„Ne aggódjatok…!” (Máté 6:31)
A zsoltáríró azt mondta: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Cserben hagyott-e valaha is Isten? Nem, és most sem fog: „Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek…” (Jóel 2:26). Hagyj fel azzal, hogy mindent magad akarsz megoldani. Inkább bízd magad Istenre! „Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:3-5). Csak tedd továbbra is azt, amit Isten mondott, hogy tegyél: „… tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz… Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:7-9). Ne aggódj, Isten nem fog cserbenhagyni! „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? … a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Máté 6:31-33). Nyugodj meg, Ő Jahve Jire, az Isten, aki gondoskodik rólad.
Bízz Istenben és cselekedj!
„Hátha tesz valamit értünk az Úr.” (1Sámuel 14:6)
Saul uralkodásának kezdeti időszakában a filiszteusok tartották ellenőrzésük alatt Izráel nyugati határvidékét. A két sereg közti határvonal egy Mikmász nevű település melletti szoros volt. Úgy tűnik, Saul megelégedett azzal, hogy a háttérben üldögéljen, de fia Jónátán a fronton akart lenni. „Gyere, menjünk át a filliszteusok előőrséhez, amely odaát van!” (1Sámuel 14:1) – mondta Jónátán a fegyverhordozójának. Csak ketten voltak, az esélyek nem tűntek kedvezőnek. Ám, ha azért teszünk meg egy lépést, hogy Istennek szerezzünk dicsőséget, akkor az megindítja Isten szívét, és mozgásba lendíti Isten kezét. Ehhez a hit lépése kell. Gyakran ez a legnagyobb, legnehezebb és legfélelmetesebb lépés az életben. Izráel királyai általában azért indultak csatába, mert előtte üzenetet kaptak az Úrtól, melyben megígérte a győzelmet. Jónátán nem kapott ilyen ígéretet. Egyszerűen ennyit mondott: „hátha tesz valamit értünk az Úr.” A legtöbb ember éppen ellenkezőleg gondolkodik: „Mi van akkor, ha az Úr nem tesz semmit az érdekünkben?” Engedik, hogy hit helyett félelem határozza meg döntéseiket. Ezért úgy járnak, mint Saul: kimaradnak a dolgokból. Hogy alakult a harc során Jónátán és a fegyverhordozója számára? „És megsegíté az Úr azon napon Izráelt” (1Sámel 14:23 Károli). Csak egy merész elhatározás kellett hozzá! Mindig csak annyi kell. Ha hittel elindulsz, Isten is indul a segítségedre. Ha viszont nem mozdulsz, mindig azon fogsz tűnődni: „Mi lett volna, ha…?” A mulasztásainkat bánjuk legtovább – azokat a dolgokat, amiket megtehettünk volna vagy meg kellett volna tennünk, de nem tettük. Ezért a mai üzenet számodra ez: bízz Istenben, és cselekedj!
Isten irányítórendszere
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Zsoltárok 32:8
Mielőtt arról beszélnénk, mi is az isteni vezetés, tisztázzuk előbb, hogy mi nem:
1) Nem utolsó mentsvár. Nem nagyon szoktuk Isten vezetését keresni, amíg valami nagy kérdéssel nem találkozunk, például, hogy kivel házasodjunk össze, melyik házat vegyük meg, mibe fektessünk be. A Lélek vezetése nem forróvonal! Ahhoz, hogy felismerd, vajon igazán vágysz-e Isten akaratának teljesítésére, kérdezd meg magadtól: „Milyen gyakran keresem Isten vezetését, amikor nem kell nehézségekkel szembenéznem?”
2) Nem csak néhány kivételezettnek jár. Az Ószövetségben Isten egy szamarat is szóra bírt (ld. 4Mózes 22:28). De mi lett volna, ha a szamárnak fejébe száll a dicsőség, és magát úgy tekinti, mint aki különleges lelki magasságban áll a többi négylábú felett?
3) Nem kifogás a tétlenségre. Valaki egyszer azt mondta, hogy úgy döntött, nem keres egy bizonyos állást, mert az lesz a jel Istentől, ha próbálkozás nélkül is megkapja. Azt jelenti ez, hogy bármi is történik passzivitásunk eredményeképpen, az Isten akarata? Ez olyan, mintha leülnénk egy autópálya közepére, és azt mondanánk: „Ha nem ütnek el, akkor tudni fogom, hogy ez Isten akarata, és nem az én test szerinti próbálkozásom.”
