Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Alázatért./Bálvány.../ Erő.../Jóság.../Józanság.../Szeretet.../Vihar...

2019. február 07. 05:59 - Andre Lowoa

Alázatért.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Kérlek segitsd meg mindazokat, akik Hozzád igyekeznek! Ámen



Az ÚR az alázatosaknak kegyelmet ad.
Példabeszédek 3,34

Manapság nagyon elővigyázatosak vagyunk az alázat szavunkkal, ha lehet akkor kerüljük még a használatát is. Úgy gondolják sokan e sikerorientált világunkban, hogy aki a gyengeségét mutatja, azt nemcsak hátrébb teszik, de hamar kiszorítják az erősebbek és egyik pillanatról a másikra a perifériára szorul, vagyis elvész - ami a boldogságról való lemondással egyenlő. Márpedig ez nem így van. Pontosan ellenkezőjét mutatja az élet, s erősíti a Szentírás Igéje is.

Aki el tudja fogadni maga fölött az Istent, vagyis megalázza magát, az a legnagyobb Erőforrást, életének Erejét találja meg. Hasonlóképpen, ha egy párkapcsolatban nem restek a felek beismerni tökéletlenségüket, esendőségüket, akkor soha nem tapasztalják meg az egymás általi megújulást, s nem is lesz terhelhető közös életük. Ha mégis, akkor derűvel hordázzák el nemcsak egymást, de a rájuk bízottakat is. Aki ilyen családban él, az hálát ad naponta az ilyen közösség nyújtotta biztonságárt, elrejtettségért, az ebből fakadó naponkénti szavaknélküli biztatásokért: fontos vagy nekünk, szeretünk, áldozatra is képesek vagyunk érted. Ezt az üzenetet bizony fogja a lélek, s képes lesz olyanná válni, hogy maga küzdjön és vállaljon terheket másokért.

Sajnos mára elszaporodtak azok a materialisták, akik nem elsősorban a marxi-lenini ideológiának, hanem bírvágyuknak engedelmeskednek. Minél többet, csak nekem, bármilyen áron, ha pusztul a másik, ha egzisztenciális nyomorúságba, szociális zsákutcába kerül, az sem számít... hiszen ilyen az élet: "Hadd hulljon a férgese!" Az ilyen gondolkodás nem politikai beállítottságtól, nem is vallásos világnézetből - legyen az keresztény, muszlim, hindu vagy zsidó - fakad, hanem önszeretetből, magyarul önzésből. Aki az egóját teszi meg legfontosabbnak (istennek), az önmagát dicsőíti, s eközben nem veszi észre, hogy aki más mértéket is (Istent) ismer, az csak szánakozva nézi paprikajancsi-életének ripacsos ellentmondásait, s önáltató hazugságait, melyből hálót fon maga köré, s abban vergődik. Az ilyen ember még vergődésében is azt hiszi, hogy küzd a körülményekkel, valójában nem azok, hanem önmaga foglya.

Az alázat nem más, mint az Isten hatalmának elismerése az élet minden területén. Ennek egyetlen következménye van: az épülés, s az építés. Ami fölfelé törekszik, az Isten szilárd alapjára építve, az ékességé, széppé válik, nemcsak önmaga, hanem mindenki számára. Így válik igazsággá, hogy az alázatosoknak az Isten kegyelmet ad, hiszen, aki Istenre tekint, az megtalálta a harmóniát önmagával is, amit az Írás békének nevez.





Bálvány...

URam! Add, hogy semmi ne válhasson fontosabbá számomra, mint az, amit Te adni akarsz! Ámen




Mottó:
A vallásosságban a bálvány egy olyan ember alkotta tárgy, melyet az általa megjelenített istenség/démon miatt tisztelnek.

Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!
1 Jn 5,21

Bálvány... régies csengésű, nehezen érhető szó. Mai generációnak különösen is. Ha valaki valamelyik pop-idolt bálványnak meri nevezni, megkap(hat)ja a magadét! Az ószövetség 'régletűnt' világában - amikor Jáhve-isten más istenségekkel hadakozott - még érvényessége volt ennek a fogalomnak, no de manapság? 2014-ben? A harmadik évezred elején, amikor idegen bolygókon keressük az ÉLETET? Amikor meg vagyunk győződve arról, hogy nincsenek istenek, hiszen csak EGY Teremtő ERŐ létezik, az Örökkévaló, Akitől jön a REND, s Akié a hatalom? Nos, most bálvány-istenekkel előhozakodni - nem népszerűtlen, hanem egyenesen megmosolyogtatónak tűnik. Aki pedig abban a félelemben él, hogy ő 'prédája' a démonoknak - azt csak őszintén sajnálni tudjuk... (A hátborzongató, hogy a szélsőségeseknek, a társadalmi keretekbe még illeszthető, de egyértelműen vallásos vakságban, olykor zavarodottságban szenvedőknek, amit hisznek, az nemegyszer megtapasztalt VALÓSÁG! Ha a kiváltó ok ugyan csak elképzelt, az okozat, az ÉLMÉNY teljesen valóságos!)

Kálvin János az Institutio c. művében azt írja: "A mi szívünk egy bálvány-gyár!" Az újkor hajnalán élő humanista tudósnak ebben tökéletesen igaza van. De mit kell/lehet értenünk a bálvány szó alatt? A bálvány tulajdonképpenanyag/dolog, amit az ember istenít. Isten és az ember "koprodukciójában" készült bálvány különösen is érdekes... Az anyagot Isten teremtette, a formát azonban én, az ember adom, annak a képességemnek következtében, amire a Teremtőm teremtett. Az alkotás ezért öröm, sőt vallásos tevékenység is, gyümölcse a szép tárgy, aminek szintén örülünk. Nincsen tehát tárgy ember nélkül és nincsen ember Isten nélkül. Az öröm - út a tárgytól Istenig. Ha keressünk valamilyen szép tárgyat, alkotást vagy természeti jelenséget, amiért hálásak tudunk lenni, akkor közelebb kerültünk Istenhez. Az örömtelenségünk egyik oka, hogy a jelenségek mögött nem látjuk meg se az embert sem a Teremtő Istent. Az ember-hiányos (magányos) ember hála-hiányos is egyben, hiszen örömét nincs kivel (még Istennel se) megosztania.

A bálvány tehát nem más, mint istenpótlék. Hasznosnak tűnik az ember életében, pedig nem az. Azt a hazugságot erősíti, hogy erőt ad, közben pedig elerőtlenít. Elhiteti, hogy amit időben, energiában belefektettem, az meg is térül, no meg azt is, hogy mennyiség mámora értékesebb, a minőség józanságánál... S ami a leglényegesebb: megfoghatóságában, birtokolhatóságában azt sugallja, hogy az anyagból származik az öröm... A bálvány az, ami Isten és az ember kapcsolatát szép lassan felmorzsolja. Észre sem lehet venni, mikor változik meg a viszony Istennel, de egyszer csak tudatosul: Nem én uralkodom a bálvány felett, hanem az ural engem... Amikor ez megtörténik, akkor már igen nagy a baj! A bálvány többé már nem eszköz, hanem cél. Csak a bálvány közelében lehessek, hogy újra enyém lehessen az ÉLMÉNY... A bálvány bármi lehet, ami fontosabb számunkra, mint Isten, bármi, ami lefoglalja a szívünket és képzeletünket jobban, mint Isten maga, bármi, amitől azt várjuk, hogy olyasmit adjon számunkra, amit csak Isten adhat. Olyan valami, amit ha elveszítünk, úgy érezzük, hogy nincs értelme tovább az életünknek...

