Gyál 23431 lakosú (2011. január 1.) település az M5-ös autópálya mellett, valamint a 142-es/Kecskemét-Lajosmizse-Budapest/ vasútvonal mentén, Budapest közvetlen közelében fekvő város. a mai Gyál város területe már a XIII. század végén lakott volt, erről egy 1293 augusztus 21-én kelt okirat is tanúskodik.
III. Endre király döntése alapján ekkor került az okmányra a helység neve, akkor Gayul-ként. Harminc év múlva a budai német patríciusok vezetője, Werner bíró 80 ezüst márkáért adja el Gyalan Pest megyei birtokot Pousa fiai, Pós, András és Tamás pesti polgároknak. A terület több emberöltőn keresztül volt birtokviták tárgya, a Rákóczi szabadságharc bukása után került aztán a Károlyi grófok tulajdonába. A XIX. század végén a terület felértékelődött, itt volt ugyanis a főváros felé az alföldi szarvasmarha felhajtás útvonalának egyik utolsó állomása. A hatalmas kiterjedésű homokvidék szőlőültetvénnyel való betelepítése a fejlődés következő szakasza. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy az 1889-ben megépült vasútvonal a községen haladt át, s a település fejlődésére való tekintettel két vasúti megállót is kiépített itt a vasúttársaság. A XIX-XX. századforduló idején alig párszáz lakosú község a XX. század eleji parcellázások nyomán nőtt több ezresre. Gróf Károlyi László 1932-ben 334 holdat parcelláztatott fel, a dr. Dőri Ferenc féle és a Jálics Kálmán féle birtokból ugyancsak jelentős területeket osztottak fel. A három akciót a képviselő-testület összevonta, s kimondta: az új területekből “egy különálló község létesíttessék Gyál-pusztai központtal.” Az uradalmi cselédség mellett megjelentek a fővárosból kikívánkozó polgárok is. A jó levegő, a ligetes táj, strandfürdők, vendéglők, kulturális és sportesemények szolgáltak alapul az élénk polgári élet, a hangulatos község kialakulásához. Bár az Alsónémeditől való önállósodás már 1935-től szerepelt a helyhatóság programjában, a háború közbeszólt, s csak annak befejezte után, 1944. december 27-iki első határozatában nyilvánította a települést a Nemzeti Bizottság önálló községgé. Ekkor már több mint 3000-en lakták a községet, önálló postahivatala, távbeszélő- és vasútállomása volt. A második Világháborút követően, amikor a mezőgazdaság átalakítása következtében a népesség nagy része a fővárosi gyárakban talált munkát, Gyál lélekszáma is rohamosan emelkedett. A rendkívüli mértékű és ütemű betelepülés készületlenül érte a községet: az infrastrukturális hiányok felszámolása, a közösséggé formálódás nehézségei voltak napirenden a következő évtizedekben. Az 1970-es évektől kezdődően a foglalkoztatási lehetőségek jelentős bővülése jellemezte a nagyközségi rangot elért Gyált, ekkor vált meghatározóvá az ipari üzemek Budapestről történő kitelepülése. Ez jelentősen növelte Gyál térségi szerepét is. A térség dinamikus fejlődésének ma is szilárd alapját jelentik az akkor betelepült üzemek, bár időközben lényeges minőségi változások is megfigyelhetőek e területen. Az 1990-es évek elejétől jelentek meg a nemzetgazdasági szinten is jelentős beruházások. Napjainkban több száz vállalkozó és gazdasági társaság tevékenykedik az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatások széles körét kínálva. Mára lényegében kiépült a vonzáskörzet lakosságát is kiszolgálni képes intézményhálózat: zeneiskola, szakközépiskola, szakosított orvosi rendelő, gyógyszertárak, térségi vízmű és csatornamű vállalat működik. Megnyílt a területi okmányiroda és gyámhivatal. A közbiztonság erősítését magasabb szintű rendőrőrs biztosítja. Gyál fejlődésének jelentős állomása volt, amikor 1997. július elsején városi rangot kapott. Ezzel a nagyobb közösség is elismerte az itt élők munkáját, szorgalmát, pátriája iránti szeretetét.
Az önkormányzat mai vezetésének a polgárok által is megerősített programja olyan város kialakítását tűzte célul, amely a városi élet komfortja mellett teljes értékű vidéki életre nyújt lehetőséget. XX. század utolsó évtizedében ez a folyamat felgyorsult, húszezres lélekszámú települést, amely 1997. július elseje óta városi rangot visel ma is dinamikus fejlődés jellemzi. A város vezetésének, a polgárok által is jóváhagyott programja, egy komfortos, kertvárosi jellegű település kialakítását, fejlesztését célozza; egy olyan települését, amely megadja a lehetőséget a teljes értékű vidéki életre.
