„Öntsd ki szívedet... Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért..." (Jeremiás siralmai 2:19)
Amikor George McCluskey családot alapított, elhatározta, hogy minden nap szán egy órát arra, hogy gyermekeiért imádkozzon, mert szerette volna, ha ők is követik Krisztust. Később imáiban kitért unokáira és dédunokáira is. Minden nap délelőtt tizenegy óra és dél között az eljövendő három nemzedékért imádkozott. Ahogy az évek teltek, két lánya elkötelezte életét Krisztusnak, és mindketten olyan férfihoz mentek feleségül, aki lelkész lett. Két lánya házasságából négy lány- és egy fiúunoka született. Mindegyik lányunoka lelkészhez ment feleségül, a fiúunoka pedig lelkipásztor lett. Ebben a generációban született első két gyermek szintén fiú lett. A középiskola után a két unokatestvér ugyanarra a főiskolára került, és szobatársak lettek. Másodévesek voltak, amikor az egyik fiú úgy határozott, beáll lelkésznek. A másik nem akart. Kétségkívül nagy volt rajta a nyomás a családi hagyomány folytatására, de inkább úgy döntött, hogy a saját útját járja, és pszichológiát tanul. Ledoktorált, majd nevelésről szóló könyveket kezdett írni, melyek közül több is sikerkönyv lett. Végül még rádióműsora is lett, amit világszerte hallgattak az emberek minden nap. Mi a neve ennek az embernek? James Dobson.* Most már tudod George McCluskey történetét. Ő csak egy átlagos ember volt, de imáinak csodálatos hatása volt az egész világra. Ha szülő vagy nagyszülő vagy, a mai Ige számodra ez: „Kelj föl jajgass az éjszakában, az őrködés kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért..."
*James Dobson keresztyén pszichológus, neveléssel kapcsolatos könyveiről, előadásairól ismert. Számos könyve magyarul is kapható a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány gondozásában.
„...aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül." (Zsoltárok 32.10)
A legfontosabb döntés, amit minden nap meg kell hoznod, az, hogy milyen lesz a lelkületed. Tehát válaszd először a hálaadást! „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra" (1Thesszalonika 5:18). Tudjuk, hogy Pál börtönben volt, amikor ezeket a sorokat írta, magatartását tehát nem a körülményei irányították, hanem a saját döntése. Másodszor, válaszd a bizalmat! „...aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül." Honnan jön ez a bizalom? Naponta táplálkozik Isten Igéjéből! Nehémiás falépítőit minden oldalról ellenség vette körül, mégis tudtak ünnepelni, „...elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatta kőket" (Nehémiás 8:12). Isten Igéje bizalmat ad! A Sátán nem fél a bűnödtől; tudja, hogy Isten meg tudja azt bocsátani. Nem fél a depressziódtól, tudja, hogy Isten el tudja azt űzni. Nem fél a hiányaidtól, tudja, hogy Isten be tudja azokat tölteni. Attól fél, hogy felfedezed Isten Igéjét, mert a tudatlanságod a leghatékonyabb fegyvere, amit ellened használni tud. Végül válaszd a szeretetet! „Ezeket azért mondom nektek, hogy... örömötök teljessé legyen. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket" (János 15:11-12). A szeretet ezt mondja: „elfogadlak annak, aki vagy, törődöm veled, ha fájdalom ért, csak arra vágyom, ami számodra a legjobb, és elfelejtek minden sértést". A szeretet nem a menekülési útvonalakat keresi, és hajlandó átküzdeni magát a dolgokon. Ha körülötte az egész világ ellenkező tanácsot ad is, a szeretet szilárdan kitart.
