KÁL Szent Péter és Pál apostol templom

A templom 1761-ben épült, a XIX. század közepén újjáépítették.



VERPELÉT Krisztus Király templom

Bélháromkúti apátsági Nagyboldogasszony-templom

A késő román stílusú templom Magyarország egyetlen épségben megmaradt román kori ciszterci apátsági temploma, mely 1232-ben épült. A monostor, amely mellette állott, korábban elkészült, azonban annak csak alapfalait tárták fel, amelyek egy 21x17 méteres teret zártak közre. A feltárást és a templom helyreállítását az 1960-as évek közepére fejezték be. A késő román stílusú templomot a XIV-XV. században gótikus stílusban átalakították. A nyeregtetős, háromhajós és kereszthajós templom torony nélküli. Nyugati, főhomlokzatán nyílik a nagyméretű, bélletes kapu a főhajón, fölötte a rózsaablak, a jobb oldali mellékhajóba pedig a laikus testvérek bejárata nyílik. Keleti végéhez a XVIII. században kontytetős, barokk sekrestyeházat ragasztottak. A belsőben a három hajó a kereszthajóval és a boltozással latin kereszt alakú teret formál. Az egyes hajókat pillérsorok választják el egymástól. A három hajónak megfelelően keleti tájolással egy fő- és két mellékoltár látható. A Szent Imre-oltár 1748-ban készült, a szószék és a hangvető XVIII. század végi copf munka. A sekrestyében az elpusztult monostor kőanyaga, 1232-ben és 1426-ban farakott kövek láthatók.



Szent István király-templom

A templom 1816-ban épült, melyhez 2000-ben tornyot építettek.
A Szent Istvánt ábrázoló főoltárképét a szeminárium ajándékozta a falunak. 2003-ban Németországból kapott orgona került beállításra.

A kápolna 1750-ben épült, barokk stílusban.

Ciszterci Borgia Szent Ferenc-templom

A 1700. július 31-én történt a templom és rendház alapkövének elhelyezése. A rendház nagy lendülettel meginduló építkezése a Rákóczi szabadságharc kurucainak megjelenésével, majd a város elfoglalásával 1703-1705 között megtorpant, 1707. május 11-én a jezsuitáknak el kellett hagyni a várost. A rendtagok Sziléziába és Morvaországba mentek, a templom és a rendház értékesebb felszerelését a püspökségre szállították át. 1710-ben visszatérhettek a jezsuiták a városba. A rendház építése 1713-tól folytatódott, de lassan haladt. 1727-ben Johannes Battista Carlone a püspök építésze vette át az építkezés irányítását, s a rendház 1727-ben elkészült. A templomnak 1700-ban tették le az alapkövét, de építéséhez csak 1731-ben kezdtek hozzá. Mind ez ideig az átalakított török mecset volt a templomuk. Az 1700-ban jóváhagyott terv alapján épült az új templom. Feltételezhető, hogy az Egerben letelepedett építész, Carlone irányító szerepet játszott az építkezésnél, sőt a terveken is változtathatott. A főhomlokzaton alkalmazott rokokó ornamentika erre enged következtetni. A kanonokok és Almásy János földbirtokos által dott adományok elősegítették az építkezés gyorsabb haladását. 1732-ben beboltozták a szentélyt és 1734-ben átköltöztek a mecsetből az új templomba, amely már használható volt. Máriássy Sándor egri kanonok Szent Ignác napján megáldotta a templomot.
1736-ban befejezték a tetőt, beboltozták a hajót. 1737-ben elkészült az orgonakarzat, a templom kőpadozata, és megkezdték a torony építését. Felállították a Szent Kereszt-mellékoltárt.
1740-re mindkét torony elkészült, 1743-ban a díszes előcsarnok is felépült, 1742-44 között további négy mellékoltárt helyeztek el az oldalkápolnákba.
1769-70-ben a hatalmas főoltár szobrait Johan Anton Kraus jászói szobrász faragta, stukkómunkáit Johann Rueber bécsi stukkátor végezte, építésze pedig Francz József püspöki építőmester volt. Ugyanebben az időben festette ki Kracker János Lukács a templom boltozatait Borgia Szent Ferenc életét ábrázoló jelenetekkel.

A jezsuiták nem sokáig élvezhették díszes templomukat, mert 1773-ban a rendet feloszlatták. A templom és rendház a pásztói cisztercita rend tulajdona lett, majd 1787-ben a ciszterci rendet is megszüntették. Átmenetileg a gimnázium igazgatója gondoskodott a templomról. 1800-ban a templom leégett és súlyosan megrongálódott, a tetőzet és a toronysisak elpusztult. 1802-ben a ciszterciták visszakapták a templomot és a többi épületet, amelyet rendbehoztak, de az 1827. évi nagy tűzvész újból nagy károkat okozott: az eső áztatta boltozatokon megsemmisültek Kracker János Lukács freskói. 1831-ben használhatóvá vált a templom: Lieb Antal egri festő új falképeket festett a boltozatokra, amelyek szintén nem voltak hosszú életűek, mert az 1835-ös és 1841-es földrengés során megsérültek. Az 1888-as nagy felújításkor, új mennyezetképek és dekoratív festés készült. Az 1925-ös földrengés után 1936-ban Korény József egri festő javította a templom belső díszítőfestését. A templomot 1968-69-ben állították helyre.


Fájdalmas Anya temetőkápolna



Szent Donát-Feltámadt Krisztus temetőkápolna



Jézus Szíve templom


Kisboldogasszony kápolna



Szépasszonyvölgyi Mária Szeplőtelen Szíve kápolna


Minorita Páduai Szent Antal templom


Széchenyi utcai Szent Anna kórházkápolna


Szent János apostol és evangélista Főszékesegyház

A Bazilika tervezésére Pyrker János Lukács érsek Hild Józsefet kérte fel. Az építkezés 1831 és 1836 között zajlott, 1837.-ben szentelték fel.
A templomba felvezető lépcsősor két oldalát Marco Casagrande szobrai díszítik: Szent István és Szent László király, és a két főapostol, Péter és Pál.



Szervita Szent János apostol és Fájdalmas Anya templom



Lajosvárosi Szent Lajos templom

A templomot 1937-ben szentelték fel.



Szent Rókus temetőkápolna

A kápolna 1712-1714 között épült, barokk stílusban, fogadalmi kápolnaként a pestisjárvány után.



Szent Rozália temetőkápolna



Felnémeti Szent Rozália templom



Szeplőtelen Fogantatás, Nagyboldogasszony templom

Részletek „Az utolsó pápa” (Windswept House) című mű prológusából

A pápa és a tanácsadói között zajló megbeszélések napirendjén még soha nem szerepelt ennél ígéretesebb vállalkozás és fontosabb vatikáni ügy, mint az 1960-as év ezen februári napján.
A pápa a tőle megszokott közvetlenséggel avatta be gondjába a pápai lakosztályban megjelent férfiakat, legfontosabb bíborosai közül legalább egy tucatot, néhány püspököt és az államtitkárság pár munkatársát. Két portugál tolmács is a rendelkezésére állott. „Döntést kell hoznunk”, mondta a pápa tanácsadóinak, „és úgy határoztunk, hogy ezt nem egyedül tesszük”. A vita tárgyát egy időközben világhíressé vált levél képezi. A levél története mindenki számára ismert, ezért nem kell külön beszélni róla, tette hozzá a pápa.

Lucia, az egyetlen még életben levő fatimai látnok szerint a Szűzanya követelése az volt, hogy „az 1960-as év pápája” hozza nyilvánosságra a harmadik fatimai titkot, és hogy ugyanez a pápa „Oroszországot” ajánlja fel az ő Szeplőtelen Szívének. Ezt a felajánlást a világ összes püspöke saját egyházmegyéjében ugyanazon a napon, ugyanazon szavakkal hajtsa végre. Lucia szerint a Szűzanya azt ígérte, hogy „Oroszország” e felajánlás megtörténte után megtér és többé nem jelent fenyegetést a világ számára. Ha viszont az 1960-as év pápája nem teljesíti e kérését, akkor Oroszország az egész világon elterjeszti tévtanait, melynek szenvedés és rombolás lesz a következménye, és az Egyház hite olyannyira elfajzik, hogy „a hit dogmája” csak egyedül Portugáliában marad meg csorbítatlanul.

„Amit ma reggel elsőként el kell intéznünk – a jó pápa e szavak alatt felvett egy borítékot az asztalról – kézenfekvő.” Tanácsadói nyugtalanok lettek; most fogták fel, hogy Lucia titkos levelének privát felolvasására gyűltek össze. Nem volt túlzás azt állítani, hogy néhány tucat-millió ember az egész világon arra várt, hogy „az 1960-as év pápája” megtartja szavát, és feltárja a harmadik titkot, és meghajol a Szűzanya kérése előtt. Mikor a pápa megbizonyosodott róla, hogy a jelenlevők felfogták, mit ért „privát” alatt, a levelet átnyújtotta a tolmácsoknak, akik a titkos szöveget szó szerint olaszra fordítva olvasták fel.
Mikor befejezték az olvasást, a pápa a döntést, melyet nem óhajtott egyedül meghozni, vitára bocsátotta. „Be kell vallanunk, hogy 1959. augusztusa óta kényes tárgyalásokat folytatunk a Szovjetunióval. Az a célunk, hogy a Szovjetunió ortodox egyházából legalább két prelátus vegyen részt a mi zsinatunkon.” János pápa mindig hangsúlyozta, hogy a küszöbön álló II. Vatikáni Zsinatot „a mi zsinatunknak” tartja.
Mit tegyen hát, kérdezte Őszentsége, akit a Gondviselés „a 60-as év pápájának” választott. Ha engedelmeskedik annak, amit Lucia nővér a Menny Királynője egyértelmű utasításának nevezett – ha ő és püspökei az egész világon nyilvánosan, hivatalosan kijelentik, hogy Oroszország sok veszedelmes tévtant követ –, akkor ez a Szovjetunió felé indított kezdeményezéseinek végét jelenti. De eltekintve azon hő reményétől, hogy az orosz ortodox egyház képviselői is részt vegyenek a zsinaton: ha hivatalának és hierarchiájának egész tekintélyét felhasználná, hogy a Szűzanya kívánságát teljesítse, az egyet jelentene a Szovjetunió és marxista diktátorának, Hruscsovnak bűnözőként való megbélyegzésével. És akkor a szovjetek haragjukban nem vennének elégtételt? Nem lenne akkor a pápa felelős az üldözések újabb hullámának – milliónyi ember erőszakos halálának – mindenütt a Szovjetunióban és ennek szatellit államaiban?

Hogy gondjait aláhúzza, Őszentsége újra felolvastatta a levél egyik szakaszát. Az arcok mindegyikén látta felvillanni a megértést – és néhányban az ijedtséget. Ha a harmadik titok kulcsfontosságú szakaszát e szobában mindenki ilyen könnyen megértette, kérdezte magától a pápa, a szovjetek nem fogják ugyanilyen könnyen megérteni? Nem tekintenék stratégiai információnak, mely a szabad világgal szemben óriási előnyt teremtene számukra?
Minden világos volt: a titok nyilvánosságra hozatala mindenütt heves reakciókat váltana ki. A barátságos kormányokat mélységesen nyugtalanítaná. A szovjetek egyfelől kirekesztettek lennének, másfelől stratégiailag kedvezményezettek. A döntésnek, melyet a pápának meg kellett hoznia, alapvető geopolitikai jelentősége volt.

