"Ha látnátok a lelkek millióit, akik az örök tűzbe zuhannak, meghalnátok a rémülettől."
Olvass tovább: http://igazsag-
Jézus az Emberiséghez
Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.
Lelki önfegyelem:-Ne csak higgy! Tartozz a családhoz!-Összpontosítsd az elméd a helyes dolgokra
Lelki önfegyelem: a takarók harca
"A fegyelmezettség hiánya miatt meghalnak, saját bolondságuk félrevezeti őket." (Péld. 5:23)
Hogy haladsz a csendességeddel? Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor azzal küzdesz, hogyan szakíts időt a csendességre. Ez normális. Amint elkezded felépíteni a csendesség megtartásának szokását az életedben, mindenféle akadállyal fogod szembetalálni magad. A Sátán küzdeni fog azért, hogy te ne találkozhass az Úrral naponta. Valójában 4 nagyon gyakori akadálya van annak, hogy következetesen csendességet tartsunk. A következő néhány áhítatban megosztok veletek naponta egy akadályt és néhány módszert arra vonatkozóan, hogyan tudjuk legyőzni ezeket az akadályokat.
Messze a leggyakoribb akadály, amit a Sátán az útunkra gördít az a fegyelmezettség hiánya. Én ezt a takarókkal való harcnak hívom! Ahhoz, hogy megnyerd a harcot a takarókkal, fel kell kelned reggel, még akkor is ha fáradt vagy. Ez nem könnyű! Az ördög felnagyítja a fáradságodat. Az önfegyelemnek eme hiányának végzetes következményei lehetnek. A Biblia ezt mondja a Példabeszédekben: "A fegyelmezettség hiánya miatt meghalnak, saját bolondságuk félrevezeti őket." (Péld. 5:23)
A takarók feletti győzelemhez:
* azonnal kelj fel! Az első néhány percben dől el, hogy nyersz vagy veszítesz;
* figyelj oda az időrablókra. Számodra lehet szörfölés a neten, tévénézés - bármi más, amit csinálsz ahelyett, hogy csendességet tartanál;
* a Szentírással a fejedben feküdj le. Olvass egy részt abból, amit reggel olvastál, hogy elmédben Isten Igéjével feküdhess le és kelhess fel.
Meg tudod csinálni! Holnap reggel megnyerheted a harcot a takarókkal!
Gondolatébresztőnek:
* Melyek azok az időrablók, amivel a Sátán eltereli figyelmedet a csendességedről? Mit fogsz ma átrendezni, hogy ezt az időt Istennel tölthesd?
* Gondold át, hogyan tudnád a Szentírást fejben tartani, például kártyákra kiírni az igeverseket és felrakni őket a fürdőszobába a tükörre?
Lelki önfegyelem: Harcolj száraz időszakok ellen!
"URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el szükség idején?" (Zsoltárok 10:1)
Mindannyiunkkal megesik néha, hogy falba ütközünk az Istennel való kapcsolatunkban – ez egyszerűen a "csomag" része. Még Dávid is, akit a Biblia „az Úr szíve szerint való” embernek nevez, néha távolinak érezte Istent. Egyszer így imádkozott: "URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el szükség idején?" (Zsoltárok 10:1)
Tegnap arról a négy alapvető problémáról kezdtem beszélni, amelyek hajlamosak mellékvágányra terelni az Istennel töltött időnket. Az önfegyelemmel kezdtem. Ma a lelkileg száraz időszakok problémáját fogjuk megnézni. Én ezt "az üres beszéd harcának" hívom.
Nem szabad a csendességeinket érzelmi alapon megítélni. Hogy miért? Mert az érzelmek hazudnak: könnyen jönnek, könnyen mennek. Néhanapján úgy fogod érezni, mintha maga a menny nyílt volna meg előtted, és nagyszerű időt fogsz tölteni Istennel. Máskor viszont a csendességeid átlagosak és egysíkúak lesznek. Ne számíts minden reggel nagy és dicsőséges tapasztalatokra. A legfőbb dolog a rendszeresség.
Mégis, ha már régóta egy ilyen száraz időszakban vagy, érdemes végiggondolnod, hogy vajon nem az alábbi okok egyike igaz-e rád is:
* Meg nem vallott bűn: Isten nem fog neked újat mutatni addig, amíg meg nem teszed azt, amire már rámutatott.
* Fizikai felkészületlenség: Ha nagyon fáradt vagy stresszes vagy, Istennel is nehéz lesz minőségi időt töltened.
* "Túl nagy falat": Ha túl nagy igerészt választasz tanulmányozásra, felszínesen, rohanva fogod eltölteni az Istenre szánt idődet. Ne hozd magad olyan helyzetbe, hogy siettetned kelljen Istent.
* Rutinfeladat: Ha mindig ugyanazt a módszert alkalmazod, a csendességed át fog váltani törvénykezésbe. Kísérletezz új módszerekkel, ötletekkel; rázd fel a csendességedet!
* Az alkalmazás elhagyása: Ha nem ülteted gyakorlatba azt, amit Isten aktuálisan tanít neked, a lelki életed megkötözött, lassan növekvő lesz.
A lelki szárazság elég gyakori, de nem kell, hogy gyógyíthatatlan legyen. Kérdezd meg Istent, honnan ered, és hagyd, hogy segítsen változtatni!
Beszéljünk róla:
1. Hogyan tudsz jobban felkészülni a csendességedre, hogy ne legyél fáradt vagy stresszes, amikor Istenre akarsz figyelni?
2. Mik azok az ötletek, módszerek, amelyekről az elmúlt hetek napiremény áhítataiban tanultál, és amelyek segíthetnek felrázni a csendességedet?
Lelki önfegyelem: küzdelem a figyelemelterelés ellen
"Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret." (Péld 2,2-5)
Eddig már szóltunk az önfegyelem problémájáról és a lelkileg száraz időszakok problémájáról. Ha ez a két probléma nem zavar a csendességre szánt idődben, akkor az ördög valószínűleg a figyelemelterelés erejét fogja alkalmazni veled szemben.
Ezt úgy is hívom, "az ész csatája". Próbálsz koncentrálni az imádkozásra, Isten szavának tanulmányozására, de elméd elkalandozik. Olyan ez, mint egy lelki értelemben vett figyelemzavar. Mikor ez történik, könnyen lehajtjuk fejünket, becsukjuk szemünket és hátradőlünk aludni.
Vagy, felveheted a harcot az "ész csatájában" a következőképpen:
Sétálj egyet. Észrevetted már, hogy Jézus gyakran tanított miközben sétált vagy evett? Nehéz elaludni séta és evés közben!
Tarts a közelben egy jegyzettömböt. Csak írd le, bármilyen zavaró gondolat eszedbe jut, mert így megfeledkezhetsz róla, mivel egy listára kerül, amivel majd később foglalkozhatsz. Nincs abban semmi rossz, ha elkalandozik a figyelmünk a csendességre szánt időnkben. Ez természetes. De szükség van egy tervre, ha ez bekövetkezik.
Beszéljetek róla:
Ne várj holnapig, mit tehetsz már most, hogy minimalizáld a figyelem elterelő momentumokat, amikel szembekerülhetsz?
Vedd figyelembe, hogy a figyelemelterelés elleni küzdelem egyben a sátán elleni küzdelem is, aki kétségbeesetten próbál rávenni, hogy ne figyelj Istenre. Fogd ezt fel egy személyes csataként és határozd el, hogy nem hagyod, hogy a sátán vegye át az irányítást gondolataid felett.
Lelki önfegyelem: Küzdelem a túlzott elfoglaltság ellen
Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. 1 Kor 15:58
Több mint 40 éve vagyok hívő. Biztosra mondhatom, hogy nincs olyan szokás, amit nehezebb betartani, mint a csendességet. Az elmúlt napokban megosztottam veletek azokat a fő dolgokat, amelyek a csendesség útjában állhatnak: önfegyelem problémája, szárazság és figyelemelterelődés problémája.
A kedvtelenség problémája messzemenőleg a legnagyobb harc. Harc, hogy kitarts az Úrral való csendességed mellett. Semmi más mellett nem nehezebb megmaradni, mint az Úrral töltött idő mellett. A világ harcol ellened, saját magad is akadály vagy és emellett még az ördög is ellened van. Mind együtt dolgoznak, hogy olyan elfoglaltá tegyenek, hogy ne legyen időd Istennel csendben lenni.
Ezért hívom én ezt a túlzott elfoglaltsággal való küzdelemnek. Akkor áll fenn ez a helyzet, amikor nyomás alatt vagy és úgy érzed túl sok mindent kell tenned. Valamit fel kell áldoznod. Sajnos az életed legfontosabb részével hagysz fel: az Istennel töltött idővel.
Minden egyes alkalommal, amikor kimarad a csendesség, kedvetelen leszel és újra kezdeni még nehezebb. Kedvtelenséget és kudarcot érzel. A legerősebb csendesség elleni támadás mindig a szorgalmasság vagy alaposság területén jelentkezik. A sátán nagyon jól tudja azt, hogy ha sikerül tőled az igét megvonnia, akkor már a csatából is eltávolított. Tulajdonképpen ezzel elvette tőled a kardodat. (Efezus 6:17)
Nagyon sok hívő mondta már nekem, hogy a csendesség felhagyása volt az első lépés a rossz irányba - ami nagyon sok fajta problémához vezetett.
Gondolat ébresztőnek:
* Nem úgy lettünk teremtve, hogy a hit küzdelmét egyedül harcoljuk meg. Kihez fordulsz az életedben ha bátorításra vagy számonkérésre van szükséged?
* Van bármi olyan napi tevékenység jelenleg az életedben, ami fontosabb, mint az Istennel töltött időd? Hogyan fogod a mai programod megváltoztatni, hogy megmutasd mi, vagy mi kellene, hogy a helyes sorrend legyen?
Ne csak higgy! Tartozz a családhoz!
"Isten családja az élő Istennek az egyháza, az igazság oszlopa és alapja." (1 Tim. 3:15, GW fordítás)
Arra lettél elhívva, hogy Isten családjába tartozz, ne csak higgy Istenben.
Még az Éden tökéletes, bűntelen környezetében is azt mondta Isten, hogy "nem jó az embernek egyedül" (1Móz. 2:18).
Isten arra teremtett bennünket, hogy közösséghez tartozzunk, hogy társas lények legyünk, és családban éljünk. Egyikünk sem tudja betölteni Isten célját egyedül. A Biblia egy szót sem ír magányos szentekről vagy szellemi remetékről.
Bár Krisztussal való kapcsolatunk személyes, Isten nem akarja, hogy másoktól elszigeteltek maradjunk. Isten családjában az összes többi hívővel kapcsolatban állunk. A Biblia azt írja, hogy "mi, akik sokan vagyunk, Krisztusban egy testet alkotunk, és minden tag az összes többihez tartozik." (Róma 12:5, NIV fordítás)
Krisztust követni nem csak azt jelenti, hogy hiszel, hanem hogy a családjába tartozol. C.S. Lewis vette észre, hogy a "tagság" szó keresztény eredetű, de világi használata már lekoptatta róla az eredeti jelentését. A boltok például csak "tagoknak" biztosítanak kedvezményt, és a hirdetők levelezőlistájára is csak tagként kerülhet fel az ember. A gyülekezetekben a tagság gyakran csak arra korlátozódik, hogy az ember felírja a nevét egy listára mindenféle igény vagy elvárás nélkül.
Pál számára egy gyülekezet tagjának lenni azt jelentette, hogy egy élő testnek rendkívül fontos részévé vált, Krisztus Testének nélkülözhetetlen, másokkal összekapcsolt részévé. Helyre kell állítanunk és gyakorolnunk kell a tagság bibliai jelentését. A gyülekezet egy test, nem egy épület; egy szerv, nem egy szervezet. (Róm 12:4-5; 1 Kor 6:15; 12:12-27.)
Beszéljünk róla:
* Hogy nézhet ki a gyakorlatban az, hogy minden tag "az összes többihez tartozik"?
* A te esetedben hogyan valósul meg a gyakorlatban a tagság bibliai jelentése?
Összpontosítsd az elméd a helyes dolgokra
„Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidókhoz írt levél 12:3)
Ahhoz, hogy mentálisan is egészséges maradj, a helyes dolgokra kell összpontosítanod az elméd – íme három támpont, ami segítségedre lesz:
1. Gondolj Jézusra
Valószínűleg már sokszor hallottad ezt a mondást: „Azzá fogsz formálódni, amire a legtöbbet gondolsz.”. Ha jobban szeretnél Jézushoz hasonlítani, csak töltsd meg a gondolataid Vele.
A Zsidókhoz írt levél 12:3-ban ezt olvassuk: „Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.”
2. Gondolj másokra
A Filippiekhez írt levél 2:4-ben ez áll: „és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”.
Tudod, hogy ez mennyire szemben áll a világ szemléletével? Rengetegen hangoztatják azt, hogy csak magadra gondolj és senki másra. De Jézus tanítása teljesen ellentéte ennek, ha tehát Vele töltöd meg az elméd, akkor könnyeben fogsz tudni másokra is gondolni.
3. Gondolj az örökkévalóságra
„Amit szem még nem látott, fül soha nem hallott, amit emberi képzelet még soha ki nem talált, olyan dolgokat készített Isten azoknak az embereknek, akik szeretik őt.” (Korintusbeliekhez írt 1. levél 2:9)
Amikor elkezdesz ilyen igazságokra koncentrálni, a problémáid kisebbé és erőtlenebbé válnak, ahhoz az örömhöz, dicsőséghez és gyönyörűséghez képest, amelyek az örökkévalóságban várnak rád.
Az elméd az egyik legértékesebb tulajdonod és a legnagyobb csatáid színhelye is egyben. Kérd tehát Istent, hogy erősítsen az Ő Igéjével minden nap, és szabadítson meg a romboló és önpusztító képzetek sokaságától, valamint töltse meg az elméd az Őreá, másokra és az örökkévalóságra figyelő gondolatokkal. Így biztosan meg fogod nyerni a csatáid.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Hogyan ültetheted át gyakorlatba a „senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” Igét egy kiscsoportban vagy a családodban?
- Hogyan segít a Jézusról és az örökkévalóságról való elmélkedés abban, hogy jobban figyelj másokra?
- Mi az az akadályozó tényező, amely gátol az örökkévalóságról való gondolkodásban? Hogyan tudnád elhárítani ezt az akadályt?
A legjobb pénzügyi befektetés, amit valaha is megtehetsz-A szeretet elfedezi bűneidet- Isten mindig gondoskodik. A te dolgod az, hogy kérd erre!-Isten Szava segít újrakezdeni-Két szó, hogy új ember lehess
A legjobb pénzügyi befektetés, amit valaha is megtehetsz
„Mondd meg nekik, hogy a pénzükkel tegyenek jót! Legyenek gazdagok a jó cselekedetekben és nagylelkűek azokhoz, akik szükségben vannak! Mindíg legyenek készek javaikat másokkal megosztani! Miközben ezt teszik, kincseiket a mennyben gyűjtik, mint jó alapban, így megtapasztalhatják az igazi életet.” (1.Timótheus 6:18-19 (NLT, második kiadás)
Isten Igéje azt mondja, gyűjtsünk kincseket a mennyben (Máté 6:20-21)
Hogyan tehetjük meg ezt? Jézus az egyik leginkább félreértelmezett kijelentésében azt mondja: „Mondom nektek, használjátok arra a földi gazdagságot, hogy barátokat szerezzetek magatoknak, hogy mikor a gazdagság elmúlik, köszöntsenek titeket az örök hajlékokban.” (Lukács 16:9 – NIV)
Jézus nem úgy értette, hogy pénzen vásárolj barátokat. Úgy értette, hogy a pénzed, amit Isten ad neked, használd arra, hogy embereket vezess Krisztushoz. Ők barátaid lesznek az örökkévalóságban, és üdvözölni fognak, mikor a mennybe érkezel. Ez a legjobb pénzügyi befektetés, amit valaha is megtehetsz.
Valószínűleg hallottad már, hogy oda nem vihetsz magaddal semmit, de a Biblia azt mondja, elküldheted magad előtt, ha emberekbe fektetsz be, akik oda mennek. „Ha így cselekedtek, igazi kincseket gyűjtötök magatoknak a mennyben – ez az egyetlen biztonságos befektetés az örökkévalóság számára! És már itt lenn, gyümölcsöző keresztény életet élhettek!” (1Timótheus 6:19 – TLB fordítás)
Milyen módokon fektetheted pénzed más emberekbe? Milyen módokon fektetheted a pénzed abba, hogy embereket Jézushoz hozz? Imádkozz ezért, és figyeld, hogy Isten kit vagy mit hoz a gondolatodba. Nem számít, hogy milyen keveset, de fektess be az örökkévalóságba ezen a héten!
Cselekedeteid fogják megmutatni a hitedet.
Beszéljetek róla:
- Melyik területen költöd el pénzed legjelentősebb részét?
- Ha összehasonlítod, hogyan viszonyul ez az örökkévalóságnak szóló befektetéseidhez?
- Mik a motivációid, mikor pénzedet más emberekbe fekteted be?
"A legfontosabb mindenek előtt, hogy mutassátok ki mély szereteteteket egymás iránt, mert a szeretet elfedez sok bűnt."
(1 Péter 4:8, NLT fordítás)
Az első és legfontosabb dolog, hogy megtanuljuk igazán szeretni Istent és más embereket, mert a szeretet a legjobb, amire használhatjuk az életet. Van még két ok, hogy miért van szükséged arra, hogy az életcélod a szeretet megtanulása legyen.
Először is, a szeretet kompenzálja a bűnöd. A Biblia azt mondja az 1Péter 4:8-ban, "A legfontosabb mindenek előtt, hogy mutassátok ki mély szereteteteket egymás iránt, mert a szeretet elfedez sok bűnt." (NLT ford.)
Jézus Krisztus szeretete elfedezi a bűneidet, és ahhoz is erőt ad, hogy más embereknek te is elengedj dolgokat. Neked is megbocsátott Isten, így te is megbocsáthatsz másoknak.
A bibliai Dávid király nem volt igazán tökéletes ember. Sőt, nagyon sokat hibázott. Hazudott. Csalt. Ellopta egy másik ember feleségét. Házasságtörést követett el. Sőt, megöletett egy embert, hogy elfedezze a bűnét!
Amikor azonban Dávid hibázott, gyorsan beismerte és megbánta. Nem mindig tette azt, ami helyes, de kereste Isten akaratát, és azt akarta tenni, ami helyes. Isten Dávidról azt mondta, hogy szíve szerint való ember.
Hogyan mondhatja ezt Isten egy olyan emberről, mint Dávid? Úgy, hogy sokkal fontosabb, hogy szeresd Istent teljes szívedből, mint az, hogy tökéletes legyél. Szereted Istent teljes szívedből? Úgy szereted embertársadat, mint magadat? Ha igen, az el fogja fedezni sok bűnödet.
Másodszor, azért van szükséged arra, hogy az életcélod a szeretet megtanulása legyen, mert a szeretet óriási kihatással van az életünkre.
Meg kell tanulnod, hogy a mostani életünkben a kapcsolatok számítanak leginkább. A Biblia azt mondja, hogy szeretet nélkül az élet értéktelen és eltékozolt. "Nem számít, mit mondok, mit hiszek vagy mit csinálok, szeretet nélkül nincs semmim, ami értékes lenne." (1Kor 13:3, MSG ford.)
De miért van az, hogy mégis a kapcsolataink "húzzák a rövidebbet"? Ha tudjuk, hogy a szeretet mennyire fontos, miért nincs időnk azokra az emberekre, akiket szeretünk? Azért, mert elfoglaltak vagyunk. Mert a legfontosabbnak tartunk olyan dolgokat, amik csak másodlagosak vagy egyáltalán nem lényegesek az életben, és ennek a kapcsolataink isszák meg a levét.
A szeretetet azonban semmivel nem lehet pótolni. Az élet nem a teljesítményről, a jó időbeosztásról vagy az elismerésekről szól, hanem a szeretetről. Ne engedd, hogy az életedben lévő sürgés-forgás ezt elfeledtesse veled.
Beszéljünk róla:
-Mit gondolsz, mit jelent az, hogy szeretni Istent "teljes szívedből"?
-Milyen módon szenvedik meg a kapcsolataid azt, hogy nagyon elfoglalt vagy?
-Isten szeretete elfedezi a bűneidet, de mit kell teljes szívből megbánnod ahhoz, hogy igazán tudd Istent keresni és még közelebb tudj kerülni hozzá?
(1 Péter 4:8, NLT fordítás)
Az első és legfontosabb dolog, hogy megtanuljuk igazán szeretni Istent és más embereket, mert a szeretet a legjobb, amire használhatjuk az életet. Van még két ok, hogy miért van szükséged arra, hogy az életcélod a szeretet megtanulása legyen.
Először is, a szeretet kompenzálja a bűnöd. A Biblia azt mondja az 1Péter 4:8-ban, "A legfontosabb mindenek előtt, hogy mutassátok ki mély szereteteteket egymás iránt, mert a szeretet elfedez sok bűnt." (NLT ford.)
Jézus Krisztus szeretete elfedezi a bűneidet, és ahhoz is erőt ad, hogy más embereknek te is elengedj dolgokat. Neked is megbocsátott Isten, így te is megbocsáthatsz másoknak.
A bibliai Dávid király nem volt igazán tökéletes ember. Sőt, nagyon sokat hibázott. Hazudott. Csalt. Ellopta egy másik ember feleségét. Házasságtörést követett el. Sőt, megöletett egy embert, hogy elfedezze a bűnét!
Amikor azonban Dávid hibázott, gyorsan beismerte és megbánta. Nem mindig tette azt, ami helyes, de kereste Isten akaratát, és azt akarta tenni, ami helyes. Isten Dávidról azt mondta, hogy szíve szerint való ember.
Hogyan mondhatja ezt Isten egy olyan emberről, mint Dávid? Úgy, hogy sokkal fontosabb, hogy szeresd Istent teljes szívedből, mint az, hogy tökéletes legyél. Szereted Istent teljes szívedből? Úgy szereted embertársadat, mint magadat? Ha igen, az el fogja fedezni sok bűnödet.
Másodszor, azért van szükséged arra, hogy az életcélod a szeretet megtanulása legyen, mert a szeretet óriási kihatással van az életünkre.
Meg kell tanulnod, hogy a mostani életünkben a kapcsolatok számítanak leginkább. A Biblia azt mondja, hogy szeretet nélkül az élet értéktelen és eltékozolt. "Nem számít, mit mondok, mit hiszek vagy mit csinálok, szeretet nélkül nincs semmim, ami értékes lenne." (1Kor 13:3, MSG ford.)
De miért van az, hogy mégis a kapcsolataink "húzzák a rövidebbet"? Ha tudjuk, hogy a szeretet mennyire fontos, miért nincs időnk azokra az emberekre, akiket szeretünk? Azért, mert elfoglaltak vagyunk. Mert a legfontosabbnak tartunk olyan dolgokat, amik csak másodlagosak vagy egyáltalán nem lényegesek az életben, és ennek a kapcsolataink isszák meg a levét.
A szeretetet azonban semmivel nem lehet pótolni. Az élet nem a teljesítményről, a jó időbeosztásról vagy az elismerésekről szól, hanem a szeretetről. Ne engedd, hogy az életedben lévő sürgés-forgás ezt elfeledtesse veled.
Beszéljünk róla:
-Mit gondolsz, mit jelent az, hogy szeretni Istent "teljes szívedből"?
-Milyen módon szenvedik meg a kapcsolataid azt, hogy nagyon elfoglalt vagy?
-Isten szeretete elfedezi a bűneidet, de mit kell teljes szívből megbánnod ahhoz, hogy igazán tudd Istent keresni és még közelebb tudj kerülni hozzá?
Isten mindig gondoskodik. A te dolgod az, hogy kérd erre!
„Mivel nem sajnálta még a saját Fiát sem, hanem odaadta mindnyájunkért, miért ne adna nekünk minden mást is?” (Róma 8:32, NLT fordítás)
Amikor gyerek voltam, ha szükségem volt valamire, édesapámhoz fordultam. Néha, amit szerettem volna drága volt, de emlékszem, hogy egyszer sem aggódtam azon, hogy édesapám honnan fogja előteremteni a pénzt arra, amire nekem szükségem volt. Ez nem az én dolgom volt! Édesapám dolga volt, hogy kitalálja, hogy honnan fog érkezni a pénz. Nekem gyerekként csak az volt a dolgom, hogy kérjek.
Nem a te dolgod kitalálni, hogy Isten hogyan fog gondoskodni rólad. Neked csak kérned kell őt.
A Bibliában, Jakab 4:2-ben azt olvassuk, hogy „Azért nincs nektek, mert nem kéritek.” (NIV fordítás)
Itt van a második kulcs a stressz kezeléséhez: Aggódj kevesebbet és kérj többet. Aggódás helyett imádkozz mindenért.
A Róma 8:32 azt írja, hogy „Mivel nem sajnálta még a saját Fiát sem, hanem odaadta mindnyájunkért, miért ne adna nekünk minden mást is?” (NLT fordítás)
Ha Isten megoldotta a legnagyobb problémádat, akkor ahhoz képest minden más kicsinek tűnik. Ha Isten annyira szeretett téged, hogy elküldte Jézust, hogy meghaljon a bűneidért, akkor nem gondolod, hogy szeret téged annyira, hogy segítsen a pénzügyeidben is? Nem gondolod, hogy szeret annyira, hogy segítsen az egészségedben? A kapcsolataidban? A karrier döntéseidben? Egy üzlet lezárásában? Egy határidőben?
Nincs olyan terület az életedben, ami Istent ne érdekelné. Előre tudja, hogy mire van szükséged, de ettől még azt akarja, hogy kérd azt tőle. Aggódás helyett, imádkozz mindenért.
Beszéljetek róla
- Mi tart vissza attól, hogy kérd Istentől azokat a dolgokat, amikre szükséged van?
- Mit gondolsz, Isten miért akarja, hogy kérd tőle a dolgokat, amikre szükséged van, ha pontosan tudja, hogy mi az?
Isten Szava segít újrakezdeni
„Isten „újjászült” bennünket az igazság üzenete által” (Jakab 1:18a, NIV fordítás).
Isten Igéjét használja arra, hogy egy új fejezetet nyithass az életedben.
Isten Igéje nélkül sosem nyerhetnénk megváltást, nem lenne célunk a Menny, nem hallottunk volna Jézus kereszthaláláról, nem tudnánk, mi Isten célja az életünkkel.
A Biblia nélkül nem tudjuk megismerni Istent.
Isten mindent nekünk akar adni – de ez az ő Beszédével kezdődik. A Biblián keresztül Isten újjáformál minket. Amikor úgy érzem, már nagyon fogytán van a türelmem, akkor Isten a Bibliát használja arra, hogy egy új lendületet adjon a folytatáshoz, egy újabb lehetőséget. A Biblia úgy nevezi ezt, hogy „újjászületni”. A Jakab 1:18a-ban, a Biblia azt mondja, „Isten „újjászült” bennünket az igazság üzenete által” (NIV fordítás).
A Bibliát sokszor egy maghoz hasonlítjuk. Amint a Biblia szava gyökeret ver a szívedben, elkezd kihajtani, növekedni, majd gyümölcsöt teremni. Isten Szava teszi ezt és a célja, hogy megjobbítsa az életedet.
Jézus a János 6:63b-ben úgy beszél az Igéről, hogy „Azok a dolgok, amiket mondtam nektek, telve vannak élettel és a Szent Lélekkel” (NIV). Isten Szava nem közönséges szavak leírva egy papírlapra. Élettel és szellemmel vannak tele. Lelki ereje van. Az Ő Szava társadalom- és történelem-formáló erővel bír. A lehetetlent is véghezviszi. Megváltoztathatja az életedet.
D.L. Moody, az ismert chicagoi lelkipásztor 100 éve azt mondta, „A Biblia nem azért adatott a kezünkbe, hogy tágítsa az értelmünket; hanem azért, hogy megváltoztassa az életünket.”
Vajon neked milyen változásra van szükséged? Életed mely területét érzed erőtlennek a változásra?
A Biblia azt mondja, Isten Szava képes olyan dolgokon változtatni, amiket magadtól képtelen lennél.
Tedd Isten Szavát mindennapi életed részévé és készülj fel a lehetetlenre!
Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:
- Régóta vagy keresztény? Milyen gyümölcsöket teremtél a Jézussal való kapcsolatodnak köszönhetően?
- Szerinted Isten Szava miért tud megvátoztatni életeket?
- Mi az a lehetetlen dolog, amit szeretnél, hogy Isten megvalósítson az életedben?
Két szó, hogy új ember lehess
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róma 12:2)
Ne igazodjatok gondolkodás nélkül ahhoz a kultúrához, mely körbevesz titeket. Ehelyett figyeljetek inkább Istenre. Teljesen meg fogtok változni. Készségesen figyeljétek, hogy mit kíván tőletek, és ne késlekedjetek a válasszal. A környezetetekkel ellentétben, amely mindig vissza fog húzni benneteket arra az éretlen színvonalra, amely rá jellemző, Isten a legjobbat hozza ki belőletek és éretté tesz benneteket.
Az e heti áhitatok szerzője Buddy Owens, a Saddleback gyülekezet tanító pásztora és a The Way of a Worshiper (Egy dicsőítő útja) c. könyv szerzője.
Két nagyon fontos szót kell megértenünk ahhoz, hogy új emberekké válhassunk: bűnvallás és bűnbánat.
Lehet, hogy azt gondolod, hogy ezek a szavak túlontúl vallásosnak hangzanak, vagy hogy a bűnvallás és a bűnbánat csak a saját romlottságodat hangsúlyozza ki. Valójában, ha megérted ezeket a szavakat, megérted, hogy mindkettő pozitív kicsengésű, felszabadító, felnyitják a szemedet és reménnyel töltenek meg. A bűnvallás és a bűnbánat valójában vidám szavak.
A bűneink megvallása azt jelenti, hogy azt mondjuk, amit Isten. A bűnvallás egyszerűen azt jelenti, hogy egyetértünk Istennel. Nem vitázunk vele a bűneink felől, ehelyett azt mondjuk a bűneinkről, amit Isten is mond róluk. Azt mondjuk, hogy "Igazad van, Istenem. Amit tettem, az rossz volt".
Az 51. zsoltárban találunk erre példát, ahol Dávid azt mondja: "Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted." (51. Zsoltár 6.)
A bűnvallás vezet el aztán a bűnbánatra. A bűnbánat azt jelenti, hogy megváltozik a gondolkodásmódod. Több, mint pusztán viselkedésbeli változás. Arra utal, hogy az értelmed is megváltozik.
Tehát, a bűnvallás (mikor azt mondod, amit Isten is) elvezet a bűnbánatra (mikor azt gondolod, amit Isten is). Ha azt mondod, amit Isten is, az lehetővé teszi, hogy azt is gondold, amit Ő. Ha megtanulsz másként gondolkodni, a viselkedésed is megváltozik: „A környezetetekkel ellentétben, amely mindig vissza fog húzni benneteket arra az éretlen színvonalra, amely rá jellemző, Isten a legjobbat hozza ki belőletek és éretté tesz benneteket."
Életöröm.../Férfi - nő.../ Isten országa.../ Őszinte kapcsolatokért./Szentség.../Vitáink...
Életöröm...
A mai nap imádsága:
URam! Sok fiatalt látok, akik félnek az élettől - jogosan és mégis alaptalanul. Istenem, világosodj meg nekik, hogy felismerjék teremtettségbeli akaratodat, hogy örömmel vállalják egymás, s az élet "terheit", ahogyan őseik is tették. Küzdelmüknek adj értelmet és célt, hogy ne értelmetlenül múljék földi idejük, hanem teljék, a Benned való örömben, a szolgáló életben! Ámen
Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt.
Préd 8,15
Jézus URunk tanítása szerint "az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm." Az Ő - az eredeti görög szöveg szerint - "királyságában", a mennyországban, nagy valószínűséggel tehát nem fogunk "lakmározni" - reménységünk szerint, jobb dolgunk is lévén....
Földi életünkben viszont eszünk és iszunk és élvezzük az életet. Ez a normális, az Isten szerinti rend, az "élet normalitása", amikor örülünk az életnek, s örömünk nem korlátozza, sérti mások örömét. Örömünk alapja széles és hosszú: van egészségünk - legalábbis életünk első felében -, van munkánk, van családunk, vannak barátaink, s természetesen (ha életünknek éppen abban a szakaszában vagyunk) választhatunk magunknak társat, nevelhetünk mi is gyermekeket. Egyszóval: belefonódhatunk(!) az életbe, melynek szövétnekében ott vannak szüleink, nagyszüleink, szépapáink, egészen visszafelé Ádámig és Éváig... Mert nem szoktunk általában erre gondolni, de ők az ősszüleink, s minden embertársunk - azok a humanoid lények, akik évezredeken át ölték-pusztították egymást, hol karddal, hol meg atombombával - ők mindannyian(!) a rokonaink, a testvéreink...
Akik szépen élhetnének, sajnos azok sem teszik. Az egyik mértéktelenül "fogyaszt" (konzumálásába bele is betegszik), megint mások szélsőségesen gondolkodnak az életről (Pál így írja Timóteusnak): "némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot."
Életünkben tehát - Isten teremtettségbeli jó rendje szerint - mindennek helye van: evésnek, ivásnak, szexualitásnak. Ezt a felismerést tanítja a Prédikátor könyve is. Az életnek tehát nem "odaát" kell örülni, hanem idelent! Sok életidegen gondolkodású keresztény akad ma is, akik úgy gondolják, a földi lét az a Sátánnal való szüntelen küzdelem helye, s emellett nincs se idő, se alkalom másra... Ők nem akarják tudomásul venni, hogy Isten akarata szerinti a földi élet, benne minden kihívásával. Alkotni, élni, szeretni idelent kell, az Isten törvényei szerint felelősen, ti. az "odaátot" nem mi formáljuk, hanem az Isten kegyelme...
Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt.
Préd 8,15
Jézus URunk tanítása szerint "az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm." Az Ő - az eredeti görög szöveg szerint - "királyságában", a mennyországban, nagy valószínűséggel tehát nem fogunk "lakmározni" - reménységünk szerint, jobb dolgunk is lévén....
Földi életünkben viszont eszünk és iszunk és élvezzük az életet. Ez a normális, az Isten szerinti rend, az "élet normalitása", amikor örülünk az életnek, s örömünk nem korlátozza, sérti mások örömét. Örömünk alapja széles és hosszú: van egészségünk - legalábbis életünk első felében -, van munkánk, van családunk, vannak barátaink, s természetesen (ha életünknek éppen abban a szakaszában vagyunk) választhatunk magunknak társat, nevelhetünk mi is gyermekeket. Egyszóval: belefonódhatunk(!) az életbe, melynek szövétnekében ott vannak szüleink, nagyszüleink, szépapáink, egészen visszafelé Ádámig és Éváig... Mert nem szoktunk általában erre gondolni, de ők az ősszüleink, s minden embertársunk - azok a humanoid lények, akik évezredeken át ölték-pusztították egymást, hol karddal, hol meg atombombával - ők mindannyian(!) a rokonaink, a testvéreink...
Akik szépen élhetnének, sajnos azok sem teszik. Az egyik mértéktelenül "fogyaszt" (konzumálásába bele is betegszik), megint mások szélsőségesen gondolkodnak az életről (Pál így írja Timóteusnak): "némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot."
Életünkben tehát - Isten teremtettségbeli jó rendje szerint - mindennek helye van: evésnek, ivásnak, szexualitásnak. Ezt a felismerést tanítja a Prédikátor könyve is. Az életnek tehát nem "odaát" kell örülni, hanem idelent! Sok életidegen gondolkodású keresztény akad ma is, akik úgy gondolják, a földi lét az a Sátánnal való szüntelen küzdelem helye, s emellett nincs se idő, se alkalom másra... Ők nem akarják tudomásul venni, hogy Isten akarata szerinti a földi élet, benne minden kihívásával. Alkotni, élni, szeretni idelent kell, az Isten törvényei szerint felelősen, ti. az "odaátot" nem mi formáljuk, hanem az Isten kegyelme...
Férfi - nő...
A mai nap imádsága:
URam! Áraszd rám kegyelmedet, hogy ajándékaid által kiteljesedhessen életem! Ámen
Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért... Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van.
1 Kor 11,8-9 és 12
Ha valaki nem kontextusában (szövegösszefüggésében) olvassa a Szentírást, bizonyosan hamar eltéved benne. A hozzá-nem-értés fura dolgokat szül az életben - így a szentírásmagyarázatban is. Így Saul-Pál (a volt-rabbi)-apostol gyakori radikalizmusa is könnyen félreérthető volt saját korában, de sokan ma is félreértik. Pál olyan dolgokban is (meg)nyilatkozik - csupa jószándékból -, amiben nem hiteles, hiszen csak kívülről ismeri - ti. nőtlen volt -, ezért különös figyelemmel kell olvasni a férfi-nő kapcsolatáról tett kijelentéseit. Ha Pál apostolon múlt volna, akkor ma nem, vagy igen-igen nehezen működne honi evangélikus egyházunk, hiszen aktív lelkészeink - jelenleg valamivel több, mint 300-an vagyunk - közel egyharmada nő, s a páli ajánlás szerint nekik semmi keresnivalójuk nem lenne a szószéken, hiszen a nő csak "hallgasson a gyülekezetben"... A kor azonban meghaladta a páli elképzeléseket. S ez így helyes! Ami visszahúz, s nem emeli az embert Istenhez, azt felül kell vizsgálni, még ha a "nagy" Pál apostol is írja/mondja!
Tény, hogy férfi és nő - a teremtettség isteni, biológiai jó rendje alapján - egy párt alkotnak. Isten nemcsak egymásnak rendelte őket, de így együtt - férfit és nőt, egymás segítőtársaiként - el-, s meghívta őket arra, hogy részt vegyenek a folyamatos teremtésben (creatio continua). S ha valaki csak egy kicsit is belegondol abba, mekkora csoda egy ember fogantatása, fejlődése és megszületése, akkor beleremeg a felelősségbe is, hogy szülőként bizony a gyermekeket/ember-palántákat istenképű emberré is kell(ene) nevelnie.
