„Engedd, hogy Isten átformáljon!” (Róma 12:2 GNT)
Változás csak akkor történik, ha:
1) Eldöntöd, hogy megváltozol. A The Daily Mail újság egyszer feltette olvasóinak a kérdést: „Mi a baj a világgal?” G. K. Chesterton állítólag a következő választ küldte: „Tisztelt Uram, én vagyok.” Valld be: ha belerúghatnál abba, aki a legtöbb bajodért felelős, akkor nem tudnál leállni egy hétig! A tanítványság – az a folyamat, melynek során Krisztushoz hasonlóvá válunk – egy döntéssel kezdődik. Jézus hív minket, és mi válaszolunk. „’Kövess engem, és légy a tanítványom!’ – mondta Máténak Jézus. Ő pedig felkelt, és követte őt” (Máté 9:9 NLT). És nézd csak, még a tollát is magával vitte! Ez minden, amire szükséged van ahhoz, hogy elindulj: egy döntés!
2) Változtasd meg a gondolkodásmódodat! „Engedjétek, hogy Isten új emberré formáljon az által, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat!” (Róma 12:2 NLT). A változás az elmédben kezdődik. A gondolkodásmódod meghatározza, hogy hogyan érzel; az érzéseid pedig kihatnak arra, hogy hogyan cselekszel. Tehát mosd át az elmédet, tápláld az elmédet, és programozd át Isten Igéjével!
3) Minden nap tegyél meg egy kis lépést! A legtöbben szeretnénk egyik napról a másikra megváltozni. De ez nem így működik; a változás lassan következik be. Ha sikerre vágyunk, akkor kis dolgokkal kell kezdenünk, és meg kell tennünk azokat minden nap. Szalézi Szent Ferenc mondta: „Legyen türelmed mindenhez, de legfőképpen önmagadhoz! Ne csüggesszenek el a hiányosságaid, de kezdd el őket rögtön orvosolni! Minden nap kezdd újra ezt a feladatot!” Azt mondod: „De én annyira gyarló vagyok.” Mind azok vagyunk. Ne csüggedj: „Isten, aki elkezdte bennetek a jó munkát, mindig segíteni fog nektek növekedni az ő kegyelmében, amíg az ő munkája bennetek be nem fejeződik.” (Filippi 1:6 TLB)
Békefolyamat
„Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.” (Zsoltárok 119:165)
Jézus utolsó mondásainak egyike ez volt a tanítványaihoz: „E világon nyomorúságotok lesz” (János 16:33 NIV). Igaza volt, ugye? Mindannyian megtapasztaljuk a stresszt, a munkahelyi követelményeket, határidőket, elvárásokat. A nyomás egyre nő rajtunk, és folyamatosan megpróbálja elrabolni a békességet, melyre kétségbeesetten vágyunk. Senki sem immunis a stresszre, a frusztrációra, a rohanó életmódra. Mi ez, ha nem a békesség hiánya? A megoldás pedig nem található sem a gyógyszerekben, sem a vagyonban, sem az élvezetekben. Ezeknek a hatása nem tartós. A Biblia három különféle békességről beszél. Nézzük meg ezeket közelebbről:
1) Békesség embertársainkkal. „Amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róma 12:18). Ez külső békesség, és elengedhetetlen a jól működő emberi kapcsolatokhoz.
2) Békesség önmagunkkal. „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15). Ez belső békesség, lelki nyugalom, ami oly sokunk életéből hiányzik.
3) Békesség Istennel. „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 5:1). Ez örökkévaló békesség, amely abból ered, hogy tudjuk, megfelelő kapcsolatban vagyunk Istennel. Így működik ez: ha békességed van Istennel, akkor békében leszel önmagaddal, és ha békében vagy önmagaddal, akkor békében leszel másokkal is. Ez a békefolyamat dióhéjban.
„Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.” (Zsoltárok 142:6)
Vannak, akiket a nehéz idők energiával töltenek fel, másokat lebénítanak. Nézd meg Dávidot! Amihez hozzáért, arannyá változott: Sámuel királlyá kente, legyőzte Góliátot, Saul udvari zenészévé és harcosává fogadta, a sereg szerette őt, és dalt írtak róla. Aztán az élete darabokra hullott: elvesztette az állását, a házassága tönkrement, idős pártfogója, Sámuel meghalt, a legjobb barátja, Jonatán nem segíthetett rajta, Saul katonái vadásztak rá, végül egy barlangban kellett bujkálnia. Mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amikor ilyen barlangban kell időznünk! Ez az a hely, ahová akkor jutsz, amikor már nincs semmilyen földi segítséged. Ez az a hely, ahol olyan fontos dolgokat tanulhatsz meg magadról, amiket sehol máshol nem tudnál megtanulni. Ez az a hely, ahol Isten legjobban el tudja végezni munkáját, hogy Krisztushoz hasonlóvá formáljon. Ez az a hely, ahol legrosszabb fogyatékosságaid felszínre kerülnek és megmutatják, hogy magadtól semmire sem vagy képes. Itt küldi azonban Isten az Ő erejét, hogy erőtlenségünkben érjen célhoz. Amikor Dávid így imádkozott: „Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén”, még nem tudhatta, hogy a jövőben korona vár-e rá, vagy meghal a bujdosásában. Csak annyit tudott, hogy ez a barlang, ahol épp most van, valószínűleg a legtöbb, amire számíthat. Amikor olyan helyzetben vagy, amit nem tudsz helyrehozni, sem megváltoztatni, még csak kimenekülni sem tudsz belőle, bízz Istenben! Bízz Istenben! Bízz Istenben! Amíg a biztonságérzeted egyedül a saját sikeredben gyökerezik, mindig törékeny lesz. De ha tudod, hogy Isten veled van, még ha te mélyponton is vagy, meg tudsz birkózni a barlanggal, és megerősödve fogsz kijönni belőle!
