Vál 2510 lakosú (2010. január 1. ) község a Velencei-hegységtől északkeletre fekszik a Váli-völgyben. Vál története a csiszolt kőkorszakig nyúlik vissza, az itt talált régészeti leletek alapján már ekkor lakott hely lehetett.
A megye területe a hagyományok szerint az Árpád családbeliek birtoka volt a honfoglalás után. A falut Árpád „Vaál” nevű unokája kapta, róla nevezték el a települést.
Már a római, később a török korban is a falun fontos hadi út haladt át.
1166-ban a település a Veszprémi püspökséghez tartozik.
1247-ben Váli Póka, 1353-ban Váli Tamás, 1388-ban Váli Péter, 1395-ben Váli Egyed birtokaként tartják számon.
1479-ben Somi Józsa temesi bán birtoka, 1518-ban örökösei Vál felét eladták Ákosházy Sárkány Ambrusnak.
1527-ben I. Ferdinánd király elkobozza Somogyi Ferenctől hűtlenség miatt, és Székesfehérvárnak adományozza.
1579-ben Jakusits Ferenc győri várkapitányé lett. 1543-tól Vál török hódoltság alá került. Jelentős településként tartották számon, mivel Buda és Székesfehérvár között félútnyi távolságra feküdt, ezért a törökök számára fontos stratégiai pont volt.
1728-tól 1773-ig a komáromi jezsuita rendház birtoka volt. 1773-ban, a jezsuita rendház feloszlatása után Mária Terézia Ürményi Józsefnek ajándékozza. Ürményi József Vált rövid idő alatt felvirágoztatta. Barokk stílus ú kastélyt, templomot épített a településen. A település mezőváros és járási székhely lett. 1767-ben már megalakultak az első céhek, Ürményi József kiharcolta Válnak a vásárjogot is, s hamarosan Vál a környék kereskedelmi központjává vált.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első nagy csatája a közelben fekvő Pákozd mellett zajlott le, amely harcokban több falubeli is részt vett.
1878-ban Vál Dréher Antal birtoka lett, melyet halála után fia örököl. 1849 után a szolgabíróság a közeli Bicskére települ át, és csak 1865-ben kerül újból vissza.
1912-ben a járásbíróságot, s vele együtt a telekkönyvi hivatalt és a körjegyzőt is Bicskére helyezték.
A második világháború előtt Válon 3 elemi iskola működött, a római katolikus, a református és a marianna-pusztai uradalmi iskola. Utóbbiba Farkasfapusztánról is jártak gyerekek.
Az 1944. évi Helységnévtár szerint Vál területe 7033 kat. hold volt, lakosainak száma 2879 fő, valamennyien magyar anyanyelvűek. Kültelki lakott helyek a következők voltak: Farkaspuszta, Gyűrűsaljpuszta, Mária-Annapuszta, Újhegy. A községben 100 holdon felüli nagybirtokosok: Dreher Jenő (2757 kat. hold), Hollán Ernő és Sándor (104 kat. hold) és Kolossváry Miklós (102 kat. hold). A római katolikus egyház 10 holdas birtokkal rendelkezett, 181 Vál község tulajdona volt, amiből 101 hold földadó alá nem eső terület.
1945 előtt az egyéni gazdaságok birtokaránya a következő volt: 20 kat. holdon felüli gazdaságok száma: 18, 10-20 kat. hold közötti gazdaság: 70, 5-10 kat. hold közötti gazdaság: 185, 1-8 kat. hold közötti gazdaság: 180. Mezőgazdasági munkás, napszámos család: 145, a kisiparos családok száma 88, a kereskedők és a vendéglős családok száma 12. A falu lakosságának túlnyomó része ekkor római katolikus (1980 fő), számottevő volt még a reformátusok száma (750 fő).
Vál 1945 előtt járási székhely volt.
1944. március 19-én a németek megszállták Vált. Az SS és Wehrmacht alakulatok kiképzőtáborokat is létesítettek a községben. A németek birtokba vettek a római katolikus iskolából két tantermet, valamint a kastély délkeleti szárnyát, ahol a parancsnokság és a tisztek nyertek elhelyezést. 1944 végén ezt a részt kórháznak rendezték be, a 15–20 km-re húzódó frontról ide szállították a sebesülteket.
1944 október-novemberében erdélyi menekülteket telepítettek le a községben. Pesterzsébetről nyolc nyilas vezető és 25 nyilas család érkezett. 1944 november végén elrendelték a katonaköteles férfiak bevonulását, a község lakosságát pedig kitelepítésre utasították. A felhívásnak egyetlen férfi sem tett eleget, az "SAS"-es behívóparancsot megtagadták és elrejtőztek.
