„Isten közületek mindenkinek adott ajándékot az Ő sokféle szellemi ajándékaiból. Használjátok ezeket jól, egymást szolgálva.” (1Péter 4:10, NLT fordítás)
Isten a tálentumainkkal próbára teszi az önzetlenségünket. El kell döntened az életben, miért vagy kiért élsz. Élhetsz önközpontú, szűkmarkú életet, vagy élhetsz valami nálad nagyobbért, Isten országáért.
Azok az emberek, akik hisznek és hűségesek, nem önmagukért élnek. Felismerik, hogy az ajándékaikat nem saját hasznukra kapták Istentől, hanem hogy a világot egy jobb hellyé tegyék.
Mikor Isten megalkotott téged, adott neked mindenféle ajándékot, talentumot és képességet. Mi úgy hívjuk, ez a te ALKATod: A szíved, a Lelki (vagy szellemi) ajándékaid, a Karaktered (vagy jellemed), az Adottságaid (vagy képességeid) és a Tapasztalataid. Ez az öt dolog határoz meg téged. És Isten olyannak teremtett, amilyen vagy. Az egész világon nincs még egy olyan ember, mint te, és Isten azt várja tőled, hogy az legyél, akinek Ő teremtett az ő dicsőségére.
Isten azért formált téged ilyenre, hogy Őt szolgáld, ezt pedig csak egyetlen módon teheted: úgy, ha másokat szolgálsz.
Azok az emberek, akik hisznek és hűségesek, felismerik, hogy ajándékaikat nem saját hasznukra kapták. Lehet, hogy a művészetekhez van tehetséged, és azt mondod, hogy csak azért csinálod, mert szereted. Ez jó, de ez nem elég jó motiváció. Isten nem azért ad művészi képességeket, hogy te azt nagyon szeresd csinálni. Azért adja neked, hogy valamilyen módon arra használd a művészetedet, hogy más embereknek segíts.
Van, akinek olyan képességei vannak, hogy meg tud javítani dolgokat, van, aki matematikából jó, van, aki jó üzleteket tud kötni, van, aki tehetséges a zenében, mások a szervezésben, van, akinek jó érzéke van a díszítéshez, mások meg ügyes kertészek…
Isten mindannyiunkat különbözővé teremtett, így a világon mindent el tudunk végezni. Ha mindannyian ugyanazt a dolgot szeretnénk csinálni, akkor nagyon sok feladat elvégezetlenül maradna.
Ajándékaidnak te vagy a sáfára, te gazdálkodsz azokkal, és Isten figyeli, hogy hatékonyan használod-e a Földön azt, amit neked adott. Ha a Földön hatékonyan használod, a Mennyben még nagyobb felelősséget fog rád bízni.
Elgondolkoztál már azon, hogy Isten miért nem vitt minket rögtön a Mennybe a teremtésünk után? Miért helyez minket ide, erre a tönkretett bolygóra 80 vagy 90 évre? Azért, mert az élet nem más, mint próba, felelősség és ideiglenes megbízatás. Isten figyeli, hogy vajon hűségesen, mások áldására használod-e a Földön, amit kaptál Tőle.
A Biblia azt mondja az 1Péter 4:10-ben: „Isten közületek mindenkinek adott ajándékot az Ő sokféle szellemi ajándékaiból. Használjátok ezeket jól, egymást szolgálva” (NLT fordítás). Isten adta neked az ajándékaidat, és Ő figyeli, hogy hűséges vagy-e azokban.
Beszélgessetek róla:
* Hogyan használod az ajándékaidat mások szolgálatában?
* Vizsgáld meg a motivációidat mindenben, amit teszel. Például ha valahol szolgálsz, azért teszed, hogy másoknak segíts és ezzel Istent dicsőítsd, vagy azért, hogy magadra hívd fel a figyelmet, és magadnak szerezz dicsőséget?
"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt. 50:15)
Isten azt várja, hogy Tőle kérj segítséget, ha bajban vagy. Azt mondja: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt. 50:15)
Az ilyet én "mikrózható" imádságnak hívom, mert gyors és lényegre törő: "Segítség!", "S.O.S.".
Például, amikor hirtelen lecsap ránk egy kísértés, akkor nincs idő hosszasan beszélgetni Istennel, csak felkiáltunk egy nagyot. Dávid, Dániel, Péter, Pál, és még sok millióan hívták már ilyen "instant" imával segítségül az Urat.
A Biblia biztosít minket arról, hogy segélykiáltásunk válaszra talál, hiszen Jézus együtt érez velünk a bajban. Saját maga is éppen ilyen kísértéseken esett át.
"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt." (Zsid. 4:15)
Ha Isten vár arra, hogy segíthessen nekünk, miért nem fordulunk Hozzá gyakrabban? Őszintén szólva, néha éppen mi nem akarjuk, hogy segítsen. Adott pillanatban úgy érezzük, mi Istennél is jobban tudjuk, mi a jó nekünk. Máskor pedig zavarban vagyunk ahhoz, hogy Istentől segítséget kérjünk.
De a Bibliában ezt olvashatjuk:
"Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid.4:16)
Isten szeretete örök, türelme végtelen.
Tőle kérjünk segítséget, és figyeljük meg, hogy meg is adja.
Bocsáss meg, mert Neked is megbocsáttatott.
"ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is" Kol 3:13
Három ok van a Biblia szerint, amiért a múltad el kell engedd és azokat az embereket, akik megbántottak téged, és az okoknak nincs köze, hogy az illető megérdemli vagy sem.
1. Meg kell bocsáss, azoknak akik megbántottak, mert az Úr is megbocsátott neked. Kol 3:31 szerint "ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is". Amennyiben egy megbocsátó ember szeretnél lenni, először el kell fogadnod Isten megbocsátását Jézus Krisztus által. A Biblia szerint az Isten emberként jött le a földre Jézusban megtestesülve, hogy megbocsájtson mindent amit valaha is elkövettek. Ő megfizetett érte, nekünk nem kell. Ez a jó hír.
2. Meg kell bocsájtanod azoknak akik megbántottak, mert a megbántódás irányít téged. A Bibliában, a Prédikátor könyvében (7:9) írja "Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.". A megbántódás nyomorulttá és múltban ragadottá tesz. És amikor a múltba ragadsz, a múlt irányít téged. Minden alkalommal mikor megbántódsz, az irányít téged. Néhányan hagyjátok, hogy olyan emberek akik megbántottak 5, 10, 20 évvel ezelőtt, általuk a mai nap is megbántottak legyetek. Ez ostobaság. Ne hagyd, hogy így legyen. Ő nem bánthatnak meg többé. A múlt az elmúlt. Hagynod kell elmúlni.
3. Meg kell bocsáss azoknak, akik megbántottak, mert a jövőben neked is több megbocsájtásra lesz szükséged. Jézus mondja (Mt 6:14-15) "mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket". A megbocsájtás kétirányú. Addig nem kaphatod meg, ameddig te nem adod.
Valaki John Wesleynek mondta, "Annak az embernek sohasem tudok megbocsájtani." erre Wesley mondta "Akkor remélem te sosem vétkezel".
Beszéljetek róla:
- Milyen helyzetben kell neked megbocsájtást ajánlanod, hogy a kimozdulj a múltból ?
- Mi az a bűn, amiről úgy gondolod sosem lehet megbocsájtani ?
- Mit gondolhat az Isten a bűnödről ?