Senki sem kételkedett Lucia nővér jószándékában. De néhány tanácsadó arra emlékeztetett, hogy csaknem 20 év telt el 1917 azon napja, amikor Lucia a Szent Szűz szavait hallotta, és ama nap között, amikor a harmadik titok szövegét lejegyezte. [Lúcia nővér 1944. január 3-án tett eleget a helyi püspök kérésének, és írta le a titkot; a levelet március 1-jével keltezte.] Milyen garanciája van a Szentatyának arra, hogy az eltelt idő nem homályosította el Lucia nővér emlékezetét? És mekkora a garancia arra, hogy három parasztgyerek, kik közül a legidősebb sem volt több 11 évesnél, egy ilyen komplikált üzenetet lelkiismeretesen adtak tovább? Nem lehet itt a gyermeki fantázia szülöttéről beszélni? Nem lehet valami egészen másról szó, ami az igazságot elferdítette? A spanyol polgárháborúban szovjet csapatok is részt vettek, nem lehet, hogy Lucia, aki alig pár kilométerre lakott a spanyol határtól, a szovjetektől való félelmét fejezte ki a levélben?
A jelenlevő férfiak között mindössze egy ember – egy német jezsuita, aki XII: Pius pápa barátja és gyóntatója volt [Augustin Bea bíboros 1881-1968] – nem hallgatott az isteni beavatkozás szerepének ilyen nagyfokú lebecsmérlése hallatán. Egy dolog, ha világi kormányok miniszterei áldozzák fel a hit gyakorlati jelentőségét. De ilyesmit a Szentatyának tanácsot adó egyházi emberek aligha tehetnek.
„A döntés, amit hoznunk kell – érvelt a jezsuita – egyszerű és első látásra világos. Vagy elfogadjuk ezt a levelet, meghajlunk a szó szerinti szöveg alatt és bevárjuk a következményeket. Vagy komolyan kétségbe vonjuk a tartalmát. Mindent elfelejtünk. A levelet történelmi reliktumként kezeljük, és nem veszünk róla többet tudomást; és úgy viselkedünk tovább, mint eddig, és szabad elhatározásunkból lemondunk egy különös védelemről. Mindazonáltal, akármelyik variáns mellett döntünk is, abban az itt jelenlevők közül senki ne kételkedjen, hogy mi itt most az egész emberiség sorsáról beszélünk.”

A bukott arkangyal, Lucifer intronizációja a római katolikus citadellában 1963. június 29-én zajlott le: nagyon is megfelelő dátum egy történelmi ígéret beteljesítésére. Miként e szertartás minden híve tudta, a sátánizmus hagyománya már régen megjövendölte, hogy a fejedelem ideje abban a pillanatban jön el, amikor egy pápa Pál apostol nevét veszi fel. Ez az előfeltétel – jel az aratás beköszöntének idejéhez – nyolc nappal korábban Péter legújabb utódának megválasztásával teljesült be.
A konklávé vége óta nagyon kevés idő maradt az előkészületekre, melyeket el kellett végezni, de a legmagasabb tanács mégis úgy döntött, hogy a fejedelem trónra emelésének nincs kedvezőbb időpontja, mint éppen a citadella két vezérének, Péternek és Pálnak az ünnepe. És e szertartásra nem lehetett alkalmasabb helyet választani, mint Szent Pál kápolnáját, mely nagyon közel fekszik a pápa lakosztályához. [Cappella Paulina]

Az előkészületek nehézségei a szertartás természetéből fakadtak. A Vatikán azon kerületében, ahol a kápolnák eme gyöngye állt, a biztonsági intézkedések olyan szigorúak voltak, hogy a szertartás végrehajtásához szükséges előkészületek nem kerülhették el a leleplezést. Ugyanakkor, ha a célt mégis el akarták érni – ha a fejedelem lejövetelének valóban az aratás napján kell megtörténnie – akkor a keresztút minden stációját az ellentétébe kellett fordítani. A szentet profanizálni kellett, a profánt fel kellett magasztalni, a névtelen „vacak alak” [németül: Schwächling] kereszten történt önfeláldozásának vértelen bemutatását a névtelen alak méltóságának magasztos és véres meggyalázásával kellett helyettesíteni. A bűnnek ártatlansággá kellett lennie, a fájdalmat örömként kellett érezni; a kegyelemnek, megbánásnak, megbocsátásnak az ellentétek orgiájaként kellett eltűnnie. És mindezt hiba nélkül kellett végrehajtani. A történések sorrendjét, a szavak hangsúlyozását, a cselekmények tartalmát, mindezt össze kellett szerkeszteni a szentségtörés tökéletes megrendezéséhez, az aljasság végleges rituáléjához.

Az egész kényes affért a fejedelem bizalmas római őrének tapasztalt kezeibe helyezték. Mint a római Egyház művészi szertartásainak mestere, ez a gránitarcú, élesnyelvű prelátus a sötétség és tűz szertarásának, mely a fejedelemnek kijárt, szintén kiváló mestere volt. E szertartások mindegyikének közvetlen célja, ezt tudta a prelátus, a „reménytelenség iszonyatának” tisztelete volt. Most azonban volt egy további cél is, nevezetesen a névtelen „vacak alak” védőbástyájának a megrendítése, a „vacak alak” fellegvárának az elfoglalása az aratás idejére, a fejedelem fellegvárba való bevonulásának minden ellenállással szembeni keresztülvitele, a citadella régi őrének a kiszorítása és a „vacak alak” által rábízott minden kulcs kézrekerítése.

A prelátus erélyesen és határozottan fogott a probléma megoldásához. Olyan segédeszközöket, melyek nem keltenek feltűnést, mint például a fekete gyertyákat, a pentagrammát nyugodtan a római szertartások kellékeiként lehetett beállítani, de más kultikus tárgyakra ez nem vonatkozott. Tehát szerveznie kellett egy párhuzamos intronizációt is. Tudta, hogy egy azonos időben lezajló párhuzamos szertartással az erre felhatalmazott „cél” kápolnában a testvérek képesek lesznek ugyanazt az eredményt elérni, mintha a trónra emelés szertartásának minden részlete egyetlen kápolnában zajlana le. Mert, ha mindkét helyszín összes résztvevője a római kápolnában folyó rendezvény minden egyes elemére egyszerre „céloz”, a „célben” zajló esemény a kívánt módon alakul majd. A résztvevők élő akarata és tevékeny értelme a fejedelem egy céljára koncentrálva, képes áthidalni a két kápolna között fennálló távolságot.
Egy olyan tapasztalt embernek, mint a római őrnek, nem esett nehezére a „célzó” kápolna kiválasztása: ez mindössze egy az USA-ba menő telefonhívásába került. Az évek során e világ fejedelmének római hívei a szívek hibátlan együttdobbanását és az akarat teljes összhangját alakították ki az őr egyik amerikai barátjával, „Leo”-val, a Dél-Karolina-i kápolna püspökével. [Who’sWho szerint: Leo = John Russell 1897 –1993, Richmond püspöke].
Az elmúlt jó 40 évben, mióta Leo felépítette kápolnáját, a köré csoportosuló híveinek száma és társadalmi rangja, szertartásainak felülmúlhatatlan szentségtörése és gyakori és készséges együttműködése mindazokkal, akik álláspontját és végső célját osztották, olyannyira ékes bizonyítékát adták kimagasló képességeinek, hogy háza a fejedelem híveinek körében egyenesen az USA anyakápolnájának számított.
A hír, hogy egy ilyen jelentős esemény, mint a fejedelemnek a római fellegvár szívében végbemenő intronizációja számára az ő kápolnáját szemelték ki a „célzó” kápolna szerepére, nagy megtiszteltetést jelentett Leo számára. Mellette szólt az is, hogy a szertartásban való kifejezett jártassága és tapasztalata sok időt takarított meg. Például nem volt szükség arra, hogy azon kontradiktórius elvek ismeretét, melyeken az arkangyal imádata alapult, vizsgálat alá vessék. Kétség sem fért hozzá, hogy Leo eme utolsó csatában – mely véget akar vetni a római katolikus Egyház, mint pápai intézmény létének (ami a névtelen „vacak alak” által való megalapítása óta volt) – minden kívánságnak meg fog felelni. Senkinek nem kellett elmagyaráznia neki, hogy a legfelsőbb cél nem a római katolikus szervezet direkt likvidálása volt. Leo megértette, hogy ez mennyire buta és időtrabló cél volna. Sokkal ésszerűbb ezt a szervezetet valami tényleg hasznos dologgá átváltoztatni, minden emberi nagyszerű, világméretű rendjébe asszimilálni és ezzel egybeolvasztani, a humán – és csak humán – célok széles spektrumához kötni.

A római őrnek és az amerikai püspöknek tehát, mint lelki rokonoknak és szakértőknek, a kettős szertartás ügyében csak a résztvevők listájára és a rubrikák kellékeire kellett koncentrálniuk. A római kápolna résztvevői magas rangú klerikusokból, és olyan laikusokból állt, akiknek szava mértékadó volt, ők voltak a fejedelemnek a fellegvárban élő valódi szolgái. Néhányukat az évtizedek során a római falanxból keresték, választották és képezték ki és léptették elő. Mások az új generációt képviselték, mely feladatának tartotta a fejedelem terveit az elkövetkezendő évtizedekben tovább folytatni. Mindannyian megértették annak szükségességét, hogy nem szabad lelepleződniük, hiszen a törvény, a szabály kimondja, hogy „a holnapunk bizonyosságát az a meggyőződésünk adja, hogy ma nem létezünk”.
Az amerikai kápolna meghívottjai – férfiak és nők, akik a gazdasági és társadalmi életben, a kormányokban nyomot hagytak – minden tekintetben nagy benyomást keltettek, úgy ahogy azt a római őr elvárta. De az áldozat, mondta őkegyelmessége, a püspök – egy gyerek, az lesz majd az igazi díj az ártatlanság meggyalázása számára.

A két kápolnában a szertartásokat a legaprólékosabb módon szinkronba kellett hozni. Ha minden résztvevő pontosan tartja magát az előírásokhoz, akkor a fejedelem végre bosszút állhat a „vacak alakon”, az ellenségen, aki kegyelemmel teljesként vonult át az évszázadokon. Az intronizáció tökéletes álcát teremt, átláthatatlant és bársonyosan puhát, hogy a fejedelmet a római fellegvár hivatalos egyházi közösségében elbujtassák. A sötétben lezajló trónra-emelés a fejedelem számára jobban, mint bármikor eddig, lehetővé fogja tenni, hogy a sötétséget kiárassza; ami barátot vagy ellenséget egyformán érinteni fogja. Akaratának komorsága olyan fundamentális lesz, hogy a fellegvár létének tényleges célját: a névtelen állandó tiszteletét, alá fogja ásni. Végül a kecske elűzi a bárányt és a fellegvár birtokába kerül. És a fejedelem ama ház – a HÁZ mint olyan – tulajdonosává teszi magát, mely nem az övé.

[Ezután következik a szertartások részletes leírása, ami olyan szörnyűséges, hogy még elolvasni se lehet, hát még lefordítani.]

