Tokod 4243 lakosú (2010. január 1.) nagyközség a 10-es főközlekedési út és a 4-es/Komárom- Esztergom/ vasútvonal mentén, Dorogtól 4 kilométerre, nyugatra fekszik. A hagyomány szerint a falu Tokod nevű vitézről kapta nevét. Már az őskortól lakott település. Ezt bizonyítják a régészeti leletek is. Bronzkori földvára a Kis-Gete melletti Leshegyen található. Említésre méltó az I. században létesült és a IV. században fénykorát élő római település és erődítmény a római hadiút mentén. A Gardellaca nevű település 130 x 90 m nagyságú, 1 m széles alapfalakkal, egyoldali kéttornyos bejárattal és több körbástyával körülvett erődítményének alapjai feltárva ma is láthatók. A középkori falu a maival azonos területen volt. Első okleveles említése 1181-ből való. Az Árpád-kortól az esztergomi-szentkirályi kereszteseké. A XV. században az esztergomi keresztesek is szereznek itt birtokot. Az 1543-as török támadás során elpusztul,
és lakhatatlanná válik a település. A Pilis megyéhez tartozó Tokodot 1595-ben az esztergomi érsek szerezte meg, s templomot is épített. A török felszabadító harcok során szintén elpusztult. A XVIII. század elején Tokodon az esztergomi szemináriumnak is voltak birtokai. Az 1784-88-as összeírásban a szeminárium a tulajdonosa a községnek, ahol 706 fő 120 házban és 151 lakásban élt. A hegyek karéjával ölelt síkságon 940 hold szántón, 168 kaszás réten, 781 kapás szőlőben gazdálkodtak. Jó minőségű gabonát s kukoricát termeltek, amelyet vermekben tároltak. Malmaihoz a távolabbi vidékekről is eljártak őrölni.
Állattartói a távolabbi városokba is eljutottak a vásárokra. Az ipari tevékenység közül a mészkőfejtés és a kőszénbányászat volt a legfontosabb. A község gazdasági és társadalmi életét utóbb meghatározó szénbányászat 1812-ben indult. Erre a szénvagyonra alapozta az 1880-as években Kurczweil az üveggyárát. A XX. század elejére a megélénkülő iparosítás hatására már 3084 lakosa volt, házainak száma 367 volt. Az I. Világháborúban a község lakói közül 42-en áldozták életüket. A továbbfejlődő ipar hatására a két Világháború között a községben és a bányatelepeken a lakosok száma közel kétezer fővel gyarapodott. Az 1930-as években a lakosság többsége a bánya és ipartelepek környékén élt: Tokodaltárón, Tokod-Üveggyárban, Ebszőnybányán, Ótokodbányán, Újtokodon, Öregakna kolónián. A kézműves kisiparosok száma is jelentős volt. Az 55 iparos között találunk borbélyt, bognárt, bádogost, cipészt, csizmadiát, szabót, kőművest, kovácsot, hentest és mészárost, fodrászt, órást és 10 vendéglőst. Gazdasági szervezetei közül említésre méltó a Hitelszövetkezet. Rendkívül élénk volt a társadalmi és kulturális élet, több mint 20 egyesület jött létre a két Világháború között, ami a területi széttagoltság következménye volt, mivel az ipartelepek egymástól és a községtől is távolabb helyezkedtek el. Különösen Tokodaltárón és Üveggyárban volt magas az egyesületek száma. Az oktatást is hasonló tagoltság jellemezte. A községben 6 tanerős felekezeti iskola működött, a bányatelepen 6 tanerős bányaiskola, az üveggyárban állami kezelésben 3 tantermes, 3 tanerős iskola volt. Népkönyvtára 1927-től működött, a másikat tíz évvel később a Tokod-Üveggyári Állami Iskolában létesítették. A községben 1923-tól 2 tanerős Iparostanonciskola is működött. A II. Világháború harcai 1945. március 25-én fejeződtek be Tokod területén. Az ipari üzemeket a szocialista iparosítással tovább fejlesztették. A bányában és az Üveggyárban, ahol 1966-tól opál és ólomüveget is gyártottak, egyre több dolgozó talált megélhetést. A gazdaságban dolgozókat az 1959-ben megalakult Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és melléküzemágai foglalkoztatták. Az utóbbi években a bányák visszafejlesztésével a község lakói más munkalehetőséget találtak. Közigazgatásilag 1984-88 között Esztergom vonzáskörzetéhez tartozott. Jelenleg Tokod és Tokod-Üveggyár tartozik össze, Tokodaltáró 1992. december 1-jével önállósult.
