Erzsébethelyi - Jaminai Jézus Szíve templom

A plébánia 1938-ban alakul. Ekkor épül temploma, mely 1944-ben a bombázás következtében tönkrement. Ezután kultúrteremből Jézus Szíve tiszteletére átalakított szükségkápolnában miséznek. 1966-ban új plébánia épül. 1977-ben a kápolnát és a plébániát külsőleg renoválják. Mai templomának alapkőletétele 1992-ben, felszentelése 1993 őszén történik.


Páduai Szent Antal társszékesegyház

A templomot 1910. június 12-én szentelte föl Fetser Antal püspök, nagyváradi káptalani helynök. A templom három hajós, kereszthajóval. Hosszúsága 50 m a hajó szélessége 34 m, a szentély szélessége 10 m. A torony keresztcsúcs magassága 61 m. Építési anyaga tégla, tetőzete palaborítással.

A templom főoltára szürke homokkőből készült neogót stílusban. Középen az oltáron Szt. Antal szobra áll. Jobbra Szent István király, balra Szent Imre herceg szobra látható. A tabernákulum fölött szentségtaró fülke, benne kereszt. A Tabernákulum ajtaja sárga rézborítású, rajta kehely és ostyaábrázolás. A főoltár két oldalán két álló kandelláber látható.

A szentély falán a tizenkét apostol, valamint Szent Pál és Keresztelő Szent János falfestménye látható. Alatta Szent Antal életét ábrázoló négy nagyméretű falikép, Szent Antal prédikál a halaknak, tanít, gyóntat, beteget gyógyít és ápol. (Gróh István és Gróh Béla munkái.)

A szentély jobb oldalán áll a szintén homokkőből készített keresztelő kút, vörösréz kupolával. Fölötte ampír zárdamunka látható, Szűz Mária a kis Jézussal az ölében, Keresztelő Jánossal a háttérben. Textil kép, melynek jobb és bal felső sarkában egy-egy-angyalfej látható. A szentély bal oldalán a hajó felé haladva helyezkedik el a szószék, szintén homokkőből neogót stílusban, fölötte fa hangvető. A szentély ablakai balról haladva Szent Ágnes vértanú, Szent István fölajánlja a koronát Szűz Máriának, középen Jézus mennybemenetele, a jobb oldalon Szent Antal a kis Jézussal, Szent István diakonus vértanú. A képek alatt az adományozó családok címere látható. A szentély két oldalán a fal mellett egy-egy kegyúri pad helyezkedik el. A szentélyből bal oldalt ajtóval nyílik a Szent család kápolna, melyet 2000-ben szentelt föl Gyulay Endre püspök. Jobb oldalon a szentélyből a sekrestye nyílik. A szentély vonala előtt helyezkedik el a szembemiséző oltár, jobbra a papi szék előtt az ambó látható. A jobb oldali mellékhajó oltárán a szentély mellett Mária Szeplőtelen Szívének homokkőből készült szobra áll, alatta tabernákulum. Két oldalán kerub alakkal. A falon az első templomból származó barokk körmeneti kereszt van elhelyezve. A két modern színes ablakon az Ave Maria és görögül, Mária az Isten anyja fölirat olvasható. A kereszt mellett 1999-ben készült Szt. Rita kép függ Megyeri-Horváth Gábor alkotása. A bal oldali oldalhajó oltára a szentély mellett homokkőből készült Jézus Szíve szoborral. Az oltár a betlehem és a szent sír elhelyezésére van kiképezve. Az oldalfalon a Szt. Kereszt ereklye fali fülkében van elhelyezve barokk stílusú keretben az első templomból. Az ablakok a Krisztus monogramokat ábrázolják.

A templom falán körben az 1926-ban terrakottából készült díjnyertes neogót stílusú keresztút van elhelyezve. (Orbán Antal művei.)

A kereszthajó bal oldalán a munkás Szt. József, jobb oldalán pedig Árpádházi Szt. Erzsébet fából készült szobra Berecz Ferenc munkái. A kereszthajó hátsó falánál két neogót, fából készült gyóntatószék van elhelyezve. A falon Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Margit képe, fölötte pedig Jézus és Szt. Ferenc a keresztnél angyallal, a hátsó falán pedig Szent József a kis Jézussal és két angyallal. Az ablak pedig Szent Imrét ábrázolja.

A jobboldali kereszthajó falán látható Szt. László és Szt. Gellért seccoja, valamint Szűz Mária a gyermek Jézussal, két angyallal, a másik oldalon Jézus Szíve kép két angyallal, valamint Szent István és Gizella alakja látható. Az üvegablak Kalazanczi Szent Józsefet ábrázolja.

A templom hajójában neogót stílusú fából készült padok vannak elhelyezve. A hajó boltozatán a négy evangélista szimbóluma látható. A mennyezetről két sárgaréz csillár és egy örök mécses függ 1910-ből, a templom stílusának megfelelően. A hajó falán a szenteléskor megjelölt 12 helyen gyertyatartó van.

