Fiatal férfiak nagy tömegei több mint 25 lengyel városban vettek részt a rózsafüzér imáko május 1-jén, Szent József ünnepén.
Krakkóban a katolikusok letérdeltek az utcán az eső ellenére.
Varsóban spontán csatlakoztak az imához a rendőri erők.
https://gloria.tv/post/V8RXPvJHPH9j1x88LstU3vSGh
1988. május 10.
Uram?
Én vagyok. Támaszkodj teljesen rám! Én vagyok a te békéd. Jöjj, ne ess kísértésbe! Tanulj tõlem, emlékezz útjaimra! Imádkozz, imádkozz, imádkozz! Legyen imádság minden ajkadról fakadó szó, úgy jusson a mennybe, mint a magasba szálló tömjén! Légy állandó kapcsolatban velem! Emeld fel hozzám elmédet, egyedül csak rám gondolj! Amid csak van, és ami jó benned, tõlem való. Én keltettek új életre. Írd le!
(Jézus a közelemben ült, kezét vállamra tette.)
Én alakítottalak téged, én ölellek karjaimba benneteket. Virágom, szólj hozzám! Mostanában kevesebbet beszélsz velem, pedig én mindent megadok neked. Én megosztom veled mûveimet. Tégy te is ugyanúgy velem, Szent Társaddal, Võlegényeddel! Meg akarom osztani veled napi elfoglaltságodat! Vassulám, ajkad csak szent szavakra, csak imádságra nyíljék. Élj állandó imádságban!
Hogyan Uram, hogyan lehetséges ez, Uram?
Megmondom. Viselkedésed, gondolataid, kívánságaid, elmélkedéseid, megjegyzéseid, szolgálataid, igényeid és minden váljék imádsággá! Képmásom, képességeidet azért kaptad, hogy a szentséget keltse benned életre. Azt a szentséget, amelyet én adtam nektek, de a lelkek elfeledték, miként bánjanak vele. Minden léleknek megadtam ezt az adományt. Életre fogom kelteni ezt a kegyelmet, amely most szunnyadva pihen bennetek. Szeretem a szentséget. 
Uram, szentté tennél engem kegyelmeddel?
Kedvesem, megteszem, mert ezt kívánom minden léleknek. Én, az Úr választottam neked azt az utat, hogy a csendben imádj “engem. 1 Én és te, elvonultan, nekem élve. Örülj nekem, teremtésem, szeress engem, láss meg engem teremtésemben, szeresd teremtésemet Vassula! 2
Vassula?
Igen, Uram.
Add nekem szívedet és Szent Szívem mélyére helyezem. Térj be Szentséges Szívembe! Térj be Szentséges Szívembe… ide térj be! 3
Ó jöjj! Azóta, hogy megszülettél, mindig hívlak! Fenntartottam egy helyet számodra. Vassula! Vassula!
Uram! Már Neked adtam szívemet, életemet, mindenem a Tiéd!
Ó Vassula, vizsgáld meg és ismerd fel akaratomat, hallgasd Szívem dobbanását, minden dobbanása téged hív. Miért szegülsz ellenem?
Uram?
Én vagyok.
Uram, mondhatok valamit, csak Neked?
Hallgatlak. 4
Térj be Szívembe és maradi benne! 5
Igen, hadd legyen úgy! Szeretlek.
Szeretlek Uram.
Késõbb:
(Olyan szomorú vagyok mindig, amikor bizonyos emberek visszautasítják a Szûzanyát, mint Istenanyát. Nagyon szomorú voltam és sírtam miatta. Meg akartam vigasztalni a Szûzanyát. A Sátán megtámadott.)
Sátán:
Vassula, tartogasd könnyeidet, gyûlölöm a vértanúkat, akik…
Távozz! Sátán távozz! Távozz a hátam mögé, Sátán! Uram Jézus?
Én vagyok. Idõnként megmutatom neked, mennyire megvet az ördög téged és szent útjaimat, amelyekre én tanítalak. Ha könnyet ejtesz Édesanyám iránti szeretetbõl, az ördög dühöngeni kezd. Boldogok, akik házamban élnek és elismerik a Szûzanyát, mint “Isten Anyját” és a “Mennyország királynõjét.” Jöjj kedves, megáldalak 6 Megáldalak Vassulám.
Áldott légy Jézusom! 7Köszönöm, hogy tanítasz.
Jöjj, ne feledd! 8 Osztozzunk! Mi ketten!
Igen, Uram, mi ketten.
1988. május 12.
Uram?
Én vagyok. Soha ne kételkedj, Vassula. Mindez tõlem való. Írd:
Jézus arra a vibrálásra utalt, amelyet az Õ jelenlétében éreztem. Ismét keresztre feszítésének képeit mutatta, hogy miként ontotta ki értünk a Földön minden csepp Vérét. Szenvedõ Arcát mutatta a kereszten, összeverve, kéken és feketén, izzadsággal és vérrel borítva. Haja összeragadt a vértõl, és szemét elhomályosította a felsebzett homlokáról csurgó vér. Mindezt énértem, miértünk.
Oltár! Tartsd égve lángodat Egyházam tökéletesítésére! Jöjj, együtt, érezd jelenlétemet!
A hét szent kanonizációját jóváhagyó konzisztóriumon hamispróféta nyolc prelátust is "előléptetett" bíborosi diakónusi rangról bíboros pappá.
A bíborosoknak három kategóriája van: diakónusok, papok és püspökök. Ennek a rangsorolásnak történelmi gyökerei vannak, de - a bíboros-püspökök kivételével - nincs jelentősége.
Jelenleg 13 bíboros-püspök, három keleti pátriárka, 176 bíboros-pap és 33 bíboros-diakónus van. A nyolc új bíboros-pap: Burke, Amato, Sarah, Monterisi, Koch, Piacenza, Ravasi, Brandmüller.
A "konzervatívok" kis díjakkal való lepattintásának nagy hagyománya van a Vatikánban. Ennek ékes példája volt a 2001. januári konzisztórium, amikor II. János Pál 44 (!) új bíborost nevezett ki, akik közül négyen németek voltak: a két eretnek Kasper és Lehmann, akik akkor még viszonylag fiatalok voltak (67 és 64 évesek), és nagy pusztítást végeztek az egyházban. A német "konzervatívok" megtévesztése érdekében II. János Pál két idős "konzervatívot", az akkor 75 éves Joachim Degenhardot és az akkor 81 éves Leo Scheffczykot is felvett, akik mindketten nem sokkal később meghaltak.
