A békesség belső munka
„Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?”Zsoltárok 55:7
A zsoltáros azt írta: „Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?” Éreztél már valaha így? Sajnálom, de nincs menekvés! Bárhová mész – te ott leszel! A békesség belső munka. Az óceánkutatók azt mondják, hogy még a legnagyobb tengeri viharok is csak ritkán hatolnak a felszíntől számított 7-8 méternél mélyebbre. Az orkánok felkorbácsolhatják a tengert, akár harminc méteres hullámokat is keltve, de a felszín alatt 7-8 méterrel a tenger olyan nyugodt, mint egy tavacska. A lényeg ez: az egyetlen hely, ahol békére találhatsz az élet viharai között, az egy mély megtapasztalás Istennel. A koreai keresztyének között elterjedt egy mondás, ami a Krisztusért elszenvedett üldöztetések között keletkezett: „Mi éppen olyanok vagyunk, mint a szegek. Minél jobban ütsz minket, annál mélyebbre kényszerítesz, és minél mélyebbre jutunk, ott annál nagyobb a békesség.” Azzal, hogy megengedi a viharokat, Istennek egyik célja az, hogy mélyebbre kényszerítsen – mélyebb függésre, mélyebb kapcsolatra vele. Valaki azt mondta: „Isten kezébe veszi az élet törött darabjait, és töretlen békével ajándékoz meg minket.” Ha Istenre összpontosítasz, aki számára nem létezik megoldhatatlan gond, ahelyett, hogy a problémára figyelnél, amit te nem tudsz megoldani, megtapasztalod ezt a mély belső békét. És ezt a békét magaddal viszed mindenhová, ahová mégy. Mások is észre fogják venni, és tanácsot kérnek tőled, ha gondokkal küzdenek. Ha tudod, hogy Isten, aki benned él, uralkodik a világmindenség felett, akkor nem fog megrendíteni az, ami körülötted történik.
„Öregkoromban se vess el engem…” (Zsoltárok 71:9)
Néha viccelődünk az öregedéssel, és ilyeneket mondunk: „Harminckilenc éves vagyok, és ebben kitartok”, ami azt jelenti, hogy nem akarunk negyven évesek lenni, nehogy öregnek tartsanak. Amíg még él álom a szívedben, nem vagy öreg. A zsoltáros ezt írja: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Az öregedéssel kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy egyedül maradunk, nélkülözésbe jutunk, és feleslegessé válunk. Mivel a megélhetés egyre többe kerül, a nyugdíjak pedig egyre alacsonyabbak, csodálatos, ha mégis azt tudjuk mondani: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségemet” (ld. Filippi 4:19). Arany éveid lehetnek életed legnagyszerűbb évei. Most időd van mindarra, amit mindig is szerettél volna megtenni. „Bárcsak több időm lenne olvasni” – nos, most van. „Bárcsak több időm lenne imádkozni” – most van. Annyi minden van: utazás, szolgálat, unokák, hobbi, baráti látogatások – és most mindre jut időd. A Jób 5:26-ban arról olvasunk, hogy: „Érett korban térsz a sírba”. A Bírák 8:32 azt mondja? Hogy Gedeon „szép öreg korban” halt meg. A Mózes 1. könyve 25. részében Ábrahámról azt olvassuk: „meghalt késő vénségében, öregen, betelve élettel”. Lehet így meghalni – betelt élettel! A „betelve” szó azt jelenti, hogy csordultig tele van töltve, és már túlcsordul. Milyen jó is ez! Kedves idős testvérem, Isten ma így szól hozzád: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!” (Ézsaiás 46:4). Emlékszel a kávéreklámra? „Az utolsó cseppig jó” Legyen ez a te életed mottója is!
„…késő vénségemben… Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.” (Zsoltárok 71:18,21)
Mikor kezdődnek az arany évek? Amikor az első ősz hajszálad megjelenik? Amikor valaki azt mondja, hogy az apja jut rólad eszébe, és nem a bátyja? Ha még tudsz aludni – álmodj! Ha még tudsz dolgozni – tervezz! Kezdj új programokba, szerezz új barátokat, tanulj új készségeket, vállalkozz új szolgálatokra, menj el egy rövid missziós útra, jelentkezz önkéntesnek valami nemes ügyre! Az arany évek nem elpazarolásra, hanem befektetésre valók.
