Hogyan szerethetjük a problémás embereket?

„Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” (Róma 12:18)

Az egyik legfontosabb terület, ahol fejlődnünk kell Krisztussal járásunk közben az, hogy szeressük a problémás embereket is.

Jézus bemutatta, mit tegyünk, amikor problémás emberekkel kerülünk kapcsolatba:

• Fogadd el, hogy nem tudsz mindenkinek a kedvére tenni. Még Isten sem képes erre! Ne játsszunk egymással különböző játékokat! (Máté 22:18)

• Tanulj meg nemet mondani az irreális elvárásoknak, de azt az „igazsághoz ragaszkodva szeretetben” tedd. (Efézus 4:15)

• SOHA ne állj bosszút és ne vágj vissza! (Máté 5:38-39). Ezzel csak az ő szintjükre süllyedsz te magad is.

• Imádkozz értük. (Máté 5:44) Ez neked is és a másik embernek is segíteni fog. Engedd, hogy Isten beszéljen velük.

Beszéljetek róla:

• Miért jobb az, ha Istennek akarunk tetszeni ahelyett, hogy megpróbálunk más emberek kedvére tenni?
• Hogy lehet nemet mondani az irreális elvárásoknak?
• Hogy tudsz imádkozni azokért a problémás emberekért, akiket ismersz?

Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít. (Fil. 4:13)


„Mindenre készen állok, és mindenre alkalmas vagyok általa, aki feltölt belső erővel. Így hát én magam elegendő vagyok, miután Krisztus azzá tett engem.” (alternatív fordítás)

Amikor Isten betölti Szellemével az életünket, az magabiztossággal jár. Nem azzal a hamis, nonszensz, önellátó, önsegítő pszichológiával, amit a világban látunk - „Én rendben vagyok, te is rendben vagy.” Amikor körülnézek, legszívesebben azt mondanám: „Én nem vagyok rendben, és te sem!” De a helyzet az, hogy Isten szerint „rendben vagy”. És ha Isten szerint rendben vagy, akkor tényleg rendben vagy.

Különféle emberekkel találkoztam már, akik a világ szemében elképesztően sikeresnek számítanak. És mégis, a legtöbbjük hozzá nem értőnek, bizonytalannak és alkalmatlannak érzi magát.

És te? Lehet, hogy te az életedre nézve azt gondolod, hogy működőképes. Persze, megvannak a problémáid, te a többiekhez hasonlítva valószínűleg sikeresnek mondanak. Mégis, legbelül emészt a bizonytalanság, önbizalomhiány és az alkalmatlanság érzése. Miért van ez?

Azért, mert még mindig a múlt rég lejárt lemezeit hallgatod. Újra és újra lejátszod őket a fejedben. Az alapján cselekszel, amit mások mondtak rólad húsz, harminc vagy negyven évvel ezelőtt, és már akkor sem voltak igazak, nemhogy most! A lejárt lemezek ezt mondogatják: „Nem számítasz!” Isten azt mondja: „De igen!”. „Vesztes vagy!” - Isten válasza: „Nem, nem vagy az!” „Senkinek sem számítasz!” - Isten válasza: „Fontos vagy nekem!”

Ne higgy többé ezekben a hazugságokban, higgy az ÚRban! Ne nézz többé abba a görbe tükörbe, amit a kortársaid, partnereid, szüleid tartanak eléd. Ismételgesd inkább azt, amit Isten mond neked: „Elfogadható, szerethető, értékes, és alkalmas vagyok, és megbocsáthatóak a bűneim.”

Miben fogsz hinni? Abban, amit mások mondanak rólad, vagy abban, amit Isten mond?

"Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!" (Jób 7.16)

Jób egészen biztosan nem tart vissza semmit, amikor Isten tudtára adja mennyire is dühös: "Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!" (Jób 10:1)

Szóval mit tett Isten amikor meghallotta Jób kiáltását? Azt gondolod meglepett volt? Természetesen nem! Isten tudott Jób zaklatottságáról annak kezdetétől fogva. Isten csak azt akarta, hogy Jób beismerje, hogyan érez, amikor kiadja azt magából.

Minden gyógyulás a fájdalmak felfedésével kezdődik. Ha túl akarsz jutni az érzelmi sérelmeiden, akkor meg kell őket osztanod valakivel.

Vagytok néhányan, akik mérgesek Istenre a múltatokban történt események miatt. Isten tudja ezt, ti is tudjátok, csak nem ismeritek be. Az első lépés, hogy azt mondjátok: "Istenem, én még mindig feldúlt vagyok. Mérges vagyok amiatt, ami történt!" Isten nem fog villámcsapással sújtani, ha bevallod, hogyan érzel. Ő már tudja anélkül is, hogy kimondanád. A gyógyulás folyamatát kezded meg azzal, hogy beismered.

Mi az az életedben, amiről nem veszel tudomást? Mi az a seb a házasságodban vagy a kapcsolatodban, amiről azt tetteted, hogy nincsen? Milyen konfliktus van a családodban, amiről úgy teszel mintha nem lenne igaz?

Szembe kell nézned vele. Ez az első lépés.

Talán próbálod eltemetni a múltadat, de az mégis mindig felszínre tör. Mindenhol körülvesznek dolgok, amik életben tartják az emléket. A múltad állandóan felbukkan, mert még nem dolgoztad fel.

Ahelyett hogy eltemetnéd a múltad, be kell zárnod az ajtót magad mögött, hagyva azt, hogy továbbléphess a jelenbe. Az, hogy hol voltál sokkal kevésbé számít, mint az irány, amerre ma tartasz. Zárd le a múltat, de nincs lezárás megnyílás nélkül. Nem tudod magad mögött hagyni a múltad, amíg nem néztél szembe a fájdalmaddal és nem osztottad meg azt valakivel.

Beszéljünk róla:

* Lehet hogy szükséged van rá, hogy ma írj egy levelet Istennek, amiben elmondod, hogyan érzel. Isten megérti a sérelmed és fájdalmad, Ő rád vár, hogy beszélj vele ezekről. Ha leírod, amit érzel segít, hogy szívedből szólj.
* Ezután csatlakoznod kell egy kiscsoporthoz. Legalább egy emberre szükséged lesz, akinek ki tudod önteni a szíved, és aki feltétlenül szeret. Egy kiscsoportban találkozni fogsz valakivel, akivel közeli barátok lesztek és aki imádkozni fog veled a nehézségeid idején.

Szeretettel elmondani az igazat kockázatos