„… bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek…” (Efezus 4:32)
A megbocsátás ereje csodálatos dolog. Nélküle egyetlen kapcsolat sem marad életben, még kevésbé virágzik. Bármi is a kérdéses ügy, a megbocsátás mindkét felet felszabadítja, kiüti a sátán kezéből a fegyvert, és megnyitja az ajtót Isten előtt, hogy ő tudjon dolgozni a helyzeten. Ez leginkább így van a családban. Az igazság az, hogy könnyebb megbocsátani egy ellenségnek, akivel ritkán találkozol, mint egy szerettednek, akivel minden nap együtt élsz. Mégis meg kell tenned! George Herbert mondta: „Aki nem bocsát meg másoknak, felégeti a hidat, amin saját magának át kell jutnia.” Pál azt írja: „Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet…” (Kolossé 3:12-14). Tanítsd meg gyermekeidnek a megbocsátást! Ha rájuk zúdítod haragodat, tégy meg mindent azért is, hogy kegyelmedet is megismerjék. Tanítsd meg nekik, hogyan kezeljék a helyzetet anélkül, hogy támadnák a másik embert! Add tudtukra, hogy a nézetkülönbségek olyan döntéshez is vezethetnek, ami mindenkinek jobb, és hogy családtagként akkor is jól bánnak veled, ha esetleg „rossz” vagy. Lehet, hogy ezzel olyat kell tanítanod nekik, amire téged sosem tanítottak. Ha így van, tanulj szüleid hibájából, és ne add tovább azokat gyermekeidnek! „… a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:26-27). Másként fogalmazva: bocsáss meg, ha bántás ért, ne vidd magaddal neheztelésedet az ágyba!




„… bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)
Gordon MacDonald írja: „Egy emlékkép mélyen belém égett, amikor egy értekezletre repültem, ami további szolgálatomat nagy mértékben meghatározta. Tudtam, hogy kétségbeesett szükségem van lelki tűzre, ami bölcsességet ad, és segít alárendelni magam Isten céljainak. Ez a buzgóság azonban hiányzott, mert nehezteltem egy munkatársamra. Napokon át próbáltam megszabadulni a bosszúálló gondolatoktól, de akárhogy erőlködtem, még az éjszaka közepén is arra ébredtem, hogy a bosszú kifinomult módjain töprengek. Meg akartam szégyeníteni azért, amit tett, el akartam érni, hogy ne legyen hitele társai előtt. A neheztelés kezdett eluralkodni rajtam, és azon a repülőúton rájöttem, milyen rosszul állnak a dolgok… amikor a gép ereszkedni kezdett, némán sírtam, és kértem Istent, hogy adjon erőt a megbocsátáshoz, hadd élhessem át mérgezett lelkem szabadulását. Hirtelen mintha egy láthatatlan kés lyukat vágott volna mellkasomba, szó szerint éreztem, hogy valami undorító sűrű anyag kijön belőlem. Néhány pillanattal később már repülni tudtam volna. Leesett rólam a szörnyű negatív teher, szabad voltam. Vígan szálltam le a gépről, és egyenesen arra az értekezletre mentem, ami valóban új irányt adott az életemnek.” A megbocsátás 1) Kiszabadít a negatív erő szorításából. 2) Megnyitja az utat Isten áldásainak. 3) Megtanít, hogyan válhatunk kicsinyes emberekből nagyszerű emberekké.

„…amit az Atya tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon” (János 5:19 NRS)
Jézus úgy tett, mint egy fordító. Elhozta Atyja üzenetét, aztán lefordította a körülötte lévő embereknek. Ő hallott egy hangot, amit mások nem. Amit pedig hallott, az hatással volt arra, ahogyan élt. Emlékszel, amikor a tanítványok vak ember miatt problémáztak? Jézus nem. Ő tudta, hogy ez a helyzet Isten hatalmát fogja megmutatni (ld. János 9:3). Emlékszel, amikor mindenkit felzaklatatott Lázár betegsége? Jézust nem. Nem rohant oda barátja betegágyához, hanem ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja…” (János 11:4). Létezhet ennél bensőségesebb kapcsolat? Jézusnak állandó közössége volt Atyjával. Hogyan csinálta? Hajnal előtt felkelt imádkozni. Nem számítottak neki mások szüntelen követelései és elvárásai, neki az volt a fontos, hogy napirendje Isten tervéhez igazodjon. Gondolod, hogy az Atya tőled is ezt szeretné? Pontosan! Pál azt mondja, hogy Isten arra rendelt minket… „…hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez” (Róma 8:29). Isten ilyen életet ígért, de nem garantálta. Nem ingyen kapod – ára van! Felkészültél rá, hogy megfizesd? János azt írja: „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az Ő Fiával, a Jélzus Krisztussal.” (1János 1:3). Csak akkor tudsz Jézusról beszélni úgy, hogy az emberek valóban foigyeljenek rád, ha időt töltöttél Isten jelenlétében, ha „láttad és hallottad”.




„Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül.” (1Péter 4:9)
Egy család egyszer meghívta a lelkészüket vacsorára, s az édesanya megkérte ötéves gyermeküket, hogy ő mondja el az asztali áldást. A gyerek zavartan megkérdezte: „De mit mondjak?” „Mondd azt, amit tőlem hallottál!” A kislány lehajtotta a fejét, és így imádkozott: „Édes Istenem, ugyan miért is hívtam el a pásztort vacsorára?!” Legyünk őszinték, a vendégszeretet nehéz munka. Áldozatot kíván. Ráadásul „zúgolódás nélkül” kell tenned (szívből és nagylelkűen… panaszkodás nélkül… mint aki Krisztust képviseli). Kit képviselsz? Istent! Ez új megvilágításba helyezi mindezt, igaz? Pál azt írja: „gyakoroljátok a vendégszeretetet!” (Róma 12:13) - legyen szokásotokká! Péter ezt mondja: „Legyetek vendégszeretők… testvéri szeretettel forduljatok… az ismeretlen vendégek felé… az idegenek, külföldiek, szegények és mindenki más felé” (1Péter 4:9 AMP). Volt mostanában ismeretlen, külföldi vagy szegény vacsoravendéged? Egy férfi, aki tanulmányt készített a gyülekezetekről, levelet írt az egyik széles körben ismert újság tanácsadó rovatának szerkesztőjéhez: „Csaknem 200 gyülekezetet látogattam meg, és csak egyetlen alkalommal szólt hozzám más is, mint a „hivatalos ajtónálló” – és ez az egy is csak azért, hogy szóljon, hogy az ő helyén ülök!” Könnyű vendégszeretőnek lenni az ismerősökkel, de Jézus azt mondja: „ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek… erre bárki képes” (Máté 5:46 TM). Nos, mi újság az ismeretlenekkel? Azokkal, akik nem illenek bele a társadalmi köreidbe? Igen, tudsz mentségeket találni – túl elfoglalt vagy, nem akarsz belekeveredni, kényelmetlenül érzed magad idegenek között. De Isten azt mondja, hogy te őt képviseled, és ez azt jelenti, hogy feláldozod időbeosztásodat, adsz az idődből és a pénzedből, lejárod a lábad olyanokért, akiket nem is ismersz vagy még csak nem is kedvelsz, és a többi embert Isten szemével nézed. Ezt jelenti a vendégszeretet gyakorlása!

Ha Isten elhív

„Buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában!” 1Korinthus 15:58

A pályaválasztás a te döntésed, de a hivatást felülről kapod. Amikor a karrieredet építed, akkor magadért dolgozol, amikor a hivatásodat végzed, akkor Istenért. A karrier rangot, pénzt és hatalmat ígér; a hivatás általában nehézségeket, szenvedést és lehetőséget arra, hogy Isten használhasson. A karrier véget érhet a nyugdíjba vonulással és egy sereg megszerzett dologgal; a hivatás egy életen át elkísér. A karriert mindenféle esemény derékba törheti, de Isten képessé tesz arra, hogy betölthesd hivatásodat a legnehezebb körülmények között is. A Szentírás szereplői közül néhány számára az Isten hívásának való engedelmesség rabszolgaságot, fogságot, száműzetést vagy halált jelentett. Pályájuk íve nem tűnt ígéretesnek, mégis betöltötték hivatásukat, méghozzá rendkívüli módon.

Chuck Colson Amerika egyik legnagyszerűbb karrierjével dicsekedhetett. Nixon elnöksége alatt hatalma és befolyása volt, mégis börtönbe került. Karrierjének vége volt, de hivatása még csak most kezdődött. Isten arra hívta, hogy általa elérhessen hozzá hasonlókat. Így emlékezik vissza: „A legnagyobb kudarcom – az, hogy elítélt voltam – lett életem igazi küldetése. Isten akkor tudott kezdeni használni, amikor nagy megaláztatásomra börtönbüntetésre ítéltek; kiválasztotta az életem legdicstelenebb tapasztalatát, és felhasználta az ő dicsőségére.”

Isten gondviseléséből karriered vége a hivatásod kezdete lehet. Tehát bármire is hívott Isten, a Biblia azt mondja: „buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Korinthus 15:58).

„És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.” 1Korinthus 12:6)

A gyakorlott fazekasok felismerik, hogy az agyag, amit formáznak, mekkora nyomást bír el, ez jelzi nekik, hogy mit lehet belőle kialakítani, és mit nem. Az amatőr fazekasokból gyakran hiányzik ez a felismerőkészség – és munkájuk eredményén ez meg is látszik. Ha nem tartod tiszteletben az alapanyagot, a veled született adottságaidat, a valóság az ellenségeddé válik. Az elhívatás szó egy elhívó hangot feltételez. Ahhoz, hogy felismerd élethivatásodat, figyelmesen kell hallgatnod erre a hangra. Ha befogod a füled és olyan dolgot hajszolsz, amire nem kaptál elhívást, és nem is rendelkezel a hozzá szükséges adottságokkal, állandó szorongással fogsz élni, ami ezt suttogja: „olyasmit próbálsz tenni, amit Isten nem kért tőled.” Ha van bátorságod beismerni, hogy mi nem vagy, az hatalmas szabadságot ad, ennek hiánya viszont börtönbe zár.

Parker Palmer azt írja: „Nem választhatod meg a saját hivatásodat, engedned kell, hogy az élet szóljon hozzád.”

Lehet, hogy arra lettél teremtve, hogy tanulj, és közben mások hasznára légy. Ha így van, akkor vonzódni fogsz az olvasáshoz, elmélkedéshez, íráshoz, tanításhoz. Ám ha meg vagy győződve arról (vagy hagyod, hogy mások meggyőzzenek), hogy az üzleti életben kell sikert elérned ahhoz, hogy az életed számítson, akkor állandóan árral szemben fogsz küszködni. Ne ülj háttal a lóra, tanulj meg jó irányba haladni! Mortimer Adler filozófus ír arról az asztalról, mely köré zseniális elmék ülnek le, hogy „az emberiség nagy beszélgetésében” részt vegyenek. Tudod mit? Kilencvenkilenc százalékunk soha nem fog leülni ahhoz az asztalhoz! De bizakodva várhatjuk a dicséretet: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21), amit Isten megígért azoknak, akik meghallották az ő hívását, elfogadták, és odaszánták az életüket annak betöltésére.

 

„Az Úr azonban harmadszor is szólította Sámuelt.” 1Sámuel 3:8

Nem úgy érkeztünk e világra, hogy már tisztán felismerjük hivatásunkat és tehetségünk már teljesen kibontakozott. Isten hívásának felismeréséig általában próbálkozásokkal és kudarcokkal teli úton jutunk el. Sámuelt négyszer szólította, mire az felismerte az isteni hangot. Mielőtt Péter a vízen járt volna, azt mondta: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj!” (Máté 14:28–29 RÚF). Van ebben egy tanulság: a vízen járás nem rajtad múlik, hanem Jézuson! Nem arról van szó, hogy rendelkezésedre áll valamilyen hatalom, amit bármikor, bármire felhasználhatsz, ahogy kedved tartja. Mielőtt úgy döntenél, hogy kiszállsz a csónakból, biztosnak kell lenned abban, mire is vagy hívva – és hogy biztosan Jézus az, aki elhívott. Isten az ösztönös cselekvésnél többet vár. Néha könnyelmű döntéseket hozunk kapcsolatok, anyagiak vagy munkahely vonatkozásában, aztán megpróbáljuk kimagyarázni őket valamilyen „kegyes szöveggel” álcázva. Sok „segíts magadon” könyv tartja ajánlatosnak a kockázatvállalást, de keresztyénként csak azt a kockázatot vállalhatjuk, ami az Istennek való engedelmességgel jár. Ha izgalmakra vágyó, veszélyt kedvelő személyiség vagy, akkor különösen is kísérthető vagy ezen a területen. Az unalom sebezhetővé tesz, és arra csábít, hogy a problémáidat elhamarkodott döntésekkel oldd meg, amelyek nincsenek összhangban Isten akaratával. Keskeny a határvonal a „ne félj” és a „ne légy ostoba” között, és könnyen elmosódik. Ahhoz, hogy tudd, mikor kell kilépned a csónakból, nem csupán bátorság kell, hanem bölcsesség is, hogy feltedd a szükséges kérdéseket, tisztánlátás, hogy fel tudd ismerni a Mester hangját, és türelem, hogy kivárd, amíg ő mondja: „Jöjj!”

 

„A jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” Róma 8:18

Néha Isten elhívását rózsaszín szemüvegen át nézzük, de Isten hívását hallani nem ugyanaz, mint beleszeretni egy álomkarrierbe. Amikor Isten elhívta Jeremiást, hogy prédikáljon a népnek, aki nem akart rá hallgatni, ő annyira sírt, hogy „a zokogó próféta” néven kezdték emlegetni. Az Istentől kapott megbízatásokra az első reakciónk általában a félelem.

Henry Blackaby írja: „Vannak, akik azt mondják, hogy Isten soha nem kér tőlünk olyat, amit ne tudnánk megtenni. Én eljutottam odáig, hogy ha úgy érzem, hogy egy feladattal Isten bíz meg, és tudom, hogy képes vagyok megbirkózni vele, akkor tudom, hogy ez valószínűleg nem Istentől való. Azok a megbízatások, melyeket Isten ad a Bibliában, mind Isten-mértékűek. Meghaladják az emberileg lehetségest, mert Isten az ő természetét, az ő erejét és az ő jóságát akarja megmutatni általuk a figyelő világnak.”

Igent mondani Isten hívására gyakran azt jelenti, hogy keményen kell dolgoznod akkor is, amikor nincs kedved hozzá. És nem mindig jutalmaz meg olyan elismeréssel, amilyet reméltél. Az emberek talán nem helyeslik, amit teszel, és megpróbálnak megakadályozni benne. Biztosan lesz benne próbálkozás és kudarc és néhány téves kezdés. A természetes tehetség nem elég hivatásod betöltéséhez; ahhoz, hogy azt tedd, amit Isten vár tőled, szükséged van ötletekre, erőre, kreativitásra a saját forrásaidon túlmenően is. Pál azt mondja: „mi Isten munkatársai vagyunk” (1Korinthus 3:9), mert ahhoz, hogy sikert érjünk el, együtt kell működnünk Istennel. Ő nem csupán arra hív, hogy érte dolgozzunk, hanem arra, hogy vele együtt!

"Isten... adja meg nektek,az egyetértés lelkét..."(Róma 15:5)



Túl sok házaspár küzd olyan „ gyógyítható” problémákkal, melyeket a négy házassági mítosz egyike okoz.

