Drága szeretett leányom, amikor elérkezik az utolsó Ítélet Napja, sok olyan lélek lesz, akik meg tagadtak volt Engem, és ezért nagy félelem fog eluralkodni a szívükön. Mert akkorra az Igazság olyan lesz, mint egy kristálytiszta tó, folt nélkül. Olyan világos lesz az Igazság, mintha a tükörbe néznének. És vajon mit fognak látni? Látni fogják az Arcomat, a Szomorúságomat, a Szeretetemet, a Sajnálkozásomat, a Haragomat, és aztán tanúi lesznek Igazságszolgáltatásomnak is, mert akkor már nem lesz visszaút.

Most van itt az ideje annak, hogy az emberiség megváltsa önmagát. Én adtam nektek ezt az időt, hogy ebben az időben mindnyájan felkészüljetek. Használjátok fel azt okosan és látni fogjátok Isten Dicsőségét. Pazaroljátok csak el az időt, és akkor soha nem fogjátok meglátni Királyságom Fényét, sem pedig annak Dicsőségét. Ehelyett el kell szenvednetek a Tőlem való örök elszakadást. Ahol a ti egyetlen társaságotok egy falka farkas lesz – feldühödött démonok – a mélységben, mely a fenevad otthona. Mindazok, akik engednek a gonoszságnak – nem számít, hogy milyen mértékű -, egyre távolabb és távolabb fognak esni Tőlem – minél jobban tagadjátok Isten Szavát.

Ez az idő azért adatott az emberiség számára, hogy kellőképpen felkészülhessen. Az Én Küldetésem, hogy lehúzzam a pókhálót a szemetekről, és hogy megmutassam nektek, mit kell tennetek azért, hogy üdvözölhesselek benneteket Új Paradicsomomban.Lehet, hogy ez a Küldetés a ti egyetlen esélyetek arra, hogy megragadjátok Kezemet, még mielőtt bele zuhannátok a nagy megtévesztés vákuumába. A Sátán kijelentette, hogy továbbra is lopni fogja azokat a lelkeket, akik szeretnek Engem. Ő most ebben az időben egyedül arra összpontosít, hogy elvonszolja Tőlem azokat a lelkeket, akik valóban szeretnek Engem. Ezért ő minden kétséget, minden hazugságot és istenkáromlást belehelyez azokba a lelkekbe, akik az Igazság szerint élik az életüket. Az ő hatására ezek a lelkek el fognak hagyni Engem. A Sátán most gőgösen gúnyolódik Velem, és minden alkalommal, amikor elragadok tőle egy lelket, arra esküdözik, hogy ő soha nem szűnik meg akadályozni egyetlen olyan földi Küldetést sem, amelyen az Én áldásom nyugszik, hogy megmentse a lelkeket.Nektek nem szabad megvédenetek Engem ellenségeimmel szemben, vagy szembeszállnotok velük. Sohase veszítsétek szem elől a Legszentebb Bibliát. Ne változtassa meg azt senki! Hagyjátok figyelmen kívül azokat, akik arról próbálnak meggyőzni benneteket, hogy Isten elnézne bármilyen próbálkozást, amely megváltoztatna akár egyetlen Szót (a Biblia), próféciát vagy Parancsolatot – mert ez a legnagyobb bűn. Sohase szegjétek meg az Első Parancsolatot. Senki se helyezheti magát Isten fölé.Bárki vétkezzen is közületek, újra és újra vissza kell térnie Hozzám. Soha ne szégyelljetek futva visszajönni Hozzám. Ne engedjétek, hogy a gyűlölet bármilyen formája eltöltsön benneteket. A bűneitek azok, amelyektől iszonyodom – mégis megbocsátom azokat. Szeretlek benneteket, és továbbra is szeretni foglak. Mivelhogy szeretlek benneteket, nektek adtam ezt az időt, hogy mindnyájatokat összegyűjtselek. Ne engedjétek meg a gonosznak, hogy elszakítson benneteket fivéreitektől és nővéreitektől. Ne hallgassatok semmire és senkire, aki megpróbál elvonni benneteket Munkámtól – az Üdvösség e Küldetésétől.Az Irántam való hűségetek fontos, mert ti vagytok az Én Maradék Hadseregem, amelynek meghatározó szerepe lesz abban, hogy megmentse a világ maradékát attól, hogy ugyanarra a sorsra jusson, mint azok, akik nem voltak hajlandók Noéra hallgatni. Bárki, aki felelős azért, hogy Tőlem akár egyetlen lelket is elszakított, szenvedni fog érte. Az Én Haragom akkor a legrosszabb, amikor nem éritek be azzal, hogy a saját lelketekre összpontosítsatok, hanem szándékosan megpróbáltok másokat is magatokkal rántani, és Szeretetemtől és Királyságomtól távol tartani.A következményekre korábban már figyelmeztetve voltatok. Most újra emlékeztetlek benneteket. Ha elvesztek egy lelket – egy életet – Tőlem, akkor a saját életetekhez – vagyis az Örök Üdvösségetekhez – többé nem lesz jogotok.Jézusotok ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/ha-elvesztek-egy-lelket-egy-eletet-tolem-akkor-a-sajat-eletetekhez-vagyis-az-orok-udvossegetekhez-tobbe-nem-lesz-jogotok/

 

”
Kiűzte tehát őt az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje azt a földet, amelyből megalkotta. Miután kiűzte az embert, az Édenkert keleti oldalára kerubokat és lobogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Ez az Isten igéje.
Ter 3,9-24“

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-16  

Az Úr jól tudja, ki tartozik hozzá

¹⁴ Emlékeztesd az embereidet ezekre! Figyelmeztesd őket Isten jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak bizonyos szavakon, mert annak semmi értelme! Sőt, az ilyen vitatkozás kárt okoz azokban, akik hallgatják! …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Timothy+2%3A11-19&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2019/02/16
—–

 

“ 2019-02-17

Évközi 6. vasárnapKezdőének:
Te légy oltalmazó kősziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Erősségem és menedékem valóban te vagy, neved miatt vezess és irányíts engem! (Zsolt 30,3-4)

Könyörgés:
Istenünk, tanításodból tudjuk, hogy az őszinte és tiszta szívekben akarsz élni. Kérünk, alakíts át minket kegyelmeddel, hogy méltó hajlékod legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből
A próféta figyelmezteti Jojákim királyt, hogy ne az emberekbe, hanem az Istenbe vesse bizalmát.
Ezt mondja az Úr:
Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és akinek szíve elfordul az Úrtól. Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: semmi jót nem várhat, a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön.
Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
Ez az Isten igéje.
Jer 17,5-8

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Boldog az az ember, * aki az Úrban bízik. (Zsolt 39, 5a)
Előénekes: Boldog ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, † nem lép a bűnösök útjára, * a gúnyolódók körében nem foglal helyet.
Hanem az Úr törvényében leli örömét, * az ő parancsairól elmélkedik éjjel és nappal.
Hívek: Boldog az az ember, * aki az Úrban bízik.
E: Olyan, mint a fa, melyet folyóvíz mellé ültettek, * mely idejében gyümölcsöt érlel.
Nem fonnyad el a lombja, * siker koronázza minden tettét.
H: Boldog az az ember, * aki az Úrban bízik.
E: Nem így járnak a gonoszok, nem így, * hanem mint a polyva, melyet szétszór a szél.
Mert az Úr őrzi az igazak útját, * a gonoszok útja pusztulás.
H: Boldog az az ember, * aki az Úrban bízik.
Zsolt 1,1-2.3.4 és 6

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Ha Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitünk.
Testvéreim!
Ha mi azt hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás?
Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.
De Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül.
Ez az Isten igéje.
1Kor 15,12.16-20

ALLELUJA
Örüljetek és vigadjatok, mondja a mi Urunk, * mert nagy lesz a mennyben jutalmatok. Lk 6,23ab. – 5. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus boldognak hirdeti a lélekben szegényeket, de jajt kiált a szívtelen gazdagokra.
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tiruszi és szidoni tengermellékről.
Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:
„Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 6,17.20-26″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-17

“¹² Péter mégis felkelt, és elfutott a sírhoz. Ott lehajolva benézett a sírkamrába, de csak a vászonlepedőket látta. Azután elment, és azon töprengett, hogy vajon mi történhetett.^[a]

Találkozás az emmausi úton

¹³ Ugyanezen a napon Jézus két tanítványa elindult Jeruzsálemből Emmausba, egy kis faluba, amely a várostól tizenkét kilométer távolságra volt. ¹⁴ Útközben azokról az eseményekről beszélgettek, amelyek a napokban történtek. ¹⁵ Amíg így beszélgettek és vitatkoztak, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és együtt ment velük. ¹⁶ A tanítványok azonban nem tudták, hogy ő az, mert valami megakadályozta őket abban, hogy ráismerjenek. ¹⁷ Jézus megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettek?”

Ekkor azok szomorú arccal megálltak. ¹⁸ Az egyik, akit Kleopásnak hívtak, ezt felelte: „Úgy látszik te vagy az egyetlen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt itt ezekben a napokban.”

¹⁹ „Miért, mi történt?” — kérdezte Jézus.

Azok így feleltek: „A názáreti Jézusról van szó, aki szavaival és tetteivel egyaránt bizonyította, hogy hatalmas próféta Isten és az emberek előtt. ²⁰ De népünk főpapjai és vezetői kiszolgáltatták őt, és elérték, hogy halálra ítéljék és kivégezzék a kereszten. ²¹ Pedig mi azt vártuk és reméltük, hogy ő fogja Izráel népét felszabadítani. De már három napja, hogy mindez történt. ²² Ezenkívül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket. Ma korán reggel kimentek a sírhoz, ahová Jézus testét temették, ²³ de a holttestet nem találták ott. Mikor visszajöttek, azt állították, hogy látomásban angyalokat láttak, akik azt mondták, hogy Jézus él. ²⁴ Ekkor néhányan közülünk kimentek a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok mondták, de Jézust magát nem látták.”

²⁵ Ekkor Jézus kezdett beszélni: „Milyen értetlenek és nehéz felfogásúak vagytok! Milyen nehezen hiszitek el, amit a próféták mondtak! ²⁶ Hát nem éppen ezeket kellett a Messiásnak elszenvednie, mielőtt bement a dicsőségébe?” ²⁷ Azután Jézus elmagyarázta a két tanítványnak mindazt, amit az Írások őróla mondtak. Mózes könyveivel kezdte, és folytatta az összes többi prófétával, az egész Íráson keresztül.

²⁸ Közben megérkeztek Emmausba, ahová indultak, de Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni. ²⁹ A tanítványok azonban nagyon kérlelték: „Maradj velünk, hiszen a nap is lenyugodott már, mindjárt beesteledik!” Így hát Jézus velük maradt, és együtt mentek be a faluba.

³⁰ Amikor asztalhoz ültek, Jézus a kezébe vette a kenyeret, hálát adott Istennek, tört a kenyérből, és a tanítványoknak adta, ³¹ akiknek ebben a pillanatban megnyílt a szemük. Ráismertek Jézusra, de ő eltűnt a szemük elől. ³² „Hát nem ezt éreztük, amikor útközben az Írásokat magyarázta, és feltárta előttünk a próféciák igazi értelmét?” — mondták egymásnak a tanítványok.

³³ Azon nyomban fel is kerekedtek, és visszaindultak Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegy apostolt, és a többieket, ³⁴ akik ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr! Megjelent Simonnak!”

³⁵ Ekkor ők ketten is elmondták, mi történt velük az úton, és hogyan ismerték fel Jézust arról, ahogyan megtörte a kenyeret.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+24:12-35&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

”

Végső rendelkezések

¹⁰ Timóteus, te jól ismered, és szorgalmasan követted is a tanításaimat. Közelről láttad, hogyan élek, s tudod, mi az életcélom. Megismerted a hitemet, türelmemet, kitartásomat és a bennem lévő isteni szeretetet. ¹¹ Tudod, hogyan üldöztek és mit kellett elszenvednem Antiókhiában, Ikóniumban és Lisztrában. Micsoda üldözéseket éltem át, de az Úr mindegyikből kiszabadított! ¹² Bizony, akik Isten akarata szerint akarnak élni a Krisztus Jézusban, azokat is mind üldözni fogják!

¹³ A gonoszok és csalók pedig egyre mélyebbre süllyednek a gonoszságban, s miközben másokat becsapnak, saját magukat is becsapják.

¹⁴ Te azonban, Timóteus, tarts ki amellett, amit tanultál, és amiről meggyőződtél, hogy igaz! Hiszen jól ismered azokat, akiktől ezeket tanultad. ¹⁵ Már gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat^[a] is, amelyekből megértheted, hogy az üdvösség a Krisztus Jézusba vetett hit által érhető el.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Timothy+3%3A10-15&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

¹⁰ „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. ¹¹ A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. ¹² Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.«

¹³ A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« ¹⁴ Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+18:10-14&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–

https://oca.org/readings/daily/2019/02/17
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html

Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/a-hamis-profeta-most-atveszi-roma-szeket/

Római katolikus:

“Maga az Úr vezérel szüntelen, és még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat.

