A kongói Angélique Namaika bátorsága és az észak-afrikai országban folyó brutális erőszak áldozatainak támogatása miatt kapta meg az ENSZ menekültügyi díját. Az apáca már több mint 2000 nőn és lányon segített, akiket elraboltak, megerőszakoltak és rabszolgaként tartottak például a hírhedt Joseph Kony vezette Lord's Resistance Army (LRA) fegyveresei. Az erőszakot 2009-ben ő is megtapasztalta, emiatt menekülésre kényszerült.

Monique-ot 14 évesen Duru falujából vitték el a katonák, apját és terhes anyját összeverték. Három éven át volt fogságban, egy idős LRA-katonával kényszerítették házasságra, részt kellett vennie két menekülni próbálkozó sorstársa kivégzésében. 17 évesen szabadult ki, és nem sokkal később kiderült, hogy terhes. Öngyilkosságot akart elkövetni.

Becslések szerint 2008 óta mintegy 320 ezer ember kényszerült arra a Kongói Demokratikus Köztársaság észak-keleti Orientale tartományában, hogy az otthonát hátrahagyva elmeneküljön. Egy helyi apáca sorstársainak nyújt segítséget az általa 2003-ban alapított Reintegrációs és Fejlesztő Központban (Centre for Reintegration and Development), olyan nőket és lányokat vesz szárnya alá, akik saját bőrükön tapasztalták a kegyetlenkedéseket: elrabolták, megerőszakolták, szexrabszolgaként tartották őket fogva. Sok esetben terhesen, vagy már karjukon a fogvatartóktól született gyerekeivel érkeznek Angélique nővérhez, kitaszítva a családjuktól, akik miután az Úr Ellenállási Hadseregének (LRA) kezei közül kiszabadultak, tudni sem akarnak a rokonukról.

Angélique nővér nem csupán arra tudja rávenni őket, hogy saját sorsukon javítsanak, de sokszor eléri, hogy a családjuk visszafogadja, és a nem kívánt gyermekeiket is szívükbe zárják. Monique is találkozott az apácával, aki rábeszélte, fogadja el a terhességét, és próbálja megszeretni gyermekét. "Boldog vagyok, hogy megtartottam a gyereket, arról álmodom, hogy egyszer iskolába járhat majd." Monique varrótanfolyamra is beiratkozott, így most iskolai egyenruhák varrásából keres pénzt, amivel támogatni tudja családját. Abban is reménykedik, hogy ha elég pénzt összegyűjt, akkor vesz egy biciklit, és komoly üzletasszony válhat majd belőle.

Angélique Namaika eddig több mint 2000 lányon és anyán segített már. Most a 46 éves nőnek odaítélte az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala a rangos Nansen Menekültügyi Díját.

Mire képes a Youtube? 
A Kony 2012 című rövidfilm bejárta a világot tavaly, többszáz millióan nézték meg azt a videót, amely Joseph Kony hadúrat, a Úr Ellenállási Hadseregének (LRA) kegyetlen vezetőjét mutatta be. Mostanáig a 30 perces film eredeti verzióját több mint 98 millióan töltötték le Youtube-ról, így a Gangnam Style berobbanása előtt ez volt a leggyorsabban terjedő klip a videomegosztón.

Másfél évvel később viszont már alig emlékszik bárki is arra, hogy mi lett volna a hatásvadász film eredeti missziója. A készítő – aki később személyes botrányával is aláásta a kampány hitelességét – azt akarta elérni, hogy a híressé tegye Joseph Konyt, és így érje el, hogy elfogják a világ egyik legkeresettebb terroristáját. A célt profi marketing ellenére nem érte el Joseph Russel, hiába építettek rá milliódolláros nagyságrendű adománygyűjtési akciót, szerveztek békés felvonulásokat világszerte, és adtak el számos gumikarkötőt. Joseph Kony még mindig él és virul, méghozzá szabadlábon, a feltételezések szerint jelenleg a Kongói Demokratikus Köztársaság területén portyázik, amely még mindig az egyik legrosszabb ország, ahova születhet az ember.

A Kongói Demokratikus Köztársaság (az egykori Zaire) a világ tizenkilencedik és Afrika negyedik legnagyobb népességű állama. A kontinens közepén a hidegháborúban a nagyhatalmak, utána pedig a környező országok játszóterévé vált: ásványkincseiért, termőföldjeiért vagy egyszerűen csak etnikai okokból folyt a harc. A gyarmati idők kezdete óta vagy idegen hatalmak elnyomása, vagy diktatúra, vagy véget nem érő polgárháborúk keserítette meg a teljes nyomorban élő kongóiak életét. A bukott államok listáján második helyen álló ország gazdaságát szétlopták, a mezőgazdaságot ellehetetleníti a folyamatos háborúzás és a körülményeknek milliók estek áldozatul. Bár 1999 óta ENSZ-békefenntartók állomásoznak az országban, a végeláthatatlan fegyveres konfliktusokkal és az évtizedek óta súlyosbodó humanitárius katasztrófával ők sem tudnak mit kezdeni mandátum híján.