Meg tudom változtatni társamat, ha igazán próbálom. Add fel ezt! Ha azt a „nagyszerű” tervet követed, miszerint keményen küzdesz és nem adod fel, gondold át újra! A Biblia azt mondja: „ … ne gondold magad többnek, mint ami vagy …” (Róma 12:3)

Az igazság az, hogy te csak saját magadon formálhatsz. Ha te változtatsz a tánclépésen, házastársad is ehhez kezdi igazítani lépteit. Továbbá, ha felismered saját hibáidat és igyekszel kijavítani azokat, ezzel megnyered a társad bizalmát, és olyan környezetet teremtesz, amely elősegíti a változást. Íme itt van néhány dolog amit megtehetsz:

a) Dicsérd azokat a tulajdonságait, melyeket legjobban becsülsz (emlékszel az udvarlás idejére?) és építsd ezeket! Amikor pozitív változást látsz, ismerd el, és bátorítsd!

b) Ne hagyd, hogy a helyzet fokozódjon! Tedd szokásoddá, hogy megkérdezed: „Foglalkoztat valami, amiről nem beszéltünk mostanában?” A Biblia azt mondja, ne feküdjetek le haraggal (ld. Efézus 4:26), tehát kezeljétek a dolgokat, mielőtt nehezteléshez vezetnének, és viszályt okoznának!

c) Próbálj megértőbb lenni! Amikor az emberek meg nem értést tapasztalnak, még inkább megmakacsolják magukat és ellenállnak a változásnak.

d) Csökkentsd a társadtól való függésedet! Emlékezz rá, senki sem töltheti be mindig minden szükségedet! Szükséged van barátokra, akikkel beszélgethetsz, és közös tevékenységet folytathatsz.

e) Mindezek mellett légy türelmes – te sem vagy tökéletes! Kérd Istent, hogy adja nektek az „egyetértés lelkét”! Tartsd észben, hogy az önkontroll az Isten Szentlelkével való betöltetés eredménye, nem pedig emberi ertőfeszítés. (ld. Galata 5:23)





Egyszerűen nem illünk össze. A házasságban az egyet nem értés öt kategóriába sorolható: pénz, szex, anyós-após, gyerekek és a házimunkával kapcsolatos felelősségvállalás.

Túl sok házaspár azt gondolja, hogyha ezeken a dolgokon vitatkoznak, az automatikusan váláshoz vezet. A konfliktus nem öli meg a kapcsolatot! Az a fontos, hogyan kezelitek, nem pedig az, hogy létezik.

Egy asszony ezt mondta: „ A férjem gyűlöli a konfrontációt, ezért amikor problémák adódtak a házasságunkban, ő egyszerűen elment. Én majd felrobbantam, és semmi sem oldódott meg. Végül meg tanultunk beszélni a nézeteltérésekről és kezelni azokat – ő többé nem ment el és én nem kezdtem hisztizni. Ez működött… most együtt dolgozunk azon, hogy megoldjuk a problémákat”

A harag csak egy mód érzelmeink kifejezésére; Isten nem tévedett, amikor ezt is beletervezte. De azt akarja, hogy megfelelően kezeljük (ld. Máté 6:15). Az, hogy ideges vagy, még nem jogosít fel arra, hogy kiabálj, és ajtókat csapkodj. Salamon azt mondta: „Szabadjára engedi haragját a bolond… de a bölcs kontroll alatt tartja magát.” (Példabeszédek 29:11)

A meggondolatlan szavak sebeket okoznak, és nem lehet visszaszívni őket.

Dávid azt mondta: „Haragotokban ne vétkezzetek… csendesítsétek le szívetek!” (Zsoltárok 4:5) Más szavakkal: gondolkozz, figyelj és nyugodj le, mielőtt cselekszel! És soha ne folyamodj a megbélyegző szavakhoz (ld. Máté 5:22); ezek semmi jót nem szolgálnak, de szándékosan bántják az embert.

Manapság a pereskedés és a megtorlás kultúrájában élünk, de a szemet szemért, fogat fogért elvre épülő házasság csak szenvedéshez vezet. Isten azt mondja: „Ne álljatok bosszút önmagatokért… Enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Róma 12:19). Fizikailag és érzelmileg belebetegedsz abba, ha a keserűséget táplálod. Tehát engedd el és kérd Istent, hogy töltse be szívedet az ő szeretetével. És Ő meg is fogja tenni!





Már nem szeretjük egymást. Hallottál már arról a nőről, aki újsághirdetést adott fel a következő szöveggel:"Férjet keresek". Nagyon sok választ kapott, mely mind ugyanazt tartalmazta: "Megkaphatod az enyémet!" Komolyra fordítva, ha a negatív hozzáállás és a keserűség aláássa házasságodat, itt az ideje néhány változásnak, a következők segítségével.

1) Emlékezz a történtekre! Valószínűleg jó barátként kezdtétek. Tehát kérdezd meg magad, hogyan bánnál a legjobb barátoddal, ha kapcsolatotokban problémák merülnének fel. Nem ítélkezően és védekezően,igaz? Kezdetben mi vonzott titeket egymáshoz? Mikor lettetek szerelmesek? Hogyan viselkedtetek, amikor jól mentek a dolgok? Idézd vissza emlékezetedben a legjobb pillanatokat és ismételgesd őket!

2) Összpontosítsd gondolataidat arra, hogy Isten mire képes! Ne a társad legjobb tulajdonságaiban bízz, hanem kezdj el hinni abban, hogy Isten teljesen át tudja formálni kapcsolatotokat. Ne feledd, sokkal inkább képes vagy arra, hogy megváltoztasd a házastársadra vonatkozó véleményedet, mint azt gondolnád. Tehát koncentrálj a házasságoddal kapcsolatban azokra a dolgokra, melyek "jó hírűek"!(Filippi 4:8)

3) Alakíts ki magadban figyelmes viselkedést a kapcsolatotok érdekében! Írj egy listát azokról a dolgokról, amelyekről tudod, hogy házastársadat boldoggá tennék! Figyelj a részletekre is! Például öleld meg férjed, ha hazaérkezik a munkából egy kemény nap után, vagy segíts feleségednek a házimunkában. Légy figyelmes! Töltsd meg újra a kapcsolatotokat figyelmességgel, előzékenységgel!

4) Nézd a társadat Isten szemével! Megpróbálni úgy szeretni másokat, ahogyan Isten szeret minket, ez jó szabály minden kapcsolat számára, csak nem a házasságra. És ha nem szereted magad, emlékezz arra mit mondott rólad Isten: áldott vagy... szeretett ...értékes... és csodálatosan megalkotott!






Semmi sem tudja rendbe hozni a kapcsolatunkat. Egy asszony egyszer megkérdezte a barátnőjét: „Miért nem a megfelelő ujjadon hordod a jeggyűrűdet?” A barátnője így felelt:

„Mert nem a megfelelő férfihoz mentem férjhez.” Ismerősen hangzik? A legnagyobb hiba, amit elkövetsz, ha letudod a dolgot annyival, hogy azt hiszed, nem a megfelelő személlyel házasodtál össze, és semmi sem mentheti meg a házasságodat, legfeljebb egy csoda.

A jó hír ma az, hogy Isten még mindig nem szállt ki a csoda üzletágából. Vele „semmi sem lehetetlen” (Lukács 1:37) Ezért, amikor a problémák leküzdhetetlennek tűnnek, ez az Isten visz át rajtuk. Jeremiás azt mondja: „Uram, Te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal… Neked semmi sem túl nehéz.” (Jeremiás 32:17) Az a baj, hogy közülünk túl sokan élnek a valószínűség birodalmában, azt gondolva, hogy a dolgok valószínűleg nem lesznek jobbak… valószínűleg mindig lesznek pénzügyi gondok … valószínűleg el fogunk válni.

Ehelyett a lehetőségek birodalmában kellene élnünk! A hit a biztos bizonyosság abban, hogy meg fog történni, amit remélünk… és a nem látható dolgoknak a bizonyítéka.” (Zsidók 11:2)

A Biblia azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jeremiás 29:11) Ha elcsüggednél a kapcsolatotok miatt, próbáld a gondolataidat arra összpontosítani, amit Isten képes tenni8. A Biblia azt mondja, ha kitartóan keressük őt, meg fogjuk találni (ld. 2Krónikák15:2). Ő nem valami távoli Istenség, akinek semmilyen kapcsolata sincs az életed mindennapi kihívásaival. Nem, Ő azt szeretné, ha bensőséges kapcsolata lehetne veled, hogy használd az Ő erejét és hatalmát arra, hogy átalakítsd a házasságodat valami maradandóvá és csodálatossá.

Tanulás és növekedés

 

„Ha szavaidra találtam, ettem őket…” (Jeremiás 15:16 NKJV)
Egyszer egy nő vett egy papagájt, és hazavitte, de másnap már vitte is vissza az állatkereskedésbe. „Ez a madár nem beszél” – mondta a boltosnak. „Van tükre?” – kérdezte a boltos, majd így folytatta: „A papagájok szeretik a tükröt. Látják benne magukat, és akkor beszélgetni kezdenek a tükörképükkel.” Erre a nő vett egy tükröt. Másnap már újra ott volt a boltban. A madár még mindig nem beszélt. „Mit szólna egy létrához? A papagájok szeretnek le s föl mászkálni a létrán. Egy boldog papagáj hamarabb megszólal.” A nő megvette a létrát. Persze másnap újból visszajött azzal, hogy a madár még mindig nem beszél. „Hintája van? Ha nincs, akkor ez a gond. A hinta megnyugtatja, és akkor majd megszólal.” A nő kelletlenül vett egy hintát is, és távozott. Másnap egészen megváltozott arckifejezéssel lépett a boltba. „A papagáj elpusztult” – mondta. Az állatkereskedő megdöbbent. „Igazán sajnálom. És mondja, szólt legalább egy szót valamikor?” – kérdezte. „Igen, pont mielőtt elpusztult” – felelte a nő. „Azt mondta: »Ételt egyáltalán nem árulnak abban a boltban?«” A tanulság ez: eltöltheted az idődet a tükör előtt a megjelenésedre összpontosítva; vagy létrákon, a karrierre és a sikerre koncentrálva; vagy hintákon, a szórakozás kedvéért – és közben lelkileg éhen halsz. Teréz anya azt mondta, hogy a legnehezebb esetek, amikkel meg kellett küzdenie Kalkuttában, azok voltak, amikor az emberek teljesen elvesztették az étvágyukat, vagy annyira betegek voltak, hogy nem tudtak enni, vagy nem tudták megemészteni az ételt. Lelki halált okoz az, ha nem táplálkozol minden nap Isten Igéjével! Jeremiás azt mondta: „Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek” (Jeremiás 15:16 katolikus fordítás).

“Drága szeretett leányom, ez, a részemről, az Isten Báránya részéről történő beavatkozás, hogy feltárjam a világ számára ezeket az Üzeneteket, meg volt jövendölve.

Közületek azok, akik követitek Isten Szavát, békében kell, hogy legyetek, mivel Én nem akarom, hogy eltávolodjatok Tőlem, mert szeretlek benneteket.

Nektek sohasem kell félnetek a Szeretetemtől, még akkor sem, amikor a bűn elválaszt Tőlem benneteket. Én megnyitom mindazok szemét, akik látni akarnak, és Szent Szavam be fogja csukni azok szemét, akik elutasítják Kezemet. Én felétek nyújtom a Kezemet, szeretett gyermekeim, hogy biztonságba húzzalak benneteket, távol a keselyűktől, akik fel szeretnék falni a lelketeket.

A mai naptól kezdve minden nap sok kiáltó hangot fogtok hallani, követelvén, hogy azt meghallgassátok. Ők ördögi hazugságokat és érveket fognak bemutatni nektek a méz édességével álcázva. A veletek szembeni hízelgésüket – a véget nem érő érvek zömével, hogy meghallgassátok a humanitárius okokra hivatkozó érveiket, melyek elnézik a bűnt – nem fogják abba hagyni addig, míg csak el nem fogadjátok azt, amit rátok szeretnének kényszeríteni, hogy lenyeljétek.

Az abortuszt, ami gyilkosság Isten Szemében, rá fogják kényszeríteni minden nemzetre, a dac jeléül a Mindenható Istennel, a Legmagasságosabb Istennel szemben. Amennyiben elnézitek ezt a gonosz utálatot, szörnyű bűnnel vétkeztek. Az abortusz bűne egy halálos bűn, és akik ezért felelősek, örökre a Pokol tüzében fognak égni.

Nektek, akik nem akarjátok elfogadni, hogy ez egy súlyos bűn, kevés időtök marad üdvösségetek bebiztosítására. Mert amikor elérkezik a nagy nap, nem fogjátok meglátni Isten Arcát, kivéve, ha hátat fordítotok ennek a gonosz cselekedetnek.

A gyilkosság az Istennel szembeni dac egyik legsúlyosabb cselekedete, mely megcsonkítással lesz büntetve. Az emberi faj közötti nagy megosztottság elkezdődött. Azok, akik a fenevad oldalán állnak és elnéznek mindent, ami szembeszáll Isten Szavával, el lesznek különítve fivéreiktől és nővéreiktől. Ne becsüljétek alá Figyelmeztetésemet. Ha elfogadjátok az abortuszt, akkor Isten egyik gyermekének szándékos meggyilkolását fogadjátok el. Ha nincs bűntudat a lelketekben, akkor ti sohasem fogtok meglátni Engem. A vadonba foglak dobni benneteket.

Nagy lehet az Én Szeretetem és Irgalmasságom. Meg fogok bocsátani a legmegfeketedettebb lelkeknek is, de bűnbánat nélkül Ítéletem végleges. Büntetésem örök. Szeressetek Engem, és Én dédelgetni foglak benneteket. Pusztítsátok csak el egy másik emberi lény életét, akit Atyám szeretete teremtett, és akkor ti is el fogjátok veszíteni az életeteket.

Jézusotok”
Az abortusz bűne egy halálos bűn, és akik ezért felelősek, örökre a Pokol tüzében fognak égni

—–
Római katolikus:
“ 2018-05-01húsvét 5. hét kedd

 

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Pál és Barnabás első missziós útjukról visszatérnek a szíriai Antióchiába, és beszámolnak apostoli munkájukról.
Amikor Pál és Barnabás Lisztrában hirdette a Krisztusról szóló tanítást, utánuk jött néhány zsidó pizídiai Antióchiából és Ikóniumból. Ezek úgy fellázították a népet, hogy a lisztraiak megkövezték Pált; majd abban a hitben, hogy meghalt, a városon kívülre vonszolták. De mikor a tanítványok köréje gyűltek, fölkelt és bement a városba.
Másnap Barnabással együtt útra kelt Derbébe. Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, és sok tanítványt toboroztak.
Ezután visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába”. Az egyes egyházak élére kézrátétellel elöljárókat rendeltek, és végül imádkozva és böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek.
Pizídián keresztül haladva Pamfíliába jutottak. Miután pedig Pergében hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába. Innét azután visszahajóztak (a szíriai) Antióchiába, ahonnan egykor elindultak Isten rendeléséből a rájuk bízott munka teljesítésére.
Megérkezésük után összehívták az egyházat, és elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, és hogyan tárta fel a pogányok előtt a hit kapuját.
Ezután jó ideig a tanítványok körében tartózkodtak.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 14,19-28

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: A te barátaid, Uram, * ismertessék meg országod dicsőségét. Vö. 12. vers.
…
Zsolt 144,10-11.12-13ab.21

ALLELUJA
Krisztusnak szenvednie kellett, és feltámadnia a halálból, * hogy bemehessen dicső országába. Lk 24,46.26 – 3 a. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus búcsúzóul az ő békéjét hagyja övéire.
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: »Elmegyek, de visszajövök hozzátok.« Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.
Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 14,27-31a”

“²¹ Péter lement a küldöttekhez, és ezt mondta: „Én vagyok, akit kerestek. Mondjátok el, miért jöttetek!”

