„Amikor imádkoztok, és még nem bocsátottatok meg valakinek, tegyétek meg azt és engedjétek el a sérelmet, hogy a ti Mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket és hiányosságaitokat, és elfeledje azokat.” (Mk 11,25, AMP fordítás)


Amikor valaki fájdalmat okoz nekünk, általában kétféleképpen szoktunk reagálni: megjegyezzük és megtoroljuk az esetet.

De ezt mondja az 1Kor 13,5: „A szeretet (…) nem rója fel a rosszat.” Ez alapján hogyan kellene viselkednünk azokkal, akik megbántottak minket? Hogyan kezeljük azokat a sebeket és fájdalmakat, amelyeket gondosan őrizgetünk az emlékezetünkben?

Ne idézzük fel őket újra és újra, hanem inkább töröljük ki őket. Engedjük el, bocsássunk meg, és lépjünk tovább.

Háromféleképpen idézhetjük fel, hogyan bántottak meg minket: a gondolatainkban, amely újra felkavarja az érzelmeinket; a kapcsolatainkban, amikor újra és újra felhozzuk a másiknak, és gyakorlati módon is azáltal, hogy elpanaszoljuk másoknak.

Először csak magunkban ismételgetjük a sérelmet. De a neheztelés önpusztító hatású! Ez csak őrizgeti a fájdalmat, sosem gyógyítja meg azt, és nem vezet sehová. Én úgy látom, hogy az életünk afelé halad, amiről a legtöbbet gondolkozunk. Ha folyton arra gondolsz, mekkora fájdalmat okozott neked valaki a múltban, akkor a múlt felé fogsz haladni. Ha azonban a jövőre összepontosítasz, akkor előrejutsz. Ha a lehetőségekre néz a szemed, akkor meg fogod őket ragadni.

Másodszor a kapcsolatainkban szoktuk felidézni a fájdalmat, ami tüske és fegyver lesz a kezünkben: „Emlékszel rá, hogy ezt tetted velem?” „De hiszen ezt tetted velem!”

A Biblia ezt mondja a Példabeszédek 17,9-ben: „A szeretet elfelejti a hibákat. Ha gyötröd vele a másikat, az a legjobb barátságot is megrontja” (LB). Tönkreteszi a házasságodat és minden más kapcsolatodat. A zsémbelés nem működik.

Harmadszor: úgy idézzük fel a sérelmet, hogy újra és újra elmeséljük másoknak. Magyarul: pletykálunk! Mindenkinek elmeséljük, kivéve Istennek és az egyetlen személynek, akit érint a dolog.

Tudod, hogy Isten gyűlöli a pletykát? Éppúgy gyűlöli, mint a büszkeséget, merthogy a pletykálkodás is az. Ez egész egyszerűen egoizmus: azért tesszük, hogy jobb színben tüntessük fel és ezáltal jobban érezzük magunkat. Minden alkalommal, amikor pletykálsz, büszke vagy, és Isten gyűlöli mindkét viselkedést.

A szeretet nem rója fel a rosszat. Nem tépi fel újra és újra a sebet, hogy az nehezteléssé, pletykává vagy büszkeséggé váljon bennünk. A szeretet úgy válaszol a sérelemre, hogy elengedi azt.

„Amikor imádkoztok, és még nem bocsátottatok meg valakinek, tegyétek meg azt és engedjétek el a sérelmet, hogy a ti Mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket és hiányosságaitokat, és elfeledje azokat.” (Mk 11,25 AMP)

Beszéljünk róla:

* Melyik az a sérelem, amelyet magadban újra és újra felidézel? Szabadulj meg tőle ma!
* Mit gondolsz, miért egyszerűbb zsörtölődni egy sérelem miatt, mint megbocsátani azt? De tényleg ez az egyszerűbb, ha hosszútávon nézzük a dolgot?
* Miben kell változnod azzal kapcsolatban, ahogyan a pletykára reagálsz?

„Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1.János 4:19.)


„Teljes szívemmel, elmémmel és lelkemmel szeretem az én Istenem? Úgy szeretem a szomszédaim, mint saját magam?”


Amikor az emberek igazi kapcsolatba kerülnek Jézussal, sosem maradnak ugyanolyanok, mint előtte. A bulizósak nem akarnak már ugyanúgy bulizni. A párok nem akarnak többé házasságon kívül együtt élni. Az üzletemberek úgy döntenek, hogy lelkiismeretesebben dolgoznak ezen túl. A barátok pedig összezavarodnak, mert nem értik az új életstílusból származó döntéseket.


A családod meg fog változni, mert másképpen nézel a házastársadra. Már úgy látod őt, mint Isten értékes gyermekét, aki felé az a feladatod, hogy szolgáld, tekintet nélkül arra, hogy ő viszonozza-e a te szolgálatod.


A gyermekeid úgy fogod látni, hogy Isten ajándékai és a célod nem az kell hogy legyen, hogy mindig boldognak lásd őket, hanem, hogy felkészítsd őket a Jézussal való örökkévalóságra. A szüleiddel is tisztelettel akarsz bánni, nem azért mert megtettek vagy épp nem tettek meg valamit a múltban, hanem mert Isten szeret téged és „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1.János 4:19.)