Hogyan legyünk békeszerzők
Azok, akik békességre törekednek a béke magjait vetik el, és a jóság gyümölcseit fogják learatni. (Jak. 3:18, TLB fordítás)
Természetünkből fakadóan hajlamosak vagyunk rá, hogy gyűlöljük ellenségeinket, vagy legalábbis
igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy elkerüljük őket. De ha elmenekülünk, a konfliktushelyzetek elől, életünk további részében nyomorúságosan fogjuk érezni magunkat. Jézus azt szeretné, ha egy magasabb szintre lépnénk ezen a területen. Azt kéri, hogy békességre törekvők legyünk, és ne csupán békefenntartók, mivel e kettő között hatalmas különbség van. A békefenntartók mindent megtesznek annak érdekében, hogy az összetűzéseket elkerüljék, és úgy tesznek, mintha viszályok nem is léteznének. Ezzel szemben a békességre törekvők a viszályokat megoldják, a feleket kibékítik egymással, és a kapcsolatokat helyreállítják.
A Biblia ezt ígéri: „Azok, akik békességre törekednek a béke magjait vetik el, és a jóság gyümölcseit fogják learatni.” (Jak. 3:18, TLB fordítás)
Amikor elültetünk egy magot, mindig valami több és nagyobb sarjad ki belőle, mint amivel az egész kezdődött. Ha egy almafa magját ültetjük el, idővel egy egész fányi almát kapunk cserébe, mert ez a vetés és aratás törvénye. Ha a viszály magját ültetjük el, az is így működik, vagyis sokkal több baj nő ki belőle, mint amennyire az elején, az ültetéskor gondoltunk. De a Biblia azt mondja, hogy ha a béke magjait vetjük el, akkor cserébe békét, jóságot, kedvességet fogunk learatni.
Hogy tudjuk ezt a hétköznapokban megvalósítani? Az egyik legfontosabb készség, amit az életünk során megtanulhatunk, az a konfliktuskezelés, amelynek hét fontos lépésével a mai és a következő üzenetben szeretnélek megismertetni benneteket, hogy békeszerzőkké válhassunk egy viszályokkal terhelt világban. Íme az első három:
Tegyük meg mi az első lépést. Ne arra várjunk, hogy a másik jöjjön oda hozzánk, legyünk mi a kezdeményezők, hívjuk meg őt egy csésze kávéra, vagy menjünk el együtt ebédelni. Amikor az Úrral találkoztunk, velünk is így történt – Jézus volt a kezdeményező, hogy bemutassa az Ő irgalmasságát irántunk. A Biblia ezzel kapcsolatban ezt mondja: "bár még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt... Miközben mi ellenségei voltunk Istennek, megbékéltünk Ővele, az Ő Fiának halála által."(Róma 5:8b, 10a, ESV fordítás) Jézus nem várta el, hogy bocsánatot kérjünk, még azt sem, hogy a helytelen viselkedésünk miatt rosszul érezzük magunkat. Jézus tette meg az első, kezdeményező lépést felénk, és azt szeretné, ha mi is ugyanígy megtennénk ezt embertársaink felé.
Kérjünk Istentől bölcsességet. Isten, mindig örömmel segít, ha megtesszük, amit kér tőlünk. A Biblia azt mondja, "Ha meg szeretnéd tudni, hogy Isten mit akar, hogy tegyél, kérdezd meg tőle, és Ő örömmel el fogja mondani neked". (Jakab 1:5a, TLB fordítás) Kérjük Istent, hogy segítsen jó döntést hozni, hogy alkalmas időre és ideális helyre tervezzük a "békekonferenciánkat". Kérjük, hogy segítsen a megfelelő szavakat megtalálni, hogy mondanivalónkat a legalkalmasabb módon tudjuk előadni.
A Biblia azt mondja, hogy: "a megfelelő szó, melyet a megfelelő időben szólnak olyan, mint az ezüstbe foglalt értékes arany." (Példabeszédek 25:11, CEV fordítás)
A saját vallomásunkkal kezdjük. Ne az összegyűjtött vádjainkkal indítsunk, és ne is azzal, hogy minket mennyire megsértettek. Azt mondjuk el, amiben mi hibásnak érezzük magunkat. Akkor is így tegyünk, ha elképzelhető, hogy 99,99999%-ban a másik személy mondható hibásnak. Valószínű, hogy tudunk mondani valamit, amiben mi hibáztunk, ahelyett, hogy a másik személyt vádolnánk, és ahelyett, hogy magunkat mentegetnék. Kezdjünk inkább a saját hibáinkról beszélni, még akkor is, ha ezt egy rossz választásnak gondoljuk, de azzal kezdjünk, ami a magunk részéről volt hiba.
A holnapi üzenetben a békekötés további négy lépését fogjuk megnézni.
Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:
• Ha megtesszük az első lépést valaki felé, aki megsértett, mi a biztosítéka annak, hogy az a személy a viselkedését meg fogja változtatni vagy bocsánatot fog kérni tőlünk? Számít ez az örök élet szempontjából?
• Hogyan változtatja meg az életünket az, hogy Jézus nem várt a bocsánatkérésünkre, Ő tette meg az első lépést?