²² Ők így feleltek: „Kornéliusz százados küldött bennünket, aki igaz, istenfélő, és akiről az egész zsidó nép jó véleménnyel van. Egy szent angyal mondta neki látomásban, hogy hívjon meg téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.” ²³ Péter ekkor behívta és vendégül látta őket.

Másnap Péter útra kelt, és néhány testvér kíséretében elment velük. ²⁴ A következő nap megérkeztek Cézáreába. Közben Kornéliusz összehívta a rokonait, meg a legjobb barátait, és együtt várták Pétert. ²⁵ Amikor Péter belépett a házba, Kornéliusz elébe ment, és a lába elé borult, hogy imádja. ²⁶ Péter azonban felemelte, és azt mondta: „Állj fel, hiszen én is csak ember vagyok!” ²⁷ Azután beszélgetni kezdtek, és beljebb mentek a házba. Amikor Péter meglátta, milyen sokan összegyűltek, ²⁸ ezt mondta: „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit se tartsak „közönségesnek” vagy „tisztátalannnak”. ²⁹ Ezért, amikor elhívtatok, nem ellenkeztem, hanem eljöttem. Most viszont hadd kérdezzem meg: miért hívtatok ide?”

³⁰ Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában, ³¹ és azt mondta: »Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat. ³² Most azért küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide azt a Simont, akit Péternek is hívnak! Ő éppen egy Simon nevű tímármesternél vendégeskedik, aki a tenger partján lakik.« ³³ Ezért azonnal hozzád küldtem az embereimet. Igazán kedves tőled, hogy eljöttél hozzám! Most tehát mindannyian Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk, amit az Úr rádbízott, hogy elmondd.” “

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Acts+10%3A21-33&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

Jézus és testvérei

7 Jézus ezután Galilea tartományában járt. Nem akart Júdeában maradni, mert a vallási vezetők meg akarták ölni. ² Közel volt a Sátoros ünnep, a zsidók ünnepe, ³ ezért testvérei ezt mondták Jézusnak: „Jobb lenne, ha felmennél Júdeába, az ünnepre, hadd lássák a tanítványaid, amit teszel! ⁴ Ha valaki népszerű akar lenni, az ne rejtőzzön el a nyilvánosság elől! Mutasd meg magad az egész világnak, hadd lássa mindenki a csodáidat!” ⁵ Ezt azért mondták a testvérei, mert még ők sem hittek benne.

⁶ Jézus így felelt: „Az én időm még nem jött el, de számotokra minden idő alkalmas. ⁷ Titeket nem gyűlölhetnek az emberek, de engem gyűlölnek, mert rájuk bizonyítom a gonosz tetteiket. ⁸ Ti csak menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel, mert nincs itt az ideje.” ⁹ Ezután Jézus még Galileában maradt, ¹⁰ a testvérei pedig elindultak Jeruzsálembe, az ünnepre.

Valamivel később azonban Jézus is elindult, de titokban, mert nem akarta, hogy felismerjék. ¹¹ A júdeaiak keresték Jézust az ünnepek alatt, és egymást kérdezgették: „Hol lehet az az ember?”

¹² Az ünnepre összegyűlt tömegben sokan Jézusról beszéltek és vitatkoztak, de csak egymás között. Voltak, akik azt mondták róla: „Jó ember.”

Mások meg azt: „Nem, dehogy is jó, hiszen félrevezeti az embereket.” ¹³ De nyíltan senki sem mert róla beszélni, mert féltek a vallási vezetőktől. “

https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+7.1-13&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

---

http://www.hebcal.com/sedrot/emor

 

One of the best Pro-life speeches EVER! Gianna Jessen abortion survivor Full video:

""Most a Szentlélek ajándéka által milliók fognak átlátni a csalás álarcán, és ellenszegülni ennek a gonosz, a szabadkőművesek által irányított csoportnak."

"A zsinagóga hívei közül többen felléptek ellene. A libertínusok, ciréneiek, alexandriaiak és a Kilikiából meg a Kis-Ázsiából jött zsidók vitába szálltak Istvánnal. Ő azonban oly bölcsen beszélt a Szentlélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki.

...

A lelkek érezni fogják a Szentlélek erejét, amely hamarosan elárasztja elméjüket, testüket és lelküket.

Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Isten minden gyermeke felébredjen az igazságra.”

Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/halljatok-meg-hivasomat-es-keszuljetek-szentlelkem-kiaradasara/

VÖ.:
http://magyaridok.hu/velemeny/valosaggal-torteno-szembesules-1626757/

"Kedves barátaim, Isten, az Atya már régen kiválasztott benneteket és tudta, hogy ti az Ő gyermekeivé váltok." (1. Péter 1:2 LB fordítás)

A csüggedés jönni fog, ez mindig így szokott lenni. Talán azért érzed magad elcsüggedve, mert egy kapcsolat miatt szenvedsz, egy halogatott előléptetés miatt, vagy mert az egészséged gyengül.

Amikor csüggedést tapasztalsz, egy dologban nyugalmat találhatsz: Isten családtagnak választott téged. Még melőtt te Istent választottad, és Ő már régen kiválasztott téged.

A Biblia ezt mondja az 1. Péter 1:2-ben: "Kedves barátaim, Isten, az Atya már régen kiválasztott benneteket és tudta, hogy ti az Ő gyermekeivé váltok." (LB fordítás)

Isten nem azért választott téged, mert ezért tettél valamit. Mindez azért van, mert Ő az, Aki. Te nem voltál elég jó, elég okos vagy eléggé lelki számára ahhoz, hogy megmentsen téged. Ő azért mentett meg, mert szeret téged.

És ez jó hír - igazán jó hír! Ez az a jó hír, amire az egész életedet fel kellene építened.

Mert te semmit sem tettél azért, hogy helyet kapj Isten családjában, és semmit sem tehetsz azért, hogy elveszítsd. Az 1. Péter 1:3 azt mondja: "Az Ő határtalan kegyelme által nekünk adja az újjászületés kiváltságát azért, hogy most már Isten saját családjának tagjai legyünk."

Az Isten asztalánál lévő helyed az Ő kegyelmén alapszik, nem a te teljesítményeden. Nem érdemelted meg az első alkalommal és nem érdemled meg most sem. A Világegyetem Alkotója ezt mondja: " Azt akarom, hogy a családom része legyél."

Beszéljétek meg:

* Az a tudat, hogy biztos helyed van Isten családjában, hogyan kellene, hogy megváltoztassa a hozzáállásodat és a nézőpontodat az életre vonatkozóan?
* Mit kell tenned ma azért, hogy megpihenj Isten szeretetének és elfogadásának biztonságában?

András-misszió

„András… mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást… és odavitte Jézushoz.” (János 1:40-42 NKJV)

Szolgálatának kezdetén Billy Graham mozgósítani akarta a keresztyéneket, hogy hívják el a még nem hívő rokonaikat és barátaikat az evangelizációs alkalmakra. Munkacsoportja kitalálta az „András-missziót”, egy egyszerű tervet, melyben a gyülekezeti tagok összeírják a még nem hívő barátaik nevét, elkezdenek értük imádkozni, majd elhívják őket egy Billy-Graham prédikációra, hogy halhassák az evangéliumot. Miért éppen „András-missziónak” nevezték? Mert valahányszor János evangéliumában Andrásról olvasunk, mindig valakit vitt Krisztushoz. Először a bátyját, Pétert. Aztán a hatodik fejezetben egy fiatal fiút, akinek öt kenyere és két hala volt. A tizenkettedik fejezetben pedig görögök egy csoportját vezette Jézushoz. Ezt te is megteheted. Évekkel ezelőtt egy friss hívő, a huszonnégy éves Albert McMakin kisteherautójával összeszedte a barátait, és minden este elvitte őket a helyi evangelizációs alkalomra. Nos, valószínűleg még sohasem hallottál MaMakinról, de egyik utasának a neve talán ismerős lesz. Ez a fiatalember azon a héten adta át az életét Krisztusnak, Billy Grahamnak hívták. András Krisztushoz vitte a testvérét, Pétert, Péter pedig tömegeket vezetett Krisztushoz. Sohasem tudhatod! Azt az embert, akinek ma bizonyságot teszel a hitedről, vagy akit jövő vasárnap elhívsz a gyülekezetbe, Isten talán olyan dolgokra fogja használni, amiről nem is álmodtál! Ha te megteszed, mi rajtad áll, Isten megteszi a többit!

Az Urat keresd, ne dolgokat!

Néha előfordul, hogy az ajtó csak akkor nyílik meg, amikor megérted, hogy miért is volt zárva. Gondolkodj el Anna történetén! Ő egy fiút szeretett volna, Isten pedig egy prófétát. Amikor az asszony így imádkozott: „…ha fiút adsz nekem, akkor visszaadom neked egész életére…” (1Sámuel 1:11 NCV), Isten nem csupán Sámuelt adta neki, hanem még hat további gyermeket is (1Sámuel 2:5). Ha aratásért imádkozol, Isten arra fog kérni, hogy vesd el a magot. Ez a mag talán olyasvalami, amit szeretsz, és amihez ragaszkodni akarsz, de ne tedd – inkább add át Istennek! Anna megértette, hogy nem elégedhet meg kevesebbel, mint Isten akaratával. Elkánának két felesége volt, de Annát jobban szerette, és minden tulajdonából dupla részt adott neki (ld. 1Sámuel 1:5 Károli). Ám, ha nem azt teszed, amiről tudod, hogy valójában Isten erre hívott el, akkor az emberi szeretet és anyagi dolgok nem fognak kielégíteni. Nem csak a szószékeken lévő emberek „felszenteltek”. Annát Isten anyaságra szentelte. Te talán titkárnőnek vagy szentelve, kertésznek, vagy tanárnak. Fedezd fel, mire hívott el Isten, és tedd azt! Végül Anna kétségbeesése elvezette őt rendeltetéséhez: „…az Úr bezárta a méhét”. Miért? Hogy felhívja Anna figyelmét, hogy közelebb vonja magához. A nehéz idők arra jók, hogy újra megvizsgáljuk életünket, és elkezdjük keresni Istent, mint addig még soha. Ekkor a hangsúly megváltozik. „Uram, én ezt akarom” helyett: „Uram, te mit akarsz?” Ekkor adja Isten áldását, „…mert ő… megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6).

És így tovább!

 

Ma bátoríts valakit!

„Erősítsd és bátorítsd őt!” 5Mózes 3:28

A biztatás csodákat tehet. A Mutasd meg, ki vagy című filmben Jaime Escalante, középiskolai tanár osztályában két fiú is van, akit Johnnynak hívnak. Az egyik egy boldog gyerek, aki nagyon jó tanuló; a másik viszont folyton valami zűrbe keveredik. A tanév első szülői értekezletén egy anya odamegy Jaime-hez és megkérdezi: „Az én Johnnym hogy boldogul?” Jaime véletlenül azt feltételezi, hogy ez a jó tanuló édesanyja, ezért így válaszol: „El sem mondhatom, mennyire kedvelem. Örülök neki, hogy az osztályomba jár.” Másnap a „problémás Johnny” odament Jaime-hez, és ezt mondta: „Anyám elmondta, mit mondott rólam tegnap este. Még sohasem hallottam, hogy egy tanár engem akart volna az osztályába.” Az eredmény? A fiú aznap elvégezte a rábízott feladatot, másnap pedig kész házi feladattal jött iskolába. Néhány hét múlva ő lett Jaime egyik legszorgalmasabb diákja – és az egyik legjobb barátja. Az élete teljesen megváltozott, csak mert véletlenül eljutott hozzá egy biztató szó.

Így működik ez: ha a másik emberben a jót keresed, és megdicséred érte, azzal adsz neki valamit, amihez felnőhet. Másként fogalmazva: ösztönözheted arra, hogy jobbá legyen, mint amilyen most. Isten utolsó parancsa Mózeshez az volt, hogy bátorítsa és erősítse Józsuét, „mert ő fog átkelni e nép élén, és ő osztja majd fel az országot, amelyet látsz” (5Mózes 3:28).

Íme, két nagyszerű dolog a biztatással kapcsolatban: egyrészt nem kell gazdagnak, vonzónak, kiemelkedő személyiségnek vagy zseniálisnak lenned ahhoz, hogy valakit biztatni tudj, másrészt a biztatást mindig értékelik azok, akik kapják. Tehát ma bátoríts valakit!

Meg tudsz változni

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben.” (Efezus 4:22–23)

A mentalitásunk olyan megszokott gondolkodásminta, ami automatikusan egy bizonyos módon működik. Ez azt jelenti, hogy boldogtalanságra állítod be magad, ha ugyanazokra az emberekre és körülményekre mindig ugyanolyan módon reagálsz, de közben más eredményt vársz. Talán azt mondod: „Azt hittem ennyi év után megváltozik… Bármennyire is próbálkozom, a családom egyszerűen nem értékel… Hogy lehet, hogy csak én teszek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kapcsolatban maradjunk?” Könnyű másokat hibáztatni a problémáinkért: „Látod, mit csinál? Látod, milyen sokáig vártam! Miért nem hív már?” Azt hisszük, az a megoldás, ha elérjük, hogy a másik ember azt tegye, amit mi akarunk, de ez a gondolkodásmód ellenünk dolgozik, mert a másik személynek adja át az irányítást. A boldogságodat nem más emberek határozzák meg, bármennyire is meggyőzted erről magad. Egy tapasztalt lelkigondozó írja: „Ha nem akarod újra ugyanazokat az eredményeket… próbálj másik gombot megnyomni. Vizsgáld meg a kapcsolatotokat! Van olyan helyzet, ami minden erőfeszítésed ellenére csak romlik? Arra vársz, hogy valami megváltozzon ahelyett, hogy te tennél valamit másként? Hagyj fel azzal, hogy mindig ugyanazt a gombot nyomod, és kérj Istentől tisztánlátást, hogy őszintén meg tudd ítélni a helyzetet, hogy bölcsen és felelősségteljesen tudj cselekedni.” Nem vagy a körülmények áldozata, nem kell csapdába ragadva élned, vagy folyton ugyanazokat a köröket rónod. Pál azt mondja: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert… újuljatok meg lelketekben és elmétekben.” A mai ige számodra ez: meg tudsz változni!

Reális elvárásaid legyenek!

„…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (János 2:25)

Íme három terület, ahol meg kell tanulnod, hogy reális elvárásaid legyenek: 1) Saját magaddal szemben. Általában rosszul érezzük magunkat attól, ha valamiben gyengén teljesítünk. Ez egy véget nem érő körbe taszít minket, ahol számunkra elérhetetlen dolgokat próbálunk elérni, azt remélve, hogy ezzel bizonyítani tudunk valamit, amit pedig nem is kell bizonyítanunk. Azt hiszed, hogy képesnek kell lenned arra, amire mások képesek, pedig ha te nem ugyanazokat az ajándékokat kaptad, akkor abban nem lehetsz kiváló. Semmit nem kel bizonyítanod! Csak engedelmeskedj Istennek, és hagyd, hogy ő törődjön a hírneveddel! Mindig csalódott leszel, amíg valami olyanban akarsz kitűnni, amire nem kaptál elhívást és tehetséget. 2) Reális elvárásaid legyenek kapcsolataid terén! Ha úgy gondolod, hogy te vagy a felelős mások boldogságáért, vagy ők a tiédért az állandó frusztrációhoz vezet. Abraham Lincoln azt mondta: „A legtöbb ember épp annyira boldog, amennyire az akar lenni”. Ha az embereknek nincs megfelelő életszemléletük. akkor sem te, sem százannyi más ember sem tudja boldoggá tenni őket. 3) Legyenek reális elvárásaid abban, hogy mit vársz az élettől! Jézus azt mondta: „… A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33 NKJV). Amíg ezen a világon élünk, lesznek problémáink. Senki sem kap felmentést. De ne aggódj, az Úr mindent irányítása alatt tart. Csak tanulj meg reális maradni! Mindig meg kell majd birkóznod kellemetlen helyzetekkel, makacs problémákkal vagy nehéz természetű emberekkel. De a te hozzáállásod (nem az övék!) határozza meg, hogy élvezni tudod-e az életet.

