Sheen püspök már1974-ben látta a mai növekvő válság gyökerét, amelyet szilárdan megalapoztak, de ugyanakkor megadta az ellenszerét is.

Joseph Pronechen

„Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a keresztény társadalom a vége felé tart” – mondta Fulton Sheen érsek ünnepélyesen 1974-ben egy televíziós műsorban. „Most nem a kereszténységről, nem az Egyházról van szó. A kereszténység, mint a keresztény elvek által ihletett gazdasági, politikai, társadalmi berendezkedés ért a végéhez – és látjuk az agóniáját. Nézzék meg a tüneteket: a családok felbomlását, a válást, az abortuszt, az erkölcstelenséget, az általános tisztességtelenséget.” Ma már tudjuk, hogy még rosszabbul állunk a házasság és a nemi identitás fogalma tekintetében. És súlyosbodott a válság az Egyházon belül is.

Emlékeztetett arra a 22 civilizációra, amelyek a világ kezdete óta elsüllyedt, ebből 19 belülről romlott meg és pusztult el.

„Ha valamiben napról napra élünk, nem látjuk a hanyatlását. A sajtó, amit olvasunk, a televízió, amit nézünk, semmiképp nem a keresztény elvek által inspirált. Tény, hogy sokan közülünk azt a tendenciát követjük, hogy lemegyünk a világ szintjére, és nem felemeljük azt. Attól félünk, hogy népszerűtlenek vagyunk – tehát a csőcselékkel tartunk.”

A bölcs püspök megjegyezte, hogy az egyházi történelmének negyedik 500 éves korszakában élünk, és elmagyarázta, hogy „az egyház nem egy folytonos valami”, hanem hanyatlik, majd ismét felemelkedik. Továbbra is Krisztus, mint a „pap és áldozat” elve alapján működik. Négy ilyen halála volt a keresztény történelmünknek.”

Először a három hanyatlás és felemelkedés.

Az első borzalmas szorongatást az Egyház Róma bukása idején élte meg. Hatalmas újjászületés volt, amikor a szent misszionáriusok, Szent Ágoston, és Szent Patrik terjesztették a hitet a szigetországban. Azután jött egy második „hanyatlás” az 1000. év körül a muszlim inváziókkal és az egyház Konstantinápolyban való szétesésével. A harmadik 500 éves periódusban az Egyház „romlott” meg, amikor apácák és papok hagyták el a hivatásukat. Aztán jöttek a reformerek, akik „szinte mindig a nem megfelelő dolgokat reformálják meg. És elkezdték a hit megreformálását, pedig a hittel semmi baj nem volt – az erkölcsöket kellett volna megreformálni.” Ez nem megújulás – mert valójában az erkölcsök megreformálására van szükség ma is.

„És most a negyedik időszakban vagyunk, amikor ismét romlásnak indultunk – el vagyunk kényeztetve – nincs nagy lelkesedés, nagyszerű tudás, nincs nagy tűz. Mégis van remény, mert bárki, aki ismeri a történelmet, nem jön különösebben zavarba.”

Az Egyház ellenségei.

„Azonban az 500 éves időszakokban az ellenség más és más volt” – folytatta – „és itt általában az Egyházon belüli ellenségekről beszélünk, amely az első 500 évben, a Krisztus személyét körülvevő hamis tan, a keresztény eretnekség volt. Tehát az Egyház szakadása volt az egyik oka annak, hogy lehetővé tette a muszlimok előretörését.”  A következő időszakban támadások folytak az Egyház feje ellen, ami a keleti egyház elszakadásához vezetett. A 16. században a támadás „Krisztus misztikus teste, az Egyház ellen” irányult. Ez a reformáció ideje volt.

A mai 4. ellenség.

„Az ellenségünk ma a világ szelleme” – tette világossá Sheen.

„Ma a világhoz kell igazodnunk, különben megbélyegzettek vagyunk” – mondta. Politikailag korrektnek kell lennünk.” A mi Urunk azt mondta: kiválasztottalak titeket a világból. Olyan egyszerű, és ezer okkal indokolható; nevezetesen, hogy a Vatikáni Zsinat mondta azt, hogy ki kell menni a világba – Valóban, de nem a világé lenni, ami egészen más. Ez tehát a mostani próbatételünk. Sheen ezt „az elkorcsosulásunk egyik alapvető okának látta.” Haldoklunk. De mit lehet itt tenni? Mi lehet erre a válasz?”

„Ezek nagyszerű és csodálatos napok, amelyekben élünk. Hálás vagyok Istennek, hogy ezekben a napokban élhetek, mert ezek a megpróbáltatás napjai.” Sheen azt magyarázta, hogy könnyű volt kereszténynek lenni a beszéde előtt három évtizeddel. „A légkör keresztény volt; az erkölcs keresztény volt; nem volt nagy probléma a keresztény társadalomhoz való alkalmazkodásban. De most, amikor mindent a feje tetejére állítanak, a maszkoknak le kell hullaniuk, és olyanoknak mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk.”

„Ma a jelenünk van ellenünk. Ma a világ hangulata, hogy alkalmazkodj a világhoz, vedd annak szellemiségét. De figyelem, a holttestek árral lefelé úsznak! Csak az élő testek állnak ellen az áramlatnak. És így tesz próbára minket a mi jóságos Urunk.”

A nyugati kereszténységet a világiassággal teszi próbára az Úr, és hányan bukunk el? Vajon Sheen püspök meglepődne-e azon, hogy milyen mértékben növekedett azóta a dekadencia és a korrupció?

Sheen példaként hozza fel az izraeliták sivatagban való próbatételét.  A bölcs püspök rávilágított arra, hogy az izraeliták többsége, akik az ígéret földjét keresték, azt mondták az embereknek, hogy azért nem tudnak bejutni, mert az ott élők túl erősek. De „a többségnek nincs mindig igaza!” Csak Káleb és Józsue, „a kisebbségség”, nem értett ezzel egyet. És igazuk volt.