III. Endre király döntése alapján ekkor került az okmányra a helység neve, akkor Gayul-ként. Harminc év múlva a budai német patríciusok vezetője, Werner bíró 80 ezüst márkáért adja el Gyalan Pest megyei birtokot Pousa fiai, Pós, András és Tamás pesti polgároknak. A terület több emberöltőn keresztül volt birtokviták tárgya, a Rákóczi szabadságharc bukása után került aztán a Károlyi grófok tulajdonába. A XIX. század végén a terület felértékelődött, itt volt ugyanis a főváros felé az alföldi szarvasmarha felhajtás útvonalának egyik utolsó állomása. A hatalmas kiterjedésű homokvidék szőlőültetvénnyel való betelepítése a fejlődés következő szakasza. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy az 1889-ben megépült vasútvonal a községen haladt át, s a település fejlődésére való tekintettel két vasúti megállót is kiépített itt a vasúttársaság. A XIX-XX. századforduló idején alig párszáz lakosú község a XX. század eleji parcellázások nyomán nőtt több ezresre. Gróf Károlyi László 1932-ben 334 holdat parcelláztatott fel, a dr. Dőri Ferenc féle és a Jálics Kálmán féle birtokból ugyancsak jelentős területeket osztottak fel. A három akciót a képviselő-testület összevonta, s kimondta: az új területekből “egy különálló község létesíttessék Gyál-pusztai központtal.” Az uradalmi cselédség mellett megjelentek a fővárosból kikívánkozó polgárok is. A jó levegő, a ligetes táj, strandfürdők, vendéglők, kulturális és sportesemények szolgáltak alapul az élénk polgári élet, a hangulatos község kialakulásához. Bár az Alsónémeditől való önállósodás már 1935-től szerepelt a helyhatóság programjában, a háború közbeszólt, s csak annak befejezte után, 1944. december 27-iki első határozatában nyilvánította a települést a Nemzeti Bizottság önálló községgé. Ekkor már több mint 3000-en lakták a községet, önálló postahivatala, távbeszélő- és vasútállomása volt. A második Világháborút követően, amikor a mezőgazdaság átalakítása következtében a népesség nagy része a fővárosi gyárakban talált munkát, Gyál lélekszáma is rohamosan emelkedett. A rendkívüli mértékű és ütemű betelepülés készületlenül érte a községet: az infrastrukturális hiányok felszámolása, a közösséggé formálódás nehézségei voltak napirenden a következő évtizedekben. Az 1970-es évektől kezdődően a foglalkoztatási lehetőségek jelentős bővülése jellemezte a nagyközségi rangot elért Gyált, ekkor vált meghatározóvá az ipari üzemek Budapestről történő kitelepülése. Ez jelentősen növelte Gyál térségi szerepét is. A térség dinamikus fejlődésének ma is szilárd alapját jelentik az akkor betelepült üzemek, bár időközben lényeges minőségi változások is megfigyelhetőek e területen. Az 1990-es évek elejétől jelentek meg a nemzetgazdasági szinten is jelentős beruházások. Napjainkban több száz vállalkozó és gazdasági társaság tevékenykedik az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatások széles körét kínálva. Mára lényegében kiépült a vonzáskörzet lakosságát is kiszolgálni képes intézményhálózat: zeneiskola, szakközépiskola, szakosított orvosi rendelő, gyógyszertárak, térségi vízmű és csatornamű vállalat működik. Megnyílt a területi okmányiroda és gyámhivatal. A közbiztonság erősítését magasabb szintű rendőrőrs biztosítja. Gyál fejlődésének jelentős állomása volt, amikor 1997. július elsején városi rangot kapott. Ezzel a nagyobb közösség is elismerte az itt élők munkáját, szorgalmát, pátriája iránti szeretetét.
Az önkormányzat mai vezetésének a polgárok által is megerősített programja olyan város kialakítását tűzte célul, amely a városi élet komfortja mellett teljes értékű vidéki életre nyújt lehetőséget. XX. század utolsó évtizedében ez a folyamat felgyorsult, húszezres lélekszámú települést, amely 1997. július elseje óta városi rangot visel ma is dinamikus fejlődés jellemzi. A város vezetésének, a polgárok által is jóváhagyott programja, egy komfortos, kertvárosi jellegű település kialakítását, fejlesztését célozza; egy olyan települését, amely megadja a lehetőséget a teljes értékű vidéki életre.
http://km.bloglog.hu/page/12/
