• Kapcsolódó anyagok
• Itt a világ vallási térképe
• Az egymilliárdot is meghaladja a felekezeten kívüliek száma

"2013. június 9-én Jézus Krisztus üzenete után déltájban a guadalupei Szent Szűz egyik 40x60 cm-es másolatán olajkönnyek jelentek meg, melyek különleges illatot árasztottak.

A következő napon ez a jelenség megismétlődött, de ez alkalommal a jó illatú olaj Jézus kezeiből és mellkasából folyt ki, ezzel mély értelmű jelét adva minden gyermekére kiterjedő áldásának.

Az esemény másnap is megismétlődött a Béke Királynőjének egy képén, amely Krisztus oldalánál feküdt és a harmadik napon egy kb. 1 m magas gyönyörű Krisztus szoborból ugyancsak hasonló olaj folyt ki oldalsebéből.

2013. június 19-én Jézus Krisztus a következő üzenetet adta:

Én, mint a szeretet koldusa, megáldom híveimet nyitott oldalsebemből, megkenlek benneteket szeretetem olajával, hogy ne féljetek és biztosak lehessetek abban, amit veletek közlök; szeretetből közlöm mindezt, nem pedig azért, hogy féljetek, mert lángoló Szívvel vágyom arra, hogy megmentsem azokat, akik idővel Hozzám jönnek és akikről tudom, hogy szeretnek Engem, habár még nem ismernek el Engem.

HÍVLAK BENNETEKET, JÖJJETEK HALADÉKTALANUL VISSZA HOZZÁM.

GONDOLJATOK ARRA, HOGY AZ IDŐ MÁR NEM IDŐ ÉS A PILLANAT MÁR NEM PILLANAT TÖBBÉ."

http://www.revelacionesmarianas.com/videos.htm

Már egy hete imában hordoztam a Családfa- gyógyító alkalmat. De mi egy hét ahhoz képest, hogy saját életemben felkutassam őseimet. Évszázadok. Mire eljött a nap, megöregedtem és meggörnyedtem az elfelejtett, könnyek és szabadulás nélkül maradt bűnök alatt. A "Ki is vagyok én valójában" kérdés súlyt kapott, Isteni nehezéket. Nagy út visszanézni, de még nagyobb bátorság egy kis lépést megtenni a templomig.
Délután elmentem mise előtt a dicsőítésre.

Szorongó, görcsös ember vagyok, hova máshova menekülhetnék? Támaszra vágytam, a templom illatára, a falak biztonságára, az Isteni jelenlétre. Súlyos láncokat húztam végig a padban, a végük már kopott volt, rozsdás, de mindegyik mérge elevenen hatott. Bőrömön, kezemen, arcomon, lelkemen hordozom őseim képét, számot kellett hát adnom magamban a negatív lelki- és szellemi örökségeimmel. Ének közben Isten hatalmas szeretete rámutatott arra a kiindulási pontomra, ami összeroppantani látszott engem: "Előtted azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorlod az apák gonoszságát gyermekeiken, unokáikon, harmadik és negyedik nemzedékükön!" (Kiv. 34,7) - ez a büntető Istenkép és negatív énkép élt bennem rokonaim életén át bennem. Mindezek következtében sokszor feleslegesen hordozott bűntudat- és elégedetlenségérzés bélyegét sütötte rám. Szüleim, nagyszüleim istenképére irányulva Isten leleplezte a generációkon keresztül továbbadódott büntető, megbetegítő istenképet. Ez volt ott konkrétan az a csodálatos megtapasztalás, aminek fényében ezt írom: a kegyelem nem az ember fáradozásához társul (természetesen szükséges a fáradozás), hanem képessé teszi az embert az üdvösség felé vezető első lépésre, és ez minden további lépés feltétele, sőt a kegyelem maga az üdvösség. Megmutatta számomra, hogy ne csupán önmagam elítélése, az önmegvetés legyen jelen a bűnbánattartásban, a rokonok megbánatlan bűneinek sokaságában, hanem Isten jóságának fényében lássam magam reálisan, mégis elfogadottan. Valaki egy képet látott imában, és szíven talált. A láncait hordozó ember, aki így érkezett a templomba. Erre kaptam választ az ige folytatásában: "Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk! Bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, és fogadj tulajdonoddá minket!" (Kiv. 34,9)
Megkönnyebbülés volt hallani az imákban a bűnök, félelmek, vétkek sorát, amiket Isten a megigazulásnál elenged, és amit valóban meg is szüntet elszakító hatalmánál fogva.
A papírra vetett lelki sebeket Isten elé vihettem, s cserébe egy igét kaptam, reményt: "Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedő betegeket. egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította őket." (Lk 4, 40).
Mise végén az Ámen százak szájából szólt. Istenem, köszönöm, hogy nem vagyok egyedül.

E.