A primitív férfi felelősség-hordozás helyett uralkodni akar mindenen, s mindenkin - erről szólnak a történelem, s az irodalom negatív példái - beleértve a neki társul rendelt nőt is. Az, hogy hova vezetett a férfi-centrikus világkép, nem kell különösképpen magyarázni, csak körbe kell nézni a világban! Erőszak a gazdaságban, a politikában, sőt a családban is... A harmadik évezredre a nő nem egyszerűen másodlagos szerepbe kényszerült - ez korábban is a sorsa volt -, de ráadásul maga is árucikké vált, hiszen az a nő, aki a kor elvárásai szerint nem "piacképes", az nem is sikeres... Egy ember - s a nő is az -, azonban nem lehet tárgy, áru - még ha egyes "kultúrákban" adták-vették/adják-veszik!
Isten ugyanolyan méltóságra teremtette a némbert/nő-embert is, mint az embert/férfit! Kedves férfitársaim! Éppen ezért a nőknek a 21. században lesz még egy-két szavuk az évezredek óta rájuk-kényszerített szekundér-szerep miatt! Érdekes lesz... Egységre a két nem csak akkor jut, ha (újra?) felfedezik, "az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van".
A mai nap imádsága:
URam! Naponta fohászkodom Hozzád, hogy jöjjön el a Te országod, s nem veszem észre, hogy az már rég bennem van... Istenem, add, hogy felfedezhesselek Téged mindenben, s megtaláljam lelkem nyugalmát, s boldogan szolgáljam az Életet, amit Te adtál ajándékul minden élőnek! Ámen
Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."
Mt 13,33
Isten országa - maga a csoda... A kenyér is az, csak nem veszünk tudomást róla! Azok az asszonyok (néha talán férfiak is), akik a maguk-készítette kenyeret eszik már jó ideje, el tudják mondani: egyfajta "ősminőségit" élnek át, hiszen a jó kenyérbe az ember belesüti a szívét is... De mit is jelent ez a mindennapok gyakorlatában?
Először is azt, hogy az ember végigkíséri a kenyér elkészültének fázisait: dagasztás - kelés - sütés, s ez mind türelemre inti őt. Várakozása segít bele-bele érezni az idő múló szépségébe, a kenyér növekedésének pillanatos öröme pedig rávezeti az élet igazi tartalmára. Mert ugyan sokan szeretnék megélni az életet, szeretnének minden történésben részt venni, magukénak tudni a megtapasztalható élmények minél többjét, de végül mégsem sikerül, hiszen csak a lényeget hagyták ki: a másikért való gondoskodást. Ebben - vagyis a szolgálatban (s ez nem kiszolgálás!) - van elrejtve a tartós öröm, az élet értelmének megtalálása, a részfeladatok felelősségteljes bevégzésében az egészbe való beletagozódásban. Boldogság? Igen, az... az a fajta, ami nem illan el egyik percről a másikra, ami újra és újra lélek felszínre tör, s megerősít!
Az Isten országát sokan úgy tudják csak elképzelni, hogy az "meghalás" a világ számára, s az Istenben való lét öröméért bizony le kell mondani az élet - egyébként istenadta örömeiről. Ez a gondolkodás mindig szélsőségességet feltételez, hiszen az Istennel való kapcsolatot csak úgy tudja elképzelni, mint egy adásvételi szerződést: valamit - valamiért... Sokan kupeckodnak így Istennel, "szerződnek" Vele, fogadalmat is tesznek, hogy megkapják azt, amit szeretnének, amire nagyon vágyakoznak... Isten azonban nem "salesman", házaló kalmár, aki rá akarja sózni semmire se jó, bóvli vackát a gyanútlan emberre! Isten ÉLETET akar ajándékozni úgy, hogy az ÉLET részesévé tesz! Lehetőséget kínál, hogy kooperáljunk Vele, hogy munkatársai legyünk, hogy nem egyszerűen partnereiként, hanem gyermekeiként éljük meg véges életünket az idő végtelennek tűnő fonalán...
Az élet szépséges, örömmel teli és csodás - akkor is, ha fájdalmak vannak benne! Aki felismeri Teremtője által rendelt sorstükrében önmagát, az hazatalált, az megtért. Az az ember már nem legyőzni akarja a világot, nem harcolni akar bűnei ellen, nem akarja mindenáron meggyőzni igazáról a másikat, hanem az Istenretalálás örömében, a maga egyszerűségében élni akarja az életet. Mondhatnánk úgyis: olyan egyszerű ez, mint a kenyérsütés, de édesanyánk készítette kenyér/kalács ízét senki más nem "értheti" csak mi magunk... s ez nagyon bonyolulttá teheti az egyszerű dolgokat, magát az Életet.
Isten országa...
A mai nap imádsága:
URam! Naponta fohászkodom Hozzád, hogy jöjjön el a Te országod, s nem veszem észre, hogy az már rég bennem van... Istenem, add, hogy felfedezhesselek Téged mindenben, s megtaláljam lelkem nyugalmát, s boldogan szolgáljam az Életet, amit Te adtál ajándékul minden élőnek! Ámen
Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."
Mt 13,33
Isten országa - maga a csoda... A kenyér is az, csak nem veszünk tudomást róla! Azok az asszonyok (néha talán férfiak is), akik a maguk-készítette kenyeret eszik már jó ideje, el tudják mondani: egyfajta "ősminőségit" élnek át, hiszen a jó kenyérbe az ember belesüti a szívét is... De mit is jelent ez a mindennapok gyakorlatában?
Először is azt, hogy az ember végigkíséri a kenyér elkészültének fázisait: dagasztás - kelés - sütés, s ez mind türelemre inti őt. Várakozása segít bele-bele érezni az idő múló szépségébe, a kenyér növekedésének pillanatos öröme pedig rávezeti az élet igazi tartalmára. Mert ugyan sokan szeretnék megélni az életet, szeretnének minden történésben részt venni, magukénak tudni a megtapasztalható élmények minél többjét, de végül mégsem sikerül, hiszen csak a lényeget hagyták ki: a másikért való gondoskodást. Ebben - vagyis a szolgálatban (s ez nem kiszolgálás!) - van elrejtve a tartós öröm, az élet értelmének megtalálása, a részfeladatok felelősségteljes bevégzésében az egészbe való beletagozódásban. Boldogság? Igen, az... az a fajta, ami nem illan el egyik percről a másikra, ami újra és újra lélek felszínre tör, s megerősít!
Az Isten országát sokan úgy tudják csak elképzelni, hogy az "meghalás" a világ számára, s az Istenben való lét öröméért bizony le kell mondani az élet - egyébként istenadta örömeiről. Ez a gondolkodás mindig szélsőségességet feltételez, hiszen az Istennel való kapcsolatot csak úgy tudja elképzelni, mint egy adásvételi szerződést: valamit - valamiért... Sokan kupeckodnak így Istennel, "szerződnek" Vele, fogadalmat is tesznek, hogy megkapják azt, amit szeretnének, amire nagyon vágyakoznak... Isten azonban nem "salesman", házaló kalmár, aki rá akarja sózni semmire se jó, bóvli vackát a gyanútlan emberre! Isten ÉLETET akar ajándékozni úgy, hogy az ÉLET részesévé tesz! Lehetőséget kínál, hogy kooperáljunk Vele, hogy munkatársai legyünk, hogy nem egyszerűen partnereiként, hanem gyermekeiként éljük meg véges életünket az idő végtelennek tűnő fonalán...
Az élet szépséges, örömmel teli és csodás - akkor is, ha fájdalmak vannak benne! Aki felismeri Teremtője által rendelt sorstükrében önmagát, az hazatalált, az megtért. Az az ember már nem legyőzni akarja a világot, nem harcolni akar bűnei ellen, nem akarja mindenáron meggyőzni igazáról a másikat, hanem az Istenretalálás örömében, a maga egyszerűségében élni akarja az életet. Mondhatnánk úgyis: olyan egyszerű ez, mint a kenyérsütés, de édesanyánk készítette kenyér/kalács ízét senki más nem "értheti" csak mi magunk... s ez nagyon bonyolulttá teheti az egyszerű dolgokat, magát az Életet.
Őszinte kapcsolatokért.
A mai nap imádsága:
Istenem! Ismertesd meg velem szereteted csodáját, hogy életem teljes legyen! Ámen
Így szól az ÚR: Szeretetet kívánok, és nem áldozatot,
Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.
Hóseás 6,6
Áldozatot hozni mindig nehéz, de sokkal könnyebb, mint szeretni azt, akit jó ok alapján nem tuduk szeretni. Jézus azt mondja: "Imádkozz az ellenségedért!", Pál apostol pedig így tanácsol: "Éljetek békességben mindenkivel, amennyire tőletek telik". Szeretni azt lehet, akinél tudom, hogy szeretetem nem lesz hiábavaló. Ha rossz a gyermek, a szülő azért még szereti kicsinyeit, bár néha azzal fegyelmezi: "Petike, ha rossz vagy édesanya nem fog szeretni!" Egy bizonyos: szeretet nélkül elkorcsosul a lélek, hiába minden pótcselekvés, a szeretetet nem lehet pótolni mással csakis szeretettel.
Áldozatot hozni azt is jelentette az ószövetségi időkben, hogy az emberek teljesítették kultikus kötelességüket, mintegy "letudták" - ezt is. Ez azonban nem istentisztelet, a muszájnak semmi köze az ünnephez. Az ünnep nem más, mint a "jó nekünk itt lennünk" otthonmeleg érzése. De ha csak azért megy haza este a férj, mert muszáj hazamennie, ez azt jelenti, hogy nem jó neki otthon lenni... s így válik családtaggá az ivócimbora, s othon helyett fészekké a kocsma melege. Az égőáldozat az ószövetségi időkben látványos volt, hiszen a füst tekergése az ég felé azt sugallta, most valami jót tettek az Istennek... Isten nem azért Isten, mert áldoznak neki... neki nincs szüksége az áldozatra, ő dicsőítés nélkül is Isten. Az embernek fontos cselekedet az áldozat is, a kultikus magatartás, mert segítséget ad a lélek emelkedéséhez. A kultikus ismeret azonban nem cél, hanem csak eszköz. Ami a cél, az a szeretet megélése.
A hívő ember tudja, Isten ismerete nélkül tökéletlen a szeretet, azaz hiányos. Nem lehet teljes, ha nincs benne Az, Akitől jön, Aki által megvalósul életünk legnagyobb csodája: a szeretet. Jóllehet a látható és nem látható világot mozgató erők tapasztalásakor mindig álmélkodunk, de az igazi rácsodálkozás mégis az, amikor a szeretet változtat meg életeket vagy éppen a mi életünk változik meg jó irányba, mert nem tudtunk elmenni közömbösen az Isten mellett...
Így szól az ÚR: Szeretetet kívánok, és nem áldozatot,
Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.
Hóseás 6,6
Áldozatot hozni mindig nehéz, de sokkal könnyebb, mint szeretni azt, akit jó ok alapján nem tuduk szeretni. Jézus azt mondja: "Imádkozz az ellenségedért!", Pál apostol pedig így tanácsol: "Éljetek békességben mindenkivel, amennyire tőletek telik". Szeretni azt lehet, akinél tudom, hogy szeretetem nem lesz hiábavaló. Ha rossz a gyermek, a szülő azért még szereti kicsinyeit, bár néha azzal fegyelmezi: "Petike, ha rossz vagy édesanya nem fog szeretni!" Egy bizonyos: szeretet nélkül elkorcsosul a lélek, hiába minden pótcselekvés, a szeretetet nem lehet pótolni mással csakis szeretettel.
Áldozatot hozni azt is jelentette az ószövetségi időkben, hogy az emberek teljesítették kultikus kötelességüket, mintegy "letudták" - ezt is. Ez azonban nem istentisztelet, a muszájnak semmi köze az ünnephez. Az ünnep nem más, mint a "jó nekünk itt lennünk" otthonmeleg érzése. De ha csak azért megy haza este a férj, mert muszáj hazamennie, ez azt jelenti, hogy nem jó neki otthon lenni... s így válik családtaggá az ivócimbora, s othon helyett fészekké a kocsma melege. Az égőáldozat az ószövetségi időkben látványos volt, hiszen a füst tekergése az ég felé azt sugallta, most valami jót tettek az Istennek... Isten nem azért Isten, mert áldoznak neki... neki nincs szüksége az áldozatra, ő dicsőítés nélkül is Isten. Az embernek fontos cselekedet az áldozat is, a kultikus magatartás, mert segítséget ad a lélek emelkedéséhez. A kultikus ismeret azonban nem cél, hanem csak eszköz. Ami a cél, az a szeretet megélése.
A hívő ember tudja, Isten ismerete nélkül tökéletlen a szeretet, azaz hiányos. Nem lehet teljes, ha nincs benne Az, Akitől jön, Aki által megvalósul életünk legnagyobb csodája: a szeretet. Jóllehet a látható és nem látható világot mozgató erők tapasztalásakor mindig álmélkodunk, de az igazi rácsodálkozás mégis az, amikor a szeretet változtat meg életeket vagy éppen a mi életünk változik meg jó irányba, mert nem tudtunk elmenni közömbösen az Isten mellett...
A mai nap imádsága:
Uram! Szentelj meg, hogy áldás lehessek másoknak! Ámen
"Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!"
Jel 4,8b
Szent, szakrális - mit is jelent valójában? Elhatárolt, pontosabban "elvágott" helyet, területet. Ami egészen más mint a többi, nem profán, hanem szent. Míg a katolikus egyház szentségként kezeli a bérmálást, a papi rendet, a házasságot, a gyónást és a betegek kenetetét is, mi protestánsok a Biblia alapján csak a keresztség és az úrvacsora szentségét fogadjuk el. Úgy gondolták reformátor őseink, s így gondoljuk mi is, hogy a keresztség hit által visz üdvösségre, a hit megvallásának pedig mi lenne ünnepélyesebb formája, ha nem az úrvacsora? Így aztán a katolikus testvéreink többi szentségével nem tudunk mit kezdeni. Méltósággal igyekezünk jó papként, jó házasemberként élni, igen fontosnak tartjuk a testvéri beszélgetést is - melyet Luther az evangélium egyik megjelenési formájának tekint -, de nem hisszük, hogy a kegyelmi eszköztár teljessége - melyet csak a római katolikus egyház birtokol - juttatna el minket Istenhez.
Szent dolgokra szükségünk van, mert Isten teremtményei vagyunk. Kell, hogy látható jelekben is megnyilvánuljon az Isten szeretete: mivel testben vagyunk, ezért fontos számunkra, hogy lássuk, halljuk érezzük az Isten kegyelmét - melyek anélkül is "működnek", kifejtik hatásukat, hogy mi látnánk, hallanánk vagy éreznénk. Mégis fontos számunkra, hogy átérezzük törékeny testiségünkben az Isten végtelen szeretetének hatalmát, erre rendeltettek a szentségek. Evangélikus felfogással ugyanakkor azt valljuk - így leegyszerűsítve -, hogy szent az, ami, aki Istené. Ezért szentelünk oltárt, s harangot, orgonát és sírkövet, s ezért áldjuk meg a házasságot és avatjuk, azaz beleillesztjük Isten jó rendjébe lelkészeinket.
Míg a mi földi "szentségeink" elmúlnak egyszer, az Isten Szentsége megmarad örökké. Ő elkülönült, élesen elhatárolt Erő, Aki volt, van s eljövendő. Ő nem változik, Ő - bármi is törénik velünk vagy egész teremtett világával, Ő Isten marad mindörökké. Olyan titok ez, amit értelemmel soha fel nem foghatunk. Isten azonban megengedte, hogy titkait a mi szívünkben alázatosan forgassuk - Mint Mária tette -, s minden nap, ezen a mai napon is erőt merítsünk belőle.
Jel 4,8b
Szent, szakrális - mit is jelent valójában? Elhatárolt, pontosabban "elvágott" helyet, területet. Ami egészen más mint a többi, nem profán, hanem szent. Míg a katolikus egyház szentségként kezeli a bérmálást, a papi rendet, a házasságot, a gyónást és a betegek kenetetét is, mi protestánsok a Biblia alapján csak a keresztség és az úrvacsora szentségét fogadjuk el. Úgy gondolták reformátor őseink, s így gondoljuk mi is, hogy a keresztség hit által visz üdvösségre, a hit megvallásának pedig mi lenne ünnepélyesebb formája, ha nem az úrvacsora? Így aztán a katolikus testvéreink többi szentségével nem tudunk mit kezdeni. Méltósággal igyekezünk jó papként, jó házasemberként élni, igen fontosnak tartjuk a testvéri beszélgetést is - melyet Luther az evangélium egyik megjelenési formájának tekint -, de nem hisszük, hogy a kegyelmi eszköztár teljessége - melyet csak a római katolikus egyház birtokol - juttatna el minket Istenhez.
Szent dolgokra szükségünk van, mert Isten teremtményei vagyunk. Kell, hogy látható jelekben is megnyilvánuljon az Isten szeretete: mivel testben vagyunk, ezért fontos számunkra, hogy lássuk, halljuk érezzük az Isten kegyelmét - melyek anélkül is "működnek", kifejtik hatásukat, hogy mi látnánk, hallanánk vagy éreznénk. Mégis fontos számunkra, hogy átérezzük törékeny testiségünkben az Isten végtelen szeretetének hatalmát, erre rendeltettek a szentségek. Evangélikus felfogással ugyanakkor azt valljuk - így leegyszerűsítve -, hogy szent az, ami, aki Istené. Ezért szentelünk oltárt, s harangot, orgonát és sírkövet, s ezért áldjuk meg a házasságot és avatjuk, azaz beleillesztjük Isten jó rendjébe lelkészeinket.
Míg a mi földi "szentségeink" elmúlnak egyszer, az Isten Szentsége megmarad örökké. Ő elkülönült, élesen elhatárolt Erő, Aki volt, van s eljövendő. Ő nem változik, Ő - bármi is törénik velünk vagy egész teremtett világával, Ő Isten marad mindörökké. Olyan titok ez, amit értelemmel soha fel nem foghatunk. Isten azonban megengedte, hogy titkait a mi szívünkben alázatosan forgassuk - Mint Mária tette -, s minden nap, ezen a mai napon is erőt merítsünk belőle.
Vitáink...
A mai nap imádsága:
Istenem! Adj nekem bölcs szívet, hogy szavaimmal, cselekedeteimmel s egész életemmel a Te békédet tudjam szolgáni! Ámen
9De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. 10A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, 11tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét. .
Tit 2,1-8a
Nincs bosszantóbb az okoskodóknál, a "besserwisserek"-nél, akik mindent jobban tudnak vélni, mint a másik, ráadásul még alá is támasztják mondókájukat "nyomós" érvekkel - mondjuk ki - a bibliai idézetek speciálisan egyedi értelmezésével. Az ilyen emberek szakadást okoznak a közösségekben. Nem elsősorban azért, mert rosszul tudnak valamit - bár valaimit rosszul tudni rosszabb, mint sehogyan sem tudni -, hanem azért, mert az ilyen emberek "kivetkőztek" önmagukból.
Mit takar ez a kifejezés? Elsősorban azt, hogy nincsenek harmóniában sem önmagukkal, sem a világgal, s leginkább Istennel. Sajátos világlátásukba ha valami nem fér bele, vagy nem úgy fér bele, ahogyan az számukra kívánatos, akkor "hamar kibújik a szög a zsákból", azaz agresszíven fordulnak a más állásponton lévők felé. Ők azok, akik nagy hanggal, elsősorban az érzelmekre hatva attól sem riadnak vissza, hogy egy határozott mozdulattal - természetesen az igazság védelmében - lesöpörjék a másikat a vita porondjáról.
Az ilyen lelkületűeket meggyőzni igen nehéz, olykor szinte lehetetlen. Ezért ajánlja Pál: térj ki előlük, ne keresd az ütközést. Álláspontjukat megvizsgálni, megítélni azonban mindig érdemes, sőt ez az ami előbbre vihet. Meg kell nézni, hogy érvelésük hova fut ki, milyen etikát képvisel? Építi-e, erősíti-e az adott közösséget vagy hátráltatja és bomlasztja? Ha ez utóbbiról van szó, akkor a vita haszontalan, hiábavaló, s csak újabb békétlenséget okoz a szívekben.
Az Istent valóban ismerő ember nem akar Isten vagy a Szentírás védelmére kelni, hiszen az igazságnak nincs szüksége védelemre csak a hazugságnak. Az igazság nem válik mindig azonnal nyilvánvalóvá, de egyszer minden hazugságra fény derül - még akkor is, ha azt emberi törvény akarja szentesíteni. Aki fontosabbnak tartja a saját igazát, mint a békét, az bűnben él, ami azt jelenti, hogy Istentől még igen messze áll...
9De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. 10A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, 11tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét. .
Tit 2,1-8a
Nincs bosszantóbb az okoskodóknál, a "besserwisserek"-nél, akik mindent jobban tudnak vélni, mint a másik, ráadásul még alá is támasztják mondókájukat "nyomós" érvekkel - mondjuk ki - a bibliai idézetek speciálisan egyedi értelmezésével. Az ilyen emberek szakadást okoznak a közösségekben. Nem elsősorban azért, mert rosszul tudnak valamit - bár valaimit rosszul tudni rosszabb, mint sehogyan sem tudni -, hanem azért, mert az ilyen emberek "kivetkőztek" önmagukból.
Mit takar ez a kifejezés? Elsősorban azt, hogy nincsenek harmóniában sem önmagukkal, sem a világgal, s leginkább Istennel. Sajátos világlátásukba ha valami nem fér bele, vagy nem úgy fér bele, ahogyan az számukra kívánatos, akkor "hamar kibújik a szög a zsákból", azaz agresszíven fordulnak a más állásponton lévők felé. Ők azok, akik nagy hanggal, elsősorban az érzelmekre hatva attól sem riadnak vissza, hogy egy határozott mozdulattal - természetesen az igazság védelmében - lesöpörjék a másikat a vita porondjáról.
Az ilyen lelkületűeket meggyőzni igen nehéz, olykor szinte lehetetlen. Ezért ajánlja Pál: térj ki előlük, ne keresd az ütközést. Álláspontjukat megvizsgálni, megítélni azonban mindig érdemes, sőt ez az ami előbbre vihet. Meg kell nézni, hogy érvelésük hova fut ki, milyen etikát képvisel? Építi-e, erősíti-e az adott közösséget vagy hátráltatja és bomlasztja? Ha ez utóbbiról van szó, akkor a vita haszontalan, hiábavaló, s csak újabb békétlenséget okoz a szívekben.
Az Istent valóban ismerő ember nem akar Isten vagy a Szentírás védelmére kelni, hiszen az igazságnak nincs szüksége védelemre csak a hazugságnak. Az igazság nem válik mindig azonnal nyilvánvalóvá, de egyszer minden hazugságra fény derül - még akkor is, ha azt emberi törvény akarja szentesíteni. Aki fontosabbnak tartja a saját igazát, mint a békét, az bűnben él, ami azt jelenti, hogy Istentől még igen messze áll...
A szorgalom erénye-Adni és kapni-Az örömteli élet titka-Isten munkamódszere-Kegyelem a nehézségek leküzdéséhez-Legyőzni a kísértést-Ne veszítsd el az Isten iránti szenvedélyed!
A szorgalom erénye
Adni és kapni
„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)
A szorgalmas ember dolgos, igyekvő, ügyes; nem halogatja a dolgait, hanem lelkesen végzi a feladatát. Akar dolgozni, hatással van a környezetére, értéket teremt a családja és a társadalom számára. Az élet nem „tartozik” nekünk semmivel, csak lehetőséget ad a sikerre. Ezért a sikerért viszont meg kell dolgoznunk. Egyszer két tizenéves beszélgetett, és az egyik ezt mondta a másiknak: „Igazán aggódom. Apám rabszolgaként dolgozik a munkahelyén, hogy én semmiben ne szenvedjek hiányt. Fizeti a számlákat és félretesz a továbbtanulásomra. Anyám is rabszolgaként dolgozik, minden nap főz, mos, vasal, takarít utánam, és gondoskodik rólam, ha beteg vagyok.” A barátja zavartan kérdezte: „Akkor miért aggódsz?” „Attól félek, hogy a rabszolgák esetleg megszöknek!” Ha szülő vagy, tanítsd meg a gyermekeidnek a szorgalom erényét! Ne csak prédikálj – éld is meg! Tudni fogod, hogy jó munkát végeztél, ha nem kezelnek többé bankautomataként, és nem követelnek örökké valamit. Gyermekeid felnőtt életük több mint a felét munkával fogják tölteni, tudniuk kell tehát, hogy a munka Isten ötlete volt és nem büntetés. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a munka az Édenben elkövetett bűn miatti átok, pedig nem az. Isten munkát bízott Ádámra már a bűneset előtt is, amikor azt mondta neki, hogy a kertet „művelje és őrizze” (1Mózes 2:15). Jézus ácsmester volt (Id. Márk 6:3). Pál, az egyik legnagyszerűbb keresztyén a világtörténelemben, sátorkészítő (ld. ApCsel 18:1-3). Semmilyen munka nem legalacsonyító, a lényeg, hogy jól végezzük el.
Adni és kapni
„…a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róma 12:10)
Mielőtt beszélnénk arról, hogy mi az egészséges kompromisszum, tisztázzuk, hogy mi nem az. Nem azt jelenti, hogy feladod, amiben hiszel, vagy azt, aki vagy, vagy megelégszel a második hellyel, mert türelmetlen vagy, vagy félsz a kritikától. Az egészséges kompromisszum azt jelenti, hogy megtanulsz úgy megegyezni, hogy abban mindkét fél nyerjen. Nagy a kísértése annak, hogy elutasítsunk valakit, azt gondolva, hogy téved, miközben csak a saját nézőpontunkat látjuk. Ilyenkor döntő fontosságú, hogy lemondjunk a büszkeségünkről, kilépjünk a saját szerepünkből, megpróbáljunk azonosulni a másik emberrel, és megkérdezzük magunktól: „Látom-e az ő nézőpontját? Fel tudom-e becsülni, hogy miért érez úgy, ahogy? Tudok-e neki segíteni abban, hogy jobban megértse az én hátteremet?” Minél erősebb a személyiségünk és minél határozottabbak a nézeteink, annál nagyobb a kockázata annak, hogy elidegenítjük magunktól éppen azokat az embereket, akikre szükségünk van, azzal, hogy rugalmatlanok vagyunk, és nem vagyunk hajlandók meghallgatni őket. Ez nagyon sokba kerülhet nekünk.
Dávid hallgatott Abigailra, amikor az kegyelemért esedezett, ezzel elkerülte, hogy saját haragjának csapdájába essen, és megölje Abigail férjét, Nábált, aki igazságtalanul bánt vele. Pál hajlíthatatlan volt az igazság kérdésében, de János Márk esetében meggondolta magát, és adott neki egy második esélyt a szolgálatban. Íme két ige, amit jó, ha észben tartunk, amikor túl konokok lennénk: 1) „A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10); 2) „…Éljetek egymással békességben… biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez… törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt” (1Thesszalonika 5:13-15).
Csodálatos, nemde? Csak arra van szükség, hogy adj egy kicsit, és kapni fogsz.
Az örömteli élet titka
„… hogy az én örömöm legyen bennetek…” (János 15:11)
Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” Ez az öröm, amiről Jézus beszél, különleges: „az én örömöm”. Ez olyan beteljesedést nyújt, amilyet a világ örömei nem tudnak megadni: „hogy … örömötök teljessé legyen.” Krisztus tanításának hűséges követése olyan belső örömet ad, ami valóságos és ellenálló bármilyen is a gazdasági helyzet, bármekkora is a kamatláb, sőt, még a betegséggel és a halállal szemben is. Az ember nem lehet vidám, ha nem örömteli a szíve, de lehet örömteli akkor is, ha épp nem vidám. Hogyan lehetséges ez? Jézus ezt megelőzően arról beszélt tanítványainak, hogy olyan szeretetben lehet részünk, amely messze felülmúl minden mást: mennyei Atyánk szeretetében, melyet feltétel nélkül kínál, és melyet, ha egyszer elfogadunk, örökké átélhetjük. Semmi sem hasonlítható Isten szeretetéhez. Az ő szeretete nem kinézeten, személyiségen, gazdagságon alapul, sőt, még erkölcsi jóságon sem. Mindenféle előfeltétel nélkül kínálja. Ez a szeretet nem változik, nem fogy el. Semmit nem tehetsz azért, hogy Isten jobban szeressen, de semmi olyat sem tehetsz, amitől kevésbé szeretne. Sőt, az isteni szeretet nem csupán egy „meleg érzés”. Ez folyamatosan benned munkálkodó erő, ami bölcs döntések felé irányít, megvéd a rossz döntésektől, és helyreigazít, amikor netán mégis rosszul döntesz. Isten szeretete garantálja, hogy ő elfogad, amikor mindenki más elutasít, megbocsát, amikor mindenki más elítél, kegyelmes, amikor mindenki más kárhoztat. Ha Isten szeretetét élvezed, akkor az öröm felbuzog a szívedben. A világ nem képes megadni ezt az örömöt – de nem is tudja elvenni!
„A vidám szív a legjobb orvosság.” (Példabeszédek 17:22)
A Bibliában azt olvassuk: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” Tudtad, hogy a nevetés valóban olyan jó gyógyszer, ami enyhíti a stresszt, gyógyítja a fejfájást, segít leküzdeni a fertőzéseket és csökkenti a magas vérnyomást? Egyes orvosok szerint a nevetés hasonló fizikai előnyökkel jár, mint egy erőteljes edzés. Ha hátradöntött fejjel, hangosan nevetünk, hasizmunk, mellkasi, váll- és más izmaink összehúzódnak, pulzusszámunk és vérnyomásunk megemelkedik. Egyetlen kitörő nevetés hatására a pulzusszámunk megduplázódhat, 60-ról 120-ra, miközben a szisztolés vérnyomás a normális 120-ról 200-ig ugorhat. Aztán, amint abbahagyjuk a nevetést, pulzusszámunk és vérnyomásunk lecsökken a normális alá, ez jelzi a stressz csökkenését. Isten azért teremtette a nevetést, mert tudta, hogy az jót tesz az egészségünknek. Ám ne keverd össze a boldogságot a vidámsággal! Az igazi öröm forrása nem a vidámság, ezt nagyon fontos megértened a lelki egészséged fenntartásához. Vannak idők, amikor nem tudunk vidámak lenni, vagy épp nem is kell vidámnak lennünk: amikor embereket fájdalom ér, tragédiákat élnek át, elveszítik a munkájukat vagy szeretteiket. A boldogság viszont abból ered, hogy tudjuk, Isten feltétel nélkül szeret és elfogad minket, ez teszi lehetővé, hogy örömtelik tudjunk maradni. Mivel 1) a vidámság külső dolog, az öröm belső. 2) A vidámság a külső körülményektől függ, az öröm a jellemtől. 3) A vidámság azon múlik, mi történik velünk, az öröm, azon, ki él bennünk. 4) A vidámság véletlenszerű, az öröm döntés kérdése. Ezért ma válaszd az örömöt!
Teljes öröm van tenálad.” (Zsoltárok 16:11)
Az emberek sokszor azt gondolják, hogy az öröm véletlen szerencse kérdése, a megfelelő körülményektől függ. Ez azt sugallja, hogy akkor tudunk örülni, ha a dolgok úgy történnek, ahogy mi akarjuk; és ha nem úgy alakulnak, ahogy nekünk tetszik, akkor boldogtalanok vagyunk. Az ilyen boldogság azonban változékony, mulandó, míg az igazi öröm tartós, állandó. Vannak keresztyének, akik annyira komolyak és kimértek, hogy elhitetik veled, hogy Isten nem szívlelheti a nevetést és utál mindent, ami derűs, vidám. A zsoltáros viszont azt írta: „teljes öröm van tenálad.” C. S. Lewis szerint: „A mennyben nagyon komolyan veszik az örömöt.” Igazság szerint a Biblia a legörömtelibb könyv, amit valaha írtak. Az öröm szó és különböző összetételei, illetve ragozott formái több mint 220-szor fordulnak elő benne. Az örvend és annak különböző formái csaknem százszor. Ha minden örömmel, örvendezéssel, ujjongással kapcsolatos szót összeadunk, majdnem 400 előfordulás található! Ez azt jelenti, hogy az öröm nem egy érzés, hanem egy hozzáállás. Az érzéseknek nem lehet parancsolni, senki sem parancsolhatja, hogy érezd boldognak magad, ha nem vagy az. De az örömöt bármilyen körülmények között lehet választani. Az öröm nem is árucikk, hogy meg lehetne vásárolni. Sok ember túl későn jön rá, hogy pénzen nem lehet boldogságot vásárolni, valódi örömöt még kevésbé. Azt mondják, hogy a szegények jobb helyzetben vannak, mint a gazdagok, mert a szegények még azt gondolják, hogy pénzért lehet boldogságot venni, a gazdagok viszont már tudják, hogy nem. Ha anyagi javakkal próbálsz boldogságot vásárolni, az olyan, mintha sós vizet innál: minél többet iszol, annál szomjasabb leszel. A tartós öröm titka az, hogy felismered: Isten feltétel nélkül szeret, értékel és elfogad.
Isten munkamódszere
„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Korinthus 6:2)
A következő napokban az Ékes-kapu sántája történetében rejlő gazdag tanulságokat vizsgáljuk meg közelebbről.
1) Nagyszerű helyzetben volt, de nem élvezte. „Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől” (ApCsel 3:2). Ha egy makacs problémával küzdesz, még ha gyönyörű helyen vagy is, nem tudod azt élvezni.
2) Közel volt a megoldáshoz, mégsem tudta elérni azt. Minden nap ott ült a templom kapujában, látta azokat, aki bementek, és áldást nyertek. Ő maga azonban ezt nem tehette meg, mert állapota miatt a mózesi törvények tiltották, hogy belépjen. Te is így vagy most? Ott vagy a templomban, de nem tudod átvenni, amit Isten neked szánt? Énekled az énekeket, imádkozod az imádságokat, hallgatod a prédikációkat, mégsem szabadulsz attól a rég meglévő gondodtól?
3) Amikor eljött szabadulásának pillanata, segítségre volt szüksége, hogy megragadhassa azt. „Péter ekkor így szólt hozzá: »Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!« És jobb kezénél fogva felemelte…” (ApCsel 3:6–7). Ennek az embernek semmi oka nem volt azt gondolni, hogy ez a nap bármiben is különbözik a többitől. Nem tudta, hogy Isten már bekarikázta ezt a napot naptárában, megjelölte az ő szabadítása napjaként. Ez lehet a te napod is! „Mert ő mondja: »A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!«” (2Korinthus 6:2). A „megfelelő idő” számodra a ma. De nem fog megtörténni addig, amíg el nem ismered, hogy szükséged van Istenre, és amíg kész nem vagy segítségének elfogadására. Ez azt jelenti, hogy hited legyen erős, szíved nyitott, és mondd ki, valld meg Isten ígéreteit a helyzetedre!
„Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.” (ApCsel 3:2)
A Bibliában ezt olvassuk: „Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: »Nézz ránk!« Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: »Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!« És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.” (ApCsel 3:3–8). A történet három kérdést vet fel:
1) Mi a te gyengeséged? Nagyon fontos tisztában lenni ezzel, mert egy fogyatékosság más területeken is megbéníthat. A bokájának gyengeségétől eltekintve ez az ember egészséges volt, ám ez az egy gyengeség megakadályozta, hogy boldog életet éljen. Mindannyian küzdünk valamivel. „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok” (1Korinthus 10:13 Károli).
2) Hogyan kezeled ezt a gyengeséget? Ez az ember azért volt a templom kapujában, hogy kolduljon. Te miért mész oda? Erre a kérdésre világosan tudnod kell a választ ahhoz, hogy fel tudj kelni, és járni tudj. Ne nyugodj bele, hogy ott vagy, kelj fel, és mondd: „Lehet, hogy most itt tartok, de Isten kegyelméből nem maradok ilyen örökre!”
3) Mire számítasz? Egy mankót szeretnél, ami segít együtt élni problémáddal? Valami olyan módot, amivel elkerülheted a gyógyuláshoz szükséges lépéseket? Ez az ember nem gyógyulást kért, csak alamizsnát. Az alamizsna azonban nem fog talpra állítani. Sőt, ha csak arra összpontosítasz, amit az emberek tehetnek érted, akkor nem fogod észrevenni azt, amit Isten megtehet érted. Isten erejével ez az ember talpra állt, és járt – az ő erejével ez számodra is lehetséges!
„És jobb kezénél fogva felemelte…” (Apostolok cselekedetei 3:7)
Néhány fontos észrevétel:
1) Péter engedte, hogy Isten megváltoztassa, amit ő eltervezett. „Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára” (ApCsel 3:1). Fontos dolog az imádság? Igen, mindennél fontosabb! De előfordulhat, hogy annyira leköt valamilyen gyülekezeti munka, hogy észre sem veszed azokat a fájdalmakat hordozó embereket, akik ott ülnek a templom kapujában. Érzékenynek kell lenned az emberek szükségeire, elérhetőnek kell lenned Isten számára, és késznek kell lenned arra, hogy egy pillanat alatt változtass terveiden.
2) Péter azt a nevet használta, amely nagyobb minden problémánál: „… a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” (ApCsel 3:6). Az ember pedig megtette, felállt és járt! Pál azt írja: „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr…” (Filippi 2:10–11). Azt kérdezed, ugyan mi van egy névben? Ebben az esetben minden! Jézus nevére a pokol megremeg, a bűnök bocsánatot nyernek, a betegek meggyógyulnak, és a makacs szokások megtörnek.
3) Péter nemcsak imádkozott, de segítő kezet is nyújtott. „És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt” (ApCsel 3:7). Manapság rengeteg olyan ember vesz körül, akiknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy talpra álljanak lelkileg, érzelmileg, fizikálisan és anyagilag. Nyújtsd ki a kezed feléjük szeretettel, és emeld fel őket! Nem arra van szükségük, hogy az életed hátra lévő részében támogasd őket. Csak arra van szükségük, hogy felsegítsd őket, és bemutasd őket Istennek, aki képes segíteni, és arra vár, hogy betölthesse szükségeiket. Isten Pétert használta, hogy szabadulást hozzon ennek az embernek, és ő téged is használni akar. De neked is késznek kell lenned rá!
