1998. augusztus 29.

Bár volt kezem, de mit sem érzett,
lábam, de járni nem tudott,
szívem nem dobogott,
és torkomból sem jött hang dicséretedre,
Te, az emberiség Szerelmese,
teremtésed Võlegénye,
hûséges szeretetedben mégis lehajoltál
a magasságokból hozzám, a méltatlanhoz,
hogy életre kelts és énekké tégy
magad és házad számára.
Ím ezt tetted a bûnössel,
és nem törõdtél azzal,
hogy ez lealacsonyíthatja mûvedet.
Magadra öltöttél engem ruházatul,
hogy udvarodban díszelegj velem.
Nagy örvendezéssel tanítottál elõírásaidra,
hogy becsületesség legyen a kardom,
ha melletted harcolok.
Jóságodban beavattál szándékaidba,
hogy fel tudjam fogni módszeredet.
Jegyességi ajándékul
a Szívedbe oltottál engem,
hogy Te és én örömünket leljük
isteni szeretetedben.

Megtanítottál arra,
hogy belépjek örömödbe és szeresselek,
hogy Rólad beszélve, tisztelve félt hatalmadról szóljak,
és megemlékezzek
nagyságodról és bõkezûségedrõl.

Ó, Vassula, énekelj nekem, és légy az én hárfám! Szeretetemben életet adtam neked. Gondoskodásomban minden lélegzetedre figyeltem. Az én Szavam élet. Mondhatja-e bárki: “Az én Istenem nem cselekedett.” Kegyelmem fényébe takartalak, hogy az enyém légy, és maradj Szívem szüntelen szemlélésében. Eltérõen másoktól, akik adományként kapják Szavamat, és akiket akkor látogatok meg, amikor nekem tetszik, neked én páratlan adományt adtam: te hívhatsz engem bármely idõben, amikor hívni akarsz. Látod? Ezt a különleges kiváltságot a rád bízott feladat és a rád mért teher arányában adtam neked. Látod, mennyire mérlegeltem mindent, amikor ezt elterveztem? Nem mintha önmagadban képes lennél ily nemes feladatra, hogy életre keltsd és egyesítsd házamat, hiszen a te képességeid tõlem, az én jóságomból valók. Én tettelek téged, e mérhetetlen kincset hordozó edényt törékennyé, de lásd be, hogy ez az ellenállhatatlan erõ nem tõled származik, hanem tõlem, a te Istenedtõl. Én élek benned, és te ezért nem veszíted el erõdet. Talán nincs jogom arra, hogy igénybe vegyelek, és hogy te szolgálj engem, irgalmasságomra emlékeztetve maradékotokat?

Te meghívtál engem lakomádra…

Meghívtalak lakomámra téged, és rajtad keresztül sokakat…

Megkötöttél engem
a szeretet és a barátság kötelékével,
Szentséges Szívedre szorítottál,
hogy a halandó meg ne törje
többé ezt az isteni egységet.
Túláradó szeretetedben
erõs várrá tettél azokkal szemben,
kik rám támadnak.
Félelem szállja meg õket fényes nappal
Szentlelked, az én Társam és Örömöm
hangjának hallatán…

Én oszlopom, aki az egység keresztjét hordozod, sugározd dicsõségem ismeretének fényét, sugározd ebbe a sötétségbe bõkezûségem fényét, és ne félj! Én öntöttem megszentelt olajat szájadba, hogy beszélj érdekemben. Légy az én énekesem, légy mindenkor vidám! Énekelj e nemzedék elõtt! Az én kegyelmemre támaszkodva utazd körül a világot!
Virágozzon fel mindenki, aki még számûzetésben él, és aki Isten kegyelmébõl meg lett híva a szeretet-himnusz olvasására és a rejtett manna megízlelésére! Megszentelõ kegyelmeket adok mindazoknak, akik meg lettek híva, hogy bûnbánó szívvel olvassák szeretet-himnuszomat. Szemlélje szívük fenségem dicsõségét és atyai szeretetemet, hogy ne csak a mindenható Istent lássák bennem, hanem a jóságos Istent is, aki végtelenül szereti õket, és az õ bensõséges barátjuk. Hallja meg fülük Szívem sóhajait és vágyódásait, és bizonyosodjanak meg könyörületemrõl!
Õrt állítottam melléd ¹, õrizõt szíved ajtajához, hogy egyetlen betolakodó se térítsen el küldetésedtõl.
Mindenkor szeretetemre helyezd a hangsúlyt, amikor beszélsz! Igen, ismételd üzeneteimet, de csak kevés szóval! Add át minden szívnek azokat a kincseket, amelyeket én adtam neked. Ismerje meg mindenki, hogy beszédem édesség! Veled vagyok.