Ez volt az a konzisztórium, amelyből McCarrick és Bergoglio bíborosok is kikerültek, akik mindketten még mindig élnek.
https://gloria.tv/post/aqrSf3djkzjT1j34MDJoNNxM1
Letartóztatták azt a férfit, aki dokumentálta az írországi Athlone-ban lévő SSPX templom elleni rendőrségi razziát május 2/3-án éjjel. A neve Patrick.
A rendőrség közölte vele, hogy aggódnak az egészségéért, és "orvosi segítséget" fognak kérni, hogy elvigyék. Azzal tiltakoztak, hogy április 25-i templomrohamuk "törvényes" volt. Patricket hajnali 3-kor (!) rabolták el, és reggel 6-kor engedték el.
Két sokkos állapotban lévő gyermekét az éjszaka közepén gondozásba kellett venni. Patricket azzal vádolták, hogy megszegte az állami Covid rendszert, és filmre vette a rendőri akciót.
https://gloria.tv/post/ZwJWG1VNCT4k37bVnatXcLx9Z
„Először is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni…” (2Pét 3,2)
A II. Vatikáni Zsinat kezdete után két nappal, 1962. október 13-án, a fatimai napcsoda 45. évfordulóján a zsinati progresszívek elérték az első győzelmüket: megszerezték a mikrofont. A később szabadkőművességgel is megvádolt „vörös bíboros”, Achille Liénart révén megtörtént a forradalmi tett: az a meghökkentően gátlástalan cselekedet, amire a jóakaratú emberek soha sincsenek felkészülve, ami mindig váratlanul éri őket. Liénart ugyanis egyszerűen elvette a mikrofont a levezető elnöktől, és bejelentette, hogy több idő kell a jelöltek megismeréséhez. Ezután a progresszív oldal sikerre vitte bizottsági jelölt-listáit, ami a lehetőségi feltétele volt a zsinati forradalomnak. Ez volt a lázadás alapja, „hogy megbuktassuk a zsinati sémákat”, ahogy Rahner fogalmazta meg a progresszívok kitűzött célját.
Nem sokkal később, október 30-án egy másik mikrofonos jelenet zajlott le a bazilikában: Ottaviani bíboros, a Szent Offícium vezetőjének hozzászólása közben a levezető elnök, Frings bíboros kikapcsoltatta a mikrofont. A jelenet hatására a bazilikában jelenlévő zsinati atyák jelentős része tapsorkánnal kísért röhögésben tört ki. Ez olyan szokatlan mozzanat volt, amely elképzelhetetlen volt korábban. A jelenet szokatlanságáról még Rahner is megemlékezett leveleiben, azt a rövid értékelést adva róla, hogy „a legszebb öröm a káröröm”.
Évtizedekkel később Monsignor Gherardini, a Szent Péter Bazilika kanonokja, a Pápai Teológiai Akadémia titkára, a Pápai Lateráni Egyetem professor emeritusa a zsinatról beszélgetve Dr. Robert Moynihan-nel így beszélt a jelenetről 2012-ben:
„Mindig, amikor a zsinaton gondolkodom, ez a kép jut eszembe: az idősödő Alfredo Ottaviani bíboros, a már majdnem teljesen vak, bicegő, nyolcvan év körüli vezetője a Szent Offíciumnak, és ebben a funkciójában az egyház tanításának legfőbb őre…. a mikrofonhoz megy, hogy beszéljen az összegyűlt 2000 püspökhöz. És miközben beszélt, könyörögve a püspököknek, hogy vegyék figyelembe a kúria által három év alatt előkészített és kiküldött szövegeket, hirtelen kikapcsolták a mikrofonját. Ő folytatta a beszédet, de többé senki sem hallhatta egyetlen szavát sem. Azután zavarodottan és idegesen abbahagyta a beszédet, értetlenül nézelődve. És az összegyűlt atyák röhögni kezdtek, majd ujjongani.”
A sátáni gúnyos kacaj…
A progresszív Helder Camara ebben a szokatlan tapsban a zsinat szellemét látta előbukkanni. Ez a mozzanat ugyanakkor sokak számára megvilágosító erővel bírt. Néhány nappal a zsinat kezdete után ebben az eseményben sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy a zsinat szelleme nem a Szentlélek.
Az események után 14 évvel, egy interjújában Marcel Lefebvre érsek is ezt a pillanatot jelölte meg a hályog leesésének pillanataként:
„Szégyelltem magam a püspökök miatt, akik ilyen gyalázatosan viselkedtek a közülük való egyik legjobbal. Az ilyesmi olyan, mint az átkozódás… Hogyan hihet valaki a Szentlélek jelenlétében ilyen körülmények között?”
Rahner említette levelében, hogy az eset után „Ottaviani állítólag mindenkitől azt kérdezgeti a Szent Officiumnál, miért gyűlölik ennyire”.
Valójában nem elsősorban őt gyűlölték, hanem a Mesterét, Ottaviani bíborost pedig Őmiatta.
A papság zsinat után első két generációjának tagjai révén és között nevelkedvén, olyan optimista zsinati látásmód hatása alatt nőttem fel, amelyben magától értetődő volt az, hogy a zsinat új kezdet, és a mi korunk már nem középkori felfogású egyházként, hanem a Lélek új kiáradásaként írható le, a laza, emberközeli egyház a korábbi merev dogmatikus egyházzal szemben. Ez a kor az egyházi zsargonban a „zsinat után” datálással elkülöníthető a zsinat előttitől, az ántivilágtól, a sötétség korától.
De sosem gondolkodtunk azon, hogy miként lehetséges kétezer év után egy ilyen új fordulat, hogyan lehetséges az, hogy a Szentlélek ilyen váltást hajtson végre. És hogyan lehetséges, hogy a fordulat révén a korábbiaknak gyökeres ellentétére vezet? Ha a Szentlélek nem változott, akkor vagy korábban értették Őt félre, vagy mi most. (Egyik sem megnyugtató opció, és ugyanahhoz az alapproblémához vezet.)
