Vasad 1822 lakosú (2010. január 1.) község Monortól 5 kilométerre, délnyugatra fekszik. A múlt században pusztákból községgé szervezett település elnevezésének alapjául a „vas” főnévből származó régi magyar személynév a Vasad szolgált, melyet 1361-ben említenek először az oklevelek, Wasad formában. A török kor előtt a birtok, -melyet már 1440-ben pusztaként emlegettek - a Halomy családé, majd Erzsébet királyné - Habsburg Albert özvegye - a Tahi községből származó Botos családnak adományozza, mely Pilis vármegye egyik legnagyobb családja. 1444-ben a király a területet – mivel a Botos család kihalt – Budai György diáknak juttatja.
A török hódoltság ideje alatt a muzulmánok akadálytalanul tudtak berendezkedni a nagy legelőkön. A falu határában sokáig fel lehetett lelni egy oszmán temető nyomait, sőt a hagyomány egy török imahelyről is szól. A martalócok elpusztított, lakatlan területeket hagytak maguk után.
A hódoltság utáni első írásos adat 1690-ből származik, s ez a Ráday család birtokaként említi.
A 17. század végén egy része Darvas Jánosé, majd (házasság révén) a Szilassy családé lett.
A falu igazi története 1756-ban kezdődik, amikor is a Ráday és a Fáy család birtokára telepesek érkeztek a Komárom megyei Marcellházáról (ma Szlovákiában van), miután református hitük miatt elüldözték őket. A szájhagyomány szerint, amikor új otthonukat keresték, egy közeli településen is lehetőségük volt a letelepedésre. Este lepihentek, de az éjszakára kipányvázott lovaik visszajöttek Vasadra. Másnap reggel itt találták meg őket, amint az ízesebb füvet legelték. A letelepedni vágyók jó jelnek tekintették ezt, és ezért választották lakóhelyül Vasadot. A szájhagyomány még arról is szól, hogy néhányan jobb területet keresvén elindultak dél felé. Erdélyig jutottak le, majd évek múlva visszatértek családostul és családokat hozva magukkal.
A mai község lakói nagy részének elődei: a Balogh, Édes, Keszeg, Marton, Mészáros, Szabó családok ősei Marcellházáról költöztek ide; a Piróthok Áporkáról, a Nánaiak Lábatlanból jöttek.
A 19. század első felében népesítette be a Ráday és Fáy család, kik birtokszomszédok voltak, és szívesen fogadták a református vallású letelepülni vágyókat. 1837-ben Felső- és Alsó-Vasad-puszta-ként említik, 360 lakossal. Vasad 1848 után Ráday gróf, Wartensleben gróf, a Darvas, a Fáy család és Lipthay család tulajdona.
A haszonbérbe dolgozó földművelő telepes lakosság 1855-1877 között vásárolja meg a házhelyeket és kerteket, földjeiket. A település birtokviszonya ekkor jelentősen megváltozott:
…1855.évi deczember 17-én kisfaludi Liptay Sándor úr (ki gyámja volt a kiskorú Lipthay Alexandrina kisasszonynak) által Vasad falu lakosaival a házhelyek és kertek iránt kötött adásvételi szerződés ügyletét unokahúga kisfaludi Lipthay Alexandrina magáévá tévén, örök áron eladja Vasad község lakosainak, Vasad falu házhelyeit s a lakosság kertjeit magában foglaló, és az ingyen átengedett utczákat és közöket, valamint a szérüskertekből és kertekből álló területet valamint szántóföldet. A templom, iskola, mesteri lak iskolaházhoz tartozó 1175 és 1/2 négyszögölnyi tért eladónő őnagysága a községnek ingyen átengedte. Ugy nem különben ajándékozza a községnek a temetőt is…
„Minthogy pedig a boldogult Lipthay Sándor úr által kötött fennthivatkozott szerződés a gyámhatósági jóváhagyást mindeddig nem nyerte el, Lipthay Alexandrina kisasszony ő nagysága pedig most nagykorúsága elérte után ama szerződést érvényre emeli és saját ígéretét teljesíteni kivánja, ennélfogva jelen szerződés tárgyává fenebb körülirt mindkét terület tétetvén, annak vevők tulajdonába bocsátása tekintetéből a szerződés következő feltételek alatt köttetik: …kötelesek a vevők 1875. évi január 1-től fogva ezen ingatlanra kivetett és ezentúl kivetendő adókat és közterheket viselni”
A 20. század első felében a Halmos-, a Wild- és a Möller-család volt a falu birtokosa. Néhány évig itt élt Hugonnai Vilma, Magyarország első női orvosa, aki Svájcban szerezte diplomáját. A falu a múlt század végétől tiszta magyar nemzetiségű.
