7.        A szent zsolozsma

Az Imaórák liturgiája

 

            Neve a latin „officium” = szolgálat szóból ered. Jelenleg „Liturgia Horarum” = az imaórák liturgiája a neve. A keresztény közösség rendszeres, az eukarisztikus áldozaton kívüli összejövetele a nap bizonyos óráiban, még éjszaka is, hogy teljesítse az Úr felszólítását a szüntelen és kitartó imára (Lk 18,1; 21,36).

      7.1.      Eredete és története

            Az Ószövetségben naponként az üdvösség történetének két eseményét ünnepelték: este az egyiptomi kivonulást, reggel pedig a Sínai szövetségkötést. Erre emlékeztetett a jeruzsálemi templomban a reggeli és az esti áldozat (Kiv 29,38-43; Szám 28,1-8). A fogság idején az áldozatbemutatás megszűnt, de az előírt időkben elvégezték az imádságokat, amelyek a zsinagógai istentiszteletben is megmaradtak. Ezt a gyakorlatot az ősegyház is átvette (Lk 24,53; Zsid 13,15). Hippolütosz az „Apostoli hagyomány” c. művében részletesen beszámol a Reggeli dicséretről (41) és az esti Vecsernyéről (25), mint az imaórák két sarkpontjáról. Rövidesen a húsvéti vigília révén az éjszakai imaóra is megjelenik.

            Az imaórák kialakulására a legnagyobb hatással Szent Benedek volt, aki Regulájában pontosan meghatározta a szerzetesek imáinak rendjét (egy hét alatt a 150 zsoltárt, olvasmányokat és himnuszokat imádkozzanak). Ez az Officium divinum = istenszolgálat. Ez határozta meg 1500 éven keresztül a szerzetesek és a papok zsolozsmájának rendjét. Ennek a következő volt a szerkezete:

Vigília, vagy később Matutinum, melynek hétköznap két, vasár és ünnepnap három nocturnusa (része) van. 12 zsoltárból, a Szentírásból és az egyházatyák írásaiból állt az Olvasmányos imaóra.

Laudes (Dicséretek) imáját virradatkor kezdték.

A régi időszámítás szerint reggel 6 órakor volt az első óra, a Prima. Napközben háromszor jöttek össze rövid imaórára. Ezek a Tertia (´harmadik´, ma 9 óra), a Sexta (´hatodik´, ma déli 12 óra) és a Nona (´kilencedik´, ma du. 3 óra).

Alkonyatkor Ad vesperas (´estére´) szóló zsoltárokat imádkozták.

Mielőtt aludni tértek, a Completorium (´befejezés´) imája zárta a napot. Ahogy a próféta mondja: „Napjában hétszer mondok dicséretet neked” (Regula 16).

            A szerzetesi imaórák rendszerét a székesegyházak, majd részben a plébániatemplomok is átvették. Ugyanis a szerzetesek különböző okok miatt részt vettek ezek életében, sőt nem egyszer a püspök a szerzetesek közül került ki. Így a Reggeli dicséretet és a Vecsernyét, még ha nagyon egyszerű formában is, a plébániatemplomokban is végezték. Ez a székesegyházi-, vagy plébániai úzus (szokás, rend), mely kevés, ismétlődő zsoltárral, fejből is könnyen megjegyezhető volt, sok mozgalmas elemmel (vonulások, tömjénezés, stb.). A székesegyházakban a püspök a káptalan tagjaival együtt imádkozta. A hanyatlás jele volt, amikor a közösségi végzés helyett a felszentelt személyek egyedül végezték, és a közös végzéshez szükséges szövegeket egyetlen könyvben, a Breviáriumban (lat. brevis = rövid) foglalták össze.

             7.2.      Az Imaórák liturgiája

A liturgikus mozgalom évtizedekig tartó munkája gyümölcseként fektette le a Liturgikus Konstitúció IV. fejezetében a zsolozsma megújításának alapjait. Majd hétévi munka után, 1970. Mindenszentek napján kiadott „Laudis canticum” kezdetű apostoli konstitúciójával hagyta jóvá a megújított zsolozsmát, a „Liturgia Horarum”-ot, az Imaórák liturgiáját. 1971-től folyamatosan jelentek meg az egyes kötetek. Magyar nyelven a hivatalos kiadás több ideiglenes kiadás után 1991-1993 között jelent meg. Ugyancsak kiadták az egy kötetes Zsolozsmáskönyv-et, amely az Olvasmányos imaórán kívül mindent tartalmaz.

            A zsolozsma éppúgy, mint más istentiszteleti cselekmény, közösségi jellegű. Ez elsősorban a Reggeli dicséretre és az Esti dicséretre (Vecsernyére) vonatkozik. A Napközi imaórák segítenek bennünket rövid időre Istenhez fordulni, míg a Befejező imaórában (Completorium) az Isten oltalmába helyezi magát az imádkozó. Az Olvasmányos imaóra a Szentírás és más lelki táplálékot nyújtó olvasmány alapján a lelki előrehaladást szolgálja.