Később aztán értesülhettünk arról, hogy a válságra utaló jelek a zsinat alatt és után nem a zsinat következményei. A nyugati nemzeti egyházak lázadása és hitvesztése nem a zsinat következménye, a missziók leállása nem a zsinat következménye, a papság és szerzetesség számának drasztikus csökkenése nem a zsinat következménye, egyáltalán semmilyen rossz egyházi jelenség nincs összefüggésben a zsinattal. Míg a Tridenti Zsinat hatalmas, hosszan tartó hatású megújulást hozott az Egyházban, a második vatikánum utáni „megújulás”, a „Lélek kiáradása” egyre inkább apologetikus magyarázatra szorul.
És mivel a tévedhetetlen tanítás megfogalmazását deklaráltan kerülő zsinat időközben maga lett a dogma, nehezen feloldható problémába ütköztünk. Pontosan azért, mert a II. Vatikáni Zsinat a több évtizede dokumentált kivétel a mi Urunk, Jézus Krisztus fa és gyümölcs kapcsolatáról szóló példabeszédének hatálya alól. Ez a csillaggal jelölt, lábjegyzetben részletezett apróbetűs kivétel Urunk axiómájánál, amely bemutatja, hogy lehetnek a jó fának rossz gyümölcsei, illetve, hogy a fa jóságának egyáltalán semmiféle összefüggése nincs a gyümölcs rosszaságával, szemben azzal, amit Jézus állított.
Ebben a vonatkozásban a Joseph Ratzinger által képviselt kontinuitás hermeneutikája egy kísérlet volt arra, hogy magát a zsinatot megmentse. Sokáig úgy tűnt, hogy ez lehetséges, II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa személyes hitelessége, szent élete vagy tudós, szelíd személyisége sokunkkal elhitették, hogy lehetséges a zsinat katolikus értelmezése.
Franciscus kellett ahhoz, hogy sokan közülünk belássák, hogy ez nem lehetséges. Mert amikor Franciscust a követői a zsinat szellemének továbbvivőjeként és beteljesítőjeként ünneplik, igazat mondanak. Ő valóban csak kiteljesíti azt, amit csírában a zsinati dokumentumok már tartalmaztak. Ő a zsinat szellemének képviselője, általa láthatjuk kifejlődni a gyümölcsöt. És ez nem tetszetős gyümölcs. És ezt látva óhatatlanul szükséges és logikus cselekedet a fa jóságának kérdőre vonása.
Joseph Ratzinger fiatal teológusként a mikrofonkapcsoló Frings bíboros szakértője volt a zsinaton, és nagy szerepe volt a zsinat meghekkelésében, a progresszív fordulatban. A zsinat után azonban ő volt az, aki nagyon hamar jelezte egyet nem értését sok zsinat utáni jelenséggel kapcsolatban. Emiatt sokszor vádolták őt azzal, hogy a zsinat után konzervatív fordulatot vett. A Ratzingert személyesen jól ismerő Peter Seewald tavaly megjelent életrajzában ennek ellenkezőjét állítja: az állítólagos konzervatív fordulat és a progresszivizmus elárulása, amely révén reakcióssá vált valójában sosem következett be. Ratzinger a zsinat előtt és után is progresszív teológus volt, annyi különbséggel, hogy akkor ő a progresszivizmus fogalma alatt nem a ház lerombolását, hanem megújítását értette. De együttműködött azokkal, akik nem így értették, és ez nem múlhatott el büntetlenül.
Ez az együttműködés bizonyos értelemben megmagyarázza Ratzinger későbbi pályafutását, a sok évtizedes vesszőfutásként is értékelhető életutat, amely során a zsinati lázadásban fontos szerepet játszó progresszív teológus a sors fintorából arra kényszerült, hogy a Hittani Kongregáció prefektusaként évtizedekig küzdjön a progresszívok ellen, küzdjön a zsinat katolikus értelmezése érdekében, küzdjön a felszabadítás-teológia ellen, belássa a liturgikus reform elhibázott voltát, szembesüljön az abúzus-cunamival, a homoszexuális klikk eluralkodásával, a német teológia végzetes lesüllyedésével, egyáltalán küzdjön a kontinuitás hermeneutikája érdekében, hogy aztán, amikor a közelgő halálát várva visszavonult, a halál hosszú éveken keresztül elkerülje, és így világos értelemmel, tehetetlen szemlélőként követhesse végig a szakítás és új kezdet hermeneutikájának győzelmét, a zsinat szellemének kiteljesedését utóda ámokfutásában, aminek lehetőségét ifjú teológusként maga is elősegítette, majd aminek idős pápaként lemondásával ő maga adott végleges utat.
https://invocabo.wordpress.com/2021/05/03/a-mikrofon-avagy-a-tortenelmi-rohoges-jel-morzsak-3/
1996. szeptember 27.
Igen, ki volt az, aki megkönyörült
siralmas állapotomon,
ha nem Te?
Lelkem Királya és Õre,
szívem Pecsétje,
üdvösség Lángja, lelkünk Fenntartója,
háromszorosan Szent Rabboni, 1
Hozzád esedezem és imádkozom,
hogy továbbra is ragyogj felettem,
és szájadból tanuljam
és adjam tovább
fenntartás és önérdek nélkül Szavadat.
Megadom neked, hogy Nevemben beszélj. Úgy fogsz szólni, ahogy megkívánom, hogy beszélj… tégy meg mindent, amit tudsz, a többit én teszem meg.
Ha felkínálod nekem idõdet, én ékszereimet kínálom neked üdvösségedre. Felkínálom neked keresztemet, szögeimet és töviskoronámat. Remélem, hogy vidámnak látlak…
Hogy feletted való hatalmam tartós legyen, maradj gyenge és erõtlen!
Tetszésemre van, ha üldözõid szembetûnõ sebeket ejtenek rajtad üldözésükkel és bántalmazásaikkal. Viseld el, hogy néhány barátod még társaságodat is szégyelli a közlemény miatt, bár õk ezt “óvatosságnak” nevezik…
Tetszésemre van ez a becstelenség, mert megszenteli lelkedet. Jöjj! Barátod vagyok, a te féltékeny barátod… ezért kedvemért fogadd el ezeket a nehézségeket, fogadd el még az ostort is! Maradj gyenge, hogy gyakorolhassam hatalmamat feletted és általad…
Soha ne emeld fel a fejedet, ne akarj bátornak látszani, továbbra is hajtsd meg fejedet, hogy az én fejemet lássák! Én magam fogom fáradhatatlanul csiszolni lelkedet, hogy lelkesen tégy tanúságot Nevemben és hirdess engem, a feltámadt Krisztust. Nem tévedtem, amikor megaláztalak, mert így magamhoz emeltelek.
