„Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre!” (1Timóteus 4:15 NIV)
Saul királyt gonosz szellemek támadták meg, akik kínozták és megbénították őt. Ezért elküldött Dávidért, hogy jöjjön, és játsszon a hárfáján. Miközben Dávid játszott, Saul „megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (1Sámuel 16:23). Ez a történet két dolgot tanít nekünk: a dicsőítés erejét és a gyakorlás erejét. Dávid nem akkor fedezte fel hirtelen a tálentumát, amikor Saul palotájába ért. Nem, ő éveken át tartó gyakorlással fejlesztette ki azt a magányos hegyoldalakon, miközben apja juhait legeltette.
Amikor a gyakorlásról van szó, a két legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az: a) hogy legyen bennünk vágy megtenni; és b) hogy legyen bennünk önfegyelem a kitartáshoz. Pál azt mondja Timóteusnak: „Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa előmeneteledet! Nagyon ügyelj az életedre! Tarts ki!” (1Timóteus 4:15-16 NIV). Nincs könnyű módszer arra, hogy fegyelmezett emberekké váljunk. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a képességhez. Ez nem feltételek, hanem döntés kérdése. De amint meghoztad a döntést, és a gyakorlás szokásoddá vált, két dolog nyilvánvalóvá lesz. Az első, a világosan látható különbség a gyakorló és a nem gyakorló ember között. A kerékpárversenyző Lance Armstrong mondta: „A siker kulcsa az, hogy keményebben edzel, és mélyebbre ásol, mint mások”. És ő már csak tudja: hét Tour de France versenyt megnyerve rekordot állított fel. A másik dolog, ami megmutatkozik, a győztes lelkület. Minél keményebben küzdesz, annál kevésbé fogod megadni magad a fáradtságnak, önelégültségnek, csüggedésnek, kritikának és az összes olyan dolognak, amely megpróbálja megtörni a lendületedet.
„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Korinthus 9:24)
Egy Peanuts képregényben Charlie Brown így siránkozik barátjának, Linusnak: „Az élet túl sok nekem. Amióta megszülettem, össze vagyok zavarodva. Azt hiszem, az a baj, hogy túl gyorsan bedobnak minket az élet sűrűjébe. Még nem vagyunk rá igazán felkészülve.” „És mit szeretnél?” – kérdezi Linus – „Lehetőséget, hogy előbb bemelegíts?” Lehet, hogy nem kapsz lehetőséget arra, hogy bemelegíts, mielőtt belépsz az életbe, de bemelegíthetsz azáltal, hogy gyakorlod azt, ami fontos számodra, ha már egyszer elkezdődött az élet. Ezek által a bemelegítések által növekszel. Ha elkötelezed magad a gyakorlásra, akkor a következőket fedezed fel:
1) A teljesítményed mindig fejleszthető. Harvey Mackay író azt mondja: „A jó vezető tisztában van azzal, hogy majdnem minden, amit egy bizonyos módon végeznek egy bizonyos ideje, jobban is végezhető. Minden egyes teljesítmény növelhető.”
2) Az élesítési folyamat könnyebb a megfelelő környezetben. A fejlődés mindig bizonyos fokú kockázattal és kudarccal jár. Tehát keress olyan helyet, ahol támogatják a kísérletezést és a növekedést! 3) Késznek kell lenned arra, hogy kis dolgokkal kezdj. Amikor elkezdesz gyakorolni, először csekély hasznod származik belőle. De növekedni fog! Az olimpiai játékokon az aranyérmes és a többi versenyző között gyakran csupán századmásodpercekben mérhető a különbség.
4) Meg kell fizetni annak az árát, hogy eljuss a következő szintre. Sidney Howard a következőt jegyezte meg: „Az, hogy tudod, mit akarsz, fele részben azt jelenti, hogy tudod, miről kell lemondanod ahhoz, hogy megszerezd.” A gyakorlást túl sokan tartjuk egy lényegében negatív élménynek, de nem kell, hogy az legyen, ha a felfedezés és a fejlődés nézőpontja felől közelítjük meg. Tehát gyakorolj tovább!
