III. A MAGYAR KÜLDETÉS
A magyar nép küldetése
· Csomor Lajos egyik könyvében tárgyal egy történelmi eseményt, amiről annak idején én is hallottam, és bizony akkor, kispap létemre, nem kis fenntartással fogadtam. Valahogy úgy voltam vele akkor, mint amikor valaki elkezd olvasni egy könyvet a kilencedik fejezetnél, és minden előkészület nélkül valami hihetetlennek tűnő történet kellős közepébe kerül, vagy amikor az ember egy kirakós képrejtvény darabot vesz kézbe és az egyik darabon egy hihetetlennek tűnő kép-részletet lát. Ez az a bizonyos önmagában hihetetlennek tűnő “kilencedik fejezet,” vagy a hihetetlennek tűnő kirakós darab, ami az egésznek értelmet ad, Kovacsics Mária Natália nővér jelenései voltak a 40-es években. Azóta, hogy a hasonlatot folytassam, az első nyolc fejezetet elolvastam, főleg Csomor és Kocsis István írásai alapján, és az akkor hihetetlennek tűnő ténynek ma sokkal több értelme és hihetősége van számomra. Ezért is szükséges, hogy az olvasónak megadjam a megfelelő hátteret.
· Mielőtt belemerülünk a jelenések, illetve látomások tárgyalásába, ajánlatos egy rövid magyarázattal szolgálni. Az Egyház tanítása szerint az utolsó apostol, azaz Szent János halálával a nyilvános kinyilatkoztatások bezárultak, azaz az üdvözüléshez szükséges tudnivalókat (depositum fidei) Isten az Egyháznak és annak tagjainak rendelkezésére bocsájtotta. Új kinyilatkoztatásra nincs szükség. Azonban ez nem zárja ki, hogy Isten, vagy Jézus Krisztus maga a Szűzanya, az angyalok vagy a szentek révén ne üzenjenek az emberiségnek. Antalóczi szerint “…azt is állíthatjuk, hogy a magán-kinyilatkoztatás természetfeletti forrásból fakadó lelkipásztorkodás” (Antalóczi, 44 o.).
“A magán-kinyilatkoztatás jel, célja pedig a figyelem felhívása valamilyen vallási természetű helyzetre, s egyben előmozdítja a vallásos életet” (u.o., 45 o.). Így a jelen műben idézett kinyilatkoztatások is a magyarság vallási életét hivatottak előmozdítani.
Csomor is részletesen foglalkozik a jelenések problémájával és azok szerepéről az Egyház és a hívek életében (Csomor, Ne féljetek,…, 14-24 o.).
A magán-kinyilatkoztatásokat nem kötelező elhinni, azok elfogadása nélkül is lehet buzgó és eredményes lelki életet élni. Azonban elfogadásuk ajánlott, mert az eszközök, amelyeket a magán-kinyilatkoztatás nyújt, elősegítik a lelkiéletet, és esetenként irányt is mutatnak. Ez a tanács természetesen feltételezi, hogy a magánkinyilatkozás valóban természetfeletti eredetű, azaz Istentől vagy a Szűzanyától származik. Ennek a jele általában az, hogy nem tartalmaz ellentmondást a nyilvánosan, kinyilatkoztatott hit és erkölcs tanaival, és az erények gyakorlását előmozdítja.
Az Egyház segíti a híveket a magán-kinyilatkoztatások megítélésében amennyiben megfelelő kivizsgálás után egyes jelenéseket hivatalosan elfogad, másokat elítél, de legtöbbjét megengedi a kivizsgálás befejeztéig. Antalóczi szerint 1830 óta hét Mária jelenést fogadott el hivatalosan, az utolsót 1934-ben. Tehát az Egyház nem siet a hivatalos elismeréssel.
Ez nem jelenti azt, hogy a még el nem ismert jelenéseket nem szabad követni. Medjugorje például világszerte ismert jelenési hely, egyházi jóváhagyás nélkül. A magyar Erzsébet asszony, a Szeretetláng mozgalom elindítójának a látomásai szintén várnak a kivizsgálásra és jóváhagyásra annak ellenére, hogy az egész világon elterjedt, egyházi jóváhagyással, a Szeretetláng mozgalom. Vagy a már említett Natália nővér jelenései még mindig várnak a kivizsgálásra, de az egyik üzenetet még a Szentatya is komolyan vette.
Natália nővér szerint Jézus azt kérte tőle, hogy mivel Ö a Világ Királya, Édesanyját tiszteljék a Világ Királynőjeként. XII Pius pápa el is fogadta a kérést, és 1942-ben felvette Mária címei közé a Világ Királynője címet. Ez csak úgy történhetett, hogy a Natália nővérnek adott üzenet után az Egyház átvizsgálta a Hagyományt és megállapította, hogy bár ez eddig elkerülte mindenki figyelmét, a Hagyomány megerősítette a Szűzanya kérését, illetve Natália nővér javaslatát, Mária valóban a Világ Királynője.
Ezzel kapcsolatban érdekes megjegyezni, hogy a Montreali főegyházmegye bazilikájának a nevéhez, ami eredetileg Szent Jakab apostolról volt elnevezve, 1955-ben hivatalosan hozzáadták Mária, a Világ Királynője címet, és a főoltár mögé egy Mária szobrot állítottak, ami a Szűzanyát mint A Világ Királynőjét ábrázolja.