Kegyelem a nehézségek leküzdéséhez
„…még nagyobb kegyelmet is ad…” (Jakab 4:6)
Nancy és Ed Huizinga éppen a gyülekezetben próbáltak a karácsonyi műsorra, amikor a házuk leégett. Ez nem az első tragédia volt számukra abban az évben. Három hónappal korábban egy barátjuk, aki özvegyen nevelte két tizenéves gyermekét, rákban meghalt. Huizingáék magukhoz vették a két gyermeket, saját családjukba fogadva őket. Így amikor otthonuk elpusztult, nem csak ők vesztették el otthonukat, hanem az a két gyermek is, aki korábban már szüleit is elveszítette. A következő héten a romokat átvizsgálva a hamu között egy kis papírdarabot találtak, ami valahogy túlélte a tüzet. A papíron ez állt: „Megelégedés: annak felismerése, hogy Isten már mindent megadott nekünk, amire szükségünk van a jelen boldogsághoz.” Isten „még nagyobb kegyelmet ad”, amikor égető próbákon mégy keresztül. Egy bibliatanító mondja: „Látásmódunk megváltozik, amikor elkapunk egy villanást Krisztus céljából. Ha ezt elvesszük, nem marad más, csak egy szörnyű, keserű tapasztalat. A szenvedés sokféle formában érkezik, de Isten kegyelme mindig ott lesz, hogy átvigyen rajta minket. Már elég sok próbán átmentem ahhoz, hogy habozás nélkül mondhassam, egyedül a Krisztus szerinti látás tudja a haragot örömmel felváltani. A szenvedések kirakósának Jézus a központi darabja. Ha ez a rész a helyére kerül, az összes többi is értelmet nyer.” Donna VanLiere ezt írja: „Amikor az élet váratlanul valamilyen kellemetlen eseménnyel lep meg minket… amikor egy diagnózis, bántalmazás, elárverezés, egy tönkrement házasság, egy haláleset vagy pénzügyi összeomlás térdre kényszerít… a kegyelem azt mondja, van még szeretet a hűtlenség után, van még öröm a diagnózis után, van még élet az anyagi csőd után… a kegyelem valóság… határtalan ajándék, amelynek van ereje megváltoztatni az életedet. Van azonban egy feltétele – hasonlóan minden más ajándékhoz: neked kell érte nyúlnod és elfogadnod.”
Legyőzni a kísértést
„… nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is…” (1Korinthus 10:13)
A kísértés a bűntudat érzését is magával hozza. Emiatt aztán elcsüggedünk, és azt gondoljuk: „Ha jobb keresztyén lennék, nem lennének ilyen gondolataim. Imádkoztam újra és újra. Miért nem vette el Isten?” A kísértés sohasem szűnik meg. Az imádság nem távolítja el, viszont közelebb visz Istenhez, ő pedig erőt ad a kísértés legyőzéséhez. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7).
A Biblia azt mondja: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Korinthus 10:13). Amikor kísértés ér, sosem kell azon gondolkoznod, mi lenne a helyes. Isten világosan megmondta akaratát a Szentírásban, és nekünk adta Szentlelkét, hogy megítéljen, irányítson és erőt adjon. Sőt, tudjuk, hogy bizalommal járulhatunk „a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Richard Blackaby írja: „Nagy hiba, ha nem vesszük komolyan a kísértést. Sokan vannak, akik azt gondolták, hogy elég erősek az ellenálláshoz, mégis alulmaradtak… Ha megkörnyékez a rossz, sose gondold, hogy immúnis vagy… térj ki a kísértés útjából… »takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!« (5Mózes 22:21). Tartsd távol a kísértés minden formáját otthonodtól, kapcsolataidtól, és gondolataidtól úgy, hogy gondosan ápolod Istennel való szeretetkapcsolatodat, és felismered, hogy saját erődből képtelen lennél ellenállni. Amikor Józsefet paráznaságra csábították, ő elmenekült (1Mózes 39:12). A sötétség és a világosság soha nincs jelen egyidejűleg. Menekülj el a sötétségből a fénybe!”
Ne veszítsd el az Isten iránti szenvedélyed!
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből…” (5Mózes 6:5)
Egy érdekes eseménysor vezetett ahhoz, hogy Péter megtagadta Krisztust. Először Jézus figyelmeztette Pétert, hogy célpont: „…a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lukács 22:31-32). Azután azt olvassuk, hogy amikor a templomőrség eljött, hogy letartóztassák Krisztust, Péter „…távolról követte” (Lukács 22:54). Figyeld meg, hogy nőtt a távolság Péter és Krisztus között. Azután az az ember, aki megesküdött, hogy meghalna Jézusért, letagadta, hogy egyáltalán ismeri. Ekkor kukorékolt a kakas, Péter visszaemlékezett Jézusnak tett ígéretére, és „kiment, és keserves sírásra fakadt” (Lukács 22:55-62).
Figyeld meg, hogy is van ez: a) nem vagy felkészülve az ellenség támadására, amikor az jön; b) hagyod, hogy a munkahelyi vagy a családi problémák elfeledtessék veled, hogy elsősorban Isten iránt kell elkötelezettnek lenned; c) lelki vereség lesz a vége. Azt mondod: „Ez velem sohasem fog megtörténni.” Ezt mondta Péter is! Az ok, hogy „a Sátán kikért”, azért van, mert tudja, hogy ha szenvedéllyel töltenek el Isten céljai, akkor megállíthatatlan leszel. Valóban, pontosan az a vágy, amely most benned ég, az az üzemanyag, amely képessé tesz arra, hogy ellenállj a támadásainak.
Megvan az oka annak, hogy a keresztrefeszítést miért nevezik passiónak. A Biblia azt mondja Krisztusról: „aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsidók 12:2). Még amikor haldoklott, akkor is mások felé szolgált Jézus. Ez a szenvedély! Tehát a mai Ige számodra ez: „Ne veszítsd el az Isten iránti szenvedélyed!”
Üdvösség Anyja: Atyám meg fogja rázni a világot, úgy fizikailag, mint pedig lelkileg 20190208
Drága gyermekem, ahogy a Szentlélek, Isten Ajándéka, leszállt Fiam apostolaira, úgy fog kiáradni ezekben az időkben mindazokra, akik szeretik Fiamat.
Atyámnak sok terve van, amelyeket meg fog valósítani, hogy megmentse minden egyes gyermekét. Ezek a tervek számos csodás eseményt foglalnak magukba, beleértve a különleges Kegyelmi kiáradást, azokat a kinyilatkoztatásokat, amelyek ezeken az Üzeneteken keresztül adatnak, és még sok más egyéb beavatkozást, hogy Isten gyermekei ne tévedjenek el, rossz utat követvén. Néhány ezekből a beavatkozásokból ökológiai büntetések formájában fog megnyilvánulni. Amikor ezek rendszeressé válnak, az ember többé már nem mondhatja, hogy az áradások, a földrengések, a szökőárak, a vulkánkitörések és a hurrikánok azért történnek, mert az ember elhanyagolja a Földet.
A Föld Isten irányítása alatt van, mert azt Ő teremtette. Ő fog dönteni a sorsáról – senki más –, mert az Övé minden Hatalom.
Atyám meg fogja rázni a világot, úgy fizikailag, mint pedig lelkileg, miközben a gonosz tervei és cselekedetei minden nemzetben virágzanak. Minden Isten ellen elkövetett megszentségtelenítést az Ő megtorlásai fogják követni, amelyek elviselhetetlen fenyítést fognak előidézni. Atyám heves küzdelmet fog folytatni az ember bűne ellen; az embernek sohasem szabad alábecsülnie Isten Hatalmát.
Isten Szeretetét sohasem szabad magától értetődőnek tekinteni. Őt sosem szabad gyengének tekinteni, csak azért, mert gyermekei iránti Szeretete kifürkészhetetlen. Az Ő Irgalma nagy, és mindazok, akik szeretik Istent, a megpróbáltatások alatt meg lesznek kímélve, amelyek azért szabadulnak az emberiségre, mert a hamis istenek és az emberiség megszállottsága javára félredobták Istent.
Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, mert minden megjövendölt dolog Fiam Második Eljövetelének előkészítésében most fog elkezdődni. Az események lefolyása gyors lesz, és a Sátán hadserege olyan kimért léptekkel fogja megrohamozni Fiam Egyházát, hogy azt csak kevesen fogják észrevenni. Ezután pedig már semmivel sem fognak törődni, mert nem sokkal később már olyan sokan lesznek megtévesztve, és oly sokan lesznek a karmaik között, hogy valódi szándékaikat többé már nem kell rejtegetniük.
Nektek, drága gyermekeim, most fel kell készülnötök, maradjatok nyugodtak, tegyetek meg mindent, amire utasítást kaptatok, és imádkozzatok. Maradjatok együtt. Vigyétek el az Igazságot más lelkekhez is; imádkozzatok kitartóan azok megtéréséért, akik nem hisznek Istenben, és mindazokért, akik megsértik Fiam, Jézus Krisztus emlékét.Szeretett Édesanyátok,Az Üdvösség Anyja ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/udvosseg-anyja-atyam-meg-fogja-razni-a-vilagot-ugy-fizikailag-mint-pedig-lelkileg/
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Az apostolok Krisztustól gyógyító hatalmat kapnak, és küldetést az evangélium hirdetésére.
Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 6,7-13″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-07
—-
Római katolikus:
Római katolikus:
“ 2019-02-08
4. évközi hét péntek
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
Testvéreim!
Maradjon meg köztetek a testvéri szeretet! El ne hanyagoljátok a vendégszeretetet, hiszen ezáltal némelyek, tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül. Gondoljatok a foglyokra, mintha magatok is foglyok volnátok; az üldözést szenvedőkre, hiszen magatok is testben éltek!
A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, a házasélet pedig legyen tiszta! A paráznát és a házasságtörőt megítéli az Isten. Éljetek kapzsiság nélkül, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen Isten maga ígérte: „Nem hagylak el, és nem hagylak cserben.”
Ezért bizalommal mondhatjuk:
Az Úr velem van, nincs bennem félelem:
Ember mit árthat énnekem?
Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek! Gondoljatok földi vándorlásuk végére, és kövessétek őket a hitben!
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
Ez az Isten igéje.
Zsid 13,1-8
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Előénekes: Világosságom és üdvösségem az Úr, * kitől félnék?
Az Úr életem oltalmazója, * kitől rettegnék?
Hívek: Az Úr az én világosságom, * és ő az én üdvösségem.
E: Egész tábort állíthatnak ellenem, * nem fél a szívem.
Ha harcra kelnek ellenem, * én akkor is remélek,
H: Az Úr az én világosságom, * és ő az én üdvösségem.
E: mert sátrában rejt el engem, * a balsors idején; hajlékának rejtekében
elbújtat engem, * és kősziklára állít.
H: Az Úr az én világosságom, * és ő az én üdvösségem.
E: Szívem rólad mondta: * „Keressétek az ő arcát!”
A te arcodat keresem, Uram, * ne rejtsd el előlem arcodat.
Ne fordulj el haragodban szolgádtól, * segítségem te vagy, el ne taszíts.
H: Az Úr az én világosságom, * és ő az én üdvösségem.
Zsolt 26,1.3.5.8b-9abc
ALLELUJA
Boldogok, akik jó és tiszta szívvel fogadják Isten igéjét, * és állhatatosságukkal gyümölcsöt hoznak. Vö. Lk 8,15 – 12. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Heródes Antipász király lefejezteti Keresztelő Szent Jánost.
Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül.
Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.”
Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott.
A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.”
A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 6,14-29″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-08
——
Görög katolikus:
“
1 Péter, Jézus Krisztus apostola üdvözletét küldi Isten kiválasztott népének, akik szétszóródva élnek Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Kis-Ázsiában és Bitiniában. 2 Az Atya-Isten már réges-régen elhatározta, hogy kiválaszt és szent népévé tesz benneteket a Szent Szellem által. Isten arra választott ki benneteket, hogy engedelmeskedjetek neki, és hogy megtisztítson titeket a Jézus Krisztus vére, vagyis áldozati halála által. Isten adjon nektek egyre több kegyelmet és békességet!
…
A régi próféták üzenete
10 Ezt az üdvösséget próbálták megérteni, ezt kutatták nagy szorgalommal a régi időkben a próféták is, akik Isten kegyelméről prófétáltak, amely most megérkezett hozzátok. 11 Azt szerették volna tudni, hogy mikor és hogyan fog megtörténni az, amit Krisztus Szelleme mutatott nekik. A Szent Szellem a prófétákban élt, és előre megmutatta Krisztus szenvedéseit és az utána következő dicsőségét. 12 Azt is megmagyarázta a prófétáknak, hogy a munkájukkal nem saját maguknak, hanem az utánuk következő nemzedékeknek szolgálnak.
Ti vagytok ez a nemzedék, és a ti javatokra szolgál mindaz, amit a próféták mondtak! Ugyanerről beszéltek azok is, akik mostanában az örömhírt elvitték hozzátok. Isten azért küldte a Mennyből a Szent Szellemet, hogy segítsen nekik hirdetni az örömüzenetet, amelybe még az angyalok is vágyakozva szeretnének betekintést kapni!
Szentek legyetek!
13 Ezért szedjétek rendbe a gondolataitokat, készüljetek fel, és legyetek józanok! Amikor Jézus Krisztus megjelenik, ő majd Isten kegyelmét hozza magával a számotokra. Ebben a kegyelemben reménykedjetek teljes erővel!
14 Régebben, amikor még nem ismertétek Jézus Krisztust, a bennetek lévő gonosz kívánságok szerint éltetek. Most azonban Isten engedelmes gyermekei lettetek. Ezért ne éljetek tovább úgy, mint régen, 15 hanem életetek minden területén szentek legyetek, mivel Isten is szent, aki elhívott benneteket! 16 Mert ezt mondja Isten az Írásban: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”[a]
17 Amikor imádkoztok, édesapátoknak hívjátok Istent! De tudjátok meg, hogy ő kivételezés nélkül és igazságosan fog ítélni mindenkit! Ezért Isten iránti tisztelettel és félelemmel éljetek, mint akik csak átutazóban vagytok a Földön!
Jézus Krisztus vére
18 Tartsátok szem előtt, hogy régen számotokra nem volt az életnek igazi értelme. Ezt az életmódot az őseitek hagyományozták rátok, de Isten kiszabadított benneteket ebből a céltalan életből. Ez azonban nagyon sokba került! Nem arany- vagy ezüstpénzzel fizetett értetek, amely elveszti az értékét, 19 hanem Krisztus vérével, amely mindennél értékesebb. Ez a vér olyan, mint a hibátlan áldozati bárány vére. 20 Isten már a világ teremtése előtt kiválasztotta Krisztust, aki csak most, ezekben az utolsó napokban jelent meg értetek. 21 Sőt, a halálból is feltámasztotta őt, és dicsőséget adott neki. Krisztus által hisztek és reménykedtek ti is Istenben.
Újjászülettetek!
22 Mivel engedelmeskedtetek az igazságnak, ezzel megtisztítottátok lelketeket. Most tehát éljetek képmutatás nélkül, őszinte testvéri szeretetben! Isten szeretetével, tiszta szívvel, és teljes erőtökkel szeressétek egymást! 23 Újjászülettetek, de az új életetek már nem halandó forrásból származik, mint a földi élet, hanem halhatatlanból. Ez a forrás pedig Isten beszéde, amely élő és örökké érvényes. 24 Ahogyan az Írás mondja:
„Minden ember olyan, mint a fű,
és minden emberi dicsőség,
mint a mező virága.
Elszárad a fű, lehull a virág,
25 de az Örökkévaló beszéde
mindig érvényes marad.”[b]
Ezt a beszédet hallottátok ti is, amikor az örömüzenetet hirdették nektek.
2. 6 Az Írás azt mondja:
„Nézzétek, én választottam ki egy drága sarokkövet,
és leteszem Sionban!
Aki benne bízik, nem csalódik soha.”[f]
7 Ez a kő, vagyis Jézus értékes kincs a számotokra, akik hisztek benne. De a hitetlenekre ez vonatkozik:
„Az a kő lett az épület sarokköve,
amelyet az építők félredobtak.”[g]
8 Igen, a hitetleneknek Jézus
„az a kő, amelyben az emberek megbotlanak,
és a szikla, amely miatt elesnek.”[h]
Mivel nem akarnak engedelmeskedni Isten beszédének, kikerülhetetlenül megbotlanak benne és elesnek.
9 Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.
10 Ti a múltban nem tartoztatok Istenhez,
most azonban Isten népévé lettetek.
Régen nem ismertétek Isten kegyelmét,[i]
most pedig a kegyelmébe fogadott benneteket.”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1.Peter+1-2&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
——
“
Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról
12 Ezután Jézus jelképes történetek segítségével kezdte tanítani őket. Ezt a példázatot mondta nekik: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot is épített. Majd az egészet gazdálkodóknak adta bérbe, és elutazott egy másik országba. 2 Szüret idején elküldte egyik szolgáját, hogy hozza el a termésből a tulajdonosnak járó részt. 3 De a bérlők megfogták a szolgát, megverték, és üres kézzel küldték vissza. 4 Ezután a gazda egy másik szolgáját küldte el hozzájuk. A bérlők őt is megverték, a fejét betörték, és gyalázatosan bántak vele. 5 Majd a gazda küldött egy harmadik szolgát is, akit a bérlők meggyilkoltak. Ezután még sok más szolgáját is elküldte. Volt közülük, akit a bérlők megvertek, másokat pedig meggyilkoltak.
6 Végül a gazda már nem tudott mást küldeni, csak a saját fiát, akit nagyon szeretett. Utoljára tehát őt küldte el, és azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!«
7 De a bérlők ezt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« 8 Azzal megfogták a fiút, megölték, majd kidobták a szőlőskertből.
9 Mit gondoltok, mit fog tenni ezután a tulajdonos? Eljön, elpusztítja a bérlőket, a szőlőskertet pedig másoknak adja! 10 Vagy talán nem olvastátok, mit mond az Írás?
»Éppen az a kő lett a sarokkővé,
amelyet az építők félredobtak.
11 Az Örökkévaló tette sarokkővé,
mi pedig csodáljuk!«”[a]
12 A vallási vezetők megértették, hogy ezt a történetet Jézus valójában róluk mondta. Szerették volna letartóztatni, de nem merték, mert féltek a nép haragjától. Így hát otthagyták, és elmentek.”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mark+12:1-12&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
Én a ti Tanítótok vagyok, és Általam meg fogjátok érteni végső Isteni Tervem Misztériumait 20180208
“Drága szeretett leányom, ha az emberek megértenék azt a nagy Ajándékot, amelyet az emberiség számára adok, mely által életre keltem a halottakat és a szenteket, akik csatlakozni fognak mindazokhoz, akiknek az örök élet Ajándéka adatott Királyságomban, akkor valóban megértenék ennek a rendkívüli kegyelemnek a nagyságát.Egy szeretett hozzátartozó elvesztése nagyon elszomorító és leverő fájdalmat okoz. De azon Ígéretem, hogy egyesítelek benneteket azokkal, akik a Kegyelem állapotában haltak meg, Isten minden gyermekét valódi dicsőségben fogja egyesíteni.
A családok egyesülni fognak. Szeretteitek összegyűlnek és ez egy nagy ünnepségbe torkollik majd. Mindazok, akik részesültek azon áldásban, hogy felvetessenek Új Paradicsomomba, mely felkínálja az örök életet, meg fognak lepődni Nagyszerű Ajándékom nagyságától.
Készüljetek fel a halálra. Ne féljetek attól.
…
Nektek nemcsak, hogy követnetek kell utasításaimat ebben az időben, hanem magatokra kell vállalnotok azt a felelősséget is, hogy segítetek Nekem azok lelkét megmenteni, akik nem érdeklődnek Irántam, és nem vágyakoznak arra, hogy Színem előtt megmentsék a lelküket, hogy megváltsák önmagukat, vagy, hogy a Szentségekben részesüljenek.
…
Szeressetek Engem, és bízzatok Bennem, mert Én a ti Tanítótok vagyok, és Általam meg fogjátok érteni végső Isteni Tervem Misztériumait. Amikor már minden meg lesz téve, a világ készen áll majd Dicsőséges Visszatérésemre.
Szeretett Tanítótok,
Jézus Krisztus”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve
—–
Római katolikus:
” Ekkoriban épített Salamon szentélyt Kámosnak, a moábiták bálványának a Jeruzsálemmel szemben fekvő hegyen; aztán meg Mólóknak, az ammoniták bálványának. Így tett a kedvére többi pogány származású feleségének is, akik a maguk istenének gyújtottak tömjént, és mutattak be áldozatot.
Az Úr megharagudott Salamonra, mivel szíve elfordult Urától, Izrael Istenétől. Az Úr kétszer is megjelent neki, és megparancsolta, hogy ne kövessen idegen isteneket, de ő mégse tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki.
Az Úr megharagudott Salamonra, mivel szíve elfordult Urától, Izrael Istenétől. Az Úr kétszer is megjelent neki, és megparancsolta, hogy ne kövessen idegen isteneket, de ő mégse tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki.
….
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus tanítása elsősorban a választott népnek szólt, de a hívő pogányok is részesültek benne.
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír–föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket.
Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.”
Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 7,24-30 “
Jézus tanítása elsősorban a választott népnek szólt, de a hívő pogányok is részesültek benne.
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír–föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket.
Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.”
Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 7,24-30 “
——
Görög katolikus:
“20 Ha valaki azt mondja: “Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.
21 Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”
“… 12 Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.
Imádság Isten akarata szerint
13 Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.
14 Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.
15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.
16 Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön.
17 Minden gonoszság bűn, de van nem halálos bűn is.
…
20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.
21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!“
https://www.biblegateway.com/p
—–
—–
—–
Tóra:
“33 Akaszd a kárpitot horgokra, vidd be a bizonyság ládáját a kárpit mögé, és a kárpit válassza el a szentélyt a szentek szentjétől!
34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjében!“
—–
Szűz Mária: A Gonosz addig nem fog nyugodni, amíg a Katolikus Egyházat a földre nem tiporta " 20170208
VÖ.:
http://prohungariasacra.blogspot.hu/2017/02/braziliaban-romba-dol-katolicizmus.html?m=1
„A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert ha egyszer arról eszel, meg fogsz halni!”
Ez az Isten igéje.
Ter 2,4b-9.15-17
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Mondj áldást, lelkem, * Urunknak, Istenünknek. (1a. vers.)
...
Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert.
...
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Kérjük, testvéreim, teljes szívünkből a mindenható Atyaistent, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére jusson!
Lektor: 1. Hogy kegyelmével gazdagítsa és állandóan vezesse az Anyaszentegyházat, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy Egyházában kegyelmi ajándékaival elárassza a püspököket, a papokat és a szerzeteseket, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged...
3. Hogy elvezesse az Anyaszentegyházba mindazokat, akik még nem hisznek Krisztusban, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged...
4. Hogy vezérelje az államférfiakat a népek jogainak védelmében és boldogulásuk munkálásában, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged...
5. Hogy minket szeretetének igaz tanúivá tegyen az emberek előtt, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged..."
http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index2016.php?holnap=2017-02-08
Ne aggódj! Bízz az Úrban!-Stresszkezelés: ne aggodalmaskodj!-Tedd a szeretetet életcéloddá!
Ne aggódj! Bízz az Úrban!
“Az én Istenem, aki gondot visel rólam pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő dicsőséges gazdagságából, amit Krisztus Jézusban kaptunk meg.” (Filippibeliekhez írott levél 4:19 NLT fordítás)
Lehet, hogy az egyik napon a tiéd a világ, a másik napon pedig már senki nem figyel rád. Lehetsz milliomos ezen a napon, a következőn akár el is veszítheted mindened. Mindegy, hogy mennyit keresel, mindegy, hogy mennyit teszel félre: a pénzügyek bizonytalanok.
Ezért tehát aggódunk. De mit is mond a Biblia a pénzügyeink fölötti aggodalmainkkal kapcsolatban?
1. Okafogyott. (Máté 6:25.) Minden bizonnyal lesznek félelmeid az életedben, de vannak jobb tárgyai is ezeknek a pénzügyeknél. Ha csődbe mész? Még attól is lehet rosszabb. Az élet több, mint tárgyaink halmozása. Aggódj amiatt, ami igazán számít.
2. Természetellenes. (Máté 6:26) Jézus emlékeztet minket arra, hogy az állatok és a növények nem aggódnak. A madarak nem mondják, hogy jobb volna, ha összeszednék magamnak egy nagyobb fészekre valót a nyugdíjas éveimre. Egyedül az ember nem bízik abban, hogy Isten mindent biztosít számukra. A teremtés összes többi tagja igen.
3. Szükségtelen (Máté 6:30) A pénzügyekkel kapcsolatos félelmeink Isten és az ő ígéreteinek félreértése nyomán keletkeznek. Azt ígérte, hogy felelősséget vállal a szükségeidért. Azt mondja: „Én vagyok a te mennyei Atyád, és te a gyermekem vagy. Gondodat fogom viselni.” Mindig akkor kerülünk bajba, amikor ebben kételkedni kezdünk.
Az aggodalmaidban Istent játszol. Valami olyat vállalsz magadra, amelyért Isten már kezeskedett. Pál ezt mondja nekünk A Filippiekhez írott levelében: „Az én Istenem, aki gondot visel rólam pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő dicsőséges gazdagságából, amit Krisztus Jézusban kaptunk meg.” Isten pontosan tudja, hogy mi folyik az életedben és a pénztárcádban. Már azelőtt ismeri a szükségeidet, mielőtt elmondod neki. Segíteni szeretne rajtad.
Beszéljetek róla
- Milyen dolgok vannak az életedben, amelyek fontosabbak a pénzügyeidnél?
- Hogyan találsz egyensúlyt az Istenbe vetett bizalom és a javaiddal való helyes gazdálkodás között?
- Milyen ígéreteket találsz a Bibliában amelyek bátoríthatnak, amikor aggódni kezdesz a pénz miatt?
Stresszkezelés: ne aggodalmaskodj!
„Semmi felől ne aggodalmaskodjatok!” (Filippi 4:6)
Az életed első számú stresszforrása nem a munkád, hanem az aggodalmaid. Nem a munkahelyed, hanem az aggodalom miatt forgolódsz éjjel.
Isten a Bibliában nyíltan állást foglal az aggodalommal kapcsolatban. A Filippi 4:6-ban ezt mondja: „Semmi felől ne aggodalmaskodjatok!”
Hogy miért kell elengedned az aggodalmaidat?
Több okból is értelmetlen aggódni. Az aggodalom felnagyítja a problémákat. Észrevetted már, hogy ha valaki rosszat mond rólad, annál jobban fáj, minél többet gondolkodsz rajta? Másrészt az aggodalom semmit nem old meg. Olyasmin aggódni, amin úgysem tudsz változtatni, teljesen felesleges. Ha pedig tudsz változtatni, akkor aggodalmaskodni őrültség. Kelj fel, és csináld!
Emellett az aggodalom természetellenes. Nem születik velünk. Talán azt hisszük, de nem így van. Az aggodalom tanult dolog. Mivel nem természetes, nem is egészséges. A tested nem úgy van megtervezve, hogy kezelni tudja az aggodalmat. Amikor valaki azt mondja, hogy betegre aggódja magát, igazat mond. Az orvosok szerint sok ember elhagyhatná a kórházat, ha megtudná, hogyan szabaduljon meg a bűntudattól, az aggódástól és a bosszúságoktól. A Példabeszédek 14:30 ezt mondja: „Az békés szív az egészséges test kulcsa" (NLT fordítás).
Az aggodalom nem segít. Nem változtatja meg a múltat, és nem tudja irányítani a jövőt, egyedül a jelent teszi tönkre. Az egyetlen dolog, amin változtatni tud, az te vagy: nyomorulttá tesz. A problémát soha nem oldja meg.
Az aggodalom szükségtelen. Isten teremtett téged, ő alkotott meg, ő váltott meg, neked adta Lelkét. Azt hiszed, nem fog törődni szükségeiddel? Nem kell aggódnod!
A stresszkezelés első lépése: megtagadni az aggodalmaskodást. Miért? Mert értelmetlen, mert természetellenes, mert nem segít, mert szükségtelen.
Az 1 Péter 5:7-ben a Biblia azt mondja: „Aggodalmaitok egész súlyát őrá vethetitek, mert ő személyesen törődik veletek!” (AMP fordítás)
Isten személyesen törődik veled és a szükségleteiddel. Add át Neki mindazokat a dolgokat, amik miatt aggódsz, idegeskedsz! Engedd el őket!
Beszéljetek róla:
- Mit árulnak el aggodalmaid Istenbe vetett bizalmadról?
- Mi az, ami aggodalommal tölt el? Hogyan változtathatsz ezen?
- A gyakorlatban mit jelent "őrá vetni" az aggodalmaidat?
Tedd a szeretetet életcéloddá!
"A szeretet mindennél fontosabb. Ez az, ami mindent teljesen összeköt."
Kol 3,14 (CEV fordítás)
Tudni akarod, hogyan tudod legjobban élni az életed? Hát itt a megoldás: SZERESS!
Isten azt mondja, meg kell tanulnod, hogyan lehet a szeretet az első és legfontosabb célod az életben. Miért mondja ezt? A szeretet 4 dolog miatt fontosabb, mint bármi más. Ma kettőt nézünk meg.
1. A szeretet igazolja a hitünket
Isten azért akarja, hogy megtanulj szeretni, mert hasonlóvá akar tenni Magához. A Biblia a János 4,20-ban ezt írja: "Ha azt mondjuk, szeretjük Istent, de utálunk másokat, hazugok vagyunk, mert nem szerethetjük Istent, akit még nem láttunk, ha nem szeretjük az embereket, akiket látunk." (TEV ford.) A szeretet igazolja a hitedet. Ez mutatja, hogy igazán Isten gyermeke vagy.
2. A szeretet fogja össze az életünket
Sok mindent választhatsz fontos életelvként, de kell, hogy legyen valami az életed középpontjában, ami sziklaszilárd, ami nem esik darabjaira, amikor jönnek a próbák - amikor úgy tűnik, hogy a talaj kicsúszik a lábad alól, amikor érzelmi földrengések rengetik meg az életed, vagy amikor viharos idők járnak az anyagi életedben. Amikor nehéz időszakon mész át és mindenféle problémákkal kell megküzdened, fontos, hogy legyen valami, ami összetartja az életedet, különben darabokra hullhat.
A Biblia azt írja, hogy az egyetlen szilárd dolog, ami erre képes, az a szeretet - Isten és az emberek iránti szeretet. Amikor ez lesz életed középpontjában, mindent más szemmel látsz majd.
A Kol 3,14 ezt írja: "A szeretet mindennél fontosabb. Ez az, ami mindent teljesen összeköt." (CEV ford.)
Beszéljünk róla:
* Milyen más célok vagy ambíciók vannak az életedben, amelyek akadályoznak abban, hogy a szeretet legyen a legfontosabb célod?
* Hogyan helyezhetnéd a szeretetet életed középpontjába? Hogyan lehetne ez az erősséged?
* Vajon mások hogyan jellemeznének Téged mint Isten gyermekét? El tudnák mondani rólad, hogy nagy szeretet van benned?
A Biblia mindig túléli az időketHogyan küzdjünk a jó szándékok ellenségeivel--Isten szeretetének mélysége-Isten titka a teljes átformálódásra-Kutasd a Bibliát kérdésekkel!
A Biblia mindig túléli az időket
“Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim soha nem múlnak el.” ( Máté 24:35)
A történelem során, mindig is, a Biblia a legmegvetettebb, megtagadottabb, legvitatottabb, legelemzettebb könyv, és századokon keresztül viselte a különféle támadásokat, amiket csak el tudsz képzelni; mégis a leggyakrabban olvasott, kiadott és lefordított könyv a világon. És ami a legfőbb, hogy megváltoztatja mindazoknak az életét, akik alkalmazzák mindazt amit tanít.
Az egyik ok, amiért hiszem, hogy a Biblia Isten szava az, hogy a történelem során számos támadást túlélt.
Mindenféle támadások ellenére ma a Biblia az egyedüli legnagyszerűbb forrása a kultúrának. Az egyedüli legnagyszerűbb forrása a zenének, a művészetnek és az építészetnek. Ha kivennéd a Bibliát a kultúrából, akkor lerombolnád az elmúlt 2000 év legtöbb és legnagyobb zeneműveit, műalkotásait és építészetét. Sőt az angol nyelv nagy része a King James Bibliából jön.
Az elmúlt 2000 év könyörtelen támadásai ellenére a Biblia virágzott. Jézus ezt mondja a Máté 24:35-ben: “Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim soha nem múlnak el.” Az egyetlen olyan dolog a földön, ami maradandó, az az Isten szava. Az igazság örök és minden más el fog égni.
A híres francia filozófus, Voltaire ragyogó ateista volt. Számos traktátust írt, ami nevetség tárgyává tette a Bibliát. Egyszer tett egy merész állítást, miszerint “ Száz év múlva a Biblia egy elfeledett könyv lesz”.
Mára mindenki elfelejtette ezt az idézetet – nem a Bibliát! Miután Voltaire meghalt, a tanyáját közel 100 évig könyvlerakatnak használta a Francia Bibliaterjesztő Társaság. Bibliákat adtak el egyenesen a házából! Ma múzeumként működik. Az emberek nem emlékeznek Voltaire-re; ám senki nem felejti el a Bibliát.
Jöhet bármilyen támadás, a Biblia mindig túléli az időket – és megmarad. Bízhatsz benne.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Milyen hatással volt, és miben hozott változást a Biblia az életedben?
- Az életről alkotott képed tükrözi-e azt, hogy egy napon vége lesz ennek a világnak? Hogyan és miben változna az életed, ha arra az egyetlen dologra összpontosítanál az életben, ami soha nem múlik el?
- Kérj Istentől bátorságot ahhoz, hogy ellenállj azoknak kegyelemmel, gyengédséggel és bölcsességgel, akik ellenfelei az Isten Igéjének.
Hogyan küzdjünk a jó szándékok ellenségeivel
„Eldöntöttem, hogy mindig engedelmeskedem törvényeidnek, bármik is legyenek azok.” (Zsolt 119:112, CEV fordítás)
A legtöbb ember azért nem tud igazán hatékony lenni az életben, mert soha nem tanulta meg, hogy hogyan harcoljon az elme csataterén.
Ha meg akarod tanulni, hogyan irányíthatod az elméd, meg kell szabadulnod a romboló gondolatoktól. Ez nem egy könnyű feladat. Három ellenség küzd azért, hogy megakadályozza az életed megváltoztatására hozott elhatározásaid megvalósítását.
1. Az első ellenség a régi természeted.
Pál azt mondja a Rómaiakhoz írt levél 7:23-ban: „Van egy másik hatalom is bennem, és ez háborúban áll velem az elmémben. Ez a hatalom a bűn szolgájává tesz engem, ami még mindig bennem van.” (NLT fordítás).
Veled is megtörtént már, hogy valami olyasmit követtél el, amit nem is igazán akartál megtenni? Ez azt mutatja, hogy egy csata zajlik az elmédben a régi bűnös természeted és a jó elhatározásaid között.
2. A második ellenség maga a Sátán.
Sátán nem kényszeríthet téged bizonyos dolgok véghezvitelére, de ötleteket tud adni, és ezek a gondolatok rendkívül erősek. Sátán folyamatosan negatív gondolatokkal tölti meg az elméd. Céljainak elérése érdekében felhasználja a körülötted lévő embereket, televíziós műsorokat vagy az elmédbe ültetett gondolatokat.
3. A harmadik ellenség a világ értékrendje.
Korunk társadalmában nem sok dolog akad, amely önmagunk fegyelmezésére ösztönözne. Gyakorlatilag majdnem minden egyes hirdetés ezt üzeni: „Ma igazán megérdemelsz egy kis lazítást. Ahogy neked tetszik, úgy csináld. Mindent megteszünk érted."
A Biblia a következőt mondja a János első levele 2:16-ban: „Mert mindaz, ami a világban van, — a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élet büszkesége — nem az Atyától származik, hanem a világból." (NIV fordítás).
Ilyen ellenségekkel körülvéve nem csoda, hogy harcolunk az elbátortalanodással, a kétségbeeséssel és a kudarccal.
Hát, akkor hogyan is harcoljunk egy ilyen csatában? Nézzük meg, hogy a Korintusbeliekhez írt második levél 10:3-5 mit is mond: „Bár a világban élünk, mi nem úgy küzdünk, ahogy a világ. Fegyvereink, amikkel harcolunk, nem olyanok, mint amivel a világ harcol. Éppen ellenkezőleg, isteni hatalmuk van az erődök lerombolására. Leromboljuk az érveléseket és minden olyan ismeretet is, amely az Isten ismeretével szemben áll, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak." (NIV fordítás).
Választanunk kell és az elménknek hallgatnia kell ránk. Isten nem csak elmét adott belénk; hanem akaratot is! A legjobb alkalom, a kísértés legyőzésére akkor van, amikor az még el sem kezdődött.
„Eldöntöttem, hogy mindig engedelmeskedem törvényeidnek, bármik is legyenek azok.” (Zsolt 119:112, CEV fordítás)
Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:
- Hiszel abban, hogy ha Isten szabályait és utasításait követed, szabad leszel és ez segítségedre lesz abban, hogy örülj az életnek? Miért gondolod így vagy miért nem?
- Milyen személyre szabott eszközöket vet be a Sátán ellened, céljainak elérése érdekében, hogy a romboló gondolatokra figyelj és azok szerint is viselkedj?
- Mit tudsz tenni annak érdekében, hogy eszedbe jussanak igeversek, melyek segíthetnek a kísértések elleni küzdelmedben?
Isten szeretetének mélysége
Az Úr lenyúlt felülről és megfogott engem, ő húzott ki engem a mély vizekből. (18:16 Zsoltár)
Vannak esetek, amikor mindannyian úgy gondoljuk, hogy végünk van, el fogunk teljesen süllyedni. Nem számít, milyen mély pontra kerültél, Isten szeretete mélyebb, mint a te problémád.
Corrie ten Boom és Betsy ten Boom keresztények voltak, akik Hollandiában éltek a második világháború idején. Zsidókat rejtegettek a saját otthonukban, hogy megvédjék őket a náciktól. Amikor mindez kiderült, nemcsak a zsidókat vitték el a koncentrációs táborba, hanem Corrie-t és Betsy-t is, és ott maradtak a háború végéig.