4) Nem óvatos kockázatkerülés. Néha nem is vezetést akarunk igazán, hanem biztonságot! A döntéshozatal félelmetes lehet – és magányos feladat. Még a kis döntések is kelthetnek nyugtalanságot, aggodalmat. Isten azt akarja, hogy kifejlődjön bennünk a helyes ítélőképesség, márpedig ezt nem érhetjük el anélkül, hogy döntéseket hoznánk, kockázatot vállalnánk, és időnként kudarcot vallanánk. Isten éretté váló gyermekeket akar, nem robotokat. Az ő célja nem csupán az, hogy rávegyen jó dolgok megcselekvésére, hanem az, hogy mi magunk akarjunk jók lenni.
„Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.” Zsoltárok 25:9
Hogyan tanulhatjuk meg felismerni Isten vezetését? Háromféle módon:
1) Imádság által. Thomas Kelly írta: „Van egy mód arra, hogy rendet tegyünk gondolatvilágunkban, több szinten is egyszerre. Az egyik szinten talán gondolkozunk, megvitatunk valamit, látunk valamit… de egy másik, mélyebb szinten ugyanekkor imádságban vagyunk… és különösen fogékonyak vagyunk az isteni sugallatokra.”
2) Engedelmesség által. Mi haszna van Isten útmutatásának, ha nem vagy hajlandó követni? És mi a helyzet azzal az útmutatással, amit már megkaptál a Szentírásból, de nem cselekedtél aszerint? Frank Laubach, akinek az élete az Istennek való engedelmesség jegyében telt, azt írta: „Nem éltem igazán… amíg el nem jutottam odáig, hogy teljesen eltökéltem, és újra meg újra elhatároztam, hogy keresni fogom Isten akaratát, és meg is fogom tenni azt, még ha minden porcikám nemet mond is, és így a helyes gondolkodásmóddal megnyerem a csatát. Olyan volt ez, mintha egy mély artézi forrás fakadt volna fel a lelkemben… Pénz, dicsőség, szegénység, akadályok – mindez semmit sem számított, mert ezer év alatt ezeket mind elfeledik, de az olyan lelkület, mely az eltökélt engedelmességből fakad, az örökké él.”
3) Hit által. Vajon visszaéltek már ezekkel a szavakkal: „hiszem, hogy az Úr azt mondta nekem”? De még mennyire! Néha a vallási vezetők bevetik ezt a trükköt, hogy megkapják, amit akarnak. De ne öntsük ki a gyereket is a fürdővízzel! Az igazság az, hogy nem lehet lelkileg növekedni, ha elzárkózunk a Szentlélek vezetése elől. Hinned kell – bármennyire észbontóan hangzik is – hogy Isten képes szólni hozzánk, sőt, nemcsak hogy tud szólni, de tényleg meg is teszi.
„Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy…” 1Mózes 28:15
Hogy van az, hogy ha valaki Istenhez beszél, azt mondjuk rá, hogy imádkozik, de ha valaki állítja, hogy Isten beszél hozzá, akkor azt gondoljuk, nincs ki a négy kereke? Talán Isten már nem áll szóba gyermekeivel? Te talán megtennéd ezt a tieiddel? Kálvin János úgy jellemezte Isten vezetését, mint „a Szentlélek belső bizonyságtétele.” Szent Ignác így nevezte: „a lélek Istentől kapott megmozdulásai – gondolatok, érzések vagy vágyak.” Lehet ez egy bűn megítélése, vagy megerősítés Isten szeretetéről, vagy elhívás egy bizonyos dologra, de alapvető része a Lélek által vezetett életnek. Ahhoz, hogy meghalld Istent, fogékonynak kell lenned – és néha kétségbeesettnek!
Jákóbnak élete egy nagyon rossz időszakában jelent meg Isten álomban, ezt mondva: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (1Mózes 28:15–16). „Nem tudtam” – ez jellemez téged is? Amikor ezeket a sorokat olvasod, akkor egy emberi lény vezeti gondolataidat: az író. Nem gondolod, hogy erre Isten is képes – sőt, még többre is? Igazság szerint Isten képes irányítani a gondolataidat úgy is, hogy nem használ hozzá képeket vagy hanghatásokat. Nézd meg, mi történt Sámuellel kisfiú korában! Egyik éjszaka Isten szólt hozzá a templomban, de ő nem tudta, hogy Isten az, aki szól. Éli főpap segítségére volt szüksége, hogy felismerje Isten hangját. De amikor ez megtörtént, az élete drámai módon megváltozott – és a tiéd is meg fog.