“Drága szeretett leányom, az Én Hatalmam soha nem fog meggyengülni; mint egy fény, halványabb lesz a sűrű köd közepette, de mindig látható lesz, még ha olyan gyenge lesz is, akár egy halvány pislákoló fény.

 

Amikor a világ újra megváltozik, mivel a gonosz szellem a megosztottságra megosztottságot hoz, akkor egyedül csak Isten Fénye lesz az, ami fenntart majd benneteket. Jelenlétemet érezni fogják azok, akik Hozzám folyamodnak segítségért, mert Én sohasem foglak elhagyni benneteket, különösen akkor nem, amikor úgy érzitek, hogy minden reménytelen. Semmi más, csakis az Igazság fog segíteni nektek helyt állnotok, amikor a szeretet hiánya – a mai világban nyilvánvaló módon – egyre csak növekszik, amint az emberek szíve kővé változik.

Az Igazságot a Szent Biblia tartalmazza. Ez az a táplálék, amely éltetni tudja az embert úgy most, mint a jövőben. Rövidesen lehetetlen lesz akár csak egy Bibliát is vásárolni, mivel sok nemzet ragaszkodni fog az új törvényekhez – különösen Európában -, mely törvények minden olyan könyvet be fognak tiltani, amelyek Isten Szavát terjesztik.

A levél most íródik, hogy hívja mindazokat, akik a Katolikus Egyház szolgálatában állnak. Hamarosan minden felszentelt szolgám tájékoztatva lesz a változásokról, amelyekről azt fogják mondani, hogy az Egyház javát szolgálják.

Az új szabályok, amelyek a Szentmise alatt mondott imák módosításaiban lesznek észlelhetők, ártalmatlannak fognak tűnni. Sokan nem veszik észre ennek a jelentőségét, de ez a Szent Eukarisztiához és a benne lévő Jelenlétemhez kapcsolódik. A „megemlékezés” szót fogják használni, és hamarosan minden templomot megfosztanak kincseitől. A kincsek elvétele, beleértve az arany Tabernákulumokat is – melyeket fából és kőből készítettel cserélnek fel – egyike lesz azoknak a jeleknek, melyeket összegyűjtenek az Új Világvallás számára.

A templomokat a falaikon belül fogják megváltoztatni, és ez magába foglalja majd az oltárok megszentségtelenítését is. A Szentségtartók – a Szent Eukarisztia tartója – kezdenek eltűnni, és a Szentségkitétel napjai véget érnek.

Vessétek csak meg most Szent Szavamat, és majd könnyeket fogtok sírni, amikor ezek a cselekedetek fel fognak tárulni előtettek! Hamarosan – nem sokkal később – a felszentelt szolgáim által viselt öltözékeket meg fogják változtatni, és a Kereszt egy új formája kerül majd bevezetésre. Az új rémtett nem egy egyszerű kereszten alapszik. Ehelyett, diszkréten, a fenevad fejét fogja ábrázolni.

Azt kérem tőletek, hogy most gyűjtsétek össze Szent Keresztjeimet és tartsátok azokat otthonaitokban, Szenteltvízzel együtt. Arra sürgetlek benneteket, hogy ragaszkodjatok az Igazsághoz, amelyről beszéltem nektek. Aztán azt akarom, hogy teljesen bízzatok meg Bennem. Sohase higgyétek, hogy elhagylak titeket, kiszolgáltatván benneteket a gonosznak. Én továbbra is mindenkor közel maradok hozzátok. Különleges áldást árasztok szeretett, hűséges szolgáim fejére, hogy Szentséges Szívemmel egybefonva tartsam őket.

Tartsátok szíveteket közel Hozzám és egymáshoz is. Vigasztaljátok és erősítsétek egymást, mert nektek az előttetek álló idők előtt és alatt sokkal jobban kell szeretnetek egymást, mint valaha. Én vagyok a ti családotok. Ti az Enyéim vagytok. Mi egyesülve maradunk egészen addig a pillanatig, amikor a harsonák megszólalnak, és a bejelentés megtörténik, hogy Második Eljövetelemben végül kinyilatkoztathatom Magam. Akkor érezni fogjátok az örömet és a békét, amelyet megígértem nektek. Aztán minden szenvedés véget ér.

Jézusotok”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/a-kereszt-egy-uj-formaja-kerul-majd-bevezetesre/
http://igazsag-konyve7.webnode.hu

“ Én be fogom bizonyítani Isteni Jelenlétemet a világnak.

Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, mert csak Isten és az Isteni kinyilatkoztatások Ajándékai hozhatnak számotokra szeretetet, békét, örömet és megtérést, melyek ezen Üzenetek által végigsöpörnek a világon. “

“… ³¹ Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában Jézus tanítványainak egész közössége mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket, ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk. …”https://www.biblegateway.com/passage/?search=Acts+9%3A20-31&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

 

——

Római katolikus:
“ 2018-04-30

 

húsvét 5. hét hétfő

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Pál és Barnabás buzdítja a pogányokat, hogy térjenek az igaz Istenhez.
Pál és Barnabás Ikónium városában eredményesen hirdették az Úr igéjét. Emiatt a pogányok és a zsidók – vezetőikkel együtt – arra készültek, hogy bántalmazzák, sőt megkövezzék őket. Ők azonban megtudták ezt, és elmenekültek Likaónia-tartomány városaiba: Lisztrába és Derbébe, és ezek környékére. Ott hirdették az evangéliumot.
Lisztrában élt akkor egy férfi, aki nem tudott a lábára állni. Béna volt ugyanis a születésétől fogva, és még soha egy lépést sem tett. Ő is hallgatta Pál beszédét, aki reátekintve látta rajta: elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon. Hangosan rákiáltott tehát: „Állj egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és járni kezdett.
Amikor a tömeg látta, hogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven felkiáltott: „Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!”
Barnabást Jupiternek gondolták, Pált pedig – minthogy ő vitte a szót – Merkúrnak. Sőt a város előtt álló Jupiter-templom papja áldozati állatokat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a néppel együtt áldozatot akart bemutatni.
Amint Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohantak. „Emberek, mit csináltok?” – kiáltották. „Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet meg a tengert alkotta és mindazt, ami bennük van. Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék. Bár létezése akkor sem maradt bizonyíték nélkül, hiszen jót tett veletek: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, és bőven adott nektek eledelt, a szívetekbe pedig örömet.”
Így beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 14,5-18

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Ne nekünk add, Urunk, a dicsőséget, * hanem a te nevednek. 1. vers.
Vagy: Alleluja. 1. szám.
Előénekes: Ne nekünk add, Urunk, a dicsőséget, hanem a te nevednek,* mert irgalmas vagy és igazságos.
Miért mondják rólunk a pogány nemzetek? * „Hol van hát az ő Istenük?”
Hívek: Ne nekünk add, Urunk, a dicsőséget, * hanem a te nevednek.
Vagy: Alleluja.
E: A mi Istenünk a mennyben lakik, * amit csak akar, mindent végbevitt,
de az ő bálványaik csak arany és ezüst, * emberi kéz alkotása.
H: Ne nekünk add, Urunk, a dicsőséget, * hanem a te nevednek.
Vagy: Alleluja.
E: Az Úr megáldott titeket, * ő a mennynek és a földnek alkotója.
A magas ég az Úr birodalma, * de a földet átadta az embereknek.
H: Ne nekünk add, Urunk, a dicsőséget, * hanem a te nevednek.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 113b,1-2.3-4.15-16

ALLELUJA
A Szentlélek mindenre megtanít titeket, * eszetekbe juttat mindent, amit mondtam néktek. Jn 14,26 – 1 D². tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
A vigasztaló Szentlélek, akit az Atya küld, mindenre megtanítja az apostolokat.
Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz:
„Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.”
Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.
Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 14,21-26″

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-04-30

“

 

1 Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének.

Hit, próbatétel és bölcsesség

² Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek, ³ hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket. ⁴ Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.

⁵ Ha valakinek bölcsességre van szüksége, egyszerűen csak kérje Istentől, és meg fogja kapni! Hiszen Isten mindenkinek örömmel, nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad. ⁶ Viszont aki kér tőle valamit, az bizalommal kérjen, ne kételkedve! Aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket a szél ide-oda dobál. ⁷ Az ilyen ember ne is remélje, hogy megkapja, amit az Úrtól kér, ⁸ mert, aki kételkedik, annak a lelke kétfelé sántikál, nem képes dönteni, mindenben állhatatlan és megbízhatatlan.

Szegények és gazdagok

⁹ A szegény sorsú testvér azzal a szellemi gazdagsággal dicsekedjen, amelyet Istentől kapott. ¹⁰ A gazdag testvér viszont a megalázottságával dicsekedhet, hiszen lehet bármilyen gazdag, ő is úgy múlik el, mint a mezőn a virágok. ¹¹ Mert felkel a nap, és a forró szél kiszárítja a növényeket, lehullnak a virágok, és szépségük elmúlik. Ugyanígy múlik el a gazdag ember is. Egyik nap még üzleti terveket készít, a másik nap már halott.

Kísértés és kívánság

¹² Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt. ¹³ Amikor kísértések érnek valakit, ne mondja, hogy Isten akarja őt rávenni valami gonoszságra! Mert Istent a gonoszság nem kísértheti meg, ő maga pedig senkit sem akar gonoszságra biztatni. ¹⁴ Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja rossz irányba. ¹⁵ Ha ezek a gonosz vágyak meggyökereznek benne, akkor abból bűnös tettek származnak. Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálba vezet.

¹⁶ Szeretett testvéreim, ne hagyjátok magatokat becsapni! ¹⁷ Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik — nem úgy, mint az égitestek fénye. ¹⁸ Isten azt akarta, hogy a gyermekei legyünk. Ezért „újjászült” bennünket az igazság üzenete által, hogy új életünk legyen, és olyanok legyünk az új teremtésben, mint az első gyümölcsök a kertben.

Engedelmesség

¹⁹ Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: mindenki készségesen hallgassa meg a másikat, és jól gondolja meg, mit beszél, s emellett ne legyen hirtelen haragú, ²⁰ mert az ember haragjából származó tettek nem szolgálják Isten céljait. ²¹ Ezért takarítsatok ki magatokból minden gonoszságot és aljas szándékot! Szelíden és alázattal fogadjátok szívetekbe Isten beszédét és tanítását, amely meg tudja menteni a lelketeket!

²² Amit Isten mond, azt tegyétek is meg, ne csak hallgassátok! Ha csak hallgatjátok, de nem teszitek meg, becsapjátok magatokat. ²³ Van, aki csak hallgatja Isten tanítását, de nem engedelmeskedik annak. Az ilyen ember úgy jár, mint aki megnézi arcát a tükörben, ²⁴ azután elmegy, és azonnal el is felejti, amit látott.

²⁵ Aki viszont megnézte magát a szabadság tökéletes törvényében, és kitart a megismert igazság mellett — vagyis nem felejti el, hanem tettekre váltja amit látott, hallott és tanult — az mindenben áldott és boldog lesz!

Isten igazi tisztelete

²⁶ Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fegyelmezi meg a nyelvét, akkor csak magát csapja be. Az ilyen vallásosság semmit sem ér! ²⁷ Ellenben az Atya-Isten azt tekinti igazán istenfélőnek, aki gondot visel az árvákról és özvegyekről, és tisztán tartja magát a világ gonosz befolyásától.

Egyformán bánjatok szegénnyel és gazdaggal!

2 Testvéreim, ti hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban. Ezért hát ne legyetek személyválogatók! ² Képzeljétek el, hogy bejön a gyülekezetbe egy jól öltözött, aranygyűrűs férfi, és bejön egy szegény is, piszkos ruhában. ³ Ha a jól öltözött emberhez különleges figyelemmel fordultok, és azt mondjátok neki: „Ülj le erre a kényelmes helyre!” A szegénynek meg azt mondjátok: „Te csak állj meg ott!”, vagy: „Ülj le ide, a lábam elé!” ⁴ — akkor különbséget tesztek közöttük, és helytelen indulatok alapján, rosszul ítéltek.

⁵ Figyeljetek, kedves testvéreim! Isten kiválasztotta azokat, akiket a világ szegényeknek tart, hogy a hitük által gazdagok legyenek. Kiválasztotta őket, hogy övék legyen a Királyság, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. ⁶ Ti pedig ilyen megalázó módon bántok a szegényekkel?! Pedig a gazdagok azok, akik mindig uralkodni akarnak rajtatok. Ők visznek benneteket a bíróság elé, ⁷ és ők azok, akik gonosz dolgokat mondanak Jézus szép nevéről, amelyről titeket is elneveztek.

⁸ Ez a királyi törvény az Írásokban található: „Úgy szeresd a másik embert is, mint saját magadat!”^[a] Ha ennek a parancsnak engedelmeskedtek, jól teszitek! ⁹ Ha viszont az egyik embert fontosabbnak tartjátok a másiknál, akkor bűnt követtek el, és Isten Törvénye ellen vétkeztek. ¹⁰ Hiszen, ha valaki csak egy dologban bűnös, de máskülönben az összes többi parancsot megtartja, mégis az egész Törvény ellen vét. ¹¹ Isten azt mondta: „Ne csald meg a házastársadat!”^[b] és „Ne gyilkolj!”^[c] Márpedig ha nem csalod meg a házastársadat, de gyilkolsz, akkor is az egész Törvény ellen vétkezel.

¹² Titeket a szabadság törvénye alapján fognak megítélni. Erre mindig emlékezzetek, ha mondtok, vagy tesztek valamit! ¹³ Mert az ítélet irgalmatlan azzal szemben, aki nem irgalommal bánik másokkal. Az irgalom azonban erősebb, mint az ítélet, és felülírja azt. “

https://www.biblegateway.com/passage/?search=James+1-2&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

”

Szeretsz-e engem?

¹⁵ Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e, mint ők?”

Péter így felelt: „Igen, Uram, tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”

Jézus erre azt mondta neki: „Viselj gondot a bárányaimra!”

¹⁶ Azután újra megkérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?”

Péter ismét ezt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”

Jézus azt mondta: „Viseld gondját a juhaimnak!”

¹⁷ Ezután harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, a barátom vagy?”

Péter erre elszomorodott, hogy Jézus harmadszorra is megkérdezte tőle: „A barátom vagy?” Így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz. Tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”

Jézus azt mondta neki: „Viselj gondot a juhaimra!^{[a] 18} Igazán mondom neked, amíg fiatal voltál, felkötötted az övedet, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kinyújtod a kezed, és akkor majd más köti fel az övedet, és oda visz, ahová nem akarsz menni.” ¹⁹ Ezzel adta tudtára, hogyan fog meghalni, és a halálával hogyan szerez dicsőséget Istennek. Ezután hozzátette: „Kövess egem!”