Később Jézus azt kérte Natália nővértől, hogy Szent István felajánlását elfogadva, a Világ Királynőjének székhelye Magyarországon legyen és a budai hegyekben a Norma-fánál, Szent Anna kápolna mellett, építsenek kápolnát Neki mint a Világ Királynője. Ennek a kápolnának tervét Natália nővér látomásban kapta meg Jézustól. Mindszenty Hercegprímás Úr jóváhagyta egy ilyen Engesztelő Kápolna tervét amelyet egy építészmérnök készített el a nővér látomása alapján (Csomor, Őfelsége… 293 o,.; Natália Nővér, 179-232 oldalak). Azonban sajnos, a háború miatt az alapok lefektetése után abbamaradt az építkezés, és csak a 90-es években alakult újra a bizottság, azonban a szükséges anyagi támogatás a mai napig nem valósult meg.
Csomor szerint Natália Nővér “volt az első olyan magyar látnoknő, aki a magyar nemzet kiválasztottságáról és a Magyar Szent Korona üdvtörténeti szerepéről és kapott előremutató tanításokat (külföldiek korábban is voltak).” Az Engesztelő Kápona kérésével nem ér véget a Korona misztériuma és a látomások folytatódtak. (Csomor, Ne Féljetek…, 18 oldal) és Natália nővér nem volt az utolsó. 90 éves korában, 1992-ben bekövetkezett halála nem vetett véget a Jézusi üzeneteknek a magyar nép küldetését illetően. Csomor szerint “1956 decemberében kezdte látnoki működését Klein Antalné született Keller Franciska, aki az Atyától, a Fiútól, a Szentlélektől és Szűz Máriától kapott üzeneteket az Oltáriszentség tiszteletéről, a magyarság küldetéséről (u. o.).
Azonkívül “az 1960-as években kezdte üzenetközvetítő, engesztelő működését a magyar Erzsébet asszony, aki az azóta világszerte elterjedt Szeretetláng-mozgalmat elindította” (u.o.). Azonkívül VI Pál pápa és negyven bíboros fogadta Rómában Erzsébet asszonyt, hogy átvegyék tőle a Szent Szűz ajándékát, a Szeretetlángot (Antalóczi, 78 o.).
1993 április 25-én Jézus Takács Zoltánné Rogács Mária (Marika) nevű, Sükösdi munkásasszonyt szemelte ki az üzenet folytatására. Dr. Endrey Antalnak látogatása során Marika többször megismételte az üzenetek lényegét: “Ez a kicsi ország lesz az egész világ engesztelése” (Endrey, Jézus Krisztus Sükösdön, 7. o.).
Dr. Molnár Gyula jogtudor és hittudós, az egyházjogilag illetékes helyi ordinárius, Dankó Laszló Kalocsai Érsek tudtával vizsgálta a sükösdi jelenéseket és külön könyvben összegezi véleményét (A magyar énekek éneke—a sükösdi jelenség, 1995). Itt érdekes megjegyezni, hogy Asztrik kalocsai érsek hozta Szilveszter pápától a Koronát, és Sükösd nemcsak a kalocsai érsekség területén van, hanem Asztrik késői utódját, a néhai Dankó Érseket, annyira érdekelte a korona misztériuma, hogy ő irta az előszót Szigeti István mindkét könyvéhez, A Szent Korona titka, és a Szent Korona magyar titka cimű könyvekhez, és ő volt a Szent Korona Lovagrend alapító és első egyházi elöljárója (e sorok írásakor az elöljáró Dr. Gyulay Endre Szeged-Csanádi megyéspüspök).
Molnár Gyula több sükösdi jelenésből is idéz, ahol Jézus a Koronáról beszél, például hogy annak “köze van Hozzám...” (1993 augusztus 19, Szent István ünnepe előtti nap, es 1995 szeptember 9-én, 36-8 o.). Mindkét jelenésben megismétli hogy a magyaroknak hivatásuk van! Az 1993-as jelenésben megnyugtat bennünket, hogy “a Szent Korona működőképes,” és buzdítja a nemzet tagjait az imádkozásra, engesztelésre.
Marika asszonynak egy későbbi jelenésben Jézus még pontosabb a működőképességgel kapcsolatban. Még a következő első királykoronázás előtt vissza kell helyezni az eltávolított (lásd Csomor, Ne féljetek, 346) Mária képet a Szent Koronára, a gyöngycsüngőkkel, hogy eredeti hatékonysága visszaálljon. (Csomor, Ne féljetek, 373 oldal). Előtte Jézus természetesen tudatja majd Marikával, hogy hol találják meg a Mária képet és a gyöngyöket (U.o., 346.)
Ez a “működőképesség” nem csak azt jelentheti, hogy a Szent Koronával való koronázás ma is megadja a koronázással járó külön kegyelmet és külön segítő angyalt (megjegyzem, a világon egyetlen másik koronáról sem mondhatják ezt el). A működőképességet mi, amerikai magyarok is teljesen félreértettük, mikor elleneztük, hogy Carter elnök hazaküldje a koronát a rendszerváltozás előtt! Utólag be kell ismerni, hogy mi sem értettük a Korona működőképességét. Mi, a legjobb szándékkal, a kocsit kötöttük a ló elé, mikor a változást vártuk, míg a Korona a Knox katonai erődítményben volt bezárva! A Koronának otthon volt a helye, hogy működőképessége folytán elősegítse a rendszer összeomlását. Carternak igaza volt, mikor isteni sugallatra vagy saját jószántából hazaküldte a Koronát! Viszont tiltakozásunkkal annyit elértünk, hogy Carter elnök megígérte, hogy figyelemmel kíséri a korona sorsát, és nem engedi, hogy a Szovjetek elrabolják a Koronát, független, keresztény nemzeti létünk jelképét.