Sheen figyelmeztetett: „az Egyházban mindig jelen lesz egy kisebbségi vélemény: azoknak a szerzeteseknek, a papoknak, és laikusoknak a nézete – de nem az agresszív és bántalmazó kisebbségé, hanem azé a kisebbségé, akik bíznak Istenben, mint Káleb és Józsue. Tehát ahogy a zsidók hite próbának lett alávetve, úgy lesz a mienk is.”

Majd azzal folytatta –„talán rövid időn belül eljön a harcok és a próbák ideje. A mi Urunk azt mondta, a Sátán megrostál benneteket, mint a búzát.” És valóban meg vagyunk rostálva. „Tehát mindannyian hálát adhatunk Istennek, hogy ezekben az időkben élünk. Mondhatunk „igent” vagy „nemet”, és nyomban támadás, kritika és nevetség tárgyává válunk, mert sok keresztény ma a világ szelleme szerint él.”

Meglepő, váratlan tanács.

A szent püspök világossá tette, hogy a helyzet valójában nem „komor”.

Miért? Mert „ez egy kép az Egyházról a növekvő ellenállás közepette. Ezért éljétek meg ezt a próbatételt tudatosan, és Krisztus szívéhez közelebb kerülve. „Legyetek a ’kisebbség’!”

És ha van valami, amit napjainkban vissza kell állítani, azt mondanám, hogy az a fegyelem és elkötelezettség: „A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt”(Jn, 11, 12).

Megfigyelte, hogy mikor az egyház enged valamiben, akkor a világ magához ragadja azt, de rosszul. Például ha a miszticizmus csökken, és a fiatalok a gyógyszerekhez és a drogokhoz fordulnak. És ha lemondunk a fegyelemről, a kereszthez való elkötelezettségről, akkor több rendőrt kell alkalmaznunk az erőszak megállítására, több kórházat kell építeniük a szenvedélybetegeknek. Miért? Mert nem létezik erkölcsi ok, hogy miért kellene abbahagyniuk.

És nincs igaza a mai tendenciákat figyelembe véve? Mi a szokásos első válasz? Több kormányzati kiadás és több törvény fogja megoldani a problémát.

Sheen: „Az Úr azt mondta, azért jöttem, hogy kardot hozzak. Nem azt a kardot, amelyet az ellenség ellen irányítunk, hanem amelyet a lelkünk hét ellensége: a büszkeség, a kapzsiság, a bujaság, a harag, az irigység, a torkosság és a lustaság ellen használunk. Már nem használjuk a kardot – tehát vissza kell szereznünk! Így szerzünk békét! És a béke soha nem társadalmi, amíg előbb nem személyes.

A társadalmi béke, a világbéke a szívünkben lévő egyéni béke kiterjesztése. Ha békében vagyunk Istennel, akkor békében leszünk embertársainkkal is. Ha nem vagyunk békében az Istennel, akkor mindenki mással is rossz kapcsolatban leszünk.”

Sheen érsek mindenkinek azt mondta, hogy vegye komolyan egy Oltáriszentségben jelen levő Úr előtti minden napi adorációt „nemcsak a saját lelkéért, hanem a világért és a szent maradék megerősítéséért.”  Hangsúlyozta: „Az Úrnak vannak tartalékai. Tanít és felkészít bennünket az eljövendő megújult Egyházra. Ő velünk van.”

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.

http://petersziklaja.hu/fulton-sheen-ersek-figyelmeztetett-a-keresztenyseg-valsagara/

“Gyermekem, jelenleg, Krisztus oly sok követője szenved. Hangjuk csak egy suttogás abban a világban, amelyben a földi csodák dicsőségéről ordítanak.

Isten igaz Igéjéről nyilvánosan már nem nyilatkoznak, még Isten szolgái sem a templomokban.

Feszélyezve érzik magukat, hogy látják őket, amint az Igazságot hirdetik, így reménytelenül vándorolnak, hogy a zűrzavar közepette megtalálják útjukat, melyet a szekularizáció okozott.

Sértésnek számít, ami széles körben terjed, ha Istent, vagy szeretett Fiamat megemlítik. Nagyon kevés léleknek van elegendő bátorsága ahhoz, hogy felálljon, és Krisztus katonájának vallja magát.

Még a szent lelkek is félnek ezt megtenni, attól félve, hogy felháborodást okoznak a pogányok között.

‘Fiam Tanításainak Igazsága’ hirdetésének mulasztása azt jelenti, hogy Isten feledésbe merült.

…

Hangod továbbra is süket fülekre fog találni, de nem szabad hagynod, hogy ez elbátortalanítson téged.”

‘Fiam Tanításainak Igazsága’ hirdetésének mulasztása azt jelenti, hogy Isten feledésbe merült.

Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/szuz-maria-elmulasztani-fiam-tanitasainak-igazsagat-hirdetni-azt-jelenti-hogy-isten-feledesbe-merult/

De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 13,10-17″

Négy szívbéli hozzáállás az adakozáshoz

"Mindenki előre el kell döntse a szívében, mennyit ad. És ne adjon vonakodva, vagy kényszerből. 'Mert Isten szereti azt, aki jókedvűen adakozik'" (2Korintus 9:7 NLT fordítás)

Hogyan lehet Istennek tetsző az adakozáshoz való hozzáállásod? A szíveddel kezdődik. Istent sokkal jobban érdekli az adakozásra való készségességed mint a vagyonod, mert őt az érdekli, mi történik a szívedben, mikor elhatározod, hogy adsz.

A Biblia a 2Korintus 9:7-ben ezt mondja: "Mindenki előre el kell döntse a szívében, mennyit ad. És ne adjon vonakodva, vagy kényszerből. 'Mert Isten szereti azt, aki jókedvűen adakozik'" (NLT fordítás) Ez a vers kifejezetten négy kulcsfontosságú szívbéli hozzáállásról beszél, amelyekkel rendelkezned kellene, mikor adsz.

1. Adakozz meggondoltan. Ne adj megfontolás nélkül. A leginkább lelki adakozást megelőzi az, hogy gondolkodsz rajta, imádkozol érte és felkészíted az elmédet rá. Miért? Mert mindent megtervezünk, ami fontos az életünkben. Isten azt szeretné, hogy az adakozás fontos és jelentőségteljes legyen az életedben.