„Itt vagyok, engem küldj!” (Ézsaiás 6:8)
Ahhoz, hogy életvezetésed sikeres legyen az élet bármely területén, rendelkezned kell a következőkkel: 1) Elkötelezettség. Az igazi vezetők nem adják fel; még akkor sem tudnának kilépni, ha akarnának. Egy illető egyszer azt mondta a lelkipásztorának: „Biztosan nehéz lehet ilyen példamutató életet élni, kezelni mindazt a nyomást, hogy az emberek csak a gyengeség egyetlen jelére várnak, hogy ráugorhassanak önre. Hogy tudja ezt kezelni?” A lelkipásztor mosolyogva megjegyezte: „Sokszor maradok otthon!” Csak Isten ereje tehet képessé arra, hogy kezelni tudd az emberek elvárásait, a nyomást és az utad során felmerülő problémákat. 2) Kreativitás. Homérosz írta: „A nehézségek előcsalogatják a rejtett tehetségeket, amelyek kedvező körülmények között alszanak”. A problémák felszabadítják kreativitásodat. Van egy történet egy farmerről, aki csirkéket tenyésztett, de a földjét gyakran elöntötte az árvíz, és a csirkék elpusztultak. Elkeseredésében ezt mondta a feleségének: „Elegem van; nem tudok másik földet venni, ezt pedig nem tudom eladni. Mit csináljak?” A felesége csendesen ennyit mondott: „Vegyél kacsákat!” A bölcs vezető imádkozik, megoldást keres a problémákra, aztán cselekszik. 3) Együttérzés. Bob Pearce mondta: „Törjék össze a szívemet azok a dolgok, amik Isten szívét összetörik.” Máté feljegyzi: „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket” (Máté 9:36). Lelkipásztor, mi az, ami megindít téged? Mi hajt? Tervek kidolgozása? Költségvetés? Nagy tömeg? Légy óvatos; lehet szeretni a tömeget és közben nem szeretni az embereket. Az emberek követelődzők, problémásak, kiszívják az erődet. De ahogy Madeline L’Engle mondta: „Ha törődni fogsz azzal is, ha egy veréb leesik, akkor nem választhatod meg, hogy ki legyen az a veréb.” Tehát mielőtt azt mondod: „Itt vagyok, engem küldj!”, kérdezd meg magadtól: „Meg tudom fizetni az árát?”
Mire van szükséged a pusztában?
Charles E. Fuller, az egyik első rádiós prédikátor napi adásait egy énekkel kezdte: „Az én Uram ismeri az utat a pusztában, nekem csak követnem kell őt.”
Egyiptomból Kánaán felé Isten a pusztán át vezette népét – és lelki értelemben véve neked is át kell haladnod a pusztán! A pusztát bárhol megtapasztalhatjuk. Egy sír mellett állva, rákos betegként kórházi ágyon fekve, válóperes tárgyaláson, munkanélküliként állást keresve, vagy ha elveszítjük az otthonunkat. A puszta ugyanakkor a csodák helye is. Ezért a következő néhány napban megnézzük, mi kell a pusztában a túléléshez.
Útmutatás! E nélkül csak körbe-körbe járnánk. Figyeld meg, hogy vezette Isten Izráelt: „Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.” (2Mózes 13:21–22). Isten azt mondta Mózesnek, hogy ha a felhő elindul, ők is induljanak, és ha megáll, ők is álljanak meg. De mit tegyenek éjjel a teljes sötétségben? Nincs elég gyertya vagy olajlámpás, és megtörténhet, hogy egy skorpióra fekszel, vagy egy kígyóra lépsz az illemhely felé menet. Csak semmi aggodalom, Isten már erről is gondoskodott! A puszta nem ismeretlen terület számára. A zsoltáros azt mondta: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsoltárok 119:105). Bármilyen előre nem látott eseménnyel, állapottal vagy körülménnyel kell is szembenézned, a Biblia utat fog mutatni, Isten Igéje meg fog védeni. Ezért ne aggódj, de kezdd el olvasni minden nap!