Ha óvakodsz attól, hogy szombaton ide-oda menj, és hogy a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől: akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örökrészét.
Igen, az Úr szája mondta ezt így.
Ez az Isten igéje.
Iz 58,9b-14

…

Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 5,27-32“

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-02-17

Görög katolikus: 

"Ők az állampolgári jogokra fognak hivatkozni, mégis meg fogják tagadni a legalapvetőbb jogokat, beleértve az imádkozáshoz való jogot is, melyekről azt állítják, hogy védelmezik."

Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/szuz-maria-ha-bevezetesre-kerul-az-abortusz-irorszagban-elvagjatok-a-koteleket-szivemhez/

VÖ.:

"... van-e bárkinek is joga ahhoz, hogy egy nőnek megmondja, akar-e szülni, gyermeket vállalni, vagy sem."

Ez ugyan korábbi hír, de sajnos úgy tűnik az ellenállás dacára is megtörtént az engedélyezés:

Jézus pedig ezt mondta: "Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek." János 9:39


Miért olyan nehéz Jézussal valódi kapcsolatban lenni? Vajon miért olyan nagy kihívás? Azért, mert hajlamosak vagyunk rá, hogy csupán majdnem működő kapcsolatot alakítsunk ki egy kitalált Jézussal.

Az agyunkban Jézusnak olyan változata születik meg, akinek van azért pár kérése felénk, de főként olyan, amilyennek mi elvárjuk, elképzeljük, és aztán békén hagy minket.

Itt van a gond, ez a kitalált Jézus nem törődik velünk. Nem érdekli, hogy sikerül-e valami, vagy elbukunk, vakok vagyunk vagy van-e látásunk, hogy élünk-e vagy meghalunk.
Azonban a valódi Jézus komolyan törődik veled. Szenvedéllyel szeret téged. Azóta a nyomodban jár, mióta csak megszülettél. Semmibe veheted, átkozhatod, elutasíthatod a létezését. Ő mégis szenvedélyesen keres téged.

Ő maga mondja a Jelenések 3:20-ban: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”

Szenvedéllyel szeret téged, nem akarja azt, hogy a kapcsolatotok bemagolt imádságokból, különböző szabályok betartásából és sematikus megoldásokból álljon. Pál apostol szavaival: "… hogy megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.”

Ez bár egy mozgalmas, feszengő, szenvedéllyel teli kapcsolat, ugyanakkor nagyon gazdag és mély, a végsőkig megelégedést ad. Ezért nem fog Jézus magadra hagyni téged, hiszen azt szeretné, hogy az igazi, örök életet ismerd meg. Ez egy valóságos kapcsolat, a valóságos Jézussal, aki érted függött a kereszten.

Képzeld el őt így, ahogy az időkön keresztül a te szemedbe néz és ezt mondja neked: „Szeretlek. Hajlandó vagyok meghalni érted. Hajlandó vagyok mindent odaadni azért, hogy megismerhess engem és igazi, örökké tartó életed legyen, tele szenvedéllyel és szeretettel.”

Te hol tartasz? Elégedett vagy azzal az élettel, amelyet eddig éltél? Vagy esetleg kész vagy rá, hogy átlépd a határvonalat, azért, hogy megélhesd azt a szenvedélyes, mozgalmas, igazi kapcsolatot az igazi Jézussal, aki nagyon szeret téged?

Áldás...

URam! Sokat akarunk markolni az életből, s azt tapasztaljuk, hogy igen keveset fogunk belőle... Add, hogy Rád tudjunk figyelni, s ne vakítsanak el minket a földi ígéretek. Ámen



Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?" Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult."
Lk 6, 46-49

Vannak dolgok, amik nem rajtunk múlnak. Mi legfeljebb csak igyekezhetünk, de a sikert nem garantálhatjuk, mert a dolgok kimenetele, az eredmény az nem rajtunk "áll vagy bukik". Erre szoktuk azt mondani: "Ember tervez, Isten végez." A Gondviselő Isten már csak ilyen: Nem szeret automatát játszani... Gyaníthatóan a "puli-kutya"-szerepért sem lelkesedik, hogy az ember csak úgy füttyent egyet, s Ő máris szaladna. Félreértések elkerülése végett: Nem mi vagyunk az Ő gazdája, hanem fordítva áll a dolog. A teremtettség csúcsa lehet az ember, de a közepe az sosem: az a hely a Teremtőé. A hatodik napot követte a hetedik, az Isten napja, azaz: a teremtettség nem az emberért van, hanem az Istenért. Éppen ezért az első mindig az Isten, s az ember legfeljebb a második... Isten után az elsőnek lenni azért nem éppen utolsó dolog!

Nehéz nekünk megérteni az Isten akaratát, elfogadni pedig még nehezebb. Minden szívdobbanásunk az "Én"-re, az Ego kívánságaira dobban, s ha olykor mégis akad egy-egy pillanat, amikor szívünk az Istenre dobban, abba bele is remegünk. Úgy rendesen. Életünk folyamán sokszor perlekedünk Istennel, önmagunkkal: fenyegetődzünk, marcangolunk még másokat is - többnyire azokat, akik a közelünkben vannak -, elégedetlenek vagyunk a sorsunkkal, és méltatlankodva Istennek szegezzük a kérdést: "No de ezt meg most miért kaptam URam? Hát ezt érdemlem? Ezt kapom jutalmul? Pont én, aki az ügyedet szolgálja?" Otthagyhatnánk Istent, elvethetnénk a parancsolatait, hátunk mögé vethetnénk súlyos elvárásait, mindent... de aztán megszólal bennünk egy hang, mint Péterben: "De kihez is mehetnénk URam, ha nem Tehozzád, hiszen örök életnek beszéde van Tenálad!" Kegyelem ez a javából!

De miért is nem fordítunk hátat a JóIstennek? Mert Isten ígéretét nem tudjuk kiverni a fejünkből! Amit ugyanis Ő ígér, azt be is tartja, hiszen "nem ember Ő, hogy hazudnék". Mi emberek nagyon sokszor nem tudjuk tartani az ígéreteinket. Elszámoljuk magunkat. Többre tartjuk magunkat, mint amik vagyunk. Valaminek, valakiknek véljük magunkat - s ez talán emberi szemmel még így is látszik -, de Isten előtt semmik vagyunk. Örök hűséget fogadunk az oltárnál, aztán aztán nagyon is véges az ígéretünk: egy tál lencséért elcseréljük a halálon is túlmutató távlatot az ideig-óráig valóért... Az Örökkévalóságot célozzuk meg, aztán kiderül, hogy nagyon is múlandó, földi célokért áldozzuk oda időnket, energiánkat, pénzünket... Remegve könyörgünk azért, ami nem rajtunk múlik, s elfelejtünk imádkozni azért, amit csak mi tehetünk meg. Elfelejtjük, hogy Isten nem a hitünket ítéli meg, hanem a cselekedeteinket! Isten nem a cselekedeteinkért üdvözít minket, hanem a hitünkért! S hogy mit jelent ez a gyakorlatban?

Először is azt, hogy a hit ajándék. Kinek ezt szánja az ÚRIsten, kinek azt. Kacsingatni a másikéra, olyat kívánni, mint a másiknak van, hasonló ahhoz, mint amikor azt kívánjuk, ami a felebarátunké... Méricskélni az ajándékot, vajon mit kaptam és, s mit a másik - nagyon csúnya dolog! Együtt örülni az ajándékoknak - ezek a legszebb pillanataink az életben(!) - gondoljunk csak a karácsonyra! Isten az Ő ajándékaiért nem sokat vár el Tőlünk "cserébe"... Mi szülőként azt várjuk el gyermekinktől, hogy szót fogadjanak, jók legyenek, házastársunktól azt várjuk el, hogy szeressen minket, ahogyan mi is szeretjük őt, a JóIsten pedig csak egyetlen egyet vár el Tőlünk: azt, hogy mindvégig megmaradjunk a hűségben. Bizony, nehéz iga a hűség, de nincs ennél gyönyörűségesebb! Mert a hűség a szeretet pecsétje! ...Ha az eltörik/megtörik, akkor már csak összeragasztani lehet, de ezek után emlegetni a hitelességet - valljuk be -, nem sok értelme van...

Ezért különösen is oda kell figyelnünk arra, hogyan élünk: bölcsen kell vezetni életünket, s nem ész nélkül! Nem ígéretes emberi homokra, hanem az Isten Sziklájára kell alapoznunk minden dolgunkat. Ha azt akarjuk, hogy értelme legyen küzdelmeinknek, hogy kiálljuk az élet viharait, akkor Krisztusra kell építenünk, különben összedől minden... Akinek van füle, hallja! Akinek van szeme lásson, ne csak nézzen!

„Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?” (Róma 14:4)
Mindig könnyebb az oldalvonalon álldogálni és tanácsokat osztogatni, mint beszállni a játékba és segíteni. A Biblia ismételten figyelmeztet arra, hogy ne ítéljük, ne hasonlítgassuk, és ne kárhoztassuk egymást. Amikor elítélsz valamit, amit más őszinte hittel tesz, nagyon bizonytalan talajon állsz Isten szemszögéből. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik…” (Róma 14:4). Mivel nem te vagy az „ura”, bölcsen gyakorolnod kell magad az önmérsékletben. Ne akard mindjárt elítélni azokat, akiknek a véleménye különbözik a tiédtől. Íme, hogyan teszi mérlegre Pál mindezt: „Akkor te miért ítéled el a testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.” (Róma 14:10-11).
Valahányszor arra vállalkozol, hogy Isten valamelyik gyermekét elemezd, vizsgáld vagy osztályozd, négy dolog történik: 1) Felbosszantod Atyját. 2) Kimutatod az egódat és a saját bizonytalanságérzetedet. 3) Felállítod azt a mértéket, ami alapján te magad is meg leszel ítélve. 4) Elidegeníted magadtól az embereket. Ha arról leszel híres, hogy kritizálsz másokat, az emberek kerülni fognak, mint egy pestisest. Tudják, hogy ha másokat kritizálsz, őket is kritizálni fogod. A Biblia ezt mondja: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róma 14:19). Valaki azt mondja: „A legnagyobb tér a világon az, ami a javulásnak teret ad.” Ha kételkedsz ebben, nézd meg, kiket választott Krisztus tanítványinak – aztán pedig nézz a tükörbe!

Drága szeretett leányom, amikor a gyűlölet belép a lelkekbe, akkor lényük minden részével harcolniuk kell, hogy azt fel lehessen számolni. Ellenkező esetben fel fogja falni a szóban forgó lelket, és addig fogja azt rágcsálni, míg csak teljesen fel nem falta.

Az ördög bizalmatlanságot, nyugtalanságot, zavarodottságot és félelmet okoz, s aztán addig nem nyugszik, amíg a célba vett lélek tele nem lesz gyűlölettel, úgy önmaga, mint pedig mások iránt. A gyűlölet pusztítást visz végbe a szóban forgó lélekben, és mindazokban, akikkel ez a lélek kapcsolatba kerül. A fertőzött lélek minden taktikát és trükköt fel fog használni, arra bátorítván másokat, hogy kötelezzék el magukat neki, amíg végül a másik lélek szintén megfertőződik, és ez így folytatódik tovább. A gyűlölet vírusként terjed és növekszik, mert elárasztja és birtokba veszi a lelket, amíg az adott lélek késztetést nem érez arra, hogy ezt a gyűlöletet másokban is elszaporítsa. Ez a módja annak, ahogyan a gyilkosságot a gyűlölet miatt elkövetik, mivel az egyik ember gyűlöletet érez a másik iránt. A gyűlöletet a hazugságok és a hamisságok táplálják, és az folyamatosan növekszik, amíg csak nagyon sok lelket hatalmába nem kerít, hogy azokból már csak gonoszság áradhat. Semmi jó nem származhat a gyűlöletből, mivel az csak a Sátántól jöhet.