Krisztushoz hasonló
„Az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket.”
(Filippi 3:21)
A Bibliában azt olvassuk, hogy mennyei testünk pontosan olyan lesz, amilyen Jézusé volt a feltámadás után. Úgy nézett ki, mit azelőtt, hiszen a tanítványok felismerték. Együtt evett és ivott velük. Meg lehetett érinteni. Csodálatos módon a falak nem jelentettek akadályt számára. Időutazás, teleportálás? Jézus megjelent különböző helyeken, különböző embereknek anélkül, hogy bármilyen ismert közlekedési eszközt használt volna. Megdicsőült teste már nem öregedett, nem volt kitéve a betegségeknek és a halálnak. A mi megdicsőült testünk is ilyen lesz. „Első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég…” (1Korinthus 15:23-24). A skót presbiteriánus Robert Baillie-t 1684-ben halálra ítélték, mert állítólag részt vett egy II. Károly elleni összeesküvésben. Az ítélet azt is tartalmazta, hogy az akasztás után a holttestét fel kell négyelni, fejét és kezeit pedig kiszegezik a helyi hídra. Hogyan reagált erre? Először a Szentírást idézte: „a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket” (Filippi 3:20,21). Aztán kijelentette: „Szétszabdalhatják és felapríthatják a testemet, ahogy akarják, de biztosan tudom, hogy egyetlen darabja sem vész el, hogy tagjaim csodálatos módon egyesüljenek majd, Krisztus dicsőséges testéhez lesz hasonlóvá.” Az igazság az, hogy nem számít, koporsóban temetnek-e el vagy elhamvasztanak és szétszórják poraidat. Isten már elkészítette számodra a Krisztuséhoz hasonló dicsőséges testet.
Krisztushoz hasonlóvá válni
A teremtéskor Isten azt mondta: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék… az egész földön…” (1Mózes 1:26). Isten szándéka kezdettől foga nyilvánvalóan az volt minden egyes ember számára, hogy visszatükrözzük az ő természetét, az ő jellemét, az ő céljait, az ő gondolkodásmódját és az ő módszereit. Ha tudni akarod, milyen is ez, nézd meg Krisztus életét! Pál azt mondta: „Ő [Jézus] a láthatatlan Isten tökéletes képmása, az elsőszülött minden teremtmény közül” (Kolossé 1:15 AMP). A legnagyobb célod az legyen tehát – főleg, ha azt szeretnéd, hogy Isten használjon –, hogy Krisztushoz hasonlóvá válj. Ez azt jelenti, hogy arra kell törekedned, hogy minden helyzetet úgy kezelj, ahogyan ő tenné, úgy kell bánnod az emberekkel, ahogyan ő bánna. Péter azt írta: „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21). Jézus három dologban példaképünk:
1) A szenvedésben. Amikor igazságtalanul bántak vele, a bosszú helyett szeretettel, türelemmel és jósággal válaszolt.
2) A szolgálatban. Ő lehajolt, hogy megmossa tanítványai lábait, majd ezt mondta nekik: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” (János 13:15–17).
3) Az engedelmességben. Azt mondta: „nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Van egy jó hírem: Isten továbbra is formálni fog – igen, ő elkötelezte magát erre –, hogy eljuttasson oda, amikor az élet minden körülménye között Jézus módjára fogsz cselekedni.
