Ideje, hogy mozdulj!
„A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak." (2Mózes 15:4)
A fáraó 400 éve rabszolgasorban tartotta Izraelt. Aztán, amikor már éppen úgy gondolták, hogy megmenekültek tőle, a Vörös-tengernél szembetalálták magukat seregével. Ekkor lépett közbe Isten, és ezután már énekelhették: „A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak". Isten veled is ezt szeretné tenni. Bármi történt is veled, Ő áttud vinni rajta, és új éneket ad a szádba. Vajon ez gyorsan és könnyen megtörténhet? Nem, mind különböző módokon és különböző ütemben éljük meg. Hogyan jutottak át az izraeliták a Vörös-tengeren? Lépésenként. Amikor azonban átértek a túlpartra, a hátuk mögött összezáródó víztömeg elválasztó vonal lett múltjuk és jövőjük között. Ahhoz viszont, hogy túl tudj jutni a múlton, meg kell bocsátanod, és meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a múlt elveszíti az uralmát feletted. Fel kell kelned és hittel kijelentened, hogy ezeknek a régi dolgoknak többé nincs hatalmuk feletted. Jézus megígérte, hogy amikor egy adott kérdésben az Ő szavai lesznek a te szavaiddá is, a körülményeid elkezdenek megváltozni (Id. Márk 11:23-26). Engedd tehát, hogy Istené legyen az utolsó szó! De vigyázz, a régi emlékek megpróbálnak majd újabb egyezséget kialkudni, hogy kiderüljön, tényleg komolyan gondolod-e, hogy tovább akarsz lépni. Pál azt írja: „...ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok..." (Róma 6:12). Nos, maga a halál még nem zárja le a dolgot, temetés is kell. Ezért jelölj meg egy időpontot, egy helyet, és írd meg a sírfeliratot, melyen ez olvasható: „A múlt itt ér véget!" Mondd meg a fáraónak: „Seregeid és kísérteteid többé nem ártanak nekem" - és lépj tovább!
Kérdések a látomásról
„Ezek után az események után így szólt az Úr Ábrahámhoz látomásban…” (1Mózes 15:1)
Isten megígérte Ábrahámnak: „… Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1Mózes 12:3). Ez ám a hatalmas látomás! Igen, de Isten tudta, hogy Ábrahámnak megvan a hite ahhoz, hogy megragadja. Ha gyűlölöd azt, amit meg kell tenned ahhoz, hogy elérd a neked adatott látást, akkor valami nincs rendben. Vizsgáld meg az indítékaidat! Nézd meg, nincs-e ellentmondás aközött, aki vagy, és aközött, amit elérni próbálsz. Magadévá tetted már a látomást? Bele tudod adni a szívedet? Ha a látomásod eléréséhez az értékrendedet kell megsértened, akkor más látomásra van szükséged. A probléma talán a hozzáállásod. 1) Túl idealista vagy? El kell fogadnod a módot, ahogy látomásod folyamatosan bontakozik ki, és változtatnod kell elvárásaidon arra vonatkozóan, hogy milyen hosszú ideig tart ez a kibontakozás. A csalódások kilencven százaléka a nem reális elvárásokból származik. 2) Felhagytál az álmokkal? Meg kell engedned magadnak, hogy minden nap álmodj egy kicsit, felfedezd a lehetőségeket és megragadd őket. Légy kreatív! Az előrelépést az segíti, ha tovább álmodsz. 3) Értékeled a legkisebb lépést is, ami célod felé vezet? Az elégedettség elérésének egyik módja, hogy minden kis sikert megünnepelsz. Ismerd el, ha mérföldkőhöz érsz! Köszönd meg Istennek előrehaladásodat, ez bátorítani fog a továbbhaladásra! 4) Célul tűzted a személyes fejlődésedet? A nagy látomások elérésének egyetlen módja, ha hozzánősz. Minél nagyobb a látomás, annál nagyobbnak kell lennie annak is, aki el akarja érni. Mit mutatott meg neked Isten a jelen helyzetben? Hogyan tudsz növekedni? A látomás eléréséért folytatott küzdelem legnagyobb jutalma az, hogy kivé válsz közben.
Otthon lenni Isten szeretetében
TEDD AZ ADAKOZÁST ÉLETSTÍLUSODDÁ!