A Sátán egy hazug, és a kétség magvait ülteti azokba a lelkekbe, akik nem elég elővigyázatosak. Ő minden alkalommal a büszkeség bűnét használja fel arra, hogy gyűlöletet keltsen a lélekben egy másik személy iránt. A Sátán viszályt szít Isten gyermekei között, akik gyengék az áteredő bűn miatt, és abban az esetben, ha ők nem az Én követőim, és ha nem tartják be Atyám Igéjét, akkor a megtévesztés áldozatául fognak esni.Soha ne merészeljétek magatokat Isten gyermekeinek vallani, miközben egy másik embert kettévágtok. Soha ne mondjátok, hogy el vagytok telve a Szentlélekkel, miközben a másik lélekről azt állítjátok, hogy az ördög szolgája. Soha ne ítéljetek el egy másik személyt a szerint, amit ti bűnnek tartotok, ha ti magatok is megrongáltátok az Arcmásomat. Soha ne helyezzétek fölém magatokat, azt mondván, hogy többet tudtok, mint Én, amikor ti a Sátán irányítását követitek. Akiknek szemeik az Enyémet tükrözik vissza, azok mindent látóak, és nekik imádkozniuk kell ezekért a lelkekért, hogy megkapják azt a Kegyelmet, hogy ki tudják szabadítani magukat a fenevad karmaiból.Az Én előre vezető Utam egyre nehezebb lesz. Csak azok lesznek képesek ezen az úton felkapaszkodni, akik a Szentlélek ereje által kapnak bátorságot. Sajnos, sokan el fognak esni az út mentén a gonosz nagy örömére.Ennek a Küldetésnek a tüskéi szétszaggathatják húsotokat, és a gyűlölet kegyetlen gúnyolódásai átszúrhatják szíveteket, de Én Vagyok Az, Aki élvonalban jár és ezért Én Vagyok Az, Akinek a gyűlölet nehezét kell elviselnie.Mindig emlékezzetek arra, hogy e Küldetés elleni támadások, támadások Ellenem.
E Küldetés elleni gyűlölet nem más, mint gyűlölet Ellenem, Jézus Krisztus ellen. Ti nem mondhatjátok azt, hogy egyrészt szerettek Engem, másrészt viszont különböző módon gyűlöletet tanúsíttok Irántam. Vagy Velem vagytok, vagy pedig Ellenem. Vagy hisztek Bennem, vagy nem. Ha ti hisztek Bennem, akkor sosem szabad egy másik lelket üldöznötök, mert ha ezt teszitek, akkor ellenségem már elvitt Tőlem benneteket, és akkor már nincs jogotok azt mondani, hogy ti az Enyéim vagytok.Jézusotok ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/semmi-jo-nem-szarmazhat-a-gyuloletbol-mivel-az-csak-a-satantol-johet/

 

“ 2019-02-16

5. évközi hét szombat

OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
A bűn elkövetése után Isten kiűzte ősszüleinket a Paradicsomkertből, és attól kezdve a maguk fáradozásából kellett élniük.
Az (első) ember és felesége, miután ettek a tiltott fa gyümölcséből, elrejtőztek a kert fái között. De az Úristen hívta az embert, és így szólt hozzá: „Hol vagy?”
Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, és féltem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
De az Úristen így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?”
Az ember így válaszolt: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, azért ettem.”
Erre az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó rászedett, azért ettem.”
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedel.”
Az asszonynak meg ezt mondta: „Megsokasítom anyaságod gyötrelmeit. Fájdalommal hozod világra gyermekeidet, vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”
A férfinak pedig ezt mondta: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél: a föld is átkozott lesz miattad, és csak sok fáradsággal ehetsz terméséből életed minden napján. Tövist és bogáncsot terem az neked, és a mező füvét fogod enni. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg vissza nem térsz a földbe, melyből vétettél. Mert por vagy, és visszatérsz a porba.”
Ádám Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élők anyja. Majd az Úristen bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. Aztán így szólt az Úristen: „Íme, az ember olyan lett, mint egy miközülünk, ismer jót és rosszat. Nos tehát meg kell akadályozni, hogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról is, nehogy egyék, és örökké éljen.”
Kiűzte tehát őt az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje azt a földet, amelyből megalkotta. Miután kiűzte az embert, az Édenkert keleti oldalára kerubokat és lobogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Ez az Isten igéje.
Ter 3,9-24

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre. (1. vers.)
Előénekes: Mielőtt a hegyek születtek, † a föld és a világ létrejött, * Istenünk, te öröktől fogva létezel.
Hívek: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
E: Te a halandót ismét porrá teszed; * így szólsz: „Emberek fiai, térjetek vissza a porba.”
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás ideje éjszaka.
H: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom,
mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * estére azonban elfonnyad és elszárad.
H: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
E: Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk, meddig késlekedsz? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
H: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 89,2.3-4.5-6.12-13

ALLELUJA
Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való. Mt 4,4b – 2. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus másodszor is megszaporítja a kenyeret.
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.”
Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”
Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét.
Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 8,1-10″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-16

——
Görög katolikus:

“¹¹ Bizony, igaz tanítás ez:

Az Úr jól tudja, ki tartozik hozzá

¹⁴ Emlékeztesd az embereidet ezekre! Figyelmeztesd őket Isten jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak bizonyos szavakon, mert annak semmi értelme! Sőt, az ilyen vitatkozás kárt okoz azokban, akik hallgatják!

¹⁵ Igyekezz mindent megtenni, hogy Isten tetszését elnyerjed! Légy Istennek olyan szolgája, akinek nem kell szégyenkeznie Ura előtt semmiért, és aki helyesen tanítja és alkalmazza Isten igazságait! ¹⁶ Kerüld az értelmetlen vitatkozásokat, mert ezek csak eltávolítják az embereket Istentől! ¹⁷ Az ilyen beszédek úgy terjednek közöttük, mint a veszélyes fertőzés. Hümenaiosz és Filétosz is ilyen dolgokat terjesztenek, ¹⁸ hiszen azt állítják, hogy a halottak feltámadása már megtörtént, s ezzel felforgatják némelyek hitét. Bizony, ezzel nagyon eltértek az igazságtól!

¹⁹ Isten azonban olyan erős alapot épített, amelyet senki sem tud lerombolni. Erre ez a két dolog van felírva: „Az Úr jól tudja, ki tartozik hozzá”, és: „Aki azt mondja, hogy az Úrhoz tartozik, az hagyjon fel minden hamissággal!”^[a] …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Timothy+2%3A11-19&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

”

² „Volt egyszer egy bíró egy városban, aki Istent nem tisztelte, és nem becsülte az embereket sem. ³ Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíró nyakára járt, és szüntelen arra kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!« ⁴ A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek. ⁵ De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki, és megvédem, hogy ne zaklasson tovább.«”

⁶ Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró! ⁷ Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Ő bizonyosan megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket! ⁸ Mondom nektek, bizony hamar igazságot szolgáltat választottainak!

De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e olyanokat a földön, akik igazán bíznak benne és hűségesen várják?””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+18:2-8&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2019/02/16
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–

—–
Tóra:
“

 

Népszámlálás és váltságdíj

¹¹ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ¹² „Amikor népszámlálást tartasz Izráel népe között, minden férfi adjon váltságdíjat magáért az Örökkévalónak. Ezt mindenki fizesse meg, hogy a népszámlálás miatt ne érje csapás a népet. ¹³ Minden egyes férfi, akit számba veszel, fizessen fél sékel^[a] ezüstöt — a szent sékel szerint, amelyben 20 géra van — az Örökkévalónak szóló áldozatként. ¹⁴ Minden férfit vegyetek számba, aki legalább 20 éves, és ők valamennyien adják meg ezt az áldozatot az Örökkévalónak. ¹⁵ A gazdag se adjon többet, a szegény se kevesebbet. Minden férfi pontosan egy fél sékel ezüstöt fizessen áldozatul az Örökkévalónak. Váltságdíj ez az életetekért. ¹⁶ Mózes, te gyűjtsd össze ezt a váltságdíjat, és teljes egészében fordítsd a Találkozás Sátorának felépítésére. Ez a váltságdíj emlékeztesse az Örökkévalót Izráel népére. Váltságdíj ez az életetekért.”

A bronz mosdómedence

¹⁷ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ¹⁸ „Készíts egy mosdómedencét bronzból, amelynek állványa is bronzból legyen. Helyezd el a Találkozás Sátora és az oltár között, majd töltsd meg vízzel. ¹⁹ Áron és fiai abban mossák meg kezüket és lábukat. ²⁰ Mielőtt belépnek a Találkozás Sátorába, mosakodjanak meg a vízben, hogy meg ne haljanak. Mielőtt az oltárhoz lépnek, hogy ajándékot mutassanak be az Örökkévalónak, ²¹ mossák meg kezüket és lábukat, hogy meg ne haljanak. Örökké érvényes rendelkezés ez Áron és utódai, vagyis a papok számára nemzedékről nemzedékre.”

A felkenetés szent olaja

²² Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ²³ „Vegyél jó minőségű illatszereket: 500 sékel^[b] folyékony mirhát, 250 sékel finom fahéjat, 250 sékel illatos nádat^{[c] 24} és 500 sékel kassziát. A sékel a szent mérték szerinti legyen. Ezenkívül vegyél egy hin^[d] olívaolajat. ²⁵ Ezekből készítsd el a felkenetésre szolgáló szent olajat, az illatszer-készítők mestersége szerint.

²⁶ Ezzel kend föl a Találkozás Sátorát, a Szövetségládát, ²⁷ a szent kenyerek asztalát és annak minden eszközét, az arany mécstartót és annak minden eszközét, az arany illatáldozati oltárt, ²⁸ az udvaron lévő égőáldozati oltárt és annak minden eszközét, a mosdómedencét és annak állványát. ²⁹ Így szenteld föl ezeket, hogy egészen szentek legyenek. Ha ezután valami, vagy valaki hozzáér az oltárhoz, az is szentté válik.

³⁰ Kend fel Áront és fiait is, hogy szentek legyenek, és szolgáljanak engem a papi tisztségben.

³¹ Izráel népének add tudtára, hogy ez a felkenetésre szolgáló olaj szent, és ezért kizárólag az én szolgálatomban használható nemzedékről nemzedékre. ³² Közönséges célra nem szabad használnotok. Tilos ugyanilyen összetételű olajat készítenetek, közönséges illatszer céljára. Ez az olaj szent, így bánjatok vele. ³³ Ha a papokon kívül más készítene ilyen olajat magának, vagy aki illetéktelent ken meg vele, azt ki kell irtani népem közül.”

A szent füstölőszer

³⁴ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Vegyél illatszereket: balzsam-gyantát, onychát, galbanum-gyantát és tiszta tömjént. Ezeket egyenlő arányban keverd össze, ³⁵ és készíts belőlük jó illatú füstölőszert az illatszer-készítők mestersége szerint. Keverj bele sót is, hogy szent és tiszta legyen. ³⁶ Végy egy darabot az így elkészített füstölőszerből, majd törd össze finom porrá, és azt használd füstölőszernek a Találkozás Sátorában, a Szövetségláda előtt, ahol találkozom veletek.

Ezt a füstölőszert tekintsétek igen szentnek, és úgy bánjatok vele! ³⁷ Közönséges célra nem szabad használnotok. Tilos ugyanilyen összetételű keveréket készítenetek más célra. Ez a füstölőszer szent, és kizárólag az én szolgálatomban használható! ³⁸ Aki mégis készítene magának ilyet, azt ki kell irtani népem közül.””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Exodus+30%3A11-55&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

Illés és Aháb találkozása

18 Már harmadik éve tartott a szárazság, amikor az Örökkévaló szólt Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, azután esőt adok a földre!” ² Illés tehát elindult, hogy találkozzon Ahábbal.

Ebben az időben már nagyon súlyos éhínség uralkodott Samáriában. ³ Aháb király hívatta Óbadjáhút, a királyi palota felügyelőjét.

Ez az Óbadjáhú igazán tisztelte és félte az Örökkévalót. ⁴ Amikor Jezábel kiirtotta az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhú igyekezett megmenteni őket. Százat közülük elrejtett két barlangban — 50-50 főt mindegyikben —, és gondoskodott az ellátásukról.

⁵ Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: „Gyere, menjünk el,^[a] járjuk sorra az országban a forrásokat és a patakokat,^[b] talán ott még találunk valami kevés füvet a lovainknak és öszvéreinknek, hogy ne kelljen mindet levágnunk!” ⁶ Azután megbeszélték, hogy Aháb az ország egyik részét, Óbadjáhú meg a másik részét járja be. Ezután elváltak egymástól, s mind a ketten egyedül mentek tovább.

⁷ Amint Óbadjáhú továbbment az útján, egyszer csak ott állt előtte Illés. Óbadjáhú megismerte, földig hajolt előtte, és megkérdezte: „Te vagy az, uram, Illés?”

⁸ „Én vagyok — felelt Illés —, de most menj, és jelentsd uradnak, Ahábnak, hogy itt vagyok!”

⁹ Óbadjáhú azonban nagyon megrémült, és ezt mondta: „Jaj, uram, mit vétettem neked, hogy Aháb kezébe akarsz adni, hogy megöljön engem? ¹⁰ Istenedre, az Örökkévalóra esküszöm, hogy Aháb már mindenhová elküldte az embereit, hogy felkutassanak téged. Minden országban kerestetett, és ha azt mondták, hogy nem láttak téged arrafelé, még meg is eskette őket, hogy csakugyan nem tudják, hol vagy. ¹¹ Most meg azt akarod, hogy menjek Ahábhoz, és jelentsem neki, hogy megtaláltalak! ¹² De mi lesz, ha miközben én Ahábhoz megyek, téged elragad valahová az Örökkévaló Szelleme? Ha jelentem Ahábnak, hogy te itt vagy, ő meg nem talál téged, akkor engem biztosan megöl!

Gyermekkorom óta tisztelem és félem az Örökkévalót! ¹³ Biztosan tudod, hogy amikor Jezábel legyilkoltatta az Örökkévaló prófétáit, én százat megmentettem közülük. Ötvenet az egyik, ötvenet a másik barlangban rejtettem el, és gondoskodtam az ellátásukról. ¹⁴ Most mégis azt akarod, hogy mondjam Ahábnak: »Megtaláltam Illést!« — s akkor a király kivégeztet engem!”

¹⁵ De Illés megnyugtatta Óbadjáhút: „Ne félj! Az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, hogy még ma találkozni fogok Ahábbal!”

