„…Isten terve jóra fordította azt…” (1Mózes 50:20)

A második világháború előtt Josefina Guerrero Manila híres szépsége volt, fiatal, életvidám és egy gazdag orvostanhallgató felesége. Aztán 1941-ben kiderült, hogy leprás. Azonnal elkezdték a kezelését, de amikor Japán megszállta a Fülöp-szigeteket, minden leprakórházat kiürítettek. Betegsége ellenére Joey csatlakozott a földalatti mozgalomhoz, élelmiszert, ruhákat, gyógyszert csempészett és üzeneteket közvetített a hadifoglyoknak. Feltérképezte a vízparti erődítményeket és a légelhárító ütegek helyzetét. Amikor a gerillák felfedeztek egy újonnan telepített aknamezőt éppen ott, ahol a 37. hadosztály partraszállása volt tervezve, megkérték őt, hogy juttasson át egy üzenetet. A saját életével alig gondolva vánszorgott végig sokmérföldnyi ellenséges területen a hátára rögzített térképpel, míg biztonságban kézbesítette azt. Bátorsága miatt sok veszélyes akciót sikerült véghezvinni és az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma kitüntette őt a Szabadság Érdemrend ezüstpálmájával számtalan amerikai élet megmentéséért. Csodálatos módon Joey-t soha nem kapták el. Valójában a japán katonák rettegtek a Manila utcáin botorkáló rongyos kicsi asszonytól. És még amikor megállították is, akkor sem tartóztatták fel sokáig, mikor felismerték, hogy a pólyák és kötések előrehaladott leprát jelző sebeket takarnak. Müller György mondta: „Ezer megpróbáltatás közül nem csupán ötszáz szolgál javunkra, hanem kilencszázkilencvenkilenc plusz egy!” Amikor a Biblia azt mondja: „Isten úgy tervezte, hogy jó jöjjön ki belőle” (1Mózes 50:20 NKJV), ez azt jelenti, hogy semmilyen katasztrófa, betegség vagy késedelem nem tartja Őt vissza attól, hogy mindezt valami értékessé változtassa. Ha megérted, hogy Isten megbocsátja a múltadat, tudod, ismeri a jelened, és terve van a jövődre vonatkozóan, ez lehetővé teszi, hogy biztonságban járj, tudva, hogy semmi sem történhet veled, ami az Ő kegyelmének és szabadításának hatókörén kívül esne.

MONDJ JÓT RÓLUK!

„Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.” (Lukács 6:27)

Amikor déliek elnöke, Jefferson Davis azt kérte Robert E. Lee tábornoktól, hogy mondja el a véleményét egy bizonyos tisztről, és elragadtatással nyilatkozott az illetőről. Egy jelenlévő tiszt csodálkozott Lee szavain, és azt mondta: „Tábornok úr, tudja ön, hogy az, akiről ilyen elismerően beszél az elnöknek, az ön legádázabb ellensége, és sohasem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, amikor önt bírálhatja?” Lee így válaszolt: „Igen, tudom, de az elnök az én véleményemet kérdezte róla, nem az ő véleményét rólam.” Igaz jellem, együttérzés és bátorság kell ahhoz, hogy jót mondjunk bírálóinkról. De ha mégis megteszed, három dolog történik: 1) Saját értéked megnő. Mert azzal, hogy dicsérően nyilatkozol a másikról, megmutatod, hogy képes vagy felülemelkedni a bírálaton. 2) Elveszed az ellenfél kritikájának élét. Amikor az emberek hallják, hogy méltatod azt, aki bírált és megvetően nyilatkozott rólad, tisztelni fognak, és egészen másként néznek majd rád. 3) Az emberek igazságosnak és nagylelkűnek fognak tartani. Nem kerül nagy erőfeszítésbe, hogy egy kritikus megjegyzésre hasonló hangnemben válaszoljunk, de krisztusi jellem kell ahhoz, hogy a másik orcánkat is odatartsuk, és áldást mondjunk az illetőre. Jézus azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg! Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól el ne követeld vissza! És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:27-31). Azt mondod, ez túl magas mérce? Jézus ezt tűzte ki, ezt gyakorolta egész életében, és ennek megélésére hív ma téged is.

Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/a-most-neked-adott-szavaim-az-utolso-napon-ujbol-hallhatoak-lesznek-emlekezz-azokra/

-----
Római katolikus:
" 2018-04-28

húsvét 4. hét szombat

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Pál és Barnabás – első missziós útjukon – elkezdik a pogányok között a térítő munkát.
Pál apostolnak pizídiai beszéde utáni szombaton szinte az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét. Amikor azonban a zsidók meglátták a nagy tömeget, féltékenység fogta el őket, és rágalmakat szórva akarták meghazudtolni Pál szavait.
Pál és Barnabás azonban bátran kijelentette: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét. De mivel ti visszautasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk.
Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává rendeltelek téged, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.”
A pogányok ennek hallatára örvendezve magasztalták az Úr tanítását. Hittek is mindazok, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje így az egész környéken elterjedt. A zsidók azonban felbujtották az előkelő vallásos asszonyokat meg a város elöljáróit, és üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen. Ezért kiutasították őket a városból. Ők pedig – (vádképpen) – lerázták ellenük lábuk porát, és Ikóniumba mentek. A tanítványok pedig elteltek örömmel és Szentlélekkel.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 13,44-52

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: A föld minden határa látta * üdvözítő Urunknak irgalmas jóságát. 3cd. vers.
Vagy: Alleluja. 6. szám.
Előénekes: Zengjetek az Úrnak új éneket, * csodálatra méltó, amit művelt.
Diadalt aratott jobbjával, * és győzelmet szentséges karjával.
Hívek: A föld minden határa látta * üdvözítő Urunknak irgalmas jóságát.
Vagy: Alleluja.
E: Az Úr megmutatta szabadító erejét, * igazságosságát feltárta a népek előtt.
Emlékezetébe idézte jóságát és hűségét * Izrael népe iránt.
H: A föld minden határa látta * üdvözítő Urunknak irgalmas jóságát.
Vagy: Alleluja.
E: Meglátta a föld minden határa, * szabadulást Istenünk hozott nekünk.
Minden földek, zengjetek az Úrnak öröméneket, * ujjongjatok és zsoltárt mondjatok.
H: A föld minden határa látta * üdvözítő Urunknak irgalmas jóságát.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 97,1.2-3ab.3cd-4

ALLELUJA
Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, * és megismeritek az Igazságot – mondja a mi Urunk. Jn 8,31b-32 – 10. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Aki Jézust látja, az látja és ismeri a mennyei Atyát is.
Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”
Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.”
Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát?« Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek!
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.
Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 14,7-14"

http://igenaptar.katolikus.hu/
------ 1
-----
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
-----
Tóra:

"Ha ez a törekvés vagy mozgalom emberektől származik, úgyis magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszanék, mintha Isten ellen tusakodnátok.”

"Erősítsétek meg magatokat, hogy Isten akarata szerint éljetek itt a Földön, ne emberi vágyak szerint." (1.Pt. 4:2)




Mit teszel azért, hogy megerősödj hitben? Íme néhány dolog, amit megtehetsz:

Tanulmányozd a Bibliát. Isten szavát életünk részévé kell tennünk. Az Ő szava ihletett erejű és segít, hogy teljes mértékben felkészültek legyünk mindent úgy tenni, ahogy Isten akarja.

Tarts csendességet. Hogy állsz a csendességeddel? Néhányótoknak ez egy bűntudatkeltő kérdés lehet. Talán azért, mert úgy próbálsz csendességet tartani, ahogy azt régen tanították neked, de a módszer, amire tanítottak, nem illeszkedik ahhoz, amilyennek Isten formált téged. Mit kell tenned azért, hogy naponta egy kis időt tölthess Isten Igéjével?

Olvass keresztény könyveket. Tégy magadnak szívességet és tanulj meg mindent, amit lehet. Folyamatosan tápláld a lelkedet más hívők mondanivalójával. Ha csak magamnak tanulmányozom a Bibliát és nem hallgatom meg, amit más hívők mondanak róla, nem gyarapodhatok a többi hívő bölcsessége és tapasztalata által.

Legyen bizonyságtételed mindig naprakész. Mit tesz Isten az életedben? Mikor írtad le utoljára a bizonyságtételedet? Ha leírod, Isten megadja a lehetőséget, hogy megoszd másokkal is. Amikor megosztod bizonyságtételedet másokkal, az megerősíti hitedet.

Légy hűséges hívő kiscsoportodhoz. A Biblia írja, "vigasztaljátok egymást, és építse egyik a másikat..." (1. Thessz 5:11) A hit maratonján veszünk részt, együtt kell futnunk. Szükségünk van a többi hívő támogatására és bátorítására.

Beszéljétek meg -

* Hogyan tervezed a rendszeres Bibliatanulmányozást?
* Beszélj a kiscsoportoddal és készítsetek egy listát azokról a jó keresztény könyvekről, amiket olvastok.
* Fordíts a héten időt arra, hogy leírd bizonyságtételedet. Nem kell hosszúnak lennie.
* Oszd meg néhány keresztény barátoddal, akik tudnak abban segíteni, hogy arra összpontosíts, amit szeretnél elmondani.
* Kiscsoportodban beszéljetek arról, hogyan bátoríthatjátok egymást.

Isten keresi a hívőket

"Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel." (Kol 3,1-2 NIV ford.)


Ahogy azon munkálkodsz, hogy Erős Dániellé válj, a stressz kétségtelenül megpróbál majd eltávolítani a céljaidtól. A mindennapi élet problémái gyakran kísértésbe visznek, és így egészségtelen döntéseket hozunk, vagy azért, mert így kényelmesebb, vagy azért, mert így ideiglenesen nem kell a stresszhelyzetek megoldásával foglalkoznunk.

Az igazság viszont az, hogy a problémák egész életedet végig kísérik. Ha arra vársz, hogy egy új életszakaszba érkezz, mert akkor majd meg tudsz birkózni a stresszel, akkor hosszú várakozás áll előtted.

Kolossé 3:1-2 ezt mondja: "Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel."

A stressz egy választás. Stresszesek leszünk, ha a limitált erőforrásainkra tekintünk, ahelyett, hogy a mennyei Atyánk által nyújtott elérhető és korlátlan erőforrásokra szegeznénk tekintetünket.

Sohem leszel egészséges, ha az eléd tornyosuló hegyeket saját erődből akarod megmászni, mert egyszerűen nem vagy elég erős hozzá. Koncentrálj arra a tényre, hogy Isten elég nagy ahhoz, hogy a Dániellé válásod során felmerülő bármely kihívással megbírkózzon, az életed hátralevő részében.

Beszéljetek róla

* Mi okozza számodra a legnagyobb feszültséget? Mit gondolsz, miért van ez így?
* Szerinted Isten hogyan segíthet ebben a helyzetben? Mi akadályoz meg abban, hogy megengedd, hogy Isten segítséget nyújtson?
* Hogyan tudnál Jézusra öszpontosítani a saját mindennapi stresszhelyzeteid helyett?

De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad, és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét.
1 Kor 15,35-37

Amióta ember az ember keresi a választ a miértek legnagyobbikára: De mi van a halál után? Így volt ez a őskeresztények között, s így van ez ma is; szeretnénk többet tudni arról a világról, melynek reménységünk szerint egyszer majd részesei leszünk. A halál utáni élet milyenségéről a különböző kultúrákban a legkülönfélébb elképzelések láttak napvilágot, a kereszténységen belül is meglehetősen színes az elképzelések tárháza.

Tehát nemcsak Pált, mindenkit izgat, hogyan történnek majd "ezek a dolgok", akkor és ott. Saul-Pál retorikai kiemelése - esztelen; ma így mondanánk: hogyan lehet egyáltalán ilyen "hülye kérdést" feltenni? - nem egyszerűen csak figyelemfelhívás, hanem a korinthusiak rávezetése arra, hogy minden elképzelés a halál utáni létről csak földhözragadt próbálkozása az időbe és térbe szorított mindenkori embernek, s hogy valójában hogy is lesz mindez, azt csak a JóIsten tudja... Annyi bizonyos - Jézus URunk is ezt tanítja -, hogy "a mennyeknek országa nem evés és ivás és házasodás". Azaz, ne azt keressük benne, ami itt nekünk pulzáló életünk folyamán a legfontosabb! Az Isten országa ugyanis valami egészen más - totaliter aliter.

Ennek ellenére sokan mégis megfogható "tudást" akarnak elsajátítani arról a világról, amit egyelőre (legfeljebb!) csak "tükör által homályosan" láthatunk. Persze jó pénzért mindig akadnak olyanok, akik vonzó tanításaikon keresztül megdönthetetlen bizonyosságot árulnak az "odaátról" - azoknak, akiknek füle ilyesmire viszket.Az élet értelme azonban nem a halál utáni dolgok eszelős kutatásában keresendő, hanem a halál előtti életben! Bizonnyal lesz elég időnk és lehetőségünk a halállal foglalkozni a halálunk után, de amíg itt az Isten-teremtette Földön, egyszeriségünket megéljük és sorsunk megismételhetetlenségének gyönyörűséges terhét cipeljük, a földi élet dolgaival kellene foglalkoznunk! Itt is érvényes: mindennek rendelt ideje van! Az élet az nem halálkultuszból, hanem az életből áll, aminek kereteit nemcsak jól, de igen jól megalkotta a JóIsten... Ezért ne azt keressük, amit egyszer így is úgy is megkapunk - hiszen, aki megszületett, annak egyszer meg is kell halnia -, hanem kutassuk azt, amit a Gondviselő Isten talán éppen mai napunk valamilyen szép történésébe/csendes percébe rejtett el számunkra, hogy örüljünk az életnek, s a globális pesszimizmus ellenére is derűvel szólhassunk másoknak a lelkünkben élő reménységről vagy egyszerűen csak szavak nélkül mások elé élhessük azt a szeretetet, amit fölülről kap(t)unk...

Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti.
Ef 5,28

"Ketten szeretjük magamat... a feleségem és én!" Az élcelődő mondás nagyon is komoly valóságot takar. Mostanság nem illik felemlegetni, hogy a házasság válságban van - ha szigorúan jogilag nézzük, akkor több a házasságon kívül élők száma -, de ez mit sem változtat azon, hogy a modernkori párkapcsolati zűrzavarok lélek-tüzei itt égetnek minket kívülről és belülről. Rossz látni az alig működő párkapcsolatokat, ennél már csak az a rosszabb, ha valaki ilyenben éli a mindennapjait... Kilépni belőle a legegyszerűbb képlet, sajnos az ezzel járó egzisztenciális, s lelki harcot kevesen vívják meg sikeresen. Akkor inkább maradjon a "se-vele-se-nélküle"-rossz, az legalább biztonsággal kiszámítható...

Mi az oka a sikertelen házasságoknak? Talán a matematikai ismeretek hiánya! De ez a számtan nem "kockás-papír"-alapú, ahol mindig minden egyensúlyban van, a házasság szám-tana egészen más! Mielőtt valaki belelépne a házasságba, s összeköti életét a másikkal, érdemes lenne egy házasság-kurzust elvégeznie, de legalábbis egy-két házifeladatot alaposan átgondolnia - elkerülendő az ún. típus-hibákat. Valami ugyanis nagyon nincs a helyén a fejekben éppen úgy, mint a szívekben, amikor minden látszólag rendben van (lakás, kocsi, gyerekek, ráadásul még fiatalok is...) s, gyakorlatilag totálisan boldogtalanok! Ki a hibás? Persze a 'bűnbakot', azt mindig a másikban keresik, látják és találják.

A házasság isteni matematikája igen egyszerű! 1+1=1 -, azaz a megoldás az egy-ség! Ez azonban az Egy-Isten nélkül nem megvalósítható, kell hozzá az Ő ereje, hogy türelmet, kitartást, s megújuló szeretet kapjunk nap mint nap. A Mester is hangsúlyozza: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Elméletileg mindenki szereti önmagát, a gyakorlat azonban mást mutat: soha ennyi önmagával elégedetlen ember nem volt, mint manapság! Elégedetlen a testével (testképzavaros!) a lelkével (depressziós!) és elégedetlen a teljesítményével is (egy vagy két tálentumot kapott, de minimum ötöt akar még hozzá szerezni!). S ha valaki már fiatalon totálisan elégedetlen önmagával, milyen ember lesz belőle 10-20-30 év után? Megkeseredett, cinikus, rosszindulatú...

Aki veszi a bátorságot, s Isten előtti józansággal gondolja át életét, az nemcsak maga lesz stabil, de Istenbe vetett hite által maga is biztonságot nyújt másoknak - elsősorban övéinek: társának, gyermekeinek, családjának. Aki feleségét szereti, az önmagát szereti. Pál, aki az egyedüllétet választotta a házasság helyett, talán éppen azért tudja hitelesen megítélni a "helyzetet", mert kívülről látja azt. S amikor a "felettébb nagy titokról", azaz a házasságról beszél, akkor egyben az Egy-házra is gondol, mert az Istenben hívők közössége akkor igazán egy család, ha benne a családok is EGY-ek...

Azt sem tudjátok mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.
Jakab 4,14-15

Amíg életünk gyertyalángját nem remegtette meg a Sors szele, eladdig nem sokat gondolunk az elmúlásra. Számtalan történés vonzásában élve, sokáig képesek vagyunk elhinni: az élet értelme a minél több eseményben való részvétel. Kedvünk a világ "befogására" legelőször akkor hagy alább, amikor rádöbbenünk, ezek sem nyújtják a teljességet, hiszen a nagy mínuszt, az Isten hiányát nem pótolhatja más, csak maga az Isten. Ha tudatában lennénk annak, mennyire törékeny az életünk, akkor bizony jobban vigyáznánk egymásra nemcsak a közlekedésben, de az Élet nagy országútján is. Respektünk hiányát tragédiák jelzik ott is, és itt is.

Mindennel számolunk - amivel csak tudunk -, de érdekes módon az Isten gyakran kimarad a tervezésből. Hiába minden sokat ígérő együttállása a lehetőségeinknek, ha nem számolunk az Istennel - nagy meglepetések is érhetnek minket! Legnagyobb tévedésünk általában az, hogy elszámoljuk magunkat az idővel. Úgy gondoljuk, még (mindig) fiatalok vagyunk, úgy hisszük, még az Élet nekünk tartogat minden jót, még nem szükséges "rászorulnunk" az Isten kegyelmére. Még ráérünk áldozatot hozni a másikért, még élünk egy kicsit magunknak, még szabadok maradhatunk egy kicsit... kalandnak, karriernek. Még van időnk, ráérünk később is az Isten felé fordulni.

Aztán ami még az egyik pillanatban látszik, a másikban - mint a lehelet - szertefoszlik, nincs. Eljárt az idő, elfogytak a lehetőségek, visszajött az Gazda, s számonkérő szava már visszhangzik: "Hogyan forgattad a talentumo(ka)t, ami(ke)t rád bíztam?" Magyarázkodásra lehetőség ugyan mindig van, de helye ebben az elszámolásban nincs! Amit "onnan felülről, a Világosság Atyjától" kapunk, arról Neki is kell számot adnunk... Amit kaptunk, azt azért kaptuk, hogy forgassuk. Ha szolgáltunk időnkkel másoknak, akkor az értelmesen telt, s nem értelmetlenül múlt el.

Életünk nagy ellensége az idő! Ha Isten kezéből vesszük, s arra fordítjuk, amire kaptuk - hogy ti. megosszuk másokkal - akkor az idő múlásában gyakran átélhetjük az örökkévalóság pillanatos csodáit: "Mindenre van erőm (időm!) a Krisztusban!" A szeretet mindenekfelett álló ereje megsegít a temporális akadályok között is...

A mai nap imádsága:

És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.

1 Tim 1,9-10

Jahve-Isten Tízparancsolatából Lévi utódai - Lévi nemzetségének fiai nem örököltek az Ígéret földjéből egy darabot sem, "örökségük az ÚR volt"; azaz a tizedből éltek -, 613 parancsolatot csináltak, a békés együttéléshez azonban ezek sem voltak elegendőek... Rabbinista magyarázat szerint mind a 613 törvényt maradéktalanul betartani nem lehet egy emberélet alatt, ezért van az, hogy bizonyos parancsolatok megtartásához különösen is ragaszkodik egy-egy zsidó hitsosrsos. Az okot abban vélik tudni, hogy az ember lelkének azon része, amelyik már megtisztult a törvény által, az nem testesül meg újra, csak a tisztulásra váró lélekrész. Érdekes magyarázat...

Annyi bizonyos, hogy a 613 zsidó rendelkezés és parancsolat elhanyagolhatóan kevésnek tűnik, akár csak egyetlen ország hatályos jogszabályaihoz képest is! Nemcsak nálunk, de mindenütt a világon, a törvényhozók "ontják magukból" a legkülönfélébb rendelkezéseket, s nemcsak hogy nem győzik a tempót az élet valóságával, de egyre eredménytelenebb is a ténykedésük, hiszen az Élet sajnos nem lett jobb általuk. Nem lett kevesebb az embergyilkos, a parázna, a fajtalan, az emberrabló, a hazug és a hamisan esküvő... csak több! Hol a hiba, mit rontott el az emberiség, hogy ennyire nem érvényesül az általános jóakarat? Mi az az elementáris tévedés, ami helytelen irányba tereli az aktuális törvényhozást? Miért azokat sújtja a törvény, akik egyébként tisztességes módon betartják azt? Miért van az, hogy az igazság mindig "azoknak áll", akik azt megfizetik?

Nemcsak kicsiny hazánkban, szinte az egész "fejlett" nyugati világban a cégek állapota egyre kilátástalanabb. Biztos megélhetést biztosító világmárkás vállalatok "csődölnek be", bocsájtják el munkások ezreit, tízezreit... A kishazánkban favorizált egyéni vállalkozói státuszt nem a vállalkozói kedv, hanem a kényszer szüli, így aztán nem csoda, ha fiataljaink nem vállalkoznak! Hiába panaszkodik a rádióban a riportalany, hogy "nem vállalkoznak a mai fiatalok"... A mai fiatalok azért annyira nem buták, hogy ne tudnák kiszámítani mekkora az adóelvonás, mekkora a nyereség, s mekkora az egészségügyi kockázata annak, hogy látástól vakulásig dolgozva idő előtt "felbuknak" a méltánytalan egzisztenciaharcban. Így aztán inkább "nyugodtabb", igaz fizetésben is messze szerényebb foglalatosság után néznek -, ha tudnak, s ha akarnak...

A törvényt betartani azt tudja, aki szeret. Először pedig az Isten lelkiismeretbe írt törvényét kell betartani, mert az fölötte áll minden emberi rendelkezésnek. Ezután következik az emberek alkotta törvény, ami akkor jó, ha az ugyanúgy mint az Isten törvénye, védi a közösséget, oltalmazza az életet, biztosítja az egyes ember méltóságát, aminek a megéléséhez elengedhetetlen a szabadság, s alapfeltétel a felelősséghordozás kötelezettsége! Sajnos a világ gyakran kerül zsákutcába, mert mindig akadnak olyanok, akik Istent feledve magukat teszik meg istenné, s olyat tesznek, amit embernek nem szabad... A törvény tényleg jó, ha az közösség igazát védi, s nem jó, ha csak egyesek érdekét. A törvény rendje ugyanis kiszámíthatóságot ad, az állandóan változó törvények viszont bizonytalanságot teremtenek. Így borulnak fel aztán hosszútávú projektek (pl. egy gyermeknevelési!), s jutunk oda, hogy társadalmunk egyre öregszik, s fogyatkozik. Isten soha nem bottal ver, hanem saját magunk oktalanságaival... ezért is fájnak azok annyira!

Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet!
Zsolt 119,5

Isten életet védő "rendelkezései" nyilvánvalóak: Ne tedd, ne kívánd, vigyázz rá... Ennek ellenére mégsem azt tesszük, ami javunkra van! Gazdasági- és kulturális arogancia, profit-érdekek mindenekfölé-helyezése, az élet alapvető törvényeinek - élni és élni hagyni - figyelmen kívül hagyása jellemzi a modern embert.

Néhány jellemző adat: Az eddig kibányászott szénhidrogének, s a még Földünk rejtett zugaiban lévők hőértéke mindösszesen annyi, amennyi napenergia másfél nap(!) alatt bolygónkat éri... Van itt tehát nap-, szél-, víz-, hullám-, és thermál-energia bőven! Az ember mégis a két legkárosabbat/legveszélyesebbet használja nagy örömmel: szénhidrogéneket (87%) s az atomenergiát...

Természetszerűleg a gazdaság nem az etikán tájékozódik, de ezt már megszokhattuk a civilizációban. A nagyobb kérdés, hogy az ember miért nem él közvetlen környezetében etikusabban? Miért nem éli szebben/jobban magánéletét, ha már a világ olyan amilyen? Elénk adta a JóIsten a jót és rosszat, s mi meggyőződéssel a halált választjuk az élet helyett! Ennyire nem értenénk az Életet? Krisztus Urunk halála jelzi, hogy az emberi fajjal alapvető probléma van: Megfeszíti a Szeretetet, s őrjöngve éljenzi a bűnt... Élmény-ivászatunknak hamarosan meglesz az eredménye: Nem lesz tiszta vizünk, élelmünk, nem leszenk egészségesek gyermekeink... S amikor tömeges méretekben kezdjük el megérezni esztelenségünk visszafordíthatatlan következményeit, akkor "lészen ott sírás és fogaknak csikorgatása"... Ahhoz, hogy poklot csináljunk a teremtettségből, nem kell nekünk a Sátán segítsége, megy ez nekünk a magunk-választotta istentelenségünkkel is...

Az olyannyira várt és sokmindenre megoldást remélő 21. század elejét a közösség-, s család-romboló intézkedések jellemzik szerte a világban. Hivatkozási alap: a hatékonyság! Pedig nem azok a nemezetek és országok kerülnek majd ki győztesként (túlélőként) ebből a mesterségesen eladósított világ egzisztenciális kríziséből, melyek a makro- és mikro-ökonómia-mutatók, a tőzsdei árindexek alapján tájékozódnak... Túlélés bizony csak ott lesz, ahol visszafordulnak az Isten közösség-, s egyén-védő alapvető törvényeihez, s aszerint élnek. Elsősorban a családban. Ha a párkapcsolat, a családi élet "normális" - normális lesz a világ is...