„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” (János 15:9)
Amikor valaki azt mondja neked: „érezd magad nálam”? az azt jelenti, hogy szívesen lát és elfogad. Ezt fejezte ki Jézus is, amikor azt mondta: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” Soha senki nem szeretett annyira és nem fog annyira szeretni, mint ahogy Isten szeret. Ezt azért annyira nehéz felfognunk, mert semmihez sem tudjuk hasonlítani az ő szeretetét. Semmit sem tehetünk azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogy szeret, és semmi nem veheti rá arra sem, hogy kevésbé szeressen. Ironikus, hogy egész életünket azzal töltjük, hogy kiérdemeljük szeretetét, pedig az csak hit által lehet a miénk. János azt mondja: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.” (1János 3:1). Lehet, hogy olyan szüleid voltak, akik nem szerettek, vagy nem tudták kimutatni szeretetüket. Isten nem ilyen. A Szentírásban végig azt mondja: „Szeretlek, Szeretlek. Szeretlek!” C.S. Lewis írta: „Isten azért teremtett minket, hogy szeretetének tárgyai legyünk! Cselekedeteink néha éppen szeretetreméltók, Isten mégsem szűnik meg szeretni minket. Mivel pedig Isten szeret minket, ezért értékesek vagyunk. Ezt az értéket senki sem veheti el. Istennek a Golgotán kinyilatkoztatott szeretete hozzánk, gyarló teremtményekhez köti magát, és számunkra felfoghatatlan okból felbecsülhetetlenül értékesnek tart. Ez a szeretet megmagyarázhatatlan. Ilyen szeretettel szeret minket Isten.”
TEDD AZ ADAKOZÁST ÉLETSTÍLUSODDÁ!
„...a jókedvű adakozót szereti az Isten." (2Korintkus 9:7)
Egy kisgyerek, aki éppen megtanulta megkötni a cipőfűzőjét, sírni kezdett. Az édesanyja megkérdezte: „Ennyire nehéz?" „Nem" - szipogott a kisfiú - „de most már egész életemben mindig meg kell csinálnom!" Te is így érzel az adakozással kapcsolatban? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos abban, hogy az életstílusoddá akarod tenni?
Néhány fecske repülni tanította fiókáit egy tó fölé lógó ágról. Az anyamadár egyenként mindegyik fiókát az ág végére taszigálta, míg valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. Az anya tudta, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem élsz igazán! Értsd meg ezt: az adakozás egy Isten által belénk épített cselekedet; ez az a levegő, amelybe beleszülettünk. Amíg ezt fel nem ismered, mindig mindenedbe kapaszkodni fogsz! A Biblia azt mondja: „...aki bőven vet, bőven is arat" (2Korinthus 9:6). Az életben minden vetéssel kezdődik. Bármi lehet a vetőmag, ami képes megsokszorozódni: a szereteted, az időd vagy a pénzed. Az aratás az, ami visszatér hozzád olyan nyereségként, mint az öröm, a jó kapcsolatok és - igen - az anyagiak. Ha az, amid van, nem elég az aratásra, vesd el vetőmagként, és hidd el, hogy Isten meg fogja sokszorozni, és visszaadja azt életed azon területein, ahol legnagyobb szükséged van rá. Rajta, örülni fogsz az eredménynek! Az adakozás olyan, mint a repülés. Ha megtanulod elengedni, amibe annyira kapaszkodsz, és végre elindulsz, rá fogsz jönni: „Hiszen éppen erre születtem!"
Tedd meg, amíg még megteheted!
„Kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz.” (1Sámuel 20:18)
Amikor elveszíted egy szerettedet, felismered, hogy a kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint a vagyon. De el szoktunk erről feledkezni akkor, amikor pozícióharcot folytatunk. Amikor megtudod, hogy kevés időd van hátra, először megdöbbensz, aztán átgondolod és átalakítod az értékrendedet. Arra késztet, hogy minden értékes pillanatot megtölts azokkal a szavakkal, amiket eddig elhallgattál, és azokkal a dolgokkal, amiket eddig elmulasztottál megtenni. Ne hagyd, hogy az ambíciónak (vagy vallásos buzgóságnak!) álcázott énközpontúság visszatartson attól, hogy kifejezd a szeretetedet azok iránt, akiknek szükségük van rá. Ejtsd meg azt a telefonhívást! Küldd el azt az e-mailt! Vedd meg azokat a virágokat! Mondd ki: „szeretlek”! Vagy más szavakkal: „legyél ott”! Legtöbbször az embereknek nem bölcs fejtegetéseinkre vagy briliáns válaszainkra van szükségük, csak szeretetünkre és támogatásunkra, és majd megtalálják a maguk válaszait.
Ha vezető vagy, akkor különösen nagy a veszély. Ne áldozd fel a családodat a karriered oltárán, különben késő lesz a bánat. Egy jól ismert misszionárius fia úgy állt az apja sírjánál, hogy egyetlen könnyet sem ejtett. Azt mondta valakinek: „Amid nem volt, azt nem is hiányolod. Az apám szerette a világ másik felén élő embereket, de nem tudom, hogy engem szeretett-e.” Ébredj fel! Ketyeg az óra, és a napok elrepülnek. Igen, teljesítened kell Istentől kapott megbízatásodat, de nem azoknak az embereknek a rovására, akik számítanak. Állj meg egy pillanatra, és gondold át ezeket a szavakat: „És Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt… Azután ezt mondta neki Jónátán… kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz” (1Sámuel 20:17-18).