¹⁶ Ezután Óbadjáhú Aháb után ment, és jelentette, hogy megtalálta Illést. Aháb azonnal Illéshez sietett, ¹⁷ és amikor meglátta, így szólította meg: „Valóban te vagy az, Illés, aki Izráelt bajba sodortad?”

¹⁸ „Nem én, hanem te sodortad bajba Izráelt, apád családjával együtt! — válaszolt Illés. — Igen, ti tettétek tönkre Izráelt azzal, hogy az Örökkévaló parancsainak nem engedelmeskedtetek, te pedig a Baálokat követted! ¹⁹ Most azonban hívd össze Izráel egész népét hozzám a Kármel-hegyre! Gyűjtsd oda Baál 450 prófétáját, meg Asera 400 prófétáját is, akiket Jezábel tart el és akikkel állandóan tanácskozik!”

Az Örökkévaló az Isten!

²⁰ Aháb tehát összegyűjtötte egész Izráel népét és azokat a prófétákat a Kármel-hegyre. ²¹ Amikor mindannyian együtt voltak, Illés az emberek elé állt, és ezt mondta: „Meddig fogtok még kétfelé sántikálni? Döntsétek el végre, ki az igazi Isten! Ha az Örökkévaló az Isten, akkor őt kövessétek! Ha pedig Baál, akkor kövessétek őt!”

De senki sem felelt egy szót sem. ²² Akkor Illés így folytatta: „Nézzétek! Egyedül én maradtam meg az Örökkévaló prófétái közül, Baálnak meg 450 prófétája gyűlt itt össze. ²³ Adjatok hát nekünk egy-egy bikát! Baál prófétái válasszák maguknak az egyiket, vágják le, készítsék el az égőáldozatra, és tegyék föl az oltárra, a fahasábokra, de ne gyújtsanak tüzet alatta. Én is ugyanezt fogom tenni a másik bikával, és fölteszem azt a másik oltárra, de nem gyújtok tüzet alatta. ²⁴ Ezután a Baál-próféták hívják segítségül istenüket, és én is segítségül hívom az Örökkévaló nevét. Amelyik isten felel, és tüzet küld az áldozatra, az az igazi Isten!”

Erre az egész nép így válaszolt: „Igen, jó lesz így!”

²⁵ Ezután Illés a Baál-prófétákhoz fordult: „Mivel sokan vagytok, kezdjetek hozzá először ti! Válasszátok magatoknak az egyik bikát, és készítsétek elő az áldozatra! Azután hívjátok segítségül isteneteket, de tüzet ne gyújtsatok!”

²⁶ Így is történt. A Baál-próféták fogták az egyik bikát, elkészítették, azután segítségül hívták Baált reggeltől délig: „Ó, Baál! Ó, Baál, hallgass meg minket!” De semmi nem történt. Nem jött egy hang felelet sem. Ott ugráltak a maguk készítette oltár körül, de ez sem segített.

²⁷ Déltájban Illés csúfolni kezdte őket: „Hangosabban kiáltsatok! Hiszen isten ő, vagy nem? Talán éppen félrement, hogy a szükségét végezze! Vagy elutazott, netalán elszunyókált?! — Kiáltsatok hangosabban, talán fölébred!” ²⁸ Azok erre még hangosabban kiabáltak, és kardokkal meg lándzsákkal vagdosták magukat, ahogy szokták, amíg a vérük csorgott, de hiába. ²⁹ Már a délután is eltelt, de még mindig nem történt semmi. Majd őrjöngeni kezdtek, de akkor sem jött válasz, sem hang, sem semmi más jelét nem lehetett látni, hogy Baál meghallgatta volna őket. Így ment ez egészen az esti áldozat idejéig.

³⁰ Akkor Illés ezt mondta az embereknek: „Gyűljetek ide körém!” Ekkor a tömeg körülvette. Akkor Illés hozzáfogott, hogy újra fölépítse az Örökkévaló lerombolt oltárát. ³¹ Előbb fogott 12 követ, mivel Izráelnek is 12 törzse van, amelyek Jákób fiaitól származtak. Jákóbnak régen azt mondta az Örökkévaló: „Ezentúl Izráel legyen a neved!” ³² Ezekből a kövekből épített Illés oltárt az Örökkévalónak. Majd árkot húzott az oltár körül, amelybe kétkosárnyi vetőmag elfért volna. ³³ Az oltárra fölrakta a fahasábokat, majd arra az elkészített áldozati állatot. Ezután azt mondta: „Öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!” ³⁴ Majd ezt mondta: „Ismét öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!” Utána ezt harmadszor is megtették Illés parancsára. ³⁵ Ekkor már minden csurgott a víztől: az áldozati állat, a fa, az oltár, és még a körülötte lévő árok is megtelt.

³⁶ Amikor eljött az esti áldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta odalépett az oltárhoz, és így imádkozott: „Örökkévaló Isten! Ábrahám, Izsák és Izráel Istene! Legyen most nyilvánvaló, hogy te vagy az Isten Izráelben, hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezt a te szavad szerint tettem! ³⁷ Hallgass meg engem, Örökkévaló Isten! Hallgass meg, hogy ezek az emberek megbizonyosodjanak róla, hogy te, az Örökkévaló, vagy az Isten! Hadd tudják meg, hogy a szívüket te fordítod vissza magadhoz!”

³⁸ Ekkor az Örökkévaló tüze leszállt az égből, és teljesen elégette az áldozatot, a fát, az oltár köveit, sőt még a port is. Az oltár körüli árokban lévő vizet pedig kiszárította. ³⁹ Látta ezt az egész nép, arccal a földre estek, és ezt kiáltották: „Az Örökkévaló az Isten! Az Örökkévaló az Isten!”^[c] …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kings+18&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–

https://www.hebcal.com/sedrot/kitisa

(a megtévesztés-ről)

AZ EGYHÁZ UTOLSÓ PRÓBATÉTELE (KEK)

Tervük a szemeitek előtt bontakozik ki. Ti ezt nem látjátok? Ennek a tervnek a kidolgozása évtizedekig tartott.

Minden egyes gyermekemnek állandóan ébernek kell lennie.

Ne engedjétek, hogy elvegyék országaitokat. Álljatok ellen nekik.

...

megállítsátok az európai vezetőket, akik közül néhánynak fontos szerepe van abban, hogy saját gonosz módszereikkel szörnyű nehézségeket zúdítsanak ártatlan emberekre.

Arra sürgetlek benneteket, hogy a Keresztes Imahadjárat 31. imáját azért mondjátok, hogy megállítsátok őket.

Olvass tovább: http://m.igazsag-konyve7.webnode.hu/news/a-gonosz-csoport-a-legnagyobb-hazugsagot-koveti-el-annak-erdekeben-hogy-kezbe-vegye-az-orszagok-ellenorzeset/

„Majd így szólt hozzá: „Menj el, mosakodj meg a Siloám- tavába” ami azt jelenti,: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: „Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?” (János 9:7-8 MBT)


Azután Jézus mondta, „Menj… mosakodj meg a Siloám-tavában” (János 9:7)
Elsőre a vak koldus talán elbizonytalanodott, összezavarodhatott, hogy miként fogja Siloam visszaadnia látását. Talán csodálkozott azon, „miért is akarja tőlem Jézus, hogy ezt tegyem, amikor Ő egyszerűen meg tudna gyógyítani enélkül is.” De az ő elszántsága továbbvitte őt a Siloám tava felé, éppen úgy, ahogyan Jézus használja a te elszántságodat, hogy eljuttasson téged a céljaid felé.

A vak ember hallhatta a nevetéseket és a gúnyt, ahogy az emberek nézték a botladozását a vízhez. ”Nézzétek ezt a bolondot sárral az arcán!” Még mi sem látnánk sárral a szemünkön! Elég őrült vagy, hogy azt gondolod, hogy meg fogsz gyógyulni.”
De a vak ember nem szégyellt bármit megtenni, ami hozzájárult gyógyulásához. Jézus megmondta neki, hogy mit kell tennie, és ha ez azt jelentette, hogy mossa meg az arcát a Siloám tavában, akkor ő azt meg is tette - nem számított, hogy más mit mond. Siloám jelentése: „küldött” -Jézus elküldte, az ember pedig elment, és ahogy megmosta az arcát, egyszerre csak látott!

A hit azt jelenti, hogy pontosan azt teszem, amit Jézus mond. Miután Jézus bedörzsölte a vak ember szemét sárral, nem mondta neki, „Na most gyorsan töröld le a sarat a szemedről." Nem mondta neki ”menj a legközelebbi forráshoz vízért, aztán mosd meg az arcodat”. Azt mondta: „Menj a Siloámhoz.”

Amikor Jézus megmondja nekünk, hogy mit tegyünk, fontos, hogy nagyon figyeljünk a részletekre. Máskülönben, a feltevéseink szerint cselekedhetünk – a saját elképzeléseink szerint, amiről azt gondoljuk, hogy Jézus mondta nekünk. Te feltehetőleg az igazi Jézust akarod követni, aki nem csak azt tudja, hogy mit csinál, de azt is, hogy neked mi a legjobb.






"Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket." (Péld. 19:11)


Vannak emberek, akik mindig a maguk igazát akarják. Szerintük van jó megoldás és rossz megoldás is valamire és a tied mindig a rossz megoldás. Ha nem felelsz meg az elvárásaiknak, akkor azt tudatni fogják veled. Arról nem is beszélve, hogy nem is nagyon tudod megszerezni az elismerésüket.

Tehát hogyan válaszolsz szeretettel az ilyen követelőző embereknek?

A Biblia azt írja, hogy a türelem abból fakad, ha látod az összképet: "Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket." (Péld. 19:11) Minél jobban megértesz valakit - a hátterét, a harcait és a terheit -, annál türelmesebb leszel vele.

Sokszor ránézünk az emberekre és azon gondolkodunk, mennyit kell még fejlődjenek. Viszont nem állunk meg azon elgondolkodni, hogy vajon mennyit fejlődhettek már. Talán olyan családból származik, ahol nem volt példa kedvességre és udvariasságra. Talán egy nagyon hátrányos helyzetű családban nőtt fel és valóságos csoda, hogy eddig eljutott.

Milyen terheket cipel? Lehet, hogy beteg. Lehet, hogy családi problémája van. Lehet, hogy most vesztette el az állását. Rengeteg harca és terhe van egy embernek, amit nem is gondolnál.

A Példabeszédekben azt olvassuk, hogy bocsássuk meg a vétkeket. Te elnézed a sértéseket vagy megsértődsz? Olyan sértődékeny vagy, hogy, ha valaki viccesen néz rád vagy elfelejt mondani valamit, esetleg nem vesz észre, akkor azt magadra veszed? A szeretet elengedi.

A Biblia azt írja, "úgy cselekedjetek, ahogy szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek" (Lk. 6:31) A szeretet megértő, nem követelőző - ez az amit másoktól szeretnél, amikor rossz napod van, nem vagy jól vagy terheket cipelsz.

Ez azt jelenti, hogy hagynod kéne, hogy mások átgázoljanak rajtad? Hagyod, hogy elnyomjanak? Beburkolózol és hagyod, hogy azt mondjanak, amit akarnak?

Nem. Itt a kulcs: Légy gyengéd anélkül, hogy megadnád magad. Jézus sose bújt el a manipulátorok elől - a vallási vezetők és farizeusok elől, akik nagyonis követelőzők és törvénykezők voltak. Mindenféle követeléseik voltak, amiket ők maguk sem tudtak megtartani, de Jézus nem hagyta, hogy sarokba szorítsák. Gyengéd volt, de nem adta meg magát. Ezt nevezzük úgy, hogy cselekvő szeretet.

Beszéljetek róla:

* Töltsd ma úgy a napot, hogy elgondolkozol a körülötted élők nehézségein, esetleg kérdezd is meg tőlük.
* Hogy változtatja ez meg a nézőpontodat, hozzáállásodat és reakcióidat mások felé?
* Miért gondolod, hogy nehéz "elengedni"? Miért kell miénknek lenni az utolsó szónak?
* Mit kéne megváltoztatnod a reakcióidon, hogy gyengéd legyél megadás nélkül?






"De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében."

(Jakab 1: 25)



Ha komolyan gondolod azt, hogy lelkileg erős és érett leszel, akkor a legjobb szokás amit kialakíthatsz az az igetanulás. Sőt a Jakab 1: 25-ben a Biblia azt mondja, hogy ez annak a négy szokásnak az egyike, aminek a segítségével áldott lesz az életed.

Olvasd a Bibliát- aki belenéz

Tekintsd át újra a Bibliát-megmarad amellett

Emlékezz a Bibiliára- nem feledékeny hallgató

Reagálj a Bibliára-cselekedet követője

Már nem akarsz többé lelki kisgyermek lenni. Itt az ideje, hogy felnőj, és azt az áldott életet éld, amit neked lett szánva. Szívedbe rejteni Isten Igéjét egy fontos módja a kezdetnek. Talán azt gondolod, hogy nincs jó memóriád, de arra emlékszel, ami fontos neked. Emlékszel a fontos telefonszámokra, és dátumokra. Hallottam emberekről akik azt állították, nem tudnak semmit megjegyezni, aztán dalokat idéztek az 1960as évekből, vagy elsorolták a kedvenc baseball játékosaik statisztikáit.