2. Adakozz lelkesen. Ne mondd: "Adakoznom kell! Ha nem teszem, Isten odacsap egy villámmal, vagy valamivel" Adj azzal a tudattal, hogy Isten valami nagy dolgot végez el a szívedben, mikor nagylelkűvé válsz.

3. Adakozz önként. Ne adj, ha bárki kényszerít rá. Isten ezt úgysem fogja megáldani. De minden egyes alkalommal, mikor úgy érzed, Isten felszólít az adakozásra, jobb, ha adsz!

4. Adakozz jókedvűen. Adj örömmel! Az egyik görög szót a felajánlásra a "túláradóan vidám" kifejezésként is ismerjük. Isten szeretné, ha élveznéd a neki és a másoknak való adakozást.

Néha kihívás jókedvűnek lenni, mikor Isten adakozásra szólít. Ha bármikor is ezt érzed, emlékeztesd magad azokra az előnyökre, amiket Isten akar munkálni a szívedben: az adakozás közösséget teremt. Legyőzi az anyagiasságot. Megerősíti a hitedet. Befektet az örökkévalóságba. Megáld téged. Istenhez tesz méginkább hasonlóvá.

 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Isten azt szeretné, ha meggondoltan, lelkesen, önként és jókedvűen adakoznál. Melyik hozzáállás ezek közül számodra a legnehezebb? Melyik a legkönnyebb? Miért?
• Milyen egészséges, udvarias válasszal tudnál kezelni, visszautasítani egy olyan helyzetet, amikor úgy érzed kényszerítenek az adakozásra?
• Mit munkál ki Isten a szívedben az adakozási szokásaid és döntéseid által?

Oldd meg a problémát, ne hibáztass!

„Most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, a dühöt, a rosszindulatot, a rágalmazást és a csúnya beszédet.” (Kolossé 3,8 - NIV fordítás)

Csak bizonyos mennyiségű érzelmi energiával rendelkezel. Ezért amikor valakivel beszélsz és egy konfliktust próbálsz megoldani, az energiádat vagy arra használod, hogy a másikat hibáztatod, vagy arra, hogy megoldod a problémát. Nincs energiád mind a kettőre. El kell tehát döntened, hogy melyik a fontosabb: az, hogy a másik személyt hibáztasd, vagy az, hogy megoldd a problémát. Oldd meg inkább a problémát, és ne a másikat hibáztasd!

Minden házaspárnak szüksége van olyan szabályra, hogy a vitáik során bizonyos szavakat soha nem használhatnak. Vannak dolgok, amiket soha nem szabad kimondanod, főként nem egy házasságban, mivel hihetetlen pusztítást képesek végezni.

A hidegháború idején, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok egymás torkának estek, az amerikaiak több ezer interkontinentális rakétával rendelkeztek, és ezek mind a Szovjetunió felé voltak élesítve. Ugyanez volt a helyzet a Szovjetunió részéről is. Viszont még a legnehezebb és legfeszültebb hidegháborús helyzetben is volt mindkét félnek annyi józansága, hogy ne használja ezeket a fegyvereket. Ugyanis ha az egyik fél használja a saját fegyvereit, a másik is fogja használni a sajátjait, és végül elpusztítják egymást. Tehát még akkor is, ha két különböző oldalról közelít meg két ember egy problémát, abban fontos, hogy megegyezzenek, hogy a pusztító fegyvereket nem használják.

Mindenkinek megvannak a maga pusztító fegyverei, amelyekkel rettentő rombolást tud végezni. Ha házasságban élsz, például sohasem fenyegetőzhetsz azzal, hogy elválsz vagy kisétálsz a másik életéből, sőt a házastársad szüleit sem szabad szóba hozni. El kell döntened, hogy bármennyire is dühös vagy a másikra, ezeket a fegyvereket nem fogod bevetni, mert tönkreteszed vele a kapcsolatot, hiszen lerombolod a bizalmat.

A Biblia nagyon konkrétan beszél arról a Kolossé 3,8-ban, hogy mikor léped túl a határt: „Most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, a dühöt, a rosszindulatot, a rágalmazást és a csúnya beszédet.” (NIV ford.) Ezek tehát mind pusztítást végző fegyverek.

Azért kell arra figyelnünk, hogy a problémát oldjuk meg és ne a másikat hibáztassuk, mert amikor a másikat hibáztatod, lényegében bírálod és megítéled őt, ehhez pedig csak Istennek van joga. Te nem vagy bíró. A legtöbbször nem tudjuk, hogy mások mit, miért tesznek, sőt, gyakran még magunkról sem tudjuk. Egyedül Isten tudja. Hagyd Őt bíráskodni.

Beszéljetek róla:

• A te kapcsolataidban melyek azok a fegyverek, amelyekkel maradandó pusztítást tudsz végezni?
• Miért fontos egy kapcsolatban, hogy legyenek bizonyos határok, amit nem szabad túllépnie egyik félnek sem még viták vagy nézeteltérések esetén sem?

"Ha kiszámolnád mennyibe kerülne megalkotni a tested minden egyes sejtjét, az kb. hatezer-trillió dollár lenne. Megfizethetetlen vagy."

"Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!" Lk. 12:24

Mennyit érsz? Nem a pénzről beszélek. Összetévesztjük a magunk értékét a földi értékekkel, pedig nagyon különbözők. Az értékednek semmi köze az értékeidhez.

Mennyit érsz?

Olvastam egyszer egy cikket a Journal of Hospital Practice-ben ("Kórházi Hivatások" c. folyóirat), ahol kiszámolták, hogy mennyit ér az emberben minden egyes enzim, hormon és minden különféle dolog. A szerző összeadta őket, és, ha egy átlagos méretű embert nézünk, hatmillió-tizenöt dollár és 44 centet ér (kb. 12 000 003 088 Ft). (Néhányunk még többet is!)

