Pásztó 10299 lakosú városa a 21-es főközlekedési út és a 81-es/Somoskőújfalu- Hatvan – Budapest/ vasútvonal mentén, Hatvan és Salgótarján között helyezkedik el. A település évszázadok során mező- és kereskedővárosként vált ismerté. Egy időben járási székhelyként jegyezték. Jelenleg a térség kulturális és gazdasági központja. Vonzáskörzetéhez 26 település, mintegy 30 ezer lakosa tartozik. A város lakóinak száma Hasznos és Mátrakeresztes városrészekkel együtt több mint tízezer. A kedvező természeti, földrajzi adottságok hamar alkalmassá tették a vidéket emberi megtelepedésre. Pásztó szinte az ősidőktől kezdve lakott hely, már a népvándorláskor ismert település volt. Pásztó neve valószínűleg iráni nyelvből ered, amely tábort jelent. A települést először az Anonymus krónika említi Poztuh néven. A honfoglaló magyarok - Anonymus közlése szerint - Árpád parancsa nyomán innen indultak a nógrádi és gömöri részek meghódítására. A tatárdúlás után szerzetesek építették újjá a templomot, monostort, majorokat. A korai középkorban két meghatározó tényező emelte ki a települést az átlag jobbágytelepülések közül. Az egyik a ciszteri rendek idetelepítése 1190-ben III. Béla által, a másik pedig, hogy 1265-ben V. István király a kegyúrságot átruházta a Rátót nembeli Istvánra, felesége főlovászmesterére. Rátót (Rátold) leszármazottak - Tariak, Pásztóiak - hosszú századokon keresztül voltak a település életének meghatározói. Pásztó 1298-ban vásártartói jogot kapott. Fejlődik ipara, mezőgazdasága, melyben kiemelkedő a szőlőkultúra jelentősége. Ennek emlékei a Fő úti gótikus pincék, melyek még ma is használhatók bor tárolására. Tar Lőrinc kérésére 1407. április 26-án Zsigmond király városi kiváltságlevelet adományozott Pásztónak, melyben a város lakóit, a budai polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel. Kulturális központ jellegét bizonyítja, hogy egy ideig hiteles helyként működött a pásztói konvent. Középkori iskolája miatt a XV. században nevezetes volt. Pásztó fénykorát a török hódítás törte meg. Száz évig csak égett kövű falak jelzik a várost. Az 1650-es években kezd új élet kialakulni. I. Lipót császár adománylevelének birtokában Morvaországból érkezett ciszter-szerzetesek 1715-ben felépítették a ma is álló barokk kolostort. II. József 1787-ben eltörölte az apátságot, de utódai uralkodása alatt 1802-ben azt visszahelyezték eredeti jogaiba. A XVIII. és XIX. században a város fejlődésére már nem jellemző a korábbi időszak dinamizmusa. A XIX. század két jelentős eseménye volt a jobbágyfelszabadítás és az 1871-es községi törvény alkalmazása, amely alapján megszűnt a település mezővárosi jogállása, visszaminősítették nagyközséggé. Az ipari forradalom elkerüli, de vasutat kap már 1867-ben. Ez alkalmassá teszi arra, hogy bekapcsolódjék az ország vérkeringésébe. A szőlőtermelést sújtó filoxéra miatt a fő jövedelmétől megfosztott településre nehéz idők jártak. A kisipar, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság nem biztosította a lakosság eltartását. A két Világháború között jelentős kisiparos réteggel bírt. A szőlő és bortermelése nem érte el a filoxéra előtti szintet. 1950-ben Nógrád megyéhez csatolták. A következő évben járási székhely lett. Mezőgazdasága, szőlőtermelése továbbra is meghatározta gazdaságát. Az ipar inkább a könnyűipar formájában képviseltette magát. A XX. század elején kórház épült Pásztón. Az 1950-es években a termálvíz hasznosítására strandfürdő létesült. Az 1960-as években lakótelep formájában növekszik lakásállománya, miközben a régi hangulatos vidéki város házai majd mind eltűnnek. Városi rangját Pásztó 1984. január 1-én kapta vissza.