A memória egy képesség, amit lehet fejleszteni. Egy izom, amit lehet erősíteni. Valójában az igetanulás segít abban is, hogy más dolgokra is jobban emlékezz. Ezt garantálom. Számos tanulmány ezt bizonyítja.

Miért fontos az igetanulás?

Isten igéje mindig veled lesz: Amikor szükséged van a Bibliára, sosincs veled. Amikor épp megkísértetsz, akkor a Biblia sosincs nyitva ott, vagy épp nincs is melletted.Amikor bizonyságot teszel valakinek, aki nem ismeri Jézust, vagy nyomás alatt van, esetleg vigaszra van szüksége, vagy bajban van, akkor általában nincs a környéken Biblia. Ilyenkor kell, hogy benned legyen Isten Igéje, hogy emlékezz rá, és felidézhesd pont akkor, amikor szükséged van rá.



Mindig elmélkedhetsz Isten Igéjén, mindegy hol vagy: Nem idézheted fel Isten Szavát, ha nem emlékszel rá. Ha megtanultad Isten Igéjét, akkor emlékezhetsz rá, amikor épp éjjel lefekszel, vagy épp egy találkozóra autózol. Gondolkozhatsz a Bibliáról, mert megtanultad. Ezt hívják elmélkedésnek. Az az ige, ahol Isten a Bibliában jólétet és sikert ígér (Józsué 1:8) azt mondja, hogy ennek kulcsa az Isten szaván való elmélkedés.

Kezdd el az Ige tanulását még ma. Tanulj meg heti 1 verset. Így egy év alatt 52 verset, két év alatt pedig több, mint 100 verset fogsz tudni.



Beszéljünk róla:

Tudod a legjobb módszert a tanulásra. Mi az az eszköz, technika, vagy emberi dolog, ami segíthet az igetanulásban?



Mit reagálsz, amikor Isten egy igét hoz eléd egy konkrét helyzetben?





"Az Úr az én világosságom és szabadítóm, senkitől nem félek. Az Úr megvéd engem minden veszélytől, ezért soha nem félek." (Zsolt 27:1 TEV fordítás)

A visszautasítástól való félelem két dolgon alapszik. Először is, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy szeressék. Ez tény. Mindannyiunknak hihetetlen nagy szüksége van masszív adag szeretetre, hogy egészséges személyiségek lehessünk. Isten azt mondja: "Szeretni akarlak." Isten szeretet, és tudja, hogy te arra vágysz, hogy szeressen valaki.

Másodszor azonban fel kell ismernünk azt a téves elképzelést, amely azt sugallja, hogy a szeretetigényünket kizárólag egy személy, vagy egy embercsoport elégítheti ki. Amikor azt várod el valakitől, hogy 100%-ig betöltse szeretetigényedet, bajba sodrod magad! Sérelmeknek teszed ki magad és megnyitod a visszautasítástól való félelem ajtaját. Ha bárki másban keresed- Istenen kívül- azt, aki betölti szeretetigényedet, rá fogsz jönni, hogy nem képes rá. Nincs olyan élő emberi lény, aki olyan maradéktalanul és teljesen tudna szeretni, ahogy arra neked szükséged lenne, és soha nem is lesz ilyen ember. Csak Isten teheti ezt meg.

Tehát az első lépés a félelem legyőzésében, hogy Istent helyezzük az első helyre, mivel Ő az egyetlen, aki teljesen betölti minden szükségedet.

De vajon Isten az embereken keresztül is szeret minket? Természtesen. Akarja Isten, hogy szeressünk másokat? Igen. Akar minket a szeretet csatornájaként használni? Egyértelműen igen.

Viszont soha nem fogja minden szükségletedet egyetlen ember, vagy csoport betölteni. Isten soha nem így gondolkozott. Nekik egyszerűen nincs elég szeretetük ehhez. Az emberi szeretet behatárolt. Isten szeretete határtalan és feltétel nélküli. Nem számít milyen mélyek a szükségleteid, Ő be tudja tölteni.

Az első lépés az elutasítástól való félelem leküzdésében azt komolyan venni, hogy senki más, csak az Úr a világosságod és a szabadítód: "Az Úr az én világosságom és a szabadítóm, senkitől nem félek. Az Úr megvéd engem minden veszélytől, ezért soha nem félek." (Zsolt 27:1, TEV fordítás). Ez azt jelenti, hogy Istentől várom, hogy felderítse a napomat, ezért senki mástól nem függ az, hogy jó vagy rossz napom lesz. Az Úrra tekintek, hogy megmentse az életemet, semmi nem múlik azon, hogy mások elfogadnak vagy elutasítanak.

Ez pedig azt jelenti, hogy nem kell többé félnem.

A magabiztosság kulcsa nem az, hogy kielemzed magad, nem az, hogy agresszív légy és önző módon élj, hanem az, hogy megértsd, milyen mélyen szeret Isten téged. Ha tényleg megérted, képes leszel ezt mondani: "Isten szeret engem, és ha te nem így vagy vele, az a te problémád!"

Az egyszerűsített élet titka ez: "Azt fogom tenni, ami örömet szerez Istennek. Ha azt teszem, biztosan egyszerűbbé teszem vele az életem. És ha Istent boldoggá teszem, az mindig a leghelyesebb út, amelyen járhatok. Nem számít, hogy bárki más mit gondol."

Beszéljetek róla:

* Kinek próbáltál megfelelni? Mi vot az eredmény?
* Milyen változtatásokat léptethetsz életbe a gyakorlatban, hogy biztos legyél abban, hogy örömet szerzel Istennek?







"Tegyünk le minden terhet, ami lelassít bennünket, különösen a bűnt, ami akadályozza bennünk lévő folyamatot..." (Zsidók 12:1b, NLT fordítás)

Ha az élet versenyét be akarod fejezni, ha el akarsz jutni a végcélhoz, akkor el kell engedned néhány olyan dolgot, amely visszatart a versenyben. Nevezd ezt "rendbeszedésnek" vagy "egyszerűsítésnek". Néhány dolgot félre kell tenni a jó befejezéshez.

Milyen dolgokról beszélek? Azokról, amelyek az elkedvetlenedésedet okozzák. Gondold át ezt: ha egy villanykörtét hozzácsatlakoztatsz egy elemhez, az elem hosszú ideig fog működni, de ha 100 villanykörtét csatlakoztatsz egy elemhez, akkor az elem nagyon gyorsan lemerül és sötét lesz!

Ha folyton hozzáadsz valamit a programjaidhoz és az életedhez, akkor hamar kedvetlenedsz és elfáradsz.

A mai igeversben, a Zsidók 12:1-ben, két szóra szeretném a hangsúlyt fektetni: "teher" és "bűn", mert ez az a két dolog, amely visszatart az élet versenyében.

Teher lehet bármi, ami lelassít. Lehet egy kapcsolat, egy munka, egy tevékenység, vagy sport. Nem kell feltétlenül rossznak lennie. A teher lehet jó is, de ha túl sok jó dolgot gyűjtesz össze az életedben, össze fogsz omlani, mert nem lesz időd mindegyikre. Meg kell tanulnod "nem"-et mondani a növekedésed érdekében. Isten nem várja el tőled, hogy mindent megcsinálj.

A teher lehet egy nem reális elvárás, amely származhat csoportnyomásból vagy abból, hogy valakinek a tetszésére akarunk tenni, de lehet egy emlék is. Lehet, hogy megragadtál a múltban ragaszkodsz egy boldog érzéshez vagy egy fájdalmas dologhoz. Az a gond, hogy nem élhetsz a múltban, sőt, a jövőben sem. Egyedül a jelenben élhetsz. Ha bármi mást próbálsz tenni, az nyomasztani fog.

Bármilyen teher legyen rajtad, ha az nem működik az életedben, ha folyton lehúz, akkor el kell engedned!

Könnyű felismerni a bűnöket, ugye? A bűnök olyan dolgok is lehetnek, amelyeket tudod, hogy meg kell tenni, de mégsem teszed. Ismered a kulcsokat ahhoz, hogy egészséges életmódot élj, vagy rendben tartsd az anyagi dolgokat. De meg is teszed?

A Jakab 4:17 ezt mondja: "Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak."

Szóval, ha tudod, hogy kevesebbet kellene költened a jelenleginél ahhoz, hogy anyagilag rendben legyél, akkor ne menj el egy költekező túrára, amely további adósságba sodor. Nem kell, hogy lépést tarts a Jones vagy a Smith családdal vagy akárkivel, akihez hasonlítani akarod magad. Nem kell használnod a hitelkártyádat.

Élj a saját eszközeid, erőforrásaid szerint azért, hogy félretehesd az adósság terhét és jól fusd meg a versenyt.

Beszéljünk róla:

* Melyek azok a terhek, amelyeket ma félre kell tenned?
* Milyen változásokat kell véghezvinned az életmódodban, amelyek abban segíthetnek, hogy jól fusd meg a versenyed?

Csodák...

Uram! Csodálatosnak teremtetted meg világodat, melyben élhetünk! Add, hogy egyszer teljességgel érvényesüljön benne szereteted igazsága, s minden ember-teremtményed eljusson a Te ismeretedre. Eladdig is óvj meg mindnyájunkat saját oktalanságunktól, s mások gonoszságától, nehogy elkeseredésünkben magunk is szeretetlenné váljunk, s megtagadván hivatásunkat, önzésünkkel magunk emésszük fel fényedet, ahelyett, hogy tovább sugároznánk embertársaink felé! Ámen

   

Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
1 Jn 1,5

Nem kétséges, a mesterséges fény korát éljük - van is bajunk belőle elég. Megszokott mozdulattal nyúlunk a kapcsoló felé - szeretjük a fényt magunk körül, ezért gyakran akkor is égnek lámpáink, amikor nem kellene. Az eszünk közbeszól: "Hohó, nagy lesz villanyszámlánk!" - De hiába az energiatakarékos égőkkel való próbálkozásaink - jómagam még nem találkoztam olyan emberrel, aki megelégedetten nyilatkozott volna gyenge teljesítményükről, s hideg fényükről... hiába, szemünk valami mást, természetest kíván estefelé, nem vibráló hideg fényt. Ki ne ismerné az utcai neonlámpák zúgó-kattogó-vibráló sivár-jelenlétét? Pulzálásuk rovarok millióit csábítják-pusztítják, madarak élőhelyeinek fény-sötétség ritmusát verik szét, de bosszantóak számunkra is, ha nyári nyitott ablakunkon át be-bevilágítanak. A rossz fénynél már csak a fénytelenség a rosszabb! Ezért vágyódunk az új nap után, kívánjuk a Nap fényét, sötét téli hónapok után különösen is.

János - nem csak ő, hiszen a fény ősidők óta isten-szimbólum -, az Istent világossághoz hasonlítja. Olyan világossághoz, melyben nincs sötétség. A világosságban nincs sötétség, azért világosság, nemde? Milyen világosságról beszél János?...

Egy személyes élményemmel szerezném "megvilágítani", hogy fény és fény között milyen nagy különbségek lehetnek... Négy évvel ezelőtt egy hasnyálmirigy-gyulladás okán jó három hetet kórházban töltöttem, melynek intenzívosztályi szakaszában különös belső fényt tapasztaltam. Álmodtam - vagy ébrenlétben voltam, csak erős fájdalomcsillapítók hatása alatt, nem tudom -, csak arra emlékszem, hogy állok egymagam a fehér ködben. Tulajdonképpen nem azt tartottam érdekesnek, hogy végtelen nyugalmas, s mozdulatlan/történésnélküli volt ez a "hely", ahol egyébként kimondottan jó volt lenni - közben persze nagyon jól tudtam, hogy ki vagyok, s kik a szeretteim (jóllehet rettenetesen távolinak tűntek, de nem éreztem hiányt/fájdalmat emiatt), hanem a mindent körbeölelő végtelennek tűnő "fehér köd" volt a különleges. Különlegességét az adta, hogy nem volt bántó a fénye, sőt kimondottan nyugtatónak éreztem, de a köd mintha maga világított volna... Nem volt ott semmiféle távoli erősebb fény, ez a furcsa köd (mely nem tejszerű, inkább lágyszürke volt) mintegy magából sugározta a fényt, s tudtam-éreztem, hogy nem közvetett fény ez: hiszen minden egyes apró, a szem számára egybefolyó részecskéje "magától" fénylett...

Még mielőtt a belemagyarázás jogosnak tűnő vádja felvetődne, be is fejezem kényszerű élménybeszámolómat, mellyel csak azt akartam éreztetni, hogy fény és fény között nemcsak ez az alapvető különbség létezik: természetes vagy mesterséges. Isten ugyan világosság, de ez a világosság se nem mesterséges, se nem természetes, nem is "isteni" fény, hanem az Isten maga. Ahogyan a jelenések könyvében olvashatjuk, hogy a mennyei Jeruzsálemben nem lesz fény, mert Isten maga lesz a Nap... Mit kezdjünk hát János Isten-definíciójával ebben a mi földi fény-árnyékos, küzdelmes világunkban, hogyan értelmezzük?