Mára megint valakik elérhetetlenné tették a honlapunk adminisztrációs felületét, így mostanáig nem tudtam új cikkeket feltenni. (Új honlapot kell valószínűleg készíttetnük - ami idő, pénz, stb.) Nem egyedi eset a miénk, ennek illusztrálására teszem fel az alábbi írást:

"2010. augusztusában Amerikából kaptam egy levelet a következő szöveggel:
»Az internetet egyre erősebben cenzúrázzák, és az egyre ellenségesebben szemben áll a katolikus morális tanításokkal. Például az USA könyvtárakban máris megakasztják a katolikus publikációk kézbesítését (például a RemnantOnline és más anti-abortusz és családot támogató honlapokat). A baloldali sajtó egyre gyakrabban írja le a katolikus forrásokat, mint „cyber gyűlölet”.
Nem szabad megengednünk, hogy az interneten keresztül elpusztítsák a katolikus sajtót. Gondolom, hogy a német nyelvterületen is vannak hasonló előrejelzések. Üdvözlettel X.Y.«
--------------------------------------------------------------------------------

A kedves levélküldő kérdésemre el is magyarázta egy internetes cenzúra technikai lehetőségeit. Bár elvileg teljesen lehetségesnek tartottam egy ilyen veszélyt, nemigen foglalkoztam vele.
Csak akkor jutott eszembe ez a több mint két évvel ezelőtt érkezett figyelmeztetés, amikor a napokban Rómából nem tudtam elérni a www.kath.net honlapot. Amikor itthonról újra meg tudtam nyitni, a következő cikket találtam rajta:

A Kath.net segítséget kér
(forrás: www.kath.net – 2013. március 1.)
Linz-Róma(!)
A kath.netet kívülről ért váratlan támadások jelenleg nagyon sok plusz munkát okoznak, amivel jelentős többletköltségek járnak, sokkal több, mint amit a 2013-as évre beterveztünk. Ezért kérjük az olvasók nagyvonalú pénzbeli segítségét.

--------------------------------------------------------------------------------

Ezután a www.katholisches.info-t nyitottam meg, ahol ez a cikk fogadott:

Támadások a Katholisches honlapra
(forrás: www.katholisches.info – 2013. március 1.)
Tíz nap óta egyre erőteljesebben próbálják kívülről megtámadni a szerverünket. Ezért van olykor zavar a honlapon. A problémát megoldottuk, egy olyan programot raktunk fel, mely a megbízhatatlan jelentkezéseket blokkolja. … [Itt jön egy technikai magyarázat.] Jelenleg másodpercenként 870 (!) IP-címet blokkol a szerver."

Érdekes bölcs történet arról, hogy mi történik, ha a természet rendjébe beavatkozunk.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki mindenki másnál okosabb volt. Történt, hogy ez az ember egy hatalmas birodalom élére került, mert mások is ugyanezt gondolták róla, ezért vakon követték. Tanácsait megfogadták, ítéleteit elfogadták, haragjától féltek. Egy napon aztán, amikor ez az okos vezér a szántóföldeken sétált, azt látta, hogy a verebek ezrei lakmároznak a búzakalászokból, mely az ő népének termett. Mennyivel gazdagabb lenne népem, ha nem lennének ezek az átkozott verebek - gondolta. Napokig töprengett, hogyan segíthetne népén, hogyan űzhetné el ezeket a kártevőket birodalmából. Mivel mindenkinél okosabb volt, úgy döntött kiküldi népét a szántóföldekre, rétekre, erdőkbe, dombok, hegyek közé, folyó és patakpartokra. Kezükbe dobot, sípot és rossz fazekat ad, hogy azt addig üssék, míg az összes madár holtan le nem potyog az égből. Napokon, heteken keresztül tartott a zenebona, nem maradt madár az égen, tetemeik elborították az országot. A termést nem fosztogatták többé. Örült a nép és örült a bölcs vezér.

http://monarchista.blogspot.hu/2013/06/verebek-mehek-es-bolcs-vezer.html

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció dekrétuma „Szent József, a Szent Szűz Jegyese” fohász betoldásáról a szentmise szövegébe

Június 19-én az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció dekrétumot adott közre, mely elrendeli, hogy a római hivatalos misekönyv 2. 3. és 4. eucharisztikus imádságában az „Isten Anyja, a Boldogságos Szűz Mária” rész után említsék meg a „Szent József, az ő Jegyese” betoldást. A dekrétum szövege a következő:

Meghiúsult a New York-i kormányzó terve az abortusz lehetőségének kiterjesztésére.

A magát egyébként katolikusnak valló Andrew Cuomo kormányzó tízpontos női egyenlőségi programja segítségével terjesztette volna ki a művi abortusz lehetőségét az Egyesült Államok szövetségi államában – írja a CNA.

Az állami szenátus azonban leszavazta a kezdeményezést. A testületben a négytagú Independent Democratic Coalitionnek van együttműködési megállapodása a republikánus pártiakkal, amelynek értelmében az állami működés segítése miatt támogatják egymás javaslatait. A republikánusok vezetője, Dean Skelos életpárti álláspontjáról ismert, és közölte, hogy nem hajlandó megszavazni a kezdeményezést, így az Independent Democratic Coalition vezetője, Jeff Klein is arra jutott, hogy mivel nem tudnak megállapodást elérni a témában, ezért nem szavazzák meg azt.

Cuomo kezdeményezése „alapvető jognak” nyilvánította volna az abortuszt, és nemcsak orvosoknak, hanem más egészségügyi dolgozóknak is lehetővé tette volna abortuszműtét végrehajtását. Nem lett volna szükség kiskorúak esetében szülői jóváhagyásra, és a 24 heten túli terhességeket is meg lehetett volna szakítani, ha az anya élete vagy egészsége veszélybe kerül. Ha mindez megvalósult volna, akkor New York állam lett volna a kései terhességek megszakítását vállaló orvosok paradicsoma.