²⁰ Ekkor Péter hátrafordult, és látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus szeret, utánuk jön. Ő volt az, aki a vacsora közben Jézushoz közel hajolt, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az, aki elárul téged?” ²¹ Mikor Péter látta ezt a tanítványt, megkérdezte Jézustól: „Uram, hát vele mi lesz?”

²² Jézus ezt felelte: „Ha azt akarom, hogy életben maradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá? Te csak kövess engem!”

²³ Így terjedt el a testvérek között az a hír, hogy ez a tanítvány nem fog meghalni. Pedig Jézus nem ezt mondta, hanem azt: „Ha azt akarom, hogy életben maradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá?” ²⁴ Ez a tanítvány az, aki mindezekről a dolgokról tanúskodik. Ő az, aki ezeket leírta, és tudjuk, hogy amit mond és ír, az igaz.

²⁵ Jézus még sok más dolgot is tett. Ha ezeket mind részletesen leírnák, azt hiszem, az egész világ sem lenne elég, hogy befogadja azokat a könyveket.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+21.15-25&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

 

Heródes király üldözi a jeruzsálemi közösséget

12 Ebben az időben Heródes király üldözni kezdte a gyülekezet egyes tagjait. ² Megparancsolta, hogy Jakab apostolt, János testvérét, végezzék ki. ³ Miután látta, hogy a júdeaiak örülnek Jakab halálának, megparancsolta, hogy Péter apostolt is fogják el. Mindez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt. ⁴ Heródes tehát elfogatta Pétert, börtönbe záratta, és tizenhat katonát rendelt az őrzésére. Az volt a terve, hogy majd a páska ünnepe után állítja a nép elé, és akkor ítélkezik felette. ⁵ Mialatt Péter a börtönben raboskodott, a gyülekezet állandóan imádkozott érte.

Pétert az angyal kiszabadítja a börtönből

⁶ A kitűzött tárgyalás előtti éjszakán Péter — két lánccal megkötözve — két katona között aludt a börtönben. A börtön kapui előtt is katonák őrködtek. ⁷ Hirtelen világosság fénylett a börtönben. Megjelent az Úr egyik angyala, oldalba lökte Pétert, és felébresztette: „Kelj fel gyorsan!” Ekkor a láncok leestek Péter kezéről. ⁸ „Öltözz fel, és vedd fel a sarudat is! Vedd magadra a köpenyed, és gyere utánam!” — mondta az angyal. ⁹ Péter felöltözött, és követte az angyalt, de nem fogta fel, hogy amit az angyal tesz, az valóságos. Azt hitte, hogy látomást lát. ¹⁰ Elmentek az első, majd a második őrség mellett, s a vaskapuhoz érkeztek, amely a városba vezetett. Ekkor a kapu magától kinyílt előttük, és az utcára jutottak. Egy darabig együtt mentek, majd az angyal hirtelen eltűnt.

¹¹ Péter csak ekkor tért magához, és ezt mondta: „Most látom csak, hogy az Úr elküldte angyalát, és megszabadított Heródes hatalmából, a júdeaiak szándékától.” “

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Acts+12%3A1-11&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

⁸ A nép szentnek tekintse a papot, mert ő mutatja be Istennek a szent kenyereket. Én, az Örökkévaló, szent vagyok. Én vagyok, aki megszentel. Ezért a papot is tekintsétek szenteknek. “

“¹⁵ Cádók leszármazottjai, a lévita papok azonban hűségesek maradtak hozzám: ellátták a Templomban a papi szolgálatot akkor is, amikor egész Izráel elfordult tőlem. Ezért ők közel jöhetnek hozzám, hogy papi szolgálatot végezzenek előttem, és bemutassák az áldozatokat: az állatok kövér részeit és a vért. ¹⁶ Ők lépjenek be a Templom épületébe, ők járulhatnak asztalomhoz, hogy szolgáljanak nekem. Ők nekem szolgáljanak! …”

…

Szent félelemmel éljetek földi zarándoklástok idején, ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítélkezik kinek-kinek tettei szerint.”

Isten arra használja tálentumainkat, hogy tesztelje önzetlenségünket.

"Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek."(Gal.4,18)

Isten szenvedélyes Isten. Ő szenvedélyesen szeret dolgokat, és szenvedélyesen utál más dolgokat. Ahogy egyre közelebb kerülsz hozzá, ő neked is ad majd ebből a szenvedélyből egy olyan dolog iránt, ami számára fontos, hogy te ezáltal az ő szószólója lehess a világban.

Ez lehet egy probléma iránt való elkötelezett szenvedély, egy célért, egy elvért vagy akár emberekért. Bármi legyen is az, te késztetést fogsz érezni az iránt, hogy felszólalj azért a dologért és hogy cselekedd azt, ami tőled telik, hogy változtass rajta.

Nem tudsz nem beszélni arról, ami a leginkább foglalkoztat. Jézus azt mondta: "Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj."(Mt.12,34)

Itt van erre két példa:

* Dávid, aki azt mondta: "A házad iránti féltő szeretet emészt" (Zsolt. 69,10)



* Jeremiás, aki pedig ezt mondta: "Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. " (Jer. 20,9)


Van úgy, hogy Isten egyes embereknek isteni szenvedélyt ad, hogy egy ügyért harcoljanak. Ez gyakran lehet egy olyan probléma, amit maguk is megtapasztaltak, mint például a bántalmazás, függőség, terméketlenség, depresszió, egy betegség vagy más egyéb nehézség.

Néha az Úr elkötelezettséget ad embereknek, hogy felszólaljanak másokért, olyanokért, akik nem tudnak felszólalni magukért: a meg nem született gyermekek, az üldözöttek, a szegények, a bebörtönözöttek, akikkel rosszul bánnak, a hátrányos helyzetűek és azok, akiktől megtagadták az igazságot. A Biblia sok helyen felszólít minket arra, hogy védjük a védteleneket.

Isten az elkötelezett embereket arra használja, hogy az ő Királysága dicsőségét szolgálják. Ő adhat neked elhívást az iránt, hogy új gyülekezetet alapíts, hogy megerősíts családokat, hogy Bibliafordításokat támogass, hogy keresztény vezetőket képezz, vagy akár az iránt, hogy bizonyos csoportokhoz eljuttasd az evangéliumot: az üzletemberekhez, a tinédzserekhez, a külföldi cserediákokhoz, a fiatal anyákhoz vagy egy bizonyos hobbit vagy sportot űzőkhöz.

Ha kéred Istent, akkor ő indíttatást adhat a szívedbe, hogy egy olyan országba menj el, vagy egy olyan etnikai csoporthoz, amelynek nagy szüksége van egy erős keresztény bizonyságtevőre.

Isten különböző szenvedélyeket ad nekünk az Ő ügyei iránt, hogy minden, amit ő szeretne hogy a földön megvalósuljon, az meg is fog valósulni. Ne várd el, hogy valaki más legyen elhivatott arra, ami a te elhívásod. Inkább legyünk figyelmesek, és értékeljük egymás szolgálatát, mivel senki sem tudhatja egyből, hogy mi is az. Soha ne értékeljük alul a másik elhívását.
A Biblia azt írja, hogy : "Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek." (Gal.4,18)

Beszéljetek róla


* Neked mi iránt adott Isten ilyen szenvedélyt?
* Jelenleg mit teszel azért, hogy eleget tegyél ennek az elhívásnak?
* Hiszed, hogy, Isten azt akarja, hogy valamit jobban vagy másképp tégy azért, hogy véghezvidd az ő céljait?
* Hogyan tudod segíteni a barátaidat és a családodat az ő elhívásukban?





"Egész valómat te alkottad. Már édesanyám méhében megformáltál. Magasztallak, mert elképesztő és csodálatos módon teremtettél meg. Amit tettél csodálatos. Jól tudom ezt." (Zsoltárok 139 13-14, szabad fordítás)


Isten elképesztő és csodálatos módon teremtett meg téged. Zsoltárok 139:13-14 így írja: "Egész valómat te alkottad. Már édesanyám méhében megformáltál. Magasztallak, mert elképesztő és csodálatos módon teremtettél meg. Amit tettél csodálatos. Jól tudom ezt." (szabad fordítás)

Isten egy művészeti alkotásnak lát téged. Nem kritikusan, hanem mélységes szeretettel tekint rád. A testünk az ő mestermunkája.

Ezt tudva mi a legjobb hozzáállás a testedhez? Ne utasítsd és ne hanyagold el.

A testedet gondozni egy lelki gyakorlat. Isten alkotta a tested, Jézus meghalt érte, a Szentlélek lakik benne, a tested kapcsolatban áll Krisztussal, és egy nap majd feltámad. Egy nap Isten számon kéri majd rajtad, hogyan bántál a testeddel.

De ebben nem hagy egyedül. Az Erős Dániellé válásod útjának minden lépésében veled van.

Beszéljetek róla

* Isten adta a tested, ami ahhoz kell, hogy azzal itt a földön betöltsd a küldetésed. Hogyan változtatja meg ez a testedhez való viszonyodat?

* Amikor visszautasítod a tested, akkor lényegében ezt mondod: "Istenem, hibáztál." Milyen jobb módon tudnál Istennel beszélni a testedről?

* Melyek azok az erősségek, amelyeket Isten neked adott? Hogyan használhatnád fel ezeket Isten dicsőségére?








„Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal.
Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat...
Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.”

(Jeremiás siralmai 3:4-6,8)

Mindnyájan átmegyünk olyan időszakokon, amikor úgy látszik, hogy az életünk darabjaira hullik. Elveszítjük az állásunkat. Szakításon megyünk át. Valaki meghal, akit ismertünk. Az egészségünk rosszra fordul.
Az ilyen időkben azt gondoljuk, Isten elhagyott bennünket. De ez nem igaz.

Jeremiás próféta is ugyanebben a csónakban evezett, amikor a Jeremiás Siralmai-t írta. Hazájában, Júdában éppen gazdasági válság volt, és ellenséges támadásoknak is ki voltak szolgáltatva. Szemtanúja volt a népe elleni szörnyűséges és embertelen cselekedeteknek. Az embereknek nem volt munkájuk és az éhhalál fenyegette őket.

Mit tett ekkor Jeremiás?
Először is elmondta Istennek, hogyan is érez. A Jeremiás Siralmai 3-ban Jeremiás azt mondja: Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. … Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.

Meglep téged, hogy ezek a szavak állnak a Bibliában?
Jeremiás úgy érezte, hogy Isten megfeledkezett róla. De Jeremiás nem hagyta figyelmen kívül, amit érzett. Nem szépítette a helyzetet. Elmondta Istennek, ami a szívén volt. Egyébként Jeremiás öt fejezeten keresztül taglalja Istennek, hogy mit gondol az adott szituációról. Azt mondta Istennek: „Itt valami nagyon nincs rendben!”

Miért hagyta benne Isten ezeket a szakaszokat a Bibliában?
Mert azt akarja, hogy tudd, hogy Ő képes kezelni a haragodat, a lázadásodat és a bánatodat is. Jeremiás egy egész könyvet fordít arra, hogy kiengedje a gőzt. Ha Isten elég hatalmas volt arra, hogy Jeremiás fájdalmát kezelje, akkor elég hatalmas arra is, hogy a tiéddel is ugyanezt tegye.

Amikor elfojtod az érzéseidet, csak kárt teszel magadban. Még a gyomrod is megfájdulhat emiatt. Add át inkább a terheket Istennek.

Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, néha hisztiztek, de ettől én még ugyanúgy szeretettem őket. Ettől még nem gondoltam úgy, hogy a korábbi döntésem esetleg nem volt helyes. Nem éreztem kevésbé magam az apjuknak. Ezek a dühkitörések inkább arra emlékeztettek, hogy a gyermekeim még éretlenek. Nem tudják azt, amit én már tudok.

Isten sem szeret kevésbé téged, amikor hisztizel. Bár nem tartozik nekünk magyarázattal, sosem tart attól, amit mondani fogunk neki. Tehát mond el neki! Ez lesz a gyógyulásod kezdete.


Beszéljünk róla:

* Mik azok a dolgok az életedben, amiről féltél eddig beszélni Istennek?
* Miért nehéz őszintének lenni Istennel a küzdelmeinkkel kapcsolatban?
* Próbálj meg "levelet írni" Istennek a harcaidról. Miben segíthet, ha papírra veted ezeket? Mi az, amit könnyebb leírni, mint elmondani Istennek?








Jézus megmentett bennünket … azzal, hogy önmagát adta áldozatul a mi bűneinkért. Isten akarata az, hogy mi mindannyian felismerjük ezt a szabadítást! (Gal.1.4 MSG alapján)



Dávid egyike volt Izráel legnagyszerűbb királyainak – erőteljes uralkodó volt, okos és gazdag. Bármit megtehetett, amit csak akart, mégis felismerte, hogy nem képes üdvözíteni magát. Egyedül egyvalaki mentheti őt meg:

Csendesen állok az Úr színe előtt, várakozom a te megmentésedre. Segítségem egyedül csak tőled jön (Zsolt.62:1 LB alapján)

Ki van zárva, hogy a mennybe vezető utat mi készítsük el, vagy megvegyük azt, vagy akárcsak kiérdemeljük. Ha az üdvösségre gondolunk, ráébredünk, hogy képtelenek vagyunk megmenteni magunkat. A kormány sem tud megmenteni minket. A népszerűségünk sem üdvözíthet minket. A sikereink sem tudnak megváltani bennünket.

Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, (Zsolt.49:8-9; MBT)


Ha nem lett volna szükséged Megváltóra, Isten nem küldte volna el Őt érted. Ő azonban tudta, hogy a szellemi állapotod sokkal inkább megromlott, mint azt gondoltad volna, ezért küldte el Jézust a te megmentésedre.

Ki van zárva, hogy bejuss egy tökéletes Mennyországba a saját erődből. Lehetetlen, hogy kifizesd a saját megváltásodat. Az ár messze meghaladja a teljesítőképességedet, így Jézus fizette ki ezt azzal, hogy eljött és meghalt a kereszten érted. Az életével egyenlítette ki a számlát.

Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
Zsolt 42,4

Régi korok emberének fontos kérdése volt: "Ki a Te istened?" Kinek-kinek a maga istenképe nemcsak lenyomata volt vallási irányultságának, de meghatározta embertársaihoz való viszonyát is. Ma sincs ez másképpen: aki számára a szélsőséges isten-megfogalmazás a szimpatikus, az maga is könnyen rajongóvá válik. A rajongással pedig mindig az a baj, hogy nem látják a fától az erdőt... Vagyis: A világ nem feketére és fehérre teremtetett, ezért nem lehet az Isten akarata az, hogy az Ő dicsőítésében mindenki ugyanazt a szólamot fújja...

Megmutatni az Istent senki sem képes. Ha nekünk szegezik a kérdést: "Hol van a te Istened?" - akkor nagy valószínűséggel az emberségünk után kérdeznek. Ha valaki ember, a szó eredeti nemes értelmében, vagyis tükrözi az Istent, azaz szeretet-képű, akkor fel sem teszik ezt a kérdést. Hiszen az ilyen lelkületű emberrel együtt lenni jó, beszélgetni vele jó, vele együtt dolgozni jó...