Isten törvényei szerint élni jó, de az önző ember ennek az ellenkezőjét hiszi. Kevesebb egoista márpedig nem akkor lesz, ha mértéktelenül kielégítést nyernek a vágyak, hanem akkor, ha visszanyeri közösségépítő értékét a munka, az alkotás szépsége, s az emberi találkozások mindig Isten felé emelő őszintesége békességet teremt az emberi szívekben.

„…jajgatásuk feljutott Istenhez.” (2Mózes 2:23)

Akkor, amikor az izráeliták azt gondolták, hogy az élet ennél már nem lehet rosszabb, rosszabb lett! A fáraó megvonta tőlük a vályogkészítéshez való szalmát, de elrendelte, hogy ugyanazt a mennyiségű téglát kell előállítaniuk naponta. Ezen a ponton három dolog történt: 1) „…Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt…” (23. vers). Ezt tesszük akkor, amikor annyira rosszul érezzük magunkat, hogy azt a szavak már nem tudják kifejezni. Ilyenkor nyögdécselünk és panaszkodunk, először csak magunkban, azután bárkinek, aki meghallgat, enyhülést keresve azáltal, hogy kiadjuk magunkból frusztrációnkat. De a tartós segítséghez többre van szükség annál, hogy magunkban vagy másokhoz beszélünk. Ezért ők is megemelték a hangerőt, és: 2) „…kiáltottak…” Isten látta, ahogy nap mint nap összeszorított foggal és kifehéredett ujjpercekkel dolgoznak. De amíg mindenki máshoz beszéltek, csak Hozzá nem, semmi sem változott. Dávid kijelentette: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.” (Zsoltárok 116:1-2). Panaszkodás helyett imádkozz! Imádkozz, hogy Istennek legyen mire válaszolni, és válaszolni fog! „Miért hallgatna Isten olyasvalakire mint én?” – kérdezed. Mert: 3) „…visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek” (2Mózes 2:24-25). Isten válaszolt az imádságukra az atyáikkal kötött szövetség miatt. Figyelt rájuk, mert Ábrahám gyermekei voltak. Az „ő számlájára” kapták meg. Te is megkapod! „Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32). Isten kegyelme és jóindulata ma a tiéd, mert Krisztushoz tartozol. „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek… kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (János 16:23-24). Ugye milyen jó?

Jézushoz vinni az embereket

„Az Úr ereje gyógyításra indította őt.”Lukács 5:17

Egy napon, amikor Jézus egy bizonyos házban prédikált, négyen egy béna barátjukat hozták el hozzá, hogy meggyógyítsa. Amikor nem tudtak bejutni a tömegtől, felmásztak a tetőre, kibontották, és a tetőn át engedték le a beteget Jézushoz, ő pedig meggyógyította őt. A Biblia azt írja: „az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson” (Lukács 5:17 Károli). A farizeusok ott ültek a közelében, és Isten ereje jelen volt, hogy őket is meggyógyítsa – de ők mégsem gyógyultak meg. Döbbenetes, de igaz: megtörténhet, hogy ott vagy Jézus jelenlétében, mégsem történik benned semmi változás. Miért? Mert a te hozzáállásod határozza meg az eredményt! A büszkeség és az előítélet – ha azt gondolod, hogy már kiismerted Istent – megakadályozhat abban, hogy megkapd, amire szükséged van. A szentíró így fogalmaz: „mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsidók 4:2). Ezek a vallási vezetők nem hittek. Csak az érdekelte őket, hogy Jézussal teológiai vitákat kezdjenek, de Isten erejének megnyilvánulását és a beteg ember gyógyulását nem akarták látni. Igen, előfordulhat, hogy a fejed tele van teológiával, a szíved viszont kétséggel, és így semmit sem kapsz az Úrtól! Lukács ötödik fejezetében feljegyzi: „Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid… kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma!” (Lukács 5:20–26 RÚF).

„Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.” Márk 2:3

Vannak emberek, akiket oda kell vinni Jézushoz, mert maguktól nem tudnak odajutni. A történetben szereplő emberhez hasonlóan ők is bénák.

Azt kérded, mi bénít?

- Béníthat valamilyen kontrollálatlan viselkedés.

- Béníthat olyan hitrendszer, ami miatt azt gondolod, túl bűnös vagy ahhoz, hogy Isten valaha is szeressen és megváltson.

- Béníthat egy emlék, valami, ami gyermekkorodban történt, és nem mersz beszélni róla.

- Béníthat valamilyen függőség, kábítószer, gyógyszer, játékszenvedély, pornográfia, alkohol, munkamánia vagy pénz. Bármi is a függőséged, az biztosan bénító.

- Béníthat félelem, szorongás, depresszió, alacsony önértékelés; elhanyagolás vagy bántalmazás miatti rémálomszerű gyermekkor.

Másrészt lehet, hogy „sokra vitted az életben”, és épp a siker, az anyagiasság, a kapzsiság, az önteltség bénít – az hogy nem ismered el, hogy szükséged lenne Istenre. Ismerősen hangzott valamelyik? Jézus ezekkel a szavakkal kezdte szolgálatát: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lukács 4:18–19). Ennek az igeszakasznak a végét egy parafrázis így adja vissza: „eljött az Úr kegyelmének ideje.” Ez ám a jó hír! Az élet talán nem mindig volt jó hozzád, de Isten kegyelme, rád mosolygó jóindulata mindent megváltoztathat – mától kezdve.

„Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre.”Lukács 5:19

A másik ember súlyát magunkra venni elég nehéz teher lehet. Figyeld meg:

1) Négy ember kellett ahhoz, hogy ezt a férfit Jézushoz vigyék. Néha erősítést kell kérnünk. Ha már egy ideje imádkozol valakiért, és úgy tűnik, semmi sem történik, javaslok egy nagyszerű igét: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19–20).

2) Jézus nem a beteg ember hitére válaszolt, hanem azokéra, akik vitték. „Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” (Lukács 5:20 RÚF). Az a szegény beteg már olyan régóta volt ebben az állapotban, hogy a hite valószínűleg ugyanolyan béna volt, mint a végtagjai. Istennél azonban ez nem probléma: ő a te hitedre fog válaszolni, és megérinti szerettedet.

3) Nem mondtak le róla. Kitartó hitre van szükséged, amely nem hajlandó feladni. Az, hogy valakinek már beszéltél korábban az Úrról, de nem reagált, még nem jelenti, hogy most sem fog reagálni. Lehet, hogy akkor még nem állt készen, de most a körülményei megváltoztak. Lehet, hogy akkor rosszul fogtál hozzá, de most jobb megközelítési módot találtál. A lényeg, hogy ha te megteszed, ami rajtad áll, akkor Isten is meg fogja tenni a maga részét. „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).

„Az Úr beszéde megmarad örökké”(1Péter 1:25)
Olvassuk el, hogy a világtörténelem híres személyiségei mit mondtak a Bibliáról. William Gladstone, Anglia miniszterelnöke: „Igazából egyetlen lényeges kérdés van: hogyan hozzuk a Biblia igazságát élő kapcsolatba az emberek elméjével és szívével, bármely társadalmi osztályba tartozzanak is. „ Goethe: „Sosem kételkedem az evangéliumok hitelességében. Olyan fenségnek visszfénye csillog ki minden szavukból, amelynek gyökere és forrása Krisztus személye és személyisége. Márpedig ez a személy olyan isteni természetű, melyhez fogható még nem nyilatkozott meg a világon.” Ulysses S. Grant amerikai elnök: „Ragaszkodjunk erősen a Bibliához, mint szabadságunk horgonyához! Írjuk tanítását a szívünkbe, és gyakoroljuk minden nap! Mindazt a haladást, amit elértünk e könyv hatásának köszönhetjük, és ebben kell útmutatást keresnünk a jövőnkre is.” Woodrow Wilson elnök: „Az az ember fosztotta meg magát az e világon hozzáférhető legfőbb jótól, aki megfosztotta magát a Biblia ismeretétől. Ha olvastad már a Bibliát, akkor tudod, hogy Isten Szava, mert megtalálod benne a kulcsot a saját szívedhez, boldogságodhoz és kötelességedhez.” Abraham Lincoln: „Csak azt mondhatom, hogy ez a legjobb ajándék, amit Isten az emberiségnek adott.” A Biblia olyan, mint a gravitáció törvénye, soha nem válik szükségtelenné. Whittier ezt írta: „Hosszú keresésből tértünk vissza fáradtan, hogy rájöjjünk: amit a régi bölcsek mondtak, mind benne van abban a könyvben, amit anyánk olvasott.” A te Bibliád – olvasd minden nap!




„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24:35)
Nézzük tovább, mit mondtak a Bibliáról a világtörténelem jeles egyéniségei. Napóleon. „Micsoda örömet okoz a Biblia azoknak, akik hisznek benne! Milyen csodában részesíti azokat, akik megfontolják szavait!” Daniel Webster: „Az emberi civilizációnak nincs más szilárd alapja, mint Isten Igéje. Ha megmaradunk azoknál a z alapelveknél, amiket a Biblia tanít, országunk továbbra is fejlődni és virágozni fog. Én szokásommá tettem, hogy minden évben végigolvasom a Bibliát.” William Lyon Phelps (a Yale Egyetem professzora, akit úgy is emlegettek, mint „Amerika legszeretettebb tanára”): „Hiszem, hogy a felsőoktatásnak hozzáférhetőnek kell lennie mind a férfiak, mind a nők számára, de azt is hiszem, hogy a Biblia ismerete egyetemi végzettség nélkül értékesebb, mint egyetemi diploma a Biblia ismerete nélkül.” Sir William Jones: „A Biblia több tiszta érzelmet, csodálatos szépséget, tiszta erkölcsöt, fontos történelmet, kifinomult költészetet és ékesszólást tartalmaz, mint amennyit össze lehetne gyűjteni más könyvekből, bármely korban és bármely nyelven írták is őket.” Robert E. Lee: „A Biblia olyan könyv, mellyel összehasonlítva minden más könyv jelentéktelen. Ha bármikor tanácstalan voltam vagy aggódtam valamiért, a Biblia adott világosságot és erőt nekem”. Jean-Jacques Rousseau: „A Szentírás magasztossága csodálatra késztet, épp úgy, ahogy az evangélium tiszta egyszerűsége hatással van szívemre. Milyen szegényesek és megvetendőek filozófusaink minden ékesszólásukkal együtt, ha a Bibliához hasonlítjuk őket.” Olvasd hát a Bibliádat minden nap!






„…ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:9 AMP)
Előfordult már veled, hogy munkahelyet kerestél, és kiderült, hogy minden olyan állás betöltéséhez, ami érdekelt volna, korábbi szakmai tapasztalatot kérnek? Ez frusztráló lehet; honnan legyen tapasztalatod, ha nem kaphatod meg a munkát? Amikor a bank új elnöke megkérdezte az előzőtől, hogy mi volt sikerének a titka, az így felelt: „Hogy jó döntéseket hoztam.” „Mi kell ahhoz, hogy jó döntéseket tudjak hozni?” – kérdezett tovább az új elnök. „Tapasztalat.” – felelt a régi. Az új tovább faggatózott: „Hogyan szerezhetek tapasztalatot?” „Rossz döntésekből.” – válaszolt előde. A tapasztalat kemény tanítómester: először vizsgáztat, aztán tanítja meg a leckét. Isten tapasztalt munkatársakat keres! Ha neki dolgozol, ő felhasznál mindent, amin keresztülmentél, bármilyen fájdalmas is volt az. Mindezt „tanulópénznek” tekinti. Jézus „…szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:8-9 AMP).

Egy jó nézőpont mindent megváltoztat, főleg, ha megtanulod, hogy az élettapasztalatokat új szemmel nézd. Például, ha egy bizonyos területen szenvedés ér – például bűntudat, félelem, harag, függőség vagy bizonytalanságérzet –, ez képessé tesz arra, hogy megérts és segíts másokat. A tapasztalat nem annyira az, ami veled történt, hanem inkább az, hogy mihez kezdesz azzal, ami történt veled. Ezt észben tartva kérdezd meg magadtól: „Szolgálhat-e az én szenvedésem valaki más javára? Lehet, hogy ebből a zűrzavarból mások felé való szolgálat indulhat?” Ha a próbák időszakát éled át, két lehetőséged van: feladod, vagy felnősz. Péter megrémült, amikor azt kérdezték tőle: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Tagadta, és ezt mondta: „Nem vagyok” (János 18:25). De később megbánta, és újra csatlakozott Krisztushoz a feltámadás után, majd betöltötte őt Isten Lelke, és végül az egyház vezetőjévé lett. Tapasztalat – semmi sem helyettesítheti!




„Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6)
Ellentétben azzal, amit eddig hallhattál, nem a tapasztalat a legjobb tanító – hanem a kiértékelt tapasztalat! Mindenkinek vannak valamilyen tapasztalatai, de igazából az számít, hogy mihez kezdesz ezekkel a tapasztalatokkal. Az életet mindannyian egy üres jegyzetfüzettel kezdjük. Minden nap lehetőségünk van arra, hogy új tapasztalatokat jegyezzünk fel. Minden egyes oldallal növekszik a bölcsességünk. Ideális esetben, ahogy fejlődünk, úgy telik meg jegyzetfüzetünk megfigyelésekkel. De nem mind használjuk ki megfelelően a jegyzetfüzetünket. Vannak, akik ki sem nyitják, vagy csak alig néhány sort vetnek oda. Mások megtöltik a lapokat, de nem fordítanak időt arra, hogy újra elolvassák, átgondolják, és így nagyobb bölcsességet nyerjenek. De vannak néhányan, akik nem csak feljegyzik tapasztalataikat, hanem elidőznek fölöttük, és átgondolják őket. Az átgondolás helyes meglátássá lesz, így nem csupán átéljük az eseményeket, hanem tanulunk is belőlük. Mind ismerünk olyan embereket, akik nagy tudással rendelkeznek, de kevés a bölcsességük. Megvannak a megfelelő eszközeik, de nem ismerik semminek a jelentőségét. Mi itt a probléma? Mindabból, amit átéltek, hiányzik az átgondolás és a kiértékelés. Huszonöt év elteltén nem nyernek huszonöt évnyi tapasztalatot, csak egyévnyi tapasztalatot huszonötször! Ahhoz, hogy az életben győzni tudj, a tapasztalatot bölcsességgé kell formálnod. Tehát lassíts le! A bölcsesség nem jön egyik napról a másikra, idő kell az összegyűjtéséhez. Azután áss a mélyre! A kincs ott rejlik, de mélyre kell hatolni érte. Végül ess térdre, és beszélj Istennel, mert: „Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6).




„…Szerezz bölcsességet… Becsüld nagyra, és felmagasztal téged…” (Példabeszédek 4:7-8)
A tapasztalatokról szólva: mind sokkal többet élünk át, mint amennyit megértünk. Earl Wilson baseballjátékos mondta: „A tapasztalat tesz képessé arra, hogy felismerd a hibát, amikor újból elköveted”. Nézzünk szembe vele – túl sok minden történik velünk az életben ahhoz, hogy képesek lennénk mindent megérteni. Nem számít, milyen okosak vagyunk, az elménk sosem lesz képes lépést tartani a tapasztalatainkkal. Ezért abból kell kihoznunk a legtöbbet, amit megértettünk. Minden nap végén meg kell kérdeznünk: „Mit tanultam meg ma?”. A váratlan és nem kedvező eseményekhez való hozzáállásunk határozza meg növekedésünket. Az ausztrál Steve Penny, aki egy menedzsment technikákat oktató hálózat vezetője, megállapította: „Az élet tele van előre nem látható kitérőkkel. Olyan dolgok történnek, melyek teljesen keresztülhúzzák terveinket. Tanuld meg a kitérőket örömmé formálni! Fogadd őket úgy, mint különleges kirándulásokat vagy tanulmányutakat. Ne harcolj ellenük, különben sohasem fogsz rájönni, mi volt a céljuk. Örülj ezeknek a pillanatoknak, és hamarosan vissza fogsz térni az eredeti kerékvágásba, valószínűleg bölcsebben és erősebben, ennek a kis kitérőnek köszönhetően.” A tapasztalat hiánya sokba kerül. Legnagyobb tudatlanságunk nem abból ered, amit még nem tanultunk meg, hanem abból, hogy milyen keveset tudunk igazán. Harry Golden megjegyezte: „A fiatalok elbizakodottsága egyenes eredménye annak, hogy még nem szembesültek elég következménnyel. A pulyka, amely minden nap mohón közeledik gazdájához, aki a gabonát szórja elé, nem cselekszik tévesen. Csak még soha senki nem beszélt neki a Hálaadás Napjáról.”* A hibákat nem kerülheted el, de korlátozhatod a számukat, tanulhatsz belőlük, és képes lehetsz arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat újra.

*Amerikában a pulyka a Hálaadás-napi vacsora elengedhetetlen része.




„Boldog az az ember, aki … értelmet nyer.” (Példabeszédek 3:13 NKJV)
Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik. Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát. A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka. Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.






„…mindenkinek mindenné lettem…” (1Korinthus 9:22)
Ha tapintatos vagy, rá tudsz mutatni a dolgokra anélkül, hogy a másik felet ellenségeddé tennéd. Ahhoz, hogy valakit meg tudj nyerni, két dolog kell. Először is a) meg kell értened őt; b) hozzá kell szoknod, hogy nem vagyunk egyformák. Pál azt írta: „… hogy meg tudjam nyerni őket Krisztusnak… megpróbáltam mindenkivel megtalálni a közös nevezőt…” (1Korinthus 9:21-22 NLT). Pál egy hajszálnyit sem engedett az igazságból, de módszere mindig a szeretet volt. Akár zsidókkal beszélt, akár görögökkel, rómaiakkal vagy barbárokkal, üzenete sosem változott – a megközelítés viszont igen. Ha az emberek tudják, hogy tiszteled őket, akkor nagyobb hatásfokkal tudsz nekik segíteni a változásban. Amikor olyanokhoz beszélt, akik képesek lettek volna elidegeníteni másokat egy teológiai kérdés miatt, Pál ezt írta: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). Képzeld csak el, ahogy az évszázadok alatt élt szentek összegyűlnek Isten trónjánál, hogy dicsőítsék őt, ott nem csupán különböző kontinensekről és kultúrákból érkezettek lesznek, de különböző korokból is – az ősegyház idejéből éppúgy, mint az űrkorszakból! Micsoda koncert! Ám nem fogod tudni élvezni, ha annyira szűk látókörű vagy, hogy csak egyetlen éneket ismersz, mert nem biztos, hogy pont azt fogják énekelni. Isten választottai között sokan voltak olyanok, akikben különböző kultúrák keveredtek, mint például Mózesben, az izraelitában, aki egyiptomi családban nevelkedett, hogy felnőjön rendeltetéséhez. Vagy ott van Péter, akiben annyi előítélet volt, hogy azt gondolta, Isten csak a zsidókat áldja meg, amíg Isten helyre nem tette ezt mondva: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” (ApCsel 10:15). Péter végül felfogta az üzenetet, és később ezt írta: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek” (1Péter 1:22). Tanulj meg te is tapintatosan bánni az emberekkel!

Viharban vagy?

 

“Drága szeretett leányom, meg kell magyaráznom minden egyes embernek, aki jelenleg a Földön él, a nekik adott idő fontosságát. Én sohasem avatkoztam be az ember akaratába, mert ez az emberiségnek adott legnagyobb Ajándékok egyike, és azt sohasem lehet elvenni. A Sátán viszont beleavatkozik az ember szabad akaratába, és kezdettől fogva könyörtelenül azt kereste, hogy rabszolgává tegye az emberi elmét és hogy ellopja a lelkét.

 

Ezért az embernek adott szabad akarat lesz az, amelyet a gonosz szellemek fel fognak kutatni. De szintén az ember szabad akaratán múlik az is, hogy kinyithassa az ajtót Királyságomhoz. Mert hús-vér vagytok, ezért halandók vagytok, és a rendelkezésetekre álló egyedüli idő, hogy felkészüljetek az örök életre, most van. Ezt sohasem szabad elfelednetek. Nektek minden pillanatban készen kell állnotok, mert ahogyan Atyám életet adott nektek, úgy a nap bármelyik pillanatában el is veheti azt tőletek.

Ha most meghalnátok, méltók lennétek arra, hogy Elém jöjjetek? Tudjátok – e, hogy milyen hibákat és cselekedeteket követtetek el, és hogy milyen gyűlöletet mutattatok felebarátaitok iránt, amelyek fel lesznek fedve Előttem? Annak érdekében, hogy az örök életet meg lehessen adni nektek, tudnotok kell, hogy mi az, amit most tennetek kell, hogy tisztára mossátok magatokat az Én Szememben.

Azoknak, akik elnézik a bűnt és másokat bántanak, másrészt pedig imádkoznak és olyan életet élnek, amelyről azt mondják, hogy azt Nekem szentelték, a következőket mondom: képmutatásotokkal minden órában megbántotok Engem. Minden nap távolabb kerül a lelketek Tőlem. Nektek követnetek kell a Tízparancsolatot, pontosan úgy, ahogyan azt Atyámtól kaptátok, különben nem mondhatjátok, hogy az Enyéim vagytok.

Nagyon sok lélek nem jut a Mennyországba, és sokaknak el kell szenvedniük a megtisztulást, amelyre azért van szükség, hogy méltók lehessenek belépni Királyságomba. De sokkal több lélek vettetik az örök sötétségbe. Haláluk pillanatában a Földön oly kevesen ismerik fel, hogy megbántották Istent. Milyen rémültek és szomorúak ők akkor! Felismerik, hogy a bűnbánat ideje számukra lejárt, és hogy már túl késő van számukra ebben a szakaszban.

Miért nem értitek meg, hogy a halál bármelyik pillanatban bekövetkezhet?

Azt tudnotok kell, hogy amikor megbántjátok Istent, akkor nektek törekednetek kell arra, hogy megváltoztassátok viselkedési módotokat, annak érdekében, hogy békére találjatok. Amikor elkerülitek a bűnt és folyamatosan megpróbáljátok helyre hozni azt a módot, ahogyan másokkal bántok, csak akkor fogtok igazi békére találni. Amikor béke van a lelketekben – ami csak akkor valósulhat meg, ha a bűnt leküzditek és bűnbánatot mutattok gonosz tetteitek miatt -, akkor közelebb kerültök Istenhez.

Minden nap meg kell kérdeznetek magatoktól: Vajon Isten ma jóváhagyná cselekedeteimet? A szívetekben tudni fogjátok a választ.

Jézusotok”

—–
Római katolikus:
“ 2018-04-27

 

húsvét 4. hét péntek

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Isten a választott népnek tett ígéretét akkor teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust.
A pizídiai Antióchiában Pál apostol ezeket mondotta: „Férfiak, testvéreim! Ábrahám nemzetségének fiai és a köztetek levő istenfélők! Az üdvösség híre nekünk szól. Jeruzsálem lakói és vezetői azonban nem ismerték el Jézust. Azáltal pedig, hogy elítélték, beteljesítették a próféták szavát, amelyet minden szombaton olvasnak. Bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól mégis kivégzését követelték. Miután minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról, és sírba fektették. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból, és ő több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most is tanúságot tesznek róla a nép előtt.
Mi is ezt az örömhírt hirdetjük nektek: Isten, atyáinknak tett ígéretét nekünk, az ő utódaiknak azáltal teljesítette, hogy feltámasztotta Jézust, amint a második zsoltárban is meg van írva: Fiam vagy nékem, ma adtam neked életet.”
Ez az Isten igéje.
ApCsel 13,26-33

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Fiam vagy nékem, * ma adtam neked életet. Vö. 7. vers.
Vagy: Alleluja. 2. szám.
Előénekes: „Királyommá őt én magam tettem, * szent hegyemen, Sion hegyén.”
Az Úr szólt hozzám: † „Fiam vagy nékem, * ma adtam neked életet.”
Hívek: Fiam vagy nékem, * ma adtam neked életet.
Vagy: Alleluja.
E: „Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, * az egész földkerekség lesz a birtokod.
Vasvesszővel kormányzod őket, * és mint cserépedényt törheted össze őket.”
H: Fiam vagy nékem, * ma adtam neked életet.
Vagy: Alleluja.
E: Királyok, tehát bölcsek legyetek, * föld bírái, értsétek intésemet.
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * hódoljatok előtte rettegéssel!
H: Fiam vagy nékem, * ma adtam neked életet.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 2,6-7.8-9.10-11

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Én vagyok az út, az igazság és az élet. * Senki sem jut Atyámhoz, csak általam.” Jn 14,6 – 4 g. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus az út, az igazság és az élet.
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: »Elmegyek, és helyet készítek nektek?« Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 14,1-6″

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-04-27

“Saul találkozik Jézussal

 

9 Saul^[a] ezalatt folytatta az Úr tanítványainak üldözését Jeruzsálemben. Fenyegette őket, és gyűlöletet szított ellenük. Elment a főpaphoz, ² és kérte, hogy írjon leveleket a Damaszkusz városában lévő zsinagógákhoz. Az volt a szándéka, hogy Damaszkuszban is felkutatja a Jézusban hívő^[b] zsidó férfiakat és nőket, majd letartóztatja, és Jeruzsálembe hurcolja őket.

³ El is indult Jeruzsálemből, és amikor már közel járt Damaszkuszhoz, hirtelen mennyei fény ragyogta körül, ⁴ ő pedig a földre esett. Azután egy hangot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”

⁵ Saul megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?”

Ő így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl. ⁶ De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”

⁷ Saul útitársai úgy meglepődtek, hogy egy szót sem tudtak szólni. Csak álltak, mert a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit. ⁸ Saul felállt a földről, de amikor a szemét kinyitotta, semmit sem látott. Ekkor kézen fogták, és úgy vezették Damaszkuszba. ⁹ Ezután még három napig nem látott, és nem evett, nem ivott semmit. …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Acts+9%3A1-19&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“⁴⁸ Én vagyok az élet kenyere, aki életet ad! ⁴⁹ Őseitek a mannát ették a pusztában, és meghaltak. ⁵⁰ De most itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg. ⁵¹ Én magam vagyok ez az életadó kenyér, aki a Mennyből jöttem le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él! Ez a kenyér a testem, amelyet majd áldozatul adok a világ életéért.” …”https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+6%3A48-54&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2018/04/27

“Mint az emberiség Atyja, készen állok arra, hogy elküldjem Fiamat jogos Trónjának visszakövetelésére.
…

 

"„Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene Jézust, akit ti keresztfára feszítve megöltetek, feltámasztotta. Isten jobbja fejedelemmé és Üdvözítővé emelte, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. (ApCsel 5,27-33)

„Isten közületek mindenkinek adott ajándékot az Ő sokféle szellemi ajándékaiból. Használjátok ezeket jól, egymást szolgálva.” (1Péter 4:10, NLT fordítás)

Isten a tálentumainkkal próbára teszi az önzetlenségünket. El kell döntened az életben, miért vagy kiért élsz. Élhetsz önközpontú, szűkmarkú életet, vagy élhetsz valami nálad nagyobbért, Isten országáért.

