Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

2013. szeptember 30. ÜLDÖZÕID SZEME LÁTTÁRA FOGLAK TÁPLÁLNI

2013. szeptember 30. 07:31 - Andre Lowoa

ÜLDÖZÕID SZEME LÁTTÁRA FOGLAK TÁPLÁLNI


1989. január 29.

(Múlt éjjel jelképes álmot láttam:
Beléptem egy emberekkel teli templomba. Éppen szentmisét mutattak be. Nagy tömeg volt, sokan álltak, a levegõ megtelt tömjénillattal. A pap egy dobozt hozott magával, és mi mindannyian tudtuk, hogy ebben a dobozban van az eleven galamb. Ki akarta engedni, hogy körülöttünk repkedjen és örömet szerezzen nekünk. A galamb kiszabadult, és körülöttünk repkedett. Mindnyájan kinyújtottuk kezünket, hogy ránk szálljon. Tudtuk, hogy ha megtenné, az kegyelem lenne. A galamb, amelynek égszínkék színe volt, felém repült. Ereztem, hogy szeretem, és azt is tudtam, hogy õ is szeret engem. Leereszkedett felé nyújtott karomra, és elhelyezkedett ujjaimon. Tiszteletteljes öröm vett körül, néhányan meglepõdtek, néhányan azt remélték, hogy hozzájuk is odarepül. De újból körberepült, és még egyszer leereszkedett ujjaimra. Ovatosan kezembe vettem, és szeretettel bal arcomhoz szorítottam, közel fülemhez. Hallottam szapora szívverését, erõsen dobogott a szíve.
Azután egyedül találtam magamat, amint egy ösvényen haladtam. Ennek az ösvénynek mindkét oldalán ismeretlen kis állatok falták fel egymást könyörtelenül. Az úton egy patkány jött felém, hogy megijesszen. Szájában egy állatot hozott. Nem féltem. És hogy megmutassam a patkánynak, hogy itt én “parancsolok”, meggyorsítottam lépéseimet. Észrevette és félreállt. Az út mellett hátulról megtámadott egy mókust és valósággal felfalta.
Azután körülbelül hét méter távolságban tõlem, utamat egy kígyó keresztezte, az út egyik oldaláról a másikra tekeredve. Hálát adtam Istennek, hogy észrevettem, hiszen átlátszó volt, mint a celofán, hogy ne lássák meg az emberek, és gyanútlanul rálépjenek, hogy megharaphassa õket. Nem féltem tõle, sõt elhatároztam, hogy átlépek rajta, így kerülöm el. A hátam mögött, jobb oldalamon, váratlanul még egy kígyó tûnt fel, de ez másfajta volt. Ez “támadó”kígyó volt. Ez is átlátszó volt, egy kevés mintával hátán. Olyan vékony volt, mint az ujjam, de három méter hosszú.
Azon kaptam magam, hogy futok, de mennyei Atyám hirtelen felemelt a földrõl. Ugy három méter magasan lehettem a föld fölött, mégis féltem, hogy az a hosszú kígyó felegyenesedve elér engem. Akkor mennyei Atyám tovább vitt lebegve a kígyók felett, és egy barátom közelében tett le a földre. Mindketten az ösvény végén álltunk. Egy fal volt ott, ami a zsákutcát zárta el! Jobbra fordítottam fejemet, mert zajt hallottam. Észrevettem, hogy az elsõ kígyó valamit keres. Rászóltam barátomra, aki nem látta a kígyót: “Ne mozdulj, maradj csendben!”Nem akartam megmondani, hogy kígyó van ott, nehogy ijedtében megmozduljon. Láttam, amint a második kígyó is odajött az elsõ közelébe. Akkor az elsõ kígyó éhesen, vadul megtámadta a vékony kígyót és undorító zajjal felfalta. Megkönnyebbültem és béke töltött el, mert tudtam, hogy ezt a kígyót most csak az alvás érdekli, és bennünket békén hagy.)

Üldözõid szeme láttára foglak táplálni. Magamhoz emellek, hogy rád ne tapossanak. Én vagyok az, aki rád hullatom igazságosságom harmatát, és egyetlen embernek sem engedem meg, hogy kitépjen téged, virágom! Én õrizlek, és Abbád karjaiban vagy elrejtve. Ne félj, közeledben vagyok. A Szeretet szeret téged!

komment

Halálra késeltek két papot Kolumbiában

2013. szeptember 29. 19:59 - Andre Lowoa

Nagy felháborodást keltett Kolumbiában két katolikus pap meggyilkolása – jelentette a média helyi idő szerint szombaton.

A 60 éves Bernardo Echeverrit és a 35 éves Héctor Fabio Cabrerát a dél-amerikai ország nyugati részében támadták meg, és késelték halálra ismeretlenek, akik adományként gyűjtött pénzt és értéktárgyakat kerestek a két papnál.

A bűntett San Sebastián in Roldanillo egyházközségben történt. Roldanillos település polgármestere háromnapos gyászt hirdetett, és átszámítva 13 500 euró (4 millió forint) nyomravezetői díjat tűzött ki.

Közben a kolumbiai rendőrség közölte: szombaton az ország második legnépesebb városában, Medellínben az otthonában több késszúrással megöltek egy 48 éves anglikán lelkészt.

(mno.hu )

komment

Az egyházba vetett bizalom megsérült. Bocsánatot kérünk" - mondta a lengyel püspöki kar főtitkára.

2013. szeptember 29. 16:13 - Andre Lowoa

A lengyel egyház annak nyomán kényszerült bocsánatkérésre, hogy kiskorúak szexuális zaklatásának gyanúja miatt a varsói ügyészség pénteken eljárást indított két - éveken át a Dominikai Köztársaságban szolgáló - lengyel pap, Jozef Wesolowski érsek és Wojciech Gil ellen. Bár az utóbbi években Lengyelországban is fény derült néhány papi pedofíliával kapcsolatos esetre, idáig egyik sem robbantott ki igazi botrányt, ellentétben például az Egyesült Államokkal vagy Írországgal.

Wesolowskit augusztus 21-én hívta vissza és mentette fel pápai nunciusi hivatalából a Vatikán, miután a dominikai egyházi hatóságoktól tudomást szerzett az érsek ellen pedofília gyanúja miatt folytatott nyomozásról. Az ügyet csak szeptemberben hozták nyilvánosságra. A 65 éves érsek jelenleg Rómában tartózkodik.

A 36 éves Gilt szintén kiskorúak megrontásával gyanúsítják, az ezzel kapcsolatos hírek még májusban láttak napvilágot, éppen akkor, amikor lengyelországi szabadságát töltötte. A lengyel média jelentése szerint a dominikai Juncalito plébánia tagját felettesei felfüggesztették papi hivatásából, és felszólították, hogy térjen vissza a latin-amerikai országba, és működjön együtt a helyi igazságszolgáltatással. Gil tartózkodási helye ismeretlen.

Mateusz Matyniuk lengyel ügyészségi szóvivő közölte, hogy Lengyelország elegendő információt kapott a dominikai hatóságoktól a két pap elleni eljárás lefolytatásához. A lengyel püspöki kar főtitkára újságírók kérdésére elmondta: az áldozatokat nem a lengyel egyháznak, hanem a tényleges elkövetőknek kell kártalanítaniuk. Polak beszámolt arról is, hogy Lengyelországban 2001 óta 27 papot ítéltek el pedofília miatt, de szerinte ez csak a jéghegy csúcsa, mivel sok pedofil eset titokban marad, és az áldozatok csak évekkel később tudnak megszólalni.
Híradó
komment

Nyergesújfalu - 2013-06-30 07:00 vasárnap

2013. szeptember 29. 15:37 - Andre Lowoa

Nyergesújfalu 7552 lakosú (2012. január 1.) város a 10-es főközlekedési út és a 4-es/Komárom- Esztergom/ vasútvonal mentén. Talán éppen a határ, mely hol csupán földrajzi értelemben létező fogalom volt, értve alatta a Duna roppant víztömegét, hol államhatárokat is jelentett. Első emlékeink szerint a limes, a Római Birodalom határa húzódott itt. Ebben az időben katonai tábor állott Nyergesújfalu helyén, melynek Crumerum volt a neve. Először Kézai Simon krónikájában említi, Nyergedszeg néven 1280 körül. A nemzetségek kezéből 1371-ben királyi tulajdonba került, majd 1388-ban Zsigmond az esztergomi érsekségnek ajándékozta koronázási ajándékul. Ettől kezdve 1945-ig az érsekség birtoka volt. 1543 táján a török pusztította el, a felszabadító harcok során pedig újra lakatlanná vált a hódoltság alatt benépesült falu. A Duna fölé magasló Sánchegyen Rákóczi csapatai újjáépítették a római kori erősséget. Ma csak a földdel betemetett alapok láthatók. Itt áll a milleneumi emlékmű, melynek halmáról elénk tárul a környező táj panorámája. Nyergesújfalu történelmének meghatározó eseménysorozata a német telepesek megjelenése, akik a XVII. század végétől több hullámban érkeztek Baden-Württembergből “Neu-Satteldorf-ba”. Olyan időszak is volt a település életében, amikor tisztán német ajkú lakosságot talált itt az utazó, aki a Bécs-Buda postakocsijáraton utazva megpihent a lóváltó-állomás fogadójában, majd a nyergesi parasztok gyorsaságukról híres lovasfogataival 3 óra alatt Budára száguldott. A német telepesek híressé tették a lótenyésztést és a szőlőtermesztést. Lovarda ma is működik a szőlőhegyek felé vezető úton. A hangulatos pincesor kedvelt tartózkodási helye az itt élőknek, sőt külföldiek is vásárolnak présházakat. Első ipari tevékenységként a kőfaragás jelent meg, a süttői márványként ismert, Gerecsében bányászott vörös mészkőre települve. Az első gyár a Hoffmann-féle téglagyár 1862-től működött. A Sátori Cementgyár 50 éven át termelt, 1927-es felszámolásáig. 1903-ban az osztrák Hatschek Lajos létesítette az Eternitgyárat, melyet 1989-ben unokája vásárolt vissza. A jelenleg Zoltek Rt. néven működő Viscosa 1941-ben indította meg termelését. Az iparosság mindig jelentős létszámú volt. 1922-ben alakították meg érdekvédelmi szervezetüket. Mai követőik aktív szerepet vállalnak a város arculatának megőrzésében, a régi épületek jellegzetességeinek megmentésében.
Legjelentősebb műemlék a barokk stílusú, Szent Mihály tiszteletére épült templom. Mária Terézia védnöksége alatt készült el 1770-ben, valószínűleg egy középkori templom maradványain. Magas homlokzati tornya volutás oromfalból emelkedik ki. Egyetlen hajóját dongaboltozat fedi, oldalt 3-3 kápolnája van. Főoltára klasszicista, két mellékoltára és szép faszobrok barokk alkotások, és a XVIII. században készültek.
A sánchegyi falmaradványok a település nyugati végén találhatók. Itt, a barokk kápolna közelében volt a II. századi római tábor. A Rákóczi – szabadságharc idején a tábor köveinek felhasználásával erődítményt emeltek a Sánc-hegyen, s most a római és kuruc maradványok összekeveredve láthatók.



