger Viktor és Hevessy Lajosné tulajdonába került. A Galga patak szabályozását 1840 körül végezték el.
1910-ben a községben 356 házat és 1945 lakost írtak össze.

Monostorpuszta
Az Ákos-nemzetség Árpád-kori földvárának és monostorának nyomai lelhetők itt fel.
A barokk stílusú katolikus templom a 18. század elején épült, amelyet 1796-ban Esterházy Miklós herceg, akkori földbirtokos kibővíttetett.

Galgahévízi ökofalu
A 2001. március 15-én indult kezdeményezés célja 50 házból álló autonóm lakóegyüttes felépítése és működtetése Galgahévíz határában. Az ökofalu a humán ökológia, az ökológiai építészet, települési energia- és vízgazdálkodás, biogazdálkodás tudományos és technikai vívmányainak felhasználása, és hazai meghonosítása, ötvözve a magyar és közép-európai építészeti, gazdálkodási és kulturális hagyományok olyan elemeivel, melyek a XXI. században is érvényesek. A lakóközösség életmódja és megélhetésének forrásai tükrözik a lakók tudatos elkötelezettségét az ökológiai értékek és a társadalmi méltányosság iránt. A lakók ismerik és vállalják magyar és közép-európai szellemi hagyomány értékeit, ugyanakkor mindenkinek lehetősége van arra, hogy saját sorsát a maga belső ösvénye mentén élhesse meg.

Szent András remete emlékműve
Korábbi ásatások során a régészek egy középkori földvár és egy középkori falu magjának nyomaira bukkantak E helyen valamikor templom és kolostor állt, és Bencés remetések éltek. A Millennium évében, 2000-ben készíttette Szent András remete szobrát Galgahévíz Község Önkormányzata. A fából készült szobrot Galgahévíz legszebb természeti környezetében, a Szentandrásparton helyezte el. A millenniumi emlékmű egy 6,70 m fából készült feszületből és 3,5 méteres, egy fából faragott remete szoborból áll. Az emlékmű Szilágyi Dezső, galgahévízi születésű fafaragó munkája. Dr. Semjén Zsolt h. államtitkár avatta fel a milleniumi faluünnep alkalmából. Azóta hagyománnyá vált, hogy minden faluünnep az emlékműnél kezdődik egy szabadtéri szentmisével.

Galgahévízi Kegyeleti Park
3105-ös út melletti temető első emlékei 1792-ből valók. A nyolcvanas évek végén az új temető megnyitása óta a falu lakossága nem temetkezett ide, funkcióját vesztette, s 1995-ben a Faluszépítő Egyesület és a község vezetése ezt az igen elhanyagolt temetőt mintegy 100x100 méteres kegyeleti parkká alakította ki. A park három fő részből áll, melyeket az 1892-ben készült Nepomuki Szt. János szobor, a Szentháromság szobor, és egy szép régi feszület A három részre osztott parkban sétáló utak vannak. A Kegyeleti Parkot szegélyező új platánsort és a sok zöld növényt az önkormányzat gondozza.

Bika tó
A Galga-mente egyik legszebb horgásztava, kellemes pihenőhely. Pontyot, csukát és harcsát is foghatnak az ide látogató horgászok. A több mint 20 hektáros, duzzasztott tó a Galgamenti Faluszövetkezet tulajdona.

Galgahévízi Helytörténeti Gyűjtemény
2000-ben létrehozott egyszerű, de szépen berendezett kis emlékszoba a rég- és a közelmúlt használati, viseleti és díszítő tárgyait mutatja be.[4]



http://km.bloglog.hu/page/13/



 Szent Miklós templom

A fából készült Szent Miklós templom első említése 1673-ból való. A kőből épült templomot 1722-ben szentelték fel. Főoltárképe a XVIII. század végi. 1796-ban a templomot Esterházy Miklós megnagyobbította. Tornyát 1816-ban tizenhat méterrel megemelték. A templom keleti oldalán Szentháromság-szobor áll a XIX. sz. első feléből.
komment

Hévízgyörk

2013. szeptember 02. 06:07 - Andre Lowoa

Hévízgyörk 3171 lakosú (2010. január 1.) Galga parti nagyközség a 80a-s/Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Aszódtól délkeletre, 5 kilométerre fekszik. A község neve Györ személynév k képzős származékából keletkezett. Környékén számos régészeti lelőhelyet tártak fel. A Kaparóházi - dűlőben újkőkori települést, a falu középkori templomának feltárási munkái közben szarmata fejedelmi sírleletek kerültek elő. Az Alsó-Homok dűlőben különböző korú magyar, cseh, osztrák és német pénzérméket találtak. A legrégebbit Mátyás király uralkodása idején, az utolsót 1529-ben verték. Első okleveles említése 1438-ból való, akkor a Györki család tulajdona. Hosszú időn át ezt a települést nevezték Vámosgyörknek.
A faluban négy templom található. Ebből kettő műemlék. Római katolikus templom, Szent Márton tiszteletére, a XIII. században épült, mely egy homlokzati tornyos. Tornyát és sekrestyéjét a XIV-XV században építették. A XVIII. század elején felújították. Villámcsapás következtében leégett 1777-ben és ekkor Gróf Grassalkovich Antal özvegye barokk stílusban újjáépítette. Az Árpádok korában épült templom 100 fős befogadóképessége kevésnek bizonyult, így szükségessé vált, egy új katolikus templom építése, melyet Kausz József plébános kezdeményezésére, közadakozásból, 1925-ben kezdtek építeni és 1934-ben szenteltek a Munkás Szent József tiszteletére. A református templom 1704-ben épült, de 1904-ben újjáépítették. E templom szentedényei közül, 1723-ból való kehely érdemel említést. Evangélikus templom 1826-1829 között épült, egyhajós, egyszerű, klasszicista templom.