Korunk két legnagyobb bálványa, amiért mindent, ami valódi érték képesek sokan feladni: a PÉNZ és a SIKER. Nem a pénzzel van a baj, sem az eredménnyel, hanem az azt istenítő emberrel! Aki hamis pénzt gyárt, kereskedik vele, azt a látszatot kelti, hogy a pénzzel valódi értéket teremt, az az ember maga is hamis. A pénz csak pénzt képes "teremteni", érték előállítására azonban egyedül csak az ember képes! Azok az emberek, akik a sikeristenség börze-oltárán áldoznak nap, mint nap, "áldás"-ként csak sikert könyvelhetnek el maguknak, de ebből semmit nem vihetnek át magukkal az "odaátba". Ja, hogy őket nem érdekli, hogy mi van a halál után, s utánuk jöhet akár a vízözön is?... Nos, ezek az emberek a legdrágábbakat veszítik el az élet minden területén: emberség, s bizalom... s legvégül a békességüket is.

 


Erő...


A mai nap imádsága:

URam! Sokszor érzem erőtlennek magam, ezért Hozzád fohászkodom. Kérlek adj nekem kitartást, türelmet, s mindenekelőtt munkáld életemben, hogy minél többször megfürödhessem kegyelmedben! Ámen


Isten ruház föl engem erővel.
Zsolt 18,33

Talán nincs is szülő, aki gyereknevelési pályafutása alatt legalább egyszer ne mondta volna gyermekének: "Tessék megenni ezt vagy azt, mert ettől leszel erős!" Öröm, jól eső érzés tölti el az édesanyákat, amikor látják, hogy főztjük sikert aratott, s a család minden tagja elemi megelégítettség-érzéssel áll fel az asztaltól. Ha nem eszünk, akkor idővel elerőtlenedünk - biológiánk alapszabálya ez. Szükségünk van vitaminokra, ásványi sókra, s ezért táplálkozásunk életünk alapvető, központi része. Ha nem kap elég figyelmet (megérdemelt helyet) az étkezésünk, akkor annak bizony következményei vannak! Rohanva, gyorsétkeken élve, az egészségünk szenved csorbát, mert nem ez az élet rendje. Ha erősek akarunk maradni, akkor el kell fogadnunk a teremtettség játékszabályait...

Testi erőnlétünket, egészségünket azonban nemcsak étkezési szokásaink befolyásolják. Mindennapokban bevethető erőnk nagysága, "hatásfoka" alapvetően függ lelki állapotunktól is. Nátha, kisebb-nagyobb testi diszharmónia/diszfunkcionalitás akkor gyötör meg minket, amikor legkevésbé kívánjuk azt, hiszen éppen elég gondunk-bajunk akad a munkahelyen, esetleg a családban is. Életünk persze nem képzelhető el stressz nélkül, de ha túl sok ér belőle minket, akkor nem segít, hanem rombol. A stressz "feldolgozását" alapvetően meghatározza Istennel való kapcsolatunk, magyarul a lelki életünk. Ha Isten tenyerén érezzük magunkat, akkor másként látjuk a világot, a másik embert, önmagunkat!

Hogyan lehet ezt megélni? Tudatosítanunk kell naponta, hogy Isten szeretet. Ha hiszünk Jézus URunknak, aki a Tékozló fiú példázatában arról az Atyáról beszélt, Aki mindannyiunk Mennyei Atyja, s Ő elébeszalad a vagyont elherdáló gyermekéhez, akkor el kell fogadnunk annak az igazságát, hogy Isten minden mulasztásunk, vétkünk, bűnünk ellenére: re-habilitál minket, azaz visszahelyez oda, ahol nekünk a legjobb, vagyis Magához fogad... Isten szeretete tényleg ennyire "abnormális": nem rosszal fizeti meg a rosszat, hanem megbocsájt. Nem azért, hogy újra vétkezzünk, hanem azért, hogy végre megértsük: szeretetre teremtett mindannyiunkat....




Jóság...

