Dabas 16777 lakosú (2010. január 1.) város az 5-ös főközlekedési út és a 142-es/Kecskemét-Lajosmizse- Budapest/ vasútvonal mentén terül el A hétszáz esztendős múltú település legújabbkori története sajátos fordulatokban gazdag. A település mai szerkezetét és arculatát közigazgatási és politikai döntések alakították ki.
Az első lépés 1947-ben történt meg: ekkor közigazgatási úton egyesült Alsó- és Felsodabas, és fokozatosan megkapta a járási központra jellemző intézmények működtetésének feladatát is. Ezek hálózatának kiépítése az 1960-as évek elején vette kezdetét. Dabas, Gyón és Sári községek 1966-ban egyesültek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete alapján, s az így kialakult 13 ezer lakosú település 1970. januárjától nagyközség lett. A tervszerű és folyamatos infrastrukturális fejlesztés eredményeképpen Dabas 1984-tol kezdődően városi jogú nagyközségként egyre bővülő gazdasági és közigazgatási feladatok körét látta el a régióban. Várossá nyilvánítására 1989. március elejével került sor. Ez tehát az egyesülés folyamata, amelynek során négy, eltérő múltú és társadalmi szerkezetű település összevonásával megszületett a térség egyetlen városa.
Az új város nevét adó Dabas története a XIII. század második felétől követhető, ekkor királyi oklevél említi. A tatárjárás pusztításait kiheverve a XV. században még virágzó település, erről további két oklevél emlékezik meg. A török hódoltság alatt elpusztult, s a XVII. század végén pusztaként említik meg az írásos dokumentumok, s csak a XVIII. század elején települt be újra. Ekkortól kedvező változás tapasztalható a település történetében: szomszédjával, Gyónnal együtt nádori adományként az 1720-as években a népes Halász család tulajdonába került. Az 1754. évi vármegyei összeírás szerint a Halász család tagjain kívül Beleznay János tábornok, s még négy nemesi família volt birtokos Dabason, s ekkor kezdett kialakulni az a sajátos településszerkezet, amelynek egyes elemei máig megmaradtak Dabason. Klasszicista stílusú nemesi kúriák épültek több holdas telkeken, körülöttük kis zsellérházak csoportjaival. A XIX. század első felére megszaporodott a dabasi illetőségű nemesi famíliák száma, 1793-ban felépült a református templom, s ekkorra már a református elemi iskola is működött. Homlokzati tornyos egyhajós, kellemes hatású, kisebb épület. Udvarán szépen faragott fejfák gyűjteményét találjuk. A katolikusok 1882-ben építették fel templomukat. A helyi köznemesség aktív szerepet vállalt a reformkor politikai életében, az itteni famíliák orvos, mérnök és jogász végzettségű tagjai közül sokan vettek részt a vármegye irányításában. Szerepük még a kiegyezés korában is jelentős volt, a Pesti járás déli részének Alsódabas lett a központja, helyet adva az idetelepült közigazgatási intézményeknek, hivataloknak is. Ez a szerepe az 1950-es évektől vált teljessé.
Gyónról is megemlékeznek a középkori oklevelek, a virágzó település pusztulása szintén a török hódoltság alatt következett be. Pusztáit az 1720-as években Halász Péter, mint földesúr kezdte betelepíteni református magyar jobbágyokkal, később Zlinszky János földbirtokos evangélikus szlovák jobbágyokat telepített le birtokaira. A XIX. század közepére jelentős volt az iparos-kereskedő családok betelepülése, s így alakult ki Gyón sajátos arculata. A lassan polgárosodni kezdő parasztság az iparos-réteggel együtt önkormányzati tapasztalatokra tett szert, egyleteket működtetett, befogadta az 1848-as függetlenségi eszméket, s ezen a talajon jött létre a későbbi aktívabb politizálás gyakorlata.