Életszabályok gyermeked részére
„Milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele?” (Bírák 13:12)
Amikor Isten azt mondta Mánóahnak, Sámson apjának, hogy fia fog születni, ő azt kérdezte: „Ha majd beteljesedik ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele?” Bölcs apa volt. Tudta, hogy ahhoz, hogy a fia betöltse rendeltetését, bizonyos szabályok szerint kell őt felnevelnie. A gyerekek sokkal inkább biztonságban érzik magukat és jobban fejlődnek, ha ismerik a határokat.
Képzeld el, hogy egy 4-500 méter magasban kifüggesztett hídon hajtasz át autóval. Aki először halad itt át, annak félelmetes lehet. Tegyük fel, hogy nincsenek védőkorlátok a híd két oldalán. Hová kormányoznád a járművet? Nyilván az út közepére! Még ha nem is áll szándékodban beleütközni a szalagkorlátba, már a tudattól, hogy ott van, nagyobb biztonságban érzed magad. Ugyanez igaz a gyermekeidre is. Ismerniük kell a szabályokat az életben, és tudniuk kell, hogy ezeket következetesen be is tartatod velük. Ha a családban világosak és egyértelműek a szabályok, a gyermekek biztonságban élnek. Amíg ezen észszerű, jól felismerhető korlátok között maradnak, öröm, szabadság és elfogadás a részük. Gyermekeid talán nem ismerik be, hogy azt akarják, hogy te légy a főnök, de nyugodtabban lélegeznek, ha az vagy. A lényeg: ha Isten gyermeket ad neked, akkor ez legalább 18 évig tartó feladat. Ez idő alatt vagy a bukásra vagy a sikerre készíted fel őket. Rajtad múlik.
„... hogy elvégezhessem futásomat örömmel..." (Apostolok cselekedetei 20:24 NKJV)
Képzeld el, hogy az életed véget ért, és te egy nagy DVD-lejátszó előtt állsz. Isten behelyez egy lemezt, melyen a te neved van, és ez: „Ami lehetett volna". Mindent felsorol, amit Isten szeretett volna általad elvégezni: hogyan akart megáldani anyagilag, de te túlságosan féltél attól, hogy vess az Ő országába, és nagylelkű légy másokkal; hogyan akarta használni ajándékaidat, de hiányzott belőled a fegyelem a fejlesztésükhöz és a bátorsága használatukhoz; hogyan akart nagyszerű kapcsolatokat adni neked, de nem voltál elég hűséges és szerető, hogy megtartsd őket; hogyan vágyott arra, hogy benned is kifejlessze Krisztus jellemét, de te nem voltál hajlandó elbánni a bűneiddel, nem akartál ellenállni a kísértésnek, és nem törekedtél a lelki növekedésre. Egy költő egyszer így fogalmazott: „Sok szomorú szó van a nyelvben, de mind közül a legszomorúbbak ezek: »lehetett volna«". De van jó hírem is. Amíg még lélegzel, megtudod szüntetni a szakadékot a között, aki vagy, és aki lehetnél. Tehát állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi az, amit most megtehetek, hogy később ne kelljen sajnálkozva visszanéznem az életemre?" Megmondom, mit tehetsz: kezdd el megújítani elmédet minden nap Isten Igéjével, ahelyett, hogy szeméttel tömnéd. Használd ajándékaidat és anyagi javaidat Isten országának építésére, saját birodalmad építgetése helyett. Ha megteszed, rájössz majd, hogy Isten „magot ad a magvetőnek" (2Korinthus 9:10). Minél többet vetsz, annál több vetőmagot fog adni Isten neked. Megtehetnéd azt is, hogy időt fordítasz arra, hogy másokat tanítvánnyá tégy. így örökséged nagyobb lesz, mint az élettartamod. Nem késő azzá lenni, aki lehettél volna - ha hajlandó vagy még ma elkezdeni.
Megosztani valakivel életünket
„Aki házas… azzal törődik, hogyan legyen tetszésére a feleségének.”