            Néhány fontos szempont a zsolozsma végzéséhez:

a)      az imádkozó Egyház egységét a Szentlélek hozza létre, aki minden megkereszteltben működik. Az ő erejében merjük mondani: „Atyánk” (Róm 8,15);

b)      A zsolozsma valójában dialógus. Az olvasmányokban, a zsoltárokban az Isten szól népéhez, a nép pedig az Írások ösztönzésére imájával, énekével válaszol. Ha valóban bekapcsolódik az imába, akkor ez számára kegyelmek forrása;

c)      A papi és szerzetesi közösségekben, de a plébánia templomokban is minél gyakrabban végezzék közösen a zsolozsma egy-egy imaóráját, sőt a családi életet is szenteljék meg a közös zsolozsma imával.

d)      Az egyes imaórák rendeltetése miatt kívánatos azokat a megfelelő időben végezni;

e)      Mindazok, akik a zsolozsma végzésére kötelezve vannak, örömmel kapcsolódjanak be az Istent dicsérők kórusába és imádkozzanak a rájuk bízott népért.

f)        Akik súlyos szembetegségük miatt a zsolozsmát nem tudják végezni, a főpásztor más imakötelezettséget írhat elő számukra (pl. rózsafüzér végzése);

g)      A megfelelő időben szent csendet is ajánlatos tartani, hogy ez hozzásegítsen a gyümölcsöző részvételhez;

h)      Ha lelkipásztori szempont indokolja, az egyes imaórákat misével is össze lehet kapcsolni.

        8.        A latin kiejtés szabályai

 

„a”     ®   mindig „á”;         

„e”   ®   mindig „é”;

„i”      ®  „i”, szó elején magánhangzó előtt, két magánhangzó között „j”. Pl. iam®jám; maius®májusz;

„gu”, „qu”, „su” hangcsoportokban ® az „u” tőbeli magánhangzó előtt „v”-nek hangzik. Pl. lingua®lingvá; qualitas®kválitász; suaviter®szváviter;

„ae”   ®  „é”. Pl. bonae®boné; de aër®aér;

„oe”   ®  „ö”, sokszor „é”-nek is ejtik. Pl. coeli®cöli vagy céli; de Noë®Noé;

„s”     ®  „sz”. Pl. semper®szemper;

„c”     ®  „k” mássalhangzók, mély magánhangzók és szó végén. Pl. clamor®klámor; confiteor®konfiteor; nunc®nunk;

„c”     ®  „c” magas magánhangzók előtt („Cecília” szabály). Pl. Cicero®Ciceró;

„cc”   ®  „kc” vagy „kk”. Pl. ecce®ekce; peccavi®pekkávi;

„ch”   ®  „kh”. Pl. Christus®Khrisztusz;

„ph”   ®  „f”. Pl. propheta®proféta;

„ti”    ®  „ci”, ha magánhangzó követi és nem áll előtte „s”, „t” vagy „x”. Pl. iustitia®jusztícia; benedictio®benedikció; de ha a „ti” szótag hangsúlyos, megmarad a „tí”. Pl. totius®totíusz.

 

            A hangsúly szabályai:

 

1.      A latin szavak utolsó szótagja mindig hangsúlytalan.

2.      Két szótagú szavaknál mindig az első szótagon van a hangsúly.

3.      A kettőnél több szótag esetében a szó végéről visszaszámított második szótag akkor, ha az hosszú (pl. excelsis), ha pedig ez a második szótag rövid, akkor a harmadikon van a hangsúly (pl. hominibus). A liturgikus könyvek ékezetekkel jelzik mindig a szavak hangsúlyát (pl. excélsis, homínibus).

 

Tételjegyzék

 

1.       A liturgia szó: mit jelent görögül, hol, mire használják a Szentírásban, az Egyházban.

2.       Mi történik a liturgiában? (definíció)

3.       Mi a liturgia? (definíció)

4.       A Mediator Dei a liturgiáról (mikor, ki adta ki, hogy határozza meg a liturgiát).

5.       A II. Vatikáni Zsinat a liturgiáról (mikor, fontos dokumentuma, meghatározásai).

6.       Liturgiák és szertartások (értelmes felsorolás magyarázattal).

7.       Liturgikus szolgálatok (felsorolása, ismertetése, egyházi rend, szolgálat, feladatok).

8.       Ki a kántor? Követelmények és elvárások.

9.       Mi a liturgia anyanyelve?

10.   Mi az imádság? Kihez, ki által, kiben szól?

11.   Az imádság fajtái.

12.   Az imádság műfajai.

13.   Ámen, alleluja, hozsanna szavak jelentése.

14.   Jel és jelkép meghatározása (példákkal).

15.   A test magatartási formái és gesztusai a liturgiában (felsorolás és szimbolikájának ismertetése).

16.   Természetből vett jelképek a liturgiában.

17.   A liturgikus jog forrásai (felsorolás, bemutatás).

18.   A templom belső berendezése.

19.   Az oltárok fajtái, az oltár felszerelése.

20.   A kehely és tartozékai.

21.   Egyéb liturgikus szerek.

22.   Liturgikus öltözékek (a miséhez öltözött pap bemutatása).

23.   Liturgikus színek (felsorolás és használati körük pontos meghatározása).

24.   Zsolozsma imaórái (nevük, végzésük, szerkezetük).

Ajánlott irodalom

Balogh Ferenc, Templomok és ünnepek. Az ősi szimbólumok világa, Szent Gellért, [Budapest], é.n.

Guardini, Romano, Az egyház szent jelei. Örökmécs, Budapest 1938.

Török József, Adoremus. Az Egyház liturgiájának ismerete az egyházzenét művelő fiatalok részére, Agapé-Ecclesia, Budapest 2000².

Verbényi István, Ministráns ABC, Szent István Társulat, Budapest 1996.

---