Csak Jézus tudja oltani lelkünk szomjúságát
„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” (János 4:14)
Egy régi sláger szerint „Mindenütt kerestem a szeretetet, de mindig rossz helyen.” Ez igaz volt arra az asszonyra is, akivel Jézus találkozott a samáriai kútnál. Mit tudunk meg a történetéből? 1) Próbálkozott a vallásossággal, de az nem elégítette ki. Azt mondta Jézusnak: „A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell” (20. vers). Volt vallásos ismerete, de ez nem elégítette ki szíve vágyát. Neked is van hasonló tapasztalatod? 2) Próbálkozott emberi kapcsolatokkal, de mindig cserben hagyták. Jézus azt mondta neki: „öt férjed volt, és akivel most élsz, nem a férjed” (18. vers). Veled is történt ilyen? Az a kapcsolat, amire legnagyobb szükséged van, a Jézussal való kapcsolat. 3) Kipróbálta azt is, amit Jézus kínált, és az megelégítette lelkét. Amikor Jézus ezt mondta neki: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (14. vers), az asszony így felelt: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg” (15. vers). Az Istennel való személyes kapcsolat nélkül a vallás nem elégít ki. Olyan, mintha sós tengervizet innál: minél többet iszol, annál szomjasabb leszel. Krisztussal való kapcsolat nélkül a vallás olyan, mint a cumi, amit bármennyire erősen szív is a csecsemő, nem tud táplálkozni belőle. Talán csalódást okoztak neked a keresztyének, vagy fájdalmat okozott az egyház. Ha így van, a mai ige számodra ez: ne mondj le a vallásról, amíg nem próbáltad Jézust, mert egyedül ő tudja oltani lelked szomjúságát.
Háromszintű őszinteség
„Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.” (Efezus 4:25)
Igazat mondani egyszerű dolognak tűnik, de háromszintű elkötelezettség kell hozzá.
1) Szóbeli. Ha rajtakapnak egy hazugságon, az aláássa mások beléd vetett bizalmát. Például ha egy férj vagy feleség tagadja, hogy felborította a családi költségvetést, vagy rejtegeti iszákosságát, előbb-utóbb elkerülhetetlenül bajba kerül. De ha mindketten tudják, hogy a másik ragaszkodik az igazsághoz szeretetben (ld. Efezus 4:15), akkor a kapcsolatuk erősebb lesz, és nagyobb valószínűséggel vészeli át a viharokat.
2) Viselkedésbeli. „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (Lukács 16:10). Cheryl Richardson szerint: „A becsület a hiteles élet titka.” Akkor fognak becsületes embernek tartani, ha megtartod a szavad. Tehát ha elkötelezted magad valamire, azt tedd is meg – akkor is, ha áldozatba kerül, sőt akkor is, ha jobb ajánlatot kapsz.
3) Az adott helyzetben. Miért olyan nagy dolog az igazmondás? Mert minden kapcsolatunk bizalomra épül. Ha nem vagy őszinte és hiteles:
a) Elveszíted mások tiszteletét, és nem tudsz hatással lenni rájuk.
b) Állandóan félni fogsz attól, hogy kiderül a dolog, ettől bizonytalan leszel és ez arra kényszerít, hogy kettős életet élj: egyet a nyilvánosság előtt, a másikat a magánélet küzdelmeiben.
c) Folyton aggódnod kell amiatt, hogy kinek mit mondtál.
d) Nem tudsz megbízni másokban, és nem hiszel senkinek, mert mindenki magából indul ki, amikor másokról véleményt alkot.
Hogyan tedd próbára gondolataidat?
Soha nem leszel jobb, bölcsebb vagy boldogabb, mint a gondolataid, melyek befolyásolnak. Azt mondod, nem tehetsz róla, ezek csak úgy eszedbe jutnak? Nos, tehetsz ellene! „… hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást… és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:4–5). Az „erődítmények” olyan gondolkodásminták, melyek irányítanak. Lehet ez félelem, kapzsiság, kisebbrendűségi érzés, kéjvágy stb. Azért „erősségek” (Károli), mert szorosan markukban tartanak. Hogyan tudsz kitörni ebből a szorításból? Isten Igéjével. Például, amikor a félelem vagy az alkalmatlanságérzet azt mondja, hogy nem vagy elég jó ahhoz, hogy sikert érj el, te mondd ezt: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
Ha a közvetlen célod az, hogy jól érezd magad, sohasem fog kifejlődni az önfegyelmed. „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa” (Zsidók 12:11). Az önfegyelem nem hoz azonnali örömet, de későbbi tartós örömet igen. Figyeld csak meg ezeket a szavakat: „megedződtek általa”. Edzened kell magadat a helyes gondolkodásmódra, különben gondolataid rossz irányba visznek. Isten azt mondja: „… előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet…” (5Mózes 30:19). Isten választási lehetőséget ad. De nem fog dönteni helyetted, az a te dolgod. Ahhoz, hogy minden nap Isten áldásaiban járhass, minden nap a helyes gondolatokat kell választanod, és minél többet gyakorlod ezt, annál könnyebb lesz idővel. Csak túl kell jutnod a „begyakorlási” időszakon.
