Jézus Krisztus...

Istenem, Uram! Titkokkal bástyáztad körül magad, melyeket alig-alig értek, pedig igyekezem Uram... Nehéz nekem itt időben és térben létezve Téged követni, de mindennap megújuló reménységgel próbálkozom... Uram! Légy segítségemre, amikor elgyámoltalanodom hitben és szeretetben, erősíts, amikor gyengélkedek a Te követésedben! Ámen



Jézus így folytatta:
Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom.
Jn 8,23

Sokféleképpen beszéltek már Jézusról: emlegették úgy, mint a názáreti József nevű ács fiát, szóltak róla, mint a bölcs tanítóról, aki már 12 éves korában kívülről fújta a írásokat, de kijelentették róla, hogy tulajdonképpen Ő egy "vallásos zseni", aki felfedezte és népszerűsítette a szeretet-vallást. A tudós pedig történeti figuraként látja Jézust, s kutatja a Vele megtörténtekben is a társadalmi okokat. Nyilvánvalóan egészen másképp látja Őt a teológus, nemkülönben mi a "hétköznapi", az egyszerű hívő emberek is egészen más szinten és formában éljük meg Őt, akivel imádságban még "beszélgetünk" is. Ezt a beszélgetést nehezen, illetve egyáltalán nem érti a világi ember, mert nem tudja elképzelni - ti. nincs megtapasztalása -, hogy az Istennel úgy is lehet kommunikálni, hogy csak mi beszélünk... s Ő hallgat. (A Mindenható Isten ugyanis azért mindenható, mert hallgatásában is tud beszélni.) Hadd jegyezzem meg: Lassan harminc éve igyekezem tudatos keresztényként (tehát krisztianojként, azaz Krisztus követőjeként) élni az életemet, de eleddig szavakban nem válaszolt nekem JóIsten egyetlen imádságomra... De miért is kellene? Mi értelme lenne akkor a hitemnek? Bizony egész életünkben ott vibrál a titok Jézus istensége és embersége között!

Az Újszövetségben isteni rangot, méltóságot felmutató neveket találunk Jézusra vonatkozóan: Ő a Messiás, az Emberfia, az Isten Fia, az Úr. Aztán a kereszténység terjedésével, a más kultúrákban élő emberekkel meg kellett értetni - el kellett hogy magyarázzák az apostolok -, hogy kicsoda az a Krisztus? A keleti népek képies gondolkodásába jól beleillett az Agnus Dei, azaz az "Isten Báránya"-kép, de ez már nem működött a hellén világ fogalmakra és meghatározásokra törekvő gondolkodásában. Ezért mondja Pál: "Zsidónak zsidó vagyok, görögnek görög." Később a hitvallások, az Apostoli, a Níceai és az Athanasiusi azt próbálják megfogalmazni, hogy mi a viszony Atya, Fiú és Szentlélek között. Nyilvánvaló, hogy a nyugati kereszténységben pedig a latinoktól megörökölt jogi nyelvezetű megközelítés vált inkább elfogadottá. Így aztán mindenki, a maga belső, lelki beállítottságának megfelelő kifejezésmódot vallhatja magáénak, jól tudván azt, hogy bármennyire is igyekszik befogni, felfogni az Isten Titkát, az mindvégig csak emberi próbálkozás marad. Véges a végtelent soha nem érheti el, nincs más metódus (meta hodosz = hozzávezető út) az Istenhez, csakis az Ő útja, ami fölülről lefelé vezet, s a kinyilatkoztatásban: ez a Krisztus útja.

A fentit a lentiekkel nem lehet összekeverni! Más az a világ ott fenn, s más ez a világ itt lenn -, de mindkettőnek ugyanaz az URa. Sokan mégis összekeverik a fogalmakat és a lehetőségeket, s így állnak elő olyan tragikomikus helyzetek, amikor gyalázatosan emberien gondolkodnak arról, amit csak befogadni lehet, s mennyei paradicsombéli álmokat kergetnek ott, ahol a földi létezés realitásai a mérvadóak. Ég és föld feszültségét teljességgel nem oldja fel semmi. A kettő között megváltoztathatatlan határ van, amit legalább egyszer mindenkinek respektálni kell: ez pedig a halál. A hívő ember reméli, hogy halála után is lesz élete, ezért a halála előtti életét nagyon komolyan veszi! Ezért áron is veszi az alkalmakat, és szívesen ünnepel az Istennel együtt. Az Istennel való együttünneplésre azonban készülni kell! Ilyen évezredes készülési alkalom a böjti időszak, melynek küszöbén vagyunk. Ebben a negyven napban a hívő ember próbálja fékezni önmagában az önző gondolatait is, hogy ráhangolódjon a lelkét emelő Isteni Igazságokra, s húsvét ünnepében az Isten pillanatos titkának mindinkább részesévé váljék...





URam! Add, hogy ne csak szóljuk, de cselekedjük is mindazt, amit evangéliumod által szívünkre helyeztél! Ámen


Éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
Ef 4,1b-3

Méltóság... Manapság sokat hallhatjuk ezt a szót - politikai programbeszédekben is. Nem csak itthon, külföldön is. Emberi méltóságra hivatkozva vonultak be Irakba is, imperialista érdekek szolgálatában a könnyen kitermelhető olajért, de amikor adókat emelnek, hogy még több pénzt költhessenek hiábavalóságokra, akkor is az ember méltóságteljesebb jövőjét vizionálják... s ez olyan méltatlan! De, amikor világ édesvízkészletének több mint 80%-át magántulajdonú, globális befolyással bíró konszernek bitorolják, s tűzik zászlajukra, hogy: "A tiszta víz mindenkinek jár!" (Értsd: 1 Euroért vehetsz 1liter vizet, amit az Isten minden élőnek ajándékozott!) -, akkor csak arra lehet gondolni: Ez nem egyszerűen méltatlan az emberi fajhoz, még nem is profitéhségből táplálkozó gonoszság... ez maga az istentelenség! (Ha nem fegyverekre, hanem utakra, csatornákra, megújuló energiaforrások terjesztésére áldoznának, akkor még ezt a joggal háborgó Földet (természeti katasztrófák sorozata) is könnyen kezelhetnénk...

De nem! Háborúság van... Nemzet nemzet ellen acsarkodik - ezt úgy hívják mostanság, hogy "gazdasági verseny"... S hogy ez mennyire nem a kölcsönös előnyök alapján működik, azt a gazdaság elengedhetetlen kényszerszereplői - a 'melósok' ismerik (szenvedik el) legjobban. De háborúság dúl a pártok között is, sőt a brüsszelista halljakendek és a tagországok között is... "Meg kell menteni az Európai Úniót!" - kiabálják -, s mindenekelőtt: az Eurót!!!

Sajnos háborúság dúl a családokban - már ahol működik ez az "ósdi" modell. Egyesek ugyanis nem családban, hanem HÁZ-tartásban gondolkodnak, az viszont fenntartható akkor is, ha egy "modern családban" több apuka vagy több anyuka is van, aki nem feltétlenül kell hogy különneműek legyenek... Nyugati protestáns egyházak közül jónéhányan már "nyitottak" az "új rend" felé, s megáldják az azonosneműek "házasságát" is. S ha valaki azt gondolná, hogy a más nemi identitással megvert embertársaim nyomorúságán élcelődnék, szeretném leszögezni: Nem csak két ember kapcsolatában, de mindenhol, ahol elvetik a normákat, ott burjánzani kezd az abnormalitás!

Ez bizony így volt régen, s így van ma is... az Egyházban is! Ha nincs normalitás, rend, akkor van helyette abnormalitás/rendetlenség. Ezért buzdítja Pál az efezusi gyülekezetet alázatra, szelídségre, türelemre, szeretetre és egységre - mert ezek hiányoztak, de legalábbis nem voltak kellő súlyban jelen a gyülekezeti életben! A rendcsinálás egyszerisége mindig vonzóbb, elfogadottabb gyakorlat, mint a rend megtartásának folyamatossága, a normalitás melletti szakadatlan elkötelezettség. Más út azonban nincs a krisztuskövetők számára, csak ez az egy út a "jézusi normalitásé", az áldozatrakész szereteté. Rajongani Jézusért mindig könnyebb, mint követni Őt... ezért mértéknélküli a lelkesedés Jézusért, mint személyért, s ezért annyira népszerűtlen az Ő követésrehívó tanítása - lásd Hegyi Beszéd!

A választás azonban nem az égiek kezében van, hanem a mienkben. Döntésünk jutalma nem marad el... ebben az egyben abszolút biztosak lehetünk!

Közösségeinkért.

„…hogy élhessetek, elszaporodhassatok, és… birtokba vehessétek azt a földet” (5Mózes 8:1)

Négyszáz évnyi rabszolgaság után Isten átnyújtotta az izráelieknek egy buja, termékeny föld birtoklevelét, melyet végre hazájuknak nevezhettek. Addig csak annyival rendelkeztek, amennyit egyiptomi fogvatartóik biztosítottak számukra. De a rabszolgaság megtörte akaratukat és tönkretette kezdeményező készségüket, ezért Istennek meg kellett szabadítania őket attól, hogy jobban bízzanak az emberekben, mint Istenben (az emberektől való függés sebezhetővé tehet és gátolhatja a növekedésedet). Így hát, amikor Isten a pusztába vezette a népet, és elfogyott a póréhagymájuk, meg a vöröshagymájuk, amit Egyiptomban fogyasztottak, kénytelenek voltak a manna iránti étvágyat kifejleszteni magukban, hogy valami olyan után kívánkozzanak, amit egyedül Isten tud adni! Értsd meg ezt: Amikor Isten elvesz valamilyen régi forrást vagy rendszert, és valami újat ad, ez nem azt jelenti, hogy a régi nem volt jó. Egyszerűen csak annyit jelent, hogy Ő a vezetésnek és a gondoskodásnak egy új módját választotta.

Ha Isten ígéretet tesz neked, azt Ő mindig meg is tartja, de neked hajlandónak kell lenned arra, hogy eltávolítsd az emberekben bízás tanulókerekeit [amilyenek a gyerekek kis kerékpárjain szoktak lenni – a ford.]. A pusztában az izráeliek zúgolódtak és követelték a megszokott kényelmet, még ha ez azt jelentette is, hogy vissza kellene térni egy már elmúlt időszakba. De nem térhettek vissza, és te sem mehetsz vissza! Amikor Isten azt mondta: „Szaporodjatok… és vegyétek birtokba a földet”, a velük kapcsolatos terve túlmutatott a túlélésen – a felvirágzást célozta meg. Ez azt jelentette, hogy az emberektől való függés anyatejétől elválasztva az Istentől való függés szilárd eledelét kapják. Pál azt írja: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak… a mi alkalmasságunk az Istentől van” (2Korinthus 3:5). Amikor Isten kilök a komfortzónádból a végzeted felé vivő úton, számíts arra, hogy ismeretlen, aggodalom-keltő területeken fogsz átmenni. Csakis így juthatsz el a túléléstől a felvirágzásig.






„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre…” (Zsoltárok 41:1)
A Biblia egyik központi témája az együttérzés. „Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2:15-17). Bizonyos emberek kevésbé hajlamosak az együttérzésre, mint mások. Például:
1) a nagy álmodozók nem akarnak beleszólni mások terveibe.
2) A szorgalmasok, akiknek munkaerkölcse ilyen gondolkodásmódba torzult: „én keményen megdolgoztam azért, amim van, nekik is ezt kellene tenniük”.
3) Az ítélkezők, akik feltételezik, hogy mások csakis azért jutottak szerencsétlen sorsra, mert azt aratják, amit vetettek.
4) A bizonytalanok, akik úgy érzik, ha segítenek másokon, azzal saját maguk kerülnek majd szűkös helyzetbe.
5) Azok, akik még nem értették meg az Ige világosságában, hogy Isten megígérte, hogy megjutalmazza az együttérzést: „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr… megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének… enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki” (Zsoltárok 41:1-3). Jézus azt mondta: „…amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Máté 25:40). Teréz anya mondta: „Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedetedet, mégis tégy jót! A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót! A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, bár valószínűleg nem lesz elég, mégis add a tőled telhető legjobbat! A végső elszámolás úgysem közted és az emberek között lesz, hanem közted és Isten között.”

Élet a hadszíntéren

Engedd el a bosszút!