És itt következik a fentebb például említett “kilencedik fejezet” hasonlat, aminek csak az előzmények illetve háttér ismeretében van értelme és szavahihetősége. 1945-ben Jézus ezt mondta Natália Nővérnek: “... Leányom, pár évvel ezelőtt Királyról, Koronáról ígérve szóltam, amely áldást, kegyelmet jelent a magyar jövőnek...” 1995-ben azt mondta Marikának, hogy “a Szent Korona nemzeti kincsetek, amely közel van hozzám...”
Mind Natália nővér, mind a sükösdi jelenések az engesztelést sürgetik: Jézus Magyarországnak nagy szerepet szán a világ sorsában, mint a világengesztelés (egyik?) központja (Molnár, 33-5 o.).
Sajnos, az emberiség nem veszi komolyan az engesztelés kérését, pedig az sokat segítene nemcsak a természetfeletti síkon, de még természetes napi problémáinkon és fájdalmainkon is.
A magyarok angyala?
Bár sokan hisznek a jelenésekben, mint Fatima vagy Lourdes, de hogy Jézusnak vagy a Szűzanyának van ideje a magyarokkal törődni, és hogy a magyar népnek különös szerepe lenne Jézus terveiben? Kicsit hihetetlenek tetszik. Hát, meg amikor olvassa az ember Jézus szavait, hogy “Nagy jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer.”
Azonban Isten nemcsak egyéneket teremtett, hanem nemzeteket is. XII Pius első enciklikájában, Summi Pontificatus, elismeri a nemzetek jelentőségét a világtörténelemben. A zsidóság mint az Ószövetség kiválasztott nemzete különösen fontos szerepet játszott az üdvösségtörténetben. Miért ne választhatott volna Jézus egy másik nemzetet amely engeszteléssel előkészíti a második eljövetelt?
Dr. Zakar András, Schütz Antal Dogmatikájára hivatkozva megjegyzi, hogy “jól megokolt és eléggé egyetemes nézet, hogy egyes népek és egyházak élén egy vagy több angyal áll” (36 o, v. ö.: Schütz, DOGMATIKA, I. m.: 485-511). Dr. Pascal Parente, egy amerikai katolikus hittudós tanár, ószövetségi idézetekkel bizonyítja, hogy a nemzeteknek vannak külön őrangyalai (BEYOND SPACE; A BOOK ABOUT ANGELS, 1973, 119-24 o.). Parente még Szent Tamásra is hivatkozik, aki szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy nemzetek közti háboruk alkalmával vajon a nemzetek őrangyalai is háborúznak-e egymással (Summa, I. Q.113 Art. 8), és idézi Damaszkuszi Szent Jánost, aki szerint angyalok “őrzik a földet és a nemzetek felett ülnek, ahogy a legfőbb Teremtő kijelölte őket” (De Fide Orthod. II, 3). Parente talál az újszövetségben is utalást népek angyalaira. Szerinte Szent Pál látomásában az idegen aki meghívta Pált Macedóniába téríteni (Csel.16:9) Macedónia angyala volt. Végül Parente megjegyzi, hogy Szent Tamás és több más hittudós szerint bizonyos hivatalokat betöltő személyek saját őrangyalaikon kívül amelyek születésüktől hozzájuk vannak rendelve, hivatalba lépésükkor külön angyalt kapnak, “akik segítik őket a kormányzásban és a rájuk bízott emberek gondviselésében.”
Tehát ha a nemzeteknek lehetnek őrangyalai, miért lehetetlen, hogy Isten közvetlen, vagy őrangyalai áltál törődjön és esetenként üzenjen látnokok által egyes nemzeteknek. Azonkívül, ha már volt egy kiválasztott nép egy bizonyos megbízatással, miért ne választhatna Isten egy másik népet egy másik feladatra? Sőt, a megváltás egyetemességét figyelembevéve, elvárható, hogy ha Isten valóban választ ki egy népet Jézus utolsó eljövetelének előkészítésére, az új kiválasztott nép ne a régi, ószövetségi nép legyen, amelynek küldetése a megváltással befejeződött.
Don Gobbi, egy olasz pap, állítólag szintén kapott látomást 1981 augusztus 16-án, Szent István napján, amiben Mária a magyarokról szólva tett bizonyos, Natália nővéréhez hasonló ígéreteket (l. Molnárfi, 46 o, Őfelsége... 308 o.). Gobbi Atya jelenése szerint a Szentatya is tud arról, hogy “Isten tervében különlegesen fontos helyet foglal el egy nép...” és itt Magyarországra hivatkozott. Így nem meglepő, hogy mikor II. János Pál pápa először Magyarországra látogatott, kérte a magyarokat, hogy ne feledjék el, ne adják fel különleges küldetésüket!
Itt megjegyzendő, hogy Fr. Gobbi látomásainak angol nyelvű kiadásában ez az idézet nem szerepel, és a mozgalom amerikai vezetője, Fr. Albert Roux nem tud arról, hogy 1981 aug. 16-án Fr. Gobbinak lett volna jelenése. Az angol kiadásban az egyedüli jelenés amelyben a Szűzanya megemlíti Magyarországot 1990 augusztus 22-én volt egy budapesti papi gyűlés (coenaculum) alkalmából (lásd a függelékben). Ebben a Szűzanya elismeri, hogy Szent István felajánlása alapján ő Magyarország Királynője, és “ezekben az években egyre jobban fogja Anyai és Királynői szerepét gyakorolni.”