A városban a múlt évszázadok értékes emlékeit találhatják meg az idelátogatók. A Szent Lőrinc-plébániatemplom román-gótikus-barokk stíluselemeket visel. A XII. századból való déli falának ablaka, a XIII. században, román stílusban épült a torony alsó szintje és a keresztboltozatos toronyalja. A XIV. században épült a déli oldalon álló gótikus kápolna, mérműves ablakokkal, a XVIII. században előbb megépült a barokk torony, majd a szentély és a barokk mellékhajó. A templom külsejét a román faragványokkal ékes torony határozza meg. A hajó és az egész templombelső barokkos, ugyanígy a fő – és mellékoltárok is. A főoltárkép Johann Zickler műve: Szent Lőrinc vértanúsága. A déli oldalon levő gótikus sugárboltozatú kápolnában a Ráthóti család címerével díszített kettős ülőfülke. A templom kifestése 1981-ben készült el.
A plébániatemplom északi oldalán található a hatszögletű kápolna. A román stílusú építmény a XIII. századból. Az utóbbi idők egyik jelentős felfedezése és műemlék-helyreállítása. A Ráthóti család temetkezési helyének készült, kétszintes, hatszögű építmény. 1985-ben állították helyre, az alsó eredeti térben kőfaragványok, a felső tömeg és térhatásában az eredetit megközelíteni próbáló, de modern anyagokból készült, rekonstruált helyiségekben egyházművészeti kiállítás van. A kialakított romkert a bencés, majd a ciszterci monostor maradványaival elevenen idézi a város múltját.
A helyreállított barokk kolostorépületben található dr. Rajeczky Benjámin utolsó pásztói perjel, európai hírű zenetudós emlékszobája is.
A műemlékövezetben lévő Oskolamester házat már 1428-ban említi oklevél. Az “oskolamester ház” a XV. században épült, eredeti gótikus stílusban, a Mátra vidéken szokásos módon, kerek, görgetett patak-kövekből épült. Az egyik szoba alatt gabonatartó vermet építettek ki, amiben a régészek megtalálták egy középkori család minden használati eszközét.
A városban a múlt évszázadok értékes emlékeit találhatják meg az idelátogatók. A Szent Lőrinc-plébániatemplom román-gótikus-barokk stíluselemeket visel. A XII. századból való déli falának ablaka, a XIII. században, román stílusban épült a torony alsó szintje és a keresztboltozatos toronyalja. A XIV. században épült a déli oldalon álló gótikus kápolna, mérműves ablakokkal, a XVIII. században előbb megépült a barokk torony, majd a szentély és a barokk mellékhajó. A templom külsejét a román faragványokkal ékes torony határozza meg. A hajó és az egész templombelső barokkos, ugyanígy a fő – és mellékoltárok is. A főoltárkép Johann Zickler műve: Szent Lőrinc vértanúsága. A déli oldalon levő gótikus sugárboltozatú kápolnában a Ráthóti család címerével díszített kettős ülőfülke. A templom kifestése 1981-ben készült el.
A plébániatemplom északi oldalán található a hatszögletű kápolna. A román stílusú építmény a XIII. századból. Az utóbbi idők egyik jelentős felfedezése és műemlék-helyreállítása. A Ráthóti család temetkezési helyének készült, kétszintes, hatszögű építmény. 1985-ben állították helyre, az alsó eredeti térben kőfaragványok, a felső tömeg és térhatásában az eredetit megközelíteni próbáló, de modern anyagokból készült, rekonstruált helyiségekben egyházművészeti kiállítás van. A kialakított romkert a bencés, majd a ciszterci monostor maradványaival elevenen idézi a város múltját.
A helyreállított barokk kolostorépületben található dr. Rajeczky Benjámin utolsó pásztói perjel, európai hírű zenetudós emlékszobája is.
A műemlékövezetben lévő Oskolamester házat már 1428-ban említi oklevél. Az “oskolamester ház” a XV. században épült, eredeti gótikus stílusban, a Mátra vidéken szokásos módon, kerek, görgetett patak-kövekből épült. Az egyik szoba alatt gabonatartó vermet építettek ki, amiben a régészek megtalálták egy középkori család minden használati eszközét.
http://em.bloglog.hu/page/7/