„Ne fizessetek a gonoszért gonosszal!” (1Péter 3:9)

Azt mondják, hogy a fájdalom mélysége meghatározza a reakció nagyságát. Ezért valószínű, hogy ha valaki megbántott, akkor ösztönösen egyenlíteni akarsz. De bármilyen pillanatnyi elégtétel-érzetet később elkerülhetetlenül követ a megbánás tartós érzése. Miért? Mert tudod, hogy a bosszúállással ellenszegültél Istennek. Kétféle módon szoktunk bosszút állni: 1) A „szemet szemért” elv alapján. Ám mielőtt a megbántó félnek te is fájdalmat okoznál, alaposan fontold meg a következő szavakat: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr.” (Róma 12:17–19 RÚF). 2) Mások bevonásával. Nemcsak ahhoz nincs jogod, hogy visszavágj, de ahhoz sincs jogod, hogy mások előtt megalázd azt, aki téged megbántott. József nem csupán nem büntette meg bátyjait árulásukért, de arra sem volt hajlandó, hogy az udvartartása előtt kiteregesse a részleteket. Miért? Mert látta Isten kezét munkálkodni, és felismerte, hogy amit bátyjai kezétől elszenvedett, az tette őt azzá, amivé vált. Péter ezt írja: „ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Péter 3:9). Tehát, ha Isten áldásait akarod élvezni, engedd el a bosszút!

„... békességben vezetnek benneteket..." (Ézsaiás 55:12)

Érezted már valaha, hogy a lelkedben valami arra késztet, hogy átgondold a dolgot, amit épp megtenni készültél? Nagy a valószínűsége, hogy Isten megpróbálja felhívni a fi­gyelmedet. Ő azt ígérte: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Taná­csot adok, rajtad lesz a szemem" (Zsoltárok 32:8). Egy keresztyén házaspár első otthonát készült megvásárolni, már csak a papírokat kellett volna aláírni. A feleség így emlékszik vissza: „Nem tudtam szabadulni a nyugtalanságtól. A férjem is ezt a furcsa szorítást érezte a gyomrában, ezért aztán úgy döntöttünk, hogy mégsem lépünk tovább... Néhány hónappal később a férjem meghalt egy balesetben. Egyedül nem lettem volna képes a ház részleteit fizetni, eltartani magamat és újszülött gyermekünket... Nyugtalanságunk a Szentlélek szava volt, amellyel »időt kért«..." Mi nem ismerjük a jövőt, de Isten ismeri; ő irányítja lépteinket békességben vagy épp azzal, hogy nincs békességünk valamiben. A Szentlélek olyan, akár egy játékvezető. Amikor a játékosok a határokon belül vannak, szabadon mozoghatnak. De amikor gond van, vagy ha a labda a pályán kívülre kerül, a bíró megfújja a sípot, megállítja a játékot, és helyreállítja a rendet. A békesség hiánya jelentheti azt, hogy „a mennyei bíró" megfújta a sípot. A labdát néha a pályán kívülre rúgja egy váratlan csapás; máskor magunk lépjük át a határokat, amikor megadjuk magunkat a kísértésnek és a bűnnek. Ha bölcsek vagyunk, a sípszót hallva megállunk, és megvárjuk, hogy Isten helyreállítsa békességünket.

A Biblia azt mondja: békességben vezetnek benneteket..." Azt jelenti ez, hogy min­den döntés előtt teljesen biztosnak fogód érezni magad? Nem, de a jó döntéshez mindig társulni fog Isten békessége.




„Mi pedig… formálódunk… az Úr Lelke által…” (2Korintus 3:18)
Jézus azt kérdezte: „Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?” (Máté 7:3). Ha többet vársz el az emberektől, mint amennyire képesek, az csak ártani fog a kapcsolatnak, és nem segít rajtuk. Az embereknek szükségük van arra, hogy szabadon lehessenek azok, akik. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükségük változásra, vagy nem akarják azt. Azt azonban senki sem szereti hallani, még ha finoman fogalmazzák is, hogy meg kell változnia ahhoz, hogy szeressék. Sokkal valószínűbb, hogy azokért változunk meg, akik hajlandóak elfogadni minket úgy, ahogy vagyunk, hibáinkkal együtt, mint azokért, akik azt követelik, hogy az ő szabályaik szerint éljünk.
Egy dolog biztos: Isten nem fog változtatni azokon, akiken mi változtatni próbálunk, amíg el nem fogadjuk az „El a kezekkel!” vezérelvet. El kell tűnnünk Isten útjából, és engednünk kell, hogy ő dolgozhasson! Még ha úgy gondoljuk is, hogy jól elrejtettük nemtetszésünket, az emberek akkor is megérzik. Benne van a hanghordozásunkban és a testbeszédünkben. A változást az imádság segíti elő leginkább, nem a nyomásgyakorlás. Ha valóban szeretünk valakit, imádkozunk érte, és engedjük, hogy Isten végezze el a munkát az ő módszerével, az ő időzítése szerint és az ő dicsőségére. Sokan, akiket idegesítőknek tartunk, egyszerűen csak önmaguk, a személyiségük nem illik a miénkhez. Néha meg akarjuk változtatni őket, pedig nekünk van szükségünk változásra. Gyakran előfordul, hogy amit elvárunk másoktól, már rég ott lenne, hogy élvezhessük, ha felhagynánk a bírálgatásukkal. Az igazi változásnak belülről kell fakadnia, ezt pedig csak a Szentlélek tudja elvégezni.

OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Amikor Isten látta, hogy az emberek gonoszok lettek, elhatározta, hogy eltörli őket a föld színéről.
Miután az emberek elszaporodtak a földön, látta az Úr, hogy nagy az ember gonoszsága, és hogy szívének minden gondolata és vágya mindenkor a rosszra irányul. Meg is bánta, hogy embert alkotott a földön, nagyon bánkódott miatta.
Azért elhatározta: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; el az embert, a barmot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket.” Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.
Miután Noé az Úr parancsára elkészítette a bárkát, azt mondta neki az Úr: „Menj be egész családoddal együtt a bárkába, mert egyedül téged találtalak igaznak ebben a nemzedékben! Végy minden tiszta állatból hetet-hetet, hímet és nőstényt; a nem-tiszta állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön! Mert még hét nap, és azután negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam.”
Noé úgy tett, ahogyan az Úr megparancsolta neki. Hét nap elteltével aztán a vízözön hullámai elborították a földet.
Ez az Isten igéje.
Ter 6,5-8;7,1-5.10

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Áldja meg Isten az ő népét: * adjon neki békességet. (Vö. 11b. vers.)
Előénekes: Adjátok meg az Úrnak, * Isten gyermekei,
adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, * imádjátok az Urat szent ünnepi díszben.
Hívek: Áldja meg Isten az ő népét: * adjon neki békességet.
E: Az Úr szava zúg a vizek árján, * az Úr lebeg a nagy vizek fölött.
Az Úr szava telve erővel, * az Úr szava telve fölséggel.
H: Áldja meg Isten az ő népét: * adjon neki békességet.
E: A dicsőség Istene mennydörög, * templomában mindenki az ő dicséretét zengi.
Az Úr trónja ott áll a vízözön fölött, * az Úr király örökké.
H: Áldja meg Isten az ő népét: * adjon neki békességet.
28,1a és 2.3ac-4.3b és 9b-10

ALLELUJA
Aki szeret engem, megfogadja szavamat. * Atyám is szeretni fogja, és hozzá költözünk. Jn 14,23 8 G. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus emlékezteti tanítványait, hogy csodákkal igazolta isteni küldetését.
A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!”
Ők egymásközt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.”
„És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.”
Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 8,14-21″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-19

 

“⁹ Mindebből láthatjátok, hogy az Úr ki tudja menteni a megpróbáltatásokból azokat, akik őt szolgálják. Ugyanakkor fogva tartja a gonoszokat az Ítélet Napjáig, amikor majd megkapják a büntetésüket. ¹⁰ Különösen pedig azokat, akik bűnös emberi természetük romlott kívánságai szerint élnek, és semmibe veszik Isten fennhatóságát.

Ilyenek ezek a hamis tanítók is: vakmerők, elbizakodottak, és a saját fejük után mennek. Még attól sem riadnak vissza, hogy a dicsőséges lényeket^[a] gyalázzák, ¹¹ akiket még az angyalok sem vádolnak, vagy szidalmaznak az Úr előtt, pedig az angyalok sokkal erősebbek és hatalmasabbak! ¹² Ezek a hamis tanítók mégis gyalázzák azokat a lényeket, akiket nem is ismernek! Úgy viselkednek, mint értelmetlen vadállatok, amelyek gondolkodás nélkül követik ösztöneiket, és csak arra valók, hogy megfogják és levágják őket.

Bizony, ezek a hamis tanítók is hasonló módon fognak elpusztulni! ¹³ Most sokan szenvednek miattuk, de egyszer majd ők is szenvedni fognak! Ez lesz a büntetésük mindazért, amit tettek. Ugyanis ők élvezik, ha mindenki szeme láttára gonoszságot követhetnek el. Olyanok, mint a szennyfolt a tiszta ruhán! Szégyent hoznak rátok, amikor együtt esztek velük. ¹⁴ Ha ránéznek egy asszonyra, máris megkívánják, és azon jár az eszük, hogyan követhetnének el házasságtörést vele. Folytonosan vétkeznek, és a bizonytalankodó embereket is bűnre csábítják. Szívüket hozzászoktatták a kapzsisághoz, és átok ül rajtuk.

¹⁵ Ezek a hamis tanítók letértek az egyenes útról, és eltévedtek. Úgy jártak, mint Bálám próféta, Beór fia, aki szerette volna megkapni az istentelenségért felajánlott bért, ¹⁶ de lelepleződött a törvényszegése! Egy beszédre képtelen szamár szólt hozzá emberi szóval, hogy megakadályozza a próféta esztelenségét.

¹⁷ Ezek a hamis tanítók olyanok, mint a kiszáradt források vagy a felhők, amelyeket vihar kerget — a legsűrűbb sötétség vár rájuk. ¹⁸ Olyan dolgokkal dicsekednek, amelyeknek semmi értelme sincs. Kihasználva az emberek gonosz kívánságait rossz útra vezetik azokat, akik csak nemrég távolodtak el a bűnben élőktől. ¹⁹ Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk is a romlottság rabszolgái. Ugyanis, ha valaki alulmarad a bűnnel szemben, rabszolgája lesz annak.

²⁰ Ha valaki egyszer már megismerte Urunkat és Megmentőnket, Jézus Krisztust, és kimenekült a világ romlottságából, azután ismét belekeveredik ugyanazokba a gonosz dolgokba, és megint a régi bűnei uralkodnak rajta, akkor még mélyebbre süllyed, mint ahonnan indult. ²¹ Bizony, jobb lett volna az ilyennek, ha meg sem ismeri az igazság útját! Valóban, ez jobb lett volna, mint megismerni az igaz utat, és azután elfordulni a szent tanítástól, amelyet kapott. ²² Valóban illienek rájuk a mondások: „Visszatér a kutya ahhoz, amit kihányt” és „A megfürdetett disznó újra sárban hempereg.”^[b] …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Peter+2:9-22&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“… ¹⁴ Amikor majd látjátok, hogy az az utálatos dolog, amely gyilkol és pusztít,^[a] ott áll, ahol nem lenne szabad — aki olvassa, értse meg, hogy ez mit jelent! —, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! ¹⁵ Mindenki késedelem nélkül fusson el! Aki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit! ¹⁶ Aki a mezőn van, ne forduljon vissza a ruhájáért se!¹⁷ Jaj a gyermeket váró asszonyoknak és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! ¹⁸ Imádkozzatok, hogy mindez ne télen történjen! ¹⁹ Akkor olyan nehéz és keserves időszakot kell átélnetek, amilyen még nem volt a világ teremtése óta, és nem is lesz többé. ²⁰ Ha Isten meg nem rövidítené azt az időszakot, bizony senki sem élné túl. De azoknak a kedvéért, akiket ő kiválasztott, megrövidítette azt az időt. *

²¹ Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Nézzétek, ott van!«, ne higgyetek neki! ²² Mert hamis messiások és hamis próféták lépnek elő, akik nagy csodákat^[b] és jeleket tesznek, hogy becsapják, ha lehet, még Isten választottait is. ²³ De ti vigyázzatok, hiszen én előre figyelmeztettelek titeket!”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mark+13%3A14-23&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2019/02/19
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—-

“2014.02.18 18:09

Drága szeretett leányom, miközben ez a lelkekért folytatott harc egyre csak fokozódik, először sok ember elkezd kételkedni Létezésemben, még mielőtt teljesen elutasítanának Engem.