Hűnek lenni a kevesen
“Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (Lukács 16:10)
Isten apró dolgokat használ arra, hogy tesztelje a becsületességed. Azt gondoljuk, hogy az életben a nagy dolgok tesznek vezetővé valakit – ám ez nem így van. Az élet adta nagy krízisekben mutatkozik meg a vezetőség; ám a vezetőség nem az élet nagy dolgaiból építkezik; hanem a kis és apró dolgokban épül. Ez az ahol a becsületesség felüti a fejét – azokban a dolgokban amiket senki nem lát; azokban a dolgokban amik a színfalak mögött történnek; és az élet apró, nem látható, és nem látványos alternatíváiban, amikor a helyes és a megfelelő dolgot teszed, annak ellenére is, hogy soha senki nem fogja látni.
A hűség megkívánja, megköveteli a becsületességet; és Isten a kis dolgokban teszteli a becsületességed.
A Lukács 16:10-ben Jézus mondja: “Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Azt mondja, hogy a nyilvános áldásaidat, a nem látható, ajtók mögötti becsületességed határozza meg.
Minden alkalommal, amikor egy politikus botrányba keveredik, akkor számíthatsz arra, hogy a védői a következőkkel állnak elő: “Igazából nem számít milyen a magánélete.” Hallottad ezt valaha? A magánéletének semmi köze nincs a vezetői pozíciójához. Mindennek köze van ahhoz, hogy ő vezető. Mert ha a férfi hazudik a feleségének, akkor hazudni fog a választópolgárainak. Higgy nekem! Ha hazudik annak a személynek, akinek ezt mondta: “Míg a halál el nem választ” akkor becsap téged, mint szavazóját. Számíthatsz erre!
Mint vezetőnek, a nyilvános áldásaim, a nem látható, ajtók mögötti becsületességből és tisztességből erednek, amiket soha senki nem fog látni. Nyilvános áldásaid, a magán, ajtók mögötti becsületességből és tisztességből erednek, amiket soha senki nem fog látni. Isten kis dolgokat használ arra, hogy tesztelje a becsületességed.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Milyen apró dologgal bízott meg Isten, hogy becsületesen végezz, vagy intézz el?
- Különbséget teszel az “apró” és a “nagy” dolgok között? Isten hogy szeretné, hogy bánj ezekkel?
Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk! (Jeremiás 3:22)
Mikor éheztél Isten után utoljára úgy, hogy annyira közel akartál lenni hozzá, hogy elhagyatottan hajszoltad Őt; mikor kívántad jelenlétét annyira, hogy a pusztán, az üres és kopár vidéken keresztül is követted (Jeremiás 2:2)?
Ha hasonló vagy hozzám, lehet hogy azt gondolod, hogy "Istenem, nem hiszem, hogy ez a fajta szeretet emberileg lehetséges!".
Ha ezt gondolod, akkor igazad van. Csak úgy tudjuk Istent az Ő mindenekfeletti szeretetével szeretni, ha Jézus bennünk él. Isten képes a vágyat benned megváltoztatni; képes újra lángra lobbantani ezt a mély és odaadó szeretetet.
Ha elvesztetted az Isten felé áradó szenvedélyt, viszakapni nem úgy fogod, hogy keményen próbálkozol mindaddig, amíg valamiféle módon eléred a szeretetnek ezt a szintjét. A visszaútat úgy találod meg, ha bízol Isten ígéretében, hogy Ő visszaterel téged a mély odaadás útjára (Jeremiás 2:2).
Isten megbocsátja tékozló természetünket; meggyógyítja elfásult hitünket. Azt mondja, "Elpártolt fiaim ... gyertek vissza hozzám, én meggyógyítom elpártolt lelketeket." (NLT ford.)
A mi válaszunk pedig az kellene, hogy legyen, hogy "Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk!" (Jeremiás 3:22).
Beszéljetek róla!
Hogyan tudnád Isten felé irányuló szenvedélyedet leírni?
Ha Isten meggyógyítja a mi elfásult hitünket, mi tart minket vissza az Isten iránti mély odaadástól?
"De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!" Zsolt 70,6
Volt-e már az életed annyira összekuszálódva, hogy bizonyos voltál benne, egyedül nem tudsz kilábalni belőle? Akár az autód robban le vagy te magad annyira eltévedsz, hogy fogalmad nincs merre jársz, szükséged van egy megmentőre.
De mennyire volt egyszerű számodra segítséget kérni?
A Biblia tele van olyan helyzetekkel, amikor az embereknek szükségük volt megmentőre: Ádám és Éva, József, Jónás, Izrael népe. Ők mind szükségét látták egy megmentőnek, egy szabadítónak. Azonban, nem mindenki számára volt egyszerű segítséget kérni. Miért? A büszkeség miatt.
Nehéz elfogadnunk, hogy szükségünk van valakinek a segítségére. Ha ezt tesszük, az emberek azt gondolhatják, hogy gyengék vagyunk vagy esztelenek, vagy valamiképpen kevésbé tökéletesek mint az a kép, amit magunkról szeretnénk kivetíteni. A Biblia viszont azt állítja:"A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod" (Zsolt 18, 28).
Jézus az egyedüli megváltó. Eljött a földre, hogy megmentse az egész emberiséget halála és feltámadása által. "Jézus Krisztus ... aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében." (1Tim, 2,5).
Viszont ez azt jelenti, hogy el kell ismerd, hogy szükséged van megváltásra. Jézus nem azokat az embereket váltja meg, akik azt gondolják, nincs szükségük szabadításra, megváltásra vagy megmentésre.
Őszinteség és alázat kell ahhoz, hogy bevalljuk szükségeinket és Dávidhoz hasonlóan tudjuk mondani: "De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!" (Zsolt 70,6).
Ez minden amit tenned kell. Csak fogadd el a kegyelmét, irgalmát és szeretetét. De először bizonyosodj meg arról, hogy félretetted a büszkeséged.
