Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Indentitási válság: Csak légy önmagad!-Isten azt mondja neked: Én már elfogadtalak-Isten szava irányjelző tábla az életedre

2018. augusztus 30. 10:28 - Andre Lowoa





Indentitási válság: Csak légy önmagad!

"Mózes, amikor felnőtt, hitből elutasította azt, hogy a fáraó lányának fiaként váljék ismertté. Azt a méltánytalanságot választotta, amit Isten népének kellett elszenvednie, ahelyett, hogy élvezte volna a múlandó, bűnös örömöket."(Zsidók 11:24-25., angolból szabadon fordítva)

Légy önmagad. Ne akarj valaki más lenni. Isten céllal teremtett; Azért alkotott, hogy betöltsd a rád vonatkozó tervét. Nincs senki, aki olyan lehetne, mint te, kivéve téged.

Mózesnek ezzel kellett megbírkóznia, az életének elején. Egyiptomban az újszülőtt zsidó fiúk, halálra voltak ítélve, így az édesanyja egy kis csónakba tette a Nílus folyó vizén. Történt, hogy a fáraó lánya épp fürdött, és a kisfiút megtalálva, a palotába vitte őt, és a saját fiaként nevelte.

Mózesnek volt egy identitási válsága. Zsidónak született, de egyiptominak nevelték. Meg kellett magától kérdeznie egy ponton az életében, hogy 'Ki vagyok én?'. Ez igazán fontos döntés volt, mert ez határozta meg az élete további részét. Azon az úton volt, hogy fáraó legyen. Ha azt mondja, hogy 'Én egyiptomi vagyok!' és faképnél hagyja az örökségét, könnyű életet élhetett volna. Lehetett volna egy kiváló karrierje. Lett volna hírneve, és vagyona.

Ha azt mondja, ami tényleg volt - zsidó - akkor megalázottság vár rá, kirúgva a palotából, és elküldve egy csapat rabszolgához, az élete hátralévő részére.

De Mózes látta, hogy a népével, mint rabszolgákkal, milyen méltánytalanul bánnak, és nem tudott csöndben maradni. Jellemes, becsületes ember volt. Nem tudta elnyomni a lelkiismeretét. Így hozott egy döntést, ami életének, következő 80 évébe került.

A Zsidók 11:24 azt mondja: "Mózes, amikor felnőtt, hitből elutasította azt, hogy a fáraó lányának fiaként váljék ismertté."(angolból szabadon fordítva). A szó, hogy elutasít, visszautasít, a görögben azt jelenti, hogy ellenállni, megtagadni, teljes mértékig el nem ismertté tenni. Mózes elvágta magát attól az ígéretes karriertől, ami egyiptomiként várt volna rá, és elutasította, hogy hazugságban éljen. Ehelyett azt akarta tenni, amire Isten teremtette.

Van valami felszabadító abban, ha csak magadat adod. A leggyorsabb út a "fekélyhez", ha megpróbálsz az lenni, aki nem vagy. Ha tényleg hatékony életet akarsz élni, akkor csak nyugodj meg, és légy önmagad.

Beszéljünk róla!

Milyen változásokat tapasztalsz - mind fizikai -, mind érzelmi szinten, és a mások kezelésében - amikor nem próbálsz meg más lenni, csak saját magad?

Milyen körülmények vannak az életedben, amik arra kényszerítenek, hogy légy az, aki nem vagy? Mit tudnál másként tenni?




Isten azt mondja neked: Én már elfogadtalak

Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére!(Róma 15:7-Káldi fordítás)


Legöbben egész életünkön át küzdünk azért, hogy elfogadjanak minket. Küzdünk, hogy megszerezzük a szüleink, kortársaink, kollégáink, házastársunk elfogadását, elismerését; azoknak az embereknek az elfogadására is vágyunk, akikre felnézünk, sőt talán még azoktól is, akiket irigyelünk. Az a késztetés, hogy elfogadjanak bennünket, egy mélyen lévő vágy bennünk, amely befolyással lehet, hogy milyen ruhát veszünk fel, milyen autót vezetünk, milyen házat veszünk, sőt még azt is, hogy milyen karriert, hivatást választunk magunknak.

Emlékezz vissza, amikor kisgyermek voltál, lehet, hogy mindig szerettél volna benne lenni a társaságban. S ha valaki odament hozzád és azt mondta, "fogadjunk ezt nem mered megcsinálni"- és valami ostobaságot mondott neked, vagy olyat, amivel a testi épségedet kockáztattad, mindezt figyelmen kívül hagyva te mégis megtetted, mert annyira vágytál arra, hogy elfogadjanak, hogy még a saját testi épséget védelme is lényegtelenné vált emiatt.

Általában azért tesszük ezeket a dolgokat, mert szeretjük azt az érzést, hogy "OK, így legalább elfogadnak, legalább ők elfogadnak". Amikor úgy érzed, hogy az emberek elfogadnak téged, az óriási hatással van az önbecsülésedre. Az igazság az, hogy Jézus elfogad téged, és ez az elfogadás nem a teljesítményedtől függ. Sőt, lehet, hogy elfogadtad Krisztust, és befogadtad Jézust az életedbe, de felfogtad-e valaha is, hogy ezt azért vagy képes megtenni, mert Jézus már előbb elfogadott téged, úgy ahogy vagy? Nem kell kiérdemelned az Ő elfogadását, elismerését, sőt nem is kell semmit bizonyítanod neki.

El kell hagynunk azt a gondolkozást, hogy "olyan Istenem van, akinek soha sem fogok maximálisan a tetszésére lenni, de azért jófiúnak vagy jókislánynak kell lennem azért, hogy elfogadjon és szeressen." Isten, Jézus Krisztus által, már elfogadott téged. És ez a Jó Hír.




Isten szava irányjelző tábla az életedre

"Minden írás Istentől származik és hasznos arra, hogy megtanítsa mi igaz és mi rossz az életünkben. Helyreigazít minket, amikor rosszak vagyunk és tanít minket, hogy a jót cselekedjük." (2. Timóteus 3:16, NLT)

 

Egyik este azután, hogy egy lelkipásztor konferencián tanítottam, a családom kitalálta, hogy 21 óra körül menjünk le a tengerpartra - ez jellemző a Warrenekre. Tehát elmentünk a Capistrano partra, szórakoztunk az óceánban és csak jól éreztük magunkat. Aztán valamelyikünk észrevette ezt a kis jelet a homokban, ami azt mondta: "A víz szennyezett. Maradj kinn!" Ez a jel egy határvonalat jelez és nagyon tisztán kimondja: "Ne merészeld még a lábujjadat se betenni ebbe a vízbe!"

Miért lett kihelyezve ez a jel? Hogy tönkretegye a szórakozásunkat? Hogy egy nagy tivornyává változtassa az életemet? Nem! Az egészségem érdekében volt ott. Hogyan is kellene reagálnom az ilyen fennhatóságokra?

Elutasíthatom és azt mondhatom: "Ez egy hülye jel! Jobban tudom én, szóval szépen megyek tovább és akkor is a vízben játszom."

Vagy mondhatom azt is: "Ez a jel már lejárt. Ez máskor volt érvényes egy másik korban és rám abszolút nem vonatkozik, mert már lejárt. Ebben biztos vagyok."

Vagy mondhatom azt is: "Ez a jel nem igazán azt jelenti, ami rá van írva. Amikor azt mondja 'Maradj kinn' az csak valakinek az értelmezése. Én úgy értelmezem, hogy 'Menj tovább előre'!"

Vagy mondhatom azt is: "Biztos vagyok benne, hogy Isten azt akarja, hogy figyelmen kívül hagyjam ezt a jelet, mert azt szeretné, hogy jól szórakozzam."

A Bibliában Isten mond olyan dolgokat, mint "Ne szeretkezz házasság előtt." Erre mondhatod azt, hogy "Már lejárt lemez. Ez rossz. Nem tetszik. Ez a te értelmezésed," de attól még mindig ez az igazság. Miért volt felállítva ez a jel a parton? Azért hogy ne betegedjek meg, ne kerüljek veszélybe, megóvjon esetleg a haláltól. A saját érdekemben volt ott.

A Biblia tele van mindenféle szabállyal és paranccsal. Miért? Mert Isten szerető Isten. Amik a Bibliában vannak, nem azért vannak, hogy megkeserítsék az életed; azért vannak, hogy megvédjenek. A te egészséged érdekében vannak ott. A te jóléted érdekében vannak. Egy szerető Isten, aki többet tud mint te, szabályokat adott az életedre vonatkozóan. Ha figyelmen kívül hagyod őket, csak megsérülsz.

A Biblia mondja: "Minden írás Istentől származik és hasznos arra, hogy megtanítsa mi igaz és mi rossz az életünkben. Helyreigazít minket, amikor rosszak vagyunk és tanít minket, hogy a jót cselekedjük." (2. Timóteus 3:16, NLT) Isten szava irányjelző az életedre.

Valójában, stresszoldó ha Isten szavának fennhatósága alá helyezed az életed, mert ha nincs határok közé szorítva, mindenféle zavaró véleményre hallgatni fogsz. Egyik nap így döntesz, másik nap úgy és egy nap már dönteni se tudsz majd, a döntésképtelenség pedig stresszhez vezet. Azonban ha úgy döntesz, hogy Isten szava lesz meghatározó az életedben, az megkönnyíti a döntéshozatalt.

Beszéljetek róla:

  • Hogy tudnád leírni a Bibliához való hozzáállásodat?
  • Mi bizonyítja, hogy a te életed Isten fennhatósága alatt van?
  • Mondj el egy példát arra, amikor Isten vezetését követted, az ő Szavából, és ennek következményeként felszabadultál a stressz és nyomás alól!




komment

A bőkezűség az öröm forrása-Add át, amit Jézus felfed

2018. augusztus 30. 10:27 - Andre Lowoa



A bőkezűség az öröm forrása

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Apostolok Cselekedetei 20:35b, TEV fordítás)

adakozas.jpg

Abból élsz, amit megszerzel. S azt hagyod örökül, amit adományozol.

Jézus ezt mondta az Apostolok cselekedetei 20:35-ben: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (TEV fordítás). Mindig szerettem ezt az igét, mert annyira igaz. Említ Jézus olyat, hogy nem öröm kapni? Nem. Igenis öröm kapni. Ám Jézus kiemeli, hogy nagyobb boldogság adni.

Ez homlokegyenest ellenkezője annak, ahogyan a világ gondolkodik. A világban élő emberek nagy része úgy véli, nagyobb örömet jelent a szerzés. Ám Jézus nem a világ fejével gondolkodik. Ő jól tudja, hogy akkor hasonlítasz rá leginkább, amikor adsz, és ez okoz örömet.

Amikor az emberek ellátogatnak a Saddleback Gyülekezetbe, feltűnik nekik, hogy ez egy örömteli gyülekezet. Tudod miért? Mert bőkezű emberek alkotják. Az emberek szeretnek adakozni! Márpedig ha bőkezűek vagyunk, az örömmel fog eltölteni. Jó érzés adni.

Szeretnéd, ha a családod még boldogabb lenne? Akkor légy bőkezűbb családod tagjai felé. Boldogabb ember szeretnél lenni? Akkor adj még többet magánemberként.

Beszéljetek róla:

  • Mikor történt olyan, hogy boldogabb voltál attól, hogy adtál, mint amikor kaptál valamit?
  • Milyen egyéb jellemvonása van egy boldog embernek?
  • Hogyan lehetsz nagylelkűbb családod tagjai felé?




Add át, amit Jézus felfed

 “És meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, folytatni fogja azt addig, amíg az be nem lesz fejezve végleg azon a napon, amikor Krisztus Jézus visszatér.” (Fil 1:6, NLT ford.) 

Évekre van szükségünk, hogy a gyerekkorból felnőjünk, és a gyümölcs is egy teljes évszakon keresztül érlelődik, amíg teljesen beérik. A krisztusi karakter kialakulását sem lehet sürgetni. Ahogy a fizikai növekedéshez idő kell, úgy a szellemihez is. 

Megtérésünk előtt, mielőtt Krisztus belép az életünkbe, gyakran megengedi, hogy különböző problémákkal szembesüljünk, hogy azok őrá irányítsák a figyelmünket és meglássuk, életünk milyen bizonytalan alapokon nyugszik. Tulajdonképpen ez a bizonytalan alap az okozója életünk legtöbb problémájának. 

Jézus azt kéri, a teljes életünket adjuk át neki, minden részletével együtt, ne csak egy darabját vagy egy részét. Amikor valaki egy folyóból ki szeretne jutni, először egy kis stabil helyre teszi le a lábát, hogy aztán tovább tudjon mászni, majd feljutva a folyó magas partján tovább tudjon menni.  

Néhányan közülünk amikor behívtuk életünkbe Krisztust, engedtük, hogy Ő betegye életünkbe egy kis helyre a lábát, de sokszor nem engedjük, hogy tovább menjen és eljusson az életünk minden területére. Pedig Ő nem szeretne egy helyben maradni - Ő az életünk minden részéhez el szeretne jutni. 

Most esetleg azt gondolod, te már az életed minden területét átadtad neki, de a valóság az, hogy bizonyos részeit te tartod kézben. Jézus azonban nem haragszik rád. Ő csak azt szeretné, hogy vele együtt tárjátok fel azokat a területeket, amiket még nem adtál át neki.

Mindez vívódásokkal és küzdelmekkel jár, de nem férhet semmi kétség ahhoz, hogy jó eredményhez vezet. Isten megígérte, hogy “Ő, aki elkezdte bennetek a jó munkát, folytatni fogja azt addig, amíg az be nem lesz fejezve végleg azon a napon, amikor Krisztus Jézus visszatér.” (Fil 1:6, NLT ford.) .

 Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:  

  • Neked milyen tapasztalatod volt az Úrral a megtérésed előtt? Mit engedett meg az életedben, ami segített, hogy ráébredj arra, hogy szükséged van rá? És mit tettél?
  • Az életednek milyen részeit nem adtad még át az Úrnak?





komment

Élet-rend.../Elvárások.../Fény.../Hagyomány.../Isten haragja.../ Magányosokért, szenvedőkért./Megvallás...

2018. augusztus 30. 04:01 - Andre Lowoa

Élet-rend...

A mai nap imádsága:

URam! Rendetlenek vagyunk, mert elvetettük jó rendedet. Elhittük, hogy életünket tudjuk magunk is vezetni, s Nélküled hamarabb célba érünk. Istenünk, mostmár látjuk, hogy próbálkozásaink a mennyország földi megteremtésére - Nélküled - rendre kudarcba fulladtak. Elrontottuk teremtettségedet... Arról álmodozunk, hogy belakjuk a Holdat és Marsot, a valóság pedig az, hogy még arra sem vagyunk képesek, hogy itt a Földön tiszta vizhez jusson mindenki. Istenünk! Fogytán a türelmünk, mert egyre inkább szomjúhozzuk igazságodat! Kegyelmeddel támogass minket, hogy felébredjen bennünk a Tőled kapott méltóságunk értékteremtő indulata, s rádöbbenjük az Élet kegyelmi voltára, s végre ne magunknak tetszelegjünk, hanem Téged dicsőítsünk teremtő rended elfogadásával, mely mindannyiunk javát szolgálja! Ámen



Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. Az adósságelengedés módja pedig ez: egy hitelező se követelje felebarátjától, testvérétől azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósságelengedést hirdettek az ÚRért. Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el! Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az ÚR... Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad!
5 Móz 15,1-4a és 6b

Manapság sok kritika éri a bankvilágot, s ezzel együtt a zsidóságot. (A pénz és a zsidóság szoros kapcsolatának ugyanis történelmi okai vannak: a feudalizmusban földtulajdonnal - mint termelő-eszköz - nem rendelkezhettek, így kényszerűségből "kitanulták" pénzzel való bánásmód effektív művészetét.) A nem zsidók (gójok) gyakran bírálták az ábrahamita-hiten lévő testvéreinket, hogy más feltételek mellett adnak kölcsön a sajátjaiknak, mint nekik... Nos, nincs ebben semmi meglepő! A mindenkori kölcsönadó ősi joga ez, s nincs is abban semmi különös, hogy a feltételeket nem a kölcsönt felvevő szabja meg! Neki egy lehetősége van: elfogadja a szabályokat vagy nem kap semmit... Az pedig, hogy rokonomnak, testvéremnek, barátomnak milyen feltétellel adok kölcsön, hogyan segítem - szigorúan a magánügyem! A statisztika szerint az átlag-európai embert négypercenként(!) éri valamilyen figyelemfelhívás/reklám, ami pénzkölcsön felvételére buzdítja. Ebben is tettenérhető, micsoda óriási monetáris érdekek szövik át az emberek életét! S mivel az ember többnyire nem tud nemet mondani a "kedvező" banki ajánlatra - eladósodik...

Ez történt most is, nem először a világtörténelemben, s nem is utoljára. Adós emberek mindig is voltak, de mára ez megint tömegessé vált, sőt a világ túlnyomó része adósság-csapdában él. Hogyan lehetséges, hogy Isten ellát minket napfénnyel, vízzel, levegővel, s mi fizetünk az energiáért, a vízért, s újabban a levegőért (csak széndioxid-adónak hívják) is? Úgy, hogy nem abból élünk, ami végtelen, hanem abból, ami véges! Megújuló energiaforrások mindig is voltak és lesznek, csak azok hasznosításához össztársadalmi/emberiességi összefogásra lenne szükségünk, ez pedig úgy néz ki, nem működik a modern, istentelen világban... A JóIsten mintha csak fel akarná hívni magára (mint Végtelenre) a figyelmet a megújuló energiaforrások (szél, napfény) által is, de a Végtelent kevesek látják meg a végesben, a megújulóban... Ugyanakkor a hatalmasok jól tudják, hogy a "végtelen-tudatú"/hívő embert sokkal nehezebb manipulálni, mint az anyagvilágba süllyedt véges-tudatút...

Ezért a véges-tudatú embert, a végessel befolyásolják. Mit jelent ez a gyakorlatban? Futamidőt(!), jól behatárolható hasznot az egyik embernek, s függőséget a másiknak - jóllehet mindketten véges teremtményei az Istennek. Érdekes, hogy a középkorban a katolikus egyház tiltotta a kamatra történő kölcsönadást, mert teológiailag úgy értelmezte, hogy ilyenkor az idő "dolgozik", az pedig nem az emberé, hanem az Istené... az persze másik kérdés, hogy ennek ellenére virágzott az uzsora-kölcsön.

Mi hozhatna változást? Csakis a szemléletváltás! Azaz a véges teremtményi embernek be kellene látnia, hogy Isten nélkül "nem megy/nem működik" az élet. Az élet nem pénz-alapú, hanem kegyelem-alapú, s jó hogy így lett megteremtve a világ! Eladdig, amíg érdekekben, s nem közösségben, teremtettségi egységben/harmóniában gondolkodunk, menetelünk nemcsak a testi pusztulás, de a lelki kárhozat szakadéka felé is.

Az ószövetségi zárt, egy nemzetre korlátozodó élet-szabályozó törvényei egyetemesen nem oldottak/oldanak meg semmit - a zsidó vallás éppen ezért törzsi-népi-nemzeti jellegéből (Bibliai megfogalmazás: Ábrahám, Izsák Jákób Istene, Seregek URa - tehát mindig valakik ellen deklarált önazonossággal van dolgunk) fakadóan nem lehet világvallás... (A világvallás ugyanis azért világ-vallás, mert mindenki felé nyitott, s integratív.)

Világunk folyamatosan a megoldás/megváltás után kiált és sóvárogva várja az "istenfiak" megjelenését! A megoldás soha nem a pénz, s a spekulációs kölcsön, hanem az Isten szeretetére (Krisztus) alapozott életvezetés. Ha ez jut(na) érvényre, akkor más lesz/lenne a világ, mert akkor Isten országa (már) itt lenne közöttünk. S ahol, akik között "történik" a krisztusi szeretet, ott már el(is)közelgett az Isten országa és közöttük/bennük lakozik az Isten...




Elvárások...

A mai nap imádsága:
URam! Nehéz nekem megérteni akaratodat, ezért tévedek olykor tévutakra. Kérlek szánj meg engem, s add, hogy végre önmagamban is Rád találjak, hogy örömmel, gyümölcsözően tudjak élni másokért! Ámen

Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban,
Fil 2,14-15

"Na ebből elegem van!"... "Nekem is!" - replikáz a tinédzser és sarkon fordulva menekül szobájába. Ismerős szituáció ez a gyermeknevelés kihívásaival küszködő szülő számára! Értetlenül állunk ilyenkor, pedig csak természetes/normális reakciókról van szó a felnőtté-válás igen bonyolult procedúrájában. Nem szeretünk parancsszóra cselekedni, jóllehet olykor észre sem vesszük kommunikációnkban, hogy mi magunk osztogatjuk a parancsokat. Az életnek vannak törvényei, de ha azokat csak parancsszóra töltjük be, akkor még halottak vagyunk...

A hit lényege ugyanis nem az, hogy mások - nemkülönben Isten - elvárásainak megfeleljünk, hanem az, hogy létünk mások által meghatározott merevségéből, a sötétségéből átlépjünk a szeretet dinamizmusának világosságába. Másképpen fogalmazva: amíg nem tudom, amíg nem világosodik meg szívemben, hogy nem másoknak kell irányítani az én saját életemet, hanem én magamnak(!), addig emberlétemben csak "alszom", s mivel az alvás egyfajta "kis halál", az Isten számára sem létezem. Ha azonban "megvilágosodom", azaz felismerem a krisztusi szeretet újjáteremtő erejét, s megtapasztalom, hogy csak akkor élek, ha másokkal azt cselekszem, amit szeretném, hogy velem is cselekedjenek, csak ezután veszik észre rajtam, hová, s valójában KIhez is tartozom, s végre nem kell már bizonygatnom: én azért hívő ember vagyok...

Sokan a nem-gondolkodás szürkeségében a parancsokat, a törvényeket keresik, hogy azokat betöltve jobb emberekké váljanak. A törvény azonban kevés ehhez... A törvény, a parancsolat csak az irányt mutatja meg, s azt, hogy valójában az ember teljesen, perfekt-betölteni képtelen azokat! A parancsolat elvárásai így terelgetnek a kegyelem felé, s aki Isten irgalmát megtapasztalja, az végül másokra is irgalmasan tekint. "Nem véresáldozatokat, irgalmasságot várok!" - így szól az ÚR.

Tény, hogy minden korban elmondható: "elfajult ez a nemzedék". Jézus URunk példázatából megtanulhatjuk, hogy bár a Magvető mindenhová szórja a magot, de mindig csak az egynegyed hoz termést, de az többet a vártnál: harmincszorosat, hatvanszorosat, százszorosat. (Ha valaki veszi a papírt és ceruzát, utánaszámolhat: az elhívottak termése kitölti a terméketlenek "hiányát", s így beáll a mindenki számára az isteni jó termés kegyelmi ajándéka.) Ezért mondhatjuk: "Isten felhozza Napját jókra és gonoszokra egyaránt." Aki engedve a szépnek, a jónak, a tisztának, a nemesnek, az emelőnek, Istenhez tér, s az Ő munkatársává válik a mindennapokban, és önmagát is szeretve szeret másokat, az nemcsak átment a halálból az Életbe, és megszabadult a gonosz erők hatalmából (Sátán/szatán/sötán - eltérítőt jelent), de átélheti az Istennel való találkozás/megérintettség titokzatos csodáját, s léte/élete erőlködés nélkül, végre tükrözi Teremtője akaratát. Ennek jutalma kettős: itt "lent" békességes, ott "fent" pedig üdvösséges...





Fény...


A mai nap imádsága:

URam! Te vagy az éltető Fény, a Világosság. Add, hogy Fényedből rám eső néhány sugarat méltón hordozhassam, s hogy kegyelmed révén gyümölcsöt teremhessen életem! Ámen


Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.
1 Móz 1,3

Meglehetősen emberi elképzelés, hogy a JóIsten a "két kezével" teremtette meg a Mindenséget, ugyanakkor itt a Genezis legelején, talán a civilizáció hajnaláról megőrzött ősrégi történetében - talán még énekelték is(!) - azt a 'zseniális' kezdést olvashatjuk, hogy Isten legelőször a világosságot hozta létre.

Átlag-ember nemigen gondolkodik el a fény fizikáján, hogy az tulajdonképpen emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Az, hogy valójában mi is a fény, még mindig kutatják, annyi bizonyos, hogy hullám- és részecsketulajdonságokkal is jellemezhető. A fény tehát szubatomi részecskék "rezgéséből", valószínűség alapján létrejövő hullám -, s így gyakorlatilag minden, amit mi létező anyaginak látunk, tapasztalunk, az egyfajta rezgés... Egyes, ezoterikába belemerülő embertársaink tudni vélik, hogy az ember tudatállapota hat testének rezgéseire, de hogy jól tudják-e vagy sem, azt egyelőre csak az ÚRIsten tudja...

Azt viszont biztonsággal állíthatjuk, hogy a fény a mi földi, emberi életünk elengedhetetlen része. Ha nem lenne fény, akkor nem lennének növények, s akkor nagy valószínűséggel oxigénünk se lenne, s egy élettelen kősivatag lenne az egész Föld. Hála a JóIstennek, hogy van Napunk, ami emberi számítás szerint a világ végezetéig süt jókra és gonoszakra egyaránt, s élteti a növényeket, érleli a csodálatos gyümölcseinket, nemkülönben a kenyérnekvaló gabonát.

Fentiek okán is, kezdettől fogva a fény, a világosság az Isten jelenvalóságára utaló jel volt, a Nap pedig láthatóan is szimbolizálta az Istent magát. Ahogyan a Nap fénye kiapadhatatlan, ugyanúgy az Isten gondviselése sem szűnik meg: éltet, érlel, fenntart, kormányoz. A búzaszemekbe, a szőlőszemekbe 'begyűjtött' fény ott van az úrvacsoránkban is. Aki eszi és issza, annak nemcsak kiteljesedő földi, de örök élete is van! Isten országát pedig nem sötét helynek, hanem mennyei ragyogásúnak véljük, ahol Isten maga "világít".

Isten azt mondta tehát: "Legyen világosság!" Felfoghatatlan csoda ez... Ahogyan az is, ha az ember elméjében kigyullad az építő, felelős értelem gyertyalángja, s a szívében fellobban a szeretet tüze. Tény, hogy ez a világ, ami körbevesz minket az Isten kegyelméből létezik, "van". Az is biztos, hogy mi is vagyunk benne... Az azonban, hogy mivé válunk benne, az egyedül a mi önkéntes választásunkon múlik: Az, hogy fogadjuk-e a Világosság Atyjától alászálló ajándékokat vagy sem - mindenkinek a saját "bölcsességére" van bízva...




Hagyomány...


    A mai nap imádsága:

    Uram! Éltess Lelked által, hogy életemmel élhessek másokért! Ámen.



Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.
2 Thessz 2,15

A hagyományát vesztett, vagy azt folyamatosan elveszítő ember különösen is vonzódik a tradíciókhoz. Ha teheti, távoli tájak egzotikus világát is felkeresi, hogy keresse-kutassa, megismerje azt, ami neki már nincs. Miért ennyire fontos a tradíció? Egyszerűen szép szokás csupán, melynek ápolása segít megtalálni a lélek nyugalmát? A kérdés nem teoretikus, nagyon is gyakorlati: faluvá zsugorodott világunkban egyre erősödik a nacionalizmus - pozitív, s negatív irányba egyaránt(!) -, a tradiciók iránti vonzalom növekszik, s jól látszik, hogy nem egyszerűen csak divatjelenségről van szó.

A hagyomány nem csak azért fontos, mert nélkülke nincs kultúra, sokkal fontosabb benne, hogy hidat alkot a múltba, a távolabbiba is, s segít megtalálni életünk legfontosabbikát: önazonosságunkat. Identitásnak mondják ezt, azaz amivel legbensőbb "énünk" azonosulni tud. Ennek az azonosságtudatnak az egyik legfontosabb építőeleme a nyelv. Ezért nagyon fontos az anyanyelv oktatása! Ha ezt elhanyagoljuk, akkor nemcsak egyszerűsödik s kopik a nyelv, de lassan halványul az identitás is... s idővel az ilyen embert úgy lehet majd (meg)vezetni, ahogyan a pillanatnyi "vezetői" érdek azt kívánja. Az ilyen embert nemcsak az üres politikai ígéretek tévesztik meg, de személyes kapcsolataiban is "hátrányt" szenved. Igen sokszor ebből a csoportból kerülnek ki az önbecsülésükkel kínlódó férfiak és nők.

