A mai nap imádsága:

"Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

Lk 6,43-45

Jézus Krisztus Urunk példázatait mindig az életből vette - ezért természetesek. Ebben a mű-anyagos világunkban a természetesnek manapság nagy divatja van: lassan már nem is képviselhet minőséget az termék, amin nincs rajta a "zöld"-logócska... Így aztán nagyon is gyakorlati a kérdés: Milyen logót viselünk mi, mi keresztény életünk védjegye? Olyan kitűző jelvénykénk van, melynek szimbólumát csak a beavatottak értik? Esetleg egész életünk transzparens, s már messziről jelzi, mi a természet Urának követei vagyunk...

A JóIsten gyümölcsöskertjében sokféle fa van, s mindegyiknek más a gyümölcse. Az egyik mézédes, a másik savanykás, az egyik nagy piros, a másik kicsi zöld. Nem mondhatjuk személyes ízlés alapján egyikre sem: ez a gyümölcs: a gyülölcs, csak erre az egyre van szükségünk. Jó hogy van banán és ananász, isten teremtettségbeli rendjéből fakad, hogy van körte és alma, kókuszdió meg füge is. Mindegyiket jókedvében teremtette - a Teremtőnk. Egy azonban bizonyos: rossz fa nem hozhat jó gyümölcsöt, s nem rossz az a fa, ami jó gyümölcsöt terem.

Mire keresztény életünk meghozza a maga gyümölcseit, bizony az hosszú évekbe telik. Ki-ki élete gyümölcsöskertjének gazdája, s hiába a szép elképzelés, a kert mérnöki pontosságú megtervezése, a facsemetéket nemcsak elültetni, de gondozni is kell. A hit próbája, hogy képesek vagyunk-e éveken keresztül jókedvvel kimenni, s dolgozni az ÚR gyömölcsösében? Metszeni körbeásni, locsolni... végezni mndazt a munkát, ami elengedhetetlen feltétele, hogy növekedjék az, aminek kell.

Régi szólásunk - talán éppen fenti igénk alapján - úgy tartja: Ami szívünkön, az a szánkon is. S milyen igaz! Mást nem tudunk se mondani, s cselekedni, csak azt, amivel csordultig van a szívünk. Manapság egymást érik a hírek a médiában, hogy ki mennyit lopott és csalt, s mit hazudott ?eggel, éjjel meg este?.. Nincs ebben semmi megdöbbentő: csak azt tették, csak azt szólták, amivel csordultig volt a szívük! Ha gonoszsággal volt tele, akkor csakis gonoszságot hozhattak elő belőle..

A növekedést egyedül az Isten képes adni. Ahogyan nincs ördögtől megáldott élet, ugyanúgy nincs istenverte sors se - jóllehet néha elkeseredéségünkben ki-ki mondunk ilyen ítéleteket. Eredményt csakis egyedül az Örökkévaló adhat! Jó gyümölcsöt csak az teremhet, akinek fája Krisztusban gyökeredzik, s termést csak az takaríthat be, aki reménységgel dolgozik élete minden napján. Gyümölcsszedés nincs minden hétvégén, aratás, betakarítás, szüret évente csak egyszer van - életünk szüretje pedig csak egyszer van: a végén. Ezt türelemmel kivárni hívő életünk legnagyobb próbája, sokan el is buknak emiatt. A krisztuskövető (krisztianoj) ember azonban tudja, hogy reménységében nem szégyenül meg, mert Ura nem hagyja őt egyedül, vele van minden napon a világ végezetéig... Kell-e ennél nagyobb garancia? Kell-e ennél jobb védjegy? Zöldebb, reménytelibb, életesebb logó, mint a keresztfa, melyből egy zsenge ág kihajt?

A mai nap imádsága:

Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.

Zsolt 103,10

Isten igazságos, mert mindenkinek megfizeti azt, amit megérdemel. Rendjén is lenne a dolog, de az igazság az, hogy Isten igazságtalan. Aki erre rájön, az megértette az evangéliumot! Ugyanis nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk. Ki ne ismerné gyerekkorából, a "Mit érdemel az bűnös, aki...?" - kérdést, melyre a választ csak óvatosan adtuk, hiszen a kirótt büntetést lehet hogy éppen annak kellett elhordozni, aki azt kitalálta.

Isten igazságtalanságának egyetlen oka: Végtelen Szeretete, ez a kegyelemének alapja is. Ha csak arra gondolunk, hogy a világban egyetlen napon mennyi gonoszság történik meg, már akkor is nyilvánvalóvá válik, hogy nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk. S ha őszintén belenézünk életünkbe, akkor azt is megláthatjuk, hogy bizony nagyobb "pofonokat" is kaphattunk volna, sőt hamarabb is odasuhinthatott volna a JóIsten fegyelmező pálcája... hogy mindez mégsem vagy nem olyan mértékben és nem akkor történt, amikor - ebben is Isten jóságát, türelmét fedezhetjük fel.

Naponta meghozzuk azokat a döntéseinket, melyeknek helytelenségét már megtörténtük pillanatban érezzük, de változtatni már egyáltalán nem tudunk rajtuk, legfeljebb próbáljuk magyarázni, vagy kísérletet teszünk a jóvátételre. Sérelem esetén gyakran vígasztalódunk: majd csak "megkapja mindenki azt, amit megérdemel" vagy "amit megfőzött a másik, hát egye is meg!" Eközben elfelejtjük: ezzel a magunk fejére gyűjtjük a parazsat... "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" - mondja a Mester.

Ha vétkeink, botlásaink, bűneink szerint "fizetne" meg nekünk az Isten, akkor nemhogy keserves lenne jónéhány évünk földi vándorlásunkból, de az egész életünk siralomvölggyé válna... Hogy mégsem így van, hogy vannak szép, boldogságos szakaszaink, hogy nem süllyedünk, hanem emelődünk az egyedül Isten végtelen kegyelmének köszönhető. Mi adhatna ennél többet?





URam! Szereteted fényével táplálj naponta, hogy éljek, s növekedjek általa! Ámen



Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.
Zsolt 36,10

Amit a legtermészetesebbnek veszünk, azok a legnagyobb ajándékai az életnek... Ilyen a levegő, s a fény! Szüntelen hálát kellene adnunk ezekért is, mert hasonlóak ezek a mindennapi kenyerünkhöz...

Ahogyan a holnapi kenyér nem csillapítja a mai éhséget, ugyanígy a tegnapi fény sem világítja be a mai napot. Az élet már csak ilyen, egyetlen időt ismer: a jelent. Nem holnapban és holnaputánban kell jónak lenni, s szeretni, hanem a mában. Amit ma nem teszünk meg, azt holnap már nem biztos, hogy meg tudjuk tenni, mert már késő... Ezért bűn a mulasztás is! Ahogyan levegőre és fényre itt és most szükségünk van, ugyanígy MOST van szükségünk szeretetre is, hiszen akkor "élünk", amikor szeretünk, s minket is szeretnek. A holnapi bűnbocsánattal sem tudunk sok mindent kezdeni, arra a mában van szükségünk, hogy élhessünk általa, s békességgel térjünk nyugovóra.

Az élet forrása a fény, a világosságnak köszönhetjük a látásukat is. Ahol fény van, ott persze mindig árnyék is van. Sokszor megrémülünk az árnyéktól, pedig az csak azért van, mert a közelben ott a fény Forrása is! El kellene fogadnunk, hogy az életünk nem csak fényességből áll, olykor szükségünk van az árnyék megtapasztalására is. Ha valaki együtt tud élni jó és kevésbé jó tulajdonságaival, az az ember harmóniában él önmagával. Aki azt hisz magáról, hogy ő "perfekt", azaz hibátlan, ő maga a megtestesült jóság... az ilyen ember becsapja önmagát, s igen komoly teher a környezetének is! Gyermekünket, választott társunkat nem azért szeretjük, mert hibátlanok, hanem azért, mert velük együtt/általuk átélhetjük, mi az igazi szeretet: amikor hibák és tévedések ellenére is hordozzuk egymást... Senki sem tökéletes, még mi magunk se... Sajnos olykor olyannyira "szerelmesek" vagyunk önnön hibáinkba, hogy mások hasonló vétkeit égbekiáltó bűnöknek véljük. Ezért tanít minket Krisztus URunk: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" Ha Isten megbocsát nekem, akkor én miért nem bocsátok meg felebarátomnak?

A világosság nem csak arra jó, hogy általa élvezzük a színek, a formák táncát, hanem arra is, hogy észrevegyük, hol vannak életünk azon területei, ahol érték rejtőzik a mélyben. Ami érték, az olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli (felszínes csillogás), az csak elillanó gyönyörűséget kínál, de amit a mélyben az ember a szívével meglát, az megtartó és örök...

Ezért kutatjuk naponta az Ige igazságait is, hiszen jól tudjuk, hogy nem csak testünket kell istápolnunk, hanem lelkünket is - sőt ez utóbbit talán még inkább -, mert lelkünk olyan, mint a lámpás, ha Isten igazságának olaját nem csepegtetjük belé, akkor az bizony kialszik... a sötétségben botorkálásnál pedig nincs reménytelenebb állapot!






A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne kételkedjem igazadban, s mindig az Élet pártján álljak, s Téged követve megnyugvást találjak lelkemnek! Ámen



Majd Jézus így szólt: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?
Lk 9,22-25

Ha feltételezzük - merész, de érdekes hipotézis -, hogy Jézus Krisztus az egész Világmindenség/Univerzum Megváltója, akkor ebben az "isteni projektben" intergalaktikus fontosságú szerep jut a "véneknek, a főpapoknak és az írástudóknak"... Kik ők, akik kerékkötői voltak Jézus URunk földi munkálkodásának, sőt még meg is ölették? Honnan volt ekkora (csillagközi) hatalmuk? Avagy személyük inkább egy olyan fajta tulajdonságot képvisel, ami még az Isten kezét is megköti?

Gyaníthatóan, ez utóbbiról van szó: a törvényhozók soha nem az istenadta Élet urai, de amikor a paragrafusaik az Élet normális menetének a gátjává válnak, amikor átláthatatlan szabály/rendelet-dzsungelük rendre megfojtja az életet, akkor ők maguk - ez így volt, van, s lesz minden korszakban (!) -, mint írástudók, "atyaúristennek" gondolják magukat... Tessék csak nyugodtan a harmadikévezred rákfenéjére - országhatáron belül, s azon túl - a valóban fölösleges adminisztrációra gondolni! Aki úgy gondolja, hogy ezek az életet szolgálják, az nem látja a fától az erdőt... attól, hogy "Dunát lehetne rekeszteni" a papokkal, még nem válnának vallásosabbá az emberek; s attól, hogy rengeteg a jogászunk, még nem lesz működőképesebb az állam! A természet, az élet mindig az egyszerűségre törekszik - ettől ilyen lenyűgözően csodálatos -, mert az élet szempontjából az egyszerű, a minden körülmények között jól működő "megoldás" a túlélés, a továbbélés biztosítéka.

Aki az Életet keresi, annak nincs más úja, mint hogy az életpárti Krisztust kövesse. Ez mindig tudatos döntés következménye, ha nem tudatos, akkor csak ideig-óráig tartó együttsétálásról beszélhetünk, de nem követésről! Aki az Élet szolgálatába áll, annak bizony meg kell tagadnia önmagát, azaz el kell vetnie mindazt, a mi veleszületett, hiszen le kell mondani a "világi dolgokról". Két úrnak/hatalomnak ugyanis nem lehet szolgálni. Nem lehet valaki hűséges szolgálója az Életnek, de egyben a halál kultúráját is ápoló... Itt nincs lehetőség az "és-és"-re, itt választani kell: vagy-vagy... Egy német közmondás szerint: "Wer die Wahl hat, hat die Qual!" azaz: "Akié a választás, azé a szenvedés is!" Ez bizony igaz az Istennel kapcsolatban is, hiszen a hívő ember is csak ember.

Jézus URunk éppen ezért figyelmeztet mindenkit: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, s vegye fel naponként a keresztjét..." Ez az istenigenlés mindennapos gyakorlata, a keresztény (krisztuskövető) élet része! Enélkül nincs szolgálat, legfeljebb a szolgálat imitációja, de ennek fonáksága hamar kiderül az ilyen "keresztények" életében. Aki azonban képes belesimulni a JóIsten életet mentő, védő, fenntartó akaratába, az ha el is veszti ez az egész világot, mégis mindent megnyer, hiszen övé nem csak a földi lét sosrbetöltő gazdagsága, de övé az örök élet részesévé is válik...

A mai nap imádsága:

Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."

Mt 10,39

Mi mindent fel nem képes áldozni az ember a "jobb" életért! - Olykor magát az életet... Hányan hisznek a korszellemnek, hogy a boldog élet az, amikor az ember intenzíven él! Benne minden történésben, aktuális élmény-huncutságokban, "trendinek lenni" sokak számára életcél. Társadalom-adta/felkínált magatartás-klisséknek engedelmeskedve sokan lépkednek a siker piros szőnyegén, alásöpörve olykor minden jóérzést és részvétet, nemegyszer még a családi élet is csak kellék a látszathoz: sikeres vagyok. Arra pedig mindenki ügyel, hogy a valóság ki ne derüljön... Jobb esetben barátnő vállán, rosszabb esetben internetes blogjában sírja el a nagyvilágnak, milyen boldogtalan is valójában.

A kérdések kérdése mindig ez: Mi melengeti a szívünket? Mi az, amiért képesek vagyunk komoly áldozatot is hozni? Sok férfiembernek dobban meg a szíve a nagy "piros-lapos-csili-vili" autó láttán és sok női szív lágyul el egzotikus utazások programkínálatát lapozgatva. Mi az, ami mozgat minket, mi az, ami osztogatja aktuális parancsait testünknek-lelkünknek? A kérdést csak ketten tudják: A JóIsten és mi magunk...

Eljutni a teljességre vagy a a teljességközeli életre mindannyiunk kívánsága. Az Isteni Szeretet nagy titka, hogy a béke csak mások békéjének munkálása közben tölti el szívünket, s hogy megajándékozni az élet boldogsággal csak akkor tud/fog, ha mindent, amit kaptunk a Gondviselő Istentől, azzal másokat megajándékozni törekszünk. Aki ad az kap, s aki épít, az épül, s aki fölfelé (Isten felé) törekszik, ahhoz "leszáll" az Isten...

Mivel alapjában véve bizalmatlanok vagyunk, ezért azt szeretnénk, ha először mi kapnánk, ha először minket szeretnének, ha mindenki más előtt mi lennénk boldogok, s majd azután mi is tesszük azt, amit szeretnénk, hogy először velünk cselekedjenek. Akinek azonban a krisztusi tudás a szívében lakozik (azaz keresztény), az jól ismeri Urának mondását: "Amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek, azt cselekedjétek ti is másokkal!"

Teremtő...

A mai nap imádsága:

Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?

4 Móz 23,19

Mivel szláv gyökerekkel bírok, magam is hallottam többször, úgy a családban, mint a faluban - mely színtiszta evangélikus falu, ahogy mondani szokták "tömbgyülekezet" volt(?), hiszen ezeken a helyeken talán a legnagyobbak veszteségeink a gyülekezeti életet illetően -, hogy "kicsinyítenek": kenyérke, napocska, Istenke... Ez utóbbinál tehát nem "Jajj, Istenem!" hanem "Jajj Istenkém!" volt az általános felsóhajtás. A teremtményi ember már csak ilyen: antropomorfizál. Az Elképzelhetetlent, a Végtelent nagyon is végesként képzeli el, hogy minél inkább megfogható, s valós legyen az Elérhetetlen, mert a teremtménynek szüksége van arra, hogy Teremtőjéből napi szinten "részesedjen". Jól tudjuk a Szentírásból (is): "Az Isten Lélek, s lélekben kell/lehet őt imádni", de minden emberi formákba, szavakba kapaszkodó birtoklása a JóIstennek, csak próbálkozás marad, Isten marad az, Aki: vagyis Isten.

Ezért furcsa, amikor az emberke -mert Isten előtt porszemek, semmik vagyunk -, elszámoltatja Teremtőjét: "URam, miért engedted meg, hogy megtörténjen életemben a kudarc, a betegség, a visszafordíthatatlan veszteség? URam, hát nem ezt ígérted?!"... Amit Isten ígért azt általában szeretetből létrehívott teremtményének, AZ EMBERNEK ígérte. A nagytávlatú, ember számára beláthatatlan és szinte felfoghatatlan "üdvtervében" azonban nem az életünkön túlmutatót keressük elsősorban, hanem a számunkra legfontosabbat, - Miatyánk-kéréseinkben is ez az első -, az életünktől elválaszthatatlant: a mindennapit... S számunkra nemcsak a kenyér (mely önmagán túlmutató szimbólum) a fontos, de ugyanolyan fontos a mindennapi munka-öröm, sikerélmény, a mindennapi szeretet, s az egység megtapasztalása családban, szeretteink körében, s mindennapi boldog megélése annak - ha csak néhány pillanatra is -, hogy van értelme küzdelmeinknek, s az áldozatnak, amit hozunk "mieinkért" a családban, a ránkbízottakért vagy éppen a gyülekezeti közösségért.

Mivel Isten ígéretei időben hangzottak el, ezért mi időben várjuk azok beteljesedését, s igen türelmetlenek vagyunk, hogy az Örökkévaló "órája" nem úgy jár, mint a mienk... Éppen ezért életünk legnagyobb próbája a türelem. Aki nem tud/akar hinni az Isten gondviselésében, annak reménysége viszonylag hamar szétfoszlik, s meglévő hite (önmagában, s a jobb jövőben) megtörik, s szeretete megfakul. Mindez lehangoló és közömbösségbe fordító, de akik Isten ígéreteit nem földi határok közé szorítják be, hanem azokon túlra, az örök életbe is vetítik, azok számára már az ígéret önmagában óriási erőt, belső békességet kölcsönöz, mely úgy megszépíti az életet, hogy istenadta, boldogító sors lesz belőle...