Miután egyik szörnyűséget a másik után látta, Corrie ezt mondta Betsy-nek: “Ez a hely a pokol legmélyebb része!” Betsy így válaszolt: "De nincs olyan mélysége a pokolnak, amelynél Isten szeretete ne volna mélyebb."
Az utóbbi néhány hónapban talán reménytelen helyzetbe kerültél pénzügyileg, és ezt gondoltad: „Tönkre fogok menni”, vagy talán érzelmileg érted el a mélypontot, esetleg a házasságod került válságba, vagy egészségügyi problémák miatt szenvedsz. Frusztrált vagy és csak arra tudsz gondolni, hogy a helyzeted egyre rosszabbá válik.
Hol van az Úr, mikor eljutsz a legmélyebb pontig? Ott van pontosan alattad. Ő "a menedéked, és az Ő örökkévaló karjai alattad vannak". (5Móz 33:27, NLT fordítás)
Vesd magad az Ő szeretettel teli karjaiba. Engedd, hogy elkapjon és támogasson, amikor nincs kihez fordulnod.
Beszéljünk róla
* Milyen mély Isten szeretete? Eléggé mély ahhoz, hogy bármit meg tudjon oldani ! Milyen fájdalmat vagy problémát kell ma Vele megosztanod?
* Hogyan kellene, hogy megváltozzon a problémákhoz való hozzáállásod, ha úgy nézed a dolgokat, hogy Isten "örökkévaló karjai alattad vannak"?
Isten titka a teljes átformálódásra
"…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával." (Róma 12:2)Az e heti áhítatokat Buddy Owens, a Saddleback Gyülekezet pásztora, a Way of a Worshiper (Egy dicsőítő útja) című könyv szerzője írja.
A külső változások nagyszerűek, de a valódi változás belülről kifelé történik. Ez több, mint kozmetikázás; több, mint a régi éned karcsúbb változata. Isten azt szeretné, ha teljesen megújulnál belülről kifelé – szellemi, lelki és testi értelemben.
Isten ilyen sorrendben említi ezt a három dolgot az Igéjében: "Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti szellemeteket, lelketeket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (1 Thesszalonika 5:23.)
Isten tudja, hogy a valódi változás belülről kezdődik. Ugye jó érzés kimosni a hűtőt, és megszabadulni a romlott ételektől a kamrában? De mi a helyzet a fejünkben lévő rossz dolgokkal, a régi hazugságokkal, a megüresedett értékekkel, a hibás nézeteinkkel? Az Efézus 4,23 ezt mondja: "Újuljatok meg elmétekben és lelketekben."
Van két kulcsszó a Róma 12-ben, amire ma érdemes odafigyelni:
1. Igazodni. A szótár szerint az igazodás a következőket jelenti: "ugyanolyat tenni vagy ugyanazzá válni", illetve "konvencionális módon viselkedni úgy, hogy kérdés nélkül elfogadjuk a szokásokat, tradíciókat, és az általánosan uralkodó véleményt". Milyen gyakran tesszük ezt? Sokszor gondoljuk úgy, hogy " ha mindenki más is ezt teszi, biztos, így a jó." De Isten azt mondja: "Ne igazodjatok e világhoz. Álljatok meg, és gondolkodjatok el, mit is csináltok."
2. Megváltozni. Ennek a szónak a jelentése "megváltoztatni valaminek az állapotát, működését, természetét, karakterét vagy személyiségét". Ez belülről történő változást jelent. A Róma 12-ben Pál azt mondja, hogy ne úgy változzunk meg, hogy megpróbálunk olyanná válni, mint a világ többi része, hanem úgy, hogy megújul az elménk, és megváltozik a gondolkodásmódunk.
Isten egy olyan új embert akar látni, aki nem csak külsőre új, hanem aki másképpen él, gondolkodik, beszél és cselekszik. Olyan új embert, aki 180 fokos fordulatot vett, más irányba fordult, és már nem egy régi élet elvárásainak akar megfelelni, nem másokhoz akar igazodni vagy hasonlóvá válni. Isten azt akarja, hogy elméd megújulásával legyél új ember, és Krisztushoz válj hasonlóvá.
Kutasd a Bibliát kérdésekkel!
„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1:22)
„Ne csak hallgassátok Isten szavát. Meg is kell tennetek, amit mond. Különben csak bolonddá teszitek magatokat.” (Jakab 1:22 – NLT fordítás)
Amint azt néhány héttel ezelőtt tanítottam, a keresztyén meditáció (bibliai elmélkedés) azt jelenti, hogy gondolkozunk a Szentírásról. Amikor gondolkozol a Biblián, az hasonló, mint mikor a tehén megrágja a felkérődzött takarmányt: megrágja, aztán újra megrágja és újra megrágja.
A „Kutasd ki!” Biblia tanulmányozási módszer egy nagyszerű módja, hogy ezt tedd. Mikor ezt a módszert alkalmazod, akkor kérdésekkel pásztázod, kutatod át a szöveget, mint egy légkalapács. Azért, hogy segítselek téged ezt gyakorolni, megosztom veled az egyik legfurcsább mozaikszót, amit valaha is használtam: SPACEPETS (=űrállatkák – a kifejezés egy szójáték, amit a magyarban nem tudok ugyanígy visszaadni – a fordító megjegyzése). A kifejezés minden betűje egy-egy kulcsszó első betűje, melyekkel kérdezheted Isten Igéjét.
Tedd fel a kérdést magadnak, hogy az éppen olvasott szakaszban…
1. S sin = bűn
Van-e valami bűn, amit meg kell vallanom? Megmutatott valamit Isten szava, amit rendeznem kell vele?
2. P promise = ígéret
Van-e valami ígéret, amire igényt tarthatok? Istennek több mint 7000 ígérete van a Bibliában. Kérdezd meg magadtól, hogy az olvasott szakasz tartalmaz-e általános ígéretet. Kérdezd meg magadat, vajon teljesíted-e minden feltételét az ígéretnek. Minden ígéretnek van előfeltétele.
3. A attitude = viselkedés, magatartás, beállítottság
Van-e olyan viselkedés, amelyen változtatnom kell? Van-e valami, amiről másképpen kellene gondolkodnom? Kell-e dolgoznom a negatív hozzáállásomon, aggódásaimon, félelmeimen, a magányon, a keserűségen, a gőgön, az ellenszenven, az önzésen?
4. C command = parancs
Van-e valami parancs? Van-e olyan parancs, amelynek engedelmeskednem kell, nem számít, hogyan érzek vele kapcsolatban?
5. E example = példa
Van-e valami példa, hogy kövessem? Vannak-e követendő pozitív példák, vagy elkerülendő, negatív példák?
6. P prayer = imádság
Van-e imádság, amit én is imádkozhatok? Pál, Dávid, Salamon, Illés, Ézsaiás és még sokan mások imádkoznak a Bibliában. Használhatod az imádságaikat, és tudd, hogy ezek az imádságok választ kapnak, mert benne vannak a Bibliában, és benne vannak Isten akaratában.
7. E error = hiba, tévedés
Van-e valami hiba, amit el kell kerülnöm? Bölcs dolog tanulni a tapasztalataidból, és még bölcsebb tanulni mások tapasztalataiból. Nincs elég időnk arra, hogy minden hibát magunk kövessünk el. Szóval, mit tanulhatok a Szentírásban leírt hibákból?
8. T truth = igazság
Van-e valami igazság, hogy higgyek benne? Gyakran olvasunk olyan dolgokról a Szentírásban, amelyekkel semmit nem tudunk tenni. Egyszerűen el kell hinnünk, amit mond a Biblia Istenről, az Atyáról, Jézusról, a Szent Lélekről, a múltról, a jövőről, a Mennyről, a Pokolról és más témákról.
9. S something = valami
Van-e valami, bármi, amiért dicsérhetem, imádhatom Istent? Mindig találhatsz valamit az olvasott szakaszban, amiért hálás lehetsz Istennek, amit megtett érted, vagy amitől megóvott.
A lista minden kérdésében van egy ige (cselekvést… kifejező szó). Van valami, amit megtehetsz vele kapcsolatban. Írd ezeket a Bibliádba, vagy egy jegyzetlapra, amit a Bibliádban tartasz. Ezek segítenek majd, hogy „az Igének cselekvője” legyél mindig, amikor elmélkedsz a Biblián.
Miután elolvastad a „Kutasd ki!” módszert, térj vissza a Szentíráshoz, és alkalmazd a módszert tegnapi csendességedben olvasott szakaszra. Milyen új igazságokat fedezel fel?
Isten melyik ígéretére támaszkodhatsz ma?
Érosz (Ámor), Pán és a kéjnő
1. Sok tekintet szegeződik Rómára: köztük a „tradicionalisták”, a lefebvristák, sőt a Papa materialiter non formaliter, azaz szedeprivácionizmus (bennük Sanborn csapata) irány híveinek tekintete is. Éberen figyelik a NOM-os szektában zajló történéseket, hiszen üdvüket még mindig Rómától várják. Konokul abban hisznek, hogy onnan kapnak majd egy igazi pápát. Azt hiszik, és azt tanítják, hogy az ember-csinálta-egyház modern Rómájából fog egykor, miután tagjai megtértek, az ő pápájuk előjönni. Ez a megingathatatlan reményük, amit monstrancia gyanánt hordoznak maguk előtt. Ha Róma egyszer megtér, akkor minden megint jó lesz, hiszik és hirdetik rendületlenül. De honnan van ez a nagy reménységük?
Az aktuális valóság ugyanis semmi efféle reménykedést nem enged meg. Fennállásának több mint 50 éve alatt a zsinati szekta annyira megszilárdult és berendezkedett, hogy emberi mérlegelés szerint visszafordulására vagy „megtérésére” még gondolni sem lehet. Egyébként ez minden eretnek és szakadár szektára érvényes: a történelmi visszatekintés mutatja, hogy egynémely kisebb keleti-egyházon kívül egyetlen más elszakadt szekta sem találta meg többé a visszafelé vezető utat Krisztus igaz Egyházába. És mégis, ezek az urak valóban azt hiszik, hogy pont most, amikor a hitehagyás a római szektában már visszavonhatatlanul befejeződött, nem csak egy szekta, de az egész keresztényellenes ellen-egyház az ő ellen-pápáival megtér, méghozzá olyan alaposan, hogy abból Krisztusnak új, legitim helytartója léphet ki?
2. Vagy létezik valamilyen természetfeletti kinyilatkoztatás, amelyik e reménykedésre okot szolgáltat? Válaszul e vélekedés védelmezői rendszerint Krisztus szavaira hivatkoznak, miszerint a pokol kapui nem vesznek erőt Egyházán (lásd: Mt 16,18: „Te Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt”). Csakhogy ez az ígéret nem vonatkozhat az ú. n. II. Vatikáni Zsinat által kreált ember-csinálta-egyházra! Ha ugyanis ez lenne Krisztus Egyháza, melyre az Úr ígérete vonatkozik, akkor ez az ígéret érvénytelen lenne, hiszen ezen a pokol kapui már régen erőt vettek, és egy aposztata szektát csináltak belőle.
[Lásd a honlap e cikkének Hogyan vehetnének erőt a pokol kapui az Egyházon? kijelentéseit, többek között ezeket: „Mert hogyan vennének erőt a pokol kapui az Egyházon? Mi a határfal, ami Jézus Krisztus birodalma és Sátán birodalma között áll? A határfal az isteni igazság. Mert, ha az Egyházba akár csak egyetlen egy tévtan, egyetlen egy eretnekség behatolna, és ezt nyilvánosan, tanítóhivatali kötelezettséggel tanítanák, akkor ezzel a pokol kapui legyőznék az Egyházat. Mert egyetlen egy tévtan lerombolja az isteni hitet – és ezzel természetesen a természetfeletti Egyházat!” – „Ezért Krisztus e szavait – „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” – csak így lehet értelmezni: Isten a nagy hitehagyás idején megengedi, hogy a katolikusoknak pápa nélkül kelljen élniük. Hiszen egy eretneket pápának elismerni mindenképpen azt jelentené, hogy a pokol kapui legyőzték az Egyházat. Mert annál alaposabban nem lehet az Egyházat lerombolni, mint egy eretnek „tanítóhivatal” által, ami egyébként is önellentmondás. Egy eretneket szikla-embernek elismerni, pont ez lenne a legnagyobb mértékű képtelenség.”]
De melyik kinyilatkoztatás beszél az ember-csinálta-egyház sorsáról?
János apostol Jelenések könyve beszél a nagy városról, Babilonról, és az ember-csinálta-egyházról, mint arról a nagy kéjnőről, aki a vadállaton (az Antikrisztuson) lovagol [Jel 17,3-4: „Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, … Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében; undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. Homlokára egy titokzatos név volt írva: "A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja"”]. Megtérésről vagy helyreállításról Szent János egy szót sem szól, hanem csak pusztulásról és teljes megsemmisítésről. Ez lesz a büntetés Róma hitehagyásáért és a sötét pogányságba való visszaeséséért. Az Üdvözítő a hozzá hűségeseknek előre megmondta, hogy kis nyáj lesznek (Lk 12,32: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.”), hogy pásztor nélküli szétszéledt nyáj lesznek (Mk 14,27; Mt 26,31: „Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai”; Jn 16,32: „Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok”), és mindezek után arra inti őket, hogy vonuljanak ki idejében Babilonból (Jel 18,4: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!”).
Nekünk tehát ne legyen semmiféle közösségünk azzal az aposztata és újpogány Rómával, mely halálra van ítélve, amit a Jelenések könyve részletesen leír, és ami teljes és visszavonhatatlan lesz. Miért várnánk akkor még mindig onnan az üdvösségünket?
3. (Az érosz istenné tevése) Senki nem mutatta be a hitehagyott ember-csinálta egyházat nyomatékosabban Babilonként, a nagy kéjnőként, mint Wojtyla a maga 1986-os borzalmas Assisi-i vallás-találkozójával. És senki nem mutatta be az újpogány Rómát plasztikusabban Bábelként, a nagy tornyú városként (Ter 11,1-9), mint utóda, Ratzinger, a „konzervatív tradíció-barát”. Úgy tűnik, hogy Ratzingernek, miután elfoglalta az ellenpápai széket, nem volt fontosabb célja, mint az, hogy a pogányságnak Rómában ismét megbecsülést szerezzen. Első „enciklikájának”, ami a hagyomány szerint „pontifikátusa” programjaként fogható fel, a „Deus caritas est” nevet adta, és benne a „szeretettel” foglalkozott. Ebben az „enciklikában” megdöbbentően „részletesen foglalkozott az érosz kifejezéssel”, miként ezt Dr. Carl Angermayr „Ratzinger és a pogány szexuál-istenek” című tanulmányában megjegyzi (Siebel/Angermayr, Ratzinger római aposztázia-szimbolikája, 2006). Ratzinger említett „apostoli” levelében az éroszt „legfőképpen az emberben működő hajtóerőnek vagy hatalomnak, ami az erotikus célkitűzést szolgálja” írta le, „de azt nem említette meg, hogy érosz a görög világ számára isten is volt, az érzéki szerelem istene”, latinul Ámor isten.
Bár, mondja Dr. Angermayr, Ratzinger beszél arról, hogy „Ámort az antik templomi prostitúcióban isteni hatalomként ünnepelték, az 'istenivel való egyesülésként'”, de ez, Ratzinger szerint „hamis istenné tevés” volt, ami „'érosztól elrabolta méltóságát'”. „Ratzinger ennek helyébe egy saját tételt dolgoz ki, hogy a 'helyes istenné tevést' elvégezze. Ez annyiban sikerül is neki, hogy terjedelmes megfontolások után azt a következtetést vonja le, hogy Isten szeretetét 'éppenséggel érosznak lehet nevezni'. Mivel Isten a szeretet, miként ezt az enciklika címe is mondja, anélkül, hogy a gondolatmeneten erőszakot követnénk el, Ratzinger szerint Istent akár érosznak is nevezhetjük.”
4. Dr. Angermayr így írja le az „érosz antik istenné tevése és az érosz Ratzinger-i istenné tevése közötti különbséget”: „Minkét esetben valaminek az istenné emeléséről van szó, amiket a világból vezettek le. Ennyiben Ratzinger eljárása nagyon hasonló a görögékéhez, csak hogy Ratzinger a keresztény Isten-ideával jön elő, amit ki akar tölteni, miközben a görögök egy ilyen formát se nem használtak, se nem színleltek. A görögök az ő istenné nyilvánításukban tehát sokkal őszintébbek voltak, mint Ratzinger, aki olvasóinak egy olyan éroszt tálal fel, aki ugyan keresztény köntöst visel, de a keresztény Istennel azonosnak mégsem ismerhető fel.”
Siebel professzor ehhez ezt teszi hozzá: Ratzinger „enciklikája nem akarta többé a keresztény terminológiát használni, ami az Evangéliumból teljes világossággal adódik. Az Újszövetség mind a nyolc szerzője – anélkül, hogy egymás között ebben megállapodtak volna – kerülték az érosz szó használatát. Az Újszövetség könyveiben ez a szó egyáltalán nem fordul elő [miként fent szó volt róla, Krisztus követői, a katolikusok ilyen, legalábbis kétértelmű vagy félreérthető témával nem foglalkoztak, ilyenekről nem beszéltek, ilyen szavakat nem használtak]. Az Újszövetségben általában az agapé (görögül szeretet) kifejezést használják, továbbá a filia (barátság) szót. Ezt az enciklika is tudja. Ez bizonyítja, hogy Ratzinger szándékos terminológiai fordulatot hajtott végre.”
Siebel ezt a költő kérdést teszi fel: „Vajon miért nem használták az Újszövetség szerzői az érosz kifejezést? Nyilván nem csak azért, mert e szó jelentését (a. m. érzéki szeretet), és a görögül beszélő világ körülményeit jól ismerték. 'Az igazi belső ok abban rejlik, hogy az érzéki szeretet és azon mennyei szeretet között, mely Isten Fiának megtestesülésében láthatóvá vált, áthidalhatatlan szakadék áll fenn'. (Idézet: Fritz Tillmann, A katolikus erkölcstan 1950.) Ebben rejlik a kereszténység központi öröksége.” – A zsinati szekta aposztáziája éppen ezen örökség feladásában és a pogánysághoz való visszatérésben mutatkozik meg. !!!!!!!!!!!!!!!
[Ezt tessék végre felfogni! Erről szól a bekezdés is! Ez az, ami Wojtylát, Ratzingert, Bergogliot és az egész zsinati szektát Krisztus Egyházától élesen elválasztja. És ez az, ami az egész zsinati szektát nem csak közel hozza a világhoz, de azzal teljesen azonossá teszi!]
5. Egy „pápát”, aki ilyen terjengősen locsog az Éroszról, ha egyáltalán, akkor inkább a reneszánsz korában tudnánk elképzelni, amikor az antik pogányság megint divatba jött. Ratzinger azonban nem csak első „enciklikáját” szentelte ennek a témának, hanem 2007. évi – mikor, ha nem pont nagyböjtben – nagyböjti üzenetét is, amit egy közkedvelt bulvárlap ezzel a címmel kürtölt világgá: „Pápa: Az erotika hozzátartozik az istenszeretethez”. Netán egyszerűen csak megint melléfogott a „teológia Mozartja”, vagy több rejlik e mögött?
Válaszul nézzük Dr. Angermayr írását: Ő emlékeztet ugyanis arra, hogy 1992-ben „az 1965-ben végetért II. Vatikáni Zsinat tanainak érett gyümölcseként jelent meg a »Katolikus egyház katekizmusa«”, amit „egy 12 fős bizottság dolgozott ki Joseph Ratzinger elnöklete alatt”. A munka felelőse a „domonkos”, és Bécs későbbi „érseke”, Christoph Schönborn volt! Wojtyla 1992-ben approbálta az új katekizmust. A német kiadás 1993-ban látott napvilágot. „Különleges jellegzetességként a borítóra és a címlapra egy az antik világból átvett képet raktak, melyen furulyát tartó pásztor látható.” Ez a kép valójában a szarvakat viselő pásztor-istent, Pánt ábrázolja a furulyájával.
6. Angermayr ezután egy olyan műből idéz, mely ezzel a világ-katekizmussal foglalkozik. „Az új katekizmus borítója olyan kép-szimbólumot hordoz, ami eredetileg egy pogány kép, nevezetesen a furulyáján játszó Pán pásztor-istent ábrázolja. Pán a középkorban a Sátán ősképe volt. Ha felütjük a katekizmus első oldalát, akkor ott ennek az eredetileg pogány ábrázolásnak a kereszténykedő jelentését olvashatjuk. E magyarázat szerint ez a pásztor Krisztust ábrázolja, aki a furulyán az igazság melódiájával hívja a híveket, és az élet fájának, vagyis a keresztnek árnyékában, pihenteti őket.”
Angermayr így kommentálja ezt a szöveget: „Kissé szokatlan, hogy egy félig meztelen figurát, aki felsőruháját csak átveti a bal vállán, a Jó Pásztor képeként kell értelmezni, különösen, ha a kereszt fája egy kiszáradt ág, aminek egykor a törzsnek kellett lennie, belelóg a képbe. Csak a pásztorbot és a juh találhatna joggal helyet egy keresztény képen; felszarvazás, furulya és félig elszáradt fa azonban nem. A Jó Pásztor soha nem ülne le egy padra, hogy furulyázzon. A Jó Pásztor mindig állva tekintetét a nyájára szegezi, hogy védje és együtt tartsa juhait.”
A keresztény ikonográfia az évszázadok során nem véletlenül dolgozta ki az ábrázolások bizonyos típusait, melyektől súlyos károsodás nélkül nem lehet eltérni. A Jó Pásztort a keresztény ókortól kezdve mindig állva, juhval és bottal ábrázolták. Egy Pán pásztor-istent soha semmikor nem ábrázoltak jó pásztorként, azaz Krisztus Urunkként.
7. „Az ókori vallási elképzelések szerint Pán, csakúgy, mint Érosz, a görög istenvilág tagja”, írja Dr, Angermayr. „Pán az animális termékenység régi római istenének, Faunnak felel meg. A görög Érosz a latin Ámornak felel meg. Pán apjának az istenek hírnökét, Hermészt tartották. Pán a pásztoristen, akit a pásztorok tiszteltek, de akinek tekintetétől rettegtek. Ismerve vad érzékiségét mindig nimfákkal és szatírokkal körbevéve ábrázolták. Pánt tartják a hét nádsípból álló Pán-furulya feltalálójának. Ezzel nem csak a nimfákat csalogatja magához, hanem ezzel idéz az éjszakai csendben az állatoknál és az embereknél páni félelmet elő, akik emiatt pánikba esnek.”
Pánt többnyire a hétsípú furulyával, vagy egy görbe bottal a kezében ábrázolják; ez utóbbi maguknak a dolgoknak természetét és körforgását (például az évszakok váltakozását) szimbolizálja. E leírás bizonyítja, hogy a világ-katekizmus címlapján látható állítólagos „jó pásztor” egyértelműen Pán pásztoristent ábrázolja, akit egy az isteneket bemutató weblap így mutat be: „Pán a görögök szemtelen, nem-isteni istene. Pán gyermekien játékos, örökké kéjsóvár és szenvedélyesen szerelmeskedő isten.” A Révai Lexikon ezt írja róla: Pán „alakját bakkecske-formájúnak képzelték (a törzse emberi, csak szarvai vannak, de bak-lába és farka, s bozontos szőre van). A déli órában fejét pihenésre hajló s napnyugta után pásztorsípot fújó Pán a képzőművészetnek is kedvelt motívuma. Hol a nimfákkal játszadozik, hol Selenével, a holdfény megszemélyesítőjével szerelmeskedik, és Dionysos (Bacchus) isten mámoros kíséretében érzi jól magát.” – Ezek után abszolút jogosan merül fel a kérdés: Hogyan kerülhetett pont ez a visszataszító isten-alak mint „jó pásztor” a világ-katekizmus címlapjára?
8. Dr. Angermayr válaszát erre a kérdésre újabb kérdéssel kezdi: „Köze volt Ratzingernek a Pán-kép felhasználásához és az egész világon való elterjesztéséhez? E kérdésre igennel kell válaszolni. Hiszen abban az időben ő volt a fő felelőse a katekizmusnak, mind ennek tartalmi, mind formai megjelenésének, ő volt a Hittani Kongregáció "prefektusa". A két fő érintett, Wojtyla és Ratzinger valószínűleg együttes döntése volt, hogy a katekizmust e pogány istennek szóló alig burkolt ajánlással adják ki. De akárhogy is volt, az biztos, hogy mindkettőjüknek bele kellett abba egyeznie, hogy a katekizmus címlapján ez a kép szerepeljen.”
Wojtyla és Ratzinger rokonlelkűek voltak – az erotika iránti nagyrabecsülésüket illetően is. Wojtyla szerdai katekizmus-oktatásában öt éven át – 1979-től 1984-ig – prédikált a test teológiájáról, mellyel valóságos szexuális forradalmat indított el [lásd a honlap következő cikkeit: Visszafordíthatatlan és Az Egyház és Asmodeus című cikkeit, különösen ez utóbbi 4. részét: „A test teológiája” című fejezetet].
Wojtyla fő tézise így hangzott: „Férfi és nő a teremtés titkában kölcsönösen egymás ajándékaivá válnak.” Ebből az tűnik ki, hogy szerinte „a világrejtély kulcsa a szerelmi kapcsolatban rejlik. A test, és csak a test, tudja a láthatatlant, a szellemit és az istenit láthatóvá tenni. A szexuális egyesülés kölcsönös önátadást jelent az identitás teljes megőrzésével, végeredményben a Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységének belső életének képmása.”
9. Halála előtt néhány évvel Wojtyla „Római Triptychon“-jának, amit Ratzinger 2003 márciusában mutatott be, első részében, melyben a szexualitásról esett a legtöbb szó, ezt írta: „És amikor férfi és nő eggyé válik – csodálatos egyesülés ez – akkor … az élet forrása után nyúlnak, mely bennük van.” Egy kommentátor így reagált e mondatokra: „Egy pápa, aki halála közeledtét érezve pszeudo-erotikus lírát ír, jól illene a humanizmus és a pogánysághoz való visszatérés korába.”
Dr. Angermayr felhívja a figyelmet arra, hogy Ratzinger és Wojtyla nem állt egyedül a Pán-isten iránti vonzódásukban. „Már pár évvel a világ-katekizmus előtt a Habsburg Ottó vezette Páneurópai-unió a Pán-isten ideájára támaszkodott, miként ezt a németországi páneurópai ifjúság egyik könyve bizonyítja. E könyv címlapján egy körben álló kereszt látható, melyet 12 kicsi és 9 nagyobb ötágú csillag vett körül. Rögtön a tartalomjegyzék után egy szarvakkal, pánsíppal és szőrös kecskelábbal ábrázolt Pán-kép következett, amit a következő oldalon a könyv szerzői így mutattak be: "A filozófiai-misztikus spekulációban a pan név = minden, egész, összes hangzása elvezet Pánnak világistenként való interpretálásához."”
Pán, mint az új világisten Krisztus helyett, és mint a zsinati szekta világkatekizmusának üzenete!? Vagy a derék, „konzervatív” Ratzinger nem ezt képzelte? Vagy mégis?
10. Időközben a világ erre a kérdésre is megkapta az egyértelmű választ, folytatja fejtegetéseit Dr. Angermayr, hiszen ugyanez a Pán-kép nem sokkal ezután újra felbukkant a nagy nyilvánosság előtt, mégpedig Ratzinger mitráján (azaz püspöksüvegén), amit akkor viselt és mutatott be a Szent Péter téren összegyűlt nagy tömegnek, amikor ünnepélyesen átvette a római szekta vezéri posztját. Dr. Angermayr ezután Dr. Dr. Helmut Waldmann teológus és történésznek Ratzinger „Deus caritas est” kezdetű enciklikájáról írt tanulmányából azt a részt idézi, melyben a szerző Ratzinger mitrájáról, azaz az azon látható képről beszél: „Ha 1993-ban, amikor a világ-katekizmus megjelent, még fel lehetett tenni a kérdést, hogy a Pán-kép netán Wojtyla megbízásából került a címlapra, akkor most, amikor pontosan ugyanez a kép Ratzinger mitráján jelenik meg újból, minden kétséget kizár afelől, hogy a Pán-istenre és a rá jellemző ismertetőjegyekre való utalás a világ.katekizmus címlapján Ratzinger személyes ötlete és kívánsága volt.”
Dr. Waldmann Ratzinger Pán-mitráját így írja le: „A kép egy fatönkön ülő istent ábrázol, egyik kezében pásztorbottal, a másikkal pedig egy tipikus pánsíppal. A katekizmusban e képről olvasható magyarázat szerint, ez a kép "egy eredetileg valószínűleg pogány kép a pásztorok életéből". Ratzinger tehát egyáltalán nem rejti véka alá, hogy mind a katekizmus címoldalán, mind az ő mitráján egy pogány istent ábrázoló vignetta látható!”
Hitte volna bárki is, hogy eljön az az idő, amikor egy „pápa” koronázó mitráján egy pogány istent állítanak nyíltan közszemlére? „Egy meztelen Dávidot, egy alig felöltözött Mózest és egy lenge kendővel az ágyékát betakarva ítélkező Krisztust, sőt pogány szibillákat [érdemes emlékeztetni rá, hogy mindezeket Michelangelo produkálta, akiről köztudomású, hogy homoszexuális volt: ezzel kapcsolatban hasznos újra elolvasni a honlap ezen cikkét: Szent Pál: a természet elleni vétek Isten büntetése] a reneszánsztól ittas pápák hagytak vatikáni házi kápolnájuk falára és síremlékükre megörökíteni, de egy Zeuszt, egy Héraklészt vagy egy Aphroditét még ők sem. És most egyszerre egy Pán?”, teszi fel a költői kérdést Dr. Waldmann. Majd így folytatja: „Még az sem segít, hogy – a katekizmus magyarázata szerint – a Ratzinger által felhasznált Pán-képet a római Domitilla-katakombának egyik keresztény sírkövéről másolták le, hiszen ez még nem jelenti azt, hogy az őskeresztény ikonográfia ezen terméke a katolikus üdvtan középpontjába való. [Ehelyütt arról nem szabad megfeledkezni, hogy amíg fel nem bukkant Edesszában a Krisztus-kép – azaz a ma Torinóban őrzött lepel, mely összehajtogatott állapotában legfelül Jézus Krisztus arcát mutatja –, addig a keresztények leginkább a jó pásztor alakjában római arcéllel, nyakában báránnyal ábrázolták Krisztust. Jézus arcának ez a fajta ábrázolása a lepel felbukkanása után soha többet sehol nem szerepelt. A torinói lepel és Veronika kendőjének a megtalálása után senki nem merészelte Jézus arcát másképp ábrázolni, mint amilyen ezeken látható, teljes egészében még Michelangelo sem.]
11. Dr. Waldmann tovább: „Joseph Ratzinger nyilvánvalóan már 2005 előtt mély hódolatot érzett e pogány isten iránt. Már bíborosként drága volt számára a kisfiúk eme kecskelábú megrontójában való hit, úgy, ahogy már régóta élénk vágy dúlt benne, hogy mindenki, de tényleg mindenki terjessze a világon ezen isten dicsőségét és buzgón kövesse nyomait.” [Jé, mennyire összevág ez mindazzal, amit azóta Ratzinger intim életéből ismerni lehet – lásd Don Villa tanulmányát a Chiesa Viva honlapon! És ezek után miért lenne furcsa, hogy egy két évvel ezelőtt készített felmérés szerint az amerikai „szeminaristák” több mint 80 százaléka homoszexuális?]
De vajon biztosan Pán isten az, akit Ratzinger a mitráján hord, és aki a világkatekizmus címlapján szerepel, vagy ez pusztán egy rosszindulatú feltételezés? Dr. Waldmann ezt válaszolja e kérdésre: Ratzingerék ugyan emberlábbal ábrázolják Pánt; ennek azonban nincs jelentősége, hiszen a világ-katekizmus magyarázatában maguk leírják, hogy a képen egy "pogány isten" látható – és ez a "pogány isten" a kép jellegzetességei alapján csakis Pán lehet. És az ókorból is ismertek emberlábú Pán-ábrázolások. Ratzinger Pánjának tehát nincsenek patái, viszont vannak szarvai, melyek az ördög keresztény ábrázolásainak biztos jellemzői [e szarvak a világ-katekizmus címlapján még jól láthatók, Ratzinger mitráján kissé nehezebben felfedezhetők, mert az itteni Pán több hajat kapott; Egyébként az is érdekes, hogy Michelangelo lezseren öltözött Mózesének is vannak szarvai, mégha annak gyorsan ki is találtak valamilyen "keresztény" magyarázatot. És Michelangelóval kapcsolatban arról sem szabad megfeledkezni, hogy ő Krisztust még a kereszten is teljesen meztelenül ábrázolta, nem csak a Sixtusi kápolnában az Utolsó Ítéletkor és a domonkosok római Sopra Minerva templomában Sziénai Szent Katalin koporsója mellett.] – Sátánnak tehát végülis sikerült nem akárhova, hanem Krisztus zászlajának egészen a középpontjába betörnie.” Ma ezen utolsó mondathoz még hozzátehetjük: Hogyan lehetett volna ennél még világosabban kifejezésre juttatni az ember-csinálta-egyház démoni és keresztényellenes karakterét?
12. Pán és Dionysos, akinek kíséretéhez az előbbi tartozott, szokásai, orgiáinak leírása minden lexikonban, köztük az internetes lexikonokban is részletesen megtalálhatók. Ezeket olvasván csodálkozni lehet-e még azon, hogy az ennek az istennek szentelt ember-csinálta-egyház tele van a legundorítóbb fajtájú szennyel és fajtalansággal, mégpedig nem csak Bergoglio óta, hanem – legkésőbb – már az Érosz- és Pán-tisztelő Wojtyla és Ratzinger óta?
13. De nem lehet, hogy egy kicsit túlzásba visszük ezt a dolgot, és túlságosan belemerevedünk egy képbe, amelyik talán nem is olyan fontos, és esetleg csak véletlenül került Ratzinger mitrájára? Csakhogy az biztos, hogy a vignetta nem véletlenül került oda, hiszen közismert, hogy Joseph Ratzinger mekkora jelentőséget tulajdonít kinézetének és a szimbolikának [és hogy mennyire elképesztő módon hiú]. Minden vallásnak megvannak a maga jelképei és szimbólumai, hogy azok a bennük levő rejtett tartalmat kifejezésre juttassák, és a híveikkel könnyebben megértessék, követőik lelkébe jobban belevéssék. A szimbolika ezért egyáltalán nem mellékes dolog. És azt is tudni kell, hogy a „zsinati pápáknál” a mitra a tiarát helyettesíti, amióta Montini ez utóbbit letette [Montini ezzel valójában Krisztus evilági királyságáról mondott le, hiszen a tiara Krisztus hatalmát az emberek felett jelképezte, de hát ez sem csoda azok számára, akik tudják, hogy Montini valójában nem volt pápa].
És Ratzinger volt az első, aki „pápai címeréből” eltüntette a tiarát, és azon is a mitrát tette a helyére. A tiara, mint hármas korona, a pápának, mint Krisztus földi helytartójának hármas – papi, tanítói, kormányzói – hatalmát jelképezi. A német Wetzer és Welte-féle egyházlexikon ezt írja: „A több koronának az a feladata, hogy látható módon mutatkozzék meg, hogy a pápa Krisztus helytartója [ezért szabadott kizárólag csak nem-liturgikus alkalmakkor viselni], akiről a Jelenések könyvében az áll, hogy: "Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő. …. Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura".” (Jel 19,11-12/16) .”
Mindezek ismeretében, nyilvánvaló, hogy ha a tiara helyett Pán-isten képével díszített mitra díszeleg egy „pápa” fején „megkoronázása” alkalmával, akkor ez nagyonis egyértelmű jelzés mindenki számára. Pláne, ha ezen a mitrán egyetlen olyan keresztény szimbólum sem szerepel, mely a Pán-képet „zavarhatná” – ellenkezőleg, ha ez a mitra tele van szabadkőműves szimbólumokkal, miként ezt „Chiesa Viva” említett tanulmányában részletesen kimutatta.
A kathpedia további érdekességeket fed fel a tiara és a szabadkőművesek kapcsolatáról. A weblap először idézi a szabadkőművesek sátán-himnuszát [amit a szabadkőműves nagymester G. Carducci írt, aki első olaszként kapott irodalmi Nobel-díjat], amit a Vatikán melletti gyűlésükön 1917-ben Kolbe atya személyesen hallott tőlük. Az atya a felvonuláson ilyen rigmusokat hallott és látott: „Sátán fog a Vatikánban uralkodni, és a pápa svájci gárdistaként fog neki szolgálni.”. [Nem pont ez történik most a Vatikánban?] És a körbehordozott zászlókon Sátánt látta, amint az éppen Mihály arkangyalt győzi le.
A szabadkőművesek által „a világ uraként” tisztelt Baphomet is egyértelműen Pán kozmosz-isten alakjából lett megmintázva (lásd Chiesa Viva, Ratzinger tanulmányának oldalát).
14. Dr. Angermayr ezt a visszafogott következtetést vonja le írásának végén: „Ratzinger aposztata beállítottságát … egyértelmű szimbolikával mutatta be a világnak.” Amihez még azt kell hozzáfűzni, hogy nem csak Ratzinger, hanem ezzel mindazok aposztata beállítottsága lett a napnál is világosabban megmutatva, akiket ő, mint az ember-csinálta-egyház feje reprezentál. „Ez a jelkép bebizonyítja, hogy 2005. április 24-én a Szent Péter téren nem egy pápát lehetett látni, hanem egy hamisjátékost, aki valójában pont az ellentéte egy katolikus pápának, vagyis egy hitehagyott, aki már régen elvesztette a hitét”, írja Angermayr –, akit azonban furcsa módon a mai napig az ú. n. tradicionalisták és konzervatívok az igazhitűség bajnokaként dicsőítenek [lásd de Mattei, Burke stb.].