A tradíció nemcsak nyelvben, hanem öltözködésben is megnyilvánul. (Régen persze jobban, mint ma.) Az pedig nyilvánvalóan mutatja, hogy kinek milyen a hagyomány-háttere, hogy milyen cselekedeteket "ölt magára". Az értékcentrikus vagy értéktagadó cselekedetek világosan jelzik, kinek milyen volt a családi háttere, ki milyen kultúrából érkezett el oda, ahol éppen él, s mozog. A világ jelenlegi (egyik) legnagyobb problémája az integráció. Hogyan lehetséges beleilleszkedni egy adott kultúrába a más kultúrában felnövekedett embernek. Itt persze nagyon gyakran azt is kultúrának tekintik, ami nem az, hanem egyszerűen csak lustaság, nemtörődömség, antiszociális magatartás...

Pál "hagyománya" nem a zsidó kultúra propagálása, hanem a Krisztus ismeretének a továbbadása. Annak a Krisztusénak, aki legyőzte a halált... Nemcsak Pál, mindenki számára ez a központi kérdés! A halállal való szembesülés nem ésszerűtlen halálkultusz - ahogyan azt felületes értelmezői és elutasítói közhelyszerűen gondolják -, hanem egyfajta lelki gyakorlat, amely lehetővé teszi, hogy ne ragaszkodjunk, annyira, az anyagi dolgokhoz.

Hogyan kerülhetünk el számtalan csapást és veszélyt, hogyan tarthatjuk távol magunkat a betegségektől és a balsorstól, mikor leszünk képesek a hűség és a gyermeki kötelesség útja szerint élni, sőt mi több, hogyan élvezhetjük az életet. Hogyan válhatunk nagyszerű személyiségekké, aki sok csodálatraméltó tulajdonsággal rendelkezik? Úgy, hogy mindenekelőtt azt a tényt kell észben tartanunk, éjjel és nappal, Újév reggelétől, amikor felemeljük evőeszközünket, hogy elfogyasszuk reggelinket, egészen az év utolsó éjszakájáig, amikor elkészítjük éves elszámolásunkat, hogy meg kell halnunk: Vissza kell térnünk oda, ahonnan jöttünk, az Istenhez, s számot kell adnunk majd mindenről, amit ebben a testben szóltunk, cselekedtünk és mulasztottunk...



Isten haragja...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne hozzak elhamarkodott ítéleteket, s add hogy készséges legyek mindig a jóra! Ámen
    
URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban!
Zsolt 6,2
Évezredeken át hitte az ember, hogy a nemegyszer pusztító természeti jelenségek mögött Isten haragja, bosszúállása húzódik meg. Legalább is mi modern emberek ezt most így hisszük, bár egyszer talán kiderül, hogy a régiek mégsem voltak annyira korlátoltak, mint ahogyan azt korunk íróasztaltudósai közül sokan tudni vélik. Az viszont nem feltevés, hanem szinte naponkénti megtapasztalás, hogy sok ember istenképében a rossz, a baj, a kellemetlenség vagy a tragédia Isten büntetéseként "realizálódik"...
Mindenki ismeri a mondást: "Isten nem ver bottal". Valóban. Éppen ezért, ez így jobban is fáj nekünk, mert a körülmények szorítását, az esetleges sors-ütközéseinket, életvezetésünkkel összefüggő súrlódásainkat, nemegyszer lelki horzsolásainkat olykor mi magunk is Isten közvetlen beavatkozásának tekintjük, holott "csak" Isten törvényeinek életmódunkkal kapcsolatban megnyilvánuló "lelki-gravitációs eseményekről" van szó: Vétünk egy hibát, elkövetünk valami rosszat, s ha nem korrigáljuk azonnal, akkor jön a következmény. Általában úgy van ez, minél később döbbenünk rá, hogy javítanunk kellene a helyzetünkön, annál nagyobb a "káresemény", s annál kisebb az esély a jóvátételre.
Furcsa, de igaz meglátás, hogy általában nagyobb bennünk a készség arra, hogy korlátozzuk Isten jó törvényeinek hatáskörét, mintsem hogy változtassunk önmagunk elképzélesein, életvezetési szokásainkon! Az élettől kapott "pofonjaink" az esetek túlnyomó részében nem Isten kijózanító pedagógiájának a része, hanem cselekedeteink következménye. Ha nem a sajátunké, akkor másoké. Mások butaságának, nemtörődömségének, agresszivitásának, határtalan önzésének és bírvágyának láncolataiból állnak össze aztán olyan események, melyek tragédiákhoz vezetnek, amiket aztán maradéktalanul feldolgozni egy életen át sem lehetséges.
Isten a szeretet Istene, az emberek mégis akkor emlegetik Őt, ha baj van, ha segítségre szorulnak. Úgy általában nem "beszélgetnek" Vele, de ha kellemetlenség, baj éri őket, akkor rögtön készek egy kiadós perlekedésre: "Mi az, hogy Isten ezt vagy azt megengedi? Hogy képzeli az Isten ezt vagy azt?" Az igazság az, hogy ezek a számonkérő gondolatok mind-mind emberi elképzeléseken alapulnak! Emberiek, szánalmasak, földhözragadt elképzelések, melyeket bármennyire is kiszínez az emberi elme, azok mindig is emberiek maradnak... Így jutunk el aztán oda, hogy egy-egy vallásos kultúra vagy azon belül egy-egy irányzat "agyon-antropomorfizált istenképet" közvetít, melyhez közelíteni, melyet megismerni az élet magasabb értelmét kereső átlag-embernek már gyakorlatilag semmi kedve sincs...
Mi lenne a megoldás? A megoldást nem kell keresni, az már itt van: bennünk és közöttünk, az Isten naponként megújuló gondviselésében. Ő újra és újra REND-et kínál fel nekünk életünk irányításában, hogy ne az egyént és közösséget romboló szabadosság, hanem az építő, alkotó, kiteljesítő szabadság teremje meg a gyümölcseit! Aki ezt Tőle elfogadja, az Teremtőjét nem az embert porba taszító haragvó Istennek, hanem mindenre kész, felemelő SZERETET-ERŐnek tapasztalja meg... s ez nagy evangélium!




Magányosokért, szenvedőkért.





A mai nap imádsága:

Urunk, add nekünk Szentlelkedet! Ámen.

Gondolj ránk, Uram! Ne bontsd fel a velünk kötött szövetséget! Jer 14,21

Sokan akkor csukják be a Bibliát, amikor "nehéz szakaszhoz" érnek. A Biblia helyes megértésével a teológia tudománya foglalkozik, mely számtalan segédtudományt állít a maga szolgálatába. Ennek ellenére soha nem tud perfekt választ adni a hit dolgaiban, de segít abban, hogy ki-ki a maga válaszát megtalálja. (Ha tökéletes választ adna, akkor nem lenne szükség, se hitre, se kegyelemre.) Bizony vannak pillanatok, amikor mi is együtt sóhajtunk canterbury Anselmussal: Credo quia, absurdum est! (Hiszem, mert hihetetlen.)

Mit jelent hát az, hogy Krisztus feje az egyháznak? Elsősorban azt, hogy az ő egész földi élete, halála és feltámadása meghatározza az egyház létét és célját. Krisztus a megtestesült Szeretet, ezért az egyházat a szeretet kell hogy iránnyítsa. Ha nem így volt - márpedig a keresztény egyetemes egyházban gyakran volt így -, akkor elfelejtette azt amire Ura rendelte. Fej és törzs össze tartoznak. Ha nem így van, akkor a halálról beszélhetünk. Pál ezért hangsúlyozza különösen is: Krisztus a fej, s ő üdvözíti a testet, azaz a Krisztusban hívők közösségét, az egyházat is. Világosan kell látnunk: Nincs érdemünk abban, hogy Őhozzá kerülhetünk - reménységünk szerint az életünk után. Ha üdvözülünk, az az Ő szeretetének nagyságáért van. Akkor mégis mi értelme van annak hogy "jók legyünk"?

Jónak lenni azt jelenti, feldezem magamban az elmúlhatatlan isteni részt. Megtapasztalom, hogy lelkem is van, s a lelkemnek szüksége van nemcsak a másik lélek megtapasztalására az Istent dicsőítő közösségben, hanem szüksége van az Isten misztikus megtapasztalására is: teremtett világ csodáiban, embervilágban és lelkiismeretben. Tudni azt, hogy Istenhez tartozom - azaz Ő szeret engem - kiváltság. Ez erőt ad az élet megpróbáltatásaiban, ezzel legyőzhető a magány is. Ismert tény: korunk legnagyobb gondja az elmagányosodás. Az áhított amerikai szabadság (szabadosság?) követeli az árát... az USA-ban a kórházi ágyak 70%-a(!) pszichiátriai betegekkel van tele...

Isten az embert közösségre teremtette. Azért, hogy egymásnak segítsenek. Ha egymást kihasználják, uralkodnak egymáson, akkor nem töltik be a Teremtő akaratát... s mivel Isten a világot úgy teremtette meg, hogy mndennek következménye van... ezért a következményeket el kell viselnünk. A megoldás mindig is az Isten "felfedezésében" rejlett, s rejlik ma is. Ennek a "tudásnak" az irracionalitását elfogadva a 21. század elején is reménységgel nézhetünk földi jövőnk elé, ellenkező esetben a magunk formálta kárhozat áldozataivá válunk.




Megvallás...


A mai nap imádsága:
Uram! Tedd nyitottá szívemet, s hallóvá fülemet! Ámen



Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.
Jakab 5,16

A Jakab levél nem tárgyal részletesen "megigazulástant", mint Pál teszi azt leveleiben, de éppen praktikus tanácsaival emelte magát a Jakab-levél az Újszövetség könyvei közé. Luther, aki "szalma levélnek" is nevezi, annak sok emberi rendelkezései miatt, melyek a végső tűzben elégnek, mégis sokat gondolkodott a wittenbergi professzortársaival arról, nem kellene-e a gyónást harmadik szentségnek megtenni, elfogadni. Mivel a Szentírás csak két üdvösségre vezérlő eszközről beszél - keresztség és úrvacsora -, végül is elhagyták a felvetést. Luther azonban később megjegyzi: "Az evangélium negyedik megjelenési formája a testvéri beszélgetés." S mi a testvéri beszélgetés, ha nem a gyónás?

Miért olyan fontos a gyónás? Azért, mert a léleknek beszélnie kell! Társadalmunk azért ennyire beteg, mert a lélek nem beszél. Nincs se feleség, se férj, se édesanya vagy édesapa, testvér vagy barát, aki előtt őszintén megnyílva, mintegy Istennek megvallva el-, s kibeszéle egyik lélek a másiknak az őt terhelő bűneiket. Relativizálni ugyan lehet a bűnt, de az attól még bűn marad. Lehet büszke érdemmé megtenni a természet rendjétől eltérő másságot, az attól még Isten teremtettsége elleni vétek. Se deklaráció, sem elhatárolódás nem segít a tényen: Isten a világot a rend egységében teremtette meg, s aki eltér ettől a rendtől, az tulajdonképpen magát bünteti: Lelkiismeretfurdalásaival, kételkedésével, bűnei cipelésével...

A tiszta beszéd, az értelmes szó, gyógyító hatalom. Ezt a hatalmat használja a pedagógus és a pszichológus, a gyerekét nevelő szülő, a nyáját terelgető lelkipásztor is - jobb esetben. A szó hatalmával természetesen lehet élni, s visszaélni. Az igazságot azonban nem lehet átírni, mert az igazság van, csak a hazugságot találják ki. A német közmondás szerint "Lügen haben kurze Beine", azaz a hazugságnak rövidek a lábai, a magyar nyelv a sánta kutyával példálódzik...

Hazudni csak másoknak vagy önmagunknak tudunk, az Istennek soha. Istennek megvallani terheinket az életszentségünk része. Olyan találkozás ez, amit akkor él át az ember, amikor Isten jelenléte nyilvánvaló egy másik ember teremtettségbéli istenképűsége okán. Ilyen hiteles, szent embert találni, akinek úgy mondhatok el mindent, mintha Isten fülébe súgnám azt... nos, ez valóban nem könnyű. A kérdés azonban nem az, hogy hol vannak ezek az emberek, hanem az, hogy én magam hogyan válhatok ilyen istenképű, a Teremtő Szentségét hordozó emberré... enyéim között, s a világban.

 

komment

Ideje, hogy mozdulj!-Kérdések a látomásról-Otthon lenni Isten szeretetében-TEDD AZ ADAKOZÁST ÉLETSTÍLUSODDÁ!-Tedd meg, amíg még megteheted!

2018. augusztus 30. 00:58 - Andre Lowoa

Ideje, hogy mozdulj!

„A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak." (2Mózes 15:4)
A fáraó 400 éve rabszolgasorban tartotta Izraelt. Aztán, amikor már éppen úgy gondolták, hogy megmenekültek tőle, a Vörös-tengernél szembetalálták magukat seregével. Ekkor lépett közbe Isten, és ezután már énekelhették: „A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak". Isten veled is ezt szeretné tenni. Bármi történt is veled, Ő áttud vinni rajta, és új éneket ad a szádba. Vajon ez gyorsan és könnyen megtörténhet? Nem, mind különböző módokon és különböző ütemben éljük meg. Hogyan jutottak át az izraeliták a Vörös-tengeren? Lépésenként. Amikor azonban átértek a túlpartra, a hátuk mögött összezáródó víztömeg elválasztó vonal lett múltjuk és jövőjük között. Ahhoz viszont, hogy túl tudj jutni a múlton, meg kell bocsátanod, és meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a múlt elveszíti az uralmát feletted. Fel kell kelned és hittel kijelentened, hogy ezeknek a régi dolgoknak többé nincs hatalmuk feletted. Jézus megígérte, hogy amikor egy adott kérdésben az Ő szavai lesznek a te szavaiddá is, a körülményeid elkezdenek megváltozni (Id. Márk 11:23-26). Engedd tehát, hogy Istené legyen az utolsó szó! De vigyázz, a régi emlékek megpróbálnak majd újabb egyezséget kialkudni, hogy kiderüljön, tényleg komolyan gondolod-e, hogy tovább akarsz lépni. Pál azt írja: „...ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok..." (Róma 6:12). Nos, maga a halál még nem zárja le a dolgot, temetés is kell. Ezért jelölj meg egy időpontot, egy helyet, és írd meg a sírfeliratot, melyen ez olvasható: „A múlt itt ér véget!" Mondd meg a fáraónak: „Seregeid és kísérteteid többé nem ártanak nekem" - és lépj tovább!





Kérdések a látomásról

„Ezek után az események után így szólt az Úr Ábrahámhoz látomásban…” (1Mózes 15:1)
Isten megígérte Ábrahámnak: „… Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1Mózes 12:3). Ez ám a hatalmas látomás! Igen, de Isten tudta, hogy Ábrahámnak megvan a hite ahhoz, hogy megragadja. Ha gyűlölöd azt, amit meg kell tenned ahhoz, hogy elérd a neked adatott látást, akkor valami nincs rendben. Vizsgáld meg az indítékaidat! Nézd meg, nincs-e ellentmondás aközött, aki vagy, és aközött, amit elérni próbálsz. Magadévá tetted már a látomást? Bele tudod adni a szívedet? Ha a látomásod eléréséhez az értékrendedet kell megsértened, akkor más látomásra van szükséged. A probléma talán a hozzáállásod. 1) Túl idealista vagy? El kell fogadnod a módot, ahogy látomásod folyamatosan bontakozik ki, és változtatnod kell elvárásaidon arra vonatkozóan, hogy milyen hosszú ideig tart ez a kibontakozás. A csalódások kilencven százaléka a nem reális elvárásokból származik. 2) Felhagytál az álmokkal? Meg kell engedned magadnak, hogy minden nap álmodj egy kicsit, felfedezd a lehetőségeket és megragadd őket. Légy kreatív! Az előrelépést az segíti, ha tovább álmodsz. 3) Értékeled a legkisebb lépést is, ami célod felé vezet? Az elégedettség elérésének egyik módja, hogy minden kis sikert megünnepelsz. Ismerd el, ha mérföldkőhöz érsz! Köszönd meg Istennek előrehaladásodat, ez bátorítani fog a továbbhaladásra! 4) Célul tűzted a személyes fejlődésedet? A nagy látomások elérésének egyetlen módja, ha hozzánősz. Minél nagyobb a látomás, annál nagyobbnak kell lennie annak is, aki el akarja érni. Mit mutatott meg neked Isten a jelen helyzetben? Hogyan tudsz növekedni? A látomás eléréséért folytatott küzdelem legnagyobb jutalma az, hogy kivé válsz közben.






Otthon lenni Isten szeretetében

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” (János 15:9)

Amikor valaki azt mondja neked: „érezd magad nálam”? az azt jelenti, hogy szívesen lát és elfogad. Ezt fejezte ki Jézus is, amikor azt mondta: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” Soha senki nem szeretett annyira és nem fog annyira szeretni, mint ahogy Isten szeret. Ezt azért annyira nehéz felfognunk, mert semmihez sem tudjuk hasonlítani az ő szeretetét. Semmit sem tehetünk azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogy szeret, és semmi nem veheti rá arra sem, hogy kevésbé szeressen. Ironikus, hogy egész életünket azzal töltjük, hogy kiérdemeljük szeretetét, pedig az csak hit által lehet a miénk. János azt mondja: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.” (1János 3:1). Lehet, hogy olyan szüleid voltak, akik nem szerettek, vagy nem tudták kimutatni szeretetüket. Isten nem ilyen. A Szentírásban végig azt mondja: „Szeretlek, Szeretlek. Szeretlek!” C.S. Lewis írta: „Isten azért teremtett minket, hogy szeretetének tárgyai legyünk! Cselekedeteink néha éppen szeretetreméltók, Isten mégsem szűnik meg szeretni minket. Mivel pedig Isten szeret minket, ezért értékesek vagyunk. Ezt az értéket senki sem veheti el. Istennek a Golgotán kinyilatkoztatott szeretete hozzánk, gyarló teremtményekhez köti magát, és számunkra felfoghatatlan okból felbecsülhetetlenül értékesnek tart. Ez a szeretet megmagyarázhatatlan. Ilyen szeretettel szeret minket Isten.”





TEDD AZ ADAKOZÁST ÉLETSTÍLUSODDÁ!

„...a jókedvű adakozót szereti az Isten." (2Korintkus 9:7)

Egy kisgyerek, aki éppen megtanulta megkötni a cipőfűzőjét, sírni kezdett. Az édesanyja megkérdezte: „Ennyire nehéz?" „Nem" - szipogott a kisfiú - „de most már egész életemben mindig meg kell csinálnom!" Te is így érzel az adakozással kapcsolatban? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos abban, hogy az életstílusoddá akarod tenni?

Néhány fecske repülni tanította fiókáit egy tó fölé lógó ágról. Az anyamadár egyenként mindegyik fiókát az ág végére taszigálta, míg valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. Az anya tudta, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem élsz igazán! Értsd meg ezt: az adakozás egy Isten által belénk épített cselekedet; ez az a levegő, amelybe beleszülettünk. Amíg ezt fel nem ismered, mindig mindenedbe kapaszkodni fogsz! A Biblia azt mondja: „...aki bőven vet, bőven is arat" (2Korinthus 9:6). Az életben minden vetéssel kezdődik. Bármi lehet a vetőmag, ami képes megsokszorozódni: a szereteted, az időd vagy a pénzed. Az aratás az, ami visszatér hozzád olyan nyereségként, mint az öröm, a jó kapcsolatok és - igen - az anyagiak. Ha az, amid van, nem elég az aratásra, vesd el vetőmagként, és hidd el, hogy Isten meg fogja sokszorozni, és visszaadja azt életed azon területein, ahol legnagyobb szükséged van rá. Rajta, örülni fogsz az eredménynek! Az adakozás olyan, mint a repülés. Ha megtanulod elengedni, amibe annyira kapaszkodsz, és végre elindulsz, rá fogsz jönni: „Hiszen éppen erre születtem!"






Tedd meg, amíg még megteheted!

„Kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz.” (1Sámuel 20:18)

Amikor elveszíted egy szerettedet, felismered, hogy a kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint a vagyon. De el szoktunk erről feledkezni akkor, amikor pozícióharcot folytatunk. Amikor megtudod, hogy kevés időd van hátra, először megdöbbensz, aztán átgondolod és átalakítod az értékrendedet. Arra késztet, hogy minden értékes pillanatot megtölts azokkal a szavakkal, amiket eddig elhallgattál, és azokkal a dolgokkal, amiket eddig elmulasztottál megtenni. Ne hagyd, hogy az ambíciónak (vagy vallásos buzgóságnak!) álcázott énközpontúság visszatartson attól, hogy kifejezd a szeretetedet azok iránt, akiknek szükségük van rá. Ejtsd meg azt a telefonhívást! Küldd el azt az e-mailt! Vedd meg azokat a virágokat! Mondd ki: „szeretlek”! Vagy más szavakkal: „legyél ott”! Legtöbbször az embereknek nem bölcs fejtegetéseinkre vagy briliáns válaszainkra van szükségük, csak szeretetünkre és támogatásunkra, és majd megtalálják a maguk válaszait.

Ha vezető vagy, akkor különösen nagy a veszély. Ne áldozd fel a családodat a karriered oltárán, különben késő lesz a bánat. Egy jól ismert misszionárius fia úgy állt az apja sírjánál, hogy egyetlen könnyet sem ejtett. Azt mondta valakinek: „Amid nem volt, azt nem is hiányolod. Az apám szerette a világ másik felén élő embereket, de nem tudom, hogy engem szeretett-e.” Ébredj fel! Ketyeg az óra, és a napok elrepülnek. Igen, teljesítened kell Istentől kapott megbízatásodat, de nem azoknak az embereknek a rovására, akik számítanak. Állj meg egy pillanatra, és gondold át ezeket a szavakat: „És Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt… Azután ezt mondta neki Jónátán… kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz” (1Sámuel 20:17-18).
komment

Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)

2018. augusztus 29. 17:18 - Andre Lowoa

Ima-vigília kérés.

Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön!
6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében:

1: Jézus kéri, hogy világméretű virrasztást tartsunk, mialatt elimádkozzuk mind a négy Rózsafüzér titkait, egymás után megszakítás nélkül. A Virrasztás éjfélkor kezdődjön mindenütt.

2: A vigília előtti éjjel 24 órától (tehát 24 órával az ima-vigília kezdete előtt-től) böjtöt kell tartani a vigília befejezéséig. (aki képes rá, egészsége engedi)

3: Gyónás a vigília előtt

4: Azonnal és szívből bocsássunk meg minden bűnt, amelyet ellenünk bárki elkövetett, és keressünk megbocsátást azoknál, akik ellen mi vétkeztünk. E - mailben, levélben, virággal, telefonon, bárhogyan, de intézzük el, hogy ne tápláljanak irántunk haragot tovább. Tehát maradéktalan kiengesztelődés mindenkivel.

5: A vigília dátuma saját választás, de minél előbb meg kell tartanunk!

6: A vigíliát lehetőség szerint felszentelt helyen tartsuk meg (pl. Templom, imaház stb), de az otthonainkban is megtarthatjuk. Ami számít az a hit, a szeretet Jézus és Mennyi Édesanyánk iránt és a tiszta szív.

Az éjfél Jézus Krisztus Második Eljövetelének szimbóluma.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Áldott Szűzanyánk, a Rózsafüzér királynőjének szeretete legyen örökre mindnyájunkkal.

Forrás (angol): https://fatherofloveandmercy.wordpress.com/2017/08/29/prayer-vigil-request/

 

németül: http://dasbuchderwahrheit.de/gebetskreis/Vigilien-Mahnwachen.htm

komment

Megválaszthatod mennyire legyen áldott az életed-Összetört a szíved? Az Úr közel van hozzád-Szelídség vs. gyengeség?

2018. augusztus 29. 10:18 - Andre Lowoa

 



Megválaszthatod mennyire legyen áldott az életed

,,Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”( Lukács 6:38, NLT ford.)

A nagylelkűség határozza meg az áldások mértékét az életedben.

A példabeszédek 22:9 ezt írja : Áldottak a nagylelkűek.” (NLT ford., második kiadás) A saját és mások életében is ezt láttam időről időre.

Tom Hollanday, a Saddleback-i gyülekezet egyik pásztora mondta, hogy a házasságuk alatt a leginkább akkor látták meg, hogy Isten megáldja őket a nagylelkűségük miatt, amikor mindent elvesztettek. Évekkel ezelőtt egy csőtörés következtében majdnem 3 méteres víz lepte el a házukat. Mindenüket elvesztették. Egyedül az autójuk maradt meg, amit vezettek és a ruhájuk, amit viseltek.

Tom mondja: ,,Egész életünkben többet adakoztunk, mint a tized. Pásztor vagyok. Sosem hirdettem az embereknek, hogy oly módon kövessék Jézust, ahogy én ne tettem volna. Miért engedte Isten hogy ez megtörténjen velünk?"

„Az áradás utáni hónapokban oly módon láthattuk meg Isten áldását, mint még azelőtt soha. Még a saját nehézségeiket is félretéve, az ország minden részéről érkeztek emberek és újraépítették a házat és segítettek visszakapni mindazt, amit elvesztettünk. Mialatt pásztori teendőimet végeztem Saddlebackben, az egyik gyülekezeti tag felajánlotta, hogy könyveket vesz nekem a pásztori könyvtárba. Most minden alkalommal amikor benézek a könyvtáramba, látom a könyveket amik a Saddleback-i gyülekezetből vannak, mert ők előbb szerettek engem, mint hogy megérkeztem. Ezt az áldást máshogy nem élhettem volna át. Isten megáldott minket az élet magasságokban és a mélységekben is a nagylelkűségen keresztül.”

Jézus mondja a Lukács 6:38ban : ,,Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”

Isten azt mondja, hogy van választásod. Megválaszthatod mennyire legyen áldott az életed. Ahogy adsz, úgy fogsz kapni is.

Beszéljünk róla

  • Gondolj arra az időre amikor szükségben voltál. Gondoltál arra hogy adj, ebben ez idő alatt? Miért igen vagy miért nem?
  •  Hogyan láttad meg, hogy Isten megáldja az életedet nagylelkűségedért?
  • Milyen módon lehetsz ma még nagylelkűbb?




Összetört a szíved? Az Úr közel van hozzád

„Közel van az Úr az összetört szívűekhez és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsoltárok 34:18 NIV fordítás).

Mindannyiunk szívét törték már össze valamilyen módon – talán csalódás, félelem, megaláztatás, visszautasítás vagy gúnyolódás miatt. Mint barátod, azt mondom neked, sajnálom. Tényleg. Törődöm azzal, hogy megsebeztek téged, mert Isten is ezt teszi. Együtt érez veled. Mit tesz Isten, ha sírni lát téged? Veled együtt sír.

Hiszed vagy sem, a fájdalom megélése során kerülsz a legközelebb Istenhez.

A Biblia azt mondja a Zsoltárok 34:18-ban, „Közel van az Úr az összetört szívűekhez és a sebzett lelkűeket megsegíti” (NIV fordítás). Hogyan teszi ezt? Úgy ment meg minket, hogy egyfajta „szívcserét” végez el rajtunk. Ez az Ő szakterülete.

Isten azt mondja, „A szívedért, ami bűnös, adok cserébe egy olyan szívet, amely kész a megbocsátásra. A szívedért, ami indulatos, adok cserébe egy olyan szívet, amely békével teli. A szívedért, ami zaklatott, adok cserébe egy olyan szívet, amely magabiztos. A szívedért, amely magányos, adok cserébe egy olyan szívet, amely szeretetteljes. A szívedért, amely keserű és mérges? Olyan szívet adok cserébe, amely megbocsátó, kedves és önzetlen. Engedd meg, hogy szívcserét hajtsak végre rajtad. Szabaddá teszlek.”