Istennél nincs generációs szakadék. „Akkor táncolva örül majd a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt…” (Jeremiás 31:13). A zsoltáríró ezt mondta: „…késő vénségemben…naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.” Azt mondják, a fiatal embereket nem érdeklik az idős emberek. Ne hidd el! A fiatal emberek igenis keresik azok társaságát, akik bölcsességgel és tapasztalattal rendelkeznek. Bíznak bennük, amikor tanácsra és útmutatásra van szükségük, és te is egy lehetsz azok közül, aki ezt megadja nekik, Ne légy olyan, mint az az öreg ember, aki ezt mondta: „Nem nehéz megmondani, mikor ér véget a fiatalságod, ha a „kelj fel és indulj” már felkelt és el is ment.” Kelj fel és menj utána! Káléb még idős korában is hegységeket mászott meg, és óriásokat győzött le. Márpedig Káléb Istene a te Istened is! Mózes szeme százhúsz éves korában sem homályosodott meg, és ereje nem gyengült meg (ld. 5Mózes 34:7). Mózes Istene pedig a te Istened is! Hetvenéves korában Pál kijelentette: „Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róma 1:15). Pál Istene a te Istened is! Őrizd a fáklya lángját, aztán add tovább az utánad következő futónak, mielőtt elmennél!
„…ősz korotokig én hordozlak…” (Ézsaiás 46:4)
Szépen megöregedni – ez legyen az egyik legfontosabb életcélod. Nem kell félned az öregedéstől, ne próbálkozz azzal, hogy valahogy elkendőzd a nyugtalanságot, amit közeledése okoz, ne akard takargatni az aggodalmadat. Egyszer egy idős hölgy új kalapot akart venni. Amikor felpróbálta az egyiket, a barátnője ezt mondta: „Óh, ez legalább tíz évvel fiatalabbnak mutat!” Az asszony gyorsan visszatette a kalapot a polcra és ezt mondta: „Nem kérem. Utálnám, hogy minden alkalommal, amikor leveszem, tíz évvel öregebbnek néznék ki!” „Természet anyánk” és „Idő apánk” talán hátfájást, kopaszodást és bifokális lencséket hozott neked, de azért nem kell öregemberként viselkedned. Nem kell öregesen gondolkodnod sem. Ne azzal próbálkozz, hogy éveket adsz az életedhez, inkább adj életet az éveidhez! Ahelyett, hogy zokon vennéd a tényt, hogy idősödsz, gondolj inkább arra, mennyire neheztelnél akkor, ha megtagadnák tőled ezt a kiváltságot! Amikor Dwight D. Eisenhower elnököt megkérdezték, milyen érzés, hogy betöltötte a 80. évét, így válaszolt: „Sokkal jobb, mint fiatalon meghalni!” Ha még életben vagy, az azt bizonyítja, hogy Isten okkal tartott itt. Találd meg, mi ez az ok, aztán minden nap minden csepp energiát fektesd bele ebbe! Lehetsz „öreg” huszonöt évesen, és lehetsz „fiatal” nyolcvanöt évesen is. Csak akkor öreg valaki, ha annak érzi magát; vagy ha úgy érzi, már mindent tud, amit tudni lehet; ha azt gondolja: „én már túl öreg vagyok ehhez”; ha azt hiszi, a jövő már semmit nem ígér; ha már semmi nem érdekli, amit a fiatalok csinálnak; ha jobb szeret beszélni, mint hallgatni; vagy ha a „régi szép idők” után vágyakozik, azt gondolva, hogy akkor jobb volt.
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt…” (Máté 5:16)
Jézus azt mondta: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Amikor a sötétben világosságot látunk, meglátjuk a fényforrást is, ugye? Igaz a régi mondás, miszerint az első benyomás tartós benyomás. Egy kommunikációs szakértő így fogalmaz: „Hét másodperced van arra, hogy jó benyomást tégy valakire. Amint belépsz, a szavaid és nonverbális jelzéseid meghatározzák, milyennek látnak mások. Az üzleti életben ez a kritikus első hét másodperc eldöntheti, hogy megnyered-e a vevőt vagy sikerül-e megegyezésre jutnod egy feszült tárgyalásban. Magabiztos vagy? Nyugodt? Őszinte? Örülsz, hogy ott lehetsz? Ebben az első hét másodpercben apró jelekből megmutatkozik a hozzáállásod. Az emberek – még ha nem is tudatosan – azonnal reagálnak arckifejezésedre, gesztusaidra, testtartásodra és a belőle sugárzó erőre. Ugyanígy hat rájuk a hangod, a hangszíned és a hanghordozásod. A nézőközönség, akár a főből, akár száz emberből áll, ösztönösen felméri a motivációidat és hozzáállásodat.” Akár előadást tartasz, akár üzletet kívánsz kötni, akár tárgyalsz valakivel, vagy éppen találkád van, a megjelenésed, a viselkedésed és a hozzáállásod nagyon sokat számít. Az emberek sok mindent megtudnak állapítani hét másodperc alatt. Lehet, hogy úgy döntenek, nem akarják hallani a mondanivalódat, de az is lehet, hogy villámcsapásként éri őket, mennyire vonzódnak hozzád. Henry Ward Beecher mondta: „Vannak emberek, akik olyan sugárzóak, olyan felüdítőek, olyan kedvesek, olyan örömtelik, hogy jelenlétükben ösztönösen jól érezzük magunkat. Ha belépnek egy szobába, az olyan, mintha világító lámpát hoznának be.”