New York államban az egyik legmagasabb az abortuszok aránya az Egyesült Államokban – a terhességek 40 százaléka végződik így, ami csaknem kétszerese az amerikai átlagnak.

A kormányzó a megállapodás felrúgásával vádolja a republikánusokat. Cuomo egyébként a 2016-os elnökválasztás egyik jelöltje lehet. Az abortuszhoz való „jog” kiterjesztésére vonatkozó javaslatát New York állam katolikus püspöki kara következetesen ellenezte. 

Magyar Kurír

A jelenlegi belga törvények 18 éves kor felett már lehetővé teszik ezt, de amióta a GMO-k, rovarölőszerek és káros oltások terjedése egyre nagyobb számban okoznak autizmust, több nemzet is próbál „megoldást” találni arra, hogy mihez kezdjen a maradandó károsodást szenvedett gyerekekkel.

Úgy tűnik egyesek szerint a halál a megoldás, azonban a hatályos törvények alapján ez gyilkosságnak számít. Az új törvény lehetővé tenné az orvosok számára, hogy eldöntsék, hogy egy gyerek, függetlenül a korától (igen, akár ötéves korban), „hozzájárulhat-e” saját kegyes halálához a szülő beleegyezése nélkül.

A „kegyes halál” törvényjavaslatot a szocialista párt terjesztette elő. Az AFP híre szerint „a javaslat kiterjesztené a törvényt a kiskorúakra is, amennyiben képesek tudatos döntést hozni vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, illetve amennyiben szenvedésükön nem lehet segíteni.”

„Philippe Mahoux, szocialista képviselő, aki a törvénymódosítás kidolgozásában segített, elmondta, hogy volt már olyan eset, amikor egy fiatal ’képes volt dönteni saját jövőjéről,’” írja az AFP.

Tehát egy hatéves túl fiatal ahhoz, hogy sört igyon vagy autót vezessen, de elég idős ahhoz, hogy saját, az állam által kivitelezett haláláról döntsön, főleg, ha túl nagy tehernek tekintik.

A törvény támogatói szerint a javaslat „fordulópontot jelent a gyerekek jogai szempontjából, akik a törvény elfogadása esetén lehetőséget kapnák, hogy a halált válasszák, bár autót vezetni, házasodni vagy alkoholt fogyasztani 18 éves koruk előtt még nincs joguk,” írja az IBtimes.com.

A törvényjavaslat az Alzheimer-kórban szenvedők számára is lehetővé tenné az eutanáziát

A javaslat az Alzheimer-kórban szenvedőkre is kiterjesztené a törvényt.

„A képviselők arról is döntenének, hogy a kegyes-halál lehetőségét az Alzheimer-kórban szenvedőkre is kiterjesszék-e,” mondta a szocialista képviselő.

Az eutanázia tűnik a legkényelmesebb módszernek az állam számára, hogy megszabaduljon azoktól az állampolgároktól, akikről nem akar gondoskodni. Ahelyett, hogy felvilágosítanák az embereket, miként kerülhetik el a betegséget, egyszerűen elfogadnak egy törvényt, ami lehetővé teszi megölésüket, és ezt „könyörületes orvoslásnak” keresztelik.

Sajnos minden esély megvan arra, hogy ilyen és hasonló törvénymódosítások más országokban is előterjesztésre kerüljenek és persze a kegyes-halálban részesíthetők listáját idővel bizonyára kiterjesztik majd az értelmi fogyatékosokra és ki tudja még kikre.

A globális állam magasabb sebességbe kapcsolt a népességcsökkentés terén, és sajnos a legtöbb ember észre sem veszi, hogy mi történik.

Forrás: Naturalnews.com

Ez az indoklás az embertelenség rémisztő jele: a szülők szenvedése ok lehet a „súlyos rendellenességet” mutató gyermekek megölésére. Az értékek a feje tetejére állnak: egy ártatlan emberi lényt – anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát – megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat jelent másoknak.

Kétezer év elteltével megismétlődhet a gyerekmészárlás. Durván hangzik? Nem mondanánk a Belgiumból és Hollandiából érkező hírek hallatán, amelyeknek nem sok köze van az etikához, annál több viszont az eugenetikához. A múlt héten a belga parlamentben arról a vitatott javaslatról tárgyaltak, amely az eutanáziát kiterjesztené a 18 év alattiakra is. A szomszédos hollandok sem akartak lemaradni. A groningeni protokoll erős talaján – amely már 2004 óta engedélyezi az újszülött-eutanáziát –, a holland orvosokat képviselő Royal Dutch Medical Association (Knmg) kidolgozott egy szöveget (Orvosi döntések a súlyos rendellenességet mutató újszülöttek életével kapcsolatban), amelyben kifejtik, miért elfogadható és olykor miért szükséges a gyermek-eutanázia, írja a SIR.

Ebben a meglepő dokumentumban az orvosi egyesület azt is megfogalmazza, milyen irányvonalakat kövessenek a gyógyíthatatlan betegséggel rendelkező kis betegek esetében. A javaslatok között szerepel az eutanázia alkalmazása is azzal a céllal, hogy megrövidítsék a gyermekek és családjuk szenvedését. A felhozott érv objektíven abszurd: a szülők szenvedése ok lehet a gyermek megölésére. Megerősítik például, hogy etikailag lehetséges az izomlazító halálos injekció beadása, „amikor hosszantartó nehézlégzés áll fenn, kitolódik az elkerülhetetlen halál ideje, és ez a szülők jó felkészítése ellenére is súlyos szenvedést okoz nekik”. A gyötrelem nem tolerálható, jobb megölni valakit, mint szenvedést okozni.