A zsoltáros kesergése a magára maradt ember panaszát vetíti elénk. Nem az Isten-bizonyíték hiánya, sokkal inkább a személyes tehetetlenség görcse keseríti lelkét. Szeretné megmutatni, de valahogyan ez nem sikerül. Eredeti bűnünkből fakadó, öröklött inkompetenciánk ez, hogy kívánjuk a jót, a szépet, de nem sikerül. Az újszövetség arról tesz tanúságot, hogy nem metódust (gör. meta hodosz = hozzávezető út) kell keresnie az embernek, hiszen a véges sosem érheti el a végtelent, hanem egyszerűen rá kell hagyatkozni az Isten kegyelmére... Ez a Krisztus-titok, az Isten szeretetének halálig menő, önfeláldozó abszurditása. Aki ebben, s ezzel a Titokkal él együtt, az megtalálja nemcsak Istenét, de meglátja Őt naponként a megélt szeretetben.

A mai nap imádsága:

A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja!

Manapság, amikor a kenyérkérdés már rég nem Isten-kérdés, hanem agrárpolitika kérdése, az emberek általában nem gondolkodnak el a kenyérnekvaló alapvető élelmiszeren túlmutató jelentőségén. A gabonatermés alakulását a szakemberek értő gonddal figyelik, de az emberek nagyobb része csak a vonatablakból csodálja meg olykor-olykor a vetés zöldjét vagy éppen az aranyló búzatáblákat. A modern, városi ember legfeljebb számítógépének háttérképéről ismeri a régi természetben élő ember mindennapjait meghatározó látványt.

A gabona maga a csoda. Nincs az a hideg tél, ami komolyan ártani tudna ennek a növénykének, hiszen különösebb gond nélkül elviseli a mínusz 180-200 fokot, hótakaró alatt a mínusz 250 fokot is... Hűvös száraz környezetben évszázadokon, sőt évezredeken keresztül is eláll, hiszen a fáraók sírkamráiból előkerült búzát amikor megfelő táptalajba elvetették, bőséges termést is hozott. Nem véletlen tehát, hogy a kenyérnekvaló gabona az élet egyetemes jelképévé vált.

Ma modern világunkban, az agráriumban használt mindenféle vegyszerek és műtrágyák rendszeres használatának következtében az egy hektárra elvetett mintegy 180-240 kg vetőmag-búzából (ez az ún. csávázott, azaz a különféle betegségek ellen előkezelt vetőmag) ha kb. 6 tonnát le tudnak aratni hektáronként, akkor az igen jó termésnek számít. Modern agráriumban egyelőre ez a maximum, azaz mintegy harmincszoros terméssel számolhatunk, ha jók az időjárás feltételei. Jézus korában ez úgy nézett ki, hogy ha egy zsák búzából 8-10 zsáknyit aratni tudtak, akkor az már rekordtermésnek számított...

Jézus pedig százszoros, hatvanszoros és harmincszoros termésről beszél. A jézusi statisztika tehát a hétköznapi elvárásokat messze túlszárnyalja, igaz példázatában nem a test, hanem a lélek eredményeiről szól! Mai igénk a jól ismert Magvető példázatából való. Ez arról szól, hogy a vetőmag (az Isten igéje) háromnegyedrészt olyan földbe hullott, ami nem hozhat termést, mert nem adottak a feltételek. Ne legyenek illúzióink! Az arány ma sem jobb... Háromnegyed része a világnak most sem hoz gyümölcsöt, nem teszi azt, ami a dolga lenne - az Élet szolgálatában állni mindhalálig.




A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy hálámát a Tőled kapott jótéteményekért, mások felé kimutatott jócselekedeteim kísérjék! Ámen


Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.
Jak 1,27

Kegyes, azaz makulátlan... Van ilyen még egyáltalán? Vagy csak a szeplőtelenség látszata a fontos? Amikor választott vezetőink - nem is egy azzal védekezett -, hogy: "Hát igen, ez nem volt etikus, de jogellenes sem!" - akkor mindenki, akinek egy kis jóérzés még volt a szívében, felszisszent... Persze, a "kisember" már régesrég megszokta, hogy nem igazság-, hanem jogszolgáltatás van az új rendszervben is, s hogy az elkövetők jogát most sokkal komolyabban kell venni, mint az áldozatokét, mert egyébként jön a valamelyik "ember-, (vagy inkább jog?)védő" kommandó, akik természetesen úgy csűrik-csavarják a tényeket, ahogyan hatalmi megbízóik azt elvárják... Az ostor vége pedig mindig földközelben, a kisemberen csattan... Vigasz lehet: de a hangja, felhallatszik az égig!

Manapság a kegyesség szó hallatán, általában két dolog jut az emberek eszébe: az egyik, hogy a kegyesek a társadalom gyengébb és esetlenebb részét alkotják, ill., aki kegyes, az nem ebben a világban él... Ezt jelentené valójában a kegyesség vagy hogyan kell akkor értelmeznünk Jakab apostolnak ezt a mondatát: "Tiszta és szeplőtelen kegyessség... tisztán megőrizni az embernek önmagát - a világtól"? Kivonulni ebből a világból, bezárkózni a kolostor vastag falai mögé vagy egy szektás közösségben életszerűtlen - nemkülönben teológiátlan(!) - "meggyőződés-panelekkel" elbarikádoznia magát az embernek az élet valóságától, adhatja ugyan a kegyesség látszatát, DE nem az!

Igénkben szereplő "kegyesség" szónál a latin Újszövetségben - jóllehet azt várnánk, hogy a "pietas" azaz a kegyes kifejezés álljon -, de mégsem azt találjuk, hanem ezt olvashatjuk: "religio munda". A "religio" (vallás) a religo tőből származik: jelentése szerint visszakapcsolódás, pontosabban a teremtmény visszakapcsolódása a Teremtőhöz. Egyébként erre a központi gondolatra építhető fel a hit egész rendszere! A "munda" pedig a "mundus"-ból származik, ami jelenti a világrendet, a világmindenséget, a világegyetemet, a (teremtett) világot, de ugyanakkor azt is jelenti: rendes, csinos, tiszta, takaros... s így összecseng a görög "kozmosz" szóval, ami ugye "rendezett világot" jelent. (Ennek ellenpólusa a káosz, azaz a rendezetlen világ.)

Nos, e rövid nyelvi kitérő is megvilágítja számunkra, hogy az Istennek tetsző kegyesség nem más, mint az Ő világrendjébe való visszatalálás, belekapcsolódás! Megőrizni tehát magunkat a világtól, csakis a világban tudjuk, ha az isteni rendbe, tisztaságba belesimulunk, s akkor majd nem hálatáblácskák kőbevésett üzenetei jelzik földi utunkat, hanem azok a jócselekedetek, melyek az Életet segítik, annak minőségét emelik...





Imádkozzunk!
URam! Jól tudom, hogy nem vagyok képes teljességel befogadni Téged, de add, hogy, amennyire tőlem telik, megértsem akaratodat, s tetszésedre, s felebarátaim javára tudjak élni! Ámen


Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
1 Jn 1,4-5

Az Isten világosság, és nem sötétség, az Isten Élet, és nem halál, az Isten nem kettő vagy három, az Isten az Egy. Önmagában a MINDEN, s az EGÉSZ, az alfa és ómega, a kezdet és a vég... A "Három-Egy-Isten"-tannak éppen az az egyik üzenete, hogy Isten, mint 'személy' megszólítható, de semmi köze az emberi személyiséghez, s az Ő isteni léttitkának a véges emberi gondolatba-zárásának egy különleges "próbálkozása" a Szentháromságtan. Kísérlete annak, hogy a véges ember meg-, s befogja a Végtelen Istent. (A kísérlet - ez tulajdonképpen maga a teológiatörténet -, sikeressége azonban majd csak az 'odaátban' lesz nyilvánvaló.)

Az Isten világosság, ezért - ősidőktől fogva - a Nap istenszimbólumként volt használatos. Ahogyan a Nap élteti a világot, ugyanúgy az Isten szeretete is. Ez azt jelenti, ha nem sütne a nap, akkor nem lenne termés a földeken, s ha szeretetlenül élünk e világban, akkor életünk sem lesz "gyümölcsöző". Márpedig arra hivattunk el, hogy termést hozzunk, harmincszorosat, hatvanszorosat, sőt százszorosat!

Az, hogy Isten világosság, s "mi Istenben vagyunk, s Ő pedig mibennünk" még nem jelenti azt, hogy mi mentesek lennénk a sötétségtől. A sötétség ugyanis nem más, mint a fény hiánya, azt pedig nem mondhatja el egyetlen ember sem, hogy ő már teljesen betelt az Istennel, mert ez hitünk szerint csak a halál utáni színről-színre-látásban valósulhat majd meg... "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." - írja reménysége bizonyosságát Pál az 1 Kor 13,12-ben.

Ha valaki nem csak hiszi, de tudja is, hogy Isten világosság, azaz Isten maga az Élet, akkor tiszteli az életet, s aki respektálja annak REND-jét, az szentül is általa! S ez öröm, nem is akármilyen: folyamatosan növekvő, s el nem múló, mert nem tőlünk van, hanem az Istentől kapjuk. Ez az a kegyelem, melyet vágytak és kívántak az első keresztények - s őket ettől a kegyetlenkedések, üldöztetések sem tántorították el -, s ez az a kegyelem, amire nekünk is szükségünk van, hiszen "hiány-lények" vagyunk, életünk végéig hiányzik nekünk az Isten...

De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.
Préd 3,13

"Az élet nem csak evés és ivás!" - hányszor hallottuk már ezt kijelentést. Mondták ezt talán nekünk is, jószándékkal, életvezetési bölcsesség gyanánt. S milyen igaz, ha valaki nem talál másban örömet, csak az evésben és az ivásban, annak nagyon hamar szembe kell néznie a következményekkel: elhízás, függéség... Az ember ott kezdi elveszíteni embervoltát, amikor már csak a megehetőn, a megihatón, az élvezhetőn tájékozódik, ez határozza meg egész létét. Nem az a baj tehát, ha eszünk és iszunk, hanem az, ha csak eszünk és csak iszunk, de van ennél még fontosabb dolog: a hálaadás. Hálaadással enni és inni, hálaadással fogadni mindazt, ami a testnek élvezet nem más, mint a bölcs életvezetés, az istenes élet.

A prédikátor azonban megtoldja bölcsességét még valamivel. Jól élni lehet mások nyakán, mások nyomorúságából, kihasználva a gyengét, az elesettet. Lehet jól élni hazudozás, spekuláció, hamis ígéretek árán is, de ezt elveti a prédikátor, s elvetik a biblikusan gondolkodó emberek is. A munka ugyanis rendkívül fontos! Isten azért adta a munka lehetőségét, hogy ezen keresztül szolgáljunk egymásnak.

Ma Európában 20 millió(!) munkanélküli van. Az EU alapokmányába azért nem kerülhetet be még indirekt módon sem, hogy keresztény és zsidó gyökerű kultúráról, jogrendszerről van szó, mert akkor az ezzel együttjáró Istenfogalomból viszonylag könnyen levezethető, hogy a munkához mindenkinek joga van... Most pedig nincs. Az általános foglalkoztatottság mint mindenkori célja a társdalomnak hamarosan megoldódik, de ennek oka nem a "jó politika", hanem az, hogy nincs elég fiatal munkaerő, a jóléti világban az emberek nem vállalnak gyermekeket. Nem volt ez másképpen Rómában sem! A római patrícius ifjak és lányok inkább fényes lakomákon múlatták az időt, s bizony a szenátusnak kellett rendeletileg közbelépnie, hogy a fiatalok házasodjanak, mert a közhivatalokat csak rómaiak tölthették be...

Jól élni a magunk fáradságos munkájából azt jelenti, hogy ami kell az életünk méltósággal való megéléséhez, azért megdolgozunk. Így értékesebb lesz a cél, de egyben a célhoz vezető út is nemesedik. Nemtelenül elért eredmények átkot hoznak az emberek életébe, Isten törvényeit betartva megszerzett javak áldást sugároznak mások életébe is.

A siker kulcsa abban van, ha tudjuk, milyen feladattal bízott meg Isten, és ehhez milyen ajándékokat adott. Amint felfedezed ezt a két dolgot, minden mást engedj el, vagy ruházz át másokra! Ez nem könnyű, mert mások igényt tartanak idődre, energiádra, akkor is, ha ez nincs összhangban elhívatásoddal. Derítsd ki, milyen tevékenységek merítenek ki, és – hacsak nem elengedhetetlenek – kerüld őket! Aztán keresd meg azokat a dolgokat is, amelyek energiával töltenek fel, és ezeket tedd életed nélkülözhetetlen részeivé! Azt mondod, annyi minden tart igényt az idődre? Senki sem volt elfoglaltabb Jézusnál. János elmondja, mennyi munkája volt: „van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket” (János 21:25).
Kérdés, hogyan tudott Jézus helyes vágányon maradni, mi őrizte meg a kiégéstől? A válasz: Ő ismerte a lelki pihenés és megújulás titkát. A Biblia azt mondja: „Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában” (János 6:15). Az „ismét” szó elárulja nekünk, hogy Jézusnak rendszeres, napi szokása volt, hogy elvonult a tömegtől imádkozni, végiggondolni terveit és a fontossági sorrendet, így töltődött fel újra erővel. Értsd meg ezt: ahhoz, hogy hatékony tudj lenni másokkal, meg kell tanulnod önmagad társaságában is jól érezni magad. Louis Auchincloss író mondta: „Az egyetlen dolog, ami az embert mozgásban tartja, az energia; és mi más az energia, mint az élet szeretete?” Ha tudsz időt szánni arra, ami energiával tölt fel, akkor lesz tartalékod, amiből meríthetsz, ha másoknak kell adnod.

„Ne tagadd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet…” (Példabeszédek 3:27)

Az 1920-as években a Chisholmok voltak az amerikai felső tízezer megtestesítői. Evelina 45 éve dolgozott náluk házvezetőnőként, és amikor az unokahúgáról kiderült, hogy tehetséges, a szárnyaik alá vették. A lány gyönyörűen énekelt és Mrs. Chisholm, aki képzett zenész volt, megkérdezte, hogy nem szeretne-e énekesnő lenni. A lány teljesen fellelkesedett! A legnagyobb becsben tartott tulajdona híres operaénekesek lemezfelvételei voltak, és ha a rádióban a Metropolitan Operát közvetítették, az mindig elbűvölte. Aznap megtette az első lépést álma megvalósulása felé, és Chisholmék vendégei csodálták a lányt, aki a klasszikusokat korát meghaladó tehetséggel és átéléssel énekelte. Elizabeth Chisholm továbbra is támogatta a lány tanulmányait, és a Julliardra küldte továbbtanulni. Végül a világ megismerhette Leontyne Price-nak, a Metropolitan Opera csillagának csodálatos tehetségét. A Biblia azt mondja: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” A bibliamagyarázó William Barclay azt mondta: „Az egyik legnagyobb emberi kötelességünk a biztatás kötelessége”. Krisztus követőjeként azt a parancsot kaptad, hogy építs másokat azáltal, hogy kihangsúlyozod azt, ami jó bennük, ahelyett, hogy felnagyítanád azt, ami rossz; hogy különleges emberként tekintesz rájuk, és nem sztereotípiaként; hogy tiszteled őket, és nem gúnyolod; hogy megbocsátasz, és nem megszégyenítesz; hogy a feltétlen szeretet példáját adod, és nem a feltételekhez kötött szeretetét; hogy a növekedés minden egyes lépését megdicséred, és nem azt mondod: „te sohasem fogsz megváltozni”; hogy meglátod bennük az Istentől kapott lehetőségeiket, és nem problémáknak látod őket, amivel valahogy boldogulni kell. Rajta, vedd elő a teológiádat a fiókból és ültesd át a gyakorlatba! Ma légy építő!