„Ratzingernek egy évvel később kiadott enciklikája ezt az irányvonalat folytatta és húzta alá” – ami további bizonyítéka annak, hogy a "koronázási mitráján" nem véletlenül szerepelt Pán – „hiszen ebben a körlevélben megint egy pogány isten, Érosz – mégha némiképpen rejtve is – lesz a mindenható háromszemélyű Istennel ugyanarra a fokra állítva” (jobban mondva "a helyére" állítva, hiszen, ha Ratzinger Éroszát és Caritas-át azonosnak vesszük, akkor az enciklika címéből: "Deus caritas est", minden erőltetettség nélkül "Deus Eros est" lesz, mint ahogy Bergoglionál és Ratzinger legújabb nyugdíjas művében az is lett). „A kettő együtt világossá teszi azt a helyzetet, amiben Róma és a kereszténység jelenleg van.”
1846-ban a La Salette-i Szűzanya azt jövendölte, hogy „Róma elveszti a hitet és az Antikrisztus székhelyévé válik”. E jövendölésnek nem csak az első része következett már be, de ha a tiara által jelzett háromszemélyű Isten helyett a Szent Péter bazilikában és a Szent Péter téren a szarvas Pán, alias Baphomet uralkodik, akkor már a jövendölés második része is kétségtelenül valóra vált. [Legalábbis] szellemileg már régóta az Antikrisztus ütötte fel székhelyét Rómában.
15. A megmaradt keresztények ezzel súlyos figyelmeztetést kaptak arról, ami már van és „aminek csakhamar be kell következnie” (lásd Jel 1,1). Szent János részletesen kioktat bennünket erről az Apokalipszisában.
Azt a tényt, hogy Ratzinger a „koronázása” után többet nem reklámozta Pánt, Dr. Angermayr ezzel magyarázza: „Pán-istent egy képben dicsőíteni állítólagos jó pásztorként, egy dolog, de egy körlevélben néven nevezni, már nyilvánvalóan túl feltűnő lett volna. Ezért megelégedetett Érosz-szal, akinek pozitív karaktervonásai is vannak, és akit például Platón [a görög szodomita filozófus] is nagyra becsült, és amit könnyebb volt a keresztény Istennel összhangba hozni. Mindazonáltal Ámor, a nyíllal és íjjal játszó kisfiú, az érzéki szerelem isteneként továbbra is rokon marad a kéjsóvár Pánnal”, és egyértelműen a nagy kéjnő, Babilonként mutatja be a modern Rómát és az ember-csinálta-egyházat, miként ezt Szent János lefestette: „Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. Homlokára egy titokzatos név volt írva: "A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja."” (Jel 17,3-5)
16. Akinek még egy Bergoglio sem tudja kinyitni a szemét, az várja továbbra is az aposztata és újpogány Rómától az üdvét. De azok számára, akiknek még van fülük a hallásra és szemük a látásra, nyilvánvaló, hogy ez a Róma nem fog többé megtérni, hanem az a vég fogja elérni, ami számára a Jelenések Könyvében meg van írva: „Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe ezekkel a szavakkal: "Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni.” (Jel 18,21)
[Az interneten találtam a következő idézetet Ratzingertől:
77. oldal, 7. fejezet: „A bástyák lerombolása”
„Ratzinger kardinális kijelentette: "Tény, hogy amint arra Hans Urs von Balthasar már 1952-ben rámutatott, az Egyháznak fel kell adnia sok olyan dolgot, melyek mindeddig a biztosítékot jelentették számára, és amelyeket magától értetődőnek vett. Le kell bontania régóta fennálló bástyákat és egyedül csak a hit pajzsában kell bíznia." ...Ratzinger elismeri, hogy le szeretné rombolni azokat a dolgokat, melyek az Egyháznak biztosítékot adnak! A bíboros különös látásmódja szerint egyedül a hit pajzsában kell bíznia az Egyháznak. De ez mégis mit jelent? Hogyan tartsanak ki a katolikusok a hitükben, hacsak azok a bizonyos bástyák, melyeket a bíboros le akar rombolni, nem jelentenek számukra biztosítékot?... .... a bíboros maga áldja az "új teológiát", melynek fő célja az Egyház hagyományos teológiájának lebontása, amely világosan és pontosan meghatározta azokat a hitigazságokat, melyeket a katolikus hinni köteles. Felszólításából, hogy a régóta fennálló bástyákat le kell rombolni, világosan látszik a szétzúzás iránti vágy.”
E pár mondatból is kiderül, hogy Bergoglio semmi mást nem csinál, mint amit elődei előre kijelöltek a számára. Mindössze azzal a különbséggel, hogy ő nemcsak elméletben oktat, hanem ocsmány, lealázó tettivel szemlélteti is a hitehagyást, a – hivatalos – a kereszténység lezüllését. Ezektől a tettektől elődei még viszolyogtak, de Bergoglio, mint a megtestesült Pán, már élvezetet talál a mocsokban testileg is végrehajtott hentergésben.]
(Az első fotón a világ-katekizmus magyar kiadásának címoldalán található kép látható, a másodikon Ratzinger mitrája, ez utóbbi a Chiesa Viva honlapról való)
(forrás: http://zelozelavi.wordpress.com/ – 2019. február 7.)http://katolikus-honlap.hu/1901/kejno.htm
Alázatért./Bálvány.../ Erő.../Jóság.../Józanság.../Szeretet.../Vihar...
A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Kérlek segitsd meg mindazokat, akik Hozzád igyekeznek! Ámen
Az ÚR az alázatosaknak kegyelmet ad.
Példabeszédek 3,34
Manapság nagyon elővigyázatosak vagyunk az alázat szavunkkal, ha lehet akkor kerüljük még a használatát is. Úgy gondolják sokan e sikerorientált világunkban, hogy aki a gyengeségét mutatja, azt nemcsak hátrébb teszik, de hamar kiszorítják az erősebbek és egyik pillanatról a másikra a perifériára szorul, vagyis elvész - ami a boldogságról való lemondással egyenlő. Márpedig ez nem így van. Pontosan ellenkezőjét mutatja az élet, s erősíti a Szentírás Igéje is.
Aki el tudja fogadni maga fölött az Istent, vagyis megalázza magát, az a legnagyobb Erőforrást, életének Erejét találja meg. Hasonlóképpen, ha egy párkapcsolatban nem restek a felek beismerni tökéletlenségüket, esendőségüket, akkor soha nem tapasztalják meg az egymás általi megújulást, s nem is lesz terhelhető közös életük. Ha mégis, akkor derűvel hordázzák el nemcsak egymást, de a rájuk bízottakat is. Aki ilyen családban él, az hálát ad naponta az ilyen közösség nyújtotta biztonságárt, elrejtettségért, az ebből fakadó naponkénti szavaknélküli biztatásokért: fontos vagy nekünk, szeretünk, áldozatra is képesek vagyunk érted. Ezt az üzenetet bizony fogja a lélek, s képes lesz olyanná válni, hogy maga küzdjön és vállaljon terheket másokért.
Sajnos mára elszaporodtak azok a materialisták, akik nem elsősorban a marxi-lenini ideológiának, hanem bírvágyuknak engedelmeskednek. Minél többet, csak nekem, bármilyen áron, ha pusztul a másik, ha egzisztenciális nyomorúságba, szociális zsákutcába kerül, az sem számít... hiszen ilyen az élet: "Hadd hulljon a férgese!" Az ilyen gondolkodás nem politikai beállítottságtól, nem is vallásos világnézetből - legyen az keresztény, muszlim, hindu vagy zsidó - fakad, hanem önszeretetből, magyarul önzésből. Aki az egóját teszi meg legfontosabbnak (istennek), az önmagát dicsőíti, s eközben nem veszi észre, hogy aki más mértéket is (Istent) ismer, az csak szánakozva nézi paprikajancsi-életének ripacsos ellentmondásait, s önáltató hazugságait, melyből hálót fon maga köré, s abban vergődik. Az ilyen ember még vergődésében is azt hiszi, hogy küzd a körülményekkel, valójában nem azok, hanem önmaga foglya.
Az alázat nem más, mint az Isten hatalmának elismerése az élet minden területén. Ennek egyetlen következménye van: az épülés, s az építés. Ami fölfelé törekszik, az Isten szilárd alapjára építve, az ékességé, széppé válik, nemcsak önmaga, hanem mindenki számára. Így válik igazsággá, hogy az alázatosoknak az Isten kegyelmet ad, hiszen, aki Istenre tekint, az megtalálta a harmóniát önmagával is, amit az Írás békének nevez.
URam! Add, hogy semmi ne válhasson fontosabbá számomra, mint az, amit Te adni akarsz! Ámen
Mottó:
A vallásosságban a bálvány egy olyan ember alkotta tárgy, melyet az általa megjelenített istenség/démon miatt tisztelnek.
Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!
1 Jn 5,21
Bálvány... régies csengésű, nehezen érhető szó. Mai generációnak különösen is. Ha valaki valamelyik pop-idolt bálványnak meri nevezni, megkap(hat)ja a magadét! Az ószövetség 'régletűnt' világában - amikor Jáhve-isten más istenségekkel hadakozott - még érvényessége volt ennek a fogalomnak, no de manapság? 2014-ben? A harmadik évezred elején, amikor idegen bolygókon keressük az ÉLETET? Amikor meg vagyunk győződve arról, hogy nincsenek istenek, hiszen csak EGY Teremtő ERŐ létezik, az Örökkévaló, Akitől jön a REND, s Akié a hatalom? Nos, most bálvány-istenekkel előhozakodni - nem népszerűtlen, hanem egyenesen megmosolyogtatónak tűnik. Aki pedig abban a félelemben él, hogy ő 'prédája' a démonoknak - azt csak őszintén sajnálni tudjuk... (A hátborzongató, hogy a szélsőségeseknek, a társadalmi keretekbe még illeszthető, de egyértelműen vallásos vakságban, olykor zavarodottságban szenvedőknek, amit hisznek, az nemegyszer megtapasztalt VALÓSÁG! Ha a kiváltó ok ugyan csak elképzelt, az okozat, az ÉLMÉNY teljesen valóságos!)
Kálvin János az Institutio c. művében azt írja: "A mi szívünk egy bálvány-gyár!" Az újkor hajnalán élő humanista tudósnak ebben tökéletesen igaza van. De mit kell/lehet értenünk a bálvány szó alatt? A bálvány tulajdonképpenanyag/dolog, amit az ember istenít. Isten és az ember "koprodukciójában" készült bálvány különösen is érdekes... Az anyagot Isten teremtette, a formát azonban én, az ember adom, annak a képességemnek következtében, amire a Teremtőm teremtett. Az alkotás ezért öröm, sőt vallásos tevékenység is, gyümölcse a szép tárgy, aminek szintén örülünk. Nincsen tehát tárgy ember nélkül és nincsen ember Isten nélkül. Az öröm - út a tárgytól Istenig. Ha keressünk valamilyen szép tárgyat, alkotást vagy természeti jelenséget, amiért hálásak tudunk lenni, akkor közelebb kerültünk Istenhez. Az örömtelenségünk egyik oka, hogy a jelenségek mögött nem látjuk meg se az embert sem a Teremtő Istent. Az ember-hiányos (magányos) ember hála-hiányos is egyben, hiszen örömét nincs kivel (még Istennel se) megosztania.
A bálvány tehát nem más, mint istenpótlék. Hasznosnak tűnik az ember életében, pedig nem az. Azt a hazugságot erősíti, hogy erőt ad, közben pedig elerőtlenít. Elhiteti, hogy amit időben, energiában belefektettem, az meg is térül, no meg azt is, hogy mennyiség mámora értékesebb, a minőség józanságánál... S ami a leglényegesebb: megfoghatóságában, birtokolhatóságában azt sugallja, hogy az anyagból származik az öröm... A bálvány az, ami Isten és az ember kapcsolatát szép lassan felmorzsolja. Észre sem lehet venni, mikor változik meg a viszony Istennel, de egyszer csak tudatosul: Nem én uralkodom a bálvány felett, hanem az ural engem... Amikor ez megtörténik, akkor már igen nagy a baj! A bálvány többé már nem eszköz, hanem cél. Csak a bálvány közelében lehessek, hogy újra enyém lehessen az ÉLMÉNY... A bálvány bármi lehet, ami fontosabb számunkra, mint Isten, bármi, ami lefoglalja a szívünket és képzeletünket jobban, mint Isten maga, bármi, amitől azt várjuk, hogy olyasmit adjon számunkra, amit csak Isten adhat. Olyan valami, amit ha elveszítünk, úgy érezzük, hogy nincs értelme tovább az életünknek...
Korunk két legnagyobb bálványa, amiért mindent, ami valódi érték képesek sokan feladni: a PÉNZ és a SIKER. Nem a pénzzel van a baj, sem az eredménnyel, hanem az azt istenítő emberrel! Aki hamis pénzt gyárt, kereskedik vele, azt a látszatot kelti, hogy a pénzzel valódi értéket teremt, az az ember maga is hamis. A pénz csak pénzt képes "teremteni", érték előállítására azonban egyedül csak az ember képes! Azok az emberek, akik a sikeristenség börze-oltárán áldoznak nap, mint nap, "áldás"-ként csak sikert könyvelhetnek el maguknak, de ebből semmit nem vihetnek át magukkal az "odaátba". Ja, hogy őket nem érdekli, hogy mi van a halál után, s utánuk jöhet akár a vízözön is?... Nos, ezek az emberek a legdrágábbakat veszítik el az élet minden területén: emberség, s bizalom... s legvégül a békességüket is.
Az ÚR az alázatosaknak kegyelmet ad.
Példabeszédek 3,34
Manapság nagyon elővigyázatosak vagyunk az alázat szavunkkal, ha lehet akkor kerüljük még a használatát is. Úgy gondolják sokan e sikerorientált világunkban, hogy aki a gyengeségét mutatja, azt nemcsak hátrébb teszik, de hamar kiszorítják az erősebbek és egyik pillanatról a másikra a perifériára szorul, vagyis elvész - ami a boldogságról való lemondással egyenlő. Márpedig ez nem így van. Pontosan ellenkezőjét mutatja az élet, s erősíti a Szentírás Igéje is.
Aki el tudja fogadni maga fölött az Istent, vagyis megalázza magát, az a legnagyobb Erőforrást, életének Erejét találja meg. Hasonlóképpen, ha egy párkapcsolatban nem restek a felek beismerni tökéletlenségüket, esendőségüket, akkor soha nem tapasztalják meg az egymás általi megújulást, s nem is lesz terhelhető közös életük. Ha mégis, akkor derűvel hordázzák el nemcsak egymást, de a rájuk bízottakat is. Aki ilyen családban él, az hálát ad naponta az ilyen közösség nyújtotta biztonságárt, elrejtettségért, az ebből fakadó naponkénti szavaknélküli biztatásokért: fontos vagy nekünk, szeretünk, áldozatra is képesek vagyunk érted. Ezt az üzenetet bizony fogja a lélek, s képes lesz olyanná válni, hogy maga küzdjön és vállaljon terheket másokért.
Sajnos mára elszaporodtak azok a materialisták, akik nem elsősorban a marxi-lenini ideológiának, hanem bírvágyuknak engedelmeskednek. Minél többet, csak nekem, bármilyen áron, ha pusztul a másik, ha egzisztenciális nyomorúságba, szociális zsákutcába kerül, az sem számít... hiszen ilyen az élet: "Hadd hulljon a férgese!" Az ilyen gondolkodás nem politikai beállítottságtól, nem is vallásos világnézetből - legyen az keresztény, muszlim, hindu vagy zsidó - fakad, hanem önszeretetből, magyarul önzésből. Aki az egóját teszi meg legfontosabbnak (istennek), az önmagát dicsőíti, s eközben nem veszi észre, hogy aki más mértéket is (Istent) ismer, az csak szánakozva nézi paprikajancsi-életének ripacsos ellentmondásait, s önáltató hazugságait, melyből hálót fon maga köré, s abban vergődik. Az ilyen ember még vergődésében is azt hiszi, hogy küzd a körülményekkel, valójában nem azok, hanem önmaga foglya.
Az alázat nem más, mint az Isten hatalmának elismerése az élet minden területén. Ennek egyetlen következménye van: az épülés, s az építés. Ami fölfelé törekszik, az Isten szilárd alapjára építve, az ékességé, széppé válik, nemcsak önmaga, hanem mindenki számára. Így válik igazsággá, hogy az alázatosoknak az Isten kegyelmet ad, hiszen, aki Istenre tekint, az megtalálta a harmóniát önmagával is, amit az Írás békének nevez.
Bálvány...
URam! Add, hogy semmi ne válhasson fontosabbá számomra, mint az, amit Te adni akarsz! Ámen
Mottó:
A vallásosságban a bálvány egy olyan ember alkotta tárgy, melyet az általa megjelenített istenség/démon miatt tisztelnek.
Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!
1 Jn 5,21
Bálvány... régies csengésű, nehezen érhető szó. Mai generációnak különösen is. Ha valaki valamelyik pop-idolt bálványnak meri nevezni, megkap(hat)ja a magadét! Az ószövetség 'régletűnt' világában - amikor Jáhve-isten más istenségekkel hadakozott - még érvényessége volt ennek a fogalomnak, no de manapság? 2014-ben? A harmadik évezred elején, amikor idegen bolygókon keressük az ÉLETET? Amikor meg vagyunk győződve arról, hogy nincsenek istenek, hiszen csak EGY Teremtő ERŐ létezik, az Örökkévaló, Akitől jön a REND, s Akié a hatalom? Nos, most bálvány-istenekkel előhozakodni - nem népszerűtlen, hanem egyenesen megmosolyogtatónak tűnik. Aki pedig abban a félelemben él, hogy ő 'prédája' a démonoknak - azt csak őszintén sajnálni tudjuk... (A hátborzongató, hogy a szélsőségeseknek, a társadalmi keretekbe még illeszthető, de egyértelműen vallásos vakságban, olykor zavarodottságban szenvedőknek, amit hisznek, az nemegyszer megtapasztalt VALÓSÁG! Ha a kiváltó ok ugyan csak elképzelt, az okozat, az ÉLMÉNY teljesen valóságos!)
Kálvin János az Institutio c. művében azt írja: "A mi szívünk egy bálvány-gyár!" Az újkor hajnalán élő humanista tudósnak ebben tökéletesen igaza van. De mit kell/lehet értenünk a bálvány szó alatt? A bálvány tulajdonképpenanyag/dolog, amit az ember istenít. Isten és az ember "koprodukciójában" készült bálvány különösen is érdekes... Az anyagot Isten teremtette, a formát azonban én, az ember adom, annak a képességemnek következtében, amire a Teremtőm teremtett. Az alkotás ezért öröm, sőt vallásos tevékenység is, gyümölcse a szép tárgy, aminek szintén örülünk. Nincsen tehát tárgy ember nélkül és nincsen ember Isten nélkül. Az öröm - út a tárgytól Istenig. Ha keressünk valamilyen szép tárgyat, alkotást vagy természeti jelenséget, amiért hálásak tudunk lenni, akkor közelebb kerültünk Istenhez. Az örömtelenségünk egyik oka, hogy a jelenségek mögött nem látjuk meg se az embert sem a Teremtő Istent. Az ember-hiányos (magányos) ember hála-hiányos is egyben, hiszen örömét nincs kivel (még Istennel se) megosztania.
A bálvány tehát nem más, mint istenpótlék. Hasznosnak tűnik az ember életében, pedig nem az. Azt a hazugságot erősíti, hogy erőt ad, közben pedig elerőtlenít. Elhiteti, hogy amit időben, energiában belefektettem, az meg is térül, no meg azt is, hogy mennyiség mámora értékesebb, a minőség józanságánál... S ami a leglényegesebb: megfoghatóságában, birtokolhatóságában azt sugallja, hogy az anyagból származik az öröm... A bálvány az, ami Isten és az ember kapcsolatát szép lassan felmorzsolja. Észre sem lehet venni, mikor változik meg a viszony Istennel, de egyszer csak tudatosul: Nem én uralkodom a bálvány felett, hanem az ural engem... Amikor ez megtörténik, akkor már igen nagy a baj! A bálvány többé már nem eszköz, hanem cél. Csak a bálvány közelében lehessek, hogy újra enyém lehessen az ÉLMÉNY... A bálvány bármi lehet, ami fontosabb számunkra, mint Isten, bármi, ami lefoglalja a szívünket és képzeletünket jobban, mint Isten maga, bármi, amitől azt várjuk, hogy olyasmit adjon számunkra, amit csak Isten adhat. Olyan valami, amit ha elveszítünk, úgy érezzük, hogy nincs értelme tovább az életünknek...
Korunk két legnagyobb bálványa, amiért mindent, ami valódi érték képesek sokan feladni: a PÉNZ és a SIKER. Nem a pénzzel van a baj, sem az eredménnyel, hanem az azt istenítő emberrel! Aki hamis pénzt gyárt, kereskedik vele, azt a látszatot kelti, hogy a pénzzel valódi értéket teremt, az az ember maga is hamis. A pénz csak pénzt képes "teremteni", érték előállítására azonban egyedül csak az ember képes! Azok az emberek, akik a sikeristenség börze-oltárán áldoznak nap, mint nap, "áldás"-ként csak sikert könyvelhetnek el maguknak, de ebből semmit nem vihetnek át magukkal az "odaátba". Ja, hogy őket nem érdekli, hogy mi van a halál után, s utánuk jöhet akár a vízözön is?... Nos, ezek az emberek a legdrágábbakat veszítik el az élet minden területén: emberség, s bizalom... s legvégül a békességüket is.
Erő...
A mai nap imádsága:
URam! Sokszor érzem erőtlennek magam, ezért Hozzád fohászkodom. Kérlek adj nekem kitartást, türelmet, s mindenekelőtt munkáld életemben, hogy minél többször megfürödhessem kegyelmedben! Ámen
Isten ruház föl engem erővel.
Zsolt 18,33
Talán nincs is szülő, aki gyereknevelési pályafutása alatt legalább egyszer ne mondta volna gyermekének: "Tessék megenni ezt vagy azt, mert ettől leszel erős!" Öröm, jól eső érzés tölti el az édesanyákat, amikor látják, hogy főztjük sikert aratott, s a család minden tagja elemi megelégítettség-érzéssel áll fel az asztaltól. Ha nem eszünk, akkor idővel elerőtlenedünk - biológiánk alapszabálya ez. Szükségünk van vitaminokra, ásványi sókra, s ezért táplálkozásunk életünk alapvető, központi része. Ha nem kap elég figyelmet (megérdemelt helyet) az étkezésünk, akkor annak bizony következményei vannak! Rohanva, gyorsétkeken élve, az egészségünk szenved csorbát, mert nem ez az élet rendje. Ha erősek akarunk maradni, akkor el kell fogadnunk a teremtettség játékszabályait...
Testi erőnlétünket, egészségünket azonban nemcsak étkezési szokásaink befolyásolják. Mindennapokban bevethető erőnk nagysága, "hatásfoka" alapvetően függ lelki állapotunktól is. Nátha, kisebb-nagyobb testi diszharmónia/diszfunkcionalitás akkor gyötör meg minket, amikor legkevésbé kívánjuk azt, hiszen éppen elég gondunk-bajunk akad a munkahelyen, esetleg a családban is. Életünk persze nem képzelhető el stressz nélkül, de ha túl sok ér belőle minket, akkor nem segít, hanem rombol. A stressz "feldolgozását" alapvetően meghatározza Istennel való kapcsolatunk, magyarul a lelki életünk. Ha Isten tenyerén érezzük magunkat, akkor másként látjuk a világot, a másik embert, önmagunkat!
Hogyan lehet ezt megélni? Tudatosítanunk kell naponta, hogy Isten szeretet. Ha hiszünk Jézus URunknak, aki a Tékozló fiú példázatában arról az Atyáról beszélt, Aki mindannyiunk Mennyei Atyja, s Ő elébeszalad a vagyont elherdáló gyermekéhez, akkor el kell fogadnunk annak az igazságát, hogy Isten minden mulasztásunk, vétkünk, bűnünk ellenére: re-habilitál minket, azaz visszahelyez oda, ahol nekünk a legjobb, vagyis Magához fogad... Isten szeretete tényleg ennyire "abnormális": nem rosszal fizeti meg a rosszat, hanem megbocsájt. Nem azért, hogy újra vétkezzünk, hanem azért, hogy végre megértsük: szeretetre teremtett mindannyiunkat....
A mai nap imádsága:
Istenem! Nevelj, növelj a jóra! Ámen
A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?
Lk 6,45-46
Panaszkodó világunkban ritkán hallani ilyet: "jó ember"... Jó emberek márpedig vannak - Jézus URunk szerint is! Vannak, akik szívesen gabalyodnak bele önnön bűnösségük mindennapi harcába, s szerintük eredendő jóság nincs, csakis eredendő bűn létezik. A Mester számára - úgy tűnik - mégis létezik olyan kategória, hogy "jó ember", aki "szíve jó kincséből hozza elő a jót". Tehát szívünknek vannak kevésbé jó, sőt rossz dolgai is, amiket "kincsnek" tartunk, de tudatossággal, Istenre-figyeléssel, csak is a jót hozzuk elő. Aki nem figyel Istenre, az azt hozza elő, ami szívében a felszínen kavarog, azaz a könnyebbet, a kisebb fajsúlyút... nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a hitványat, a szemetet, ami egyébként is a felszínen úszik...
Ha értékkel (nehéz)dolgokkal van csordultig a szív, akkor az kiszorítja a többit, a "nem-oda-valót", a járulékos sallangokat... Aki persze soha nem gondolkodott el azon, hogy mi az érték, s miért is lenne érdemes az Isten RENDje szerint élni, aki soha nem törődött azzal, hogy mik cselekedetei rövid-, és hosszútávú következményei, annak szíve csak értéktelennel, sok-sok csillogó, múlandó gagyival telt. Ezért fontosak a felismerések, s a (cél)tudatosság, a következetesség. Krisztus példázatai nem véletlenül sarkallnak/inspirálnak döntésre, hiszen elhatározás, tudatos választás nélkül nincs élet(minőség)változás, se előbbre, sem pedig a lelki életben való feljebb-jutás.
Döntés és cselekedetek... egy érem két oldala, egyik nem létezhet a másik nélkül. Éppen ezért, ha valakinek a cselekedetei nyilvánvalóan nem istenesek, építőek, előbbrevivőek, akkor hiába "papol" arról, hogy mennyire jó volt az ő döntése! Sokan éppen azért halogatják a döntést - hogy Istenre igent mondjanak -, mert nagyon is jól érzik lelkük mélyén, hogy akkor bizony egész életüket meg kellene változtatni, el kellene hagyni azokat a bűnöket, amik édeskésen már életük részévé váltak. Éppen ezért hiába keresztény valaki szavakban, ha cselekedetekben nem Jézus-követő, akkor nem csak érvénytelen a krisztuskövetése, de ráadásul még a világ is kineveti - teljesen "jogosan"...
A mai nap imádsága:
Uram! Vibráló világunkban oly nehéz a megállás! Segíts, hogy ne tévesszenek meg az ígéretes hamis fények, és adj szívembe hívő bizodalmat, hogy Igéd szerint élhessem mindennapjaimat, s Veled együtt útmutató bölccsé válhassak az élet országútján! Ámen
1Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, 2hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; 3ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; 4neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, 5és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. 6Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; 7te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, 8beszéded legyen feddhetetlen és egészséges.
Tit 2,1-8a
"Édes fiam! Használd a józan eszed!"... Hány szülő ajkát hagyja el ez az aggódó mondat, amikor azt látják, hogy öntudatra ébredő gyermekük nem azt teszi, ami a javát szolgálná. Józanság és egészség szorosan összefüggenek egymással, hiszen hogyan is lehetne valaki egész-séges, ha valami elveszi a fél eszét?
Sokan gondolják, hogy a hívő élet az a gyengék és a hiszékenyek végső menedéke, pedig ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Az igazi hit az, ami mindennek utánakérdez, tusakodik, ahol használjuk az Istentől kapott józan eszünket, miközben szívünket igyekszünk tisztán tartani, hogy a nemes érzések határozzák meg felelős döntéseinket. Ahogyan a szerelmesek között bőven vannak, akik a szerelem rózsaszínű szemüvegét egy pillanatra sem képesek letenni, ugyanígy a hívő emberek között is akadnak szép számmal, akik rajongásuk emelkedettségéből még rövid időre sem képesek kiszakadni. Így szakadnak el teljesen a valóságtól, s látják olyannak a világot, amilyennek szeretnék, s nem olyannak, amilyen. Az ebből fakadó tragédiák minden vallásban megtalálhatóak.
De mi az apostoli intésben búvópatakként újra és újra felbukkanó fogalom: józanság? Az az állapot, ami: jó. Jó nekem, jó a környezetemnek, a szűkebbnek és tágabbnak egyaránt. Az Isten előtti felelős, józan élet mindig áldást hoz a családra, nemzetre egyaránt. A józanság nem más, mint elfogadása annak a teremtői akaratnak, hogy Isten engem nem az élvezkedő, mások helyzetét súlyosbító életre rendelt, hanem az önmagam és mások emelésének szolgálatára adott megbízást. Ennek az elhívásnak engedelmeskedve találhatjuk meg életünk ritmusát, legyünk annak bármelyik szakaszában. Ebben a mértéket - idősnek és fiatalnak egyaránt - az a szeretet munkálja, amit a Mester elénk is élt...
Isten ruház föl engem erővel.
Zsolt 18,33
Talán nincs is szülő, aki gyereknevelési pályafutása alatt legalább egyszer ne mondta volna gyermekének: "Tessék megenni ezt vagy azt, mert ettől leszel erős!" Öröm, jól eső érzés tölti el az édesanyákat, amikor látják, hogy főztjük sikert aratott, s a család minden tagja elemi megelégítettség-érzéssel áll fel az asztaltól. Ha nem eszünk, akkor idővel elerőtlenedünk - biológiánk alapszabálya ez. Szükségünk van vitaminokra, ásványi sókra, s ezért táplálkozásunk életünk alapvető, központi része. Ha nem kap elég figyelmet (megérdemelt helyet) az étkezésünk, akkor annak bizony következményei vannak! Rohanva, gyorsétkeken élve, az egészségünk szenved csorbát, mert nem ez az élet rendje. Ha erősek akarunk maradni, akkor el kell fogadnunk a teremtettség játékszabályait...
Testi erőnlétünket, egészségünket azonban nemcsak étkezési szokásaink befolyásolják. Mindennapokban bevethető erőnk nagysága, "hatásfoka" alapvetően függ lelki állapotunktól is. Nátha, kisebb-nagyobb testi diszharmónia/diszfunkcionalitás akkor gyötör meg minket, amikor legkevésbé kívánjuk azt, hiszen éppen elég gondunk-bajunk akad a munkahelyen, esetleg a családban is. Életünk persze nem képzelhető el stressz nélkül, de ha túl sok ér belőle minket, akkor nem segít, hanem rombol. A stressz "feldolgozását" alapvetően meghatározza Istennel való kapcsolatunk, magyarul a lelki életünk. Ha Isten tenyerén érezzük magunkat, akkor másként látjuk a világot, a másik embert, önmagunkat!
Hogyan lehet ezt megélni? Tudatosítanunk kell naponta, hogy Isten szeretet. Ha hiszünk Jézus URunknak, aki a Tékozló fiú példázatában arról az Atyáról beszélt, Aki mindannyiunk Mennyei Atyja, s Ő elébeszalad a vagyont elherdáló gyermekéhez, akkor el kell fogadnunk annak az igazságát, hogy Isten minden mulasztásunk, vétkünk, bűnünk ellenére: re-habilitál minket, azaz visszahelyez oda, ahol nekünk a legjobb, vagyis Magához fogad... Isten szeretete tényleg ennyire "abnormális": nem rosszal fizeti meg a rosszat, hanem megbocsájt. Nem azért, hogy újra vétkezzünk, hanem azért, hogy végre megértsük: szeretetre teremtett mindannyiunkat....
A mai nap imádsága:
Istenem! Nevelj, növelj a jóra! Ámen
A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?
Lk 6,45-46
Panaszkodó világunkban ritkán hallani ilyet: "jó ember"... Jó emberek márpedig vannak - Jézus URunk szerint is! Vannak, akik szívesen gabalyodnak bele önnön bűnösségük mindennapi harcába, s szerintük eredendő jóság nincs, csakis eredendő bűn létezik. A Mester számára - úgy tűnik - mégis létezik olyan kategória, hogy "jó ember", aki "szíve jó kincséből hozza elő a jót". Tehát szívünknek vannak kevésbé jó, sőt rossz dolgai is, amiket "kincsnek" tartunk, de tudatossággal, Istenre-figyeléssel, csak is a jót hozzuk elő. Aki nem figyel Istenre, az azt hozza elő, ami szívében a felszínen kavarog, azaz a könnyebbet, a kisebb fajsúlyút... nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a hitványat, a szemetet, ami egyébként is a felszínen úszik...
Ha értékkel (nehéz)dolgokkal van csordultig a szív, akkor az kiszorítja a többit, a "nem-oda-valót", a járulékos sallangokat... Aki persze soha nem gondolkodott el azon, hogy mi az érték, s miért is lenne érdemes az Isten RENDje szerint élni, aki soha nem törődött azzal, hogy mik cselekedetei rövid-, és hosszútávú következményei, annak szíve csak értéktelennel, sok-sok csillogó, múlandó gagyival telt. Ezért fontosak a felismerések, s a (cél)tudatosság, a következetesség. Krisztus példázatai nem véletlenül sarkallnak/inspirálnak döntésre, hiszen elhatározás, tudatos választás nélkül nincs élet(minőség)változás, se előbbre, sem pedig a lelki életben való feljebb-jutás.
Döntés és cselekedetek... egy érem két oldala, egyik nem létezhet a másik nélkül. Éppen ezért, ha valakinek a cselekedetei nyilvánvalóan nem istenesek, építőek, előbbrevivőek, akkor hiába "papol" arról, hogy mennyire jó volt az ő döntése! Sokan éppen azért halogatják a döntést - hogy Istenre igent mondjanak -, mert nagyon is jól érzik lelkük mélyén, hogy akkor bizony egész életüket meg kellene változtatni, el kellene hagyni azokat a bűnöket, amik édeskésen már életük részévé váltak. Éppen ezért hiába keresztény valaki szavakban, ha cselekedetekben nem Jézus-követő, akkor nem csak érvénytelen a krisztuskövetése, de ráadásul még a világ is kineveti - teljesen "jogosan"...
Józanság...
A mai nap imádsága:
Uram! Vibráló világunkban oly nehéz a megállás! Segíts, hogy ne tévesszenek meg az ígéretes hamis fények, és adj szívembe hívő bizodalmat, hogy Igéd szerint élhessem mindennapjaimat, s Veled együtt útmutató bölccsé válhassak az élet országútján! Ámen
1Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, 2hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; 3ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; 4neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, 5és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. 6Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; 7te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, 8beszéded legyen feddhetetlen és egészséges.
Tit 2,1-8a
"Édes fiam! Használd a józan eszed!"... Hány szülő ajkát hagyja el ez az aggódó mondat, amikor azt látják, hogy öntudatra ébredő gyermekük nem azt teszi, ami a javát szolgálná. Józanság és egészség szorosan összefüggenek egymással, hiszen hogyan is lehetne valaki egész-séges, ha valami elveszi a fél eszét?
Sokan gondolják, hogy a hívő élet az a gyengék és a hiszékenyek végső menedéke, pedig ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Az igazi hit az, ami mindennek utánakérdez, tusakodik, ahol használjuk az Istentől kapott józan eszünket, miközben szívünket igyekszünk tisztán tartani, hogy a nemes érzések határozzák meg felelős döntéseinket. Ahogyan a szerelmesek között bőven vannak, akik a szerelem rózsaszínű szemüvegét egy pillanatra sem képesek letenni, ugyanígy a hívő emberek között is akadnak szép számmal, akik rajongásuk emelkedettségéből még rövid időre sem képesek kiszakadni. Így szakadnak el teljesen a valóságtól, s látják olyannak a világot, amilyennek szeretnék, s nem olyannak, amilyen. Az ebből fakadó tragédiák minden vallásban megtalálhatóak.
De mi az apostoli intésben búvópatakként újra és újra felbukkanó fogalom: józanság? Az az állapot, ami: jó. Jó nekem, jó a környezetemnek, a szűkebbnek és tágabbnak egyaránt. Az Isten előtti felelős, józan élet mindig áldást hoz a családra, nemzetre egyaránt. A józanság nem más, mint elfogadása annak a teremtői akaratnak, hogy Isten engem nem az élvezkedő, mások helyzetét súlyosbító életre rendelt, hanem az önmagam és mások emelésének szolgálatára adott megbízást. Ennek az elhívásnak engedelmeskedve találhatjuk meg életünk ritmusát, legyünk annak bármelyik szakaszában. Ebben a mértéket - idősnek és fiatalnak egyaránt - az a szeretet munkálja, amit a Mester elénk is élt...
A mai nap imádsága:
Uram! Szeretedet fényét hadd tapasztalhassam meg ma is, s engedd, hogy a békesség eszközévé válhassak ott, ahová helyeztél engem! Ámen
Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
1 pt 3,9
Miért válik az ember agresszívvé? Okolhatjuk-e a géneket, a politikai-gazdasági környezetet vagy egyszerűen csak az önzésünk az, mely lassan, de szívósan gyűjtögeti az önérdek csillogó homokszemeit, melyek egyszercsak mozdíthatatlan, élet-nyomorító kupaccá állnak össze? Egy biztos: a világ nem mentes a gonoszságtól.
A butaság és a gonoszság egymásnak édestestvérei. Mindkettő hihetetlen találékony, ötletgazdagsága - vagy, ami annak tűnik - szinte határtalan! A jóérzés hiánya talán már az anyaméhben kezdődik, amikor a megfogant élet szentségét a leendő szülők "tehernek" érzik. Felelőtlen férfiak és könnyelmű nők ritkán válnak jó édesapává és édesanyává - de ha valakit az élet csodája nem hat meg, akkor azzal a JóIsten se tud mit kezdeni... Így reprodukálódik a szociális csődtömeg, pedig nyilvánvaló: Az anyagi-egzisztenciális szorítások fájdalmait az utódokon "levezetni" egyszerűen primitívség. Még az állatok is mindent igyekeznek megtenni az utódaikért - sajnos csak az ember képes arra, hogy gyerekein keresztül meglopja a saját jövőjét is...