Érdekes megjegyezni, hogy ugyanebben a látomásban a Szűzanya kétszer is hivatkozik az egész világra: “Mutatom nektek az utat amelyet járnotok kell, hogy minden nap éljétek a Szeplőtelen Szívemnek való felajánlást amelyet tettetek, és legyetek fénysugarak amely a nagy sötétségbe világít, bejelenteni a világnak Szeplőtelen Szívem közeli győzelmét…
“Én vagyok a Szeretet Királynője. Ezért hívlak benneteket, papokat, és rajtatok keresztül minden hívőt, hogy szentelje magát az én Szeplőtelen Szívemnek. Így valóban birtokomba tudom venni életeteket és Szeplőtelen Szívem egész világon való győzelmének eszközévé tudlak tenni benneteket. Ti vagytok a fénysugár, amely Szeplőtelen Szívemből sugárzik Magyarországra, amely oly sok próbát kiállt.”
Ezzel Magyarország illetve a magyar nemzet különös hivatásául az egész világra szóló küldetést jelöl ki. Ez a jelenés annál is érdekesebb, mert nem magyar, hanem olasz látnoknak, a Máriás Papok Mozgalma alapítójának adott jelenésben mondta a Szűzanya, és a könyv amiből kimásoltam angolul 1998-ig 18 kiadásban, közel egy millió példányban jelent meg Amerikában, más nyelvű kiadásokról nem is beszélve. Tehát az üzenet máris világszerte ismert, és a világ joggal elvárhatja tőlünk, hogy a ránk bízott feladatnak megfeleljünk!
A fontos szerep az 1992-ben elhunyt Natália Nővérnek adott ígéret szerint valószínű a végső napokra vonatkozik, vagy legalább is lehet a Második Eljövetelre gondolni. Natália nővér ezt az üzenetet kapta: “Ahogy a megváltás a betlehemi istállóban kezdődött, úgy az én nagy művem, a bűn eltörlése, a lelkek megszentelődése, a Sátán leverése és győzelmem Magyarországról indul el. És ennek kezdete a Világ Királynője ünnepének, szeplőtelen Édesanyám tiszteletének bevezetése és megtartása” (l. Csomor, Őfelsége, 291; Natália nővér, 79 o.). Az 1987-es Gobbi látomás szerint pedig “az Úr Jézus előre megmondta, hogy a változások Magyarországról fognak elindulni: Nekem ezzel az országgal terveim vannak. Papok és hívek engeszteljenek, ennek illata áradjon el az egész világon...” (l. magyar nyelvű gépelt kéziratot amelyet Don Gobbi elismert mint a látomás hűséges leírása.)
Dr. Molnárfi megjegyzése szerint “kétségtelen, hogy (ez) a tanúságtétel nem a hitletétemény része. Mégis figyelmet érdemelnek, mert ugyanúgy illenek a történelem folyamatába, mint Máriával, a Magyarok Nagyasszonyával kapcsolatos hivatalos egyházi megnyilatkozások” (Molnárfi, 47 o.).
A Boldogasszony védelme alatt
1989 március 10-én így szólt Mária asszonyhoz az Istenanya: “Ne félj, gyermekem! Megmentem országotokat a nagy borzalmaktól! Ez a kis ország egy kis sziget lesz a világ tengerén. Megvédelmezem, népemet! Ráborítottam védő palástomat egész országtokra, mert ez az ÉN ORSZÁGOM!” (Molnárfi, 114 o.).
1992-ben Lourdesi zarándoklata alatt, hasonló üzenetet kapott: “Kislányom, már többször megígértem neked, hogy Magyarország különleges védelmem alatt áll annak ellenére, hogy nem érdemlitek meg. Az Atya nekem adta országtokat… ne nyugtalankodj, gyermekem, megvédelmezlek titeket a pusztulástól. Jövőtök és a szenvedéstek mértéke azonban tőletek függ, a ti engeszteléstektől” (Horváth Mária, IV, 32 o.). Majd egy évvel később Jézustól kap hasonló üzenetet: “Édesanyám országa az én országom is. Megkímélem a vérontástól, a nagy erőszaktól, megmentem a pusztulástól…” ( u.o. 34. o.)
Ha egy lépéssel tovább megyünk, ezek az üzenetek és az ígért küldetés jól illenek mind nemzetünk, mind a Szent Korona misztikus történelméhez.
Ha kicsit tüzetesebben megvizsgáljuk hazánk történelmét, érdekes szabályszerűséget találunk. Ahogy Isten az Ószövetségben, a sok megpróbáltatás és viszontagság ellenére, mindig megvédte választott népét, Izraelt, és elpusztította ellenségeit, így megvédte nemzetünket is.
Tóth János Nyerésre állunk című könyvének “Ne bántsd a magyart mert ráfizetsz” című fejezetében vizsgálja ezt a jelenséget. Így foglalja össze tapasztalatát: “…valamennyi velünk összefüggésbe hozható nagyhatalmi törekvés hanyatlása-kudarca akkor következik be, mikor az a magyarságot megkísérli leigázni, vagy ezt már meg is teszi” (186 ff. oldalak). Például felsorolja a III Henrik és a magyarok közti konfliktust, a tatárjárást, török hódoltságot, a Habsburg uralmat, Anglia és Franciaország gyarmatbirodalmának elvesztését Trianon után, a náci Németországot, a Szovjet megszállást, a kis Entente országokat, és hazánk, ha megcsonkítva is, de mindezt átélte. A Trianonban megjutalmazott országok közül csupán Románia nem bomlott még fel, de Toth János szerint, és a történelem tanulsága alapján, jó lesz, ha ők sem provokálják a magyarokat. Még az EU-ra, a Valutaalapra és a Világbankra is lehet vonatkoztatni ezt a szabályt, és a szerző szerint jó lesz, ha ezek az intézmények is vigyáznak, mielőtt kikezdenek Magyarországgal.
