Piliscsév 2364 lakosú (2012. január 1.) község a 2-es/Esztergom-Budapest/ vasútvonal mentén, Pilisvörösvártól 13 kilométerre, északnyugatra fekszik. Területén volt a római időkben Lacus Felicis község. Ebből az időből római mérföldkövet és áldozati kőoltárt is találtak.
Piliscsév, Csév Árpád-kori település. Nevét 1274-ben említette először oklevél. Legrégibb ismert birtokosa Csév László, a Róger fia volt, aki itteni birtokát Godin esztergomi polgárnak elzálogosította. 1278-ban aztán Godin újabb birtokokat is szerzett Cséven. Godin utódai itteni birtokaikat 1328-ban a margitszigeti apácáknak adták el. Később a Hontpázmány nemzetség bényi ága szerzett itt birtokokat, melyeket 1287-ben az e nemzetségből származó Lampert és ennek fia Kázmér, cserébe adták az esztergomi káptalannak. A Rosd nemzetség itteni birtokát az e nemzetségből származott Elek fia, Mikócsa, 1320-ban 50 márkáért Boleszló esztergomi érseknek adta el. Mikócsa azonban örökbe fogadva Sáfár István visegrádi várnagyot, 1334-ben Csévre új adománylevelet eszközölt ki, ezért a birtok - az érsek tiltakozása ellenére - István visegrádi várnagyra szállt, akinek unokái, János és Miklós 1366-ban még birtokosok voltak itt. Ezek 1418-ban az Osl nemzetségbeli Kanizsai család egyik tagjának; Kanizsai Istvánnak adták zálogba, aki a birtokot az esztergomi káptalannak engedte át.
A török háborúk idején a falu elnéptelenedett.
1699–1711 között szlovák telepesek költöztek be és építették újjá a helységet.
A település plébániáját 1715-ben alapították. 1755-ben 616 lakosa volt a falunak. Iskolája 1836-ban épült.
1824-ben a falu határában, közel a dorogi országúthoz, két, fölírásos római mérföldmutató követ találtak, melyeket határoszlopoknak állítottak fel, valamint az 1900-as évek elején ugyancsak a rómaiak idejéből származó áldozati kőoltár is napvilágra került, mely az esztergomi főgimnáziumba került.
1738-ban pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot, ezután újabb szlovák telepesek érkeztek.
1848-ig az esztergomi káptalan birtoka volt. A község római katolikus temploma a 18. század elején épült.
A 20. század elején Esztergom vármegye Piliscsévi járásához tartozott.
1910-ben 1773 lakosából 160 magyar, 18 német, 1587 szlovák lakosa volt.
1946-ban többen áttelepültek Csehszlovákiába.
Jelentős emléke a népies barokk stílusú műemlék jellegű templom és a művészi kidolgozású keresztkorpuszok.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Kisboldogasszony templom
A középkori Csév falu a maitól 6 kilométernyire nyugatra feküdt Csolnok, Sáp, Dág, Csaba falvak között. Helyi emlékét Kiscsév-puszta elnevezés ôrzi. E középkori településrôl már 1262-bôl származó oklevél is tesz említést. Az 1564-es királyi lajstromban az elpusztult falvak között szerepel. Az esztergomi káptalan pusztája lesz 1711-tôl. A mai Piliscsév a XVIII. sz.-ban szlovákok betelepítésével jön létre. A török idôk elôtti egyházi állapotot számba vevô 1629-es, Pázmány-féle összeírásban az exempt plébániák között találjuk Csév nevét. 1701-ben Dorog filiái között szerepel. Újra plébánia 1715-tôl. Az 1732-es visitatio canonica szerint: „Templomának titulusa Angyalok Királynéja. Filiái: Kesztölc, Dág, Uny. Iskolája, tanítója van.” Az 1755-ös fôesperesi vizsgálat ismeretlen idôben épült, 616 hívének szûk templomáról tesz említést. Átalakítás és bôvítés során nyeri el a mûemlék jellegû templom külsejét és nagyságát (156 m2). A második világháború után, 1952-ben belsô, 1970-ben külsô felújítást végeznek a templomon.