De fennáll a kérdés: kiről beszélünk? Ki a mondat alanya?
Alapvető fontosságú megértenünk, micsoda fordulatot vesznek az értékek ebben az állításban. Egy ártatlan emberi lényt – anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát – megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat jelent másoknak. Dr. Eduard Verhagen, az említett dokumentum és a groningeni protokoll egyik szerzője az egyik fontos holland napilapnak, a Volkskrantnak kifejtette, miért releváns a szülők szenvedése: „Ezek a gyerekek szürkék és hidegek, elkékül a szájuk, és pár percenként hirtelen nagyon mélyet lélegeznek. Nagyon nehéz látni ezt a szülőknek, és ez az állapot órákig, olykor napokig is elhúzódhat.” Az orvosok feladata az, hogy megkíméljék a szülőket, hogy gyermeküket ilyen nehézségek között lássák meghalni – magyarázza az orvos. Ez egy jó palliatív kezelés részét jelenti.

Nem azért, mert mindig mi akarjuk feltenni az i-re a pontot, de hosszú évek tanulmányai és orvosi gyakorlata megmutatták, hogy a palliatív kezelések egész mást jelentenek. Vannak felnőttek, akik indokoltnak tartják, hogy olyan emberek életéről vagy haláláról döntsenek, akik nem tudják kifejezni egyet nem értésüket. Ma a súlyosan fogyatékos gyermekekről beszélnek, holnap szóba jöhetnek az agykárosult tizenévesek, holnapután a neurodegeneratív betegségekben szenvedő idős emberek. A jól ismert csúszós lejtő elmélet mintha ma már nem lenne megfelelő. Csúszós lejtő helyett itt sokkal inkább valami meredek szikla előtt állunk, amely nagyon emlékeztet a tarpéji sziklára (az ókori Rómában innen taszították a mélybe az elítélteket).

Magyar Kurír (lt)

A napokban ismét megrendezték meleg felvonulást, közismertebb nevén a buzik magamutagató istentelen orgiáját. Talán nem is kellene már ezzel foglalkozni, hiszen évről évre számos európai városban megrendezik ezt a förmedvényt, de mégis óhatatlanul megvilágítja, hogy az egykor szebb napokat is megért öreg kontinens milyen mélységekbe süllyedt.

Önmagában nem is lenne semmi probléma azzal, ha a buzik végig vonulnak, ha mellé a hazafiak megmutatják, hogy mi az isteni rend ebben a világban, akárcsak Moszkvában. Bécs azonban már oda süllyedt, hogy nem csak nincs ellenállás, hanem most már mintegy 150.000 ember vett részt rajta, és lassan már ott fognak tartani, hogy egyesek még a ruhát is mellőzni fogják. De a legvisszataszítóbb, hogy a menetben már volt családi kamion is, ahol gyerekek is részt vettek. Hiába a zsidóknak és a buziknak semmi sem szent. A felvonuláson több nagy cég is képviseltette magát, így például a zsidó tulajdonosú Microsoft is, vagy a bécsi tömegközlekedés és az osztrák vasút is. Ennek megfelelően minden tömegközlekedési eszköz szivárványos zászlóval közlekedett, ahogyan sok közintézményre is kitűzték.

Természetesen most is azért vonultak, hogy gyereket tudjanak örökbe fogadni, ha már nekik nem lehet. A cionista aknamunka gyümölcse lassan beérik, háborúk nélkül pusztul a fehér ember. Vagy legalizált abortusz miatt nem születik meg több millió gyermek, vagy pedig a buzi lét propagálása, hiszen annak sem lehet a gyümölcse gyermekáldás.

Szodoma és Gomora hasonló bűnök miatt pusztult el a kénköves és tüzes esőtől. Előbb, vagy utóbb Bécset, és a hozzá hasonló városokat is hasonló módon fogja az Úr eltörölni a Föld színéről.

Budapest is közöttük lesz?

Amit jó volna, ha a diákok tudnának a vallásos életről

[Mária Gabriella nővér cikkje]

Miközben felnőttem voltak feladatok, amelyeket édesanyám kért tőlem és rettegtem tőlük. Mondjuk a krumplipucolás. Először is, egy nagy ír családból származom, így elképzelheted azt a tömérdek számú krumplit, amelyre rendszeresen szükség volt. Másodsorban, azelőtt nőttem fel, mielőtt a teleshop forradalmasította a konyhai eszközöket, így amikor azt a 15000 krumplit pucoltam elkerülhetetlen volt, hogy olykor az ujjpercem bele ne kerüljön. (sajnálom azt a testvérem, aki azt a morzsát kapta…) Szükségtelen mondanom, hogy nem szerettem ezt a feladatot. Így képzelheted a meglepetést, amikor a szerzetesi hivatásomat ezen feladat alapján erősítették meg. Az Élet Nővérei szerzetesrendet látogattam meg, azt várván, hogy ez egy olyan hétvége lesz az, ahol kizárhatom a hivatást. Papíron, a napirend ezt tette volna. Túl korai kelés, szándékos csend, amikor nem alszok és ha elhiszed – mértéktelen krumpli pucolásával töltött órák, egy ipari konyhában. És mégis ott voltam, egy rozsdamentes pult fölött (csendben!), egy vágódeszkával, egy szemetes vödörrel és egy hámozó mellett, s a kegyelem sugara és a felülről jövő fény átjárta a kőszívem, s tudtam: ez a hely számomra. Mély béke töltött el, amely belülről fakadt fel egy mosollyá, amelyet nem tudtam letörölni az arcomról, akárhogy is próbáltam. Csak Isten képes ezt tenni.