A baloldali oldalhajóban a színes üvegablakok a II. vatikáni zsinat pápáit, XXIII. János és VI. Pál pápát ábrázolják. A következő ablak a Lourdes-i jelenést ábrázoló üvegablak, alatta az 1750-ből származó un. Csabai Szűz Mária szobra áll a mellékoltáron, melynek tabernákulumában Páli Szent Vince, Szent Bonaventúra, boldog Kreszcencia és Szt. Pacificusz ereklyéje van elhelyezve. Az oltár mellett a falon az egyházközség címerét ábrázoló, a 2000. évben készült templomi zászló függ.

A két oldalhajó végében egy-egy neogót, fából készült gyóntatószék áll. A baloldali oldalhajóban az utolsó két ablak az 1938-ban Békéscsabára érkezett Szt. Jobb emlékére készült, valamint az Eukarisztikus Kongresszus emlékét örökíti meg. Alattuk a missziós kereszt van felfüggesztve.

A templom főbejáratát a templom stílusának megfelelő szélfogó ajtó fedi. Mellette a baloldalon az ajtó mellett Szent György üvegablaka van, a szenteltvíz tartónál Liziő-i Kis Szent Teréz szobra áll. Az ajtó jobb oldalán látható Szent Mihály üvegablaka és Szent Antal szobra. Itt van a falon elhelyezve Fetser Antal püspöknek a templom fölszentelőjének és Nemeskey Andor, a templomépítő plébánosnak fehér márvány emléktáblája.

A jobb oldali mellékhajó ablak a pápai tizedjegyzékben szereplő két plébánosnak, Pálnak és Miklósnak állítanak emléket. Az oldalbejárat fölötti templomablakok közül az első a régi templomot, a másik a jelenlegi templomot ábrázolja. Hátul pedig a háborús hősök emlékére készült ablakok állnak. Alatta a koronás magyar nagy címer látható. Hátul a padok mellett két templomi zászló áll.

A templom kórusán helyezkedik el az 1932-ben Riegel Ottó által készített 30 változatú orgona. A rózsaablak Szentháromság és a hét szentség modern szimbólumait ábrázolja. (Mohai Attila alkotása.)

ISTEN EGY TITKOS MUNKÁT VÉGEZ NAPJAINKBAN

És éhező embereket emel ki, akikben egyre nő az elégedetlenség a testi, világi rendszer miatt, ahogy az ma létezik – még az egyházon belül is.
Ezek az Istent-éhező emberek így szólnak egymás között: „Ez nem lehet az, ennél több kell, hogy legyen. Teljesen felfújt és élvhajhász az egész, amitől megüresedtünk és kiszáradtunk. Mi többet akarunk a szórakozásnál, nagy és impozáns épületeknél, sekélyes evangéliumnál – sokkal-sokkal többet. Az igazságosság szennyfolt nélküli ruháira vágyunk. Vissza akarunk menni oda, hogy az Istentől való teljes függés jegyében végezzük dolgainkat.”
Ezt látom ma végbemenni mindenütt a nemzetben – kiábrándult, csalódott keresztények kutatnak a valóság után. A templomi padsorban ülő emberek böjtölni és imádkozni kezdenek. Nagyobb mélységért és több örökkéva értékért kiáltanak, ezeket várják a szószékekről. Ha egyházuk prédikátora valamiféle egocentrikus utat jár, költséges álmokat kerget, eltávolodnak, s olyan hely után kutatnak, ahol kielégítik legbensőbb szellemi szükségleteiket.
Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy sok prédikátor osztozik kétségbeesett éhségemben, hogy Isten mélyebb munkájára találhassanak a mai egyházban és szolgálatban. Egyfajta titok van a levegőben. Istennek egy földalatti hálózatot alkotó emberei tűnnek elő, akik engedték, hogy összetörjenek, önmagukat megalázták és visszavonultak az ima titkos kamrájába. Nemrég találkoztam különböző felekezetekből való prédikátorokkal, akik naponta 6-8 órát töltenek imádkozással. Böjtölnek. Istennek ezen emberei közül néhányan nyögnek és sóhajtoznak az egyházban ma uralkodó állapotok miatt. Isten minden imádkozó embernek kinyilatkoztatja, hogy a Szent Szellemnek milyen csodálatos új műve készül kipattanni. Minden megrázhatót meg fog Isten rázni. Lerombolja a régi visszacsúszott gyülekezeti rendszert. Magára hagyja a formális szuperegyház-intézményt. Mindenkit kiűz színe elől, akik becsvágyó törekvéssel végzik szolgálatukat.

ISTENNEK SZENTJEI, LEGYETEK ŐSZINTÉK

Valóban meg vagy elégedve a mai vallásos rendszerrel, főleg a saját egyházaddal? Egyesek igen. A legtöbben viszont úgy érzik, nincsenek kielégítve szükségleteik. Szerintem letértünk a valódi szellemiség ösvényéről. Sok mai keresztény szellemi langyossága közvetlenül a testbe való belemerülés eredménye – saját erővel igyekszünk elvégezni királyságunk munkáit – világi módszerekkel! Értékeink egyre kétségesebbek lesznek.
Szégyelljük magunkat! Ideiglenes értékekre cseréltük fel az örökkévaló értékeket. Igehirdetőink és tanítóink arra specializálták magukat, hogy elmondják a hívőknek, mi mindennel tartozik nekik Isten.
Felmagasztalják az anyagi áldásokat – a szellemieket pedig lekicsinylik. Egyesek szerint jogunk van arra, hogy gazdagok és sikeresek legyünk, minden fájdalomra érzéketlenek.
Ezek a tanítók önmagukra mutatnak, mint a hitbeli gazdagság példáira: „Nézzetek meg engem”, hangzik el oly gyakran, „én bizonysága vagyok az ígéreteknek. Jól élek, sosem vagyok beteg. Nincsenek fizetetlen számláim. A legjobb kocsikat vezetem, a legszebb lakásban lakom. Nálam bevált, higgyetek hát és nektek is meglesz.”

