1993. november 26.
Afrika, Malawi-Blantyra
Mindenható Uram, Te mondtad:
“Olyan vagyok, mint a folyam mellékága,
mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
êgy szóltam: öntözni akarom kertemet,
locsolni akarom virágágyaimatí.” 1
Nyomorúságunk meghatotta Lelkedet, …és kihívta végtelen irgalmadat, a szegénység arra indította Felségedet, hogy félretéve koronádat egészen lehajolj hozzá, és szárazsága magára vonta tekintetedet… így szóltál:
“De nézd csak, az árkom folyóvá változott,
a folyómból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír,
akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként öntöm tanításom,
hadd hallják, akikre hagyom:
a késõi nemzedékek.” 2
Mindenek Teremtõje, Te tanítottál engem, Te lettél személyes Nevelõm, és Te, aki megteremtettél, helyet készítettél lelkem számára. Így szóltál: Jöjj, és élj Szentséges Szívemben, a te lakóhelyeden!
És most gyökeret eresztettem Szíved közepében, mint palántát ültettél Testedbe, ó Uram, és részeddé tettél mindörökre.
Ki kérhetne ennél többet?
Engedd, virágom, hogy tanítsalak! Ahová én megyek, oda mész te is, amerre én járok, arra jársz te is. Én és te, együtt, egyesülve, összekötve mindörökre. Megáldalak, amiért felfeded Szent Arcomat gyermekeim elõtt! Segíteni fogok neked. Meg foglak erõsíteni, és rajtad keresztül érezni és látni fogják, hogy jelen vagyok, benned fogják látni Arcomat. Fogadd békémet! Én, az Isten, szeretlek. 
1 Sir 24,30-31.
2 Sir 24,31-33.