Egy hatmillió dolláros férfi vagy nő vagy! A cikk szerzője megbecsülte azt is, hogy, ha kiszámolnád mennyibe kerülne megalkotni a tested minden egyes sejtjét, az kb. hatezer-trillió dollár lenne.

Megfizethetetlen vagy

Jézus úgy gondolta, hogy ez olyan fontos, hogy egy egész fejezet szól erről a Bibliában. A Lukács 15-ben három történetet mond el - az elveszett fiú, az elveszett drahma és az elveszett bárány. Ugyanaz a lényege mindegyiknek. Jézus azt mondja, "Fontos vagy!"

Fontos vagy Istennek. Értékes vagy. Isten azt mondja, értékes vagy, mert ő szeret téged és elfogadott Krisztusban.

Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad. (És. 54:10)
?

Isten szerint szeretetreméltó vagy. Ez azért olyan fontos, mert addig nem tudod betölteni Isten parancsát, hogy "szeresd felebarátodat, mint magadat", amig ezt el nem hiszed. Ha nem érzed magad méltónak arra, hogy szeressenek, te sem tudsz szeretni másokat.

A mai igeversünk Isten irántunk való szeretetéről mond el néhány dolgot:

* Isten mindenkor szeret téged. Nincs olyan, hogy egyik nap még szeret, a másikon már nem. Nem teszi meg azt, hogy csak a jó napjaidon szeret, a rosszakon pedig nem. Sokan ebben a hullámzó szeretetben nőttetek fel. Egy hölgy egyszer ezt mondta: „Gyermekkoromban sosem tudtam, hogy a következő pillanatban megölelnek-e vagy megpofoznak. A szüleim sosem voltak következetesek." Isten nem ilyen. Isten 100%-ig következetes az irántad való szeretetében.
* Isten feltétel nélkül szeret. Azt mondja: „mindig szeretni foglak, feltételek nélkül. Ezt nem kiérdemled." Nem azt mondja, hogy „szeretlek ha jó vagy", vagy „ha ezeket és ezeket megteszed", netalán „szeretlek, mert így nézel ki, vagy mert bizonyos dolgokat megteszel." Mi történne, ha nem tudnád teljesíteni ezeket az elvárásokat? Abban a pillanatban kikerülnél a szeretetéből.

De Isten azt mondja: „Én nem így szeretlek téged!" Ő azt mondja: „Mindenkor szeretlek téged, minden feltétel nélkül!" Sosem kell reggel azzal a kérdéssel a fejedben felkelned, hogy „Uram, fogsz szeretni a mai napon? Eleget olvastam a Bibliából? Eleget imádkoztam?" Isten mindig szeret téged, nem számít, ki vagy, vagy mit csinálsz.

Mi annak az eredménye, ha ezt igazán megérted? A Dániel 10:19 alapján „Isten szeret téged, így hát ne hagyd, hogy bármi is nyugtalanítson vagy megijesszen!" Ez igazán megnyugtató számomra. Amikor nem kell eggódnom vagy félnem semmitől, akkor képes vagyok szeretni a körülöttem élőket.

Kríziseink, küzdelmeink...

A mai nap imádsága:
Istenem! Hullámok közt vergődik életem, nem tudom mit tegyek! Sötét van, s nem látom a kikötőt, ahová mindig is igyekeztem. Kérlek, csitítsd kegyelmeddel életem kihívás-hullámait, s fordítsd jó irányba gondviselő szereteteddel a szeleket, hogy életem hajója eljuthasson oda, ahová Te magad hívsz születésem óta! Ámen.

   
"Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.
Mk 4,38b-39

Néhányszor a hívő ember életében is megtörténik, hogy sarokba szorítják a körülmények... Ilyenkor könnyen felszakad a lelket összefogó vékony hártya, a hit, s kicsúszik a szánkon - a nem is sarokbaszorítónak gondolt, de azzá vált - kérdés: Uram, hát nem törődsz velünk... Uram, mi lesz velem?

Klasszikusnak mondható téma a keresztény művészetben: Jézus lecsendesíti a "tengert". Igazából csak tóról van szó (a Genezáti-tó), bár ez sem kisebb csoda, de ha a tanítványok hatalmas kétségbeesését nézzük, akkor még óceános viharról is beszélhetnénk... Nemcsak a tanítványok, nehézségek között mi magunk is képesek vagyunk felnagyítani életünk bajos dolgait. Aki élete folyamán még soha nem érezte az egzisztenciális viharok nemegyszer gondolkodást is lebénító viharos széllökéseit, az búra alatt él, talán nem is ember vagy nem ezen a földön él. Létünk elválaszthatatlan velejárója ugyanis a nehézség, a küzdelem, a kilátástalan helyzetekben is reménykedő magatartás és a hit kételkedések-ösztönözte naponkénti újrafogalmazása az előrelépés érdekében. Ebben a "harcban" - harc ez a javából önmagunkkal(!) - Isten velünk van. Ő ugyanis nem hagy el minket soha, sőt, ha mi meg is tagadnánk őt, Ő soha el nem hagy, mert az Ő hűsége örök...

Életünk legszebb, s talán későbbi (lelki)életünk leginkább meghatározó eleme, hogy milyen is volt a gyermekkorunk. Aki megélte a családi közösségben a biztonság, az elrejtettség gyermekszívvel teljességgel megérthető valóságát, az érett felnőtt korában is ezeket az értékeket igyekszik megvalósítani, de akinek csak a szeretet hiánya jutott ki osztályrészül életének különösen fontos első két évtizedében, az nagy valószínűséggel egész életében túlkompenzálva keresi majd azt, amit a világ sosem képes megadni neki. Hiába minden próbálkozás, a gyermekmúlt lelki szegénységét nem feledteti a felnőtt jelen materiális gazdagsága...