Emberi szemmel nézve nincs értelme ilyen feltételezésnek. Érdekes, hogy Tóth mégis csupán emberi szemmel fedezte fel ezt a törvényszerűséget, és “olyan gondolatok vetődnek fel (benne) amelyek hasonlítanak a babonás, vagy legalább is ismeretlen erők működésének feltételezésére” (186 o.). Azonban ha figyelembe vesszük az Izrael történelmével húzható párhuzamot, és a látomásokban hangsúlyozott küldetést, akkor mindennek van értelme: a magyarokat támadhatják, az országot kizsákmányolhatják, a nép nyomoroghat, de a magyar nemzet nem tűnhet el, nem pusztulhat el a történelem színteréről, amíg küldetését be nem teljesíti, azaz a második eljövetelig. Nem mi győzzük le sokkal hatalmasabb ellenségeinket, hanem az Isten angyala, ahogy az ószövetségben is megtörtént.
Isten különös oltalmát nem Tóth János látta meg először. Mint ismeretes, II József, a “Kalapos Király,” nemcsak hogy nem koronáztatta meg magát, hanem a Koronát is elvitette Bécsbe. A hivatalos ok szerint a Pozsonyi várat, ahol a Korona volt, tataroztatni kellett. Azonban az sincs kizárva, hogy a király félt, hogy talán lázongó magyarok mást megkoronázhatnak. Csupán közvetlen halála előtt, 1790-ben szállították vissza a budai Várba. Hoffer Ede, korabeli megfigyelő imígy írta le naplójában a Korona és kíséretének Bécsből való kivonulását: “Ezen alkalmatossággal véghetetlen nép csődült össze Bécsben, kívánván a korona eltávozását szemlélni, annyival inkább, hogy a nagy drágaságnak magok a németek azt az okát adták, hogy az Isten a magyar korona náluk lételéért veri őket” (Hazánk és a külföld, 1867 április, közölte először).
Ezt a szellemet fejezi ki Horthy Miklós portugáliai sírkövén a Szent Páli idézet is:
“Üldöztetünk de el nem hagyatunk,
Tiportatunk, de el nem veszünk.
Szt. Pál, II, 49. (2)
Isten áldd meg a magyart!”
(Nagy N. János megjegyzi, hogy az idézet helye helyesen: Szt. Pál, Korint. II, 4:9; lásd 89-90 o.).
A gyakran prófétai meglátással bíró Petőfi csak Ausztria vesztét jósolja meg, de Tóth meglátása alapján Petőfi jóslata többi ellenfelünkre is érvényes lehet. Petőfi imígyen írt, szintén Izraellel húzva párhuzamot:
“Miként elpusztult Jeruzsálem,
El fogsz pusztulni Ausztria,
S mint Jeruzsálemnek lakói,
Földönfutók lesznek császárjaid,
Földönfutók és üldözöttek!
Készüljetek,
Ti felfuvalkodott félistenek,
Az óra kondul, s futnotok kell,
Hogy el ne zúzzanak
Az omló trónus romjai...
Ott veszni nem szabad tinéktek,
Tinéktek élni, hosszan élni kell a
Bukás után
Nyomorban, végtelen nyomorban!
Hiába mossátok kezeiteket,
Ti Poncius Pilátusok,
Ámíthatjátok a világot, de lát az isten s ismer benneteket,
S nincs számotokra többé kegyelem…”
(részlet Petőfi, Ausztria c. mindig aktuális verséből).
Még Orbán Viktor Miniszterelnök is felfedezte ezt a történelmi törvényszerűséget, mint azt Sisa István idézi Magyarságtükör című könyvében:
“Még csak tegnapelőtt volt, hogy az Oszmán Birodalom zászlaja lengett Buda várán. S hol van már az a birodalom? Szinte csak tegnap volt, hogy az osztrák császár az orosz cár segítségével vérbefojtotta szabadságharcunkat. S hová lettek azóta a cárok? Csak néhány perce, hogy a világtörténelem utolsó kolosszusa végigcsörömpölt lánctalpaival fővárosunk utcái. S hol van már az az ország, amely ezt megtette velünk?
“A víz szalad, a kő marad…
”A történelmi csapások soha nem roppantották meg a magyarság gerincét: végig ugyanaz a szabadságvágyó és alkotó nemzet maradt. Bár a szörnyűségek megviselték derűlátásunkat, nem csonkították meg életkedvünket, jövőbe vetett reményünket, hajóröptető hitünket.” (Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, “Üdvözlet a külföldi magyarságnak”).
Kocsis István Tóth Jánostól függetlenül jutott el hasonló következtetésre, egyben megadván a magyarázatát illetve okát a magyarság fennmaradásának: “… itt van a nemzet fennmaradásának titka… Addig Magyarország mindig talpra ált, amíg a magyar nemzet képviselői – akármilyen pártiak – tiszteletben tartották a Szent Korona tanát, eggyé tudtak válni a Szent Korona misztériumában…” (Kocsis István, Magyarország Szent Koronája, II, Budapest, Püski, 2001, 11 o.).