A fejedelem trónra ültetése a fellegvárban csaknem befejeződött. Már csak a felhatalmazás, az utasítások és a tanúságtétel hiányzott. Az őr felnézett az oltárról és barátságtalan tekintetet vetett a nemzetközi küldöttre, akinek bőrtáskájában a felhatalmazást és az utasításokat tartalmazó levél volt. Mindnyájan végignézték, ahogy a küldött az oltárhoz ment, a táskából kivette a levelet, és erős akcentussal felolvasta a felhatalmazást.
„A gyülekezet és a szentséges öregek megbízásából ezt a kápolnát e pillanattól fogva a belső kápolnává nevezem ki, hatalmazom és szentelem, a fejedelem jogos, megszerzett és tulajdonba vett kápolnájává, akit mi emberi sorsunk uraként és mestereként intronizáltunk. Bárkit is választanak eme belső kápolna segítségével a Péter-hivatal utolsó utódává, annak hivatali esküje szerint magát és mindazt, amit tesz, az Egy – aki az embereknek a földön és mindenütt az emberi kozmoszban otthont készít – szófogadó eszközévé és összeesküvőjévé kell szentelnie. A régi ellenségeskedést barátsággá, türelemmé és alkalmazkodássá kell változtatnia, mely a születés, a nevelés, a munka, a pénzügy, a kereskedelem, az ipar, az oktatás, a kultúra, az élet és az életnemzés, a halál és a halálhoz való kapcsolat számára mintaként szolgál. Így lesz az emberiség új korszaka kialakítva.” „Úgy legyen!”

A rituálé következő pontja, a rendelkezések, valójában a hűség esküvel megerősített megszegését jelentették, mellyel a Pál-kápolnában jelenlevő klerikusok – bíborosok, püspökök, monsignores – beleegyezésüket és eltökéltségüket fejezték ki a felszentelés szentségének (a pap-szentelés szentségének, amihez egykor kegyelmet és hatalmat kaptak) a meggyalázására.
A nemzetközi küldött jel gyanánt felemelte a bal kezét: „Esküdtök itt mindannyian, miután a felhatalmazást hallottátok, hogy a benne foglaltaknak ünnepélyesen, fenntartás és ellenvetés nélkül, készségesen, egyértelműen és haladéktalanul eleget tesztek?”
„Esküszünk!”
„Esküszik közületek mindenki ünnepélyesen, hogy hivatalotok gyakorlásában kizárólag az ember egyetlen egyházának céljait szolgáljátok?”
„Ünnepélyesen esküszünk!”
„Közületek mindenki kész ezt az egybehangzó akaratot saját vérével megpecsételni, hogy Lucifer megbüntessen benneteket, ha hűtlenek lennétek neki tett eskütökhöz?”
„Hajlandók és készek vagyunk!”
„közületek mindenki korlátlanul beleegyezik abba, hogy ezen eskü által a lelketek feletti uralom és a lelketekre való igény a régi ellenségtől, a „vacak alaktól” uratok, Lucifer mindenható kezébe menjen át?”
„Egyetértünk.”

Ezután a rituálé utolsó szakaszának, a tanúságtételnek pillanata jött el. A küldött miközben mindkét dokumentum előtte feküdt az oltáron, bal kezét kinyújtotta az őr felé, aki egy arany tűvel megszúrta a küldött hüvelykujjának begyét, majd annak véres ujjlenyomatát a felhatalmazás szövegén a küldött neve mellé nyomta. A többiek utánozták őket. Mikor minden résztvevő végzett, a Cappella Paulina-ban megszólalt egy kis harang, amit az amerikai kápolna harangja kísért. Ezután mindkét helyen egy időben felhangzott a záróének.

(A két fotón Joseph Louis Bernardin (1928 – 1996), Chicago érseke látható, aki a dél-karolinai szertartáson diakónusként vett részt. Az interneten - és a könyvben - érdekes dolgokat lehet olvasni viselt dolgairól. Még megélte a könyv megjelenését.)

(A cikkel kapcsolatban lásd a honlap következő kommentárját)

Mint ismert, március 13-án nem sokkal 19 óra után megválasztották az új pápát (?).

Ezzel kapcsolatban újra fel szeretném hívni a figyelmet Malachi Martin, azaz Malakiás Martin könyvére (Windswept House, 1996), melyben azt az 1963. június 29-én elkövetett súlyos szentségtörést írja le, mely a vatikáni Cappella Paulina-ban játszódott le, s melynek során e szavak hangzottak el:
     »Mindnyájan végignézték, ahogy a küldött az oltárhoz ment, a táskából kivette a levelet, és erős akcentussal felolvasta a felhatalmazást.
     „A gyülekezet és a szentséges öregek megbízásából ezt a kápolnát [Cappella Paulina] e pillanattól fogva a belső kápolnává nevezem ki, hatalmazom és szentelem, a fejedelem jogos, megszerzett és tulajdonba vett kápolnájává, akit mi emberi sorsunk uraként és mestereként intronizáltunk. Bárkit is választanak eme belső kápolna segítségével a Péter-hivatal utolsó utódává, annak hivatali esküje szerint magát és mindazt, amit tesz, az Egy – aki az embereknek a földön és mindenütt az emberi kozmoszban otthont készít – szófogadó eszközévé és összeesküvőjévé kell szentelnie. A régi ellenségeskedést barátsággá, türelemmé és alkalmazkodássá kell változtatnia, mely a születés, a nevelés, a munka, a pénzügy, a kereskedelem, az ipar, az oktatás, a kultúra, az élet és az életnemzés, a halál és a halálhoz való kapcsolat számára mintaként szolgál. Így lesz az emberiség új korszaka kialakítva.” „Úgy legyen!”«

(Lásd Malachi Martin „Az utolsó pápa” című című könyvének részletét és a következő cikket

A „Chiesa viva” (a Don Villa olasz pap alapította újság) 2012. július-augusztusi száma foglalkozott a Malachi Martin által leírt borzalommal, és képeket is közölt, mind a kápolnáról, mind a feltételezett résztvevőkről.

A cikket Ing. Franco Adessa írta, aki Don Villa munkatársa volt évtizedeken keresztül, és ő folytatja Don Villa munkáját, mind a honlapjukon, mind kiadványaikon. A honlappal kapcsolatban lásd a következő írást, melyről ez az idézet is származik:
     »A http://padrepioandchiesaviva.com/ címen található honlapjuk a tavaly novemberben 95 évesen elhunyt olasz, hagyományhű pap, Luigi Villa atya munkáit teszi közzé. Nem aktuális híreket tartalmaz, hanem egy-egy, a zsinati pápák életével, tetteivel, ruházkodásával, illetve modern templomokkal kapcsolatos elemzést. A honlap bemutatása szerint Villa atyát XII. Pius pápa bízta meg az Egyházon belüli szabadkőművesség elleni küzdelemmel, melyben 3 bíboros, köztük Ottaviani bíboros támogatta őt. Tavalyi halála előtt is küldött egy levelet Villa atya az összes bíborosnak, amiben VI. Pál boldoggá avatása ellen tiltakozott, részletesen felsorolva – az ördög ügyvédjének szerepében – mindazon dolgokat, amik ismeretében hihetetlen, hogy ez a kanonizációs folyamat egyáltalán elindulhatott. Ezen tényekről könyvet is megjelentetett. Hasonló könyvet írt II. János Pálról, annak boldoggá avatása ellen. Több dolgozata foglalkozik a „modern” pápák ruházatán, egyes modern „katolikus” templomok felépítésében, díszítésében található szabadkőműves, sőt sátánista szimbolikával. Egy külön dolgozat szól Malachi Martin atya nyomán a Sátán Egyházba való behatolásáról, az 1963-as borzalmas trónra emelési szertartásról.«

Ez a bizonyos dolgozat először a Martin-könyv idevonatkozó fejezetét közli, majd így folytatódik:

Miért választotta VI. Pál 1972-ben pont június 29-t, amikor beszédében arról szólt, hogy a „Sátán füstje benyomult az Egyházba”? Miért pont június 29-én tartották a VI. Pál pontifikátusának 15. évfordulójára rendezett ünnepségeket 1978-ban? Miért pont Lucifer trónra-emelésének napját, ahelyett, hogy VI. Pál megválasztásának vagy beiktatásának napját választották volna?

A Vatikáni Múzeumok igazgatója, Antonio Paolucci a Cappella Paulinaról úgy beszél, mint a kereszténység „szívéről”, melynek jelentőségét így írja le: „Bizonyos értelemben a Pál-kápolna, még jobban, mint a Sixtusi-kápolna, a katolikus Egyház identitásának helye, és ha a Legméltóságosabb Oltáriszentség ki van téve az oltárra, ez a kápolna az, ahol a pápa szerepe, mint Krisztus Testének őrzője érvényesül, az apostoli utódlás legitimitásában és az igazhitűséghez való hűségben; akkor ennek abszolút jelentősége van.” [Sajnos, ez a mondat nyelvtanilag érthetetlen, ezért szó szerint fordítottam, hogy nehogy kihagyjak belőle valamit.]

2009 nyarán a sajtó erről a hírről számolt be: „A a vatikáni palota szívében fekvő restaurált Pál-kápolnát 2009. június 30-án mutatják be a sajtónak. A kápolna sok éven át zárva és használaton kívül volt, holott két nagy művészi jelentőséggel bíró Michelangelo freskó is található benne. [Számukra ez volt a legfontosabb funkció.] Évekkel ezelőtt az oltárt is eltávolították belőle, most újra felállították. A Pál-kápolna annak is a helyszíne, ahol a bíborosok a klauzúra-napok [konklávé] kezdetén találkoznak, mielőtt az ünnepélyes esküt leteszik és az elkövetkezendő eljárás kezdetére a Sixtusi-kápolnába bevonulnak.
     Pont e grandiózus, de a többség számára ismeretlen helyről, pont arról a tényről, hogy az oltárt eltávolították, majd újjal helyettesítették, különböző találgatások kaptak szárnyra, köztük az is, hogy az egész kápolnát egy hosszú rítussal XVI. Benedek újra szentelte.”

Ezeket a sorokat olvasva, az ember elcsodálkozik, hogy a kereszténység „szív”-kápolnája, a „katolikus Egyház identitásának helye”, az a „kápolna, ahol a pápa szerepe, mint Krisztus Testének őrzője érvényesül”, a „hely, ahol a bíborosok egy konklávé kezdetekor gyülekeznek”, „hosszú évek óta használaton kívül” volt.
     Végül az a megjegyzés is több mint meglepő, miszerint az, hogy a kápolnát XVI. Benedek újra szentelte, azzal a felfedezéssel, hogy a gyertyákat, a feszületet és a Madonna képét korábban eltávolították, csak „egy a találgatások között, melyek a sajtóban keringtek”.
     Mindez csak azt a sejtést erősíti meg, hogy a „vatikáni titkok” lassan elvesztik a „misztériumok auráját”, és ezzel egy borzalmas valóságot tárnak fel, mely egyre gyorsabban és súlyosabban beigazolódik és bebizonyosodik a klérus romlottságáról, mely a test és a lélek korrupcióján is túlmegy, hogy a szellem korrupciójában vesszen el!