Ha pusztába kerültél, az még nem jelenti azt, hogy nem Isten akarata szerint jársz. „Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek…” (Zsoltárok 78:52–53). A pusztában úgy ismerhetjük meg Istent, ahogy soha azelőtt. Nos, mire volt még szüksége Izráelnek a pusztában a túléléshez? Élelemre. Valaki kiszámította, hogy körülbelül huszonhat vagonnyi élelemre lett volna szükség naponta annyi ember ellátásához. Csakhogy a pusztában nem volt vasút! Volt azonban valami sokkal jobb: Isten! Ő negyven éven át kirendelte a mannát, a „tökéletes ételt”, úgy, hogy csupán le kellett hajolniuk érte. Az ellátmány pontosan igazodott minden egyes család napi szükségletéhez – és Isten minden áldott nap gondoskodott róluk.
Tehát ha a gazdasági helyzet miatt aggódsz, és azon tűnődsz, vajon Isten tud-e rólad gondoskodni, íme, a mai ige számodra: Isten talán nem ad meg mindent, amit szeretnél, de mindent megad, amire szükséged van. A mi Istenünknél soha nincs semmiben hiány, és nem korlátozza őt semmi! A zsoltáros azt mondta: „gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Egy idős vidéki prédikátor találóan fogalmazott erről: „Ahová Isten vezet, én követem; amit ennem ad, azt lenyelem.” Gondolj bele: Izráel népének életében soha egyetlen étkezés sem maradt el a negyven év alatt! És az ő Istenük a te Istened is, bízz hát benne, és ne aggodalmaskodj tovább!
Mire van még szükség a pusztában? Vízre! Élelem nélkül életben lehet maradni akár negyven napig is, de víz nélkül sokkal hamarabb belehal az ember. Ugyanez igaz szellemi szinten is: sok minden nélkül ki lehet bírni, de nem lehet életben maradni Isten nélkül.
A pusztában Isten egy fontos leckét tanított népének, és azt akarta, hogy akkor is emlékezzenek rá, amikor megérkeznek az Ígéret földjére. „Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled.” (5Mózes 8:12–16). Figyeld meg az utolsó szavakat: „hogy végül is jót tegyen veled”!
Bármin is mégy most keresztül, Isten nagyszerű áldásokat tartogat számodra. De ahhoz, hogy helyesen tudd azokat kezelni, alázatot kell tanulnod, hálás szívet kell kifejlesztened magadban, és sosem szabad elfeledkezned arról, hogy egyedül Isten a forrása minden jónak, amivel valaha is rendelkezhetsz. Isten hozzátett még egy utóiratot is: „De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról… akkor menthetetlenül elvesztek! (5Mózes 8:19). Ennyire komolyan gondolja, hogy bízd őrá magad minden egyes napon!
Figyeld meg, minek örvendhetett még Izráel a pusztában: remek egészségnek. Gondolj bele, mennyiféle egészségügyi problémára lehet számítani, ha kétmillió ember gyalogol a végtelen sivatagon át úgy, hogy orvos vagy kórház sehol a láthatáron. Mégis úgy vonultak a legfiatalabbtól a legidősebbig, hogy „nemzetségeikben nem volt beteges” (Zsoltárok 105:37 Károli). Méghozzá azért, mert az Istentől kapott étrenden éltek. Gondjaik akkor kezdődtek, amikor zúgolódni kezdtek, és vissza akartak térni ahhoz az ételhez, amit rabszolgaként Egyiptomban ettek. Hahó! Van ebben egy fontos tanulság azoknak, akik gyorsételeken élnek, amik olyan betegségeket idéznek elő, mint a szívproblémák, a rák és a cukorbetegség. Képzeld el, hogy két kiló cukrot öntesz az autód tankjába, aztán panaszkodsz, hogy nem indul vagy nem megy rendesen. Nos, ha örökletes egészségügyi gondjaid vannak, vagy anyagi helyzeted nem teszi lehetővé az egészséges táplálkozást, Isten megért, és bátran fordulhatsz hozzá, bízva abban, hogy „a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt…” (Jakab 5:15). De ha a bölcs életvezetés és a „hitből majd úgyis meggyógyulok” között kell dönteni, akkor a helyzet világos. Amikor Izráel eljutott az Ígéret földjéhez, Isten azt mondta nekik: „Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.” (2Mózes 23:25–26). Azután étkezési törvényeket adott nekik, melyek teljesen elkülönítették őket a környező népektől.