és lakhatatlanná válik a település. A Pilis megyéhez tartozó Tokodot 1595-ben az esztergomi érsek szerezte meg, s templomot is épített. A török felszabadító harcok során szintén elpusztult. A XVIII. század elején Tokodon az esztergomi szemináriumnak is voltak birtokai. Az 1784-88-as összeírásban a szeminárium a tulajdonosa a községnek, ahol 706 fő 120 házban és 151 lakásban élt. A hegyek karéjával ölelt síkságon 940 hold szántón, 168 kaszás réten, 781 kapás szőlőben gazdálkodtak. Jó minőségű gabonát s kukoricát termeltek, amelyet vermekben tároltak. Malmaihoz a távolabbi vidékekről is eljártak őrölni.
Állattartói a távolabbi városokba is eljutottak a vásárokra. Az ipari tevékenység közül a mészkőfejtés és a kőszénbányászat volt a legfontosabb. A község gazdasági és társadalmi életét utóbb meghatározó szénbányászat 1812-ben indult. Erre a szénvagyonra alapozta az 1880-as években Kurczweil az üveggyárát. A XX. század elejére a megélénkülő iparosítás hatására már 3084 lakosa volt, házainak száma 367 volt. Az I. Világháborúban a község lakói közül 42-en áldozták életüket. A továbbfejlődő ipar hatására a két Világháború között a községben és a bányatelepeken a lakosok száma közel kétezer fővel gyarapodott. Az 1930-as években a lakosság többsége a bánya és ipartelepek környékén élt: Tokodaltárón, Tokod-Üveggyárban, Ebszőnybányán, Ótokodbányán, Újtokodon, Öregakna kolónián. A kézműves kisiparosok száma is jelentős volt. Az 55 iparos között találunk borbélyt, bognárt, bádogost, cipészt, csizmadiát, szabót, kőművest, kovácsot, hentest és mészárost, fodrászt, órást és 10 vendéglőst. Gazdasági szervezetei közül említésre méltó a Hitelszövetkezet. Rendkívül élénk volt a társadalmi és kulturális élet, több mint 20 egyesület jött létre a két Világháború között, ami a területi széttagoltság következménye volt, mivel az ipartelepek egymástól és a községtől is távolabb helyezkedtek el. Különösen Tokodaltárón és Üveggyárban volt magas az egyesületek száma. Az oktatást is hasonló tagoltság jellemezte. A községben 6 tanerős felekezeti iskola működött, a bányatelepen 6 tanerős bányaiskola, az üveggyárban állami kezelésben 3 tantermes, 3 tanerős iskola volt. Népkönyvtára 1927-től működött, a másikat tíz évvel később a Tokod-Üveggyári Állami Iskolában létesítették. A községben 1923-tól 2 tanerős Iparostanonciskola is működött. A II. Világháború harcai 1945. március 25-én fejeződtek be Tokod területén. Az ipari üzemeket a szocialista iparosítással tovább fejlesztették. A bányában és az Üveggyárban, ahol 1966-tól opál és ólomüveget is gyártottak, egyre több dolgozó talált megélhetést. A gazdaságban dolgozókat az 1959-ben megalakult Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és melléküzemágai foglalkoztatták. Az utóbbi években a bányák visszafejlesztésével a község lakói más munkalehetőséget találtak. Közigazgatásilag 1984-88 között Esztergom vonzáskörzetéhez tartozott. Jelenleg Tokod és Tokod-Üveggyár tartozik össze, Tokodaltáró 1992. december 1-jével önállósult.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