A három kép a Cappella Paulina-t mutatja három különböző évben:
     Az első képen a Pál-kápolna olyan, ahogy 1960-ban látható volt. Az oltáron ott vannak a gyertyák, a feszület és a Szűzanya képe. Ez – még – az a hely, melyben a katolikus Egyház magát identifikálja, és ahol a pápa személye, mint Krisztus Testének őrzője van jelen.
     A második kép 1978-ban mutatja a Pál-kápolnát, a II. János Pált megválasztó konklávé idején, amikor a bíborosok az üres kápolnán keresztül bevonulnak a Sixtusi-kápolnába. Az oltár üres, hiányzik a feszület és a Szűzanya képe.
     A harmadik kép a Pál-kápolnáról az újraszentelés után készült, tehát 2009-ben. „Az oltárt elválasztották a faltól” (szól a szöveg), vagyis népoltárt helyeztek az igazi oltár elé. A gyertyák, a feszület és a Szűzanya képe azonban újra látható.

E képek tehát azt bizonyítják, hogy I. János Pál, II. János Pál és XVI. Benedek pápák megválasztása előtt a kápolna „nem volt használatban”. Vagyis a konklávéval kapcsolatos különleges szerepét csak pár nappal ezelőtt, 2013. március 13-án Jorge Bergoglio megválasztásakor tölthette be először ama bizonyos 1963. június 29-e óta!

Rajta teljesülhet be tehát a Martin könyvben idézett eskü:
     Bárkit is választanak eme belső kápolna segítségével a Péter-hivatal utolsó utódává, annak hivatali esküje szerint magát és mindazt, amit tesz, az Egy – aki az embereknek a földön és mindenütt az emberi kozmoszban otthont készít – szófogadó eszközévé és összeesküvőjévé kell szentelnie.

Természetesen ezek – eddig még – csak spekulációk, de nekem a nagypénteki Adoratio crucis alatt hangzó karéneket juttatja az eszembe, melynek versszakai az Úr fájdalmas kérdésével kezdődnek, melyet választott népéhez intéz: „Mit kellett volna még veled cselekednem, amit meg nem cselekedtem?”
     Ha a végén mégis kiderül, hogy ezek az egyre sokasodó jelzések az Úr üzenetei voltak, akkor azoknak, akik elvetették ezeket, az Úr méltán teheti fel ugyanezt a kérdést: „Milyen jelet kellett volna még neked küldenem, amit el nem küldtem?”

Malachi Martin atyának 1987-ben jelent meg „The Jesuits: The Society of Jesus and the Betrayal of the Roman Catholic Church – A jezsuiták: Jézus Társaság és a római katolikus Egyház elárulása” című könyve.

A következő írás e többszáz oldalas könyv recenziója

Bevezető: A háború

A jezsuiták és a pápaság között háborús helyzet áll fenn. Ez a háború két dolog körül forog. Az első a tekintély. Ki parancsol az Egyházon belül? Ki mondja meg, hogy mi az, amit egy katolikusnak hinnie kell? A második: a cél. Mi a katolikus Egyház célja ezen a világon?

A pápaság számára a válaszok világosak és jól ismertek. A hierarchián keresztül történő kormányzásra és tanításra vonatkozó tekintélyt a pápaság birtokolja. Az Egyház egyetlen célja ezen a világon pedig az, hogy minden embernek biztosítsa az utat az örök életre.

A cél tehát teljes egészében túlvilági cél. Ez számos jezsuita számára elfogadhatatlan. A hierarchikus Egyház helyett autonóm kisközösségek laza hálózatát akarják, amiket csak a hit kapcsol össze és nem egy központi tekintély. Ezt nevezik ők „Isten Egyházának”. A hagyományos Egyház túlvilági céljai helyett a jezsuiták egy konkrét társadalmi osztálynak (azoknak a millióknak, akik szociális, gazdasági vagy politikai igazságtalanság áldozataiként szenvednek) a felszabadításáért vívott „itt és most” harcot választották.

A következőkben Martin atya bemutat három jezsuitát, akiknek a jellemzése elengedhetetlen a későbbiek megértéséhez.

1.) Arthur McGovern SJ
Az új jezsuita anti-kapitalizmus kiemelkedő és meggyőződéses hirdetője. 1980-ban kiadott könyvének címe: „Marxizmus: Amerikai keresztény perspektíva.” Szerinte a marxizmus egyszerű és tiszta társadalomkritika. Marx csak azt akarta, hogy gondolkodjunk el azon, mit jelent a termelés és mit jelent az elosztás. Nem szabad tehát a marxizmust igaztalannak lefesteni. Csak Engels és Lenin adták hozzá a »tudományos materializmus« és az ateizmus visszataszító összetevőit.
McGovern szerint tehát el kell választanunk Marx társadalomkritikáját (ami igaz) az idegen elemektől. El kell fogadnunk Marx koncepcióját az osztályharcról, azért mert ténylegesen osztályharc van. Ez forradalmat jelent. A forradalom viszont nem jelent tisztán erőszakot, hanem csak azt, hogy a társadalom új formájára van szükségünk. Ez viszont biztosan nem a demokratikus kapitalizmus, ahogy ma ismerjük.

McGovern Jézusban (ahogy Szent Lukács lefesti) egy forradalmárt lát. Szerinte Szent Lukács evangéliuma »szociális evangélium'« Önigazolásul magát Jézust idézi: „Azért jöttem, hogy örömhírt hirdessek a szegényeknek, szabadságot az elnyomottaknak, megváltást a foglyoknak.”
Akarva vagy akaratlanul McGovern, mint sok modern jezsuita és katolikus aktivista, gyakorlatilag elvetette tizennégy évszázad igazán katolikus és autentikus keresztény Szentírás-értelmezését. Reinterpretálta az evangéliumot és Isten Fiának megváltói küldetését gazdasági, földhözragadt, nem-természetfeletti jelentésben fogta fel és tanította. Ez nem katolikus értelmezés. Az összes többi probléma, zavar ebből az elsőből következik.

2.) James Francis Carney SJ
A gyakorlat embere. A leghíresebb modern jezsuita felszabadítás-teológus. Chicagóban született és ott is nőtt fel. A chicagói Jezsuita Provincia képzésének befejeztével Közép-Amerikába jelentkezett munkára. Oda is küldték 1961-ben. Az ottani szolgálattól annyira el volt ragadtatva, hogy hondurasi állampolgár lett. Az évek során Carney úgy itta magába a felszabadítás teológiáját, mint valami ritka bort. A szegények bajnokaként, a kormányok és a hivatalos erők könyörtelen, kérlelhetetlen kritikusaként vált ismertté. A nyilvánosság az ő nevét és ténykedését is a dzsungelben táborozó gerillákéval azonosította. A Jezsuita Rend még akkor sem tett lépéseket Carney gerilla-kapcsolatainak korlátozására, mikor a hondurasi Katonai Hatóság vérdíjat tűzött ki a fejére. Sőt, ő csak egy volt azon sok jezsuita közül, akik Hondurasban, Nicaraguában, Guatemalában és Costa Ricában ugyanezt a tevékenységet folytatták helyi és római elöljáróik áldásával.

Gerillaharcok során tűnt el a dzsungelben 1983-ban. [megj.: Martin atya is csak feltételezéseket ír Carney későbbi sorsáról. Azt nem tartotta valószínűnek, hogy a könyv megírásakor még életben lenne. Az interneten azt lehet olvasni, hogy a hondurasi hadsereg azt sugallta, hogy éhen halt az erdőben. Öt évre rá, egy egykori őrmester azt állította a New York Times-nak, hogy ő személyesen kihallgatta Carneyt, és hogy megkínozták, majd kivégezték, és talán kidobták egy helikopterből. A CIA nem tartotta kizártnak, hogy mindezek az állítások igazak. Egyébként Martin atya is ezt valószínűsítette.]

3.) Karl Rahner SJ (1904-1984)
A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai közül az egyháztannal foglalkozó Lumen Gentium és az evilági dolgok teológiáját tárgyaló Gaudium et Spes kezdetű konstitúciók kidolgozója, az „anonim keresztények” fogalmának kitalálója.
Az évszázad legünnepeltebb jezsuita teológusa. Egész életében azon fáradozott (eleinte óvatosan, majd az idő előre haladtával egyre nyíltabban), hogy megváltoztassa a katolikus hitet.

Carneytól teljes mértékben különbözött. Carney impulzív, szenvedélyes harcos, Rahner elméleti, hideg, szenvtelen értelmiségi volt. Míg Carney logikátlanul, de érzelmekkel teli módon próbálta igazolni tetteit családja számára, addig Rahner írásaiban, előadásaiban és beszélgetései során agyafúrt logikával, érzelemmentes intellektussal próbálta aláásni olvasói és hallgatói szívének legkedvesebb hittételeit. „Az igazságtalanságot nem szenvedhetem!” – ez volt Carney jelmondata. Rahneré pedig: „Nem szolgálok!”
Rahner a társadalmi igazságtalanságok helyett a régóta elfogadott, ősi hitkérdéseket szemelte ki célpontjául. Neki másfajta fegyverek álltak a rendelkezésére, mint Carneynak: pengeéles logika, hatalmas lexikális tudás, csípőből tüzelni képes fanyar humor és rettenthetetlen intellektuális arrogancia.

„Einigung der Kirchen – reale Möglichkeit” (Az egyházak egysége – reális lehetőség) című, 1983-ban, halála előtt utolsóként publikált könyvében Rahner a legnyíltabb módon mutatja be a jezsuiták által elfogadott új hozzáállást a pápasághoz és az Egyház által meghatározott dogmákhoz. Heinrich Fries jezsuita társszerzővel együtt, és jezsuita feletteseik imprimatur-ával Rahner radikális és elképesztően anti-katolikus javaslatot tett. Szerinte a keresztények egységének elérése érdekében el kell vetni a pápai csalatkozhatatlansághoz, mint dogmához való ragaszkodást, és el kell vetni minden olyan doktrína követését, ami a római pápáról és a római katolicizmusról a pápák a IV. századtól kezdve meghatároztak.

Bár Rahner azt akarta, hogy az élet minden területét érintő katolikus tanítás egésze változzon meg, de legfontosabbak számára elsősorban a hittételek megváltoztatása volt. Mindaz, amit az Egyház a katolikus hithez alapvetőnek és elengedhetetlennek határozott meg, Rahner tervei szerint opcionálissá válnának. Az ő elképzelése és terve szerint Krisztus személyének integritása, a hét szentség jelentése és hatása, a menny és a pokol létezése, a püspöki tekintély isteni jellege, a Biblia igazsága, a pápa primátusa és tévedhetetlensége, a papság karaktere, Szűz Máriának, Krisztus Anyjának Szeplőtelen Fogantatása és Mennybevétele mind-mind feladatnának az ökumenizmus érdekében.

