Hollókő legnagyobb nevezetessége az ófalu nagy részére kiterjedő, 55 védett épületet magába foglaló falurezervátum. A jellegzetes szerkezetű úgynevezett hadas településtípust jórészt megőrző, a tűzvész után is az építészeti hagyományokat követő újjáépítés következtében egyedülálló látványt nyújt. Házainak jelentős részében ma is laknak, másoknak új funkciókat találtak. A hollókői házak az útra merőlegesen állnak, hosszú, nyeregtetős épületek. Néhány kivételével azért természetesen akad, párhuzamos, illetve L alakú elrendezéssel. Néhány helyen láthatjuk a nagycsaládok egyvégtében felépített, egymást követő házait is, másutt a telek más részein húzták fel az újabb hajlékokat. Az egykori boronafalas építkezést, zsúpos fedést fokozatosan újabb építési anyagok váltották fel, de a megjelenés formai jegyei, az alaprajz hasonló volt. A ma látható házak kőfalúak, körültornácos épületek, az utca felől az első szoba alatt pincével, a tető csonkakontyos, deszkaoromzatos poltári cseréppel fedett. Tüzetesebb szemlélődéssel a kisebb építkezési különbségeket is felfedezhetjük.
A római katolikus temploma a XIX. század végén épült fatornyos épület, amely azonban szintén követte a hagyományokat méreteivel, elhelyezésével, tereinek kapcsolódásával. A rekonstrukció során ismét zsindellyel fedték be, a részletek eredeti szépségének visszaállítása mellett értékes régi tárgyak kerültek a templomba. A templombelső téglaburkolatot, új padokat, liturgikus teret kapott.
A falumúzeum háromhelységes régi épület, elöl nics tornáca, egyébként a falu többi házaira emlékeztet. A pitvarban látjuk a főzés, a házimunka emlékeit. Érdekes a füst elvezetésére szolgáló indófni. Az első helyiségben élt a gazda, feleségével és gyermekeivel. Korabeli 1926-ban festett asztalos bútorok, magasra vetett ágy áll itt, kékfestőből készült huzattal. A hegy felé van a kamra, az öreg szülők lakhelye és egyben tárolóhely.
http://em.bloglog.hu/page/7/

A középkori községnek is volt temploma, amely a mai településtől kicsit távolabb állt. Ez a török dúlások során elpusztult, helyette állították a XIX. század végén a kőalapra, vályogból készült mai épületet. A ma is használatos kis templom padlóját vörös tégla burkolja, falait fehérre meszelték. Az épületet barnára pácolt, fából hasított zsindelytető fedi.
Berendezései közül említésre méltó egy, a Felvidékről származó Pieta-szobor, mely XVII. századi népi faragás, valamint egy szintén XVII. századi lobogóbetét.