(1Korinthus 7:33 NLT)
Amikor a négyéves Sarah életében először látott esküvőt, tele volt kérdésekkel. A vacsoránál az édesanyja elmagyarázta, hogy két torta van: a vőlegény tortája és a menyasszony tortája. „Miért van külön tortájuk, anya? – csodálkozott a kislány. – Még nem tanultak meg megosztozni?” Komolyra fordítva a szót, a Biblia azt mondja: „aki házas… azzal törődik, hogyan legyen tetszésére a feleségének… a férjes asszony… azzal törődik, hogyan legyen tetszésére a férjének” (1Korinthus 7:33-34 NLT). Ha több időt áldozol a karrieredre, mint a kapcsolatotokra, akkor nagy a valószínűsége, hogy az nem fog sokáig tartani. Ezért végződik a házasságok fele válással. Értsd meg, ha összeházasodsz valakivel, akkor házasságot kötsz mindazzal, aki, és mindennel, amin keresztülment életében. Ez egy sajátos árukapcsolás. Ha Istent kéred, é ad bölcsességet és kegyelmet, ami mindkettőtök számára lehetővé teszi, hogy „növekedjetek a kegyelemben” (2Péter 3:18). Lehet, hogy ez nem történik meg azonnal. Ahogy Shakespeare mondta: „Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb.” A legkisebb sérülés gyógyulásához is idő kell. De ha engeded, Isten megadja neked az együttérzés olaját és a szeretet borát, hogy azzal kitisztíthasd házastársad sebeit. Soha ne légy annyira mindig bevetető a munkahelyeden, hogy elérhetetlen légy otthon. Elsődleges hivatásod a családod. Fontossági sorrended első helyén kell lennie, hivatásod és minden más törekvésed csak utána jöhet. Pál tulajdonképpen azt mondja az 1Korinthus 7:32-35-ben, hogy a házas emberektől nem vár el olyan odaszenteltséget, mint az egyedülállóktól, hogy legyen idejük a kapcsolatuk kiépítésére. Azt mondod, hogy szükséged van az Istennel töltött időre? Igen, arra kaptál elhívást, hogy szeresd Istent – és a házastársadat.
Ne akarj mindent te irányítani!
Önuralom nélkül csak ártunk saját magunknak, de ha túlságosan ragaszkodunk ahhoz, hogy magunkat és másokat irányításunk alatt tartsunk, az azt jelzi, hogy nem bízunk eléggé Istenben. Végső soron egyedül Isten határozza meg a végeredményt. Tehát: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5–6).
Ha azt veszed észre magadon, hogy életed minden területét és minden apró részletét te próbálod irányítani, próbáld ki a következőket a helyes gondolkodásmód kialakításához:
1) Értsd meg, hogy nem független, önellátó személyiség vagy. „… Az ő népe és legelőjének nyája vagyunk” (Zsoltárok 100:3 NKJV). A juhok nem tudnak magukról gondoskodni, szükségük van a pásztorra, hogy legeltesse, vezesse, védje őket. Érted a lényeget?
2) Ha váratlan dolgok történnek, ne zsigerből reagálj, gyakorold a nyugalmat! Istent semmi sem éri meglepetésként. Ami krízisnek tűnik, gyakran lehetőség arra, hogy megmutassa irántad való szeretetét és gondoskodását.
3) Összpontosíts a belsőre, és hagyd a külső tényezőket Istenre! Ha elfogadtad, hogy a legtöbb külső történést nem tudod irányítani, csak azt, hogy belül hogyan reagálsz rájuk, nem fogsz többé kiborulni az irányíthatatlan és elkerülhetetlen dolgok miatt. Vegyél mély levegőt, hogy lelassítsd az adrenalin áradatát, küldj Isten felé egy halk fohászt, és tedd le az ő kezébe a problémát. Ismerd fel, hogy az ő életedre vonatkozó tervei ettől nem siklottak ki. „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltárok 139:16). Ne akarj mindent te irányítani!
Ha azt veszed észre magadon, hogy mindent te akarsz irányítani, próbáld ki a következő három dolgot:
1) Ne félj a tehetetlenségtől, inkább tekints rá erőként! Ez teszi lehetővé, hogy megtapasztald Isten hatalmát. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9). Engedd el a dolgot, hagyd, hogy Isten munkálkodjon!
