A falu régi, gótikus templomát 1693-ban említették s az 1711, 1715, illetve 1725-ös Canonica Visitatiók is ezt az építményt írták le. Szárnyas oltáráról 1727-bõl, kis huszártornyáról 1746-bõl s 1773-bõl vannak adatok. A középkori templom kéthajós volt, három középoszloppal, dél-nyugati sarkán elhelyezkedõ toronnyal. A középkori épület felhasználásával, barokk stílusban elvégzett átépítése 1796-ban történt. Ekkor a hajót kelet felé bõvítették, majd 1802-ben elkészült a nyugati bõvítés és az új torony is. A mai templom egyhajós, keletelt, kissé elõreugró középtoronnyal. Fõhomlokzatát szoborfülkék, koronázó-, öv-, és órapárkány, íves oromfalakon álló vázák díszítik. Oldalfalai tagolatlanok, szentélye egyens záródású. Ennek déli falához kapcsolódik a sekrestye. A belsõ tér négy csehsüvegboltszakaszos. A karzat két pilléren nyugszik, felmenõ fala három boltszakasszal van áttörve. Az építményt közelítõen kör alakú, 35-37 méter átmérõjû, 60-80 centiméter vastagságú és 1 méter magasságig álló támpilléres körfal veszi körül, melynek egyes részeit lebontották.

A településen található kápolnák:
Temetőben és a Szarvasgedei úton, a XX. században épültek.