„Én vagyok a jó pásztor.” (János 10:11)
Nem kapunk második lehetőséget arra, hogy jó benyomást keltsünk másokban. Lehet, hogy a mondanivalód nagyszerű, és a hallgatónak szüksége is van rá, de a tekinteted és az arckifejezésed kikapcsolhatja a másik emberben a „vevőkészüléket”, mielőtt még megszólalnál. Észrevetted már, hogy mennyi embernek van rossz emléke arról, hogy gyülekezetben nőtt fel? Szigorú, komor, zord tekintetű emberekre emlékeznek, akik általában elítélően nyilatkoztak mindenről a világon. Ezzel nagyon rossz szolgálatot tettek Istennek! Egy kislány egyszer meglátott egy szomorú tekintetű öszvért egy kerítésnél álldogálni. Odament hozzá, megsimogatta a fejét, és így szólt: „Semmi baj, megértelek. Az én nagynéném is vallásos!” Jézus azt mondta: „Én vagyok a jó pásztor.” A „jó” szó a görög nyelvben a kalosz, ami azt jelenti: „kedves, megnyerő, vonzó”. Jézus viselkedése mindig megnyerő volt! Ahhoz, hogy az emberek higgyenek nekünk, 7%-ban számít az, amit mondunk. Ahogy mondjuk, annak 38% a súlya. Amit az emberek látnak, az pedig 55%-ban dönt. Elképesztő, hogy több mint 90% a nonverbális kommunikáció, és az emberek ezeket a jeleket „veszik”, melyeknek semmi köze ahhoz, amit valójában mondunk! Nos, ha azt hiszed, hogy a kommunikáció lényege a beszéd, akkor nagyon tévedsz, és valószínű, hogy nehezen fogsz tudni kapcsolatot teremteni másokkal. Abraham Lincolnt egyszer megkérte egy beosztottja, hogy vegye fel egy barátját is. Miután Lincoln meghallgatta az illetőt, elutasította. Amikor megkérdezték tőle, miért nem kaphatta meg az illető az állást, az elnök így felelt: „Nem tetszett az arckifejezése.” A Fehér Ház embere így tiltakozott: „Ez nem igazságos! Senki nem tehet az arckifejezéséről.” „Ebben téved – válaszolt Lincoln. – Negyven éves kor fölött mindenki felelős az arckifejezéséért.” Nos, a te arckifejezésed mit mond másoknak?
„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!” (Jakab 3:13)
Az emberek gyakran már az első hét másodpercben eldöntik, hogy akarják-e hallani a mondanivalódat vagy sem. Lehet, hogy ez nem fair, de akkor is tény. Sonya Hamlin kommunikációs szakértő How to Talk So People Listen [Hogyan beszéljünk úgy, hogy meghallgassanak?] című könyvében elmondja, hogy a látás sokkal fontosabb és nagyobb hatással bíró érzékelés, mint a hallás. Azt írja: „Annak, amit látunk, 85-90 százalékára emlékszünk, ám a hallottaknak csupán kevesebb mint 15 százalékára. Számtalan ember hagyott már ki egy jó üzletet, rontott el egy állásinterjút, vagy kapott visszautasítást egy randevún azért, mert a megjelenése nem felelt meg a másik fél elvárásainak. Bölcsen teszed, ha megkérdezed családtagjaidat és barátaidat, hogy hajlamos vagy-e olyan nonverbális jelekre, amelyek elterelik a figyelmet arról, amit mondani akarsz.” Egy lelkész azt mondta: „Nem is tudtam, milyen sok nonverbális hibát ejtek, amíg vissza nem néztem magam videóról. Most rendszeresen visszanéztem a felvételeket, hogy leellenőrizzem nemcsak azt, amit mondtam, hanem azt is, ahogy mondtam. A felvételem nem hazudik.” A nagyszerű színészek csupán az arckifejezésüket használva el tudnak mondani egy történetet anélkül, hogy egyetlen szót is ejtenének. Akár tudatában vagy, akár nem, te is üzenetet közvetítesz az arckifejezéseddel. Még azok az emberek is, akik büszkék arra, hogy „pókerarcuk” van, és képesek elrejteni az érzéseiket és gondolataikat az emberek elől, kimondatlanul ők is a távolságtartás és a közömbösség üzenetét közvetítik. Így pedig lehetetlen érdemleged kapcsolatot kialakítani másokkal. Ha az arcod „beszél” – márpedig beszél – , akkor ügyelj arra, hogy jó dolgot mondjon.