1758-ban református elemi iskolát alapítottak, amely 1892-ben költözött különálló épületbe. 1904-ben megépült a református templom, amelyet 1991/1992-ben az állam, valamint külföldi testvérgyülekezetek és a helybeli hívek anyagi támogatásával és áldozatos munkájával felújítottak. (A református többségű faluban a katolikusok és evangélikusok Monoron gyakorolják vallásukat)
A lakosság hagyományosan növénytermesztéssel és kertészettel foglalkozott, mára azonban sokan ingáznak Budapestre (az összes dolgozó mintegy fele), és csak másodállásban „foglalkoznak a földdel”, vagy segítenek a még mindig csak mezőgazdaságból élő öregeknek. A faluban az átlagos birtoknagyság négy hektár, néhány földművelő azonban nagyobb területen (50-80 hektár) gazdálkodik. A Vasadon termelt burgonyát, répát, kisdinnyét, káposztát a budapesti piacokon ma is könnyű értékesíteni. Ennek megfelelően a falu mindig jómódúnak számított, a lakosság relatíve magas életszínvonala pedig a rendszerváltás után is megmaradt.
* Református templom
* Első és második világháborús emlékmű. A református templom mellett található. Az emlékművet a falu lakosainak összefogásával újították fel 1988-ban.
* Szemző kastély: történelmi jellegű épület. 2004-ig itt működött a Pest megyei diákotthon és általános iskola.
* Möller-kúria
* Katolikus kápolna
* Székely kapu és a kopjafa a Millenniummi Parkkal
* Szilassy Iskola
* Halmosi Iskola
* Szovjet emlékmű
* RepülőirányítóA török hódoltság ideje alatt a muzulmánok akadálytalanul tudtak berendezkedni a nagy legelőkön. A falu határában sokáig fel lehetett lelni egy oszmán temető nyomait, sőt a hagyomány egy török imahelyről is szól. A martalócok elpusztított, lakatlan területeket hagytak maguk után.
A hódoltság utáni első írásos adat 1690-ből származik, s ez a Ráday család birtokaként említi.
A 17. század végén egy része Darvas Jánosé, majd (házasság révén) a Szilassy családé lett.
A falu igazi története 1756-ban kezdődik, amikor is a Ráday és a Fáy család birtokára telepesek érkeztek a Komárom megyei Marcellházáról (ma Szlovákiában van), miután református hitük miatt elüldözték őket. A szájhagyomány szerint, amikor új otthonukat keresték, egy közeli településen is lehetőségük volt a letelepedésre. Este lepihentek, de az éjszakára kipányvázott lovaik visszajöttek Vasadra. Másnap reggel itt találták meg őket, amint az ízesebb füvet legelték. A letelepedni vágyók jó jelnek tekintették ezt, és ezért választották lakóhelyül Vasadot. A szájhagyomány még arról is szól, hogy néhányan jobb területet keresvén elindultak dél felé. Erdélyig jutottak le, majd évek múlva visszatértek családostul és családokat hozva magukkal.
A mai község lakói nagy részének elődei: a Balogh, Édes, Keszeg, Marton, Mészáros, Szabó családok ősei Marcellházáról költöztek ide; a Piróthok Áporkáról, a Nánaiak Lábatlanból jöttek.
A 19. század első felében népesítette be a Ráday és Fáy család, kik birtokszomszédok voltak, és szívesen fogadták a református vallású letelepülni vágyókat. 1837-ben Felső- és Alsó-Vasad-puszta-ként említik, 360 lakossal. Vasad 1848 után Ráday gróf, Wartensleben gróf, a Darvas, a Fáy család és Lipthay család tulajdona.