A mindent körbeölelő fény először is az Isten szeretetének a hasonlata. Ahogyan a fény éltet és ezzel növel, ugyanúgy az Isten megtartja övéit, s közben nevelve növel. Istenünk földi életünket épülésünkre adja, s nem azért, hogy megnézze, kibírjuk-e a materiális lét minden szépségét és nyomorát!? Az Ő terve az, hogy éljünk Őbenne... Itt és odaát, Nála is. Sorsunk megmagyarázhatatlanságait Isten-kritikánkban érvként felhasználni ugyan lehetséges, de nem sok értelme van. Sokkal fontosabb meglátnunk Isten vonzását, mely megnyilvánul a természetes fényben, s a mesterségesben, sőt olykor a sötétségben is, hiszen Isten Isten, s ha akarja, akkor még az élet/létünk sötétségét is felhasználhatja, hogy azzal világítson...

A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt.Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.
Lukács 6,45c

A szív a zsidó gondolkodásban az értelem központját is jelenti. Nem hiszem, hogy a régiek tudatában lettek volna annak, hogy a szív "csak" a vérellátásért felelős, de elképzelésük helyességét igazolja, hogy nagyon is értjük, hogy mit takar a "fejbéli" vagy "szívbéli" gondolkodás... Az már csak külön érdekesség, hogy életünk döntéseinek 90%-át nem fejjel/ésszel, hanem szívvel hozzuk meg. Ezért is fontos tehát, hogy mi van a szívünkben.

Ha valakire azt mondják, hogy szívtelen, akkor ez azt is jelenti, kilenctizede a létezésének hiábavaló. Másképpen: tíz emberből kilencnek fájdalmat okoz. Akinek a szíve azonban nem az elmúlólandókkal, hanem az Istennel van tele, annak élete istenes, tükröződik benne az istenképűség, vagyis a szeretet. Ahogyan "két dudás nem fér meg egy csárdában", mert soha nem tudják egymásra hangolni zeneszerszámaikat, ugyanígy nem lehetséges az sem, hogy a szívben lakozást vesz a Lélek Istene, de azért bőven marad hely a tisztátalan gondolatoknak is. "Vagy az egyiket szereti és a másikat gyűlöli... vagy... mert két úrnak nem lehet szolgálni" - érvel Jézus. Ennek ellenére igen sokan vannak, akik életstílusukkal mégis a lehetetlenre törekszenek: keverik a tüzet a vízzel. Ebből persze csak nagy gőz és átláthatatlanság támad, ami sok baj okozójává válik.

A nagy kérdés tehát: Mi van a szívünkben? Mert, ami benne van, az határozza meg életünk milyenségét, minőségét. Sokan vannak, akik szívébe sosem költözhetett be az Isten... Betegágy mellett sokszor tapasztalom, hogy az emberek szíve a gyógyulni akarás pozitív gondolataival van tele. "Nem adják fel, semmi áron - küzdenek." De mivel is, kivel is? A gyógyulás biztosítéka, garanciája nem lehet a gyenge emberi akarás - mégha meg is tapasztaltuk, hogy egy kevéske jó akarat is milyen nagy dolgokra képes az emberek életében -, hanem csakis maga az Isten. Az élet és elmúlás határán is áltatni önmagunkat: balgaság. Szembenézni a valósággal jóllehet a legnagyobb krízist okozza, de ilyenkor válik nyilvánvalóvá az igazság. Az Istené éppenúgy, mint a sajátunké. Az igazság az, hogy nem kerülhetjük ki Őt, mert Tőle jövünk, s Hozzá megyünk. Ha ezt elfogadjuk, akkor minden szívdobbanásunkban társunkká vált az Isten, azaz "Emmanuel" vagyis velünk van...




 

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne a magam okosságában reménykedjek, hanem a Te gondviselésedben higgyek, s kegyelmedre támaszkodjak nap, mint nap! Ámen
   

Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: "Követlek, akárhova mégy." Jézus azonban így felelt: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat." Jézus így válaszolt neki: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!" Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől." Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,57-62

Van pusztítóbb fegyver is, mint az atombomba... ez nem más, mint az eszme! Amikor az ember ideológiával válaszol az élet kihívásaira - ahelyett, hogy az az isteni renddel harmonizáló technológiákat alkalmazná -, abból mindig csak baj kerekedik. Amikor az ember a maga földhözragadt elképzeléseit "tolja" előre, s még a mennyei "dimenziókban" is a saját torz, agyszüleményét preferálja, annak mindig rossz a vége... Pedig a megoldás egyszerű: csak Istenre kellene figyelnie, az első helyett meg kellene hagynia a Teremtőjének - mindenben. Ez nem tagadása a földi dolgoknak, hanem a helyes értéklátás kialakulásának előfeltétele.

Ma reggeli elmélkedésünk kísérő-képe egy tipikusan nyugati-civilizációs, keresztény-arrogáns festmény, ami jól példázza az kisegyházi/szektás elgondolást: "Az ÚRJézus csak mutassa meg az irányt, a többit már mi magunk is tudjuk!" A keresztény szó a görög "krisztianoj", azaz 'krisztuskövető' szóból származik. Ez azt jelenti, hogy aki keresztény, az követő, nem pedig az élet csatáiba előre-rohanó! Jézus ugyanis nem a dombtetőn álló stratéga tábornok, aki biztonságos távolból nézné az ember élet-halál-küzdelmét az élet csatamezején, s ellentmondást nem tűrő parancsokkal küldené katonáit a biztos halált jelentő harcba, hanem Ő maga jár elől, s ha kell "harcol" az erőtlenekért...

Jézus követése igazi nagy szellemi-egzisztenciális kaland, hiszen aki erre teszi fel egész életét, az az igazán fontos kérdésekkel kezd el foglalkozni: vagyis önmagával és az Istennel... Ámulatba ejtő eredményei vannak a tudománynak - s a technikai-tudományos forradalom küszöbét éppenhogy csak átléptük, s mi jön/jöhet még ezután(!) -, de a végső kérdésekre, ami minden lelkileg megnyíló embernek egyszer égetően fontossá válik: "Honnan jöttem, hová megyek, s mi az értelme az Életnek, s benne az enyémnek?" választ a technológia sem ad. A technológia egyházi megfelelője a dogmatika sem ad választ ezekre a kérdésekre, mert a válasz nem a halott betűben, a szavakban - bármennyire is fantasztikus a szó, a gondolat égi adománya -, hanem az Istenben keresendő, aki maga az Élet. Hamis gondolkodásra utal - mindig bosszankodom egy kicsit -, amikor az 'Élő Istent' emlegetik! Szögezzük le: Isten azért Isten, mert ISTEN(!!!), Őt nem kell "minősíteni"... Ő sem nem Élő, sem nem halott, hanem Ő maga az Élet és a Halál URa - az Isten!

Sokszor rosszul idézik a Mestert, s azt mondják: Aki az eke szarvára teszi a kezét (vagyis e földi világ dolgaival van elfoglalva), az nem alkalmas az Isten országára - jóllehet Jézus URunk nem ezt akarja kihangsúlyozni, hanem azt, hogy aki "HÁTRATEKINT"(!)... Követni az URat, ugyanis csak akkor tudjuk, ha előre nézünk, figyeljük a "lábnyomát", hogy abba léphessünk, s ne lépjünk félre... Az élet ugyanis mindig előre-mutató, s emelni akar az Élet URához, a halál pedig a múltba, a megváltoztathatatlanba húz vissza! A kísértés persze mindig igen nagy, hogy a múltat - ha újra és újra "rágódunk" rajta - akkor egyszer végleg eltörölhetjük, pedig erre egyedül csak az Isten képes, a megbocsátó kegyelme által...

Istenem, egyedül maradtam! Társ nélkül, segítség nélkül, betegen... Kérlek ne engedd, hogy elcsüggedjek szürkülő napjaim számolgatása közben, hanem kegyelmeddel támogass és erősíts, hogy érezzem és lássam hívó szereteted fényét! Ámen

   

Senki se csüggedjen el.
1 Sám 17,32

Egy fiatal katolikus pap-kolléga egyik szeretetotthonban, a nagyünnep előtti kötelező gyónáskor találta tréfálkozva azt mondani: "Ilyen idős korban már nincs semmi meggyónnivaló!" Nyilvánvaló, hogy a "klasszikus" bűnök kísértései ezidőtájt alábbhagynak, de hogy mégis van mit letenni az ÚRIsten elé, jól példázza az, amit erre a kijelentésre válaszolt egy idős asszony: "Nem úgy van az Atyám... és a csüggedés?"

Nincs elszomorítóbb látvány, amikor valaki elcsügged. A "minden mindegy" állapotánál talán nincs is keserűbb érzés. Az ilyen helyzetbe kerültekre érthetjük a Jelenések könyvében olvasható meghatározást: "Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy." Akár fiatal valaki, akár öreg, a csüggedés állapota olyan, mint a galaxisokban azok a bizonyos "fekete lyukak", amik mindent magukba szívnak és semmit nem adnak ki magukból.

A csüggedés oka sokminden lehet. Elrontott vagy annak hitt élet, súlyos betegség, veszteségek. A hit és a reménység megkopása, mindenek előtt pedig a szeretet hiánya. Nincs más, ami átemelhet a csüggedés egekbenyúló hegycsúcsán csakis a szeretet. Az emberi, a véges kísérhet egy darabig, de idővel az is elérheti határait. Ilyenkor lehet, s kell is az Isten Szeretetére hagyatkozni, az ugyanis határtalan. Vonaztkozik ez a nagyságára is, de jelzi azt is, hogy világok közötti: Összekapcsolja a mennyet a földdel.

A csüggedés végső oka az, ha elfelejtjük, miért jöttünk/küldettünk ebbe a világba. Azért, hogy egész létünkben keressük a transzcendenst, azaz az értelemmel fel nem foghatót, a megismerés határain túlit, a tapasztalat és érzékek feletti magasabbrendűt, azaz keressük az Istent. Ez ad értelmet a születésnek, tartalmat az életnek, s célt a halálnak... Bármi is ér minket, a próféta szava biztathat: "Senki se csüggedjen el." De miért is? Mert Isten szereti ezt a világot, s nemcsak velünk van, de velünk is akar maradni mindörökre - ez maga az evangélium, melyből minden "egyéb", a békességünk is fakad.

URam! Oly sokan keresik az életszentséget, pedig az élet maga az! Add URam, hogy mindenben megláthassunk Téged, s a felismerés boldog örömével szolgálhassunk egymásnak! Ámen


Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Róm 8,13-14

Félreértés ne essék! Akár jók vagyunk, akár rosszak, egyszer mindenféleképpen meg kell halnunk... Az élettől elfordulás, a pusztai magány, az önsanyargató "eszményi" élet nem a kereszténység találmánya, minden vallásban megtalálhatóak az aszkézis útjai. Tehát nem vallás-specifikus, hanem örök emberi tulajdonságunk próbálja így kikerülni az akaratlan szenvedést. Aki szigorú önmegtartóztatásban él, az úgy gondolja, hogy ura nemcsak saját testének, de egész életének is. A szépség, s egyben a hamisság ebben, hogy ez csak részben igaz. Bármit is teszünk, a szenvedéseket, s az elmúlást 'kicselezni' egyikünk sem tudja, hiszen ha az élet csatáit sorra meg is nyerjük, a végső ütközetben a halál győzedelmeskedik. De akkor miről győzködi Pál a rómaiakat, s hogyan lehet élni akkor, ha úgy is meghalunk?

Annyi bizonyos - kár lenne tagadni vagy elspiritualizálni -, hogy mindenkinek a "világlátását" meghatározza az állapota. Aki magányos, az társat keres, hogy oldja a kínzó egyedüllétet, aki cölibátusra kényszeríti magát az a magasabb életszentség birtoklását hiszi, aki fogyatékkal él - az gyakran akaratosságával 'kompenzál' , s aki meg az élvezetek rabja, az meg van győződve arról: ő él igazi szabadságban. Amikor tehát Saul-Pál az egyedüllétet ajánlja, s azt mondja "én ezzel kedveznék néktek", akkor nyilvánvalóan saját életéből indul ki. (Azt azért szögezzük le, hogy akik valóban - test szerint is - tanítványai voltak Jézusnak, házasok voltak...) Azaz: élték az élet normalitását, ami azt jelenti, hogy nem önmaguk üdvösségét igyekeztek "munkálni", nem saját üdvbizonyosságukkal voltak elfoglalva, mert mindennapjaikat az töltötte ki, hogy másokért/övéikért éltek. Az áhított üdvösségünket, az örök életet, ugyanis Isten viszi végbe érthetetlen kegyelme révén, s ebben nem hitünk "milyensége", s jócselkedeteink mennyisége a döntő!

Isten legnagyobb érezhető, megtapasztalható csodája a testünk. Ahogyan öregszünk, s darabokban (látás, hallás stb.) vissza kell adnunk Teremtőnknek ezt a csodaszerkezetet, akkor vesszük észre igazán, milyen nagy örömforrás az egészség. Talán éppen kopásra ítélt testünk fegyelmez, terelget minket leghatásosabban Isten felé, hogy megértsük: Ő megélt szeretetet kíván látni közöttünk, s nem önmagunk fontosságát rejtő aszkézist... Ez azt jelenti: akik az élet szolgálatában állnak - mert képesek félretenni önmagukat -, azok ismerik az Istent, s őket így is emlegetik: "Isten fiai"...

„Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt…” (1Sámuel 3:19)

Isten hozott az életben – a csalódás garantálva! A Webster értelmező szótár szerint a csalódás az, „amikor a remények meghiúsulnak, s ez haragot, frusztrációt, szomorúságot és csüggedést eredményez”. Íme néhány példa, ami segíthet neked, amikor:

1) Csalódsz azokban, akikre felnéztél. Gondolj Sámuelre és Élire (1Sámuel 1-4.). Sámuel édesanyja rábízta gyermekét Élire, a főpapra, bízva abban, hogy ő majd mentorálja a gyermeket, és felkészíti Isten szolgálatára. De Élinek komoly jellemhibája volt. Gyenge szülő volt, aki tétlenül nézte, ahogy a fiai visszaélnek papi előjogaikkal, és szégyent hoznak szolgálatukra. Ki hibáztatta volna a fiatal Sámuelt, ha ő is elbukik, amikor az az ember, akire felnézett, csúnyán kudarcot vallott? De nem, ő legyőzte csalódottságát, és nem vette le tekintetét Istenről: „Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt”. Az eredmény pedig az lett, hogy Isten Izráel egyik legnagyobb prófétájává tette őt. Tehát ne vedd le tekinteted Istenről!

2) Csalódsz azokban, akikkel együtt élsz. Ha van valaki, aki sohasem hagyna cserben, az bizonyára a családod lenne. Igaz? Tévedés! Kérdezd csak meg a fiatal Józsefet! Amikor Isten nagyszerű előmenetelt ígért neki, azt gondolta, hogy a testvérei majd ünnepelni fogják. Ehelyett ők féltékenységgel, gúnyolódással és nehezteléssel reagáltak, és eladták őt rabszolgának. Távol az otthonától és a barátaitól börtönben sínylődött egy olyan bűnért, amit nem is követett el. Milyen könnyen teret nyerhetne a keserűség, ha folyton felemlegetné a sérelmeket, amiket elkövettek ellene, és a bosszút tervezgetné. De ha így tett volna, akkor ismeretlen elítéltként meghalt volna egy idegen ország börtönében. Ehelyett ő hagyta, hogy Isten tisztázza, felhasználva a körülményeit, hogy felkészítse és Egyiptom kormányzójává léptesse elő; neked is így kell kezelned a csalódottságot.



„… Menj, vezesd a népet…” (2Mózes 32:34)

Hadd álljon itt a csalódás két további formája, amivel meg kell küzdened az életben:

1) Csalódás azokban, akikkel együtt dolgozol, akikre számítasz. A sikerhez emberekre van szükséged; nélkülük nem megy. És ha ezek az emberek cserbenhagynak, az fájdalmas. Képzeld csak el Mózes csalódottságát! A bátyját, Áront bízza meg, amíg ő egy csúcstalálkozón vesz részt Istennel, és megkapja a Tízparancsolatot. Visszatérve Izráel népét anarchiában, bálványimádásban és kimondhatatlan eltévelyedésben találta. És hol van Áron? Ő vezeti a lázadást! Amikor Mózesnek a legnagyobb szüksége volna rá, Áron nyomorultul cserbenhagyja. De figyeld csak meg Mózest: igazi vezetői karakter mutatkozik meg a mély csalódottságban. Szembeszáll Áronnal, Isten elé viszi ezt a zűrzavart, tőle kérve megoldást, és imában bocsánatot kér Izráel számára. Isten meghallgatja, majd emlékezteti Mózest megbízatására: „…menj, vezesd a népet… az én angyalom megy előtted…” (34. vers). A csalódottság nem érvényteleníti a megbízatásodat – sem Isten jelenlétét. Tedd azt, amiért ő elküldött!

2) Csalódás azokban, akikért kitetted a lelkedet. Nézzük csak meg újra Mózest, a Kritikusok és Hálátlanok Gyülekezetének alapító pásztorát. Ez a gyülekezet volt rabszolgákból áll, akik megszabadultak, bőséges áldást nyertek, úton vannak az Ígéret Földjére, de nincs bennük egy szemernyi hűség és hála sem a felé az ember felé, aki mindent kockára tett azért, hogy ezt lehetővé tegye. Alig jönnek ki Egyiptomból, máris Mózes ellen fordulnak, vádolva, hibáztatva és szidalmazva őt (2Mózes 14). Csalódott és sértődött volt Mózes? Igen. De valahányszor ki akart szállni, Istennel beszélte meg, imádkozott panaszkodó nyájáért, új parancsokat kapott a főparancsnokságtól, és visszatért a munkához. Az Istentől elhívott férfiak és nők így tesznek, amikor csalódottak, és feladni volna kedvük.



„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (2Korinthus 4:7)

Végül pedig ott van a Csalódás önmagunkban. Ez a fajta csalódás az, amely a legjobban le tud gyengíteni, mert ez egy örvénybe taszíthat, amiből nehéz kijutni és felépülni.

Péter örök szeretetet és hűséget esküdött Jézusnak. „Uram, bárki más elhagyhat, de én nem! Én a tiéd vagyok mindhalálig” (Máté 26:33-35 parafrázis), és tényleg minden szót komolyan gondolt. De a keresztrefeszítés körüli nyomás megtörte, és háromszor letagadta, hogy ismeri Jézust. Később, visszaemlékezve Jézus szavaira: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem,” Péter, a saját elszomorító kudarca miatt összetört szívvel, „kiment, és keserves sírásra fakadt” (Lukács 22:62). Kérdezted már valaha: „Istenem, hogyan is tudnál használni egy olyan elrontott életet, mint az enyém?” Péter nem tudott megfelelni a saját elvárásainak, és ez teljesen lesújtotta. De Jézus nem döbbent meg. Ő jól látta Péter hiányosságait, amikor elhívta a szolgálatba. Azt is tudta, hogy ennek a nagyhangú, szókimondó tanítványnak érző szíve van, ezért kiterjesztette rá kegyelmét, ahelyett, hogy eltávolította volna őt hivatalából. Amikor Jézus feltámadása után azt a parancsot adta, hogy „…mondjátok meg a tanítványainak és Péternek…” (Márk 16:7), hogy Galileában találkozhatnak vele, akkor ezzel megerősítette a bukott tanítvány kiválasztását. Péter történetének további része pedig már újszövetségi történelem.

Amikor (és nem ha!) kudarccal szembesülsz: a) Ne tetézd a bajt azzal, hogy hagyod, hogy a csalódottság reménytelenségbe és kétségbeesésbe taszítson! b) Alázd meg magad, és térj meg! Valld meg a bűnöd; ne keress mentségeket, ne magyarázd meg, és ne fogd a körülményekre vagy másokra! c) Fogadd el Isten kegyelmét és bocsánatát hittel, nem az érzésekre támaszkodva! Ne engedd, hogy a Sátán meggyőzzön arról, hogy amit tettél, megbocsáthatatlan! d) Vegyél igénybe minden segítséget, amire szükséged van ahhoz, hogy visszatérj a helyes útra! Inkább előbb, mint utóbb!

Az önfegyelem fontossága

„Hogy megítélhessétek, mi a helyes…” (Fillipi1:10)

Ahhoz, hogy nagyobb önfegyelmet tudj gyakorolni tudj gyakorolni: 1) Kezdd a napodat azzal, hogy a nehéz dolgokat teszed meg először! Ha valami miatt elterelődik a figyelmed, vedd rá magad, hogy visszatérj és befejezd a feladatokat! Például ágyazz be, szedd fel a szétdobált ruhákat, mosogass el; ne okozz másoknak pluszmunkát! Ne fogj bele egyszerre több feladatba; ha egyvalamit befejezel, a jól végzett munka öröme növelni fogja önbecsülésedet és önfegyelmedet is. 2) Kötelezd magad a pontosságra! A késés rossz szokását nehéz megtörni. Ahhoz, hogy le tudd győzni, nevén kell nevezned: ez tapintatlan, önző viselkedés. 3) Tervezz előrelátóan! Mindenre több idő kell, mint gondolod, ezért ne hagyj semmit az utolsó percre, hogy aztán kapkodj és rohangálj, mint egy mérgezett egér. Ha Damoklész kardjaként lóg a fejed felett egy elvégezetlen feladat, az gyomorfekélyt okoz, de ha eleve elegendő időt tervezel be rá, az jót tesz az egészségednek és megőrzi lelki nyugalmadat. 4) Duzzogás és visszavágás nélkül fogadd el a bírálatot azoktól, akik valójában a javadat akarják.  Amíg nem vagy kész elfogadni a helyreigazítást, addig nem vagy alkalmas arra sem, hogy te kijavíts másokat. A Bibliában azt olvassuk: „a tanács megfogadásában bölcsesség van” (Példabeszédek 13:10), ezért ha bölcs akarsz lenni, örömmel veszed a visszajelzéseket, és szívesen kérsz tanácsot másoktól. Gandhi mondta egyszer: „Önmagunk kényeztetésének van egy határa, de az önmérsékletnek nincs.” Kérd Isten segítségét, hogy uralkodni tudjál fegyelmezetlen gondolataidon, érzéseiden, vágyaidon és viselkedéseden! Ismerd fel azokat a területeket, ahol kicsúszott a kezedből az irányítás! Hagyj fel a kifogásokkal, nézz szembe az igazsággal, ha fáj is; ne sajnáld magad, és tűzz ki elérhető célokat! Másként fogalmazva: tanuld meg felismerni, hogy mi a helyes!

Kinek mire van szüksége

„Mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Efezus 5:33)

 

A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten az embert „férfinak és nőnek teremtette” (1Mózes 1:27). Isten a nőt nem csupán a férfi módosított változatának teremtette. Ádám teljes mértékben férfi volt, Éva pedig minden porcikájában nő – különböztek egymástól, mint nappal az éjszakától. Másként gondolkodtak, másként éreztek, másként beszéltek, másként viselkedtek. Fontossági sorrendjük is más volt. Különböző dolgokra volt szükségük egymástól. Amennyire nekik fontos volt, hogy jól kijöjjenek egymással, ez nekünk ma ugyanolyan fontos. Ehhez pedig megértés, türelem, önzetlenség, közös erőfeszítés és nagylelkűség kell. A boldog házassághoz alapvető fontosságú Pál filozófiáját követni: a férjnek meg kell értenie, hogy feleségének szeretetre van szüksége, a feleségnek meg kell értenie, hogy férjének tiszteletre van szüksége. Dr. Emerson Eggerichs emlékeztet minket, hogy a férfiak és a nők kapcsolati nyelve különböző, hiszen eltérő szükségeiken alapul. Igen, mindkettőjüknek szüksége van szeretetre és tiszteletre, de egy férj akkor érzi szeretve magát, ha felesége feltétel nélkül tiszteli őt, míg egy feleség akkor érzi, hogy tisztelik, ha férjétől feltétel nélküli szeretetet kap. Figyeld meg, Pál nem csupán bölcs tanácsot ad, hanem felszólító módot használ, isteni parancsot ír le, aminek engedelmeskednünk kell. A férj „szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét!” Isten nem várja el a férjtől, hogy kiérdemelje a felesége tiszteletét, sem a feleségtől, hogy megszolgálja férje szeretetét. Példaképünk, Jézus feltétel nélkül tisztelt és szeretett mindenkit, még az élete árán is. Ő arra hív minket, hogy mi is ugyanezt tegyük egymásért. Isten, a házasság szerzője tudja, hogy mi működik jól, ezért családodban kövesd az ő tanácsát!

„Ez bűnösöket fogad magához…” (Lukács 15:2)
Nézzünk meg két bűnöst, akiket Jézus magához fogadott: az első Máté. Adószedőként a rómaiaknak dolgozott, ezért saját népe, a zsidók gyűlölték őt. Jézusnak azonban terve volt vele. Máté jól értett a feljegyzések készítéséhez, ezért Jézus nem csupán a lelkét mentette meg, hanem a talentumait is. Így Máté írta meg a négy evangélium közül az egyiket. Még ezek után is azt gondolod, hogy Isten téged nem tud használni? Dehogynem! Az, hogy Máté meghívta Jézust az otthonába vacsorára, meglepő. Az, hogy Jézus el is fogadta a meghívást, egyenesen csodálatos. Mégis megtette, mert ő „…bűnösöket fogad magához…”. A másik bűnös Zákeus. Zákeus annyira szerette volna látni Jézust, hogy felmászott egy fára. Képes volt kimászni egy faágra, hogy megtalálja Istent. „Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: »Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: »Bűnös embernél szállt meg.« Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: »Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.« Jézus így felelt neki: »Ma lett üdvössége ennek a háznak…«” (Lukács 11:6). Keresd hát őt szorgalmasan! Légy kitartó a kutatásban és fáradhatatlan zarándoklatodban! Fordulj el az anyagiak és pozíciók hiábavaló hajszolásától és keresd Istent! Ő nem fog csalódást okozni!