Péter apostol a gonoszság és a gyalázkodás ellen emeli fel apostoli hangját, mert jól tudja - maga is hirtelen-szavú lévén -, hogy az első reakciónk minden minket ért szeretetlenségre a saját "válaszcsapó" erőnk fitogtatása. Pedig Jézus Urunk tanításából tudhatnánk: "aki kardot fog, az kard által vész el." Azaz: az erőszak nem lehet megoldás - legfeljebb a lélekben gyengék kereshetnek benne utolsó menedéket.
A keresztény ember jól tudja, önmagától képtelen a jóra, ezért ajánlja magát naponként Isten kegyelmébe, s érdekes módon, az áldás nem marad el! Nem mintha Istennek kötelessége lenne áldással válaszolni, hanem azért, mert, aki istenes távlatokba helyezi életét, az nemcsak ebben a világban, hanem más "dimenziókban" is valóságosan él. Ezt a Mester "mennyek országának" és "Isten királyságának" nevezi, s azt is tanítja róla, hogy "bennetek, közöttetek van"...
Ez a "lét-titok" nemcsak elrejtettséget, védelmet ad a gonoszság ártó nyilai ellen, de megtanít minket újra gyermekként élni, rácsodálkozni a világra, s észrevenni kis és nagy dolgokban az Isten szeretetét. Aki ennél többet vagy mást akar, az nem értette meg, miért született emberként erre a világra...
Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
1 pt 3,9
Miért válik az ember agresszívvé? Okolhatjuk-e a géneket, a politikai-gazdasági környezetet vagy egyszerűen csak az önzésünk az, mely lassan, de szívósan gyűjtögeti az önérdek csillogó homokszemeit, melyek egyszercsak mozdíthatatlan, élet-nyomorító kupaccá állnak össze? Egy biztos: a világ nem mentes a gonoszságtól.
A butaság és a gonoszság egymásnak édestestvérei. Mindkettő hihetetlen találékony, ötletgazdagsága - vagy, ami annak tűnik - szinte határtalan! A jóérzés hiánya talán már az anyaméhben kezdődik, amikor a megfogant élet szentségét a leendő szülők "tehernek" érzik. Felelőtlen férfiak és könnyelmű nők ritkán válnak jó édesapává és édesanyává - de ha valakit az élet csodája nem hat meg, akkor azzal a JóIsten se tud mit kezdeni... Így reprodukálódik a szociális csődtömeg, pedig nyilvánvaló: Az anyagi-egzisztenciális szorítások fájdalmait az utódokon "levezetni" egyszerűen primitívség. Még az állatok is mindent igyekeznek megtenni az utódaikért - sajnos csak az ember képes arra, hogy gyerekein keresztül meglopja a saját jövőjét is...
Péter apostol a gonoszság és a gyalázkodás ellen emeli fel apostoli hangját, mert jól tudja - maga is hirtelen-szavú lévén -, hogy az első reakciónk minden minket ért szeretetlenségre a saját "válaszcsapó" erőnk fitogtatása. Pedig Jézus Urunk tanításából tudhatnánk: "aki kardot fog, az kard által vész el." Azaz: az erőszak nem lehet megoldás - legfeljebb a lélekben gyengék kereshetnek benne utolsó menedéket.
A keresztény ember jól tudja, önmagától képtelen a jóra, ezért ajánlja magát naponként Isten kegyelmébe, s érdekes módon, az áldás nem marad el! Nem mintha Istennek kötelessége lenne áldással válaszolni, hanem azért, mert, aki istenes távlatokba helyezi életét, az nemcsak ebben a világban, hanem más "dimenziókban" is valóságosan él. Ezt a Mester "mennyek országának" és "Isten királyságának" nevezi, s azt is tanítja róla, hogy "bennetek, közöttetek van"...
Ez a "lét-titok" nemcsak elrejtettséget, védelmet ad a gonoszság ártó nyilai ellen, de megtanít minket újra gyermekként élni, rácsodálkozni a világra, s észrevenni kis és nagy dolgokban az Isten szeretetét. Aki ennél többet vagy mást akar, az nem értette meg, miért született emberként erre a világra...
A mai nap imádsága:
URam! Te írányítsd életem hajóját, hogy eljuthassak Hozzád! Ámen
Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.
Mk 4,39
Az evangéliumok egyik legmarkánsabb Jézus-bemutatása a "viharos tenger lecsendesítése". Igaz, ez a "tenger" csak a Tibériás-tava, no de akkor is... az elemeknek parancsolni valami abszolút különlegességet jelent. Jézus személyével kapcsolatban számtalan hitetlenkedő kérdés hangzott el az elmúlt kétezer esztendőben -, s ez így természetes! Nehéz az emberi észnek, születés és halál közé bepréselt materiális létünknek megérteni, hogy mekkora az Isten ereje... Isten URa, a nem láthatónak és a láthatónak egyaránt, jóllehet a hit világa nem a látható, hanem a nemlátható dolgokról szól! Sokan megérteni szeretnék az isteni dolgokat, valójában ezeket csak befogadni lehet, s megélni. A vallás az nem filozófia, nem alkalmazható lexikális tudás, hanem élet-érzés, melynek teremtő, életújító ereje megtapasztalható. Mindazonáltal az életérzés nem lehet parttalan, át kell hogy fogja a józanság, hiszen a hit csak így hozhat gyümölcsöt. A józan ész kizárása, a rajongás mindig rombol, csak a pusztító hatása többnyire később látszódik meg...
Jézus lecsendesíti a vihart, s ez túlmutat a tapasztalható világ normalitásán. Éppen ezért sokan azt mondják: "ezt azért már nem hiszem el!" De ezt nem kell elhinni, csak lehet. Ahány ember, annyiféle hit és meggyőződés, s hogy valaki csak a földi világ urának tudja elképzelni az Istent, s megint más az egész univerzum URának - ez tulajdonképpen teljesen lényegtelen. Nem az számít ugyanis, hogy ki mit gondol, ki mit hisz - valójában egyedül Isten tudja, hogy mit is hiszünk -, hanem az, hogy ki hova jut el hitével, azaz mit cselekszik! A nemlátható dolgok felismerésének ugyanis csak akkor van értelme, ha a látható világban annak építő-szépítő, nevelő-emelő hozadéka van. A Jézus csodák nem azért kerültek be az evangéliumokba, hogy azokon ámuljanak az elkövetkezendő nemzedékek, hanem hogy jelként hangsúlyossá tegyék az üzenetet: az ember "dolga" itt a Földön: szeretni, szeretni, s újra csak szeretni... Ahogyan Isten nem szűnik meg fenntartani ezt a világot, ugyanúgy nekünk sem lenne szabad meglankadni annak cselekvésében, amire teremtettségbéli elhívásunk szól!
Van egy szép latin szólás: Navigare necesse est, vivere non est necesse. Ezt Pompeius mondta hajósainak akkor, amikor viharban kellett gabonát szállítaniuk Szicíliából Rómába. Magyarra így fordíthatnánk: hajózni szükséges, élni nem muszáj. Régi igazságot hangsúlyoz ez: a tengeri kereskedelem és szállítások nélkül nincs élet. Bizony az élet mozgás, kereskedés és mindenek előtt kooperáció - számos egzisztenciális viharral egyetemben! Az élet tengerének hullámai sokszor félelmet keltenek, s ha nincs mibe, ha nincs Kibe kapaszkodnunk, akkor nem tudjuk tartani a helyes irányt, s életünk hajója könnyen zátonyra futhat! Ezért nagyon fontos tudni, hogy hova, melyik kikötőbe igyekezünk, s hogy ki a Kapitány életünk hajóján...
Aggódsz a pénz miatt?-Bízz Istenben és cselekedj!-Isten irányítórendszere-Krisztushoz hasonló-Krisztushoz hasonlóvá válni-Tarts ki!-Te hogy állsz hozzá?-Vigyázz, mit mondasz!
Aggódsz a pénz miatt?
„Ne aggódjatok…!” (Máté 6:31)
A zsoltáríró azt mondta: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Cserben hagyott-e valaha is Isten? Nem, és most sem fog: „Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek…” (Jóel 2:26). Hagyj fel azzal, hogy mindent magad akarsz megoldani. Inkább bízd magad Istenre! „Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:3-5). Csak tedd továbbra is azt, amit Isten mondott, hogy tegyél: „… tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz… Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:7-9). Ne aggódj, Isten nem fog cserbenhagyni! „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? … a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Máté 6:31-33). Nyugodj meg, Ő Jahve Jire, az Isten, aki gondoskodik rólad.
Bízz Istenben és cselekedj!
„Hátha tesz valamit értünk az Úr.” (1Sámuel 14:6)
Saul uralkodásának kezdeti időszakában a filiszteusok tartották ellenőrzésük alatt Izráel nyugati határvidékét. A két sereg közti határvonal egy Mikmász nevű település melletti szoros volt. Úgy tűnik, Saul megelégedett azzal, hogy a háttérben üldögéljen, de fia Jónátán a fronton akart lenni. „Gyere, menjünk át a filliszteusok előőrséhez, amely odaát van!” (1Sámuel 14:1) – mondta Jónátán a fegyverhordozójának. Csak ketten voltak, az esélyek nem tűntek kedvezőnek. Ám, ha azért teszünk meg egy lépést, hogy Istennek szerezzünk dicsőséget, akkor az megindítja Isten szívét, és mozgásba lendíti Isten kezét. Ehhez a hit lépése kell. Gyakran ez a legnagyobb, legnehezebb és legfélelmetesebb lépés az életben. Izráel királyai általában azért indultak csatába, mert előtte üzenetet kaptak az Úrtól, melyben megígérte a győzelmet. Jónátán nem kapott ilyen ígéretet. Egyszerűen ennyit mondott: „hátha tesz valamit értünk az Úr.” A legtöbb ember éppen ellenkezőleg gondolkodik: „Mi van akkor, ha az Úr nem tesz semmit az érdekünkben?” Engedik, hogy hit helyett félelem határozza meg döntéseiket. Ezért úgy járnak, mint Saul: kimaradnak a dolgokból. Hogy alakult a harc során Jónátán és a fegyverhordozója számára? „És megsegíté az Úr azon napon Izráelt” (1Sámel 14:23 Károli). Csak egy merész elhatározás kellett hozzá! Mindig csak annyi kell. Ha hittel elindulsz, Isten is indul a segítségedre. Ha viszont nem mozdulsz, mindig azon fogsz tűnődni: „Mi lett volna, ha…?” A mulasztásainkat bánjuk legtovább – azokat a dolgokat, amiket megtehettünk volna vagy meg kellett volna tennünk, de nem tettük. Ezért a mai üzenet számodra ez: bízz Istenben, és cselekedj!
Isten irányítórendszere
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Zsoltárok 32:8
Mielőtt arról beszélnénk, mi is az isteni vezetés, tisztázzuk előbb, hogy mi nem:
1) Nem utolsó mentsvár. Nem nagyon szoktuk Isten vezetését keresni, amíg valami nagy kérdéssel nem találkozunk, például, hogy kivel házasodjunk össze, melyik házat vegyük meg, mibe fektessünk be. A Lélek vezetése nem forróvonal! Ahhoz, hogy felismerd, vajon igazán vágysz-e Isten akaratának teljesítésére, kérdezd meg magadtól: „Milyen gyakran keresem Isten vezetését, amikor nem kell nehézségekkel szembenéznem?”
2) Nem csak néhány kivételezettnek jár. Az Ószövetségben Isten egy szamarat is szóra bírt (ld. 4Mózes 22:28). De mi lett volna, ha a szamárnak fejébe száll a dicsőség, és magát úgy tekinti, mint aki különleges lelki magasságban áll a többi négylábú felett?
3) Nem kifogás a tétlenségre. Valaki egyszer azt mondta, hogy úgy döntött, nem keres egy bizonyos állást, mert az lesz a jel Istentől, ha próbálkozás nélkül is megkapja. Azt jelenti ez, hogy bármi is történik passzivitásunk eredményeképpen, az Isten akarata? Ez olyan, mintha leülnénk egy autópálya közepére, és azt mondanánk: „Ha nem ütnek el, akkor tudni fogom, hogy ez Isten akarata, és nem az én test szerinti próbálkozásom.”
4) Nem óvatos kockázatkerülés. Néha nem is vezetést akarunk igazán, hanem biztonságot! A döntéshozatal félelmetes lehet – és magányos feladat. Még a kis döntések is kelthetnek nyugtalanságot, aggodalmat. Isten azt akarja, hogy kifejlődjön bennünk a helyes ítélőképesség, márpedig ezt nem érhetjük el anélkül, hogy döntéseket hoznánk, kockázatot vállalnánk, és időnként kudarcot vallanánk. Isten éretté váló gyermekeket akar, nem robotokat. Az ő célja nem csupán az, hogy rávegyen jó dolgok megcselekvésére, hanem az, hogy mi magunk akarjunk jók lenni.
„Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.” Zsoltárok 25:9
Hogyan tanulhatjuk meg felismerni Isten vezetését? Háromféle módon:
1) Imádság által. Thomas Kelly írta: „Van egy mód arra, hogy rendet tegyünk gondolatvilágunkban, több szinten is egyszerre. Az egyik szinten talán gondolkozunk, megvitatunk valamit, látunk valamit… de egy másik, mélyebb szinten ugyanekkor imádságban vagyunk… és különösen fogékonyak vagyunk az isteni sugallatokra.”
2) Engedelmesség által. Mi haszna van Isten útmutatásának, ha nem vagy hajlandó követni? És mi a helyzet azzal az útmutatással, amit már megkaptál a Szentírásból, de nem cselekedtél aszerint? Frank Laubach, akinek az élete az Istennek való engedelmesség jegyében telt, azt írta: „Nem éltem igazán… amíg el nem jutottam odáig, hogy teljesen eltökéltem, és újra meg újra elhatároztam, hogy keresni fogom Isten akaratát, és meg is fogom tenni azt, még ha minden porcikám nemet mond is, és így a helyes gondolkodásmóddal megnyerem a csatát. Olyan volt ez, mintha egy mély artézi forrás fakadt volna fel a lelkemben… Pénz, dicsőség, szegénység, akadályok – mindez semmit sem számított, mert ezer év alatt ezeket mind elfeledik, de az olyan lelkület, mely az eltökélt engedelmességből fakad, az örökké él.”
3) Hit által. Vajon visszaéltek már ezekkel a szavakkal: „hiszem, hogy az Úr azt mondta nekem”? De még mennyire! Néha a vallási vezetők bevetik ezt a trükköt, hogy megkapják, amit akarnak. De ne öntsük ki a gyereket is a fürdővízzel! Az igazság az, hogy nem lehet lelkileg növekedni, ha elzárkózunk a Szentlélek vezetése elől. Hinned kell – bármennyire észbontóan hangzik is – hogy Isten képes szólni hozzánk, sőt, nemcsak hogy tud szólni, de tényleg meg is teszi.
„Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy…” 1Mózes 28:15
Hogy van az, hogy ha valaki Istenhez beszél, azt mondjuk rá, hogy imádkozik, de ha valaki állítja, hogy Isten beszél hozzá, akkor azt gondoljuk, nincs ki a négy kereke? Talán Isten már nem áll szóba gyermekeivel? Te talán megtennéd ezt a tieiddel? Kálvin János úgy jellemezte Isten vezetését, mint „a Szentlélek belső bizonyságtétele.” Szent Ignác így nevezte: „a lélek Istentől kapott megmozdulásai – gondolatok, érzések vagy vágyak.” Lehet ez egy bűn megítélése, vagy megerősítés Isten szeretetéről, vagy elhívás egy bizonyos dologra, de alapvető része a Lélek által vezetett életnek. Ahhoz, hogy meghalld Istent, fogékonynak kell lenned – és néha kétségbeesettnek!
Jákóbnak élete egy nagyon rossz időszakában jelent meg Isten álomban, ezt mondva: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (1Mózes 28:15–16). „Nem tudtam” – ez jellemez téged is? Amikor ezeket a sorokat olvasod, akkor egy emberi lény vezeti gondolataidat: az író. Nem gondolod, hogy erre Isten is képes – sőt, még többre is? Igazság szerint Isten képes irányítani a gondolataidat úgy is, hogy nem használ hozzá képeket vagy hanghatásokat. Nézd meg, mi történt Sámuellel kisfiú korában! Egyik éjszaka Isten szólt hozzá a templomban, de ő nem tudta, hogy Isten az, aki szól. Éli főpap segítségére volt szüksége, hogy felismerje Isten hangját. De amikor ez megtörtént, az élete drámai módon megváltozott – és a tiéd is meg fog.
Krisztushoz hasonló
„Az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket.”
(Filippi 3:21)
A Bibliában azt olvassuk, hogy mennyei testünk pontosan olyan lesz, amilyen Jézusé volt a feltámadás után. Úgy nézett ki, mit azelőtt, hiszen a tanítványok felismerték. Együtt evett és ivott velük. Meg lehetett érinteni. Csodálatos módon a falak nem jelentettek akadályt számára. Időutazás, teleportálás? Jézus megjelent különböző helyeken, különböző embereknek anélkül, hogy bármilyen ismert közlekedési eszközt használt volna. Megdicsőült teste már nem öregedett, nem volt kitéve a betegségeknek és a halálnak. A mi megdicsőült testünk is ilyen lesz. „Első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég…” (1Korinthus 15:23-24). A skót presbiteriánus Robert Baillie-t 1684-ben halálra ítélték, mert állítólag részt vett egy II. Károly elleni összeesküvésben. Az ítélet azt is tartalmazta, hogy az akasztás után a holttestét fel kell négyelni, fejét és kezeit pedig kiszegezik a helyi hídra. Hogyan reagált erre? Először a Szentírást idézte: „a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket” (Filippi 3:20,21). Aztán kijelentette: „Szétszabdalhatják és felapríthatják a testemet, ahogy akarják, de biztosan tudom, hogy egyetlen darabja sem vész el, hogy tagjaim csodálatos módon egyesüljenek majd, Krisztus dicsőséges testéhez lesz hasonlóvá.” Az igazság az, hogy nem számít, koporsóban temetnek-e el vagy elhamvasztanak és szétszórják poraidat. Isten már elkészítette számodra a Krisztuséhoz hasonló dicsőséges testet.
Krisztushoz hasonlóvá válni
„Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek…” (1Péter 2:21)
A teremtéskor Isten azt mondta: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék… az egész földön…” (1Mózes 1:26). Isten szándéka kezdettől foga nyilvánvalóan az volt minden egyes ember számára, hogy visszatükrözzük az ő természetét, az ő jellemét, az ő céljait, az ő gondolkodásmódját és az ő módszereit. Ha tudni akarod, milyen is ez, nézd meg Krisztus életét! Pál azt mondta: „Ő [Jézus] a láthatatlan Isten tökéletes képmása, az elsőszülött minden teremtmény közül” (Kolossé 1:15 AMP). A legnagyobb célod az legyen tehát – főleg, ha azt szeretnéd, hogy Isten használjon –, hogy Krisztushoz hasonlóvá válj. Ez azt jelenti, hogy arra kell törekedned, hogy minden helyzetet úgy kezelj, ahogyan ő tenné, úgy kell bánnod az emberekkel, ahogyan ő bánna. Péter azt írta: „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21). Jézus három dologban példaképünk:
1) A szenvedésben. Amikor igazságtalanul bántak vele, a bosszú helyett szeretettel, türelemmel és jósággal válaszolt.
2) A szolgálatban. Ő lehajolt, hogy megmossa tanítványai lábait, majd ezt mondta nekik: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” (János 13:15–17).
3) Az engedelmességben. Azt mondta: „nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Van egy jó hírem: Isten továbbra is formálni fog – igen, ő elkötelezte magát erre –, hogy eljuttasson oda, amikor az élet minden körülménye között Jézus módjára fogsz cselekedni.
Tarts ki!
„…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Miért nem látunk többet beteljesedni Isten ígéreteiből az életünkben? Mert elfeledkezünk arról, hogy ez egy folyamat. Az ígéretek elnyeréséhez egy folyamat vezet, de mi közben elcsüggedünk és feladjuk. Minden vállalkozás sikere azon múlik, hogy kitartunk akkor is, ha mások feladják. Mi inkább azonnali beteljesülést követelünk, és ha nem kapjuk meg, otthagyjuk az állásunkat, a gyülekezetünket vagy akár a családunkat is. Pedig van egy folyamat, amin végig kell mennünk, függetlenül attól, hogy mekkora hitünk van. Nincsenek rövidebb utak. Meg kell fizetnünk a teljes árat, ebben nincsenek akciók és leárazások. Az eredmény elérésének árcéduláján ez áll: kitartás. „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). William Wilberforce évekig küzdött az angol parlamentben, hogy eltörölje a rabszolga-kereskedelmet. Csüggedésében már éppen fel akarta adni, amikor idős barátja, John Wesley hallott kampányáról, és halálos ágyán tollat és papírt kért. Remegő kézzel ezt írta: „Hacsak nem Isten nevelt fel téged ezért a célért, az emberek és démonok ellenállása a végsőkig kimeríthet. De ha Isten veled van, ki lehet ellened? Együttes erővel talán erősebbek Istennél? Ó, ne fáradj bele a jó cselekvésébe! Folytasd tovább Isten nevében és az Ő hatalmának erejével, amíg még Amerikában is eltöröltetik a rabszolgaság!” Wesley hat nappal később meghalt. Wilberforce még 42 évig harcolt. Halála előtt három nappal törölték el a rabszolgaságot Britanniában. Végül pedig Amerikában is megszűntették.
Tarts ki – amit Isten tartogat számodra, az megér minden árat, amit meg kell fizetned érte!
TE HOGY ÁLLSZ HOZZÁ?
„Józsefet minden fiánál jobban szerette… tarka ruhát csináltatott neki.”
(1Mózes 37:3)
Isten álomban megmutatta Józsefnek nagyszerű jövőjét – amelyben bátyjai majd fejet fognak hajtani neki. De amikor elmondta álmát, testvérei megegyeztek, hogy megölik őt. Ráadásul apjuk „Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki.” Próbáld most a történetet József bátyjainak szemszögéből nézni: „Miért jár neki különleges bánásmód? Mi a baj velünk?” Fontos tanulság van ebben: 1) Vigyázz, hogy viselkedsz másokkal; a lelkesedésedet esetleg önteltségnek értelmezik. 2) Isten mindig azért áldd meg, hogy mások hasznára légy. Egy napon József királyi palástot viselhet és a fáraó kocsiján utazhat, de ez csak apróság. Az igazi hivatási azt volt, hogy fenntartsa nemzetségét, hogy életben maradjon családjának az az ága, melyből majd a világ Megváltója származik. 3) Nagylelkűnek kell lenned azokkal, akik kevesebbel rendelkeznek, mint te. József testvérei keményen dolgoztak, és ők megérdemelték apjuk szeretetét. A díszes köntös, amit József kapott, nem azt jelentette, hogy jobb, mint a testvérei; egyszerűen azt jelezte, hogy rá más sors vár. 4) Az apja kedvenceként kapott köntös nem mentesítette Józsefet a nehézségek alól. Sőt, többet szenvedett, mint testvérei együttvéve. Miért? Mert a megbízatásod mértéke meghatározza a Sátán támadásainak mértékét. 5) József jelleme – nem díszes köntöse – tartotta meg őt az évek során árulás, kísértések, hamis vádak és börtön közepette is. Honnan tudjuk ezt? Mert visszatekintve meg tudta látni Isten kezét mindabban, ami vele történt: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa” (1Mózes 50:20)
Vigyázz, mit mondasz!
„Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni..." (Példabeszédek 10:32)
Nyelved nagyszerű áldások forrása lehet, mert két olyan dolgot tud biztosítani az embereknek, amire szükségük van. Először: bölcsességet. „Az igaz ember szája bölcs tanácsot ad... Az igaz ember ajka segítő szavakat szól..." (Példabeszédek 10:31-32 NLT). Pál azt mondta Timóteusnak: „És amit tőlem hallottál..., azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek" (2Timóteus 2:2). Add tovább, amit Istentől tanultál azoknak, akiknek szükségük van útmutatásra, és szomjazzák a tudást! Ne akard ráerőltetni senkire, de ne légy félénk sem; oszd meg másokkal, amit Isten megosztott veled! Ha egy éhes embernek halat adsz, megél belőle egy napig, de ha megtanítod halászni, megél belőle egy életen át. Másodszor: nyelved helyreigazítást is tud adni. Senki sem örül annak, ha kiigazítják. De: „Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!" (Példabeszédek 15:31-33). Senki sem mondja ki szívesen az igazságot, hiszen ezzel együtt jár az elutasítás kockázata, de: „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek..." (Példabeszédek 27:6), vagyis abban a barátban bízhatsz igazán, aki vállalja, hogy ha kell, helyreigazít. Három fontos alapelv érvényes itt. Először: az igazság kimondása a barátság alapján történjen! Ha még nem bizonyítottál ebben, hagyd az igazság kimondását másra, aki már barátnak bizonyult! Ki kell érdemelned a jogot! Másodszor: az igazság nem jogosít fel arra, hogy vadászatra indulj! Az igaz barát figyel a másik érzéseire, és szeretettel mondja ki az igazságot.
…az igazsághoz ragaszkodva... szeretetben" (Efezus 4:15). Harmadszor: el fog jönni az ideje, amikor értékelni fogják- de készülj fel arra, hogy talán csak sokára! „Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg" (Példabeszédek 28:23).
Szavaid két dolgot hozhatnak. Először: biztatást. Ella Wheeler Wilcox ezt mondta: „A hátba veregetés csupán néhány csigolyát mozgat meg, a fenékbe rúgás hatékonyabbnak tűnik, de az előbbi juttat mérföldekkel előbbre." Salamon azt mondta: „A kedves szavak segítenek és gyógyítanak; az éles szavak megsebeznek és megnyomorítanak" (Példabeszédek 15:4 TM). Amikor az élet nehéz, „...milyen jó az idején mondott szó!" (Példabeszédek 15:23). Ilyenkor a remény áthatol a kétségbeesésen, és az emberek elkezdik hinni, hogy tényleg van esélyük megtenni, elérni azt a dolgot. Sok megsebzett lélek jutott mártúl a legmélyebb völgyön a biztató szavak ereje által. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek" (Példabeszédek 16:24). Az embereket megsebzi az élet, a biztató szavak pedig gyógyítják őket. Egyetlen képeslap, e-mail, telefonhívás - a Biblia így nevezi őket: „mint az aranyalma ezüsttányéron" (Példabeszédek 25:11). Másodszor, szavaid megváltást hozhatnak. „Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg" (Példabeszédek 11:30). Nyelved úgy tudódj legjobban használni, ha Jézusról beszélsz. Nem kell őt védened, csak bemutatnod. „Életnek forrása az igaz ember szája..." (Példabeszédek 10:11). Életadó szavakat mondhatsz az elveszetteknek, és segíthetsz megváltoztatni múltjukat, jelenüket és jövőjüket. Szavaid abban is segíthetnek, hogy növekedjenek és érettebbé váljanak Istennel való kapcsolatukban. Igen: „Az igaznak az ajka sokakat vezet..." (Példabeszédek 10:21).
Egy második világháborús plakáton ez állt: „A meggondolatlan szavak emberek életébe kerülnek". Ha tehát valakiről valami rosszat hallasz, tégy fel magadnak egy pár kérdést! Először: Igaz ez? „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!" (2Mózes 20:16). Ez egyike a Tízparancsolatnak - nem csupán javaslat! Amíg nem vagy biztos igaz voltáról, ne mondj semmit! Várj! Az idő mindig felfedi az igazságot. Másodszor: Bizalmas ügyről van szó? Lehet, hogy úgy jutott el hozzád, hogy valaki elárulta másvalaki bizalmát? Ha továbbadod, te magad is bűntárssá válsz a bizalom megtörésében. Emlékezz: „A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot" (Példabeszédek 11:13). Isten csak akkor tud használni, ha nem áldozod fel becsületedet azzal, hogy elárulod valaki bizalmát. Harmadszor: Segít ez valamit? Lerombol másokat, vagy felépít? A Sátán annak él, hogy romboljon, elcsüggesszen, és vereséget okozzon - ne légy ebben bűntársa! „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják" (Efezus 4:29). Hasznos és bátorító, ha mások meghallják? Végül: Feltétlenül szükséges ez? Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mit nyernek abból mások, és mit nyer Krisztus ügye azzal, ha elmondom, és mit veszít azzal, ha nem mondom el?" Mindig tartsd ezt szem előtt: nagyobb valószínűséggel fogod bánni azt, amit kimondtál, mint azt, amit nem. „Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt" (Példabeszédek 29:11). Légy bölcs: vigyázz, mit mondasz!
Üdvösség Anyja: Sokan azt fogják hinni, hogy az antikrisztus egy nagyon szent ember 20190207
Gyermekem, ha Fiam, Jézus Krisztus a Földön járna, ebben az időben Őt újból meggyilkolnák. Egyetlen hivatalos személy sem ismerné el Őt Egyházában. Nevetség tárgyává tennék, aztán félnének Tőle, és annyira megvetnék, hogy – éppen úgy, mint annakidején – Keresztre feszítenék.
Ez alkalommal Fiam kizárólag Lélekben fog eljönni, és Atyám Parancsára nem fog emberként, testi formában megjelenni a Földön. Arra sürgetlek benneteket, hogy ezt az Üzenetet tegyétek világossá mindenki számára, mert sokan fognak jönni az Ő Nevében, de egy közülük prominens személlyé fog emelkedik, és azt fogja mondani, hogy ő az Én Fiam, azonban ez egy hazugság lesz.
Az antikrisztus fel fog emelkedni, és olyan erőteljessé fog válni, hogy az arcképét mindenütt látni lehet majd. Szobrokat fognak emelni az ő képmására és az arcképe folyamatosan meg fog jelenni világszerte a televízió képernyőjén. A legnagyobb hatalommal rendelkező politikai vezetők meg fogják őt tapsolni, de mindez nem fog megtörténni addig, amíg őt nyilvánosan nem üdvözlik, és a hamis próféta jóvá nem hagyja, hogy az emberiségre tett befolyását valóban gyakorolni tudja.
Ha most Fiam újból ismertté tenné Magát testben, és figyelmet parancsolna, elpusztítanák. Azonban az antikrisztust üdvözölni fogják a világban, és össze fogják téveszteni Jézus Krisztussal.
A Biblia minden szavát, mely Fiam Második Eljövetelére vonatkozik, meg fogják változtatni, és el fogják ferdíteni, csakhogy meggyőzzék a világot, hogy az most szemtanúja a visszatérő Jézus Krisztusnak. Fiam ellenségeit, akik mindenhol elvegyülnek az Ő ártatlan szolgáival Fiam Egyházában, súlyos megtévesztésbe fogják vezetni. Vezetőik át fogják ölelni az antikrisztust, és arra fogják ösztönözni a lelkeket, hogy bálványozzák őt. Befolyása sokakat meg fog rémíteni, akik továbbra is hűségesek maradnak Istenhez, és éppen ezért fontos, hogy védjétek a lelketeket az ő hipnotikus vonzerejével szemben.Az Üdvösség Érme, ha azt magatokon hordjátok, védelemben fog részesíteni benneteket – a többi megígért Kegyelmekkel együtt -, az antikrisztus erejével szemben. Félreértés ne essék, az antikrisztus sokakat le fog nyűgözni, és úgy fogják őt tekinteni, mint minden idők legerősebb, legnépszerűbb, legkarizmatikusabb és legbefolyásosabb vezetőjét. Sokan azt fogják hinni, hogy az antikrisztus egy nagyon szent ember, és a Fiam Egyházával való összeköttetései által, emberek milliói lesznek hívei annak, amit ők Igazságnak fognak hinni. Ez a látszólagos szentség, örömkönnyeket fog csalni mindazok szemébe, akiknek eddigi életük során nem volt bizalmuk, és nem is hittek Istenben. Ők ezt az embert dicsérettel fogják elhalmozni, és lelkük megmentését az ő érdemének fogják tulajdonítani.Mindenekelőtt az antikrisztust egy nagy vezérnek fogják tekinteni, aki egy megnyerő, elbűvölő és szeretetreméltó vonzóerővel rendelkezik. Aztán idővel elkezdi bemutatni gyógyító erejét, és sok ember fog jelentkezni, akik tanúsítani fogják, hogy általa gyógyultak meg. S aztán sokan azt is fogják állítani, hogy csodáknak voltak a szemtanúi az ő jelenlétében. Aztán egy sor hamis jelenés fog mindenhol nyilvánosságra kerülni, melynek során egy kép lesz látható a Szentlélek jeléről. * A média egy istenhez hasonlatos képet fog alkotni róla és csak nagyon kevesen mernek majd nyilvánosan szemrehányást tenni neki. Mivel ő sok nyelv ismeretével rendelkezik **, ezért nagyon rövid időn belül milliókat fog elbolondítani. Aztán elkezdődnek a pletykák, hogy Jézus Krisztus eljött egy második alkalommal is. Ezeket a kósza híreket azok fogják táplálni, hazugságokat terjesztvén, akik fáradhatatlanul az antikrisztusnak dolgoznak, míg végül Fiammal fogják őt összetéveszteni. Mindezek az események most túlzásként hangzanak, de amikor ki fognak bontakozni előtettek, természetes eseménysorozatnak fognak tűnni, amelyek sokakat lelkesíteni fognak.
Aztán, mint minden gonosz hamisság, amit a Sátán – a sátáni rituálékon keresztül – fordítva mutat be a világnak, az antikrisztust látni lehet majd, amint felmegy a Mennybe.
Fiamat, az Ő visszajövetelekor, látni lehet majd, amint a felhőkön leereszkedik, éppen úgy, ahogyan azt megígérte – ami pontosan a Mennybe való felemelkedésének az ellenkezője.
Aztán az antikrisztus és mindazok, akik szolgai módon imádták őt, a tüzes tóba lesznek vetve – és a béke a tietek lesz, drága gyermekeim. Mert mindazok, akik hűségesek maradnak az Igazsághoz, egy szempillantás alatt elragadtatnak az Új Paradicsomba, amikor az Ég és a Föld eggyé válik.
Szeretett Édesanyátok,Az Üdvösség Anyja ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/udvosseg-anyja-sokan-azt-fogjak-hinni-hogy-az-antikrisztus-egy-nagyon-szent-ember/
—
**
“ 2013.05.23 22:30
….
Ti össze fogtok gyűlni a világ minden sarkából, és bár több nyelvet beszélve fogtok csatlakozni Maradék Hadseregemhez, egy egységet fogtok Velem alkotni.
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/az-en-kereszteny-katonaim-fogjak-alkotni-a-legnagyobb-hadsereget-az-antikrisztussal-szemben/
“ 2013.08.30 20:24
….
Az Új Paradicsomomban csak egyetlen vallás lesz: az Új Jeruzsálem, ahol naponta imádni fognak Engem. Mindenki egységben lesz Atyám Szent Akaratával. Ott tizenkét nemzet lesz, de csak egyetlen nyelv, mert nem fogom megengedni a megosztottságot.
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/nagy-orom-lesz-mindenhol-ez-100-napig-fog-tartani/
“2013.12.09 19:46
….
Ő, az antikrisztus, több nyelven fog beszélni, de egyetlen latin szó sem fogja elhagyni az ajkát …”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/o-az-antikrisztus-tobb-nyelven-fog-beszelni-de-egyetlen-latin-szo-sem-fogja-elhagyni-az-ajkat/
—-
“2014.02.07 23:38
Drága szeretett leányom, miközben az Üzenetek terjednek, és felélesztik a szükségét annak, hogy sok embert arra bátorítsanak, hogy Hozzám forduljanak, sok csodáról lehet majd tanúskodni.
A hitetlenek, más hitfelekezethez tartozók és azok, akik bűnös életük miatt elvágták magukat Tőlem, meg fognak térni. Ezt megígérem nektek. A csukott szemű embernek a szemei meg fognak nyílni. Azok, akiknek a szívükben gyűlölet van, örömkönnyeket fognak sírni, amikor terhük súlyától meg fognak szabadulni. Az az ember, aki egyáltalán nem ismer Engem, fel fog ismerni. Oly sokan jönnek majd, és hívni fognak Engem, és sokan fogják érezni a Szentlélek Jelenlétét, amikor végre elfogadják azon közbelépésemet, hogy minden bajtól megmentsem a lelküket.
Leányom, nyugtasd meg mindazokat, akik szomorúak a miatt, ahogyan Létezésemet ma a világban tagadják. Mondd el nekik, hogy bár minden Nyomom el fog tűnni, Isten Kegyelmével továbbra is meg fogom világítani azok lelkét, akik hívnak Engem. Soha nem fogom elhagyni az enyéimet. Soha nem fogom figyelmen kívül hagyni azokat, akik magányosak, szomorúak, félnek, vagy bizonytalanok abban, hogy Isten Létezik-e vagy sem. Azáltal, hogy egyszerűen félreteszik büszkeségüket és kérnek egy jelet Jelenlétemről, Én válaszolni fogok nekik. Még soha eddig nem avatkoztam be ilyen nagymértékben, mint ahogyan azt most teszem. És mert az a Vágyam, hogy megmentsem az egész emberiséget, mostantól azok szívébe fogok belehasítani, akik eddig megtagadtak Engem, feltéve, ha hívnak, és amikor hívnak Engem.
Várom a válaszotokat. Már alig várom azt a szeretetet és örömet, amellyel a megbékélés pillanatában el fogom tölteni a szíveteket és a lelketeket, mert ez a megtérésetek édessége. Ez lesz az az idő, amikor kinyitjátok a lelketeket, és lehetővé teszitek, hogy Isten Fénye elhozza számotokra a legnagyobb Ajándékot, amelyet el sem tudnátok képzelni: Az Örök Élet Ajándékát.
Jézusotok ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/soha-nem-fogom-figyelmen-kivul-hagyni-azokat-akik-maganyosak-szomoruak-felnek-vagy-bizonytalanok-abban-hogy-isten-letezik-e-vagy-sem/
—–
Római katolikus:
“ 2019-02-07
4. évközi hét csütörtök
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Az ószövetségi áldozatok megszűntek.
Járuljunk tehát Jézus örök áldozatához, amely a megváltást hozza!
Testvéreim!