A várost alkotó négy település közül Sári a legrégibb. Szintén a török hódoltság alatt lett pusztává, majd 1696-tól kezdve új birtokosa Vorster Kristóf tábornok a szétszéledt magyar lakosságot pótolandó katolikus szlovák úrbéreseket telepített ide. Ez a jellegzetes, vallási és etnika szempontból egységes paraszti társadalom egészen az 1950-es évekig megőrizte szlovák hagyományait nyelvét, viseletét, szokásait s mindezek alapján szinte zárttá autonómmá vált.
Ma már nem választják el egymástól az egykori négy települést lakatlan terület sávok: utcáik összekapcsolódtak lakóik az 1960-as években megtervezett és kialakított új közigazgatási központban intézik ügyes bajos dolgaikat. Az egykori Alsódabas területén kiépülő városközpont nem hordoz egyéni építészeti jegyeket létesítésében alapvetően a gyakorlati rendeltetés betöltése volt a döntő. Ennek ellenére jellegzetessé teszi a városképet, hogy az egykori négy település – centruma ma is meg van, s ezeket a város majd 13 kilométer hosszúságú főutcája köti össze.
A copf stílusú 1793-ban épült református templom bejáratánál látható az a porcelánkoszorú, amit Kossuth Lajos 1880-ban Torinóból küldött édesapja sírjára.
A művelődési ház egykor kaszinónak épült, 1836-ban Löszl Ferenc tervei szerint. Klasszicista stílusú, földszintes, nagy kiterjedésű épület. Oszlopkörjáratos, métóságteljes udvara nagyon szép.
A Kossuth-kúria erősen átalakított, késő barokk földszintes épület. Kossuth Lajos apja, Kossuth László lakott itt. A Kúria klasszicista stílusban épült. Hatalmas udvarban álló, korabeli kerítéssel övezett, középrizalitos, oszlopos tornácú magasföldszintes épület.
A copfstílusú Zlinszky-kúria 1760 körül épült, kétszárnyú, földszintes építmény, főhomlokzatát lizénák díszítik.
A dabasi turjános országos jelentőségű természetvédelmi terülte, körülbelül 150 hektáron. A Kiskunság egyik jellegzetes lápvidéke a homoki területek és a szikes puszta határában. Nagy értéke a kőrises láperdő békaliliommal, valamint a láposrétek és zsombékok növényritkaságai, a kosborfélék, a habszegfű, és a szibériai nőszirom.
Dabason született Gyóni Géza író.
Az első lépés 1947-ben történt meg: ekkor közigazgatási úton egyesült Alsó- és Felsodabas, és fokozatosan megkapta a járási központra jellemző intézmények működtetésének feladatát is. Ezek hálózatának kiépítése az 1960-as évek elején vette kezdetét. Dabas, Gyón és Sári községek 1966-ban egyesültek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete alapján, s az így kialakult 13 ezer lakosú település 1970. januárjától nagyközség lett. A tervszerű és folyamatos infrastrukturális fejlesztés eredményeképpen Dabas 1984-tol kezdődően városi jogú nagyközségként egyre bővülő gazdasági és közigazgatási feladatok körét látta el a régióban. Várossá nyilvánítására 1989. március elejével került sor. Ez tehát az egyesülés folyamata, amelynek során négy, eltérő múltú és társadalmi szerkezetű település összevonásával megszületett a térség egyetlen városa.
Az új város nevét adó Dabas története a XIII. század második felétől követhető, ekkor királyi oklevél említi. A tatárjárás pusztításait kiheverve a XV. században még virágzó település, erről további két oklevél emlékezik meg. A török hódoltság alatt elpusztult, s a XVII. század végén pusztaként említik meg az írásos dokumentumok, s csak a XVIII. század elején települt be újra. Ekkortól kedvező változás tapasztalható a település történetében: szomszédjával, Gyónnal együtt nádori adományként az 1720-as években a népes Halász család tulajdonába került. Az 1754. évi vármegyei összeírás szerint a Halász család tagjain kívül Beleznay János tábornok, s még négy nemesi família volt birtokos Dabason, s ekkor kezdett kialakulni az a sajátos településszerkezet, amelynek egyes elemei máig megmaradtak Dabason. Klasszicista stílusú nemesi kúriák épültek több holdas telkeken, körülöttük kis zsellérházak csoportjaival. A XIX. század első felére megszaporodott a dabasi illetőségű nemesi famíliák száma, 1793-ban felépült a református templom, s ekkorra már a református elemi iskola is működött. Homlokzati tornyos egyhajós, kellemes hatású, kisebb épület. Udvarán szépen faragott fejfák gyűjteményét találjuk. A katolikusok 1882-ben építették fel templomukat. A helyi köznemesség aktív szerepet vállalt a reformkor politikai életében, az itteni famíliák orvos, mérnök és jogász végzettségű tagjai közül sokan vettek részt a vármegye irányításában. Szerepük még a kiegyezés korában is jelentős volt, a Pesti járás déli részének Alsódabas lett a központja, helyet adva az idetelepült közigazgatási intézményeknek, hivataloknak is. Ez a szerepe az 1950-es évektől vált teljessé.