http://kd.bloglog.hu/page/13/
komment

Mogyorósbánya

2013. szeptember 29. 15:37 - Andre Lowoa

Mogyorósbánya 870 lakosú (2010. január 1.) község a 4-es/Komárom-Esztergom/ vasútvonal mentén, Nyergesújfalutól 7 kilométerre, délkeletre fekszik. Neve logikusan mogyoróbokros területről ered. Régtől lakott hely, kőeszközöket, földvár maradványait, római kori edényeket is találtak itt. Mogyorósbánya (régi nevén Mogyorós) és környéke ősidők óta lakott hely, ahol kő- és római kori leletek kerültek elő a földből, de földvár maradványaira is bukkantak itt.
Első írásos említése 1269-ből való, ekkor Munorod, Munoros, 1277-ben Moniorous alakokban jelenik meg neve az oklevelekben.
Királynéi föld volt; 1269-ben Mária királyné Pál veszprémi püspök öccsének, Hont-Pázmány nemzetség-beli Ármai Benedek ispánnak adta, s határát leíratta, mely elég pontosan követi a mai Mogyorósbánya határát.
1281-ben határát újból körülírják, ekkor Benedek ispán és fia Pál átadta (Zovárd nb.) „Karvai” Miklós mester fiainak, 1283-as osztozkodásuk alkalmával Miklósnak jut. 1294-ben Fenenna királyné elveszi tőlük, és újból Benedek ispán fiainak adja. 50 évvel később ismét előbbi tulajdonosainál, a Zovárd nemzetségbelieknél találjuk.
A település neve a török időkben nem szerepel az írásos adatok között – valószínűleg elpusztult – , később azonban lassan újranépesedett.
A Rákóczi-szabadságharc alatt a falu ismét lakatlanná vált, majd a XVIII. században szlovák telepesek érkeztek a településre.
1825-ben kőszenet fedeztek fel a település határában. A község ekkor kezdett el fejlődni. (Lásd:A Dorogi-medence szénbányászatának története) A község határában agyag- és mészkőbányákat is nyitottak.
A falu mai nevét 1902-ben kapta.
* Római katolikus templom – A 17. században épült, román stílusban. A XVII. században átépítették. Homlokzat előtti tornyát gúlasisak fedi.
* A táti úton álló 1749-ben készült kőkereszt és kőkorpusz.
* Bezerédi Gyula szobrászművész 1858-ban itt született a községben.
* Itt halad át a Kinizsi Százas teljesítménytúra és 2006-2008 között a Terep Százas futóverseny, amelyeken Mogyorósbánya körülbelül a táv felénél fekszik, valamint az Országos Kéktúra.
* Brzarar-kastély

Pincesorában hagyományos népi épületek is találhatók, kápolnája 1755 óta áll a helyén.


http://kd.bloglog.hu/page/13/



 Szűz Mária neve templom

A templom és plébánia története

1269-es oklevél szerint Mária királyné birtoka. A török idôben annyira elpusztul, hogy sem a királyi 1564-es, sem a török 1570-es összeíráskor nem találnak feljegyezni valót. Az 1732-es visitatio canonica a budai klarisszáknak itt levô birtokáról tesz említést. A múlt század elején szénbánya nyílik. Ezért 1907-tôl a Mogyorós név helyett a Mogyorósbánya nevet kapja. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Miklós nevû papja szerepel. A török idô alatti elnéptelenedéssel középkori plébániája is megszûnik. 1701-ben Nyerges filiája, 1771-tôl Bajóthoz tartozik. 1914–70 között Péliföldszentkereszt fiókegyháza lesz, majd 1970-tôl önálló plébánia.

Templomáról az 1701. évi visitatio canonica így emlékezik meg: "Temploma elhagyatva tetô nélkül. És mivel régi lakosai a háborúban mind elvesztek, az ide érkezett tótok nem tudják, ki építtette a templomot, vagy hogy melyik szentnek volt szentelve.” Az 1755. évi visitatio canonica-ban pedig ez áll: „Templomának nincs sekrestyéje, szentélye boltíves, a hajó mennyezete deszkázott. Az apácák (budai klarisszák) és a község költségén épült... A plébánosnak (nyergesújfalui) gondoskodnia kell, hogy évenként hétszer szentmise mondassék.” Az említett templom már az ôsi, XII. sz.-ból származó román stílusú templom átépítése. Belsôleg a templomot (80 m2) 1957-ben, külsôleg 1968-ban újítják fel. Az egyházi tulajdonban levô plébániaház 1966-ban épült. Anyakönyvek: 1970-tôl, a korábbiak Bajóton.

A templom és plébánia újabb kori története

1964-től oldallagos ellátásban részesül, először Bajót, majd annak is oldallagos ellátása miatt Nyergesújfalu látja el a lelkipásztori feladatokat. 2000-ben a Jubileumi Év kapcsán elindul a templom külső felújítása, teljes tető megújul, a plébánia épületével együtt, ahol a tetőtér beépítésével kialakul egy közösségi és hittan terem.

2005-ben új Szent Imre kápolna épül, a régi, a Szentkereszt felé vezető uton elhanyagolttá vált, a szobrot ellopták, így az Önkormányzattól kapott területen, a temető felé vezető úton készült el az új kápolna és került bele új szobor.

komment

Tát - 2013-06-30 07:00 vasárnap

2013. szeptember 29. 15:37 - Andre Lowoa

Tát 5405 lakosú (2010. január 1.) város a 10-es és 11-es főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 4-es/Komárom-Esztergom/ vasútvonal mentén, Esztergomtól 8 kilométerre, nyugatra fekszik a Gerecse lábánál. Római hadvezérek, középkori királyok lovagoltak erre. Szentföldre vonuló hadak, tatár hordák, török janicsárok, kuruc generálisok és Széchenyiék útja is volt ez. Sajnos a legújabb kor lánctalpas tankjai is masíroztak erre. A természeti-földrajzi adottságoknak köszönhetően e vidéken már az őskorban is élt ember. A község területén kőeszközök, kőbalta, fenőkő kerültek elő. Rézkori edények és cserepek töredékei, a későbronzkori urnasíros kultúrához tartozó edénytöredékek egyaránt a felszínre kerültek. Az ókori, római és Árpád - kori leletek is bővebben mesélnek a település történetéről. Az Aquncumba (Óbudára) vezető út is itt vált ketté határunkban, Esztergom és Dorog irányába. Bár a mindig újabb kutatások korábbi időre teszik Tát nevének első említését - lásd legújabban az 1146. évet, midőn Fulkó hospes a pannonhalmi apátságnak adja táton lévő birtokát - azonban a tátiak a “születési évet” 1181-re teszik. Ekkor adja III. Béla, Árpádházi királyunk “Taath” falut a Szent Jánosról nevezett lovagrendnek, kiknek utódai a johannita és a máltai lovagok. A mai templom helyén álló akkori istentiszteleti hely, már ispotályként is volt jelezve egyes históriákban. A mai utódok is példásan és hathatósan támogatják ősi közös földünket. A veszprémi püspök szeretné megszerezni később a területet a lovagoktól. VIII. Bonifác pápa még bíráskodik is ez ügyben. 1356-ban Miklós érsek körülírja a határokat. Zsigmond király alatt a lovagrend birtokát világi papok kapják meg, majd az esztergomi káptalan lesz a tulajdonos. Bár az 1500-as évektől a falu pusztulóban, az 1570-es török adóösszeírásban mégis 10 házzal szerepel. Tát történetének egyik legdicsőségesebb napja, az utolsó “Esztergom - megyei” ütközet, a híres táti csata a törökökkel 1685-ben volt. Lotharingiai károly herceg és Sajtán Ibrahim százezres serege ütközött itt meg. A fényes keresztény győzelem után, a század végére már 17 jobbágy család élt itt. Az 1710 - 1740 közötti időben - több hullámban - szorgalmas és ügyes német telepesekkel, svábokkal és osztrákokkal növelik a kipusztult lakosságot. 1851-ben 560 főben jelentik a lélekszámot. Az első Világháborúban majd negyvenfős a katonaveszteségünk. 1936-ban 344 házban 1499-en laknak. 165 lóval, 253 szarvasmarhával és 10 szatócsüzlettel büszkélkedhetünk. A dunamentiek sorában minden szempontból előkelő helyen állunk. A második Világháború végén - 1944/45 fordulóján - falunk frontövezet. Rengeteget szenvedünk, a frontokon több mint 60-an elvesznek. Az újjáépítés lendületét a szocializmus torzulásai megtörik. Az 1956-os forradalmat követően pedig a diktatórikus szocializmus lassú enyhülését az eladósodás miatti gazdasági tényleges összeomlás és a politikai látszatösszeomlás zárja le. A XIX-XX. századforduló estéjén és az ezredforduló hajnalán még mindig az örökölt nagy gazdasági és társadalmi válságok - változások közepette, nemzeti megbékéléssel igyekszünk jobbra fordítani országunk sorsát a végre többpártrendszerű demokráciában. Az utolsó 10 évben az utak kivételével kiépült a teljes infrastruktúra.
A német nemzetiségi hagyományápolás mellett a német Buseck várossal és az ausztriai Mollnal partnerkapcsolatot ápolunk.



