1987. szeptember 24.

Úgy éreztem, hogy a Szûzanya van mellettem.

Vassula, igen, én vagyok az, Édesanyád. Én jelentem meg garabandali gyermekeinknek. Láttak és hallottak engem. Megjelentem elõttük és õk tudják ezt. Azt akarom, hogy áldd meg õket!

Szûzanyám segíts megtenni kívánságaidat!

Vezetni foglak Vassula.

Köszönöm.

Elcsodálkoztam ezen. Késõbb tömjén illatot éreztem magam körül.

Én vagyok az, Jézus. Megáldottalak és körül vettelek tömjénem illatával. Az ecclesia ¹ újból életre kel! Mi egyek vagyunk. Miután Egyházamat egyesítem, nem várok tovább! Érzed, mennyire vágyódik utánad Lelkem? Érted jövök kedves, szeretlek.

Örültem, hogy ezt hallottam. Érzem, hogy már nem tartozom ide, és a Föld valóban a számûzetés helye.

Kedvesem, én is szenvedek amiatt, hogy te még itt vagy ebben a számûzetésben. De mindez nem hiábavaló. Szeretem teremtésemet, és neked vissza kell fordítanod teremtésemet hozzám. Szenvedek attól, hogy te lent vagy a Földön. Értem élj leányom! Emlékezz arra, hogy miképpen áldoztam fel magamat. Megtennéd ugyanazt értem, Atyádért?

Uram, tégy engem magadhoz méltóvá, és tégy méltóvá minden áldozatra.

Kedves, én, az Úr, megáldalak téged. Jöjj, semmi sem lesz hiába.

1987. szeptember 25.

Ma reggel tömjénillatot éreztem ismét. Pontosan tudtam, hogy Õ hol áll.

Maradékom, mindössze szeretetet kérek tõled. Szeress engem! Terjeszd e szavaimat: “Én, az úr, megáldom garabandali gyermekeimet! Szeretem õket!”

Igen Uram. Legyen meg a Te akaratod, és teljesedjenek vágyaid.

Jöjj! Érezz meg engem, osszunk meg mindent!