Ercsi 8282 lakosú (2010. január 1. ) város a 6-os főközlekedési út és a 40a-s/Pusztaszabolcs-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. Az Ercsi név a magyar ér (patak) szó kicsinyítő képzővel ellátott származékából ered. Valószínűleg a településen átfolyó Rába-patakot is egykor Erecsnek nevezhették. A Duna közelsége már az újkőkorban vándorlási útvonal részévé tette. Kisebb település volt itt a bronzkorban és a római korban is.
Első említése 1037-ből való a bakonybéli apátság alapítóleveléből. Ekkor I. István javadalmaként szerepelt az Ercsi halászat. A faluban magánalapítású bencés kolostor is működött. A település a továbbiakban is jelentős a környéken, de a térség vezető szerepét mégis Martonvásár látta el.
1526-ban a Duna mentén Buda felé tartó törökök feldúlták a falut, de elnéptelenedése csak a 16. század második felében zajlódott. Az 1620-as évektől kezdve – a török uralom lazulásával –, jobb megélhetést kereső délszlávok kezdték benépesíteni a nagyrészt elhagyott falut, amely 1636-ban mezővárosként ismeretes, 1686-ban pedig végleg megszabadult muzulmán uraitól.
Ercsi a továbbiakban sokat gyarapodott, elsősorban népesség tekintetében, mivel a környék valódi központja Adony lett. 1689-ben ortodox kolostor, 1767-ben római katolikus templom létesült a településen. A 18. század vége felé a Mezőföld többi területéhez hasonlóan Ercsi körül is majorságok alakultak, ám a település ettől függetlenedve élt, egyre nagyobb számban jelentek meg iparosok és kereskedők itt. Végül 1800-ban kapta meg a mezővárosi rangot.
A céhes ipar mellett hamarosan megjelentek a nagyobb üzemek is. Az 1830-as években a Lilien-birtokon szesz- és likőrgyár létesült, amely később cukorgyártással is foglalkozott. Nem sokkal később Eötvös Ignác birtokán is burgonyacukor és keményítőgyár kezdte működését. Dunai kikötője pedig a kereskedelem fontos színhelye volt. Azonban a mezőváros középkorias szerkezete, de a nagybirtokosok se tettek komolyabb fejlődést lehetővé Ercsiben. Lakosai nagyrészt magyar nemzetiségűek, kisebbségben délszlávok (horvátok), németek, szlovák, zsidók és cigányok voltak.
1882-ben készült el a települést is érintő, Budapestet Pécscsel összekötő vasútvonal, azonban csak az 1910-es évek hoztak nagyobb változást Ercsi életében. 1912-ben épült meg Közép-Európa sokáig legkorszerűbb cukorgyára a vasútállomás közelében, amely azonban nagyrészt csak idénymunkát biztosított.
1944-ben itt keltek át először a szovjet csapatok a Dunán, ami szükséges volt Budapest bekerítéséhez.
A II. világháború után a településszerkezet nagyban átalakult. A cukorgyárat 1948-ban államosították, a nagybirtokokon kisparaszti földek, majd Tsz jött létre, illetve 1950-ben a Honvédség egy pontonos-hidász dandárja alakult meg itt.
A főváros közelsége sok embert csábított az ingázásra, ám lakosságszáma nem fogyott, mivel több közintézmény is nyílt a településen, amely 1970-ben nagyközségi, 2000-ben pedig városi rangot kapott.
A római katolikus templom 1764-ben, barokk stílusban épült.
A település szélén található a cukorgyári Szent Erzsébet-kápolna, melyet a XX. század legnevesebb üvegművészének, Róth Miksának a magyar szenteket ábrázoló üvegablakai díszítenek.
Az Eötvös-kúria a XIX. század elején épült, benne található Eötvös József író és politikus emlékmúzeuma.
A Wimpffen-kastély a XIX. század elején épült, klasszicista stílusban.Ercsi a továbbiakban sokat gyarapodott, elsősorban népesség tekintetében, mivel a környék valódi központja Adony lett. 1689-ben ortodox kolostor, 1767-ben római katolikus templom létesült a településen. A 18. század vége felé a Mezőföld többi területéhez hasonlóan Ercsi körül is majorságok alakultak, ám a település ettől függetlenedve élt, egyre nagyobb számban jelentek meg iparosok és kereskedők itt. Végül 1800-ban kapta meg a mezővárosi rangot.
A céhes ipar mellett hamarosan megjelentek a nagyobb üzemek is. Az 1830-as években a Lilien-birtokon szesz- és likőrgyár létesült, amely később cukorgyártással is foglalkozott. Nem sokkal később Eötvös Ignác birtokán is burgonyacukor és keményítőgyár kezdte működését. Dunai kikötője pedig a kereskedelem fontos színhelye volt. Azonban a mezőváros középkorias szerkezete, de a nagybirtokosok se tettek komolyabb fejlődést lehetővé Ercsiben. Lakosai nagyrészt magyar nemzetiségűek, kisebbségben délszlávok (horvátok), németek, szlovák, zsidók és cigányok voltak.
1882-ben készült el a települést is érintő, Budapestet Pécscsel összekötő vasútvonal, azonban csak az 1910-es évek hoztak nagyobb változást Ercsi életében. 1912-ben épült meg Közép-Európa sokáig legkorszerűbb cukorgyára a vasútállomás közelében, amely azonban nagyrészt csak idénymunkát biztosított.
1944-ben itt keltek át először a szovjet csapatok a Dunán, ami szükséges volt Budapest bekerítéséhez.
A II. világháború után a településszerkezet nagyban átalakult. A cukorgyárat 1948-ban államosították, a nagybirtokokon kisparaszti földek, majd Tsz jött létre, illetve 1950-ben a Honvédség egy pontonos-hidász dandárja alakult meg itt.
A főváros közelsége sok embert csábított az ingázásra, ám lakosságszáma nem fogyott, mivel több közintézmény is nyílt a településen, amely 1970-ben nagyközségi, 2000-ben pedig városi rangot kapott.
A római katolikus templom 1764-ben, barokk stílusban épült.
A település szélén található a cukorgyári Szent Erzsébet-kápolna, melyet a XX. század legnevesebb üvegművészének, Róth Miksának a magyar szenteket ábrázoló üvegablakai díszítenek.
Az Eötvös-kúria a XIX. század elején épült, benne található Eötvös József író és politikus emlékmúzeuma.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