http://kd.bloglog.hu/page/13/
komment

Bajót

2013. szeptember 29. 15:37 - Andre Lowoa

Bajót 1499 lakosú község a Gerecse északi lejtőjén Nyergesújfalutól délre, 5 kilométerre. Egyes források szerint az ótörök Baja nemzettséget rejti. Kézai Simon szerint a spanyol Boiot várnevet örökíti át, lévén, hogy első birtokosa e helyről származott. Más források szerint a Boyad személynév származéka. A helyiek szerint a község neve azért Bajót mert a török elől a falu feletti erdőbe menekülő lakosság azt a helyet Bujottnak nevezte, majd ők építették fel az új falut. Okleveles említése 1200: Boyoth, 1356: Bayoth. A régészeti leletek a paleolittól kezdve bizonyítják az ember jelenlétét. Kiemelkedőek a szeletai kultúrába tartozó babér alakú levélhegek a Jankovich - barlangból, az 1854-ben feltárt római sírkő, a mai Templomdombon kialakult középkori vár és templom, amelyhez a középkori Bajót falu csatlakozott. 1202-ben Imre király engedélyével Benedek vajda feleségének adta jegybér fejében Boiouthot. Első templomát az a spanyol származású Simon ispán építette, aki 1242 telén íjászaival megvédte Esztergom várát a tatár hordáktól. A község mai határában a középkorban még élő falu volt az 1265-től ismert Pél vagy Pély (ma Péliföldszentkereszt) - valaha a templomos lovagok lakhelye -, továbbá Berény (1193: Biren), korabeli földvárral. A települést 1231-ben a Bajóti család örökölte Benedek vajdától, 1371-től királyi birtok. 1388-ban Zsigmond király Kanizsai János érsek tulajdonába adta. Ettől kezdődően a terület az 1338 óta érseki tulajdonú Péliföldszentkereszttel együtt az 1945. földreformig érseki birtok marad. A török korban lakatlan (1588) volt, közel egy évszázad múlva (1647) települt ujjá, de Pél örökké üres falu maradt. A Rákóczi-szabadságharc idején újra elpusztult. Az 1720. évi betelepítése során a 20 magyar jobbágycsalád mellé “tótok” is költöztek.1733-tól már volt iskolamestere. Az 1784-től 87-es népszámlálás adatai szerint 133 házban 158 család élt, népessége 723 fő volt. Két papot, 38 parasztot annak 33 örökösét és 121 zsellért írtak össze. Határának csaknem felét az esztergomi érsek birtokolta. Szántóikat már a XVIII. század derekán erdőirtásokkal gyarapították. Ennek ellenére csak szűkösen éltek, jövedelmüket a fa eladásával egészítették ki. 1840-ben Wiesenburger Gáspár szénbányát nyitott az úgynevezett Szarkásban. A XIX. század derekán már évente 200-250 tonna barnaszén “ásatik” a Szakácshegyen, ahogy akkor a Szarkás-hegyet nevezték. A XX. században - az erős asszimiláció következtében - már csak magyar faluként említik. A szlovákság hajdani jelenlétéről családi nevek és a szlovákok körében használt kékítő festék, a “bajóti kék” elnevezés uralkodik. Patakja a XX. század elején még malmot hajtott, és a Cinek-hegy “fazekasföldjét” szívesen használták a helybéli mesterek. Az első Világháborúban 30-an vesztették életüket Bajótról. 1903-ban megalakult “Hangya” Szövetkezet, melyet 1924-ben a Gazdák Legeltetési Társulata, majd 1926-ban a Levente Egyesület, 1927-ben a Keresztényszocialista Bányamunkások helyi csoportja, 1930-ban a Polgári Lövész Egylet követett, Népkönyvtárat 1936-ban kapta a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A Munkásotthont 1941-ben szentelték fel. Levéltári források szerint működött mindezek mellett egy Községi Katolikus Kör is. A második Világháború végén súlyos harcok folytak a község területén is, amelyek 1945. március 22-én értek véget.
A római katolikus temploma eredetileg a XIII. században épült, homlokzati tornyán még láthatóak a román kori ikerablakok maradványai. A torony északi oldalának gótikus kapuja a XV. századból származik. A XVI. században a templomot erődítménnyé alakították, felhasználva a Bajóti család középkori várának maradványait is. A szentély és a hajó nagy része 1771-ben készült.
Az Öreg-kő 375 méteres csúcsa a falu mellett emelkedik. Oldalában nyílik a Jankovich-barlang, ahol ősemberi település nyomait tárták fel.


http://kd.bloglog.hu/page/13/

komment

Tokodaltáró

2013. szeptember 29. 15:36 - Andre Lowoa

Tokodaltáró 3081 lakosú (2010. január 1.) nagyközség 1992. december 1-je óta önálló, előtte Tokod nagyközséghez tartozott. Tokodaltáró és környéke ősidők óta lakott hely volt; területén bronzkori, és sok római kori, valamint honfoglaláskori leleteket találtak.
Területén az ókorban egy nagyméretű (120×140 méter átmérőjű) késő római tábor (castrum) állt, melynek 11 kerek tornya, másfél méter vastag fala, díszes várkapuja, fürdője is volt. Az itt talált kerámiaégető, üveg- és fémolvasztó kemence maradványa is bizonyítják, hogy a helyben talált szenet már a rómaiak is használták.
A mai település létrejöttét a bányászatnak köszönheti; 1896-ra kiépült a fővárosi kapcsolatot biztosító Budapest-Esztergom vasútvonal az Esztergom-Almásfüzitő vasútvonallal kapcsolatban (Budapest-Esztergom-Füzitői helyi érdekű Vasút Rt.), még ebben az évben megkezdték a tokodi altáró fúrását, ami a falu nevét is adta. 1899-ben elkészült a kétvágányú vasúti rakodó a szénszállítás praktikusabbá tétele érdekében, amelyet összekötöttek a tokodi vasútállomással. Mai területe 1890-ben még lakatlan volt, 1900-ban már 720 lakosa volt a Tokod területén, Dorog határában épülő bányásztelepnek.
Az 1920-as években Dorog építésével párhuzamosan Tokodaltáró is jelentős fejlődésen ment keresztül; népessége két és félszeresére növekedett, bányászkolónia, munkásotthon, iskola, óvoda, orvosi rendelő, a bánya mellett pedig fürdő, üzemi iroda és élelemtár épült, jórészt Gáthy Zoltán tervei alapján. A széntermelés növekedése folyamatos volt, 1925-ben 120 vagonos szénosztályzó épült négyvágányú iparvasúttal.
A fejlődés töretlen volt még a második világháború alatt is, köszönhetően a háborús konjunktúrának, népessége 1949-ben már 3110 fő volt. 1947-ben a tokodi altárót összekötötték a dorogi altáróval, így a szenet a keskeny nyomtávú bányavasúttal közvetlenül a dorogi vasútállomás szénosztályozójához tudták szállítani, ennek következtében megszüntették a feleslegessé vált tokodi osztályzót. A széntermelés 1953-ban érte el csúcspontját 203 038 tonnával, ettől kezdve megindult a bányászat fokozatos visszafejlesztése, az utolsó bányát 1967-ben zárták be. 2007 július 1-jén újraindult a vízkivétel az altáróból, napjainkban ez látja el karsztvízzel Tokodaltárót és a szomszédos településeket.
* Római katolikus templom
* Bányász emlékmű
* 1956-os emlékmű



http://kd.bloglog.hu/page/13/




 Szent Borbála-templom

1993-tól önálló település, előtte közigazgatásilag Tokodhoz tartozott. – A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 1924-ben templomot építtet (177 m2) és teljesen felszereli e bányászlakta településen. 1995–96-ban kívülről teljesen fel lett újítva. Lelkipásztorilag Tokod látta el. 1946-ban expositura, 1949-ben önálló lelkészség. 1985-től ismét Tokod látja el, 1996-tól pedig Dorog Szent József plébániához tartozik. A lelkészlakás 1981-től egyházi tulajdon.
Plébániai rangra emelte Erdő Péter bíboros főpásztor 2010. december 15-től.

Anyakönyvek: 1948-től, a korábbiak a dorogi plébánián.
komment

Tokod - 2013-06-30 07:00 vasárnap

2013. szeptember 29. 15:36 - Andre Lowoa

Tokod 4243 lakosú (2010. január 1.) nagyközség a 10-es főközlekedési út és a 4-es/Komárom- Esztergom/ vasútvonal mentén, Dorogtól 4 kilométerre, nyugatra fekszik. A hagyomány szerint a falu Tokod nevű vitézről kapta nevét. Már az őskortól lakott település. Ezt bizonyítják a régészeti leletek is. Bronzkori földvára a Kis-Gete melletti Leshegyen található. Említésre méltó az I. században létesült és a IV. században fénykorát élő római település és erődítmény a római hadiút mentén. A Gardellaca nevű település 130 x 90 m nagyságú, 1 m széles alapfalakkal, egyoldali kéttornyos bejárattal és több körbástyával körülvett erődítményének alapjai feltárva ma is láthatók. A középkori falu a maival azonos területen volt. Első okleveles említése 1181-ből való. Az Árpád-kortól az esztergomi-szentkirályi kereszteseké. A XV. században az esztergomi keresztesek is szereznek itt birtokot. Az 1543-as török támadás során elpusztul,
és lakhatatlanná válik a település. A Pilis megyéhez tartozó Tokodot 1595-ben az esztergomi érsek szerezte meg, s templomot is épített. A török felszabadító harcok során szintén elpusztult. A XVIII. század elején Tokodon az esztergomi szemináriumnak is voltak birtokai. Az 1784-88-as összeírásban a szeminárium a tulajdonosa a községnek, ahol 706 fő 120 házban és 151 lakásban élt. A hegyek karéjával ölelt síkságon 940 hold szántón, 168 kaszás réten, 781 kapás szőlőben gazdálkodtak. Jó minőségű gabonát s kukoricát termeltek, amelyet vermekben tároltak. Malmaihoz a távolabbi vidékekről is eljártak őrölni.
Állattartói a távolabbi városokba is eljutottak a vásárokra. Az ipari tevékenység közül a mészkőfejtés és a kőszénbányászat volt a legfontosabb. A község gazdasági és társadalmi életét utóbb meghatározó szénbányászat 1812-ben indult. Erre a szénvagyonra alapozta az 1880-as években Kurczweil az üveggyárát. A XX. század elejére a megélénkülő iparosítás hatására már 3084 lakosa volt, házainak száma 367 volt. Az I. Világháborúban a község lakói közül 42-en áldozták életüket. A továbbfejlődő ipar hatására a két Világháború között a községben és a bányatelepeken a lakosok száma közel kétezer fővel gyarapodott. Az 1930-as években a lakosság többsége a bánya és ipartelepek környékén élt: Tokodaltárón, Tokod-Üveggyárban, Ebszőnybányán, Ótokodbányán, Újtokodon, Öregakna kolónián. A kézműves kisiparosok száma is jelentős volt. Az 55 iparos között találunk borbélyt, bognárt, bádogost, cipészt, csizmadiát, szabót, kőművest, kovácsot, hentest és mészárost, fodrászt, órást és 10 vendéglőst. Gazdasági szervezetei közül említésre méltó a Hitelszövetkezet. Rendkívül élénk volt a társadalmi és kulturális élet, több mint 20 egyesület jött létre a két Világháború között, ami a területi széttagoltság következménye volt, mivel az ipartelepek egymástól és a községtől is távolabb helyezkedtek el. Különösen Tokodaltárón és Üveggyárban volt magas az egyesületek száma. Az oktatást is hasonló tagoltság jellemezte. A községben 6 tanerős felekezeti iskola működött, a bányatelepen 6 tanerős bányaiskola, az üveggyárban állami kezelésben 3 tantermes, 3 tanerős iskola volt. Népkönyvtára 1927-től működött, a másikat tíz évvel később a Tokod-Üveggyári Állami Iskolában létesítették. A községben 1923-tól 2 tanerős Iparostanonciskola is működött. A II. Világháború harcai 1945. március 25-én fejeződtek be Tokod területén. Az ipari üzemeket a szocialista iparosítással tovább fejlesztették. A bányában és az Üveggyárban, ahol 1966-tól opál és ólomüveget is gyártottak, egyre több dolgozó talált megélhetést. A gazdaságban dolgozókat az 1959-ben megalakult Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és melléküzemágai foglalkoztatták. Az utóbbi években a bányák visszafejlesztésével a község lakói más munkalehetőséget találtak. Közigazgatásilag 1984-88 között Esztergom vonzáskörzetéhez tartozott. Jelenleg Tokod és Tokod-Üveggyár tartozik össze, Tokodaltáró 1992. december 1-jével önállósult.



http://kd.bloglog.hu/page/13/
komment

Annavölgy

2013. szeptember 29. 14:47 - Andre Lowoa

Annavölgy 949 lakosú (2010. január 1.) község Dorogtól 10 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1997. január 1-eje óta önálló község, előtte Sárisáphoz tartozott. Területén a középkorban egy Ugan nevű falu állt.
Ugan (Ogan) nevét az oklevelekben 1181-ben említik először Vgan alakban. Ekkor az esztergom-szentkirályi keresztesek birtokaként, s Tokod és Munkád szomszédaként van említve. 1193-ban Hugan alakban volt nevezve, s említve van még, hogy Ebszőny-ből vezet út ide. 1269-ben Ogan, 1284-ben Vgan alakban írták nevét. Tokod-tól délre feküdt, Sárisáp határának északnyugati végén, Annabánya vasúti megálló mellett, Ny-ra.
Annavölgy nevét először 1781-ben említik a források. Ekkor kapott Rückschuss Antal engedélyt szénkutatásra, melynek eredményeképp a dorogi szénmedencében megkezdődött a szénbányászat. Az 1970-es években a vízbetörések miatt ellehetetlenült a bányászat, az annavölgyi bányát 1975-ben zárták be. A település mára üdülőfaluvá vált. Az egykori bányavágatban sóbarlang kialakítása folyik, ahol inhalációs sóoldat igénybevételével légúti betegségekben szenvedőkön próbálnak meg segíteni. Tervezik bányászati témapark kialakítását is.
Máig működik 1912-ben alakított sportegyesülete.

http://kd.bloglog.hu/page/13/




 Szent Borbála kápolna

A település elsô megnevezése 1842-ben a sárisápi anyakönyvekben "Kôszénbánya". 1847-tôl Anna-Thal a neve. 1887-tôl nevezik Annavölgynek. 1926. augusztus 20-án szentelik fel irodaépületbôl kialakított kápolnáját. 1947-ben expositura. 1948?1956 között ismét Sárisáp filiája. 1957-tôl önálló lelkészség. 1974-ben új kápolnát (77 m2) és lelkészlakot kap. Átmenetileg a sárisápi plébános látja el.