SZEME, MINT A TŰZLÁNG

Szeretteim, ebből a tanításból vajon mennyi fog megállni a Krisztus ítélőszéke előtt? Egyre növekvő benső ismeretem szerint a mi modern, énközpontú tanításunk zöme tűz martalékává lesz Isten Fiának lángoló szemei előtt. Az Isten Fiáról kapott látomásban Jánosnak félelmet keltő látvány tárult a szeme elé:
„Feje és haja hófehér volt, mint a gyapjú, szemei pedig mint a tűzláng.” (Jelenések 1,14)
Azután azt mondja János:
„Mint egy halott estem össze lábainál.” (Jelenések 1,17)
Akad-e majd közülünk bárki, aki mint igehirdető és tanító, megállná helyét ilyen tűzlánghoz hasonló, szúró szemek előtt? Létezik-e olyan keresztény, aki az Úr szemébe nézhet? Egyetlen ego sem állhat meg tekintete előtt. Egyetlen öncélú álom sem marad leplezetlen. Minden titkos bűn szörnyű utálatosságként tárul fel szemei előtt.
Minden, amit felhalmoztunk, összegyűjtöttünk, el fog égni. Mindazok a nagy munkák, amit oly nagy buzgalommal és oly sok izzadsággal végeztünk Neki – vajon azok megégnek-e?
Végső soron mennyire fontos az, amit Isten Királysága érdekében végzel? Isten megadhatja Neked szíved kívánságát, de nemtörődömséget is bocsáthat lelkedbe. Isten segítette Izraelt, amikor király után vágyakoztak, de később azonban megfegyelmezte őket önző indítékaikért.
Belemerültél-e valamiféle versenybe? Csupán azért teszel bizonyos dolgokat Istennek, hogy másokkal lépést tarts? Ha majd az örökkévalóságból visszatekintesz ezekre – valójában milyen fontosnak fog ez tűnni akkor? Isten gyermekei, mi jó van abban, amit Ti meg én csinálunk? Indítékaink örökkévaló értékekre épülnek-e? Ha valóban hisszük, hogy minden dolog vége már-már a nyakunkon van, miért foglalkozunk továbbra is azzal, hogy felhígítsuk értékeinket? Mi kell még ahhoz, hogy végre felébredjünk és kiszálljunk ebből a sodrásból, amely lazaságra és kényelemre visz minket?
Bevallom Nektek, hosszú évekre volt szükségem, míg eljutottam odáig, hogy kizárólag örökkévaló értékekért éljek. Mélységesen elszomorodva gondolok arra, mennyi időt és pénzt pazaroltam el azzal, hogy valami megfoghatót építsek Istennek. Olyasmit akartam, amit az emberek láthatnak. Ó, milyen fontosnak tartottam azokat az épületeket Isten Királysága számára! E szavakkal győztem meg magam: „Isten a legjobbat érdemli.” És ez így is van – de nem téglából, malterból és vasból. S valóban a legjobbat érdemli – időből és önmagunk odaadásából. Hála legyen Istennek azért a napért, amikor a Szent Szellem kijelentette nekem, hogy ennyire szánalmasak voltam az értékeim. Húsz évet töltöttem programok összeállításával, épületek építésével, azzal, hogy össze-vissza szaladgáltam mindenfelé a világon és igyekeztem megmutatni, milyen fontos az én személyem az Ő királyságában. Hírnevem nőtt és mint a hit, az előrelátás szolgája váltam ismertté. Ennek ellenére minden egyes újabb tervezet után lehangolódtam. Alig fejeződött be az egyik épület, amikor én már a másikat terveztem. Istennek egyfajta ötletembere voltam, tele elképzelésekkel. Több elképzelés és több ötlet volt a felben Amerika bármely más prédikátoránál – ötletek evangélizálással kapcsolatban, elképzelések arról, hogyan lehet újtestamentumi programokat jól megszervezni. A programok, elképzelések és ötletek elég sikeresek voltak ahhoz, hogy csapdába ejtsenek, ott-tartsanak engem, miközben az elfoglaltság taposómalmában járattak.
Mindezidő alatt azonban szívem többre vágyott. Tudtam, hogy az áldás nem épületekben van, s nem is valami jól kitermelt elképzelésben, hogy hogyan lehet az elveszetteket elérni, sem a nagyságban vagy akár a tevékenységben. Nehéz úton fedeztem fel, jöttem rá arra, hogy Isten dicsősége, a Szent Szellem békéje és öröme abban van, ha az ember összetörik, megüresedik és teljesen legyengíttetik. Istennek le kellett húznia a leplet minden értékemről. Tüzes szemeit lelkemre vetette és megmutatta nekem, jobb, ha felhagyok a dolgok régi módon való végzésével, különben beleveszek az öncélú és énakaratú tevékenység ködébe.
Most legnagyobb örömöm az, ha várhatok őreá, az Ő irányítására. Időt tartalékolok arra, hogy egyedül Vele legyek és felkészítettem a lelkemet, hogy az Ő csendes jelenlétében lakozzék. Érezteti velem, mit mond a Szent Szellem ennek a nemzedéknek. Minél jobban megüresít engem, annál jobban betölt azzal a vággyal, hogy csakis őtőle függjek mindenben. Ma már látom, hogy egész végig arra várt az Úr, hogy tegyem le terveimet, minden ambíciómat és adjam át magam Neki, mint valami rabszolga. A verejtékezésnek vége – a nyomás lement rólam, ő formálja újjá minden értékemet.