Szeret meglepni bennünket. Sok oldala van a vallásos életnek, amelyet jó volna ha diákok tudnának. Vegyük mondjuk a hasfájós nevetéseket. Amikor elkezdtem tisztázni a szerzetesi hivatásom, azt gondoltam, hogy azok a napok már véget értek. Tévedtem. Az emberek még nevetnek, és még milyen sokat, a szerzetesi ruha ezen oldalán is. Vagy a desszert (még mindig szeretem); teljes erőbevetésű kosárlabda (lehetséges), spontán móka, mint az étkező tálcán való csúszkálás a hófödte domboldalról (kipipálva); jó beszélgetések (általánosak). Ezek a fajta dolgok nem igazán meglepetések. Ezek megkönnyebbülések.

Az igazi meglepetések engem arra a következtetésre juttattak, hogy a szerzetesi élet a legtitkoltabb dolog az Egyházban. Ezeknek Jézushoz van köze: milyen közel van, milyen igazi a szeretete, mennyire ismer és bízik benne, miként gondoskodik rólunk. Nincs nap, hogy ne hőkölnék vissza és csodálkoznék a káprázattól emlékezvén arra, hogy mi az életutam azóta. ,,Hogy kerültem ide? Ismerek sok nőt, aki szentebb, erényesebb, érdemesebb, mint én, aki még ha akarta is, nem kapta meg ezt a hivatást. Engem persze egyszer sem jelöltek azok sorába, akiket lehetségesnek tartottak apácának. És sosem voltam boldogabb, vagy jobban önmagam.

Jézus szeretete igaz. Nem csak egy elmélet, vagy egy messzi-messzi kívánság, amely a halál után valósul meg, hanem egy szeretet, amely itt van és most, és megállít utaimban. Személyes dolog, a szívembe adva. Jézus egy Személy egy Szívvel, amely még mindig dobog az Oltáriszentségben, egy akarattal, amely engem választ. Még ebben a pillanatban is nekem, értem adja Önmagát teljes egészében. Jézus ismer engem – a történetemet, reményeimet, vágyaimat, félelmeimet és korlátaimat. Néha váratlanul elkap gyengédségével; néha ragaszkodik ahhoz, hogy meglássak magamban valamit, amit inkább nem látnék. Szeretete nem a szeretet valamilyen földi értelmezésén alapul, hanem az Igazságon. Komolyan vesz engem.

Itt egy másik meglepetés: ismervén a korlátaimat Jézus bízik bennem. Minden keresztelt embert felszentelnek – Istennek tesznek félre. A vallásos életnek szentelt emberek plusz kegyelmet kapnak, hogy ezt az életet még teljesebben élhessék – hogy elkezdjék élni most a dicsőítést, amelyet a mennyben mindannyian folytatunk. Egy vallásos ember minden cselekedete lehet dicsőítés – legyen az ima vagy a krumplipucolás, egy hitvesi egyesülésben vagyok Isten Bárányával és egyesülök az Atyának bemutatott saját áldozatával a Kereszten és az Eucharisztiában. Némely teológus a szerzetesi életet ,,élő liturgiának” nevezi. Váó. Jézus bízik abban, hogy csatlakozok az Atyának bemutatott áldozatához. És láttam időről időre – az Atya elfogadja ezt az áldozatot. Megadja a kegyelmeket azoknak, akikért imádkozunk; békét azoknak, akik velünk maradnak; gyógyulást és bátorságot azoknak, akiket szolgálunk. Jézus a szerzetesekre azokat bízza, akik fontosak számára: a tehetetleneket, a szegényeket, az összezavarodottakat, a magányosokat és a betegeket. A felszentelés küldetést jelent – ha hív, akkor küldeni is fog. Ha küld, nem küld üres kézzel.

És ez vezet el engem az utolsó meglepetésre: Isten mindig gondoskodik. Naponta leesik az állam a lelki gondoskodásától. Mindig azt adja, amire szükségem van, függetlenül attól, hogy mennyire nehéz a helyzet vagy milyen üresnek érzem magam. ,,Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” (2Kor 12:9) Néha velem dicsekszik, néha azokkal, akiket szolgálunk. Elég lenne egy lakást biztosítani és bútorzatot adományba kapni épp időben egy újdonsült anyukának, de az adomány az anyuka kedvenc ételével érkezik. (valamilyen idegen országból), mint valami aláírás. Megbízható.