Ide született Angélique nővér, aki 1992-ben tért be az Augustine nővérek kongregációjába, majd 2000-ben tette le a fogadalmat, hogy örökké a római katolikus egyházat fogja szolgálni, egy olyan vidéken, ahol az elektromos áram, a csapvíz vagy az aszfaltozott út szinte ismeretlen.

hvg.hu: Mikor döntött úgy, hogy Isten szolgája lesz?

Angelique Namaika: Kilencéves koromban a szülőfalumban találkoztam egy német apácával, aki azért jött, hogy segítsen a rászorulókon. Nagyon sajnáltam, hogy mindig egyedül van, minden segítség nélkül. Akkor döntöttem el, hogy annak kell szentelnem az életemet, hogy segítséget nyújtsak.  Akkor még nem szóltam senkinek a tervemről. Aztán templomi élmények vittek tovább, Jézus szavai bátorítottak.

hvg.hu: Ön is átélte az erőszakot, hogyan tudott túllenni a traumán?

A. N.: A bozótban bújva egy dalt énekeltem magamban, az a címe, hogy Isten bármit megtehet. Ez segített. Aztán az adott bátorságot, amikor találkoztam a többi áldozattal, és láttam, hogy nekik szükségük van rám.

hvg.hu: Mi a legjobb módszer az áldozatul esett nők visszavezetésére a hétköznapokba?

A. N.: Szükség van egy olyan tréningre, amely során feldolgozhatják a traumát, de a legfontosabb, hogy el kell foglalni őket, és valamilyen olyan tevékenységre megtanítani, amivel pénzt tudnak keresni. Szükségük van keresetre, hogy iskolába tudják járatni gyermekeiket, vagy ha betegek, akkor ápolni tudják őket. Ha ez nem teljesül, akkor nem sikerülhet a gyógyulás.  A másik, ami fontos, hogy lelki támaszt kapjanak. Reggelente elindulok, és végiglátogatom az asszonyokat a táborban. Meghallgatom őket, a panaszaikat, de közben példát is mutatok. A legjobb gyógyír mégis az együttlét. Ha találkoznak egymással, meghallgatják egymás történetét, az bátorságot ad.

hvg.hu: Miben szenved hiányt a munkája során?

A. N.: A pénzen kívül, a segítők hiánya a legnagyobb probléma. Az UNHCR-től sok segítséget kapunk, de az önkéntesek nem maradnak itt örökké. Elszomorít, hogy sokszor egyedül vagyok, és nincs segítségem a munkámban. A gyerekek helyzete is nagyon szomorú, nem áll rendelkezésemre annyi ágy, hogy mindenkit befogadjak.

hvg.hu: Mi viszi mégis tovább?

A.N.: Hogy azok a gyerekek, akiknek mégis menedéket tudunk nyújtani, meggyógyulnak. Hisz idekerülve sokszor már haldokolnak. Amikor látom, hogy nálam életben maradnak, cseperednek és boldogok, az engem is felvidít. A nők lelkesedése is örömmel tölt el: tanulni akarnak, és boldogulni.

A Nansen-díjról
Az 1954-ben alapított díjjal az UNHCR azokat a rendkívüli humanitárius munkát végző embereket ismeri el, akik a menekültekért, a saját hazájukon belül otthonuk elhagyására kényszerült belső menekültekért és a hontalanokért tevékenykednek. A díj 100 ezer dollárral jár. Utóbbit a díjazott az UNHCR-rel egyeztetve egy olyan projekt finanszírozására költi, amely mindennapi munkáját egészíti ki. A díjátadóra szeptember 30-án Genfben kerül sor,

Az ünnepség védnöke az UNHCR és a partnerei, a svéd és a norvég kormány, a Norvég Menekültügyi Tanács és az IKEA Alapítvány. Az ünnepség házigazdája Isabelle Kumar, az Euronews műsorvezetője lesz.

(Lukács Andrea, HVG)

AJTÓTOKBAN ÁLLOK

Improvizáló pápának nevezték, a meglepetések pápájának, de a legnagyobb meglepetés, hogy Ferenc folyamatosan meghiúsítja azt a kísérletet, hogy valahová is besorolják őt. Pápaságának kezdetétől rengeteg kommentátor kísérelte meg, elmagyarázni, mit várjunk tőle, de hiába. A Ferencről megjelent számos tévedés között, öt rendszeresen visszatér:

1. “Ferenc Benedek ellentéte." 