AZ UTOLSÓ MEGRÁZÁS

Mi lesz akkor, ha Isten elkezd megrázni mindent, ami csak megrázható? Amikor a hamis értékek és a földi álmok és tervek elveszítik értelmüket?
Szomorú, de Isten gyermekei közül ez sokaknál zavarodottságot és káoszt fog teremteni. Mialatt a világ gazdasági összeomlás felé tart – amikor üldözés szakad még a civilizált nemzetekre is, amikor kormányok vonaglanak és a teljes összeomlás fenyegeti őket – vajon hány keresztény éli túl a megpróbáltatást?
Isten népe közül majd sokan azon csodálkoznak, hogy egyáltalán hol is vannak. Azok a prédikátorok, akik emberi látomások csapdájába szorultak, kábultan hagyják ott tisztüket, látva minden munkájuk hiábavalóságát. Tömegek fogják kérdezni: „Dehát mire véljük mindezt? Mi történik itt? Mit tartogat a jövő? Hol vagyunk? Ki közölhetné velünk Isten értelmét?”

SEBESEN SODRÓDUNK AZ UTOLSÓ IDŐK FELÉ

Legjobb, ha mennyei látomást szerzünk a szentségről és az alázatról. A megpróbáltatás ideje sebesen csap le ránk. Elméleteknél vagy bizonyos tanításoknál többre lesz szükségünk ahhoz, hogy itt tisztán láthassunk. Ténylegesen meg kell ismernünk az Urat, a maga valóságában és teljességében. Jobb, ha szemünket örökkévaló értékekre függesztjük. Csak a szellemi dolgok fognak megmaradni. Csakis a szellemi emberek fogják megérteni, mi megy itt végbe – és nem csuklanak össze. A Szent Szellem gondolatára kell ráhangolódnunk, hogy ne viseljenek meg minket az elkövetkező radikális változások. Olyan helyzetbe kell magunkat hoznunk, ahol már nincs mit veszítenünk. Egyszerűen el kell távolodnunk életünk minden lim-lomjától – úgyis elveszítjük őket.
Milyen mértékben rendelkezel Istennel a pusztulás és a félelem ezen utolsó órájában? Mennyire vagy földi, földhözragadt? Mennyire mulandóak, átmenetiek a vágyaid? Megrostálta és megtisztította-e értékeidet a Mindenható Isten Szelleme? Mennyi minden van a világban, ami Téged érdekel – mennyi idődet emészti fel a jelentéktelen dolgok hajszolása?

AZ UTOLSÓ IDŐK NYUGTALANSÁGA

Tudni fogod, mikor hív ki Téged a Szent Szellem a körülötted levő sekély kereszténységből. Tudni fogod, mikor akar az Úr természetfölötti módon megérinteni Téged. Tudni fogod, mikor hív ki a hétköznapokból. Meg fogja rázni fészkedet. Megmagyarázhatatlan isteni nyugtalanság vesz elő. Érdektelenség fog el aziránt, amit eddig végeztél.
Minden sikered az üresség és beteljesületlenség érzését kelti Benned. Bármivel rendelkezel, vagy bármit teszel is, egyik sem elégíti ki a Valóság iránti szomjadat. Érezni fogod, hogy egy nagyon mély szükséglet még nincs kielégítve Benned. Kérdéseid megválaszolatlanok lesznek. Az elégedetlenség hosszú árnyékot vet egész életedre. Ez annak a jele, hogy Isten természetfeletti módon foglalkozik Veled; megpróbál rávenni, hogy engedj el mindent, amit nagy becsben tartasz. Ő ilyen módon akarja megmutatni, hogy szükségleteid valójában szellemiek és nem fizikaiak.
Majd érzed mágneses erejét, mely von Téged az imához, a megtörtséghez és önmagad megüresítéséhez – a szellemi éhséghez. Hamarosan meg fogod érteni ezeket a kielégülést nyújtó örökkévaló értékeket és lelked felkiált: „Egészen idáig erre vártam! Elvette a földit és szellemivel helyettesítette.”
Szentek, a kulcsszó: éhség. Megígérte, hogy megelégíti az éhező szíveket. Én még sosem éheztem ennyire Istenre. Időnként majdnem felemészt ez az éhség. Minden ébredő órámban lelkem Őutána nyújtózkodik. Minthogy mindig az Ő gondolati járnak az eszemben, a világ dolgai elveszítették értéküket. Az anyagi dolgokra Pálhoz hasonlóan tekintek – e világ szemétjét látom bennük. Kezdek senki lenni – és ez olyan jó érzés.
Te is érzed ezt az elhívást, hogy mélyebben járj Istennel? Lelked több szellemire éhezik-e életedben? Ha igen, fejezd be ezt a polgárháborút magadban úgy, hogy mindenedet, amid csak van, a Mester rendelkezésére bocsátod. Abban a pillanatban megszűnik a nyomorúság, mihelyt mindent átadsz Neki. A valódi békét és boldogságot akkor fogod megismerni, mikor felhagysz azzal, hogy legyél valaki. Ne akarj Jézuson kívül semmit és életed új értelmet kap.