Jézus ezt így hozta Natália nővéren keresztül tudomásunkra: “Más országok is felajánlották magukat nekem, de örökségem csak ez az egy ország. Történelmében megjárta a keresztutat, de soha el nem pusztul” (Füzér, 353 oldal). Natália nővéren keresztül korábbi ígéretét ezzel az üzenettel egészítette ki Jézus: “Szeretném minden magyar ház kapujára arany betűkkel írni ezen szavakat: Magyarország tisztul, de nem pusztul el” (Natália nővér, 103 o.)
Mária asszony szerint pedig Jézus ezt üzente: “Vissza kell mennünk a történelem múltjába és világossá válik, hogy a századok során mi minden történt ezzel a kis néppel, és mégis megmaradt. Eddig nem tudták széttörni és szétzúzni, mert édesanyám palástja óvott benneteket. Imádkozzatok az irgalomért és engeszteljetek” (Dr. Molnár, 37 o.).
Mindezt szinte összegezi Csomor mikor ezt írta a Magyar Koronás Címer jelentéséről: "A négy folyó vidékéről származó Turul nemzetség apostoli királysága, amely Isten földi országa, Szűz Mária tulajdona és Isten, valamint Szűz Mária különleges védelme alatt áll, és fennmarad az utolsó ítéletig" (Őfelsége … 584 oldal).
Figyelembe véve, hogy a Magyar Nemzet küldetése a Szent Koronával kapcsolatos, az már meg sem lep bennünket, hogy Koronánk is annyi hányatáson, veszélyen ment keresztül, és másfél évezreden át megmaradt épségben, csupán néhány képet cseréltek ki rajta, és legfeljebb a tetején levő kereszt ferdült el. A hagyomány szerint állítólag Nagy Károllyal eltemették, Ottó a lengyeleknek ígérte, számtalanszor ellopták, elásták, elzsákmányolták, túszul tartották, Kún Béláék el akarták árverezni, majd az oroszok elől Amerikába menekítették, hogy csak néhány viszontagságot említsek.
Ugyanakkor megnézhetjük Európa többi országaiban használt koronák sorsát. Tóth Endre tanulmánya (“Európai uralkodó koronák”) szerint Magyarországon kívül a középkorban csak a Német-római Birodalomban és a Cseh Királyságban használták ugyanazt a koronát többször. Spanyolországban és Portugáliában nem volt általános a koronázás, azonkívül sem Viktor Emmánuelt, az egyesült Olaszország első királyát, sem János Károly spanyol királyt nem koronázták meg. Angliában és Oroszországban gyakran készítettek új koronát a koronázáshoz, és ahhoz az előző korona ékköveit használták fel, tehát lényegében megsemmisítették a régi koronát. A francia korona és uralkodó jelvények a Forradalom alatt megsemmisültek. A lengyel koronázási kincseket a poroszok 1795-ben elrabolták majd azok is megsemmisültek. A többi országok koronázási kincsei közül egynek sincs a magyar Szent Koronához hasonlítható múltja és szerepe.
Akárcsak a magyar nemzetet, a Szent Koronát is valami természetfeletti erő látszik védeni.
Engeszteljetek…
Ezeket a jelenéseket és ígéreteket nem nehéz félremagyarázni. Vannak, akik nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy megértsék az “engesztelés” teológiai fogalmát, vagy legalább felüssék az értelmező szótárt és megkeressék az “engesztelés” szó jelentését. Ezért úgy veszik a Szent Korona mozgalmat mintha a sült galambot várnánk, hogy a szánkba repüljön.
Így például ezt írja egy hazánkfia a Korona tisztelettel kapcsolatban: “Komolyan aggaszt az utóbbi évtized erőltetett Szentkorona kultusza…. a meggyőződés alapja kellő tájékozottság kell legyen, nem pedig illúziók kergetése és jámbor reménykedés. A korona kultusza szerintem eltévelyedett a reális földönjáró élettől az Egektől elvárt segítség reményteljes útjára, a csodavárás szellemében. A kocsit fogta a lovak elé, és megfeledkezett az ősi magyar mondásról: “segíts magadon, és az Isten is megsegít” (Palotás Pál, “Szövetségek szövetsége,” KAPU, 2002, április).
Nos, a Szent Korona tisztelet és a velejáró magán-kinyilatkoztatások nem csodavárás, nem illúziók kergetése, hanem egy, a “földönjáró életnél” valóban magasabbrendű értékrendben gyökerező, a kilátástalan jövő helyett reményt nyújtó fénysugár a Magasságból.
Ez a küldetés nem jelent a magyarság számára sem kényelmet és jólétet, sem valamiféle világuralmat! Az isteni küldetés csupán annyit ígér, hogy az ország a jövőben is túléli a reá váró nehézségeket, mert Isten a természetfölötti rendben óriási feladatot rótt nemzetünkre: engesztelnünk kell. A szótár szerint az “engesztel” jelentése valakit arra rávenni, hogy béküljön ki illetve bocsásson meg. A mi szerepünk ezek szerint az emberiség és Isten közti természetfeletti viszony helyreállítása terén van.