Anyakönyvek: 1947-tôl, a korábbiak Sárisápon.

komment

Úny

2013. szeptember 29. 14:46 - Andre Lowoa

Úny 733 lakosú (2010. január 1.) község Pilisvörösvártól 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. A régészeti leletek arra utalnak, hogy az őskortól lakott hely volt Úny és környéke: rézkori, bronzkori, kora vaskori cserepek egyaránt előkerültek. A Baráthegyi-dűlőben római és Árpád-kori lakóházat és gödröket találtak. A régészeti leletek az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban láthatóak.
Figyelemre méltó négy nemesi kúriája, amelyek megőrizték eredeti állapotukat. Érdemes megtekinteni a Deák Ferenc u. 22. sz. alatti, 200 éves lakóházat, amely hűen tükrözi a kor paraszti lakóház-modelljét. A község hosszú időn keresztül a közbirtokosoké volt, így katolikus temetőjében több Esztergom megyei jeles család síremléke, sírköve megtekinthető. Ugyancsak értékesek az Öregtemető és a zsidó temető megmaradt sírkövei.
Érdekes élményt jelent a „község polihisztora”, Varga László ásvány és kőzet magángyűjteményének a megtekintése.
A település határában néhány régi pince a korábbi szőlőkultúrára és gyümölcstermesztésre (szilva, körte) emlékeztet. A Tabán felett és a Rezső-hegyen telepített akácos, valamint feketefenyő erdők vannak. A Páskomban és a Rezső-hegyen erdősztyeppés liget található. A patakvölgyek mélyebb részét nádas borítja és fűzfabokrok kísérik.
* 1794-ben emelt református templom, amely késő barokk stílusban épült. 1931-ben toronnyal egészült ki.
* A katolikus templom a maga nemében egyedülálló, hiszen középkori alapokkal rendelkezik, s egy ideig a reformátusoké volt.
* Bozay-kúria
* Chlebovits-kúria
* Valovits-kúria


http://kd.bloglog.hu/page/13/




 Szent Mihály templom

Első okleveles említése 1193-ból származik, amikor is III. Béla megerősíti a fehérvári kereszteseket únyi birtokukban. 1588-ban az elpusztult helységek lajstromában szerepel. Az 1732-es visitatio canonica szerint Csév filiája és 51 katolikus és 42 református háza van. A templomot, amelyet a kálvinisták az előző, Szent József templom alapjaira építettek, a katolikusok elveszik és Szent Mihály főangyal tiszteletére benedikáltatják. Az 1755. évi visitatio canonica már arról tudósít, hogy a község lakosai közül 111 katolikus, 214 református; iskolamestert is fogadtak, de tanítványai nincsenek. A reformátusok 1794-ben építenek új templomot. Úny 1787-ben lesz helyi lelkészség, 1810-ben plébánia. 1867-ben nagy tűzvész pusztít. A Vallásalap, mint kegyúr 1907-ben renováltatja a templomot (100 m2) és az egyházi tulajdonban levő plébániaházat. – Átmenetileg a máriahalmi plébános látja el Úny plébániáját.

Anyakönyvek: 1787-tôl.
komment

Máriahalom

2013. szeptember 29. 14:46 - Andre Lowoa

Máriahalom 672 lakosú (2010. január 1.) község Pilisvörösvártól 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. A bronzkortól lakták, római és középkori leleteket is feltártak itt a régészek. A faluról először 1255-ben tettek említést Terra Keroa (Keroa földje) néven. 1271-től egységesen a Kerwa név fordul elő írásos formában, 1471-től a Kyrwa, a török korban Kirbaként tettek róla említést. A község neve feltételezések szerint szláv eredetű (a kriva jelentése görbe), a néphagyomány szerint egy nem tisztázott korból származó téglának köszönheti nevét, ezen a Kriw felirat volt olvasható. 1783-84-ben Kirvaként említik, a falu első, 1796-os pecsétjén a Kerwa elnevezés állt, a németek Kirwallnak nevezték. 1936. július 1-jétől Kirva a Máriahalom nevet viseli.
A település mai területén 11 kőkorszaki kőeszközt találtak, a bronzkor idején már mezőgazdasági termelés folyt a területen, ebből az időszakból agyagedényeket tártak fel. Később a kelták telepedtek meg a vidéken, őket követték a rómaiak, a település mai helyén három római villa is épült.
A korai Árpád-korban csak szórványtelepülések voltak a falu mai területén, később alakult ki az állandó település, 1255-ben említik először oklevél Terra Keroa (Keroa földje) néven. 1273-ban az óbudai apácák tulajdonába került, akik jobbágyaikkal halastavat építettek, amelynek maradványi ma is megtalálhatóak. A középkori lassú fejlődésnek a török hódítás vetett véget.
1526 után állandósultak a háborúk, a terület fokozatosan elnéptelenedett, a táj elvadult, ennek ellenére az 1570-es adólajstrom idején a környék falvai közül Csolnok és Kesztölc mellett Kirva is lakott volt, 8 családban összesen 12 adózót írtak össze, a nevek alapján feltételezhetően magyar falu volt. A 17. században már nem szerepel egyetlen összeírásban sem, elpusztult.
A török kiűzése után Kirva újra az apácák birtoka lett, majd a klarisszák 1782-es feloszlatása után a Vallásalap tulajdonába szállt át. A falu első újkori lakói Csolnokról érkeztek, azonban az elvadult határnak csak hatodát tudták megművelni. A munkáskezek és adózók hiánya miatt II. József 1784-ben felgyorsította a még lakatlan, ritkán lakott területek benépesítését, így Kirvára is a Német Birodalomból érkeztek betelepülők, akiknek 10 évnyi adómentességet ígértek.
A Vallásalap telepítési biztosa irányította a betelepítést, a tevékenységének köszönhetően egy év alatt 100 család jelentkezett főleg Württemberg tartományból, akiknek a 10 évnyi adómentességen felül még házat és gazdasági felszerelést is ígértek. A családok 1785 nyarán hajóztak le a Dunán Almásfüzitőig, néhányan életüket vesztették az út során. A telepesek Füzitőről Csolnokra és (Pilis) Csabára kerültek, ugyanis a telepítési biztos által ígért kész házak és gazdasági felszerelés helyett csak egy ritkán lakott, elvadult puszta várta őket. 1786 márciusáig nem történt érdemi változás az ügyükben, így a telepesen a Helytartótanácshoz fordultak panasszal, ennek eredményeképpen a 1786 nyarán megkezdődött a falu építése. A betelepülés után egy évvel megkezdődött az igaerő, a gazdasági- és háztartási felszerelések szétosztása. A németországi telepesekhez 6 belső telepes család is csatlakozott, ők is németek voltak, közülük négy Csolnokról (köztük a falu első lakói), kettő Taksonyból érkezett. 1786 nyarának végére elkészült a parasztok és iparosok 50 háza, ezekbe költözött a 300 telepes, 1787-re a zsellérek házai is felépültek. A korábbi elvadult puszta rövid időn belül termő kultúrtájjá változott, az 1800-as években káposzta, kender, búza, rozs, kukorica és burgonya termesztése mellett szőlőműveléssel is foglalkoztak a falu lakói.[8]
Barokk stílusú római katolikus temploma 1820 és 1822 között épült Szent János tiszteletére. 1848 szeptemberében 15 máriahalmi nemzetőr szolgált Görgey Artúr Buda felé előrenyomuló csapatában. 1866-ban kolerajárvány pusztított a faluban, amely 72 áldozatot követelt (a népesség 15%-ka), a megfogyatkozott népesség pótlására több család érkezett Perbálról és Csolnokról. A népesség nyelvi összetétele nem változott, továbbra is 95%-ka német anyanyelvű volt, azonban a lakosság negyede beszélt magyarul is. A századfordulón a máriahalmiak döntő többsége, 80%-ka mezőgazdaságból élt, a foglalkoztatottsági szerkezetben meghatározó volt még a kereskedelem és az egyre növekvő jelentőségű bányászat is. A huszadik század kezdetén javultak a piacra termelő gazdák szállítási lehetőségei, 1896-ra kiépült a Budapest-Esztergom vasútvonal, amelyet Pilisjászfalunál tudtak elérni. 1910-ben megkezdődött a Dorogra vezető 13 km-es makadámút építése.
Az első világháború alapjaiban változtatta meg a falu mindennapjait; a fiatal férfiak döntő többsége - 52 fő - behívót kapott, a népesség megélhetése szempontjából elengedhetetlen mezőgazdasági munkák során a hiányzó munkaerőt nők, gyerekek és idősek pótolták. A viszontagságos körülmények között betakarított terményeket rekvirálták, a háborút követő zűrzavaros időszak során tovább romlott a helyzet, 1919 augusztusában a megszálló román csapatok kifosztották a települést, a lovakat, bort, szénát és a gabonát is elszállították.
* Késő barokk stílusú római katolikus temploma
* Török-kút, melyet a hagyomány szerint még a törökök építettek.
* A Szőlőhegy pincesora.
* Darányi-kúria