Azok az emberek, akik hisznek és hűségesek, nem önmagukért élnek. Felismerik, hogy az ajándékaikat nem saját hasznukra kapták Istentől, hanem hogy a világot egy jobb hellyé tegyék.

Mikor Isten megalkotott téged, adott neked mindenféle ajándékot, talentumot és képességet. Mi úgy hívjuk, ez a te ALKATod: A szíved, a Lelki (vagy szellemi) ajándékaid, a Karaktered (vagy jellemed), az Adottságaid (vagy képességeid) és a Tapasztalataid. Ez az öt dolog határoz meg téged. És Isten olyannak teremtett, amilyen vagy. Az egész világon nincs még egy olyan ember, mint te, és Isten azt várja tőled, hogy az legyél, akinek Ő teremtett az ő dicsőségére.

Isten azért formált téged ilyenre, hogy Őt szolgáld, ezt pedig csak egyetlen módon teheted: úgy, ha másokat szolgálsz.

Azok az emberek, akik hisznek és hűségesek, felismerik, hogy ajándékaikat nem saját hasznukra kapták. Lehet, hogy a művészetekhez van tehetséged, és azt mondod, hogy csak azért csinálod, mert szereted. Ez jó, de ez nem elég jó motiváció. Isten nem azért ad művészi képességeket, hogy te azt nagyon szeresd csinálni. Azért adja neked, hogy valamilyen módon arra használd a művészetedet, hogy más embereknek segíts.

Van, akinek olyan képességei vannak, hogy meg tud javítani dolgokat, van, aki matematikából jó, van, aki jó üzleteket tud kötni, van, aki tehetséges a zenében, mások a szervezésben, van, akinek jó érzéke van a díszítéshez, mások meg ügyes kertészek…

Isten mindannyiunkat különbözővé teremtett, így a világon mindent el tudunk végezni. Ha mindannyian ugyanazt a dolgot szeretnénk csinálni, akkor nagyon sok feladat elvégezetlenül maradna.

Ajándékaidnak te vagy a sáfára, te gazdálkodsz azokkal, és Isten figyeli, hogy hatékonyan használod-e a Földön azt, amit neked adott. Ha a Földön hatékonyan használod, a Mennyben még nagyobb felelősséget fog rád bízni.

Elgondolkoztál már azon, hogy Isten miért nem vitt minket rögtön a Mennybe a teremtésünk után? Miért helyez minket ide, erre a tönkretett bolygóra 80 vagy 90 évre? Azért, mert az élet nem más, mint próba, felelősség és ideiglenes megbízatás. Isten figyeli, hogy vajon hűségesen, mások áldására használod-e a Földön, amit kaptál Tőle.

A Biblia azt mondja az 1Péter 4:10-ben: „Isten közületek mindenkinek adott ajándékot az Ő sokféle szellemi ajándékaiból. Használjátok ezeket jól, egymást szolgálva” (NLT fordítás). Isten adta neked az ajándékaidat, és Ő figyeli, hogy hűséges vagy-e azokban.

Beszélgessetek róla:

* Hogyan használod az ajándékaidat mások szolgálatában?
* Vizsgáld meg a motivációidat mindenben, amit teszel. Például ha valahol szolgálsz, azért teszed, hogy másoknak segíts és ezzel Istent dicsőítsd, vagy azért, hogy magadra hívd fel a figyelmet, és magadnak szerezz dicsőséget?






"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt. 50:15)


Isten azt várja, hogy Tőle kérj segítséget, ha bajban vagy. Azt mondja: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt. 50:15)

Az ilyet én "mikrózható" imádságnak hívom, mert gyors és lényegre törő: "Segítség!", "S.O.S.".
Például, amikor hirtelen lecsap ránk egy kísértés, akkor nincs idő hosszasan beszélgetni Istennel, csak felkiáltunk egy nagyot. Dávid, Dániel, Péter, Pál, és még sok millióan hívták már ilyen "instant" imával segítségül az Urat.

A Biblia biztosít minket arról, hogy segélykiáltásunk válaszra talál, hiszen Jézus együtt érez velünk a bajban. Saját maga is éppen ilyen kísértéseken esett át.

"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt." (Zsid. 4:15)


Ha Isten vár arra, hogy segíthessen nekünk, miért nem fordulunk Hozzá gyakrabban? Őszintén szólva, néha éppen mi nem akarjuk, hogy segítsen. Adott pillanatban úgy érezzük, mi Istennél is jobban tudjuk, mi a jó nekünk. Máskor pedig zavarban vagyunk ahhoz, hogy Istentől segítséget kérjünk.
De a Bibliában ezt olvashatjuk:

"Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid.4:16)


Isten szeretete örök, türelme végtelen.
Tőle kérjünk segítséget, és figyeljük meg, hogy meg is adja.

A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) előtt az Oltáriszentség kiszolgáltatását csakis felszentelt szolgálattevők - papok és diakónusok - végezhették. A német püspöki konferencia 1968. márciusában engedélyezte az áldoztatásban való részvételt laikus személyek számára, arra (az önkényes zsinati értelmezésükre) hivatkozva, hogy a II. Vatikáni Zsinat 1963-as konstitúciója, a Sacrosanctum concilium (ld. 11. pont) a hívek "tudatos, tevékeny és gyümölcsöző" részvételét ajánlotta a szent cselekményekben.

A Rottenburg-Stuttgarti egyházmegye 1025 plébániáján összesen mintegy 12 000 (tizenkétezer, pontosabban 11 800) laikus áldoztató szolgál - vagyis átlagosan plébániánként tizenkettő. A német püspöki kar hivatalos statisztikái szerint (lásd itt a 47. oldalt) az egyházmegyében 1,8 millió katolikus él, közülük azonban csak 9,2 százalék, vagyis kb. 170 ezer fő teljesíti a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettségét. Feltételezve, hogy az egyházmegye laikus áldoztatói közéjük tartoznak, e gyakorló katolikusok 7 százaléka, vagyis minden 14. hívő vesz részt az áldoztatásokban is.

A német egyházban általában a helyi plébános javasol személyeket arra, hogy felkészítő tanfolyam elvégzése után áldoztatók lehessenek. A végzettek nemcsak a szentmiséken végeznek áldoztatói feladatokat, de beteg, idős, mozgásukban korlátozott személyek számára is házhoz viszik az Oltáriszentséget.

A II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reformok valóban megnyitották a lehetőséget arra, hogy a szentmiséken "rendkívüli" módon világiak is kiszolgáltathassák az Oltáriszentséget. Ahogy azonban az a hatályos Egyházi Törvénykönyvből is kiderül, kizárólag akkor bízhatók meg laikusok ezzel a szolgálattal, ha nincs olyan felszentelt személy, aki elvégezhetné (vastagbetűs kiemelés tőlünk):

A kérdésben még világosabban fogalmaz például az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004-ben kiadott instrukciója, a Redemptionis sacramentum (az instrukció előzményeiért lásd az idézett pontok hivatkozásait a dokumentumban):

Ugyanott az instrukció így folytatja:

A világos előírások ellenére Magyarországon is több templomban alkalmaznak rendes körülmények között laikus áldoztatókat. Különösen szomorú, hogy a magyar püspökök között is akad olyan, aki - a német püspökökhöz hasonlóan - ezt a gyakorlatot a szentszék fent idézett rendelkezései ellenében is jóváhagyja.

Magyarországon annak ellenére történik ez, hogy a szentszék rendelkezéseit helyben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egy 2005-ben kiadott körlevelében is megerősítette (ld. a 60-62. pontokat).

Bizonyosság...

Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?" Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad."
Jn 6,66-68

Aki úton van, az idővel elfárad. Ilyenkor le kell ülni, s pihenni kell. Jézus egyházában, az úton levők közösségében (communio viatorum) sincs ez másképp - természetes folyamat ez. Sokan mégsem akarják tudomásul venni, hogy az emberi erő véges, s korlátai vannak. A lélek hat a testre, de a lélek állapota is visszahat a testre. Hiába van valaki jó fizikai kondícióban, ha lelkileg gyenge, akkor nem tud teljesíteni.

Egyre gyakrabban előjön a vezetők erőtlenségének, sőt alkalmatlanságának a problémája is. Nemcsak magas politikai körökben, de a legkisebb közösségekben is megoldásra váró feladat ez. Sajnos nem az időszakos inkompetenciáról van szó - mindenkinek lehetnek rossz napjai -, hanem folyamatos elégtelenségről. Hogyan nevelődhetnek a gyermekek sérülésmentesen, ha lassan alig lehet "hagyományos" családi közösségekkel találkozni, ahol csak egy apuka, s egy anyuka van... Patchwork-familíák, három házasságból "összelegózott" közösségek csak a bulvárlapok színes lapjain mutatnak jól, s csak a fotómasina kimerevítetett pillanatában tűnik úgy, hogy minden rendben van... a valóság - tisztelet az igen kis számú kivételnek - egészen mást mutat.

Nemcsak Jézus idejében, ma is sokan vannak, akik "visszavonulnak", s nem járnak többé Mesterükkel... Sokan vélik úgy, hogy a kiszámítható sikertelenség az még mindig jobb, mint a ki tudja mikor valóra váló eredményesség ígérete. Az effajta gondolkodás aztán jó táptalaja lesz az általános közömbösségnek. A visszavonulás tulajdonképpen a megállás tragédiája, hiszen vagy előre igyekezünk vagy hátramaradunk. A legkiválóbbak sem mentesek a "rostálástól"... A választottak, akik átélhették Jézussal a csodákat, ők sem kivételek: Júdás árulóvá válik, Tamás hitetlenkedik, a többiek pedig kivétel nélkül a sötétség órájában szétfutnak és mentik a bőrüket...

Időnként azonban megnyilvánul a kegyelem, s meg tudjuk magunknak fogalmazni, ki tudjuk mondani, amit Péter is: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad." Ez a hitvallás pedig megerősít minket, hogy tovább haladjunk azon az úton, amire rendelt minket a Teremtőnk...

Fáradtság...

Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.
Jer 31,25

Hiába jó futó valaki, egy bizonyos táv után mégis elfárad. Nincs ez másképpen a hétköznapokban sem: futunk-szaladunk, ide-oda ígérjük el erőnket, mígnem egyszer kiderül: szünet, nincs tovább, meg kell állni. Ha nem a test, akkor a lélek ad parancsot a megállásra, hiszen a JóIsten nem állandó "pörgésre" teremtett minket. Korral együtt járó tudás, hogy megtanulunk nemet mondani, mert fel/beismerjük: bizony végesek vagyunk, a nap nekünk is huszonnégy órából áll... Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor megoldásra váró feladatainkkal/problémáinkkal egyedül maradunk, s a mindenben és mindenkiben csalódottság tartós fáradtsága települ ránk. Ilyenkor azt mondjuk: "Belefáradtam, ez nekem nem megy!" , ráadásul még a tehetetlenség dühe is kínoz minket.

Aki számra ismerősek a fent körülírt érzések, az bizonyára azt is megtapasztalta, hogy az ilyen "lelki gödörből" egyedül kijönni lehetetlenség. Ha nincs mellettünk egy bizalmi ember, családtag, barát vagy barátnő, esetleg professzionális segítő (pszichológus, pszichotherapeuta, s talán a sorba még egy pap, egy lelkész is beleférhet..), akkor komoly gondok is adódhatnak. Életvezetési hibáinkat időben kell kijavítani, nehogy aztán olyan pályára kerüljünk, ahonnan a korrekció már csapatmunkával is kérdésessé válik. A keresztény ember tudja, hogy a megoldások nem csak úgy maguktól jönnek, hanem egy hordozó közösségben érlelődnek, s éppen ezért áldozatot is hoz a közösségért. Önvédelem ez, az egyén preventív önvédelme a jövő nem-látható kihívásaival szemben.

A keresztény embernek nemcsak ilyen "közösségi" tudása van - hiszen más, valamilyen célra szerveződött csoportok is gyakorolhatják a kölcsönös segítségnyújtást életük és környezetük javítására -, az egyházi közösség mindezeken túl missziót is kíván betölteni. (Hogy milyen eredményességgel, s mennyire krisztusian, arról az egyháztörténet bőven hoz pozitív, de sajnos negatív példákat is.) Az isteni küldetés lényege, hogy mindenki életében megcsillanjon Isten szeretetének fénye, hogy nem rombolásra, hanem építésre és épülésre hívattunk el. Sajnos a média gondoskodik a "napi 3-4 krimi/csatorna"-műsorpolitikájával, hogy mindenki agyába, szívébe-lelkébe beleivódjon: a problémákat erőszakkal kell/lehet csak megoldani. Az erősebb örök igazsága ez... Jó lenne tudniuk az erőseknek is, hogy van náluk még erősebb Erő is, s ez a Valaki egyszer majd mindent számonkér, s akkor a vádló lelkiismeret elől nincs menekvés: "Miért nem szerettem, amikor szerethettem volna?"...

Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.
Rm 1,18

"Majd az Isten megbüntet érte!" - ez a mondat a kétségbeesett ember utolsó verbális támadása embertársa felé... Tényleg büntetne az Isten - kívánságra? Az ószövetségi ún. átok-zsoltárok is ezt a kérdést vetik fel, de az Isten emberi kívánságra nem büntet. Kegyelmet gyakorol, de emberi akaratra nem büntet. Lásd Jézus elfogatása: Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, kardot rántsunk ellenük?" Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. De Jézus így szólt: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította. Lk 22,49-51

Isten törvényének áthágását követő 'eredményeket' gyakran magyarázzák Isten büntetéseként. Így teszik meg bűn-oknak a Teremtő ÚRIstent háborúért, szenvedésért, gonoszságokért. Az azonban még nem Isteni haragja, ha engedi, hogy érvényesüljenek világösszetartó törvényei. A gravitáció megmararad gravitációnak, s ha leugrunk a magasból, akkor bizony jól összetörjük magunkat. Így nem harag az sem, ha bűnt követi a büntetés... Ez egyszerű ok-okozat, nem más, mint a hatás-ellenhatás örök rendje.

Isten büntetését lehet haragnak is vélni, de aki Istent valóban Istennek gondolja/hiszi, az azt is tudja, a szeretet Istene nem leli örömét a gyenge kínzásában, az elesett gyötrésében. Ő inkább az ellenkezőjét teszi, mert a hatalma végtelen...

Akkor Pál miért fogalmaz így ebben a levelében, hogy "Isten haragja"? Pál apostol ugyan, de ő is ember, s esendő... amit ír, az bizony nem mindig "szentírás". Az ÚRIsten adott Szentlelke által erőt, s megbízást arra elhivatott embereknek (apostoloknak, prófétáknak), hogy írjanak Őróla, de attól még, hogy valaki bizonyságot tesz Istenről, attól még nem válik tévedhetetlenné. Volt idő, amikor azt gondolták, hogy "csalatkozhatatlan a pápa" -, de az idő megmutatta, hogy a dogmáknál is erősebb az Élő Isten.

Isten megengedi, hogy hordozzuk bűneink következményét, de olykor életvezetési hibáink ellenére is jót tesz velünk. Ezért nevezzük gondviselő Istennek. Gondunkat viseli akkor is, ha mi azt nem érdemeljük meg. A szeretet ugyanis nem érdem szerint szeret, hanem azért, mert szeretni akar. Ha minél inkább mi is szeretni akarunk, annál kevesebb gondunk lesz az életben, sőt még az ÚRIsten kegyelme révén egy kicsit "szentülünk' is...

Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.
Róma 11,32

Nincs, nem volt, s nem is lesz "egyetlen igaz" sem az Isten előtt, de voltak, vannak és mindig lesznek olyanok, akiket a saját nemzedékük fedhetetlennek (szentnek) tart. Egy rabbbinikus érvelés szerint, Noét ugyan fedhetetlennek tartották, pedig nem volt ő "szent" (lásd részegségét), csak annyira elaljasult a világ körülötte, hogy Noé "hétköznapi normalitása" már emberfelettinek tűnt...

Az eredendő bűn, másképpen fogalmazva eredeti bűn nem más, mint az az Ádámtól örökölt készségünk, hogy mindenre, ami Istentől jön kényszernek és rossznak lássunk, s minden ami távol áll tőle, azt kívánatosnak, s jónak ítéljünk meg. Ez alól nincs kivétel, ez esendőségünk oka, gyarlóságaink alapja.

Sokan tiltakoznak, hogy miért teremtett Isten minket ilyen engedetlennek? Sokkal egyszerűbb lenne a világ, ha Isten eleve nem engedné meg az engedetlenséget. Isten azonban szabad akarattal ajándékozta meg az embert. A szeretet egyik édestestvére a szabadság. Nem szeret az igazán, aki szeretetének "tárgyát" a másikat foglyul tartja. A (meg)tagadás, az ellenkezés lehetősége csak kiemeli az igenlés, a jó melletti döntés fontosságát.

Isten könyörületes, mert senkit "nem ír le", utasít el, vet meg -, hiszen "nem személyválogató az Isten". Mindenki részesülhet az újrakezdés csodájában; a megtérés nem egyeseknek járó kiváltság csupán, hanem egyetemes (kegyelmi) lehetőség minden ember számára. Isten akarata az, hogy "mindenki hozzá megtérjen, s az igazság ismeretére eljusson". Ebben a nagy isteni "projektben" résztvenni - akár alanyként, akár engedelmes eszközként - a szeretet valósága.

A mai nap imádsága:

Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelíd lelkűségre.

1 Tim 6,11b

Igazság... gyakran csak egy szép szó, de nem több. Az éppen aktuális hatalmi rendszer kisebb-nagyobb fogaskerekeként, Pilátussal együtt feltehetjük mi is a cinikusnak is értelmezhető kérdést: "Mi az igazság?"

Mert nem igazság az, hogy az Isten-, s emberszeretetre tanító Jézust halálra adják, s több mint felháborító, hogy a papok az emberek nyakába plusz terheket - emberi rendelkezések sokaságát - tesznek! Így volt ez Jézus idejében, a középkorban, s bizonyos szempontból így van ez ma is...

Józanságukat elveszített egyházi vezetők, egyoldalúan értelmezve a tradíciót - azt gondolva, hogy a hamut kell őrizni, közben meg a lángot kellene továbbadni! -, még ma is olyasmihez ragaszkodnak, ami nem emel, hanem visszahúz. Földre és vízkészletekre tőzsdén véresen spekuláló globális oligarcha-cápák hajtanak maguk alá százmilliókat - még kisebb nagyobb országokat(!) is -, a Föld lakosságának egyhatoda(!) mérgezett vizet iszik, százmilliók éheznek, háborús megoldásokban gondolkodnak (még-,)szuperhatalmak, s arra áhítozók, pusztul a tenger és az őserdő, s akkor a jóléti világ keresztény papjai kegyes ötleteket gyártanak, hogyan lehetne a "hitéletet" fokozni! Kisegyházak/szekták vehemens prédikátorai lelkiismereti konfliktusba kergetik jószándékú hívekeit, mert azok állítólag nem szeretik eléggé az ÚRJézust, s magánéletükben, szexuális életükben nyilvánvalóan megbukott egyházi személyek tanítják ki báránykáikat a morális életvezetésre, s buzdítanak hamis kegyességre... Persze, nem mindenki. Vannak kivételek - hála Istennek, mindenhol -, de ettől még nem dőlnek meg az általános igazságok!

Isten embere elsősorban józan, szelíd lelkű, s állhatatos. Ez utóbbi jelenti a következetességét, a célirányosságát, a jóra való elkötelezettséget. Az Isten embere azonban nemcsak a pap, a lelkész, a prédikátor! Istennek az "embere" a családapa, a családanya is és minden egyes ember is, mert mindannyian(!) Isten teremtményei vagyunk. Ráadásul az "Ő képére és hasonlatosságára teremtettek" is vagyunk... azaz szeretetre-rendeltek!

Isten szeretetét megélni, tükrözni, továbbadni nem ékes szavakban, s világrengető nagy tettekben kell - ezekben is lehet -, sokkal inkább a hétköznapok istenes normalitásában helytállva. Tenni a dolgunkat ott, ahová állított minket a Mennyei Atyánk. Azt pedig, hogy jó helyen állunk-e, életünk folyamán nem árt többször is imádságban kitusakodni Istennél, hogy megerősödjünk vagy bátorságot nyerjünk a változtatásra. Isten nem hagy el minket, Ő kooperál velünk, hiszen ezt ígérte, s gondviselő szeretetében számtalanszor már meg is bizonyította...





A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne ítéljek el senkit alaptalanul, hogy el ne ítéltessem én is! Ámen



A zsidók így válaszoltak neki: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát."
Jn 19,7

A kopt/etióp egyházban Pilátust - és különösen feleségét - szentként tisztelik. Néhány nem kanonikus iratuk igen kedvező képet fest Pilátusról nyilatkozta Roelof van den Broek, a holland Utrecht Egyetem munkatársa, aki szövegfordítását Pseudo-Cyril of Jerusalem on the Life and the Passion of Christ c. könyvben publikálta. Magát az ún. New York-szöveget 1200 éve ajándékozta bizonyos Pál atya a Fajjúm-oázis nyugati részén lévő Szent Mihály-monostornak, amely a 10. századig létezett. A kéziratot 1910-ben fedezték fel, 1911 decemberében más tárgyakkal együtt J. P. Morgan amerikai bankár vette meg, majd gyűjteményével együtt felajánlotta New York városának.

A szöveg sok érdekes részlettel bír... Többek között Júdás azért árulja el Mesterét csókkal, mert az képes volt alakváltoztatásra. Ez ugye elég fantasztikusnak tűnik első hallásra, de a megdicsőülés hegyén is (transfiguratio!) pontosan ez történik. Az iratban Jézus elfogását egyébként így olvashatjuk: "Akkor a zsidók megkérdezték Júdást: hogyan fogjuk felismerni, ha nincs egyetlen alakja, megjelenése változó. Olykor pirospozsgás, olykor sápadt, olykor vörös, olykor búza színű, olykor olyan sápadt, mint egy aszkéta, olykor fiatal, olykor öreg...".

Jézusról úgy életében, mint keresztrefeszítése után számos fantasztikus történetet mondtak, írtak - gyógyítási történetei, vízenjárása, vagy amikor egyszerűen csak "átment" a tömegen, mind-mind eléggé hihetetlenül hangzik -, melyek igyekeznek megfoghatóvá, megmagyarázhatóvá tenni az egész "Jézus-történést"... Az evangéliumi tudósítások szerint Jézus egyértelműen bizonyította, hogy Ő honnan jött, s ki az Ő Atyja, de ez a júdeai hatalmi elitnek mégsem volt elégséges bizonyíték... A mindenkori hatalom éhsége a kontrollra csillapíthatatlan, ezért a diktatúrában nem az számít, hogy ki mit tesz, hanem az, hogy ki mit gondol!

Jézusnak tehát azért kell meghalnia - ezt az evangéliumokból tudjuk: a jeruzsálemi vezetők döntése volt ez -, mert nem úgy gondolkodott Istenről, ahogyan azt a főpapok és írástudók "elvárták". Pilátus és Róma számára persze csak az volt a fontos, hogy minél problémamentesebben beszedjék adóikat a provinciáikban, s ha ez biztosítható volt egy különleges vallási státusz megadásával - a zsidók vallása csak megtűrt vallás volt a Római Birodalom területén(!) -, akkor a római hatalom részéről érdektelen volt, hogy a zsidók maguk között min perlekednek... Pilátust és feleségét azonban erősen megviseli - Pilátus felesége ezzel még álmodik is, "álmot lát" - ennek az ártatlan názáreti vándorprédikátornak a tragikusra forduló sorsa. Tulajdonképpen meg kellene menteni Őt... De hogyan? Tudjuk, hogy Pilátus mentő kísérlete kudarcba fulladt: a nép Barabást kiáltott...

Mi ebből a tanulság? 1) A hatalmat szolgáló hatalmi embernek is olykor meg kell tapasztalni a tehetetlenséget. 2) Az élet fintora, hogy jutalomban többnyire nem azok részesülnek, akik azt megérdemelnék. 3) "A politikában minden megtörténhet, sőt még annak az ellenkezője is" - ahogyan W. Churchill mondta. 4) Az események sodrásában mindig nagyon nehéz megállni etikus emberként, s még ha mosni is próbáljuk kezeinket, a (z el)hallgatás bűnéből fakadó lelkiismeretfurdalás kínját soha nem spórolhatja meg az ember...

„Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Mózes 33:14)
Ha nem töltesz időt Isten jelenlétében, akkor mindig lesz benned egy mélyen megbúvó bizonytalanságérzet. Vannak bizonyos emberek, akikből biztonságérzetünket merítjük azáltal, hogy egyszerűen csak a közelükben vagyunk, jelenlétük és életszemléletük miatt jobban érezzük magunkat. Ehhez hasonlóan, ha úgy érzed, erőre, felfrissülésre van szükséged, Istennel kell időt töltened. Az ő jelenléte olyan, mint egy jó illattal teli szoba – ruhád, hajad, mindened átitatódik vele, és magaddal viszed az illatot, amikor távozol. Mózes sok időt töltött Istennel. Tudta, hogy Isten jelenléte nélkül ő maga egy lyukas garast sem érne. El tudod képzelni mekkora felelősség naponta gondot viselni kétmillió emberről, eljuttatni őket egyik országból a másikba… méghozzá gyalog? Észbontó! És ha ez még nem lett volna elég, az izraeliták idejük nagy részét zúgolódással és Mózes hibáztatásával töltötték. Ha a dolgok rosszra fordultak, ő volt kedvenc célpontjuk. Tökéletesen észveszejtő helyzet. Isten azonban ezt mondta Mózesnek: „Jelenlétem veletek megy, és ez nyugalmad ad nektek.” Isten nyugalmat tud adni a bajok közepette, békességet a legnagyobb háborúságban is, legyen az akár egy vesződséges munkahely, vagy egy folytonos veszekedéssel teli otthon. Isten jelenléte segíthet szeretni akkor is, ha rosszul bánnak veled, és türelmet tud adni akkor is, ha nagy rajtad a nyomás. Segít abban, hogy pozitív változást érhess el akár csak néhány szóval, és végül örülhess annak, hogy jól kezelted a helyzetet. Tölts tehát ma időt Isten jelenlétében!