Miért van szükségünk szabadságra? Mert mindannyian le vagyunk igázva. Megbéklyóznak bennünket a mások által támasztott elvárások, régmúlt emlékek, jövőbeli félelmek, a mindennapi leterheltség, társadalmunk véleménye és így tovább, és így tovább.

Viszont csak annyit kell tenned, hogy megnyitod a szíved Jézus Krisztusnak és odaadod neki azt 100%-osan. Mondd Dáviddal együtt, ahogyan a Zsoltárok 119:32 is mondja, „Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem” (NIV fordítás).

Nem szabad többé korlátoznunk Istent! El sem tudjuk képzelni az Ő terveit az életünkre nézve. Nyisd meg a szíved Neki és engedd, hogy átváltoztassa azt az Ő képmására.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Mikor érezted a legközelebb magad Istenhez?
  • Milyen élethelyzetben voltál akkor?
  • Hogyan korlátoztad Istent? Milyen hatással volt ez az állapotodra?







Szelídség vs. gyengeség?

"Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." (Máté 5,5 NIV ford.)

 

Ha egészséges és építő döntéseket akarsz hozni, meg kell tanulnod szelídnek lenni. A Máté 5,5 azt mondja: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." (NIV ford.)

A Szentírás a szelídség sok előnyét tárja fel: a szelídek megelégednek (Zsolt 22,26); Isten vezeti őket (Zsolt 25,9); bölcsekké lesznek (Péld 11,2); megújul az örömük (Ézs 29,19).

És sok másról még nem is szóltam. A probléma ott kezdődik, amikor félreértjük a kifejezést. Igazán talán senki nem tudja közülünk, mit jelent a szelídség. Valójában állandóan összekeverjük egy másik fogalommal, a gyengeséggel. Senki nem akar gyenge lenni, így tehát senki nem akar szelíddé válni.

De az igazság az, hogy a szelídség és a gyöngeség ugyanannak a skálának a két végpontja. A szelídség semmi esetre sem gyöngeség. Az eredeti görög nyelvben a szelídség az jelenti: "erő, amely kontroll alatt van". Szelídnek lenni nem egyenlő azzal, hogy gyenge vagy. Ez inkább annak felel meg, amikor egy csődört megszelídítenek. A csődörnek még mindig megvan az ereje, ami a vadonban tombolt benne, de most ez az erő kontroll alatt van. Az erő a mester irányítása alatt áll. Isten nem azt akarja, hogy gyenge légy, hanem azt szeretné, ha szelíd lennél. A Biblia tanítása szerint, ez az egyik kulcsa a stressz csökkentésének az emberek életében.

Itt egy egyszerű definíció a szelídség fogalmára: Engedd el, és hagyd, hogy Isten munkálkodjon. Ez a szelídség lényege. Átadás, engedelmesség és belegyezés abba, amit Isten akar tenni az életedben. Azt jelenti, hogy hagyod Istent, Istenné válni a saját életedben is. Engedd el, és hagyd, hogy Isten munkálkodjon.

Nem ismerek más fogalmat, ami többet segíthetne a fizikai és érzelmi egészséged helyreállításában, mint a szelídség. Ha elkezded gyakorolni az életedben, elűzi a stresszt és felszámolja az aggodalmat. Ha engeded Istent, hogy Istenné váljon az életedben, hatástalanná válik a harag ereje benned és véget vet a fájdalomnak és a neheztelésnek.

Beszéljetek róla:

  • Életed mely területét kell átadjad, hogy Isten irányíthassa azt?
  • Mi tart vissza attól, hogy szelíddé válj és átengedd az életedet Istennek?

 



komment

Istennek akarj tetszeni, ne az embereknek-Közösen imádkozni - egy kulcs az erőteljes imákhoz

2018. augusztus 29. 10:17 - Andre Lowoa




Istennek akarj tetszeni, ne az embereknek


„Az a célunk, hogy Istennek tetszünk, ne az embereknek. Egyedül Ő az, aki a szívünk szándékait vizsgálja.” (1Thesszalonika 2:4b NLT fordítás - második kiadás)

 

Isten nem azért teremtett, hogy azzá válj, amivé valaki más akar tenni téged. Isten nem azért teremtett, hogy az legyél, amit a szüleid akarnak, amit a barátaid akarnak, amit a házastársad vagy a főnököd akar, hogy legyél.

Isten azért teremtett téged, hogy te legyél. Ha mindazzá akarsz válni, aki lehetnél, akkor vissza kell utasítanod, hogy mások határozzanak meg téged.

Zsidó levél 11:24 azt mondja: „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. (NIV fordítás)

Mózes identitása válságba került. Zsidó rabszolgaként született, akit a fáraó unokájaként, egyiptomi fenségben neveltek. Amikor felnőtt, két választása volt: egész hátralévő életére megjátssza, hogy ő a fáraó unokája és luxus életet él, hírnévvel és hatalommal.

Vagy, ha beismeri, hogy valójában kicsoda: egy zsidó. Ha ezt teszi, a családja kitagadja és a hátralévő életét rabszolgák között töltheti. Megszégyenítve, megalázva egy fájdalmas életben, ahol robotolni kell.

Te melyiket választottad volna?

Manapság a legtöbb ember hazugságban él. Próbálnak valakivé lenni, de valójában nem azok. Mózes azonban visszautasította azt, hogy egy hazugságban éljen, mert ő egyenes ember volt. Ragaszkodott ahhoz, akivé Isten tette őt, mindenfajta emberi nyomás ellenére.

Azt kérdezem: Te kinek hagyod, hogy meghatározza az azonosságodat?

A barátaidnak és a családodnak? Közületek néhánynak már évekkel ezelőtt meghaltak a szülei, mégis, még mindig próbáltok megfelelni az életetekre vonatkozó elképzeléseiknek. Néhányan még ragaszkodtok ahhoz, amit a volt férjetek, vagy feleségetek mondott nektek, és próbáljátok megcáfolni őket. Néhányan pedig próbáltok megfelelni annak, amit a média, a kultúra és a versenytársak sulykolnak, hogy mivé is kellene válni.

A Biblia viszont ezt mondja: „Az a célunk, hogy Istennek tetszünk, ne az embereknek. Egyedül Ő az, aki a szívünk szándékait vizsgálja.” (1Thesszalonika 2:4b NLT fordítás)

Először meg kell fogadnod egy dolgot: “Eldöntöm, hogy többé nem engedem meg másoknak, hogy rám erőltessék a saját elképzeléseiket. Azzá fogok válni, akivé Isten akar engem tenni. Azt fogom tenni, amit Isten akar, hogy tegyek, és Isten tervét fogom betölteni az életemre, nem másokét.”

Barátaim, ez a valódi siker. Az életben a valódi siker nem más, mint pontosan annak lenni, akivé Isten teremtett téged.

Beszéljetek róla:

  • Ki vagy mi helyez téged nyomás alá, hogy azzá válj, aki nem vagy és így próbálja meg formálni az identitásodat?
  • Tölts egy kis időt azzal, hogy leírod, ki vagy Jézus Krisztusban. Hogyan határozza meg Ő az azonosságodat?
  • Hogyan tudod felfedezni, hogy Isten pontosan kivé is tett téged?





Közösen imádkozni - egy kulcs az erőteljes imákhoz


"Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." (Máté 18,19-20)

Sokunk rengeteg mindenről lemarad amiatt, hogy csak egyedül imádkozik. Ugyanakkor, amikor Jézus az imádságról beszélt, akkor közös imádságra buzdított. Erő van a csoportos imádkozásban.

Ha nem imádkozol együtt más hívőkkel, akkor nem kapod meg azt a támogatást, amire szükséged van. Lemaradsz a keresztény élet egyik legnagyobb előnyéről. Jézus azt mondta: "Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." Ez az az erő és hatalom, ami a másokkal együtt imádkozásban rejlik.

Kérdezd meg magadtól: "Kikkel szoktam rendszeresen együtt imádkozni?" Lehet, hogy erre csak azt tudod mondani, hogy még nem imádkoztál soha másokkal, és hogy halálra rémít ez az ötlet. Nincs azzal semmi baj, ha csak lassan kezded el: Amikor összejössz 5-6 barátoddal, akkor nem muszáj velük együtt hangosan imádkoznod, ülhetsz mellettük csendben is. Aztán hetek alatt egyre kevésbé fogod magad kényelmetlenül érezni, és aztán majd te is csatlakozni mersz a csoport imádságaihoz. A kiegyensúlyozottság egy új szintjére fogsz ezzel eljutni az életedben.

Ha még sosem imádkoztál másokkal, akkor kezdd úgy, hogy egyedül imádkozol, de hangosan. Én a legtöbbet az autópályán imádkozom. Vezetek, és közben hangosan beszélek az Úrhoz: "Uram, van néhány dolog amiket meg szeretnék ma beszélni veled."

Még egy javaslat: imádkozz az étkezésekkor. Mi a családban mindig megfogjuk ilyenkor egymás kezét, akár egy-egy mondatos hálaimákat mondunk Istennek mindazért, amit tett értünk.



Isten nagyra becsüli a veled való kapcsolatát

"Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé." (Zsid.2:10)

Mivel Isten szeretet, ezért nagyra becsüli a kapcsolatokat.
Maga a természete is rokoni és önmagát családi fogalmakkal azonosítja: Atya, Fiú, Szellem. A Szentháromság Isten önmagához fűződő kapcsolata.
Ez a tökéletes minta a kapcsolatokon belüli harmóniára, és nekünk meg kéne vizsgálni ennek jelentőségét.

Isten már szerető kapcsolatban létezik önmagával, így sosem volt igazán magányos. Nem volt szüksége családra, hanem egyetlen vágya volt; így kigondolt egy tervet, hogy megalkosson minket, családjába fogadjon, és megossza velünk mindazt, amivel rendelkezik.

Isten szeretne egy családot, és szeretné, ha te is része lennél. Ez Isten céljainak egyik a te életedre nézve, amit még azelőtt eltervezett, hogy megszülettél volna.
Az egész Biblia annak a története, hogy Isten létrehoz egy családot, amely szeretni, tisztelni fogja és vele együtt fog uralkodni örökké.

"Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint..." (Ef.1:5)





komment

A döntéseid határozzák meg az időbeosztásod-A gyülekezeti család hívőként azonosít téged-Álljatok meg tehát-Az elkötelezettségeid formálják az életedet

2018. augusztus 29. 10:16 - Andre Lowoa

A döntéseid határozzák meg az időbeosztásod

„Mindannyian felelősek vagyunk a saját életvitelünkért." (Galáta 6:5, NLT fordítás)

A döntéseid jóval hatalmasabbak, mint a körülményeid. Lehet, hogy nem tetszik, hogy mennyire bonyolult most az életed, de egy pár dolog kivételével, semmi sem kényszerít arra, hogy ennyire bonyolult életet élj.

Megvan a hatalmad, hogy leegyszerűsítsd az életed. Valójában, Isten azt szeretné, hogy felelősséget vállaljunk az életünkért, és gondosan megválogassuk, hogy mivel töltjük el az időnket.

Pont elég időd van arra, hogy megcselekedd az Isten akaratát amíg itt vagy a Földön. Pontosan elég idő adatott neked, hogy betöltsd a célodat. Amikor te többet akarsz, mint amennyit Isten eltervezett számodra, természetes, hogy folyamatosan azt érzed, hogy nincs időd vagy állandóan a teendőid felett aggódsz.

Az az imádságom érted, hogy lelj nyugalomra és szabadulj meg a stressztől, és találj egy új megelégedést, amint csak azokat a dolgokat teszed meg, amelyekre Isten megalkotott.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Írj egy listát azokról a teendőkről és feladatokról, amelyek stresszet okoznak. Kérd Isten segítségét, hogy megmutassa, melyek azok a dolgok az időbeosztásodban, amelyeket Ő sosem szánt neked.
  • Szerinted mire akarja irányítani Isten az idődet és energiádat?
  • Milyen döntéseket kell meghoznod, melyek segítenek arra fókuszálni, amit Isten eltervezett számodra?





A gyülekezeti család hívőként azonosít téged

"Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (János 13:35.)

A Biblia azt mondja, hogy egy keresztény gyülekezet nélkül, olyan mint egy szerv test nélkül, mint egy bárány nyáj nélkül, vagy egy gyermek család nélkül. Ez egy természetellenes állapot. Az Efézus 2:19 mondja: "Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek."

A független egyéniség mai kultúrája rengeteg szellemi árvát hozott létre - "nyuszi hívőket", akik ugrálnak egyik gyülekezetből a másikba személyazonosság, felelősségre vonhatóság vagy elkötelezettség nélkül. Sokan azt hiszik, hogy "jó keresztények" lehetnek anélkül, hogy csatlakoznának (vagy akár eljárnának) egy helyi gyülekezetbe, viszont ezzel Isten nem ért egyet!

A gyülekezet annyira fontos, hogy Jézus meghalt érte a kereszten. "Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte" (Efézus 5:25/b.)

Néhány fontos kivételt leszámítva, a történelem során élő összes hívőre utal és majdnem minden esetben a gyülekezet szót úgy használja a Biblia, mint egy helyi, látható összegyülekezést. Az Újszövetség úgy foglalja össze, mint tagság a helyi gyülekezetben.

A gyülekezeti család hiteles hívőként azonosít téged. Nem vallhatom, hogy követem Krisztust, ha nem kötelezem el magam egy tanítványokból álló csoport mellett. Jézus mondja: "Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (János 13:35.)

Amikor szeretetben összegyűlünk mint egy gyülekezeti család, különböző háttérből, fajból, társadalmi állapotból, az is bizonyságtétel a világnak. (Galata 3:28.)

Beszéljetek róla:

Mit mond el rólad a gyülekezeti tagságod?

Nem csak gyülekezeti tagként, hanem hívőként is azonosítod magad. Hogyan szolgálod a gyülekezeti családod és a környezeted?



Álljatok meg tehát

"Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde." (Efézus 6:14-17.)



Isten tudja, hogy a lelki harcokban a tűzvonalban vagy, ezért lát el téged olyan eszközökkel, amikkel talpon tudsz maradni.

Ima:

"Atyám, ma Jézus nevében felteszem az igazságszeretet övét. Tudom ki vagyok, tudom, hogy a Szent Szellem lakik bennem, és az aki bennem van, nagyobb a világnál.

Köszönöm, hogy felvehetem a megigazulás páncélját. minden helyzetben az igazsággal tudjak reagálni, nem pedig érzelmeimmel.

Ma felveszem a békesség evangéliumának saruját. Akárhová megyek, békességre segíthetek másokat veled. Segíts, hogy emlékezzem a béketeremtő és a békefenntartó közti különbségre, és a kegyelem győzedelmeskedjen, ne az ítélkezés.

A hit pajzsával megadod nekem a kellő védelmet bármelyik nyíllal szemben, amit ellenségeim lőnek az utamba. Rájöttem, hogy ez a hit a Te Szavad hallgatásából származik.

Köszönöm, hogy Krisztus értelmét adtad nekem. Az üdvösség sisakját viselve az értelmem megújult Isten ereje által, és gondolataim fogságba ejtem Krisztusnak.

A Lélek kardja a te Szavad, a Biblia. A Szent Szellem vezetésével arra használom Szavadat, hogy ellenálljak az ellenség minden támadásának, tudva, hogy nem hús és vér ellen harcolok, hanem minden hazugság atyja ellen.

Uram neked adom az értelmem és a szívem ma, az egész napot neked ajánlva. Csak a te akaratod akarom az életemre. Jézus vérén és nevén keresztül, ámen."




Az elkötelezettségeid formálják az életedet


‘ Minden körülöttünk el fog pusztulni; szánjátok oda magatokat Istennek, szent és istenfélő életre!’ (2 Péter 3:11 GNT )

Nem kell értened a döntéseid összes jelentőségét amikor úgy döntesz, hogy Jézust fogod követni. Egyszerűen csak válaszolnod kell a hívására és elköteleződni arra, hogy követed Őt.
Az elkötelezettségeid jobban formálják az életedet, mint bármi más. Az elkötelezettségeid vagy fejlesztenek vagy rombolnak téged, de bármelyik is történik, meghatároznak téged.

Mondd meg, hogy mire kötelezed el magad, és én megmondom, hogy húsz év múlva mi leszel, mivé válsz; hisz azzá válunk aminek elkötelezzük magunkat.
Az elköteleződés ezen pontja az, ahol a legtöbb ember, elvéti Isten célját az életére nézve. Számos ember fél elköteleződni bármi mellett, és csupán sodródnak az életben. Mások félszívvel kötelezik el magukat és felveszik a versenyt olyan értékekkel melyek középszerűséghez és csalódottsághoz vezetnek. Megint mások világi célokra köteleződnek el, és olyan dolgok fontosak a számukra, mint hogy gazdaggá és híressé váljanak, ám csalódottan és keserűen végzik.

Minden választásnak és döntésnek véget nem érő következményei vannak, ezért bölcsen kell választani: Minden körülöttünk el fog pusztulni; szánjátok oda magatokat Istennek, szent és istenfélő életre!’ (2 Péter 3:11 GNT fordítás)

Úgy válunk Krisztushoz hasonlóvá, ha a kötelezettségeink is Krisztusiak.

Beszéljetek róla:

• Mit, miket feltételeznek rólad az emberek, ha az elkötelezettségeidre gondolnak?
• Mi tart vissza attól, hogy elköteleződj olyan dolgok iránt, amik hozzásegítenek, hogy Krisztushoz hasonló legyél?
• Milyen sürgető hatással van a 2 Péter 3:11-ben olvasott ige a döntéseidre?




komment

EMLÉKEZTETŐ!!!

2018. augusztus 29. 08:58 - Andre Lowoa

 

 
 
Az Antikrisztus Keletről való lesz, nem pedig Nyugatról

2013. április 26. péntek

Drága szeretett leányom, a világ az Antikrisztus fellépésére készül. Ő már ki lett képezve számos befolyásos politikai erő által, hogy megtegye nagyszerű fellépését.

Az Antikrisztus Keletről való lesz, nem pedig Nyugatról, de szeretve, tisztelve lesz és nagyra fogják őt becsülni mindkét oldalról, és a föld minden sarkában. A következőképpen fog elkezdődni:

Az Antikrisztus, hamarosan egy háborút fog előidézni, Isten ellenségeinek segítségével, két nemzet között, melyek élén két makacs és erőteljes vezető áll. Ez a háború egyre csak fokozódni fog, és átterjed majd a többi országra is. Amikor a veszély már olyan súlyossá válik, hogy kezd kihatással lenni a legerőteljesebb nemzetekre is, akkor elkezdődnek a béketárgyalások.

Mintegy a semmiből fog a fenevad előlépni. És olyan ügyességgel fog véget vetni a háborúknak, hogy az lenyűgözi a világot. Neki egy erőteljes hangja lesz. Ő roppant intelligens lesz és egy lenyűgöző karizmatikus ember benyomását fogja kelteni. Az ő megnyerő külseje, kelleme és humorérzéke olyan lesz, mint egy erős hipnotikus mágnes. Ő vonzani fogja a közismert vezetők és a média nagy dicséretét és nagy hírnévre tesz szert. Viselkedése befolyással lesz az üzleti vezetőkre, akik úgy fognak rá tekinteni, mint a jólét megteremtésének eszközére, mivel a gazdasági élet majd fejlődni kezd.

Olyan különleges lesz az Antikrisztus megjelenése, hogy a nemzetek túl fogják harsogni egymást, arra bátorítván őt, hogy látogassa meg országukat. Szeretni fogják őt, aki Küldetésem – amikor a Földön jártam – legapróbb részleteit, minden pillanatát le fogja utánozni. A szeretet, a béke és a nemzetek közötti egységről prédikálván, látni lehet majd, hogy – bármerre is jár – nagy csodákat fog tenni. Ez nem egy olyan ember, mint bárki más. Ez nem egy olyan ember, mint bármely más karizmatikus vezető. Az ő csillaga ragyogni és csillogni fog, mint senki másé őt megelőzően. Őrá úgy fognak tekinteni, mint az emberbaráti egy-világvallás névleges vezetőjére. Ennek az utálatnak az úgynevezett sikere neki lesz tulajdonítható. Mindenki a lába elé fog hullani. Arcának képmása mindenhol megtalálható lesz. Őt együtt lehet majd látni sok más vallási felekezet vezetővel. Hamarosan azt fogják mondani, hogy az emberek spontán módon meggyógyulnak a jelenlétében. A Sátán hatalmának köszönhetően, ő olyan cselekedetek véghezvitelére lesz képes, melyek sokakat sokkolni fog és ezeket csodáknak fogják minősíteni.

Addigra a tudatlanok, mint Messiásra fognak föltekinteni. Aztán arra fog célzásokat tenni, hogy őt Isten küldte a világ megmentésére. Sokan, beleértve azokat is a világban, akik nem fogadják el Jelenlétemet, meg lesznek győződve arról, hogy ez az ember nem más, mint az Emberfia, maga Jézus Krisztus. Azok, akik tisztelik őt, engedelmesen eleget tesznek kérésének, és akik imádják őt, olyan gonosz módon fognak megfertőződni, hogy a lelkük egy vákuumba lesz beszippantva, és lehetetlennek fog tűnni számukra az abból való szabadulás.

Azok, akik Tanításaim Igazságait ismerik, fel fogják ismerni a csalást, amelyet az emberi nem elé helyeznek, és ők ellen fognak állni ennek az utálatnak. Azok, akik azt mondják, hogy ismerik Istent és gyakorló Keresztények, nem lesznek képesek megérteni a visszatérésemre tett Ígéretemet. Amikor Én újból visszatérek, azért jövök, hogy ítéljek. Sohasem fogok másodszor a Földön járni. Mert tanításaim teljes ismerete ellenére sem fogják megérteni, amit mondtam. Most emlékeztetem őket: Én nem fogok testben járni. Bárki, aki azt mondja önmagáról, hogy ő Én vagyok, az egy hazug.

Jézusotok

 

 

A világ örülni fog, mert – a Rómában lévő Egyházam mellett – a zsidó nemzetet lekaszabolják

2013. május 17. péntek

Drága szeretett leányom, bizalmasan feltárom előtted Fájdalmam és Szomorúságom, mivel minden lelki gyötrelmet, amelyet az Olajfák Kertjében elszenvedtem, most újból átélek.

Akkor a fájdalmamat – melyet a gonosz váltott ki, aki látomásokat mutatott nekem a jövőről – a pogányság okozta, amely a ti időtökben végigsöpör majd a földön. Akkor felismertem – éppúgy, ahogyan az most is látható – a gyűlöletet a világban, mely irántam, Jézus Krisztus iránt létezik.

Szenvedésemet az a tény is súlyosbítja, hogy az emberiség még mindig nem értette meg teljesen azt az Áldozatot, melyet a lelkükért hoztam. Keresztre feszítésem azért volt, hogy megmentsek minden nemzedéket, beleértve a mai világ nemzedékét is. Nagy az Én Fájdalmam ebben az időben, és szenvedésem benned nyilvánul meg, leányom, és más áldozati lelkekben, hogy még a teljesen tönkretett lelkeket is megmenthessem közületek.

Keserű könnyeket sírok, és a Szívem hevesen dobog, amint a bűn egyre csak terjed a törvények által országaitokban, mely törvények kísértésbe kényszerítik majd az ártatlan lelkeket. Ezek a lelkek nemcsak azt fogják érezni, hogy a bűnt most már igazolni lehet – mivel országaik törvényei elnézik azokat –, de még azzal is vádolni fogják őket, hogy megszegik országuk törvényeit, ha támogatják Szent Szavamat.

Ó, mennyire megtévesztenek benneteket! Milyen messzire tévelyegtek el Tőlem! Mennyire megbántotok Engem! Azok, akik Szavam hirdetéséért felelősek, most hallgassanak meg: A ti kötelességetek, hogy mindenkor védelmezzétek Szent Szavamat. A fogadalmatok az, hogy úgy engedelmeskedjetek Szavaimnak és Tanításaimnak, ahogy azok Egyházam létrehozásakor voltak a Földön. Sohase térjetek el az Igazságtól. Készítsétek fel a lelketeket, mert hamarosan kényszeríteni fognak benneteket, szabad akaratotok ellenére, hogy a Szentségeken keresztül megtagadjatok Engem. Nektek mindenkor ébernek kell maradnotok az előtettek álló nagy változásokkal szemben.

Az egész emberiséghez szólok: Hívlak benneteket, hogy válaszoljatok Hangomra, az Igazság Hangjára, a Szeretet Hangjára, a Mesteretek Hangjára. Hamarosan látni fogtok Engem. Aztán a pókháló le lesz törölve a szemetekről, és akkor az Igazság világos lesz számotokra. Amikor Irgalmasságom Napja felvirrad, nektek tudnotok kell, hogy azt követően Második Eljövetelemre nagyon hamar sor kerül. És miközben Én arra vágyom, hogy mindnyájan forduljatok Hozzám, ugyanakkor szomorúan sírok is azokért a lelkekért, akik elvesznek Számomra.

Figyelmeztetnem kell azokat, akik megpróbálnak Engem megakadályozni a lelkek megmentésében: Meg foglak büntetni benneteket, ha továbbra is szembeszálltok Isten Szavával. Én nem ezekre az Üzenetekre utalok – bár elszomorít, hogy nem hallgattok Rám -, hanem Szent Szavam eltörlésére a nemzetetekben.

A világosság le fogja győzni a sötétséget. Isten Világossága életben tart benneteket. A sötétség elpusztít benneteket. Világosságom egyre fényesebb és fényesebb lesz, egészen addig, amíg száműzik Szent Eucharisztiámat. Aztán elhalványul. Akkor Egyházam összeomlik, és úgy tűnik, meghal. A világ örülni fog, mert – a Rómában lévő Egyházam mellett – a zsidó nemzetet lekaszabolják. Ez lesz a legnagyobb megtévesztés, ami az emberiséget éri, és akik elfogadják a pogányság eme gonosz formáját, azokat magával ragadja az ár. És miután a tűz végigsöpör a Földön, Egyházam újból fel fog támadni az Ő teljes dicsőséges formájában. Ez lesz a vég azon bűnösök számára, akik elutasítják Kezemet, de egyben az örök élet kezdete is azok számára, akik szeretnek Engem.

Jézusotok

 

Isten, az Atya: a gazdasági rendszeretekre vonatkozó, veletek megetetett hazugságoknak az a céljuk, hogy bolonddá tegyenek benneteket

2013-07-10

Legdrágább leányom, háborúk fognak kitörni egész Közel- Keleten, és hamarosan az Én szeretett Izraelem egy szörnyű borzalmat fog elszenvedni. A világnak ezen a részén nagyon nagy arányban fognak életek elveszni, mivel a gonosz szelleme felfalja gyermekeim életét és sok esetben a lelküket is.

Gyermekeim egymás iránti gyűlölete kiömlik más országokba is, miközben az Armageddon csatája fokozódik és növekszik, amíg elárasztja mindenhol a világot. A gyűlölet, mely a Sátán és démonai fertőzésének eredménye, egy olyan látható jel lesz, hogy csak nagyon kevés lélek – függetlenül attól, hogy hisznek-e Bennem, a mindenek Teremtőjében – nem fogja érezni a gonosz szellemét, mely úgy terjed, mint egy halálos vírus.

A háborúk – sok közülük – beleértve a harcokat is minden nemzet kormányain belül, mind ugyanabban az időben fognak kitörni. Amint már enyhe büntetések által leeresztettem Kezemet, tudnotok kell, hogy azokat fogom szétzúzni, akik bántalmazzák gyermekeimet. Ez az, amikor a lelkekért folytatott harc megnövekszik, és sokféle módon fog terjedni.

A gazdasági rendszeretekre vonatkozó, veletek megetetett hazugságoknak az a céljuk, hogy bolonddá tegyenek benneteket, és hogy a tulajdonotokból kivetkőztessenek titeket. Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, hogy megállítsam azokat, akik pénznemeiteket ellenőrzik, hogy elvegyék minden tulajdonotokat. Tudjátok meg, hogy miközben a Jobb Kezem büntetéseket dob le a gonosz ellen, a Bal Kezem felemel majd és Védelmem alá vesz benneteket, és Én gondoskodni fogok rólatok.