http://kd.bloglog.hu/page/13/



komment

Epöl

2013. szeptember 29. 14:45 - Andre Lowoa

Epöl 622 lakosú (2010. január 1.) község Nyergesújfalutól 16 kilométerre, délre fekszik. Epöl község már a magyarok honfoglalása előtt is lakott település volt, amit a falu határában előkerült régészeti leletek is bizonyítanak.
Első írásos említése 1225-ből maradt fenn Epely néven. A későbbiekben Epel, Epeei, Epöll és Epely néven említik a különböző források.
Epöl első ismert lakosa és birtokosa Epelyi Vendégi volt, aki 1225-ben az esztergomi káptalan előtt hitelesítette, hogy epelyi földjét, rétjét és haraszt nevű erdőrészét jobbágyainak beleegyezésével Epelyi Benedeknek és fiá­nak Motodnak 4 '/2 márkáért eladja.
Epöl vidékét a tatárok 1242 tavaszán végigpusztították, amit a község lakossága elég hamar kihevert.
Epélyi Benedek családján kívül a királynéknak is voltak birtokai Epölön. Az itt élők egy része hadba szálló jobbágy volt, más része pedig az eszter­gomi és budai királyi udvarnak szállított meghatározott mennyiségű bort évente.
V. István király 1270. július 26-án Epölt, valamint bort adományozó jobbá­gyait az esztergomi káptalannak adományozta. Az epöli jobbágyok ezt zo­kon vették, mert királyi jobbágyként előnyösebb, kiváltságosabb helyzet­ben voltak, mint a nagybirtokosok jobbágyai.
IV. László király 1274-ben megerősítette atyjának V. Istvánnak az esztergomi káptalannak tett adományát, amit X. Gergely pápa 1275. január 5-én Lyonban keltezett leiratával hagyott jóvá. Az adományozó okiratban olvasható az alábbi idézet:
„ Ez a falu a királyi asztal, vagyis a budai királyi pince szolgálatára volt (ad Regiom mentem, sen clicém regale de Buda). Az ehhez a földhöz tartozó szőlőművesek Magyarország királyainak, a mi ősatyáinknak évenként szolgálatuk címén, ősi kötelezettségük révén bizonyos mennyiségű bort szoktak szolgáltatni, I. István király Őket, valamint a falu, illetve a föld ös­szes szőlőit a felszereléssel, a haszonnal és joggal együtt, a neki és nekünk is kedves esztergomi szent káptalannak ajándékozta… ”
1284-ben IV. László felesége Erzsébet királyné az Epölön lévő birtokaiból, újabb birtokrészt adományozott a káptalannak.
A 14. és 15. századból két epöli peres ügyről maradt fenn rövid feljegy­zés.
Az 1526-os mohácsi vész után a törökök fokozatosan végigpusztították a Duna jobb partján fekvő településeket.
Az esztergomi járás legtöbb falva, köztük Epöl is 1532-ben elpusztult. Több mint száz év elteltével válik újra lakott településsé. Az első magyar betelepülők mellett szlovák és német telepesek is érkeztek a faluba. A re­formátus magyarok 1714-ben elköltöztek a faluból. A faluban megtelepe­dett szlovákok és németek a római katolikus vallású magyarokkal kötött vegyes házasságok következtében a múlt század végére elmagyarosodtak.
A falu férfi lakossága közel két évszázadig szén- és kőzetbányászatból élt, ezek megszűnte után pedig a környéken folytattak különböző tevékenysé­geket. Mindemellett a helybéli lakosság egy része a mezőgazdaságból tartja fenn magát.
A község jelentősebb műemlék jellegű épülete az 1805-ben felépített késő barokk római katolikus templom. Figyelemre méltó három oltára közül a főoltár, amely fából készült, s a román stílus jegyeit viseli magán.
Ugyancsak megtekintésre érdemesek az oltárokon lévő szobrok is. Több művészeti értékű festménye között a főoltárkép is említésre méltó, amely Jézus keresztelését ábrázolja a Jordán folyóban. A szertartásokhoz használt kegytárgyak közül is számos értékes darab van a templomban.

http://kd.bloglog.hu/page/13/



 Keresztelő Szent János templom

Középkori templomáról az 1701. évi visitatio canonica emlékezik meg: „Epöl Bajna fiókja, amelynek temploma 200 év előtt egész az alapokig szétzúzatott.” Az 1732-es visitatio canonica szerint a régi alapokon építik az új templomot a falutól ezer lépésre. Éppen messzesége miatt 1802-ben lebontják, és anyagából 1805-ben a mai, késő barokk, műemlék templomot (230 m2) emelik. A régi templom helyét „az öreg-szentegyház dűlő” őrzi. 1952–69 között a templomot és az egyházi tulajdonban levő lelkészlakot felújítják.
V. István koronázásakor az esztergomi érseknek adományozza. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint Balázs nevű plébánosa 3 garast fizet. Az 1629-es, Pázmány-féle összeírás, amely az esztergomi káptalan 1397. évi statútumaihoz kapcsolódó jegyzékén alapszik, „Epel”-t az exempt plébániák között említi. A török után Bajna filiája. 1790-től, ahogy Bajna káplánt kap, minden harmadik vasárnap van itt szentmise, 1833-tól pedig minden vasárnap. 1947-től önálló lelkészség.
komment

Bajna

2013. szeptember 29. 14:44 - Andre Lowoa

Bajna 1932 lakosú (2010. január 1.) község a Gerecse keleti szélén, Nyergesújfalutól délre, 14 kilométerre fekszik. Bajna írott történelme a 11. századig vezethető vissza, hiszen már 1087-ben egyházashely volt. Királyi földjét 1293-ban és 1295-ben is említik.
Bajna 13. század vége körül a környék egyik legnagyobb birtokosaként említett Zovárd Vécs ágából származó Miklós főlovászmester és utódai birtokába került. 1322-ben a nemzetségből származó Miklóst és Péter nevű testvérét hamis pénzveréssel vádolták meg, miután a vád bebizonyosodott, birtokaikat Károly Róbert király elkoboztatta, és csak évtizedek múltán sikerült azt visszaszereznie a nemzetség Domokos nevű tagjának. Bajna Zsigmond király uralkodásának vége felé már a Both család birtoka volt, aki innen vette előnevét is. Templomát 1484-ben építették, egy hajóval, gótikus stílusban. Sándor Mihály kegyúr 1751-55 között átépíttette. A templom Simor János esztergomi érseknek, aki korábban itt szolgált, a jóvoltából kereszthajóval és két mellékhajóval bővült 1885-1891 között. Figyelemre méltó a falba illesztett faragott gótikus szentségfülkéje és bélletes kapuja. 1688-ban visszaállították a plébániát, melynek irattára az 1706-os harcok folyamán elpusztult.
Egyébként Simor János építtette az iskolát is a szeretett híveinek. A közeli csimai kálvária egy török időkben elpusztult falu (Csimaföld vagy Csimaszombat) temploma helyén emelkedik, ősi vörösmárvány kereszttel. Az 1732-es vizitációban ezen kívül Sárás elpusztult települést is említik. Bajna hírét azonban mégsem ez keltette, hanem az ún. Sándor-Metternich-kastély. A 19. század harmincas éveiben élt Sándor Móricot öntörvényű, hirtelen haragú embernek tartották, aki fogadásból még a kastély erkélyéről is leugratott a lovával. A ló belepusztult a mutatványba, Sándort viszont még most is ördöglovasként emlegetik a bajnaiak. A gróf a szerelmének, a hírhedt Metternich kancellár lányának, Leontinának építtette át Bajnán az ősi családi fészket, a bajnai kastélyt Hild József tervei alapján.
A Sándor-kastély a XVIII. században épült. 1834-ben Hild József alakította át gróf Sándor Móric híres „ördöglovas” megbízásából. Az egyemeletes, klasszicistává formált épület ekkor kapta négy korinthoszi oszlopos portikuszát. Belsejének legfőbb értéke a két díszterem: az egyiket pompeji jellegű, klasszicista mennyezetképek díszítik, a másikban görög vázaképeket utánzó freskók találhatóak.
  • Csimai-kálvária
  • 1778-ból származik a műemlékjellegű barokk kőkereszt



http://kd.bloglog.hu/page/13/




 Szent Adalbert templom

A gótikus műemlék templom 1481-ben épült. Plébánia középkori eredetű, és mert Bajna a török idôben is lakott maradt, nem pusztult el. A XVI. századból Balázs és Jeromos plébánosai ismertek, a török utáni időkben pedig első plébánosa Horvátovics György volt. 1693–98 között átmenetileg licenciátusok vezetik, innen azonban folytonos a plébánosok sora.
Bajna 1701-es visitatio canonica szerint filiái: Tokod, Nagysáp, Epel, Héreg, Sárisáp. A plébánia feljegyzései 1706-ban megsemmisültek. 1706. október 30-án Bajnát tatai rác és német hadak éjjel meglepték és a lakosságot mindenükbôl kifosztották.
A templomot Sándor Mihály kegyúr átépítteti 1751–55 között. Mai méretét (460 m2) 1885–91 között nyeri el, amikor Simor János hercegprímás adományából kereszt- és mellékhajókkal megnagyobbítják.
A II. világháború súlyos kárait a templomon és az egyházi tulajdonban levő plébániaházon a hívek támogatásával javítják ki. Műemlék jellegű az 1778-ból származó barokk kôkereszt.
komment

Nagysáp

2013. szeptember 29. 14:43 - Andre Lowoa

Nagysáp 1562 lakosú (2010. január 1.) község Nyergesújfalutól délre, 12 kilométerre fekszik. Nevének eredete vitatott, a helyi szájhagyomány szerint „nagy sápot” szedtek a zsellérektől. Már az őskor óta lakott hely, a régészeti leletek szerint. A Kerekdomb-majorban őskori cserepeket találtak. Órisápon bronzkori cserepek és urnasírok maradványai kerültek elő. Avar és kelta edénytöredékek szintén találhatók a falu határában. Római edények és , sőt római telep nyomára is bukkantak. A Gedáshegyen (Gedás-domb) Árpád-kori sáncok maradványai vannak. Írásos nyomuk nem maradt.
Megmaradt, s még a XVIII. században is látható volt a község Szent Mártonról elnevezett temploma, amelynek maradványai az 1701. és 1732. évi főesperesi vizsgálatok idején még láthatók voltak. Ennek alapjaira Sándor Mihály építtet 1732 és 1735 között új templomot. Ezt azonban 1887-ben villámcsapás elpusztította. Helyét ma kereszt jelöli.
A település első okleveles említése 1248-ból való. Középkori magva Úrsáp (Órisáp) és a Gedás-dombi Baár-Kalán nemzetség megerősített szálláshelye. Királyi birtok volt. Plébániája középkori eredetű. A falut a török elpusztítja. 1688-tól Bajna filiája. 1701-ben 10–15 katolikus és 200 kálvinista él a faluban. Az 1755-ös visitatio canonica szerint már 237 katolikus.
A Metternich-család emeli a jelenlegi templomot 1899- ben, felhasználva a régi faragott köveit is.
A falu határát a Keleti-Gerecse északnyugat–délkeleti irányú, mindössze 160–250 méter magas löszös dombhátai jellemzik. A határában eredő kisebb patakok vizét a Bajnai-, a Bajóti-patak szedi össze, a teraszos eróziós völgyek feldarabolták a térszint, és medencedombsággá formálták. A sűrű völgyhálózat a nagyméretű erózió következménye. A dombsorok közötti völgyben található Nagysáp, a tájegység legszebb természeti környezetű települése. A község lakossága állandónak mondható, és területe csak meghatározott népességet tud eltartani. A munkaképes lakosság a környező települések ipari üzemeiben, bányáiban illetve a termelőszövetkezetben talált munkát. A rendszerváltás után mindezek megváltoztak, mert a bányászat megszűnt, az ipari üzemek kapacitása kisebb lett. Kiútként a falusi turizmus megtelepítése látszik reális célnak. Ehhez járul hozzá az attrakciók nagy számú jelenléte és szükséges az itt élők egyetértő magatartása is.


