A faluban négy templom található. Ebből kettő műemlék. Római katolikus templom, Szent Márton tiszteletére, a XIII. században épült, mely egy homlokzati tornyos. Tornyát és sekrestyéjét a XIV-XV században építették. A XVIII. század elején felújították. Villámcsapás következtében leégett 1777-ben és ekkor Gróf Grassalkovich Antal özvegye barokk stílusban újjáépítette. Az Árpádok korában épült templom 100 fős befogadóképessége kevésnek bizonyult, így szükségessé vált, egy új katolikus templom építése, melyet Kausz József plébános kezdeményezésére, közadakozásból, 1925-ben kezdtek építeni és 1934-ben szenteltek a Munkás Szent József tiszteletére. A református templom 1704-ben épült, de 1904-ben újjáépítették. E templom szentedényei közül, 1723-ból való kehely érdemel említést. Evangélikus templom 1826-1829 között épült, egyhajós, egyszerű, klasszicista templom.
http://km.bloglog.hu/page/13/

A falu első temploma egy igen kis méretű, félköríves szentélyű épület volt. A középkori épület első okleveles említése 1472-ből származtatható. 1570-ben a bujáki uradalom összeírásában szerepel egy mondat, amely kapcsolatban lehet templomunkkal, s amelyet érdekességként említek meg: „A falu — (Hévízgyörk) — 4 forintot fizet, melyet Szent Márton adójának hívnak" Ez talán a templom mai védőszentjének nevével van kapcsolatban? A többi falu a környéken mind egységesen Szent Mihály és György napján fizette adóját. A XVIII. század közepétől napjainkig nyomon követhetően Szent Márton a védőszentje a templomnak. Ha ez az 1570-es adat összefüggésbe hozható a Szent Márton titulussal, úgy ezt első említésnek is tekinthetjük.
A templom történetében szót kell ejtenünk a református egyházról is, mivel a két felekezet története egy ponton összekapcsolódik.
Haraszthy Lajos tanulmányából tudjuk, hogy Hévízgyörkön a reformátusok anyaegyháza már 1600-ban fönnállt. Az 1653-as egyházlátogatási jegyzőkönyvből arról értesülünk, hogy a régi katolikus templom még mindig a reformátusok birtokában van, ami ellen a katolikusok panaszt tettek.
Valószínűleg 1662 és 1666 között került újra a katolikusok birtokába a templom, mert 1666-ban a hévízgyörkiek 12 forintnyi évi egyházi tizedüket már katolikus templomukra fordíthatták, a püspök engedélyével.
1675-ben az un. Pongrácz-féle térkép templomos helynek jelölte Hévízgyörköt. 1676-ban a faluhoz tartozó Tótfalu puszta egyházi tizedét megkapták „templomuk céljára". 1700-ban a róla felvett jegyzőkönyvtanúsága szerint négyszögű kövekből épült, szögletes tornyú, az északi oldalán sekrestyével bővített templom állt a faluban. 1733-ban a templom helyreállításáról és egyházjogi státusáról, azaz nem önálló, hanem Bag filiájaként (leányegyház)] való működéséről tettek említést. 1734-ben és 1736-ban a helyreállított templom felszerelési tárgyait említik meg, majd 1746-ban részletesebben leírják a templom állapotát, és először nevezik meg védőszentjét: Szent Mártont.
1760-ban Grassalkovich Antal birtokán találjuk, igencsak felújításra szoruló állapotban. A templom tornyát villámcsapás érte 1771-ben. A tornyot okkor Grassalkovich özvegye Klobusiczky Teréz rendbe tetette, a leomlott részt téglából visszafalazták (ez ma is látható). Karbantartásáról azonban nemigen gondoskodhattak, mert 1772-ben azt jegyezték föl, hogy „a templom kőfalai nedvesek, a deszkamennyezet le fog szakadni", a „toronynak fa munkája megromlott ... „rotthadt gerendáit ki kellene cserélni".
A XVIII. század végétől folyamatosan használhatták a templomot. XIX. századi használatban nincs okunk kételkedni, de erre csak a templom állapotából lehet következtetni.
1924. május 9-én nagy vihar volt Hévízgyörkön, s a templom úgy megrongálódott, hogy abban istentiszteletet nem tudtak tovább tartani. Ezért a lelkész híveivel új templom építésére szánta el magát.
A II. világháborúig a templomot folyamatosan használták, ekkor azonban megsérült. Pusztulásnak az ezt követő években indult, s állapota fokozatosan romlott 1985-ig, amikor is megkezdődött felújítása. A munkák végeztével a templom felszentelése 1988 november 13-ára esett, Szent Márton napját követő vasárnapra.