„…erősítsd és bátorítsd őt…” (5Mózes 3:28)

Isten tudta, hogy Józsuénak minden segítségre szüksége lesz, amit csak megkaphat, ahhoz, hogy az izráelitákat az Ígéret Földjére vezesse. Ezért mondta a mentorának, Mózesnek: „…bátorítsd őt, és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek…” (5Mózes 3:28 Károli). Isten tudta, hogy Mózes a legmegfelelőbb ember arra, hogy erősítse és bátorítsa Józsuét, mert ő már átélt szorongatott helyzeteket és „emberek miatti problémákat” a Vörös tengernél, aztán a pusztában is, amikor Izráel zúgolódott Isten ellen és ellene. Mindenkinek szüksége van biztatásra, neked is! Szükséged van másokra, hogy felvidítsanak, amikor a kudarcok és a körülmények összezúznak. Johann Wolfgang von Goethe, a német költő mondta: „A helyreigazítás sokat ér, de a biztatás még többet”. Ez újjáéleszti a lelked, és olyan töltetet ad, amivel tovább tudsz menni. Egy ismert lelkipásztor írta: „Semmi sem tud jobban felemelni, mint egy baráttól vagy egy szerettemtől kapott biztatás. Ez az oxigén a lélek számára. Ha két mérföldet kell futnod, akkor bizonyára szükséged van arra, hogy megállj és lélegzethez juss, mielőtt további kettőt lefutsz. Mielőtt nagy fába vágná a fejszét, vagy belefáradna a napi rutinba, az embernek szüksége van arra, hogy megálljon és néhány biztató szót kapjon, mielőtt hozzáfog az előtte álló munkához. Légy tehát oxigénné a körülötted lévők számára! Erősítsd őket, hogy kitartsanak a Mennyek Országáért! Bátorítsd őket azzal, hogy Isten azt ígérte, mindenben javukat munkálja!” Most állj meg, és gondolj valakire, akinek jól jönne egy kis biztatás, és még mielőtt véget ér a nap, tekintsd feladatodnak, hogy eléred őt! „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják!” (Róma 14:19)





„…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (János 2:25)
Jézus meglátta a legjobbat az emberekben, és azon dolgozott, hogy azt kihozza belőlük. Nem volt viszont naiv, tisztában volt az emberi esendőséggel. Amikor az emberek csalódást okoztak neki, nem állt bosszút haragosan és nem távolodott el tőlük. Mit tett tehát? „… sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.” (János 2:23-25). Jézus folyamatosan magas mércét állított az emberek elé, de pontosan tudta azt is, hogy még ha a legjobbat hozzák is ki magukból, akkor sem lesznek tökéletesek. Ezt neked is meg kell értened szeretteiddel kapcsolatban, és eszerint kell bánnod velük. Tökéletes kapcsolat, tökéletes munkahely, tökéletes gyülekezet és tökéletes szomszédság nem létezik! Isten tudja ezt, ezért adott útmutatást arra, hogyan kezeljük azokat az embereket, akik csalódást okoznak: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Galata 6:2). Azt kérded, mi a Krisztus törvénye? Jézus azt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13:34). Az a szeretet, ahogy Jézus szeretett, feltételek és nyomásgyakorlás nélküli. Persze könnyebb beszélni arról, hogyan bánjunk az idegesítő emberekkel, mint valóban megtenni. Isten azonban soha nem parancsol olyat, aminek teljesítéséhez ne adná meg kegyelmét. A legnagyszerűbb az, hogy miközben teljesíteni igyekszel, egyre inkább hasonlóvá válsz hozzá!



„…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (János 2:25)
Íme, három terület, ahol meg kell tanulnod, hogy reális elvárásaid legyenek: 1) Saját magaddal szemben. Általában rosszul érezzük magunkat attól, ha valamiben gyengén teljesítünk. Ez egy soha véget nem érő körbe taszít minket, ahol számunkra elérhetetlen dolgokat próbálunk elérni, azt remélve, hogy ezzel bizonyítani tudunk valamit, amit pedig nem is kell bizonyítanunk. Azt hiszed, hogy képesnek kellene lenned arra, amire mások képesek, pedig ha te nem ugyanazokat az ajándékokat kaptad, akkor abban nem lehetsz kiváló. Semmit nem kell bizonyítanod! Csak engedelmeskedj Istennek, és hagyd, hogy ő törődjön a hírneveddel! Mindig csalódott leszel, amíg valami olyanban akarsz kitűnni, amire nem kaptál elhívást és tehetséget. 2) Reális elvárásaid legyenek kapcsolataid terén! Ha úgy gondolod, hogy te vagy felelős mások boldogságáért, vagy ők a tiédért az állandó frusztrációhoz vezet. Abraham Lincoln azt mondta: „A legtöbb ember épp annyira boldog, amennyire az akar lenni.” Ha az embereknek nincs megfelelő életszemléletük, akkor sem te, sem százannyi más ember sem tudja boldoggá tenni őket. 3) Legyenek reális elvárásaid abban, hogy mit vársz az élettől! Jézus azt mondta: „…A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33 NKJV). Amíg ezen a világon élünk, lesznek problémáink. Senki sem kap felmentést. De ne aggódj, az Úr mindent irányítása alatt tart. Csak tanulj meg reális maradni! Mindig meg kell majd birkóznod kellemetlen helyzetekkel, makacs problémákkal vagy nehéz természetű emberekkel. De a te hozzáállásod (nem az övék!) határozza meg, hogy élvezni tudod-e az életet.





„…magához hívatta Józsué az izráeli férfiakat mind, és azt mondta… Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára!” (Józsué 10:24)
Amikor Izráel belépett az Ígéret Földjére, ott öt király állt szemben velük hadseregekkel, eltökélten arra, hogy megállítja őket. Isten azonban segített Józsuénak győzni, és mind az öt király elmenekült és elrejtőzött egy barlangban. Ezért Józsué azt parancsolta katonáinak, hogy hozzák ki őket, és tegyék lábukat az ellenséges királyok nyakára. Azon a napon ez volt Isten Szava az ő népéhez: „…legyetek erősek és bátrak! Mert így tesz az Úr minden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok” (Józsué 10:25). Micsoda ígéret! A félelem erői próbálják ma elfoglalni elmédet? Elérik, hogy a legrosszabbra gondolj ahelyett, hogy hinnéd, Isten a legjobbat tervezi számodra? Azt mondják, hogy nem vagy méltó arra, hogy megkapd, amit Isten ígért, hogy sosem fogod betölteni azt a rendeltetést, amit Isten elgondolt rólad? Istennel a győzelem biztos, de neked is ki kell venned a részed belőle. Be kell menned a sötét barlangba, ki kell hoznod mindegyik királyt, rá kell tenned a lábadat a nyakukra, és meg kell ölnöd őket. Ez az öt király az öt érzékszervet jelképezi: látás, hallás, szaglás, ízlés és tapintás, Isten ugyanis nem akarja, hogy aszerint élj, amit ők diktálnak. Érzékszerveid fogékonyak minden negatív hatásra körülötted, hited azonban föléjük tud emelni, és győzelmet tud adni. Azt azonban nem teheted meg, hogy csak ülsz, és nem csinálsz semmit. Passzivitásod feljogosítja őket arra, hogy uralkodjanak rajtad. Nincs feletted hatalmuk, ha te nem adsz nekik hatalmat. Tedd hát rájuk a lábadat!




„…Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára.” (Józsué 10:24)
Amikor az Ígéret Földjére érkeztek, és szembetalálták magukat öt jól körülbástyázott királlyal, Isten ezt mondta Izráel népének: „…Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak!...” (Józsué 10:25). A „retteg” szó azt jelenti „marcangolja/szétszaggatja a félelem”, „szétesik”. Ma a Sátán szeretne szétszaggatni, szeretne megfosztani a békességtől, az örömödtől és az önbizalmadtól. Egyre növeli a nyomást, azt remélve, hogy végül szét fogsz esni. Ezért mondta Isten Józsuénak, hogy hozza ki mind az öt királyt a barlangból, és bánjon el velük egyszer s mindenkorra, tegye a lábát a nyakukra, majd akassza fel őket egy fára. A Sátán az öt érzékszervünkön keresztül működik, de Isten adott nekünk egy hatodik érzéket is: a hitet. A Biblia azt mondja: „…hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5:7). A hit azt mondja: „Annak ellenére, amit látok, annak ellenére, amit hallok, annak ellenére, amit érzek, annak ellenére, amit ízlelek vagy szagolok, hiszem, hogy minden rendben lesz, mert Isten velem van.” Érzékszerveid, melyek fogékonyak mindarra, ami körülötted történik, nagy hit-gyilkosok. Ha nem taposod le őket, el fogják lopni az álmodat, az önbizalmadat, és minden mást, amit Isten ígért neked. Az érzelmek probléma-vezéreltek, a hitet azonban a céltudatosság vezeti. Ha engeded, hogy az érzelmeid uralják az életedet, akkor egyik pillanatban fent leszel, a másikban lent. Azt mondod: „Én azt hittem, hogy az élet pont erről szól, egyszer fent, egyszer lent.” Nem! Isten azt tervezte, hogy először ereszkedj le: a térdeidre imádkozni; aztán kelj fel hittel, és tedd, amit Ő mondott!

—–
Római katolikus:
“ 2018-04-29Húsvét 5. vasárnapjaKezdőének:
Az Úrnak új dalt énekeljetek, mivelhogy csodákat művelt, tudtul adta hűségét a nemzeteknek, alleluja. (Zsolt 97,1-2)Könyörgés:
Istenünk, te megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

 

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből
Amikor (megtérése után) Saul Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle. Nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett. Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy (Pál) látta az úton az Urat, hogy (az Úr) mit mondott neki, és hogy ő milyen bátran kiállt Damaszkuszban Jézus ügye mellett.
(Pál) ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében. A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt, sőt vitába szállt velük. De azok az életére törtek. Amikor ezt a testvérek megtudták, Cezáreába elkísérték, majd onnét Tarzuszba küldték.
Az Egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre terjedt.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 9,26-31

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Dicsérlek téged, Istenem, * szent néped körében. 2. tónus.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 2. szám.
Előénekes: Az istenfélők előtt, * teljesítem fogadalmam.
Egyenek a szegények és lakjanak jól, † áldják az Urat mind, akik keresik, * „Szívük élni fog mindörökké”.
Hívek: Dicsérlek téged, Istenem, * szent néped körében.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: A föld határai megemlékeznek erről és az Úrhoz térnek, * leborul előtte a nemzetek minden családja.
Egyedül őt imádják mind, akik a földben alszanak, * hódoljanak előtte mind, akik a porba visszatérnek.
H: Dicsérlek téged, Istenem, * szent néped körében.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Neki él az én lelkem, * és neki fog szolgálni nemzetségem.
Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, † igazságát hirdessék a születendő népnek: * „Mindezt az Úr cselekedte!”
H: Dicsérlek téged, Istenem, * szent néped körében.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Zsolt 21,26b-27.28 és 30.31-32

SZENTLECKE Szent János apostol első leveléből
Gyermekeim, ne szóval és nyelvvel szeressünk, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel hogy az igazságból valók vagyunk-e és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol is valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami neki tetszik. Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint ő parancsolta. Aki teljesíti parancsait, ne; Istenben marad, és Isten is őbenne. Azt, hogy ő bennünk marad, a Lélektől tudjuk, akit adott nekünk.
Ez az Isten igéje.
1Jn 3,18-24

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Maradjatok bennem, és én bennetek, * aki énbennem marad, bőséges termést hoz.” Jn 15,4a. 5b – 10. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 15,1-8″

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-04-29

“Gyermekem, soha ne gondolj arra, hogy e különleges hívás magányossága miatt nincsenek megtérések.

…

Fontos elmondani azoknak a gyermekeknek, akik nem szánnak időt Fiam tiszteletére és vallásos gyakorlatra, hogy mi fog történni.”

Szűz Mária: Gyermekem, akik Fiamat szeretik, azok számára nem lesz halál

Hűnek lenni a kevesen

Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk! (Jeremiás 3:22)

Mikor éheztél Isten után utoljára úgy, hogy annyira közel akartál lenni hozzá, hogy elhagyatottan hajszoltad Őt; mikor kívántad jelenlétét annyira, hogy a pusztán, az üres és kopár vidéken keresztül is követted (Jeremiás 2:2)?

Ha hasonló vagy hozzám, lehet hogy azt gondolod, hogy "Istenem, nem hiszem, hogy ez a fajta szeretet emberileg lehetséges!".

Ha ezt gondolod, akkor igazad van. Csak úgy tudjuk Istent az Ő mindenekfeletti szeretetével szeretni, ha Jézus bennünk él. Isten képes a vágyat benned megváltoztatni; képes újra lángra lobbantani ezt a mély és odaadó szeretetet.

Ha elvesztetted az Isten felé áradó szenvedélyt, viszakapni nem úgy fogod, hogy keményen próbálkozol mindaddig, amíg valamiféle módon eléred a szeretetnek ezt a szintjét. A visszaútat úgy találod meg, ha bízol Isten ígéretében, hogy Ő visszaterel téged a mély odaadás útjára (Jeremiás 2:2).

Isten megbocsátja tékozló természetünket; meggyógyítja elfásult hitünket. Azt mondja, "Elpártolt fiaim ... gyertek vissza hozzám, én meggyógyítom elpártolt lelketeket." (NLT ford.)

A mi válaszunk pedig az kellene, hogy legyen, hogy "Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk!" (Jeremiás 3:22).

Beszéljetek róla!

Hogyan tudnád Isten felé irányuló szenvedélyedet leírni?
Ha Isten meggyógyítja a mi elfásult hitünket, mi tart minket vissza az Isten iránti mély odaadástól?





"De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!" Zsolt 70,6



Volt-e már az életed annyira összekuszálódva, hogy bizonyos voltál benne, egyedül nem tudsz kilábalni belőle? Akár az autód robban le vagy te magad annyira eltévedsz, hogy fogalmad nincs merre jársz, szükséged van egy megmentőre.

De mennyire volt egyszerű számodra segítséget kérni?

A Biblia tele van olyan helyzetekkel, amikor az embereknek szükségük volt megmentőre: Ádám és Éva, József, Jónás, Izrael népe. Ők mind szükségét látták egy megmentőnek, egy szabadítónak. Azonban, nem mindenki számára volt egyszerű segítséget kérni. Miért? A büszkeség miatt.

Nehéz elfogadnunk, hogy szükségünk van valakinek a segítségére. Ha ezt tesszük, az emberek azt gondolhatják, hogy gyengék vagyunk vagy esztelenek, vagy valamiképpen kevésbé tökéletesek mint az a kép, amit magunkról szeretnénk kivetíteni. A Biblia viszont azt állítja:"A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod" (Zsolt 18, 28).

Jézus az egyedüli megváltó. Eljött a földre, hogy megmentse az egész emberiséget halála és feltámadása által. "Jézus Krisztus ... aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében." (1Tim, 2,5).

Viszont ez azt jelenti, hogy el kell ismerd, hogy szükséged van megváltásra. Jézus nem azokat az embereket váltja meg, akik azt gondolják, nincs szükségük szabadításra, megváltásra vagy megmentésre.

Őszinteség és alázat kell ahhoz, hogy bevalljuk szükségeinket és Dávidhoz hasonlóan tudjuk mondani: "De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!" (Zsolt 70,6).

Ez minden amit tenned kell. Csak fogadd el a kegyelmét, irgalmát és szeretetét. De először bizonyosodj meg arról, hogy félretetted a büszkeséged.

