1987. október 23.

Ma reggel azon gondolkoztam, miként érezhette magát Jézus, amikor a farizeusok nem hittek Neki, és milyen nehéz lehetett meggyõznie õket arról, hogy Õ valóban Isten Fia. Mennyire félreértették Õt! Felülmúlta emberi képességüket, nem fogták fel, hogy mindez megtörténhet az õ életükben - egyszerûen nem akartak megérteni és elfogadni egy ilyen csodát.

És most hányan vannak, akik értik vagy teljesen elhiszik üzenetemet?

Jó néhányan - többen, mint ahányan nem hiszik.

Mondd, azok között, akik üzenetemet meghallgatják, elhiszik és teljesen megértik, kik vannak többen - juhaim vagy bárányaim? ¹ Kik akarják inkább meghallani?

Mostani tapasztalataim szerint úgy vélem, hogy bárányaid készségesebben hallgatnak rá.

Ma is úgy van, ahogy tegnap volt. Leányom, az idõk nem változtak, ma is úgy van; ahogy tegnap volt. Amikor testben voltam a Földön, némelyek azt hitték, hogy új próféta vagyok csak kevesen hittek bennem, mint Messiásban. A farizeusok, miután meghallgattak, rámrontottak, hogy istenkáromlásért megkövezzenek, akkor most miért lepõdsz meg azon, amit az emberek hisznek? Te tõlem származol, és ma követemként küldelek a “Béke és szeretet” üzenetével. Azért jövök, hogy egyesítsem Egyházamat, de ma is úgy van; ahogy tegnap volt. Hadd mondjam meg; a vezetõk zavarba fognak jönni, és sokan vonakodnak majd elhinni, hogy egyenesen tõlem való ez az üzenet. Egyesek kigúnyolnak, tüzetesen megvizsgálnak, mások meg egyetlen percet sem szentelnek arra, hogy meghallgassanak. Egyesek félreértik majd üzenetemet, mivel ez ismét meghaladja bölcsességüket. Íme eljövök, kezemben tartom Szívemet, hogy felajánljam nektek teljes irgalmamat. Téged használlak fel arra, aki gyenge és esendõ vagy, hogy eszközöm légy. Rajtad keresztül nyilvánulok meg; hogy a Földre jöjjek, és egyesítselek benneteket. De bizony mondom neked, ha legalább belenéznének az én szeretett Jánosom ² sugallataiba amelyek mind tõlem valók -, megértenék, hogy közel van az óra. Keresd meg szavait, mert minden jövendölés, amit mondott, valóban tõlem származik. Kicsim, mutasd meg nekik, hogyan munkálkodom.

Istenem és szeretett Atyám, idõnként félek szembenézni a sok tagadással, gúnnyal, süketséggel és visszautasítással, pedig én igazán hiszem, hogy Te vagy az. Mekkora lenne az örömük, ha valóban elhinnék, hogy végtelen irgalmadból és szeretetedbõl ismét leszálltál hozzánk és újra segítesz nekünk, hogy egyesüljünk. Segítesz bennünket! Új életre kelted Egyházadat!

Maradékom, ne félj! Amikor téged gúnyolnak - engem gúnyolnak ki. Amikor téged megtagadnak, engem tagadnak meg. Mindazt, amit neked okoznak, velem teszik. ³

Boldog a lelked, hogy képes a felismerésre, mert mondom neked, hogy már sok lélek - akik becsesek a szememben - akarta felismerni, amit felismertél, hallani, amit hallasz, érezni, amit érzel, de sohasem sikerült nekik. Vassula, veled van kegyelmem.

Áldalak Téged Atyám, mert rátekintettél legméltatlanabb teremtményedre, és rám árasztottad ezt a kegyelmet. Dicsõség a mindenható Istennek, aki rám ragyog.

Maradj mellettem, mert még sokkal több megpróbáltatásban lesz részed. Mi ketten?

Igen, Uram, mi ketten.