Néhányan azt gondolják, mivel Ferenc Latin Amerikából, az emeritus Pápa Benedek pedig Németországból való, s mert Ferenc természete szerint extrovertált, Benedek pedig inkább befelé forduló, hogy ezek a stílus különbségek egész gondolkodásmódjukra jellemzőek.   De, aki így vélekedik, az nem hiszem, hogy elég figyelmes. (Hasonló tévedés történt, amikor a mosolygó XXIII. János pápa követte a zárkózottabb és uralkodóbb kinézetű XII. Piuszt.) Ferenc első szavaival a világ felé, március 15.-én, imát kért elődje számára, majd hamarosan felhívta telefonon. Csak tíz napra rá, Castel Gondolfo-ba utazott, hogy hivatalosan és nagyon kedvesen köszöntse Benedeket, majd, mikor Benedek visszatért Vatikán-városba hasonló módon nyilvánosan átölelte. Nem olyan régen mondta Ferenc, az egyik volt tanítványának, hogy milyen kiváló gondolkodónak tartja Benedeket, és mennyire támaszkodik a tanácsaira: „ostobaság lenne figyelmen kívül hagyni Benedek tanácsait”.  

Ha bármi csekély kétely is maradt volna, azzal kapcsolatban, hogy Ferenc teljesen támogatja Benedeket, azt is eloszlatja a Lumen Fidei enciklika. Ezt a rendkívüli tanító dokumentumot Benedek kezdte el pápasága vége felé, bár nem fejezte be. Ferenc könnyedén félre tehette volna, és megirthatta volna a saját pápai üzenetét. Ő azonban úgy döntött, hogy befejezi a tervezett művet, és mint saját székfoglaló enciklikáját teszi közzé., teljesen elfogadva Benedek vázlatát. S ezzel, Ferenc magáénak vállalta a Lumen Fidei meglátásait a hit és az értelem kapcsolatáról, az igazság fontosságáról, és a hermeneutica folytosonnságáról, - amik Benedek pápaságának fő témái voltak. Ferenc ezzel sokkal erőteljesebben kiemelte Benedek fontosságát, mint ahogyan azt Benedek csodálói remélhették volna.

2. “Ferenc nem harcol a kultúra területén .”

Az első tévedésből fakad a második, mégpedig, hogy az elég sarkosan fogalmazó Benedekkel szemben, azt állították, hogy Ferenc sokkal lágyabban nyúl a kérdésekhez. Kerüli a konfrontációt, az erőteljes kijelentéseket, nem akar kulturális háborút, bár az égető szociális problémákkal szemben világos állást foglal. Allesandro Speciale keresztény riporter a közelmúltban írta, hogy Ferenc nem szándékozik kulturális háborút kezdeni az abortusz, az azonos neműek házassága kérdéseiben, mint ahogyan elődje tette. Sandro Magister  pedig azt írja: „Nem lehet véletlen, hogy pápaságának első 12o napja alatt még egyetlen szót sem szólt az abortuszról, az eutanáziáról és az azonos neműek házasságáról. ”

Nehéz elképzelni ennél félrevezetőbb állításokat. Ráadásul Ferenc, már, mint Buenos Aires érseke kifejezett védelmezője volt a meg nem született életeknek és a hagyományos házasságnak. Mióta pápa, Ferenc egy hajszálnyit sem engedett a keresztény erkölcsi igazságból, Pápaságának második hetében már kifejezetten megígéri, hogy folytatja Benedek küzdelmét a relativizmus diktatúrája ellen. ”Májusban Ferenc pápa, nem csak hirdette tízezreknek az emberi élet védelmének fontosságát annak foganásától kezdve, hanem személyesen is csatlakozott Rómában az „Élet-menetéhez”. A közelmúltban küldött sajátos pro-life üzenetet Írországba, amikor a törvényhozás az abortusz legalizációjáról döntött, felszólítva az országot, hogy “védelmezzék a legkiszolgáltatottabb és leginkább sebezhető életet, a betegek, öregek és a magzatok életét.” Ferenc mindenki számára programnak hirdette meg: “Óvd az életet, segítsd, viselj rá gondot a foganástól a végsőkig.” Nem elég világos ez?  

Miután Franciaország törvényesítette az azonos neműek házasságát, az Egyház erőteljes tiltakozása ellenére, az új pápa szemrehányást tett a törvényhozóknak, hogy a pillanatnyi divatot követik a törvényhozásban. A Lumen Fidei enciklikában pedig azt írja: “A legelső alkalom, ahol hit megvilágítja az ember városát, a család. Elsősorban és kizárólagosan az egy férfi és egy nő tartós egységén alapuló házasság. Nem is véletlen, hogy az Advocate  azonnal panaszkodott: “ Ferenc pápa éppen úgy elítéli az azonos neműek közötti házasságot, mint Benedek.

3. “Ferenc, a szociális igazságosság pápája.