A világ elméjében egy új, hamis helyettesítőt fognak Rólam létrehozni. ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/amikor-itelni-jovok-a-vilag-remegni-fog/

–

 

Az Úr jól tudja, ki tartozik hozzá

¹⁴ Emlékeztesd az embereidet ezekre! Figyelmeztesd őket Isten jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak bizonyos szavakon, mert annak semmi értelme! Sőt, az ilyen vitatkozás kárt okoz azokban, akik hallgatják!

¹⁵ Igyekezz mindent megtenni, hogy Isten tetszését elnyerjed! Légy Istennek olyan szolgája, akinek nem kell szégyenkeznie Ura előtt semmiért, és aki helyesen tanítja és alkalmazza Isten igazságait! ¹⁶ Kerüld az értelmetlen vitatkozásokat, mert ezek csak eltávolítják az embereket Istentől! ¹⁷ Az ilyen beszédek úgy terjednek közöttük, mint a veszélyes fertőzés. Hümenaiosz és Filétosz is ilyen dolgokat terjesztenek, ¹⁸ hiszen azt állítják, hogy a halottak feltámadása már megtörtént, s ezzel felforgatják némelyek hitét. Bizony, ezzel nagyon eltértek az igazságtól!

¹⁹ Isten azonban olyan erős alapot épített, amelyet senki sem tud lerombolni. Erre ez a két dolog van felírva: „Az Úr jól tudja, ki tartozik hozzá”, és: „Aki azt mondja, hogy az Úrhoz tartozik, az hagyjon fel minden hamissággal!”^[a] …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Timothy+2%3A11-19&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“Drága szeretett leányom, kérlek, értesítsd Követőimet, hogy uralkodásom közel van.Nekik nem szabad félniük, mert bár a Töviskorona leereszkedett Helytartómra – akit Én, Jézus Krisztus neveztem ki, hogy uralkodjék a Szent, Katolikus és Apostoli Anyaszentegyház fölött, de gonoszul elűzték -, Én most eljövök végre, hogy békét hozzak nektek.

 

…
Én úgy tanítom Egyházamat, mint korábban, de csak a Szentlélek ereje által. Róma Kulcsai Szeretett Atyám parancsnoksága alatt állnak. Én, Jézus Krisztus, készen állok, hogy Második Eljövetelemkor ismét leereszkedjek és azt is a tudtotokra szeretném adni, Tanítványaim, hogy ti ugyanúgy fogtok szenvedni, mint Tanítványaim az Én időmben a Földön. Ti, szeretteim, Velem vagytok, és Szentséges Szívembe vagytok zárva, hogy a szomorúságban egyesülni tudjatok Velem. Könnyeket sírok az Én ártatlan, szeretett, utolsó Pápámért a Földön, XVI. Benedek Pápáért, akit Én választottam, hogy az utolsó napokban vezesse Egyházamat.

Azoknak a szolgálatkész „áldozatoknak”, akik továbbra is Szent Szavam mellet foglalnak állást, óriási bátorságra lesz szükségük, mivel tele lesznek szörnyű kételyekkel. …

Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/azt-fogjak-mondani-hogy-o-vetkes-egy-buncselekmenyben-pedig-teljesen-artatlan/

—–

”

 

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Most van itt az alkalmas idő, * most van itt az üdvösség napja. 2Kor 6,2b – 1 D². tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Valahányszor jót teszünk csak eggyel is a segítségre szoruló embertársaink közül azt Jézusnak tesszük. 
Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 25,31-46″

——

“2 Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az Úr szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem!

 

³ Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem.

⁴ Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! …”

—–

—–

"Irgalmasságodban reménykedem, Uram. Szívem ujjong üdvözítő jóságod miatt; jótéteményeiért dicsőítem az Urat. (Zsolt 12,6)"

"Második Eljövetelem még a ti életetekben fog bekövetkezni, gyermekeim.
...

Mind azt akarjuk, hogy Isten megáldja az életünket. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, be kell lépjünk az Igébe. Az elmúlt napokban Jakab 1:22-25 szerint vizsgáltuk meg azt a négy módot, ahogyan Isten szavára reagálnunk kell, hogy olyan életünk legyen, amelyet Isten megáld.
• Olvasd a Bibliát ... "elszántan tekint bele"
• Tekintsd át újra Bibliát ... "megmarad mellette"
• Emlékezz a Bibliára ... " nem feledékeny hallgatója"
• Reagálj a Bibliára ... "tevékeny megvalósítója"

Ha ugyan olvasod, tanulmányozod és memorizálod is az Igét, de soha nem alkalmazod az életedre, elvéted a célt. Jakab 1:22 figyelmeztet, nehogy megcsaljuk magunkat a Biblia olvasásával kapcsolatban. Ehelyett forduljunk affelé, amit Isten tanít nekünk: a tevékeny megvalósítás felé.

A Bibliának csak abban a részében hiszel igazán, amit meg is cselekszel. Ha megosztok veled egy bibliai alapigazságot a családi költségvetéseddel kapcsolatban, de te sosem valósítod meg azt, egyszerűen becsapod magad. Nem tudod meg valójában, hogy mit tanít erről a Biblia.
A Bibliának csak abban a részében hiszel igazán, amit meg is cselekszel.

Majdnem minden üzenetben, amit megosztok a Saddleback Gyülekezetben, minden fontos részben van egy ige. Hogy miért? Mert Isten azt akarja, hogy cselekvői és megtevői legyünk az Igének, ne csupán hallgatói. Túl sok alkalommal hallgatunk jó bibliai tanításokat, de nem tudjuk, mihez kezdjünk azzal, amit tanultunk.
Jézus azt mondja a Máté 7:24-ben,



"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát."


A Biblia alkalmazása az életedre stabilitást ad az élet viharaiban.
Nem tudjuk, milyen nehézségek érnek bennünket a következő egy két esztendőben. De egyet tudok: Ha nehéz idők jönnek és te nem Isten szavára alapozol, szét fogsz morzsolódni apró darabokra. A minket körülvevő kultúra tünékenyebb, mint a futóhomok.
Ehelyett építkezz az életedben befogadva az Úr változhatatlan beszédét és nincs az a vihar, amely megremegtetné az igaz Kősziklát!

Gondolatébresztő:


* Milyen vihar elé nézel mostanában? Bízol Isten gondviselésében és keresed-e az Ő vezetését Igéjében?
* Mit olvastál ma a Szentírásban a csendességedben? Hogyan fogod tenni is, amit olvastál?

Angyalok...

Uram! Oly sok mindent nem értek ebben a világban, s oly sok mindent mégis megtapasztalok. Gondviselő jóságod ajándékait ne engedd elpazarolnom, s add, hogy magam is békességed eszközévé válhassak gyönyörűnek teremtett világodban! Ámen



"Ő elküldi majd angyalát előtted..."
1 Móz 24,7d

Gyakorlatilag nincs egyetlen kultúra sem, amelyik valamilyen formában ne nyilvánítaná ki - ősidőkben és napjainkban egyaránt meglévő - megtapasztalását: vannak megmagyarázhatatlan, de mégis valós dolgok, melyek életünket mint a mezők virágai körbeveszik... Eleve elrendelésnek hiszik egyesek, hogy mikor melyik virágra csodálkozunk rá, gondviselésnek tartja a másik, s persze vannak olyanok is, akik színvakok és csatatérré változtatják az élet mezejét.

Sok feladat szakad ránk életünkben, melyeket többnyire ügyesen megoldunk, hiszen oly sok minden tervezhető, de a legfontosabb, a párválasztás csak részben, azaz 50%-ban, hiszen a másikon is múlik. Ma reggeli igénk Ábrahám ajkán hangzik el biztatásul, hiszen hűséges szolgája Eliézer kissé megretten a feladttól: Vegyen/hozzon/válasszon feleséget a fiának, az Ígéret Gyermekének, Izsáknak... Hogyan is felelhetne meg ennek a kihívásnak? Nemde Ábrahámnak kellene választani vagy sokkal inkább Izsáknak? Elvégre Izsák éli majd le vele életét - jobb esetben... De nem, a választás az Ő dolga. Egy valamit tehet ilyenkor az ember: buzgón imádkozik. Ezt tette Eliézer is, s tudjuk küldetését eredményesen betöltötte, hazavitte Rebekát, akinek neve azt jelenti: lebilincselő...

Azt Isten gondviselő kegyelme valóban lebilincselő, tetten érhető ez a párválasztásban is, amikor is két fiatal közös elhatározással azonos útra lép. Tulajdonképpen egész életüket egy nyomorúságos szócskára alapozzák, mely azonban Isten előtt kimondva a teljesség ígéretét hordozza. Ez a szó az: "Igen!" Igen a másikra, igen az azonos irányra, igen arra, hogy "együtt"... az így kimondott igen szövetségesi, amire minden tisztaszívű fiatal vágyakozik. Sokan vannak, akiknek mégsem "sikerül", évekkel vagy évtizedekkel később derül ki, hogy a döntés rossz volt, a "házasság kiskertjét" nem kapálták, nem locsolták, a benne lévő rózsákat nem metszették... s mindennek meg is lett az eredménye: eluralkodott a gaz mindenhol, s megfojtotta az egykor szép virágokat.

Az angyal szavunk a görög angeloszból származik (vagy fordítva?), ami azt jelenti: küldött. Istennek vannak látható és láthatatlan angyalai. Küldötté tehet másokat, sőt minket is, amikor Isten előtti felelősséggel nem ítéletképpen, hanem a kívülálló távolságtartásával, s mások intimitásának tiszteletbentartásával, de (vissza)tükrözzük a valóságot. Azaz: ha azt látjuk, hogy két ember együttjárásában nem a jó erősödik, hanem a rossz, akkor ennek az igazságát ki kell mondani. (Az egy másik kérdés, hogy ne a vélt igazunkat, s főleg ne teátrálisan "tálaljuk", amihez gyakorlatilag semmi közünk...) Eladdig azonban, amíg nincs szeretetből fakadó visszajelzés, aki tévúton halad, az nem is tudja, hogy milyen utakon jár valójában.

Eliézer el sem akarta hinni, hogy Isten meghallgatta imáit. Egy kedves (kommunikatív), szolgálatkész (Megitatom a tevéidet mind!) dolgos (valóban meg is itatta...) életvidám leányt látott meg Rebekában, ott a kútnál... Isten gondviselése Eliézert is lebilincselte, s békességet nyert Ábrham lelke is: az Élet továbbindult a maga istenes kerékvágásában...

Épülés...

Uram! Köszönöm, hogy gondviselő jóságoddal tenyereden hordozol, s ne engedd hogy elfelejtsem mindazt, amit velem tettél! Ámen



35Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" 36Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" .
Jak 4,4

A boldogság mindenkinek mást jelent, de egyben mindenkinél közös: gyorsan elmúlik. Hiába tanultuk meg respektálni az életet, oly gyorsan tovatűnik. A pillanatos gyönyör, a szappanbuborékban tükröződő létünk szivárványvarázsa egyszer még ámulatba ejt, s a következő pillanatban szétpukkan... Csoda-e, ha félünk, látva tehetetlenségünket?

Amennyire szép az élet, ha utak nyílnak benne lélektől lélekig, olyannyira keserű, ha ezek az utak véget érnek. A párkapcsolatok gyűlöletet is szülő szétszakadásai is jelzik ezt - nemcsak a hollywoodi stúdiókban! Közvetlen közelünkben látunk fájdalmas sorsokat, talán magunk is részesei voltunk/vagyunk veszteségeknek, csalódásoknak. Aki átélt már effajta "sötétséget", aki volt már a lélek kútjának legmélyén, az tudja miről van szó.

Legnagyobb félelmet mégsem az evilági tragédiák, hanem az "odaát" bizonytalanságai okozzák. Vannak, akik soha nem respektálták az életet, de a halál előtt ők is térdet hajtanak. Hogyne félnénk attól, ami itt van köztünk, ami velünk van, kísér minket, s nem tudjuk mikor válik nyilvánvalóvá hatalma? Amikor ugyanis kinyilvánítja erejét, akkor megszűnik a mi erőnk, tehetetlenek vagyunk, megbénulunk, torkunkon akad a szó, még sírni sem tudunk, de szemünk sarkában dagadó egyetlen könnycseppünkben ott sűrűsödik nyomorúságunk minden fájdalma.