"Tiszteld apádat és anyádat": ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: "hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön." Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
Ef 6,2-4

A kérdés nem teoretikus, nagyon is gyakorlatias: "Miért is tiszteljem a fatert?" Azért mert otthagyott minket anyámmal?... Egyre többen tudnak elmesélni efféle családtörténetet - mely egyáltalán nem feltűnéskeltő jelenség manapság -, de annál inkább nyomot hagy a gyermekekben egy egész életen át. Ha szüleinknél elrejtettséget, biztonságot éltünk át, akkor érthető az apostoli intés, s valóban hálátlan gyermek az, aki a jót rosszal viszonozza. De mit csináljon az a fiatalasszony, akinek komoly testi tünetei vannak, mert agresszív, részeges apja nemcsak rendszeresen verte őket, de őt rendszeresen gyermekkorában meg is erőszakolta... (Statisztika szerint Magyarországon minden negyedik nő átélt szexuális zaklatást, jelentős részük már gyermekkorban, s pontosan ott, ahol a védelmet kellett volna, hogy élvezzenek: a családban!) Csoda-e, ha ennyire megbomlott a szexuális élet normális rendje?

Lassan nagyítóval kell keresni az olyan fiút, aki nemcsak a nőt keresi, de leendő gyerekei anyját is, aki nemcsak a pillanat mámorát kívánja, de hosszútávon is gondolkodik... "Bajban vannak eladósorban lévő leányaink" - panaszkodik a rádióriporternek valaki - "hiszen harmincéves kor alatt alig van normális férfi, aki meg van azokra hamar 'lecsapnak' a ravaszabb hölgyek..." Nyilvánvaló, hogy amilyen férfi- ill. nő-modell/minta bukkan fel a családban, valami ahhoz hasonlót keres magának a fiatal - ha talál. Mert alig találnak! Virágzik a társ- és partnerkeresés piaca, milliók regisztráltatják magukat a legkülönfélébb helyeken - meg kell jegyezni - elég rossz eredménnyel. Németországban mintegy negyvenmillióan regisztráltatták magukat társkereső honlapokon, de csak alig néhány tízezren találtak maguknak valóban társat... Márpedig mindenkinek megvan valahol a maga 'fele', hiszen a JóIsten ezért teremtett ugyanannyi nőt, mint férfit. S ha valóban megtalálja hiányzó felét, akkor tudnak olyan családi életet is élni, melyben a gyerek nem hiányt, hanem kiteljesedést, növekedést lel.

Az emberek elfelejtették Istent, s ezzel együtt azt is, hogy - ahogyan Luther is magyarázza -, csak addig kell engedelmeskedni a felsőbbségnek, míg az Isten akarata szerinti jó rendet, hatalmuknál fogva védelmezik. A mi Aranybullánk is a király/hatalmasok elleni nemesi fellépést nem jogként, hanem kötelességként említi... Isten - a közösséget, s benne minden egyes egyént védelmező - jó rendjét mindenkinek támogatni kell(ene), sőt akinek "több adatott" annak jó példával kell(ene) elöljárni. Ha Isten életvédő törvényeit áthágják, annak mindig súlyos következményei vannak, s olykor még az is megesik, hogy az apák eszik az egrest, de a fiak foga vásik belé...

Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
Mk 2,17

"Nincs nekem semmi bajom!" - bizonygatják sokan, pedig láthatóan baj van az egészségükkel. Van, aki maga is jól tudja, hogy "nincsenek rendjén a dolgok", de félelmei miatt nem tudja vagy nem akarja ezt beismerni. S amíg a betegnek nincs betegségtudata, eladdig nem fog a kezelő orvosával együttműködni... Nincs ez másképpen a lélek betegségével sem. Minden lélek beteg, nem "egész"-séges, amíg nem válik eggyé a Teremtőjével. A teológia ezt a betegséget, az "egész"-ség hiányát bűnnek nevezi. S annak, akinek nincs bűnlátása, az nem érzi, hogy szüksége lenne orvosra.

Jézus azokat keresi meg gyógyító igéjével, akik a társadalom perifériájára szorultak: mert együttműködtek az elnyomó római hatalommal (vámszedők) vagy a vallási törvényeket kerülő magatartásukkal nem töltötték be a "társadalmi elvárásokat". Ez nyilvánvalóan bosszantotta a farizeusokat, az pedig, hogy Jézus, mint tanító közéjük megy - az írástudók megbotránkozását is kiváltotta.

A törvény ismerete még nem elégséges, azt meg kell érteni, hogy a jó rendet szolgálja, s ezért érdemes megtartani. A terápia ismerete még kevés, ha azt nem alkalmazzák, a beteg nem gyógyul... Aki nem találkozott még az Isten tisztaságával, az minek meneküljön a bűn mocskából? Aki nem találkozott soha életében az Isten szeretetével, az hogyan tudna önfeledten szeretni? Akiért soha nem hozott senki semmilyen áldozatot, akit csak ide-oda lökdösött az élet és kihasználták, az hogyan tudna örömmel szolgáni másoknak?

Jézus azért jött ebbe a világba, hogy az Örökkévaló akarata nyilvánvalóvá váljék mindenki számára. Jézus élete, tanítása, halála és feltámadása mind-mind az AtyaIsten végtelen szeretetéről tanúskodik. Mindenkinek - a hit mértéke szerint - élete folyamán megadatik, hogy rádöbbenjen embervoltára, s a teremtettségben elfoglalt kiváltságos helyére, s aki eljut idáig az választ is ad Teremtőjének...

De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről.
Példabeszédek 2,16-17

Megállapítható: agyonszabályozott világunk rendje nem az, amelyre vágyakozunk. Elégedetlenségünk fakad abból is, hogy a jog paragrafusai nem a jövőt szabályozzák, hanem a jelenben kialakult szokásokat - többnyire passzív magatartást elvárva. Ezzel szemben az erkölcs aktivitásra sarkall, s megpróbál utat mutatni a legkülönfélebb új helyzetekben: mi etikus, és mi nem. De mi is az erkölcs? Az erkölcs (vagy morál) fogalma alatt (mai köznyelvi szóhasználatunkban) a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek élnek egyidőben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai társadalmi csoportonként, országonként, kultúránként, régióként változnak.

A vallásos erkölcs az Isten-tudatból táplálkozik. Ez belső mérték: önuralom és fegyelem. De nem szubjektív aszkézis, hanem az ősök hagyományában levő rendtörvény alkalmazása, amely az embernek viszonyát egyszer s mindenkorra szabályozza. Aki feltűnés nélkül, egyszerűen és komolyan viselkedik, minden túlzástól tartózkodik, az embert tiszteletben tartja, maga iránt tiszteletet ébreszt szavaival, viselkedésével, tetteivel, munkájával... az nemcsak harmónikusan él a világban, de missziót végez, betölti "felülről kapott" hivatását.

Manapság úgy gondolkodnak az erkölcsről, hogy az a régi korból itt maradt iratlan szabályrendszer, mely inkább gátol, mint segít. Pedig ebben többről van szó: mértékről... "Sem alulmaradni, sem túlmenni... A középen maradni. A kulturált emberi erkölcs, amelynek gyökere a vallásos pietás" - ahogyan Hamvas Béla írja. "Az embereknek egymás iránt tanúsított respektusa, amely a magasrendű és békés élet egyetlen feltétele... Ez az, amit ma a legjobban nélkülözünk." (A zseniális író-gondolkodó hetven évvel ezelőtti megállapításai semmit nem veszítettek igazságtartalmukból!) A a "felülről jövő" jó erkölcs nem emberi mérték, mert nem az ember teremtette. Nem kultúrproduktum. Igazi erkölcs csak ott van, ahol valódi vallásosság van, nem az írott betű, hanem az Élet Szentségének feltétlen tisztelete alapján. Isten "elvárásait" pedig nem lehet önkényesen megváltoztatni, mert ez az a mérték, amivel az Isten az embert minden korban megméri...

A szexuális erkölcs nagy változásokon ment át a huszadik században... mégsem oldott meg semmit. Az emberek nem lettek se szabadabbak, se boldogabbak - sőt! Ennek oka igen egyszerű: nem a szexuálitás örök, istenteremtette törvényei felelősek az ember boldogtalanságáért, hanem az "modern-magatartás" ahogyan az ember ezeket az élet-szabályokat naponta kijátssza. Isten szövetséget kötött az emberrel, ezért élünk még ma is, s nem pusztultunk el, pedig néhányszor már rászolgáltunk... Ha túl akarjuk élni ezt az Istentől elrugaszkodott, apokaliptikába hajló kort, akkor szövetséget kell kötnünk egymással, ami férfi és nő egymást-építő, felelősséget-hordozó - ahogyan a teológus egyszerűen mondja - istenes kapcsolatával kezdődik...

A mai nap imádsága:

Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

KRESZ szerint a gépjármű "veszélyes üzem", ezért: ha úton vagyunk, akkor fokozottan figyelnünk kell mindenre! Az úton levés ugyanis nemcsak régen volt kockázatos vállalkozás - rossz utak, útonállók stb. - bizony ma is az! Erre alig gondolunk, amikor elindulunk, mert szinte magától értődőnek vesszük, hogy meg is érkezünk uticélunkba, pedig számos veszély leselkedik ránk. Megdöbbentő a mobilitás "ára": évente 1 millió(!) ember hal meg közlekedési balesetben a világon, s mintegy 10 millióan(!) szenvednek maradandó egészségügyi károsodást. Amikor Londonban az első halálos gázolás történt - az áldozat egy középkorú nő volt, s az "autó-kezdemény" mintegy 6 km/óra sebességgel "száguldott" -, a másnapi újságban a halál okát megállapító orvos ezt írta cikkének végére: "S ilyennek nem szabad soha többé megtörténnie!"...

Az első keresztények magukat így jellemezték: communio viatorum, vagyis úton levők közössége. Nem élménykereső turisták voltak, hanem olyanok, akik tudták hová igyekeznek. Sajnos a ma embere sokszor azt gondolja - ezt nevelik/idomítják bele a lelkébe -, hogy a cél maga az útonlevés. Azaz: nem kell különösen gyötörnünk magunkat a válaszok keresésében - Honnan jöttünk bele ebbe a világba? Hová megyünk ki belőle? -, a lényeges, hogy benne vagyunk... Persze, ha ez önmagában megelégítene minket, akkor nem is lenne semmi probléma, a gond az, hogy a "csak-úgy- levés", az életúton való ácsorgás és bámészkodás többnyire nem elégít ki minket, mindannyian többet várunk, akarunk az élettől.

Születés és halál közé beékelt néhány évtizedünk alatt sok-sok helyre eljutunk. Sokszor még az egzotikus tájak megismerését is természetesnek véljük, hiszen el akartunk menni ide vagy oda, s el is jutottunk. A célbajutás azonban nemcsak elhatározás kérdése. Ezt a hívő ember jól tudja, ezért mondja: Isten kegyelméből eljuthattam ide vagy oda is... s ez nem kegyeskedő frázis, hanem beismerése annak, hogy az Istenben bízó ember tudatában van az életre nap mint nap leselkedő számos veszélynek. Amikor repülőre ülünk, akkor különösen is érezzük, hogy bizony nem veszélytelen az útonlevés... csak amikor odafönt nem látjuk a légiutak útjelző tábláit, az útfelfestéseket, amikor nem érezzük magunk alatt a kerekek megnyugtató morgását, akkor hirtelen nagyon tudunk bízni a pilótánkban, no meg abban, hogy a repülőgép egyetlen picurka alkatrésze sem haszontalanul van a helyén, s minden egyes csavart jól meghúztak a repülőgép-szerelők! S mennyivel bonyolultabb az élet egy repülőgépnél!

Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten.
Kol 3,5-6

Szent Jeromos - latinul Hieronymus - 340 és 420 között élt ókeresztény író, egyházatya, aki egyébként a régészek és levéltárosok védőszentje. Neve összefonódik a legáltalánosabban használt latin fordítású Bibliával, a Vulgatával. 382-ben Rómába utazik, ahol I. Damasus pápa megbízta a Biblia latin szövegének (a Vetus Latina) néven ismert korábbi latin fordításnak revíziójával, melynek eredménye lesz az előbb említett Vulgata. A feladat Jeromos egész további életére döntő hatással volt. Tudjuk róla azt is, hogy Rómában egy aszkéta kör élén állt, s gyaníthatóan ebbéli habitusa rányomta bélyegét teológiai gondolkodására is. Talán ennek is "köszönhetően" bibliafordításába "becsúszott" egy értelmezésbeli elhajlás. A görög metanója (megtérés) szót poenitenciának (bűnbánatnak) fordítja... s ezzel évszázadokra meghatározza a nyugati egyház teológiai gondolkodásának irányát, és így az átlagember életszemléletét is alapjaiban befolyásolta az üdvösség "kiérdemlésének" egyház-hirdette teljesítmény-elvűsége. Minden, ami vágyat kelt az bűnös, elvetendő és istentelen. S minél természetellenesebbek voltak a fojtási mechanizmusok, annál szélsőségesebbek voltak a feloldást propagáló nézetek is. Ma sincs ez másképpen...

De hogyan értelmezzük ezt a régies csengésű, mára a hétköznapi nyelvből kikopott szót, a "paráznaság"-ot? A magyar értelmező szótár szerint az erkölcstelen és kicsapongó életet élő ember életvitelét, cselekedeteit nevezhetjük paráznaságnak. Az egyéni vélemények viszont már megoszlanak annak megítélésében, hogy mit nevezhetünk erkölcstelennek, vagyis paráznaságnak. Vannak, akik csak a prostitúciót tekintik paráznaságnak. Vannak, akik a homoszexuális cselekményt vagy életformát minősítik így. Vannak, akik csak a házasságon kívül történő szexuális életet tekintik paráznaságnak. Sokféle gondolkodás található a keresztények között is, mint a világban: Vannak, akik nem tekintik paráznaságnak a házasság előtti szexuális életet, míg mások viszont igen. Vannak, akik csak a házasságban élők félrelépését tekintik paráznaságnak. Vannak, akik még a házastársak szexuális életét is paráznaságnak tekintik, ha az nem gyermekáldás érdekében történik.

A héber nyelv eredeti jelentése szerint pontosabb volna a fordítás akkor, ha az lenne írva, hogy ?Ne légy házasságtörő!? A bibliai gondolkodás szerint viszont a házasság törést szenvedhet már akkor is, mielőtt még megkötötték volna. Minden olyan szexuális cselekmény, ami nem a házastárssal együtt valósul meg, azt paráznaságnak, azaz házasságtörésnek kell tekinteni. A leendő házasság tisztaságát is megtöri minden ilyen cselekmény, a leendő házastárs ellen elkövetett bűnnek kell tekinteni, a hűtlenség megnyilatkozásának. Isten csodálatosan szépnek teremtette meg a férfi és a nő egyesülésében megvalósuló házasságot, amit viszon t lehet rosszul is alkalmazni és gyakorolni.

Mivel a házasság a ragaszkodó szeretet szövetségét jelenti, ezért a paráznaság hűtlenséget jelent a házastárs iránt, másfelől pedig erőszakos megsértését jelenti egy másik házasság szövetségének. A házasságtörés, vagyis a paráznaság lényege tehát abban áll, hogy csődöt mondott a hűség, és ennek kibontakozása a szív mélyén indul meg és teljesedik ki. Ezért kell a szívünkre ügyelni, hogy tisztátalanságok, szenvedélyek, gonosz kívánságok ne verhessenek benne gyökeret...