Az Ószövetségben az aratás első részét Istennek kellett felajánlani hálaáldozatul. Ezért amikor Isten azt mondja: „oda hozatom… az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek”, ez azt jelenti, hogy Isten az első helyet kívánja az életünkben, nem azt, hogy csupán valahogy beszorítsuk a napirendünkbe. Jegyezd meg, ő az első termést kívánja, nem a maradékot. Egy bibliatanító ezt így fogalmazta meg: „Rászoktattam magam, hogy minden napot úgy kezdjek, hogy időm első zsengéjét Istennek adom. Rájöttem, hogy nem tudom nyugodtan és békésen végigélni a napomat, ha ezt nem teszem… Ezért reggeli kávézásom közben, és rendszerint még pizsamában, annyi időt töltök Istennel, amennyire csak szükségem van ahhoz, hogy érezzem, most már rendesen tudok viselkedni, és a Lélek gyümölcsét teremve tudom eltölteni napomat. Megtanultam, hogy azzal, ha a napom legjobb részét Istennek adom, a szívem legjobb részét adom neki.” Ha a reggel első perceit Istennek ajándékozzuk, az egész nap segít a helyes fontossági sorrend megőrzésében. Ne arra használd ezt az Istennel töltött ajándék időt, hogy a problémáidon elmélkedj… hangold rá szívedet arra, amit a zsoltáros így fogalmazott meg: „De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. Életem ideje kezedben van…” (Zsoltárok 31:15–16 Károli). Figyeld meg, azt mondja: „életem ideje kezedben van.” Minden nap hoz örömet, megpróbáltatást, kihívásokat és kísértéseket. Ezért kell így imádkoznod: „Uram, minden órámban rád támaszkodom. Add, hogy szavaim, viselkedésem, döntéseim és tetteim téged dicsőítsenek!”

„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre…” (Zsoltárok 41:2)
Még a nehéz gazdasági helyzetben is a legtöbben jobb helyzetben vagyunk, mint mások, sőt jobb helyzetben vagyunk, mint valaha voltunk. Lehet, hogy nem rendelkezünk a legújabbal, a legnagyobbal, a legjobbal, a leggyorsabbal, de ritka eset, hogy ne lenne meg a szükséges, igaz? Isten nem akarja, hogy anyagi helyzetünk miatt bűntudatunk legyen, de azt igenis akarja, hogy gondunk legyen a szegényekre. A Biblia azt mondja: „Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltásra, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált” (Példabeszédek 21:13). Lehet, hogy éppen ezért kapsz választ imáidra? Áldás az, ha jó anyagi körülmények között élünk, de nem szabad elfeledkeznünk a szegényekről.
Hogyan viszonyul Isten a szegényekhez? Mit vár tőlünk? „Ha valaki elszegényedik testvéreid közül… ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben…, mert ha nem adsz neki… vétek fog terhelni téged” (5Mózes 15:7-9). Mások segítése nem választási lehetőség, hanem kötelesség. A Szentírásban a tized arra szolgált, hogy Isten munkáját elősegítse és Isten szolgáiról gondoskodjon, de ugyanakkor meg is kellett osztani: „termésednek a tizedét…odaadod… a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden” (5Mózes 26:12). Isten azt mondta: „Ha atyádfia elszegényedik, és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy kint jövevény vagy zsellér élhessen melletted” (3Mózes 25:35). Az igazság az, hogy arra vagyunk elhívva, hogy élelmet, szállást és ruházatot adjunk a szükségben lévőknek (ld. Ezsaiás 58:5-12). Isten együtt érző és nagylelkű a szegények felé, és áldását ígérte nekünk, ha követjük ebben az ő példáját.



„Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegényeknek…” (Példabeszédek 28:27)
Amikor jótékony célú adakozásról van szó, vannak, akik ezt mondják:”Ez ószövetségi törvény. Mit tanít erről az Újszövetség? „Örülök, hogy megkérdezted! Jézus azzal kezdte szolgálatát, hogy ezt mondta: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek…” (Lukács 4:18). Ez pedig nem ér véget Jézussal. Az újszövetségi gyülekezet tovább folytatta szolgálatát a mindennapokban. „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá” (ApCsel 2:44-45). Ennek eredményeként pedig nagy örömet éltek meg. Azt kérdezed, nem fogsz-e így magad is szükségez szenvedni? Nem. Az újszövetségi hívek együttérzésének és nagylelkűségének köszönhetően: „Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem…” (ApCsel 4:34). Mind az adó, mind az elfogadó áldást nyert. Isten országának törvénye ez: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Példabeszédek 11:24-25). Ösztönösen tiltakozunk ez ellen, főleg olyankor, amikor mi magunk is küszködünk anyagilag, de Isten megígérte, hogy a nagylelkű bővelkedni fog. A te adakozásod kezdeményezi Isten adományait a te irányodba. Keress hát valakit, aki szükségben van, adj neki, és nézd meg, hogy tér vissza adományod hozzád. A Biblia azt mondja: „A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek” (Példabeszédek 22:9). „Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegényeknek…” Próbáld ki! Legközelebb, amikor Isten együttérzésre és adakozásra indít, tedd meg! Aztán, amikor te kerülsz szükségbe, imádkozz: „Uram, én engedelmeskedtem neked, most hiszem, hogy te megjutalmazol, mert azt mondtad: »…akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek«” (1Sámuel 2:30).



„…először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk…” (2Korinthus 8:5)
Történt már veled, hogy találkoztál egy hajléktalannal, adtál neki valamennyi pénzt, figyelted, ahogy elcsoszog, és azon tűnődtél: „Most vajon a következő adag italra vagy drogra adtam pénzt, vagy a lustaságot jutalmaztam?” Néhány esetben talán igazad van, más esetekben azonban tévedsz. Mit lehet ilyenkor tenni? A korinthusiakhoz írt második levél nyolcadik részében Isten egy számunkra is érthető és követhető tervet mutat. A makedóniai gyülekezet így tett: 1) Mind a jómódban élők, mind a nélkülözők részt vettek az adakozásban. Mindannyian adtak, még, „…a nyomorúság sok próbája között… és nagy szegénységükből…erejük szerint, sőt erejükön felül is… adakoztak” (2-3. vers). 2) Örömmel adtak, nem kényszerből. „…önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek” (3-4. vers). 3) Adakozásuk Krisztus iránti odaadásukból fakadt. „…először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk” (5. vers). Nem azért adták, hogy jó benyomást tegyenek másokra, nem azért, mert levonhatták az adójukból, nem azért, hogy a lelkipásztor végre nyugton hagyja őket, vagy azért, mert rosszul érezték magukat a szegények miatt. Nem, adakozásuk természetes válasz volt Jézus feléjük irányuló szeretetére. 4) A gyülekezet vezetősége vette át az adományokat, ők nézték át, és ők osztották szét, amit a közösség adott. Nem naiv módon adakoztak, megbízva azok becsületében, akit még nem ismertek, és akik még nem igazolták magukat. A vezetőkre bízták az adományok kezelését, akik aztán nyíltan, következetesen és elszámolhatóan bántak mindazzal. Így aztán tudták, hogy az anyagiak becsületesen lesznek kezelve, „…nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (21. vers). Összegzésül: lehet adakozni szeretet nélkül, de nem lehet szeretni anélkül, hogy ne adnánk azoknak, akiket Isten szeret.





„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Pszichológiát tanuló egyetemisták két csoportját bemikrofonozták, és azt a feladatot kapták, hogy egy adott időszakban szabadon beszélgessenek az emberekkel. Az egyik csoport tudta, hogy a kísérlet a panaszkodás/zúgolódás szintjét fogja mérni a normál beszélgetésben, a másik csoport viszont nem. Végül mind a két csoportot megdöbbentette az eredmény, hogy milyen gyakran zúgolódtak. Az a csoport, amelyik tudta, hogy mi a felmérés célja, csaknem ugyanannyit panaszkodott, mint azok, akik nem tudták, hogy mi a kísérlet célkitűzése. Ahogy a nagykönyvben meg van írva – szó szerint! Ha szembesítenek minket döntéseinkkel és tetteinkkel, ösztönösen reklamálni kezdünk: „Az ő hibájuk volt, nem az enyém; ha ők nem tették volna… én sem tettem volna”. Ádámnak nem kellett leckét vennie a kifogások művészetéből. Mikor rajtakapták, ezt mondta Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem… az asszony [Éva] így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem” (1Mózes 3:12-13). Egyikük sem vállalta fel, hogy saját maga felelős a döntéséért. Mivel pedig Isten nem segít azokon az embereken, akik nem vállalják a felelősséget, kiűzte a két panaszkodót a paradicsomból. Ha utólag rá is jöttek valaha, hogy mi a panaszkodás következménye, tudásukat nem adták át leszármazottaiknak, Izráelnek: „Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe” (4Mózes 11:1). Figyeld csak meg más fordításban: „És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr…” (4Mózes 11:1 Károli).
Minden panaszkodás Isten füle hallatára történik, pedig Ő nyilván nem akarja hallani! Pál azt írja: „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10-11).
Tisztítsd meg a beszéded! Határozd el, hogy felkutatsz, kiselejtezel és kidobsz minden panaszkodást, kifogást és zúgolódást a szótáradból!



A zúgolódás mérgező. Megfertőzi a zúgolódót is, de mindenki mást is hallótávolságon belül.
Néha azt hisszük, hogy segítünk a zúgolódással. Állítjuk, hogy: „Ha senki nem szól semmit, akkor soha semmi nem fog változni!” – mintha jöhetne pozitív változás negatív szavakból. Azt hisszük, ha zúgolódunk, akkor teszünk valamit az ügy érdekében, de épp ellenkezőleg, amikor panaszkodunk, nem nézünk szembe a problémával, és főleg nem jutunk közelebb a megoldásához. Zúgolódunk, ahelyett, hogy közreműködnénk a konstruktív változásban, és ezzel magunk is a probléma részei leszünk, ahelyett, hogy a megoldás részesei lennénk. Minél többet zúgolódsz, annál inkább a problémára összpontosítasz, és minél jobban összpontosítasz a problémára, annál többet fogsz zúgolódni. Végül a saját zúgolódásod jobban fog hatni rád, mint bárki más. A zsoltáríró azt mondja: „Hangosan kiáltok Istenhez… de lelkem nem tud megvigasztalódni” (Zsoltárok 77:2-3). Ha már senki más nem figyel a szavaidra, te igen. Mielőtt kimondanád, már elgondolod őket: „…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Amikor pedig kimondod őket, hallod is őket, és hiszel is nekik, egészen úgy, mintha szavaid megbízható hivatalos forrásból származnának. Ahányszor csak kimondod őket, megerősíted feletted gyakorolt hatalmukat, míg végül saját panaszaid áldozatává teszed önmagad! A lelkedet (a magatartásodat) nem a mások által okozott problémák és nehézségek terhelik, hanem a saját panaszaid által generált aggodalom.
Tehát: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Filippi 2:14-15).



Hiszen a panaszkodás egyszerűen csak szavakból áll, nem? Nem, a panaszkodás sokkal több annál! Először is a panaszkodás kiengedi az irányítást a kezedből, és átadja azoknak az embereknek és körülményeknek, melyek miatt panaszkodsz, ezáltal azok áldozatának érzed magad. Kevésbé tudsz a megoldásra koncentrálni, gondolataidat negatívvá hangolja, és egyre kevésbé leszel képes fogadni az Istentől jövő kreatív ötleteket. Negatív talajon nem nőnek pozitív eredmények! Nem lehetsz egyszerre panaszkodó és kreatív. „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét?...” (Jakab 3:11-12).
A panasz a negatív meggyőződések szavakba öntése. Törli a pozitív célkitűzéseket és megvallásokat, így nem lesz erőd learatni mindazt a nyereséget, melyet Isten kínál. A panasz a múltra összpontosít, melyet már nem tudsz megváltoztatni, így folyton a múlt törmelékeit söprögeted, bizonyítékot keresve arra, hogy „ki, mikor, mit, hogyan csinált”, miközben a jelened terméketlenül tovatűnik. Másodszor, a panaszkodás mérgezően hat a kapcsolataidra: „Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?” (1Korinthus 5:6). A panaszkodás másokat is panaszkodásra hív. A beinjekciózott méreg az egész testet megfertőzi. Lassan és alattomosan a kapcsolataid, a családod, a munkahelyed, a gyülekezeted és az egész környezeted szennyezett lesz.
A panaszkodás megosztja a kapcsolatokat. Akik nem szeretik a stresszt, az aggodalmat, a negatívumot, azok fokozatosan eltávolodnak tőled. „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21) – a te életed és halálod, valamint mások élete és halála.
Ezért imádkozz így: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltárok 141:3) – segíts, hogy kerüljem a panaszkodást!



Azt mondod: „Nem lehet, hogy jogos a panaszom?” De lehet. Az igazságtalanság, visszaélések, árulás, rablás, pletyka, rágalom, előítélet, fizikai bántalmazás, és ezekhez hasonlók, ami téged vagy családodat ér, jogos indokok lehetnek. „És ha nem kezdek valamit ezekkel, az nem jelenti azt, hogy elhanyagolom a kötelességemet?” Ismét igaz! Arra kaptál elhívást, hogy só és világosság légy ebben a világban, és megoldd az emberek életében támadó problémákat azáltal, hogy a spirituális alapelvek szerint élsz. Ha semmit sem tennél ilyen helyzetben, akkor megbízhatatlannak és engedetlennek bizonyulnál Isten szemében. A panaszkodás azonban nem azt jelenti, hogy teszel valamit, legalábbis Isten értelmezésében nem. Azt mondod: „Jól van, ha tehát Isten a panaszkodás ellen van, akkor mit kezdjek jogos panaszaimmal?” Először is: Semmit, amíg nem beszélted meg Istennel! Csak akkor fogsz tudni helyesen cselekedni, ha rászántad az időt arra, hogy helyes tanácsot kapj. Az imádság megvilágítja a lehetőségeidet és javítja kilátásaidat. Kioltja haragodat, helyreállítva benned az objektivitást és a józan gondolkodást. A második lépésed sokkal valószínűbben vezet sikerre, ha az első lépésed az, hogy Isten bölcsességét keresed: „…kérjen bölcsességet Istentől…” (Jakab 1:5). Másodszor: Mielőtt bármit mondanál vagy tennél, ellenőrizd a hozzáállásod! Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi az igazi teendőm itt? Az, hogy megmutassam nekik, hogy nekem van igazam, ők pedig tévednek? Az, hogy emelt fővel távozzam, miközben őket megbántottam? Az, hogy személyes győzelmet arassak, vagy az, hogy olyan módon oldjam meg a problémát, ami Istent dicsőíti?” Mielőtt megszólalnál, vizsgáld meg, hogy mi van a szívedben: „…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Ha a szíved állapota tetszik Istennek, akkor készen állsz arra, hogy kezelni tudj bármilyen jogos panaszt.



Ha a panaszod jogos, először azzal a személlyel beszélj, aki ellen panaszod van. Amikor azonban nagyon fel vagy zaklatva, akkor erős kísértést érzel arra, hogy mindenkinek elmondd. Ez jogosnak és igazságosnak, sőt még gyógyhatásúnak is tűnik. A jó szándékú barátok támogatni fogják, sőt talán még segítenek is a terjesztésében. „Jobban fogod érezni magad, ha kiadod magadból, ami nyomja a lelked” – mondják. De Isten Igéje elítéli a panasz kezelésének ilyen módját! Ha így teszel, problémáidat még az Isten iránti engedetlenség bűnével is tetézni fogod – és nem várhatod, hogy Isten együttműködjön veled, miközben te Igéje ellen cselekszel. „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15). Bátorság, alázat és bölcsesség kell ahhoz, hogy személyesen nézz szembe azzal, aki megbántott, de ez Isten módszere. Ez enyhíti a viszályt, minimálisra csökkenti a szégyent, és növeli a megoldás és helyreállás valószínűségét, Isten számára pedig ez az igazán fontos. Aztán: beszélj szeretettel, ne ártó szándékú szavakkal! Szavaid kedvesek, békülékenyek legyenek, a megoldásra törekedj, ne pedig arra, hogy felülkerekedj a másikon. A Biblia ezt tanácsolja: „Inkább szeretettel mondjuk el az igazságot, így… növekedni fogunk…” (Efézus 4:15 NIV). Növekedni Krisztusban, ez a cél – szeretettel mondani el az igazságot, ez az eszköz, mely a célhoz vezet. Mondd el annak, aki megbántott, hogy nem az a célod, hogy őt megalázd, vagy megtorold a sérelmet, hanem az, hogy megoldjátok a kettőtök közti problémát, erősítsétek a kapcsolatotokat, és dicsőítsétek Istent. Így nem ellenségeddé, hanem szövetségeseddé teszed, akivel együtt tudsz működni egy mindkettőtök közös javát és Isten dicsőségét munkáló küldetésben!