Itt jön a legjobb rész. Minden, amiről írtam – mind a tied. Akár házas, egyedülálló vagy papság felé törekvő, a vallásos élet a tied. A célja Isten túlzó szeretetének azzal, hogy radikálisan embereket hív Magához, nem csak a saját szentségük érdekében van; az Egyház szentségének érdekében – a te szentségedért. Amit felfedezek Jézus szeretetével és hűségével kapcsolatban, amikor a világ természetes mankói nélkül élek azért van, hogy bátorságot adjon neked: Közel van hozzád, szeret téged, ismer téged, bízik benned és gondoskodni akar rólad. Ne félj! – többet érsz, mint sok fecske. (Mt 10:31)

Mária Gabriella nővér New York

Mária Gabriella nővér a Sisters of Life tagja, amely New York alapú közössége felszentelt nőknek, akik elhivatottak az emberi élet szentségének védelmezése és növelése mellett. A nővéreknek New Yorkban, Connecticutban és Torontóban vannak missziói, melyeken keresztül hozzák az Élet Evangéliumának üzenetét, megmutatják az emberi szeretet szépségét és Krisztus irgalmát azoknak, akiket szolgálnak. A nővérek várandós szükséget szenvedő nőket segítenek, közülük némelyek a nővérekkel élnek; együtt vannak azokkal, akik az abortusz tapasztalataiból gyógyulnak és lelkigyakorlatokat tartanak minden nőnek és férfinak. Mária Gabriella nővér eredetileg Long Islandből származik és 1999 óta a rend tagja. Jelenleg a noviciátusok vezetőjeként dolgozik a közösségben.

...Elsőként kiderült a Szentírásról, hogy az nem betűk halmaza, nem elmélet, nem tudomány, hanem maga az élet, a Krisztusban és a Krisztussal való élet ajándéka. Számtalan olyan helyzet volt, amikor radikálisan, mondhatóan húsba vágóan tapasztalhattam meg életemben először a boldogmondások igazságát. Amikor szó szerint megpróbáltam megélni a lélekben való szegénység boldogságát, majd az irgalmasság boldogságát, Amikor mindezeket megéltem, Jézus első ajándéka a béke lett.

...Már évek óta karizmatikus örömben szolgáltam, miközben valami nagyon hiányzott. Én akkor ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy ismerem az ajándékokat, ismerem a karizmákat, használom az ajándékokat, de szeretnék találkozni az ajándékozóval. Ez volt a vágyam: szeretnék találkozni az Istennel.

Nem gondoltam, hogy ez valami misztikus élmény lesz, nem vágytam ilyenre, csak szerettem volna találkozni Vele személyesen. Így vezetett el a Szentlélek a csendbe, a csendes szentségimádásba, amit váratlanul fedeztem fel, miközben azt kerestem, mi a titka néhány közösség hatékonyságának.

Mindig azt a választ kaptam, hogy a csend, az oltáriszentség előtti semmittevés, amikor megengedem, hogy Ő munkálkodjon, dolgozzon bennem és én ebben csak asszisztálok, együttműködöm vele, melyben az ő munkája a döntő és nem az enyém.

NAGYON ELGONDOLKODTATÓ!

Aki egy kicsit is nyitott szemmel és füllel éli mindennapjait, észrevehette, hogy az elkeseredettek tábora növekszik, és egyre csak nő. Pontosan mi az elkeseredés oka?

Általánosságban ha megfigyeljük, nem más, mint anyagi elcsúszások, a banki hitelek felhalmozódása, lefoglalják a dupla pénzért megvásárolt autónkat, a karácsonyra behitelezett LCD tévénket, és még sok olyan haszontalan tárgyat, ami csak státusz szimbólum. Jobb életet remélünk, beilleszkedést egy magasabb társadalmi osztályba, vagy egy jobb partner megszerzése a fő életcél. Később mikor a bank mindent visz, marad a margarinos kenyér, cigaretta, ami fontos nagyon, hiszen anélkül nem hiszi el senki, hogy felnőttek vagyunk, és az igazi mellékhatás a végső elkeseredettség. Nagyon veszélyes állapot ez, mert ezután azt csinálhatnak velünk a tőkések, amit ők akarnak. A legrosszabb az egészben, hogy anélkül lettek marionett bábok polgártársaink, hogy valami igazán fontosat elveszítettek volna.

Semmit, aminek komoly értéke van nem veszítettek, hiszen állítom, még élnek családtagjaik, valahol még megvannak a gyermekkori barátok címei, látnak, hallanak, végtagjaik megvannak, bár sportolni az nem szokás, betegségek eddig elkerülték, és most értünk a felsorolásban oda, hogy foglalkozzunk egy kicsit az elkeseredettséggel. Legelső tünetek közzé tartozik, a lelki állapot romlása után, a fizikai leépülés, belsőszervi betegségek, depresszió, mindenhez negatív életellenes hozzáállás, a családtagokkal és közvetlen ismerőseinktől való eltávolodás, mindenki hibás a sors ilyen irányba való fordulása miatt, úgy érzi, mindenki csak őt akarja tönkre tenni. Aztán a végén jönnek az öngyilkosság gondolatai, vagy értelmetlen, majd én még megmutatom az utolsó erőmből oda vágok gondolatok.

De kinek? Tisztában van-e vele a betegünk, ki okozta neki ezt az életpályát? Mert választás mindig van, jó-rossz! Betegségükre a gyógyszer is ott van az orruk előtt, de belerúgnak annyira anyagiasak lettek. A hit, a jó Istenbe vetett hit, az egyetlen megoldás és gyógyír bajainkra, mert lehet egyszerűen, szegényen is nagyon boldog az ember fia.,

Igazi értékeket kell felmutatnunk életünkben, minta az Isten, Haza, Család, mely a szeretettről szól, és egybeforr. Hisz nem kell többet tenni egyikért sem, mind a három egyforma bánásmódot igényel, és ha ebben a hármasban megtaláljuk az egyensúlyt az életünk sínen lesz.

Ne kívánjunk többet felesleges magamutogatásért, mert a mai világunk csak erről szól:

„ Kinek látszol,csak az a nem mindegy, kinek játszol!” 