Sokan mondják, hogy Ferenc a szociális igazságosság pápája, azaz mindenek előtt a szegényekre van gondja, s ennek megoldása lesz pápasága fókuszpontja. Ez a kijelentés részben kétségtelenül igaz, részben azonban hiányos. Természetes, hogy Ferenc, elődeihez hasonlóan felvállalja a szegények gondját, ezt példázza első Lampedusa-i látogatása, ahol a menekültekhez szólt. Azonban Ferencnek nem kizárólagos gondja a szegények, mert tudja, amit Boldog II. JP. tanított, hogy a szociális igazságosságról illúzió beszélni, ha az élethez való alapvető jogot nem védjük. Azonban Ferencnek nem csak a szegénység a gondja, hiszen tudja ő is, amit Boldog II. János Pál pápa tanított: hogy a szociális igazságosság hamis és illuzórikus, amennyiben a legalapvetőbb emberi jogot, az élethez való jogot minden más személyes jognál határozottabban nem védjük.” Azt is tudja, amit Benedek tanított, hogy az Egyháznak a gazdasági életre vonatkozó tanítása szükségszerűen összefüggésben áll a családról, az emberi szexualitásról szóló tanítással, tehát a Humanae Vitae-t ugyanolyan erővel képviselni kell.  

Sőt, még fontosabb, hogy a Pápa azt vallja, hogy a személyes megtérésnek meg kell előznie a szociális elkötelezettséget, és így elveti a szekuláris haladást, mely elszakítja a spiritualitástól a szociális igazságosságot. Ferenc tanítása a szív megváltoztatására hív, a lelkiismeret megvizsgálására, mert ez a szociális reform kulcsa. Ferenc nem annyira a „szociális igazságosság pápája”, sokkal inkább a világ lelki vezető mestere, aki emlékezteti az embereket, hogy saját lelkünk megváltoztatása nélkül, alázat, az áldozathozatal, a lelki fegyelmezettség nélkül, pusztán kormányzati eszközökkel, nem lehet valódi szociális igazságosságot elérni.

4. “Ferenc szeretőbb lesz az Egyháztól eltávolodók iránt"

Mihelyt megválasztották Ferenc pápát, az egyházi „disszidensek” elkezdték két elődjével szembeállítva magasztalni őt, mintegy azt szuggerálva, hogy végre majd ő végrehajtja a II. Vatikáni Zsinat ígéreteit. Azonban Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinatot nem a „disszidensek kartájának” tekinti, mint ahogyan Boldog II. János Pál pápa vagy Benedek pápa sem. II. János Pál pápához és Benedek pápához hasonlóan Ferenc is erősen hangsúlyozza, hogy Jézus ismerete feltételezi az Egyházzal és a Tanítóhivatallal való teljes egységet. Nem lehet senki úgy hithű katolikus, hogy függetlenül, sajátos szabadsággal választott spiritualitást gyakorol. Ennek következménye, hogy Ferenc pápa első tevékenysége Péter székéből az volt, hogy megerősítette Benedek kritikáját az egyházi disszidensek, így az USA Szerzetesnői Elöljárói Konferenciájának engedetlensége miatt.   S a Lumen Fidei-ben Ferenc kifejti az ortodoxia jelentését, hogy ez nem azt jelenti, hogy a katolikus tanításból kiválogatja valaki a számára tetszetőset, hanem azt, hogy teljesen elfogadja:

“Mivel egy a hit, ezért a hitet a maga tisztaságában és integritásában kell megvallani. Éppen mert a hit tételek egymással összefüggnek, az egyik tagadása, még ha az önmagában nem is tűnik a fontosak közül valónak, az egész torzításához vezet. A történelem során hol ezt, hol azt a hitigazságot volt könnyebb vagy nehezebb elfogadni, ezért igen fontos éberen őrizni a hit letéteményt a maga egészében. ”

5. “Ferenc szereti a világot”

Hát ez a legnagyobb félremagyarázás. Ez azt sugallja, hogy Ferenc   könnyedséggel bánik a világgal, melyből hiányzik az a félelem a modernségtől, ami más vallási vezetőket jellemez. De ez nem azért van, mintha Ferenc per se (önnön magában) szeretné a világot. Ferenc az embereket szereti, s szeretné őket Krisztushoz vezetni, s ezért beszél gyakran az ördögről, óva int a világ kísértéseitől, sürget, hogy meneküljünk a kísértések elől. Szereti Isten teremtményét, tudja, hogy mennyire romboló az áteredő bűn, s hogy milyen könnyen vissza lehet élni a szabad akarattal. A Pápa kedvességét és barátságosságát a világ iránt, félreérteni, Ferenc pápaságának egészét félreértelmezi. Ferenc sokkal inkább, mint mások tudja, hogy a világ bűnbe süllyed, és szenvedélyesen próbálja az új evangelizációval gyógyítani a világot.

Abban sokaknak igaza van, hogy Ferenc pápa emlékeztet XXIII János pápára, akkor is, ha ez a hasonlítgatás is könnyen tévútra szaladhat, különösen, ha politikai szóhasználatot használnak. Boldog János pápa sohasem volt a szó modern értelmében liberális, éppen úgy az ortodoxia harcosa volt, mint Ferenc. S amennyiben Ferenc pápát támogatják és megértik a hívek, és sikeres lesz a vágyott reformokban, akkor a szenvedő Egyház és a megzavarodott világ hasznot fognak húzni bátorságából, erejéből, hitéből.