Íme három záró gondolat a panaszkodás gondolatkörében.
Először is: Ne panaszkodj, inkább kérj! Bármennyire jogos is a panaszod, nyafogásnak fog hallatszani – nagyban csökkentve ezzel a jó kimenetel esélyét. Bármi is a helyzet, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy megkapod azt, amit kedvesen kérsz, mint annak, hogy helyrehozod azt, ami miatt panaszkodsz. Ha azt kérdezed: „Megtennéd, kérlek ezt [előnyben részesített viselkedés], ahelyett, hogy azt tennéd [régi viselkedés]?” – ez tiszteletteljes, világos, elkerüli a múltbeli dolgok feletti vitát, hiszen azon már úgysem lehet változtatni, és mindig jobb eredményt hoz. Másodszor: Ha már kimondtad, hát rendben, de most már hagyd Istent dolgozni! Az emberek megváltoztatása Isten dolga, tehát vonulj vissza, légy türelmes és adj esélyt Istennek! „De nem kellene valakinek figyelemmel kísérni, hogy csakugyan megváltoznak-e?” Hacsak nincsenek rácsok mögött, és nem te vagy a börtönőr, akkor a válasz: nem! Állj félre Isten útjából, és hagyd, hogy ő végezze el, amit te úgysem tudsz! Neki olyan eszközei és olyan módszerei vannak, amilyenekről te soha nem is álmodtál. Ha hagyod, hogy átvegye a feladatot, akkor Ő tökéletesen el fogja végezni. Harmadszor: Mit kell tenned, amíg Isten munkájára vársz? Nos, üldögélhetsz sértődötten a múlton rágódva, vagy tanulhatsz valamit Józseftől. Neki minden oka megvolt rá, hogy felpanaszolja a családja rossz bánásmódját, és bosszút álljon, amikor fordult a kocka. Ehelyett lelkiismeretesen és ügyesen tette, amit tennie kellett, kivárva azt a stratégiai pillanatot, amelyet minden probléma felkínál, amikor a megoldás részévé tudott válni. Megtette, és így a családja újra egyesült, Isten pedig még nagyobb áldásokkal ajándékozta meg őt. Tanulj tőle!





„Simon Péter pedig ott állt, és melegedett." (János 18:25)

János feljegyzi: „Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett... Ekkor így szóltak hozzá: »Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?« Ő tagadta, és megint csak azt mondta: »Nem vagyok«." (János 18:18,25). Aznap korábban Péter kivonta kardját, hogy megvédje Jézust - most pedig megtagadja Őt. Történt már ilyen veled? Nyomás alatt meginogsz. Mit teszel ilyenkor? Elhessegeted a témát: „Mindenkivel előfordul, hogy megbotlik. Nem nagy ügy." Tagadod: „Elesni? Viccelsz?! Én biztos nem!" Kiforgatod: „Ne engem hibáztass! Ők tehetnek róla!" Van azonban más lehetőség is - ha őszintén kezeled a dolgot. Amikor Nagy Frigyes meglátogatta a potsdami börtönt, minden rab ártatlannak mondta magát. Egyetlen egy volt, aki így szólt: „Bűnös vagyok, megérdemlem a büntetésem". A császár ezt hallva így utasította az őrt: „Gyor­san engedje szabadon ezt a foglyot, mielőtt megrontja ezt a sok ártatlan embert itt!" A Biblia azt mondja: „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna Isten előtt. Mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk." (Zsidók 4:13 NLT). A bűnvallás nem csupán annyi, hogy elmondod Istennek, mit tettél - hiszen már úgyis tudja. A bűnvallás azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy ez rossz, és bocsánatot kérsz. Isten nem tudja meggyógyítani, amit nem fedsz fel, és nem tudja megtisztítani, amit nem vallasz meg.

Aznap éjjel Péter két tűz között állt: az elsőt emberek gyújtották a keresztre feszítés előtt; a másodikat a Mester gyújtotta feltámadása után. Az elsőnél Péter megtagadta Jézust, a másodiknál Úrnak ismerte el. De a kettő között Péter két olyan tapasztalatot élt át, amely megváltoztatta az életét: saját könnyeit és Krisztus keresztjét. Amikor bűnbánatod könnyei találkoznak Krisztus megbocsátásával, elmúlik a bűntudat, és új örömöt találsz!

Kevesebb erőlködés, több bizalom!

„… aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Filippi 1:6

Ha szeretnéd, hogy Isten akarata megvalósuljon életedben, ne siettesd a dolgokat! Sára, Ábrahám felesége így tett, így született meg Izmael, ez pedig mindenféle viszályt és családi bonyodalmat okozott. Ne feledd: „ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az” (János 3:6), tehát csak olyan tervet kövess, amiről meg vagy győződve, hogy Isten Lelke által fogant. Ne próbálj megmenteni semmit, ami a testre alapoz. Isten azt mondta: „szövetségre csak Izsákkal lépek” (1Mózes 17:21). Izsák Isten ígéretének beteljesedéseképpen született, Isten útját követve, Isten időzítése szerint. Minden, ami megfogan benned e két forrás valamelyikéből ered: vagy a testből, vagy a Lélektől. Ezért légy óvatos! Az emberek megpróbálnak bevonni mindenféle rafinált tervbe, azt ígérve, hogy ezzel előrejutsz. Istennek nincs szüksége senki segítségére ahhoz, hogy megáldjon, egyedül is el tudja intézni! Ezért, ha bármikor támad a sátán, mutass rá lelki születési helyedre, és emlékeztesd őt arra, hogy ezt a tervet nem te kezdted, és nem is neked kell befejezni. „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”

Még egy gondolat: ha Isten el akar bánni benned valamilyen testi dologgal, büszkeséggel vagy bármivel, ami akadályozza utadat, ne állj ellen, ne menekülj, és ne állj az útjába! Ha egy fuldoklóhoz hasonlóan kétségbeesetten próbálod magadat menteni – Isten semmit sem tud tenni érted, amíg fel nem hagysz a kapálózással. Ezért mai igéje számodra ez: ne erőlködj annyira, inkább bízz benne jobban!

Magasabb szintű adakozás!

 

„Ő… mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Márk 12:44)

Isten nem akarja, hogy adakozásodat félelem korlátozza. Vagy bízol benne az anyagiak tekintetében, és átéled annak örömét, hogy részt vehetsz céljai beteljesítésében itt a földön – vagy saját keresőképességedben bízol, és aggodalmaskodva élsz. Ha nem lépsz az adakozás magasabb szintjére, azzal azt kockáztatod, hogy lemaradsz valami nagyszerűről, amit Isten érted és általad akar véghez vinni. Számíts rá, hogy egy ponton kihívás elé fog állítani, hogy többet adj, mint eddig bármikor. Abban a pillanatban hited igent akar mondani, félelmed pedig megpróbál rávenni, hogy figyelmen kívül hagyd az egészet, mint nem gyakorlatias dolgot. Ez döntő pont életedben, mert Isten hívására adott válaszod fogja meghatározni a jövődet. Az adakozás egy bizonyos szinten könnyen megy, míg máskor kifejezetten kényelmetlenül érint. Előbb vagy utóbb mind beleütközünk a félelem falába, és ha nem ismerjük fel, sohasem fogunk tudni áttörni rajta. Ilyenkor nem éljük meg mindazt a jót, amit Isten számunkra tervezett. Mi a megoldás? Változtass a tulajdonjogra vonatkozó elképzeléseden! Nincs olyan, hogy bizonyos összeg a miénk, a többi pénz pedig Istené. Minden az övé. Minden értéket ő teremtett, ő adja nekünk, ő bízza ránk, hogy szolgálatában használjuk. Ha hiszel ebben, akkor semmilyen indokod nincs arra, hogy ne adakozz. Ugyanakkor Istent bevonni a pénzügyeinkbe azt jelenti, hogy a pénzünk feletti irányítást teljesen átadjuk neki. Ez elég félelmetes lehet. Jézus a bőkezűséget egy özvegyasszony példáján mutatta be, aki az utolsó fillérjeit adta oda úgy, hogy semmilyen biztonsági tartaléka nem volt, csak Isten ígérete, hogy gondoskodni fog róla. Amikor eljutsz erre a pontra, a csodák küszöbén állsz.

„És senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2:4)

A Biblia azt mondja: „és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Más szavakkal, ne akard, hogy minden körülötted forogjon. Nos, ezt könnyebb mondani, mint megtenni, mert hajlamosak vagyunk túlságosan belefeledkezni egyetlen emberbe – magunkba!

Azt kérdezed valakitől: „Hogy vagy? Mi újság?” És ő azt gondolva, hogy tényleg hallani akarod, elkezdi mesélni legutóbbi sikereit. Számodra ez a jel. Belevágsz a mondat közepébe, és elfújod a lelkesedését azzal, hogy ezt mondod: „Azt hiszed ez is valami? Hadd mondjam el, hogy…” Aztán faképnél hagyod, és elrohansz, a barátod pedig ott marad összetört önérzettel, azt kívánva, bárcsak továbbment volna, amikor meglátott. Valami ilyesmit szeretett volna hallani: „Ez csodálatos, mondd tovább!” Ehelyett a véleményed és teljesítményed hosszas ecsetelését volt kénytelen végighallgatni. És vajon mi lett azzal, hogy: „Örüljetek az örülőkkel?” (Róma 12:15). Ez a parancs túlmutat az önmagunkba való belefeledkezésen, és azt mondja: „Lépj túl önmagadon! Hagyj fel azzal, hogy önmagad körül forogsz! Tanulj meg odafigyelni másokra!” Gyakorold, hogy ezt mondod: „Ennyi elég is rólam. Most rólad akarok hallani. Hogy megy az üzlet? Hogy van a feleséged? Hogy szolgál az egészséged? Mi újság a gyülekezetben?” Nyomd el a késztetést, hogy közbevágj – csak figyelj! Figyelj a füleddel, a szemeddel, az értelmeddel és a lelkeddel! Próbáld megérteni a szavak mögötti érzéseket! Ha ünnepelnek – örülj velük! Ha fájdalmat hordoznak – sírj velük! A keresztény jellem döntő próbája az, hogy képesek vagyunk-e ünnepelni mások sikerét vagy úgy osztozni mások terheiben, mintha a mieink volnának. Nincs jobb módja annak, hogy másokat szolgáljunk és bátorítsunk.





„…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben…” (Efezus 4:15)
A szeretet néha megköveteli, hogy szembesítsük az embereket dolgaikkal. Ezt azonban helyesen kell tenni, és csakis bizonyos esetekben. Ha egész életedet azzal töltöd, hogy helyreigazítasz másokat, végül már nem fognak odafigyelni szavaidra, és nem lesznek barátaid. Mikor kell valakit szembesíteni valamilyen tettével vagy viselkedésformájával? Csak akkor, ha előtte választ adtál magadnak ezekre a kérdésekre: a) Fontos ez? Ha valamilyen romboló szokásról, bántalmazó viselkedésről, tévtanításról, vagy olyan helyzetről van szó, amivel önmaguknak ártanak, akkor mindenképpen fontos a szembesítés. b) Tartósan fennáll? Ha azt látod, hogy ugyanaz a dolog újra és újra megtörténik, még ha nem is nagy ügy, szeretetednek akcióba kell lépnie. c) Kiérdemelted a jogot, hogy szóvá tedd? Ha egy távoli ismerős tesz valami nem túl bölcs dolgot, akkor valószínűleg nem neked kell ezt megmondanod neki. Ha azonban valaki hozzád közel álló teszi, akkor helyénvaló, sőt szeretet-kötelesség szólni: „Ezzel magadnak ártasz.”
Pál négy dologra mutat rá a szeretettel kapcsolatosan a Korinthusiakhoz írt első levél 13. részében: 1) A szeretet nem goromba. Nem használ erőszakos, keménykezű módszereket. 2) A szeretet nem keresi a maga hasznát. Nem azon igyekszik, hogy elfogadják, viszont törekszik arra, hogy mondandóját átszűrje a jóság és kedvesség szűrőjén. Féligazságokkal azonban nem elégszik meg. 3) A szeretet nem gerjed haragra. Ha valakit szeretettel szembesítesz, ne háborodj fel azon, ha efféle haragos választ kapsz: „Ki vagy te, hogy ezt mondd nekem?” A gyógyszer nem mindig finom, de használ. 4) A szeretet nem vezet nyilvántartást a rossz tettekről. Ha megbántanak, akkor nagyon fontos, hogy helyesen kezeld azt, és aztán hagyd magad mögött. Csak így tudsz majd másokat a saját javuk érdekében szembesíteni hibáikkal.

Drága szeretett leányom, milyen nagyméretű lett ez a Küldetés és milyen gyorsan fog az fejlődni, mialatt előkészítem az Én Időm eljövetelét.

Elkezdtem a következő tervet, hogy Isten minden gyermeke tudomást szerezzen arról a nagyszerű új világról, ami rájuk vár, és ez a felkészítés szakaszonként fog végbemenni. Az első szakasz a megtisztulás. Ez szakadásokat, éghajlati változásokat, zavargásokat és rettenetes hitehagyást fog jelenteni, amelyek majd végigsöpörnek a Földön. Mindezek egyazon időben fognak végbemenni. Aztán Egyházam el fog esni *, és csak a Maradék fog az Igazság mellett kitartani, és Szent Szavamról tanúskodni.

Én össze fogom gyűjteni az embereket a világ minden szegletéből – elsősorban a Keresztényeket. Aztán a többieket is Magamhoz fogom vonzani. Végül, Atyám Szövetségének bizonyítéka meg lesz mutatva a zsidóknak, s aztán, ahogy az meg volt jövendölve, ők el fognak vitetni Isten Királyságába.

Sok más hang nyomja el most az Én Hangomat, de mégis az Én hangom lesz az, mely fel fogja kelteni a figyelmet, mert az Én Nyelvem olyan, mint a kard, és a Jelenlétem, mint a cikázó villám. Amikor Én érezhetővé teszem Jelenlétemet, akkor az a legalázatosabb tartózkodási helyeken fog megtörténni, és a kedves lelkek között lesz megosztva – gyengéden, valamint körültekintően. Első alkalommal fogom megismertetni Jelenlétemet a pogányok körében, akik kérdezősködni fognak a jövőjük felől, ami az örökkévalóságot illeti, és elkezdik megnyitni Számomra a szívüket. Mint látjátok, egy lélek sem fog megérintetlen maradni. Néhányan nem fognak Engem üdvözölni, de tudni fogják, hogy itt Vagyok.

Az az Idő, amikor a Szentlélek Ereje által érezhetővé teszem Jelenlétemet, nagyon közel van. Arra vágyom, hogy megbékéljetek lelketekkel Színem előtt, és hogy felkészülve fogadjatok Engem, mivel ti nem fogjátok ismerni annak sem az idejét, sem pedig az óráját. Egyetlen dolgot akarok mondani nektek: hogy ez hirtelen lesz.

Szeretett Jézusotok ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/vegul-atyam-szovetsegenek-bizonyiteka-meg-lesz-mutatva-a-zsidoknak/

“ 2019-02-11

5. évközi hét hétfő

OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
Isten szólt: „Legyen világosság”, és meglett a világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Aztán este lett és reggel: az első nap.
Isten újra szólt: „A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat és alkosson válaszfalat a vizek között.” Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. És este lett és reggel: második nap.
Isten ismét szólt: „Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz.” Úgy is történt. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. És Isten látta, hogy ez jó.
Akkor megint szólt Isten: „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.” Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyekben magvak vannak a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a harmadik nap.
Akkor megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.” Úgy is lett. Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsák meg a földet, uralkodjanak a nappal és éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.

Ez az Isten igéje.
Ter 1,1-19

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Örvendjen a mi Urunk, Istenünk, * mindannak, amit alkotott! (31b. vers.)
Előénekes: Mondj áldást, lelkem, az Úrnak! * Csodálatos a te nagyságod, én Uram, Istenem.
Fenségbe és ékességbe öltözöl, * sugárzó fény a te köntösöd.
Hívek: Örvendjen a mi Urunk, Istenünk, * mindannak, amit alkotott!
E: Szilárd alapokra ágyaztad a földet, * nem fog soha meginogni.
Az őstenger köntösként takarta, * a hegyeket is vizek borították.
H: Örvendjen a mi Urunk, Istenünk, * mindannak, amit alkotott!
E: A forrásvizeket patakokba gyűjtöd, * ott csörgedeznek a hegyek között.
Az ég madarai partjukon fészkelnek, * az ágak közt zengik énekük.
H: Örvendjen a mi Urunk, Istenünk, * mindannak, amit alkotott!
E: Mily sokrétű a te műved, Uram, * bölcsességgel alkottál mindent.
Teremtményeid betöltik a földet, * mondj áldást, lelkem az Úrnak.
H: Örvendjen a mi Urunk, Istenünk, * mindannak, amit alkotott!
Zsolt 103,l-2a.5-6.10 és 12.24 és 35c

ALLELUJA
Jézus hirdette országának örömhírét, * és minden betegséget meggyógyított a nép körében. Mt 4,23 – 2. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus ruhájának érintésétől is meggyógyulnak a betegek.
Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek.
Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott.
Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 6,53-56″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-11

“… ²¹ Hiszen éppen erre hívott el benneteket! Gondoljátok meg, hogy Krisztus is szenvedett értünk! Ezzel példát adott nekünk, hogy ebben is kövessük. Ahogyan az Írás mondja:

²³ Mikor szidalmazták és gyalázták, Jézus ezt nem viszonozta. Mikor bántották és verték, nem fenyegetőzött, hanem teljesen rábízta magát az igazságosan ítélő Istenre. ²⁴ Krisztus a mi bűneinket magára vette, sőt, a saját testében felvitte a keresztfára, amikor megölték. Azért tette ezt, hogy mi is meghaljunk a bűn számára, viszont Isten mértéke szerint helyesen éljünk.

Krisztus sebei által gyógyultatok meg a betegségeitekből. ²⁵ Olyanok voltatok, mint a nyájtól elkószált és eltévedt juhok. De most visszatértetek a Pásztorhoz: ő vigyáz a lelketekre, védelmez és őriz benneteket.