Élvezd az időskort!

 

„…és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.” (1Mózes 2:2)

Állandóan fáradt vagy? Még alvás után is? Újra meg újra elmész az orvoshoz, de nem talál nálad semmi problémát? Lehet, hogy éppen a kiégés tüneteit érzékeled. Hosszan tartó agyonhajszolt időszakok kimerültséget, kialvatlanságot és stresszt okozhatnak. A kiégés jele az is, ha minden ok nélkül sírni kezdesz, ha könnyen indulatba jössz, bizonytalan, negatív, túlérzékeny, depressziós vagy, kritizálsz másokat és megsértődsz mások áldásai miatt. Felismered ezek közül valamelyiket magadban? Az egyik oka annak, hogy Isten megalkotta a „sabbat”-ot az, hogy megőrizzen minket a kiégéstől. A nyugalomnap törvénye egyszerűen annyit mond, hogy dolgozhatunk hat napon át, de a hetedik napon szükségünk van a pihenésre; és arra is, hogy az időnket Isten dicsőítésére fordítsuk, közösséget gyakorolva az ő népével. Még Isten is megpihent hat napi munka után. Nos, mivel Isten nem fárad el, nyilvánvalóan azért tette, hogy példát adjon nekünk, amit követnünk kell. Az ószövetségi időkben a földnek is pihennie kellett hat év után. A hetedik évben nem volt szabad vetni és aratni (2Mózes 23:10-12). Ez alatt az idő alatt minden regenerálódott és felkészült a jövőbeli terméshozásra. Azzal érvelünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak a pihenésre fordított időt. Az igazság az, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne pihenjünk! Azt mondod: „De akkor soha nem jutok a munkám végére!” Ezek szerint túl elfoglalt vagy, és valaminek meg kell változnia az életedben. Ha túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy engedelmeskedj Isten parancsainak, és hogy kövesd a példáját, akkor ennek meg fogod fizetni az árát. Amit vetettél, azt fogod aratni. Ha folytonos stresszt vetsz, anélkül, hogy pihenéssel kiegyensúlyoznád, akkor ennek a következményeit fogod aratni a szervezetedben, a gondolkodásodban, az érzelmeidben, az egészségedben és a kapcsolataidban. Tehát rendezd újra a fontossági sorrendet és tanulj meg pihenni!




„…legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.” (Titusz 3:2)
Egyikünk sem menekülhet meg a nehézségek elől. Jézus azt mondta a tanítványainak: „…E világon nyomorúságtok lesz…” (János 16:33 NKJV). Verdell Davis ezt írja: „Bár mindannyian ugyanazokon a betegségeken esünk át, ugyanúgy szenvedünk megszakadt kapcsolatok, fogyatékosság és kudarcok miatt, ha szenvedésünket másokéhoz hasonlítjuk, azzal figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy minden ember életének különlegesen egyedi dinamikája van. Ha meghallgatjuk az Anonim Alkoholisták történeteit, akiket a közös szenvedély hozott össze, azt találjuk, hogy mindegyikük fájdalmának, mindegyikük veszteségeinek, mindegyikük párkapcsolatbeli viselkedésének van valamilyen egyedi vonása, valami olyan fordulat a történetben, melyet a teremben senki sem tapasztalt egészen hasonló módon. Nem szabad úgy tekintenünk a saját szenvedésünkre, mintha az sokkal kétségbeejtőbb, vagy esetleg kevésbé fontos lenne, mint másoké. Az enyém egyedi számomra, és ha őszintén és nyíltan akarom kezelni, tiszteletben kell tartanom azt, ami történik.”

Pál azt írja: „…legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt” (Titusz 3:2). Tartsd tiszteletben a különbséget közted és mások között, még ha hasonló tapasztalatot is éltetek át! Ne törj rá a másik emberre ajtóstul egy három pontba szedett prédikációval vagy egy előre eltervezett beszéddel! „A bölcs embert megértőnek tartják, és a kedves szavak meggyőzőek” (Példabeszédek 16:21 NLT). Azzal nem hibázhatsz, ha egyszerűen csak odamégy ahhoz, akit valamilyen fájdalom ért, átöleled, és tudtára adod, hogy törődsz vele, és imádkozol érte. Lehet, hogy közhelynek hangzik, de igaz: az embereket nem érdekli, hogy mekkora a tudásod, amíg nem tudják, hogy valóban törődsz velük! Nem mutathatod be Isten szeretetét azzal, ha erőszakos és csökönyös vagy, és úgy viselkedsz, mint aki mindent tud. Isten szeretetét csak úgy mutathatod be, ha „…békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes…” vagy (ld. Jakab 3:17).

Tudd, hogy állsz Istennel!

„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Róma 5:1)

Amíg nem érted meg, hogy Isten hogyan tekint rád, mindig küzdeni fogsz az elismeréséért, és aggódni fogsz, hogy soha nem ütöd meg a mércét. Most is így érzed magad? Ha igen, gondolkozz el a következő igéken, és engedd, hogy elűzzék kétségeidet!

1) „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). A méltatlanság érzése a Sátán egyik legnagyobb fegyvere ellened, csavard hát ki a kezéből! Isten Jézus vérén át néz téged, és ezen át igaznak lát, olyan embernek, akinek a bűnei meg vannak bocsátva. Ezt jelenti a csodálatos kegyelem, amiről énekelni is szoktunk.

2) Isten Ábrahám hitét számította be igazságul, „de az, hogy »beszámította neki igazságul«, nem egyedül érte van megírva, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róma 4:23–25). Érted? Minden igazság, amire szükség van a mennyben, abban a pillanatban rákerült a számládra, amikor hitedet Krisztusba vetetted. Keresztyénként különbség van a helyzetünk és az állapotunk között. Ha vétkezel, az kihat az állapotodra. De a helyzeted biztos Krisztusban (ld. Róma 8:1). Azt kérded, mi van a hibáiddal, gyengeségeiddel? Ezek is az állapotodhoz tartoznak, és a Szentlélek nap mint nap munkálkodik rajtuk (ld. 2Korinthus 3:18). Az átformálódás egy folyamat. És bár még az átalakulás folyamatában vagy, Isten igaznak lát! Másként fogalmazva: az igazság nem teljesítmény, hanem helyzet. Isten tett ebbe a helyzetbe, amikor megváltott. Most már tudod, hogy állsz Istennel.

„…a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Példabeszédek 12:15)
Amikor valaki egy személyes problémával fordul hozzád, kérdezd meg tőle a következőket. Mit gondolsz, mi okozza a problémát? Eddig mit tettél ez ügyben? Milyen szentírási igére alapozol? Ezek a kérdések segítenek megrostálni, kik azok, akik valóban segítséget kérnek, és kik azok, akik csak figyelemre vágynak. Vannak, akik az imádságot varázspálcának tartják, azt hiszik, hogy csak megsuhintod fölöttük, és minden gondjuk eltűnik, aztán mehetnek, és élhetik tovább az életüket úgy, ahogy nekik tetszik.
Íme, egy másik helyzet. Valaki például azt mondja: „Az orvos műtétet javasolt. Mit tegyek?” Hacsak nem vagy orvos, nagyon vigyázz, mit tanácsolsz! Ha valakinek Isten gyógyulást ígért, és ő hisz is benne, ne önts rá hideg vizet! Akkor hát mit tehetsz? Jézus azt mondta: „…ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19). Az igazi kérdés az, hogy a saját hitükre alapoznak, vagy a tiédre? Megtaníthatod az embereknek Isten Igéjét, de nem kényszerítheted őket arra a szintre, ahol te vagy a hitben, amíg nem állnak készen. Van, amikor talán készen vannak, csupán megerősítést keresnek. A Biblia azt mondja: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok” (1János 2:20 Károli). Ha azonban Isten valamit nem adott a tudtodra, akkor nagyon vigyázz, hogy mit tanácsolsz!







„… erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.” (Máté 14:29)
A tanítványok egyik éjszaka kint voltak halászni, amikor hatalmas vihar tört ki. Hajnali három óra körül szörnyen megrémültek attól, hogy egy alak közeledett feléjük a vízen járva. „De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!« Péter ekkor így szólt hozzá: »Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.« Mire ő így szólt: »Jöjj!« Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.” (Máté 14:27-29). Ez a történet először is azt tanítja nekünk, hogy amire nem az Úr hív minket, azt ne tegyük! Egy történet szerint egy ember állt a menny kapujában. Péter így szólt hozzá: „Nevezz meg egy jócselekedetet, amit tettél!” Az ember így válaszolt: „Nos, egy motoros banda megfenyegetett egy nőt, ezért behúztam nekik, kirúgtam alóluk a motorjukat, és kitéptem az orrukból a karikát.” Péter lelkesedve megkérdezte: „És mikor történt mindez?” „Úgy fél perccel ezelőtt” – felelte az ember. Ahhoz, hogy vízen járj, meg kell tanulnod különbséget tenni Isten hangja és a saját ötleteid között. Másodszor a következőt tanítja ez a történet: ahhoz, hogy megtapasztaljuk a csodát el kell hagynunk a komfortzónánkat. Képzeld magad Péter helyébe! Rettenetes vihar dúl, és ő fél. A csónak biztonságos és kényelmes. Nem maradnál te is inkább benne? De nem teheted. Isten többre szánt téged, mint a kudarcok elkerülése – ő arra hív, hogy hitben lépj, és így elérj dolgokat. Azt kérdezed: „Mi az én csónakom?” Bármi, amibe hited veted, amikor az élet viharosra fordul, lehet ez akár egy állás vagy egy kapcsolat. A csónakod lehet bármi, ami megakadályoz abban, hogy kilépj a megszokott kényelmes környezetedből. Ezt elhagyni a legrémisztőbb, de egyben legnagyobb jutalmat ígérő lépés, amit valaha is tettél!



Amikor Péter megbizonyosodott arról, hogy valóban Jézus az, aki hívja őt, elhagyta a csónak biztonságát, és rábízta magát Isten hatalmára. Eddig nagyon jó. „Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: »Uram, ments meg!«” (Máté 14:30). Az Úrra kell tehát koncentrálnod, nem a viharra! Mind ismerjük, milyen érzés a „hullámokra nézni”. Belefogsz valamilyen új vállalkozásba – egy új munkába, kapcsolatba, a lelki élet új területébe – tele reményekkel. Aztán viharokkal és akadályokkal találkozol. Jézus azt mondta: „Ezen a világon sok megpróbáltatásotok lesz…” (János 16:33 NLT). Számíts erre, ez része a hit útjának! Biztosan félelmet fogsz érezni, de mégis tedd meg! A növekedés azt jelenti, hogy felvállalod az új kihívásokat. Minden alkalommal, amikor ezt teszed, félni fogsz, mert a növekedés és a félelem kéz a kézben jár. Azonban minden alkalommal, amikor megkockáztatod, hogy elhagyd a csónakot, egyúttal az is valószínűbbé lesz, hogy legközelebb újra meg tudod tenni. Továbbá minden alkalommal, amikor kilépsz a vízre, és nem süllyedsz el, felismered, hogy a félelemnek nincs többé hatalma feletted. Másrészt viszont minden alkalommal, amikor ellenállsz Isten hívásának, és úgy döntesz, hogy inkább a csónakban maradsz, hangja egyre halkabb lesz, míg végül már egyáltalán nem is hallod. Nem érné meg bármekkora nagy kockázat, hogy ezt elkerüld? Sőt, a csónakban maradás nem garantálja a biztonságodat; csak annyit garantál, hogy végül valami másban fogsz meghalni. A félelemre egyetlen válasz létezik: lépj ki a csónakból, minden nap egy kicsit többet, amíg a félelem elveszti szorítását rajtad.



Péter felfedezte azt, amire mindannyian rájövünk, ha Istennel járunk: az, hogy süllyedsz, nem jelenti azt, hogy el is süllyedtél. Hogy miért? Először: a kudarc nem jelenti azt, hogy egy csődtömeg vagy, a feladás igen. A kudarc csupán a tanulási folyamat egy része. Sir Edmund Hillary többször is megkísérelte a Mount Everest meghódítását, mielőtt tényleg sikerrel járt. Azt beszélik, hogy egyik kísérlete után a hegy lábánál állva ökölbe szorította kezét, és dacosan így kiáltott: „Legyőzlek én még! Te akkora vagy, amekkora csak lehetsz, de én még növésben vagyok!” Ő minden egyes sikertelen kísérletből megtanult valamit, míg egy napon aztán sikerrel járt. Winston Churchill mondta: „Soha semmiben nem vallottam kudarcot életemben. Csak kaptam még egy lehetőséget arra, hogy jól csináljam.” Ilyen a győzelmes lélek!
Másodszor, az igazi kudarc azoké, akik a csónakban maradnak. Ők csendben és titokban vallanak kudarcot, ezt senki sem veszi észre, és senki sem bírálja. Bár Péter nyilvánosan bukott el, és vallott szégyent, de ő volt az is, aki megtapasztalta a vízen járás eufórikus örömét. Egyedül ő tudta, hogy milyen érzés az, amikor Isten képessé teszi valamire, amit magától soha nem tudott volna megtenni. Ha egyszer már jártál a vízen, többé már nem vagy ugyanaz az ember. Péter ennek a pillanatnak az emlékét megőrizte a sírig! Ő volt az is, aki átélhette annak örömét, hogy Jézus felemeli őt a kétségbeesés pillanatában. Péter tudta, amit a többiek nem, hogy ha süllyed, Jézus ott lesz, hogy megmentse. Kettejük közt ez a pillanat olyan kapcsolatot teremtett, olyan bizalmat, amit a többiek nem éltek át. Hogyan is érthették volna, hiszen soha nem léptek ki a csónakból! Nem a süllyedés a kudarc, hanem, ha hagyod, hogy félelmeid megállítsanak.