Ha nem félnénk, bátorításra se lenne szükségünk, de nem kőből, hanem "hús-vér" emberből vagyunk. Amikor az élet fájdalmasan belénk hasít, akkor éppen ezért nem is tudunk másképpen vígasztalódni, csakis a transzcendentálissal, amikor lelkünkkel belélegezzük az ÚRIstent... Ő maga mondja: "Ne félj,csak higgy!" - azaz a hittel utat törhetünk a jövőbe ott is, ahol emberi szemünkkel már csak zsákutcákat látunk...





A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm jóságodat, amivel naponta átölelsz, s hordozol! Ámen


Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz... aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;
1 Jn 3,7; 10b-11

Ártatlan csecsemő... s valóban, a gyermeki, osztatlan-idős lét csodája éppen abban van, hogy még magunkon hordozzuk az eredendő jóság jegyeit. Teológusok - akiknek minden földi dologra van égi válaszuk, de a működő megoldásoktól gyakran fényévekre vannak - még ma is előszeretettel hangsúlyozzák az ember zsigeri készségét a rosszra, amit eredendő/eredeti bűnnek, "ádámi örökség"-nek neveznek. (Ez is érdekes: Jóllehet Éva szakított a fának kívánatos gyümölcséből, s mégis Ádámon kéri számon az ÚR a tiltás áthágását: s mi ez , ha nem annak az ősi megtapasztalásnak ebben a történetben is fellehető lenyomata, hogy a bajok, tragédiák túlnyomórészt a férfiak makacsságából, birtoklási vágyából erednek.) Pedig az emberben van eredendó jóság(!) is, hiszen azt feltételezni az Istentől, hogy eleve és kizárólagosan csak a bűnre és rosszra való készséget teremtette volna bele minden emberbe -, teremtői akaratának hibás értelmezése lenne.

Isten igazsága/rendje megnyilvánul mindenben, s mindenhol. Nincs olyan kicsiny dolog, s nem létezik olyan nagyság, melyben ne tükröződne vissza a Teremtett Egész/Világmindenség harmóniája. Ezért írja János: "Aki igazságot cselkeszik, az igaz". Ez azt jelenti, hogy nem lehet a rosszat jónak, s jót rossznak tartani, hiszen Jézus URunk is így tanítja: "Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem." Ebből fakadóan csak a gonosz ember van meggyőződve afelől, hogy a "cél szentesíti az eszközt", holott az istentelen eszköz alkalmazása ördögivé teszi magát a célt is!

Isten mindannyiunkat (az Ő végtelen szeretetéből) arra teremtett, hogy mi is szeressünk. A szeretet - mint a legfőbb isteni 'tulajdonság' - tartja meg ezt a világot, s múlandó napjainkat is csakis egyedül a szeretet képes felejthetetlenül széppé tenni. Aki "munkálja" Isten szeretetét az életében, az nem csak betölti hivatását, de cselekszi is az igazságot, s ezzel " cselekedetei is követik őt". Ez azt jelenti, hogy életéből az áldás nem marad el, hiszen ahogyan a rossznak van következménye, ugyanúgy a jónak is! Az ember sokszor oktalan, s ott kéri számon a jót, ahol nem kellene, s azt hiszi, hogy ő maga sokkal jobban tudja, mint a Gondviselés, hogy mire van szüksége. Pedig a Mennyei Atya - amire szükségünk van -, már azelőtt megadja, mint hogy mi kérnénk vagy kívánnánk, sőt jobbat is ad, mint amit megérdemelnénk... Tévelyegni, méricskélni, hasonlítgatni pedig az szokott, aki nem tudja, mi végre is van ezen a világon...

Uram! Add, hogy komolyan vegyem intéseidet, s boldogan élhessek teremtett világodban! Ámen


De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak. Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek URa küldött lelke által a régebbi próféták útján. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek URa. Nem hallgattak rá, amikor ő kiáltott, ezért így szól a Seregek URa: Én sem hallgatom meg őket, ha hozzám kiáltanak.
Zak 7,11-13

A történelem folyamán sokszor elhangzottak kritikus szavak az Ószövetség népével kapcsolatban: "Ezek a zsidók!"... Nos, a kívülről jövő bírálatot nehezen fogadja minden ember -, de így van ez nemcsak a zsidók, minden más nép életében is. A belülről felfakadó, a "hazai" értékítéletet pedig egyszerűen nem vesszük komolyan, ezért is mondja a Mester: "Egy próféta sem kedves a maga hazájában." Talán éppen azok a legszebb részek a Bibliában, ahol mélységesen emberi hangon és érzésekkel, őszintén kimondott mondatokkal találkozhatunk - Istenről, emberről, az élet küzdelmeiről.

Az ószövetségi történetek jelesül bizonyítják, hogy hiába hajolt le az ÚR Ábrahámhoz és utódaihoz, azok semmivel sem lettek különbbek más népeknél - hitükben talán igen, de a hitet megítélni mindenki csak a cselekedetek alapján képes. Ezért teljességgel fölösleges bizonygatnunk egymásnak, melyik az "igazi" hit: zsidó vagy muzulmán keresztény, buddhista vagy éppen a hindu. A zsidó ember is, a keresztény is, meg a muzulmán is csakis a cselekedetek alapján képes megítélni a másik embert! "Azt kell mindig megnézni - mondta egyik kedves szociáletika professzorunk -, hogy az adott vallásos meggyőződés mit tesz le az asztalra, azaz milyen etikára fut ki az egész." S tényleg, mindig a cselekedetek minősítenek, hiszen az, hogy kinek milyen gondolatok vannak a fejében, az nincs senki homlokára kiírva! A hit minősítése tehát soha nem az ember feladata, hiszen ahhoz egyedül Istennek van csak joga, de a cselekedetek minőség-javítása az ember mindennapos feladata! Sajnos ezt a kettőt gyakran keverjük... Aggódunk az egyház jövőjéért - pedig ez az Isten gondja -, miközben cselekednünk kellene a jót, amit pedig Istentől várnánk el, hogy "De azért mostmár történjen valami!"

Ma reggeli igénk is azt bizonyítja - ahogyan régen, úgy ma is -, bőven akadnak olyanok, akik "fütyülnek" a JóIstenre, s igencsak nemérdekli őket, mit is akarna tőlük az ÖregIsten... Nos, mindazok, akik hátat fordítanak a Teremtőnek, azok "elhitványulnak". Ez nem egyszerűen gonoszságot jelent, sokkal szomorúbb történik: az ilyen emberek életében megkopik az fény, amit fölülről kapunk, hogy méltósággal tükrözzük Istenképűségünket. Nincs keserűségesebb annál, ha valakinek az élete így megszürkül, s belefonnyad az anyagvilágba. A folyamatosan jelenlévő, gondviselő Isten minden korban küldi a maga prófétáit, nemcsak zsidók, hanem minden nép közé. Bibliás próféta-nagyok, s névtelen lelkiismeretes-kicsik ott vannak, s lesznek a világ végezetéig mindenütt! Ők testesítik meg a bizonyságtevők láncolatát, mely évezredeken nyúlik át. Ebben a láthatatlan láncban, melynek az egyik vége üdvösségünk Kősziklájában nyugszik, mindannyian szemek vagyunk... Nem vagyunk többek, de kevesebbek sem, s ha nem töltjük be égi hivatásunkat, akkor megszakad a lánc...





URam! Add, hogy boldogságom ne a saját sikereimtől, hanem a Te kegyelmedtől függjön! Ámen



Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
Mk 6,34

Sok mindent oda lehet adni a másik embernek: időt, pénzt, lehetőségeket áldozhatunk fel a másikért - mert azt mondogatjuk: "De hát szeretem őt!" -, egy valamit azonban nem tudunk odaszánni: a lélekmélyi büszkeségünket, az önérzetünket. Ha mégis, akkor az azt jelenti: erkölcsi és érzelmi hullává váltunk...

Megszánhatjuk testvérünket, rokonunkat, barátunkat, még a társunkat is, mert fontos számunkra, hogy az út, amin járunk, azon EGYÜTT megyünk, de ennek is van egy határa, amikor megszólal a lélekmélyi lelkiismeretünk. Amikor rádöbbenünk, hogy ez már így, ahogy van nemhogy "nem jó", de már lehúz és rombol is! Ilyenkor a 'kitartás' már nem erkölcsi kérdés, hanem sors-kérdés. Lehet a fuldoklóval sokáig küszködni, de ha azt tapasztalom, hogy nem én húzom őt a part felé, hanem ő húz le engem egyre inkább, akkor el kell engedni - hiába a mentő "szeretet". Ilyenkor az adott kapcsolatnak vége, s az önmagával is az élet hullámaival küzdő EGYEDÜL marad... s ez szánalmat, sajnálatot válthat ki.

Jézus URunk az egyetlen, Akinek "odaszánása az egész világért" nem sajnálatos szánalom, hanem isteni méltóság - hiszen Ő azt mondta magáról -, "Emberfia vagyok!". Jézus egész élete azt példázza, hogy hiába minden üldözés és szenvedés, megalázások és kirekesztettség: az Istentől jövő, a Tőle kapott méltóság nem vehető el semmilyen erőszakkal! A mi emberi sorsunk is ilyen: méltóságra vagyunk elhívva, melyet semmilyen földi hatalom nem képes elvenni tőlünk, de mi magunk eldobhatjuk... Sajnos többnyire erről szól az emberiség véráztatta történelme is! Az eredmény: a méltóságát veszített ember szenvedése...

Azért nehéz egy fiatalnak manapság társat találnia, mert a célért képes feláldozni a méltóságát, a büszkeségét - mindegy, csak legyen már valaki mellettem - de bizonnyal ezért is diszharmonikus oly sokszor a családok élete, mert a vágyott előnyért méltatlansággal kell fizetni... A lelket be lehet csapni, de nem véglegesen! Egy férfival, aki nem tisztel, nem lehet sokáig élni, és egy nővel sem, aki lehúz. A gyerekeinket is csak úgy tudjuk igazán nevelni - akármilyen rakoncátlanok is -, ha tiszteljük őket! Aki tekintélyelvűséggel megtiporja gyermekei lelkét, az ne csodálkozzon, amikor azok felnőve "meglepetéseket" okoznak. Jézus URunk is figyelmeztet: "Aki szelet vet, vihart arat!"

A Mester megszánja a sokaságot... Bizony nem könnyű az élet, a boldogság ugyanis biológiai és szociológiai állapotok finom összehangoltságán múlik. Ezt a komplexitást a hívő ember szerint csak Isten kegyelme (omnia est gratia/minden kegyelem) tarthatja egybe. Ezért imádkozunk nap, mint nap, hiszen az élet csak akkor haladhat ELŐRE megelégedettségben, s gondviselésbe vetett reménységben - hiszen a nagy hitek és nagy kételyek, a nagy örömök és a nagy fájdalmak mindig együtt járnak - , ha az ember a hit bátorságával FÖLFELÉ is mer élni...

„…polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek… szent templom…” (Efézus 2:19-21 NIV)

Ha a gyermeked a házad előtt állna, és bejutásért esdekelne, mit gondolnál? Nem azt mondanád: „Gyere be, te az én húsom és vérem vagy, szeretlek, nem kell könyörögnöd”? Nos, mi is bármikor bemehetünk Isten jelenlétébe. „…nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek… szent templom…” (NKJV). Micsoda kiváltságok!

1) polgártársakként Isten országát képviseljük a földön. Isten nagykövetei vagyunk (2Korinthus 5:20). „Mi a dolga egy nagykövetnek?” – kérdezed. Kapcsolatban van a királyával, ismeri az akaratát, és gondoskodik arról, hogy az végre is legyen hajtva. Azt is tudja, hogy nem tartozik örökre oda, ahol most van, tehát úgy él, hogy készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban visszahívhatják. Érted a lényeget?

2) Mivel Isten háznépéhez tartozunk, bármikor bizalommal jöhetünk Isten elé bármilyen szükségünkkel, és tudhatjuk, hogy szeretettel fog fogadni minket. Isten az az apa, akit mindig is szerettél volna, és te az a gyermek vagy, akit Ő mindig is szeretett volna. Ha még mindig kétségeid lennének, nézz a keresztre – ilyen értékes vagy Isten számára. De ne felejtsd el, minden családtagnak meg kell tennie a magáét, hűségesnek kell lennie, és vigyázni arra, hogy a család jó hírneve ne szenvedjen csorbát.

3) Szent templom vagyunk. Az Ószövetségben Istennek volt egy temploma a nép számára, most pedig van egy népe templom gyanánt. A Biblia azt mondja: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent…” (1Korinthus 6:19-20).