Martin atya a bevezető rész második felében a Jezsuita Rend történetét mutatja be a kezdetektől. A bemutatás célja, hogy minden kétséget kizáróan bebizonyítsa, hogy a jezsuiták eredeti szándékai és céljai és a mostani állapotok között hatalmas szakadék tátong. Leírja, hogy a jezsuiták csak és kizárólag az igaz katolikus tanítás hirdetése és az Egyház védelmezése érdekében jöttek létre. Fennállásuk során mindig ez volt a céljuk. A jezsuita rend másik lényeges feladata és célja a pápának fogadott feltétlen engedelmesség (egészen odáig, hogy a feloszlatásnak is alávetik magukat, ha a pápa úgy látja jónak). Tehát a jezsuiták egész történetét, a minden földrészre és nemzetre kiterjedő missziókat, a minden művészeti ágban és tudományban szerzett jártasságukat csak ennek a fényében szabad értelmezni. Mindennek az eredeti célja a katolikus hit terjesztése és a pápaság segítése volt. Ezzel szemben ma homlok egyenest az ellenkezőjét teszik. Ennek megértése érdekében kell alaposan végignézni a történteket különösen az '50-es évektől.

Rahner „mindenki meg van váltva” tana

Ám pontosan ez az a kérdés [a bor átváltoztatásának népnyelvi fordítása: „sokakért vagy mindenkiért], ami miatt e szócska [„pro multis” helyett „mindenkiért”] meghamisításának egyesek oly nagy fontosságot tulajdonítanak. A jezsuita és zsinat-teológus Karl Rahner művei – melyeket XII. Pius pápasága alatt elítéltek – azok, melyek nyíltan azt [az eretnekséget] tanítják, hogy a kegyelem az emberi természettel szétbonthatatlanul össze van kötve. Ezért birtokolja minden ember a megszentelő kegyelmet, melyet nem is tud senki elveszíteni, még súlyos bűn esetén sem. Ezért – folytatja Rahner – minden ember keresztény, akár akarja, akár nem: ez utóbbi esetben „anonim keresztény”. A különbség csak abból áll, hogy a keresztény tudja, hogy ő keresztény, a „nem-keresztény”, az „anonim keresztény” pedig csak nem tudja, hogy ő tulajdonképpen már keresztény. Rahner-nál ezért van minden ember kivétel nélkül megváltva. Szerinte lehetetlen nem belátni, hogy valaki is létezhet, aki nem a mennybe jut.
Hans Urs von Balthasar, a II. János Pál pápa által oly nagyrabecsült teológus, ezért taníthatta azt, hogy bár van pokol (ez dogma), de valószínűleg nincs benne senki, vagyis üres. Ez pedig nem más, mint a „mindenki meg van váltva” valótlan tanítása, melyet II. János Pál pápa is gyakorta kifejezésre juttat: minden ember, mégpedig életének első pillanatától meg van váltva. Isten, megtestesülése által, nem csak az emberi természettel, hanem minden egyes emberrel összefonódott, mégpedig visszavonhatatlanul. („Redemptor hominis” kezdetű enciklika 13/14)

Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: Minek van akkor még keresztség? Mire szolgálnak még a többi szentségek? Mire jó egyáltalán a népek misszionálása? Ha mindenki meg van eleve váltva, visszavonhatatlanul, akkor mire jók még mindezek? A modernisták erre azt válaszolják: Mára mindez más értelmet kap. A keresztség és a szentségek arra kellenek, hogy az emberben tudatosítsák, hogy ő tulajdonképpen eleve (öntudatlanul) keresztény, és a misszionálásnak is az a feladata, hogy az emberekben az ökumenikus párbeszéd útján tudatossá tegyék keresztény voltukat, mely ugye, minden ember sajátja. – Ezek alapján nyilvánvaló, hogy ezek az emberek már nem hisznek abban, hogy az ember nincs eleve megváltva, hanem csak a keresztség szentsége által az igaz hittel párosulva, hogy ez az egyszer megkapott kegyelem és vele az örök üdvösség el is veszíthető, és hogy a lelkek misszionálásához és megmentéséhez rengeteg áldozat szükségeltetik.

A dolgok értelmezésének ugyanezen megváltozása jut kifejezésre az új „főimákban” is. A régi miserítusban az átváltoztatás előtt így imádkozott a pap: „et pro omnibus orthodoxis atque catholicae et apostolicae fidei cultoribus – minden igaz hivővel és a katolikus apostoli hit minden igaz követőjével együtt.” Ez a katolikus Egyház: az igazhitű hívők, a katolikus, apostoli hitű hívők közössége.
Ezzel szemben mit olvasunk Bugnini új negyedik kánonjában: „et omnium, qui te quaerrunt corde sincero – mindazok, kik téged igaz szívvel keresnek.” Tehát – szerintük – nem a hit alapozza meg többé az Egyházat, hanem az embereknek a vallásos érzület utáni vágya, Karl Rahner „anonim kereszténysége”.
Így már az is könnyebben érthető, miért volt a reformereknek az egyházi tanítással, Krisztus szavainak szószerinti pontos idézésével és az Egyház gyakorlatával szembeszegülve olyan fontos a „mindenkiért” kifejezés. Egy egész teológia, egy hamis teológia, a „mindenki meg van váltva” hamis tana áll e megfogalmazás mögött. És e teória képviselőinek ezért olyan kínos Krisztus szavait pontosan idézni: „az én vérem, mely értetek és sokakért kiontatik”.
Nem, Isten megtestesülésével nem lesz automatikusan minden ember Istennel összefonódva, hanem csak az, aki hagyja magát Istennel összekötni – a keresztség, a szentmise, a szentáldozás, az ima által –, és aki ehhez az Istenhez fűződő kapcsolathoz haláláig hűséges marad.

Kedves  Testvérem!

Segítségét szeretném kérni a magyar nyelven sugárzó, Délvidéki Mária Rádió megmentéséhez. Adományokat gyűjtünk e célra. Kérjük, hogy ezt az e-mailt minél több barátjának továbbítsa! Engedje meg, hogy röviden ismertessem, miért kellett Hallgatóinkhoz fordulni pénzbeli támogatásért.

A helyzet

A helyzetben rejlő veszély

Az ÖN segítsége

Adományt a Délvidéki Mária Rádió számára, a következő bankszámlára utalhat:

Mária Rádió Közhasznú Egyesület
(8200 Veszprém, Házgyári út 7.)
UNICREDIT BANK
10918001-00000069-12310031

Külföldről történő utaláshoz szükséges adatok:

Mária Rádió Közhasznú Egyesület
UNICREDIT BANK
HU17 1091 8001 0000 0069 1231 0031
SWIFT: BACXHUHB

Ha bármilyen kérdése merül fel levelemmel kapcsolatban, kérem, forduljon hozzám bizalommal, vagy nyugodtan keresheti a feladattal megbízott önkéntes munkatársamat, Rákóczi Piroskát a rakoczi.piroska@mariaradio.hu email címen.

Szeretettel:

Szabó Tamás

a Mária Rádió elnöke

Szent Márton püspök templom

Misézőhely a Parádfürdői kórházban


Parádóhutai Rózsafűzér királynéja kápolna


PARÁD Szent Ottilia templom

A templom 1757-ben épült, barokk stílusban.

RECSK Szent István király templom

Mátrafüredi Keresztelő Szent János-templom

Az 1301-ben állott Pálos kolostortemplom romjain épült 1766-67-ben barokk stílusban. Tornya 1795-ben épült.



Mátraházai Magyarok Nagyasszonya kápolna

Trianon után Uzdóczy Zadravecz István 1931-ben Magyarország legmagasabb pontján, a Kékes-tetőn egy hatalmas, 30 m magas Magyarok Nagyasszonya szobrot akart állíttatni. Gyöngyös város erre a célra másfélhold területet ajánlott fel az erdejéből. Megindult egy országos gyűjtés is, de a befolyt összeg nem biztosította a felmerülő költségeket. Tíz évvel később, 1941-ben, Karácsonyi Aladár gyöngyösi házfőnök, mint gyakorlati lelkipásztor alkalmasabbnak gondolta, hogy inkább kápolna épüljön a Gyöngyös, Gallya-tető, Parád és Kékes-tető felé vezető utak csomópontján a kirándulók és üdülők lelki szükségleteinek kielégítésére. A Város erre a célra három hold terület ajándékozott. 1942-ben fel is épült mátrai cserkőből rusztikusan megmunkált falaival. Az építész, Gajdóczky Dezső szellemes ötlettel a szentélyt rejtett tetőtéri ablakkal ragyogó fénybe öltöztette. Az aranyfüstlemezekkel borított fenséges tartású Magyarok Nagyasszonya szobrot Morcsa-Mannhardt Gyula alkotta. Még abban az évben augusztus 20-án Uzdóczy-Zadravecz István. nyugalmazott tábori püspök fel is szentelte.
1973-ban P. Kákonyi Asztrik tervei szerint az Új liturgikus előírásoknak megfelelően átalakították a szentélyt. Ez alkalommal ő a templom ablakaiba Szent Ferenc Naphimnuszának gondolatai alapján színes üvegablakokat tervezett. Tudatosan arra törekedett, hogy akik a Mátrába kirándulnak, Szent Ferenc ihletével nézzék a teremtett világot.
1998-ban a templom tornya elé akácfából faragott nagy feszületre Krisztus keresztre feszített testének bronz képmása került.

Az 1990-es években, amikor dr. Soós János Ányos ferences atya Mátraháza plébánosa lett, a templom körül elhelyezkedő természetes parkban megálmodta, az Assisi Szent Ferenc Naphimnuszáról elnevezett parkot. A parkot 2001. szeptember 15-én áldotta meg Majnek Antal püspök. A himnusz tíz versszakának színes kerámia ábrázolázolását, Várkonyi Maréza mátraházai keramikus művész alkotta. A díszkapukat Fenyvesi László Mátraházai Fafaragó készítette.
A Naphimnusz Park építő munkáit az esztergomi és a szentendrei ferences diákok végezték. Egy kis ösvényen vannak az egyes állomások, melyek sorban idézik a himnusz egymást követő gondolatait. Az ösvény mentén egy kis kápolna is található.

Gyöngyöspüspöki Olajbanfőtt Szent János templom


Ferences Sarlós Boldogasszony templom

Szent Bertalan templom

Szent Erzsébet templom



Szent Orbán templom

Szabadság helyett szabadosság - azaz végtelen erkölcsi romlás és egyre terjedő romlottság jellemzi Európát. A féktelen dorbézolások csúcspontja maga a buzifelvonulás, ami magamutogató ocsmány riszálássá degradálja a tömegeket, rútabbnál rútabb, magukat a szokásosnál is jobban elcsúfító neoliberális állatokat. Nagyrészt zsidókat.

Miért nem tartják a buzifelvonulást decemberben, minusz húsz fokban? Talán azért mert a büszkeségről és méltóságról szóló mese csak hazudozás. A fesztivál minden európai országban más-más időpontban kerül megrendezésre. Ezeket a fesztiválokat egész Európában nagyjából ugyanaz a beteg, elkorcsosodott embercsürhe látogatja. Egy-két nappal előbb érkeznek, mint több száz turista, megtörténik a nagy felvonulás, majd utána még napokig folyik az orgiává fajuló mulatozás, kisebb-nagyobb csoportokban. Hozzávetőleg tehát 4-7 napig tartó orgiasorozatról van szó, és legyünk biztosak benne, hogy a romlottság a legsötétebb és legerkölcstelenebb módokon nyilvánul meg. Van, akiknek még ez is jó üzlet.

Ha azt vesszük, hogy minden nyugati államban van ilyen, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy van egy vékony társadalmi réteg, amelynek ez az életstílusa, és nyáron mást sem csinálnak, csak országról országra járnak, és terjesztik ezt a dögletes kórságot.

