Ecseg 1286 főt számláló szép fekvésű nógrádi település, Pásztótól nyugatra, 9 kilométerre a Cserhát hegység keleti lábánál. Északnyugat felé a Bézma, a Közép-hegy, a Magas-hegy és a Bokri-hegy határolja, amelyek közül a Bézma 500 méternél magasabbra emelkedik. Kőzettakarójuk a vulkanikus andezit, illetve a Pannon-tenger emlékét őrző úgynevezett lajtamészkő. Déli irányban a falu nyitottabb, itt már csak alacsonyabb dombhátak kisérik a Bézma és a Közép-hegy völgyén áttörő, dél felé tartó Szuha- patakot. A falu a középkorban a patak mellé települt, és szerkezetében máig is őrzi a korabeli települési viszonyokat. Történetében az 1238. év az első ismert adat, amikor is IV. Béla királyunk az itteni Johannita lovagokat megerősíti birtokaikban. A település északnyugati határában, a hegyek karéjában, egy, a völgyből hirtelen kiemelkedő kör alakú dombon a XIII. században épült Ecseg vára. A Szuha-patak a várdomb alatt folyik el. A várhoz tartozó erdős-hegyes birtokot “Varerdew” néven említi egy korabeli írás (1265), miszerint ez a Csák nemzetség birtoka volt. A várról csak 1324-ben tesznek említést, amikor azt Károly Róbert Harsundorfer Farkasnak adományozta. A későbbiekben a huszita birtokbavétel és hadakozások miatt a vár erősen leromlott. A török időkben már nem volt számottevő erődítés, ezért a török oda be sem szállásolta magát. A XVI-XVIII. században a falu legjelentősebb nagybirtokosai a Forgáchok voltak, akik egy kastélyt is építettek. A török idők után a fellendülő állattenyésztés és földművelés mellett kiemelkedett a szőlő- és bortermelés, valamint a vízimolnárság, amelyek a XIX. században nagy fejlődésnek indultak. A Szuha- patak mentén legalább 6 vízimalom működött, amelyek a birtokosok és a jobbágyok, később a parasztok gabonáját őrölték. A szőlőtermelésnek a jó fekvésű, kiváló mikroklímájú andezittörmelékes hegy- és domboldalak nyújtottak kiváló terepet (Öreghegy, Aranyhegy, vagy Nyesték, Rózsamály, Bézma alja). Ecseg régen a vörösboráról volt nevezetes. A virágzó szőlő- és borkultúrának azonban véget vetett a XIX. századvégi filoxéra járvány, és a szőlők nagy részét kiszántották, a megmaradók helyére nemesebb de sok esetben gyenge minőségű fajtákat telepítettek. A vízimolnárok tevékenységét a technika fejlődése tüntette el. Az ecsegi Ilona-vár is elpusztult: köveit a XIX-XX. századforduló éveiben széthordták, beépítették. A XX. század első felében a legnagyobb falusi birtokos az Osztroluczky család volt. Az úgynevezett Horváth kúriát vették birtokukba, amely ma az általános iskola felső tagozatának ad helyet. A XX. század első felében orvosi rendelő gyógyszertár, kultúrotthon és iskola épült a faluban. A II. Világháború harcai Ecseget sem kerülték el, magyarok, németek és oroszok egyaránt áldozatokká váltak, ők a temetőben és emlékművek alatt nyugszanak. A harcok 1944. december közepén értek véget. A falu a háború utáni 45 év alatt csak szerény fejlődést regisztrált: a munkaképes emberek eljártak gyárakba, bányákba és az építőiparba, emiatt helyi ipar és vállalkozás nem alakult ki. Igaz, épült ABC áruház, postahivatal, a gyógyszertár, létesült egy takarékszövetkezet és szövetkezetesítés időszakában szintén létrejött egy mezőgazdasági termelőszövetkezet. A fejlesztésekből ebben az időszakban a falunak nem sok jutott.
A falu római katolikus temploma középkori eredetű, tornya XV. századi. 1792-ben a templom barokk átépítést kapott.
Kozárd 199 lakosú község Pásztótól 11 kilométerre, nyugatra fekszik.http://em.bloglog.hu/page/7/ 
ECSEG Mindenszentek-templom
A középkori község temploma a torony megmaradt részletei alapján a XV. században épült. Az 1697-es Canonica Visitatió szerint a templom jó állapotban állt, noha a település a XVI. században elpusztult. Nagyobb harangjai 1727-ben haranglábon voltak elhelyezve, csak egy kisebb lógott a templom tetõzetén lévõ tornyocskában. A mai barokk templom építése 1780-ban kezdõdött, míg felszentelése a Historia Domus szerint 1792-ben történt. A toronycsarnok belsõ kapujába vésett 1834-es évszám újabb építkezést tételez fel. A mai toronysisakot 1880-ban készítették. A templom régi harangja Patay Pál szerint legkorábban a XV. század második felében készülhetett, 1908-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A magasépítésû, egyhajós, elõreugró középtornyos, keletelt templom tornya gótikus, XV. századi, 1780 és 1792 között épült hajója és szentélye barokk stílusú. A templom középkori eredetét vakolatlan, terméskõ falazata is jól szemlélteti. A torony, a hajó és a szentély tengelyei enyhe töréssel kapcsolódnak. Szentélye keskenyebb, szegmentíves záródású, két oldalán sekrestyével. Hajója kétboltszakaszos, fõoltára és a mellékoltárok a XVIII. században készültek, barokk stílusúak, szószéke klasszicizáló.
A váci Egyházmegyei Múzeumban őrzött egyik áldozókehely az ecsegi Mindenszentek Templomából való. A török megszálláskor elrejtették azt - és egyéb kegytárgyakat - a padlószint alá. A vész elmúltával - cca 95 év múlva a 17. sz. közepén - kivették onnan.
KOZÁRD
Szeplőtelen fogantatás kápolna
A kápolnát 2006. december 9-én szentelte fel Beer Miklós váci püspök.