Ti nem kézzel tapintható hegyhez járultatok, sem lobogó tűzhöz, sötét felhőhöz vagy viharos forgószélhez, sem harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, amelynek hallatára a zsidók könyörögni kezdtek, hogy ne hangozzék tovább ez a félelmetes szó. Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: „Rémület és reszketés fog el.”
Ellenkezőleg, ti az Úr hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, meg az angyalok ezreihez; a keresztségben újjászületettek ünneplő közösségéhez, akiknek neve fel van jegyezve a mennyben; a mindenek Bírájához, Istenhez, meg a tökéletes igazak lelkeihez, és az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, akinek ránk hulló vére hathatósabban kiált Istenhez, mint Ábel kiontott vére.
Ez az Isten igéje.
Zsid 12,18-19.21-24
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Befogadtuk irgalmadat, Istenünk, * templomod belsejében. (Vö. 10. vers.)
Előénekes: Nagy az Úr és minden dicséretre méltó, * Istenünk városában.
Szép és ékes az ő szent hegye, * az egész földkerekség öröme.
Hívek: Befogadtuk irgalmadat, Istenünk, * templomod belsejében.
E: Észak határán áll Sion hegye: * a nagy király városa.
Házaiban ismerik Istent, * mert ő maga lett a menedékük.
H: Befogadtuk irgalmadat, Istenünk, * templomod belsejében.
E: Így hallottuk és így láttuk * a mindenható Isten városában,
a mi Istenünk városában, * melyet az Úr alapított mindörökre.
H: Befogadtuk irgalmadat, Istenünk, * templomod belsejében.
E: Jóságodról elmélkedünk, Istenünk, * templomod belsejében.
Istenünk, neved és dicséreted a föld határáig kiárad, * jobbod telve van igazsággal.
H: Befogadtuk irgalmadat, Istenünk, * templomod belsejében.
Zsolt 47,2-3a.3b-4.9.10-11
ALLELUJA
Jézus mondja: † „Elközelgett az Isten országa, * tartsatok bűnbánatot és higgyetek az örömhírnek!” Mk 1,15 – 3. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Az apostolok Krisztustól gyógyító hatalmat kapnak, és küldetést az evangélium hirdetésére.
Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 6,7-13″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-07
——
Görög katolikus:
“… 7 Adjátok hát oda magatokat Istennek, és engedelmeskedjetek neki! Ugyanakkor álljatok ellen a Sátánnak, és ő el fog futni tőletek! 8 Jöjjetek közel Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok! Ti bűnösök, takarítsátok ki a bűnöket az életetekből![b] Tisztítsátok meg a szíveteket, és ne próbáljátok többé Istent is, meg a világot is követni! 9 Ahogyan Istenhez közeledtek, szomorkodjatok, bánjátok meg a bűneiteket, és sírjatok! Nevetés helyett sírjatok, öröm helyett szomorkodjatok! 10 Alázzátok meg magatokat Isten előtt, és ő majd felemel benneteket!
Nem te vagy a bíró!
11 Testvéreim, ne kritizáljátok egymást, mert aki testvérét vádolja, vagy elítéli, az a Törvényt kritizálja és ítéli el. Ha pedig a Törvényt elítéled, akkor már nem engedelmeskedsz neki, és bíróvá teszed magadat. 12 Pedig csak egyetlen Törvényhozó és Bíró van: Isten! Ő az, aki meg tud menteni, vagy el tud pusztítani. De ki vagy te, hogy a másik ember felett bíráskodsz?!
Isten tervei szerint éljetek!
13 Vannak, akik azt mondják: „Ma, vagy holnap elmegyünk abba a városba. Ott maradunk egy évig, üzleteket kötünk, és sok pénzt keresünk.” Jól figyeljetek! 14 Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Hiszen egész életetek olyan, mint a pára, amely csak rövid ideig látszik, azután szétfoszlik. 15 Ehelyett azt kellene mondanotok: „Ha az Úr akarja, és élünk, ezt meg ezt fogjuk tenni.” 16 Ti pedig magabiztosak és büszkék vagytok — minden ilyen büszkeség gonosz dolog!
17 Ha valaki tudja, hogy mi volna helyes, mégsem teszi meg, bűnt követ el.
Figyelmeztetés a gazdagoknak
5.1 Gazdagok, figyeljetek rám! Már most kezdjetek sírni és jajgatni, mert nyomorúság következik rátok! 2 Gazdagságotok elpusztul, pompás ruháitokat a moly rágja szét, 3 aranyotok, ezüstötök mind az enyészeté lesz! Éppen ez lesz a bizonyíték ellenetek, sőt, ez a pusztulás elemészti még a testeteket is, mint a tűz! Képesek voltatok még az utolsó napokban is vagyont gyűjteni! 4 Figyeljetek, ti gazdagok! A földjeiteken dolgozó aratómunkások béréből csalással elloptatok, s amit tőlük elvettetek, az vádol benneteket Isten előtt! A Seregek Ura pedig meghallotta a becsapott aratómunkások panaszos kiáltását.
5 Gazdagok, ti bőségben és pazarlóan éltetek, s amit csak megkívántatok magatoknak, megszereztétek. Meghizlaltátok magatokat, mint az állatokat szokták a levágás napjára.[c] 6 Elítéltétek és meggyilkoltátok az ártatlan embereket, akik nem álltak ellen nektek.
Az Úr hamarosan visszajön!
7 Testvéreim, az Úr vissza fog jönni, de addig várjatok türelmesen! Gondoljatok a földművesre, aki türelmesen várja, hogy szántóföldje gazdag termést hozzon! Várja, amíg az őszi és a tavaszi eső[d] megöntözi a földjét. 8 Ti is várjatok türelemmel! Erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr hamarosan visszajön! 9 Többé ne panaszkodjatok egymásra, nehogy elítéljenek benneteket! Nézzétek, a Bíró már az ajtó előtt áll!”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=James+4-5&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
”
Kitől származik Jézus hatalma?
27 Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor Jézus a Templom területén járt, odajöttek hozzá a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői, 28 és kérdőre vonták: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
29 Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok, akkor megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. 30 Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől? Válaszoljatok nekem erre!”
31 Azok meg így tanakodtak egymás között: „Ha azt feleljük, hogy Istentől volt, azt mondhatja rá: »Akkor miért nem hittetek neki?« 32 De azt mégsem mondhatjuk, hogy csak emberektől volt…”. A vezetők ugyanis féltek a néptől, mert Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartotta.
33 Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket” — felelt nekik Jézus.”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mark+11:27-33&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
—–
https://oca.org/readings/daily/2019/02/07
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
Isten az Atya: Jöjjetek, kövessétek Fiamat az Igazság Ösvényén 20180207
“Drága leányom, fontos az, hogy Gyermekeim annyira szeretik azokat a jó dolgokat, melyeket rendelkezésükre bocsátok a Földön?Fontos az, hogy a gyönyörű világot, melyet Teremtettem annyira szeretik és csodálják Gyermekeim?
Fontos az, hogy Gyermekeim egymást szeretik és örömet találnak egymásban?
Ezek mind az Én Ajándékaim, a ti szeretett Atyátoké. Soha ne féljétek ezeket a csodálatos Ajándékokat, és bűnösnek se érezzétek magatokat, ha ezek örömet okoznak számotokra.
Azonban a legfontosabb Ajándék, melyet hozok, az az Én Szeretetem mindnyájatok iránt. Ez a Szeretet egyedülálló, és szeretetetek mások iránt a szívetekben csak kevéssé hasonlít az Én Mindenható Szeretetemhez.
Amikor pedig szereteteteket ezek iránt a különleges Ajándékok iránt az Isteni szeretetetek elé helyezitek, akkor nem fogtok békére találni. Szóval, bár ti örömet találtok ezekben az Ajándékokban, melyeket nektek adtam, mégis csak akkor élvezhetitek igazán azokat, amikor azok egyesülnek a Teremtőtök iránt érzett, szívetek tiszta szeretetével.
Bizonyítékom számotokra, hogy Szeretetem örökre átölel benneteket az volt, hogy elküldtem egyszülött Fiamat, hogy szabadítson meg benneteket a bűntől. Ő volt az Én legnagyobb Ajándékom nektek, és Őáltala megtaláljátok majd az örök életet Új Paradicsomomban.
Az Ösvény ki volt számotokra faragva, és ez gondosan meg lesz formálva e mennyei Küldetésen keresztül, egészen a Paradicsom Kapuihoz.
Jöjjetek, kövessétek Fiamat az Igazság Ösvényén, és engedjétek meg Neki, hogy Irgalmasságán keresztül biztonságosan, védőburokba gyűjtsön benneteket.
Kitárom Karjaimat és Fiam Szövetségében átölellek benneteket, miközben Ő minden Gyermekem Hozzám való hazahozatalának utolsó szakaszát készíti elő.
Otthonotok összefonódik majd az enyémmel. A türelem, a kitartás, a szenvedés, a könny és a Fiam iránti szeretet, mindez egyesülni fog egymással, ahogy ezen az ösvényen Felém haladtok. Csak azok fogják elérni az utolsó lépcsősort, akik elég erősek lesznek.
Szeretett Atyátok,
A Legmagasságosabb Isten”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve
—–
Római katolikus:
” † EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Az a rossz teszi tisztátalanná az embert, ami belülről, a szívéből származik.
Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket:
„Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.”
Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 7,14-23″
Az a rossz teszi tisztátalanná az embert, ami belülről, a szívéből származik.
Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket:
„Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.”
Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 7,14-23″
——
Görög katolikus:
“21 Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt;
22 és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte.
23 Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.
24 Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből adott nekünk.”
“… 72 És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: “Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” És sírásra fakadt.”
—–
—–
—–
Tóra:
” 26 Az Úr tehát bölcsességet adott Salamonnak, ahogyan megígérte neki. Békességben élt Hírám Salamonnal, és szövetséget kötöttek egymással. “
—–
—-
"Csak azt ne feledjétek, hogy minden, ami számít: az emberiség egyesítése." 20170207
"Csak azt ne feledjétek, hogy minden, ami számít: az emberiség egyesítése.
Imáitok, szenvedéseitek, és Irántam való szeretetetek segíteni fog egyesíteni az Én szent és értékes családomat az Új Paradicsomomban a Földön. Nézzetek előre, gyermekeim, mert ez lesz, az az élet, melyre ti rendeltetve vagytok, feltéve, ha engedelmeskedtek Szent Akaratomnak."
Olvass tovább: http://igazsag-konyve7
"... Ez volt az ég és a föld teremtésének története.
Ez az Isten igéje.
Ter 1,20-2,4a
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész világon. (2a. vers.)
Előénekes: Szemlélem az eget, ujjaid műve az, * te alkottad a holdat és az összes csillagot."
http://igenaptar.katolikus.hu/
"Én vagyok az egész Teremtés Istene, és nem fogom hátradőlve végig nézni, ahogyan gyermekeim elpusztítják egymást."
Olvass tovább: http://igazsag-
VÖ.:
"... a teremtő Isten"
http://igenaptar.katolikus.hu/
Trump ENSZ nagykövet jelöltje a homoszexualitást "ünnepelte"
Nauert maga lila ruhában volt.
Áldozatot játszva Nauert azt mondta, hogy a "szellem napján felszólalunk a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transznemű és interszexuális emberek zaklatása ellen", akik állítólag sokkal több zaklatást kapnak a más "identitásuk" miatt.
Donald Trump Nauertet jelölte ki az amerikai ENSZ nagykövetnek.
Peter LaBarbera 2019 januárjában azt mondta, hogy a melegpárti aktivizmus Obama része volt évekig, az amerikaiak pedig remélték, hogy ez megáll Trump alatt.
A "szellem napját" a keresztényellenes GLAAD gyűlölet csoport szervezi, ami közeli kapcsolatban áll a Demokrata Párttal.
Barack Obama volt elnök is támogatását fejezte ki a "szellem napja" iránt.
https://gloria.tv/article/ACY6eaodnXpS4Q2vytECP73h8
Ha Jézus bízott a Bibliában, akkor Neked is menni fog-Isten szeretetének magassága-Miért olyan nehéz a Szentírás alkalmazása
Ha Jézus bízott a Bibliában, akkor Neked is menni fog
“Igazán mondom nektek: amíg az ég és a föld el nem tűnnek, a Törvényből egyetlen betű vagy tollvonás sem veszti érvényességét, amíg minden be nem teljesedik." (Máté 5:18, NIV fordítás)
Lehet, hogy hallottál már ilyen véleményt: “Jézusban megbízom, de a többi fickóban, akik a Bibliát írták, már nem.” Ez egy elég problémás gondolatmenet.
Jézus ugyanis megbízott a Bibliában – annak minden szavában! Azt tanította, hogy a Biblia minden más könyvnél különlegesebb.
A Máté 5:18-ban így szólt: “Igazán mondom nektek: amíg az ég és a föld el nem tűnnek, a Törvényből egyetlen betű vagy tollvonás sem veszti érvényességét, amíg minden be nem teljesedik." (NIV fordítás)
Jézus azt mondja, hogy a Biblia az idők végezetéig fenn fog maradni. Mindent el fog végezni, amit Isten el akar végezni ebben a világban. A János 10:35a szerint: “Tudjuk, hogy az Ige mindig igaz” (NIRV fordítás). Jézus kijelentette, hogy a Biblia igaz. És amikor maga Jézus mond valamit a Biblia hitelességéről, akkor oda kell rá figyelnünk.
Amikor Jézus az embereknek a Bibliáról beszélt, akkor annak igazságai melletti érvelését gyakran a belőle vett egyetlen mondatra vagy szóra alapozta. Az Ige minden mondatát, minden egyes szavát elhitte. Tehát ha Jézusban megbízom, a Bibliában miért ne bíznék meg?
Amikor Jézus a Bibliát említi, nem csak úgy hivatkozik rá, mint költészetre vagy történelmi műre. Olyan írásnak tartotta, ami képes megváltoztatni az emberek életét. A Lukács 11:28 szerint így fogalmazott: „sokkal áldottabbak, akik hallják Isten beszédét, és engedelmeskednek neki” (NIV fordítás). Jézus nem csupán azt szeretné, hogy olvasgassuk a Bibliát. Ezt tesszük, ha költészetről vagy történelemről van szó. Ő azt szeretné, hogy engedelmeskedjünk a leírtaknak. Így kellene reagálnunk mindenre, amit a világmindenség Teremtője ír.
Jézus mindig úgy beszélt a Bibliáról, mintha a benne szereplő emberek és események valósak lennének. Minden prófétára valós személyként utalt. Dánielt is így említette. Hitt Noéban és mindenben, ami az özönvíz alatt történt. Hitt Ádámban és Évában, valamint Szodoma és Gomora tragédiájában is. Hitt abban, hogy egy nagy hal lenyelte Jónást.
Nem kételkedett a Biblia legvitatottabb történeteiben – főképpen Noé, Ádám és Éva, Szodoma és Gomora, valamint Jónás történetében nem. Akik úgy vannak vele, hogy a Biblia sok jó, de valójában meg sem történt eseményt dolgoz fel, ugyanerre a négy történetre szoktak hivatkozni.
Ha Jézus valóban hitt Jónásban, akkor nekem is hinnem kell benne. Nem tudom, Isten hogyan tudott olyan halat teremteni, ami le tudott nyelni egy embert – mégis megtette.
Bízom a Bibliában, mert Jézus is bízott benne.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Személyes számodra a Biblia? Mi erre a bizonyíték az életedben?
- Nehezedre esik elhinni a Biblia egyes részeit? Miért?
- Mit gondolsz, mit szeretne Isten elvégezni az életedben az Igéjén keresztül?
Isten szeretetének magassága
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem démonok, sem jelen, sem jövő, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmi egyéb a teremtett világban nem választhat el minket az Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Róma 8,38-39, NIV fordítás)
Nem tudsz olyan helyre menni, ahol ne lenne veled Isten szeretete. Soha nem leszel elválasztva Isten szeretetétől.
Semmi – semmilyen körülmény, semmilyen helyzet – nem tud elválasztani téged Isten szeretetétől, mert az mindenhol jelen van: „sem magasság, sem mélység, sem semmi egyéb a teremtett világban nem választhat el minket az Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van” (Róma 8,39, NIV fordítás)
Ha a magányosság ellenszerét keresed, akkor megtaláltad: soha nem leszel elválasztva Isten szeretetétől. Szeretteinket elveszítjük. Ha házas vagy, egyikőtök hamarabb fog meghalni, és a másik gyászolja majd.
De ha keresztény vagy, soha nem leszel magányos, mert megtapasztalhatod Isten szeretetét. Nem vallásról beszélek. Én egy élő kapcsolatról beszélek Jézus Krisztussal. Az Ő szeretete örökké tart, és az Ő szeretete mindenhol ott van.
Beszéljünk róla
* Milyen magas Isten szeretete? Elég magas ahhoz, hogy szemet hunyjon a hibáink felett! Elfogadtad Isten ajánlatát, hogy megbocsát neked és segít újrakezdeni?
* Hogyan tudsz bekerülni Isten szeretetébe amikor nehézségeid vannak, vagy amikor magányosnak érzed magad?
Miért olyan nehéz a Szentírás alkalmazása
"Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által"
(Efézus 3:16.)
A Szentírás alkalmazása az életünkre nem könnyű. Ha könnyű lenne, több ember alkalmazná. A legtöbben, akik a Bibliát olvassák, nem igazán követik az olvasottakat életükkel. Miért?
Ez kemény munka! De mi teszi Isten Szavának az alkalmazását olyan nehézzé? Itt van három ok arra, hogy miért olyan nehéz ez neked és nekem.
Az alkalmazása komoly szándékot igényel. Hosszú, koncentrált imádsággal jár mielőtt megtanulod alkalmazni a Szentírást. Nem mindig fogod rögtön megérteni, át kell gondolnod amit olvasol. Elmélkedned kell rajta. Ez időt igényel, amit a legtöbb ember nem hajlandó odaszánni.
A Sátán harcol ellene, gonosz módon harcol. Az ördög leggonoszabb támadásai akkor érkeznek, mikor csendességet tartasz, amikor megpróbálod alkalmazni a tanultakat. A Sátán tudja, hogy amíg csak az Ige hallgatásával és olvasásával vagy elfoglalva, nem nagyon fenyegeted a terveit. Viszont amint komoly változás megy végbe az életedben, foggal-körömmel támadni fog, mert utálja, hogy cselekszik az ige.
Alapvetően a változás ellen vagyunk. Ilyen az emberi természet; senki sem szereti a változást, de Isten Szavának ez a legfőbb célja. Azt akarja, hogy megváltoztassa az életünket, hogy jobban hasonlítsunk Jézusra. Ehhez a kulcs Isten Szavának az alkalmazása. A legtöbb gyülekezet ezért koncentrál a Szentírás tolmácsolására és tanul a Biblia hátteréről. A legtöbb ember boldog ettől. Magtanulhatsz mindent a bibliai emberekről, a Biblia hátteréről, a tanításairól, és élhetsz továbbra is a test szerint. Örülönk neki, hogy mások életére alkalmazhatjuk Isten Szavát, de a saját életünkre nem akarjuk.
Növekedhetünk lelkileg és érett keresztényekké válhatunk Isten Szavának az alkalmazásával. Neked és nekem erőt kell kérnünk a Szent Szellemtől, mert saját erőnkből nem tudunk engedelmeskedni. A Biblia arra hív minket, hogy kérjük Istent, erősítsen meg minket Szelleme által. "Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által" (Efézus 3:16.) Az akadályok akkor jönnek, ha saját erőnkből próbálkozunk, de Isten "határtalan forrásokkal" rendelkezik, amikkel segít az életünkre alkalmazni az ő Szavát. Csak kérnünk kell őt.
Mi az, ami ma távol tartott attól, hogy Isten Szaván mélyebben elmélkedhess? Amikor erőért imádkozol, Isten az életedben lévő embereket arra használhatja, hogy megadja a számodra szükséges segítséget. Vannak emberek az életedben, akikkel megosztod a harcaidat, megtartanak a lelki növekedésben?
A hasonlítgatás sóvárgáshoz vezet-A legjobb élet megéléséhez juss hozzá a legjobb információhoz -Azok aggódnak, akik nem ismerik Istent-Életünk egy lecke szeretetből
A hasonlítgatás sóvárgáshoz vezet
“Sokkal jobb megelégedni azzal, amid van, minthogy mindig mást keress.” Prédikátor 6:9b (GNT Fordítás)
Hogy megelégedett emberré válhass, az első lépés, hogy többé ne hasonlítgasd magad másokhoz. Az a gond, hogy a hasonlítgatás a nyugati ember kedvenc beltéri sportja, természetessé vált számunkra, bármikor képesek vagyunk űzni.
Mikor belépsz valaki házába, mi az első, amit teszel? Hát hasonlítgatsz: „Ó, de szép emelet. Nézd a függönyt! Ó, micsoda televízió!” Amikor találkozol valakivel, az első gondolatod: „Tetszik, ahogy a haját megcsinálta, az enyém ma nagyon rosszul áll.” Állandó jelleggel hasonlítgatsz, ez pedig frusztráltá tesz, ezért abba kell hagynod! Ha szeretnél megelégedett emberré válni, akkor abba kell hagynod, hogy az életed bárki máséhoz hasonlítsd.
Ugyanakkor meg kell tanulnod önzés nélkül csodálni. Meg kell tanulnod úgy örülni mások javainak, hogy közben ne válj féltékennyé vagy iriggyé, hogy közben ne érezd azt, hogy neked is szükséged lenne azokra.
Ez az egyik nagy alapelv, amit az emberek nem értenek, nem értik meg, hogy anélkül is lehet valaminek örülni, ha nem is a tied. Lehet, hogy te éppen a hegyi vakációzást szereted, de ettől még miért kellene meg is vásárolnod egy kempingházat a hegyekben, ahelyett, hogy kölcsönöznél egyet évente egyszer-kétszer? Nem feltétlenül kell a tied legyen, hogy örülhess neki.
A hasonlítgatás abbahagyása nem csupán egy jó ötlet, hanem egy parancsolat is ugyanakkor: „Ne kívánj … semmit, ami a felebarátodé!” 2 Mózes 20:17
A dolgok utáni sóvárgás egy kontrollálatlan birtoklási vágy, mely annyira súlyos bűn, hogy a Tíz Parancsolatba is belekerült. A sóvárogni szó a görögben azt jelenti, hogy valamit olyan erősen megmarkolsz, megragadsz, hogy el sem tudod aztán engedni. Ha kapsz valamit Istentől, Ő pedig azt mondja, hogy add tovább, de neked ez nem megy, már nem te birtoklod azt a valamit, hanem az birtokol téged.
Isten nem azt mondja, hogy soha semmit nem kívánhatsz. Ez nem jellemzi a keresztyénséget, sokkal inkább a buddhizmust. Lényegében a vágyaid is Istentől származnak, viszont, mikor irányíthatatlanná válnak, sóvárgás lesz belőlük. A vágy önmagában még nem rossz, viszont amikor olyasvalamire vágysz, ami nem a tied, az bűn.
Nem vagy képes megvalósítani valamit, ha nem vágysz rá igazán. Nem válhatsz hasonlóvá Krisztushoz anélkül, hogy ne vágynál rá, nem válhatsz jobb emberré anélkül, hogy ne szeretnéd azt igazán. A vággyal semmi gond sincs mindaddig, amíg irányítható és nem vágysz mind többre és többre. Az efféle vágyak a hasonlítgatásból származnak.
Ameddig nem tanulod meg, hogy ne hasonlítsd magad másokhoz, nem lehet egy megelégedett életed. És tudod, miért nem szabad sosem hasonlítgatnod? Mert az mindig sóvárgáshoz vezet.
“Sokkal jobb megelégedni azzal, amid van, minthogy mindig mást keress.” Prédikátor 6:9b (GNT Fordítás)
Beszéljetek róla
- Miben kell változtass a látásmódodon a saját javaid tekintve, annak érdekében, hogy örülni tudj mások javainak?
- Mit gondolsz, Isten mivel szeretné, hogy betöltsd az életed a javak helyett?
- A keresztények gyakran beszélnek arról, hogy Isten megadja számukra szívük vágyát. Mit gondolsz, Isten milyen vágyakat akar neked adni?
A legjobb élet megéléséhez juss hozzá a legjobb információhoz
„Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik”. (Máté 4:4, NLT fordítás)
Ha azt szeretnéd, hogy egészséges legyen az elméd, akkor az igazsággal kell táplálnod.
Mindannyian tisztában vagyunk a táplálkozás fontosságával. A jó ételek és a megfelelő kalóriák erősebbé, egészségesebbé tesznek és több energiát adnak. A nem megfelelő kalóriabevitel és az egészségtelen ételek ártanak a testednek. Hasonló alapelven működik a gondolati világod is: nem szeméttel vagy méreggel kell táplálnod az elméd, hanem az igazsággal.
Egyszer abban a kiváltságban részesültem, hogy előadást tarthattam az Oxford Egyetemen, és az ottlétem alatt meghívást kaptam egy találkozóra az Oxford Analytica-hoz - egy csoporthoz, amelyről még sosem hallottál, de hatalmas befolyással bír a földön. Mindennap reggel 6 óra tájban, az Oxford vezető ösztöndíjasai összegyűlnek egy szobában, hogy tudósítást kapjanak arról, mi történt az előző 24 órában a világ különböző országaiban – a Kínában bekövetkező gabonaár emelkedésétől kezdve a Közel-Keleti zavargásokig. Azután döntést hoznak, hogy mit szükséges ezekről közzétenni. 11 órára egy riportot küldenek bizonyos csoportoknak – mint például a CIA és vezető vállalatok –, akik súlyos dollárokat fizetnek ezért az információért.
Az Oxford Analytica-t arra az ötletre alapozták, hogy a legjobb vezetők akkor tudják a legjobb döntéseket meghozni, ha a legjobb információk birtokában vannak. Még akkor is, ha jó vezető vagy, de nincs meg a legmegfelelőbb információd, nagy eséllyel hozol rossz döntést.
A legjobb élethez, melyet Isten neked szán a legjobb információra van szükséged. Ezt pedig Isten igéjében találod.
A Biblia a Máté 4:4-ben ezt mondja: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik.” (NLT fordítás).
Isten azt akarja, hogy meglegyen a legjobb információd és így, a legjobb döntéseket hozhasd meg elfogadva Isten legjobbját az életedre. Ezt teszed, ha Isten igéjével táplálkozol a napod folyamán, minden napon.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Mi a reggeli rutinod legfontosabb része?
- Hogyan foglalod bele a napi ritmusodba Isten igéjének tanulmányozását és memorizálását? Ha még nem része a rutinodnak, hogyan kezdheted el gyakorolni ezt a szokást?
- Milyen módszerek vannak arra, hogy Isten igéje tápláljon titeket együtt, mint család vagy, mint közeli barátok?
Azok aggódnak, akik nem ismerik Istent
"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre." (Máté 6:31-32)
"Elhiszed, hogy ha engem követsz, akkor nem lesz hiányod semmiben?"
Amikor aggodalmaskodunk, akkor megmutatkoznak az életünkben azok a területek, ahol a saját magunk erejéből próbáljuk megoldani a dolgokat ahelyett, hogy Jézus ígéreteiben bíznánk.
Ezt azt jelenti, hogy tekinthetünk az aggodalomra egy olyan lehetőségként is, amely által növekedhet a hitünk. Ahelyett, hogy aggódnánk, vagy rosszul éreznénk magunkat a félelmeink miatt, a bennünket aggasztó dolgokat letehetjük inkább Jézus Krisztus lábai elé. Ezt mondhatjuk: "Jézus, problémáim vannak ezen a területen, ami miatt folyton aggódom. Neked adom ezt a félelmemet, és bízni fogok abban, hogy te gondoskodni fogsz róla."
Ezután - ahogy Pál apostol is tanítja - a gondolatainkat foglyul kell ejtenünk. Vagyis amikor elkezdenénk aggódni, akkor ezt a gondolatot megfogjuk, és Jézushoz küldjük. "Jézus, nagyon ideges vagyok a jelzálogom miatt, de hozzád viszem ezt a félelmemet, mert te ígéretet adtál arra, hogy felelősséget vállalsz a szükségleteim betöltéséért."
Ez az egyszerű átruházás már önmagában és önmagától is erősíteni fogja a hitedet, hiszen ehhez már az szükséges, hogy egy nagyon egyszerű, mégis bensőséges módon elfogadd Isten mindenható mivoltát. Ez egy egyszerű hitbeli lépés, ami segít abban, hogy világosan lásd, Jézus mikor és hogyan gondoskodik rólad.
Jézus azt mondta, hogy az aggodalom azokra az emberekre jellemző, akik nem ismerik Istent és az Ő útjait. Ezek az emberek a saját tudatlanságuk miatt hajlamosak felfújni a dolgokat. Fogalmuk sincs arról, hogy Isten ismeri a szükségleteiket, ezért - ahogy Tom lelkipásztor is tanította tegnap - megpróbálják a maguk számára elvégezni azt, amire csak Isten képes.
De ti ismeritek Istent, és hogy Ő hogyan munkálkodik - mondta Jézus. Ő minden alkalommal választás elé állít minket: "Elhiszed, hogy ha engem követsz, akkor nem lesz hiányod semmiben?" Ha a válaszod "igen", akkor miért aggódsz? Ha pedig "nem", akkor mi tart vissza attól, hogy bízz Jézusban?
Jézus meghalt azért, hogy az aggodalmaidtól is szabad lehess. Az aggódás választás kérdése: dönthetsz úgy is, hogy inkább Jézusban bízol, és Isten gondoskodásának a csodái között jársz nap mint nap.
Életünk egy lecke szeretetből
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22,36-39)
Ha azt szeretnéd, hogy értékes legyen az életedet, a fontos dolgokra kell fókuszálnod. Nincs időd mindenre, és nem minden dolog ugyanolyan fontos az életben.
A Máté 22,36-39 ezt mondja: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Jézus azt mondja, hogy két dolog van az életben, ami fontosabb, mint bármi más: szeretni Istent, és szeretni egymást.
Eltűnődtél már azon valaha, hogy Isten vajon miért nem vitt fel a Mennybe azonnal, amikor megalkotott Téged, és miért helyezett ide a Földre? Legfeljebb 100 évig leszel itt a Földön, és utána az örökkévaló életedet fogod élni a Mennyben vagy a Pokolban. Miért nem visz mindenkit Isten egyből a Mennybe?
A Biblia világosan kijelenti, hogy Isten két dolog miatt helyez minket ide a Földre: megtanulni szeretni Istent és az embereket. Az élet nem a vagyongyűjtésről, a teljesítményről vagy a sikerekről szól, és nem azokról a dolgokról, amelyeket a világ közvetít feléd manapság. Nem fogod a karrieredet a Mennybe vinni magaddal. Az autódat és a házadat sem. Viszont a személyiségedet igen. Önmagadat fogod vinni magaddal.
Isten 80-100 évre helyez erre a Földre, hogy megtanuld szeretni Őt teljes szívedből, és hogy megtanuld szeretni az embertársaidat is. Az élet nem más, mint egy óriási lecke szeretetből.
Beszéljünk róla:
* Milyen dolgokra nem kellene fókuszálnod - annyit vagy egyáltalán - az életedben ahhoz, hogy több időd legyen mások felé kimutatni a szeretetedet?
* Hogyan használod ki az idődet itt a Földön? Mennyi időt töltesz azzal, hogy megtanulj úgy szeretni, mint Jézus?
* Ha valaki megfigyelné az életedet, mit mondana, mely dolgok a legfontosabbak számodra?
Az igazi tudásért./Cselekedeteink.../Igazságosság.../ Szeretet.../Tanításaink.../Teremtettség...
Az igazi tudásért.
A mai nap imádsága:
Uram! Tégy engedelmes eszközöddé, hogy naponta álmélkodni tudjak az élet szépségein! Ámen
Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket,
a sokaság álmélkodott tanításán,
mert úgy tanította őket,
mint akinek hatalma van.
Máté 7,28-29
A legnagyobb pedagógiai cél: motiválttá tenni a tanulót a cél elérésére. Tudást átadni egy jó könyv is tud, életvezetési bölcsességet azonban csak hiteles embereken keresztül nyerhetünk. Akiknek szava hiteltelenné vált számunkra, azokra nem hallgatunk, de olyanokéra igen, akiknek élete igazolja mondanivalójukat. Így válik Istentől kapott hivatássá a szülői nevelés, vagy az iskolai növelés a tudásban. Akinek nincs semmilyen pedagógiai hatalma gyermeke vagy tanítványa felett, az valamit nagyon elhibázott.
A Mesternek különleges hatalma van hallgatósága, tanítványai fölött. Ennek oka lehetne a tanítás őszintesége is, de itt elsősorban nem erről van szó, hanem a tartalomról, hiszen az "Istentől jött tanító", ahogyan Nikodémus fogalmaz, nem hiábavaló tudást, hanem életalakító erők kibontási lehetőségeit adja tovább azoknak, akik értenek a szóból. Aki felelősséggel "kézbe veszi" élete irányítását, hamar rádöbben: egyedül nem megy, társra és a Gondviselés támogatására is szüksége van, hogy elérje kitűzött szép céljait.
Létünk látható céljai sok-sok örömöt adnak nekünk, de az igazi kihívást és izgalmat mégis a nem láthatók adják. Megkopó egészség, fogyatkozó erő, elfolyó ismeret mind-mind az Isten felé terelgeti a lelkünket. A teremtettség titkainak vonzását megérezni kiváltság, a az utolsó Kapuhoz úgy eljutni, hogyha nem is tudom hova lépek be, de tudom Kihez igyekezem: kegyelem.
Hidat járni Föld és Ég között, életünk értelmének megtalálását jelenti. Hidat építeni Ember és Isten között - jutalom.
Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket,
a sokaság álmélkodott tanításán,
mert úgy tanította őket,
mint akinek hatalma van.
Máté 7,28-29
A legnagyobb pedagógiai cél: motiválttá tenni a tanulót a cél elérésére. Tudást átadni egy jó könyv is tud, életvezetési bölcsességet azonban csak hiteles embereken keresztül nyerhetünk. Akiknek szava hiteltelenné vált számunkra, azokra nem hallgatunk, de olyanokéra igen, akiknek élete igazolja mondanivalójukat. Így válik Istentől kapott hivatássá a szülői nevelés, vagy az iskolai növelés a tudásban. Akinek nincs semmilyen pedagógiai hatalma gyermeke vagy tanítványa felett, az valamit nagyon elhibázott.
A Mesternek különleges hatalma van hallgatósága, tanítványai fölött. Ennek oka lehetne a tanítás őszintesége is, de itt elsősorban nem erről van szó, hanem a tartalomról, hiszen az "Istentől jött tanító", ahogyan Nikodémus fogalmaz, nem hiábavaló tudást, hanem életalakító erők kibontási lehetőségeit adja tovább azoknak, akik értenek a szóból. Aki felelősséggel "kézbe veszi" élete irányítását, hamar rádöbben: egyedül nem megy, társra és a Gondviselés támogatására is szüksége van, hogy elérje kitűzött szép céljait.
Létünk látható céljai sok-sok örömöt adnak nekünk, de az igazi kihívást és izgalmat mégis a nem láthatók adják. Megkopó egészség, fogyatkozó erő, elfolyó ismeret mind-mind az Isten felé terelgeti a lelkünket. A teremtettség titkainak vonzását megérezni kiváltság, a az utolsó Kapuhoz úgy eljutni, hogyha nem is tudom hova lépek be, de tudom Kihez igyekezem: kegyelem.
Hidat járni Föld és Ég között, életünk értelmének megtalálását jelenti. Hidat építeni Ember és Isten között - jutalom.
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy életemben Rád figyelve betölthessem akaratodat, felebarátaim javára, a magam boldogulására, s üdvösségére, amit kegyelmedből mindannyiunknak elkészítettél! Ámen
Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.
1 Kor 6,9-10
Na jó, jó... De még ők is megtérhetnek, vagy nem? Ez így igaz, Isten csodát tehet ott is, ahol az ember azt lehetetlennek tartja. De mit kezdünk a Mester abbéli tanításával (Magvető példázata), hogy a háromnegyed-rész (soha!) nem érti/éli meg az ÚRIsten akaratát? Avagy ez pesszimista evangélium-szerkesztők későbbi betoldása lenne?
Isten országát szinte mindenki úgy képzeli el, hogy majd az majd csak "odaát" lesz, ha idelenn vége lesz már mindennek, azaz meghalunk, s nemkülönben jók voltunk, s jutalomból oda kerülünk... Ezzel csak az a baj, hogy Jézus URunk tanítása egyértelműen deklarálja: "Isten országa közöttetek van!" Tehát nem lesz valamikor, nem megvalósul majd egyszer, ha majd minden körülmény végre együttáll... nem! Itt és most, "közöttetek van!" Isten országának/"királyságának" - ahogyan régen (helyesen!) fordították - az a jellemzője, hogy az nem csak odaát létezik, hanem idelent is. Pontosítva: itt kezdődik el, s odaát teljesedik ki! S ez így teljesen igazságos is! Nem lehet hibáztatni Istent, hogy zsarnoki, mindenható kénye-kedve szerint osztogatja az üdvösséget, s vannak olyanok, akiket Ő eleve kizárt... Nem, egyes egyedül mi döntünk arról, hogy bejutunk vagy sem! Így a saját rossz döntésünk miatt csakis magunkat hibáztathatjuk!
Az apostolnak teljességgel igaza van, amikor azt írja az "igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát". Ha valaki nem csukja be a szemét, akkor nagyon jól látja, hogy a világ nem az igazság, hanem az igazságtalanság útján halad. Kő-gazdag bankárok, s érdek-bandái követelik kamatos-kamatra-pénzüket - mintha eleddig nem szedtek volna elég kamatot(!) -, bábkormányokkal mesterségesen konfliktusokat szítanak, hogy aztán beindulhasson a háború ördögi üzlete; a szabadságot jogi eszközökkel szabadossággá degradálják; s elfordulva a valóságtól, műproblémákat gyártanak. Amikor milliók halnak éhen, amikor 1,5 milliárd(!) embernek nincs tiszta ivóvize, amikor valahol mindig súlyos természeti katasztrófák történnek, s százezrek várnak segítségre - hiába; akkor tényleg az fontos, hogy a homoszexuálisok a "normál"-házassággal egy szintre kerüljenek? Tényleg az a legfontosabb, hogy törvényt-törvényre hozzanak, amit már nemhogy senki nem tud követni, de lassan nem is akar betölteni, mert élet-, s emberi méltóság ellenes?