„…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Miért nem látunk többet beteljesedni Isten ígéreteiből az életünkben? Mert elfeledkezünk arról, hogy ez egy folyamat. Az ígéretek elnyeréséhez egy folyamat vezet, de mi közben elcsüggedünk és feladjuk. Minden vállalkozás sikere azon múlik, hogy kitartunk akkor is, ha mások feladják. Mi inkább azonnali beteljesülést követelünk, és ha nem kapjuk meg, otthagyjuk az állásunkat, a gyülekezetünket vagy akár a családunkat is. Pedig van egy folyamat, amin végig kell mennünk, függetlenül attól, hogy mekkora hitünk van. Nincsenek rövidebb utak. Meg kell fizetnünk a teljes árat, ebben nincsenek akciók és leárazások. Az eredmény elérésének árcéduláján ez áll: kitartás. „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). William Wilberforce évekig küzdött az angol parlamentben, hogy eltörölje a rabszolga-kereskedelmet. Csüggedésében már éppen fel akarta adni, amikor idős barátja, John Wesley hallott kampányáról, és halálos ágyán tollat és papírt kért. Remegő kézzel ezt írta: „Hacsak nem Isten nevelt fel téged ezért a célért, az emberek és démonok ellenállása a végsőkig kimeríthet. De ha Isten veled van, ki lehet ellened? Együttes erővel talán erősebbek Istennél? Ó, ne fáradj bele a jó cselekvésébe! Folytasd tovább Isten nevében és az Ő hatalmának erejével, amíg még Amerikában is eltöröltetik a rabszolgaság!” Wesley hat nappal később meghalt. Wilberforce még 42 évig harcolt. Halála előtt három nappal törölték el a rabszolgaságot Britanniában. Végül pedig Amerikában is megszűntették.
Tarts ki – amit Isten tartogat számodra, az megér minden árat, amit meg kell fizetned érte!
TE HOGY ÁLLSZ HOZZÁ?
„Józsefet minden fiánál jobban szerette… tarka ruhát csináltatott neki.”
(1Mózes 37:3)
Isten álomban megmutatta Józsefnek nagyszerű jövőjét – amelyben bátyjai majd fejet fognak hajtani neki. De amikor elmondta álmát, testvérei megegyeztek, hogy megölik őt. Ráadásul apjuk „Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki.” Próbáld most a történetet József bátyjainak szemszögéből nézni: „Miért jár neki különleges bánásmód? Mi a baj velünk?” Fontos tanulság van ebben: 1) Vigyázz, hogy viselkedsz másokkal; a lelkesedésedet esetleg önteltségnek értelmezik. 2) Isten mindig azért áldd meg, hogy mások hasznára légy. Egy napon József királyi palástot viselhet és a fáraó kocsiján utazhat, de ez csak apróság. Az igazi hivatási azt volt, hogy fenntartsa nemzetségét, hogy életben maradjon családjának az az ága, melyből majd a világ Megváltója származik. 3) Nagylelkűnek kell lenned azokkal, akik kevesebbel rendelkeznek, mint te. József testvérei keményen dolgoztak, és ők megérdemelték apjuk szeretetét. A díszes köntös, amit József kapott, nem azt jelentette, hogy jobb, mint a testvérei; egyszerűen azt jelezte, hogy rá más sors vár. 4) Az apja kedvenceként kapott köntös nem mentesítette Józsefet a nehézségek alól. Sőt, többet szenvedett, mint testvérei együttvéve. Miért? Mert a megbízatásod mértéke meghatározza a Sátán támadásainak mértékét. 5) József jelleme – nem díszes köntöse – tartotta meg őt az évek során árulás, kísértések, hamis vádak és börtön közepette is. Honnan tudjuk ezt? Mert visszatekintve meg tudta látni Isten kezét mindabban, ami vele történt: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa” (1Mózes 50:20)
„Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni..." (Példabeszédek 10:32)
Nyelved nagyszerű áldások forrása lehet, mert két olyan dolgot tud biztosítani az embereknek, amire szükségük van. Először: bölcsességet. „Az igaz ember szája bölcs tanácsot ad... Az igaz ember ajka segítő szavakat szól..." (Példabeszédek 10:31-32 NLT). Pál azt mondta Timóteusnak: „És amit tőlem hallottál..., azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek" (2Timóteus 2:2). Add tovább, amit Istentől tanultál azoknak, akiknek szükségük van útmutatásra, és szomjazzák a tudást! Ne akard ráerőltetni senkire, de ne légy félénk sem; oszd meg másokkal, amit Isten megosztott veled! Ha egy éhes embernek halat adsz, megél belőle egy napig, de ha megtanítod halászni, megél belőle egy életen át. Másodszor: nyelved helyreigazítást is tud adni. Senki sem örül annak, ha kiigazítják. De: „Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!" (Példabeszédek 15:31-33). Senki sem mondja ki szívesen az igazságot, hiszen ezzel együtt jár az elutasítás kockázata, de: „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek..." (Példabeszédek 27:6), vagyis abban a barátban bízhatsz igazán, aki vállalja, hogy ha kell, helyreigazít. Három fontos alapelv érvényes itt. Először: az igazság kimondása a barátság alapján történjen! Ha még nem bizonyítottál ebben, hagyd az igazság kimondását másra, aki már barátnak bizonyult! Ki kell érdemelned a jogot! Másodszor: az igazság nem jogosít fel arra, hogy vadászatra indulj! Az igaz barát figyel a másik érzéseire, és szeretettel mondja ki az igazságot.