Sok minden indokolja, hogy kilépj a csónakból, és kipróbálj valami újat, vagy valamit, amiben régebben esetleg kudarcot vallottál. Ez az egyetlen módja a hit fejlődésének, ez az a választási lehetőség, mely kiemel az átlagosból, és ez vezet ahhoz, hogy felfedezd elhívásodat. De van egy sokkal fontosabb indok is: „…elindult a vízen, és Jézus felé ment”. Jézus nem a csónakban van, hanem a vízen! Csak akkor fejlődik ki benned „mélytengeri” hit, ha hajlandó vagy elhagyni a biztonságot és kiszámíthatóságot, és elindulsz Jézussal. Lehet, hogy évekig dolgoztál azon, hogy irányítható és rendezett életet alakíts ki magadnak, fenntartva ezzel az „ura vagyok a helyzetnek” illúzióját. Most Isten felborít mindent, és azt kéri, hogy hitben lépj, megengedi, hogy olyan hullámokkal kelljen szembenézned, amik átcsapnak a fejed felett. Oka van annak, hogy ezt teszi: hogy erősítse a tőle való függőségedet. Lehet, hogy volt idő az életedben, amikor megkockáztattad, hogy beszélj másoknak a hitedről, még akkor is, ha tudtad, hogy valószínűleg elutasítanak; vagy adakoztál akkor is, ha ez áldozattal járt a részedről; vagy szolgáltál, még akkor is, ha teljesen alkalmatlannak érezted magad. Néha süllyedtél, néha jártál, de hit áltál tudtál élni a penge élén. Most nézd csak meg magad a kényelmes kis csónakodban – még csak tengeribeteg sem lettél! Sőt, már ott tartasz, hogy nem is érzed meg, ha vihar közeleg. Minden alkalommal, amikor elhagyod a csónak biztonságát, két dolog történik. Először: amikor kudarcot vallasz, mert ez biztosan megtörténik, nem leszel egyedül. Jézus csupán karnyújtásnyi távolságra lesz tőled. Másodszor: minden alkalom, amikor a vízen jársz, megerősít, és képessé tesz arra, hogy nagyobb dolgokat tudj véghezvinni.

“Drága szeretett leányom, a világ az Antikrisztus fellépésére készül. Ő már ki lett képezve számos befolyásos politikai erő által, hogy megtegye nagyszerű fellépését.

Az Antikrisztus Keletről való lesz, nem pedig Nyugatról, de szeretve, tisztelve lesz és nagyra fogják őt becsülni mindkét oldalról, és a föld minden sarkában. A következőképpen fog elkezdődni:

Az Antikrisztus, hamarosan egy háborút fog előidézni, Isten ellenségeinek segítségével, két nemzet között, melyek élén két makacs és erőteljes vezető áll. Ez a háború egyre csak fokozódni fog, és átterjed majd a többi országra is. Amikor a veszély már olyan súlyossá válik, hogy kezd kihatással lenni a legerőteljesebb nemzetekre is, akkor elkezdődnek a béketárgyalások.

Mintegy a semmiből fog a fenevad előlépni. És olyan ügyességgel fog véget vetni a háborúknak, hogy az lenyűgözi a világot. Neki erőteljes hangja lesz. Ő roppant intelligens lesz és egy lenyűgöző karizmatikus ember benyomását fogja kelteni. Az ő megnyerő külseje, kelleme és humorérzéke olyan lesz, mint egy erős hipnotikus mágnes. Ő vonzani fogja a közismert vezetők és a média nagy dicséretét és nagy hírnévre tesz szert. Viselkedése befolyással lesz az üzleti vezetőkre, akik úgy fognak rá tekinteni, mint a jólét megteremtésének eszközére, mivel a gazdasági élet majd fejlődni kezd.

Olyan különleges lesz az Antikrisztus megjelenése, hogy a nemzetek túl fogják harsogni egymást, arra bátorítván őt, hogy látogassa meg országukat. Szeretni fogják őt, aki Küldetésem – amikor a Földön jártam – legapróbb részleteit, minden pillanatát le fogja utánozni. A szeretet, a béke és a nemzetek közötti egységről prédikálván, látni lehet majd, hogy – bármerre is jár – nagy csodákat fog tenni. Ez nem egy olyan ember, mint bárki más. Ez nem egy olyan ember, mint bármely más karizmatikus vezető. Az ő csillaga ragyogni és csillogni fog, mint senki másé őt megelőzően. Őrá úgy fognak tekinteni, mint az emberbaráti egy-világvallás névleges vezetőjére. Ennek az utálatnak az úgynevezett sikere neki lesz tulajdonítható. Mindenki a lába elé fog hullani. Arcának képmása mindenhol megtalálható lesz. Őt együtt lehet majd látni sok más vallási felekezet vezetővel. Hamarosan azt fogják mondani, hogy az emberek spontán módon meggyógyulnak a jelenlétében. A Sátán hatalmának köszönhetően, ő olyan cselekedetek véghezvitelére lesz képes, melyek sokakat sokkolni fognak és ezeket csodáknak fogják minősíteni.

Addigra a tudatlanok, mint Messiásra fognak föltekinteni. Aztán arra fog célzásokat tenni, hogy őt Isten küldte a világ megmentésére. Sokan, beleértve azokat is a világban, akik nem fogadják el Jelenlétemet, meg lesznek győződve arról, hogy ez az ember nem más, mint az Emberfia, maga Jézus Krisztus. Azok, akik tisztelik őt, engedelmesen eleget tesznek kérésének, és akik imádják őt, olyan gonosz módon fognak megfertőződni, hogy a lelkük egy vákuumba lesz beszippantva, és lehetetlennek fog tűnni számukra az abból való szabadulás.

Azok, akik Tanításaim Igazságait ismerik, fel fogják ismerni a csalást, amelyet az emberi nem elé helyeznek, és ők ellen fognak állni ennek az utálatnak. Azok, akik azt mondják, hogy ismerik Istent és gyakorló Keresztények, nem lesznek képesek megérteni a visszatérésemre tett Ígéretemet. Amikor Én újból visszatérek, azért jövök, hogy ítéljek. Sohasem fogok másodszor a Földön járni. Mert tanításaim teljes ismerete ellenére sem fogják megérteni, amit mondtam. Most emlékeztetem őket: Én nem fogok testben járni. Bárki, aki azt mondja önmagáról, hogy ő Én vagyok, az egy hazug.

Jézusotok”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/az-antikrisztus-keletrol-valo-lesz-nem-pedig-nyugatrol/

—–
Római katolikus:
“ 2018-04-26húsvét 4. hét csütörtök

 

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Dávid utódaiból támasztotta Isten az Üdvözítőt.
Pál és kísérői Páfuszban tengerre szálltak, és a pamfíliai Pergébe hajóztak. A Márknak nevezett János ekkor elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
Ők viszont Pergén keresztül eljutottak a pizídiai Antióchiába. Itt egy szombati napon betértek a zsinagógába, és leültek. A mózesi törvény és a próféták írásainak olvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk valakit ezzel a kéréssel: „Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!”
Ekkor Pál szólásra emelkedett, kezével csendre intett és beszélni kezdett: „Izraelita férfiak és ti, istenfélők, figyeljetek! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket. Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan, és negyven esztendeig gondjukat viselte a pusztában, Kánaán földjén hét népet semmisített meg, hogy földjüket nekik adja birtokul. Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Azután Sámuel prófétáig bírákat adott nekik. Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault, Kisnek fiát adta nekik, ezt a Benjámin törzséből származó férfiút. Amikor őt elvetette, Dávidot tette királyukká. Róla így nyilatkozott: »Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfiúra találtam, aki mindenben teljesíti akaratomat.«
Ígéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten a választott nép Üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette az egész népnek. Amikor János befejezte küldetését, kijelentette: »Nem az vagyok, akinek engem tartotok. De íme, itt jön már, akinek a saruját sem vagyok méltó megoldani.«”
Ez az Isten igéje.
ApCsel 13,13-25

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Hadd énekeljem Örökké, * Urunknak irgalmas jóságát. Vö. 2. vers.
Vagy: Alleluja. 6. szám.
Előénekes: Az Úr irgalmáról éneklek örökkön-örökké, * hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti ajkam.
Így szóltál: † „Irgalmam szilárdan áll mindörökké.” * Valóban, a te hűséged erős, miként a mennybolt.
Hívek: Hadd énekeljem örökké, * Urunknak irgalmas jóságát.
Vagy: Alleluja.
E: „Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, * szent olajommal felkentem.
Biztos támasza kezem lesz, * karom teszi őt erőssé.”
H: Hadd énekeljem örökké, * Urunknak irgalmas jóságát.
Vagy: Alleluja.
E: „Vele lesz hűségem és kegyelmem, * magasra emelkedik feje az én nevemben.
Így szólít majd engem: † »Atyám vagy nékem, * Istenem és üdvöm sziklája.«”
H: Hadd énekeljem örökké, * Urunknak irgalmas jóságát.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 88,2-3.21-22.25 és 27

ALLELUJA
Jézus Krisztus, te hűséges tanú † és elsőszülött a holtak közül! * Szerettél minket, és véreddel lemostad bűneinket. Vö. Jel 1,5ab – 1 D². tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Aki Jézus küldöttjét befogadja, az magát Jézust fogadja be.
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.
Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok.
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 13,16-20″

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-04-26

“Fülöp bemeríti az etióp főembert²⁶ Ezek után Fülöphöz így szólt az Örökkévaló egyik angyala: „Készülj fel, és indulj el dél felé, azon az úton, amely Jeruzsálemből a sivatagon keresztül Gázába visz!”

^27-28 Fülöp útnak eredt, és meglátott egy szekeret, amelyen egy előkelő etióp férfi utazott. Etiópia királynőjének, Kandakénak a nagy hatalmú főembere^[a] volt ez, akire a királynő országa pénzügyeit bízta. Éppen hazafelé utazott Jeruzsálemből, ahová azért ment föl, hogy ott Istent imádja. A szekerén ülve Ézsaiás próféta könyvét olvasta. ²⁹ Ekkor a Szent Szellem szólt Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a szekérhez!” ³⁰ Amikor Fülöp odafutott a szekérhez, hallotta, hogy az etióp főember Ézsaiás próféta könyvét olvassa. Megkérdezte tőle: „Érted-e, amit olvasol?”

³¹ Ő így válaszolt: „Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” Megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. ³² Éppen azt a részt olvasta, amely így szól:

³⁴ A főember Fülöphöz fordult: „Kérlek, mondd meg, kiről beszél itt a próféta: saját magáról, vagy valaki másról?” ³⁵ Fülöp hozzáfogott, hogy elmagyarázza a Jézusról szóló örömhírt. Azzal kezdte, amit a főember éppen olvasott.

³⁶ Amint tovább haladtak, egy vízfolyáshoz értek. Ekkor az etióp főember megszólalt: „Nézd csak, ott a víz! Szeretnék bemerítkezni. Van-e valami akadálya?” ^{[37] [c] 38} Akkor a főember megparancsolta, hogy álljanak meg. Mindketten belementek a vízbe, és Fülöp bemerítette a főembert. ³⁹ Amikor feljöttek a vízből, az Úr Szelleme hirtelen elragadta Fülöpöt. Az etióp főember nem is látta többé, mégis boldogan folytatta útját.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Acts+8%3A26-39&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“⁴⁰ Mert Atyám azt akarja, hogy akik látják a Fiút és hisznek benne, azoknak örök élete legyen, és feltámasszam őket az utolsó napon.”⁴¹ A júdeaiak felháborodtak és megütköztek azon, hogy Jézus azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a Mennyből szállt le.” ⁴² Azt mondták: „Hiszen ez Jézus, a József fia! Ismerjük a szüleit! Hogy mondhat ilyet, hogy a Mennyből jött le?”

⁴³ De Jézus így felelt nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között! ⁴⁴ Senki sem tud magától hozzám jönni, csak akkor, ha vonzza és vezeti az Atya, aki engem elküldött — én pedig majd feltámasztom azt az embert az utolsó napon. “

https://www.biblegateway.com/passage/?search=John+6%3A40-44&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

"Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad ellenük. 

Mint írják:

A II. Vatikáni Zsinat vonatkozó konstitúciója, a Sacrosanctum concilium ennek kapcsán így fogalmaz (123-124. pont):