„A hirtelen haragú bolondságot követ el... " (Példabeszédek 14:17)

Természetes dolog, hogy időnként megharagszunk, de a kontrollálatlan harag nagyon sokba kerülhet. Amikor Nábál elutasította Dávid kérését, és nem volt hajlandó élelmezni őt és embereit, Dávid haragja kis híján gyilkossághoz vezetett. Abigail, Nábál felesége men­tette meg Dávidot fékevesztett érzelmeinek lehetséges pusztító következményeitől. Vissza­tekintve Dávid ezt mondta Abigailnak: „Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban..." (1Sámuel 25:33). Haragunk gyakran a büsz­keségben gyökerezik. A leprás Naámán sértve érezte magát, amikor Elizeus azt mondta neki, hogy fürödjön meg hétszer a Jordán sáros vizében. „Naamán azonban megharagu­dott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyó­gyít a bélpoklosságból." (2Királyok 5:11). Az Arizona Republic című újság tudósított arról, hogy amikor a kaliforniai Westminster lakosa, SteveTran becsukta lakása ajtaját, ahol 25 adag rovarmérget helyezett ki, azt gondolta, hogy egyszer s mindenkorra megszabadult a csótányoktól. Csakhogy a rovarcsapdákban lévő gáz elérte a tűzhely őrlángját, és berob­bant. A bejárati ajtó az utca másik oldaláig repült, az összes ablak kitört, és az egész bú­torzat a lángok martaléka lett. „Megakartam ölni mindet" - mondta a férfi - „azt hittem, ha többet használok, tovább tart a hatásuk." A címkén szereplő utasítás szerint két adag rovarirtó megoldotta volna Tran csótányproblémáját. A robbanás 10 000 dollárnyi kárt okozott az épületben. És a csótányok? Tran beszámolója szerint: „Vasárnap már láttam, hogy itt mászkálnak". Igen, „a hirtelen haragú bolondságot követel".







„…A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával… és megpihent…” (1Mózes 2:2)
Ha a munkánkra jobban odafigyelünk, mint saját magunkra, akkor jó esély van arra, hogy már nem leszünk itt, hogy befejezzük. Ahhoz, hogy a legjobb hatásfokkal tudjunk dolgozni, meg kell tanulnunk szünetet tartani. Miért buknak el a nagyok? Mert nem értik meg a pihenés fontosságát! A Teremtés könyvében ezt olvassuk: „…Isten befejezte munkáját… és megpihent…” (1Mózes 2:2 NKJ). Isten pihent – akkor mi miért nem tesszük? Két oka van. Egyik, hogy olyan célokat tűztünk ki magunk elé, amiket nem Isten adott. Jézus azt mondta: „…az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Máté 11:30). Ha valami folyamatosan túl nagy és túl nehéz, meg kell kérdeznünk: „Valóban erre hívott el Isten?” Isten akarata egészen új távlatokra tágítja hitünket, és képességeinket új szintre emeli, de nem fogja lerombolni egészségünket, lelkünk nyugalmát vagy a családunkat. A másik ok, hogy elveszítjük a távlatot. Beszűkül a látóterünk, és nem tudjuk helyesen megítélni a dolgokat. Felborul az értékrendünk. Azt mondjuk: „a családomért teszem mindezt”. De vajon felmerült-e már benned, hogy a családod esetleg szívesebben venne többet belőled, és kevesebbet más dolgokból? Nem szoktuk megadni nekik ezt a választási lehetőséget, igaz? A személyes megerősödés azzal kezdődik, hogy felismerjük: amink van, az elég, és elkezdjük átvenni az irányítást az életünkben afölött, hogy mi történik, és mikor történik. Ha bűntudatunk van amiatt, hogy pihenünk, meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat! A zsoltáros ezt írja: „Füves legelőkön nyugtat engem… Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 23:2-3 KJV).
A lelki, fizikai és érzelmi megújulás a pihenéssel kezdődik. Tehát tanuljunk meg szünetet tartani anélkül, hogy lustának, felelőtlennek vagy eredménytelennek éreznénk magunkat.

Tedd, amire Isten elhívott!

„Szaporodjatok és sokasodjatok…” 1Mózes 1:28 Károli

 

Isten azt mondta Ádámnak és Évának: „szaporodjatok és sokasodjatok”. Másként fogalmazva: fedezd fel a rendeltetésedet, amire teremtettelek, és add bele magad teljesen.

Megfigyeltél már valaha egy nagyszerű golfozót? A koncentrációját, a gördülékeny mozdulatát, ahogy meglendíti az ütőt, és elindítja a kis fehér labdát a pályájára a zöld füvön? Ő erre termett. Ezt tudja is, és örömét leli benne. Akik betöltik hivatásukat, azokból olyan öröm árad, és olyan szinten azonosulnak ajándékukkal, ami felülmúlja a hírnevet. A legtöbbjük egyszerűen megtalálta a módját, hogy olyan munkáért kapjon fizetést, amit szeret csinálni. A pénz nem tudja pótolni az életcélt. Ha rátalálsz arra a dologra, amit ingyen is szívesen teszel, akkor nagy valószínűséggel felfedezted a hivatásodat. Isten képére lettél formálva, beléd van építve a kreativitás. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül művészi érzékre van szükséged ahhoz, hogy megtaláld az élethivatásodat, de mindenki, aki tudja, mi a hivatása, világra hoz valamit. Talán nyilvánvalónak tűnik, hogy a zeneszerzők, képzőművészek és költők az álmaikat hozzák világra. De ugyanez igaz bármelyikünkre, aki felfedezi, hogy ki is ő, és válaszol elhívására egyedi ajándékainak kiaknázásával. Talán arra kaptál elhívást, hogy nyélbe üss egy üzletet, felfedezd egy betegség gyógymódját, vagy feltalálj új, hatékonyabb módszereket a munkahelyeden.

Azt kérdezed, mi van akkor, ha megpróbálod, de kudarcot vallasz? Az vall igazán kudarcot, aki meg sem próbál repülni az Istentől kapott szárnyakkal. Tehát tedd azt, amire Isten elhívott!

Drága szeretett leányom, miközben ez a lelkekért folytatott harc egyre csak fokozódik, először sok ember elkezd kételkedni Létezésemben, még mielőtt teljesen elutasítanának Engem.

A világ elméjében egy új, hamis helyettesítőt fognak Rólam létrehozni. A Nevemet vakmerő nyíltsággal fogják használni, de a szavak, amelyeket nekem tulajdonítanak, nem Tőlem valók lesznek. Azt fogják kijelenteni, hogy Isten nem engedi meg, hogy az emberek bűnei elhomályosítsák az Ő Ítéletét. Sokkal inkább, Isten, el fog tekinteni a bűntől, mert számára annak kevés jelentősége van, mivel az ember gyenge, és mindig vétkezni fog, nem számit, hogy éppen mi az. Azt fogják nektek mondani, hogy Jézus megbocsát mindenkinek, mert Irgalmassága meghaladja az Ő Ítéletét. Ez egy hazugság lesz, de sok ember el fogja azt hinni, és egyáltalán nem fogják érezni a kötelességét annak, hogy a bűnt elkerüljék, vagy, hogy keressék a megbocsátást, mert addigra már azt fogják gondolni, hogy a bűn valójában nem is létezik. Éppen ezek a lelkek azok, akiknek a legnagyobb szükségük van az imára. Ne tévessze össze senki Irgalmasságomat az Ítéletemmel, mert az két különböző dolog.

Irgalmasságom csak azoknak lesz megmutatva, akik bűneikért bűnbánatot tartanak. Azonban nem lesz megmutatva azoknak, akik büszkén állnak Színem előtt, miközben meg sem próbálják keresni Megbocsátásomat. Amikor ítélni jövök, a világ remegni fog. És amikor Irgalmasságom kimerül, Igazságosságom bárdként fog lecsapni. Meg fogom büntetni a gonoszokat, akiken már nem lehet segíteni.

Az embernek soha, még egy percre sem szabad figyelmen kívül hagynia Ígéretemet. El fogok jönni, hogy összegyűjtsem Isten minden gyermekét, de sajnos közülük sokan sohasem fognak belépni Paradicsomomba, mert addigra már megtagadtak Engem, tagadták Létezésemet és a bűn létezését.

Jézusotok ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/amikor-itelni-jovok-a-vilag-remegni-fog/

“ 2019-02-18

6. évközi hét hétfő

OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Isten Ábel áldozatát fogadta szívesen; Káin ezért megharagudott, és megölte testvérét.
Ádámnak és Évának fia született: Káin. Éva azt mondta: „Fiúgyermeket kaptam Isten kegyelméből.” Majd Káinnak öccse is született: Ábel. Ábel pásztor volt, Káin pedig földműves.
Hosszabb idő elmúltával történt, hogy Káin a föld gyümölcséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozott nyájának legjavából és azok hájából. Az Úr szívesen tekintett Ábelre és áldozatára, de Káinra és áldozatára nem. Erre Káin nagy haragra lobbant; még az arca is elváltozott.
Ám az Úr figyelmeztette: „Miért lobbantál haragra? És miért változott el az arcod? Nemde ha jót cselekedtél, emeld fel tekinteted; de ha rosszat tettél, az ajtóban leselkedik a bűn. Állj ellen a bűnös kívánságnak és uralkodjál rajta!”
Káin akkor azt mondta öccsének, Ábelnak: „Menjünk ki a mezőre!” És amikor kinn voltak, Káin rátámadt öccsére, és megölte.
Az Úr felelősségre vonta Káint: „Hol van testvéred, Ábel?” Azt felelte: „Nem tudom. Vajon őrzője vagyok én testvéremnek?”
Erre azt mondta neki az Úr: „Mit műveltél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről. Nos tehát átkozott leszel, kitaszítva a földről, mely megnyitotta száját, és fölitta testvéred kiontott vérét. Ha megműveled is, nem ad neked termést. Kóbor bujdosó leszel a földön.”
Káin erre azt válaszolta az Úrnak: „Túl nagy az én büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni. Most elűzöl erről a vidékről, rejtőznöm kell színed elől, és kóbor bujdosó lesz belőlem a földön. Bárki megölhet, aki rám talál.”
Erre az Úr azt mondta neki: „Semmi esetre nem lesz úgy! Bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik.” Jelet is tett az Úr Káinra, hogy ne ölje meg senki, aki rátalál.
Ezek után Ádámnak és Évának újra fia született. Éva Szetnek nevezte és ezt mondta: „Másik magzatot adott nékem az Isten Ábel helyett, akit Káin megölt.”
Ez az Isten igéje.
Ter 4,1-15,25

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: A dicséret áldozatát, * ajánld fel Uradnak, Istenednek. (14a. vers.)
Előénekes: Szólott az Úr, az istenek Istene, * hívta a földet napkelettől napnyugatig:
„Nem áldozataid miatt dorgállak meg én, * égőáldozataidat mindig látom.”
Hívek: A dicséret áldozatát, * ajánld fel Uradnak, Istenednek.
E: „Törvényeimet miért emlegeted, * és miért veszed ajkadra szövetségem.
Hiszen gyűlölöd a törvény fegyelmét, * hátat fordítasz szavaimnak.”
H: A dicséret áldozatát, * ajánld fel Uradnak, Istenednek.
E: „Leülsz és máris gyalázod testvéredet, * anyád gyermekéről rosszat mondasz.
Így cselekedtél, és én csak hallgattam, † úgy vélted, hogy hozzád hasonló vagyok, * de felelned kell, mert számon kérlek.”
H: A dicséret áldozatát, * ajánld fel Uradnak, Istenednek.
Zsolt 49,1 és 8.16bc-l7.20-21

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Én vagyok az út, az igazság és az élet. * Senki sem jut Atyámhoz, csak általam.” Jn 14,6 – 4 g. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézustól égi jelet vártak kortársai, pedig ő maga volt az égi jel.
Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni.
Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.”
Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 8,11-13″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-18

“²⁰ Mindenekelőtt meg kell értenetek, hogy az Írásban található próféciák közül egyetlen egyet sem lehet önkényesen értelmezni és magyarázni. ²¹ Ugyanis a próféciák sohasem ember akaratából keletkeztek, hanem úgy, hogy a Szent Szellem indított bizonyos embereket arra, hogy az Isten üzenetét mondják!

Óvakodjatok a hamis tanítóktól!