Minden hazánkkal kapcsolatos jelenésnek központi eszméje az engesztelés. Antalóczi Lajos, a magánlátomásokról szóló hézagpótló művében jegyzi meg Natália nővér lelkinaplójáról, hogy az “bár sok kérdőjelet vet fel, de az alapkoncepciót, az engesztelés gondolatát, amit az égiek elvárnak, természetfeletti eredetűnek kell mondani” (Antalóczy, 159 o.). Az engesztelés szorgalmazásáról eddig is feltételeztük, hogy az természetfeletti, igy most azt hangsúlyozzuk, hogy ez volt Natália nővér jelenéseinek közös alapvonala. De ugyanezt elmondhatjuk a sükösdi jelenésekről és Horváth Mária látomásairól is, aki által például ezt üzente a Szűz Anya 1985 nyarán: “Tudjatok kiengesztelni és kiengesztelődni. EZEN MÚLIK MINDEN.… ne késlekedjetek tovább! A Béke Fejedelme ajtótokban áll. Ö nem kér mást, csak azt a szeretetet amivel Ö árasztotta el a Földet. Kérem, hogy vezessetek be mindenhol ENGESZTELŐ IMAÓRÁKAT az egész emberiség megmentése érdekében!” (Horváth Mária, IV, 17 o.).
Horváth Mária asszony így számol be egyik 1988-ban történt jelenésről: “Az Istenanya gyakran kért, hogy figyeljünk fel országunk feladatára, nevezetesen az engesztelésre. Figyelmeztetett rá, hogy országunk az Övé, hiszen Szent István neki ajándékozta, neki ajánlotta. Így boldogsággal töltött el a tudat, hogy (Paskai) bíboros atya 1988 augusztus 20-án ismét felajánlotta a Magyarok Nagyasszonyának” (Horváth Mária, I., 113 o.).
A negyvenes években a Natália nővérnek adott, engesztelésre buzdító üzenetek hatására a közismert Dominikánus teológus, dr. Horváth Sándor O.P. külön tanulmányt irt az engesztelés teológiájáról, hogy segítsen az engesztelés fogalmát "elhelyezni teológiai szemléletünkben." (393 o.).
Horváth először megkülönbözteti az igazságos rend visszaállítását azaz az elégtételt, és a szeretetből fakadó engesztelést. Isten megsértése oly súlyos tett, hogy mi azért saját erőnkből soha nem tudunk elégtételt adni. Ezért jött el Jézus, az Isten Fia, hogy méltó elégtételt nyújtson nevünkben. Így az Ö elégtételéhez csatlakozva, kell, hogy felajánljuk engesztelésünket.
Az "engesztelés" általános fogalma olyan bonyolult, hogy más nyelvekben egy szóval nem is lehet kifejezni. "Az engesztelés jelenthet megbékélés elérésére irányuló folyamatot, jelentheti ennek megvalósító okait és eszközeit, de jelentheti a kiegyenlítődés, a kibékülés állapotát, a reconciliátiót is" (u.o.). Az engesztelést valamely rendellenesség illetve sértés teszi szükségessé. Az Isten-ember viszonyban három féle megsértésről beszélhetünk: az eredeti bűn, az egyéni bűn, és az egyéni bűnök összessége.
Az eredeti bűnben az ősszülők engedetlensége miatt egy rend-ellenes állapot állt be Isten és az emberiség közt, és elvesztettük az eredeti kegyelmi állapotot. Azonban Isten megígérte a Megváltót, aki halálával megszabadított bennünket Ádám bűnének bizonyos következményétől és a keresztséggel visszakerülünk a kegyelmi állapotba.
Azonban az emberi természet bűnrehajló lett, és szabad akaratunk révén bűnt követünk el. Ezt az egyéni bűnt Isten megbocsájtja a gyónás szentségében, azonban a rend teljesen nem áll vissza. Ezért sürgeti az Egyház az engesztelést. Így például Horváth idézi a tridenti mise ádventi kántorböjt szerdájának a Csendes imádságát (Secreta) amelyben az Egyház meg is nevezi az engesztelés egyik formáját és annak célját is: "Kérünk, Urunk, legyen előtted elfogadott böjtölésünk: s annak engesztelő ereje tegyen minket kegyelmedre méltóvá és vezessen el az örök életre." Mint látjuk, az engesztelés folyamatának fontos része nemcsak az engesztelő szándéka, hanem az is, hogy az engesztelendő el is fogadja az engesztelési áldozatot, és igy a kölcsönös szeretet viszonya visszaálljon.
· Az emberiség által elkövetett bűnök együttesen még jobban megsértik Istent, annál is inkább, mert az emberiség nagy része egyáltalán nem hajlandó engesztelni. Ezért nem csak az Egyház, hanem a jelenések révén Mária is kéri tőlünk az engesztelést. Ezért kérte a Szűzanya Natália Nővértől, hogy építsünk Engesztelő Kápolnát, Horváth Máriától engesztelő imaórát sürgetett, és többször is kért engesztelést a világ bűneiért.
Mivel az engesztelés szeretetből fakad, többféle képpen is ki lehet ezt a szeretetet fejezni. Legnyilvánvalóbb módja az engesztelésnek valami önkéntes áldozatot hozni, mint böjtölés, imádság, munka vagy szenvedés vállalása, anyagi áldozat, stb. Azonban úgy is lehet engesztelni, hogy az elkerülhetetlent felajánljuk Istennek a magunk, a család, a nemzet vagy ez emberiség bűneiért. Ahelyett, hogy Istent káromolnánk a szenvedésért, ajánljuk fel áldozatul. Minél többet szenved valaki, annál több alkalma van az engesztelésre.