A Szent Könyvemben megjövendölt változások most bemutatásra kerülnek a világ számára. A harcok tombolni fognak, életek fognak elveszni, az országok természeti csapást fognak elszenvedni, a gabonatermés megsemmisül, és kormányaitok sokakat üldözni fognak közületek. A legrosszabb csata szellemi jellegű lesz, melyben mindent el fognak követni, hogy Ellenem fordítsanak benneteket.

Atyátok,
A Legmagasságosabb Isten



Ők most készítik fel az Antikrisztust az ő nagyszerű fellépésére


2013. július 21, vasárnap, 18:05

Drága szeretett leányom, van egy fontos Üzenetem a világ számára, beleértve azokat is, akik hisznek Bennem, azokat is, akik nem; azokat, akik talán nem hisznek Atyámban sem, valamint azokat, akik nem fogadják el, hogy minden dolog Tőlem származik.

Amikor a fenevad összeesküvést tervezett Ellenem, akkor ő a végidőkre egy ördögi tervet hozott létre, melynek az a célja, hogy a legnagyobb hazugsággal bolondítsa el a világot annak érdekében, hogy magával vihesse az embereket a Pokol tüzébe.

Tudnotok kell, hogy Én feltártam ezt a tervet a világ számára, de van még egy titok, mely fontos, hogy feltárásra kerüljön, hogy így megértsétek az Igazságot. Mint bármilyen csatában, az ellenség itt is meghatározza pozícióját, és ezt általában nagyon óvatosan tervezi meg, úgy, hogy ez titokban történjék, nehogy a célpont ismertté váljék az ellenségük területén.

Ebben, a lelkekért folytatott végső csatában a Sátán és serege felvette állását Isten két tanújával szemben. Ennek megszervezése több évbe került, de Isten gyermekeinek először azt kell tudniuk, hogy ki a két tanú, mielőtt megértenék, hogy hogyan lett a terv kidolgozva. *

Az ellenség felvette most állását Egyházamban. Ő úgy teszi ezt, akárcsak a Trójai lóban elrejtőzött ellenség. Az ellenség – és ne feledjétek, hogy sokan vannak és mindannyian a fenevadnak adóznak tisztelettel – gyökeret vert Közel-Keleten. A valódi cél Izrael, a második tanú otthona.

A két tanú: a Keresztények és Izrael Háza. A Kereszténység az első célpont, mert az Tőlem származik. Izrael a második célpont, mert Én Zsidónak születtem, és ez Isten választott népének országa – Jeruzsálem otthona.

Nem véletlen, hogy a Sátán mindkettőt el akarja pusztítani, mert gyűlöli őket és azáltal, hogy eltörli ezeknek minden nyomát, a legnagyobb nyilatkozatot teszi – hogy ő Isten fölött áll. Mennyire fog szenvedni Isten Nevében ez a két tanú ! Nem fognak meghalni, de úgy fog tűnni, mintha minden élettől megfosztották volna őket.

A Szentségek lesznek az elsők, melyek megsemmisítésre kerülnek, aztán a Szentmise, majd a Biblia és Isten Szavának minden nyoma. Ez alatt az idő alatt, sokan fognak harcolni azért, hogy hirdethessék Isten Igéjét. Ezen idők alatt, Kegyelmeim mindenhova kiáradnak a Szentlélek ereje által, hogy Isten ne legyen elfelejtve soha.

Az Antikrisztus

Az Antikrisztus nagyon rövid időn belül ismertté teszi magát, mint a béke embere, aki a legcéltudatosabb béketervet fogja létrehozni a Közel-Keleten.

Ők most készítik fel az Antikrisztust az ő nagyszerű fellépésére. Eközben az ördögi terv folytatódik az Én Nevemben történő hazugságok tanítása által, becsapván az ártatlanokat. Azoknak mondom közületek, akik nem fogják elfogadni az Igazságot: tudnotok kell, hogy ez az idő elérkezett. Ha ti most nem tudjátok elfogadni az Igazságot, és valóban szerettek Engem, akkor Én olyan Kegyelmeket fogok adni, hogy felismerjétek azt.

Oly sokan nem tudják felismerni ezt az oly gondosan palástolt gonosz tervet, de ami mégis kibontakozóban van a szemetek előtt, ahogyan az meg volt jövendölve. A Szentírás sohasem hazudik. Az Én Szavam az Igazság. Az Igazság a ti mentőköteletek az üdvösség felé. Ha elfogadjátok a hazugságokat, melyeket az Egyházamban azok adnak nektek, akik nem az Én Nevemben jönnek, akkor nagy sötétségbe fogtok zuhanni, és az a gonoszság, hogy az okkult gyakorlatokban – melyeket az Én Nevemben mutatnak be – részt kellene vennetek, fel fog falni benneteket – így el fogtok veszni a Számomra.

Amikor a hamis béke létrejön, nagyon hamar elkezdődnek a tervek a Zsidók megsemmisítésére. Miközben a fenevad vadul megtámadja Izraelt, a Hamis Próféta eltünteti Jelenlétemet és becsapja nemcsak a Katolikusokat, de minden Keresztényt és minden vallást is, annak érdekében, hogy a fenevadat az Egy Világvallás leple alatt bálványozzák.

Amennyiben ez az Üzenet félelmet kelt a lelketekben, akkor tudnotok kell, hogy az Én szándékom az, hogy semmit se rejtsek el előletek, ami elpusztíthatna benneteket. Mindaz, ami fontos, hogy maradjatok hűségesek Tanításaimhoz, és imádkozzatok Védelmemért. Amikor teljesen átadjátok magatokat Nekem, Jézusotoknak és arra kértek Engem, hogy vezesselek titeket, akkor minden rendben lesz.

Védelmem szárnya alatt foglak tartani benneteket – mindazokat közületek, akik nem térnek el az Igazságtól.

Jézusotok

 

*: Jelenések Könyve 11

 

 

komment

A szabadkőművesség és az erkölcs felbomlása Az emberiség a totális kiszolgáltatottságban, melyben az állam a minden

2018. augusztus 29. 05:55 - Andre Lowoa

A szabadkőművesség egyik célja az volt, hogy a női ruházkodásban mindennemű szemérmet és mindennemű illemet kiirtsanak, hogy ezzel a nép körében a vallást megfosszák gyökereitől. Erről ír az US-amerikai Colleen Hammond – egykori modell és színésznő, aki katolikus vallásra tért – „Dressing with Dignity” (Öltözködés méltósággal) című 2005-ben megjelent könyvében.
Hammond, aki négy gyermek anyja, állításának igazolására többek között az International Review on Freemasony nevű szabadkőműves újság egy 1928-ban megjelent kiadásából idéz: „A vallás nem fél a kardcsapásoktól; de a bomlasztás ütései alatt kialszik. Használjunk fel ilyen területeket ürügyül, mint a sport, a higiénia, az egészség. Szükség van a korrumpálásra, hogy elérjük, hogy fiataljaink gyakorolják a meztelenséget.” … „Hogy megelőzzük a heves ellenreakciókat, módszeresen kell eljárnunk: a könyök szabaddá tételével kel elkezdeni, aztán a térddel folytatni, utána a teljesen csupasz lábakkal és karokkal, végül a felsőtesten a vállaknál elkezdeni és onnan folytatni.” (53. oldal)
[Hogy mindez mennyire így történt, arról ma már a nap minden percében meg lehet győződni. a) Kíváncsi vagyok, hányan vannak a mostani új-konzervatívok közül olyanok, akik felkapták a fejüket, és tiltakoztak, amikor bevezették, hogy a kifejezetten férfisportágakat nők is űzhetik. Számomra az, aki megnéz egy ilyen női viadalt – például, és ezek nem is a legdurvábbak: női foci-, vízilabda meccset –, az már maga is híve a gender ideológiának, mégha nem is hajlandó ezt tudomásul venni: ő ekkor már nem más, mint olyan valaki, aki a sátánista szabadkőművesek által rá kiosztott feladatot kiválóan teljesíti. – b) Minél gyakrabban jelentgetik a nők, hogy őket férfiak inzultálták, mert például valaki véletlenül rátette kezét a karjukra, annál több félmeztelenül, prostituáltaknak való ruházatban megjelenő hölgyike látható mindenütt, az utcán, a középületekben és a média egész területén. – c) És ma már jóformán nincs olyan magát „katolikusnak” nevező intézmény, fórum, amelyik ne szerepeltetne soraiban illetlenül, pogány módon öltözött „tanúságtevő” nőket.]

A Hammond által idézett szabadkőműves lap megjelenése előtt fél évszázaddal a szabadkőművesek stratégiája már ugyanígy hangzott. XVI. Gergely pápa (1831-1846) pontifikátusa alatt az Egyházi Állam rendőrsége lefoglalta a carbonari titkos társaság tagjainak levelezését és egyéb dokumentumait. Ezekben az állt, hogy a hatalom megszerzéséhez először az emberek erkölcsét kell aláásni és megrohasztani.
A pápa kívánságára néhány dokumentumot nyilvánosságra hoztak, hogy az emberek betekintést nyerhessenek e titkos társaságok ideáiba és terveibe: „Úgy döntöttünk, hogy nem akarunk többé keresztényeket; kerüljük tehát el, hogy vértanúkat hozzunk létre: ehelyett terjesszük el a nép körében a bűnöket. A legfontosabb, hogy a férfit izoláljuk el a családjától, és oltsuk belé egy szabad, kötelezettségektől és családtól mentes élet utáni vágyat.”

Angela Pellicciari, katolikus értelmiségi és a 19. századi egyház- és idea-történelem szakértőnője, a következő kérdést tette fel egyik munkájában: „Miért támogatja a szabadkőművesség az erkölcs felbomlását a társadalomban?” Válaszként két érdekes megnyilatkozásra hívta fel a figyelmet. Az első a Civilta Cattolica olasz jezsuita újságé, a második XIII. Leó pápáé.
A Civilta Cattolica újság egy 1852-ben [!] megjelent cikkében foglalkozott ezzel a kérdéssel. „A titkos társaságok alapvetően vallásellenesek és antiszociálisok. Még az olyan szent kötelékek felbontását is követelik, mint amilyenek az embereket egymással összekötik, az Egyházban, a társadalomban, a családban, hogy ezáltal az emberiséget egy új alakzatban totális alávetettségben újra teremtsék, amiben az állam a minden, és az állam pedig a titkos társaság vezetői.”

XIII. Leó pápa az 1884-ben megjelent Humanum Genus enciklikában, melyben a szabadkőművesség természetét leplezte le – ami abban az időben az új Olaszország politikai és társadalmi életét egészen a pápa ajtajáig uralta –, a szabadkőművesség fő fegyverének a fegyelmezetlenség támogatását nevezte meg.
[XIII. Leó bíboros-államtitkára, Rampolla is szabadkőműves volt; lásd vele kapcsolatban a honlap következő cikkeit:
Egy „pápajelölt” – és új „boldog” – portréja: Johann Baptist Montini,
Az Egyháznak tévedhetetlen tanításával ellentétes gyakorlata]

XIII. Leó pápa ezen enciklikájában megfogalmazott véleménye szerint a szabadkőművesség csak akkor tud korlátlanul uralkodni, ha sikerül neki „kifinomult kieszelt fortéllyal az elpuhult és kéjelgő testnek tápot nyújtva gyönyörérzékének hízelegni, hogy annál könnyebben elaltassák az elcsábított erényt. … Miután pedig álnok és csalárd embereknek senki sem szokott oly szolgailag engedelmeskedni, mint azok, kik a szenvedély uralma alatt egészen elfajultak s szellemileg megtörtek, olyanok sem hiányoztak a szabadkőművesek táborából, kik nyíltan hirdették, miszerint minden módon arra kell törekedni, hogy a néptömeg tervszerűen a bűnök korlátlan szabadsága által kielégíttessék, hogy ezáltal bármilyen gonosztettekre eszközül szabadon fölhasználhassák.”

(forrás: www.katholisches.info – 2018. augusztus 29.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1801/erkolcs.htm

komment

Jóság.../Szelídségért, erőért, szeretteinkért./Szeretet.../Szomjúság.../Világmindenség...

2018. augusztus 29. 04:02 - Andre Lowoa

Jóság...



A mai nap imádsága:

Uram! Szereteted hatalmával segítsd meg gyenge akarásomat a jóra! Ámen

   

Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.
Mt 13,40

Egyszer mindennek vége van! - banálisan csengő, de nagyon igaz mondat ez. Az ember egyik - ha nem a legnagyobb kérdése: És mi van a halál(om) után? A kérdésre legalább annyi válasz van, ahány vallás, s legalább annyi elképzelés, ahány ember. Érdekes lenne egyszer végignézni csak a kereszténység teológiatörténetét, hogyan is alakultak a különböző tanítások pl. a pokolról? Miért foglalkoz(t/n)ak az üdvözülés, a világvége kérdésével annyit az emberek, ha egyébként pedig semmi relevanciája sincsen? Egy bizonyos, szinte nincs olyan ember, aki a halál, az elmúlás, a világvége problematikáját csak úgy könnyelműen maga mögé vetné... Mindezen felvetéseknek az érvényességét az adja, hogy folyamatosan tapasztaljuk a jót, nemkülönben a rosszat. Akaratlanul is feltesszük a kérdést: Miért érvényesül a gonosz, s miért kapja meg világi elismerését/jutalmát oly ritkán a jó?

Jézus példázata a búzáról (jó) s a konkolyról (rossz) választ ad a tanítványoknak: Isten akarata az, hogy szántóföldjén együtt növekedjék mindkettő. MIndkettőre felhozza áldó Napját, mindkettőt öntözi, lágy szellővel simogatja... Hogy miért maradnak a konkolyok egy életen át bogáncs-lelkűek, ez nemcsak lételméleti kérdés. S miért nem hatja meg az emberek többségét az Isten egy életen át megnyilvánuló szeretete? Talán azért is, mert önző életünkkel sokszor eltakarjuk mások elől a Legfőbb Jót...

Jó és rossz együttélése, párharca bennünk is történik. Pál mondja: "Értelmemmel akarom a jót, testem mégis a bűnt cselekszi..." Ahogyan őt is, minket is lelkiismereti konfliktusainkból csakis az Isten kegyelme menthet meg. Hogyan? Úgy, hogy az ítélkezés gondját a Teremtőnkre bízzuk! "Enyém a bosszúállás, én megfizetek!" S ha Isten mégis kegyelmet gyakorol a másik emberen, akkor azt bizonyára alapos okkal teszi... Egy bizonyos: Jézus elmondása szerint is Isten egyszer számonkéri mindenkin, hogy mit is cselekedtünk földi életünkben... Ezen érdemes néhány pillanatig elmerengni.

Sokan vannak, akik nem hisznek a pokolban, abban, hogy a gonosz végül elnyeri jutalmát. Aki ebben nem hisz, az nem hiszi az evangéliumot sem. Minek az Isten mentő kegyelme, ha nem ment meg semmitől? Isten büntetésének "elrelativizálása" korunk egyik tév/rög-eszméje - ahogyan az értékek viszonylagossá tétele is az. Hogyan lehet érték, kultúra az, ami nem épít, hanem rombol? Egyént, s társadalmat is... Ha nem emel a "kultúra", akkor az nem is az, hanem más, valamilyen visszahúzó erő.




Szelídségért, erőért, szeretteinkért.


A mai nap imádsága:
Uram! Tartsd meg szövetségedet velünk! Ámen.



Erősödjetek meg az Úrban, s az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét. Ef 6,10-11a

Szerződések és az adminisztráció korát éljük. A szerződésekkel csak az a baj, hogy nem, vagy nem úgy tartják be, ahogy azt kellene, az adminisztrációval pedig az, hogy a biztonság növelése helyett a bizalmatlanságot növeli. Mindennek oka az elistentelenedett ember. Aki istentelenné válik (nem a vallásgyakorlat hiányáról van szó, hanem az Isten kizárásáról gondolatainkból, lelkiismeretünkből!), az könnyen hazátlanná és embertelenné is. Ebben az együttállásban pedig az egyén nem sok jót tud letenni a köz asztalára... Ha a házasságot (klasszikus és gyönyörű kép Isten és az ember kapcsolatára) nézzük, ha egyenlő jogok és kötelezettségek jurisztikus megközelítésében akarjuk megérteni, akkor semmit nem fogunk megérteni. Ha ifjainkat a szerződéses gondolkodás "adok-kapok" elve alapján tanítjuk életre, emberségre, attól még nem javul a világ, legfeljebb marad a jelelnlegi szeretethiányos állapotban. Pál apostol így tanít: "engedelmeskedjetek egymásnak a Krisztus félelmében (azaz a Szeretet, az önfeláldozásra kész szeretet féltésében): az asszonyok férjüknek, mint az Úrnak, a férfiak pedig szeressék feleségüket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte." (Ef 5,20-22,25)

A páli ajánlás a közös életre, nem egymástól kikényszeríthető szerződéses jogviszony, hanem szövetség. Olyan, amilyenre mindig is mindenki vágyik a saját életében... egymásnak szolgálva, egymásért áldozatot hozva, földi életünkben egymás szeretet-tüzében főnixesen hamuvá égve, hogy feltámadhassunk a teljességre. Az ilyen, Isten világával minket összeszövő életnek lélekemelő érvényessége van minden élethelyzetben. Ha valaki ilyen akarattal kezdi el életét, akkor a léleknemesedés helyes útját választotta. Ha azonban emberekben reménykedik, hamarosan csalódni fog. Mert sok embertársunk áruló. Árulója Istenének, hazájának, embertársának. Azaz áruba bocsátja (tehát anyagiasítható előnyért odaadja), azt ami megfizethetetlen. Így lesz a szerelemből, csak szex, így lesz a barátból érdek-haver, s így kopik el a haza, s válik csak lakóhellyé vagy profittermelő territoriummá... Ha elárulnak minket, az nagyon tud fájni. A fájdalmat az idő sem tudja begyógyítani. Hiába egy félévszázados távlat, az árulás ütötte lélek-sebek újra felfakadnak. Mert az idő nem gyógyítja a sebeket, csakis az Isten!

"Uram, ne bontsd fel szövetségedet!" - könyörög Jeremiás. Ő már tudja, hogy egész létünk alfája és omegája az isteni szövetség a Szeretet Krisztusában. Ragaszkodni Hozzá - hittel -, a túlélés, s a túli élet (örökélet) egyetlen garanciája.

 

 


Szeretet...


    A mai nap imádsága:

    Uram! Köszönöm Neked mindazokat, akik szeretnek engem, s köszönöm Neked, hogy én is szerethetek másokat. Adj nekem elrejtettséget és békességet Tebenned, ne riadjak meg a sötétségtől, hanem reménységgel éljek akaratod szerint! Ámen.

   

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Jn 13,34-35

Ha a szeretet szót halljuk, bizonyára a második-harmadik gondolatunk a szerelememmel kapcsolatos... Nem véletlenül! A "szer" szavunk eredetileg törvényt is jelent, azaz: az alapvető "elem" nélkül nem létezhetünk az örök isteni törvények szerint, s a "szer" etet minket, vagyis éltet minket az isteni a törvény! Szeretetünk kimutatásának, megélésének számtalan formája van. A hitvesi csók, egy kedves gesztus vagy mosoly embertársunk felé, a gyermek buksijának megsimogatása mind mind azt közli a másik ember felé: fontos vagy nekem... Ez adja az elrejtettség, a biztonság érzését.

Istennek mindannyian fontosak vagyunk, sőt mindennél fontosabbak vagyunk. Ez is az isteni szeretet titka. Nekünk igen nehéz elfogadni, megérteni azt, hogy miért vagyunk fontosak az Istennek - amikor mi alig vagy egyáltalán nem tartjuk fontosnak Őt... Szeretni egymást mindenekelőtt azt jelenti, hogy ami az élet után a legdrágább, azt áldozzuk oda: Időt adunk! A véges időnkből ajándékozunk újra és újra annak, aki fontos nekünk, s nem az a lényeges, hogy hol és milyen körülmények között, mindenekelőtt a legfontosabb, hogy az idő odaajándékozásnak soha vissza nem térő pillanatait együtt éljük át.

Amikor ez a csoda megtörténik, akkor "megáll" az idő. Péter Jakab és János azt mondják a megdicsőülés hegyén: "Jó nekünk itt lennünk!" Egy-egy családi esemény nevetéses boldogságperceiőből évek múltán is megerősítő órákat nyerhetünk! Ezt az "idő-csodát" leginkább a szerelmesek él(het)ik át, amikor őszinte szeretetetünk viszonzásra talál a másikban.

Az új parancsolat nem más, mint az "önfeláldozó" szeretet. Sokan - talán éppen a történelem szomorú tanulságai okán -, az önfeláldozást a mártíromsággal azonosítják, aminek manapság nem pozitív az előjele. Ma, ha valakire azt mondják "mártír", akkor arra gondolnak, milyen esztelen, hogy odaáldozza életét, munkáját, erejét valamiért, aminek nincs is értéke... Valójában a mártír szó azt jelenti: vérrel megpecsételni. Vérrel (élettel) bizonyítani valamit - pl. azt, hogy a szeretet a legnagyobb erő a világon!

A Mester életét adja övéiért, s követőitől is azt várja el, hogy ugyanezt tegyék. Van akinek a kínos vérverejtékes rövidtávú, van akinek a kínos, vérverejtékes hosszútávú követés adatik - Isten titka ez is, hogy ki miért, s mit kap... A szeretet lángja, bármilyen kicsinyke is az, ha pislákolva is ég, fényétől a legnagyobb sötétség is összerezzen. Ezért érdemes újra és újra elgondolkodni létünk igazságain s azon, mivégre is kaptuk a lehetőséget, hogy szerethetjük egymást...

 


Szomjúság...


A mai nap imádsága:

URam! Elégítsd meg mindenféle szomjúságomat, hiszen Te tudod egyedül, mire van valóban szükségem, hogy megbékeljek önmagammal, s a világgal! Ámen
Jézus így szólt: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
Mt 11,20
Régi igazság: ahol víz van, ott élet is van... Ezért gyakran mond(ogat)juk el, hogy bizony nagyon szomjúhozunk valamire - jóllehet nem a vízre a gondolunk -, hiszen a szomjúság nemcsak egy alapvető emberi szükségletet jelent, de egyben az élet teljessége utáni vágyakozásunkat is kifejezi. Így lehet szomjúhozni az igazságot, a szabadságot, a szerelmet és természetesen az Istent magát is.
A szomjúság tehát - akármilyen fajtájáról is van szó - nagy úr. Éppen ezért, aki a vizet birtokolja, az az életet is kontrollálja. Az ENSZ adatai szerint, csakis a víz miatt(!), mintegy 200 fegyveres konfliktus van jelenleg is, szerte a világban. (Az pedig már csak így zárójelbe tett kérdés: Vajon helyes-e az, hogy a világ ivóvízvagyonának több mint 80%-a magánkézben van? Nemde nemzet-, ill. lét-biztonsági dologról van/lenne szó?) Annyi bizonyos, hogy a JóIsten a madárkának, meg az őzikének, fűnek-fának, de még az embernek is INGYEN adja a vizet, ahogyan a levegőt is... Ha az emberek becsülnék a vizet, akkor egymást is becsülnék. De mivel felfoghatatlan mértékben nem becsülik az Életet magát sem, hiszen a profit-elvnek alárendelten gátlástalanul, felelőtlenül belerondítanak az ivóvízkészletü(n)kbe - hiszen az mindenkié, beleértve a jövő nemzedékeit is - ezért azt kell mondanunk (tegyük félre minden szentimentalizmusunkat, s legyünk reálisak!): nem az állatok, az ember a legoktalanabb lény ezen a földgolyóbison... éppen ezért nem a természetnek van szüksége a megváltásra, hanem egyedül az embernek!
"Ha nem lenne ember a földön, akkor ez a Föld valóságos paradicsom lenne!" - mondta úgy negyed-évszázada, szociál-etikát tanító kedves professzorunk, s bizony az idő, a saját (élet)tapasztalásaim az ő kijelentésének a helyességét igazolták. Jézus URunk Istenhez-fordulásra hívja hallgatóit, mindenekelőtt a tanítványait, s a tanítványok tanítványainak évszázadokon átívelő láncolatában hivogat minket is... Az, hogy erre a hívásra ki, mikor, s hogyan felel: egyéni felelősség és sors-kérdések függvénye, de azt is tudatosítanunk kellene, hogy, aki nem válaszol erre az isteni meghívásra, hallgat, az is a válasz egy formája...
Az evangélium (jóhír) örömüzenete (mert csak aki meghallja, azaz megérti a jó-hírt, annak a szívében válik az örömmé) nem más, mint a (meg)szabadulás kiváltsága. Azaz: nem kell többé kívánások lázában égni, nem kell aggódni a holnapért, szomjúhozni a harmóniára, mert az ÉLET itt van a mában, velünk van a Teremtő Isten Lelke, s ez megelégíti lelkünket.
Hogyan? Úgy ahogyan a, a kristálytiszta víz oltja szomjunkat, az Isten jelenléte az életünkben is teljes megnyugvást hoz; nem perlekedünk többé a JóIstennel, hogy miért nem kaptuk meg ezt vagy azt - amit buzgón kértünk -, nem méltatlankodunk a világ szűnni nem akaró bűnösségén, hanem elfogadjuk: az ÚRIstennek mindenre gondja van...

 




Világmindenség...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne szűnjek meg kérdéseket megfogalmazni, s add hogy válaszaidban fürödhessen a lelkem! Ámen

   

Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!
Zsolt 14,1
"A kvantummechanika kifejezetten impozáns. De egy belső hangocska nekem azt súgja, hogy még nem az igazi. A teória sokat elárul, de igazán nem visz minket közelebb az 'öreg' titkaihoz. Mindenesetre, meggyőződésem, hogy ő nem dobál kockákat..." Albert Einsteinnek igaza volt/van: Isten nem kockázik, mindennek rendelt helye, s feladata van a Világegyetemben, de ennek megértése gyakorlatilag a lehetetlennel határos számunkra. Szintén ő mondta a következőket: "Egy kisgyermek helyében vagyunk, aki belép egy hatalmas könyvtárba, ami tele van különböző nyelvű könyvekkel. A gyerek tudja, hogy valakinek meg kellett írnia ezeket a könyveket. Nem tudja hogyan. A gyermek halványan sejt valamilyen titokzatos rendet a könyvek elrendezésében, de nem tudja, hogy mi az. Nekem úgy tűnik, ez a hozzáállása akár a legintelligensebb embernek is Isten irányába." S ha már Einstein... egy utolsó idézet tőle: "Raffiniert ist der Herrgott, aber boshaft ist er nicht." Vagyis: "Ravasz az ÚRIsten, de nem rosszindulatú!"

Az ember sajnos igen sokszor oktalan, s ráadásul rosszindulatú is, s minél inkább emberarcúnak gondolja valaki a Teremtő Istent, annál inkább megvan a veszélye annak, hogy olyat is Istennek tulajdonít, amihez Neki semmi köze... Ilyenkor jönnek az okoskodó istenellenes érvek: "Ha Isten lenne...akkor nem lenne ez vagy az a rossz a világban..." Tényleg bolond az, aki nem látja, hogy nem az Isten, hanem az ember a hibás a rossz megcselekvésében. Az ember hibás akkor is, ha ugyan nem cselekszi meg a rosszat, de nem teszi a jót vagy nem avatkozik közbe, ha látja a gonoszság térnyerését! A kérdés mindig az: No de hogyan? Honnan vegyem az erőt, amikor magam is erőtlen vagyok? Nos, aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, s ebből nem tud erőt meríteni az olyan, mint aki látott már sok-sok fát, de erdőt még sohasem...