NE FECSÉRELJ EL EGYETLEN TOVÁBBI ÓRÁT SEM

„A Te színed előtt örömnek teljessége van; a jobbodon gyönyörűségek vannak mindörökké.” (Zsoltár 16,11)

http://gleam.kozkincs.hu/?page_id=2165

Szent András templom

CSABACSŰD Magyarok Nagyasszonya kápolna

1950-ben épült kápolnája, a lelkészlakkal egy fedél alatt.



KONDOROS Gyümölcsoltó Boldogasszony templom

Szent Klára templom

Jézus Szíve templom

Területén a XIII.- XIV. században monostor áll. A plébániát 1552-ben említik. 1933-ban, mint Szeghalom filiáját önálló lelkészségi rangra emelik. 1936-tól állandó lelkésze van, jelenleg Békés látja el. Temploma 1940-ben épül. Anyakönyvezés: 1941-2004-ig helyben történt.

Bővebb információ:

http://www.gyulaplebania.hu/veszto.html

FÜZESGYARMAT Szeplőtelen fogantatás templom

Középkori plébánia, 1332-ben és 1552-ben is van róla említés. Szeghalom filiája, 1919-től káplánság, 1928-tól lelkészség. Temploma 1878-ban épül. 1945 óta plébánia. 1996-ban már oldallagosan Szeghalom látja el.



SZEGHALOM Szeplőtelen fogantatás templom

A templom 1800 körül épült, magtárként. 1870-ben alakították templommá. Fából készült haragtornya 1892-ben épült.

DÉVAVÁNYA Szent Anna templom

Jézus Szíve-templom

1731-ben renoválják a régi templomot. 1751-53 között új templomot is építenek a Kőrös mellett, melyet az árvíz elpusztít. 1798-1804 között új templomot építenek, copf stílusban. A háború okozta károkat 1947-ben javítják ki. 1964-ben belső renoválás, 1976-ban új tetőszerkezet építése történik.

Új iskola épül 1995-ben, az iskolakápolnát Szent Gellért tiszteletére szentelik fel.
2002-ben a templomtetőt felújítják, új, piros cserépfedést kap.

Korunkban, amikor az Egyház tanításában a legnagyobb zűrzavar uralkodik, húsvétot sokan olyan ünnepként szeretnék interpretálni, ami üdvösségünk kérdésében a végső megoldást hozta meg: vagyis Urunk feltámadásával minket mindannyiunkat magával vitt az örök életbe, az üdvösségbe. Így nincs tovább okunk az aggodalomra. Jézus feltámadt! Jézus a mennyben van. És mi Vele vagyunk, és biztosak lehetünk örök üdvösségünkben. Ez a felfogás azonban a protestánsok és nem a katolikusok nézetéhez hasonlít.