(William Doino Jr.)

William Doino Jr. is a contributor to Inside the Vatican magazine, among many other publications, and writes often about religion, history and politics. He contributed an extensive bibliography of works on Pius XII to The Pius War: Responses to the Critics of Pius XII.

A Hamasszal és az al-Kaidával, valamint a Ku-Klux-Klannal és egyéb, az USA-ban tevékenykedő neonáci bandákkal egy lapon említve szélsőséges jelzővel bélyegezték meg az evangéliumi keresztényeket és a katolikusokat. Az elmúlt időszakban azonban a katonák kiképzése során nem ez volt az egyetlen konzervatív- és keresztényellenes akció az Egyesült Államok haderőinél.

Az ominózus eset egy pennsylvaniai katonai bázison történt, ahol tartalékosokat oktattak az Egyenlő Esély Misszió keretei között. A missziós program célja megtanítani, miként kell  nemre, bőrszínre, vallásra, nemzeti hovatartozásra nézve mindenkivel – legyen az katona vagy civil – fair módon bánni és ezáltal egy diszkriminációtól mentes közeget biztosítani. Az oktatás keretei között sor került egy szélsőséges csoportokat bemutató diasorozat vetítésére. Ebben természetesen kitértek arra, hogy a szélsőséges szervezetek célja nem egyeztethető össze a hadsereg céljaival és értékeivel, ezért katonák nem lehetnek tagjai, és nem is támogathatják ezeket.

Az iszlamista és a neonáci katonai csoportok, valamint a rájuk jellemző tetoválások és mozaikszavak, a hadseregben végzett korábbi áldatlan tevékenységeik bemutatása után egy, a vallási szélsőséges szervezeteket felsoroló dia következett. A listán elsőként az evangéliumi kereszténység szerepelt, amelyet a Muzulmán Testvériség, majd az ultraortodox judaizmus követett. Az al-Kaida, a Hamasz és a Ku-Klux-Klan mögött – a gyűlölködő csoportok sorában – a 10. helyen a katolicizmus állt. Érdekes módon a szélsőséges vallási csoportok között – igaz, némiképp azoktól elkülönülve – az utolsó helyen az iszlamofóbia szerepelt. Az oktatási anyag definíciója alapján szélsőségesen vallásosak azok, akiknek hite, viselkedése és tevékenysége „a normálistól eltér”. Ebbe szerintük az is beletartozik, ha a vallás néhány követője azt hiszi, hogy az ő hite, tradíciója az egyedüli igaz út.

Miután a kiképzési anyag tartalma a tábori lelkészek ezreit tömörítő, a Káplánok Szövetsége a Vallásszabadságért nevű szervezet birtokába került, tiltakozások sora kezdődött el. Ron Crews, a tábori lelkészek szövetségének ügyvezető igazgatója szerint „az, hogy az üdvösség egyedül Krisztuson keresztül lehetséges, a keresztény hit központi doktrínája”. A Fox Newsnak adott nyilatkozatában felháborodásának adott hangot, mivel a katonákat arra tanítják, hogy egyenlőségjelet tegyenek a keresztény hit  és azok közé, akik az iszlám törvényt, a saríját akarják bevezetni.

Tiltakozásuk jeléül több mint negyven republikánus kongresszusi képviselő írta alá azt a Pentagonnak címzett levelet, melyben kifejezték, hogy elfogadhatatlan, ha a hadsereg egy keresztényellenes politikai szervezet által meghatározott definíciókat használ a „gyűlölet” és a „szélsőséges” szavakra. A diasor ugyanis egy korábban feketék ellen elkövetett atrocitásokkal szemben fellépő, mára azonban baloldali, a fővonalbeli vallási szervezeteket szélsőségesként bemutató, Déli Szegénység Jogi Központ (Southern Poverty Law Center, SPLC) listája alapján készült. A tiltakozásra válaszul a Pentagon szóvivője, George Wright a Fox News-nak leszögezte, hogy a szóban forgó képzési anyag nincs összhangban a hadsereg álláspontjával és alapelveivel. A haderőt mentegetve arra hivatkozott, hogy „az incidens egyedi volt”, és az oktatásra szánt diasort senki nem hagyta jóvá. Az eligazítást végző személy bocsánatot kért, a kérdéses diát törölték a sorból. Ezzel a hadsereg lezártnak tekintette az ügyet.

„Az azonban máig kérdés – vetette fel Ron Crews tábori lelkész –, hány tiszt tart azóta is hasonló eligazítást az SPLC adatbázisát használva fel forrásként.”