Gyónról is megemlékeznek a középkori oklevelek, a virágzó település pusztulása szintén a török hódoltság alatt következett be. Pusztáit az 1720-as években Halász Péter, mint földesúr kezdte betelepíteni református magyar jobbágyokkal, később Zlinszky János földbirtokos evangélikus szlovák jobbágyokat telepített le birtokaira. A XIX. század közepére jelentős volt az iparos-kereskedő családok betelepülése, s így alakult ki Gyón sajátos arculata. A lassan polgárosodni kezdő parasztság az iparos-réteggel együtt önkormányzati tapasztalatokra tett szert, egyleteket működtetett, befogadta az 1848-as függetlenségi eszméket, s ezen a talajon jött létre a későbbi aktívabb politizálás gyakorlata.
A várost alkotó négy település közül Sári a legrégibb. Szintén a török hódoltság alatt lett pusztává, majd 1696-tól kezdve új birtokosa Vorster Kristóf tábornok a szétszéledt magyar lakosságot pótolandó katolikus szlovák úrbéreseket telepített ide. Ez a jellegzetes, vallási és etnika szempontból egységes paraszti társadalom egészen az 1950-es évekig megőrizte szlovák hagyományait nyelvét, viseletét, szokásait s mindezek alapján szinte zárttá autonómmá vált.
Ma már nem választják el egymástól az egykori négy települést lakatlan terület sávok: utcáik összekapcsolódtak lakóik az 1960-as években megtervezett és kialakított új közigazgatási központban intézik ügyes bajos dolgaikat. Az egykori Alsódabas területén kiépülő városközpont nem hordoz egyéni építészeti jegyeket létesítésében alapvetően a gyakorlati rendeltetés betöltése volt a döntő. Ennek ellenére jellegzetessé teszi a városképet, hogy az egykori négy település – centruma ma is meg van, s ezeket a város majd 13 kilométer hosszúságú főutcája köti össze.
A copf stílusú 1793-ban épült református templom bejáratánál látható az a porcelánkoszorú, amit Kossuth Lajos 1880-ban Torinóból küldött édesapja sírjára.
A művelődési ház egykor kaszinónak épült, 1836-ban Löszl Ferenc tervei szerint. Klasszicista stílusú, földszintes, nagy kiterjedésű épület. Oszlopkörjáratos, métóságteljes udvara nagyon szép.
A Kossuth-kúria erősen átalakított, késő barokk földszintes épület. Kossuth Lajos apja, Kossuth László lakott itt. A Kúria klasszicista stílusban épült. Hatalmas udvarban álló, korabeli kerítéssel övezett, középrizalitos, oszlopos tornácú magasföldszintes épület.
A copfstílusú Zlinszky-kúria 1760 körül épült, kétszárnyú, földszintes építmény, főhomlokzatát lizénák díszítik.
A dabasi turjános országos jelentőségű természetvédelmi terülte, körülbelül 150 hektáron. A Kiskunság egyik jellegzetes lápvidéke a homoki területek és a szikes puszta határában. Nagy értéke a kőrises láperdő békaliliommal, valamint a láposrétek és zsombékok növényritkaságai, a kosborfélék, a habszegfű, és a szibériai nőszirom.
Dabason született Gyóni Géza író.
http://km.bloglog.hu/page/12/