Aki már átélt krízist, az emberi lélek eme különös viharát, az tudja, milyen a vihar utáni csend, a megszabadulás, a megoldás, a kiegyenlítődés semmihez sem fogható nyugalma. Általában ebben a csendességben, amikor hirtelen elhalkul a számunkra a világ, akkor szól hozzánk Isten. Röviden, félreérthetetlenül - és többnyire szavak nélkül. Itt nemcsak az érzéseknek, itt a csöndnek is súlyos üzenete van. Ilyenkor olyan nagy a csend, hogy benne nemcsak szívünk dobogását, de még annak remegését is észrevesszük. Ilyenkor megállapíthatjuk, mitől féltünk annyira, s beláthatjuk, Ki az valójában, Akinek köszönhettük eladdig is szívünk minden dobbanását, s Akitől remélhetjük életünk továbbvivő ritmusát.

Megmerettetés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy teljességgel élhessek szeretetedben! Ámen

    

Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot,
akár jó, akár rossz az.
Préd 12,14

Jelen tudásunk szerint nem ismerünk olyan jelentős kultúrát, mely valamilyen formában ne foglalkozott volna az isteni igazságok megvalósulásával az emberek világában, ill. a halál utáni létről való elképzeléseihez ne társította volna a megmérettetés valamilyen formáját. Nincs ez másképpen a keresztény kultúrkörben sem: a képzőművészet remekei, a templomi illusztrációk gyakran ábrázolják ezt az eseményt... Bár a Szentírás közöl bizonyos dolgokat a mindenkit izgató "hogyan?"-okról, de a Bibliát értőn olvasó ember igen jól tudja, hogy nem minden mondata az Ó- és Újszövetségnek "szentírás"... mert ugyan Isten akaratát foglalják nyelvi keretbe, de emberek írták, embereknek, néha-néha elég emberi módon...

Sokan mégis elvetik az Isten ítéletére vonatkozó vallásos elképzeléseket - valljuk be, olykor alapos indokkal: lásd purgatórium tana! -, pedig az alapvető isteni igazságosság azt deklarálja a természet csodáiban, a történelemben, a lelkiismeretben, hogy mindennek következménye van: nincs okozat ok nélkül! Ahogyan az erőszak erőszakot szül, ugyanúgy a bizalom is bizalmat. Az erőszak (meg)szedi a maga áldozatait, de a bizalomért is áldozatot kell hozni... "semmi sincs ingyen" - mondogatják.

Isten ítélete azért igazságos, mert soha nem marad el, egyszer mindenkit utolér! Láthatóan vagy sem - ez egyedül Isten dolga -, persze nekünk, időbe és térbe beleteremtett lényeknek fontos a láthatóság, a megfoghatóság, a testi megtapasztalhatóság. Jó lenne, ha a temető csendje örökre ráborulna az emberlét kínjaira, de az igazság az, hogy a fájdalmak nemcsak átívelnek generációkon, de engedetlenség és engedelmesség (az isteni parancsoknak!) megtermi gyümölcseit harmad és negyedíziglen, sőt ezeríziglen...

Annyit bizonyossággal állíthatunk, hogy jót tenni jó, s hogy a szeretet hiánya fájdalmat okoz. Az Istenben bizakodó ember életével a szeretetre voksol, mert tudja, hogy lelke nyugalmat másképpen nem talál. Megnyugvás nélkül ugyanis nincs harmónia, s nincs maradandó boldogság se. Elfogadni sorsunkat, hogy életünk legyen - ne csak itt, de "odaát" is -, oly nehéz, hogy egyedül nem is vagyunk képesek erre! Az evangélium jó híre azonban az, hogy Isten kegyelmes...

A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Könyörülj rajtunk, hitetlenségben, szeretetlenségben és reménytelenségben vergődő népeden! Térítsd magadhoz elfordult gyermekeidet! Ámen.

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Ti is el akartok menni?" Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.". Jn 6,67-68

Születés és halál. Két misztikus állomás közötti néhány évtized - jobb esetben. Egy dallam, amit meghatároz a hangnem, az a néhány ütem, amit az Isten belénkplántált. Élet. A legdrágább. Nincs ennél fontosabb, hiszen ha valaki meghal, az a létezés már többé nincs, elveszett örökre. Az élet megismételhetetlensége, egyszerisége szentséget hordoz. Ugyan ez alig látszik az embervilágban, de ez csak az embert minősíti. Az élet - sok nyomorúsága ellenére is - kívánatos: élni jó. Miért szól történelmünk mégis arról, hogy az emberek milliói egymást halomra gyilkolták? Miért ez az egyetemes gonoszság fajok és nemzetek között, s miért nem mentes a rosszakarattól a család, a szűkebb közösség sem?

"Az a neved, hogy élsz..." Így hívnak minket, hiszen erre hivattunk: az életre. Nagyszerű dolgok építésére, s nem rombolására, a teremtettség szépségének csodálatára, s nem annak elpusztítására. Az angyal szava több mint kiábrándító: "élsz... pedig halott vagy." Manapság gyakran beszélnek a halál kultúrájáról. Az önmagát manapság különösen is istenítő ember, az "Én"-t oltárra emelő 20-21. századi embertípus feladta a leckét a következő generációknak! Szinte új mértéket kell kitalálni a felhalmozott szociális igazságtalanság-, és problématömeg nagyságára... új szavak születnek, hogy lefedjék azt mérhetetlen visszaélést, amit elkövetnek a természet ellen - őserdők kiirtása, génmanipulált növények és állatok létrehozása... csakis azért, hogy az ember mohóságát kielégítsék... halálvirágos "élet"!

"Pedig halott vagy..." Semmiféle nyüzsgés és kommunikációs túlaktivitás nem rejtheti el a tényt: halott vagy! Párkapcsolatok korai megfulladása, generációk közötti bizalom totális megmerevedése, gyereknevelés hullafoltjai, gazdáság és politika rothadása... Jelei a halálnak! Mindennek oka: a hitetlenség, az Isten-telenség... Van-e kiút? Van-e szabadulás?

Emberileg nézve alig... de ami az ember számára lehetetlen, az az Istennél lehetséges. Bármilyen megpróbáltatások is szakadnak életünkre: terhek, gondok, bajok, szenvedés, betegség, veszteség... Csak Istenben "felébredve" van megoldás, Benne és Általa van értelme életünk néhányütemnyi dallamának... Földi életünk lehet nyitánya Isten végtelen dalának, de lehet disszonáns záróakkordja is egy létezésnek... rajtunk múlik, a felismerésünkön.