Húsvét ünnepe kétségtelenül az Egyház liturgikus életének csúcspontja. Ez a legnagyobb ünnepünk. Kíséreljük meg most közelebbről megvizsgálni, amit az Egyház húsvét ünnepéről tanít. Ehhez elegendő a tridenti zsinat nagyszerű szövegeit – amelyek a legszentebb eucharisztia és a szentmiseáldozat szentségét összefoglalják –, a katekizmust és a mai nap liturgikus szövegeit – amelyek a katolikus húsvéti ünnep valódi értelmében való szilárd hitünket fejezik ki – áttanulmányozni.
      Elsőként vizsgáljuk meg, mit jelent az a szó, hogy húsvét? Transitus-t. Transitus pedig átmenetet jelent. Tehát, amikor húsvétot ünnepeljük, valójában egy átmenetre való emlékezést ünnepelünk. Milyen átmenetre? A zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kimenetelét. Ezt a kivonulást olyan események kísérték, amelyek egy sokkal fontosabb átmenet Urunk által kiválasztott szimbólumai voltak.
      A zsidók kivonulása elsőként egy áldozattal lett megjelölve. Minden zsidónak fel kellett egy bárányt áldoznia, és háza ajtaját e bárány vérével kellett megjelölnie. Ezután a bárányt el kellett fogyasztaniuk, állva, bottal a kezükben, készen arra, hogy Mózes utasítására azonnal útra keljenek. Amikor elindultak, Isten egészen különleges, csodálatos módon védelmezte meg őket. Felhő világított előttük. Isten a sivatagban is a segítségükre sietett, mannát adott nekik eledelül és elegendő vizet, amelyet Mózes a sziklából fakasztott a számukra. Semmiben nem szenvedtek hiányt. Mégis, a negyven év alatt, amelyet az ígéret földjére való vándorlásuk során a sivatagban töltöttek, sokuknál gonosz szándék, Isten akaratával való szembeszegülés és az Ő ígéretében való kételkedés jelei mutatkoztak meg. Még Mózes és Áron is kételkedett, ami miatt Isten tudtukra adta, hogy ők sem fogják betenni a lábukat az ígéret földjére, és nem ők, hanem Józsué fogja a népet Kánaánba bevezetni.
      Ez a szimbólum, amelyet a történelem egyik eseményeként ismerünk. De ez a kivonulás egy másik átmenet, egy másik húsvét jelképe volt. Ez a másik húsvét magának a mi Urunk Jézus Krisztusnak a húsvétja. „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. – Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccata mundi!” (Jn 1,29)
      A mi Urunk valóban a Bárány. Őt fogják feláldozni. És ennek idejére Ő választja ki a húsvétot, amely a zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kivonulására emlékeztet. Urunk ezzel azt akarta megmutatni, hogy annál az ünnepnél is, amelyet Ő választott, szintén egy kivonulásról van szó. Milyen kivonulásról? Ő maga és a Szentírás ad erre a kérdésre választ: „Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához.” (Jn 13,1)
      Ez a nap a mi Urunk dicsőséges kivonulása ebből a világból Atyjához. Kivonulás a bűn, a sötétség, a vétkes szenvedélyek világából, amelyet egykor Egyiptom, ahol a zsidó népet szolgaságban tartották, jelképez. Ez a világ is szolgaságban van, mégpedig az ördög szolgaságában. Ezért nekünk ebből a világból az ígéret földjére, a mennyországba kell jutnunk. Urunk tudta, hogy neki ebből a világból az ígéret földjére kell átmennie. Ezért alapította meg a legszentebb eucharisztia, az eucharisztikus áldozat szentségét. Ebben a szellemben alapította meg a papságot, a szentmiseáldozatot és a legszentebb eucharisztia szentségét. Úgy tette ezt meg, hogy ez teljesen annak az előképnek feleljen meg, amely a zsidóknak Egyiptomból való kivonulását jellemezte.

Az áldozat, ami valóban olyan, mint a bárány feláldozása, ami a mi üdvösségünk jele lesz, és ami a mi üdvösségünket kivívja. Milyen áldozatról van itt szó? És miféle jelről? Ez az áldozat a mi Urunk Jézus Krisztus maga lesz, Ő, aki a kereszten magát áldozza fel.

E napokban a matutinumnál, a laudesnél, minden ájtatossági gyakorlatnál, amelyet hamvazószerda óta ma hajnalig énekeltünk, gyakorta hallottuk az Úrnak a népéhez, a szőlőhegyéhez, a nyájához szóló hívó szavát. Urunk Jeruzsálemhez, népéhez, szőlőhegyéhez fordul, és így jajdul fel: „Én nemzetem, te ellened mit vétettem? – Quid feci tibi?” Mit tettem, hogy így elvetettél, megfeszítettél?
      A mi Urunk azt akarta, hogy megfeszítsék, hogy ezáltal a kivonulásakor magával vihessen bennünket. Ezek után meg kell magunktól kérdezzük: Mi a mi kiindulási pontunk? Mi a mi célunk? Hova kell megérkeznünk? És melyek azok az eszközök, amelyekkel kiindulópontunkról utunk, zarándoklatunk céljához eljuthatunk?

A kiindulópont számunkra, mindannyiunk, minden lélek számára a keresztség előtt az ördög uralta lét. Ez a kezdet. Az ördög szolgaságában vagyunk, csakúgy, ahogy a zsidók az egyiptomiak szolgaságában voltak. Pontosan ebből a szolgaságból akart bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus kiszabadítani. A keresztség által szabadított ki bennünket. A keresztséggel, a mi Urunk Jézus Krisztus vérével megjelölve, vásárolt vissza bennünket Vére által.

Nagyon jól tudjuk, hogy csak akkor menekülünk meg, ha célba értünk, abba a célba, amely felé igyekszünk, és amelyre teremtettünk: az ígéret földjére. Zarándokok vagyunk, ahogy a zsidók zarándokok voltak a sivatagban. Negyven évet töltöttek a sivatagban szenvedések és nehézségek közepette. Mannával táplálkoztak és azzal a csodálatos vízzel üdítették fel magukat, amit Isten adott nekik.
      Nekünk viszont sokkal többünk van, mint a manna. Sokkal többet birtokolunk, mint azt a csodálatos vizet: a mi Urunk Jézus Krisztus Vérét, a legszentebb eucharisztiát. Ez a mi mannánk, üdítőitalunk, táplálékunk ezen a zarándokúton. Hogy negyven vagy nyolcvan évig vagyunk e földön, nem számít sokat. A sivatagban vagyunk, és állandóan ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy az ördög rabszolgaságába visszaesünk. Tehát védekeznünk kell. Isten világító oszlopot ad nekünk, ami előttünk jár. Ez a mi hitünk és ez az Egyház, ami a hit által megtanít bennünket, hogy merre kell mennünk, és ami az utat is megmutatja nekünk.