Kérdés: hányan nem éljük meg „napjaink számát teljesen”, hányan nem végezzük el az Istentől ránk bízott feladatot, mert nem vagyunk hajlandók önfegyelmet gyakorolni például az étkezésben? Gondolkodj el ezen!
Ha a pusztában találod magad, mire van minden másnál nagyobb szükséged? Istenre! Ezért mondta Isten Mózesnek, hogy építsék meg a szent sátrat, mert ezt használta szemléltető eszközként, hogy megtanítsa népének a következőket:
1) Isten rendszeresen akar találkozni velünk. A szent sátor másik elnevezése „a találkozás sátra” volt. Isten azt szeretné, ha időt töltenél vele. Szeretné, ha megismernéd őt. Mert ha megismered őt, akkor kevesebbet fogsz aggódni, és jobban fogsz bízni benne. A Biblia azt mondja: „légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.” Fontos hallgatni az Isten Igéjéről szóló tanítást, fontos találkozni más hívőkkel és bátorítani egymást bizonyságtételekkel. De egy ponton már nem elég a másodkézi információ, szükségünk van a személyes kapcsolatra Istennel. Jakab azt írja: „közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok…” (Jakab 4:8).
2) Isten szeretne az életünk középpontjában lenni. Amikor Izráel megérkezett egy táborhelyre, a tizenkét törzs úgy állította fel sátrait, hogy körbevették a szent sátrat, ahol Isten jelenléte lakott. Minden férfi, nő és gyermek sátra ajtajában állva láthatta, hogy Isten ott van köztük. Lehetne ennél világosabb az üzenet? Ha legmélyebb érzéseid és legnagyobb ambícióid Krisztusra összpontosulnak, akkor életed felszálló ágba kerül. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37:4).
Ahhoz, hogy életed a pusztában is virágzó lehessen, a recept ez: Krisztus legyen a középpontban, és szívd magadba Igéjét!
Isten népe már mindennel rendelkezett, amire a szent sátor felépítéséhez szükség volt. Ezért Mózes Istentől tervet, a néptől pedig anyagi javakat kért.
Ez ma is így működik! Kedves Lelkipásztor, ne kérd az általad kiötlött, vagy a másoktól kölcsönzött tervekre Isten láttamozását. Kérd Istentől az Ő tervét, mert az az egyetlen, amit meg fog áldani. És ne félj adakozásra szólítani a népet. Talán vonakodsz az anyagiakról beszélni, mert emiatt egyesek a gyülekezetben így panaszkodnak: „a lelkészek folyton csak a pénzről beszélnek.” Persze, ha igazuk van, akkor helyre kell állítanod az egyensúlyt. De általánosságban szólva az embereknek szükségük van egyértelmű biblikus tanításra az adakozásra vonatkozóan, hogy azt kiváltságnak tekintsék, és lehetőségnek arra, hogy „üzlettársak” lehessenek Istennel.
A Biblia sokszor használja az adakozásra a „vetés” képét. Amikor vetünk, számítunk az aratásra is. A vetés és aratás törvénye olyan, mint a gravitáció törvénye, nem kerülheted ki. Isten azt mondta: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás” (1Mózes 8:22).
Figyeld meg, hogy működik ez: először elveted a vetőmagot, aztán következik a várakozás időszaka, majd végül az aratás. A pénz érzékeny téma lehet, ellenállást és neheztelést kelthet. De Isten megígérte, hogy aki bőkezűen vet, bőségesen fog aratni is (ld. 2Korinthus 9:6). Nos, két lehetőség van: Isten vagy igazat mondott, vagy nem. Neked kell kiderítened, vajon melyik eset áll fenn. Ezt pedig csak egyetlen módon tudod meg: ha kipróbálod, hogy magad láthasd az eredményt.