Nem kell meglepõdnöd könyörületemen, az én végtelen könyörületemen! Én vagyok a te Megváltód, aki szeretetbõl halt meg érted. Ezért keresem egyre az alkalmakat, hogy az emberek nevetségessé tegyenek téged… de tekints, tekints csak ezekre a méltánytalanságokra, azokra a sebekre, amelyeket rajtad ejtettek és tekints az én Szívemre! Szívem most még jobban megnyílt számodra, hogy bejuss mélységeibe. Amikor hozzám hasonlóan szenvedsz, az annyit jelent, hogy közelebb vonlak magamhoz, közelebb lábnyomaimhoz, közelebb érdekeimhez. A tetszésemre való szenvedés buzgóságot, hûséget és lelkesedést ad neked, hogy értem dolgozz. Ahogy mondtad, a te Rabbonid vagyok, a háromszorosan Szent, és neked, tanítványomnak mondom: igyekezz megtudni, hogy mit akarok tõled!
Én vagyok az élõ Isten, és én megbocsátottam neked. Bensõséges Barátod lettem. Országomba vezettelek, hogy hagyj fel a hamis istenek imádásával. Olyan munkával bíztalak meg, amely meghaladja képességeidet, hogy Szentlelkem hatalmával új életre kelj. És te növekedtél Lelkemben. Õbenne neveltelek, hogy Benne mozogj és erõsödj. Látod milyen kegyelmet adtam neked?
Ha bátor vagy beszédeidben, ez a bátorság Lelkemtõl való. Viszonzásul mindezért a kegyelemért, amelyet neked adtam, Vassiliki, azt akarom, hogy újítsd meg akaratomnak való alárendeltségedet! Csupán szabadságot nyersz ezzel…
Alleluja!
Dicsérje a menny Jahvét:
dicsérjétek Õt, mennyei magasságok,
dicsérjétek Õt angyalai mind,
dicsérjétek Õt seregei!
Dicsérje Õt a Nap és a Hold,
dicsérjék Õt a ragyogó csillagok
, dicsérjék Õt a magasságos mennyek!
Mindannyian dicsérjétek
Jahve Nevét,
akinek parancsa megteremtett titeket!
Dicsérje a Föld Jahvét,
s a Földön minden király és nemzet,
fejedelmek és a világ uralkodói,
ifjak és leányok! 2
Jöjjenek és dicsérjék
Urunkat
és tegyék meg szent akaratát!
Mivel alárendelted magadat akaratomnak, kiküldelek a világba, hogy terjeszd üzenetemet… Beszélj és légy az én visszhangom, és ne mondj többet annál, amit tanultál! Én és te, mi ketten továbbra is folytassuk õszinte beszélgetésünket! Szeress engem! IC
1993. április 23.
Szent Édesanyánk szól:
Megáldalak, gyermekem! Christos anessti!
Alithos anessti!! 1
Az Ecclesia újból életre kel! Bátorság! A Sátán állíthat ugyan akadályokat utadba, de én a közeledben vagyok, és félreállítom azokat. Ha valaki Isten mellett dönt, mindent el kellene hagynia és õt követnie. Nem hiábavaló az, amit teszel. Vassula, keresztség van készülõben, és milyen nagy keresztség lesz az!
Jézus tûzzel fogja megkeresztelni a Földet!
Mindaddig még megjelenek. Most van a bûnbánat ideje, most van a kiengesztelõdés ideje. Mondom nektek, drága gyermekeim, ma azt az áldozatot kéri tõletek Isten, hogy változtassátok meg életeteket és éljetek szentül! Isten minden lélektõl azt kéri, hogy tartson bûnbánatot. Ne mondjátok, hogy túlságosan bûnösök vagytok ahhoz, hogy Isten megbocsásson nektek, és hogy a Magasságbeli nem lesz többé könyörületes. Isten mindannyiatokhoz jön, még a legbûnösebbhez is. Térjetek vissza Istenhez, és Õ is visszatér hozzátok. Jöjjetek, és vegyetek szállást az Õ Szívében, és Õ is szállást vesz nálatok.
Ismerjétek fel, hogy komoly ima nélkül nem lesztek képesek arra, hogy meglássátok Isten országát. Igen közel van az Õ földi uralma. Ne feledjétek, hogy Isten ma a szívetek megváltozását kívánja tõletek. Ne féljetek bevallani bûneiteket! Vegyétek igénybe a gyónás szentségét! Gyermekeim, megáldalak benneteket.
Hamispróféta május 1-jén hét új invokációval egészítette ki a Szent József litániát, amelyek többnyire az ő magánjellegű elképzeléseit tükrözik:
A Megváltó őrzője,
Krisztus szolgája
Az egészség lelkésze
Segítség a nehézségekben
A menekültek védőszentje
A szenvedők védőszentje
A szegények védőszentje
A püspöki konferenciák más, az országukban feltételezhetően "általános" invokációkat is hozzáadhatnak. A valóságban a József litánia - és általában a litániák - szinte teljesen kikerült a Novus Ordo egyházban a használatból.
https://gloria.tv/post/7FfFzRuRgnWDDus9upUPvtwjd
A 71 éves John Sherwoodot, egy észak-londoni evangélikus gyülekezet nagyapját és prédikátorát letartóztatták Uxbridge-ben/Londonban (április 23, videó alább), miután nyilvánosan kijelentette, hogy a Mózes 1. könyve szerint a két emberi nem közötti különbségtétel képezi Isten teremtett rendjének lényegét.
Egy idő után megjelent néhány rendőr, akik közölték, hogy három feljelentést kaptak, és azzal vádolták Sherwoodot, hogy "riadalmat és nyugtalanságot" okozott. Sherwood elmagyarázta, hogy ő a szólásszabadságával élt, és az emberek szabadon elmehettek mellette, és figyelmen kívül hagyhatták.