1944. december 21-én a Válon pihenő és az utánpótláshoz tartozó német alakulatok visszavonultak, a szovjet csapatok aknákkal lőtték a visszavonuló németeket. December 22-én reggel fél 9-kor érkeztek meg a szovjet csapatok a községbe. December 23-án délelőtt a németek erős bombatámadást intéztek a község belterületének irányába, a lakóházakat és a szovjet csapatokat bombázták. Az István-téren megsemmisült a községháza, a tűzoltószertár, megsérült a római katolikus iskola, és a róm. kat. templom, romba dőlt a Hangya szövetkezeti bolt, az itt álló lakások háromnegyed része, a tejcsarnok és 27 lakóház. Kisebb sérülést szenvedett még 45 lakóház.
1945. január 24-én a szovjet csapatok kivonultak Válról. Január 25-én Székesfehérvárról Vereben keresztül törtek előre a németek, egészen a váli róm. kat. templomig jutottak. Az Antali erőd és a temető közötti területen folytak a harckocsi-összecsapások. A szovjetek visszaszorították a német támadást, ám a németek három szovjet T-34-es tankot kilőttek. Az elesett katonákat a róm. kat. templomtorony előtt kertben helyezték nyugalomra.
A szovjetek a kastélyban, a Vajda János utcai általános iskolában és a gyógyszertár épületében rendeztek be hadikórházat. Az itt elhunytakat a Vajda János emlékmű kertjében temették el. Február közepétől négy hétig a Vajda János utcában volt a szovjet főhadiszállás, az egész utca lakosságát kitelepítették, a főhadiszállás parancsnokságán kívül más nem tartózkodhatott ott.
A Vértes lábánál folyó harcok miatt Vértesboglár és Csákvár lakosságának egy részét Válra telepítették.
Március végére már csak egy kisebb létszámú szovjet egység maradt a községben.
1945. május 29-iki adatok szerint 353 család kapott földet. Igénybevételre 2678 kat. hold került, az igénylőknek 1833 kat. holdat osztottak ki. Dreher Jenő 845 kat. hold erdeje állami tulajdon lett. Házhelyeknek és a később hazatérő katonák számára tartalékoltak 127 holdat.
1945 után a szolgabíróság helyett megalakult a városi jegyzőség, s a választásokon a Kisgazdapárt kapta a legtöbb voksot.
1959-ben megalakult a településen a termelőszövetkezet, melybe az agitáció eredményeként a falu nagy része belépett, s csak 25 egyéni gazda maradt. 1961-ben a kastélyban megnyílt a Vajda János emlékmúzeum. 1963-ban Mezőgazdasági szakiskola nyílt az ürményi kastélyban, amit 1969-ben restauráltak.
1997-ben Vajda János halálának 100. évfordulójára felújították Vajda János szüleinek házát, s itt tartották a megemlékezést, melyen híres írók, művészek is részt vettek.
* Vajda János Emlékház A falutól kb. 3 km-re, az Antali erdőben található az a régi, de felújított kis erdészház, Vajda János gyermekkorának színhelye, melyet annyiszor megénekelt a költő. A ház falán lévő emléktáblát 1934 májusában helyezte el a Vajda János Társaság. Az emléktábla avatási ünnepségen jelen volt Móricz Zsigmond is, aki nagy tisztelője volt a költőnek.
* Vajda János szobor Holló Barnabás alkotása a falu főutcáján található, 1908-ban avatták.
* Ürményi-kastély Az épületben a török kiűzése után – egészen 1773-as feloszlatásukig – a komáromi jezsuiták rendháza működött, majd Ürményi József státusz-miniszter kapta ajándékba Mária Teréziától, a népoktatás terén szerzett érdemei elismeréseként. Ürményi József az addig földszintes épületre még egy szintet építtetett, s ekkor alakult ki ma is látható U-alaprajzú formája. A kastélyt ma már nem használják.
* Az Ürményi család mauzóleuma 1834-ben épült. Kör alaprajzú, lapos kupolájú, felül világító ablakkal ellátott épület, melyhez lépcső vezet fel. A főpárkány alatt empire stílusú kő virágfüzérek húzódnak.
* Római katolikus temploma 1819–1824 között klasszicista stílusban, torony nélkül épült. Építtetője a település földesura, Ürményi József volt. Az ország kilencedik legnagyobb) templomának tartják, alapterülete 1170 négyzetméter. Szentélye kettős korinthoszi pillérű és oromzatú.
A Pogányvár bronzkori, erődített település volt, ásatása során sok értékes lelet került elő.
http://kd.bloglog.hu/page/13/ 
Hétfájdalmú Szűz templom
Historia Domus: 1919-től
Szent Kereszt felmagasztalása templom