Isten megadta nekünk azt képességet - s ezzel kiemelt a Teremtettségből -, hogy, amit nem értünk, amit nem tudunk felfogni, azt is "befoghatjuk", megfoghatóvá tegyük azáltal, hogy szavakba öntjük. Így azt mondjuk: Isten, de azt, hogy kis Ő valójában egy életen át csak kutatgatjuk. Annyi bizonyos, hogy a legnagyszerűbb dolgok a legegyszerűbb módon állnak elő! A természetben nincs fölösleges "snik-snak", a természet mindig az elgondolható legegyszerűbb megoldást választja... az egy másik kérdés, hogy ez olykor a legmagasabb matematikával is csak részben modellezhető. Isten tökéletes világában, a természetben soha nincs szemét, hulladék, csakis tápanyag! Az Ő Uni-, vagy Multiverzumában nincs elveszett anyag vagy energia!

Ma reggeli gondolatokat einsteniekkel zárjuk: "Korunkat megkülönböztetik a csodálatos eredmények a tudományos megértés területein és ezen területeken a technika alkalmazása. Ki ne örülne ennek? De ne feledjük, hogy az emberi tudás és a szakértelem egymagában nem képes az emberiséget egy boldogabb és méltóságteljesebb életre vezetni... A kevés tudás veszélyes. A sok is... A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak... A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága."
komment

A rózsa, mint Krisztus kiomló vére

2018. augusztus 29. 01:31 - Andre Lowoa

 

A kezdetben a természettel szoros egységben élő ember legelsőként az őt körülvevő természeti jelenségeknek, elemeknek - így például az állatoknak - tulajdonított szimbolikus jelentéstartalmakat. A megfigyelt tulajdonságok vagy viselkedésjegyek alapján mindegyik állathoz jelentés vagy jelentéscsoport kapcsolódott,- kialakult ezek tisztelete, majd az adott természeti nép mitológiájában és vallásában is megjelentek (gondolhatunk a totemizmusra vagy a sámánizmusra).

Egészen nyilvánvalók ezek a jelentéstársítások ma is: a sas és a sólyom a világ felett uralkodó erő, valamint a mindent-látás szimbóluma; az oroszlán, a tigris, máshol a medve a hatalom, a bátorság és a (néha nyers) természeti erő megtestesítője; a ló vagy a szarvas a gyorsaság, a nemesség jelképe; a lepke az átalakulás, a halálból való újjászületés képét adja; a teknős megjelenése a világegyetem egészét (eget, földet, alvilágot) mutatja;- és még sokáig folytathatnánk.

Néhány állatnak egészen összetett szimbolikája ismert, nézzük meg példaként a kígyóhoz kapcsolódót: a saját farkába harapó kígyó a kör alakját felvéve a végtelenséget, az újjászületést, a lét örök körforgását jeleníti meg; az egymásba tekeredő kígyók a világ szembenálló erőinek küzdelmét és az ebből eredő új erőt szimbolizálják; de tulajdonképpen a sárkányszerű mitológiai lényeknek is alkotója a kígyó.

A növénymotívumok közül talán a fa a leggazdagabb jelentéshordozó. A természeti népek számára az életfát alkotja, amely a világ közepén helyezkedik el, és ott összeköti a két szférát: az eget és a földet (más felosztás alapján hármat: eget, földet és alvilágot). A fa gyökerei a földből táplálkoznak, míg lombja az ég felé törekszik, így biztosítva átjárót a világrészek között.

Ismertek virágokhoz kötött jelképes jelentések is, csak néhányat nézzünk meg ezek közül! Rózsa: a kereszténységben a piros rózsa Krisztus keresztfára ömlő vérét jelenítheti meg, emellett jelképe a titoktartásnak is (a gyóntatószéket gyakran díszíti motívuma); általában is a fény és az élet jelképe. Krizantém: keleten az elmélkedés, a kitartás és az erényesség szimbóluma. Liliom: a fehér liliom a tisztaságot, az ártatlanságot jelképezi.

A természeti ember jelképalkotása igen élénk képzelőerőről tanúskodik, és tegyük hozzá: az ember úgyszólván mindent jelképes jelentőségűvé lényegített át, amit csak maga körül fellelt. Így tehát megvan a maga jelképrendszere az ég-föld párnak, a Holdnak, a Napnak, a hegynek vagy a folyónak...

Őseink világlátásának egyik legalapvetőbb eleme a természet tagolása: az embereket a termékeny földanya élteti, akit viszont az ég termékenyít meg eső által. A Hold és a Nap is két pólust alkot: változékonyság és állandóság, nő és férfi. A Nap központi jelentőségű a mitikus rendszerekben, az éltető fény forrásaként, a teremtő férfierő megjelenéseként tisztelték, amely ugyanakkor csak a Holddal állandó körforgásban léphet fel az égre. A Hold a Nap folytonosságával szemben a ciklikusságot jeleníti meg; viszont számos kultúrában a sors kijelölője és irányítója is.

A hegy szimbolikája hasonló az életfáéhoz: égbe nyúló csúcsa a földről az istenek világába vezet át, a szellemi létbe való felemelkedésnek ad teret. A völgy valamiképpen ezzel szemben a földhöz való kötődést adja, de elsősorban mégsem negatív tartalommal, hanem inkább az éltető, oltalmazó termőföld jelentésében.

Még néhány elemet kiragadva: igen szép és kiterjedt szimbolikával rendelkezik például a folyó fogalma. A folyó az életadó víz forrása, ugyanakkor az élet és a halál között húzódó választóvonal, olykor a lélek evilágot és túlvilágot összekötő útvonala. A hinduknál a megtisztulás szimbóluma, olyan közeg, amely képes lemosni minden bűnt, minden rosszat az emberi létezésről. Egészen más oldalról, de szintén a legösszetettebb jelképek közé tartozik az erdő képrendszere. Eredeti jelentése - mely szerint az erdő sűrű sötétjével bizonytalanságot, rendezetlenséget, szorongató összevisszaságot, sötét, irányíthatatlan burjánzást jelenít meg - még azokból az időkből származik, amikor az ember fáradságos munkával tette megművelhetővé a földet, ekkor az erdő ősképe szemben állt a művelt szántóföldek és rétek nyitottságával, rendezettségével. Később azonban jelentése ettől eltérő árnylatokat is kapott: az erdő egyfelől a megnyugvás, a béke, az érintetlen, oltalmazó (anya)természet szentélyévé lett; másfelől pedig az erdő sűrűjében való barangolás belső utak bejárásával, titkok feltárásával lett képszerűen rokon a labirintus vagy a kert motívumával is érintkezve, amelyekről később még esik szó.

 

Bíró Dalma

komment

Elkötelezettség és bátorság-Leckék Lázártól-Mi fojtogat téged?-Nyugalom, hagyd Istent dolgozni!-Tarts ki!-VAN ERŐD, HÁT HASZNÁLD!

2018. augusztus 29. 00:01 - Andre Lowoa

Elkötelezettség és bátorság

„Kelj föl… Légy erős és cselekedj!” (Ezsdrás 10:4)
Terry Fox végigfutott egész Kanadán, és így huszonnégymillió dollárt gyűjtött a rák ellenes küzdelemre. Ami igazán csodálatos, hogy mindezt egy lábbal vitte véghez, a másikat ugyanis elvitte a rák. Úgy tervezte, hogy minden nap huszonhat mérföldet [kb. 42 kilométer] fog futni, de a többszöri erős fejfájás, havazás és jeges utak miatt az első hónapban nagy küszködések árán is csak napi nyolc mérföldet [kb. 13 km] tudott megtenni. Akkor hát miért folytatta tovább? Mert a szívében kitűzött cél erősebb volt, mint a testében lévő fájdalom. A lábát amputálhatták, de a lelkét nem! Az elkötelezettség azt jelenti: késznek lenni rá, kerül, amibe kerül; saját magunknak tett ígéret, amit be akarunk tartani minden áron. Különbség van az érdeklődés és az elkötelezettség között. Ha valami érdekel, azt csak akkor teszed, ha az kényelmes, de ha elkötelezted magad valamire, akkor semmilyen kifogást nem fogadsz el – csak eredményeket! Egyedül te dönthetsz arról, hogy a jutalom megéri-e az erőfeszítést, vagy kompromisszumokat kötsz. Nem lehet egészséges tested úgy, hogy közben egészségtelen ételeket eszel. Ha saját vállalkozásba kezdesz, lemondhatsz a garantált bérezésről. Gondtalan tévézéssel töltött hosszú órák és színjeles bizonyítvány – ez bizony igen ritka kombináció. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy megfizeted az árát. Továbbá is azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyod a rosszindulatú bírálatokat. Jézus is ezt tette. „… a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: »Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?« Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«” (Márk 5:35-36). Ralph Waldo Emerson mondta: „Bármilyen utat választasz is, mindig lesz valaki, aki azt mondja, hogy tévedsz. Mindig támadnak majd nehézségek, amelyek megpróbálják elhitetni veled, hogy bírálóidnak igaza van. Egy út eltervezéséhez és végigjárásához bátorságra van szükség.”


Leckék Lázártól

„De most is tudom.” (János 11:22)

Első lecke: Jézus tudja, hogyan érzel. Lázár temetésén „Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: »Íme, mennyire szerette!«” (János 11:35-36). Ez a történet bizonyítja, hogy olyan Istent szolgálunk, aki nemcsak fel tudja támasztani a holtakat, de együtt is tud érezni velünk (ld. Zsidók 4:15). Ha tehát ma gyászolsz, fordulj Istenhez és engedd, hogy Ő megvigasztaljon. Második lecke: Jézus vissza tudja adni neked, amit az élet elvett tőled. Ő kárpótolni tud azokért az évekért, melyeket ellopott az élet (ld. Jóel 2:25). Hivatkozz erre az ígéretre; vedd birtokba az életednek azon a területén, ahol nagy veszteség ért, és kérd Istent, hogy pótolja és állítsa helyre! Márta azt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten” (János 11:21-22). Ahelyett, hogy azt mondanád: „Bárcsak!”, imádkozd: „De most is tudom”! Nincs túl késő, Isten cselekedni tud az érdekedben. Harmadik lecke: Jézus fel tud szabadítani. „…hangosan kiáltott: »Lázár, jöjj ki!« És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: »Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!«” (János 11:43-44). Isten Szava nagyobb, mint azok a dolgok, melyek megkötöztek, bekorlátoztak, rabságban tartottak téged. Még ha értelmed nem is képes teljesen felfogni, hagyd, hogy a lelked válaszoljon Istennek. Imádkozd a zsoltárossal: „Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel. Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm” (Zsoltárok 119:34-35). Ha így imádkozol, hited növekedni fog, és a lehetetlennek tűnő körülményeket Isten megváltoztatja.



„Hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.” (János 11:4)

Íme még három lecke Lázártól: 1) Istennek nagyobb és jobb terve van. Lázár már négy napja halott volt, amikor Jézus megérkezett. Amikor az Úr vár, annak két oka lehet: a) Hogy így megdicsőüljön. A farizeusok úgy tartották, hogy a lélek a halál utáni negyedik napon hagyja el a holttestet. Így ha Jézus hamarabb lépett volna közbe, akkor azt mondták volna: „Nem is volt valóban halott”. Ezért mondta Jézus a tanítványainak: „Ez a betegség… az Isten dicsőségét szolgálja” (János 11:4). Visszanézve látjuk meg világosan Isten keze munkáját. b) Hogy hitünk erősödjön. Jézus azt mondta: „örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek” (János 11:15). Az életben mindig jönnek krízisek. A következő krízis nem olyan lesz, mint a legutóbbi volt, de egy dolognak erősnek kell maradnia: a hitednek. 2) Isten arra fog kérni, hogy távolítsd el az akadályokat, és győzd le a hullaszagot. „Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!«. Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos«” (János 11:39). Válaszért imádkozol az életed egy területén, közben pedig Isten azt mondja, hogy távolítsd el a követ életed egy másik területéről, amit eltemettél, és győzd le a hullaszagot? Add meg magad, úgysem győzhetsz! Amikor a szíved rendben lesz Istennel, Ő válaszolni fog imáidra. 3) Isten azt akarja, hogy élő bizonyságtétel legyél. Lázár bárhová ment, nem kellett egy szót sem szólnia, élete azt hirdette, hogy Jézus Úr. És ugyanennek kell igaznak lennie rád is. Isten azért mentett meg, és emelt fel, hogy kegyelmének és jóságának tanúja légy.




Mi fojtogat téged?

„… dolgok megkívánása megfojtja az igét.” (Márk 4:19)

A magvető példázatában Jézus azt mondta: „Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést” (Márk 4:18-19). Figyeld meg: nem a magvetővel vagy a vetőmaggal van gond, hanem a talajjal. Jézus azt mondta, ők „hallják az igét”, tehát olyan templomba járó emberekről beszélünk, akiknek olyan megrögzött gondolkodásmódjuk van, ami megfojt minden igét, amit hallanak, olvasnak, vagy megpróbálnak alkalmazni. Jézus úgy írja le ezeket a töviseket, mint „e világ gondjai, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása”. Emlékszel még arra, amikor úgy gondoltad, hogy az a ház, amiben most élsz, az a karrier, amit mostanra felépítettél, és a befektetéseid, amikkel ma rendelkezel, majd minden aggodalmadat eloszlatják? De nem, minél több mindened van, annál többet veszíthetsz, annál többet kell védened, fenntartanod, és annál több miatt aggódhatsz. Ez a „gazdagság csábítása”. Ha az önértékelésed vagy a biztonságérzeted valami mástól függ, és nem az Istennel való kapcsolatodtól, akkor az aggodalom meg fogja fojtani az életedet. Az igazi boldogság alapja az, hogy Istenben bízol szükségeidet illetően, tudva, hogy ha valami a javadat szolgálja, akkor Ő meg fogja adni neked, ha pedig nem, akkor valami jobbat fog adni.

Chuck Swindoll írja: „Azért élünk tövisek között, mert titokban, csendben igencsak szeretjük őket. Tudom. Nekem is vannak ronda karcolásaim, melyek bizonyítják. Mindegyik némán emlékeztet azokra az évekre, amikor a bozót foglya voltam. Időnként még mindig ki kell tépnem párat.” És mi van veled; van néhány tövis, amit ki kell húznod?




Nyugalom, hagyd Istent dolgozni!

„...pillanatnyi könnyű szenvedésünk... örök dicsőséget szerez nekünk" (2Korinthus 4:17)
Vannak időszakok az életünkben, amikor minden próbálkozásunk rosszra fordul. Lehet, hogy a hited erős, és az elkötelezettséged mély, a balsors mégis bekopog az ajtódon. Az ima ereje megerősít és megszilárdít ezekben az időkben. Ám nem kér­heted imádságban, hogy tűnjön el ez az életszakasz. Istennek célja van azzal, hogy nem engedi, hogy mindig sikeres legyél. A valódi növekedés egyaránt megkívánja a küzdelmes és a sikeres időszakokat is. A küzdelmes időszak letöri a saját képességeid miatt érzett büszkeségedet, növeli Istentől való függésedet, és arra késztet, hogy Pál­lal együtt ezt mondd: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak... a mi alkalmasságunk az Istentől van" (2Korinthus 3:5). Ezek alázatra késztető események, de szükség van rájuk. Az életünk olyan, mint egy fa: télen csend­ben felfrissül, megerősödik, felkészül a következő évszakra, hogy termékeny lehes­sen. Ha visszanézel életed teljesítményeire, észre fogod venni, hogy időszakosak. Vannak esős, és vannak napfényes időszakok, és minden időszak valamilyen fontos célt szolgál. Ezért hiba maradandó döntést hozni átmeneti körülményekre vagy vál­tozó érzelmekre alapozva, „mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Korinthus 4:18). A mulandó szó azt jelenti: „változásnak alávetett". Nyugalom, nem mindig lesz így, ahogy most van! Időnként a helyzet nem kíván azonnali cselekvést, inkább türelemre int, és bizodalomra Istenben. Pál azt írja: „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk". Olyan módokon, amit talán nem is értesz, Isten ma is a te javadra alakítja a körülményeket.





Tarts ki!

„Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudnak a szenvedésekben.” (Jakab 5:11)

Figyelj meg hat dolgot a kitartással kapcsolatban: 1) Nem baj, ha az indulásod nem nagyszerű, de úgy kell elindulnod, hogy a nagyszerűséget tüzöd ki célul. 2) Ahhoz, hogy célba juss, először el kell indulnod. 3) Vannak emberek, akik nagyszerű dolgok véghezviteléről álmodoznak; mások felébrednek, és meg is teszik azokat. 4) Bárki, aki azzal dicsekszik mit fog tenni holnap, valószínűleg tegnap is dicsekedett vele. 5) Soha nem válsz azzá, akivé lenned kell, ha nem teszed azt, amit tenned kell. 6) Ha nem tudsz elszakadni a megszokott gondolkodásmintáktól, akkor ideje előbújni a bezártságból. Amikor Lester Wundermant elbocsátották egy reklámügynökségtől, úgy érezte, hogy még mindig sokat tudna tanulni az ügynökség vezetőjétől, Max Sackheimtől. Ezért másnap ugyanúgy bement az irodájába, és folytatta munkáját, mint addig mindig, beszélgetett a munkatársakkal és üzletfelekkel, beült az értekezletekre – bár fizetést nem kapott érte. Sackheim egy hónapig levegőnek nézte. Végül odament Wundermanhoz, és ezt mondta: „Rendben, maga nyert. Még sosem láttam olyan embert, aki a munkát jobban akarta, mint a pénzt.” Az eredmény? Wunderman lett a huszadik század egyik legsikeresebb reklámszakembere. Lehet, hogy a reklámszakma nem a te világod, de a tettrekészséget akkor is eltanulhatod. Mit vagy hajlandó megtenni álmod eléréséért? Kész vagy fizetés nélkül dolgozni? Kitartani és nem feladni? A siker azoké, akik Istenben bíznak – és kitartanak.




VAN ERŐD, HÁT HASZNÁLD!

„...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek..." (ApCsel 1:8)

Amikor Ray és Dorothy Buker 1926-ban Burmába mentek, már voltak ott más misszionáriusok is. Azok a misszionáriusok már kialakították a maguk bankrendszerét valamint a délutáni tea szokását, amit gyakorlott komornyikok szolgálták fel - ezek az emberek nem illettek Buker elképzeléseibe arról, hogyan kellene hirdetni az evangéliumot. A korábbi olimpikon hozzászokott már a nehézségekhez, olyan helyre akart menni, ahová mások nem akartak, és ez vitte őt északra, Kínába. Amikor felesége idegösszeroppanást kapott, és közel s távol nem volt elérhető segítség, Buker imádkozott, olvasott neki, és ő maga ápolta, míg visszatért az asszony egészsége. A második világháború idején, hogy életét mentse, menekülnie kellett a japán megszállók elől, és amikor 92 évesen meghalt, örökségül Krisztusnak megnyert életeket hagyott. Honnan nyerte Buker kitartását és állhatatosságát? Jézus azt mondta: „...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek..." (ApCsel 1:8). A számítógépes kor kezdetén, ha elment az áram, és nem mentetted el a munkádat, minden elveszett. Manapság a szünetmentes tápegységek megóvnak attól, hogy ilyen történjen. Isten soha nem akarta, hogy e világ erőforrásait használva üzemeljünk, mert az Ő Lelke ad nekünk erőt (biztosítja az energiaellátást) a következőkhöz. Először: erőt kapunk arra, hogy dönteni tudjunk, mert megőriz minket, hogy képesek legyünk szilárd elhatározásra, és arra, hogy hatalmunk legyen saját kívánságaink felett (ld. 1Korinthus 7:37). Másodszor: erőnk van a kitartásra. Ha a megpróbáltatásokat Istentől kapott kegyelemmel el tudjuk hordozni, az bizonyítékul szolgál, „hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:" (2Korinthus 4:7). Harmadszor: erőt kaptunk a győzelemre: „ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk... az Isten hatalmából" (2Korinthus 13:4). Negyedszer: erőt kaptunk a szolgálatra: „Ennek lettem szolgájává az Isten... hatalmának ereje által" (Efézus 3:7). Végül: erőt kaptunk a tanúságtételre: „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben" (1Korinthus 4:20). Rendelkezel ezzel az erővel, használd hát!
komment

Meggyőződésem határozza meg életvitelemet-Van remény, hogy belásd: sebzett vagy

2018. augusztus 28. 10:05 - Andre Lowoa






Meggyőződésem határozza meg életvitelemet


"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,1)

A szótárak meghatározása szerint a meggyőződés erős hit. A meggyőződés valójában ennél sokkal több. A meggyőződés magában foglalja, hogy mit tartasz értékesnek, mi iránt vagy elkötelezett, mik motiválnak.

A meggyőződés szónak az a definíciója tetszik legjobban, amit a nagy bibliatanítótól, Howard Hendricks-től hallottam: "A hit az, amiért vitába szállsz, a meggyőződés az, amiért meghalni is hajlandó vagy."

Meggyőződésem határozza meg életvitelemet. Ez vesz rá, hogy kiálljak valami mellett, és hogy aszerint cselekedjek, amit értékesnek tartok.

Mikor kereszténnyé válsz, először gyakran csak azért teszel dolgokat, mert más keresztények körülötted ezt sugallják, őket másolod. Lehet azért imádkozol, olvasod a Bibliát és jársz istentiszteletre, mert ez áll példaként előtted.

Ez rendben is van fiatal keresztényként, a kisgyerekek is hasonló módon tanulnak. Azonban ahogy növekedünk, végül is ki kell hogy alakuljon bennünk az ok, miért is tesszük azt, amit teszünk. Ez az ok válik aztán a meggyőződésünkké.

A bibliai meggyőződések lényegesek lelki fejlődésünk, éretté válásunk szempontjából. Ironikus, hogy manapság az emberek gyakran hangoztatják meggyőződésüket kevésbé fontos ügyekben (foci, divat, stb), míg alig van meggyőződésük nagyobb ügyekben (mi helyes és mi helytelen).

Gondolj Jézussal tett utadra és sorold fel mi felől vagy meggyőződve. Elég erős a meggyőződésed a nagyobb ügyekkel kapcsolatban?





Van remény, hogy belásd: sebzett vagy

„Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.” (Lk 12,2)

 

Ha helyet akarsz adni a reménynek az életedben, először meg kell nézned, hogy kicsoda Isten valójában. De ez nem minden. Őszintének is kell lenned és el kell fogadnod az igazságot önmagadról.

Az igazság az, hogy sebzett vagy.

A Biblia a Róma 3,23-ban azt mondja: „mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének”. Azt gondolom, hogy ezt mindannyian tudjuk. Tudjuk, hogy valami eltörött bennünk.

Bármennyire is tudjuk, hogy ez az igazság, van valami mindannyiunkban, ami el akar rejtőzni az igazság elől és úgy tesz mintha ott sem lenne, ahelyett, hogy őszintén szembenézne vele. Nem tudom, hogy te hogy állsz ezzel a kérdéssel, de én túl sok időt és energiát fektetek abba, hogy elrejtőzzek az egyszerű igazság elől: sebzett vagyok.

Az igazság az, hogy utunk végén nem leszünk képesek elbújni többé. A Lukács 12,2 azt mondja: „Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.” Ez a vers meglehetősen megrémít engem. Csak olvasom és azon gondolkodom. „Micsoda? Azt gondoltam, hogy miután leélem az életemet, megtartva a sérelmeimet, szokásaimat vagy a csalódást okozó titkaimat és nem mondom el senkinek, akkor ha a Mennyországba érkezek, minden el lesz törölve. Hogyha ki tudom húzni a halálomig, akkor minden rendben lesz, senki sem fog a titkaimról tudni."

Íme ez a vers újra a Message angol fordítás értelmezése szerint: „Nem tarthatod rejtve a valódi énedet örökre, mielőtt lelepleződik. Nem tudsz egy vallásos maszk mögé bújni örökre, mert előbb vagy utóbb a maszk lehullik és a valódi arcod ismertté válik.”

A végén, amikor minden kiderül és ismertté válik, nem fogunk egymásra nézni és azt mondani: „Hűha! Te valóban ezt tetted? Nagyot csalódtam benned. Megdöbbent, hogy ezt tetted.” A végén, mindannyian rájövünk, hogy egyformák vagyunk. Ugyanazok a harcaink voltak. Mindannyian sebzettek vagyunk.

Nem fogunk ujjal mutogatni egymásra. Az Egyetlenre fogunk mutatni, aki szeret bennünket – Jézus Krisztusra és annyit fogunk csak mondani: „Köszönöm. Köszönöm, hogy megbocsátottál mindannyiunknak.”

A szabadságunk abban áll, hogy megértjük ezt az igazságot. De nem kell várnod az utad végéig. Amint megértetted ezt az igazságot, szabadságot fog hozni az életedben. Új reményt hoz az életedben.

Meglátod, hogy Te valójában ki vagy, de ne állj itt meg. Meglátod, hogy ki vagy valójában: sebzett és szeretett. Szeretett, az Egyetlen által, aki a legjobban ismer téged. Isten szeretete soha nem hagy cserben téged és soha nem adja fel veled kapcsolatban.

„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jeremiás 31:3b)

Beszéljünk róla:

  • Mit gondolsz, miért ragaszkodunk a sebzettségeink rejtegetéséhez, miközben tudjuk, hogy Isten lát és tud mindent?
  • Mit tanított Isten neked, amikor szerény körülmények közé vitt téged?
  • Hogyan segített neked elfogadni a sebzettségedet az, amikor megértetted hogy mindannyian egyformák vagyunk ebben a tekintetben?
komment

A hasonlítgatás mindig bűnös vágyakhoz vezet-A hívő jellemünk próbája-A többiek szerint mi a fontos számodra?-Engedd, hadd mondja meg Isten, ki vagy te-Kerülj közelebb az Istenhez, ahhoz hogy szenvedélyesebbé válj

2018. augusztus 28. 10:03 - Andre Lowoa



A hasonlítgatás mindig bűnös vágyakhoz vezet

"Jobb megelégedned azzal, amid van, mint sem mindig valami más után vágyakoznod." (Prédikátorok könyve 6:9 GNT fordítás)

Első lépésként, fel kell hagynod a másokkal való összehasonlítgatással, ha elégedett emberré akarsz válni. A probléma az, hogy a hasonlítgatásból Amerikában szinte már sportot űzünk. Örökösen ezt tesszük, már-már természetes a számunkra.

Besétálsz valaki házába, és az első dolog, hogy összehasonlításokat teszel: 'Tetszik ez a parketta! Nézd azt a drapériát! Micsoda TV!". Elsétálsz valaki mellett, és azt gondolod: "Tetszik, ahogyan a frizuráját hordja. Az enyém viszont borzalmasan néz ki." Megállás nélkül másokhoz méred magad, ami frusztrál téged. Hagyj fel ezzel! Ha megtanultad azt értékelni, ami megadatott számodra, akkor igazán nincs szükség arra, hogy a saját életed mindenki máséhoz hasonlítsd.

Továbbá, meg kell tanulnod csodálni mások javait anélkül, hogy minden áron meg akarnád szerezni őket. Meg kell tanulnod örülni mások jólétének, anélkül, hogy irigy és féltékeny lennél rá, hogy úgy éreznéd, neked is meg kell szerezned, ami nekik van. 

Nem kell birtokolnod ahhoz, hogy élvezd! Ez az egyike azoknak a fő elveknek, amit Amerikában nem értünk.  Időnként biztosan elmész kikapcsolódni a hegyekbe. Miért  vásárolnál magadnak egy kis házat ott, ahelyett, hogy bérelnél egyet abban az évi egyszeri időpontban? A birtoklás nem az egyetlen módja annak, hogy élvezz valamit.

Nem csak egy jó tipp, hogy ne hasonlítgass, ez egy parancs.  A Mózes második könyve 20:17-ben ez van: " Ne kívánj semmit...,ami a felebarátodé" (NIV fordíás)

Kívánni annyit tesz, hogy féktelen vágyat érzel valami megszerzésére. Ez egy sarkalatos bűn, ami a Tíz Parancsolatban is meg van említve, és amit kerülnünk kell. A görög nyelvben a 'kíván' szó azt jelenti, hogy 'megragadni valamit, a kezedben olyan szorosan tartani azt, hogy képtelen légy elengedni." Ha Isten ad neked valamit, hogy add tovább, és te mégsem cselekszel igy, akkor nem te birtoklod azt a dolgot, hanem az birtokol téged. 

