1992. december 21.

Az egység hetében fogom felolvasni Los Angelesben és Sacramentoban:

Szentséges Szívem leánya! Szeretném, ha írnál! Hallgasd meg hangomat a mennybõl! Nem hallgatták meg kiengesztelõdésre, békére és egységre hívó szavaimat, és nem is méltányolták. Egyszer már szóltam, és nem fogok ismét szólni. Nem fogok semmi újat hozzátenni.

Uram, látható, hogy nem könnyû! ¹

Azt akarom, hogy ez alkalommal januárban olyan legyen a hangod, mint a mennydörgés! ² Azt akarom, hogy hangod olyan hangos legyen, mint még sohasem! Az én Nevemben fogsz beszélni. Az egész világ hallja meg: A napok meg vannak számlálva, nincs sok idõ hátra, hirtelenül és teljesen váratlanul fog véget érni az a kegyelem, amely az emberiséget betakarta… Ez úgy fog megtörténni, hogy felismerje a világ, milyen nagy volt az én irgalmam és jóságom, amely a magasból áradt ki évrõl-évre…

Mondd meg azoknak, akik az egységért dolgoznak, hogy nézzenek fel az égre! Látják-e milyen messze esik a Földtõl? Szívük is ilyen messze van testvérük szívétõl! Ilyen messzire kerültek egymástól! ³ Mikor bocsátanak ki végre egyhangú határozatot arról, hogy mindnyájan ugyanazon a napon ünneplik a húsvétot? Belefáradtam fennkölt stílusuk hallgatásába. Lehet, hogy számukra megfelelõ és választékos, de számomra csak olyan, mint a gongütés, mert kong az ürességtõl. Elõször azért szóltam, hogy gondjukat viseljem, majd könyörületbõl, de a mai napig sem halkította le egyikük sem a hangját azért, hogy az enyémet meghallja. Jaj nektek, akik azt mondjátok, hogy engem szolgáltok, és közben megakadályozzátok, hogy országom egységre jusson és megszilárduljon! De nem ti fogjátok egyesíteni országomat… mert ti semmit sem értetek és nem is fogtok érteni… Ha ti az én égi felszólításaim ellenére sem tudtátok felmérni Szívem mélységeit, hogyan tudnátok felfogni érveimet, hogyan tudnátok megérteni Szívem gazdagságát? Nem példabeszédekben és nem talányokban szóltam hozzátok. Érthetõ szavakat használtam, hogy szóljak hozzátok.

Megfeddtem a felelõseket, és összehívtam õket, hogy szóljak hozzájuk ⁴, de figyelembe vették-e Szívem buzdításait? Az volt a feladatuk, hogy adjanak hivatalos felszólítást. Megfeddtem a tekintélyviselõket ⁵, azon a napon azonban nem azért jöttem ⁶, hogy támadjam õket, hanem hogy olajat kínáljak lámpásuk feltöltésére, nehogy további kárt okozzanak Egyházamnak. Közülük hányan nyújtották az ég felé kezüket engem szólítva? Felfogják-e, hogy Véremet kétszer ontják ki, mintha csak víz lenne? ⁷ Bárcsak meghallanák sóhajtásaimat ez alkalommal!

Amit jobb kezem ültetett, azt szétválasztották elõbb két, majd három részre, azután felaprították. Hol van az egész szõlõtõ, amit elültettem? ⁸ Volt egyszer egy szõlõtõ. Azt reméltem, hogy minden évben szõlõt terem. Betöltötte a völgyeket, a hegyeket, és elterjedt túl a tengereken, mert az én birtokomon, az én örökségemben vert gyökeret. Megnyújtottam indáit, hogy elérje a Föld négy sarkát, és ellássa gyümölccsel a világot. De ahelyett, hogy gondozták volna, elhanyagolták, és hagyták, hogy tövis és tüskés bozót növekedjen körülötte, és az sorra megfojtsa vesszõit és hajtásait. Egyenlõvé tették a földdel ezt a választott növényt, amelyet jobb kezem ültetett, és romlott gyümölcsként hullik le most a szépség, a dicsõség és a gyümölcs, amit termett. Hiábavaló ezért felfuvalkodni a büszkeségben! Ne legyen önhittség szemetekben, amikor hibáitok sokasodnak és tetteitek visszahullanak saját fejetekre.

Azért jöttem, hogy olajjal töltsem fel és meggyújtsam lámpástokat, hogy lássátok, merre jártok. Aki most nem akarja meggyújtani lámpását, és nem használja, attól el fogják venni, és másnak adják. E szavakkal imádkozzanak:

Ó Uram, ki felettünk állsz,
viseld gondunkat!
Helyezd királyi trónodat
szõlõd közepébe
és rendelkezz velünk!
Ó minden szentség Szent Ura,
tisztíts meg minket,
hogy megõrizzük házad és szõlõd
tisztaságát!
Szeretettel lépj közbe
és oltalmazd,
mit jobb kezed megmûvelt!
Elhagytunk Téged,
de tudjuk,
hisszük
és bízunk benne,
hogy kitárod kapudat,
és az élet folyóját
szõlõdre engeded.
Vesszõk erednek újból belõle,
gyümölcsöt hoznak
és királyi bort,
mindnél nemesebbet,
mert Szentlelked,
az Életadó
fogja beárnyékozni.
Amen.

 

És téged, Vassulám, szenvedéseid majd megtanítanak arra, hogy türelmes légy. Nem hallottad, hogy a türelem állhatatossá tesz, és az állhatatosság reményt ad? És ezen a reményen, ezen a reményen fog felépülni országom. Dicsõíts most engem egész valóddal!

Szentlelkem megjelölt téged pecsétemmel, ezért ne félj! Lelkipásztorok, papok, tanítók, püspökök és bíborosok fogják felismerni a Pásztor hívását. Meg fogom újítani elméjüket, hogy régi énjük megsemmisüljön, és valóban fel fogják ismerni, hogy már visszafelé tartok hozzájuk, hogy egész teremtésemet átváltoztassam

Jöjj, leányom, drágám, ÉN VAGYOK van veled.