Tanácsok férjeknek és feleségeknek

3.1 Ehhez hasonlóan ti, asszonyok is fogadjátok el a férjetek fennhatóságát, és engedelmeskedjetek nekik! Így még azokat a férjeket is megnyerhetitek Isten számára, akik Isten beszédének nem akarnak engedelmeskedni. Nem kell semmit sem mondanotok: az fogja meggyőzni a férjeteket, ha látja, ² milyen tiszta és istenfélő életet éltek. ³ Ne a hajfonatokkal, arany ékszerekkel, vagy drága ruhákkal akarjatok külsőleg szépnek látszani! ⁴ A szépségetek belülről, a szívetekből sugározzon, kedves és nyugodt szellemetekből, mert ez a szépség örökkévaló, és ez az, amit Isten igazán értékel.

⁵ Ez tette széppé a régi idők szent asszonyait. Ők is Istenben reménykedtek, és engedelmeskedtek a férjüknek. ⁶ Ilyen asszony volt Sára is, aki engedelmeskedett a férjének, Ábrahámnak, és urának hívta őt. Ti is Sára példáját követitek, ha azt teszitek, ami helyes, és nem féltek semmitől.

⁷ Ugyanígy, férjek, ti is megértően bánjatok a feleségetekkel! Úgy tiszteljétek őket, mint a gyengébbeket illik! De tiszteljétek őket úgy is, mint akikkel együtt kaptátok az örök élet kegyelmét! Így bánjatok velük! Ellenkező esetben hiába imádkoztok, nem lesz semmi eredménye!

Ha ártatlanul szenvedtek

⁸ Végül pedig, éljetek egyetértésben és harmóniában! Ugyanaz a gondolkodásmód és törekvés legyen bennetek! Igyekezzetek egymást megérteni! Szeressétek egymást, mint igazi, jó testvérek! Legyetek együtt érzők és alázatosak! ⁹ Sohase bánjatok rosszul azzal, aki veletek rosszul bánik, se ne mondjatok rosszat annak, aki nektek rosszat mond! Ellenkezőleg: áldással viszonozzátok a rosszat! Hiszen Isten erre hívott el benneteket, és így kapjátok meg áldását.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1+Peter+2-3&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

Ravasz kérdés az adóról

¹³ Később a vallási vezetők Jézushoz küldtek néhány férfit a farizeusok és a Heródes-pártiak közül. Az volt a szándékuk, hogy kérdéseikkel csapdába csalják, hátha mond valamit, amit felhasználhatnak ellene. ¹⁴ Ezért megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod. Helyes-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”

¹⁵ Jézus azonban átlátott a képmutatásukon, és így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?! Mutassatok csak egy ezüstpénzt, hadd lássam!” ¹⁶ Kezébe adtak egy érmét, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek a képmása és a felirata van rajta?” Azok válaszoltak: „A császáré.”

¹⁷ „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — felelte Jézus.

Emiatt nagyon elcsodálkoztak Jézuson.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mark+12%3A13-17&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2019/02/11
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–

—–

https://www.hebcal.com/sedrot/terumah

“Oly kevesen hisznek a Pokol létezésében. Sokan azt hiszik, hogy a Pokol csupán egy néphagyomány szerinti hely. Oly sokan hiszik azt, hogy Isten nem engedné meg egy ilyen hely létezését és hogy minden bűn, független attól, hogy mennyire gyűlöletes, meg lesz bocsátva. Hibáztatom e miatt azokat a felszentelt szolgákat, akik évtizedeken át megadták magukat a szekuláris világ nyomásának. Ez a megtévesztés milliárd és milliárd lélek vesztét jelentette. És bár e lelkek számára már túl késő, azonban még mindig van idő azok számára, akik ma a halálos bűn foltjával vannak megjelölve, hogy megmentésre kerüljenek.

Nektek imádkoznotok kell, hogy ezeket az embereket meg lehessen menteni a Sátán gonosz vonzerejétől, aki már előre örül várható sorsuknak.

Nektek imádkoznotok kell, hogy ezeket az embereket meg lehessen menteni a Sátán gonosz vonzerejétől, aki már előre örül várható sorsuknak. Fényem csak akkor fog kiáradni rájuk és ez csak akkor lehetséges, amikor megnyitják szemüket a bűn igazságára. Annak ellenére, hogy ők gonoszságaikkal kínoznak Engem, egy sincs közöttük, akiben bűnei miatt ne lenne rossz érzés vagy kétségbeesés. Bár sokan ismerik az okát az ilyen nyugtalanságnak, semmit sem fognak tenni ellene addig, amíg továbbra is elnézőek bűneikkel szemben és megindokolják azokat. Néhányan megteszik ezt, mert körbe vannak véve a hazugságok sötétségével, melyek beágyazódtak kultúrájukba. Az ilyen hazugságok elősegítik a bűn elfogadását.

Segítsetek Nekem megmenteni őket ezen Litánia segítségével.

„Jézus az Emberiséghez” 5. Litánia: Azok megmentésére, akik halálos bűnben vannak. …

Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/sokan-azt-hiszik-hogy-a-pokol-csupan-egy-nephagyomany-szerinti-hely/

"Újuljatok meg lelketekben és elmétekben," Ef.4,23.

Az e heti áhítatokat Buddy Owens, a Saddleback Gyülekezet pásztora, a Way of a Worshiper (Egy dicsőítő útja) című könyv szerzője írja.

Bármelyik építész megmondhatja neked, hogy ha házat építesz, szükséged lesz egy függőónra, hogy meggyőződj arról,hogy a ház falai valóban tökéletesen egyenesen állnak. Ez egy nagyon egyszerű eszköz (egy zsinór, amelynek a végén egy kis golyó van), de nagyon lényeges hatása van a ház szerkezetének az épségére. Pontos mérések nélkül a ház végül össze is dőlhet. Amikor az építész elégedett azzal, hogy a falak egyenesek és illeszkednek a függőón mértékéhez, akkor azt mondja, hogy a falak "igaziak".

Az életünk megújításához Isten is adott egy ilyen mértéket, a Bibliát, hogy a dolgaink "egyenesben" legyenek, és hogy megmondja nekünk, hogy jó-e a szerkezet. Ezáltal felbecsülhetjük önmagunkat, a választásainkat, a döntéseinket, a gondolatainkat és a cselekedeteinket, hogy megvizsgáljuk, hogyan illeszkednek az Isten igéjének igazságához. Így van egy pontos mércénk, ami megmutatja nekünk, mi a jó és mi a rossz.

Az Efézus 4:23-ban ez így van megírva: "újuljatok meg lelketekben és elmétekben," Az "újuljatok meg" azt jelenti, hogy helyreállítani. A helyreállítás egy folyamat. Ez nem egy azonnali, egy pillanatig tartó esemény; általában rombolással kezdődik.

Isten azt akarja, hogy rombold le azokat a hazugságokat, amelyekben éveken keresztül hittél. Ő azt akarja, hogy leromboljuk a régi elveinket és hiedelmeinket, amelyek beágyazódtak a viselkedésünkbe. Ez az első lépés, hogy átalakulj - hogy megújulj - a gondolataidban.

Ő az Igéje erejét használni fogja arra, hogy megkezdje a rombolást: "Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." Zsid. 4,12

Az Úr szava bármilyen erős várat le tud rombolni, láncokat tép szét, és felfed bármilyen hazugságot. Ha már a lerombolás készen van, az Úr megkezdi a megújítást az életedben.

Az élet a kapcsolatokról szól, nem a vagyonszerzésről

"Számomra az elégedettség nem a gazdagságban van, hanem, ha láthatlak téged és tudhatom, hogy minden rendben van közöttünk. És amikor majd a mennyben ébredek fel, tökéletesen elégedett leszek, mert színről színre láthatlak." (Zsoltárok 17:15 - TLB fordítás)

 

Az élet nem a tárgyakról szól. Helyes látásmódod kell legyen a vagyonoddal kapcsolatban, vagy különben birtokba vesznek a birtokodban lévő vagyontárgyak. Fel kell ismerned, hogy egyik sem tart örökké. 

Jézus azt mondja Lukács 12:15-ben: "Figyeljetek és őrizzétek meg magatokat minden fajta kapzsiságtól; mert az igaz élet nem azokból a dolgokból áll, amiket birtokoltok, bármennyire is gazdagok vagytok" (GNT fordítás).

Sose ítéld meg személyes értékedet a kapott béred alapján. Sose gondold, hogy az értéked kapcsolatban van a vagyontárgyaiddal, amelyeket birtokolsz. Ismerd fel, hogy a legnagyszerűbb dolgok az életben, nem a kézzel fogható dolgok. Semmit sem hoztál magaddal erre a Földre, és semmit nem is viszel majd magaddal. Az élet nem a vagyonszerzésről, vagy a teljesítményről szól. Az élet a kapcsolatokról szól, és arról, hogy megtanuljuk, hogyan szerethetjük Istent és másokat.

A legjobb módja annak, hogy ne felejtsd el, hogy az életed nem a dolgokról szól, az, ha örökkévaló prioritásokra építed az életed. Arra tedd a hangsúlyt, ami örökké megmarad. Minden birtokunkban lévő tárgy időleges, tehát ne építsd az életed javak szerzésére. Csak két dolog tart örökké: Isten Szava és az emberek.

Döntened kell. A világ azt mondja neked, hogy egyre több dolgot kell szerezned, hogy boldogabb, sikeresebb, fontosabb, értékesebb legyél, és nagyobb biztonságban élhess. El kell döntened, hogy a Madison Avenue-ra, vagy a Mesteredre fogsz inkább hallgatni. A mai kultúrára, vagy Krisztusra fogsz figyelni? A világra, vagy az Ő Szavára fogsz figyelni? (Allegória az angol nyelvben: Madison Avenue / Master; culture / Christ; world / Word - a szerk.)

Az egyik elégedetlenséget okoz az életed hátralévő részére; a másik ténylegesen boldoggá fog tenni. Mielőtt tovább mozdulnál az anyagi szabadság felé, meg kell kérdezned magadtól: "Mi az elsődleges célja az életemnek? Hogy több dolgot szerezzek? Miről gondolkodok, beszélek a legtöbbet, mibe adom bele a legtöbbet? Miért élem az életem?"

Volt egy híres milliomos, Orange County-ban, aki öngyilkos lett sok évvel ezelőtt. A temetésen valaki azt mondta: "Nem értem ezt. Olyan sok mindene volt, amiért élhetett volna." Én azt gondoltam, "Nem. Sok mindene volt, amiből élhetett. De nem volt semmije, amiért élhetett volna."

Lehet, hogy sok mindened van, amiből megélhetsz, de van valami amiért élsz? Van kapcsolatod Istennel? A világ mitosza az, hogy minden a tiéd lehet. Az igazság az, hogy nem lehet minden a tiéd. És ami még fontosabb, hogy nincs is mindenre szükséged ahhoz, hogy boldog legyél. Annyira vagy boldog, amennyire úgy döntesz, hogy az leszel.

Az elégedettség titka abban van, ha a biztonságot és elégedettséget nem abban találod meg, amid van, hanem abban, akié vagy. Krisztusban találod meg.

A Zsoltárok 17:15 azt mondja: "Számomra az elégedettség nem a gazdagságban van, hanem, ha láthatlak téged és tudhatom, hogy minden rendben van közöttünk. És amikor majd a mennyben ébredek fel, tökéletesen elégedett leszek, mert színről színre láthatlak." (Zsoltárok 17:15 - TLB fordítás)

Beszéljünk róla!

• Melyek azok a kézzelfogható, vagy nem kézzelfogható dolgok, amelyeket megpróbáltál megszerezni ahelyett, hogy az Istennel való járásodat erősítetted volna?
• Hogyan áldoztad fel a kapcsolataidat a siker és a státusz hajhászása közben? Mit kell tenned ma azért, hogy elkezd rendbe hozni ezeket a kapcsolatokat?
• Rendben vagy azzal kapcsolatban, hogy nem lehet minden a tiéd? Miért, vagy miért nem?

Anyagiak és lelkiek...

Uram! Adj nekem bölcsességet, hogy akaratod szerint élhessek, amíg élhetek! Ámen


Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az ÚR, mint az áldozatot.
Péld 21,3

Ősi áldozat szavunkből kihallatszik: az áldozat az áldással kapcsolatos. Régi magyarázata a vallástörténészeknek, hogy az istenbefolyásolás kultikus eszköze az áldozat, ami nem más mint az "Uramisten! Adok neked, hogy adj!"-elv gyakorlati alkalmazása. Istent azonban nem lehet áldozatokkal befolyásolni, rábírni olyasmire, ami teremtett rendjévével alapjaiban ellenkezik. "Isten látta, hogy amit teremtett, az íme igen jó." - akkor meg miért változtatna rajta? Azért hogy kijavítsa? Nem ember az Isten, hogy barkácsoljon(!) - aminek Ő alapot vetett, az alapként áll az idők végezetéig, amit bezárt, az be van zárva (Noé bárkája!), s amit eltervezett, azt véghez is viszi.

Áldozat szavunknak manapság már semmi köze az áldomáshoz, mely eredetileg a jó fogadásának az ünnepélyes-szertartásos megpecsételését jelentette. Ma az áldozat szó hallatán a kiszolgáltatottságra, az értelmetlen pusztulásra asszociálunk. Ha Jézus Krisztus keresztáldozatát az ószövetségi felfogásban értékeljük, akkor teljesen helyes a megállapítás, hogy Jézus visszamenőleg, az ember bűneinek (meg)büntetésként halt meg a kereszten. Ez azonban egy olyan brutális Isten-képet közvetít, amivel a ma embere nem tud mit kezdeni. Milyen Isten az, aki elégtételt követel, s a legdrágábbat, egyszülött fiát áldozza fel, hogy kiengesztelődjék isteni haragjából, azaz megnyugodjék... Nyilvánvalóan tarthatatlan álláspont ez! Az ószövetségi elképzelés - ideértve Saul-Pálét is - teljességgel meghaladott. Míg a váltság-áldozat visszamenőleg rendezi a dolgokat, az áldás/áldomás előre. Az egyik a múlté, a másik a jövőjé...

Ezért mondja az ÚR: az igaz törvényes cselekvés több, mint az áldozat. Ha a törvény szerint cselekszel, akkor nagyrészt előre megoldod életed problémáit, ha helyesen cselkeszel, akkor nem kell utólag magyaráznod az élet-bizonyítványodat... Aki nem veszi komolyan az Isten életet védő törvényeit, az szívesen mutat be - utólag(!) - engesztelő áldozatot, melyben kéri a bocsánatot, de Isten nem a lelketlen-papagájos bocsánatkérést akarja hallani - melyet sokszor megszokásból imádkozunk -, hanem a törvényes cselekvést akarja látni az életünkben...

Urunk, Istenünk! Teremtett világod csodáit láttasd meg velünk, hogy meghalljuk hívásodat, s életünkben szétáradhasson szereteted szentsége! Ámen



Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim, nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, és hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.
1 Móz 22,9

Minden embert követi/kísérti a múltja, nincs ez másképpen a keresztény ember életében sem. A múltba merengeni biztos "jelen-tudat" nélkül veszélyes dolog. Ha visszatekintünk, akkor azt azért tesszük, hogy okuljunk belőle. A tanítást - amihez néha pofonok is társulnak - azonban csak akkor tudjuk elfogadni és megérteni, ha tudjuk, hogy az az Istentől jött és a javunkat szolgálta. Ha nem látjuk múltunkban a gondviselést, akkor a visszatekintgetésből csak perlekedés és önsajnálat kerekedik. S hogy hányan merengenek a múlton - Isten nélkül - azt mutatja a depressziósok nagy száma is. A legjobb antidepresszáns gyógyszer tehát maga az Isten, csak az Istenhiten sokan a hitet körülvevő emberi szimbólumokban, képekben való reménykedést vélik látni, s ezt pedig kategórikusan elutasítják. Az Isten azonban nem egyenlő a szimbólumokkal, hanem azok mögött ill. felett áll.

A visszatekintés jó alkalmat ad arra, hogy Isten mukáját meglássuk életünkben, s hálát adjunk érte. Ilyenkor látjuk meg, igaz, csak "tükör által homályosan" elhívásunk értelmét is, ami a világ szemében logikátlannak és ezért értelmetlennek is tűnhet, de számunkra a lélek belső bizonyosságát erősíti, s békességet teremt.

Az életben sok magát bölcsnek tartó, okos(kodó), megmondó emberrel találkozhatunk, akik magabiztos véleményükkel sok embert elbizonytalanítanak, nemcsak a mindennapok igazságait illetően, de az Istennel kapcsolatban is. Aki azonban meghajol az Isten előtt, annak élete életszentséggel telik meg, mert nem csapást, hanem Isten előrelátását látja élete történéseiben. Idővel mindenki, aki "valaminek" hiszi magát, semmivé válik, hiszen "Minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű és virága lehull..." Minden megkopik az életben. Az erő, a bölcsesség, a hit, de még a reménység is, egyedül a megélt szeretet marad meg, mert ez az egyetlen amin nem fog az idő, a rozsda és a moly.

A fontos dolgokat Isten a kicsinységben rejtette el. Ha górcső alá tesszük az apró világ dolgait, akkor nagy csodákat láthatunk meg, s rádöbbenhetünk, hogy a mikrovilág nélkül nem létezne a makrovilág sem. Istennek úgy volt tetszésére, hogy igazságait nem a nagyoknak, hanem a kicsiknek jelenti ki. A kicsi lélek ugyanis attól válik naggyá, hogy tudja, nem ő a Fény, ő csak tükrözheti azt.