Ha mondjuk húsz országban van felvonulás, néhány nap kihagyást hozzáadva felszorozzuk a számokat, akkor azt látjuk, hogy ez a sátánista fesztivál egész nyáron folyamatos Európában. Világszinten pedig állandó, csak mindig máshová vándorol, de a lényeg ugyanarról szól.

Volt idő, amikor a Római Birodalom hanyatlásakor a bacchanáliák véres őrjöngéssé torzultak, és a bor és a kábítószer mámorában a démonok papjai vagy papnői (Bacchus követői) hol nyilvánosan, hol kisebb szektákban, elzárkózva késsel a kezükben embereket öltek a féktelen szadista-mazochista kicsapongások közt. A buzulás ekkor általános volt, és akit nem találtak elég készségesnek ilyesfajta elfajzásokra, azok gyorsan áldozatként, oltáron végezték az orgiák alatt. Része volt ez is annak a zsidóság által támogatott és terjesztett dekadens halálkultusznak, amely végül is legyőzte a Római Birodalmat. Azt az országot, amit hadszíntéren senki sem bírt legyőzni, a zsidók rombolták le a liberalizmussal.

Az ember semmiből sem tanul, a történelem pedig ismétli önmagát. A mai cionista világbirodalom is a kísértések és vágyak által uralkodik. A kísértés zsarnoksága pedig rosszabb mint az ölés - reméljük minél hamarabb eljön a világosság és a fény korszaka, amikor a szabadosságot hit és erkölcs váltja fel, és felnőhet egy olyan generáció, amelyik hírből sem ismeri már ezt a mocskos világot.

Benczúrfalvi Szeplőtelen fogantatás kápolna



Pöstyénpusztai Szűz Mária szent neve templom


Ferences Urunk színeváltozása templom

Rónafalui Rózsafűzér Királynője kápolna


Zagyvarónai Szent András apostol templom

Az 1973-ig a bányatelepekkel együtt önálló közigazgatású Zagyvarónán álló templom hajója és szentélye XIV. századi eredetű, toronnyal az 1896-os felújítás során bővítették.
A templom főoltára és szószéke barokk stílusú. A falképeket Bátki József 1934-ben festette.

Kedves Olvasónk!

http://www.masodikeljovetel.hu/

Szeretnénk jelezni, hogy 2013. június 30.-tól új weblapon folytatjuk az üzeneteket. Korábban már beterveztük ezt, tehát elő volt készítve, hogy a Nagyfigyelmeztetés eseménye után azon folytassuk.

Sajnos olyan mértékben "harapdálták" meg az interneten a nagyfigyelmeztetes.com-ot, hogy többen jelezték, hogy riaszt a böngészőjük és vírust is kaptak (Police). Sajnos meg is tapasztaltam én is. Hiába próbáltunk meg mindent, ez volt a legjobb lépés, azaz, hogy idő előtt megkezdtük az új oldalt használni.

A címe egyeztetve lett, hangolva van az angol oldal címével is. Tudjuk, hogy az üzenetek a Második Eljövetelre készítik fel az emberiséget, melynek legnagyobb eseménye lesz a Nagyfigyelmeztetés csodája, így benne lévén az időben, talán időszerű is.

Még az üzenetek egyenkénti postolásával nem vagyunk meg, de havi bontásban már visszamenőleg is olvashatók az üzenetek. Néhány napon belül reméljük, sikerül feltölteni mindet.

Biztonsági okokból már az új oldal látogatását ajánljuk, kapcsolathoz a régi cím (ez) továbbra is él.

Köszönjük megértésüket,

a nagyfigyemeztetés.com team nevében,

szeretettel

Levente

masodikeljovetel.hu

Szent Antal üzenete az engesztelők részére.

Drága engesztelő testvéreim, nagy örömömre szolgál a kilenced amit tiszteletemre otthon elvégeztek és hogy síromhoz is elzarándokoltatok ide a számotokra nagyon távoli Padovában. Nagyon kell igyekezzetek nap mint nap a nagyon felgyorsult időt beosztanotok. Ehhez mindig kérjétek segítségemet. Mindennapi engesztelésetek sors döntő a lelkek számára, úgy szintén a teljes napi felajánláshoz böjtötök is. Istentől mindet segítséget megkaptok és továbbra az Úr Jézus Második Szent Eljöveteléig megfogtok kapni csak ne felejtsétek ezt nap mint nap kérni. Minél több időt fogtok imádkozni az Oltáriszentség jelenlétében, annál több kegyelmet fogtok kapni, arra, hogy mindvégig legyen kitartásotok imában és böjtben a lelkek megmentésében.

Igyekezzetek a legkisebb bűnöket is kerülni hogy a gonosz ne tudjon benneteket gyengíteni és főleg félre vezetni. Nagyon szeressétek a nagyon szegény és elesett testvéreiteket így sohase felejtsétek ,hogy mindegyikükben a mi Urunk Jézus él és nagyon szenved.

Őt láttuk mi is mindig a szegényekben, ezért, hoztunk mindig annyi áldozatot értük. Nem vitatkozni, elítélni kell őket, hanem szeretettel segíteni őket, hanem is tudtok mindig anyagilag, de szerető megértő jó szóval, vagy tanáccsal segíteni, de mindig sok szeretettel, mert a mi Urunk Jézus Krisztus maga SZERETET.

Megáldalak benneteket a kitartás és a felebaráti szeretet kegyelmével,

Az Atya, a Fiú és a Szent lélek nevében.

Szeretettel Paduai Antal testvér.

Lorettó - 2o13 o6.22

A Szűzanya üzenete:

Drága gyermekeim, nagyon örülök nektek hogy ilyen messzire elzarándokoltatok Hozzám.

Nagyon sok kegyelemben részesítelek mindnyájatokat.

Titeket, drága engesztelő gyermekeim rendkívüli módon erősítelek, az elkövetkező nehéz időkre.

Megáldalak benneteket az imádság és a kitartás kegyelmével.

Szerető Égi Édesanyátok.

Lorettó - 2013 jún.22

Jézus:

Drága zarándokló gyermekeim, nagy örömöt szereztetek Nekem, hogy ebben a rohanó világban, időt szakítottatok erre a nagyon hosszú és fárasztó zarándokútra mely rengeteg kegyelemmel jár. Mindezekre a rendkívüli kegyelmekre nagy szükségetek lesz a nagy megpróbáltatások ideje alatt.

Mindenfelé amerre jártok és még járni fogtok, kérjétek a nagy szentek segítségét.

Mindenhol várnak benneteket és elvárják, hogy bizalommal terjesszétek eléjük problémáitokat és nehézségeiteket. Mindenben segíteni fognak, most és hazatérésetek után is. Állandó jelleggel kérjétek közbenjárásukat értetek és másokért, elsősorban papjaitokért, és családtagjaitokért.

Rendkívüli megerősítésekben lesz részetek, amikre nagy szükségetek lesz az apostoli tevékenységetek folyamán.

Ezeket a rendkívüli kegyelmeket az otthon maradt engesztelő testvéreitek is megfogják kapni, ez által az üzenetek által.

Megáldalak benneteket és úgy szintén az otthon maradt engesztelőket is az Atya,

a Fiú és a Szentlélek nevében.

Szerető Jézusotok.

San Marino 2013 jún. 22 13 óra.

Szent Marino üzenete az engesztelők részére:

Nagy örömömre szolgált, hogy ilyen távoli országból, síromhoz zarándokoltatok. Kérjétek továbbra is segítségemet és közbenjárásomat napi feladataitokban és problémáitok megoldásában. Mindig segítségben foglak részesíteni benneteket.

Bízzatok továbbra is a mi Dicsőséges és Végtelen Szerető Istenünkben, csak Reá támaszkodjatok, mert embertársakat szeretni kell ugyan, tettekkel és imákkal, de igazán sem magatokban sem őbennük igazán nem bízhattok, csak egyedül a Mindenható Istenünkben.

Nagyon fontos hogy velünk, az üdvözült testvéreitekkel állandó jelleggel tartsátok a szoros kapcsolatot, mivel ez nagyon fog segíteni benneteket. Az elkövetkező megpróbáltatások idején.

Ez Isten Szent Akarata.

Megáldalak benneteket az Istenben való erős hit kegyelmével és a felebaráti szeretet kegyelmével. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Szeretettel, Marino Testvér.

San Giovanni Rotondo - 2013 jún. 23

Szent Pió Atya üzenet az engesztelők részére:

Drága engesztelő testvéreim, nagyon örülök, hogy olyan messzi távolból elzarándokoltatok erre, a számotokra nagyon távoli helyre, úgy szintén örömmel fogadtam kilencedeiteket, és azt a fájdalmas rózsafüzért, amit szeretetből elmondtatok itt és felajánlottatok nagyon szenvedő otthon maradt lelki vezetőtökért, kérve az én szerény közbenjárásomat is gyógyulásáért, szabadulásáért és életben maradásáért.

Továbbra is kell sokat imádkozzatok érte és a többi papjaitokért, püspökeitekért és elsősorban jelenlegi és a volt pápátokért is.

Mindig forduljatok hozzám bizalommal szenvedéseitekben, problémáitokkal, minden esetben közbefogok értetek járni a Mi Végtelen Szerető és Irgalmas Istenünknél.

Ne felejtsétek el soha hogy nap mint nap Isten Szent akaratát teljesíteni, számotokra, ez elsősorban a lélek mentő engesztelésetek. Van szabad akaratotok, ez igaz, de ha ez életetek folyamán nem egyezik Isten Szent akaratával, ez könnyen a gonosz csapdájában vezethet benneteket, akinek elsődleges célja, hogy fokozatosan, majd teljesen elszakítson Istentől. Ha ez az eltávolodás bekövetkezik, ez idővel könnyen végzetes lehet bárki számára, vallástól vagy felekezettől függetlenül.

A napi teljes böjtöt, (kivéve a piros betűs ünnepeket), mindig igyekezzetek betartani, és úgy szintén a megadott ima programot is. A gonosz állandó jelleggel támad és tovább is támadni fog, és mindent megfog tenni, hogy akadályozzon benneteket az engesztelésben, a jövőben ezek a támadások erősödni fognak; igyekezni fog lebeszélni benneteket a böjtről, az imáról, és főleg hogy eltávolítson a imaközösségektől, vagy akár a fizikai családotoktól is.

Soha ne féljetek tőle és főleg ne higgyétek el a fondorlatos hazugságait vagy akár halálos fenyegetéseit.

Amíg teljesítitek Isten Szent Akaratát és a kegyelem állapotában vagytok, semmi jelentőset nem tud ellenetek tenni.

Legyetek óvatosak az apró kísértéseivel szemben, mert ezek is hosszú távon veszélyesekké válhatnak.

Nagyon nehéz idők következnek számotokra, sok szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal.

Mindig tartástok velünk , az üdvözült testvéreitekkel, a kapcsolatot, kérvén nap mint nap a segítségünket, illetve közbenjáró imáinkat értetek.

Megáldalak benneteket, az imádság, a testvéri szeretet és az Istenben való bizalom és hit kegyelmeivel.

Szeretettel, Pió testvér.