Újabb "színnel" bővült az a spektrum, ahogyan nemzeti püspöki karok Ferenc pápa Amoris Laetitia (AL) szinódus utáni apostoli buzdítását értelmezik.

Ismeretes, hogy a máltai, a német, és a belga püspöki karok az AL-t értelmező instrukcióikban (különböző fokozatokban ugyan, de végeredményben) a házasságon kívül és a házasságtörésben együttélők saját lelkiismereti döntésének rendelték alá a szentségekhez engedésüket. A lengyel püspöki kar eközben az Egyház korábbi tanításának megfelelően úgy értelmezte az AL-t, hogy az újraházasodott elváltak közül a kizárólag a súlyos okból különválni nem tudó, egyúttal a szexuális élettől tartózkodó párok számára teszi lehetővé a szentségek vételét. Az AL értelmezésére a világ több püspöke is többféle instrukciót kiadott, amelyek között a hagyományos közel teljes tiltástól a házasságtörésben élők áldoztatására külön ünnepi szentmise megszervezéséig mindenféle "árnyalat" szerepelt.

Az első, egyben legszélsőségesebb püspökkari választ az AL-re a háromfős máltai püspöki kar adta: ők -- megfeledkezve Isten segítő kegyelméről, amelyet minden katolikus hisz és vall -- arra hivatkoztak, hogy a párok testvérként való együttélése "emberileg lehetetlen", és ezzel egyenesen szükségtelen feltételnek ítélték az önmegtartóztató életmód folytatását az ilyen párok áldoztathatóságához. A német püspökök, hangsúlyozva a párok lelkiismereti döntése tiszteletben tartásának kötelezettségét, az egyedi elbírálást a plébánosokra bízták, azzal, hogy csak azok a párok részesülhetnek így szentáldozásban, akik a helyzetükért nem "súlyosan vétkesek" [akármit is jelentsen ez - a szerk.]. A belga püspöki kar szintén plébánosi "kíséréssel" szintén szabad döntést hagyott az újraházasodott pároknak abban, hogy szentáldozáshoz járulnak-e, jótékonyan figyelmeztetve azonban őket Szent Pál szavaival, hogy méltatlanul azért ezt ők se tegyék [ismét: akármit is jelentsen náluk ez - a szerk.].

Az Egyház tanítása a kérdésben az AL-ig világos és egyértelmű, a jóváhagyott pásztori gyakorlat pedig egységes volt. Mivel mind a házasságon kívüli, mind a házasságtörő együttélést az Egyház (Krisztus kinyilatkoztatásával összhangban) a belső természete szerint -- azaz a körülményektől és szándéktól függetlenül -- bűnösnek ismerte el, csak az abból való kilépés szándéka mellett, és legfeljebb a különválást külső kényszerből halogató, a házasfeleket megillető szexuális érintkezéstől tartózkodó (azaz "testvérként és nővérként" együttélő) pároknak tette lehetővé a szentségekhez járulást. Az Egyház egyúttal elvárta a pásztoroktól azt is, hogy még az e feltételeknek megfelelő szentségkiszolgáltatásokban is kerüljék a botrányokozást - azaz annak még látszatát is, hogy az Anyaszentegyház bűnös cselekedeteket és életállapotokat jóváhagy.

A Hittani Kongregáció frissen menesztett prefektusa, Gerhard Müller bíboros az AL-nek az Egyház hagyománnyal összhangban lévő értelmezését hangsúlyozta a menesztése előtt, és azóta is folyamatosan. Az AL kijelentéseinek zavarosságát, és a nyomában a liberális püspökök által eszkalált zűrzavart látva az Egyház négy bíborosa tisztázást kért Ferenc pápától, amelyre a Szentatya, többek és többszöri kérés ellenére, máig válaszolni, a bíborosokkal pedig -- immár kétségtelen tudatossággal -- szóba állni sem volt hajlandó. A négy bíboros egyike, Carlo Caffara, az AL-válságot a Ferenc pápának írt legutóbbi levelében így foglalta össze: "[A] helyzet az - milyen fájdalmas ezt látni! - hogy ami bűn Lengyelországban, az jó Németországban, és ami tilos a philadelphiai érsekség területén, az megengedett Máltán."

Az AL gyakorlatba ültetéséhez az elmúlt héten ezúttal a brazil püspöki kar adott ki hivatalos instrukciót. Az instrukció tartalma a püspökök április 26-án és május 5-én tartott rendes találkozóin állt össze.

A brazil püspökök útmutatója egyfajta "középutat" látszik követni a teljes tanításbeli hagyományhoz világosan ragaszkodó lengyel püspökök, és az újító német és belga püspöki kar között. A püspöki kar dokumentuma több lényeges ponton (értelmezés és az Egyház korábbi tanításának nyílt megerősítése nélkül) visszhangozza csupán az AL sokféleképpen értelmezett, hiányos és kétértelmű szavait; helyenként pedig saját maga is ilyen szabados, újító nyelvezetet használ. Miközben azonban a (liberális) Crux katolikus magazin már a tudósításuk címében is azt hangsúlyozza, hogy a brazil püspökök "nyitva hagyták az újraházasodott elváltak áldoztatásának lehetőségét", a leírt részletekből már inkább tűnik úgy, hogy ez a lehetőség csak a hagyományos tanításnak megfelelő esetekre "maradt nyitva".