URam! Add, hogy meglássam hivogató szereteted jeleit mindenhol, s akaratodat megértve aszerint is éljek! Ámen



Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?
Ézs 40,26a

Csak a mi galaxisunkban (Tejútrendszerünk) mintegy 300 milliárd Nap (csillag) tündököl. Ugyanakkor - jelen tudásunk szerint - a számunkra észlelhető univerzumban - ez mintegy 13,8 milliárd fényévnyi távolságot jelent - galaxisokból is van mintegy 300-800 milliárd (!)... Asztrofizikusok azonban komolyan vitatkoznak azon, hogy univerzumból is több van, illetve az az egy, amit most vizsgál(hat)unk, az is nagy valószínűséggel akár 70-80 milliárd fényévnyi nagysággal bír... Hmm... (Az idői távlatok érzékeltetésére: Egy átlagos csillag aktív "életkora" mintegy 10 milliárd év. A mi Napunk ennek a felénél jár...)

Ha valaki jól belegondol ezekbe szinte felfoghatatlan nagyságokba, materiális mennyiségekbe, idői távlatokba... bizony teljesen normális a reakciója, hogy elbizonytalanodik, és felteszi a kérdést: Akkor mégsem Isten teremtette a világmindenséget? Egy híres német csillagásznő - ő felfedezte fel a látható univerzum legöregebb csillagjait - , egy asztali beszélgetésben feltett kérdésre: "Ön, amikor feltekint a csodálatos égboltra, egyszer sem gondolkodott el azon, hogy hol van benne a JóIsten?"... Ő szerényen csak annyit válaszolt: "Tudja, a világegyetem olyan iszonyatosan nagy és emberi elmével szinte fel sem fogható, hogy bőven van hely benne még a JóIstennek is!"

Azt, hogy mekkora a Világegyetem, gyaníthatóan sosem tudjuk meg, mert nem élünk örökké. Azt azonban sejthetjük, hogy az a REND, ami alapján összeállt, ami szerint működik, azt a JóIsten rendelte el. Mivel emberek vagyunk, emberi sémák szerint gondolkodunk, ezért nehéz nekünk elképzelni - talán nem is tudjuk -, hogy Isten személy ugyan, de NEM EMBER! A Szentírás is emberi tulajdonságokkal ruházza fel az Örökkévalót (Isten szomorú, Isten örül, Isten haragszik) - jóllehet Isten nem ember, hanem ISTEN. Amikor azt mondjuk, ez vagy az isteni (tulajdonság), akkor tulajdonképpen nem is tudjuk, mit mondunk, hiszen Istent soha senki nem látta...

És mégis... Mert Istent meglátni nem csak a látók kiváltsága: Isten Lélek, ezért "lélekben és igazságban" Ő "meglátható". Ehhez azonban lelkivé kell válni! Manapság nagy divatja van a "spiritualitás"nak. Jó dolog, ha valaki érzékeny a lelki dolgokra, még jobb, ha tisztában is van spirituális élményeinek mozgatórugóival, de ez egy egyéni, önmagát, s viszonyát a világhoz jobban megismerni akaró törekvés. Ez viszonylag jól, s többnyire a közösségtől függetlenül működik. A spiritualitásban nincsenek etikai elvárások, legfeljebb ajánlások: "Ezt vagy azt ne tedd, mert ez ártani fog önmagadnak!". A vallás azonban eleve a közösség érdekét képviseli. Egy jól működő "istenes" közösségben az egyén és a közösség céljai fedik egymást, mert az egyén "jósága" áldozatvállalása erősíti a közösséget, ami pedig védelmet nyújt az egyénnek. (Így pl. a gyenge közösségeket mindig erős 'egyéniségek' irányítják - lásd: szekták!)

Korunk rohanó emberének egyik komoly problémája, hogy előre sem néz nagyon - legfeljebb az orráig (lásd: környezetszennyezés!) -, de fölfelé pedig alig-alig. Saját maga alkotta terminus-láncai a földhöz bilincselik... Pedig jó dolog rátekinteni az ÚRIsten mennyei "névjegykártyájára", mert kiolvasható belőle egy, s más! Például az is, hogy az Élet folyamatosan változik, benne mi is, de Isten teremtettségen keresztül magához hívogató szeretete változatlan...

URam! Köszönöm, hogy szívembe írtad a szereteted törvényét! Ámen


Megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: "Ne kívánd!"
Róm 7,6b-7

"Saul-Pál, mint (volt) rabbi nehezen tud szabadulni a "törvénytől"... gyülekezetekkel folytatott levelezéseinek egyik ismertetőjele, hogy magyarázza a 'megigazulás' útját. Mindenki szereti az igazságot, mármint a magáét! Az igazság keresése életünk legnagyobb feladata, de ha fel is ismerünk alapvető igazságokat emberi kapcsolatainkban, a véges embernek a végtelen Istennel való viszonyában nem lehet "igazsága". (Ha mégis, akkor ez azt jelentené, hogy a JóIsten valamit rosszul csinált.) De a törvény nemcsak a Tórában van leírva - amiket Mózes a Sion hegyénél (Kr.e 12. században) kapott Jáhvétól. Kőbe vésték azt Kr.e. a 18 században is - lásd Hamurappi törvényoszlopát.

Az írott törvények - beleértve a mai hatályosakat is - évezredek óta szabályozzák az emberek életét, de ezek mellett vannak "íratlan törvényeink" is. Azt szoktuk erre mondani, hogy "szokásjog", ami ugyan nincs leírva sehol, de mégis alkalmazzuk, mert emberi kapcsolataink alapjait képezik. Ez a fajta " jogi meggyozodés" elsősorban a szívben gyökerezik - ugyanis ott mindenki érzi, hogy mi a jó, s mi a helyes... Mindenki tudja, hogy mi az, ami "jó erkölcsbe ütköző" - ez egyébként a Polgári Törvénykönyv szerint megtámadhatósági alap -, ezért bosszankodunk, amikor szemünkbe vigyorogva mondják a nyakkendős tolvajok: "Ez így jog-szerű!" S, ha jog mellettük is áll, az igazság - amit mindenki érez -, s azzal együtt az ÚRIsten soha...

Ahhoz tehát, hogy Istenhez forduljunk, nem kell "bújni a Bibliát"... Lehet, sőt olykor kell is, de a megtérésnek nem ez az alapfeltétele. Ezért olyan szánalmas, amikor azzal érvelnek önjelölt térítők: "De hát meg van írva a Bibliában!" Aki nem veszi észre, hogy az Isten mindent beleírt a szívünkbe is, az hamar eltévedhet a bibliai szövegek között - lásd keresztény felekezetek, külön hitvallással rendelkező gyülekezetet irdatlan nagy számát!

Pál jól látja, hogy nem az Írás betűje, hanem a Lélek szerint kell szolgálnunk, élnünk. Abban viszont nincs igaza, hogy a törvény nélkül ne tudnánk, hogy "Ne kívánd a másét!" az ütközik az általános jóval. Ha egy férjet arra kell "törvényi úton" rá-idomítani, hogy ne tegyen szexuális ajánlatot barátja feleségének, hogy reflexből ne lopja el azt, amiért más megdolgozott, hogy ne hazudozzon össze-vissza - mégha a médiából ezt is tanulta -, akkor az ilyen ember nemcsak erkölcsi nulla, de potenciálisan hulla is... mert saját maga munkálja evilági poklát, s túlvilági kárhozatát...

„Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára...." (Zsoltárok 23:5)

Ha éppen nehéz időkön mész át, olvasd el ezeket a szavakat: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján..." (Zsoltárok 23:5-6). Húzd alá ezt a szót: „bizony"! Ez Isten garanciája! Mikor tölti Isten csordultig a poharad? Mikor ad erőt a győzelemhez? Mikor mutatja meg jóságát és kegyelmét? Ellenségeid jelenlétében! Az ellened szóló esélyek és bármiféle akadályok nem gátolják Őt abban, hogy megáldjon. „De én tényleg nehéz dolgokkal küszködök" - mondod. A küzdelem annak bizonyítéka, hogy még nem győztek le, hogy nem vagy hajlandó feladni, hogy a győzelem még mindig lehetséges, hogy növekszel! Amíg Istennel jársz, és bízol benne, Ő érted dolgozik. Elkül­di Szentlelkét, hogy vezessen, Igéjét, hogy megvilágosítsa értelmedet, és barátokat, akik erősítenek a küzdelmek idején. Ha tanítható vagy, el tudnak érni. Legyen nyitott a szíved, figyelj Istenre, engedelmeskedj neki, és látni fogod, hogy problémád csupán ta­lapzat, melyen Isten „megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi" (2Krónika 16:9). Azt is fel fogod fedezni, hogy az Ő ereje akkor érkezik, amikor te a leggyengébb vagy (Id. 2Korinthus 12:7-9) Végül képes leszel arra, hogy hálát adj Istennek ellenségei­dért, mert Ő megígérte, hogy éppen az ő szemük láttára áld meg. Nem az emberek és a körülmények határozzák meg a jövődet, hanem Isten - tehát Őrá nézz!





„…én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2Mózes 15:26)
A Bibliában Isten sokféle nevét olvashatjuk, amelyek közül az egyik: „Jahve Rafa”, ami azt jelenti: az Úr gyógyít. Nos, ha Isten gyógyítónak nevezi magát, akkor jogod van elhinni, amit mond, és számítani rá, hogy ha eljön az alkalom, maradéktalanul be is fogja tölteni szerepét. Végtére is szavahihetősége múlik azon, hogy nevéhez hűen cselekszik-e. A zsoltáros azt mondta: „…magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet” (Zsoltárok 138:2). Azóta talán megváltozott Isten? Dehogy! Ő azt mondja: „Én, az Úr, nem változtam meg” (Malakiás 3:6). És Jézus, aki Isten „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Ma is ugyanaz, aki valaha volt. Amit régen megtett, azt ma is megteszi. Ha tehát te magad vagy egy szeretted beteg, tedd a következő két dolgot: 1) Imádkozz hittel! A kölcsönös bizalom azt jelenti, hogy mindkét fél hisz a másiknak. Bizalmuk az akaratuk ésszerű döntése, nem érzelmeken alapul. A hit azt jelenti, hogy akaratlagos döntést hozol arról, hogy elhiszed: Isten tartani fogja magát neked adott ígéretéhez. A hit nem kétértelmű, nem mondja, hogy: „bárcsak pozitívabb érzéseim lennének”. Egyetlen ügy sem élne túl ilyen kétséges helyzetet. Jézus világosan kimondta: „…higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). 2) Keress hívő imatársakat! „…imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok…” (Jakab 5:16). „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19).






„…legyetek előzékenyek… hogy áldást örökölhessetek.” (1Péter 3:8-9 NKJV)

Az általános illem napról-napra egyre kevésbé általános. És ez nem jó, hiszen a Biblia azt mondja: „…legyetek előzékenyek… hogy áldást örökölhessetek”. Néha nem vagyunk biztosak abban, hogyan tehetjük magunkat kedvessé Isten előtt. Bizonyos prédikátorok ezt igen bonyolulttá tették: hosszadalmas és kínos cselekmények egész sora hivatott kiengesztelni Istent, aki örömét leli abban, ha kötélen rángat minket. Mikeás próféta leegyszerűsíti a dolgot: „…mit kíván tőled az Úr… hogy szeresd a jóságot…” (Mikeás 6:8 NAS) Lehet ennél érthetőbben fogalmazni? Íme tíz „nem annyira általános” illemszabály, amit jó lenne, ha naponta gyakorolnál, és megtanítanál gyermekeidnek is. Végtére is, ha tőled nem tanulnak illemet, akkor hol fogják megtanulni? 1) Ne légy rest beszélni az emberekkel. „A kedves beszéd… gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). 2) Próbáld megjegyezni a nevüket – ez azt mutatja, hogy értékeled őket. 3) Mosolyogj, és öröm lesz rád nézni! 4) Légy barátságos és segítőkész! Ha így teszel, az emberek viszonozni fogják. 5) Mutass őszinte érdeklődést! Ha törekszel rá, szinte mindenkiben találsz valami jót (Filippi 4:8). 6) Bánj bőkezűen a dicsérettel, és légy óvatos a kritikával! 7) Ne siess az ítélettel! Minden történetnek három oldala van – a te oldalad, az ő oldaluk, és az igazság oldala. 8) Ahelyett, hogy „használnál” másokat, szolgálj feléjük! „…Szeretetben szolgáljatok egymásnak!” (Galata 5:13). 9) Kezdj el bízni az emberekben – így építhetsz tartós kapcsolatokat. 10) Légy alázatos! Oswald Chambers azt mondta: „Ha egy szent ráébred arra, hogy szent, akkor valami elromlott”.

Az illem két dolgot tesz: a) jó fényt vet Mennyei Atyádra. Jézus azt mondta: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy… dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Máté 5:16). b) meghatározza , hogy mennyire leszel áldott. „…Legyetek előzékenyek… hogy áldást örökölhessetek.”





„Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!” (2Királyok 6:17)
A Biblia feljegyzi: „Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.” (2Királyok 5:15-17). Isten hatalma lehetővé tette, hogy a szolga meglássa az angyalokat. Isten neked is tud segíteni, hogy meglásd az ő kezének munkáját abban, amin most keresztülmégy. Soha nem ígérte, hogy megszabadít a küzdelmektől, de azt megígérte, hogy változtat azon, hogy tekintünk rájuk. Miután sokféle problémát felsorolt, Pál ezt írja? „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róma 8:37). Jobban szeretnénk, ha valahogy másképp fogalmazna. Szívesen szavaznánk ilyen megoldásra: „ezektől eltekintve…”, de Pál ezt írja: „De mindezekben felettébb diadalmaskodunk…” (Károli). A megoldás nem a gondok kerülése, hanem a látásmód változtatása. Isten azt kérdezi: „Ki tesz látóvá?”, majd válaszol is rá: „…én, az Úr” (2Mózes 4:11). Isten megengedte, hogy Elizeus szolgája angyalokat lásson, Jákób a mennybe vezető létrát látott, a tarzuszi Saul pedig Jézust látta a damaszkuszi úton. A vak ember ezt mondta Jézusnak: „…látni akarok” (Márk 10:51 NIV), és tisztán és élesen látó szemekkel távozott. Kérd ma Istent, hogy megláthasd az ő kezét mindenben!

Negatív ionok

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Példabeszédek 22:6

Néha a tizenévesek nevelése akkora feladat, mint űrhajósokat küldeni az űrbe. Az 1960-as években a Cape Canaveralból kilőtt első űrszondák sokakban aggodalmat keltettek az asztronauták biztonságát illetően. Különösen feszült időszak volt, amikor az űrhajó visszatért a Föld légkörébe. Az utazás legveszélyesebb részében negatív ionok halmozódtak fel a hőpajzs körül, és zavarták a rádióadást körülbelül hét percig. Hét rettentően hosszú percig! Végül megszólalt Chris Kraft megnyugtató hangja: „Sikerült újra kapcsolatot létesítenünk Glenn ezredessel. Minden rendben.” A serdülőkor bizonyos értelemben olyan lehet, mint az űrhajózás. A gyermekévek kiképzési ideje után egy tizenhárom éves nagy izgalommal kilövi magát az űrbe. Aztán valami „negatív ionokhoz” hasonló zavarni kezdi a kommunikációt, amikor a felnőttek szeretnének meggyőződni a gyermek biztonságáról. Miért nem beszél velük? Miért tűnt el a hallgatás fala mögött? Ez zavaros és ijesztő időszak. Szerencsére néhány év múlva megérkeznek újra az első szakadozott jelek, és helyre lehet állítani a kapcsolatot. A negatív közeg fokozatosan eloszlik, és a huszonéves kor „földet érése” nagyszerű találkozás lehet mindkét nemzedék számára.

Mit kell tenned szülőként a köztes időszakban?

Először is imádkoznod kell értük, és szilárdan állnod Isten Igéjének igazságán: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”

Másodszor: gyakorold a türelmet! „Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül” (Jakab 1:4).

„és vele együtt feltámasztott...” (Efézus 2:6)
Krisztus követőiként bensőségesen összekapcsolódunk a Lélekben. Mindannyian élő kövek vagyunk, más élő kövekhez kapcsolódva, és Isten folyamatosan dolgozik rajtunk, míg mind tökéletesen összeilleszkedünk: „…ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” (1Péter 2:5). Isten csak kétféle kategóriát néz – megmentettek és elveszettek. Őt nem érdeklik a felekezetek, a faji vagy szociális helyzetből adódó megkülönböztetések: „…ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). Amikor Isten családjának tagja leszel, elkötelezed magad a többi tag iránt is. Ez azt jelenti, hogy szereted, támogatod és bátorítod őket. Amikor az izráeliták már majdnem elérték az Ígéret Földjét, két törzsük ott akart letelepedni, ahol éppen voltak; nem akartak továbbmenni, és a többi törzzsel együtt harcolni. Mózes azonban kérdőre vonta őket: „Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!” (4Mózes 32:6). Így aztán újból csatlakoztak a szövetséghez, és ezt mondták: „Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét” (4Mózes 32:18). Nem élvezhették örökségüket, míg mindenki más is hozzá nem jutott a maga részéhez.
A Lélek egységében járni azt jelenti, hogy nem tudod teljes egészében élvezni az egészséged, amíg egy testvéred beteg, vagy teljesen ünnepelni a sikered, amíg mások küszködnek. Van valami Isten áldásainak elnyerésében, amit ha teljesen megértünk, annak hatására ezt mondjuk másoknak: „Isten, aki engem átvitt ezen, téged is át fog vinni!” Te pedig dolgozol és imádkozol érte mindvégig. Amikor mind együtt feltámasztatunk, a megosztottságok meggyógyulnak, és mind elváltozunk Krisztushoz hasonlóvá (személyiségünk hozzá hasonlóvá válik), és a világ elkezd majd komolyan venni minket. Uram, siettesd azt a napot!