„…ismertelek… megszenteltelek… rendeltelek…” (Jeremiás 1:5 Károli)
Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek [elkülönítettelek], népek prófétájává rendeltelek” (Jeremiás 1:5 NKJV). Figyeld meg: 1) Isten ismer téged. Nem csupán tudott rólad, hanem közelről ismert, bizalmas viszonyban volt veled. Amikor apró ujjacskáid még csupán úszóhártyáknak tántek, amikor szívdobbanásodat még nem érzékelte a monitor, amikor az orvos még nem tudta megmondani nemedet, Isten már mindent tudott rólad. „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltárok 139 16). Isten tudta, hogy mire fogsz születni, és gondoskodott mindenről, ami életcélod betöltéséhez kell. 2) Isten megszentelt. Ez azt jelenti, hogy elkülönített egy meghatározott feladatra, hogy ne tudj beleilleni máshová; úgy tervezett, hogy ne érzed jól magad olyan helyen, ahol ő nem akar látni. Azt akarta, hogy elveszettnek érezd magad, amíg rá nem találsz. Ezért érzed magad kényelmetlenül bizonyos helyeken és bizonyos emberek társaságában. Bármennyire is próbálkozol, nem fogsz oda illeni, mert Isten téged a maga számára különített el. 3) Isten rendelt el a feladatodra. Lehet, hogy emberek végzik a felszentelést vagy a beiktatást, de ezt Isten rendelése előzte meg. Ne aggódj amiatt, hogy ki ismeri fel, vagy ki nem ismeri el ajándékodat. Isten, a Teremtő mindenkit személyre szabottan formált meg. Mindannyiunknak különleges, egyedi elhívása van… hogy önmaga legyen, és ne más emberek másolata. Isten azt mondta Jeremiásnak: „…menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek…” (Jeremiás 1:7-8). A mai ige tehát ez számodra: Isten elhívott.
Ne veszítsd el a nyugalmad!
„…megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” (Ézsaiás 26:3)
Az egyik legnagyobb ígéret a Bibliában ez: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik” (Ézsaiás 26:3 Károli). Kiben bízol, ha meg kell oldani a gondokat, Istenben vagy magadban? Ezen alapelv szerint kell élned: „Tedd meg a tőled telhető legtöbbet, a többit pedig bízd Istenre!”. Túl sokan gondolják úgy, hogy nem helyes, ha jól érezzük magunkat, amikor gondjaink vannak. Úgy növünk fel, hogy azt hisszük, ha már semmi mást nem tehetünk, a legkevesebb, hogy aggódunk, idegeskedünk, és nyomorultul érezzük magunkat. A Biblia így fogalmaz: „ha semmiképpen meg nem rémültök [egy pillanatra sem]… ez [a szilárdság és bátorság] egyértelmű jel lesz Istentől” (Filippi 1:28 AMP). Ez az ige arra tanít minket, hogy amikor a nehézségek jönnek (és jönni fognak!), nyugodtnak kell maradnunk. A Sátán nem tud mit kezdeni velünk, ha nem tud rávenni minket, hogy idegeskedjünk; ezzel kivettünk kezéből egy nagyon hatékony fegyvert. „Mert ez [a szilárdság és bátorság] egyértelmű jel lesz Istentől.” A békességed megőrzése nem szabadít meg az élet nehézségeitől, de lehetővé teszi, hogy Istené legyen az utolsó szó. Ha teljesen Őbenne bízol, nem vagy többé kitéve a körülmények, más emberek vagy saját érzéseid és korlátaid kénye-kedvének. Valaki megjegyezte: „Ilyen időkben nagy segítség, ha eszünkbe jut, hogy mindig is voltak ilyen idők.” A kérdés nem az, hogy fog-e jönni gond, hanem az, hogy hogyan fogod kezelni? A Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja: „Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba…” (Zsidók 4:3). Amikor a dolgok rosszra fordulnak, tedd, amit Isten mond, aztán nyugodj meg Őbenne, és figyeld, hogyan munkálkodik az érdekedben!
Találgatás vagy vezettetés?
Megtudhatod Istennek életedre vonatkozó akaratát. Ő azt ígéri: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” Igéje azt mondja: „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6). Isten azt akarja, hogy ne kelljen találgatnod, merre menj, hanem követni tudd az ő útmutatását. Ám ahhoz, hogy idáig eljuss, négy dolog kell:
1) Tudnod kell, hogy Isten akarata azzal kezdődik, hogy lemondasz saját akaratodról. Jézus azt mondta: „Én… nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Csak akkor fogod felismerni Isten akaratát, ha megtanulod félretenni saját akaratodat, ez pedig gyakorlással válik egyre könnyebbé.
2) Lelki gondolkodásmód kell hozzá. Lehetetlen megérezni Isten akaratát, ha az önérdekünk irányít: „minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róma 8:7).
3) Imádkoznod kell Isten útmutatásáért. Dávid így imádkozott: „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10). Jakab is arra biztat: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5).
4) Nyitott szívvel kell olvasnod Isten Igéjét, hogy meghalld, amit mondani akar. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsoltárok 119:105). Ha naponta olvasod a Szentírást, az segít felismerni Isten hangját, ha szól hozzád: „… és a juhok követik, mert ismerik a hangját” (János 10:4).