Isten nem azt mondja, hogy soha nem vágyhatsz semmire. Ez nem a Kereszténység, hanem a Buddhizmus hitvallása. A vágyak nem rosszak. De csak akkor, ha kizárólag Istentől valók. De amikor a vágyak kontrollálatlanok, akkor kívánsággá válnak. Amikor valami olyasmire vágyakozol, ami nem a tied, az gonosz. De a vágy önmagában semmiképpen sem negatív.

Semmi sem lehet tökéletes anélkül, hogy vágynál rá. Nem válhatsz hasonlóvá Jézushoz anélkül, hogy vágynál rá. Nem tudsz jobban szeretni anélkül, hogy vágynál arra, hogy jobban tudj szeretni. Nem tudsz nagylekűbbé vállni anélkül, hogy ne vágynál rá. A vágy nem rossz dolog, amíg nem lesz kontrollálatlan, és azt nem kezded gondolni, hogy egyre több kell. Az ilyesfajta vágyak gyökere a másokhoz való hasonlítgatás. 

Nem lesz elégedett életed addig, amíg meg nem tanulod, hogy ne tégy hasonlóságot a dolgok között. Hogy miért hasznos ez? Mert az ellenkezője bűnös vágyakhoz vezet. 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Hogyan változtatnád meg saját nézőpontodat a tulajdonaid fölött, hogy tudj másokkal örülni a saját tulajdonaik fölött?
  • Mit gondolsz Isten mivel akarja az életedet megtölteni birtoklás helyett?
  • A keresztények gyakran mondják, hogy Isten adta ezt a vágyat a szívükbe. Szerinted milyen vágyak származnak tőle?




A hívő jellemünk próbája



Az igének pedig cselekvői legyetek, és ne csupán hallgatói, mert ezzel megcsalnátok önmagatokat.(Jak 1:22 Budai)


Jakab szerint önbecsapás, mikor Isten Igéjét hallgatjuk, de nem engedjük, hogy át is formáljon bennünket. Azt gondoljuk, hogy a tudás gyarapítása szellemi érettséget eredményez bennünk. Az érettség azonban nem csak ismeretből áll. Az érettség egy jellemvonás, ún. karakter. Sok embernek van komoly igeismerete, mégis szellemi értelemben csak törpének számítanak.

Isten Igéjét át kell ültetnünk a gyakorlatba is. Folyamatosan alkalmaznunk kell azt a saját életünkben, a saját életünkre nézve is. A tudásunk gyarapítása valójában az Isten előtti felelősségünket növeli meg. Minél többet tudunk, annál több dologért tartozunk számadással. Mit teszek azzal, amit már tudok? Lukács 12.48. szerint:

"...Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."(MBT)

Máté evangéliumában Jézus beszél a bölcs és a bolond házépítőről (Máté 7). A bolond homokra épített. Ő hasonló ahhoz, aki hallotta ugyan Isten szavát, de nem aszerint cselekedett. Bölcs ember pedig az, aki miután meghallotta Isten Igéjét, azután elment és őszintén igyekezett megvalósítani azt a saját életében.

Jézus mondja:

...Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.(Ján 13:17 Károli)


Szerintem a lelkileg érett hívő legegyszerűbb meghatározása valahogy így hangzik: "Az Ige megcselekvője!"
Nem csak meghallanunk kell az Igét. Gondosan meg is kell szívlelnünk azt!
Mindegyikünkre igaz az az állítás, hogy sokkal több szellemi igazságot ismerünk, mint amennyit beillesztettünk volna az életünkbe. Nem szükséges többet ismernünk, már eleget tudunk. Csak arra volna szűkségünk, hogy a gyakorlatban is alkalmazzuk, amit megtanultunk.

Legyetek az Igének cselekvői!





A többiek szerint mi a fontos számodra?

„Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21, NIV fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21, NIV fordítás)

Hol van tehát a szíved ma? Ezt valóban egyszerű megválaszolni. Ott van, ahová a pénzedet teszed. Néhányatoknak a házában, mert arra költi a pénzét. Lehet, hogy a szíved a hajódban van, vagy a faházadban. Vagy az autódban, amit úgy szeretsz.

Bárhová teszed is a pénzed, a szíved oda fog húzni. Érdekeltté akarsz válni a Coca-Cola vállalatban? Vásárolj néhány részvényt. Abban a pillanatban, ahogy megvetted a részvényt, kifejezetten érdekelni fog a Coca-Cola árfolyama. Ha nincs benne a pénzed, egyáltalán nem érdekel, hogy mi történik a Coca-Colával.

Ahova a pénzedet teszed, és amivel az idődet töltöd, az megjelenik a prioritásaid között. Mondhatod azt, hogy szereted Jézust, de ha nem töltesz vele semennyi időt sem, akkor nem is szereted őt annyira, mint amennyire azt mondod. Azt mondod, hogy szereted a gyerekeidet, de valójában töltesz időt velük? Nem? Akkor nem is szereted őket annyira, mint ahogyan azt gondolod. Mondhatod, hogy szeretnél jó fizikai kondícióban lenni, de edzel ehhez eleget? Nem? Akkor nem is igazán szeretnél jó kondiban lenni.

A lényeg az, hogy nem az számít, amit mondasz. Ha meg akarod tudni, hogy mi igazán fontos mások számára, akkor csak a következőt kell tenned: nézd meg a naptárukat és a bankszámla kivonatukat. Amire a pénzünket költjük, és amivel az időnket töltjük, az mutatja meg, hogy mi igazán fontos számunkra.

Mondhatod azt bármire, hogy az „nagyon fontos nekem”, de ha nem fordítasz időt és pénzt arra, akkor a szíved nincs is igazán benne.

Amikor Istennek adsz, szerinted hol van a szíved? Isten felé megy. Közelebb von téged Hozzá. Ez egyfajta dicsőítés.

Hol van a te kincsed?

 

Beszéljetek róla:

  • Mit mondanának az emberek a prioritásaidról, ha megnéznék a bankszámla kivonatodat?
  • Ha az örökkévalóságra fókuszáló perspektívában gondolkozol, hogyan segít ez számodra újraértékelni a prioritásaidat a pénzügyeidben és az adakozásodban?
  • Miért lehet az egyfajta dicsőítés, ha az idődet és a pénzedet Istennek adod?






Engedd, hadd mondja meg Isten, ki vagy te

„Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel” (1Mózes 32:29)

Nem kell ugyanannak maradnunk. Ebben a változásban új személyazonosságot kapunk. Nézd Jákóbot a Teremtés könyvében. Mikor Jákób bevallotta viselkedését, Isten új személyiséget adott neki.

Figyeljük meg, hogy három dolog történik.

Isten teljesen új személyazonosságot ad Jákóbnak (1Mózes 32:29)
Lényegében Isten ezt mondja: „Tudom, hogy kifulladtál, tudom, hogy épp csak megtűrt vagy, de én látom benned a herceget. Minden érzelmi kiborulásod, minden bizonytalanságod ellenére, mindazon dolgaid ellenére, amikről nem akarod, hogy bárki is tudjon, én egy herceget látok.” Ma Isten sokunknak mondja: „Minden bűnöd, gátlásod ellenére egy herceget / hercegnőt látok benned. Valami nagyszerű lehetsz. Az lehetsz, amire teremtettelek.”

Isten megáldotta Jákóbot / Izráelt (1Mózes 32:30)
Mélyen legbelül, kétségbeesetten vágyjuk Isten áldását. Ha azonban akarjuk Isten áldását, akkor meg kell tennünk azokat a lépéseket, amiket Isten elvár tőlünk.

Isten sántává tette Jákóbot / Izraelt (1Mózes 32:32)
Emlékezzünk, hogy mikor küzdöttek, Isten kificamította Jákób csípőcsontját. Jákób sántítva ment tovább, és ez naponta emlékeztette, hogy Istentől függ.

Isten a legmélyebb munkáját végzi az életedben, mikor a személyazonosságoddal foglalkozik, azzal, hogy ki vagy, hogy hogyan lásd magad. Mindig úgy fogsz cselekedni, ahogyan gondolkozol magadról. Isten tehát a legmélyebb változást azzal hozza az életedbe, hogy megváltoztatja az önmagadról alkotott képedet.

Azt mondja: „Engedd megmutatnom, hogy én hogyan látlak téged.” Amikor úgy látod magad, ahogy Isten lát, meg fog változni az életed.

Beszéljetek róla:

* Kérted már Istent, hogy áldja meg az életed? Ha igen, akkor elérhetővé tetted-e magad, hogy meghalld Isten utasításait, hogy megtehesd azokat a lépéseket, amiket Isten vár tőled?
* Mikor Isten nézőpontjából nézed magad, mennyire látszol másnak?




Kerülj közelebb az Istenhez, ahhoz hogy szenvedélyesebbé válj

„Ímé az ajtó elõtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jelenések 3:20)

Isten megteremtette a szívedet elhelyezve benne szenvedélyeket, vágyakat, és álmokat; ám amíg a szíved nincs az Ő irányítása alatt, mindezek tévesen, rossz célra, hibásan lesznek használva és eltékozolva vannak jelen az életedben.

A világ minden táján milliónyi szenvedélyes ember van, telve érdekődési körökkel, álmokkal és törekvésekkel, melyekkel visszaélnek és amelyek bemocskolódtak; és ezektől megszakad az Isten szíve. És ez az, amiért ha félretesszük tehetségeiket és a szenvedélyességüket, ezek az emberek boldogtalanok. Mert amikor a szendedéllyel visszaélnek, akkor nyomorultúl érezzük magunkat.

Néhányan lehet azt gondoljátok, hogy: „Én nem igazán érzem, hogy szenvedélyes lennék most.“ Tudod, hogy ez mit is jelent valójában, ugye? Azt jelenti, hogy nem vagy kapcsolatban Istennel. Ha kapcsolódva vagy Istenhez, akkor nem lehetsz szenvtelen. Amikor összhangban vagy vele, akkor fel vagy villanyozva és az olyan, mint amikor egy eszköz be van dugva a 220-ba. Szenvedélyessé válsz!

Isten szenvedélyes Isten. Az egyetlen oka, hogy vannak érzéseink, mert az Ő képére lettünk teremtve. Isten érzelmes. Isten féltékennyé válik, amikor azt látja, hogy bármi más fontosabb, és róla nem veszünk tudomást. Isten örökké tartó szeretettel szeret bennünket; eltekintve attól, hogy mit tettünk; ő mindig szeretni fog minket. Ez a szenvedély!

Amikor nap mint nap időt töltesz Istennel és összekapcsolódsz vele, akkor szenvedélyes leszel; Isten szívén át kezded látni  a világot és az ő szíve lesz úrrá benned. Úgy kezdesz érezni, ahogy Isten is. Olyanná leszel, mint akivel időt töltesz és ez egész mássá tesz.

A kamaszok erre a bizonyítékok. Ha egy fásult és közönyös csoportba behelyezel egy kamasz gyereket, akkor heteken belül ő is olyanná válik. Hogy miért? Olyanná leszel, mint akivel időt töltesz és ez egész mássá tesz.

Szeretnéd, ha több energiád lenne az életben? Több lelkesedésed és ‘nosza, rajta’ hozzáállásod a dolgokhoz? Hadd mondjam meg, hol találhatod meg. A lelkesedés szó az görög ‘en theos’ szóból ered, ahol az ‘en’ azt jelenti, hogy ‘valami-ben’ és a ‘theos’ Istent jelent. Amikor ‘en theos’ -ossá válsz, akkor lelkes leszel. Minél közelebb vagy Istenhez, annál több lesz az energiád, az  életerőd, és szenvedélyességed. Minél távolabb kerülsz tőle, annál unalmasabb és közönyössé válsz az életben. Meg kell nyitnod a szíved Jézusnak.

A Jelenések 3:20-ban Jézus ezt mondja:  „Ímé az ajtó elõtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és õ én velem.” Jézus Krisztus ott áll az életed ajtaja előtt és kopog, már hosszú ideje; ám ő úriember. Nem fogja betörni az ajtót; neked kell kinyitnod.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Azok az emberek és dolgok, akikkel és amikkel az idődet töltöd, miként tesznek téged szenvedélyessé, illetve szenvtelenné?
  • Mi az, ami szenvedéllyel tölt el? Hogyan szerez ez dicsőséget az Istennek?
  • Hogyan kellene úgy beosztanod az idődet, hogy napi szinten tudj csendességet tartani és időt tölteni Istennel?




komment

Elmúlás/Gazdagság.../Hála.../Hűség.../ Kitartásért a közdelmeinkben, az újraindulás kegyelméért, a megújulás ajándékáért.

2018. augusztus 28. 06:04 - Andre Lowoa

Elmúlás

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Múlandóvá tetted életemet, s benne megvertél az múlhatatlanság utáni iszonyatos vággyal is... Sok dolgodat nem értem Uram... de nem is akarok mindent megérteni. Kérlek Uram, adj nekem mégis annyi ismertet, hogy lelkem békességet nyerjen Tebenned, s a nekem kiszabott időmet a Te tedszésedre, s a magam örömére tudjam élni! Ámen



A bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Róm 6,23

Karl Rahner, katolikus teológus mondta egyszer: "A szenvedés, az az Isteni Titokzatosság része." Ezt kiegészítendő mondhatjuk: A halál is az... Életünket hűségesen kísérő fogalmak ezek, melyek jelentéstartalma csak különleges helyzetekben világlik meg bennünk. Amivel naponta fekszünk és kelünk, az általában nem a halál, s annak kistestvére a szenvedés -, ha mégis, annak komoly oka van. A konfrontációt mégsem kerülhetjük el, mert csak idő kérdése, hogy mikor tapasztaljuk meg a szenvedés keserűségét vagy a halál erejét. Életminőségünk romlása egy-egy betegség okán, szerettünk elvesztése haláleset kapcsán, alapvetően megváltoztathatja addigi véleményünket. Míg az elmúlt korok embere a hétköznapokban sokkal gyakrabban találkozott a betegség, a nélkülözés, a halál "problemtikájával", eladdig jóléti világunk embere többnyire a halál művi bemutatását tapasztalja. Egészen más a háború vagy járvány pusztítását megélni az utcán, miközben éhesen kenyér után kutatnók magunknak, s a mieinknek, s egészen más a nappali kényelmes karosszékében ezt-azt majszolgatva, finom italokat szürcsölgetve a mindennaprarendelt gyilkosságokat, robbantásokat biztonságban végignézni, vagy a krimik mesterséges keltett izgalmát átélni. Ha azonban a Halál kilép az elképzelés világából, akkor az már nem szórakozás, hanem verejtéket keltő valóság... Akik alábecsülik az elmúlás vagy a szenvedés erejét, azok különösen is meg szoktak ijedni, amikor hirtelen "róluk szól a történet"...

Fizetség-e a halál, amit megérdemlünk vagy egyetemes törvény, aminek engedelmeskedni kell, s nem lenne szabad rugdalódznunk ellene? Egy biztos, hogy sok rosszat elkövetünk, s sok jót elmulasztunk, s így Mennyei Atyánk szenvedésben megnyilvánuló vesszőzését joggal megérdemeljük. De a halált is, a lét végét is? A válasz az Istenben van elrejtve...

Minél közelebb kerülünk életünk végéhez, annál nagyobb a készség bennünk egyezkedni Teremtőnkkel. Megtapasztaljuk, hogy ami korábban természetes volt, az a kor előrehaladtával egyre inkább kiváltsággá válik: "Mikor fiatal vagy, felövezed magad, s oda mész, ahová akarsz... mikor megöregszel mások öveznek fel téged, s oda visznek, ahová nem akarod... mert eljönnek azok a napok, melyekre azt mondod, nem szeretem őket!" A középkori ember sokat elgondolkodott azon, van-e kegyelmes Isten... manapság sokan azon se gondolkodnak, van-e Isten? - Persze hogy nincs...

Ő azonban van, és volt és lesz, mindörökké. Nem képzeletünk tükörképe az Isten, hanem maga a tükröt tartó Valóság. S amilyen igaz az, hogy egyszer meghalunk, olyan bizonyos - az Írások szerint -, hogy Isten el akar juttatni minket földi életünk folyamán az Ő világokat összekötő szeretetének megismerésére. Ajándék ez, ami teljességel be-, és fel nem fogható... ezért is nevezzük kegyelemnek. A "kegy", az Isten cselekvése olyan alapvető "elem" az életünkben, amiről lemondani alapvető balgaság. Hiszen nem beszűkülésre és visszafejlődésre, hanem távlatok meglátására, s a lélek emelkedésére vagyunk elhívva létünk okán - mindannyian.



Gazdagság...


A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy megszólítottál, s Veled járhatok. Adj nekem mindig annyit, hogy ne perlekedjek Veled sorsom miatt, és soha ne adj annyit, hogy szívem megkeményedve elforduljon Tőled! Ámen



Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
Mk 10,21-22

Az emberek nagy részének a gazdagságról igen furcsa elképzelései vannak... Aki gazdag, annak nem kell dolgoznia, reggelire joghurt és kifli helyett pezsgőt iszik és kaviárt eszik, s megölné az unalom, ha nem látná el állandó feladatokkal a személyzetét. Nos, a gazdagság a relatív, de tény, hogy a gazdagsággal együtt járó szabadság nem illúzió. Aki megteheti, hogy szabad mozgásban, akinek gondolatait nem kötik le a kifizetendő számlák, az élvezi ezt a kötetlenséget, s sokan úgy vélik, ez maga a boldogság.

A gazdag ifjúnak nem voltak "sárgacsekkes" gondjai... Szabad volt olyannyira, hogy bőven volt ideje az Írásokkal, az isteni törvények értelmezésével foglalkozni! Sőt, még arra is volt ideje, hogy Jézust hallgassa, s kövesse őt - legalábbis egy darabig - amíg a Mester városról városra, faluról falura bejárta egész Galileát. Ez az ifjú, gazdag volt, szabad volt, egészséges és fiatal volt - még igen komoly vallásos neveltetésben is nőhetett fel(!) -, de a mégsem volt maradéktalanul boldog. Ugyanakkor úgy érezte, boldogságát ennél a názáreti csodatevő vándorprédikátornál talán megtalálhatja. Jóllehet ennek az ifjúnak a vallásos követelményekről nem elméleti tudása, hanem hosszú éveken át formálódott saját tapasztalata volt(!) - ebbéli vallásos gyakorlatai mégsem vitték közelebb az Istenhez.

Az emberek nagy részének az Istenről furcsa elképzeléseik vannak - Persze miért ne lehetnének? -, a probléma mindig ott kezdődik, amikor egyesek nagyon is tudni vélik, hogy ez a Láthatatlan, Végtelen Isten mit akar a véges embertől. Ha megnézzük a különböző vallások elvárásrendszereit, akkor igencsak rácsodálkozhatunk az emberi ésszerűtlenség és haszontalanság túlburjánzására, melyek egy-egy vallás hétköznapi hitéletének életszerűtlen rítusaiban nyilvánulnak meg... Amíg persze valaki ezt csak a maga lelki világának építésre használja, eladdig az az ő "szíve-joga", de amikor ezeket másokon is számonkéri - nos, az már tragédia, s egyben az önkéntességbe ágyazott hit szabadságának a halála is...

Jézus URunk nem a gazdagság ellen szólt, hanem a gazdagságba vetett hamis hit ellen! Nem a gazdagság tart meg, hanem az Isten; nem a minél nagyobb gazdagság biztosítja a szabadságot, hanem a lélek minél nagyobb szabadsága/szárnyalása hozza el az igazi gazdagságot, ami a kiteljesedő boldogság alapja. Gazdag az, akinek bőven van fölöslege, s ezt megosztja másokkal... Milyen érdekes, azok a dolgok, amik nem kerülnek semmibe - őszinte gesztusok, nemes gondolatok(!) -, végső soron azok a legdrágábbak.

A gazdag ifjú lelkét vonzotta az Isten, de gondolatait mégis béklyóba kötötte az igen nagy vagyona... Nappal ábrándozott a vallásos élet szépségeiről, s kereste boldogságát, de életének álmai a gazdagságához láncolták... Így aztán nem tudott mást tenni, mint szomorúan, "elborult arccal" - talán még sírt(?) is; bánatában/haragjában ezt nem tudjuk - elballagni. Szegény gazdagok...



Hála...

A mai nap imádsága:
?Uram, Istenem! Te püspökké/lelkipásztorrá tettél engem az egyházban, de látod, mennyire alkalmatlan vagyok ilyen nagy és nehéz szolgálatra. Ha nem segítettél volna, már régen elrontottam volna mindent. Ezért téged hívlak segítségül. Örömmel állítom szolgálatodba szívemet és számat. Taníts, hogy taníthassam népedet! Segíts, hogy igédet szüntelenül szívemben forgassam, és elmélkedjem rajta! Tégy követeddé, Uram, és semmiképpen el ne hagyj, mert ha magamra maradok, hamarosan elrontok mindent. Ámen (Luther Márton "sekrestye-imádsága")


Uram! Fakaszd ajkam hálára, amikor visszatekintek életemben! Adj nekem hitet, hogy a holnapban tudok a Te segedelmeddel jobb lenni, mint a mában voltam, s tudok majd kegyelmed által hasznosabb életet is élni, mint eddig tettem. Adj nekem Benned való derűs reménységet is! Add, hogy ne a nehézségekben, s bűneim elszomorító erejében vesszen el gyenge akarásom, hanem Rád figyelve igyekezzem a legtöbb jót megvalósítani az adott lehetősegek között. Uram! Ne engedd, hogy úrrá legyen rajtam a kicsinyhitűség! Adj szolgáló akaratot, s kitartást a célok elérésére! Köszönöm, hogy velem vagy életem minden napján, érezhetem szeretetedet, s magam is szerethetek! Hallgasd meg könyörgéseinket, hogy békében és szeretetben tudjunk élni mindaddig, amíg engeded! Ámen

   

Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.
Zsolt 51,17

Ilyen is van... akar az ember, de mégsem bírja! Amikor a régmúlt emlékeinek ereje hatalmába keríti az embert, akkor igen gyorsan elmúlik a ma, s ha a "rendelt időt" elillantják a múltbéli események legkülönfélébb értelmezései, akkor bizony hiába szeretne az ember valamit, az akaráson túl szükség van idő-adta lehetőségre is. Nos, így történt meg, hogy az elmúlt napok reggeli óráiban - Útmutatónk igéi alapján a régmúltba merengtem... Ezen gondolataimat hadd osszam most meg hűséges Olvasóimmal, akik rá-ráklikkelnek reggelenként írt áhítataimra - amit köszönök itt is - s Isten áldása legyen ezután is ezeken a csendes perceken!

Nos, elmerengéseim legfőbb oka, hogy aug. 26-án, 20 évvel ezelőtt evangélikus lelkésszé avattak... Mert nálunk evangélikusoknál mindent szentelünk, illetve szentelhetünk az ÚRnak (harangtól a sírkövön át a parókiáig), de a lelkészt "csak" avatjuk. Rendjén is van ez, hiszen a papi rend nem szentség, hanem élet-stílus, bürokratikusan megfogalmazva: hivatalvezetés. Ezt is lehet jó szívvel és odaadással, meg "elnagyoltan" és hanyagul végezni, mint minden mást az életben. A lelkész tehát nem különb a többi embernél! A lelkész más ember... Ha persze nagyon más, akkor abból gondok adódnak, mert a lelkész is csak egy bárányka a nyájból, azzal a lényegi(!) különbséggel, hogy a JóIsten az ő nyakába egy csengettyűt akasztott, ami éjjel-nappal - ha akarja, ha nem, - minden mozdulatára megszólal... Ez lehet olykor terhes pillanat, de a többiek számára kiváló lehetőséget ad saját helyük/helyzetük meghatározására. Közelről vagy távolról szól a csengő hangja - azaz a lelkész élete, munkája - olykor még iránymutatóvá is válhat a "nyáj" számára.

20 év jelentős idő. Egy gyülekezetben szolgálva méginkább. Ha viszont a tényeket nézzük: az húsz tkp. huszonegy, hiszen negyedéves teológus koromtól szolgálok rendszeresen a tatai gyülekezetben... Az azt megelőző években pedig egyre gyakrabban: az első helyettesítésem istentisztelet szolgálattal egybekötve pedig 1984 decemberében(!) volt. Gyakorlati teológiai látásban, hitbéli meggyőződésemben - ahol most éppen vagyok -, abban bizony jelentős része van a tatai gyülekezet összetartásának, szeretetének is. Mégis, amikor az ember - merthogy ember! - , mérlegel, akkor az alábbiakat szükségszerűen hangsúlyoznia kell.

A lelkészi szolgálat különösen nehéz hivatás. Olyannyira, hogy egyedül - óriási személyes áldozat nélkül - ezt nem is lehet végezni! Mindig kell hozzá egy kisközösség (Jézus Urunk mondja: "Menjetek!" s nem azt mondja "Menjél!"...); nálunk protestáns tradíciónk alapján kell a Társ, a feleség - régiesen szólva: a papné. Manapság, amikor majd mindenütt a világban a protestáns teológia fakultáson túlsúlyba került a női hallgatók aránya, s MEE-ben (Magyarországi Evangélikus Egyház) is a szolgálatot végző lelkészek egyharmada(!) nő, akkor különösen is fontos hangsúlyozni a "gyengébbik" nem olykor férfiakat is megszégyenítő szolgálatát. A lelkész kiegyensúlyozott életét, harmóniáját nemcsak hite - persze elsősorban mégis az(!) -, de családja is meghatározza. Az, hogy a papcsalád - beleértve a gyerekeket - együtt is tudjon szolgálni a gyülekezetben, leginkább a "papnékon" múlik. Bölcsesség, szív, s akarat nélkül félrecsúsznak a dolgok: a lelkészcsalád gyermekei gyakran nyűgnek érzik a gyülekezeti életben való aktív részvételt, s nemegyszer hátat is fordítanak az Egyháznak, mert úgy élték meg gyerekkorukat, hogy szüleinknek mindig mindenki, s minden "egyházi ügy" fontosabb volt, mint ők maguk...

A keresztények szolgálata a világban: Sors. Istentől rendelt sors tehát a papé is, úgyhogy rugdalódzni ellene lehetséges, de nem sok értelme van! Sokan sorsuk elfogadása helyett inkább az "életet" választják, mert annak csillogása sokkal több örömöt ígér, mint az Isten eszközeként való munkás részvétel az embervilágban. A tapasztalati tény azonban azt mutatja, hogy a "világi, elkötelezetlen" élet csábos ígéretei többnyire csak ígéretek maradnak, s ha leperegtek a nekünk rendelt homokszemek, akkor már nincs elölről/újra-kezdés! Az egyszeri, a megismételhetetlen, az a 70-80 évnyi nagyon kevéske idő teremti meg a felbecsülhetetlen értékét az életnek, a keresztény (azaz krisztuskövető) életnek is.

Az elkötelezettség mindig kockázatot is jelent. Gondviselésbe vetett reménységünk viszont azt sugallja nekünk, hogyha életünk kockáját a JóIsten veti el - csak úgy, Mindenhatói Játékossága alapján - abból számunkra csak jó jöhet elő. Ezért nem elégedetlenkedünk, sőt, igyekszünk hálát adni életünkért, hogy Isten kiváltságosai lehetünk, mert Ő csodásan "történik" közöttünk és bennünk minden nap...



Hűség...


    A mai nap imádsága:
    Istenem! Elénk adtad a hűség útját, s mi mégis letértünk róla... Szeretetre rendeltél mindnyájunkat, s mi szeretetlenekké váltunk... Egymás segítőivé teremtettél minket, s mi egymás ellenségeivé lettünk. Jóra rendeltél minket, s mi mindent elrontottunk... Kérünk Téged irgalmazz nekünk, téríts vissza Tehozzád, éreztesd velünk szereteted vonzását, hogy Tőled el ne távolodjunk, hanem Feléd igyekezzünk életünk minden napján! Ámen.



Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok!
Hós 10,12a

Divattá vált hangoztatni: a hűség a "reneszánszát éli" - sajnos még mindig ennek az ellenkezője az igaz! Számtalan kapcsolat - nemcsak a férfi és nő közötti -, de az élet sok más területén (munkahely, baráti kör, rokonság) létező is tönkremegy, pedig nem úgy indult egyik sem, hogy ez lett volna a kitűzött cél.