Drága szeretett leányom, az Én Időm közel van, és a Mennyország már készül a nagy lakomára, amikor az Ég a Földdel egyesül, hogy eggyé váljon.

Számos előkészület van most folyamatban, és szeretett Atyám azt tervezi, hogy sok Ajándékot hozzon azok számára, akik Őt nem ismerik. Az angyalok és szentek mind egyesültek, hogy minden lélekért imádkozzanak, abban a reményben, hogy minden ember megkaphassa az Igazságot, különösen azok, akiknek nincs tudomásuk a Mennyország és a Pokol létezéséről.

Amikor Isten Igéje bemutatásra kerül a lelkek számára, akkor azt ők nem mindig fogadják szívesen. Ehelyett kerülik az Igét, holott számukra az Ige üdvösségük egyetlen eszköze. Miért olyan makacs az ember, és miért feltett szándéka, hogy csak abban higgyen, amiben akar, és ami az ő saját önző énjét kielégíti? Miért nem sikerül az embernek felismernie az összefüggést az életében elkövetett bűn és az elégedetlenség érzése között, amelyet éppen azért érez, mert nem tudja elfogadni, hogy ő egy semmi? Egyedül csak Atyám Szeretetének köszönhető, amelyet a világ és minden gyermeke iránt érez, hogy az ember egészségessé válása érdekében oly sok esélyt kapott. Mégis ő inkább csak egy fél életet élne, ahol Isten az ő életének csak egyes részeiben kapna helyet, és csak ott, ahol az embernek megfelel.

Én, Jézus Krisztus, rövidesen meg fogom nyitni azoknak az elméjét, akik ezekben az Üzenetekben nem ismerik fel Isten Szavát. Én meg fogom érinteni, és az Igazság utáni vággyal fogom eltölteni a szívüket.

Ha a hamisságok bemutatása miatt tele vagytok tévedésekkel, és a bűnt illetően, ahogyan azt Isten látja, hazugságokkal etetnek benneteket, akkor Én korlátként fogok állni mellettetek, hogy megvédjelek titeket.

Sokakat zavarba fogok ejteni, mert Én egykönnyen nem adom fel, amikor az ember figyelmen kívül hagyja a Szentlélek Ajándékát. Olyan leszek, mint tüske az oldalatokban, mint az alkohol égető érzése, amit nyílt sebre öntenek. Csak nagyon kevesen lesznek képesek figyelmen kívül hagyni Engem, de nem mindenki fogja elfogadni Végső Ajándékomat – az Örök Élet Ajándékát.

Sajnos, sokan el fogják utasítani Végső Hívásomat, és helyette ők a fenevadat fogják követni, és ez azt jelenti, hogy örökre el fognak veszni. Nem tudjátok, hogy Második Eljövetelem megtörténte után a lelketek örökké létezni fog?

Nektek majd választanotok kell: vagy a Velem való Örök Élet, vagy az ördöggel való örök kárhozat. Középút nincs.

Minden ember a döntésének megfelelő utat fogja választani.

Jézusotok”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/nem-tudjatok-hogy-masodik-eljovetelem-megtortente-utan-a-lelketek-orokke-letezni-fog/

“ 2019-02-10

Évközi 5. vasárnapKezdőének:
Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk Urunk és alkotónk előtt, mert ő a mi Urunk, Istenünk. (Zsolt 94,6-7)

Könyörgés:
Urunk, Istenünk, őrizd szüntelen jóságoddal Egyházadat és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Izajás vállalja a prófétai küldetést.
Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt.
Így kiáltott egyik a másiknak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet.” Hangjuktól még a küszöbök alapjai is megrendültek, és a templom megtelt füsttel.
Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.”
Akkor az egyik szeráf odaröpült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele ajkamat, és így szólt: „Íme, mivel ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert bűnöd.”
Azután hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Íme, itt vagyok, engem küldj el!”
Ez az Isten igéje.
Iz 6,1-2a.3-8

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * magasztallak téged, Istenem. (1c.)
Előénekes: Ünnepellek, Uram, szívem mélyéből, * mert meghallgattad ajkam igéit.
Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * szent templomodban arcra borulok.
Hívek: Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * magasztallak téged, Istenem.
E: Szent neved mindig megvallom, * irgalmadért és igaz voltodért.
Amely napon hozzád kiáltok, hallgass meg engem, * gyarapítsd az erőt lelkemben.
H: Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * magasztallak téged, Istenem.
E: Dicsőítsen téged a föld minden királya, * amikor meghallja ajkad szózatát.
Az Úr útjairól énekeljenek, * mert nagy az Úr dicsősége.
H: Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * magasztallak téged, Istenem.
E: Megszabadít engem a te jobb kezed, * az Úr javamra dönti el ügyem.
Örökké tart, Uram, a te irgalmad, * ne vesd meg kezed alkotásait.
H: Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * magasztallak téged, Istenem.
Zsolt 137,1-2a.2bc-3.4-5.7c-8

Hosszabb forma:
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Az apostolok mindnyájan ugyanazt az evangéliumot hirdetik, hogy ugyanabban a Krisztusban higgyünk.
Testvéreim!
Figyelmetekbe ajánlom az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké.
Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írás szerint; eltemették és harmadnap feltámadt, ismét az Írás szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek is megjelent. Ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután megjelent Jakabnak, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.
Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok között, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van.
Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívőkké.
Ez az Isten igéje.

Vagy rövidebb forma:
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Az apostolok mindnyájan ugyanazt az evangéliumot hirdetik, hogy ugyanabban a Krisztusban higgyünk.
Testvéreim!
Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam:
Krisztus meghalt bűneinkért, az Írás szerint; eltemették és harmadnap feltámadt, ismét az Írás szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek is megjelent. Ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután megjelent Jakabnak, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívőkké.
Ez az Isten igéje.
1Kor 15,1-11 vagy:
1Kor 15,3-8.11

ALLELUJA
Kövessetek engem, mondja az Úr, * és én emberek halászává teszlek titeket. Mt 4,19 – 6. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A csodálatos halfogás láttán az apostolok mindenüket elhagyták, és követték Jézust.
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.

Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”
Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 5,1-11″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-10

——
Görög katolikus:

“

Jézus feltámadásának örömhíre

24.1 A hét első napján, kora hajnalban az asszonyok kimentek a sziklasírhoz, és vitték az elkészített illatszereket is. ² A sír bejáratát egy nehéz kő zárta el, de mire odaértek, már félre volt gördítve. ³ Így be tudtak menni a sziklasírba, de az Úr Jézus testét nem találták. ⁴ Ezen nagyon elcsodálkoztak és nem tudták, mitévők legyenek. Ekkor hirtelen két férfi jelent meg mellettük fénylő ruhában. ⁵ Az asszonyok megrémülve lehajtották a fejüket, de azok így bátorították őket: „Miért a halottak között keresitek az élőt?

⁶ Nincs itt, mert feltámadt! Emlékezzetek rá, hogy még Galileában megmondta nektek: ⁷ »Szükséges, hogy az Emberfiát a bűnösök kezébe adják, keresztre feszítsék, és hogy a harmadik napon feltámadjon.«”

⁸ Ekkor az asszonyok visszaemlékeztek, hogy Jézus valóban ezt mondta nekik, ⁹ majd visszamentek a városba, és mindent elmondtak a tizenegy apostolnak és a többieknek.

¹¹ Az apostolok azonban nem hittek az asszonyoknak, és képtelenségnek tartották, amit mondtak. ¹² Péter mégis felkelt, és elfutott a sírhoz. Ott lehajolva benézett a sírkamrába, de csak a vászonlepedőket látta. Azután elment, és azon töprengett, hogy vajon mi történhetett.^[a] …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+24%3A1-12&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

”

⁹ Ez így igaz, fogadd el, amit mondok! ¹⁰ Hiszen azért dolgozunk és küzdünk teljes erőnkkel, mert az élő Istenben reménykedünk és bízunk, aki minden embernek megmentője, de különösképpen a hívőknek.

¹¹ Parancsold meg, és tanítsd ezeket a dolgokat! ¹² Igaz, hogy még fiatal vagy, de emiatt senki se becsüljön le téged! Éppen ellenkezőleg, te legyél a példa a testvéreknek! Mutasd meg nekik, hogyan éljenek. Légy példa a számukra abban, amit mondasz, és ahogyan élsz, meg a benned élő isteni szeretettel, hiteddel és az életed tisztaságával!

¹³ Addig is, míg megérkezem hozzád, olvass fel a többieknek az Írásokból, bátorítsd, biztasd és tanítsd őket! ¹⁴ Ne hanyagold el, hanem használd a benned levő szellemi ajándékot, amelyet prófétai üzenet^[a] által kaptál, amikor a gyülekezet vezetői rád tették a kezüket! ¹⁵ Ezekkel a dolgokkal foglalkozz minden erőddel! Ezekben élj teljes odaszánással, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen!”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1+Timothy+4%3A9-15&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

Zákeus

19 Ezután Jézus Jerikóba ért, és keresztülment a városon. ² Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki a vámszedők vezetője volt. ³ Szerette volna megnézni, hogy ki az a Jézus, de mivel alacsony termetű volt, nem látott semmit a sokaság miatt. ⁴ Ezért előreszaladt, és felmászott egy fára, hogy lássa Jézust, aki arrafelé ment. ⁵ Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”

⁶ Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába. ⁷ Amikor látták ezt az emberek, egymás között morgolódni kezdtek: „Nézzétek, miféle bűnöshöz megy vendégségbe!”

⁸ Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, elhatároztam, hogy összes vagyonom felét szétosztom a szegények között. Akiket pedig megkárosítottam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul.”

⁹ Jézus erre így válaszolt neki: „Ma érkezett meg az üdvösség ehhez a családhoz, mivel Zákeus is igazán Ábrahám fia lett. ¹⁰ Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+19:1-10&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2019/02/10
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–

“Ezek csak üres vázak, és Én elégedetlen vagyok azzal a gyenge hittel, mely köztetek létezik. Nektek, a szabad akaratotok által, sokat kell tanulnotok és sok mindenre kell szert tennetek, ha az Igazság Ösvényén követtek Engem.

„Az egymás iránti szeretetetek fogja bizonyítani a világnak, hogy az én tanítványaim vagytok.” (János 13:36 – NLT fordítás)


A Biblia azt mondja, hogy egy keresztény olyan egy gyülekezeti otthon nélkül, mint egy szerv a test nélkül, mint egy bárány a nyáj nélkül, mint egy gyermek család nélkül. Természetellenes. A Biblia azt mondja: „Isten háza népéhez tartoztok, az összes többi kereszténnyel együtt.” (Efézus 2: 19b – LB fordítás)

Napjaink kultúrája, az individualizmus, a független egyéniség kultusza, rengeteg szellemi árvát hozott létre – „nyuszi hívőket”, akik ugrándoznak egyik gyülekezetből a másikba, bármiféle önazonosság, elszámoltathatóság, elkötelezettség nélkül. Sokan azt gondolják, lehetséges jó kereszténynek lenni anélkül, hogy csatlakoznának (vagy legalább eljárnának) egy helyi gyülekezetbe, pedig ezzel Isten véleménye erősen ellenkezik.

A gyülekezet annyira jelentőségteljes, hogy Jézus meghalt érte a kereszten: „Krisztus szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” (Efézus 5:25)

Eltekintve néhány fontos kivételtől, szinte végig a történelem során, a hívők, a Bibliában használt „gyülekezet” szó alatt a látható, helyi gyülekezeti közösséget értették, így használták, így hivatkozta rá.

Az Új Szövetségnek alapfeltételezése a tagság egy helyi gyülekezetben. Csak azok a keresztények nem tagjai egy helyi közösségnek, akik gyülekezeti fenyítés alatt állnak, akik nyilvános bűnük miatt ki lettek zárva a közösségből. (1Korinthus 5:1-13; Galata 6:1-5)

A Biblia sok erőteljes indokot ad, miért szükséges, hogy aktívan elkötelezd magad egy helyi gyülekezeti közösség felé.

A gyülekezeti család azonosít téged hiteles keresztyénként. Nem állíthatom, hogy Krisztust követem, ha nem köteleztem el magam a tanítványok egy bizonyos csoportja felé. Jézus mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13:35)

Mikor szeretetben összejövünk, mint egy gyülekezeti család, különböző háttérből, különböző faji, nemzetiségi származásból, különböző társadalmi helyzetből, ez bizonyságtétel a világ számára.
„Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Galata 3:28)
„mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. „ (János 17:21)

Beszéljetek róla:

* Milyen más módon tudod gyülekezeti tagként azonosítani magad azon kívül, hogy a neved be van jegyezve a tagnévsorba?
* Hogyan válaszolnál azoknak az embereknek, akik felhagytak a gyülekezetbe járással valami múltbeli tapasztalatuk miatt?

Uram! Adj nekem mély hitet, hogy alázattal mindenütt megláthassam gondviselő jelenlétedet, s hálát adva hogy utaidon járhatok, boldogan élhessem napjaimat! Ámen


Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.
Zsolt 84,6

Spassgesellschaft - mondja a német szociólógiai szakirodalom -, azaz olyan társadalom, amelynek létcélja az élvezetek, a fogyasztás. Tényleg, csak ez adná a boldogságot? Csak a megfogható, a megehető s megiható biztosítja a teljességet? Azt tudjuk, hogy a boldogság viszonylagos fogalom, de lehet-e ezt csak a "lelkiekre" szűkíteni? Ahogyan a testnek szüksége van az anyagra, mert ha nem jut hozzá, akkor elpusztul, ugyanúgy a léleknek is arra, ami őt táplálja. Életetheti-e a lelket más valami jobban, mint maga az Isten? Nyilvánvalóan nem. Az ÚRIsten megtapasztalása adja a legtöbbet - ezt nemes egyszerűséggel áldásnak mondja a hívő ember.

Boldogság és boldogulás a magyar nyelvben ugyanabból a szóból ered, vagyis egyik sem képzelhető el a másik nélkül: Tehát, csak az lehet boldog, aki boldogul, azaz elő(bb)re jut. Az előbbrejutás lehetőségét a mai magyar átlagember nem az Istenhitből, s abból fakadó becsületes és szorgos munkából látja levezethetőnek, inkább a személyes szerencséjében bizakodik. Ha az ember nem tud tisztességel megélni a tisztességgel elvégzett munkája által, akkor az gazdasági és politikai rendszer igazságtalan. A "megváltást" nem az istenített ember (kommunizmus), s nem is az istennek megtett mammon (kapitalizmus) hozza. A meg-váltást, a meg-oldást az Isten maga végzi el az ember szívében...

Az emberi történelem számtalan kibogozhatatlan, fájdalmas csomót produkált eleddig, s gyaníthatóan még fog is jónéhányat. Az egyén, a "kisember" szempontjából a legnagyobb tragédia mégsem az, ha az a csomó kívül, hanem ha belül van! Gyomorszorító lehet a világ általános igazságtalansága, de az igazi keserűség, ha családján belül sem találja meg lelkének békességét! Egyensúlyt-vesztett házasságok, félresikeredett gyereknevelések a jelzőtáblái annak, hogy az emberek tévúton járnak...

Aki azonban Istenre gondol, s hitben is keresi a járást, nemcsak a látásban, annak lába alatt bizonytalan is biztossá válik, s a rögös is simává. A Gondvislés csodája, hogy a körülményeinkben megtapasztalható Mennyei Szeretet láthatatlan keze megtart minket, s még azon a háborgó vízen is járni tudunk, amiben mások törvényszerűen elsüllyednek. Ez a "kicsik" nagy tudása, az erőtelenek bölcsessége, a hatalmasok erejével szembem. Míg minden emberi hatalom idővel megszűnik, az isteni soha el nem múlik... mi ez, ha nem a boldogság biztosítéka?

Harag...

El kell pusztítanotok mindazokat a helyeket, ahol az általatok meghódítandó népek szolgálják isteneiket, a magas hegyeken és halmokon, és minden zöldellő fa alatt. Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik szobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is irtsátok ki arról a helyről!
5 Móz 12,2-3

Az Ószövetség ezerévet átívelő könyvgyűjteménye az ember küzdelméről tanúskodik: a túlélésről, a megmaradásról. Nemcsak a zsidók "bajlódnak" Istenükkel, de Jáhve is velük... Nyilvánvaló emberi érzelmek keverednek, csapnak össze, szövik át az Isten akaratát abban az egzisztenciális krízisben,amit a zsidó nép vándorlása során átélet. A pusztai vándorlás negyven éve nem kényelmes túra volt, hanem a megmaradásért folytatott küzdelem. Harc a nem zsidókkal, s harc önmagukkal. A megmaradásért olykor diktátori eszközökhöz kellett nyúlnia Mózesnek: lásd az arany borjú imádásának esetét! "Lévi fiai kardot kötöttek oldalukra, s háromezret vágtak le azon a napon!"

Nyilvánvaló, hogy az erőszakos gondolatok hangoztatása minden korban erősítik az ember ősbűnös habitusát, függetlenül attól, hogy valaki zsidónak születik vagy sem. A másikat a földről "eltörölni-akarás" nem zsidós vagy muzulmános indulat, hanem az ember ősi sajátja, amely mindig egyéni életsorsokban nyilvánul meg. Nem lehet határvonalat húzni jó zsidók és rossz németek közé, nem minden "néger" lusta és agresszív, ahogyan nem minden fehér ember szent... Egyes emberek lusták és agresszívek, egyes emberek fajgyűlölők, s az egyes ember él istentelenül, s soha nem egy egész nemzet vagy nép! Egy majd kilencvenéves háborút megjárt evangélikusom mondta: "Tessék elmondani, hogy a jó oldalon is vannak rosszak, s a rossz oldalon is vannak jók!" S milyen igaz! A nehézségek, a nyomorúságok azt hozzák elő az ember szívéből, ami benne lakozik... Erről szólnak a filmek, könyvek ezrei: aki hitvány, az a próbák közepette még hitványabbbá válik, aki pedig ember, az méginkább emberré válik. Az építő művészeti alkotások arról szólnak, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig megérdemelt büntetését.