A brazil püspökök is azt (az AL-vitában többféle kontextusban is előkerült) kijelentést hangsúlyozzák, hogy a buzdítás összhangban van az Egyház eddigi tanításával. Mint írják, az AL "nincs szakadásban" a korábbi tanítással, hanem annak további kifejtését jelenti.

"Semmi sem áll jobban az Amoris Laetitia 8. fejezetének tartalmával szemben, mint az a gondolat, hogy erkölcsi relativizmust vagy egyenesen szituációs etikát képviselne. Épp ellenkezőleg: megerősíti a tanítást a házasság felbonthatatlanságáról, és a házasságtörés belsőleg bűnös voltáról." - írja a püspöki kar a dokumentum 39. bekezdésében [a kiemelés tőlünk - KV].

A dokumentum a pásztorokat az egyedi esetek vizsgálatára hívja fel, "megtalálva a megfelelő utat rá, hogy segítsék a hívek lelkiismeretének formálását". A pásztorok a "megkülönböztetés folyamatán" hat pontot követve kell, hogy végigvezessék az "irreguláris" együttélésben lévő párokat: megtérés a Krisztussal való "személyes találkozáson" keresztül [ez zavaros protestáns érzelmi szóhasználat; mi, katolikusok, a mi Urunkkal az Egyházban találkozunk misztikusan, és az Oltáriszentségben "személyesen" - KV]; kísérés az erkölcsi és lelki növekedésben [ez is újító szóhasználat; az Egyház növekedésre "tanít" és "vezet", nem "kísér" a növekedésben - KV]; az egyedi helyzetük megértése és átgondolása; az első házasság érvénytelenségét kimondani [kizárólagosan - KV] jogosult egyházi eljárás esetleges megindítása; a szükséges feltételek és enyhítő körülmények számbavétele; a szexuális önmegtartóztatás.

A brazil püspökök nem mondják ki nyíltan, hogy az újraházasodott elváltak egyes esetekben szentáldozáshoz járulhatnak. Ehelyett azt írják, hogy a megkülönböztetési folyamat "nem szimplán visszatérést jelent a szentségi élethez, mivel az nem mindig lehetséges". A dokumentum 45. bekezdésében azonban azt írják: "Vannak olyan korlátozott esetek, ahol az együttélés megszakítatlanságára felmentő körülmények vannak, mint amilyen például a gyermekek léte, vagy bizonyos erkölcsi körülmények, amik csökkenthetik vagy akár semmissé is tehetik az erkölcsi felelősséget, és a törvénytelen cselekedetek felróhatóságát." [A bűnös együttélési forma fenntartásában nem pusztán a közös (pl. akár nagykorú és különélő) gyermekek léte, hanem a közös gyermekek károsodásának reális veszélye jelent enyhítő külső kényszert, ami ugyanakkor nem ment fel az önmegtartóztató életvitel erkölcsi kötelezettsége alól. Ez a külső kényszer is csak a párkapcsolat megszakításának elmaradására jelent enyhítő vagy felmentő körülményt, de nem a megvalósult házasságon kívüli paráznaság vagy házasságtörés tényére, ami mindkettő szándéktól és körülményektől függetlenül menthetetlenül (ti. belső természeténél fogva) bűnös. - KV]

A dokumentum ilyen, erkölcsi felelősséget csökkentő tényezőkért az AL 301. és 303. pontjait idézi, ami azonban ugyanúgy semmiféle konkrétumot nem tartalmaz arról, mik lehetnek ezek, miközben azt a tévesen [a "belsőleg bűnös" erkölcsi kategória igazságával, objektivitásával, és sajátosságaival szemben - KV] értelmezhető és idézhető kijelentést teszi, hogy "többé nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy mindazok, akik valamilyen 'irreguláris' élethelyzetben vannak, halálos bűn állapotában élnek, és meg vannak fosztva a megszentelő kegyelemtől." Az AL e kijelentése és ezen pontjai pontosan azok közé tartoznak, amelyek tisztázását a négy "dubia" bíboros és sokan mások is kérték.

Az "irreguláris" együttélési formák közül az újraházasodott elváltak helyzetével explicite a püspökkari dokumentum 46. bekezdése foglalkozik, ami a szexuális önmegtartóztatásról azt írja: "A szexuális önmegtartóztatás gyakorlata a második együttélésben lévő párok számára nem elhagyható. Ilyen pároknál a gyóntató irgalmasságot gyakorolhat az esetenkénti elbukással szemben."

Egyéb források híján a beszámolónk a brazil püspöki kar instrukciójáról lényegében egyedül a Crux magazin tudósítására támaszkodik. Ha a dokumentumról más forrásból több is kiderül, vagy rá más érdemi reakció érkezik, igyekszünk majd arról is tájékoztatást adni. - KV

András 22 éves, érettségi óta küzd pánikbetegségével, folyamatos szorongása és depressziója miatt az elmúlt négy évben csak pár hónapot tudott dolgozni. Szorongása eleinte csak az autóvezetésre korlátozódott, aztán a boltokba is képtelen volt bemenni, és végül egy évre bezárkózott a szobájába. Szüleivel egyáltalán nem tartja a kapcsolatot, az elmúlt négy hónapban sokkal jobban van, újra vezet, vásárol és képes kávézni a barátaival.

Mi egy tipikus, mindennapi helyzet, amit egy súlyos szorongással küzdő embernek meg kell élnie?