„…kelj fel, és állj a lábadra…” (Apostolok cselekedetei 26:16)
Ha Isten vezetésre hívott el, semmilyen más szerepben nem fogod beteljesültnek érezni magad. Isten azt mondta Pálnak: „…kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek…” (ApCsel 26:16). Figyeld meg, mi szükséges a vezetésre hivatottsághoz:
1) Hozzáértés. Fel kell ismerned ajándékaidat, és oda kell összpontosítanod energiádat, ahol a siker a legvalószínűbb. Ugyanakkor el kell ismerned korlátaidat, és keresned kell olyanokat, akik azon a téren segíteni tudnak. De csak akkor tudod elfogadni mások segítségét, ha helyes az önértékelésed, és nem érzed bizonytalannak magad attól, hogy nem tudsz mindent egyedül megoldani.
2) Bátorság. Scott Peck mondta: „A legjobb döntéshozók azok, akik hajlandók megszenvedni döntéseik következményeit, mégsem válnak döntésképtelenné.” A jó vezetők nem feltétlenül a legokosabb vagy legötletesebb emberek, de ők azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy elsőnek elinduljanak. Tehát: „…légy igen bátor és erős…” (Józsué 1:7).
3) Tisztánlátás. Az életedre vonatkozó mennyei látást talán egy pillanat alatt kapod meg, de a megvalósulásához elvezető lépéseket csak fokozatosan mutatja meg Isten. Ne hagyd, hogy a válaszok hiánya megbénítson! A lényeg, hogy világosan lásd magad előtt a célt, még ha a részletekben nem is vagy biztos.
4) Tréning. Jó edző nélkül senki sem lesz olyan jó, mint amilyen lehetne. Ha azt hiszed, hogy mindent megtanulhatsz személyes tapasztalatból, hát sok sikert hozzá – tovább kellene élned, mint Matuzsálemnek!
5) Jellem. Megpróbálhatsz vezetni jellem nélkül, de akkor olyan vezető leszel, akit nem érdemes követni. A jellem ad erkölcsi tekintélyt ahhoz, hogy összegyűjtsd az embereket és a szükséges forrásokat a feladat elvégzéséhez. A tehetséged eljuttathat magaslatokra, de jellem nélkül nem fogsz tudni megmaradni ott. Ez a gondolat térdre kell, hogy kényszerítsen.



„tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” (Máté 28:20)
Ha Isten arra hívott el, hogy tanító légy egy gyülekezetben, akkor három fontos alapelv szerint kell élned: 1) Mielőtt másokat akarnál táplálni, neked kell táplálkoznod. Ne csak azért vedd a kezedbe a Bibliádat, hogy legyen mit mondanod, hanem azért, hogy saját magadat tápláld vele! Jeremiás azt mondta: „Ha eljutott hozzám igéd, faltam azt, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt…” (Jeremiás 15:16 KJV). Az emberek felismerik, ha olyan dologról beszélsz, ami saját életedben nem valósul meg. Olyan ez, mintha ki akarnál nyomni valamit egy tubusból, de közben a kupakot rajta hagyod! Csak akkor leszel hatékony vezető, ha magad is megéled, amit elérni kívánsz.
2) Szeresd az embereket, de ne kapaszkodj mindenáron beléjük! Ők Isten népe, nem pedig a te tulajdonod! A rád bízott feladat egy bizonyos célra és egy bizonyos időszakra vonatkozik; ha a végére értél, engedd át őket Isten kezébe! Te pedig folytasd életedet, és Krisztus legyen a középpontjában! 3) Az igazság örök, a módszerek változnak. Ami eljuttatott oda, ahol most vagy, nem biztos, hogy segít eljutni oda, ahol lenned kell. Az elhívatás azt jelenti, hogy mindig mozgásban vagy valahonnan valahová. Ha nem működik az, amit csinálsz, kérj Istentől új utasításokat! Ha az a célod, hogy kényelmesen illeszkedj abba a keretbe, ahonnan elindultál, és ne kelts nagy hullámokat, akkor sohasem fogod élvezni mindazt, amit Isten az út további részében tartogat számodra. Nincs értelme növekedésért imádkozni, ha közben ellenállsz a változásnak. Jézus különböző módon gyógyította meg a vakokat. Tudod miért? Hogy sohase mondhassuk: „ez az egyetlen módszer.” Ennek elismerése segíti, hogy ne tompuljon el értelmed, alázatban tart, és hiteles vezetővé tesz.



„…az Úr így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt…” (2Mózes 17:5)
Ahhoz, hogy jó vezető légy, a következő két dolgot kell tenned: 1) Tölts időt az emberekkel! Izráel fiainak négyszáz évig nem volt vezetőjük. Emiatt aztán nem volt identitásuk és önértékelésük sem. Rabszolga gondolkodásmódjuk volt. Mózes ezért gyakran járt végig köztük, mert a juhok is akkor érzik magukat biztonságban, ha érzik a pásztor szagát, és hozzá tudnak dörgölőzni. Érted a lényeget? Ha félsz attól, hogy közel kerülj az emberekhez, ez talán azért van, mert van valami rejtegetnivalód, de az is lehet, hogy a büszkeséged, bizonytalanságérzeted vagy gyengeséged az oka. Az emberek csak akkor fognak értékelni és követni, ha érzik, hogy te is értékeled őket. 2) Járj előttük! Honnan tudod, hogy mikor van itt az ideje továbblépni egy új területre? „…zúgolódott a nép Mózes ellen…” (2Mózes 17:3) Azért zúgolódtak, mert nem volt víz azon a helyen, és a szomjas birkák mindig panaszkodnak. Ha elkezdődik a suttogás és duruzsolás, akkor valószínűleg túl sok időt töltöttél a közösségépítéssel, ideje már a vezetésre figyelni! „…az Úr így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt… vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj!... Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép…” (2Mózes 17:5-6).
Amikor már nem próbálkozol többé azzal, hogy sikeresen elvegyülj köztük, hanem hajlandó vagy előállni, Isten természetfeletti forrásokat bocsát rendelkezésedre, hogy az előtted álló kihívással sikeresen megbirkózhass. Sosem állított még le nagy terveket véglegesen a pénzhiány, de a hit és bátorság hiánya igen, és az, ha nem volt senki, aki hajlandó lett volna előlépni és vállalni a kockázatot. Ha vállalod, hogy előállsz, felfedezed majd, hogy Isten „…be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel…” (Filippi 4:19). Hallod? Az ő gazdagsága szerint! Az pedig hozzáférhető, ha hajlandó vagy kilépni komfortzónádból és bátran cselekedni.

Óvakodjatok a törvénytanítóktól!

³⁸ Amikor tanított, Jézus ezt mondta: „Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni; szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán; ³⁹ szeretik elfoglalni a legelőkelőbb helyeket a zsinagógában, és az ünnepi vacsorákon; ⁴⁰ kiforgatják az özvegyasszonyokat a vagyonukból; és a látszat kedvéért hosszasan imádkoznak. Ők fogják a legsúlyosabb ítéletet kapni.”

Az özvegyasszony fillérei

⁴¹ Jézus leült a templomi persellyel szemben, és figyelte, hogyan dobják bele adományaikat az emberek. Sokan a gazdagok közül nagy összegeket adtak. ⁴² Majd jött egy szegény özvegyasszony, aki csak egy kevés aprópénzt dobott bele.

⁴³ Jézus ekkor magához hívta tanítványait, és ezt mondta: „Igazán mondom, hogy ez az özvegyasszony többet dobott a perselybe, mint bárki más. ⁴⁴ A többiek mind a fölöslegükből adakoztak. Ő pedig nagy szegénysége ellenére mindent odaadott, amije csak volt, még a betevő falatjára való pénzét is.””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mark+12%3A38-44&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2019/02/14
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–

“… Tudnotok kell, hogy csak az Igazság fogadható el Isten számára. Az arra tett kísérletek, hogy kiengeszteljék Őt, süket fülekre találnak. Isten sohasem fogja elfogadni a hazugságokat.A Mindent látó Isten Szemében semmi olyan nem lesz elfogadva – nem számít, hogy az hogyan van felöltöztetve és hogy milyen gyönyörű nyelvezettel van ellátva -, ami a Kereszténység új koncepcióit, a bűn elfogadását és elnézését segítik elő.

Ő sohasem fog új törvényeket elfogadni, melyek alábecsülik a Szentségeket, melyeket Én, Jézus Krisztus, a Világ Megváltója hagytam rátok.

Én megváltottalak benneteket, hogy segítsek nektek kiszabadulni a Sátán szorításából, mellyel fogva tartja az emberek szívét.

Az Oltárom előtt kötött házasság nem fogadható el, ha az két azonos nemű ember között köttetik. Mégis ezt teszik és sértegetnek Engem. Ők arra kérnek Engem, hogy fogadjam el a bűnt, igazolván így Atyám Tízparancsolata ellen elkövetett bűntettüket. Arról próbálják meggyőzni önmagukat, hogy ez Isten előtt elfogadható, ellenben ez sohasem lehetséges.

Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/az-oltarom-elott-kotott-hazassag-nem-fogadhato-el-ha-az-ket-azonos-nemu-ember-kozott-kottetik/

"Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak" (Prédikátor 3:5b)

Isten soha nem akarta, hogy az életünk arról szóljon, hogy egy feladatlista pontjait teljesítsük. Mégis, sokunk egyre több dolgot akar bezsúfolni minden egyes napba.

Az a helyzet, hogy rengeteg dologról gondoljuk, hogy meg kell tennünk, miközben nem éri meg velük foglalkozni. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem egyszerűsíted le az életed, ha veszel egy szervező programot. Még azzal sem, ha meggyőzöd a szomszédod -aki mellett még Martha Stewart is egy lajhárnak tűnik- hogy tippeket adjon, hogyan szervezd a tennivalóidat.

Az egyszerűsítés valójában döntésekről szól - előrehelyezni, ami fontos - és aztán azokhoz a döntésekhez ragaszkodni, bármennyire is csábít az, hogy egyre több dolgot adj a listához. Sőt, fogd ezeket a dolgokat, és írd fel őket, a "nem kell megcsinálnom" listára.

Te vagy az egyetlen, aki felelősségre vonható az időbeosztásodért, és csak te tudod megmondani, mi az, ami igazán fontos neked.

Most lehet, hogy azt gondolod: "De nekem vigyáznom kell a gyerekekre" vagy "ennek a jelentésnek péntekre el kell készülnie". Tisztában vagyok vele, mekkora nyomás van ma sok emberen, de lehet, hogy ezek a dolgok -a gyerekeid, a munkád- a fontos dolgok, amiket a "feladatok listáján" kell számontartanod, és a többit kell "nem kell megtennem" listára tenned.

Beszéljünk róla

* Te vagy az egyetlen, aki felelősségre vonható az időbeosztásodért, és csak te tudod megmondani, mi az, ami igazán fontos neked.
* Értékeld újra a tennivalóid listáját ma. Mi az, ami igazán fontos? Mi az, amit át tudsz tenni a "nem kell megtennem" listára?






"Azért tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Pedig ezek is rólam tanúskodnak." (Jn. 5:39)


Nem igazán tanulmányozod a Bibliát, amíg nem teszel meg két dolgot. Először is, írd le, amit megtanultál, másodszor, beszéld át másokkal. Isten meg fogja változtatni az életedet, amikor ezt a két dolgot megteszed.

Azoknak a dolgoknak a leírása, amit a Bibliából felismersz, segít abban, hogy megjegyezd az emlékezetedben. Bármikor, amikor leülsz és olvasod Isten Szavát, tarts egy ceruzát és papírt a közelben (vagy számítógépet, ha jobban tetszik). Egyszerűen csak írd le, hogy Isten mit mondott neked. Vezess naplót. Vissza tudod majd nézni és vissza tudod olvasni, hogy Isten mire tanított meg a következő évekre vonatkozóan.

Aztán, beszéld meg másokkal, hogy mit tanultál meg Isten Igéjéből. Ezért van szüksége mindannyiunknak arra, hogy valamilyen kis csoport tagjai legyünk. Ez az a hely, ahol tanulmányozhatod az Isten Szavát és megbeszélheted a többi emberrel. Egy hihetetlenül fontos lelki eszköz.

A Bibliában olvashatunk egy kis csoportról, aki ezt megtette. Az Ap. Csel 17:11-ben ezt olvassuk: "A béreai zsidók jobb emberek voltak, mint a thesszalonikaiak. Nyitott szívvel fogadták az üzenetet. Minden nap olvasták az Írásokat, és gondolkodtak rajta. Akarták tudni, hogy igaz-e, amit Pál mondott."

Ezek a hívők kutatták az Írásokat. Kis csoportokban megvitatták. Te is ezt teszed? Tagja vagy egy kis csoportnak? Ha nem, miért késlekedsz csatlakozni egyhez?

Beszéljetek róla

*Amikor diák voltál az iskolában, milyen taktikáid voltak, amelyek segítettek megjegyezni azt, amit megtanultál?
*Néha elkezdeni a legnehezebb. Mit teszel ma azért első lépésként, hogy csatlakozz egy kis csoporthoz?