A mai nap imádsága:
Istenem! Nevelj, növelj a jóra! Ámen


A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?
Lk 6,45-46

Panaszkodó világunkban ritkán hallani ilyet: "jó ember"... Jó emberek márpedig vannak - Jézus URunk szerint is! Vannak, akik szívesen gabalyodnak bele önnön bűnösségük mindennapi harcába, s szerintük eredendő jóság nincs, csakis eredendő bűn létezik. A Mester számára - úgy tűnik - mégis létezik olyan kategória, hogy "jó ember", aki "szíve jó kincséből hozza elő a jót". Tehát szívünknek vannak kevésbé jó, sőt rossz dolgai is, amiket "kincsnek" tartunk, de tudatossággal, Istenre-figyeléssel, csak is a jót hozzuk elő. Aki nem figyel Istenre, az azt hozza elő, ami szívében a felszínen kavarog, azaz a könnyebbet, a kisebb fajsúlyút... nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a hitványat, a szemetet, ami egyébként is a felszínen úszik...

Ha értékkel (nehéz)dolgokkal van csordultig a szív, akkor az kiszorítja a többit, a "nem-oda-valót", a járulékos sallangokat... Aki persze soha nem gondolkodott el azon, hogy mi az érték, s miért is lenne érdemes az Isten RENDje szerint élni, aki soha nem törődött azzal, hogy mik cselekedetei rövid-, és hosszútávú következményei, annak szíve csak értéktelennel, sok-sok csillogó, múlandó gagyival telt. Ezért fontosak a felismerések, s a (cél)tudatosság, a következetesség. Krisztus példázatai nem véletlenül sarkallnak/inspirálnak döntésre, hiszen elhatározás, tudatos választás nélkül nincs élet(minőség)változás, se előbbre, sem pedig a lelki életben való feljebb-jutás.

Döntés és cselekedetek... egy érem két oldala, egyik nem létezhet a másik nélkül. Éppen ezért, ha valakinek a cselekedetei nyilvánvalóan nem istenesek, építőek, előbbrevivőek, akkor hiába "papol" arról, hogy mennyire jó volt az ő döntése! Sokan éppen azért halogatják a döntést - hogy Istenre igent mondjanak -, mert nagyon is jól érzik lelkük mélyén, hogy akkor bizony egész életüket meg kellene változtatni, el kellene hagyni azokat a bűnöket, amik édeskésen már életük részévé váltak. Éppen ezért hiába keresztény valaki szavakban, ha cselekedetekben nem Jézus-követő, akkor nem csak érvénytelen a krisztuskövetése, de ráadásul még a világ is kineveti - teljesen "jogosan"...




Józanság...

A mai nap imádsága:
Uram! Vibráló világunkban oly nehéz a megállás! Segíts, hogy ne tévesszenek meg az ígéretes hamis fények, és adj szívembe hívő bizodalmat, hogy Igéd szerint élhessem mindennapjaimat, s Veled együtt útmutató bölccsé válhassak az élet országútján! Ámen



1Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, 2hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; 3ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; 4neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, 5és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. 6Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; 7te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, 8beszéded legyen feddhetetlen és egészséges.
Tit 2,1-8a

"Édes fiam! Használd a józan eszed!"... Hány szülő ajkát hagyja el ez az aggódó mondat, amikor azt látják, hogy öntudatra ébredő gyermekük nem azt teszi, ami a javát szolgálná. Józanság és egészség szorosan összefüggenek egymással, hiszen hogyan is lehetne valaki egész-séges, ha valami elveszi a fél eszét?

Sokan gondolják, hogy a hívő élet az a gyengék és a hiszékenyek végső menedéke, pedig ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Az igazi hit az, ami mindennek utánakérdez, tusakodik, ahol használjuk az Istentől kapott józan eszünket, miközben szívünket igyekszünk tisztán tartani, hogy a nemes érzések határozzák meg felelős döntéseinket. Ahogyan a szerelmesek között bőven vannak, akik a szerelem rózsaszínű szemüvegét egy pillanatra sem képesek letenni, ugyanígy a hívő emberek között is akadnak szép számmal, akik rajongásuk emelkedettségéből még rövid időre sem képesek kiszakadni. Így szakadnak el teljesen a valóságtól, s látják olyannak a világot, amilyennek szeretnék, s nem olyannak, amilyen. Az ebből fakadó tragédiák minden vallásban megtalálhatóak.