Az SPLC hatása – amely egyébként több, konzervatív keresztény családpárti szervezetet is gyűlölködő és szélsőséges csoportként tart számon a házasság intézményének bibliai felfogása miatt – valóban érzékelhető. Idén áprilisban nyilvánosságra került egy, a Fort Campbell-i bázis alezredese által mintegy 40 beosztottjának írt e-mail. Ebben felhívja figyelmüket, hogy tartsák szemmel azokat a bajtársaikat, akik a fenti, az alezredes szavaival élve „hazai gyűlöletbandákhoz” tartoznak.

Egy másik katonai képzési útmutatóban, amely „Szélsőséges ideológiák” címmel tartalmaz fejezetet, a következő olvasható: „Az USA történelmében a szélsőséges ideológiák és mozgalmak több példája is megtalálható.” Valószínű, hogy a mai amerikai hadseregben George Washington, Thomas Jefferson vagy Benjamin Franklin sem kapnának helyet, és a védelmi minisztérium szerint az alapító honatyák is „gyűlölködő” szervezetek tagjai volnának.

A védelmi minisztérium nem először tesz egyenlőségjelet a konzervatív keresztény értékek és a terrorizmus közé. 2009-ben a Nemzetbiztonsági Osztály memoranduma azt fejtegette, hogy az országot veszélyeztető csoportok a jövőben az evangéliumi keresztények és az abortuszellenes csoportok lesznek. Hasonlóan vélekedett korábban a művi terhességmegszakítást ellenző aktivistákról egy tanulmányában a Katonai Akadémia Terrorizmusellenes Központja.

Bár a hivatalos állásfoglalások tagadják, Steve King, Iowa állam republikánus képviselője szerint egyértelmű a hadseregen belüli keresztényellenesség, miközben az FBI azzal van megbízva, hogy a hivatalos dokumentumokból kiszedje a muszlimok által kritizálható részeket. A részrehajlás nem újkeletű. Példának okáért 2010-ben Billy Graham fiát, a szintén evangélista Franklin Grahamet egy, az iszlámmal kapcsolatos nyilatkozata miatt törölték a Nemzeti Imádkozás Napjára a Pentagonba meghívottak sorából.

(Ábrahám Hajnalka, Hetek)

A pünkösdi és teljes evangéliumi gyülekezetekben visszaszorulóban van a Szentlélekben való keresztség bibliai bizonyítékaként ismert „nyelveken szólás” – számolt be a napokban a tekintélyes AP hírügynökség.

Az összefoglaló utal arra, hogy a kereszténységen belül a pünkösdi irányzatot mindig is megkülönböztette abba vetett hitük, hogy az Apostolok cselekedeteiben leírt események ma is megtörténhetnek. Ezek közé tartozik a nyelveken szólás is. Egyre több olyan amerikai gyülekezet van azonban, ahol ez a gyakorlat nem része többé az istentiszteleteknek. Ez leginkább azoknál a közösségeknél vált jellemzővé, amelyek igyekeznek bekerülni a kereszténység „főáramlatába” – írja az elemzés.
A jelenség ugyanakkor számos, az irányzathoz tartozó keresztény vezetőben kelt aggodalmat. Az Assemblies of God (Isten Gyülekezetei) nevű pünkösdi közösség – amelynek csak az Egyesült Államokban 3 millió tagja van, világszerte pedig 66 millióan tekintik magukat az irányzathoz tartozónak – augusztusban megtartott gyűlésén is terítékre került a téma.
„Az emberek ma már nem szeretnek kiállni semmiért, ha nem muszáj” – nyilatkozta a témában Ken Walters, a Three Crosses Church pásztora. Szerinte ahogy a vallás egyre elfogadottabbá válik, úgy lesz egyre fontosabb a nagy pünkösdi gyülekezetek számára, hogy elmossák a határokat saját maguk és más, közismert keresztény irányzatok között.
A folyamat mára eljutott odáig, hogy az Assemblies of God egyesült államokbeli tagjai közül kevesebb, mint 82 ezren gyakorolják a nyelveken szólást, ami 1995 óta a legalacsonyabb szám. Adrian Tigmo több mint 20 éve rendszeres résztvevője a Three Crosses Church istentiszteleteinek.
A 64 éves férfi szerint azért hagyták el nagyon sokan a nyelveken szólást, mert a kívülállók gyakran kritizálták a gyakorlatot. Ő még most is gyakorolja ezt a közösségben is, halkan, gyakran csak saját maga számára hallhatóan. Szerinte a gyakorlat akkor tér vissza a mindennapokba, ha az egyházi vezetők jó példával járnak elöl.
A Harvard Divinity School professzora, Harvey Cox szerint a nyelveken szólás visszaszorulása azzal magyarázható, hogy az emberek „nem akarnak sem kitűnni, sem gyanakvásra okot adni”. Ugyanakkor az „újpünkösdiek”, akik gyakran olyan országokból származnak, mint Nigéria és El Salvador, továbbra is gyakorolják a tevékenységet közösségi és egyéni szinten is, mondja Cox. Ezeket a gyülekezeteket egyáltalán nem érdekli, hogy mit gondolnak , vagy elijesztenek-e bárkit is, egy­szerűen csak csinálják, amit helyesnek tartanak.
A pünkösdi mozgalom a globális kereszténység leginkább növekvő része. A világon körülbelül kétmilliárd ember mondja magát kereszténynek, legalább negyedük pünkösdi vagy karizmatikus mozgalmakhoz kötődik a Pew kutatóközpont eredményei szerint. A mozgalmat, amely az 1906-os Los Angeles-i Azusa utcai ébredésből nőtte ki magát, a kezdetektől meghatározta a pünkösdi élmény – a Szentlélekkel való betöltekezés, a nyelveken szólás, a prófétálás és a hit általi gyógyulás – valóságába vetett hit.
A Pentecostal Church of God (Isten Pünkösdi Gyülekezete) pásztora, Nick Farone éppen ezekhez az alapokhoz való visszatérést szorgalmazza prédikációiban. Szerinte nagyon sok egyházi vezető ezt elmulasztja megtenni. „Ez a mi erőnk. Nem kellene szégyellnünk magunkat” – fogalmazott az AP tudósítása szerint. Farone szerint a kis latin-amerikai és afrikai gyülekezetek sikerének titka a természetfeletti felé való nyitottságuknak köszönhető. „Nem beszélhetsz a gazdagságról ezeken a helyeken. A kis gyülekezeteknek nagyobb a szíve” – fogalmazott.