A nemek közötti kapcsolat jól példázza az Isten és ember kapcsolatát is, hiszen mindkettő "fölöttébb nagy titok." Azaz: amit igazságként meglátunk a nemek közötti viszonyban, az áttételesen igaznak bizonyul a Végtelen Valóssággal kapcsolatban is. Hóseás próféta szerint (is!) a hűséget az igazság alapozza meg. Manapság szívesen beszélnek többféle igazságról vagy az igazság különféle értelmezéseiről, jóllehet igazság csak egy van - ahogyan nincs keresztény etika, iszlám etika, judaista- vagy humanista etika - csakis egyféle szeretetparancs létezik... (Az más kérdés, hogy ezt hogyan értelmezik a különböző kultúrák. Az pedig nem kérdés, hogy a világ egyetlen nője sem akar másodrendű állampolgára lenni az adott társadalomnak, s egyetlen speciális etika-értelmezés sem alapozhat meg semmiféle kizsákmányolást vagy megkülönböztetést.)

Két kérdést érdemes végiggondolni a hűséggel kapcsolatban: Miért nem sikerül hűségesnek maradni, s hogyan marad(hat)nak meg egyesek mégis a hűségben? A hűséget sokminden "kikezdheti", de mindennek eredendő oka az önszeretet. Ez az, ami nem engedi be tudatunkba az igazságot, csak az igazság egy szeletét vagy az igazságnak egy számára szimpatikus magyarázatát. Az önszeretet lényege, "problémaja" abban van, hogy sosem látjuk azt, ami közvetlen az orrunk előtt van... Mert mást tartunk nagyon fontosnak, s arra "fókuszálunk"! Így aztán nehezen vagy egyáltalán nem értjük meg, miért mond nekünk a másik ember olyan dolgokat - gyakran elkeseredésből és tehetetlenségből -, amiket nyersnek, támadásnak, sőt sértésnek veszünk. Valójában arról van szó, hogy nem látjuk a fától az erdőt... (Tulajdonképpen a magőányos fa, s az erdő is ugyanarról szól - csak mégis másképpen.)

A mindent eldöntő kérdés számunkra a beismerés "Na jó!" után az önmagunkat is provokáló "De hogyan?"... Hogyan hozhatom rendbe, hogyan tehetem jóvá azt, amit már nem lehet? Mert nem tudom visszaforgatni az idő kerekét, mert nem tudom meg nem történtté tenni azt, ami megtörtént... Mindemellett ott van még egy "egészséges-irigység-szülte" kérdés is: "De a másiknak hogyan sikerülhetett?" Még mielőtt válasz-teóriákat gyártanánk a miértekre, érdemes tisztán elemezni a helyzetet, amegkeresve az objektív igazságot. A lehető legobjektívebb emberi igazság akkor áll elő, ha Istent tesszük meg mércének, ha mindent eldöntő tekintély az igazság eldöntésében maga az Isten! Ilyenkor kiderül, hogy a mások boldogsága csak kívülről látva teljes, s az igazán hűségesek is csak azért tudnak megmaradni a hűségükben mert Istent egy hajszálnyival jobban szeretik önmaguknál...

A hűséges élet csodája az, hogy a nyomorúságban, a szenvedésben, a veszteségben ráhagyatkozhatunk az Istenre, Aki hordozni tud minket minden bajunkkal együtt, s reménységünk szerint egyszer magához emel, hogy mi magunk is - még itt élve és földi módon gondolkozva úgy látjuk és érezzük: az Egész részévé váljunk, avagy feloldódjék minden görcsösködésünk az Isten végtelen szeretetében...



Kitartásért a közdelmeinkben, az újraindulás kegyelméért, a megújulás ajándékáért.





A mai nap imádsága:
Uram! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de vágyódom kegyelmedre! Hiszek Uram, de légy segítségemre hitetlenségemben! Ámen.

Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon. Zsolt 141,4

Hányszor halljuk a közhelyes igazságot: "Harc az élet". Életünk folyamán sok "csatát" kell megvívnunk, de vajon elgondolkotunk-e azon, miért is harcolunk? Mi a tét? Jól teszem-e, ha egész életemben a világ katonájaként háborút folytatok mások ellen, végül is Isten és önmagam ellen is?

Erősödjetek meg az Úrban - ajánlja Pál apostol. Jelentené ez azt, hogy jobban kellene hinnem? Hiszen amit kaptam, az is csak kegyelemből az enyém. Megerősödni, azt is jelenteni: felnőni. Eljutni a hit felnőtt korába, ahol már nem gyermekként ábrándozunk, hanem terhelhető nagykorúakként tesszük a dolgunkat a ránkbízottakért. Más állapot ez, mint az, amikor a bennünk megszületett új ember sírásával tudjuk csak dícsérni az Istent. Kétségen kívüli: a megszületett gyermeknél talán nincs is szebb, talán mert magukban hordozzák a jövő ígéretét. Megerősödni tehát azt jelenti: növekedni.

De miért kell nekünk a pál apostoli példa nyomán magunkra ölteni az Isten fegyverzetét? Igazuk lenne azoknak, akik dualisztikusan látják a világot, s hiszik, nekünk embereknek oda kell állnunk az Isten mellé, hogy győzedelmeskedjék az Ő ügye? Ha Isten Isten, akkor nyilvánvaló, hogy végtelen isteni hatalmával egyedül is győz... Ha oda állunk mellé, akkor nem őt erősítjük, hanem Ő erősít minket. Erőterében állva nemcsak biztonságot tapasztalunk, hanem szeretetet és harmóniát is. Más állapotba kerülünk... ez az áldás titokzatos státusa. Csakis ebben a helyzetben "érthetjük" meg - igaz egyelőre csak tükör által homályosan -, hogy kicsoda az Isten, s ki vagyok én magam, s hogy mivégre is vagyok ezen a világon. "Aki az Istenben van, s az Isten is őbenne" az nem válaszokkal küszködik, hanem az Isten megoldását fogadja napról napra. S ha eközben - maradva a páli hasonlatnál, képnél - "fegyverkezünk", akkor nem militarizálódunk, hanem igazságszeretetet kötünk a derekunkra, felöltjük az isteni megigazítás páncélját, lábunkra kötjük az evangélium hirdetésének készségét... Ef 6,13-15
komment

George McCluskey története-Igazíts a hozzáállásodon!-Meg tudod adni az árát-Mire van szükséged a pusztában?-Ne tartsd számon a sérelmeket!-ODAÁLLNI A RÉSRE

2018. augusztus 28. 00:31 - Andre Lowoa

George McCluskey története

„Öntsd ki szívedet... Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért..." (Jeremiás siralmai 2:19)
Amikor George McCluskey családot alapított, elhatározta, hogy minden nap szán egy órát arra, hogy gyermekeiért imádkozzon, mert szerette volna, ha ők is követik Krisz­tust. Később imáiban kitért unokáira és dédunokáira is. Minden nap délelőtt tizenegy óra és dél között az eljövendő három nemzedékért imádkozott. Ahogy az évek teltek, két lánya elkötelezte életét Krisztusnak, és mindketten olyan férfihoz mentek feleségül, aki lelkész lett. Két lánya házasságából négy lány- és egy fiúunoka született. Mindegyik lányunoka lelkészhez ment feleségül, a fiúunoka pedig lelkipásztor lett. Ebben a gene­rációban született első két gyermek szintén fiú lett. A középiskola után a két unoka­testvér ugyanarra a főiskolára került, és szobatársak lettek. Másodévesek voltak, amikor az egyik fiú úgy határozott, beáll lelkésznek. A másik nem akart. Kétségkívül nagy volt rajta a nyomás a családi hagyomány folytatására, de inkább úgy döntött, hogy a saját útját járja, és pszichológiát tanul. Ledoktorált, majd nevelésről szóló könyveket kezdett írni, melyek közül több is sikerkönyv lett. Végül még rádióműsora is lett, amit világszerte hallgattak az emberek minden nap. Mi a neve ennek az embernek? James Dobson.* Most már tudod George McCluskey történetét. Ő csak egy átlagos ember volt, de imái­nak csodálatos hatása volt az egész világra. Ha szülő vagy nagyszülő vagy, a mai Ige számodra ez: „Kelj föl jajgass az éjszakában, az őrködés kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért..."

*James Dobson keresztyén pszichológus, neveléssel kapcsolatos könyveiről, előadásairól ismert. Szá­mos könyve magyarul is kapható a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány gondozásában.






Igazíts a hozzáállásodon!

„...aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül." (Zsoltárok 32.10)

A legfontosabb döntés, amit minden nap meg kell hoznod, az, hogy milyen lesz a lelkületed. Tehát válaszd először a hálaadást! „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra" (1Thesszalonika 5:18). Tudjuk, hogy Pál börtönben volt, amikor ezeket a sorokat írta, magatartását tehát nem a körülményei irányították, hanem a saját döntése. Másodszor, válaszd a bizalmat! „...aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül." Honnan jön ez a bizalom? Naponta táplálkozik Isten Igéjéből! Nehémiás falépítőit minden oldalról ellenség vette körül, mégis tudtak ünnepelni, „...elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatta kőket" (Nehémiás 8:12). Isten Igéje bizalmat ad! A Sátán nem fél a bűnödtől; tudja, hogy Isten meg tudja azt bocsátani. Nem fél a depressziódtól, tudja, hogy Isten el tudja azt űzni. Nem fél a hiányaidtól, tudja, hogy Isten be tudja azokat tölteni. Attól fél, hogy felfedezed Isten Igéjét, mert a tudatlanságod a leghatékonyabb fegyvere, amit ellened használni tud. Végül válaszd a szeretetet! „Ezeket azért mondom nektek, hogy... örömötök teljessé legyen. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket" (János 15:11-12). A szeretet ezt mondja: „elfogadlak annak, aki vagy, törődöm veled, ha fájdalom ért, csak arra vágyom, ami számodra a legjobb, és elfelejtek minden sértést". A szeretet nem a menekülési útvonalakat keresi, és hajlandó átküzdeni magát a dolgokon. Ha körülötte az egész világ ellenkező tanácsot ad is, a szeretet szilárdan kitart.







Meg tudod adni az árát?

„Itt vagyok, engem küldj!” (Ézsaiás 6:8)

Ahhoz, hogy életvezetésed sikeres legyen az élet bármely területén, rendelkezned kell a következőkkel: 1) Elkötelezettség. Az igazi vezetők nem adják fel; még akkor sem tudnának kilépni, ha akarnának. Egy illető egyszer azt mondta a lelkipásztorának: „Biztosan nehéz lehet ilyen példamutató életet élni, kezelni mindazt a nyomást, hogy az emberek csak a gyengeség egyetlen jelére várnak, hogy ráugorhassanak önre. Hogy tudja ezt kezelni?” A lelkipásztor mosolyogva megjegyezte: „Sokszor maradok otthon!” Csak Isten ereje tehet képessé arra, hogy kezelni tudd az emberek elvárásait, a nyomást és az utad során felmerülő problémákat. 2) Kreativitás. Homérosz írta: „A nehézségek előcsalogatják a rejtett tehetségeket, amelyek kedvező körülmények között alszanak”. A problémák felszabadítják kreativitásodat. Van egy történet egy farmerről, aki csirkéket tenyésztett, de a földjét gyakran elöntötte az árvíz, és a csirkék elpusztultak. Elkeseredésében ezt mondta a feleségének: „Elegem van; nem tudok másik földet venni, ezt pedig nem tudom eladni. Mit csináljak?” A felesége csendesen ennyit mondott: „Vegyél kacsákat!” A bölcs vezető imádkozik, megoldást keres a problémákra, aztán cselekszik. 3) Együttérzés. Bob Pearce mondta: „Törjék össze a szívemet azok a dolgok, amik Isten szívét összetörik.” Máté feljegyzi: „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket” (Máté 9:36). Lelkipásztor, mi az, ami megindít téged? Mi hajt? Tervek kidolgozása? Költségvetés? Nagy tömeg? Légy óvatos; lehet szeretni a tömeget és közben nem szeretni az embereket. Az emberek követelődzők, problémásak, kiszívják az erődet. De ahogy Madeline L’Engle mondta: „Ha törődni fogsz azzal is, ha egy veréb leesik, akkor nem választhatod meg, hogy ki legyen az a veréb.” Tehát mielőtt azt mondod: „Itt vagyok, engem küldj!”, kérdezd meg magadtól: „Meg tudom fizetni az árát?”




Mire van szükséged a pusztában?

 

„Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.” (Zsoltárok 78:52)

 

Charles E. Fuller, az egyik első rádiós prédikátor napi adásait egy énekkel kezdte: „Az én Uram ismeri az utat a pusztában, nekem csak követnem kell őt.”

Egyiptomból Kánaán felé Isten a pusztán át vezette népét – és lelki értelemben véve neked is át kell haladnod a pusztán! A pusztát bárhol megtapasztalhatjuk. Egy sír mellett állva, rákos betegként kórházi ágyon fekve, válóperes tárgyaláson, munkanélküliként állást keresve, vagy ha elveszítjük az otthonunkat. A puszta ugyanakkor a csodák helye is. Ezért a következő néhány napban megnézzük, mi kell a pusztában a túléléshez.

Útmutatás! E nélkül csak körbe-körbe járnánk. Figyeld meg, hogy vezette Isten Izráelt: „Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.” (2Mózes 13:21–22). Isten azt mondta Mózesnek, hogy ha a felhő elindul, ők is induljanak, és ha megáll, ők is álljanak meg. De mit tegyenek éjjel a teljes sötétségben? Nincs elég gyertya vagy olajlámpás, és megtörténhet, hogy egy skorpióra fekszel, vagy egy kígyóra lépsz az illemhely felé menet. Csak semmi aggodalom, Isten már erről is gondoskodott! A puszta nem ismeretlen terület számára. A zsoltáros azt mondta: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsoltárok 119:105). Bármilyen előre nem látott eseménnyel, állapottal vagy körülménnyel kell is szembenézned, a Biblia utat fog mutatni, Isten Igéje meg fog védeni. Ezért ne aggódj, de kezdd el olvasni minden nap!

„Biztonságban vezette őket, nem rettegtek…” (Zsoltárok 78:53)

manna

Ha pusztába kerültél, az még nem jelenti azt, hogy nem Isten akarata szerint jársz. „Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek…” (Zsoltárok 78:52–53). A pusztában úgy ismerhetjük meg Istent, ahogy soha azelőtt. Nos, mire volt még szüksége Izráelnek a pusztában a túléléshez? Élelemre. Valaki kiszámította, hogy körülbelül huszonhat vagonnyi élelemre lett volna szükség naponta annyi ember ellátásához. Csakhogy a pusztában nem volt vasút! Volt azonban valami sokkal jobb: Isten! Ő negyven éven át kirendelte a mannát, a „tökéletes ételt”, úgy, hogy csupán le kellett hajolniuk érte. Az ellátmány pontosan igazodott minden egyes család napi szükségletéhez – és Isten minden áldott nap gondoskodott róluk.

Tehát ha a gazdasági helyzet miatt aggódsz, és azon tűnődsz, vajon Isten tud-e rólad gondoskodni, íme, a mai ige számodra: Isten talán nem ad meg mindent, amit szeretnél, de mindent megad, amire szükséged van. A mi Istenünknél soha nincs semmiben hiány, és nem korlátozza őt semmi! A zsoltáros azt mondta: „gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Egy idős vidéki prédikátor találóan fogalmazott erről: „Ahová Isten vezet, én követem; amit ennem ad, azt lenyelem.” Gondolj bele: Izráel népének életében soha egyetlen étkezés sem maradt el a negyven év alatt! És az ő Istenük a te Istened is, bízz hát benne, és ne aggodalmaskodj tovább! 


„… ő fakasztott vizet a kemény kősziklából.” (5Mózes 8:15)

 

Mire van még szükség a pusztában? Vízre! Élelem nélkül életben lehet maradni akár negyven napig is, de víz nélkül sokkal hamarabb belehal az ember. Ugyanez igaz szellemi szinten is: sok minden nélkül ki lehet bírni, de nem lehet életben maradni Isten nélkül.

A pusztában Isten egy fontos leckét tanított népének, és azt akarta, hogy akkor is emlékezzenek rá, amikor megérkeznek az Ígéret földjére. „Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled.” (5Mózes 8:12–16). Figyeld meg az utolsó szavakat: „hogy végül is jót tegyen veled”!

Bármin is mégy most keresztül, Isten nagyszerű áldásokat tartogat számodra. De ahhoz, hogy helyesen tudd azokat kezelni, alázatot kell tanulnod, hálás szívet kell kifejlesztened magadban, és sosem szabad elfeledkezned arról, hogy egyedül Isten a forrása minden jónak, amivel valaha is rendelkezhetsz. Isten hozzátett még egy utóiratot is: „De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról… akkor menthetetlenül elvesztek! (5Mózes 8:19). Ennyire komolyan gondolja, hogy bízd őrá magad minden egyes napon!


„… és törzseikben nem akadt botladozó.” (Zsoltárok 105:37)

Figyeld meg, minek örvendhetett még Izráel a pusztában: remek egészségnek. Gondolj bele, mennyiféle egészségügyi problémára lehet számítani, ha kétmillió ember gyalogol a végtelen sivatagon át úgy, hogy orvos vagy kórház sehol a láthatáron. Mégis úgy vonultak a legfiatalabbtól a legidősebbig, hogy „nemzetségeikben nem volt beteges” (Zsoltárok 105:37 Károli). Méghozzá azért, mert az Istentől kapott étrenden éltek. Gondjaik akkor kezdődtek, amikor zúgolódni kezdtek, és vissza akartak térni ahhoz az ételhez, amit rabszolgaként Egyiptomban ettek. Hahó! Van ebben egy fontos tanulság azoknak, akik gyorsételeken élnek, amik olyan betegségeket idéznek elő, mint a szívproblémák, a rák és a cukorbetegség. Képzeld el, hogy két kiló cukrot öntesz az autód tankjába, aztán panaszkodsz, hogy nem indul vagy nem megy rendesen. Nos, ha örökletes egészségügyi gondjaid vannak, vagy anyagi helyzeted nem teszi lehetővé az egészséges táplálkozást, Isten megért, és bátran fordulhatsz hozzá, bízva abban, hogy „a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt…” (Jakab 5:15). De ha a bölcs életvezetés és a „hitből majd úgyis meggyógyulok” között kell dönteni, akkor a helyzet világos. Amikor Izráel eljutott az Ígéret földjéhez, Isten azt mondta nekik: „Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.” (2Mózes 23:25–26). Azután étkezési törvényeket adott nekik, melyek teljesen elkülönítették őket a környező népektől.

Kérdés: hányan nem éljük meg „napjaink számát teljesen”, hányan nem végezzük el az Istentől ránk bízott feladatot, mert nem vagyunk hajlandók önfegyelmet gyakorolni például az étkezésben? Gondolkodj el ezen!


„Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.” (Jób 22:21)

 

Ha a pusztában találod magad, mire van minden másnál nagyobb szükséged? Istenre! Ezért mondta Isten Mózesnek, hogy építsék meg a szent sátrat, mert ezt használta szemléltető eszközként, hogy megtanítsa népének a következőket:

1) Isten rendszeresen akar találkozni velünk. A szent sátor másik elnevezése „a találkozás sátra” volt. Isten azt szeretné, ha időt töltenél vele. Szeretné, ha megismernéd őt. Mert ha megismered őt, akkor kevesebbet fogsz aggódni, és jobban fogsz bízni benne. A Biblia azt mondja: „légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.” Fontos hallgatni az Isten Igéjéről szóló tanítást, fontos találkozni más hívőkkel és bátorítani egymást bizonyságtételekkel. De egy ponton már nem elég a másodkézi információ, szükségünk van a személyes kapcsolatra Istennel. Jakab azt írja: „közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok…” (Jakab 4:8).

2) Isten szeretne az életünk középpontjában lenni. Amikor Izráel megérkezett egy táborhelyre, a tizenkét törzs úgy állította fel sátrait, hogy körbevették a szent sátrat, ahol Isten jelenléte lakott. Minden férfi, nő és gyermek sátra ajtajában állva láthatta, hogy Isten ott van köztük. Lehetne ennél világosabb az üzenet? Ha legmélyebb érzéseid és legnagyobb ambícióid Krisztusra összpontosulnak, akkor életed felszálló ágba kerül. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37:4).

Ahhoz, hogy életed a pusztában is virágzó lehessen, a recept ez: Krisztus legyen a középpontban, és szívd magadba Igéjét!


„Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve.” (2Mózes 25:2)

 adakozás

Isten népe már mindennel rendelkezett, amire a szent sátor felépítéséhez szükség volt. Ezért Mózes Istentől tervet, a néptől pedig anyagi javakat kért.

Ez ma is így működik! Kedves Lelkipásztor, ne kérd az általad kiötlött, vagy a másoktól kölcsönzött tervekre Isten láttamozását. Kérd Istentől az Ő tervét, mert az az egyetlen, amit meg fog áldani. És ne félj adakozásra szólítani a népet. Talán vonakodsz az anyagiakról beszélni, mert emiatt egyesek a gyülekezetben így panaszkodnak: „a lelkészek folyton csak a pénzről beszélnek.” Persze, ha igazuk van, akkor helyre kell állítanod az egyensúlyt. De általánosságban szólva az embereknek szükségük van egyértelmű biblikus tanításra az adakozásra vonatkozóan, hogy azt kiváltságnak tekintsék, és lehetőségnek arra, hogy „üzlettársak” lehessenek Istennel.

A Biblia sokszor használja az adakozásra a „vetés” képét. Amikor vetünk, számítunk az aratásra is. A vetés és aratás törvénye olyan, mint a gravitáció törvénye, nem kerülheted ki. Isten azt mondta: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás” (1Mózes 8:22).

Figyeld meg, hogy működik ez: először elveted a vetőmagot, aztán következik a várakozás időszaka, majd végül az aratás. A pénz érzékeny téma lehet, ellenállást és neheztelést kelthet. De Isten megígérte, hogy aki bőkezűen vet, bőségesen fog aratni is (ld. 2Korinthus 9:6). Nos, két lehetőség van: Isten vagy igazat mondott, vagy nem. Neked kell kiderítened, vajon melyik eset áll fenn. Ezt pedig csak egyetlen módon tudod meg: ha kipróbálod, hogy magad láthasd az eredményt.




Ne tartsd számon a sérelmeket!

„Bocsássatok meg egymásnak, olyan gyorsan és teljesen, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek!” (Kolossé 3:13 TM)
Jimmy túl sokat ivott a partin, és kellemetlen helyzetbe hozta feleségét, Lisa-t. Másnap reggel rosszul érezte magát emiatt, és kérte, hogy bocsásson meg neki. Ő azt mondta, hogy megbocsát, mégis újra meg újra előhozta az esetet. Egy nap Jimmy elkedvetlenedve így szólt: „Azt hittem, meg fogod bocsátani, és el fogod felejteni”. Mire a felesége ezt mondta: „Megtettem, csak nem akarom elfelejteni, hogy megbocsátottam és elfelejtettem.” Te is így bocsátasz meg? A pontok gyűjtögetése csak a versenysportokban működik; a kapcsolatokban végzetes lehet. Olyan sok jó van közülünk a legrosszabbakban is, és olyan sok rossz a legjobbakban is, hogy életünk nagy részét azzal tölthetjük, hogy tanulunk megbocsátani és felejteni. És a felejtés nehezebb, ha nagy a sérelem. Kis vétkeket könnyen meg tudunk bocsátani; a nagyokhoz egy gyógyulási folyamatra van szükség. De amíg nem hozod meg a döntést, hogy megbocsátasz, a folyamat el sem kezdődhet. Hogyan tudsz megbocsátani „olyan gyorsan és teljesen, ahogyan az Úr is megbocsátott neked”? Pál válasza a következő: „Öltsetek tehát magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kolossé 3:12-13). Az ilyen megbocsátás gyakorlásához az illető személy értékességére kell fókuszálnod, és nem a gyengeségeire. El kell fordítanod a szíved attól, ami volt, ahhoz, ami lehet. Azt mondod: „Miért kellene megbocsátanom és elfelejtenem?” a) Azért, mert Isten Igéje erre szólít fel. b) Azért, mert neked magadnak is szükséged lesz még megbocsátásra. c) Azért, mert nem arra lettél teremtve, hogy a nehezteléssel járó stressz terhét cipeld.




ODAÁLLNI A RÉSRE

„Kerestem köztük valakit, aki… odaállana a résre…”
Valaki egyszer ezt mondta: „Az imádság megmozdítja azt a kezet, mely megmozgatja a világot.” Ezért az imádságnak az őt megillető jogos helyén kell lennie az életedben: az első helyen. Joni Eareckson Tada Glorious Intruder [Dicsőséges betolakodó] című könyvében ír Diane-ről, aki szklerózis multiplexben szenvedett. „Csendes szentélyében Diane lassan elfordította fejét párnáján a falon lévő parafa tábla felé. Szemei végigpásztáztak minden egyes kitűzött kártyán, minden fényképen, minden egyes papírdarabon, ami szép sorban oda volt tűzve. A csend megtört, amikor Diane suttogni kezdett. Imádkozott. Voltak, akik ránézve mozdulatlan, meredt testére, a fejüket csóválták: milyen szomorú, értelmetlen élet. Diane azonban magabiztos maradt, meg volt győződve arról, hogy az élete igenis jelentőséggel bír, és hogy imádságai számítanak. Hegyeket mozdít meg, amelyek elállják a misszionáriusok útját. Segít megnyitni a lelki vakok szemeit Délkelet-Ázsiában. Visszaszorítja a sötétség országát, mely befekteti a bandák által uralt Los Angeles-i utcákat. Támogatja a hajléktalan anyákat, a bántalmazott gyermekeket, a kedvtelen tizenéveseket, és az utcájában lévő szociális otthonban elfeledetten haldokló időseket. Diane közbenjáró! Hallotta Isten hívását: „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért…” Így hát Diane az első sorokban küzd Krisztus evangéliumának előrenyomulásáért, felemeli az elgyengült hívőket, lelkesíti a kétségeskedőket, és örömet szerez Urának és Megváltójának. Te odaállsz ma a résre valakiért? Tedd meg bátran! Imáid megmozdítják Istent, és ő cselekedni fog.

komment

Isten által méretezett feladat: Indulj hit által-Isten vesszője és botja nem elítél, hanem megvigasztal- Jézus megérti a félelmeidet és a kísértéseidet-Váljunk olyanokká, mint az első keresztények

2018. augusztus 27. 10:49 - Andre Lowoa

 

 

Isten által méretezett feladat: Indulj hit által

 

"Józsué ezt parancsolta a nép elöljáróinak: Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok meg a népnek a következőt: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nektek birtokul" Józsué 1:10-11

Egyszer eljön az idő, mikor neked kell meghoznod egy kritikus döntést, amit végig kell vinned. Ebben a helyzetben ez a döntés Józsuéé volt. Neki kellett fejest ugrani - szó szerint! A több mint 1 millió zsidónak át kellett kelnie a Jordánon ahhoz, hogy bemehessen az Ígéret Földjére. Lehet azt gondolod, hogy ez nem nagy ügy, csakhogy akkoriban nem voltak hidak.

A Jordán folyó átlagosan 30 m széles és 6 m mély volt. De tavasszal, mikor ők is épp arra jártak, gyakran kiáradt és egy zúgó, őrjöngő folyóvá vált. Nagyon úgy tűnt, hogy nem lehet átkelni rajta. Ezért Isten ezt mondta, "Csodát fogok tenni. Emlékeztek, mikor 40 évvel ezelőtt megnyitottam a Vörös-tengert? Valami olyasmit fogok tenni megint, csak egy kicsit másképp. Akkor megnyitottam és azután keltetek át rajta. Most azt kérem, hogy előbb ti induljatok el."