De mi az apostoli intésben búvópatakként újra és újra felbukkanó fogalom: józanság? Az az állapot, ami: jó. Jó nekem, jó a környezetemnek, a szűkebbnek és tágabbnak egyaránt. Az Isten előtti felelős, józan élet mindig áldást hoz a családra, nemzetre egyaránt. A józanság nem más, mint elfogadása annak a teremtői akaratnak, hogy Isten engem nem az élvezkedő, mások helyzetét súlyosbító életre rendelt, hanem az önmagam és mások emelésének szolgálatára adott megbízást. Ennek az elhívásnak engedelmeskedve találhatjuk meg életünk ritmusát, legyünk annak bármelyik szakaszában. Ebben a mértéket - idősnek és fiatalnak egyaránt - az a szeretet munkálja, amit a Mester elénk is élt...


 


Szeretet...


A mai nap imádsága:

Uram! Szeretedet fényét hadd tapasztalhassam meg ma is, s engedd, hogy a békesség eszközévé válhassak ott, ahová helyeztél engem! Ámen



Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
1 pt 3,9

Miért válik az ember agresszívvé? Okolhatjuk-e a géneket, a politikai-gazdasági környezetet vagy egyszerűen csak az önzésünk az, mely lassan, de szívósan gyűjtögeti az önérdek csillogó homokszemeit, melyek egyszercsak mozdíthatatlan, élet-nyomorító kupaccá állnak össze? Egy biztos: a világ nem mentes a gonoszságtól.

A butaság és a gonoszság egymásnak édestestvérei. Mindkettő hihetetlen találékony, ötletgazdagsága - vagy, ami annak tűnik - szinte határtalan! A jóérzés hiánya talán már az anyaméhben kezdődik, amikor a megfogant élet szentségét a leendő szülők "tehernek" érzik. Felelőtlen férfiak és könnyelmű nők ritkán válnak jó édesapává és édesanyává - de ha valakit az élet csodája nem hat meg, akkor azzal a JóIsten se tud mit kezdeni... Így reprodukálódik a szociális csődtömeg, pedig nyilvánvaló: Az anyagi-egzisztenciális szorítások fájdalmait az utódokon "levezetni" egyszerűen primitívség. Még az állatok is mindent igyekeznek megtenni az utódaikért - sajnos csak az ember képes arra, hogy gyerekein keresztül meglopja a saját jövőjét is...

Péter apostol a gonoszság és a gyalázkodás ellen emeli fel apostoli hangját, mert jól tudja - maga is hirtelen-szavú lévén -, hogy az első reakciónk minden minket ért szeretetlenségre a saját "válaszcsapó" erőnk fitogtatása. Pedig Jézus Urunk tanításából tudhatnánk: "aki kardot fog, az kard által vész el." Azaz: az erőszak nem lehet megoldás - legfeljebb a lélekben gyengék kereshetnek benne utolsó menedéket.

A keresztény ember jól tudja, önmagától képtelen a jóra, ezért ajánlja magát naponként Isten kegyelmébe, s érdekes módon, az áldás nem marad el! Nem mintha Istennek kötelessége lenne áldással válaszolni, hanem azért, mert, aki istenes távlatokba helyezi életét, az nemcsak ebben a világban, hanem más "dimenziókban" is valóságosan él. Ezt a Mester "mennyek országának" és "Isten királyságának" nevezi, s azt is tanítja róla, hogy "bennetek, közöttetek van"...