(T. R., Hetek)

Az első írásos említés Pusztavacsról 1274-ből való, ebben az időszakban vásártartási joggal is rendelkezett az Ocs néven létező település. Pusztavacso az 1200-as évek végén királyi adományként az Igmánd nemzetség birtokába, 1415-ben a Kolos családhoz került. 1440-ben egy sápi nemes lett a település tulajdonosa, ekkor kezdett épülni a község főterén napjainkig látható gótikus templom is. A török korszak kezdetére a település mezővárossá növekedett. A török időkben Vacs elnéptelenedett, az oszmán portyáktól megrémült lakossága Kecskemétre és Nagykőrösre menekült be. Ekkor pusztult el a település gótikus temploma is. A hódoltság ideje alatt az elnéptelenedett terület neve Vacs-puszta lett. A néptelen területet a Coburg hercegi család szerezte meg az 1700-as években, akik birtokukat 140 éven keresztül bérbe adták Kecskemét városának legeltetésre.

Vacs-puszta a 19. században népesült be újra. Előbb tanyák jelentek meg területén, majd a templomrom körül megkezdődött a mai község kialakulása. A 19. század végén Pusztavacs déli és nyugati határában nagyarányú erdőtelepítések zajlottak, ekkor alakult ki határának hatalmas erdőkkel borított mai képe is. 1856-ben nyílt meg az új iskola. Pusztavacs 1871-ben szerveződött jogilag önálló községgé, ám ez az állapot csak 1970-ig tartott. 1970-ben a szomszédos Örkény nagyközséghez csatolták. Az 1980-as években az ország közepéhez közel eső nagyréten óriási tömegrendezvényeket, ún. Béke-fesztiválokat tartottak. A rossz szervezés miatt a falura nehezedő nyomás azonban hamarosan a kiváltotta a pusztavacsiak elégedetlenségét^] A fokozódó tiltakozás miatt 1985 után a Béke-fesztiválokat megszüntették. Pusztavacs az 1990-es önkormányzati választások idején nyerte el újra önállóságát.

Örkény természeti látványosságai közé tartozik a város nyugati határában elterülő katonai lőtér borókás-nyáras társulása. A Bögölyjárás néven ismert területet a XVIII. századig legelőként használták. A túllegeltetés következtében azonban annyira tönkrement, hogy területén megindult a homokdűnék vándorlása. Az 1784-es első katonai felmérés során Bögölyjárás deserte (sivatag) besorolást kapott. A tönkrement területet II. József idején kezdték katonai lőgyakorlatok céljára használni. A legeltetés megszűnt és elkezdődött a növényzet záródása. Azóta a területen folyamatosan regenerálódott a homokpusztai növényzet, ma is jól megfigyelhetők a pusztai gyep, a borókás-nyáras és a homoki tölgyes társulások koncentrikus foltjai.

A város külterületén, Bikahegy tanyacsoport mellett találhatók a tatárjárás után egy kunhalom köré épített földvár maradványai. Az 5-ös főút mellett található a Pálóczy-Horváth-kastély, amely jelenleg a város művelődési házaként működik. 1888-ban jelent meg Örkényen a református nemes, a vállalkozó kedvű Pálóczy-Horváth István, aki a téglagyár, a református templom, tanyasi iskolák és a máig működő mezőgazdasági szakközépiskola mellett megépíttette a ma is látható kastélyt. Pálóczy-Horváth István nevét és alakját a szakközépiskola és a református templom parkjában található mellszobor őrzi. A település másik jelentős építészeti emléke a Fischer-kúria, amely napjainkban a településen működő festékgyár adminisztrációját szolgálja.