Józsué könyvének 3. fejezetében olvashatjuk, hogy Isten akaratára a víz magasan, gátként feltornyosult, aminek le kellett folyni, mielőtt visszahúzódott volna a folyó. A lelki vezetők mentek először. Bokáig merültek, de nem történt semmi. Aztán tovább sétáltak, a térdük, a csípőjük, majd a mellkasuk már mind víz alatt volt. De Isten időzítése tökéletes. A folyó valóban elkezdett visszahúzódni, így át tudtak kelni a Jordánon gond nélkül, és elfoglalhatták az Ígéret Földjét.

Mit teszel, mikor tisztában vagy vele, hogy mit kéne tenned és tudod mi a helyes, de félsz megtenni? Megteszed akkoris. Mit teszel, mikor tudod, hogy Isten mit szeretne tőled, hogy megtedd, de nincs rá hited? Megteszed akkoris. A félelmeid ellen fordulsz. Megteszed azt is, amitől a legjobban félsz. Az a helyzet, amiről azt gondolod, hogy keresztben le fog nyelni, az életed legnagyobb győzelme lesz, mikor Istenbe veted a bizalmad és hitben lépsz.

A Prédikátor 11:4-ben azt olvassuk: "Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat". Sosincs jobb időpont elkezdeni valamit, amit Isten tervezett számodra, mint a "most".

Beszéljünk róla:
-Miután ezt olvastad, mit gondolsz, milyen kifogást fogsz találni, hogy elkerüld a szolgálatot?
-Gondolkozz más történeteken a Bibliából, ahol egy átlagos ember hitben elindult és megkapta az erőt, hogy véghez vigye az Isten-méretű feladatokat. Milyen közös dolgok lehetnek azokban az emberekben és benned?





Isten vesszője és botja nem elítél, hanem megvigasztal

„Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.” (Zsoltárok 86:15)

Isten egy könyörületes Isten. A Zsoltárok 86:15-ben ezt olvassuk: „Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.” A Biblia azt is írja, hogy „Isten a kegyelem és a vigasztalás Atyja.” (2 Korintus 1:3b, NCV fordítás)

Valamennyien közületek lehet, hogy egy olyan apával nőttetek fel, aki tele volt ítélettel és eltávolította magát tőletek. De Isten nem ilyen. Ő nem ilyen Atya. Isten az az Atya, aki tele van kegyelemmel és vigasztalással. Ő ilyen fajta kapcsolatot ajánl fel neked.

Ha azt akarod, hogy legyen remény az életedben, meg kell értened, hogy Isten kicsoda is valójában. Meg kell lásd, hogy Ő nem azért jön az életedbe, hogy elítélve érezd magad, hanem, hogy megmutassa, hogy Őt igazán érdekled.

Tehát milyen Isten valójában? Isten szeretne része lenni a mindennapi életednek. Közel szeretne lenni hozzád. Kapcsolatba akar veled lépni. A Bibliában azt olvassuk, hogy „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”

Akik azzal küszködtök, hogy Istent ítélőként látjátok, mondhatjátok, hogy: Tessék, itt írja! Ő egy ítélő Isten! Vesszővel és bottal jön utánam, itt a bizonyíték!

Hadd mondjam el, hogy miről van itt szó. Ez az igevers nem elítél, hanem megvigasztal. Isten vesszője és botja nem azért van, hogy megbüntessen téged, hanem hogy megvigasztaljon. Hogyan? Képzelj el egy pásztort a juhaival. A pásztor a vesszővel fegyelmezi a nyájat, a bottal pedig irányítja őket. Ha egy juh a szikla felé tart, a pásztor botjával és vesszőjével tereli vissza a juhot. Ugye egyet értesz, hogy ez így a jó? Amikor egy szikla felé tartasz, Isten megfegyelmez és irányt mutat az életedben, hogy megakadályozza, hogy leess a szikláról. Ez nem ítélet, hanem vigasztalás, mert valaki annyira szeret téged, hogy megmondja, ha rossz irányba haladsz.

Ilyen az az Isten, aki szeret minket. Ilyen az az Isten, aki megvigasztal minket. Ilyen az az Isten, aki reményt ad nekünk.

Beszéljetek róla

  • Beszélj egy olyan időszakról, amikor Isten megvigasztalt azáltal, hogy irányt és útmutatást adott.
  • Hogyan tudnál együttérző és vigasztaló is lenni, amikor megfegyelmezed van útmutatást adsz a gyermekednek vagy valakinek az életedből?
  • Mi miatt vagy ellenálló Isten vigasztalásával és kegyelmével kapcsolatban?




Jézus megérti a félelmeidet és a kísértéseidet

 

"Jézus megérti a félelmeinket és a kísértéseinket; a Biblia azt írja, hogy mindenben megkísértetett, mégsem követett el bűnt."



"Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid. 4:14-16)

Két kérdésem van ma számodra:

Milyen területen van szükséged önuralomra? Mi nincs az irányításod alatt az életedben?

Mi ijeszt meg a leginkább? Az elbukástól való félelem? A rossz egészségtől való félelem? Az elválástól való félelem? A visszautasítástól való félelem? A jövőtől való félelem?

Jézus azt mondja, hogy ezek imatémák; dolgok, amikről mindenképp beszélned kellene az Úrral. Imádkoznod kell azokért a területekért, ahol a legtöbb kísértés ér. Imádkoznod kell azokért a területekért, amik halálra rémítenek.

Jézus megérti a félelmeinket és a kísértéseinket; a Biblia azt írja, hogy mindenben megkísértetett, mégsem követett el bűnt.

A Biblia azt írja, hogy Jézus eljött a földre; itt járt harminchárom évig; és ami kísértés embert érhet, ő mindet megtapasztalta, ugyanazokat, amiket mi is tapasztalunk. Nem bűn kísértésbe esni; a bűn az, ha engedsz a kísértésnek.

A Biblia azt mondja, Jézus megtapasztalta a lehető legnagyobb kísértést, mégsem engedett neki. Ez azt is jelenti, hogy, mikor így imádkozol: "Küszködök ezen a területen. Nem vagyok képes végig csinálni, csak bukdácsolok és folyton elesek.", Jézus ezt megérti, hisz volt ott. Tudja, milyen érzés. Tudja milyen érzés, mikor szomorú és mérges akarsz lenni, és ostoroznád magad. Tudja milyen érzés, mikor nem értenek meg és, mikor magányos vagy.

Mert Jézus "megérti minden gyengeségünket" (Zsid.4:15 CEV-fordító). A Biblia azt írja: "Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid. 4:16)




Váljunk olyanokká, mint az első keresztények



Jézus azt mondta a követőinek, hogy


"Menjetek el szerte a világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Márk 16:15)

A mi friss megtértjeink első kérdése az, "Hogy teheti Isten az életemet kényelmesebbé?" Ők azok, akik Istent a saját céljaikra akarják használni, ahelyett, hogy ők lennének készek arra, hogy Isten számára használhatóak legyenek.




Az Isten szerinti friss hívők tudják, hogy meg lettek mentve arra, hogy szolgáljanak és missziózzanak.Ők lelkesen elfogadják a személyre szabott megbízásukat és kiváltságnak tekintik azt, hogy Isten használja őket.
Az öröm, bizalom és a lelkesedés jellemzi őket. Mivel tudják, hogy megváltoztak.

Minden reggel, amikor felkelnek, várják, hogy Isten használja őket új utakon.


Te melyik fajta hívő szeretnél lenni?


Isten hív téged, hogy vegyél részt a legnagyszerűbb, leghatalmasabb, legváltozatosabb és leglényegesebb ügyben, a történelemben: Építeni az Ő királyságát.

A történet az Ő története; ő építi az ő családját az örökkévalóságra. Semmi nem számít ennél jobban és semmi nem haladja ezt meg.


A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy Isten globális missziója tökéletes lesz, hogy egy nap a nagy missziós parancs nagyszerűen be fog teljesedni.

"A mennyben egy hatalmas tömeg minden nemzetből, fajból, népből, nemzetiségből és nyelvből meg fog állni Jézus Krisztus előtt, hogy dicsérje őt." (Jelenések 7:9)




komment

A félelem távol tart téged Isten anyagi áldásaitól-A tanítványsághoz vezető első lépésed-Amikor lelki ajándékaiddal élsz, Istent dicsőíted-Beszélgess az alkotóddal!

2018. augusztus 27. 10:48 - Andre Lowoa


A félelem távol tart téged Isten anyagi áldásaitól

„Vegyétek el a pénzt ettől a szolgától, és adjátok oda annak, aki megtízszerezte a pénzt. Mert aki jól használta fel azt, amit adtak neki, még többet fognak annak adni, és bőségben lesz. De attól, aki semmit sem csinált, még azt a kicsit is elveszik tőle amije van.” (Máté 25.28-29. NLT fordítás)

Mi gátol meg bennünket abban, hogy saját életünkbe invesztáljunk? Mi akadálya annak, hogy anyagi függetlenségben éljünk? Elárulom, hogy a félelem.

Mindazokért a pénzügyi elvekért, amelyeket a Bibliában megtalálhatsz, Isten garanciát vállal. Azt ígéri, hogy ha azok szerint jársz el, áldott leszel. Ám mindezek végrehajtásához hitre van szükségünk, és ez sajnos sokakat megrémít. Tartanak attól, hogy Isten elgondolásai szerint cselekedjenek.

Többféle félelem tarthat vissza téged is. Ilyen például az önbizalomhiány. A múltban már előfordult veled, hogy hibáztál, ezért soha többé nem akarod újra megpróbálni. De csak azért, mert valami korábban nem sikerült, nem jelenti azt, hogy fel kellene adnod a próbálkozást. Mindenki követ el hibát, mert ez az egyetlen módja annak, hogy megtanuljuk, hogy a dolgok hogyan működnek! Isten olyan jótét lelkeket használ, akik hajlandóak kitartani és nem feladni!

Jézust keresztrefeszítése előtt két tanítványa tagadta meg: Júdás és Péter. Ugyanazt a bűnt követték el, de különböző módon reagáltak az őket ért kudarcra. Júdás az önsajnálatot, a depressziót és végül az öngyilkosságot választotta.

Péter azonban rájött, hogy mit csinált rosszul, ezért  imádkozott, megbánta tettét, és Isten megbocsátását kérte. Így lett Péter Jézus által kiválasztva, hogy Pünkösdkor, az első nap igét hirdessen, amely során 3000 ember tért meg. Jézus úgy döntött, hogy az egyházat a legnagyobb kudarc alapjaira építi föl.

Lehet, hogy régebben valóban rossz pénzügyi döntéseket hoztál. De nem a múltbeli dolgok számítanak, hanem az, hogy most milyen irányba indulsz el.

A talentumokról szóló példázatban, a Máté 25-ben  egy gazdag ember a pénzét a szolgáira bízta mielőtt hosszú útra indult. Amikor visszatért, kérte szolgáit, hogy számoljanak el a rájuk bízott vagyonnal. Ketten  megduplázták a gazdától kapott összeget. Viszont a harmadik szolga félelmében elrejtette a rábízott kincset ahelyett, hogy megforgatta, azaz befektette volna azt valamibe. Félelmével  csalódást okozott és feldühítette  a gazdáját, aki azt mondta: "Vegyétek el ettől a szolgától a pénzt, és adjátok oda annak, aki  megtízszerezte azt. Máté 25:28 (NLT fordítás). A mester visszavette mindazt,  amit  előzőleg a szolgájának adott.

Amikor Isten elgondolásait próbáljuk megvalósítani az életünkben, a félelem gyakran felüti a fejét. A Sátán megpróbál rávenni minket azzal, hogy félelmet ébreszt bennünk, hogy el fogjuk rontani, és hagyjuk figyelmen kívül Isten pénzügyi területre vonatkozó elveit. El akar bátortalanítani a saját képességeinkkel kapcsolatban is, hogy jó sáfárai leszünk Istennek ránk bízott javainak.

De ha sikeres szeretnél lenni az életben, ellen kell állnod a félelmeidnek. Meg kell tenned azt a dolgot, amitől a legjobban tartasz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• A múltból milyen anyagi kudarc tart vissza attól, hogy Isten pénzügyi elveit alkalmazd az életedben?
• Szoktál imádkozni azért, hogy Isten adjon neked nagyobb pénzügyi felelősséget? Miért, vagy miért nem?
• Miért félsz attól, hogy a pénzügyeidet az Isten által bemutatott elvek szerint kezeld? Mondd el ezt a félelmed még ma neki.





A tanítványsághoz vezető első lépésed


"Isten szeretné ha felnőnénk, megismernénk az igazságot és szeretetben elmondanánk azt másoknak is – ugyanúgy ahogy Krisztus tette." (Efezusi levél 4:15, MSG fordítás)

Képtalálat a következőre: „walking”

Isten szeretné, ha felnőnél: „Nem szabadna gyerekeknek maradnunk." (Efezusi levél 4:14a, Phillips fordítás).

Mennyei Atyád célja az életedre nézve egyrészt az, hogy éretté válj és kifejlődjenek benned Jézus Krisztus jellemvonásai, másrészt hogy szeretetben és alázatos szolgálatban élj. Sajnos keresztények milliói csak öregszenek, de soha nem nőnek fel.

Leragadtak az állandósult szellemi csecsemőkor szintjén és még mindig pelenkát és kiscipőt hordanak. Ennek az az oka, hogy soha nem döntöttek a növekedés mellett. A szellemi növekedés nem automatikus - szándékos elköteleződésre van hozzá szükség. Akarnod kell a növekedést és el kell döntened, hogy növekedni fogsz. Erőfeszítéseket kell tenned ennek érdekében és kitartanod a növekedésben.

A tanítványság egy folyamat, amely során egyre hasonlóbbak leszünk Jézushoz. Ez mindig egy döntéssel kezdődik: "Jézus így szólt hozzá: Kövess engem és légy a tanítványom! Ezért Máté felkelt és követte Őt.” (Máté 9:9b NLT fordítás, második kiadás)

Amikor az első tanítványok úgy döntöttek, hogy követik Jézust, nem értették, mi mindent foglal magába a döntésük. Ők csupán válaszoltak Jézus hívására.

Neked is csak erre van szükséged, ahhoz hogy elindulj: Döntsd el, hogy tanítvány leszel!

Beszéljetek róla:

  • Gondolj arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy követed Jézust! Mennyit tudtál arról, hogy mit jelent hívőnek lenni?  
  • Jézus jellemvonásai közül melyek azok, amelyeket Isten próbál kiformálni benned?
  • Hogyan szeretnéd, hogy Isten munkálkodjon az életedben? Vonulj el egy időre imádkozni és kérd Istent, hogy adjon növekedést ezeken a területeken. Kérj Tőle bizalmat és türelmet is, hogy elhidd, megteszi mindezt az Ő időzítése szerint.




Amikor lelki ajándékaiddal élsz, Istent dicsőíted

„Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek." (Jn 15:8)

Amikor azokkal az ajándékokkal élsz, amelyeket Isten adott neked, akkor az Istent tiszteled, dicsőíted.

Mitől mosolyoghat Isten? Néhány ember azt gondolja, Isten csak akkor mosolyog, amikor imádkozol, amikor énekelsz, vagy amikor a templomba mész. Az igazság az, hogy Isten akkor örül, amikor élsz azzal az ajándékkal, amit Ő adott. Amikor azt teszed, amiért ő teremtett, és amiért olyanra formált, amilyen vagy, akkor Isten azt mondja: Igen, ez menő! Én teremtettem erre, hogy ezt tegye!

A Tűzszekerek (Chariots of Fire) című filmben van egy jelenet, amikor az olimpiai futó, Eric Linddell azt mondja: „Amikor futok, érzem Isten örömét." Isten bizonyos embereket futásra teremtett. Másokat arra, hogy kerékpár versenyzők legyenek, vagy autó versenyzők vagy szörfösök. Ők egyszerűen jók ezekben. Azt gondolom, amikor Isten rájuk néz, azt mondhatja: Ez igen. Teremtményem a hullám, és teremtményem a szörfös is. Ez így van jól! Nem kell mindig valami lelki cselekedetet tenni, hogy Isten dicsőségére legyél.

A Biblia szerint: „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek." (Jn 15:8). Amikor helyesen használod az ajándékaid, Isten megdicsőül. Az pedig biztos, hogy nem tudsz Isten kedvében járni azzal, amit nem tőle kaptál. Isten nem várja el, hogy mindenben tehetséges és kiváló legyél. Ő csak azt szeretné, hogy használd azt, amit Tőle kaptál!

A Bibliában az „öröm" és az „ajándék" szó ugyanazzal a görög szóval van kifejezve. Ez a szó jelenti a kegyelmet is. Amikor a lelki ajándékaiddal élsz, örömöt okozol Istennek, és ezáltal te is örülsz. Ilyenkor Isten azt mondja: „Azt teszed, amiért a világon vagy, amiért megteremtettelek. Te pedig azt mondod: Ennek nagyon örülök! A legjobb érzés a világon abból ered, hogy az ajándékaidat Isten céljaira használod, mert ezek működnek, és ezt te is érzed, tudod, és ennek örülsz.

Nincs ahhoz hasonló érzés a világon, amikor az Isten dicsőségére teszel valamit, beteljesítve azt, amiért a világon vagy. Ez a legizgalmasabb dolog a világon! Ha még sosem érezted ezt, fedezd fel a lelki ajándékaid, hogy élvezhesd az életed és dicsőséget szerezz Istennek!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

  • Mit gondolsz, miért teremtett téged Isten a világra?
  • Hogyan használod az ALKAT-od – a szíved adományát, lelki ajándékaid, karaktered, adottságaidat és tapasztalataidat – Isten dicsőségére?
  • Hogyan írnád le életednek azt a szakaszát, amikor ezeket az ajándékokat mások szolgálatára használtad? Milyen volt ez?





Beszélgess az alkotóddal!

"Szeretem Istent, mert meghallja hangomat és azt amikor irgalomért imádkozom. Mivel lehajol hozzám imádkozom hozzá amíg csak élek." (Zsoltárok 116: 1-2 NLT, második kiadás)

Beletelt egy időbe, de aztán rájöttem, hogy ez a házasság nevű dolog a kommunikációról szól. Felfedeztem, hogy azokon a napokon, amikor mély, őszinte beszélgetéseink voltak Kay-jel, -és nem csak annyi, hogy "Hello, hogy vagy, szeretlek, majd később találkozunk"- akkor fejlődött igazán a kapcsolatunk.És azokon a napokon amikor alig, vagy semennyire nem kommunikáltunk, akkor a kapcsolatunk sérült. Egy kapcsolat sosem stagnál. Vagy épül, vagy leépül. Ugyanez a helyzet Istennel. Azokon a napokon, amikor mély, jelentős beszélgetésed van Istennel akkor a kapcsolatotok mélyül. Amikor csekély, vagy semmi kommunikációd nincs Istennel, akkor sérül. Ez ilyen egyszerű.

Amikor szeretsz valakit, akkor nem egyszerűen csak vele akarsz lenni, hanem szeretnél vele beszélgetni. Emlékszel még milyen volt, amikor először voltál tiniként szerelmes és a szüleid azért haragudtak, mert állandóan csak a telefonon lógtál? Csak beszélgettél és beszélgettél és beszélgettél, mert meg akartad ismerni az illetőt. A kommunikáció segítségével ismerünk meg másokat. 

Miről beszélj Istennek, ha ki szeretnéd mutatni a szereteted? Mindenről, amiről a legjobb barátodnak is: a reményeidről, a félelmeidről, az álmaidról, az aggodalmaidról, azokról a dolgokról, amikre büszke vagy és azokról amiket szégyellsz, a céljaidról, az ambicióidról, a fájdalmadról, a szükségeidről- életed minden részletéről.

A Biblia ezt mondja a Zsoltárok 116:1-2-ben: "Szeretem Istent, mert meghallja hangomat és azt amikor irgalomért imádkozom. Mivel lehajol hozzám imádkozom hozzá amíg csak élek. " (Zsoltárok 116: 1-2 NLT, második kiadás).

Ha nem érzed magad közel Istenhez, mert a hitéleted napi rutin lett, unalmas, örömtelen és élettelen, akkor azt könnyű orvosolni: kezdj el beszélgetni Istennel újra. 

Az imádság nem egy feladat, amit le kell tudni. Az imádság kiváltság amit megtehetsz. Elkezdhetsz beszélgetni a világmindenség teremtőjével. Várja a beszélgetéseiteket, hogy aztán a kapcsolatototk mélyülhessen.

Beszéljetek róla:

  • Milyen gyakran beszélgetsz a legjobb barátoddal? Istennel ez ennél több, vagy kevesebb?
  • Volt már olyan, hogy az Írás szavaival imádkoztál Istenhez? Mit gondolsz, ez miért fontos? 
  • Ha az imádság beszélgetés, akkor hogyan reagálsz arra, ha Isten mond neked valamit?
komment

A Szentlélek választja-e a pápákat?

2018. augusztus 27. 09:20 - Andre Lowoa

Ha igen, hogyan lehetséges, hogy a történelem során voltak rettenetes erkölcsű és feladatukra alkalmatlan pápák is (akik esetében dicséret, ha "katolikusabbak vagyunk a pápánál")? Ha a pápákat nem a Szentlélek választja, akkor viszont hogyan lehetséges Ferenc pápaságát azzal védeni, hogy „őt a Szentlélek választotta”, és mi a helyzet a Szentlélek biztosítékaival: azzal, hogy az Egyházon a pokol kapui sem vesznek erőt, illetve a pápai tévedhetetlenséggel?

papak.png

A helyzet természetesen az, hogy szükségünk van még egy különbségtételre: „a Szentéleknek van-e szerepe a pápaválasztásban: igen/nem?”. Az egydimenziós kérdésfeltevés együgyű a valósághoz képest. Azt, hogy ez hogyan is működik tulajdonképpen, mind ismerjük; hadd szemléltessem a házasságkötés hétköznapibb analógiájával.

Nos, a Szentlélek választja-e a házastársakat egymásnak? Valamilyen értelemben igen: a Szentlélek sugalmaz, hogy a lehető legjobb döntés szülessék, erre a sugalmazásra lehet nyitott a házassulandó fél, vagy süketté is teheti magát az isteni tanácsra. A házasság mégis érvényes lesz, és isteni garanciát élvez arra vonatkozóan, hogy a felek az egymás iránti szeretet és hűség által Isten tervét valósítják meg életükben, és az üdvösség útján járnak, még akkor is, ha a házasság emberi értelemben rossz, vagy az egyik fél pocsék házastársnak bizonyul. Egyszóval Isten segít és vezet a házastárs választásában, viszont megengedi a rossz döntést is, az ember szabad akaratának érdekében. Amit a Szentlélek nem enged meg, az az, hogy a házasság rossz döntések miatt ne legyen érvényes, vagy ne az üdvösség útja legyen a házasságot kötők számára.

Ugyanígy a Szentlélek, noha sugalmaz, nem dönt a bíborosok helyett, akik információ hiányában, elfogultságból, vagy bűnösségükből kifolyólag választhatnak olyan pápát is, akinek megválasztására a Szentlélek sosem indította őket. Erre az esetre igaz, hogy „Isten görbe vonalakon is egyenesen ír”. Isten megengedő akarata ilyen esetben nem a rossz döntést akadályozza meg, hanem annak hatását tartja az Egyháznak adott biztosítékai medrében: nem lesz soha olyan pápa, aki miatt az Egyház elpusztulna, sem olyan pápa, aki az Egyház nevében a hit ellenkezőjét tanítaná.

Isten bölcsességében úgy látta jónak, hogy a pápák erkölcsi gyengeségeitől, cinkos hallgatásától, szervezeti és jogi visszaéléseitől, téves magánvéleményeitől, sőt kétértelmű tanításaitól sem védi meg az Egyházat. Ám az Egyház a rossz pápák ellenére is, mint ahogy a házasság a rossz házastársak ellenére is, nem fog megszűnni.

A Szentléleknek eme biztosítékai (mégha olykor fájdalmasan kevésnek tűnhetnek) a reményünk. A Szentlélek biztosítékai viszont semmit nem mondanak arról, hogy akármelyik pápa jól végzi-e a dolgát, és ez alapján így logikátlan elítélni az egyes pápakritikákat is. Ha egy pápakritika alaptalan, az nem a Szentlélek garanciái miatt van úgy, hanem mert a kritika kiindulópontjában, logikájában, vagy a következtetéseiben téves.

Az Istennek tetszőbb jövő érdekében, katolikus testvéreimnek ajánlom, hogy a tények és az érvek megvitatásával foglalkozzunk, mert a jelen pápaság védelmében nem elég azt ismételgetni, hogy „Szentlélek!”.

https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/27/a_szentlelek_valasztja-e_a_papakat

komment

2018. augusztus 27. ENGEDELMESSÉG

2018. augusztus 27. 09:00 - Andre Lowoa

1988. január 29

Múlt éjjel élénken álmodtam saját halálomról. Hogy miképpen fogok meghalni. Miközben haldokoltam, Jézus támogatott, amint meg-meginogva álltam. Államat vállára fektette, jobb arcomon éreztem haját. Haja olyan volt, mint megkínzatása után a szent lepel képén. Vigasztaló szavakat súgott fülembe és tanácsokat adott, hogy miként lazítsam el magam és hagyjam, hogy lelkem elhagyja a testemet, mivel Õ az, aki fogadja. Idõnként úgy beszélt, mint egy orvos. Nem volt ijesztõ, amit láttam, semmi félelmet nem éreztem.

Vassula, mi ketten együtt vagyunk, gyermekem 1. Virágom, amikor a te idõd eljön, én, aki a te aratód vagyok, foglak és átültetlek gyönyörûségem kertjébe. Vassula, amit láttál, az a valóságnak csak tükörképe volt. Jöjj most és bánd meg bûneidet, kedves, hallgatom. 2

Mindent megbocsátok. Õszinteségre foglak tanítani, és hogy miképpen élj szentül. Ne vétkezz többet, .

Igen Vassula 3 Szeresd Istenedet teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és egész erõdbõl! Õ határtalanul szeret benneteket. Igen gyermekem, ne feledkezz meg arról, miképpen szabadított meg téged a gonosztól. Õ sohasem pihen, Szívével kezében jár ajtóról ajtóra, azt remélve, arra vágyakozva, hogy meghallják a lelkek. Jaj, de kevesen hallják… Vassula, tudod-e miképpen munkálkodom?

Nem igazán tudom.

Imádkozom, imádkozom, a lelkek üdvösségéért. Megvédelek a gonosztól. Én vagyok a te pajzsod. A többi anyához hasonlóan, akik meg akarják védeni gyermeküket a bántalmazástól, én is megvédelek a Sátántól és ravasz hálóitól. Vassula, imádkozom a lelkekért, hogy térjenek vissza Jézushoz. Összegyûjtöm és megáldom õket. Igaz hogy nem látnak engem, de sokan éreznek.

Bárcsak adhatnék Neked valamit, ami valóban boldoggá tenne Téged, valamit, amire képes vagyok.

Ó Vassula! Olyan módon igyekezz nekem örömet szerezni, hogy engedelmeskedsz ! Engedelmeskedj Isten akaratának!

Poss? 4

Ne akard megérteni, miért jött Isten üzenetével hozzád, és nem másokhoz. Fogadd el, engedelmeskedj neki gyermekem, ha kér tõled valamit. Szoktad-e mondani azokat az imákat, amelyeket kért, hogy imádkozd el, mielõtt írni kezdesz?

Nem.

Segítek neked Vassula.

Szûzanyám, ugye Jézus most haragszik rám, és csalódott is? 6

Vassula, nem, nem haragszik, mert tudja, hogy ki mondhatatlanul gyenge és méltatlan vagy. Ne keseredj el! Jézus tanított téged, és te örömet szerzel neki. Szerezz Neki örömet a továbbiakban is, engedelmeskedj kéréseinek! Emlékezz arra, hogy Jézus sohasem kér tõled olyasmit, ami árthatna neked. Jézus a te üdvösséged, Jézus szabadítót jelent.

Áldott légy Szûzanyám!

Mindig meg foglak védeni, Vassula. Jöjj hozzám ismét, szeretlek leányom.

 


1 Jézus és Szûz Mária
2 Megbántam és kértem bûneim bocsánatát.
3 Szûz Mária
4 Hogyan? - görögül.
6 Gyûlöltem magamat, nem akartam csalódást okozni Istennek.
komment
süti beállítások módosítása
Mobil