Le akarod vágni a kanyart?
„…légy példája a hívőknek…” (1Timóteus 4:12)
Kathryn Lay írónő nagy leckét tanult a becsületességről, amikor Texasban nyaralt. Az írónő a férjével éppen egy kis étteremben ebédelt, amikor egy hölgy belépett, átnyújtott neki egy dollárt, és ezt mondta: „Sajnálom, az előbb rosszul adtam vissza önnek”. Lay felismerte a hölgyet, aki eladónő volt egy boltban, ahol az írónő korábban vásárolt, és megkérdezte tőle: „Honnan tudta, hogy itt vagyok?” Elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy a nő boltról boltra járva kereste őt. Lay beszél egy másik emberről is, aki visszavitt egy tévét egy boltba, és visszakapta az árát. Később, mikor észrevette, hogy a pénzt visszautalták a bankszámlájára is, nem tett semmit. Lay így ír: „Isten vajon azt kívánja tőlünk, hogy csak egy kicsit legyünk becsületesek… csak bizonyos körülmények között… vagy csak akkor, ha valaki figyel minket? Mennyi tisztességtelenség számít túl soknak? Előfordul, hogy én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy becsületes voltam-e vagy sem. Megtartom a pénzt, ha többet adtak, mint a visszajáró; csalok a költségelszámolásnál; nem veszem észre a dupla jóváírást a számlakivonatomon? Azt mondom a lányomnak, hogy a füllentés is hazugság, de később a rendőrnek azt állítom, hogy beragadt a gázpedál? Mikor vált a becsületesség veszélyeztetett fajjá? Van valahol egy ember, aki büszke arra, hogy 700 fonttal megrövidítette az áruházat. Valószínűleg jót nevet ezen mindenkivel, a lányával is. És él valahol Texasban egy igazán becsületes nő, akinek a történetét örömmel osztottam meg a lányommal.” Dosztojevszkij mondta: „Amikor hazudunk, elveszítjük önmagunk és mások iránti megbecsülésünket. És amikor senkit nem tisztelünk, végül engedünk saját ösztöneinknek és kielégítjük legalantasabb vágyainkat.” Tehát: „…légy példája a hívőknek… azzal, ahogy élsz…!” (1Timóteus 4:12 NLT)
III. Davis Love, a híres golfjátékos az 1994-es Western Open második körében büntetőütést kért maga ellen. Elvette a jelzőjét, hogy ne legyen útban egy másik játékosnak, és később nem emlékezett, hogy vajon elmozdította-e labdáját az eredeti helyéről. Mivel nem volt biztos a dologban, újabb ütést kért, és ezzel a plusz egy ütéssel túllépte a megengedett ütésszámot, és kiesett a versenyből. (Ironikus módon, ha végigjátszotta volna a versenyt, még ha utolsó helyen végzett volna is, 2000 dollárt keresett volna azon a héten.) Az év végére Love-nak 590 dollárnyi nyereménye hiányzott ahhoz, hogy automatikusan minősítsék a Mesterek Tornájára, ezért meg kellett nyernie még egy versenyt, hogy bejusson abba a versenybe, amely minden golfozó legnagyobb álma. Szerencsére a történet jól végződik. Egy héttel a nagy sportesemény előtt megkapta a minősítést azzal, hogy megnyert egy versenyt New Orleans-ban, végül pedig 237 600 dollárt nyert, amikor az 1995-ös Mesterek Tornáján második helyen végzett. Amikor később megkérdezték tőle, hogy érezte volna magát, ha nem juthatott volna be a Mesterek Tornájára azért, mert büntetőt kért magának, így válaszolt: „Az igazi kérdés az, hogy éreztem volna magam, ha nyertem volna, és aztán egész életemben azon töprengtem volna, vajon csaltam-e”. Könnyebb becsületesnek maradni, mint megpróbálni helyreállítani a becsületedet. Pál így tanítja Tituszt: „Te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk” (Titusz 2:7-8). Lehet, hogy ára lesz annak, ha helyesen cselekszel, de sokkal többe kerülne, ha feladnád elveidet, és rosszat cselekednél.
„Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem.” (1Sámuel 17:46)
Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában. Dávidnak nem volt sem rangja, sem felszerelése, és megfelelő kiképzést sem kapott, de a győztesek lelkületével bírt. Annyira nagy várakozás volt benne, hogy „kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Miközben Saul és katonái elbújtak, Dávid előrefutott, hogy szembenézzen a kihívással. Ez aztán a nagy reménység! Most nem a saját képességeinkben való hitről beszélünk, hanem Abban való hitről, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).