Örkény falumúzeuma egy 1845-ben épült parasztházban tekinthető meg az Arany János utca 46. alatt. A város határában helyezkedik el az EuroRing névre keresztelt autós és motoros versenypálya.

Tatárszentgyörgy 1966 lakosú (2010. január 1.) község Dabastól 12 kilométerre, délre fekszik.

Tatárszentgyörgy (Zádog) Árpád-kori település. Nevét 1295-1296 között már emlíette oklevél Zodok (Zádog) néven, mikor idevaló nemesek Zajcsföld birtoklásáról tanúskodtak.

Az Árpád-korban Tatárszentgyörgy területén két község, Esső és Zádog létezett. Előbbi nevét a mai község külterületén fekvő Esőpuszta őrzi. A tatárjárás alatt mindkét község elpusztult, a terület vélhetően évtizedekre pusztává vált. A néptelen környéken később kunok telepedtek meg, akiket később tévesen tatároknak neveztek. A templom melletti halomból nagy kun korsót ástak ki. A községet először 1508-ban említik egy adománylevélben, amelyben II. Ulászló király Kubinyi Lászlónak adja a falut.

A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett. 1710-ben határában táborozott II. Rákóczi Ferenc kuruc serege. A község területét 1783-ban Grassalkovich Antal szerezte meg, ő kezdte el a mai település kialakítását. 1873-ban Tatárszentgyörgyöt Várady Gáborné Csurgay Franciska vásárolta meg, aki a település északi és keleti határában több ezer hektárnyi, többnyire sívó homokkal borított területet néhány éven belül továbbértékesített az államkincstár számára. Az állam a megszerzett területen a mai napig katonai lőteret üzemeltet. A település római katolikus temploma a 19. század közepén épült.

A templomot 1962-ben szentelte fel Kovács Vince váci püspök. A tornya később, 1980-ban készült el. Előtte az iskolakápolnában voltak a szentmisék.

Alapítva: 2005.

A templom 1994-ben épült.

Az avar kori leletek bizonysága szerint folyamatosan lakottnak tekinthetı a terület egészen a török hódoltságig. Írásos és régészeti emlékek alapján egészen 1541-ig fennállt a település temploma és saját plébánosa is volt. A falu végleges pusztulásáról nincsen pontos adat, de 1546 után a defterek összeírásában már, mint puszta szerepel. A későbbiekben a vidék a Dégenfeld grófok tulajdonába kerül, akik földterületük egy részét értékesítik. Kialakul a tanyavilág. Közigazgatásilag ekkor Némedihez tartozik. Az idetelepültek egyházi ügyeiket is itt intézhették. Vasárnapi szentmisék miatt inkább a közelebbi Ócsát látogatták. 1931-ben parcellázás. Kialakul a jelenlegi település. A lakosok száma ekkor 650 fő. Minden hónap 3. vasárnapján a tanyai iskolában is tartanak szentmisét. 1945-től Gyálhoz tartozik. 1947-től, mint község önálló lesz, egyházjogilag azonban Gyál fíliája marad. 1949-től – 1976-ig már a Kocsis tanyán van lehetıség kéthetente szentmisét bemutatni, az erre a célra méltó módon kialakított helyiségben. Hála id. Kocsis Kálmánnak és családjának. Itt kerül felállításra a korábban megvásárolt harang is. Az életviszonyok az évek multával megváltoztak, ami a tanyavilág lassú megszűnését eredményezte. A családok többsége, a korábbi parcellázásból időközben községgé gyarapodott „új telep”-re költözött, ami ettől fogva egyet jelentett Felsőpakonnyal.

Nagy pillanat Európa életében és történelmi siker Magyarországon: Európában egymillió ember nevét és aláírását adva kiállt egy közös érték, az emberi élet védelme és tisztelete mellett. Magyarország a nemzeti minimum több mint háromszorosát gyűjtötte össze.

Valamennyi alapvető emberi jog azon alapul, hogy minden ember megismételhetetlen, pótolhatatlan értéket képvisel, ezért az emberi életet már a fogantatásától kezdve védelmezni és tisztelni kell – fogalmaz Frivaldszky Edit, a polgári kezdeményezés magyarországi képviselője.

Az Egy közülünk Európai Polgári Kezdeményezés azt a kérést fogalmazta meg az Európai Unió jogalkotói felé, hogy az EU ne támogasson anyagilag megfogant emberi életek, embriók elpusztításával járó kísérleteket. Több, mint egymillió európai állampolgár fejezte ki eddig egyetértését ezzel a gondolattal.

Magyarország a nemzeti minimum több mint háromszorosát gyűjtötte össze, így az Egy Közülünk messze a legsikeresebb Európai Polgári Kezdeményezés lett hazánkban az eddig indított kezdeményezések közül.

Az aláírásgyűjtés október végéig nyitva áll minden uniós szavazópolgár előtt, minden magyar ember részese lehet ennek a közös európai sikernek.