http://km.bloglog.hu/page/13/



 Szent József-templom



 Szent Márton templom

A falu első temp­loma egy igen kis méretű, félköríves szentélyű épület volt. A középkori épület első okleveles említése 1472-ből származtatható. 1570-ben a bujáki uradalom összeírásában szerepel egy mondat, amely kapcsolatban lehet templomunkkal, s amelyet érdekességként említek meg: „A falu — (Hévízgyörk) — 4 forintot fizet, melyet Szent Márton adójának hívnak" Ez talán a templom mai vé­dőszentjének nevével van kapcsolatban? A többi falu a környéken mind egységesen Szent Mihály és György napján fizette adóját. A XVIII. század közepétől napja­inkig nyomon követhetően Szent Márton a védőszentje a templomnak. Ha ez az 1570-es adat összefüggésbe hozható a Szent Márton titulussal, úgy ezt első említés­nek is tekinthetjük.

A templom történetében szót kell ejtenünk a refor­mátus egyházról is, mivel a két felekezet története egy ponton összekapcsolódik.

Haraszthy Lajos tanulmányából tudjuk, hogy Hévízgyörkön a reformátusok anyaegyháza már 1600-ban fönnállt. Az 1653-as egyházlátogatási jegyzőkönyvből arról értesü­lünk, hogy a régi katolikus templom még mindig a re­formátusok birtokában van, ami ellen a katolikusok pa­naszt tettek.

Valószínűleg 1662 és 1666 között került újra a kato­likusok birtokába a templom, mert 1666-ban a hévízgyörkiek 12 forintnyi évi egyházi tizedüket már katolikus templomukra fordíthatták, a püspök engedélyével.

1675-ben az un. Pongrácz-féle térkép templomos helynek jelölte Hévízgyörköt. 1676-ban a faluhoz tartozó Tótfalu puszta egyházi tizedét megkapták „templomuk céljára". 1700-ban a róla felvett jegyzőkönyvtanúsága szerint négyszögű kövekből épült, szögletes tornyú, az északi oldalán sekrestyével bővített templom állt a faluban. 1733-ban a templom helyreállításáról és egyházjogi státusáról, azaz nem önálló, hanem Bag filiájaként (leányegyház)] való működéséről tettek említést. 1734-ben és 1736-ban a helyreállított templom felszerelési tárgyait említik meg, majd 1746-ban részletesebben leírják a templom állapotát, és először nevezik meg védőszentjét: Szent Mártont.

1760-ban Grassalkovich Antal birtokán találjuk, igen­csak felújításra szoruló állapotban. A templom tor­nyát villámcsapás érte 1771-ben. A tornyot okkor Grassalkovich özvegye Klobusiczky Teréz rendbe tetette, a leomlott részt téglából visszafalazták (ez ma is látha­tó). Karbantartásáról azonban nemigen gondoskodhat­tak, mert 1772-ben azt jegyezték föl, hogy „a templom kőfalai nedvesek, a deszkamennyezet le fog szakadni", a „toronynak fa munkája megromlott ... „rotthadt ge­rendáit ki kellene cserélni".

A XVIII. század végétől folyamatosan használhatták a templomot. XIX. századi használatban nincs okunk ké­telkedni, de erre csak a templom állapotából lehet kö­vetkeztetni.

1924. május 9-én nagy vihar volt Hévízgyörkön, s a templom úgy megrongálódott, hogy abban istentiszte­letet nem tudtak tovább tartani. Ezért a lelkész híveivel új templom építésére szánta el magát.

A II. világháborúig a templomot folyamatosan hasz­nálták, ekkor azonban megsérült. Pusztulásnak az ezt követő években indult, s állapota fokozatosan romlott 1985-ig, amikor is megkezdődött felújítása. A munkák végeztével a templom felszentelése 1988 november 13-ára esett, Szent Márton napját követő vasárnapra.

komment

Bag - 2013-06-28 21:14 péntek

2013. szeptember 02. 06:07 - Andre Lowoa

Bag 3974 lakosú (2010. január 1.) nagyközség az M3-as autópálya és a 80a/Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Aszódtól délre, 4 kilométerre fekszik. A helység Galga középső folyásánál, a Gödöllői-dombság lankái között fekszik. Népművészeti hagyományait őrző település. Az M3-as autópályán Budapestről 30 perc alatt megközelíthető. A település nevének keletkezése tisztázatlan. A faluban számos régészeti lelőhelyet találtak. A Peres dűlőben a rézkortól a bronzkoron át a római korig terjedően kerültek elő leletek. A Diósberki dűlőben szarmata temetőrészletet és Árpád-kori sírt tártak fel. Magyar nemzetiségű, római katolikus vallású, népművészeti hagyományokat őrző település.
A falu központjában álló barokk stílusú római katolikus templom a környék legszebb temploma. Gróf Grassalkovich Antal végrendelete szerint 1772-74 között felépített barokk templom. A főbejárat barokk záróköves kőkerettel, régi ajtószárnyakkal rendelkezik. A bejárat két oldalán Szent András és Szent János apostolok szobrai láthatók. 2000. május 28-án szentelték fel az új harangot, Gombos Lajos harangöntő mestermunkáját.
Nepomuki Szent János szobra a Dózsa György úti “Turbina” malom romjai mellett található, a Dózsa György úti híd felhajtójánál érhető el.
Bag falu határában a Csintoványi csárda mellet található a Petőfi forrás.
A Művelődési Házban kapott helyet egy értékes tájjellegű néprajzi gyűjtemény ” Bölcsőtől a sírig ” címmel.



http://km.bloglog.hu/page/13/
komment
süti beállítások módosítása
Mobil