Mindenekelőtt annál az eszköznél szeretnék megállni, aminek hódolatunk tárgyának, életünk központjának, reményünk okának, de elsősorban szeretetünk forrásának kell lennie: a szentmiseáldozatnál. „Cum pascha nostrum immolatus est Christus – amelyen a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott.”. Éppen az előbb énekeltük ezt (a húsvéti prefációban), és fogjuk később is énekelni. A mi Urunk Jézus Krisztus a mi húsvéti bárányunkként feláldozta önmagát a mi kivonulásunkért.
      Nincs jogunk arra, hogy csak úgy elmenjünk azon tény mellett, hogy Urunk meghalt a kereszten, hiszen érettünk halt meg a kereszten, hogy megmentsen bennünket, hogy eledelül adja magát nekünk, hogy ne vesszünk el. Ez a mi lelki táplálékunk. E nélkül a lelki táplálék, e nélkül a szentmiseáldozat nélkül elvesznénk. „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van” (Jn 6,53-54), mondja Urunk. Tehát mély imádattal kell e szentmiseáldozattal szemben viseltetnünk. Mert ott van a mi húsvétunk. Ott van a mi kivonulásunk. Ott van a mi utunk. Nincs másik út. A világ egyetlen emberének sincs más útja, csak ez. Csak a kereszt útja létezik, mint a mi Urunk Jézus Krisztus útja, mint a mi Urunk Jézus Krisztus Vére, mint a legszentebb eucharisztia, ami megment bennünket.

Ezért kell nekünk, akik a hitet megőriztük, ezzel a szentmiseáldozattal mélységesen összefonódnunk, ezzel a titokzatos valósággal, amit a szentmiseáldozat jelent. Sajnos, ezt túl gyakran elfelejtjük.

E rendkívüli valóságról, Urunk Jézus Krisztus e haláláról, amely oltárainkon azóta is folyvást megújul, kell tehát elmélkednünk. Oltárainkon ez nem csupán egy szimbólum. Ez maga a szentmiseáldozat valósága. Olvassák a tridenti zsinat csodálatos szövegeit: „Ugyanaz a pap, ugyanaz az áldozat.” „Nincs más különbség a kálvária és a szentmise között”, mondja a zsinat, „mint annak a módja, ahogy az áldozatot bemutatják. Az egyiken véres módon, a másikon vértelen módon. De az áldozat ugyanaz, pontosan ugyanaz. Ugyanaz a pap, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki áldoz. Ugyanaz az áldozati adomány, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki feláldozza magát.” Mi, papok, csak a mi Urunk Jézus Krisztus eszközei vagyunk. „In persona Christi”, Krisztus személyében cselekszünk, hogy ezt a kálvárián lejátszódott drámát, ami mindannyiunkat érint, valóságosan megismételjük.

Nem ismerjük eléggé azokat a kincseket, amelyeket Isten szeretete ajándékozott nekünk. Az a szeretet, amit kinyilvánított irányunkban, mutatja meg nekünk, mit tett értünk, és mi a mi célunk. Az az az eszköz, amivel célunkat elérhetjük.
      Mi a célunk? A mi célunk, hogy bejussunk a legszentebb Szentháromságba, ez az ígéret földje. Az ígéret földje a legszentebb Szentháromság, a mennyország. A mennyország, az Isten. Isten a legszentebb Szentháromság. Ő enged be bennünket a legszentebb Szentháromságba Mi a legszentebb Szentháromság? Mit fogunk mi ott csinálni? Mik leszünk mi ott? A legszentebb Szentháromság a szeretet. „Deus caritas est.” Isten a szeretet. Nincs annál szebb, nagyobb, szeretetreméltóbb, csodálatosabb, mint a szeretet. Olvassák el Szent Pál szavait a szeretetről (1 Kor 13,1-8): Aki szeret, az nem gondol magára. Aki szeret, az csak a másikra gondol. Aki szeret, az mindent megtesz a többiekért. Semmit nem magáért, mindent másokért tenni, és mindenekelőtt Istenért. Ez az Isten iránti szeretet.