Ez áll nemcsak az egyénekre, hanem nemzetekre is. Láng Szigfrid atya, egy osztrák szerzetes (Szent Kereszt Rend) magyaroknak tartott lelkigyakorlataiban a magyarság öt sebéről beszél, és ezek közül Trianon a legfájdalmasabb. Azonban az 1920 június 4-i dátumnak Szigfrid Atya szerint külön jelentősége van. Ez volt Jézus Szive hónapjának első pénteke, és Jézus Szíve ünnepe. A régi, Szunyogh Xavier Ferenc O. S. B. féle latin-magyar misszále kéri, hogy "Jézus szentséges Szívének ünnepén, ha csak lehet, járuljunk szentáldozáshoz, engesztelésül azon bántalmakért, amelyekkel az Isteni Szívet a legméltóságosabb Oltáriszentségben illetik…"
Ebből Szigfrid atya azt a következtetest vonja le, hogy Isten azt várja nemzetünktől, hogy bár dolgozhatunk a Trianonban elkövetett igazságtalanság helyreállításán, amíg az meg nem történik, ajánljuk fel a Trianon okozta szenvedést és megpróbáltatást nemzetünk és az emberiség bűneiért.
A természetes és természetfeletti rend misztikus viszonyából kifolyólag, az engesztelés, illetve a szenvedés engesztelésül való felajánlásának a természetes rendben is lehetnek következményei. Nem csak élettani és lélektani, de természetfeletti tényezők is befolyásolhatják az ember fájdalomérzetét. Így pl. előfordulhat, hogy a Sátán megsokszorozza a lyukas fogban kiálló ideg által okozott fájdalmat, remélve, hogy ezáltal majd kiprovokálja, hogy ezért a fájdalomért Istent káromoljuk. Na, most ha a fájdalmat felajánljuk engesztelésül Isten dicsőségére, a Sátán ezt nyilván nem akarja, tehát a fájdalom csökkenik.
Ugyanez állhat Trianonra is. Mikor Isten megengedte, hogy Trianonban a pokol erői összefogjanak nemzetünk ellen, és ezzel mérhetetlen szenvedést okozzanak egy ősi keresztény nemzetnek és azt a megsemmisülés szélére taszítsák, a Sátán elvárja, hogy ezért Istent káromoljuk. Képzeljük el, ha mindezt nem csak Job-i türelemmel vesszük, hanem felajánlanánk engesztelésül, egyrészt mekkora kegyelem-áradatot eredményezne ez hazánknak, másrészt, mekkora csalódás lenne a Sátánnak!
Ugyanez áll a jelenlegi helyzet okozta nehézségekre és szenvedésekre is. Ez persze nem jelenti, hogy ne tegyünk meg mindent lehetőt a szenvedés csökkentésére, hanem viseljük engedelmesen az elkerülhetetlent, és ajánljuk fel a bűnökért engesztelésül.
Vagy képzeljük el, ha kórházainkban szenvedő betegeinknek csak a fele is felajánlaná elkerülhetetlen szenvedését, egyrészt mennyivel kevesebb szenvedést okozna a Sátán, másrészt Isten mennyi kegyelmet árasztana nemzetünkre. Mikor a Szűzanya először kérte az engesztelést Natália Nővértől hatvan évvel ezelőtt, azóta mennyi engesztelési lehetőséget mulasztottunk el! Azt is képzeljük el, hogy ha évtizedekkel ezelőtt elkezdtük volna nemzeti szinten az engesztelést, mennyivel kevesebb szenvedést és büntetést kellett volna eltűrnünk!
Végül meg kell emlékezni, hogy az engesztelés kétirányú folyamat. Nem csak mi bántjuk meg Istent és embertársainkat, hanem gyakran vagyunk mi is bántalmak szenvedő alanyai. Tudjunk mi is "megbocsájtani az ellenünk vétkezőknek!" Az engesztelés ilyen alakja (formája) is fontos. A Szűzanya ezt is kérte tőlünk 1985-ben Horváth Mária által: “Tudjatok kiengesztelni és kiengesztelődni. EZEN MULIK MINDEN!" Emlékezzünk csak a példabeszédbeli szolgára, akinek ura megbocsájtott, de a rossz szolga nem bocsájtott meg szolgatársainak (Mt.18;21-35.). Hiába kérünk bocsánatot Istentől, ha mi haragot tartunk.
Természetesen az imádságra is szükség van. Az imádság és az engesztelés a lelki élet két fő tápláléka: az imádság a kenyér, az engesztelés a hús, a jócselekedetek egyik változata formája, ami szolgáltatja a lelki proteint. Dogmatikailag az engesztelés tökéletes tevékenység, mert a hitre alapozva magában foglalja mind az Isten mind a felebarát szeretetét. Végül az engesztelés jellegzetesen emberi viselkedés: az angyalok bár tisztábban imádhatják Istent, ők nem tudnak engesztelni csak mi, emberi lények. A második isteni Személynek is emberré kellett válnia, egynek közülünk, hogy Ádám és Éva bűneiért Istent kiengesztelje.
Itt az ideje tehát, hogy püspökeink és lelkipásztoraink újra napirendre tűzzék az engesztelésre való példaadást és buzdítást!
GARÁB Szent Alajos templom
BOKOR Misézőhely
CSERHÁTSZENTIVÁN 
Zagyvaszentjakabi 
Püspöki 
Temetőben és a 
Szarvasgedei úton, a XX. században épültek.
Vita tárgyát képezi az 
KOZÁRD 
Kápolna