…az igazsághoz ragaszkodva... szeretetben" (Efezus 4:15). Harmadszor: el fog jönni az ideje, amikor értékelni fogják- de készülj fel arra, hogy talán csak sokára! „Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg" (Példabeszédek 28:23).
Szavaid két dolgot hozhatnak. Először: biztatást. Ella Wheeler Wilcox ezt mondta: „A hátba veregetés csupán néhány csigolyát mozgat meg, a fenékbe rúgás hatékonyabbnak tűnik, de az előbbi juttat mérföldekkel előbbre." Salamon azt mondta: „A kedves szavak segítenek és gyógyítanak; az éles szavak megsebeznek és megnyomorítanak" (Példabeszédek 15:4 TM). Amikor az élet nehéz, „...milyen jó az idején mondott szó!" (Példabeszédek 15:23). Ilyenkor a remény áthatol a kétségbeesésen, és az emberek elkezdik hinni, hogy tényleg van esélyük megtenni, elérni azt a dolgot. Sok megsebzett lélek jutott mártúl a legmélyebb völgyön a biztató szavak ereje által. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek" (Példabeszédek 16:24). Az embereket megsebzi az élet, a biztató szavak pedig gyógyítják őket. Egyetlen képeslap, e-mail, telefonhívás - a Biblia így nevezi őket: „mint az aranyalma ezüsttányéron" (Példabeszédek 25:11). Másodszor, szavaid megváltást hozhatnak. „Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg" (Példabeszédek 11:30). Nyelved úgy tudódj legjobban használni, ha Jézusról beszélsz. Nem kell őt védened, csak bemutatnod. „Életnek forrása az igaz ember szája..." (Példabeszédek 10:11). Életadó szavakat mondhatsz az elveszetteknek, és segíthetsz megváltoztatni múltjukat, jelenüket és jövőjüket. Szavaid abban is segíthetnek, hogy növekedjenek és érettebbé váljanak Istennel való kapcsolatukban. Igen: „Az igaznak az ajka sokakat vezet..." (Példabeszédek 10:21).
Egy második világháborús plakáton ez állt: „A meggondolatlan szavak emberek életébe kerülnek". Ha tehát valakiről valami rosszat hallasz, tégy fel magadnak egy pár kérdést! Először: Igaz ez? „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!" (2Mózes 20:16). Ez egyike a Tízparancsolatnak - nem csupán javaslat! Amíg nem vagy biztos igaz voltáról, ne mondj semmit! Várj! Az idő mindig felfedi az igazságot. Másodszor: Bizalmas ügyről van szó? Lehet, hogy úgy jutott el hozzád, hogy valaki elárulta másvalaki bizalmát? Ha továbbadod, te magad is bűntárssá válsz a bizalom megtörésében. Emlékezz: „A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot" (Példabeszédek 11:13). Isten csak akkor tud használni, ha nem áldozod fel becsületedet azzal, hogy elárulod valaki bizalmát. Harmadszor: Segít ez valamit? Lerombol másokat, vagy felépít? A Sátán annak él, hogy romboljon, elcsüggesszen, és vereséget okozzon - ne légy ebben bűntársa! „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják" (Efezus 4:29). Hasznos és bátorító, ha mások meghallják? Végül: Feltétlenül szükséges ez? Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mit nyernek abból mások, és mit nyer Krisztus ügye azzal, ha elmondom, és mit veszít azzal, ha nem mondom el?" Mindig tartsd ezt szem előtt: nagyobb valószínűséggel fogod bánni azt, amit kimondtál, mint azt, amit nem. „Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt" (Példabeszédek 29:11). Légy bölcs: vigyázz, mit mondasz!