Egy gyűlölködő leszbikus azt kiabálta, hogy Sherwood "gyűlöletbeszédet" mondott. Az egyik rendőr azt mondta Sherwood társának, Peter Simpsonnak, hogy a homoszexualitás minden kritikáját kerülni kell, mert az "sérti az embereket". Simpson ezért megkérdezte, hogy a rendőrség miért nem lép fel a keresztényeket sértő londoni "Pride" felvonulások ellen. Arra is rámutatott, hogy nincs jog arra, hogy "soha ne sértődjünk meg".
Végül a rendőrség bántalmazta Sherwoodot. Zúzódások maradtak rajta, miután lerántották egy létráról, amelyen állt, és megbilincselték. Az Egyesült Királyságban a szólásszabadság elnyomása már a múltban is ismert volt (itt, itt, és itt).
¨Sherwoodot mintegy 21 (!) órán át tartották fogva. A rendőrségi kihallgatás során azt a nem helyénvaló kérdést tették fel neki, hogy mit tenne, "ha valamelyik saját gyermeke homoszexuális lenne". Továbbra is nyomozás folyik ellene.
Az utcai prédikálásnak hosszú és tiszteletre méltó története van az Egyesült Királyságban. Az 1998-as brit emberi jogi törvény 10. cikke szerint "mindenkinek joga van szabadon véleményt nyilvánítani, valamint információkat és eszméket fogadni és terjeszteni a közhatalom beavatkozása nélkül" - de mindenki tudja, hogy ez csak azokra igaz, akik a rezsim ideológiáját követik.
https://gloria.tv/post/qBHDAmXH7kjs21F33AsPfDyWQ
(Forrás nyomán: https://mail.google.com/mail/u/0/?tab=wm#inbox/1631a52dd6a9be31) „Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a csillagot, hívd Máriát. Ha a kevélység, a hatalomvágy, a mellőzés vagy hiú vetélkedés hullámai között hánykolódsz, nézd a csillagot, hívd Máriát. Ha a harag, a kapzsiság vagy a test vágyai fenyegetik lelked hajóját, nézd Máriát. Ha a bűnök félelmetessége megzavar, ha a lelkiismeret beszennyeződése megijeszt, ha az ítélet borzalmassága megrémiszt, ha a szomorúság feneketlen mélysége és a kétségbeesés örvénye elnyeléssel fenyeget, gondolj Máriára. Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, hívd Máriát. Ne távozzék ajkadról, ne távozzék szívedből, és hogy közbenjáró imáját elnyerhesd, ne szűnj meg példáját követni. Ha őt követed, nem fogsz eltévedni; ha őt kéred, nem fogsz kétségbeesni; ha rágondolsz, nem térsz rossz útra; ha ő fogja kezedet, nem fogsz elbukni; ha ő védelmez, nincs mitől félned; ha ő vezet, nem fogsz elfáradni; ha ő kegyes hozzád, célba érsz. Így önmagadban megtapasztalod, hogy mennyire joggal mondja a Szentírás: A szűz neve Mária.” (Clairvaux-i Szent Bernát beszédéből 2) * Mária nevének egyik értelmezése: „Tenger Csillaga”. Si se levantan los vientos de las tentaciones, si tropiezas con los escollos de la tentación, mira a la estrella, llama a María. Si te agitan las olas de la soberbia, de la ambición o de la envidia, mira a la estrella, llama a María. Si la ira, la avaricia o la impureza impelen violentamente la nave de tu alma, mira a María. Si turbado con la memoria de tus pecados, confuso ante la fealdad de tu conciencia, temeroso ante la idea del juicio, comienzas a hundirte en la sima sin fondo de la tristeza o en el abismo de la desesperación, piensa en María. En los peligros, en las angustias, en las dudas, piensa en María, invoca a María. No se aparte María de tu boca, no se aparte de tu corazón; y para conseguir su ayuda intercesora no te apartes tú de los ejemplos de su virtud. No te descaminarás si la sigues, no desesperarás si la ruegas, no te perderás si en ella piensas. Si ella te tiene de su mano, no caerás; si te protege, nada tendrás que temer; no te fatigarás sí es tu guía; llegarás felizmente al puerto si Ella te ampara. Asì tu mismo puede esperimentar que „El nombre de la Virgen es Maria” (San Bernardo Hom. Sobre la Virgen Madre, 2) Chiunque tu sia, che nel flusso di questo tempo ti accorgi che, più che camminare sulla terra, stai come ondeggiando tra burrasche e tempeste, non distogliere gli occhi dallo splendore di questa stella, se non vuoi essere sopraffatto dalla burrasca! Se sei sbattuto dalle onde della superbia, dell’ambizione, della calunnia, della gelosia, guarda la stella, invoca Maria. Se l’ira o l’avarizia, o le lusinghe della carne hanno scosso la navicella del tuo animo, guarda Maria. Se turbato dalla enormità dei peccati, se confuso per l’indegnità della coscienza, cominci ad essere inghiottito dal baratro della tristezza e dall’abisso della disperazione, pensa a Maria. Non si allontani dalla tua bocca e dal tuo cuore, e per ottenere l’aiuto della sua preghiera, non dimenticare l’esempio della sua vita. Seguendo lei non puoi smarrirti, pregando lei non puoi disperare. Se lei ti sorregge non cadi, se lei ti protegge non cedi alla paura, se lei ti è propizia raggiungi la mèta. Così potrai tu stesso sperimentare quanto giustamente è stato detto: „E il nome della Vergine era Maria”. (San Bernardo da Chiaravalle. Omelie sulla Vergine Maria. 