A mai nap imádsága:
Uram! Te szépnek és jónak teremtetted világodat, amibe folyamatosan belerondítunk... Tégy igazságot Uram, s légy kegyelmes mindannyiunkhoz, hogy végre Rád találhassunk mindannyian! Ámen

   

Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban! Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR. "
Zak 8,16-17

Milyen élet az, amely hazugságra épül? Milyen közösség az, ahol a tagok egymásnak rosszat kívánnak? Milyen társadalom az, ahol a jogosság látszata nagyobb erkölcsi tekintély, mint az igazság? S milyen világ az, ahol szeretik a hamis esküt, s információáramláson a félretájékoztatást értik?... Méltatlan világ! Márpedig ilyet alakított ki a 21. századra az az ember, amely felfuvalkodottságában azt gondolta, hogy "Másképp lesz itt minden!" -, ha saját kézbe veszi az irányítást, elvetve a régi közösségvédő rendet. A kritika megfogalmazódik kimondatlanul is: szociális igazságtalanságokban, környezetszennyezésben, kulturális aroganciában, s mindenekelőtt a problémák vulgarizálásában, mely mindig is kiváló táptalajt adott a háborús konfliktusokhoz... Ezt örökítjük hát tovább gyermekeinknek?

1987-ben egy meglátogattam Stuttgart egyik evangélikus kórházában ösztöndíjasként dolgozó, akkor még nem feleségemet. Akkoriban friss "jegyesek" voltunk éppen -, sokszor nézegettem/forgattam újjamon a jeggyűrűt, álmélkodva-gondolkodva a jövőről. Természetesen "szemem volt" minden párkapcsolatra, hiszen igyekszik ilyenkor az emberfia leszűrni a tanulságokat, hogy jobban, szebben, ügyesebben csináljon/alakítson mindent, hogy boldog legyen... Így történt meg, hogy visszautazásomkor a stuttgarti vasútállomás peronján egy búcsúzkodó szerelmespárt pillantottam meg -, ami persze nem meglepő életkép egy vasútállomáson... A fiatalember azonban katona-ruhában volt. (Fiatalabbak kedvéért írom, ez még a nagy ár-, s érték-rendszerváltozás az ún. 1989-es politikai fordulat előtt volt!) Alig négy évvel korábban még a zala-megyei lankák között megbúvő lenti-i laktanyában treníroztak minket az imperializmus elleni harcra, ha meg akartak volna minket támadni az olaszok... Mert hogy ők szolgáltak - szegények! - nekünk ellenség-kép gyanánt... Így aztán nem volt nagy csoda, hogy a búcsúzkodó katona láttán eszembe jutottak saját katona élményeim... Elemi erővel tört fel bennem a háború esztelensége, s nehezen tudtam elképzelni, hogy az a fiatal katona vagy éppen én nagyobb kedvet éreztünk volna egymás megölésére a harctéren, minthogy a kedvesünket (békében!) szorongassuk...

Változott a világ. A vörös csillag helyett a piros szőnyeget gurították kis hazánk akkori vezetői az idekívánkozó "kapitalista" érdekeknek. Egyik pillanatról értéktelenné vált az, ami hazai, ami a mienk, s a konzum-társadalom bálványainak imádásra kezdték el idomítani az egzisztenciájukban megroppant embereket. Hazugság a javából, hogy a minőségi élet attól minőségi, ha minél többet fogyasztunk! Valójában a "nívó" ott kezdődik, ha stílust váltunk, s elkezdünk szeretni... Szép lassan megtanuljuk, hogy nincs fontosabb annál, ha őszintén szeretnek minket, s mi őszintén szerethetünk, ...hogy a békességünket nem rácsok, betonfalak, szögesdrótok vagy őrző-védő szolgálatok garantálhatják - mert az erősnél van mindig erősebb, hanem egyedül az Istenbe vetett gondviselés hit. Abban pedig nemcsak én vagyok benne, hanem mindenki más. Ők is fontosak, nagyon fontosak az Isten számára... Ha felismerjük magunkban és a másik emberben is az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember-képet, akkor, s csakis akkor elkezd megváltozni a világ, s kezdi szép lassan felváltani az esküdözést az igazmondás...

„Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem." Ézs 43:25


Amikor valami elromik az életünkben, rögtön arra gondolunk, hogy „Isten haragszik rám, ez biztos. Elkövettem azt a dolgot tegnap, (vagy tavaly, vagy húsz évvel ezelőtt) és most Isten visszaadja nekem."

Vajon Isten így bánik a gyermekeivel? Egyáltalán nem. Ézsaiás azt írja, hogy vétkeinkre többé nem emlékezik. Ha megvallottuk neki, Ő megbocsájtotta, elfeledte és nem hozza elő újra őket.

Ha megtért keresztények vagyunk, jól jegyezzük meg az Efezus 1:4-5-öt: " Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint..."

Észrevesszük azt, hogy ha Isten ránk tekint akkor Jézus Krisztuson keresztül szemlél minket? Jézus kifizette a keresztfán az összes bűnünket, azért, hogy bocsánatot nyerjünk és vétkeink feledésbe merüljenek.

Ezért igazi ÖRÖMHÍR kereszténynek lenni. Átadjuk Jézusnak egész életünket - a jót, a rosszat, a kellemetlent - Ő elveszi tőlünk, megbocsájtja és új esélyt ad. Ezt mondja: "Most hibátlannak látlak. Szeretetembe öltözve állhatsz előttem."

Szeretet nélkül semmi sem számít

„Ha Jézus Krisztus követője vagy, csak a hited számít, mely képessé tesz arra, hogy szeretettel légy mások iránt” (Galata 5-6 CEV-fordítás).

