Négy szívbéli hozzáállás az adakozáshoz

"Mindenki előre el kell döntse a szívében, mennyit ad. És ne adjon vonakodva, vagy kényszerből. 'Mert Isten szereti azt, aki jókedvűen adakozik'" (2Korintus 9:7 NLT fordítás)

Hogyan lehet Istennek tetsző az adakozáshoz való hozzáállásod? A szíveddel kezdődik. Istent sokkal jobban érdekli az adakozásra való készségességed mint a vagyonod, mert őt az érdekli, mi történik a szívedben, mikor elhatározod, hogy adsz.

A Biblia a 2Korintus 9:7-ben ezt mondja: "Mindenki előre el kell döntse a szívében, mennyit ad. És ne adjon vonakodva, vagy kényszerből. 'Mert Isten szereti azt, aki jókedvűen adakozik'" (NLT fordítás) Ez a vers kifejezetten négy kulcsfontosságú szívbéli hozzáállásról beszél, amelyekkel rendelkezned kellene, mikor adsz.

1. Adakozz meggondoltan. Ne adj megfontolás nélkül. A leginkább lelki adakozást megelőzi az, hogy gondolkodsz rajta, imádkozol érte és felkészíted az elmédet rá. Miért? Mert mindent megtervezünk, ami fontos az életünkben. Isten azt szeretné, hogy az adakozás fontos és jelentőségteljes legyen az életedben.

2. Adakozz lelkesen. Ne mondd: "Adakoznom kell! Ha nem teszem, Isten odacsap egy villámmal, vagy valamivel" Adj azzal a tudattal, hogy Isten valami nagy dolgot végez el a szívedben, mikor nagylelkűvé válsz.

3. Adakozz önként. Ne adj, ha bárki kényszerít rá. Isten ezt úgysem fogja megáldani. De minden egyes alkalommal, mikor úgy érzed, Isten felszólít az adakozásra, jobb, ha adsz!

4. Adakozz jókedvűen. Adj örömmel! Az egyik görög szót a felajánlásra a "túláradóan vidám" kifejezésként is ismerjük. Isten szeretné, ha élveznéd a neki és a másoknak való adakozást.

Néha kihívás jókedvűnek lenni, mikor Isten adakozásra szólít. Ha bármikor is ezt érzed, emlékeztesd magad azokra az előnyökre, amiket Isten akar munkálni a szívedben: az adakozás közösséget teremt. Legyőzi az anyagiasságot. Megerősíti a hitedet. Befektet az örökkévalóságba. Megáld téged. Istenhez tesz méginkább hasonlóvá.

 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Isten azt szeretné, ha meggondoltan, lelkesen, önként és jókedvűen adakoznál. Melyik hozzáállás ezek közül számodra a legnehezebb? Melyik a legkönnyebb? Miért?
• Milyen egészséges, udvarias válasszal tudnál kezelni, visszautasítani egy olyan helyzetet, amikor úgy érzed kényszerítenek az adakozásra?
• Mit munkál ki Isten a szívedben az adakozási szokásaid és döntéseid által?

Oldd meg a problémát, ne hibáztass!

„Most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, a dühöt, a rosszindulatot, a rágalmazást és a csúnya beszédet.” (Kolossé 3,8 - NIV fordítás)

Csak bizonyos mennyiségű érzelmi energiával rendelkezel. Ezért amikor valakivel beszélsz és egy konfliktust próbálsz megoldani, az energiádat vagy arra használod, hogy a másikat hibáztatod, vagy arra, hogy megoldod a problémát. Nincs energiád mind a kettőre. El kell tehát döntened, hogy melyik a fontosabb: az, hogy a másik személyt hibáztasd, vagy az, hogy megoldd a problémát. Oldd meg inkább a problémát, és ne a másikat hibáztasd!

Minden házaspárnak szüksége van olyan szabályra, hogy a vitáik során bizonyos szavakat soha nem használhatnak. Vannak dolgok, amiket soha nem szabad kimondanod, főként nem egy házasságban, mivel hihetetlen pusztítást képesek végezni.

A hidegháború idején, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok egymás torkának estek, az amerikaiak több ezer interkontinentális rakétával rendelkeztek, és ezek mind a Szovjetunió felé voltak élesítve. Ugyanez volt a helyzet a Szovjetunió részéről is. Viszont még a legnehezebb és legfeszültebb hidegháborús helyzetben is volt mindkét félnek annyi józansága, hogy ne használja ezeket a fegyvereket. Ugyanis ha az egyik fél használja a saját fegyvereit, a másik is fogja használni a sajátjait, és végül elpusztítják egymást. Tehát még akkor is, ha két különböző oldalról közelít meg két ember egy problémát, abban fontos, hogy megegyezzenek, hogy a pusztító fegyvereket nem használják.

Mindenkinek megvannak a maga pusztító fegyverei, amelyekkel rettentő rombolást tud végezni. Ha házasságban élsz, például sohasem fenyegetőzhetsz azzal, hogy elválsz vagy kisétálsz a másik életéből, sőt a házastársad szüleit sem szabad szóba hozni. El kell döntened, hogy bármennyire is dühös vagy a másikra, ezeket a fegyvereket nem fogod bevetni, mert tönkreteszed vele a kapcsolatot, hiszen lerombolod a bizalmat.

A Biblia nagyon konkrétan beszél arról a Kolossé 3,8-ban, hogy mikor léped túl a határt: „Most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, a dühöt, a rosszindulatot, a rágalmazást és a csúnya beszédet.” (NIV ford.) Ezek tehát mind pusztítást végző fegyverek.

Azért kell arra figyelnünk, hogy a problémát oldjuk meg és ne a másikat hibáztassuk, mert amikor a másikat hibáztatod, lényegében bírálod és megítéled őt, ehhez pedig csak Istennek van joga. Te nem vagy bíró. A legtöbbször nem tudjuk, hogy mások mit, miért tesznek, sőt, gyakran még magunkról sem tudjuk. Egyedül Isten tudja. Hagyd Őt bíráskodni.

Beszéljetek róla:

• A te kapcsolataidban melyek azok a fegyverek, amelyekkel maradandó pusztítást tudsz végezni?
• Miért fontos egy kapcsolatban, hogy legyenek bizonyos határok, amit nem szabad túllépnie egyik félnek sem még viták vagy nézeteltérések esetén sem?