http://kd.bloglog.hu/page/13/



 Szentháromság templom

Plébániája középkori eredetű. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint Kelemen, órsápi plébános 2 garast fizet. A falut a török elpusztítja. 1688-tól Bajna filiája. 1923-ban lelkészség lesz, 1925-ben újra plébánia. 1948-tól szaléziak vezetik 1950-ig. Péliföldszentkereszt plébánia jellege 1970-ben megszűnik és filiaként Nagysáphoz kerül 1972-ig. A Gedás-dombi szállásterületen állott valószínűleg Sápnak Szent Mártonról nevezett azon ősi temploma, amelynek maradványai az 1701. és 1732. évi főesperesi vizsgálatok idején még láthatók voltak. Ennek alapjaira Sándor Mihály építtet 1732 és 35 között új templomot. Ezt azonban 1887-ben villámcsapás pusztította el. Helyét ma kereszt jelöli. A kegyúr, a Metternich-család emeli a jelenlegi templomot (104 m2), felhasználva a réginek faragott köveit is. 1899-ben szentelik fel. A plébániaház egyházi tulajdon
komment

Sárisáp

2013. szeptember 29. 14:42 - Andre Lowoa

Sárisáp 2821 lakosú (2010. január 1.) község Dorogtól 20 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település nevének Sár előtagja a falu mellett folyó Öreg-patak egykori Sár nevéből származik. A sár: nedves, sáros, agyagos föld jelentésű főnévből lett "Sár" víznév jelentését a későbbiekben összekapcsolták a nyelvjárásbeli sár(i) szó sárga jelentésével. A Sáp szó a Bár-Kalán nemzetség ősi birtokának neve volt. A két szó összekapcsolásából alakult ki a település későbbi neve.
A település és környéke már a kőkorszak óta lakott hely volt. Területén feltárták a kőkori ember nyomait, és egy bronzkori földvár maradványai is előkerültek. De a kelták is megtelepedtek a környéken. Itt állt valamikor a rómaiak által alapított Quadriburg nevű település is.
A település neve az oklevelekben 1193-ban: via Sap (Dl.724), 1248-ban pr. Sap, 1266-ban Saap, 1269-ben Vrsap ~ Vrusap , 1281-ben Saap, 129?-ben Wrsaap, 1332-ben Orsap, 1340-ben Sap alakban van írva.
A Sáp-nak, vagy Úrsáp-nak nevezett falu esetleg hercegi hercegi birtoklástól kapta azÚr nevet.
1248-ban a Bár-Kalán nemzetség -be tartozó Pousa fia Nána, Sáp egyötöd részét Petus fia Job-nak adta cserébe. Az új birtokos Sápi vagy Úrsápi nemesek is a Bár-Kalán (Bor) nemzetségből származtak.
1266-ban Gergely fiai beleegyeznek Berény eladásába; ezek a többi Úrsápival Udvarnok szomszédosai.
1302-ben Péter fia Pouka is birtokos a településen. 1344-ben Sáp papja 1 gs. pápai tizedet fizet az oklevelek adatai szerint. Ebszőnyből (Ebszőnybánya) út vezet ide (1193). Berény (1266, 1269), Munkád és Kövi (1269), Udvarnok (1281, 1295), Bajna, Nyék és Kövi (1340) határosa volt, Kövitől északra feküdt. 1389-ben nevezik először mai nevén a falut az oklevelek.
1570-ben a törökök által végzett összeíráskor már mint lakatlan hely szerepel (Sárisáp puszta néven). A XVII. század végére, a XVIII. század elejére népesül be újra a falu.
A falu főként mezőgazdaságból élő lakossága életét a XVIII. században itt talált barnaszén nagyban megváltoztatta.
A két világháború közötti időben a lakosság mezőgazdaságból és bányászatból élt. Az 1920-as években azonban a munkahelyek nagyarányú csökkenése miatt a falu lakosai közül is sokan kivándoroltak, főként Németország-ba, Hollandia-ba, Franciaország-ba és Belgium-ba. A második világháború után, 1946-1947-ben a lakosok közül sokan települtek át Szlovákiába, Nyitrabányára, mai nevén Handlovába és környékére.
* Római katolikus templom: – Barokk stílusú műemlék épület 1776-ban épült az előző, középkorban épült romossá vált templom helyére.
* Plébánia: – A középkori eredetű épület 1332-37 között épült.
* Kálvária: – Népi-barokk stílusban, az 1700-as években épült.


http://kd.bloglog.hu/page/13/



Szent Imre-templom

Egy 1181. évi oklevél határjárással kapcsolatban említi elôször. Korai birtokosait nem ismerjük. 1453-ban Újlaki Miklós a birtokos. A mellette elfolyó Öregárok középkori neve Sár. Ettôl kapta a falu a Sári elônevet. 1543 táján elpusztul. Az újraéledô helység lakosai a felszabadító harcok alatt Bajnára és Nagysápra menekülnek. A XVIII. sz.-ban nagy számban szlovákok települnek le. Plébániája középkori eredetű. Az 1332?37. évi pápai tizedjegyzék Sápnak Pál nevű plébánosát említi. A török alatt plébániája megszűnik. Az 1701. évi visitatio canonica mint Bajna filiájáról számol be róla. 1787-ben helyi lelkészség, 1811-től pedig ismét plébánia. A plébánialakot egy 1750-ből származó kocsmaépületből alakították ki. Az 1701. évi visitatio canonica jelentése szerint Szent Imre tiszteletére szentelt, középkori temploma romként pusztul. Rendbe hozzák, és a mai, barokk, műemlék jellegű templom (185 m2) elkészültéig, 1766-ig használják. Ma helyéről sem tudunk biztosat. A kőszénbányászat következtében a község rohamos fejlődésnek indult. Ezért kápláni állást szerveznek 1928-ban, hogy a közelében kialakult és hozzátartozó Annavölgyet, amely 1926-tól már kápolnával rendelkezik, el tudják látni. A második világháborúban a községben 116-an vesztik életüket. A templom súlyosan megrongálódik, tornya leomlik. 1946-ban 800 hívő a plébánossal együtt Szlovákiába települ. 1946-ban elvégzik a legszükségesebb, 1964-ben pedig a teljes renoválást a templomon és a plébániaházon. 1974-ben Kákonyi Asztrik OFM készít keresztutat, 1978-ban harangszentelést tartanak. 1982-ben a hívek összefogásával új plébániaépület épül. A község határában 1926-ban ókeresztény sírkápolna alapfalait tárták fel. A romokat földdel újra befedik.
komment

Dág

2013. szeptember 29. 14:41 - Andre Lowoa

Dág 946 lakosú (2010. január 1.) község Dorogtól 11 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1222-ben említik először az oklevelek, Dagu alakban. 1238-ban Dag, 1283-ban Daag, 1332-ben Dag alakokban fordul elő.
1262-ben Mária királyné Herman comesnek adományozza a falut. Ekkor már Szent Mihályról elnevezett temploma is említve van.
1323-ban Károly Róberttől a Vitéz család kapja adományba Dágot, de később visszavette, majd az 1300-as évek végén Vörös László-nak adta.
1364-ben Péter és Herman van tulajdonosaként jegyezve.
1415-ben Garai János közbenjárására újból a Vitéz családé, aki 1472-ben az esztergomi főkáptalannak adományozta.
Dág sem kerülhette el a török pusztítást, mert az 1570-évi adóösszeírás már lakatlan pusztaként említi.
A falu csak az 1700-as évek elején települt újra, nagyrészt felvidéki szlovák telepesekkel, majd kédőbb a környező településekről átköltöző németekkel.
Az 1715-1720-as adóösszeírásban Kiscsév-hez tartozó puszta.
1732-ben már az esztergomi káptalan birtokaként jegyzik fel.
1805-ben különvált Kiscsév-től, de nem sokkal később a közben pusztává vált Kiscsévet is hozzácsatolják.
* 1826-ban klasszicista stílusban épült római katolikus temploma.
* Dág nevezetes röplabdacsapatáról is, amely 2008-ban, története során először elődöntőbe jutott a magyar bajnokságban.


http://kd.bloglog.hu/page/13/




 Alexandriai Szent Katalin-templom

A Dag, Daag, Tág néven szereplő középkori településnek, amely a maitól távolabb, a Dági patak táján feküdt, legrégibb okiratos említése 1262-ből való. Már ugyanezen időből ismert Szent Mihályról nevezett temploma is. Az 1332-37. évi pápai tized-jegyzék szerint Miklós nevű plébánosa 2 garast fizet. A középkori település és a plébánia a török időben elpusztul. Az 1570. évi török összeírás lakatlan pusztaként jegyzi fel. A török kiűzése után az esztergomi káptalan szlovákokat és németeket telepít le. Az 1732-es visitatio canonica ezt jelenti: - Káptalani birtok. Kesztölchöz tartozik (amely pedig filiája Nagy-Csévnek). Temploma nincs. Gyónóképes katolikus 105. Az 1755-ös visitatio canonica arról számol be, hogy - Dágnak 2 fakeresztje van: az egyik a faluban a harangláb mellett, a másik a temetőben. A tisztán katolikus lakosok lélekszáma 252.

Első temploma 1770-ben üpült fel. 1787-ben Csolnok filiája lesz, 1805-ben pedig újra plébánia.
1826-ban a kegyúr, az esztergomi káptalan építteti a ma is látható, műemlék jellegű, klasszicista templomot (193 m2). Renoválva 1901, 1928 és 1958-ban. Új orgonája 1963-ban készült. A plébániaépület egyházi tulajdon.
komment