Ne legyenek kétségei senkinek! Aki nem cselekszi a Mennyei Atya akaratát, az nem jut be az "Isten országába". Aki csak "uram-uramozik", ahelyett, hogy igyekezne betölteni a szeretet-parancs elvárásait, az nem lát üdvösséget! A pénztártól, s a földi életből való eltávozás után reklamációnak helye nincs...
A mai nap imádsága:
Uram! Elfordult Tőled a világ, s igazságtalanná vált. Egymásrafigyelés helyett csak magunkra figyelünk, felelősség-hordozás helyett csak kibúvókat keresünk... Ne veszejtsd el Uram ezt a világot, könyörülj teremtményeiden, s újíts meg mindnyájunkat Szentlelked által! Ámen
Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.
Péld 14,34
Amióta közösségben él az ember - azaz: amióta világ a világ - azóta küzd az egyén a közösséggel és viszont. Ha valaki a saját érdekeiért harcol, akkor süllyed a közösség, ha pedig a közösség érdekeiért száll csatába a választott vezető, akkor az ő tekintélye is növekszik. Nincs más út... Aki nem szolgál, az úrrá "válik", s ha valaki uraskodik, a közösségre nézve annál talán nincs is veszélyesebb. A köz szolgálatban "úrnak" megmaradni csak az alázatos ember tud, akin viszont a saját önzése uralkodik, az nyomorúságos szolgája a bűnnek.
Nem először, s talán nem is utoljára istentelenedett el embervilágunk. A másokon átgázoló despoták a legnagyobb veszélyt jelentették egy ország számára... Miért lenne ez most másképpen? Régi igazság: az egyes ember bűnéért is a közösség fizet, így tűntek el nemzetek, országok, birodalmak végleg a történelem színpadáról, s vesztek el végül a feledés homályában nyelvek és csodálatos kultúrák. Ez a bűn gyalázata...
Az Isten az embert arra teremtette, hogy vigyázzon a teremtettségre, s közösségben dicsérje Őt. Sajnos, ennek az ellenkezője történik. Pusztítjuk a természetet, s már nem közösségben, hanem csak egyéni érdekben képes gondolkodni a ma embere. Vezető vagy vezetett, szinte mindegy, mindenki a maga igazát hajszolja. Amikor elhiszi magáról az egyik ember, hogy ő alapvetően különb a többinél, s több joga - persze az erősebb jogán - van az élethez, s annak élvezetéhez -, akkor istentelenedik el a világ... Az erős elfelejti azt, hogy ereje nem önmagában van, hanem a közösségben, amelytől azt "kölcsönbe" kapta vagy éppen csak megszerezte, s ha közösség elgyengül, köddé foszlik az ő hatalma is.
Aki nem zavaros istenképekkel/elképzelésekkel gondolat-zsonglőrködik, hanem valóban az Istenre figyel - az felmagasztalódik, talán még szentté is avathatják, de ez csak az emberek számár fontos, Isten számára közömbös. Aki jó napokat, szép, tartalmas életet kíván magának, az jól teszi, ha szolgálja családját, a kisközösséget, ahol él... ha csak uralkodni kíván, akkor nemcsak egy egész ország veti meg, de pusztulásba is sodorja a közösséget is, melynek szolgálatára hívatott el...
URam! Ne engedd, hogy csak magamat szeressem, hanem mindenekelőtt Téged, s általad mindazokat, akiket hozzám, s mellém rendeltél! Ámen
Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” - helyesen cselekesztek.
Jak 2,8
"Mert megérdemled..." - ismerős az ego-erősítő reklám-szlogen, el is éri a kívánt hatást: megveszik, amit kínálnak! Az ok egyszerű: Sokan felteszik a kérdést "Hát már ezt se érdemelném meg?" De, hogyne, megérdemled, vedd csak meg... Vannak, akik órákat töltenek a tükör előtt, nem véletlenül a hét főbűn közé tartozó hiúságot évszázadok óta magát tükörben nézegető hölgyként ábrázolják a művészek.
Vannak, akik nem szeretnek tükörbe nézni, mondván a tükör azt mutatja meg, amilyenek valójában vagyunk, az igazság azonban az, hogy a tükör ugyan mindig a realitást mutatja, de az agyunk sokkal inkább azt láttatja a tükörben, amik lenni szeretnénk vagy, amik nem is vagyunk! Gondoljunk csak arra, hány helyes tinédzser bámulja magát elégedetlenkedve a tükör előtt! Valamit biztos talál magán, amiben hibát lát...
Az önszeretet tehát egy érdekes probléma. Vannak, akik szeretik magukat; sőt túlságosan is, s csak magukat(!), de olyanok is akadnak bőven, akik képtelenek szeretni önmagukat. Nyilvánvaló, hogy sem az egyik, sem a másik nem helyes. A hívő ember 'tudása', hogy nem tükörben, hanem Isten parancsolatainak törvényében kell megnézni magunkat. Aki gyenge, az értéktelennek tartja magát, aki meg erősnek hiszi magát, az túlértékeli önmagát. Egyik út sem az, amin a krisztusi ember jár. Csak, aki helyesen értékeli önmagát, az tud valóban szeretni!
Jakab apostol arra az ősi felismerésre hívja fel újra a figyelmet, hogy felebarátot szeretni, elfogadni csak az tud, aki önmagát is elfogadta olyannak, amilyen. Ez bizony komoly önismereti munkát igényel "coram Deo", azaz "Isten előtt". Aki Őelőtte gondolja át életét, az nem években, évtizedekben gondolkodik, hanem olyan távlatban, ami átnyúlik még a halálon is... Ilyenkor jelesül megmutatkozik, mi az érték, s mi nem, mi a "ránk szabott" sorsfeladatunk, s mi nem!
Feladataink, kihívásaink között megnyugodni, megbékélni önmagunkkal csak akkor tudunk, ha elfogadjuk, hogy Isten nem "fércmunkát" csinált, amikor életre hívott minket, hanem gyémántnál is értékesebb lehetőségekkel ajándékozott meg, s hogy ezt észrevegyük, egy egész életen át csiszol minket, hogy jobban csillogjon életünkben az Ő szeretete!
Nem először, s talán nem is utoljára istentelenedett el embervilágunk. A másokon átgázoló despoták a legnagyobb veszélyt jelentették egy ország számára... Miért lenne ez most másképpen? Régi igazság: az egyes ember bűnéért is a közösség fizet, így tűntek el nemzetek, országok, birodalmak végleg a történelem színpadáról, s vesztek el végül a feledés homályában nyelvek és csodálatos kultúrák. Ez a bűn gyalázata...
Az Isten az embert arra teremtette, hogy vigyázzon a teremtettségre, s közösségben dicsérje Őt. Sajnos, ennek az ellenkezője történik. Pusztítjuk a természetet, s már nem közösségben, hanem csak egyéni érdekben képes gondolkodni a ma embere. Vezető vagy vezetett, szinte mindegy, mindenki a maga igazát hajszolja. Amikor elhiszi magáról az egyik ember, hogy ő alapvetően különb a többinél, s több joga - persze az erősebb jogán - van az élethez, s annak élvezetéhez -, akkor istentelenedik el a világ... Az erős elfelejti azt, hogy ereje nem önmagában van, hanem a közösségben, amelytől azt "kölcsönbe" kapta vagy éppen csak megszerezte, s ha közösség elgyengül, köddé foszlik az ő hatalma is.
Aki nem zavaros istenképekkel/elképzelésekkel gondolat-zsonglőrködik, hanem valóban az Istenre figyel - az felmagasztalódik, talán még szentté is avathatják, de ez csak az emberek számár fontos, Isten számára közömbös. Aki jó napokat, szép, tartalmas életet kíván magának, az jól teszi, ha szolgálja családját, a kisközösséget, ahol él... ha csak uralkodni kíván, akkor nemcsak egy egész ország veti meg, de pusztulásba is sodorja a közösséget is, melynek szolgálatára hívatott el...
Szeretet...
URam! Ne engedd, hogy csak magamat szeressem, hanem mindenekelőtt Téged, s általad mindazokat, akiket hozzám, s mellém rendeltél! Ámen
Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” - helyesen cselekesztek.
Jak 2,8
"Mert megérdemled..." - ismerős az ego-erősítő reklám-szlogen, el is éri a kívánt hatást: megveszik, amit kínálnak! Az ok egyszerű: Sokan felteszik a kérdést "Hát már ezt se érdemelném meg?" De, hogyne, megérdemled, vedd csak meg... Vannak, akik órákat töltenek a tükör előtt, nem véletlenül a hét főbűn közé tartozó hiúságot évszázadok óta magát tükörben nézegető hölgyként ábrázolják a művészek.
Vannak, akik nem szeretnek tükörbe nézni, mondván a tükör azt mutatja meg, amilyenek valójában vagyunk, az igazság azonban az, hogy a tükör ugyan mindig a realitást mutatja, de az agyunk sokkal inkább azt láttatja a tükörben, amik lenni szeretnénk vagy, amik nem is vagyunk! Gondoljunk csak arra, hány helyes tinédzser bámulja magát elégedetlenkedve a tükör előtt! Valamit biztos talál magán, amiben hibát lát...
Az önszeretet tehát egy érdekes probléma. Vannak, akik szeretik magukat; sőt túlságosan is, s csak magukat(!), de olyanok is akadnak bőven, akik képtelenek szeretni önmagukat. Nyilvánvaló, hogy sem az egyik, sem a másik nem helyes. A hívő ember 'tudása', hogy nem tükörben, hanem Isten parancsolatainak törvényében kell megnézni magunkat. Aki gyenge, az értéktelennek tartja magát, aki meg erősnek hiszi magát, az túlértékeli önmagát. Egyik út sem az, amin a krisztusi ember jár. Csak, aki helyesen értékeli önmagát, az tud valóban szeretni!
Jakab apostol arra az ősi felismerésre hívja fel újra a figyelmet, hogy felebarátot szeretni, elfogadni csak az tud, aki önmagát is elfogadta olyannak, amilyen. Ez bizony komoly önismereti munkát igényel "coram Deo", azaz "Isten előtt". Aki Őelőtte gondolja át életét, az nem években, évtizedekben gondolkodik, hanem olyan távlatban, ami átnyúlik még a halálon is... Ilyenkor jelesül megmutatkozik, mi az érték, s mi nem, mi a "ránk szabott" sorsfeladatunk, s mi nem!
Feladataink, kihívásaink között megnyugodni, megbékélni önmagunkkal csak akkor tudunk, ha elfogadjuk, hogy Isten nem "fércmunkát" csinált, amikor életre hívott minket, hanem gyémántnál is értékesebb lehetőségekkel ajándékozott meg, s hogy ezt észrevegyük, egy egész életen át csiszol minket, hogy jobban csillogjon életünkben az Ő szeretete!
Tanításaink...
A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy tudatosuljon mindannyiunkban szavaink ereje, Tőled kapott elhívatásunk felelőssége. Ne engedd, hogy eltérjünk Igéd útmutatásaitól, hanem munkáld, hogy életünk alapja törvényeid, s mindeneket átfogó szereteted legyen! Ámen
10Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. 11Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. 12Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: "A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség." 13Ez a vélemény igaz. Éppen ezért kímélet nélkül fedd őket, hogy egészséges legyen a hitük, 14ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. 15Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek meg a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. 16Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.
Tit 1,10-16
Az idézett szöveg tanúsítja, hogy Pál meglehetősen kemény szavakkal illeti a tévtanítókat, különösen is a zsidó származásúakat. Maga is zsidó lévén ismeri a kazuisztikus gondolkodás veszélyeit, de minden más okoskodást elítél, ami elvisz az Isten Jézus Krisztusban megjelent szeretetétől. Nyilvánvalóan nem szép dolog, ha valaki fecsegő és ámító, engedetlen és nyereségvágyó - de ebben a szakaszban nem az "átlag krisztuskövetőkről", hanem a püspökökről, presbiterekről van szó, akik kiemelt helyzetükből fakadóan a tanítás tisztaságáért felelősek.
Pápák, bíborosok, püspökök, s mindazok, akik az elmúlt kétezer év egyháztörténetében hatalomhoz jutottak, s attól megrészegedtek, számtalan példát szolgáltaltattak arra, milyen káros az önzés minden fajtája. Azonban nemcsak a klerikusoknak kell felelniük Isten előtt tanításaik evangéliumiságáért, hanem minden egyes embernek. Elsősorban a szülőknek, akiket Isten arra választott ki, hogy gyermekeiket bevezessék a teremtett világ szépségeibe, s az Istenismeretbe... Hányan megtagadják ezt az alapvető tanítói elhívást - a társadalom erkölcsi ziláltsága ezt jelesül mutatja!
Aki pedig a Teremtő "munkatársaként" teszi a dolgát, annak tisztában kell lenni cselekdeteinek következményeivel! Így a krisztuskövető magatartás egyik alappilére a következetesség, a másik a szeretet. Ezeken épülhet meg az a híd, ami összekötheti az egyik embert a másikkal, s ahol ketten vagy hárman összejönnek a Megtestesült Szeretet nevében - ott híd épül fölfelé is, s jelen lesz a Titokzatos Isten is.
A mai nap imádsága:
URam! Fáj, hogy pusztítjuk világodat, hogy semmibe vesszük életvédő akaratodat... Szépséget keresünk teremtett világodban, s közben elcsúfítjuk azt, mert nem értettük meg, hogy kiteljesedni csak Veled együtt tudunk... Istenem szánj meg minket, s kegyelmeddel terelgess magadhoz! Ámen
Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
Zsolt 89,12
Minden az Istené... a láthatók, s a láthatatlanok, a mikro- és makrovilág minden részecskéje, dimenziója: minden! Isten nem fogható be, nem fogható fel. Az egyszerre vicces és elszomorító, hogy az ember próbálja Teremtőjét belegyömöszölni a saját földhözragadt elképzeléseibe, az pedig egyenesen tragédia, hogy Istenelképzelések különbözősége miatt nem csak máglyán égtek - a vatikáni levéltár eddig nyilvánosságra hozott hivatalos "boszorkány"-perek jegyzőkönyv-tanúságai szerint (csak nők, asszonyok, gyermekek közül mintegy 70-80ezren!) -, de milliók pusztultak el vallási indíttatású háborúkban.
Elszomorító az emberi butaság... Értelmesnek tűnő, civilizációban felnőtt emberek elveszítve a maradék józanságukat is, képesek ölre menni a saját "isten-igazukért", s a legelemibb istenelképzelési szabályokat (pl. az Isten NEM ember, ezért nem is lehet ember-szerű) felrúgva, valamilyen szektás elképzelést, tulajdonképpen megmosolyognivaló, az egyetemes emberi/közösségi/életvédő/isteni értékeket direkt és indirekt semmibe vevő teóriáikat propagálnak. Primitívségük szánalomra indító, destruktivitásuk elszomorító, verbális agresszivitásuk bosszantó... Igen, ők ilyenek, s a maguk világukban pedig perfektnek/bűntelennek és igaznak hiszik magukat! Kár, hogy mindezt csak a kívülállók látják, s tragikus, hogy belülről nézve ők úgy látják, minden a legnagyobb rendben van.
Pedig semmi sincs rendben. Isten megteremtette a Világmindenségében az Ő rendjét, s földi teremtményei közül mindegyik követi az Ő teremtettségbeli törvényeit - kivéve az embert. A "legfőbb teremtmény", a teremtés "koronája" - milyen orrfacsaró öndicséret ez is(!) -, az ember pedig maga a káosz, mert ahol csak teheti ellenszegül az isteni rendeléseknek. Ha az ember elfogadná Teremtőjének életet védő Szentségét, nem csak maga válna szentté, de a Föld is maga lenne a mennyország. Ehelyett a szépből csúnyát eszkábálunk, ami működik azt elrontjuk, amit felépít az isteni gondviselés, azt mi szívós munkával leromboljuk, s a környezetünket is veszélybe sodró, pusztító technológiákat az emberi elme 'csodálatos' alkotó tevékenységének tartjuk...
Szétbarmolni azt, amit az Isten bölcsen egybeszerkesztett - nem különösebb művészet! Agyonütni egy legyet könnyebb, mint megalkotni... Ledobni egy felhőkarcolót is porrá-zúzó bombát nyomógomb-egyszerűségű - azt felépíteni azonban sokkal nehezebb, akár hosszú évek szakadatlan munkájának eredménye. Talán az emberiség még mindig fejlődésének csak abban a homokozó-szakaszában van, amikor különös élvezettel rombolja a másik építette homokvárat...
Átlépni a lét magasabb, tudatosabb szintjére csak az képes, aki vállalja a hit bátorságát, a hitetlenség vakmerősége helyett! Hinni úgy, hogy ezt a hitet átjárja az egyetemes élet-tisztelet, vagyis a Gondviselő Isten Szentsége, sokkal nagyobb kihívás, mintsem gondolnánk. Sok embernek elképzelése sincs Jézus URunk tanításának lényegéről, ezért Jézusról, s önmagáról képzeleg, azt gondolván, hogy ez lenne az igazi hit... Ez nem az, hanem ártalmas egoizmus, a hit Jézus követése, azaz tanításának meghallása és következetes cselekvése!
10Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. 11Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. 12Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: "A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség." 13Ez a vélemény igaz. Éppen ezért kímélet nélkül fedd őket, hogy egészséges legyen a hitük, 14ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. 15Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek meg a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. 16Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.
Tit 1,10-16
Az idézett szöveg tanúsítja, hogy Pál meglehetősen kemény szavakkal illeti a tévtanítókat, különösen is a zsidó származásúakat. Maga is zsidó lévén ismeri a kazuisztikus gondolkodás veszélyeit, de minden más okoskodást elítél, ami elvisz az Isten Jézus Krisztusban megjelent szeretetétől. Nyilvánvalóan nem szép dolog, ha valaki fecsegő és ámító, engedetlen és nyereségvágyó - de ebben a szakaszban nem az "átlag krisztuskövetőkről", hanem a püspökökről, presbiterekről van szó, akik kiemelt helyzetükből fakadóan a tanítás tisztaságáért felelősek.
Pápák, bíborosok, püspökök, s mindazok, akik az elmúlt kétezer év egyháztörténetében hatalomhoz jutottak, s attól megrészegedtek, számtalan példát szolgáltaltattak arra, milyen káros az önzés minden fajtája. Azonban nemcsak a klerikusoknak kell felelniük Isten előtt tanításaik evangéliumiságáért, hanem minden egyes embernek. Elsősorban a szülőknek, akiket Isten arra választott ki, hogy gyermekeiket bevezessék a teremtett világ szépségeibe, s az Istenismeretbe... Hányan megtagadják ezt az alapvető tanítói elhívást - a társadalom erkölcsi ziláltsága ezt jelesül mutatja!
Aki pedig a Teremtő "munkatársaként" teszi a dolgát, annak tisztában kell lenni cselekdeteinek következményeivel! Így a krisztuskövető magatartás egyik alappilére a következetesség, a másik a szeretet. Ezeken épülhet meg az a híd, ami összekötheti az egyik embert a másikkal, s ahol ketten vagy hárman összejönnek a Megtestesült Szeretet nevében - ott híd épül fölfelé is, s jelen lesz a Titokzatos Isten is.
A mai nap imádsága:
URam! Fáj, hogy pusztítjuk világodat, hogy semmibe vesszük életvédő akaratodat... Szépséget keresünk teremtett világodban, s közben elcsúfítjuk azt, mert nem értettük meg, hogy kiteljesedni csak Veled együtt tudunk... Istenem szánj meg minket, s kegyelmeddel terelgess magadhoz! Ámen
Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
Zsolt 89,12
Minden az Istené... a láthatók, s a láthatatlanok, a mikro- és makrovilág minden részecskéje, dimenziója: minden! Isten nem fogható be, nem fogható fel. Az egyszerre vicces és elszomorító, hogy az ember próbálja Teremtőjét belegyömöszölni a saját földhözragadt elképzeléseibe, az pedig egyenesen tragédia, hogy Istenelképzelések különbözősége miatt nem csak máglyán égtek - a vatikáni levéltár eddig nyilvánosságra hozott hivatalos "boszorkány"-perek jegyzőkönyv-tanúságai szerint (csak nők, asszonyok, gyermekek közül mintegy 70-80ezren!) -, de milliók pusztultak el vallási indíttatású háborúkban.
Elszomorító az emberi butaság... Értelmesnek tűnő, civilizációban felnőtt emberek elveszítve a maradék józanságukat is, képesek ölre menni a saját "isten-igazukért", s a legelemibb istenelképzelési szabályokat (pl. az Isten NEM ember, ezért nem is lehet ember-szerű) felrúgva, valamilyen szektás elképzelést, tulajdonképpen megmosolyognivaló, az egyetemes emberi/közösségi/életvédő/isteni értékeket direkt és indirekt semmibe vevő teóriáikat propagálnak. Primitívségük szánalomra indító, destruktivitásuk elszomorító, verbális agresszivitásuk bosszantó... Igen, ők ilyenek, s a maguk világukban pedig perfektnek/bűntelennek és igaznak hiszik magukat! Kár, hogy mindezt csak a kívülállók látják, s tragikus, hogy belülről nézve ők úgy látják, minden a legnagyobb rendben van.
Pedig semmi sincs rendben. Isten megteremtette a Világmindenségében az Ő rendjét, s földi teremtményei közül mindegyik követi az Ő teremtettségbeli törvényeit - kivéve az embert. A "legfőbb teremtmény", a teremtés "koronája" - milyen orrfacsaró öndicséret ez is(!) -, az ember pedig maga a káosz, mert ahol csak teheti ellenszegül az isteni rendeléseknek. Ha az ember elfogadná Teremtőjének életet védő Szentségét, nem csak maga válna szentté, de a Föld is maga lenne a mennyország. Ehelyett a szépből csúnyát eszkábálunk, ami működik azt elrontjuk, amit felépít az isteni gondviselés, azt mi szívós munkával leromboljuk, s a környezetünket is veszélybe sodró, pusztító technológiákat az emberi elme 'csodálatos' alkotó tevékenységének tartjuk...
Szétbarmolni azt, amit az Isten bölcsen egybeszerkesztett - nem különösebb művészet! Agyonütni egy legyet könnyebb, mint megalkotni... Ledobni egy felhőkarcolót is porrá-zúzó bombát nyomógomb-egyszerűségű - azt felépíteni azonban sokkal nehezebb, akár hosszú évek szakadatlan munkájának eredménye. Talán az emberiség még mindig fejlődésének csak abban a homokozó-szakaszában van, amikor különös élvezettel rombolja a másik építette homokvárat...
Átlépni a lét magasabb, tudatosabb szintjére csak az képes, aki vállalja a hit bátorságát, a hitetlenség vakmerősége helyett! Hinni úgy, hogy ezt a hitet átjárja az egyetemes élet-tisztelet, vagyis a Gondviselő Isten Szentsége, sokkal nagyobb kihívás, mintsem gondolnánk. Sok embernek elképzelése sincs Jézus URunk tanításának lényegéről, ezért Jézusról, s önmagáról képzeleg, azt gondolván, hogy ez lenne az igazi hit... Ez nem az, hanem ártalmas egoizmus, a hit Jézus követése, azaz tanításának meghallása és következetes cselekvése!
2019. február 6. AZ ECCLESIA ÚJBÓL ÉLETRE KEL!
AZ ECCLESIA ÚJBÓL ÉLETRE KEL!
1987. szeptember 24.
Úgy éreztem, hogy a Szûzanya van mellettem.
Vassula, igen, én vagyok az, Édesanyád. Én jelentem meg garabandali gyermekeinknek. Láttak és hallottak engem. Megjelentem elõttük és õk tudják ezt. Azt akarom, hogy áldd meg õket! 
Szûzanyám segíts megtenni kívánságaidat!
Vezetni foglak Vassula.
Köszönöm.
Elcsodálkoztam ezen. Késõbb tömjén illatot éreztem magam körül.
Én vagyok az, Jézus. Megáldottalak és körül vettelek tömjénem illatával. Az ecclesia 1 újból életre kel! Mi egyek vagyunk. Miután Egyházamat egyesítem, nem várok tovább! Érzed, mennyire vágyódik utánad Lelkem? Érted jövök kedves, szeretlek.
Örültem, hogy ezt hallottam. Érzem, hogy már nem tartozom ide, és a Föld valóban a számûzetés helye.
Kedvesem, én is szenvedek amiatt, hogy te még itt vagy ebben a számûzetésben. De mindez nem hiábavaló. Szeretem teremtésemet, és neked vissza kell fordítanod teremtésemet hozzám. Szenvedek attól, hogy te lent vagy a Földön. Értem élj leányom! Emlékezz arra, hogy miképpen áldoztam fel magamat. Megtennéd ugyanazt értem, Atyádért?
Uram, tégy engem magadhoz méltóvá, és tégy méltóvá minden áldozatra.
Kedves, én, az Úr, megáldalak téged. Jöjj, semmi sem lesz hiába.
1987. szeptember 25.
Ma reggel tömjénillatot éreztem ismét. Pontosan tudtam, hogy Õ hol áll.
Maradékom, mindössze szeretetet kérek tõled. Szeress engem! Terjeszd e szavaimat: “Én, az úr, megáldom garabandali gyermekeimet! Szeretem õket!”
Igen Uram. Legyen meg a Te akaratod, és teljesedjenek vágyaid.
Jöjj! Érezz meg engem, osszunk meg mindent!
1 egyház - latinul
A gondolatok támadása-Gondoskodni a nélkülözőkről-Hitben járni-Hogyan tudsz felállni a kudarc után?-Ígéret az imádkozó szülőknek-Istennél semmi sem vész kárba-Önuralom
A gondolatok támadása
„…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre…” (2Korinthus 10:5)
A tizenkilenc éves Liu Shih-Kun nagyra becsült zongoraművész volt Kínában, amíg a Kulturális Forradalom nem száműzött mindent, ami nyugati befolyás alatt állt. Mivel nem volt hajlandó lemondani szeretett zenéjéről, Liut a nép ellenségének kiáltották ki, megverték és bebörtönözték. Egy kis cellában sínylődött, ahol nem volt könyv, nem volt papír, de ami még rosszabb: nem volt zongora. Hat évvel később propaganda céljából megkérték, hogy játsszon Pekingben a Philadelphia Szimfonikus Zenekarral. Bár hosszú évekig nem volt hangszere, amin gyakorolhatott volna, ragyogó előadást nyújtott. Tizennyolc hónappal később, amikor végre szabadon bocsátották, újból hibátlanul játszott. Hogy Liu túlélte mindezt, rendkívüli dolog; hogy a kezei továbbra is úgy mozogtak, mintha soha nem is hagyták volna abba a játékot, bámulatos. Hogy mi volt a titka? A zenét teljes mértékben nélkülöznie kellett, de Liu hét és fél éven át rákényszerítette magát, hogy kizárja a negatív gondolatokat, és órákon át gyakoroljon egy képzeletbeli zongorán.
Egy köztiszteletben álló tanácsadó azt mondja: „Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a ’gondolatok támadását’, annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani. Ha elkezdesz igazán odafigyelni rá, akkor minden bizonnyal felfedezed, hogy sokkal több gondolati támadás ér, mint amennyit el tudnál képzelni.” A rendőrök azt kiáltják: „Állj!”, ha meg akarnak állítani egy gyanúsítottat, és meg akarják védeni magukat. Te is megálljt parancsolhatsz a káros gondolatoknak, ha minden gondolatot foglyul ejtesz a Krisztus iránti engedelmességre. Pál azt mondja: „Ez nem egy emberi ellenféllel történő birkózás, hanem… szellemi hatalmakkal birkózunk” (Efézus 6:12 GWT). A gondolataidnak hatalmuk van. Ahhoz, hogy győzedelmeskedj felettük, alá kell rendelned magad Krisztusnak, és neked kell megszabnod, hogy mivel engeded foglalkozni az elmédet.
Gondoskodni a nélkülözőkről
„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre…” (Zsoltárok 41:2)
Az egyik legelterjedtebb kifogás, amit az emberek felhoznak, ha a szükségben lévők felé adakozásra kérik őket: „Nekem keményen meg kellett dolgoznom azért, amim van, nekik is ezt kellene tenniük.” Igaz, a Biblia valóban arra tanít, hogy aki nem hajlandó dolgozni, az nem jogosult támogatásra (ld. 2Thesszalonika 3:10). De azt vajon tudod-e, hogy:
1) Hatmillió ötévesnél fiatalabb gyermek hal éhen évente?
2) Hét emberből egy éhesen fekszik le aludni minden este?
3) A világ három leggazdagabb emberének együttes vagyona több, mint a föld negyvennyolc legszegényebb országa teljes évi bevételének összessége? Booth tábornok, az Üdvhadsereg alapítója mondta: „Hogyan lehetne meggyőzni egy embert Isten szeretetéről, ha lefagy a lába?” Ha imáid nem találnak meghallgatásra, fontolóra kellene venned valamit: Izráel népe böjtölt és imádkozott, aztán panaszkodni kezdtek, hogy Isten nem válaszol imáikra. Isten akkor ezt mondta nekik: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!” (Ézsaiás 58:6–9). „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr”(Zsoltárok 41:2). Ez a legbiztosabb befektetés!
Hitben járni
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod... " (Zsoltárok 32:8)
Pál azt írja: „...megyek... hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok..." (ApCsel 20:22-24). Emberi dolog, hogy tudni szeretnéd, hová tartasz, és mi vár ott rád. Isten azonban mindig csak épp annyit közöl, amennyit feltétlenül szükséges. Ha Ábrahámhoz hasonlóan követed Őt, akkor ezt úgy teszed, hogy közben nem tudod, hová vezet, de hiszed, hogy amit az Úr megígért, ahhoz tartani foga magát, nem számít, hogyan viszi véghez, vagy, hogy mennyi ideig tart, Ő állni fogja a szavát (Id. Zsidók 11:8). Isten akaratában járni nem azt jelenti, hogy ez mentesít minden problémától. Isten nem ígért vörös szőnyeget a versenypályára, sem rózsaágyásokat a harcmezőre. Ám biztos lehetsz abban, „hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1:6). Jon Walker mondja: „Isten az út minden egyes lépését ismeri... az áldásokat és a veszélyeket is... hogy honnan jössz... hogy hová tartasz... és hogy melyik a legmegfelelőbb ösvény... Nem arra tervezett, hogy egyedül kelljen kitalálnod a lépéseket, az Ő segítsége nélkül. Az, hogy hogyan boldogulsz a szolgálatban és milyen sikereket érsz el... Isten felelőssége. A te felelősséged az, hogy keresd az Ő útmutatását, és engedelmeskedj utasításainak. Isten azt mondja: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem" (Zsoltárok 32:8). Az a dolgod, hogy bízz Benne teljes szívedből, és ne a saját értelmedre támaszkodj; az Ő dolga az, hogy egyengesse ösvényedet (Id. Példabeszédek 3:5-6). Senki sem várja el tőled, hogy egyedül oldj meg mindent."
Hogyan tudsz felállni a kudarc után?
„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek.” (4Mózes 32:23 NIV)
Dávid egyéjszakás kalandjának Betsabéval hosszú távú kihatása lett. A 32. zsoltárban olvashatunk a bűn Dávidra gyakorolt hatásairól. Bűntudatot érzett, szégyent, sőt még fizikai betegség tüneteit is, mert nem tudta bűnét beismerni Istennek. De története nem itt végződik. Mikor Nátán próféta szembesítette bűnével, Dávid megtért. Miután majd egy évig rejtegette vétkét, Dávid végre észhez tért, és megtört lélekkel Istent kezdte keresni.
Ha tudni akarod, hogyan tudsz felállni a bűn és kudarc után, tedd, amit Dávid tett – térdelj le, nyisd ki a Bibliád az 51. zsoltárnál, és imádkozz: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsoltárok 51:3-4). Ha nem vagy biztos abban, hogy mit jelent a bűnbánat, felajánlhatod ezt a kis imádságot: „Uram, sajnálom, hogy vétkeztem. Bocsáss meg nekem Jézus nevében! Ámen.” Az igazi bűnbánat a megvallással kezdődik, ami azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy amit tettél az rossz, és helyre kell hozni. Dávid így imádkozott: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsoltárok 51:4). Az őszinte megbánás azt jelenti, hogy elismered, bűnöd először és elsősorban Isten elleni sértés. Ilyenkor nincs kifogás. Az őszinte bűnbánat azt mondja: „Ez az én bajom és az én bűnöm. Nem kellett volna megtennem, de úgy döntöttem, hogy megteszem. Senki mást nem hibáztathatok, csak magamat.”
Fel akarsz állni a kudarc után, vagy ismersz valakit, aki ilyen helyzetben van, és a segítségedre szorul? Ez az első lépés.
Ígéret az imádkozó szülőknek
„Visszatérnek fiaid az ellenség földjéről.” (Jeremiás 31:16)
A bűntudat fellege nyomaszt, úgy érzed kudarcot vallottál, mert gyermeked rossz útra tévedt? Ne emészd magad! A Biblia azt tanítja, hogy van amikor a gyermekek egyszerűen nem hallgatnak szüleik tanácsára. Salamon bizonyára személyes tapasztalatból beszélt, amikor azt írta: „a bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra” (Példabeszédek 13:1). Jézus nem kérte számon a tékozló fiú apján a fia viselkedését (I. Lukács 15:11). Ha megtetted a tőled telhető legjobbat, Isten téged sem fog számon kérni gyermeked miatt. Igazság szerint rossz szülőknek néha jó gyerekeik lesznek, és jó szülők gyermekei néha rosszak lesznek. Isten első két gyermeke egy tökéletes paradicsomban élt, mégis fellázadtak. Végeredményben mindannyian szabad akaratot kaptunk. Eljön az idő, amikor egyetlen gyermek sem gyermek már, amikor fellelőséget kell vállalnia saját tetteiért. Ha szülőként minden tőled telhetőt megtettél, akkor ne hagyd, hogy az ördög kárhoztasson! Ha pedig kudarcot vallottál szülőként, ez nem megbocsáthatatlan bűn. Isten nemcsak hogy megbocsát, de hivatkozhatsz erre az igére is: „Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma – így szól az Úr -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménykedhetsz a jövőben – így szól az Úr -, mert visszatérnek hazájukba fiaid.” (Jeremiás 31:16-17). Ne mondj le gyermekeidről, hiszen Isten sem mondott le róluk! Csak imádkozz értük továbbra is, higgy, és engedd hogy Isten dolgozzon rajtuk!
Istennél semmi sem vész kárba
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” Róma 8:28
Semmilyen tapasztalat nem haszontalan, ha bölcsen használod. Isten fel tudja használni, amin keresztülmentél, hogy azzá az emberré formáljon, akinek tervezett. Mózes nevelőszülők gyermekeként nőtt fel. A fáraó lányának örökbefogadott fiaként negyven évet töltött azzal, hogy tanulta az egyiptomiak nyelvét és szokásait. Mi lenne jobb felkészülés az ellenség kiismerésére, mint ha valaki köztük nevelkedik? Mózesnek azonban néhány személyes leckére is szüksége volt. Ezért Isten elvitte őt a pusztába a következő negyven évre, hogy juhokat legeltessen. A fáraó unokájából egy szerény pásztor lett. Semmi sem késztet úgy alázatra, mint elvállalni egy olyan munkát, amihez túlképzett vagy; főleg akkor, ha személyes kudarcod miatt kerülsz oda. De ezek alatt a szegény évek alatt tanította meg Isten Mózesnek, hogy azonosulni tudjon a szenvedő emberekkel. Végül, nyolcvanéves korára készen állt arra, hogy betöltse elhívását. Akkor „kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes!” (2Mózes 3:4). Ezen a teljesen valószínűtlen helyen mutatta meg Isten Mózesnek elhívását, hogy Izráel szabadítója legyen. És bár ő félt, kifogásokat keresett és akadályokat emelt, végül mégis nagyszerűen végrehajtotta a feladatot. A lényeg ez: Mózes nyolcvanévnyi kiképzése nem veszett kárba. Negyven év a palotában felkészítette őt a fáraóval való szembeszállásra, és negyven év pásztorkodás felkészítette arra, hogy Isten népét átvezesse a pusztán, míg elérik rendeltetésüket. Tehát, még ha szívesen lennél is valahol máshol, mint ahol most vagy, ne feledd: Istennél soha semmilyen tapasztalat nem vész kárba. Soha! Ő fel fogja azt használni a te javadra és az ő dicsőségére.
Önuralom
„Minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot…” (2Péter 1:5-6)
Ha hiszel Krisztusban, akkor abban a pillanatban, amikor imádságban kéred, már tiéd az üdvösség. Az önuralommal azonban ez nem így működik. Igen, imádkoznunk kell érte, de ahogyan Péter írja: „minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az … önuralmat…” Ez csak akkor valósul meg, ha „minden igyekezettel naponta gyakorlod. Az élet három területen fog próbára tenni: 1) Az indulataidban. A körülményeid nem kifogások a robbanékony természetre. A Bibliában azt olvassuk, hogy „többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32). Ha nem tudsz uralkodni indulataidon, akkor az emberek nem fognak tisztelni és nem fognak bízni benned. 2) Az idődben. Az élet időből áll, és az elpazarolt idő valójában elpazarolt élet. Idő kell a kapcsolatok építéséhez, a készségek elsajátításához, jelentőségteljes tettek elvégzéséhez, célok eléréséhez és tervek véghezviteléhez. Ha rosszul gazdálkodunk az életünkkel, az legtöbbször annak az eredménye, hogy rosszul gazdálkodtunk az időnkkel. 3) A beszédedben: A Biblia azt mondja: „Beszédetek legyen mindenkor kedves…” (Kolossé 4:6). Minden nap új lehetőséget biztosít arra, hogy önuralmat gyakorolj a nyelved fölött – bölcsen teszed, ha kihasználod a lehetőséget! Ha mindenképpen meg kell szólalnod, engedd, hogy ez a szentírási alapelv irányítsa mondandódat: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni” (Kolossé 4:6). Akkor élhetsz jó lelkiismerettel, ha azt teszed, ami helyes, nem azt, amihez kedved van. A mai ige számodra ez: „minden igyekezeteddel” uralkodj indulataidon, idődön és beszédeden!