2.1 Isten népe között voltak azonban hamis próféták is. Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek majd hamis tanítók, akik észrevétlenül ártalmas és hamis tanításokat csempésznek majd be a gyülekezetekbe. Egészen addig elmennek, hogy megtagadják Jézust, a Mestert, aki pedig megmentette őket — ezzel pedig hirtelen és gyors pusztulást hoznak magukra. ² Sokan követik majd őket az erkölcstelen életmódjukban. A kívülállók pedig miattuk fogják rossz hírét terjeszteni az igaz Út követőinek. ³ Ezek a haszonleső és kapzsi hamis tanítók mindenféle kitalált történetekkel akarnak kihasználni benneteket. Azonban Isten már régóta ítéletet hirdetett felettük, és biztos pusztulás vár rájuk.

⁴ Amikor az angyalok követtek el bűnt, Isten őket sem kímélte, hanem az alvilág sötét mélyére zárva őrzi őket az ítélet napjáig. ⁵ Nem kímélte meg azt a régi világot sem, hanem elpusztította az Özönvízzel. Csak Nóét mentette meg, aki Isten igazságos ítéletét hirdette. Az Özönvízből csak Nóé menekült meg nyolcadmagával!

⁶ Hasonlóképpen pusztulásra ítélte Isten Sodomát és Gomorát. Megégette azokat, hogy csak hamu maradt belőlük. Példájuk figyelmeztetésül szolgál az istentelen embereknek, hogy lássák, mi vár rájuk. ^7-8 Ugyanakkor Isten kimentette Sodomából Lótot, akit elfogadott. Lót istenfélő és igaz ember volt, és szenvedett a körülötte élő istentelenek gonoszsága miatt. Nap mint nap látta és hallotta, milyen gonosz dolgokat művelnek a többiek, és ez gyötrelmet okozott igaz lelkének.

⁹ Mindebből láthatjátok, hogy az Úr ki tudja menteni a megpróbáltatásokból azokat, akik őt szolgálják. Ugyanakkor fogva tartja a gonoszokat az Ítélet Napjáig, amikor majd megkapják a büntetésüket. ¹⁰ Különösen pedig azokat, akik bűnös emberi természetük romlott kívánságai szerint élnek, és semmibe veszik Isten fennhatóságát.“

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Peter+1-2&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“… ⁹ Vigyázzatok magatokra, mert amiatt, hogy hozzám tartoztok, le fognak tartóztatni és bíróság elé állítanak benneteket, megvernek a zsinagógákban; és kormányzók, meg királyok elé állítanak! Akkor majd nekik is tanúskodjatok rólam!¹⁰ Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet. ¹¹ Amikor majd elhurcolnak, és bíróság elé állítanak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok. Amit Isten abban a helyzetben a szátokba ad, azt mondjátok, mert valójában nem ti fogtok beszélni, hanem a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül.

¹² Abban az időben halálra adja testvér a testvérét, és apa a gyermekét. Sőt, a gyermekek is szüleik ellen fordulnak, és megöletik őket. ¹³ Mindenki gyűlölni fog benneteket amiatt, hogy a nevemet viselitek. De aki mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mark+13%3A9-13&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2019/02/18
—-
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html

"Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsoltárok 119:11)

Az Ige memorizálása fontos és erős eszköz a lelki növekedéshez. A Biblia azt mondja, ha ezt tesszük, segíthet bennünket, hogy ne bukjunk el a kísértésben. A Zsoltárok 119:11 ezt mondja: "Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."

Ha még soha nem tanultál meg igeverseket kívülről, lehet, hogy ez ijesztőnek tűnik. De meg tudod csinálni! Bárki meg tudja csinálni. Nem számít, hogy milyen okosnak gondolod magad, vagy hogy milyen jól tudsz más dolgokat memorizálni.

Így csináld:

1. Válassz egy igeverset, amely szól hozzád. Ne válassz olyan igeverset, amiről azt gondolod, hogy ezt meg kellene tanulnod. Azért tanuld meg, mert változást hoz az életedbe.

2. Mondd el a helyét az igevers előtt és után. Az igevers helye az, ahol az igevers található a Bibliában, ezt a legnehezebb megjegyezni. Könnyítsd meg azáltal, hogy hangosan kimondod az igevers előtt és után is.

3. Hangosan olvasd el az igeverset, többször egymás után. Arra emlékszünk, amit mondunk, nem arra, amit olvasunk. Így jegyezzük meg a dolgokat, amiket megpróbálunk megtanulni.

4. Pontosan tanuld meg. Ne próbáld meg manipulálni a Szentírást, mielőtt megtanulod. Tanuld meg úgy, ahogy a Bibliában van.

5. Kezdd azzal, hogy megtanulsz hetente egy igeverset. Idővel képes leszel hetente két igeverset is megtanulni, de kezd lassan. Ha megtanulsz hetente egy igeverset, akkor egy év alatt 52 igeverset tanulsz meg - ezek a legfontosabb igeversek, amit egy kereszténynek meg kell tanulnia! Ha kettőt tanulsz meg hetente, az egy év alatt több, mint 100 lesz. Virtuális Biblia leszel a legtöbb emberhez képest.

Ismerek olyan embereket, akik egész könyveket megtanultak a Bibliából. Nem zsenik. Csak elhatározták, hogy meg fogják tenni, fejezetről fejezetre.

Beszéljünk róla:

* Milyen módszerrel tanulsz igeverseket? Jól működik? Kellene esetleg valamit változtatnod Isten igéjének megtanulásával kapcsolatban, hogy még hatékonyabb legyél?
* Van valaki az ismerőseid közül, aki veled együtt szívesen tanulna igeverseket és segítene neked a számonkérésben?






"Hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét." (1. Péter 4:2.)


Mit teszel a hited megerősítése érdekében? Itt van néhány javaslat:

Tanulmányozd a Bibliát! Az Igét életünk részévé kell tennünk. Isten szava ösztönöz, és segít felszerelkezni mindennel, amire szükséged van ahhoz, hogy az ő akaratát teljesíthesd.

Tarts csendességet! Hogy állsz a csendességeddel? Néhányotoknak ez lelkiismeretfurdalást okoz. Ez azért lehet, mert aszerint próbáltok csendességet tartani, amit valaki tanított nektek régen, de ez a módszer nem passzol ahhoz amilyenné Isten formált titeket. Mit kell tenned ahhoz, hogy naponta szánhass egy kis időt Isten Szavára?

Olvass keresztény könyveket! Tégy magadnak egy szívességet és tanulj meg mindent, amit csak tudsz! Tápláld a lelked azzal, amit más hívők mondanak. Ha csak tanulmányozom egyedül a Bibliát és nem hallgatom meg, hogy más hívők mit mondanak róla, nem nyerhetek az ő bölcsességükből és tapasztalatukból.

Frissítsd a bizonyságtételed! Mit tesz Isten az életedben most? Mikor írtad le legutoljára a bizonyságtételed? Ha leírod, Isten ad lehetőséget rá, hogy megoszd. Amikor megosztod másokkal a bizonyságtételed, erősödik a hited.

Legyél hűséges résztvevője egy hívőkből álló kiscsoportnak! A Biblia azt mondja "Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat" (1. Thesszalonika 5:11a.) A hit maratonján vagyunk, és együtt kell haladnunk. Szükségünk van más hívők támogatására és bátorítására.

Beszéljünk róla:

- Mi a terved a rendszeres bibliatanulmányozásra?

- Beszélj a kiscsoportoddal és készítsetek egy listát jó keresztény könyvekről, amiket elolvastok!

- Szánj időt a héten arra, hogy leírd a bizonyságtételed! Nem kell hosszúnak lennie. Oszd meg néhány keresztény barátoddal, így segíthetnek neked arra koncentrálni, amit el akarsz mondani.

- Beszéljétek meg a kiscsoportban, hogyan tudnátok egymást bátorítani!

Az élet ajándéka...

A mai nap imádsága:

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."

Mt 6,19-21

Pál apostol mondja - "Mezítelenül jöttünk ebbe a világba, mezítelenül is megyünk ki belőle" vagy ahogyan egy német közmondásban hallhatjuk: "a halotti ingen nincsen zseb". Magyarul: semmit nem viszünk ki ebből a világból! Amikor a JóIsten akaratából beleszületünk ebbe a világba, akkor "indulásként" mindennel megajándékoz minket, amire csak szükségünk van a földi életünk során - mi mégis onnantól kezdve, hogy tudatunkra ébredünk, az élettelen múlandót hajszoljuk. Birtokolni akarunk, egyre többet és többet... A burjánzó birtoklásvágy bizony nem egy embert még az őrületbe/tragédiába is kergetett, mert teljességgel elfelejtették, hogy Isten miért is születtek bele ebbe a világba...

Gyenge igehirdetők, mezítlábas-teológián tájékozodó látvány/élmény-prédikátotok könnyen elintézik ezt a "problémát" is... Mindent "elspiritualizálnak", s az évezredeken áthúzódó "üdvgörcs" alapján mindent, ami az anyaggal összefüg, ördöginek vélnek. Márpedig az anyag, sőt az "anyagiak" önmagukban nem ördögiek, legfeljebb a hozzájuk való beteges viszonyt lehet annak minősíteni. Az a tudós, aki az anyag vizsgálatára szánja életét, jól tudja, hogy élete végéig talál magának kutatnivalót és mégsem ér a végére, hiszen az anyagvilág "isteni rendje" az ember számára kimeríthetetlen kincsesbánya. Az anyag tehát nem "ördögi", a testünk se az, mert Isten teremtette olyannak - olyan csodálatosnak(!) -, amilyen! Lehet perlekedni Vele, hogy miért csak "ilyenre futotta" jókedvéből, de az ilyen ember sajnos nem látja a fától az erdőt, nem veszi észre az élet nyilvánvaló isteni csodáját: fűben-fában, az egész állat-, és embervilágban. Az, hogy az ember esztelensége - mondjuk ki istentelensége -, milyen helyzeteket teremtett és teremt ezen a Földön, az nem az Isten hibája, mert elvétette volna, s így rosszra sikeredett volna az "emberi konstrukció", hanem a mi hibánk... Csakis a mienk, mert tévúton vagyunk.

Tévúton szédeleg az ember, amikor azt hiszi, hogy jövőjét, jólétének biztonságát a pénze a vagyona adja. Tévúton vannak a világ vezetői, amikor az élet értelmének a a gazdasági fejlődést - mondjuk ki nyíltan: az egyre nagyobb és nagyobb hasznot! - teszik meg! A siker hajszolása, a kitűzött cél mindenáron való elérése nemcsak Földünk egész ökoszisztémáját borítja fel, de rombadönti az ember lelkét is! Mit mondhatunk akkor, amikor a moder lélek számára az "érték" csak a megfogható, a megehető, a megiható, az élvezhető, egyszóval mindaz, ami testi? Csakis azt, hogy nem lehet létének egyetlen célja mindazon dolgok begyűjtése, melyeket egyébként az isteni törvényszerűség okán megemészt a moly és a rozsda vagy elvisznek a tolvajok!

Nemde azon "dolgokat" kellene inkább gyűjtögetnünk, melyeket szívünkbe zárva "csuda dolgokat" tapasztalhatunk meg életünkben? A hitet, a reménységet, a szeretetet... Azaz: a becsületet, a tisztességet, a jóságot... avagy másképpen fogalmazva: türelemet, segítőkészséget és irgalmat. Ezeket nem emészti meg sem a moly, sem a rozsda, ezen értékek konvertibilisek "odaátra" is. Ha jó szívvel ezeket a kincseket gyűjtögetjük, akkor a legnagyobbat érhetjük el életünkben: felismerjük életünk történéseiben Mennyei Gondviselést, azaz felfedezzük a bennünk lakozó Istent, s embertlétünk olykori fogyatékosságai ellenére is teljes életet élünk...

A mai nap imádsága:

Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, s nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.

Zsolt 40,5

A hit a nem látható dolgok valóságáról való meggyőződés. Nagy kiváltság, ha valakinek hite van, hiszen az űzi, hajtja, emeli, repíti - egyszóval: "motiválja". Persze hit és hit között különbséget szoktunk tenni, mert nem mindegy, hogy valaki magában hisz vagy csak magának hisz... Fontos leszögezni: a tévhit is hit, de egészen máshova vezet, mint az "igazi" hit. De mitől is "igazi" a hit? Először is őszinte, nem hivalkodó, hanem szelíd. Az "igazi" hit az mindig emeli az egyént, s gyarapítja a közösséget - a kicsit s a nagyot egyaránt.