Isten egyszer mindenkit megítél! Senkitől nem kérdezi majd, melyik népbe született, s hogy zsidó, muzulmán volt-e vagy éppen keresztény? Egyet kérdez, de az nagyon súlyos kérdés lesz: Mennyire voltál ember? Mennyire voltál "istenképű", olyan, amilyennek rendeltelek. Akkor és ott pedig nem a földi fanatizmus, a vakhit, a buzgóság számít majd, hanem a cselekedeteink, melyeket véghez vittünk,egész életünk folyamán...

Istenem! Vezess életem ösvényén, legyél Világosságom, hogy meggazdagodott lélekkel végül eljuthassak Hozzád! Ámen



Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte fiát, Izsákot, és föltette az oltárra, a fadarabok tetejére.
1 Móz 22,9

Olyan történet a mai, mely évezredeken átnyúlva üzen. Akinek nincs gyermeke, nem is tudja mit jelent aggódni érte, betegségben, vélt vagy valós veszélyben. "A gyerekért mindent!" - mondogatják sokszor, s milyen igazság rejlik ebben is. A gyermek mégsem "gomb a kabáton", dísz az anyagi jólétben. Sajnos sokszor látható átlagon felüli anyagi körülmények között felnövekedett és "elkanászkodott" fiúcskákról és lánykákról, hogy szüleik nem sok gondot fordították rájuk, merthogy a gyereknevelés, az nem egyszerűen csak étkeztetési feladat. Nemcsak a testet, a lelket is etetni kell... A gyerek növelése a legkiváltságosabb feladat ezen a világon. Elvezetni az emberlelkecskét a felnőtt létig, a felelős gondolkodásig a legnehezebb, legkihívásosabb, de egyben legszebb is.

Történetünk több mint drámai. Az öregember Ábrahámtól Isten olyat kér, amit normális ember nem tesz meg soha, inkább maga pusztul el. (Izsák neve azt jelenti: valaki nevet.) A "nevetést" magát feláldozni az élet teljes kioltását jelenti, azaz a lélek halálát is. Elégetni az öröm forrását... a jövő reménységének teljes megsemmisítésével egyenlő. Ábrahám minderre kész, nem "csak úgy" magától, hanem csakis azért, mert Isten kéri. Ezért a cselekedetért őt nevezik majd a hit ősatyjának, azt azonban ne feledjük, hogy Ábrahám átélte azt a csodát, hogy vénségére Sára fiút szült neki. Abszurditást, a normális rend felborulását élték meg, hiszen a fiatal asszonyok karját ékesíti a gyermek, az ő dolguk a jövő nemzedék növelése, nem az öregeké. E megmagyarázhatatlanság után kér ilyen furcsa dolgot Isten. Aki Isten csodáit megtapasztalta, az maga sem lepődik meg Isten különös kérésein. Ábrahám már megtanulta, hogy a jövő biztosítéka csak emberi szemmel nézve a gyermek. Egy gyermek halálának feldolgozhatatlan tragédiája az őrületbe kergethet, balzsamot a veszteségre csak az adhat, akitől az élet jön, vagyis az Isten. Tartást a léleknek, feltámasztást a megsemmisülésből csakis egyedül Ő adhat. Ezért Ábrahám engedelmeskedik.

A történet jelképes üzenettel is bír. Ha képesek vagyunk feláldozni azt, ami a legfontosabb, akkor abból áldás fakad. Ha nem sajnáljuk véges időnket, energiánkat, egymásért elégetni az élet oltárán, akkor megnyílik előttünk az a világ, ami el nem múló tartalmat, s teljes örömöt kínál, mert nem emberi, hanem isteni dimenzióról van szó. Aki saját jövőjét képes feláldozni az Istenért, az bőséges jutalmat kap. Aki odaadja életét teljesen az Istennek, az visszakapja azt, de nem ugyanazt, hanem egy megváltoztatott életet. Ez a kegyelem. Sokan mégis a karrier, az önzés vonzásának engedelmeskednek... csak később, s általában későn derül ki milyen nagy árat fizettek mindezért.

URam! Most már látom, hogy mindenki másképpen küzd meg saját elmúlásával... Add, hogy ne veszítsem el életkedvemet akkor sem, amikor úgy érzem, ingoványossá vált körülüttem a világ! Add, hogy az árnyékban is keressem a fényt, s a sok-sok gyötrő szeretetlenség ellenére is, megmaradva gondviselő kegyelmedben, szeretni tudjak! Ámen


Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.
Róm 6,12

"A puding próbája az evés." - azaz, egy elmélet annyit ér, amennyit a gyakorlatban is meg lehet valósítani belőle. Hiába a jó ötlet, s minden szép elképzelés, ha azok a hétköznapi életben kivitelezhetetlenek. Éppen ezért a végleges és egyetemes megoldási képletet még nem találták fel sem a szenvedésre, sem pedig a maradéktalan boldogságra. Annyit azonban bizonnyal állíthatunk, aki közeledik Istenhez, az távolodik a szenvedéstől, s egyre teljesedik a boldogsága, de elhagyni az előzőt, s végképp kiteljesedni az utóbbiban csak a "majd"-ban" a reménységünk szerinti "odaátban" tudunk.

Életünk legnagyobb csodája, s egyben a leginkább embertpróbáló kihívása a testiség, melynek számos állomása, fázisa van. A gyerekkori osztatlanidős játék-világnak ugyanúgy megvannak a maga kísértései, mint a tinédzser-kornak, amikor mindennel és mindenkivel (beleértve önmagunkat is) elégedetlenek vagyunk, de a legnagyobb feladat mindannyiunk számára mégis felnőttkorunk! Munkánk, családi-, ill. magánéletünk számos alkalommal kísért meg minket. Összeegyeztetni a munkahelyi sikercentrikusságot a párkapcsolati-, családi élet eredményességével, s a világban törtető "lator" embertársainktól kapott pofonokat elfelejteni, kizárni otthonunkból - hogy az a töltekezés, az elrejtettség szigete maradjon házastársanak és gyermeknek egyaránt -, olyan nagy művészet, hogy arra egyedül nem is vagyunk képesek! A hívő ember alázattal elismeri: megfeleléséhez szüksége van Istene segítségére.

Ami ember számára lehetetlen - feltámadás, örök élet - Istennek lehetséges. De igaz ez a "kisebb" dolgokra is. Akinek a böjt kalóriaharc, nem pedig vallásos cselekedet, az prognosztizálhatóan elbukik a csatában... Az anyag az anyagot csat ritkán képes legyőzni, a lélek azonban 'magasabbrendű' az anyagnál. Sokan és rosszul ezt úgy értelmezik, akkor a test bűnös és megvetendő... pedig Teremtőnk éppen az ellenkezőjét kódolta belénk! Azért ad testi életünknek számos gyönyörűséget - pl. tanulás, munka, szerelem, gyereknevelés -, hogy ezeken keresztül felismerjük a lelki élet szükségességét!

"Az élet nem habostorta!" - próbálják vigasztalni egymást az élet árnyékos oldalára sodródott felebarátaink -, de nem is siralomvölgy, hanem az Isten legnagyobb ajándéka. A Tőle kapott felelősséggel alakítva a saját kicsinyke mikrovilágunkat, felfedezhetjük: mi magunk is a Teljesség részei vagyunk, s ha nem lennénk, akkor nem lenne kerek a világ...

Uram! Köszönöm Neked az életemet, s hála Neked minden lehetőségért, amivel megajándékozol benne! Add, hogy ne legyek hálátlan, s szeretettel tudjam viszonozni a Tőled kapott szeretetet elsősorban azok felé, akiket mellém rendeltél! Ámen


"Kamatoztassátok, amíg vissza nem jövök.."
Lk 19,13b

Az ember már csak ilyen! Jól megérti mindazt, ami a haszon körül forog, mondhatnók az ember élete (többnyire) "nyereségérdekelt". Ezért Jézus Urunk életes példázatait nem lehet félreérteni - világosan beszélnek a benne a képek, hasonlatok. Így nyilvánvaló a példázatbeli úr akarata, amikor az azt mondja: "Kamatoztassátok!" - azaz: szerezzetek még hozzá...

Persze nem mindig a pénzben kifejezhető profit a legfontosabb. Vannak milliárdos üzletemberek, akik ennél "többre" vágynak, s a politikában keresnek maguknak erkölcsi hasznot, dicsőséget. Akinek a szívét azonban a pénz uralta-uralja, az a hatalmát soha nem tudja más javára fordítani, csak a magáéra. Nos azért jutott a világ oda, ahová ill. azért tart még csak ott, ahol tart... (Írom mindezt némi élccel itt Tatán most/még hajnalban, amikor is áramszünet van, s laptopocskám mellett gyertya világít, s a jó öreg megbízható cserépkályha megnyugtatóan duruzsol mellettem... Gyanítom, az én akkumulátorom hamarabb lemerül, minthogy a cserépkályhában a tűz kialudna.) Érdekes gondolatai támadnak ilyenkor - áramszünet esetén - az embernek... Milyen sebezhető a világ! Egy kis hó, egy kis szél, egy kis hideg, s ami eddig a biztonságot illuzionálta - a "magas" technika - egy pillanat alatt a semmibe foszlik.

Az élet istenes titka tehát ez: Kamatoztassátok! Vagyis forgassátok haszonnal, de ne felejtsétek el, hogy amit kaptatok az nem a tietek, hanem az enyém! Csak kölcsönbe kaptátok... Egy ideig felügyeleti jogotok van felette, de a "tőke" - vagyis az élet - nem a tietek, hanem az enyém! Ezért vissza is veszem azt...

S mi a mi hasznunk? Hát az, hogy járulékos költségeinket "leírhatjuk", elszámolhatunk vele, azaz élhetünk, miközben a kapott tálentumokat/minákat forgatjuk. S amilyen abszurd, amikor valaki a cége alapító vagyonát feléli, s jogutód nélkül megszűnik! Éppen ilyen ellentmondásos az is, ha valaki Istentől életet nyer és számos lehetőséget kap a jó megcselekvésére, de csak magára gondol, s semmit nem tesz meg embertársaiért. Csoda-e, ha a végén, az utolsó elszámoláskor az ilyen ember kikerül a "külső sötérségre"? A mester világosan üzen: "Bizony, bizony mondom néktek! Ott lészen majd sírás és fogaknak csikorgatása!" Ezért amennyire ragszkodunk az anyagiakhoz, olyannyira érdemes lenne "áron is megvenni az alkalmakat" - amikor az Isten tervének részeseivá válhatunk.

„Beszéld el gyermekeidnek… a hatalmas dolgokat, amiket cselekedtem…” (2Mózes 10:2 NKJV)
Nem elég elmenekülni a múltadból. Inkább meg kell törni a hatalmát fölötted, különben egész hátralévő életedben üldözni fog. Amikor kitörsz valamiből, ami újra és újra megpróbál foglyul ejteni, akkor létfontosságú, hogy legyőzd – különben nem tudsz továbblépni, és élvezni az Istentől neked készített áldásokat. Kegyetlen érzés azt hinni, hogy valami már véget ért, aztán rájönni, hogy mégsem. De ne feledd: Isten volt az, aki megengedte, hogy a fáraó Izráelt egészen a Vörös-tengerig üldözze. Miért? Két okból.
Először, „…hogy ezeket a jeleket mutassam [neked]…” (2Mózes 10:1 NKJ). Isten azt akarja, hogy lásd meg, hogy ha benne bízol, a nehézségek és akadályok nem jelentenek semmit. Azt akarja, hogy ez a tapasztalat olyan mérföldkő legyen az életedben, amelyből később is hitet meríthetsz, amikor a következő problémáddal nézel szembe.
Másodszor, „…hogy elmondhasd… [gyermekeidnek]… a hatalmas dolgokat, melyeket cselekedtem…” (2Mózes 10:2 NKJV). Nem kell többé a fáraó (a sátán) uralma alatt élned. A páskához hasonlóan, ha Jézus vérét hittel szíved ajtófélfáira kened, a helyzeted megváltozik. Többé nem rabszolga vagy, hanem Isten gyermeke. A generációs átok megtört. Gyermekeid most már Isten áldása alatt nőhetnek fel. Lehet, hogy bántalmazás, alkoholizmus, harag és elhagyatottság volt a múltad története, de ez a jövődre többé már nem vonatkozik. Isten különböző módokon tudja megoldani a problémádat, de néha a Vörös-tengeren visz át, hogy a túlsó partra érve visszanézhess, és lásd a fáraót és seregeit „holtan a tenger partján” (2Mózes 14:30), és tudd, hogy a csatának vége!





„…elment… Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak…” (Máté 26:36)
A Gecsemáné szó azt jelenti: „olajprés”. Az összepréselt olívabogyókból lesz az olaj, ami gyógyít, világít és táplál. Mindenkinek megvan a maga Gecsemánéja. Ahhoz, hogy megértsd, és elfogadd a magadét, nézd meg az éjszakát, amit Krisztus ott töltött a keresztrefeszítés előtt. „Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: »…Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!« Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal nem úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.«” (Máté 26:36-39). Figyeld meg: 1) Gecsemáné az, ahol az imáidra nem olyan választ kapsz, amilyet te szeretnél. Isten megérti, hogy érzel de valami jobbat tervez. 2) Gecsemáné az, ahol még a hozzád legközelebb állók sem tudnak segíteni. Krisztus tanítványaihoz hasonlóan egy darabig együtt imádkoznak veled, de aztán elfáradnak, és feladják. Ezen a ponton egyedül imádkozol. Egyedül mész tovább. 3) Gecsemáné az, ahol Isten akaratának teljes súlyát érzed. Az ószövetség prófétái gyakran fogalmaztak így: „az Úr igéjének terhe.” Lukács azt írja, hogy a Gecsemánéban Jézus „halálos gyötrődésben” volt, és „…verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek” (Lukács 22:44). Gyakran szoktuk énekelni a gyülekezetben: „Jézusért élek egészen, néki Íme átadom / minden vágyam, szóm és tettem / éjjelem és nappalom…” Ha úgy találod, hogy könnyebb énekelni, mint valóban mindent átadni, akkor a Gecsemánéban vagy!





„…éljetek szeretetben…” (Efézus 5:2)

A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t. Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett. Carlyle, aki nagy odaadással végezte a munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon. De az asszony rákos volt, és végül ágynak esett. Bár Carlyle igazán szerette a feleségét, úgy találta, hogy nincs elég ideje arra, hogy sok ideig mellette legyen, vagy sok figyelmet fordítson rá. Aztán az asszony meghalt. A temetés után Carlyle bement Jane szobájába, és meglátta az asszony naplóját az asztalon; felvette, és olvasni kezdte. Egy teljes oldalon csak egyetlen sor állt: „Tegnap egy egész órát töltött velem, és ez olyan volt, mint a mennyország; nagyon szeretem őt.” A valóság, melyet meglátni addig valamiért túlságosan vak volt, most metsző élességgel hasított belé. Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye, milyen sokat jelent Jane-nek. Visszagondolt, hogy milyen sokszor kötötte le a munkája, és egyszerűen nem vett tudomást a feleségéről. Nem látta a felesége szenvedését. Nem látta a szerelmét. A következő oldalra lapozva olyan szavakat olvasott, melyeket sohasem tudott elfelejteni: „Egész nap füleltem, hogy hallom-e a lépteit az előszobában, de most már késő van, és azt hiszem, ma már nem fog jönni.” Visszatette a naplót az asztalra, és kirohant a házból. A barátai találtak rá az asszony sírja mellett, sárral borítva. Szemei vörösek voltak a sírástól, könnyek csorogtak le az arcán. „Bárcsak tudtam volna, bárcsak tudtam volna” – zokogta. Jane halála után nem nagyon próbálkozott az írással. Te is elhanyagolod a szeretteidet?





„Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.” (Példabeszédek 17:6)
Gyermekeid most mennek végig azon a folyamaton, amelyből kifejlődik az a személyiség, akivé végül lesznek. Neveld hát őket fel úgy, hogy büszkék lehessenek rád! Ehhez kövesd ezt a hat alapelvet: 1) Biztosítsd őket szeretetedről! Tudniuk kell, hogy szereteted adott, hogy sohasem fogod visszavonni megjelenésük, eredményeik vagy tetteik miatt. Tudják meg, hogy szereted őket azért, akik, és értékük sosem kétséges a szemedben. 2) Legyen szilárd jellemed és Isten szerinti értékrended, és bennük is ezt építsd! „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6). 3) Állíts fel egyértelmű határokat, és következetesen tartasd is be őket! Szeretik a gyerekek a szabályokat? Nem. De az elsődleges cél nem az, hogy örüljenek, hanem, hogy felelősséget tanuljanak, akkor azt majd a boldogság is követni fogja. 4) Segíts nekik, hogy felfedezzék magukban a bennük rejlő lehetőségeket! Ehhez az kell, hogy hallgasd meg őket, figyeld meg jól, és ha kiderült, mihez van tehetségük, akkor segíts azt fejleszteni! „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak…” (Róma 12:6). 5) Ne akard belőlük önmagad másolatát készíteni! Isten minden gyermekednek egyedi és különleges személyiséget adott, ne akarj hát belőlük olyan valakit formálni, akiből sem Istennek, sem az embereknek nem kell még egy ugyanolyan. 6) Biztasd őket, hogy törekedjenek álmuk megvalósítására! „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” (Jóel 3:1). Lelkesedésük tüzére ne zúdíts hideg vizet, inkább élesztgesd! Ne bírálójuk, hanem legnagyobb támogatójuk légy! Ha ezt teszed, akkor büszkék lesznek rád!