Tűnődtél már valaha azon, hogy mi az, ami lényeges Isten számára? A Bibliában, a Galatákhoz írt 5:6-os igeversben azt olvassuk, hogy: „Ha Jézus Krisztus követője vagy, csak a hited számít, mely képessé tesz arra, hogy szeretettel légy mások iránt” (CEV-fordítás). Isten azt mondja, hogy nem a jó tulajdonságaid, teljesítményeid, a hírneved vagy a vagyonod az, ami számít az életben. Ami igazán számít, hogy legyen hited, mely szeretetet ébreszt benned embertársaid iránt. Ha ezt elmulasztod, akkor a legfontosabb dologról maradsz le az életben.

A következő néhány nap folyamán a Bibliának a szeretetről szóló leghíresebb fejezetét, az 1Korinthus 13-at fogjuk áttekinteni. Amikor a szónokok magukra akarják vonni figyelmed és emlékeztetni szeretnének valamire, akkor az ismétlés eszközéhez folyamodnak. Újra és újra elmondogatnak valamit. Az igeszakasz első néhány sorában Pál ugyanazt a dolgot öt különböző módon mondja el: nevezetesen, hogy a legfontosabb dolog az életben a szeretet. 

Íme az első négy ok, hogy miért: 

1. Ha nem élsz szeretetteljes életet, akkor mindegy mit mondasz, semmit nem fog számítani. 

„Ha minden földi és angyali nyelvet beszélnék is, de nem szeretnék más embereket, csak egy érchangú gongszó vagy egy bongó cintányér lennék” (1 Korinthus 13:1 NLT-fordítás).

A jeles szónokok igazán nagy hatást gyakorolnak ránk. Szeretjük az ékesszólást és a karizmát. Isten azonban így szól: „Nekem mindegy, milyen hangzatosan tudsz beszélni. Szeretetteljes életet élsz?” Ha nem, akkor teljesen lényegtelen, mit beszélsz. A szócséplés szeretet nélkül csak zajkeltés. 

2. Ha nem élsz szeretetteljes életet, a tudásod sem fog számítani.

„Enyém lehet a prófécia ajándéka. Isten minden rejtett titkát megfejthetem, és minden tudás az enyém lehet… Ám még mindezen dolgok birtokában is ha szeretet nincs bennem, akkor semmi vagyok” (1 Korinthus 13:2 NCV-fordítás). 

A kirobbanó tudás korszakát éljük. Találékonyabbak vagyunk, mint valaha. Mégis még mindig ugyanazokkal a problémákkal küszködünk: bűnözés, bántalmazás, előítéletesség, erőszak. Miért? Mert a világnak nem több tudásra, hanem több szeretetre van szüksége. Elképzelhető, hogy lángelme vagy. Isten viszont azt mondja, ha nincs szeretet az életedben, minden tudásod hasztalan.  

3. Ha nem élsz szeretetteljes életet, lényegtelenné válik, miben hiszel.

A Biblia szerint: „Még ha enyém lenne is a hit ajándéka, mellyel szóra bírnám és elmozdítanám a hegyeket, szeretet nélkül akkor sem érnék semmit sem” (1 Korinthus 13:2b TLB-fordítás). Él egy tévhit, miszerint Krisztus követőjének lenni csupán bizonyos igazságtételek hittel megvallásának a kérdése. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól! Krisztus követése arról szól, hogy szeretetteljes életet élünk. Ez jelentőségteljesebb annál, mintsem hit által „Isten kedvében járni”.

4. Ha nem élsz szeretetteljes életet, bármit is adományozol, nem lesz jelentősége. 

A következő igeszakasz így hangzik: „Ha mindenemet odaadnám a szegénynek, és még a testemet is feláldoznám, büszkélkedhetnék vele; de ha nem viseltetnék szeretettel mások iránt, semmi hasznom nem származna abból” (1 Korinthus 13:3 NLT-fordítás). 

Nem mindig a szeretet motivál adományozásra. Vannak, akik csak azért adnak, hogy visszakapják, vagy esetleg bűntudatból, presztízsből, illetve hogy irányíthassanak. Lehet, hogy helytelen indíttatásokból bőkezűen adsz, ám a Biblia óva int, ha nem szeretetből teszed, minden adományod súlytalan. 

A Bibliában igen egyértelmű utalásokat találunk arra, mi történik, ha nem élünk szeretetteljes életet. Holnap az utolsó okot járjuk körbe, miért szükséges a hitünkre támaszkodnunk, mely a mások iránti szeretetet munkálja bennünk. 

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez: 

• Téged mi motivál az adományozásban?
• Ha egy barát jellemezne téged, mit mondana, hogyan mutatod ki szeretetedet mások felé?
• A Biblia megfogalmazása szerint: „Az egyedüli dolog, ami számít, az önmagát szeretet által kinyilatkoztató hit” (Galata 5:6 NIV-fordítás). Mit gondolsz, mit jelent ez?

Válaszolj egy kérdésre és növeld a megtakarításaidat

KÖVETEMKÉNT KÜLDELEK

Hogyan szerethetjük a problémás embereket?

„Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” (Róma 12:18)

Az egyik legfontosabb terület, ahol fejlődnünk kell Krisztussal járásunk közben az, hogy szeressük a problémás embereket is.

Jézus bemutatta, mit tegyünk, amikor problémás emberekkel kerülünk kapcsolatba:

• Fogadd el, hogy nem tudsz mindenkinek a kedvére tenni. Még Isten sem képes erre! Ne játsszunk egymással különböző játékokat! (Máté 22:18)

• Tanulj meg nemet mondani az irreális elvárásoknak, de azt az „igazsághoz ragaszkodva szeretetben” tedd. (Efézus 4:15)

• SOHA ne állj bosszút és ne vágj vissza! (Máté 5:38-39). Ezzel csak az ő szintjükre süllyedsz te magad is.

• Imádkozz értük. (Máté 5:44) Ez neked is és a másik embernek is segíteni fog. Engedd, hogy Isten beszéljen velük.

Beszéljetek róla:

• Miért jobb az, ha Istennek akarunk tetszeni ahelyett, hogy megpróbálunk más emberek kedvére tenni?
• Hogy lehet nemet mondani az irreális elvárásoknak?
• Hogy tudsz imádkozni azokért a problémás emberekért, akiket ismersz?

Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít. (Fil. 4:13)


„Mindenre készen állok, és mindenre alkalmas vagyok általa, aki feltölt belső erővel. Így hát én magam elegendő vagyok, miután Krisztus azzá tett engem.” (alternatív fordítás)

Amikor Isten betölti Szellemével az életünket, az magabiztossággal jár. Nem azzal a hamis, nonszensz, önellátó, önsegítő pszichológiával, amit a világban látunk - „Én rendben vagyok, te is rendben vagy.” Amikor körülnézek, legszívesebben azt mondanám: „Én nem vagyok rendben, és te sem!” De a helyzet az, hogy Isten szerint „rendben vagy”. És ha Isten szerint rendben vagy, akkor tényleg rendben vagy.

Különféle emberekkel találkoztam már, akik a világ szemében elképesztően sikeresnek számítanak. És mégis, a legtöbbjük hozzá nem értőnek, bizonytalannak és alkalmatlannak érzi magát.

És te? Lehet, hogy te az életedre nézve azt gondolod, hogy működőképes. Persze, megvannak a problémáid, te a többiekhez hasonlítva valószínűleg sikeresnek mondanak. Mégis, legbelül emészt a bizonytalanság, önbizalomhiány és az alkalmatlanság érzése. Miért van ez?

Azért, mert még mindig a múlt rég lejárt lemezeit hallgatod. Újra és újra lejátszod őket a fejedben. Az alapján cselekszel, amit mások mondtak rólad húsz, harminc vagy negyven évvel ezelőtt, és már akkor sem voltak igazak, nemhogy most! A lejárt lemezek ezt mondogatják: „Nem számítasz!” Isten azt mondja: „De igen!”. „Vesztes vagy!” - Isten válasza: „Nem, nem vagy az!” „Senkinek sem számítasz!” - Isten válasza: „Fontos vagy nekem!”

Ne higgy többé ezekben a hazugságokban, higgy az ÚRban! Ne nézz többé abba a görbe tükörbe, amit a kortársaid, partnereid, szüleid tartanak eléd. Ismételgesd inkább azt, amit Isten mond neked: „Elfogadható, szerethető, értékes, és alkalmas vagyok, és megbocsáthatóak a bűneim.”

Miben fogsz hinni? Abban, amit mások mondanak rólad, vagy abban, amit Isten mond?

"Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!" (Jób 7.16)

Jób egészen biztosan nem tart vissza semmit, amikor Isten tudtára adja mennyire is dühös: "Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!" (Jób 10:1)

Szóval mit tett Isten amikor meghallotta Jób kiáltását? Azt gondolod meglepett volt? Természetesen nem! Isten tudott Jób zaklatottságáról annak kezdetétől fogva. Isten csak azt akarta, hogy Jób beismerje, hogyan érez, amikor kiadja azt magából.

Minden gyógyulás a fájdalmak felfedésével kezdődik. Ha túl akarsz jutni az érzelmi sérelmeiden, akkor meg kell őket osztanod valakivel.

Vagytok néhányan, akik mérgesek Istenre a múltatokban történt események miatt. Isten tudja ezt, ti is tudjátok, csak nem ismeritek be. Az első lépés, hogy azt mondjátok: "Istenem, én még mindig feldúlt vagyok. Mérges vagyok amiatt, ami történt!" Isten nem fog villámcsapással sújtani, ha bevallod, hogyan érzel. Ő már tudja anélkül is, hogy kimondanád. A gyógyulás folyamatát kezded meg azzal, hogy beismered.

Mi az az életedben, amiről nem veszel tudomást? Mi az a seb a házasságodban vagy a kapcsolatodban, amiről azt tetteted, hogy nincsen? Milyen konfliktus van a családodban, amiről úgy teszel mintha nem lenne igaz?

Szembe kell nézned vele. Ez az első lépés.

Talán próbálod eltemetni a múltadat, de az mégis mindig felszínre tör. Mindenhol körülvesznek dolgok, amik életben tartják az emléket. A múltad állandóan felbukkan, mert még nem dolgoztad fel.

Ahelyett hogy eltemetnéd a múltad, be kell zárnod az ajtót magad mögött, hagyva azt, hogy továbbléphess a jelenbe. Az, hogy hol voltál sokkal kevésbé számít, mint az irány, amerre ma tartasz. Zárd le a múltat, de nincs lezárás megnyílás nélkül. Nem tudod magad mögött hagyni a múltad, amíg nem néztél szembe a fájdalmaddal és nem osztottad meg azt valakivel.

Beszéljünk róla:

* Lehet hogy szükséged van rá, hogy ma írj egy levelet Istennek, amiben elmondod, hogyan érzel. Isten megérti a sérelmed és fájdalmad, Ő rád vár, hogy beszélj vele ezekről. Ha leírod, amit érzel segít, hogy szívedből szólj.
* Ezután csatlakoznod kell egy kiscsoporthoz. Legalább egy emberre szükséged lesz, akinek ki tudod önteni a szíved, és aki feltétlenül szeret. Egy kiscsoportban találkozni fogsz valakivel, akivel közeli barátok lesztek és aki imádkozni fog veled a nehézségeid idején.

Szeretettel elmondani az igazat kockázatos

Lukács 21,25-36

25.„És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban.
26.Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek.
27.És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.
28.Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”
29.Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind:
30.amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár.
31.Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.
32.Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz.
33.Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
” 34„Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35.mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak.
36.Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” Lk 21,25-36

Jóel próféta könyve 2:30 (3:3)" Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat.

Jóel próféta könyve 2:31 (3:4) A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.

Jóel próféta könyve 2:32 (3:5) De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az Úr ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr."

Paul Begley,amerikai lelkész elemzése szerint (is) "az utolsó napokban élünk", figyelve az égi jeleket, a természeti katasztrófákat...ez a végidők , az utolsó harc kezdete,az apocalipszis elkezdődött. Ilyen hosszan tartó Vér Hold(Blood Moon)-ez a neve- 70 évvel ezelőtt volt pl.mikor Izrael állam megalakult. A Mars -a "háború bolygója"-is most áll nagyon közel a Földhöz, a mostani Blood Moon , holdfogyatkozás idején...