2) If squalls of temptations arise, or thou fall upon the rocks of tribulation, look to the star, call upon Mary. If thou art tossed by the waves of pride or ambition, detraction or envy, look to the star, call upon Mary. If anger or avarice or the desires of the flesh dash against the ship of thy soul, turn thine eyes towards Mary. If, trouble by the enormity of thy crimes, ashamed of thy guilty conscience, terrified by dread of the judgment, thou beginnest to sink into the gulf of sadness or the abyss of despair, think of Mary. In dangers, in anguish, in doubt, think of Mary, call upon Mary. Let her be ever on thy lips, ever in thy heart; and the better to obtain the help of her prayers, imitate the example of her life. Following her, thou strayest not; invoking her, thou despairest not; thinking of her, thou wanderest not; upheld by her, thou fallest not; shielded by her, thou fearest not; guided by her, thou growest not weary; favored by her, thou reachest the goal. And thus dost thou experience in thyself how good is that saying: 'And the Virgin's name was Mary'. (St. Bernard, Hom. II on Virgin Mary) Dans la tempête, regarde l'étoile, invoque Marie! O toi, qui que tu sois, qui dans cette marée du monde, te sens emporté à la dérive parmi orages et tempêtes, plutôt que sur la terre ferme, ne quitte pas les feux de cet astre, si tu ne veux pas sombrer dans la bourrasque. Quand se déchaînent les rafales des tentations, quand tu vas droit sur les récifs de l'adversité, regarde l'étoile, appelle Marie! Si l'orgueil, l'ambition, la jalousie te roulent dans leurs vagues, regarde l'étoile, crie vers Marie! Si la colère ou l'avarice, si les sortilèges de la chair secouent la barque de ton âme, regarde vers Marie! Quand, tourmenté par l'énormité de tes fautes, honteux des souillures de ta conscience, terrorisé par la menace du jugement, tu te laisses happer par le gouffre de la tristesse, par l'abîme du désespoir, pense à Marie. Dans les dangers, dans les angoisses, dans les situations critiques, pense à Marie, crie vers Marie! Que son nom ne quitte pas tes lèvres, qu'il ne quitte pas ton cœur, et pour obtenir la faveur de ses prières, ne cesse d'imiter sa vie. Fais ta propre expérience de Marie! Si tu la suis, point ne t'égares. Si tu la pries, point ne désespère. Si tu la gardes en pensée, point de faux pas. Qu'elle te tienne, plus de chute. Qu'elle te protège, plus de crainte. Sous sa conduite, plus de fatigue. Grâce à sa faveur, tu touches au port. Et voilà comment ta propre expérience te montre combien se justifie la parole : Le nom de la Vierge était Marie. (St.Bernard, Ecrits sur la Vierge Marie.2)
Május a Szűzanya hónapja!Dear friends, May is the month of Mary!
Querido amigos, Mayo es el mes de María!
Cari amici, Maggio è il mese di Maria!
Chers amis, Mai est le mois de Marie!
Nézz a Csillagra* és hívd segítségül Máriát!
Mira a la estrella, llama a María
Guarda la Stella, invoca Maria
Look to the star, call upon Mary
Regarde l'étoile, invoque Marie!
1992. december 21.
Az egység hetében fogom felolvasni Los Angelesben és Sacramentoban:
Szentséges Szívem leánya! Szeretném, ha írnál! Hallgasd meg hangomat a mennybõl! Nem hallgatták meg kiengesztelõdésre, békére és egységre hívó szavaimat, és nem is méltányolták. Egyszer már szóltam, és nem fogok ismét szólni. Nem fogok semmi újat hozzátenni.
Uram, látható, hogy nem könnyû! 1
Azt akarom, hogy ez alkalommal januárban olyan legyen a hangod, mint a mennydörgés! 2 Azt akarom, hogy hangod olyan hangos legyen, mint még sohasem! Az én Nevemben fogsz beszélni. Az egész világ hallja meg: A napok meg vannak számlálva, nincs sok idõ hátra, hirtelenül és teljesen váratlanul fog véget érni az a kegyelem, amely az emberiséget betakarta… Ez úgy fog megtörténni, hogy felismerje a világ, milyen nagy volt az én irgalmam és jóságom, amely a magasból áradt ki évrõl-évre…
Mondd meg azoknak, akik az egységért dolgoznak, hogy nézzenek fel az égre! Látják-e milyen messze esik a Földtõl? Szívük is ilyen messze van testvérük szívétõl! Ilyen messzire kerültek egymástól! 3 Mikor bocsátanak ki végre egyhangú határozatot arról, hogy mindnyájan ugyanazon a napon ünneplik a húsvétot? Belefáradtam fennkölt stílusuk hallgatásába. Lehet, hogy számukra megfelelõ és választékos, de számomra csak olyan, mint a gongütés, mert kong az ürességtõl. Elõször azért szóltam, hogy gondjukat viseljem, majd könyörületbõl, de a mai napig sem halkította le egyikük sem a hangját azért, hogy az enyémet meghallja. Jaj nektek, akik azt mondjátok, hogy engem szolgáltok, és közben megakadályozzátok, hogy országom egységre jusson és megszilárduljon! De nem ti fogjátok egyesíteni országomat… mert ti semmit sem értetek és nem is fogtok érteni… Ha ti az én égi felszólításaim ellenére sem tudtátok felmérni Szívem mélységeit, hogyan tudnátok felfogni érveimet, hogyan tudnátok megérteni Szívem gazdagságát? Nem példabeszédekben és nem talányokban szóltam hozzátok. Érthetõ szavakat használtam, hogy szóljak hozzátok.
Megfeddtem a felelõseket, és összehívtam õket, hogy szóljak hozzájuk 4, de figyelembe vették-e Szívem buzdításait? Az volt a feladatuk, hogy adjanak hivatalos felszólítást. Megfeddtem a tekintélyviselõket 5, azon a napon azonban nem azért jöttem 6, hogy támadjam õket, hanem hogy olajat kínáljak lámpásuk feltöltésére, nehogy további kárt okozzanak Egyházamnak. Közülük hányan nyújtották az ég felé kezüket engem szólítva? Felfogják-e, hogy Véremet kétszer ontják ki, mintha csak víz lenne? 7 Bárcsak meghallanák sóhajtásaimat ez alkalommal!
Amit jobb kezem ültetett, azt szétválasztották elõbb két, majd három részre, azután felaprították. Hol van az egész szõlõtõ, amit elültettem? 8 Volt egyszer egy szõlõtõ. Azt reméltem, hogy minden évben szõlõt terem. Betöltötte a völgyeket, a hegyeket, és elterjedt túl a tengereken, mert az én birtokomon, az én örökségemben vert gyökeret. Megnyújtottam indáit, hogy elérje a Föld négy sarkát, és ellássa gyümölccsel a világot. De ahelyett, hogy gondozták volna, elhanyagolták, és hagyták, hogy tövis és tüskés bozót növekedjen körülötte, és az sorra megfojtsa vesszõit és hajtásait. Egyenlõvé tették a földdel ezt a választott növényt, amelyet jobb kezem ültetett, és romlott gyümölcsként hullik le most a szépség, a dicsõség és a gyümölcs, amit termett. Hiábavaló ezért felfuvalkodni a büszkeségben! Ne legyen önhittség szemetekben, amikor hibáitok sokasodnak és tetteitek visszahullanak saját fejetekre.