Monte San Angelo (Gargantuai barlang templomában) 2013 jún.23

Szent Mihály arkangyal üzenete:

Drága engesztelők, nagyon sok kegyelmekben részesültetek ezen a szent helyen.

Ne felejtsétek kérni naponta segítségemet, ha nincs is sok időtök, legalább egy rövid imával.

Szükségetek van a védelmemre az elkövetkező nehéz időkben.

Jusson eszetekben hogy én vagyok az angyalok fővezére, a gonosz elleni harcban.

Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Szeretettel, Mihály arkangyal.

Mugnano Del Cardinale 2013 06. 24

Szent Filoména:

Kedves zarándokok, nagyon örülök hogy távoli otthonotokból a síromhoz elzarándokoltatok. Ez igaz hogy a gyermekek és a fiatalok védőszentje vagyok, de ettől függetlenül bármilyen korosztályú testvéretek bizalommal fordulhatnak hozzám, közbenjáró imádságokért, mindig segíteni fogok kortól függetlenül.

Ezen a napon is Isten Szent Akaratából, rendkívüli kegyelmekben részesültök.

Rövidesen a megpróbáltatások sorozatát fogjátok átélni, saját erőtökből nem fog sikerülni nektek ellenállni a gonosz a gonosz támadásainak és csapdáinak.

Erre a nehéz periódusra jó ha lelkileg előkészítitek fiatal vagy még kiskorú családtagjaitokat is. Ha még nagyon kicsi gyermekről van szó, értük is külön szabadító és erősítő imákat kell naponta mondanotok, ezek közül, az egyik legerősebb védelmet adó ima az Élő Isten Pecsétjének imája.

Megáldalak benneteket a kitartó imádság kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Szeretettel, Filoména

Nápoly 2013 jún.24

Szent Januáriusz:

Kedves engesztelők, nagyon örülök hogy ilyen nagy távolságból ide jöttetek zarándokolni.

Rendkívüli kegyelmekben részesültök. Mindig kérhetitek segítségemet, közbenjárásomat az elkövetkező nehéz időkre. Mindig számíthattok a segítségemre.

Fel kell készülnötök, úgy fizikailag mint lelkileg is az üldöztetés nehéz időszakára. Felkészülésetek elsődleges az Isteni Gondviselésben való tökéletes bizalom. Bármilyen helyzetben fogtok kerülni az elkövetkező idők folyamán, tudnotok kell hogy állandó jelleggel teljes védelem alatt vagytok és lesztek a jövőben is.

Tudnotok kell hogy sohasem vagytok és lesztek egyedül, Isten és a Mennyország összes lakói angyalok és üdvözültek akiket ti szentnek neveztek, mindig védelmezni és segíteni fognak benneteket bármilyen nehéz és kilátástalan helyzetben fogtok kerülni az üldöztetés nehéz időszakában.

Megáldalak benneteket az Istenben való bizalom és kitartás kegyelmeivel .

Szeretettel, Januáriusz testvér

Róma – 2013 jún. 26

Szent Péter üzenete:

Nagyon sok szenvedés vár rátok, ezért a legkomolyabban kell felkészülnötök az elkövetkező nehéz időszakra.

Mi mindnyájan támogatni fogunk benneteket imáinkkal és közbenjárásunkkal.

Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Szeretettel, Péter apostol

Cascia - 2013 jún. 27

Szent Rita üzenete:

Kedves gyermekeim, nagyon örülök nektek drága gyermekeim. Különösen a kilencednek amit hozzám intéztetek, kéréseitekbe igyekszem közbenjárni az elkövetkező nehéz időszakban és kérjétek továbbra is kitartóan a segítségemet.

Isten rendkívüli módon erősít meg benneteket ezen a hosszú és nagyon fáradságos zarándok úton.

Nagyon sok megpróbáltatás vár rátok, de felejtsétek, Isten a legnagyobb nehézségekben is veletek lesz és mi üdvözültek úgy szintén. A legfontosabb hogy soha ne keseredjetek el és soha ne engedjétek hogy a gonosz eltántorítson benneteket az Igazságtól és a lélekmentő apostoli küldetésektől.

Nagyon fontos hogy minden napjaitokban tökéletesen bízzatok magatokat Isten Szent Gondviselésében, ezt tettem én is és ezért sikerült kibírnom a számtalan szenvedést és megpróbáltatást.

A gonosz mindig megpróbálja elhitetni majd veletek hogy a nehéz helyzetetekből nincs kiút, hogy adjátok fel a lélekmentő böjtötöket és imákat.

Mindig Isten hívő és főleg IGAZ SZAVÁRA hallgassatok, nap mint nap.

A lélek mentés az egyik legcsodálatosabb feladat amit ember kaphat Szent Teremtőjétől.

Megáldalak benneteket a kitartás és Istenben vetett bizalommal kegyelmeivel.

Sok szeretettel, Casciai Rita

Assisi- 2013 jún. 28

Szent Ferenc:

Drága testvéreim: Hosszú fáradságos zarándok utatok nagyon eredményes lesz. Isten elhalmoz benneteket szent kegyelmeivel amire rövidesen nagyon nagy szükségetek lesz az üldöztetés nehéz időszaka alatt.

Mindig kérhetitek az én segítő közbenjárásomat és problémáitokban és nehézségeitekben.

Ha a Szentírás szerint fogtok élni és mindig böjtben és imádságban fogtok élni, üdvözülni fogtok és másokat is hozzá fogtok segíteni.

Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Szeretettel, Ferenc testvér

Assisi- 2o13 jún. 28

Szent Klára üzenete:

Drága engesztelő testvéreim: Hosszú nagyon fárasztó zarándok utatok rendkívüli sok kegyelmekkel jár.

Isten, a mi nagyon szerető és mindig gondoskodó, végtelenül irgalmas Istenünk tenyerén hordoz benneteket nap mint nap és a jövőben is fogja tenni veletek a nagy megpróbáltatások idején, még akkor is amikor úgy fogjátok érezni hogy szenvedéseitek már szinte elviselhetetlen, úgy szintén a helyzetek is amibe bele fogtok kerülni a nehezen elviselhető évek során.

Mindig a legfontosabb hogy bízzatok Isten soha el nem késő Szent Gondviselésében, mi is ezt cselekedtük Ferenc és a többi testvérrel, ezért megkaptuk a szent kegyelmet hogy mindvégig ki tudjunk tartani a megpróbáltatások és szenvedések ellenére is.

Imádkozzatok és böjtöljetek továbbra is nagyon kitartóan, mert a megmentett lelkekre van a legnagyobb szüksége a mi Szent Szerető Istenünknek.

Megáldalak benneteket az imádság, kitartás és az Isten Szent Gondviselésében való hittel, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Szeretettel, Klára testvéretek

San Dona di Piave – 2013 06.28, 11 óra 42 (az üzenet nem a sírnál lett adva mert az ott tartózkodás ideje nagyon rövid volt )

Boldog II János Pál pápa üzenete:

Kedves zarándok, engesztelők, hozzám intézet elvégzett kilencedeitekkel is számtalan lelket tudtatok megmenteni a biztos kárhozattól.

Ne szomorkodjatok az elkövetkező súlyos események miatt, legyetek mindig derűsek, mint amilyenek a nagy szentek is voltak a legelkeseredettebb helyzetben is. Bízzatok mindent Isten állandó nagyon szerető Gondviselésére ahogyan ők is mindig tették.

Engesztelésetek a Szentháromság Hegyen rendkívüli fontossággal bír a lelkekért folyó nagy küzdelemben.

Imádkozzatok sokat lelki-vezetőitekért és az egész papságért, a jelenlegi és XVI Benedekért is hogy mindnyájan védelem alá kerüljetek hogy életben maradjanak és másokat is hozzá tudjanak segíteni az örök élethez.

Nagyon sok függ tőletek hogy mennyi áldozatot hoztok értük, legyen ez böjt vagy ima. A Szentírásban meg van írva hogy csak az ima és a böjt tudja megtörni a gonosz hatalmát.

A számtalan szenvedések amiben rövidesen részetek lesz, próbára fogja tenni hűségeteket Isten iránt.

Ezen a zarándok úton kapott rendkívüli kegyelmek, fognak benneteket engesztelőket segíteni hogy mindvégig kitudjatok tartani Isten Szent Igazsága mellett.

Nagyon kell vigyáznotok hogy kikkel barátkoztok, mert ha nem megfelelő szinten van a hitük, nagyon könnyen a gonosz eltávolíthat benneteket Istentől, olyan módon hogy szinte észre sem fogjátok az elején venni. Az Istentől való eltávolodást a gonosz nem látványos módon idézi elő, csak nagyon fokozatosan, míg végül eléri hogy végzetes legyen a lelkek számára.

Ezt mindig kerülnötök kell sok önmegtagadással ahogyan a szentek is tették, sok teljes böjttel (legjobb naponta) és sok imával, a rózsafüzért se felejtsétek el mondani, ha lehetséges naponta közösen.

Mindig kérhetitek az én közbenjáró segítségemet is, ezt kérhetitek szabad imával, vagy kötött imával, lehet kilencedet is mondani.

Nagyon örülök hogy ilyen nagy áldozatot hoztatok hogy eljussatok a síromhoz és hogy bizalommal fordultatok hozzám kéréseitekkel és főleg azért is hogy nagyon imádkoztatok papjaitokért és a jelenlegi szentatyátokért akinek különös módon szüksége van hogy támogassátok böjttel és imával, hogy a gonosz ne tudja hatalmába keríteni teljes mértékben.

Nagyon kérlek benneteket kedves engesztelők, hogy továbbra is folytassátok az Isten által rátok bízott engesztelést ugyanilyen rendkívüli lelkesedéssel és szeretettel és főleg áldozattal mint ahogyan mostanáig is cselekedtétek. Ehhez kérnetek kell Istentől nap mint nap a kegyelmet, és tőlünk üdvözültektől a segítséget, közbenjáró imádságainkat mert csak így, közös erővel, lehetséges legyőzni a gonosz hatalmát, illetve uralkodását a lelkek fölött.

Megáldalak benneteket a kitartó engesztelés és az Istenben való mély hit és bizalom kegyelmeivel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Sok szeretettel, II János Pál

Zagyvapálfalvai Jézus Szíve templom

A templom alapítási éve: 1930, felszentelték: 1933-ban.
Első (alapító-építő) plébános: DEMETER BERTALAN esperes-plébános.
Őt KUCHTA ANDRÁS esperes követte, őt pedig BIZJÁK LÁSZLÓ püspöki helynök. 1980-tól PONYI ARTÚR kanonok, esperes volt a plébános (1998-ig), majd HLÉDIK LÁSZLÓ 2000-ig plébániai kormányzó.


Kisboldogasszony templom

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt támfallal védett, Árpád-kori alapon álló, XVIII. századi barokk templom az 1821-es tűzvész után új szentélyt és bejárati részt kapott. Tornya 1866-ban készült.
Salgótarján András nevű papját a fennmaradt iratokban már 1262-ben említették, s a plébánia az 1331-37. évi tizedjegyzékben is szerepelt. Középkori templomáról nincs sok adat. A karzat az 1821-es tűzvész után, a torony 1866-ban épült, majd 1900-ban a barokk hajót kelet felé kétszakaszos, háromhajós, neobarokk résszel bővítették. Ekkor készültek a fióktornyok is. Mai formáját 1914-ben kapta, amikor a három hajót tovább bővítették.
A toronycsarnokból a hajóba vezető ajtó a barokk épület megmaradt főbejárata. Mögötte a barokk egyhajós rész következik, két boltszakasszal. A fő- és az északi oldalhajó három, a déli oldalhajó négy boltszakaszos kialakítású. A templom belső terét süvegboltozat fedi.
A főoltár a zagyvarónai születésű Bátki József (1877-1948) szobrászművész alkotása 1923-ból. A Szent József-oltárt Bóna Kovács Károly készítette.