„Bocsássatok meg egymásnak, olyan gyorsan és teljesen, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek!” (Kolossé 3:13 TM)
Jimmy túl sokat ivott a partin, és kellemetlen helyzetbe hozta feleségét, Lisa-t. Másnap reggel rosszul érezte magát emiatt, és kérte, hogy bocsásson meg neki. Ő azt mondta, hogy megbocsát, mégis újra meg újra előhozta az esetet. Egy nap Jimmy elkedvetlenedve így szólt: „Azt hittem, meg fogod bocsátani, és el fogod felejteni”. Mire a felesége ezt mondta: „Megtettem, csak nem akarom elfelejteni, hogy megbocsátottam és elfelejtettem.” Te is így bocsátasz meg? A pontok gyűjtögetése csak a versenysportokban működik; a kapcsolatokban végzetes lehet. Olyan sok jó van közülünk a legrosszabbakban is, és olyan sok rossz a legjobbakban is, hogy életünk nagy részét azzal tölthetjük, hogy tanulunk megbocsátani és felejteni. És a felejtés nehezebb, ha nagy a sérelem. Kis vétkeket könnyen meg tudunk bocsátani; a nagyokhoz egy gyógyulási folyamatra van szükség. De amíg nem hozod meg a döntést, hogy megbocsátasz, a folyamat el sem kezdődhet. Hogyan tudsz megbocsátani „olyan gyorsan és teljesen, ahogyan az Úr is megbocsátott neked”? Pál válasza a következő: „Öltsetek tehát magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kolossé 3:12-13). Az ilyen megbocsátás gyakorlásához az illető személy értékességére kell fókuszálnod, és nem a gyengeségeire. El kell fordítanod a szíved attól, ami volt, ahhoz, ami lehet. Azt mondod: „Miért kellene megbocsátanom és elfelejtenem?” a) Azért, mert Isten Igéje erre szólít fel. b) Azért, mert neked magadnak is szükséged lesz még megbocsátásra. c) Azért, mert nem arra lettél teremtve, hogy a nehezteléssel járó stressz terhét cipeld.
„Kerestem köztük valakit, aki… odaállana a résre…”
Valaki egyszer ezt mondta: „Az imádság megmozdítja azt a kezet, mely megmozgatja a világot.” Ezért az imádságnak az őt megillető jogos helyén kell lennie az életedben: az első helyen. Joni Eareckson Tada Glorious Intruder [Dicsőséges betolakodó] című könyvében ír Diane-ről, aki szklerózis multiplexben szenvedett. „Csendes szentélyében Diane lassan elfordította fejét párnáján a falon lévő parafa tábla felé. Szemei végigpásztáztak minden egyes kitűzött kártyán, minden fényképen, minden egyes papírdarabon, ami szép sorban oda volt tűzve. A csend megtört, amikor Diane suttogni kezdett. Imádkozott. Voltak, akik ránézve mozdulatlan, meredt testére, a fejüket csóválták: milyen szomorú, értelmetlen élet. Diane azonban magabiztos maradt, meg volt győződve arról, hogy az élete igenis jelentőséggel bír, és hogy imádságai számítanak. Hegyeket mozdít meg, amelyek elállják a misszionáriusok útját. Segít megnyitni a lelki vakok szemeit Délkelet-Ázsiában. Visszaszorítja a sötétség országát, mely befekteti a bandák által uralt Los Angeles-i utcákat. Támogatja a hajléktalan anyákat, a bántalmazott gyermekeket, a kedvtelen tizenéveseket, és az utcájában lévő szociális otthonban elfeledetten haldokló időseket. Diane közbenjáró! Hallotta Isten hívását: „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért…” Így hát Diane az első sorokban küzd Krisztus evangéliumának előrenyomulásáért, felemeli az elgyengült hívőket, lelkesíti a kétségeskedőket, és örömet szerez Urának és Megváltójának. Te odaállsz ma a résre valakiért? Tedd meg bátran! Imáid megmozdítják Istent, és ő cselekedni fog.