Piliscsév, Csév Árpád-kori település. Nevét 1274-ben említette először oklevél. Legrégibb ismert birtokosa Csév László, a Róger fia volt, aki itteni birtokát Godin esztergomi polgárnak elzálogosította. 1278-ban aztán Godin újabb birtokokat is szerzett Cséven. Godin utódai itteni birtokaikat 1328-ban a margitszigeti apácáknak adták el. Később a Hontpázmány nemzetség bényi ága szerzett itt birtokokat, melyeket 1287-ben az e nemzetségből származó Lampert és ennek fia Kázmér, cserébe adták az esztergomi káptalannak. A Rosd nemzetség itteni birtokát az e nemzetségből származott Elek fia, Mikócsa, 1320-ban 50 márkáért Boleszló esztergomi érseknek adta el. Mikócsa azonban örökbe fogadva Sáfár István visegrádi várnagyot, 1334-ben Csévre új adománylevelet eszközölt ki, ezért a birtok - az érsek tiltakozása ellenére - István visegrádi várnagyra szállt, akinek unokái, János és Miklós 1366-ban még birtokosok voltak itt. Ezek 1418-ban az Osl nemzetségbeli Kanizsai család egyik tagjának; Kanizsai Istvánnak adták zálogba, aki a birtokot az esztergomi káptalannak engedte át.
A török háborúk idején a falu elnéptelenedett.
1699–1711 között szlovák telepesek költöztek be és építették újjá a helységet.
A település plébániáját 1715-ben alapították. 1755-ben 616 lakosa volt a falunak. Iskolája 1836-ban épült.
1824-ben a falu határában, közel a dorogi országúthoz, két, fölírásos római mérföldmutató követ találtak, melyeket határoszlopoknak állítottak fel, valamint az 1900-as évek elején ugyancsak a rómaiak idejéből származó áldozati kőoltár is napvilágra került, mely az esztergomi főgimnáziumba került.
1738-ban pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot, ezután újabb szlovák telepesek érkeztek.
1848-ig az esztergomi káptalan birtoka volt. A község római katolikus temploma a 18. század elején épült.
A 20. század elején Esztergom vármegye Piliscsévi járásához tartozott.
1910-ben 1773 lakosából 160 magyar, 18 német, 1587 szlovák lakosa volt.
1946-ban többen áttelepültek Csehszlovákiába.
Jelentős emléke a népies barokk stílusú műemlék jellegű templom és a művészi kidolgozású keresztkorpuszok.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Kisboldogasszony templomA középkori Csév falu a maitól 6 kilométernyire nyugatra feküdt Csolnok, Sáp, Dág, Csaba falvak között. Helyi emlékét Kiscsév-puszta elnevezés ôrzi. E középkori településrôl már 1262-bôl származó oklevél is tesz említést. Az 1564-es királyi lajstromban az elpusztult falvak között szerepel. Az esztergomi káptalan pusztája lesz 1711-tôl. A mai Piliscsév a XVIII. sz.-ban szlovákok betelepítésével jön létre. A török idôk elôtti egyházi állapotot számba vevô 1629-es, Pázmány-féle összeírásban az exempt plébániák között találjuk Csév nevét. 1701-ben Dorog filiái között szerepel. Újra plébánia 1715-tôl. Az 1732-es visitatio canonica szerint: „Templomának titulusa Angyalok Királynéja. Filiái: Kesztölc, Dág, Uny. Iskolája, tanítója van.” Az 1755-ös fôesperesi vizsgálat ismeretlen idôben épült, 616 hívének szûk templomáról tesz említést. Átalakítás és bôvítés során nyeri el a mûemlék jellegû templom külsejét és nagyságát (156 m2). A második világháború után, 1952-ben belsô, 1970-ben külsô felújítást végeznek a templomon.