Sokan hisznek abban, hogy következmények nélkül élhetik gondtalan életüket, s kevélységükben nem veszik észre, hogy ők sem bújhatnak el az Isten elől, egyszer őket is utoléri a személyes végzet, s beteljesedik rajtuk is a múlandóság. A keresztény ember úgy hiszi, hogy a halál után lesz egy végső megmérettetés is, s ebbéli hitével nem áll magányosan a vallások között, hiszen más vallásos világnézetűek is úgy gondolják, hogy amit földi életünkben megcselekedtünk, azokról számot kell adnunk. Sokan legyintenek erre a "mindent-jobban-tudás" arisztokratikusan elhatárolódó pökhendiségével, véges emberi elképzeléseknek tartva mindenféle transzcendens hatalom számonkérési akcióját. Egyesek rövidzárlatos válasza erre a problémára az: "Ha Isten tényleg a szeretet istene, akkor majd úgyis mindenért megbocsát!"

A fenti halálutáni, "számonkérős" Isten-hitnek azonban van egy csöppet sem elhanyagolható evilági hozadéka! Aki nem veti el az isteni egyetemes számonkérést, s nem annyira együgyű, hogy azt képzeli, a Teremtő Isten kétféle embertípust teremtett: egy uralkodásra rendelt-, és egy szolgálatra predesztinált barom-fajtát, az nagyon jól látja: egy vérből teremtett ember van csak, s igazság is csak egy van, hiszen az Isten is csak EGY. Ez azonban azt jelenti, hogy a halál előtti élet teljességét is csak egy igazságra lehet alapozni, hiszen nincs többféle igazság, csak az Igazságnak többféle olvasata létezik!

Fentiek okán a földi boldogságunk csak akkor lehet maradéktalan, ha mások is boldogok. Úgy boldogan élni, hogy az ne korlátozza mások boldogságát - a földi boldogulás lényege! Ha ez a folyamat elindul az emberek között, akkor kezd megvalósulni az Isten országa, s érthetjük meg Jézus URunk mondását: "Isten országa közöttetek van!" Isten országának fontossága - talán még a hívő, hinni próbáló-, akaró- ember számára is -, akkor válik nyilvánvalóvá, amikor el kell hagynia ezt a földi világot... A JóIsten azonban jól teremtette meg az Ő világát, a kilépés pillanatában birtokolt felismeréssel már nem lehet megváltoztatni egy leélt életet. Ezért el kellene gondolkodnia minden embernek: kiélni akarja-e az életet vagy megélni?





 

URam! Add, hogy felfedezzük naponta, mi az, ami a szeretet által az egységet , s a közösséget szolgálja! Ámen

 
   

...tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.
Ef 3,6

"Szegény kis pogány, még megkeresztelve sincs!" - sóhajtanak fel nemegyszer nagymamák/nagypapák, akiknek sehogyan sem sikerült elérni a fiataloknál, hogy unokájukat megkereszteljék. Nehéz elfogadni számukra, hogy ez már nem az ő dolguk... Statisztikai tény, hogy a keresztelés attraktivitása megkopott: többet temetünk, mint amennyit keresztelünk! A keresztény közösségbe tartozás első, szentségi jele már nem vonzó, s manapság egyre többen "jól el-, s megvannak" a gyülekezeti elkötelezettség nélkül is... Pogányosodik Európa?

A helyzet kissé bonyolultabb. Általánosságban már magát a szót is félreértik, hiszen a 'pogány' a latin paganus-ból származik, mely elsősorban vidékit jelent, s nem azt, hogy nincs megkeresztelve. (Vidéki, aki elmaradott, azaz le van maradva a városhoz képest, ahol már a keresztény vallás a "fősodrású" vallás... Ilyen értelemben használták ezt a fogalmat, úgy a negyedik század közepétől, amikor is három évszázadnyi illegalitás után államvallássá vált a kereszténység.)

Most, amikor a Föld egy faluvá zsugorodott - virtuálisan hamarabb átugorhatunk egy másik kontinensre, mint hogy átszaladnánk a szomszédba -, gyakorlatilag értelmetlenné vált a fogalomnak (pogány) a használata! Mondhatjuk tehát: Mindenki testvérünk ezen a Földön, akik ugyanolyan humán-genetikával bírnak, mint mi, de ha arra gondolunk, hogy mintegy 800 évvel ezelőtt már Assisi Szent Ferenc testvérének tartotta nemcsak a farkast, a madarakat, de a Napot és Holdat is... akkor van/lenne min elgondolkodnunk!

Az persze egy másik nagy kérdés, hogyan lehet "kooperációra" bírni azokat a vallásokat, melyek nem ökumenikusan (maga a görög szó 'ojkuméné' lakott földet jelent) gondolkodnak. Ilyenek a törzsi vallások, ahol csak egy szűk közösség, azaz csak a "mi" számít... Bizony ki kell mondani - már csak a véleménynyilvánítás szabadságának lapvető emberi joga okán is - , hogy azok a vallások, ahol gyakorolják a testcsonkítást (tehát az ember saját testéhez való, kizárólagos/!/ jogát semmibe veszi az adott vallási közösség), s elvégzik pl. a körülmetélés csöppet sem veszélytelen rítusát, ezeknél a vallásoknál a extremitás/szélsőségesség, a kettős erkölcsiség előfordulása lényegesen nagyobb... S ha valaki kettős erkölcsiséget képvisel a magánéletben, bizony ugyanazon elvek irányítják a közösségi (a nagypolitikai) magatartását is!

Pál arra jött rá Damaszkusz után, hogy az erőszak erőszakot szülve pusztuláshoz vezet. Ifjú rabbiként, római (világ)polgárként is láthatta, hogy nem fog mindenki Jáhve-hitre térni, de a Krisztus Jézus kereszthalálig menő, következetes szeretetében ember az embernek testvérévé válhat, s ez a valódi egységet munkálja. Az evangélium útja ez, mely a megbocsátással van kikövezve. S ha az Isten megbocsát az embernek - s ez az evangélium egész Földre terjedő jó híre -, akkor az emberek miért farkasai egymásnak?

A mai nap imádsága:

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.

Róm 8,28

Gyakran, vigasztalásként idézet mondata ez a Római levélnek, melyet a mágikusan gondolkodó fundamentalista keresztények vagy azok, akiktől távol áll ugyan a szélsőséges, rajongó világnézet, de nem gondolkodnak, csupa jószándékból idézgetnek... felejtve a mondat másik felét! Naponta történnek tragédiák utakon, munkahelyen, s persze a családban is. Míg a tőlünk távol történőket megszoktuk - hozzánevelt minket a média -, addig a közvetlen környezetünkben történőket csak elviselni tudjuk. Ez utóbbiban - mert ugye a család az a biztonság, az elrejtettség, a testi-lelki felüdülés, az érzelmi regeneráció Istentől rendelt helye -, történnek az igazi tragédiák. Alkoholista családtag mindennapos jelenetei, a férj vagy feleség, féltékenységből, egzisztenciális nehézségekből fakadó érzelmi, s egészen tettlegességig fajuló terrorja, célt-, s talajt-vesztett fiatalok visszafordíthatatlannak tűnő menekülése, alkoholba, drogba vagy egyéb devianciába... Nos, ilyen helyzetben kinek válik ez a javára?

Nagy valószínűséggel a fentebb felsorolt dolgok nem a keresztény családokban történnek meg. Hisszük. Akarjuk hinni... Sajnos nem így van! Ha így lenne, akkor nem lenne ennyi zátonyra futott házasság, kisiklott élet - a keresztények között. Csodálkozunk, hogy lenéznek minket másvallásúak - de még a másfelekezetűek is(!) - s hiteltelennek tartanak minket a nem hívők is? Mit hiszünk mi tulajdonképpen? Azt hogy elrejtettségben élhetünk, mint keresztények? A hegyre épült város nem takarható el, a fáklyát nem lehet véka alá rejteni! A törvényt prédikáljuk, s mi magunk szegjük meg a törvényt? Ne feledjük, akit elhívott az Isten, s tudatában van bűnei következményeinek, s mégis vétkezik - az súlyosabb ítélet alá esik!

Lutherünk a parancsolat-magyarázatait így kezdi: "Istent félnünk, s szeretnünk kell..." Féled-e a Te életedet is létrehívó Istent? Szereted-e Őt? Ha igen, akkor kerülöd a hamisságot, a két úrnak való szolgálatot, s akkor nem magadat mentegeted és sajnáltatod, hanem építed a közösséget. Teremtő Istened ugyanis nem arra hívott el, hogy botránkoztass és rombolj, hanem hogy építs, s életeddel íz legyél a világban...

A mai nap imádsága:

"Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, és végül az egész megkel."

Mt 13,33

Azon kiváltságosak közé tartozik családom, ahol feleségem jóvoltából naponta teljesőrlésű, kovásszal kelesztett, frissen sült kenyeret ehetünk. Az ilyen teljesértékű, egészséget tartó, jó kenyér sütése nem egyszerűen "pékművészet", több annál: imádság. Mivel a házi kenyér "ügye" nálunk nem divat, hanem tizenéves hagyomány kérdése, bátran merem leírni nem egyszerűen egy alapvető élelmiszerrrel, hanem az élet szimbólumával kapcsolatos saját megtapasztalásaimat is.

A kenyérnekvaló gabonát sok helyütt "életnek" nevezték, hiszen kenyér nélkül nincs élet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kenyér maga is élő. Nemcsak azért, mert növekszik a kovásztól, hanem azért mert - ma már tudjuk ezt is - számtalan olyan mikrorganizmust hordoz, melyek elengedhetetlenek a bélflóra számára. Azt is mondják, hogy a bennünk élő mintegy 1,5-2 kiló(!) baktérium immunrendszerünk alapvető biztosítéka. Ha "őket" tartósítószerekkel, fertőtlenítőszerekkel (pl. klóros víz) gyilkoljuk, nem tudnak megvédeni minket... mert a halott katona már hiába szorongatja kardját...

Jézus a kovászt, az Isten Országához hasonlítja. Találó kép. Hiszen a kovász nem is látszik, csak az eredménye, azaz kel, növekszik a kenyérnekvaló. Csoda ez, az élet csodája, ahogy az Isten is maga a csoda. Nem látjuk, de mégis megláthatjuk, hogy mindenekben ránk köszön és üzen - még a kenyér ízében is. Megérezni benne a "Fényt", amit hónapokon át gyűjtött a ringó kalász, nem más mint titkot kóstolgatni. Az evés, a gasztronómia nem a test, hanem a lélek kultúrája. Ha valaki lelketlen, akkor táplálkozása mohó kalóriafelvétel csupán...

"Isten országa bennetek/közöttek van!" - mondja Jézus. Ez azt jelenti, hogy nem a távoli jövőben, "majd odaát", hanem itt és most! Életünk mindennapjaiban. A kenyér ízében, a simogatásban, a szerelmes csókban, a bíztató szóban...

A mai nap imádsága:

   

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

Róm 12,2

Gyerekkorom fekete-fehértévés világának évenként ismétlődő egyik "csúcspontja" november hetedike volt, amikor is nemegyszer még napsütéses idő csalogatott minket, hogy utcabéli pajtásaimmal folytassuk/befejezzük az egyébként egész nyáron át tartó csatáinkat a faluvégi "nagygödörben". Míg odakint sokszor kellemes későőszi idő simogatott minket, eladdig a szovjet "tovarisok" már hóesésben masíroztak a Kreml előtti Vörös-téren. Érdekes módon - állapítom meg ezt így az idő távlatából - a forró radiátor mellől a Tavasz vagy Orion-TV(?) segítségével cudarnak ítélt ottani (orosz)idő(járás) szinte kiemelte, tovább erősítette a hidegháborús fegyverkezés lecsengő fázisában is elrettentő erejű ünnepélyes katonai erődemonstáció komorságát. Azután a sorkatonai szolgálat alatt kényszerűen magam is kitapasztalhattam, mit jelent a parancs: "Igazodj!"...

Igazodni - azaz nem kilógni a sorból! Ma már tudom, az egység látszatát fenntartani - hamis módon -, csak az alakiságban lehet. Az uniformizált gondolkodásra való felhívás manapság nem kemény parancsokon, hanem a szabadság-elvbe reklám-csomagolt szabadosság-pártiságon keresztül jut érvényre. Aki modern akar lenni és haladó, az azt nyeli le így "rágás nélkül", amit elé adnak. Gondolhatnánk a "McDönci"-hamburgerekre, amiket csecsemőtől az aggastyánig, foggal vagy fog nélkül, mindenki fogyaszthatja... de itt nem a testi, hanem a szellemi táplálékról van szó!