Baglyasaljai Krisztus király templom

A Blankenberg János tervei alapján épült, 1934-ben - Krisztus Király tiszteletére - szentelt templom freskóit - a salgótarjáni születésű, Baglyasaljához munkássága révén szorosan kötődő - Bóna Kovács Károly (1897-1970) festette.

Misézőhely a Szent Lázár Kórházban



Salgóbányai Szent István király templom


Ferences Szent József templom

Mátrakeresztesi Nagyboldogasszony templom

Szent Antal kápolna

2000-ben irodaház /pártház/ megvásárlásával alakították át kápolnává.



Nagybátonyi Szent György templom

Maconkai Szent István király templom

Kisterenyei Szent István vértanú templom

Hasznosi Mária Magdolna templom

A főbejárat szegmentíves, ablakai félkörívesek. A toronycsarnok donga-, a hajó süveg-, a szentély fiókos keresztboltozatos, ez utóbbi középkori. A mellékhajót korábbi donga- és csehsüveg-boltozata helyett ma síkfödém fedi. Oltára, szószéke klasszicista. A templomot törtvonalú, vegyes anyagú fal veszi körül.



Szent Kereszt kórházkápolna



Szent Lőrinc vértanú-templom

Az épület XIII. századi román alapokon áll, s már az 1200-as évek végén bővítették. A XV. századi átalakítások miatt gótikus jegyeket is visel. 1734-ben és 1767-ben barokk stílusban építették át.

A Szent Lőrinc tiszteletére szentelt templomot körbejárva valóságos építéstörténeti időutazást tehetünk! A templom magját egy kisméretű, XII. század végén épült román kápolna képezte, melynek kis ablaka megmaradt a hajófalban. A XIII. század végén megnagyobbították, ebből az időszakból maradt meg a torony alsó két szintje és a templom melletti temetőkápolna. A XV. század első felében a déli oldalon előcsarnokkal és oldalkápolnával bővítették. Ekkor készült a sekrestye is, és ebből a korból származik az oldalkápolna pálcatagos keretű, kívül leveles rozettákkal díszített kettős gótikus ülőfülkéje is, míg a késő gótikus ajtók a XV. század végi átépítéskor kerültek beépítésre. Az oldalkápolna belső terét kőbordás keresztboltozat fedi.

Tornyát 1723-ban építették át, mai szentélye pedig 1734-ben épült. Végleges barokk jellegét 1763-ban kapta. A torony északi és déli oldalán, mintegy 7-8 méternyire a földtől egy XIII. és egy XV. századi szobor látható kis fali fülkéjében. A fő- és a mellékoltárok, a szószék, a padok a XVIII. század végéről származnak, copfstílusúak.


Temetői Szentlélek Ispotály kápolna

A templom magját egy kisméretû, XII. század végén épült román kápolna képezi. Ez a mai hajó dél-nyugati sarkában állt, kis ablaka megmaradt a hajófalban. A templomot 1277-ben említették elõször. A XIII. század végén megnagyobbították, ehhez az építési szakaszhoz tartozik a torony alsó két szintje és a temetõkápolna. 1421-ben helyreállították, majd a XV. század elsõ felében a déli oldalon elõcsarnokkal és oldalkápolnával bõvítették. Ekkor készült a sekrestye is, melynek építésekor elbontották a XIII. századi temetõkápolna felsõ szintjét. E korból származik gótikus ülõfülkéje is, míg a késõ gótikus ajtók a XV. század végén végrehajtott átépítést jelzik. Tornyát 1723-ban építették át, mai szentélye pedig 1734-ben épült. Végleges barokk jellegét 1763-ban kapta. Az 1836. augusztus 15-i tûzvészben öt harangja pusztult el.

A mai templom keletelt, egyhajós, déli homlokzatán oldalkápolna épült. A homlokzati torony a hajófal elé ugrik, alaprajzilag a templom tengelyétõl dél felé tolódott. Alsó két szintje középkori, nyers kõfalazatú. Két sarkán egy-egy támpillér, köztük félköríves, pálcatagos, kõkeretû bejárat helyezkedik el. A déli oldalhoz kis lépcsõtorony épült, a második szint fülkéiben román szobrok állnak. A torony harmadik és negyedik szintje barokk, párkányokkal tagolt, megtört vonalú toronysisak fedi. A hajó déli oldalán, a toronyhoz közel, két magas támpillér, köztük kisméretû, félköríves román ablak, felettük két, XVIII. századi ablak látható. A hajófal közepén gótikus, nyitott elõcsarnok áll, ehhez épült kelet felõl az oldalkápolna. Szentélye a nyolcszög két oldalával zárul, a harmadik oldal a hajófal felé törik. A négy támpillér között mérmûvekkel ellátott, nagy, csúcsíves ablakok nyílnak. Az északi hajófalat különbözõ méretû támpillérek támasztják. A szentély a hajótól keskenyebb, egyenes záródású, a sarkok le vannak kerekítve. Északi falához két helyiségbõl álló sekrestye kapcsolódik. Ezen az oldalon volt a XV. századi sekrestye is, melynek alapfalai a helyreállításkor kerültek elõ. Közvetlenül mellette állt a hatszögletû, XIII. századi temetõkápolna. Alsó szintje csontház volt, ennek eredeti falai a boltváll feletti részig megmaradtak. Az alsó szinten kõtár, a helyreállított kápolnában egyháztörténeti gyûjtemény van elhelyezve. A toronycsarnokban megmaradt a középkori kõbordás keresztboltozat. Innan a barokk karzat alatt lehet bejutni a négyboltszakaszos hajóba. Ezt a szentéllyel együtt csehsüvegboltozat fedi. Az elõcsarnokból az oldalkápolnába gótikus ajtó vezet. Az oldalkápolna belsõ terét kõbordás keresztboltozat fedi- A templomhajótól elválasztó falat a XVIII. századbana pillérek között áttörték, a helyreállításkor ezt a szakaszt visszafalazták. Déli falában pálcatagos keretû, kívül leveles rozettákkal díszített, kettõs ülõfülke látható.

Margaritha Valappila indiai, Németországban élő szerzetesnővér és munkatársa, Manfred Maria Huber atya vezetésével gyógyító lelkigyakorlatot tartottak június 24-én Veszprémben a Szent Mihály-székesegyházban.

Több százan gyűltek össze az elmélkedésekkel, zenés-énekes dicsőítéssel, gyógyítással kísért eseményre a bazilikába, amely hasonló karizmatikus lelki programnak utoljára az 1990-es évek elején adott helyet Balás Béla atya veszprémi segédpüspöksége idején.

A vendégnővér és Huber atya a székesegyház plébánosának, Nagy Károly kanonoknak meghívására érkeztek, hogy mint az atya köszöntőjében elmondta: „megmozduljon a veszprémi egyházmegye szíve is, és a Szentlélek kiáradása kövesse azt”. Az egybegyűlteket reggel Márfi Gyula érsek üdvözölte. Disszertációját, mondta, Budapesten és Párizsban is a karizmákról írta, foglalkozott azokkal az adományokkal, amelyek nem mindenkinek szükségesek az üdvösségre, de ki-ki azt kapja, ami személy szerint számára hivatásához, alkatához képest szükséges. Ezek között vannak rendkívüli karizmák, mint a nyelveken való szólás adománya, a prófétálás, betegek gyógyítása, csodatevések, de kevésbé feltűnő karizmák is, mint például a tanítás, az Egyház kormányzása, vagy a bűnök feloldása. Más karizmája van a szerzetesnek, más a keresztény művésznek, a betegápolónak, a tanítónak, és így tovább. Kívánta, hogy a Lélek kegyelme kísérje a találkozót!

Margaritha nővér tolmácsa segítségével hamar ráhangolta az egybegyűlteket a karizmatikus dicsőítésre, melyet az Erdélyből, az Új Jeruzsálem Közösségből érkezett Csiszér László és zenekara vezetett. A nővér a XLVII. és a LXIII. zsoltárokat idézte: „Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket!; Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem.” A Katolikus Egyházban is érvényesek ezek a felhívások, melyek Isten dicséretére és dicsőítésére intenek, mondta. Az Apostolok cseledeteiból kiemelte, amikor Pál és Silas börtönbe kerültek hitük miatt, de nem sírtak, hanem dicsőítették Istent és lehullottak bilincseik. Ha szomorúak vagyunk, problémáink vannak, s ha meg akarunk szabadulni terheinktől, dicsőítsük Istent, és ő segíteni fog nekünk, mutatott rá a nővér, majd elmesélte, hogy hogyan vezetett útja Isten hívása nyomán 18 évesen a Szent József rendi betegápoló nővérek kongregációjába, Németországba, s hogyan szabadult meg később Isten dicsőítésével súlyos gyógyíthatatlan betegségéből. Szólt Isten hívásáról is, amely mindenkit valamilyen irányba elindít, csak figyelni kell rá. A lelki élet fontosságára utalt, amikor azt mondta: a test önmagában halott. Ha befogadjuk Jézust, a Lélek erejével új életre támadunk, vallotta.

A találkozó csúcspontja a Márfi Gyula érsek által celebrált szentmise volt, aki szentbeszédében a Szentlélekről elmélkedett. A Lélek azt jelenti, hogy nem test, mondta. Nincs súlya, nincs külalakja; színe, hangja, illata. Testi szemmel nem láthatjuk, érzékszerveinkkel nem hallhatjuk, nem tapintható, nem ízlelhető. A mai ember értékítéletét általában a színes és harsogó reklámok és a látványos, színpadias jelenetek befolyásolják. A Szentlélekkel való bensőséges kapcsolat kialakítása azonban megkívánja a csendes befelé fordulást, a Lélekkel való benső egyesülést is. A Szentlélek szeretetét csak a szeretetre nyitott szív érzékelheti, a Lélek szépsége csak lelki szemekkel látható. Arról azonban nincs szó, hogy a keresztény embernek testellenesnek kellene lennie. Az emberi test is Isten csodálatos teremtménye. A test azonban az Isten által vezérelt lélek nélkül, ahogy Jézus mondja: „nem használ semmit”. A lelki embernek a teste is a Szentlélek temploma, amely a dicsőseges feltámadásra és az üdvösségre rendeltetett. Arról sincs szó, hogy a külsőségeket teljesen feleslegesnek kellene tartanunk. Az igazi vallásosság azonban nem merülhet ki külsőségekben, nem lehet csupán fény- és hangeffektusok függvénye. Mindenben tartanunk kell egy józan mértéket, hangsúlyozta a főpásztor.

A lelkigyakorlat a szertartás után gyógyítással, Szentlélek-hívogatással és közös énekes fohásszal zárult.

Toldi Éva/Magyar Kurír