Azért jöttem, hogy olajjal töltsem fel és meggyújtsam lámpástokat, hogy lássátok, merre jártok. Aki most nem akarja meggyújtani lámpását, és nem használja, attól el fogják venni, és másnak adják. E szavakkal imádkozzanak:
És téged, Vassulám, szenvedéseid majd megtanítanak arra, hogy türelmes légy. Nem hallottad, hogy a türelem állhatatossá tesz, és az állhatatosság reményt ad? És ezen a reményen, ezen a reményen fog felépülni országom. Dicsõíts most engem egész valóddal!
Szentlelkem megjelölt téged pecsétemmel, ezért ne félj! Lelkipásztorok, papok, tanítók, püspökök és bíborosok fogják felismerni a Pásztor hívását. Meg fogom újítani elméjüket, hogy régi énjük megsemmisüljön, és valóban fel fogják ismerni, hogy már visszafelé tartok hozzájuk, hogy egész teremtésemet átváltoztassam
Jöjj, leányom, drágám, ÉN VAGYOK van veled.
Rhodos, 1991. augusztus 4.
Uram, eljöveteled idején vajon készek leszünk-e? Senki sem ismeri rejtett dolgaidat, mégis hányan üldözik továbbra is üzeneteidet. Kiforgatják, amit mondasz. Minden igyekezetükkel be akarják bizonyítani a világnak, hogy ezek ördögi üzenetek, New Age 1 üzenetek, vagy a gonosz lélektõl valók. De Jahvém, akit imádok, a Te erõddel
“hálaáldozatot mutatok be Neked,
mert életemet kiragadtad a halálból,
hogy az élõk világosságában
járjak Isten elõtt.” 2
Én illatom, támaszkodj rám! Hallgass meg! Kiálts! Félelem nélkül kiálts a nemzeteknek! Bánjátok meg bûneiteket, mert az irgalom ideje majdnem lejárt! Változtassátok meg életeteket, és éljetek szentül! Hozzatok áldozatokat, és javítsátok meg életeteket az Úr eljövetele elõtt! Imádkozzatok azokért, akik egységrõl beszélnek ugyan, de hálót feszítenek azok útjába, akik megvalósítják! Számadást kérek tõlük majd az ítélet napján, mert hívtam õket, de nem akartak válaszolni. Nyíltan beszéltem, de senki sem figyelt. Lebontják azt a házat, amelyet szent vértanúim vére árán építek újjá. Imádkozz házam békéjéért, a testvérek közötti békéért, szívbéli õszinteségért, alázatért és szeretetért, akkor… kivirágzik minden szívben az egység… és szent városom, Jeruzsálem egységes egészként fog dicsõíteni engem.
Ó Vassula, semmi sincs hiába! Mûvem, mely ébren tart téged késõ éjjeleken, nem vész el. Szavam eljut a világ minden részébe. Légy bizonyos benne, gyermekem! Én, Jézus Krisztus és a te Édesanyád, a szentek és az õrangyalok, mind melletted vannak. Ne félj, Abbád a te erõd és védelmezõd. Nagyon drága vagy nekem, gyermekem.
1998. augusztus 29.
Uram, kegyelmes Istenem,Bár volt kezem, de mit sem érzett,
lábam, de járni nem tudott,
szívem nem dobogott,
és torkomból sem jött hang dicséretedre,
Te, az emberiség Szerelmese,
teremtésed Võlegénye,
hûséges szeretetedben mégis lehajoltál
a magasságokból hozzám, a méltatlanhoz,
hogy életre kelts és énekké tégy
magad és házad számára.
Ím ezt tetted a bûnössel,
és nem törõdtél azzal,
hogy ez lealacsonyíthatja mûvedet.
Magadra öltöttél engem ruházatul,
hogy udvarodban díszelegj velem.
Nagy örvendezéssel tanítottál elõírásaidra,
hogy becsületesség legyen a kardom,
ha melletted harcolok.
Jóságodban beavattál szándékaidba,
hogy fel tudjam fogni módszeredet.
Jegyességi ajándékul
a Szívedbe oltottál engem,
hogy Te és én örömünket leljük
isteni szeretetedben.
Megtanítottál arra,
hogy belépjek örömödbe és szeresselek,
hogy Rólad beszélve, tisztelve félt hatalmadról szóljak,
és megemlékezzek
nagyságodról és bõkezûségedrõl.
Ó, Vassula, énekelj nekem, és légy az én hárfám! Szeretetemben életet adtam neked. Gondoskodásomban minden lélegzetedre figyeltem. Az én Szavam élet. Mondhatja-e bárki: “Az én Istenem nem cselekedett.” Kegyelmem fényébe takartalak, hogy az enyém légy, és maradj Szívem szüntelen szemlélésében. Eltérõen másoktól, akik adományként kapják Szavamat, és akiket akkor látogatok meg, amikor nekem tetszik, neked én páratlan adományt adtam: te hívhatsz engem bármely idõben, amikor hívni akarsz. Látod? Ezt a különleges kiváltságot a rád bízott feladat és a rád mért teher arányában adtam neked. Látod, mennyire mérlegeltem mindent, amikor ezt elterveztem? Nem mintha önmagadban képes lennél ily nemes feladatra, hogy életre keltsd és egyesítsd házamat, hiszen a te képességeid tõlem, az én jóságomból valók. Én tettelek téged, e mérhetetlen kincset hordozó edényt törékennyé, de lásd be, hogy ez az ellenállhatatlan erõ nem tõled származik, hanem tõlem, a te Istenedtõl. Én élek benned, és te ezért nem veszíted el erõdet. Talán nincs jogom arra, hogy igénybe vegyelek, és hogy te szolgálj engem, irgalmasságomra emlékeztetve maradékotokat?
Te meghívtál engem lakomádra…
Meghívtalak lakomámra téged, és rajtad keresztül sokakat…
Neked tett fogadalmam kötelez engem,Megkötöttél engem
a szeretet és a barátság kötelékével,
Szentséges Szívedre szorítottál,
hogy a halandó meg ne törje
többé ezt az isteni egységet.
Túláradó szeretetedben
erõs várrá tettél azokkal szemben,
kik rám támadnak.
Félelem szállja meg õket fényes nappal
Szentlelked, az én Társam és Örömöm
hangjának hallatán…
Én oszlopom, aki az egység keresztjét hordozod, sugározd dicsõségem ismeretének fényét, sugározd ebbe a sötétségbe bõkezûségem fényét, és ne félj! Én öntöttem megszentelt olajat szájadba, hogy beszélj érdekemben. Légy az én énekesem, légy mindenkor vidám! Énekelj e nemzedék elõtt! Az én kegyelmemre támaszkodva utazd körül a világot!
Virágozzon fel mindenki, aki még számûzetésben él, és aki Isten kegyelmébõl meg lett híva a szeretet-himnusz olvasására és a rejtett manna megízlelésére! Megszentelõ kegyelmeket adok mindazoknak, akik meg lettek híva, hogy bûnbánó szívvel olvassák szeretet-himnuszomat. Szemlélje szívük fenségem dicsõségét és atyai szeretetemet, hogy ne csak a mindenható Istent lássák bennem, hanem a jóságos Istent is, aki végtelenül szereti õket, és az õ bensõséges barátjuk. Hallja meg fülük Szívem sóhajait és vágyódásait, és bizonyosodjanak meg könyörületemrõl!
Õrt állítottam melléd 1, õrizõt szíved ajtajához, hogy egyetlen betolakodó se térítsen el küldetésedtõl.
Mindenkor szeretetemre helyezd a hangsúlyt, amikor beszélsz! Igen, ismételd üzeneteimet, de csak kevés szóval! Add át minden szívnek azokat a kincseket, amelyeket én adtam neked. Ismerje meg mindenki, hogy beszédem édesség! Veled vagyok.
Johannes Pichler atya a klagenfurti Szent Terézia templomból (Ausztria) látszatgyónást tart.
Pichler házi "gyónási ajánlatra" hívja az elsőáldozó gyerekeket és szüleiket. A jelenlévők leírják "rossz dolgaikat", és szövegüket borítékokba teszik, amelyeket egy tűztálban elégetnek, miközben Pichler atya kimondja a feloldozás szavait.
A klagenfurti egyházmegye honlapja az április 22-i tűzeseti szertartást "gyónási szertartásként" jellemezte, mondván, hogy a gyerekek és szüleik is lelkesen vettek részt rajta.
Hamispróféta katolikusai azonban komoly aggodalmukat fejezik ki a légszennyezés és a CO2-kibocsátás miatt.
https://gloria.tv/post/cPgMsNXtgBYj1oe7aBxQa3nVu
Ma az Úr előtt időzve ezt kaptam: „Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely által megszentelődött, megszentségteleníti, s a kegyelem Lelkét kigúnyolja?” (Zsid 10, 29)
Ennek kapcsán eszembe jutott az a régi cikk, amelyet olvastam valahol, egy eredetileg vegyész végzettségű, a természettudományos módszerekben otthonosan mozgó amerikai pap tollából. Most megkerestem, lefordítottam a tanulmány összegzését. Megpróbálok érzékenyíteni, hátha van olyan, aki természettudományos kísérletek eredményeit veszi komolyan. Íme:
„Bár jelentős aggodalom mutatkozik a kézbeáldozás nyomán leejtett oltáriszentség-darabkák elvesztése miatt, kevés adat van a probléma valós mértékére vonatkozóan. Elvégeztem egy kísérletsorozatot két – konszekrálatlan – ostyatípussal, hogy megbecsülhessem a kézbeáldozás során visszamaradt látható partikulák átlagos számát. A 3,4 cm átmérőjű ostyák kézbeadása után 100-ból 70 esetben legalább egy darabka maradt vissza, 1,18 darabos átlagos értékkel. A 14,6 cm átmérőjű nagy ostyák esetében, amelyek a könnyebb darabolhatóság érdekében előre nyomott törésvonallal rendelkeznek, legalább egy darabka maradt 100-ból 100 esetben, 2.94 darabos átlagos értékkel. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kézbeáldozás nagy valószínűséggel az oltáriszentség darabjainak elvesztésével jár.” (a teljes tanulmány elolvasható (2009. augusztus 23.) itt)
Amióta a püspökök kötelezővé tették a kézbeáldozást, néhány kivételes helytől eltekintve mindenhol így áldoztatnak Magyarországon. Ha valaki veszi a fáradságot, az online közvetítéseknek köszönhetően nem csak az egy-egy plébánián szokásos áldozási gyakorlatot ismerheti meg, hanem általánosnak mondható képet is alkothat.
Egy ideig bele-belenéztem ilyen közvetítésekbe, de már nem szívesen teszem, mert horror látni, hogy áldozásnál mindenki a maszkokkal van elfoglalva, a tenyerét senki nem vizsgálja meg az oltáriszentség vétele után. Egy búcsújáróhelyen személyesen is láthattam, hogy egy bottal érkező öreg néni a tenyerébe kapott oltáriszentséget a szoknyájához dörzsölve próbálta az ujjához ügyeskedni, hogy magához vehesse. De ha ettől a kirívó példától el is tekintünk, a fenti átlagos 1,18-as számmal beszorozva a magyarországi vasárnapi áldozók számát egyszerűen átlátható a hazai szentségtaposás gyakorlatának súlyossága.
Mert ez konkrétan azt jelenti, hogy majdnem minden áldozó esetében megvalósul az oltáriszentség lábbal tiprása.
Hogyan lehetséges, hogy amikor ilyen tömeges méretekben zajlik az oltáriszentség meggyalázása, még a szentségimádásról könyveket író püspök sem látja be a helyzet súlyosságát és a kiadott rendelkezés égbekiáltó voltát? Hogy lehet, hogy nem fáj az, amit az Úrral művelünk?
Miből gondoljuk, hogy az Eucharisztikus Világkongresszus megrendezésére alkalmasak vagyunk, ha a gyalázatot tesszük kötelezővé?
És még csak észre sem vesszük!
»Vakká tette a szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket«
Lehetséges, hogy Izajás próféciája ránk is vonatkozik?
https://invocabo.wordpress.com/2021/04/28/aki-isten-fiat-megtapossa/