Ez a "lét-titok" nemcsak elrejtettséget, védelmet ad a gonoszság ártó nyilai ellen, de megtanít minket újra gyermekként élni, rácsodálkozni a világra, s észrevenni kis és nagy dolgokban az Isten szeretetét. Aki ennél többet vagy mást akar, az nem értette meg, miért született emberként erre a világra...

 

Vihar...


A mai nap imádsága:
URam! Te írányítsd életem hajóját, hogy eljuthassak Hozzád! Ámen

Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.
Mk 4,39
Az evangéliumok egyik legmarkánsabb Jézus-bemutatása a "viharos tenger lecsendesítése". Igaz, ez a "tenger" csak a Tibériás-tava, no de akkor is... az elemeknek parancsolni valami abszolút különlegességet jelent. Jézus személyével kapcsolatban számtalan hitetlenkedő kérdés hangzott el az elmúlt kétezer esztendőben -, s ez így természetes! Nehéz az emberi észnek, születés és halál közé bepréselt materiális létünknek megérteni, hogy mekkora az Isten ereje... Isten URa, a nem láthatónak és a láthatónak egyaránt, jóllehet a hit világa nem a látható, hanem a nemlátható dolgokról szól! Sokan megérteni szeretnék az isteni dolgokat, valójában ezeket csak befogadni lehet, s megélni. A vallás az nem filozófia, nem alkalmazható lexikális tudás, hanem élet-érzés, melynek teremtő, életújító ereje megtapasztalható. Mindazonáltal az életérzés nem lehet parttalan, át kell hogy fogja a józanság, hiszen a hit csak így hozhat gyümölcsöt. A józan ész kizárása, a rajongás mindig rombol, csak a pusztító hatása többnyire később látszódik meg...
Jézus lecsendesíti a vihart, s ez túlmutat a tapasztalható világ normalitásán. Éppen ezért sokan azt mondják: "ezt azért már nem hiszem el!" De ezt nem kell elhinni, csak lehet. Ahány ember, annyiféle hit és meggyőződés, s hogy valaki csak a földi világ urának tudja elképzelni az Istent, s megint más az egész univerzum URának - ez tulajdonképpen teljesen lényegtelen. Nem az számít ugyanis, hogy ki mit gondol, ki mit hisz - valójában egyedül Isten tudja, hogy mit is hiszünk -, hanem az, hogy ki hova jut el hitével, azaz mit cselekszik! A nemlátható dolgok felismerésének ugyanis csak akkor van értelme, ha a látható világban annak építő-szépítő, nevelő-emelő hozadéka van. A Jézus csodák nem azért kerültek be az evangéliumokba, hogy azokon ámuljanak az elkövetkezendő nemzedékek, hanem hogy jelként hangsúlyossá tegyék az üzenetet: az ember "dolga" itt a Földön: szeretni, szeretni, s újra csak szeretni... Ahogyan Isten nem szűnik meg fenntartani ezt a világot, ugyanúgy nekünk sem lenne szabad meglankadni annak cselekvésében, amire teremtettségbéli elhívásunk szól!
Van egy szép latin szólás: Navigare necesse est, vivere non est necesse. Ezt Pompeius mondta hajósainak akkor, amikor viharban kellett gabonát szállítaniuk Szicíliából Rómába. Magyarra így fordíthatnánk: hajózni szükséges, élni nem muszáj. Régi igazságot hangsúlyoz ez: a tengeri kereskedelem és szállítások nélkül nincs élet. Bizony az élet mozgás, kereskedés és mindenek előtt kooperáció - számos egzisztenciális viharral egyetemben! Az élet tengerének hullámai sokszor félelmet keltenek, s ha nincs mibe, ha nincs Kibe kapaszkodnunk, akkor nem tudjuk tartani a helyes irányt, s életünk hajója könnyen zátonyra futhat! Ezért nagyon fontos tudni, hogy hova, melyik kikötőbe igyekezünk, s hogy ki a Kapitány életünk hajóján...
komment
süti beállítások módosítása