Sajnos mi csak halvány képet tudunk magunknak alkotni a legszentebb Szentháromság belsejében uralkodó ezen szeretetről. Ha létezik számunkra olyan eszköz, amivel ezt a szeretetet felismerhetjük, akkor a szentmiseáldozat az, ami nekünk e szeretetről a legszívbemarkolóbb és a legvalódibb képet adja. Ha a földön valaha is hajtottak végre a szeretetnek olyan aktusát, amelyet a legszebbnek és a legfennköltebbnek nevezhetünk, akkor ez csakis a mi Urunk Jézus Krisztus kereszthalála lehet Atyjának megdicsőítésére és a mi lelkünk megmentésére.
      Az Isten és a felebarát iránti szeretetnek kell eltöltenie bennünket, ha részt veszünk a szentmiseáldozaton. Magával kell ragadjon bennünket a szeretetnek e tette, amit Urunk végrehajtott, amikor odaadta magát Atyjának, feláldozta magát Atyjának, Vérét Atyjának megdicsőítésére kiontotta. A szentmiseáldozat által a mi Urunk visszaállítja Atyjának tiszteletét. Lelkünket ismét Isten kegyelmi állapotába vezeti. Visszaadja nekünk az örök életet, ha ebbe az áldozatba valóban egyre mélyebbre behatolunk.
      A szentáldozásnál mindig arra kell vágyakoznunk, hogy továbbra is megkaphassuk Őt, és hogy felgyújthassuk szeretetét a szívünkben, hogy onnan a bűnt kikergethessük. A bűn a szeretet ellen irányul. A bűn ellenáll a szeretetnek a gőg, az önzés által, ami megöli a szeretetet. Amilyen mértékben el vagyunk telve szeretettel, olyan mértékben vagyunk képtelenek, hogy bűnt kövessünk el. Ha vétkezünk, a szeretet parancsa ellen cselekszünk. Töltsön el bennünket a mi Urunk szívének szeretete, amely a mi szívünkben is élni fog, ha a legszentebb eucharisztiában megkapjuk Őt.
      A mi Urunk egészen szeretet. Egyetlen vágya, hogy bennünket is oda vigyen, ahol nem lesz más csak a szeretet, és semmi olyan nem lesz, ami a szeretettel ellenkezik. Ez a mennyország. Nézzenek oda, ahol szeretik egymást az emberek! Kis paradicsomok ezek. Egy olyan közösség, ahol szeretik egymást, már a paradicsom kicsiny kezdete. Ha még sokkal erősebben és jobban szeretnek, akkor ez még csodálatosabb lesz. A leghalványabb elképzelésünk sincs arról, milyen lehet a mennyország összehasonlítva azzal, amit itt a földön boldogságként élünk meg. Próbáljuk meg ezért magunkat egyre szorosabban és egyre jobban a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesíteni, az Ő szeretetével eltölteni, és ezáltal a mi mennyországunkra felkészíteni.

Ezzel a néhány mondattal talán érthetővé tudtam tenni az Önök számára azt a tragédiát, amit ma élünk át: a hívő katolikusok tragédiáját. Vannak olyanok, akiket egy bizonyos ökumenizmus, egy bizonyos protestantizmus magával ragad, aminek az a következménye, hogy nem hisznek már a szentmiseáldozat ezen valóságában. Az Egyház elcsökevényesedik és terméketlenné válik. Nem maga az Egyház, hanem azok, akik az Egyház katolikus tanítását nem követik már. Azt a termékenységet veszítik el, amit az Egyház éppen a szentmiseáldozatból nyer. Mert minden onnan jön. Az Egyház szeretetének egész forrása a szentmiseáldozatban van, a keresztáldozatban.

Szükségünk van a szentmiseáldozatra. Ha nem hiszünk többet a mi Urunk valóságos jelenlétében és a valódi áldozatban, amely oltárainkon újból és újból valóban megismétlődik, akkor törvényszerűen a földön a szeretet forrását hagyjuk elapadni. Láthatjuk ennek következményeit. Amint oltárainkról nem folyik le ez a szeretet többé, úgy tűnik el a keresztény kultúra, aminek következtében olyan kulturális helyzetbe kerülünk, amelyet eleddig el sem tudtunk volna képzelni.

Néhány nappal ezelőtt – csakúgy, mint Önök – az újságokban olvastam, hogy Franciaországban az elmúlt öt évben kétmillió gyermeket gyilkoltak meg – kétmilliót!
      Lehetséges ez? Ez lenne a szeretet? Lehetséges ez egy olyan országban, amely katolikusnak nevezi magát? Kétmillió gyermeket! Képzeljék el, ha ezt a számot az országok számával megszorozzuk. Gyermekek milliója, akiket emberek, a szülők gyilkoltak meg! Lehetséges ez? Ráadásul keresztény életnél. Létezik-e egyáltalán még keresztény, katolikus élet ezen a földön? Jelen van a mi Urunk egyáltalán még ebben a világban, a mi Urunk, aki a szeretet forrása? Lehetséges az, hogy egy lélek, amelyben a szeretetnek még egy kis lángja él, egy ilyen förtelmes tettet, mint ez, végrehajtson? Nem!

A katolikus Egyház ma nagyon szenved. Meg kell őriznünk a szentmiseáldozatban való hitünket, ami a szeretet forrása. Mert ma már sokan nem hisznek a szentmiseáldozatban. Már nem hiszik, hogy a mi Urunk a szent eucharisztiában valóban jelen van. Azért tűnik el szívükből a szeretet, mert az áldozáskor a mi Urunkat már nem mint a legszentebb eucharisztiában valóságosan jelenlevő Urat fogadják. Csak így képes az emberiség olyan szörnyűséges dolgokat csinálni, amely a világon eddig elkövetett minden rémtettet felülmúl.
      Ezért nekünk minden áron meg kell őriznünk a szentmiseáldozatunkat, minden nehézség és ellentmondás ellenére, amellyel eközben szembe kell néznünk.

Egy példát szeretnék Önöknek ezzel kapcsolatban elmesélni. Néhány nappal ezelőtt levelet kaptam az angliai Newcastle püspökétől. