1988. május 10.
Uram?
Én vagyok. Támaszkodj teljesen rám! Én vagyok a te békéd. Jöjj, ne ess kísértésbe! Tanulj tõlem, emlékezz útjaimra! Imádkozz, imádkozz, imádkozz! Legyen imádság minden ajkadról fakadó szó, úgy jusson a mennybe, mint a magasba szálló tömjén! Légy állandó kapcsolatban velem! Emeld fel hozzám elmédet, egyedül csak rám gondolj! Amid csak van, és ami jó benned, tõlem való. Én keltettek új életre. Írd le!
(Jézus a közelemben ült, kezét vállamra tette.)
Én alakítottalak téged, én ölellek karjaimba benneteket. Virágom, szólj hozzám! Mostanában kevesebbet beszélsz velem, pedig én mindent megadok neked. Én megosztom veled mûveimet. Tégy te is ugyanúgy velem, Szent Társaddal, Võlegényeddel! Meg akarom osztani veled napi elfoglaltságodat! Vassulám, ajkad csak szent szavakra, csak imádságra nyíljék. Élj állandó imádságban!
Hogyan Uram, hogyan lehetséges ez, Uram?
Megmondom. Viselkedésed, gondolataid, kívánságaid, elmélkedéseid, megjegyzéseid, szolgálataid, igényeid és minden váljék imádsággá! Képmásom, képességeidet azért kaptad, hogy a szentséget keltse benned életre. Azt a szentséget, amelyet én adtam nektek, de a lelkek elfeledték, miként bánjanak vele. Minden léleknek megadtam ezt az adományt. Életre fogom kelteni ezt a kegyelmet, amely most szunnyadva pihen bennetek. Szeretem a szentséget. 
Uram, szentté tennél engem kegyelmeddel?
Kedvesem, megteszem, mert ezt kívánom minden léleknek. Én, az Úr választottam neked azt az utat, hogy a csendben imádj “engem. 1 Én és te, elvonultan, nekem élve. Örülj nekem, teremtésem, szeress engem, láss meg engem teremtésemben, szeresd teremtésemet Vassula! 2
Vassula?
Igen, Uram.
Add nekem szívedet és Szent Szívem mélyére helyezem. Térj be Szentséges Szívembe! Térj be Szentséges Szívembe… ide térj be! 3
Ó jöjj! Azóta, hogy megszülettél, mindig hívlak! Fenntartottam egy helyet számodra. Vassula! Vassula!
Uram! Már Neked adtam szívemet, életemet, mindenem a Tiéd!
Ó Vassula, vizsgáld meg és ismerd fel akaratomat, hallgasd Szívem dobbanását, minden dobbanása téged hív. Miért szegülsz ellenem?
Uram?
Én vagyok.
Uram, mondhatok valamit, csak Neked?
Hallgatlak. 4
Térj be Szívembe és maradi benne! 5
Igen, hadd legyen úgy! Szeretlek.
Szeretlek Uram.
Késõbb:
(Olyan szomorú vagyok mindig, amikor bizonyos emberek visszautasítják a Szûzanyát, mint Istenanyát. Nagyon szomorú voltam és sírtam miatta. Meg akartam vigasztalni a Szûzanyát. A Sátán megtámadott.)
Sátán:
Vassula, tartogasd könnyeidet, gyûlölöm a vértanúkat, akik…
Távozz! Sátán távozz! Távozz a hátam mögé, Sátán! Uram Jézus?
Én vagyok. Idõnként megmutatom neked, mennyire megvet az ördög téged és szent útjaimat, amelyekre én tanítalak. Ha könnyet ejtesz Édesanyám iránti szeretetbõl, az ördög dühöngeni kezd. Boldogok, akik házamban élnek és elismerik a Szûzanyát, mint “Isten Anyját” és a “Mennyország királynõjét.” Jöjj kedves, megáldalak 6 Megáldalak Vassulám.
Áldott légy Jézusom! 7Köszönöm, hogy tanítasz.
Jöjj, ne feledd! 8 Osztozzunk! Mi ketten!
Igen, Uram, mi ketten.
1988. május 12.
Uram?
Én vagyok. Soha ne kételkedj, Vassula. Mindez tõlem való. Írd:
Jézus arra a vibrálásra utalt, amelyet az Õ jelenlétében éreztem. Ismét keresztre feszítésének képeit mutatta, hogy miként ontotta ki értünk a Földön minden csepp Vérét. Szenvedõ Arcát mutatta a kereszten, összeverve, kéken és feketén, izzadsággal és vérrel borítva. Haja összeragadt a vértõl, és szemét elhomályosította a felsebzett homlokáról csurgó vér. Mindezt énértem, miértünk.
Oltár! Tartsd égve lángodat Egyházam tökéletesítésére! Jöjj, együtt, érezd jelenlétemet!
1 Isten megadta nekem az elmélkedés kegyelmét. Ehhez egyedül kell lennem.
2 Jézus rám nézett. Kis szünetet tartott, két kezét összekulcsolva, karját térdére támasztotta. Szent Arca felém fordult… Haja hosszú és laza, egészen világos gesztenyebarna, vörös árnyalattal.
3 Jézus a Szívére mutatott.
4 Mondtam valamit Jézusnak.
5 Még valamit kértem Jézustól.
6 Jézus felállt, kezét fejemre tette és megáldott.
7 Megérintettem szent fejét.
8 Ujját úgy tartotta, mint egy tanító, amint azt mondta: “ne feledd”.