Drága leányom, nincs semmi, amit Én ne tennék meg gyermekeimért. Nem létezik olyan nagy áldozat. Én lealacsonyítom Magam, hogy Szívemet a lábaik elé tehessem, viszont ők továbbra is taposni fognak azon. Megalázom Magam, hogy ezen Üzenetek által hívjam őket, ők viszont kigúnyolnak és megvetnek Engem.

Megengedtem nekik, hogy megostorozzák és megöljék Fiamat, és ők alábecsülték azt a Nagy Áldozatot, amit értük hoztam, hogy életet adjak nekik és megszabadítsam őket a gonosz rabszolgaságából.

Könyörögtem hozzájuk, hogy változtassák meg útjaikat, és ők figyelmen kívül hagytak Engem. Kiválasztott lelkeket küldtem hozzájuk, hogy beszéljenek velük és hirdessék Igémet, és ők az arcukba köptek.

Büntetéseket küldtem rájuk, de ők nem tanultak azokból. Ehelyett azt állították, hogy azok csupán a sors iróniái voltak, és nem volt semmi közük Hozzám.

Elküldtem nekik Szeretetemet a látnokoknak, a szenteknek és a prófétáknak adott csodás Ajándékok által, és csak néhányan éltek azokkal. Most jól jegyezzétek meg Szavaimat: Az Igazság Könyve a legnagyobb Ajándék, amelyet Én adtam a világnak azóta, hogy megváltásotokra elküldtem egyetlen Fiamat. Én rátok hagyom most ezt az értékes Ajándékot, hogy megnyissa a szíveteket, hogy kiszabadítsa lelketeket a gonosz kísértéseinek a fogságából, és hogy segítsen felkészíteni benneteket Királyságomra.Az Én Erőteljes Beavatkozásom ez alkalommal azt jelenti, hogy az a sebesség, amellyel és ahogyan mától fogva Szavam terjedni fog, sokakat meg fog döbbenti, és meg fog lepni. Amikor minden nyelven beszélni halljátok Szavamat ott, ahol az emberi kéznek csak kevés szervezésben van része, akkor ezzel bizonyítékot fogtok kapni a Szentlélek erejéről.

Gondoskodni fogok arról, hogy Munkám továbbra is fennálljon. Át fogok lépni mindazokon, akik megpróbálják megállítani Kezemet. Félre fogom tolni azokat, akiket a gonosz szelleme vezet, és elfojtom szánalmas hangjukat.

Egyetlen kézmozdulattal elhallgattatom azokat, akik megpróbálnak megállítani Engem, mikor Én csupán csak arra vágyom, hogy megmentsek minden egyes lelket. Eltökélt szándékom, hogy nem engedem meg, hogy ezt a Munkát figyelmen kívül hagyják, mert ha Én egyszer ilyen Hatalmat adok egy Küldetésnek, mint ennek, akkor biztosak lehettek abban, hogy az ember hatalma semmi ehhez képest.Legyetek nyugodtak, drága gyermekek, és bízzatok Bennem, szeretett Atyátokban. Az Én Szeretetem olyan nagy, hogy azt nem lehet meggyengíteni, független attól, hogy milyen súlyosan vétkeztek. Megengedem ezeket a megpróbáltatásokat, gyötrelmeket és azokat a gonosz terveket, hogy Fiam Nyomát eltöröljék, de csak egy rövid időre.

Soha ne féljetek a Terveimtől, mert azoknak céljuk van, éspedig az, hogy eltöröljön minden gonoszságot, és Szent Akaratomnak megfelelően elhozza mindnyájatoknak a Dicsőséges életet. Sok mindennek örülhettek.Csak annyit kérek, hogy imádkozzatok, és kövessétek mindazt, amit ebben az időben ezen a Szent Küldetésemen keresztül adtam nektek, hogy egy végleges és felbecsülhetetlen Ajándékot hozzon mindnyájatok számára, amelyet nektek teremtettem az Új Égben és az Új Földön: az Új Paradicsomot, ugyanolyat, mint amilyen akkor volt, amikor Ádámot és Évát megteremtettem.

Amikor gyengének és sebezhetőnek érzitek magatokat, mindig gondoljatok a Szeretetemre, amelyet mindnyájatok iránt érzek, mert az olyan nagy, hogy meghaladja felfogóképességeteket.

Szeretett Atyátok,

A Legmagasságosabb Isten ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/isten-az-atya-nincs-semmi-amit-en-ne-tennek-meg-gyermekeimert-nem-letezik-olyan-nagy-aldozat/

Tóra:
“¹⁰ Most pedig, ember fia, mutasd meg és magyarázd el Izráel népének a Templomot, amelyet láttál, hogy azt tekintsék mértéknek és mintának, és szégyelljék el magukat bűneik miatt! ¹¹ Ha majd szégyellik magukat mindazért, amit tettek, mondd el nekik mindazt, amit láttál a Templomból: a formáját, méreteit, elrendezését, kijáratait és bejáratait, minden rendelkezésemet és törvényemet, amely a Templommal kapcsolatos! Mindent gondosan jegyezz fel, hogy megőrizzék a terveket és leírásokat, hogy mindent annak megfelelően készítsenek el, és úgy végezzék a templomi szolgálatot.¹² Ez a Templom törvénye: ez az egész terület, a Templom körül, a hegy tetején a legszentebb. Tudjátok meg: ez a Templom törvénye!” …”https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezekiel+43%3A10-27&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
——
https://www.hebcal.com/sedrot/tetzaveh—–
Római katolikus:

“ 2019-02-09

4. évközi hét szombat

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Isten, aki a halálból feltámasztotta Jézust, lelkünk legfőbb Pásztorát, vezessen minket minden jóra!
Testvéreim!
Jézus által mutassuk be Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: nevének ajkunkon fakadó magasztalását! A jótékonyságról és az adakozásról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozat kedves Istennek!
Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak rátok, és nekik kell számot adniuk lelketekről! Bárcsak örömmel tehetnétek ezt, nem pedig sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.
A békesség Istene, aki Urunkat, Jézus Krisztust, a juhok legfőbb pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát! Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte! Dicsőség neki mindörökké! Ámen.
Ez az Isten igéje.
Zsid 13,15-17.20-21

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom. (1. vers.)
Előénekes: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.
Zöldellő mezőkön terelget engem, * csendes vizeken vezet és lelkemet felüdíti.
Hívek: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.
E: Az igazság ösvényén vezet engem, * ahogyan ő megígérte.
A halál sötét völgyében sem félek, mert ott vagy velem, * biztonságot ad vessződ és pásztorbotod.
H: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.
E: Számomra asztalt terítettél, * hogy üldözőimet szégyen érje.
Fejemet megkented olajoddal, * serlegemet csordultig megtöltötted.
H: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.
E: Jóságod és irgalmad nyomon követ, * életemnek minden napján.
Otthonom lesz az Isten háza, * mindörökké szünet nélkül.
H: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.
Zsolt 22,1-3a.3b-4.5.6

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Juhaim hallgatnak szavamra, * ismerem őket és ők a nyomomban járnak.” Jn 10,27 – 8 G. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus megértő szeretettel fordul az emberekhez, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok.
Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.
Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 6,30-34″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-09

“⁷ Pedig nyilvánvaló, hogy aki áld, hatalmasabb annál, akit megáld.

⁸ Izráelben a papok, akik a tizedet kapják a többiektől, maguk is halandó emberek. Melkisédekről viszont azt mondja az Írás, hogy örökké él. ⁹ Úgy is mondhatnánk, hogy a tizedet szedő Lévi Ábrahámon keresztül tizedet adott Melkisédeknek. ¹⁰ Hiszen, amikor Ábrahám Melkisédekkel találkozott, Lévi még meg sem született, hanem Ábrahám testében volt.

¹¹ A Törvényt Isten a lévita papsággal^[a] együtt adta a népnek. De ezen az úton a szellemi tökéletességet nem lehet elérni. Ezért volt szükség arra, hogy egy teljesen másféle pap jöjjön el. Ez az új pap pedig Melkisédek rendjéből, és nem Áron rendjéből való! ¹² Ha pedig a papság rendszere megváltozik, akkor vele együtt a Törvény is megváltozik — legalábbis a papságra vonatkozó része. ¹³ Jézus Krisztus, akiről beszélünk, nem Lévi törzséből származott, hanem egy másikból, amelyből senki sem végzett papi szolgálatot az oltárnál. ¹⁴ Mert nyilvánvaló, hogy Urunk, Jézus, Júda törzséből származott. Mózes pedig semmit nem mondott Júda törzsével kapcsolatban a papokról.

Jézus is főpap, Melkisédek rendje szerint

¹⁵ Még világosabb, hogy milyen nagy változást is jelentett mindez, amikor Jézus — a Melkisédekhez hasonló, másfajta pap — megjelent. ¹⁶ Jézus ugyanis nem az emberi származása alapján lett pap, hanem a benne lévő elpusztíthatatlan élet hatalma által. ¹⁷ Hiszen róla ezt mondja az Írás: „Örökké pap vagy, Melkisédek rendje szerint.”^[b] …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Hebrews+7%3A7-17&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

”

Jézust bemutatják a Templomban

²² Amikor elérkezett Mária megtisztulásának ideje,^[a] elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy ott a Mózes Törvénye szerint az Örökkévalónak bemutassák. ²³ Az Örökkévaló Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Örökkévalónak kell szentelni.”^{[b] 24} Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Örökkévaló Törvénye szerint egy pár gerlicét vagy galambfiókát^[c] áldozzanak a Templomban.

Simeon felismeri a Messiást

²⁵ Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki kitartóan várta azt az időt, amikor Isten felkarolja Izráel népét. A Szent Szellem állandóan Simeonon nyugodott, és ²⁶ megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást, akit az Örökkévaló küld. ²⁷ Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templom területére, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt. ²⁸ Ekkor Simeon a karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:

³³ Jézus apja és anyja nagyon elcsodálkoztak ezeken a szavakon. ³⁴ Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Nézd, ezt a gyermeket Isten arra rendelte, hogy Izráelben sokan elbukjanak miatta, és sokan felemelkedjenek általa. Arra rendelte, hogy Istentől származó jel legyen, amely sokakból ellenkezést vált ki. ³⁵ A te lelkedet is átszúrja a fájdalom, mint az éles kard. Mindez azért történik, hogy lelepleződjön, mi van az emberek szívében.”

Anna is felismeri Jézust

³⁶ Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta-asszony is. Annának hívták, Fánuel leánya volt, Áser törzsébe tartozott, és hétévi házasság után maradt özvegyen. ³⁷ Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással. ³⁸ Abban az órában Anna is odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, azután mindazoknak beszélt Jézusról, akik Jeruzsálem megváltását várták.

József és Mária visszatér Názáretbe

³⁹ Miután József és Mária mindent megtett, amit az Örökkévaló Törvénye kívánt, hazatértek Galileába, Názáret városába. ⁴⁰ A gyermek pedig növekedett, egyre bölcsebb és erősebb lett. Isten tetszése és jókedve nyugodott rajta.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+2%3A22-40&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“¹⁴ Nagyon kérünk benneteket, testvéreim, hogy figyelmeztessétek azokat, akik nem akarnak dolgozni és rendesen élni! Viszont biztassátok azokat, akik bátortalanok, és segítsétek a gyengéket! Mindenkivel szemben legyetek türelmesek! ¹⁵ Senki a gonosz dolgokat ne viszonozza gonoszsággal, hanem mindig a jóra törekedjetek! De ne csak egymás között, hanem mindenkivel szemben így viselkedjetek!

¹⁶ Mindig örüljetek! ¹⁷ Szüntelen imádkozzatok! ¹⁸ Minden körülmények között adjatok hálát Istennek — mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!

¹⁹ A Szent Szellemet ne akadályozzátok abban, hogy a munkáját végezze! ²⁰ A prófétai ajándékot és üzeneteket ne becsüljétek le, ²¹ viszont mindent gondosan vizsgáljatok meg, hogy valóban Istentől származik-e! Ha igen, akkor ahhoz ragaszkodjatok, ²² de maradjatok távol mindentől, ami gonosznak látszik!

²³ Azért imádkozunk, hogy Istenünk, a Békesség Istene, szenteljen meg titeket teljesen, és egész valótokat őrizze meg: szellemeteket, lelketeket és testeteket egyaránt, amíg Urunk, Jézus Krisztus vissza nem jön!”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1+Thessalonians+5%3A14-23&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

³ Vigyázzatok hát, legyetek óvatosak!

Ha Isten családjában valamelyik testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd, és ha megbánja,^[a] bocsáss meg neki! ⁴ Ha napjában hétszer is vétkezik ellened, és hétszer visszajön hozzád megbánással, bocsáss meg neki!”

A mustármagnyi hit

⁵ Akkor az apostolok kérték az Urat: „Erősítsd a hitünket!”

⁶ Ő így válaszolt: „Ha legalább akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, akkor mondhatnátok ennek az eperfának, hogy szakadjon ki tövestől, és gyökerezzen meg a tengerben — az pedig engedelmeskedne nektek.”

A szolga és ura

⁷ Jézus ezt mondta: „Ki az közületek, aki azt mondja a rabszolgájának, amikor az a szántás vagy legeltetés után hazajön a mezőről: »Gyere, ülj le, és vacsorázz meg«? ⁸ Ugye, hogy inkább ezt mondjátok: »Készíts nekem vacsorát, vedd fel a kötényedet, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Azután majd te is vacsorázhatsz.« ⁹ A szolgát nem illeti külön dicséret azért, hogy elvégzi, amit rábíztak, hiszen csak azt tette, ami a kötelessége. ¹⁰ Rátok is ez érvényes. Ha mindazt elvégeztétek, amit rátok bíztak, ti is elmondhatjátok: »Rabszolgák vagyunk, nem érdemlünk semmi külön elismerést. Csak azt tettük, ami a kötelességünk.«””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+17%3A3-10&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–

https://oca.org/readings/daily/2019/02/09
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–
“2014.02.08 15:00

Tóra:
“

A világításra szolgáló olaj

²⁰ Parancsold meg Izráel népének, hogy hozzanak olajfa bogyójából préselt tiszta olívaolajat. Ezt használjátok az arany mécstartón lévő mécsesekben, hogy állandóan világítsanak. ²¹ Az arany mécstartó a Szent Sátor szentélyében álljon, a Szentek Szentjét eltakaró kárpiton kívül. E mögött a kárpit mögött van a Szövetségláda. A mécstartón lévő mécseseket Áron és fiai — vagyis a papok — gondozzák, és ügyeljenek rá, hogy minden napon, estétől reggelig az Örökkévaló jelenlétében égjenek, és ki ne aludjanak. Örökké érvényes rendelkezés ez Izráel népe számára!””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Exodus+27%3A20-55&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
“

A papok öltözete

28.1 „Hívd magadhoz testvéredet, Áront és fiait: Nádábot, Abíhút, Eleázárt és Itámárt. Őket választottam Izráel egész népe közül, hogy papjaim legyenek!

² Készíts testvéred, Áron számára szent papi ruhákat, amelyek kifejezik a papi szolgálat dicsőségét és méltóságát. ³ Vannak a nép között olyanok, akiknek művészi képességeket ajándékoztam, hogy el tudják készíteni Áron ruháit. Mondd el nekik, hogyan készítsék el a papi ruhákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy Áront az én papommá szenteld. ⁴ Ezeket kell elkészíteniük: hósen, efód, felsőruha, szövött ing, turbán és öv. Készítsék el ezeket a szent papi ruhákat Áronnak, a testvérednek és a fiainak, hogy szolgáljanak engem a papi tisztségben. ⁵ A ruhák készítéséhez ilyen fonalakat használjanak: arany hímzőfonal, meg kék, bíborpiros, skarlátvörös és fehér finom lenfonal. ….”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Exodus+28&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

——
https://www.hebcal.com/sedrot/tetzaveh

” A következőket mondom neked, hogy figyelmeztesselek téged: minél jobban hallható Szent Szavam, és minél jobban éhezi az ember Kegyelmeimet, annál több szerencsétlenséget kell elviselned. Mindenki, aki részt vesz ebben a Küldetésben, most érezni fogja ezeknek a támadásoknak a hatását.

…

És mihelyt azt gondolod, hogy ez a Küldetés lehetetlen, Én kinyitok majd egy ajtót, aztán egy másikat, és ezt egészen addig fogom folytatni, amíg minden akadályt meg nem szüntetek, hogy Kívánságaim beteljesedjenek.
Ez a fordulópont Isteni tervemben, az Üdvösség Tervében. Ettől a naptól kezdve, Szavam egyre hangosabb lesz és csak kevesen lesznek képesek arra, hogy azt figyelmen kívül hagyják. Aztán majd minden nemzet, minden nyelven meg fogja ízlelni az Igazságot. Egyesek nyelni fogják az Igazságot, mások pedig kiköpik azt, és ott lesznek azok is, akik ettől majd megfulladnak, olyan keményszívűekké váltak. “
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/soha-ne-feledd-hogy-te-az-iro-vagy-en-vagyok-a-szerzo/

—–

” † EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus a Messiás: meggyógyítja a siketeket és a némákat. 
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy siketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!”
Erre megnyílt a siket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a siketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 7,31-37 “

——

“29 “Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,

³⁰ mert meglátták szemeim üdvösségedet,

³¹ amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,

³² hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.”

—–

—–

—–

“33 Akaszd a kárpitot horgokra, vidd be a bizonyság ládáját a kárpit mögé, és a kárpit válassza el a szentélyt a szentek szentjétől!

³⁴ Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjében!”

—–