Csolnok

2013. szeptember 29. 14:40 - Andre Lowoa

Csolnok 3253 lakosú (2012. január 1.) nagyközség Dorogtól 6 kilométerre, délre fekszik. A Római Birodalom idején "Gardellaca"-n (mai nevén: Tokodon), [5] a római "LIMES"-t védte az ide épített CASTRUM erődítmény és benne szolgáló légió. Aquincum-ból (Óbuda) az erődhöz vezető út, valószínűleg Csolnokon át vezetett. A mai Annavölgyi erdőn keresztül vezető út néhány részén megtalálhatóak a korabeli római út alapjának eredeti részei. Azt, hogy a későbbi Csolnoknak volt -e lakossága ebben az időben, nem lehet pontosan tudni.
Esztergom környékén, a dunántúli területen számos korabeli római helység volt. Elképzelhető, hogy a későbbi Csolnok is lakott volt már ebben az időben. Három légió állomásozott Esztergom SALVA környékén és élükön consularis helytartó állott. Csolnokhoz legközelebb (5-7 Km) a GARDELLACA CASTRUM-ja volt, Bregetioban (Újszőny) egy légió megtelepült, ezt Alsó-pannóniához csatolták.
Csolnokról az első írott emlék 1232-ből maradt fenn, amikor a Csolt nemzetség ősi birtoka volt. 1262-ben a szolgagyőri vár tartozéka, de az óbudai klarisszáknak is volt itt birtokuk. Az apátnő 1263-ban a rend csolnoki szőlőjéből átengedett egy részt a Nyulak szigetén (ma Margit-sziget) a domonkos-rendi apácáknak. Plébániája az 1332-1337. évi pápai tized jegyzékében már szerepelt, s akkor a budai főesperességhez tartozott. Az 1531. évi adóösszeírás szerint Csolnok még mindig a Nyulak szigeti apácák birtoka.
A török hódoltság alatt a falu - egyelőre még - lakott hely maradt. Az 1569. évben Pilis megyéhez tartozott, s ebben az időben 10 jobbágytelek után adózott. Lakói református vallású magyarok voltak, szervezett egyházközséggel és templommal. Egy évvel később már csak 8 porta fizette az adót. A falu és határa a budai pasa, illetve az esztergomi bég fennhatósága alá tartozott. II. Mátyás 1608-ban az egész falut a budai klarisszáknak adományozta. Az 1647. évi esztergomi összeírás szerint 6 porta után volt adóköteles a falu. Az „elnéptelenedés” 1696-ban vált jelentőssé, a felszabadító háborúkkal járó pusztítások és betegségek miatt, de néhány év múltán ismét benépesült.
A török uralom után a felszabadult országrészek elnéptelenedettsége elkerülhetetlenné tette a betelepítéseket. A gazdasági fellendülés és a munkaerő biztosítására, a „rebellis” magyarok ellensúlyozására, német és szlovák lakosokat kellett a magyar falvakba betelepíteni. A betelepítéseket a Habsburg hatóságok, az Udvari Haditanács, az Udvari Kamara, majd később a gazdagabb földesurak szervezték és bonyolították le. Csolnokra szinte kizárólag német ajkú - „sváb” - lakosokat telepítettek be, különböző német tartományokból.
A Dorog-Esztergom vidék szénbányászatának első írásos emléke Csolnokhoz fűződik. 1781. január 21-én Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász és Krempf József Csolnok német nyelvű bírája írásban megállapodott a Miklósberek területén kitermelt szén ellenértékének befizetéséről. A kitermelt szén mintegy 50 mázsa, ami a paplak fűtésére elegendő volt. A szénbányászat egészen az 1970-es évekig tartott, és a termelési csúcs éveiben ez több millió tonna szenet jelentett évente, az egész "szénmedence" tekintetében. Volt bányászok és bányamérnökök szerint, még több száz évre elegendő szén maradt a térségben a föld alatt.Az 1990-es években felújították a Borókási tárót,de a termelés nem indult újra.Manapság a bányáknak csak romjait lehet látni.A településen működő bányászati múzeumban megtekinthető a település bányász múltja.
A faluban még élő idősebb emberek elbeszélése szerin 1944. december 24-én - szentestén - a falu nagy többsége az éjféli misén volt a templomban, majd sietve igyekeztek haza, mert már ágyúdörgéseket hallottak. Csolnok lakossága nagyon megszenvedte a II. világháborút, mert itt záródott Budapest ostromgyűrűje. Az elbeszélések szerint Dág felől jött be az első orosz tank amit a németek a falu végén levő majorságnál, a kanyarban kilőttek. A Vörös Hadsereg Battonyánál 1944. szeptember 23-án érte el a trianoni országhatárt. Az orosz csapatok Rogyion Jakovlevics Malinovszkij (a 2. Ukrán Front parancsnoka) és Fjodor Ivanovics Tolbuhin (a 3. Ukrán Front parancsnoka) marsallok irányítása alatt nyomultak előre az országban. A második világháborúban a Magyarországon harcoló 2. és 3. Ukrán Front csapatai Esztergomnál egyesültek. Ezzel 1944. december 26-án bezárult a gyűrű a Budapesten és környékén védekező német és magyar haderő körül. A főváros ostroma 1944. december 30-án kezdődött és 1945. február 13-án Buda orosz elfoglalásával ért véget.
1953-tól kezdve a kommunisták lágert működtettek a területen, ahol különféle - jellemzően koncepciós - perekben (például: szórólapterjesztés, vagy vallásos tevékenység miatt) elítélt politikai foglyok, elsősorban kulákok, papok és a nem kellőképpen rendszerhű értelmiségiek dolgoztak, embertelen körülmények között a szénbányászatban. A tábor megszervezésének három fő motivációja volt: 1. ingyenes (rabszolga-) munkaerő a szén kitermeléséhez és az energiaéhség csillapítására; 2. a politikailag nemkívánatos elemek izolálása; 3. a megtelt vagy megszüntetett más lágerek helyeinek a pótlása, illetve mentesítése.[3] Különösen érdekes, hogy a falu idősebb lakosai szerint Kádár Jánost is a csolnoki munkatáborba csukatta Rákosi Mátyás.
A „konszolidálódott” szocializmusban jól éltek az emberek. Sok családban jellemző volt, hogy a férj bányászként dolgozott, az asszony nevelte gyerekeket, a háztartást vezette, a kiskertet- a földet művelte, az állatokat gondozta (disznót, tyúkot, libát, nyulat), otthon háztartásbeliként. A legtöbb család megtermelte a zöldség, gyümölcs és hús szükségletét, illetve mellékjövedelem szerzése végett állatokat - például nyulakat - tenyésztett. A környező hegyoldalakon a szőlősök, a határban a szántóföldek rendben és szépen művelve voltak. A sváb származás még nagyon erősen érződött, a mindennapokban beszélt nyelven. A legtöbb sváb családból származó gyerek, csak az óvodába, vagy az általános iskola első osztályába kerülés után tanult meg kellőképpen magyarul. A nemzetiségi kultúrát megőrizték a sváb kötődésű tanárok, például kultúrcsoportokat, kórusokat, fúvószenekarokat működtettek.
Több mint 200 évig az itt élő emberek egyik fő megélhetési forrását jelentette a bányászat. A szénbányászatról szóló első szerződést 1781. január 27-én kötötte Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász a csolnoki bíróval, Krempf Józseffel. Az első bánya Csolnokon a Miklósbereken nyílt meg, majd 1795-ben Annavölgyön is megindul a bányászat, vagyis a dorogi szénmezők felfedezésének a fogalmát és időpontját, inkább a csolnoki szénmezők felfedezésének az időpontjához kell hozzárendelni. 1843-ban Dorogon is bánya nyílik a Kőszikla északi peremén, amelynek műveléséről 1845-ben kötöttek szerződést.
Nepomuki Szent János templom
gróf Grassalkovich Antal még az 1738. évben önálló plébániát szerveztetett Csolnokon. A Nepomuki Szent János katolikus templomot is a gróf építtette 1767 és 1775 között. Az első anyakönyvi bejegyzések ebből az évből származnak. Mivel Nepomuki Szent Jánost XIII. Benedek pápa 1729-ben a szentek sorába iktatta, így a Csolnokra települt svábok a 9 évvel korábban szentté avatott Nepomuki Szent János mellett döntöttek. A templomban több olyan festmény van, amit a betelepülő svábok hoztak magukkal Németországból.


http://kd.bloglog.hu/page/13/




 Nepomuki Szent János templom

Elsô okiratos említése 1262-bôl. 1276-ban cserébe Tihanyért a veszprémi püspök joghatósága alól Gyermellyel együtt Benedek esztergomi érsekhez kerül. A török idôben is lakják; 1606-ban fôleg reformátusok, templomuk is van. A felszabadító harcok során elpusztul. A XVIII. század elején magyarok is, de fôleg németek telepednek le. II. József idejében a Vallásalap birtoka lesz. Plébániája középkori eredetû. Az 1232–37. évi pápai tizedjegyzék István nevû plébánosát említi. 1717-ben Dorog filiájaként szerepel. 1738-tól plébánia Sárisáp és Leányvár filiákkal. Mai, barokk, mûemlék jellegû temploma (335 m2) a régi alapjaira 1767–75 között épül. A második világháborúban nagyon súlyos károkat szenved. A plébániaház teljesen elpusztul. A templom újjáépítése 15 évig tart. Az új, egyházi tulajdonban levô plébániaház 1960–61 között épült. A falu fôterén álló XIX. sz.-ból származó Szentháromság-szobrot az 50-es években ledöntötték, megmaradt részei a templomkertben találhatók. 1789-bôl való kálváriája a falu feletti Magos-hegyen ma is megvan. A Millecentenárium és II. János Pál pápa második magyarországi látogatása alkalmából a templom körül négy stációs kápolna épült: A Szûzanya, Boldog Kolping Adolf, Flüei Szent Miklós és Boldog Edit Stein tiszteletére.



 Rákóczi-telepi Szent Borbála-templom

A templom 1932-ben épült, az egykori Bányász telepen.
komment

Piliscsév

2013. szeptember 29. 14:35 - Andre Lowoa

Piliscsév 2364 lakosú (2012. január 1.) község a 2-es/Esztergom-Budapest/ vasútvonal mentén, Pilisvörösvártól 13 kilométerre, északnyugatra fekszik. Területén volt a római időkben Lacus Felicis község. Ebből az időből római mérföldkövet és áldozati kőoltárt is találtak.
Piliscsév, Csév Árpád-kori település. Nevét 1274-ben említette először oklevél. Legrégibb ismert birtokosa Csév László, a Róger fia volt, aki itteni birtokát Godin esztergomi polgárnak elzálogosította. 1278-ban aztán Godin újabb birtokokat is szerzett Cséven. Godin utódai itteni birtokaikat 1328-ban a margitszigeti apácáknak adták el. Később a Hontpázmány nemzetség bényi ága szerzett itt birtokokat, melyeket 1287-ben az e nemzetségből származó Lampert és ennek fia Kázmér, cserébe adták az esztergomi káptalannak. A Rosd nemzetség itteni birtokát az e nemzetségből származott Elek fia, Mikócsa, 1320-ban 50 márkáért Boleszló esztergomi érseknek adta el. Mikócsa azonban örökbe fogadva Sáfár István visegrádi várnagyot, 1334-ben Csévre új adománylevelet eszközölt ki, ezért a birtok - az érsek tiltakozása ellenére - István visegrádi várnagyra szállt, akinek unokái, János és Miklós 1366-ban még birtokosok voltak itt. Ezek 1418-ban az Osl nemzetségbeli Kanizsai család egyik tagjának; Kanizsai Istvánnak adták zálogba, aki a birtokot az esztergomi káptalannak engedte át.
A török háborúk idején a falu elnéptelenedett.
1699–1711 között szlovák telepesek költöztek be és építették újjá a helységet.
A település plébániáját 1715-ben alapították. 1755-ben 616 lakosa volt a falunak. Iskolája 1836-ban épült.
1824-ben a falu határában, közel a dorogi országúthoz, két, fölírásos római mérföldmutató követ találtak, melyeket határoszlopoknak állítottak fel, valamint az 1900-as évek elején ugyancsak a rómaiak idejéből származó áldozati kőoltár is napvilágra került, mely az esztergomi főgimnáziumba került.
1738-ban pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot, ezután újabb szlovák telepesek érkeztek.
1848-ig az esztergomi káptalan birtoka volt. A község római katolikus temploma a 18. század elején épült.
A 20. század elején Esztergom vármegye Piliscsévi járásához tartozott.
1910-ben 1773 lakosából 160 magyar, 18 német, 1587 szlovák lakosa volt.
1946-ban többen áttelepültek Csehszlovákiába.
Jelentős emléke a népies barokk stílusú műemlék jellegű templom és a művészi kidolgozású keresztkorpuszok.