2) Siess Istenhez tehetetlenségeddel! Jósáfát király belátta, hogy serege nem tud helytállni az ellenséges túlerővel szemben. Ezért így imádkozott: „Istenünk… nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.” (2Krónikák 20:12). Hogy végződött a történet? Csodálatos módon! A megszálló seregek felmorzsolták egymást, Jósáfát katonáinak pedig egyáltalán nem is kellett harcolniuk. A legnagyobb csodák akkor történnek életedben, amikor legkevésbé érzed képesnek magad, és Isten közbelépését kéred.
3) Elmélkedj azokon a szentírási szakaszokon, melyek Isten szuverenitásáról beszélnek, és arról, mennyire hiábavaló azon erőlködnünk, hogy irányítani próbáljuk életünket. „Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés” (Példabeszédek 16:33). „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg” (Példabeszédek 19:21). „… tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz?” (Dániel 4:32). „… aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik” (Efezus 1:11). Nyugodj meg, és kezdj el bízni Istenben – ő tudja, mit csinál, és szívén viseli sorsod alakulását.
„…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45)
„Ó ez csak pár jelentéktelen szó volt. Nem nagy ügy!” Tévedés! Szavaink igenis nagy dolgok, és sokat jelentenek! „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lukács 6:45). Szavaidnak lehet jó vagy rossz hatása is.
1) Végy fontolóra néhány negatív hatást: A szavakkal lelkük mélyéig megsebezhetünk másokat. „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés…” (Példabeszédek 12:18). Annyira letörhetsz velük valakit, hogy nem lesz bátorsága élni. „…a romlott [nyelv]… összetöri a lelket” (Példabeszédek 15:4). A meggondolatlanul kimondott szavak lerombolhatják a kapcsolatot két ember között. „Megrontja szájával embertársát az elvetemült…” (Példabeszédek 11:9). A szavak érzelmi, sőt akár fizikai halált is okozhatnak. „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21).
2) Most figyelj meg néhány pozitív hatást: Szavaid életet lehelhetnek egy kapcsolatba. „A szelíd nyelv életnek a fája…” (Példabeszédek 15:4). A megfelelő szavak segíthetnek meggyógyítani egy sérült kapcsolatot. „…a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). A jól megválogatott szavak segíthetnek, hogy valóban megértsük egymást. „…a nyájas ajkak gyarapítják a tudást” (Példabeszédek 16:21). A megfelelő időben kimondott szavak közelebb vihetnek minket egymáshoz. „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó” (Példabeszédek 25:11 NCV). Számít, hogy mit mondasz, tehát figyelj oda a szavaidra!
Válaszoljunk meg néhány kérdést a kommunikációval kapcsolatban: 1) Milyen a jó kommunikáció? Őszinte, olyan, amit pozitív szándék vezet, kétoldalú. Nem „rázúdítás”, nem ész-osztás! A beszéd első környezetvédelmi szabálya: a szemét nem bomlik le biológiai úton! A szavak visszatérnek, felgyülemlenek és elmérgesednek. „A rágalmazó szavai… behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 18:8). Sok szó egészen a sírig elkíséri azt, aki hallotta. 2) Miről beszélgessünk? Az igazságról. „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). Az igazságot mondhatod úgy is, mintha az lesújtó nagykalapács lenne, de baráti jobbként is nyújthatod azt a másik felé. Csak akkor szabad kimondanod, ha előre megfontoltad, hogy milyen hatása lesz. „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz” (Példabeszédek 15:28). 3) Mennyit kell elmondanom? Amennyit Isten Igéje, a szeretet és a bölcsesség diktál. Gyermekeknek és szenvedő embereknek gyakran csak korlátozott mennyiségű információra van szükségük. „Minden gondolatát kibeszéli az ostoba, de a bölcs magában tartja” (Példabeszédek 29:11 KJV). 4) Hogyan mondjam el? A „hogyan” éppen olyan fontos lehet, mint a „mit”, ezért beszédedben mindig légy tekintettel a hallgató érzéseire. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1). A hallgató válaszát az határozza meg, hogy te milyen szavakat használtál. 5) Figyelj oda az időzítésre, ez létfontosságú! „…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23). Ha nem vagy biztos abban, hogy eljött a megfelelő idő, várj, és imádkozz bölcsességért!