Hogy vannak a gyermekeid?
„... hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját..."
(1Mózes 18:19)
James Ryle mondta el a következő történetet a Promise Keepers* konferenciáján Texasban. Kétéves volt, amikor apja börtönbe került. Hétévesen a hatóságok árvaházban helyezték el. Tizenkilenc évesen autóbalesetet szenvedett, ugyanebben a balesetben egy barátja meghalt. Később drogot árult, hogy pénzt keressen, letartóztatták, és börtönbe került. A börtönben James elfogadta Krisztust. Miután letöltötte az idejét, csatlakozott a missziós szervezethez. Évekkel később megkereste édesapját, hogy kibéküljenek. Beszélgetésük a börtönéletre terelődött. James apja megkérdezte: „Melyik börtönben voltál?" Amikor James megmondta, az apja ezt válaszolta: „Én segítettem felépíteni azt a börtönt". Hegesztő volt, és az egész országban több helyen dolgozott büntetés-végrehajtási intézetek építkezésein. A hallgatóságra nézve Ryle így folytatta: „Abban a börtönben voltam, amit az apám épített". Gyermekeid talán nem mindig hallgatnak tanácsaidra, de nem menekülhetnek a hatásod alól. Bármennyi időt is tölt el gyermeked élete első 18 vagy 21 évéből veled, felnőve megismétli néhány hibádat, lesz néhány keserűséggel teli emléke rólad, és talán örülni fog az örökségnek, amit reá hagysz. Isten azt mondta Ábrahámról: „Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját..." Elmondhatja ezt rólad is Isten? Fülöp evangélista megnyerte Samária városát Krisztusnak, de ennél nagyobb hírnévre is jogosan hivatkozhat: „...volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak" (ApCsel 21:19). Gyermekei erkölcsileg és lelkileg is a helyükön voltak. És a te gyermekeid?
*ígéret megtartói - férfiakat tömörítő missziós szervezet, elkötelezett keresztyén életre buzdít. Hét ígéretükben elkötelezik magukat a lelki, erkölcsi és szexuális tisztaságra.
„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Korinthus 4:7)
A Biblia azt mondja, hogy Isten cserépedények felhasználásával dolgozik, „…hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak…” (2Korinthus 4:7). Így, ha az emberek valami jót látnak bennünk, tudják, hogy az Istentől van. Jézus beszélt arról, hogy ha egy lámpást letakarnak, akkor bármennyire is fénylik, az emberek mégsem látják. De ha a lámpást letakaró edény töredezett, akkor a fény át fog sugározni a tökéletlenségek között – „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Máté 5:16). Istent semmi sem lepi meg veled kapcsolatban: „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket… hogy egyetlen ember se dicsekedjék…” (1Korinthus 1:27-29). Ezt tudva képes vagy-e szeretni és elfogadni magad úgy, ahogyan Isten teszi? Ha magaddal szemben elítélő vagy, akkor ellentmondasz Isten Igéjének, és megnyitod magad a sátán támadásainak. Pál azt mondta: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett” (1Korinthus 4:3).
Pál megtanulta elengedni a múltat, és előre törekedni, de tudta, hogy még nem érkezett meg. „Nem mintha már elértem volna mindezt… ami… előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:12-14). Tudatában volt annak, hogy mik azok a területek, melyeken még dolgoznia kell, de nem volt hajlandó folyton ostorozni magát miattuk. Sose felejtsd el, hogy Isten olyan nagyra tartott téged, hogy elküldte a Fiát, hogy megmentsen bukott állapotodból, és a rád váró ítélettől: „…aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Titusz 2:14). Ki tesz minket tökéletessé? Isten!
Te még a formáltatás folyamatában vagy, tehát lásd magad olyannak, amilyennek Isten lát téged!