Mi a jó és/vagy rossz? Ez mindig egyéni elbírálás eredménye. Helyes döntést hozni csak az tud, akinek stabil értékrendje van, ami nem inog meg sem kommunista-, sem fasiszta rémuralom idején, amit nem befolyásolnak a pénz-hatalom ígéretei. Jól dönteni, etikusan csak az tud, aki messzire lát, olykor a horizonton túlra is. Az ilyen ember bölcsen elmosolyodik a reklámokon, melyek eszelős vehemenciával csak-most-őrületében, neki igazi előnyt ígérgetnek, hiszen tudja, hogy az értékek nem a birtokolható külsőben, hanem a szív mélyén rejtőznek. Az Isten helyezte azokat oda, s az Ő segítségét kérni az eligazódásban - ami néha nem is olyan egyszerű ebben a bonyolult világban - nem az erőtlenség, hanem az életvezető erő, s a bölcsesség jele...

A békesség belső munka

„Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?”Zsoltárok 55:7

A zsoltáros azt írta: „Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?” Éreztél már valaha így? Sajnálom, de nincs menekvés! Bárhová mész – te ott leszel! A békesség belső munka. Az óceánkutatók azt mondják, hogy még a legnagyobb tengeri viharok is csak ritkán hatolnak a felszíntől számított 7-8 méternél mélyebbre. Az orkánok felkorbácsolhatják a tengert, akár harminc méteres hullámokat is keltve, de a felszín alatt 7-8 méterrel a tenger olyan nyugodt, mint egy tavacska. A lényeg ez: az egyetlen hely, ahol békére találhatsz az élet viharai között, az egy mély megtapasztalás Istennel. A koreai keresztyének között elterjedt egy mondás, ami a Krisztusért elszenvedett üldöztetések között keletkezett: „Mi éppen olyanok vagyunk, mint a szegek. Minél jobban ütsz minket, annál mélyebbre kényszerítesz, és minél mélyebbre jutunk, ott annál nagyobb a békesség.” Azzal, hogy megengedi a viharokat, Istennek egyik célja az, hogy mélyebbre kényszerítsen – mélyebb függésre, mélyebb kapcsolatra vele. Valaki azt mondta: „Isten kezébe veszi az élet törött darabjait, és töretlen békével ajándékoz meg minket.” Ha Istenre összpontosítasz, aki számára nem létezik megoldhatatlan gond, ahelyett, hogy a problémára figyelnél, amit te nem tudsz megoldani, megtapasztalod ezt a mély belső békét. És ezt a békét magaddal viszed mindenhová, ahová mégy. Mások is észre fogják venni, és tanácsot kérnek tőled, ha gondokkal küzdenek. Ha tudod, hogy Isten, aki benned él, uralkodik a világmindenség felett, akkor nem fog megrendíteni az, ami körülötted történik.

„Öregkoromban se vess el engem…” (Zsoltárok 71:9)
Néha viccelődünk az öregedéssel, és ilyeneket mondunk: „Harminckilenc éves vagyok, és ebben kitartok”, ami azt jelenti, hogy nem akarunk negyven évesek lenni, nehogy öregnek tartsanak. Amíg még él álom a szívedben, nem vagy öreg. A zsoltáros ezt írja: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Az öregedéssel kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy egyedül maradunk, nélkülözésbe jutunk, és feleslegessé válunk. Mivel a megélhetés egyre többe kerül, a nyugdíjak pedig egyre alacsonyabbak, csodálatos, ha mégis azt tudjuk mondani: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségemet” (ld. Filippi 4:19). Arany éveid lehetnek életed legnagyszerűbb évei. Most időd van mindarra, amit mindig is szerettél volna megtenni. „Bárcsak több időm lenne olvasni” – nos, most van. „Bárcsak több időm lenne imádkozni” – most van. Annyi minden van: utazás, szolgálat, unokák, hobbi, baráti látogatások – és most mindre jut időd. A Jób 5:26-ban arról olvasunk, hogy: „Érett korban térsz a sírba”. A Bírák 8:32 azt mondja? Hogy Gedeon „szép öreg korban” halt meg. A Mózes 1. könyve 25. részében Ábrahámról azt olvassuk: „meghalt késő vénségében, öregen, betelve élettel”. Lehet így meghalni – betelt élettel! A „betelve” szó azt jelenti, hogy csordultig tele van töltve, és már túlcsordul. Milyen jó is ez! Kedves idős testvérem, Isten ma így szól hozzád: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!” (Ézsaiás 46:4). Emlékszel a kávéreklámra? „Az utolsó cseppig jó” Legyen ez a te életed mottója is!


„…késő vénségemben… Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.” (Zsoltárok 71:18,21)
Mikor kezdődnek az arany évek? Amikor az első ősz hajszálad megjelenik? Amikor valaki azt mondja, hogy az apja jut rólad eszébe, és nem a bátyja? Ha még tudsz aludni – álmodj! Ha még tudsz dolgozni – tervezz! Kezdj új programokba, szerezz új barátokat, tanulj új készségeket, vállalkozz új szolgálatokra, menj el egy rövid missziós útra, jelentkezz önkéntesnek valami nemes ügyre! Az arany évek nem elpazarolásra, hanem befektetésre valók.
Istennél nincs generációs szakadék. „Akkor táncolva örül majd a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt…” (Jeremiás 31:13). A zsoltáríró ezt mondta: „…késő vénségemben…naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.” Azt mondják, a fiatal embereket nem érdeklik az idős emberek. Ne hidd el! A fiatal emberek igenis keresik azok társaságát, akik bölcsességgel és tapasztalattal rendelkeznek. Bíznak bennük, amikor tanácsra és útmutatásra van szükségük, és te is egy lehetsz azok közül, aki ezt megadja nekik, Ne légy olyan, mint az az öreg ember, aki ezt mondta: „Nem nehéz megmondani, mikor ér véget a fiatalságod, ha a „kelj fel és indulj” már felkelt és el is ment.” Kelj fel és menj utána! Káléb még idős korában is hegységeket mászott meg, és óriásokat győzött le. Márpedig Káléb Istene a te Istened is! Mózes szeme százhúsz éves korában sem homályosodott meg, és ereje nem gyengült meg (ld. 5Mózes 34:7). Mózes Istene pedig a te Istened is! Hetvenéves korában Pál kijelentette: „Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róma 1:15). Pál Istene a te Istened is! Őrizd a fáklya lángját, aztán add tovább az utánad következő futónak, mielőtt elmennél!



„…ősz korotokig én hordozlak…” (Ézsaiás 46:4)
Szépen megöregedni – ez legyen az egyik legfontosabb életcélod. Nem kell félned az öregedéstől, ne próbálkozz azzal, hogy valahogy elkendőzd a nyugtalanságot, amit közeledése okoz, ne akard takargatni az aggodalmadat. Egyszer egy idős hölgy új kalapot akart venni. Amikor felpróbálta az egyiket, a barátnője ezt mondta: „Óh, ez legalább tíz évvel fiatalabbnak mutat!” Az asszony gyorsan visszatette a kalapot a polcra és ezt mondta: „Nem kérem. Utálnám, hogy minden alkalommal, amikor leveszem, tíz évvel öregebbnek néznék ki!” „Természet anyánk” és „Idő apánk” talán hátfájást, kopaszodást és bifokális lencséket hozott neked, de azért nem kell öregemberként viselkedned. Nem kell öregesen gondolkodnod sem. Ne azzal próbálkozz, hogy éveket adsz az életedhez, inkább adj életet az éveidhez! Ahelyett, hogy zokon vennéd a tényt, hogy idősödsz, gondolj inkább arra, mennyire neheztelnél akkor, ha megtagadnák tőled ezt a kiváltságot! Amikor Dwight D. Eisenhower elnököt megkérdezték, milyen érzés, hogy betöltötte a 80. évét, így válaszolt: „Sokkal jobb, mint fiatalon meghalni!” Ha még életben vagy, az azt bizonyítja, hogy Isten okkal tartott itt. Találd meg, mi ez az ok, aztán minden nap minden csepp energiát fektesd bele ebbe! Lehetsz „öreg” huszonöt évesen, és lehetsz „fiatal” nyolcvanöt évesen is. Csak akkor öreg valaki, ha annak érzi magát; vagy ha úgy érzi, már mindent tud, amit tudni lehet; ha azt gondolja: „én már túl öreg vagyok ehhez”; ha azt hiszi, a jövő már semmit nem ígér; ha már semmi nem érdekli, amit a fiatalok csinálnak; ha jobb szeret beszélni, mint hallgatni; vagy ha a „régi szép idők” után vágyakozik, azt gondolva, hogy akkor jobb volt.






„... hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját..."
(1Mózes 18:19)

James Ryle mondta el a következő történetet a Promise Keepers* konferenciáján Texasban. Kétéves volt, amikor apja börtönbe került. Hétévesen a hatóságok árvaház­ban helyezték el. Tizenkilenc évesen autóbalesetet szenvedett, ugyanebben a bale­setben egy barátja meghalt. Később drogot árult, hogy pénzt keressen, letartóztatták, és börtönbe került. A börtönben James elfogadta Krisztust. Miután letöltötte az ide­jét, csatlakozott a missziós szervezethez. Évekkel később megkereste édesapját, hogy kibéküljenek. Beszélgetésük a börtönéletre terelődött. James apja megkérdezte: „Me­lyik börtönben voltál?" Amikor James megmondta, az apja ezt válaszolta: „Én segítet­tem felépíteni azt a börtönt". Hegesztő volt, és az egész országban több helyen dolgo­zott büntetés-végrehajtási intézetek építkezésein. A hallgatóságra nézve Ryle így folytat­ta: „Abban a börtönben voltam, amit az apám épített". Gyermekeid talán nem mindig hallgatnak tanácsaidra, de nem menekülhetnek a hatásod alól. Bármennyi időt is tölt el gyermeked élete első 18 vagy 21 évéből veled, felnőve megismétli néhány hibádat, lesz néhány keserűséggel teli emléke rólad, és talán örülni fog az örökségnek, amit reá hagysz. Isten azt mondta Ábrahámról: „Mert őt választottam ki arra, hogy megparan­csolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját..." Elmondhatja ezt rólad is Isten? Fülöp evangélista megnyerte Samária városát Krisztusnak, de ennél nagyobb hírnévre is jogosan hivatkozhat: „...volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak" (ApCsel 21:19). Gyermekei erkölcsileg és lelkileg is a helyükön voltak. És a te gyermekeid?

*ígéret megtartói - férfiakat tömörítő missziós szervezet, elkötelezett keresztyén életre buzdít. Hét ígéretükben elkötelezik magukat a lelki, erkölcsi és szexuális tisztaságra.






„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Korinthus 4:7)
A Biblia azt mondja, hogy Isten cserépedények felhasználásával dolgozik, „…hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak…” (2Korinthus 4:7). Így, ha az emberek valami jót látnak bennünk, tudják, hogy az Istentől van. Jézus beszélt arról, hogy ha egy lámpást letakarnak, akkor bármennyire is fénylik, az emberek mégsem látják. De ha a lámpást letakaró edény töredezett, akkor a fény át fog sugározni a tökéletlenségek között – „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Máté 5:16). Istent semmi sem lepi meg veled kapcsolatban: „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket… hogy egyetlen ember se dicsekedjék…” (1Korinthus 1:27-29). Ezt tudva képes vagy-e szeretni és elfogadni magad úgy, ahogyan Isten teszi? Ha magaddal szemben elítélő vagy, akkor ellentmondasz Isten Igéjének, és megnyitod magad a sátán támadásainak. Pál azt mondta: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett” (1Korinthus 4:3).
Pál megtanulta elengedni a múltat, és előre törekedni, de tudta, hogy még nem érkezett meg. „Nem mintha már elértem volna mindezt… ami… előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:12-14). Tudatában volt annak, hogy mik azok a területek, melyeken még dolgoznia kell, de nem volt hajlandó folyton ostorozni magát miattuk. Sose felejtsd el, hogy Isten olyan nagyra tartott téged, hogy elküldte a Fiát, hogy megmentsen bukott állapotodból, és a rád váró ítélettől: „…aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Titusz 2:14). Ki tesz minket tökéletessé? Isten!
Te még a formáltatás folyamatában vagy, tehát lásd magad olyannak, amilyennek Isten lát téged!