http://kd.bloglog.hu/page/13/



 Kisboldogasszony templom

A középkori Csév falu a maitól 6 kilométernyire nyugatra feküdt Csolnok, Sáp, Dág, Csaba falvak között. Helyi emlékét Kiscsév-puszta elnevezés ôrzi. E középkori településrôl már 1262-bôl származó oklevél is tesz említést. Az 1564-es királyi lajstromban az elpusztult falvak között szerepel. Az esztergomi káptalan pusztája lesz 1711-tôl. A mai Piliscsév a XVIII. sz.-ban szlovákok betelepítésével jön létre. A török idôk elôtti egyházi állapotot számba vevô 1629-es, Pázmány-féle összeírásban az exempt plébániák között találjuk Csév nevét. 1701-ben Dorog filiái között szerepel. Újra plébánia 1715-tôl. Az 1732-es visitatio canonica szerint: „Templomának titulusa Angyalok Királynéja. Filiái: Kesztölc, Dág, Uny. Iskolája, tanítója van.” Az 1755-ös fôesperesi vizsgálat ismeretlen idôben épült, 616 hívének szûk templomáról tesz említést. Átalakítás és bôvítés során nyeri el a mûemlék jellegû templom külsejét és nagyságát (156 m2). A második világháború után, 1952-ben belsô, 1970-ben külsô felújítást végeznek a templomon.

komment

Leányvár

2013. szeptember 29. 14:34 - Andre Lowoa

Leányvár 1715 lakosú (2010. január 1.) község a 10-es főközlekedési út és a 2-es/Esztergom-Budapest/ vasútvonal mentén, Dorogtól 6 kilométerre, délkeletre fekszik. A mai Leányvár és környéke már a római birodalom idején is lakott hely volt.
Első írásos említése 1270-ből való, Wolmoth' alakban (Dl.724, Bp. I. 113) Valmot falu javarészt az esztergomi johannita ispotály birtokában volt az 1321-es, 1327-es, 1334-es irásos adatok alapján. Valmot a mai Leányvár területén feküdt, a határában emelkedő hegy gerincén, ahol az Ulmod-nak (Valmot) nevezett vár és egy apácakolostor állt. A vár romjai még a 19. század eleji térképeken is fel voltak tüntetve.
Mai nevének eredetét (Leányvár) is az itt volt egykori apácakolostorral hozzák kapcsolatba.
A falu a török időkben elpusztult, s csak a 18. század-ban,eredeti helyétől kissé távolabb épül fel újra. Ekkor a terület és a falu is a Sándor család birtokába kerül, aki német telepesekkel népesítette újra. Lakosainak száma ekkor 198 volt.
A település határában állt egykori apácakolostorral hozzák összefüggésbe a nevét. Laktak erre rómaiak és avarok, amire egykori földvár maradványai emlékeztetnek. A török pusztítások után új helyen népesül be a XVIII. században, németekkel.
1945 után a falu német lakosságának több mint a felét kitelepítették. A falu megmaradt német lakossága nagy gonddal ápolja nemzeti hagyományait. A helyi földrajzi nevek így ma is kétnyelvűek.
Klasszicista katolikus temploma műemlék jellegű.




http://kd.bloglog.hu/page/13/




 Árpád-házi Szent Erzsébet templom

A helység határában a Kolostorhegynek nevezett magaslaton a hagyomány szerint egykor apácakolostor állott és egy Árpád-kori, megerôsített szálláshely: Ulmodvár. A község a XVIII. század közepén alakult ki németek betelepítésével. Csolnok filiájából 1803-ban lett önálló plébánia. Mûemlék jellegû, klasszicista temploma (286 m2) 1806-ban épült. Renoválták 1940-ben és 1979-ben. Az új liturgikus teret 1973-ban alakították ki. A plébániaház egyházi tulajdon. – Kápolnája a Fájdalmas Szûzanya tiszteletére van szentelve. – A második világháború alatt a részben kitelepült német lakosság helyébe magyarok kerültek.

komment

Kesztölc

2013. szeptember 29. 09:15 - Andre Lowoa

Kesztölc 2659 lakosú (2010. január 1.) község Dorogtól 7 kilométerre, keletre fekszik a Pilis hegység lábainál. A község nevét szláv, illetve német eredetűnek tartják. Kostolac kis várat, erődtemplomot, zárdát jelent. Német eredetét Kestenholz /gesztenyefa/ a XII-XV. századra vezetik vissza. Az oklevelkeben sokféleképpen írt falunevet 1907-ig Keszttölcz-nek írták. A falu területén a rézkortól kezdve szinte minden kultúra nyomát megtaláljuk. A honfoglalás előtt kelták és avarok lakták. A rómaiak is alapítottak itt kolóniát, több latin feliratú téglát találtak a község környékén. Okleveles első említése 1075-ben, Az I. Géza király által alapított garamszentbenedeki apátság alapítólevelében történik. 1294-ben III. András oklevele Kesztölcöt már az esztergomi káptalan birtokaként említi. 1439-ben Albert király erősítette meg a káptalant itteni birtokában, melynek ez időben Nyír elnevezésű puszta része is volt. A középkorban a község Pilis megyéhez, 1593-tól pedig Esztergom vármegyéhez tartozott. A török megszállás alatt lakott hely volt, az esztergomi szandzsákhoz tartozott. 1716-tól érkeztek ide szlovák telepesek. Ezen időtől jellemző a településre a kétnyelvűség. A falu lakói előssorban mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és erdőműveléssel foglalkoztak. A XIX-XX. századforduló előtt a férfilakosság zöme a dorogi Szénbányáknál dolgozott.
A község temploma feltételezhetően a XI-XII. századtól létezett. A mostani templomot 1800-ban, késő barokk stílusban olasz építészek építették. A Szent Kelemen titulusú templomot 1800. november 16-án szentelték fel. Az mozaik oltárképet a kesztölci születésű, Kanadában élő festőművész, Nyilas Tibor készítette. A plébánia előtt 1790-ben készült kőkereszt található.
A község falumúzeuma 1964-ben alakult, épülete 1757-ben épült. A múzeum célja megőrizni nemzeti múltunk értékeit. A kiállított anyag átfogó képet nyújt az ezeréves helység történetéről.
Az 1800-as évek elején faragták a népies barokk stílus jegyeit viselő Szent Orbán-szobrot.
Salamon barlang
Kémény szikla

Kesztölctől kb. 3 km-re található Klastrompuszta, a csendes üdülőhely, melynek romkertje történelmi időket idéz (Szent Kereszt monostor). Az egyetlen magyar alapítású rend klastromában itt, Klastrompusztán éltek a remete pálosok. A 13. század elején a pilisi erdőkben egyre nagyobb számban húzódtak meg remeték. Az esztergomi kanonok, Özséb tartotta velük a rendszeres kapcsolatot. A tatárjárás után, 1246-ban lemondott vagyonáról és Báncsa István érsek hozzájárulásával a Pilisbe vonult remetéskedni. Megalapította a pálos szerzetesrendet. Maga köré gyűjtötte a remetéket, és a barlangok közelében a pilisi rengetegben kis templomot és monostort emeltek a Szent Kereszt tiszteletére. Ez volt a pálos szerzetesrend első kolostora. Özséb rendfőnöksége 1250-1270-ig tartott. Halála után 1270-1290-ig Benedek, majd 1290-1300-ig István volt a Szent Kereszt monostor rendfőnöke. Mindhármójukat Klastrompusztán, a monostor területén temették el. Klastrompuszta 1250-1304-ig az itt alapított pálos szerzetesrendnek a központja volt. Az új rendfőnök, Lőrinc 1304-ben új monostort alapított Buda mellett, s hamarosan az a monostor lett a pálos rend végleges központja.
A klastrompusztai kolostort a törökök a mohácsi vész évében Esztergomból Budára vonultukban felégették. A maradványokat utóbb meghódította a természet. Bokrok, fák nőttek a középkori épületromok felett. A tűzvészt követően a terület elnéptelenedett. A török kiűzése után az elpusztult monostoraikat kereső pálos szerzetesek nem találták meg a klastrompusztai monostor maradványait. Helyette a hegy túloldalán lévő Pilisszentkereszt község cisztercita kolostorának romjait vélték az egykori Szent Kereszt monostor maradványainak.



http://kd.bloglog.hu/page/13/




 Szent Kelemen-templom

Anyakönyvek: 1787-től.

Kesztölc – kedvezô földrajzi fekvésénél fogva – már ôsidôk óta lakott hely. Honfoglalás elôtti neve ismeretlen. A helység mai neve elôször I. Gézának a garamszentbenedeki apátság részére 1075-ben kelt adománylevelében fordul elô. A király itt hét szôlôt és öt vincellért adott a Bars megyei szentbenedekrendi monostornak. A XIII. sz.-tól már az esztergomi káptalannak is van itt birtoka. Az erre vonatkozó adománylevél 1304-ben Vencel cseh király Esztergomba való betörésekor megsemmisült. A török idôben sem néptelenedik el teljesen a község. 1593-ban 10 lakott portája van.

Albert király 1439-ben megerôsíti az esztergomi káptalant itteni birtokaiban. Ez alkalommal egy „Nyír” nevû pusztáról emlékezik meg. A község Esztergom felé esô egyik dûlôje ma is a Nyíri nevet viseli. Az idôk folyamán az esztergomi káptalan elfoglalta a garamszentbenedeki apátság itteni birtokát, ami ellen a monostor 1512-ben tiltakozott. A XVIII. század elején magyarok lakják, majd egyre több szlovákot telepítenek be. Plébániája középkori eredetû. Az 1629-es Pázmány-féle összeírás, amely az 1397. évi esztergomi káptalani statútumokkal kapcsolatos feljegyzésen alapszik, az exempt plébániák között említi. Kesztölc az 1562. évi nagyszombati zsinatra is meghívást kap. 1593-ban már, mint Esztergom megyei község szerepel, akkor 10 portája van. Ezt erôsíti meg az 1647-évi összeírás is. Lelkipásztori ellátása a törökök kiûzése után igen változatos. Licenciátusok mûködnek 1665–1695 között. Van amikor Kesztölc látja el a közeli falvakat, van amikor Kesztölc lesz filia. 1787-tôl újra plébánia. Ôsi temploma a ma „öreg temetô”-nek mondott dombon állt. Padlózatának kövei megegyeznek a Klastrompusztán nemrég feltárt elsô pálos kolostor templomának kövezetével. Az 1732-es visitatio canonica szerint: „Nagy-Csév filiája... az esztergomi káptalan birtoka. Szent Kelemen tiszteletére épült fatornyos temploma dombon, a falun kívül, 500 lépésnyire fekszik. A falu közepén harangláb is van. Iskola-mester is mûködik. A gyónóképes hívek száma 231.” Mai templomát (200 m2) 1800. november 1-jén szentelik fel. – Az egyházi tulajdonban levô plébániaház 1800-ból származik. A község határában levô klastrompusztai romok a Boldog Özséb által 1250 táján alapított és királyi segítséggel épített Szent Kereszt pálos anyakolostor romjai. Itt temették el Boldog Özsébet, a pálos rend alapítóját. A feltárt romtemplom oltárára vastag süttôi márványlap kerül, melyet 1989. október 4-én Dr. Várszegi Asztrik OSB esztergomi segédpüspök áld meg. A cinteremben a rend elsô három generálisának sírja fölé a helybéli erdészet fatornyot épített.


komment
süti beállítások módosítása
Mobil