Martin Seligman, a Pennsylvania Egyetem pszichológia professzora, kutatásokat végzett egy nagy biztosítónál, amelyik életbiztosításokkal foglalkozik, és arra jutott, hogy azok az ügynökök, akik sikerre számítottak, kétszer annyi biztosítást kötöttek, mint azok, akik nem. A kutatók felfedezték, hogy szorosabb összefüggés van az önbizalom és a teljesítmény, mint az intelligencia és a teljesítmény között. Hadd mondjak valamit: azt az Istent, aki benned él, csak egyetlen dolog korlátozza: az, ha képtelen vagy arra, hogy higgy magadban, vagy ha nem vagy hajlandó erre. Minél inkább hiszel magadban, annál többet tudsz elérni. És ha kitartóan hiszel és reménykedsz, eljön annak az ideje, amikor megteszed azt, amit egykor lehetetlennek tartottál. Miért? Azért, mert „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). Azt mondják, ha Michelangelo a kételyeire vagy a kritikusaira hallgatott volna, akkor a sixtusi kápolna padlóját festette volna ki a mennyezet helyett, és műve nem maradt volna fenn, hogy csodálhassuk. Az az igazság, hogy a nagy eredmények nagy reményekkel kezdődnek!
„Kiöntöm előtte panaszomat…” (Zsoltárok 142:3)
Tanuld meg a zsoltárokat imádkozni! Az emberi érzelmek teljes skáláját tartalmazzák a hálától a haragig, a félelmen és magányosságon át a gyászig. A zsoltáríró nem habozik az életről beszélni. Nem a vágyálmainkban lévő életről ír, hanem az életről a maga valóságában: „Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat”. Kiöntötte fájdalmát Istennek, és magának is megengedte, hogy (elfojtás vagy tagadás helyett) átérezze, átélje mindezt. Ehhez bátorság kell, főleg akkor, amikor szeretnél bátornak látszani. John Ortberg írta: „Annyira rosszul esett a kudarc fájdalma, hogy megfutamodtam és nem akartam azt átélni vagy tanulni belőle. Így nem tudtam meggyógyulni és továbblépni. Szerettem volna olyan mélyre eltemetni, hogy soha senki ne is sejtse, hogy ott van – még én se.” Ismerősen hangzik? A Biblia nem azt mondja, hogy ne éljük át a gyász folyamatát, csak arra figyelmeztet, hogy ne ragadjunk le benne. „...Lehet, hogy este szállást vesz a sírás, de reggelre eljön az ujjongás” (Zsoltárok 30:6 NIV). Csak úgy érjük el az ujjongás reggelét, ha végig szenvedjük a sírás éjszakáját. F. B. Meyer írja: „Vannak néhányan, akik megróják azt, aki sír, mondván hogy a sírás nem férfias, nem engedelmes, nem keresztyén dolog. Az ilyenek hidegen vigasztalnak, és azt ajánlják, hogy vegyünk fel merev és könnytelen arcot. Feltehetnénk azonban a kérdést: vajon egy férfi, aki nem tud sírni, tud-e egyáltalán szeretni? A fájdalom csupán gyászoló szeretet, és legtermészetesebb kifejezése a könnyek.” Jézus sírt. Az efézusi hívek Pál apostol vállára borulva sírtak, amikor tudták, hogy többé nem fognak vele találkozni. Rajta, öntsd ki hát bátran szíved Istennek! Ez életbevágóan fontos lépés a gyógyuláshoz.
„... Én ezért születtem, és ezért jöttem a világba..." (János 18:37 NIV)
Jézus pontosan tudta, hogy miért él: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról" (János 18:37). Ezen gondolkodott, ezért imádkozott, ezért tervezett, ezért dolgozott, ezért hozott áldozatot, ezért halt meg és támadt fel, és teljesen elvégezte. Betöltve küldetését örökre megváltoztatta a világot. Nos, te tudod, hogy mi a rendeltetésed? Mit teszel azért, hogy megvalósítsd? „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk" (Efezus 2:10). Úgy hangzik ez mint egy céltalanul bolyongó élet, amely nem ismeri rendeltetését? A Biblia azt mondja: „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását" (Példabeszédek 16:9). Tervezz jól, de mindig maradj nyitott Isten útmutatására! „…könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük" (Zsoltárok 139:16). Isten terve már elő volt készítve az életedre^ még az előtt, mikor csupán egy szikra voltál szüleid tekintetében! Ha nem követed az 0 ösvényét, kihagyod, ami a legjobb lehetne az életedben. A Biblia tele van olyan emberek példáival, akik elbuktak és megsemmisültek egy ponton. Saul király is ilyen volt. Visszaemlékezve rá, utóda, Dávid először így imádkozott: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van" (Zsoltárok 40:9). Vágyaid a hajtóerők életedben, ezért tegyél róla, hogy összhangban legyenek Istennel! Másodszor így: „Taníts akaratod teljesítésére...!" (Zsoltárok 143:10). Amikor Isten akaratának cselekvéséről van szó, a zsoltáros elismeri, hogy ehhez szüksége van Isten segítségére. Neked is szükséged van rá.