A haszonbérbe dolgozó földművelő telepes lakosság 1855-1877 között vásárolja meg a házhelyeket és kerteket, földjeiket. A település birtokviszonya ekkor jelentősen megváltozott:
…1855.évi deczember 17-én kisfaludi Liptay Sándor úr (ki gyámja volt a kiskorú Lipthay Alexandrina kisasszonynak) által Vasad falu lakosaival a házhelyek és kertek iránt kötött adásvételi szerződés ügyletét unokahúga kisfaludi Lipthay Alexandrina magáévá tévén, örök áron eladja Vasad község lakosainak, Vasad falu házhelyeit s a lakosság kertjeit magában foglaló, és az ingyen átengedett utczákat és közöket, valamint a szérüskertekből és kertekből álló területet valamint szántóföldet. A templom, iskola, mesteri lak iskolaházhoz tartozó 1175 és 1/2 négyszögölnyi tért eladónő őnagysága a községnek ingyen átengedte. Ugy nem különben ajándékozza a községnek a temetőt is…
„Minthogy pedig a boldogult Lipthay Sándor úr által kötött fennthivatkozott szerződés a gyámhatósági jóváhagyást mindeddig nem nyerte el, Lipthay Alexandrina kisasszony ő nagysága pedig most nagykorúsága elérte után ama szerződést érvényre emeli és saját ígéretét teljesíteni kivánja, ennélfogva jelen szerződés tárgyává fenebb körülirt mindkét terület tétetvén, annak vevők tulajdonába bocsátása tekintetéből a szerződés következő feltételek alatt köttetik: …kötelesek a vevők 1875. évi január 1-től fogva ezen ingatlanra kivetett és ezentúl kivetendő adókat és közterheket viselni”
A 20. század első felében a Halmos-, a Wild- és a Möller-család volt a falu birtokosa. Néhány évig itt élt Hugonnai Vilma, Magyarország első női orvosa, aki Svájcban szerezte diplomáját. A falu a múlt század végétől tiszta magyar nemzetiségű.
1758-ban református elemi iskolát alapítottak, amely 1892-ben költözött különálló épületbe. 1904-ben megépült a református templom, amelyet 1991/1992-ben az állam, valamint külföldi testvérgyülekezetek és a helybeli hívek anyagi támogatásával és áldozatos munkájával felújítottak. (A református többségű faluban a katolikusok és evangélikusok Monoron gyakorolják vallásukat)
A lakosság hagyományosan növénytermesztéssel és kertészettel foglalkozott, mára azonban sokan ingáznak Budapestre (az összes dolgozó mintegy fele), és csak másodállásban „foglalkoznak a földdel”, vagy segítenek a még mindig csak mezőgazdaságból élő öregeknek. A faluban az átlagos birtoknagyság négy hektár, néhány földművelő azonban nagyobb területen (50-80 hektár) gazdálkodik. A Vasadon termelt burgonyát, répát, kisdinnyét, káposztát a budapesti piacokon ma is könnyű értékesíteni. Ennek megfelelően a falu mindig jómódúnak számított, a lakosság relatíve magas életszínvonala pedig a rendszerváltás után is megmaradt.
* Református templom
* Első és második világháborús emlékmű. A református templom mellett található. Az emlékművet a falu lakosainak összefogásával újították fel 1988-ban.
* Szemző kastély: történelmi jellegű épület. 2004-ig itt működött a Pest megyei diákotthon és általános iskola.
* Möller-kúria
* Katolikus kápolna
* Székely kapu és a kopjafa a Millenniummi Parkkal
* Szilassy Iskola
* Halmosi Iskola
* Szovjet emlékmű
* Katolikus templom romjai
http://km.bloglog.hu/page/12/
Jézus Szíve és Szent Kereszt tisztelete kápolna
A telepulés templomának tetőszerkezetét elhordták és 1980-ban összedölt.
A kápolna építését 2006-ban kezdték. 2007. július 1-én Varga Lajos segédpüspök szentelte fel.
A Jézus Szíve és a Szent Kereszt tiszteletére szentelt kápolnát a 2005-ben boldoggá avatott Charles de Foucauld, Károly testvér oltalmába ajánlották.
Magyarországon ez az első kápona és közösségi ház, ahol boldog Károly testvér közbenjárását kérve, testvéri közösségben tudnak találkozni jóakaratú, Istent-kereső emberek.
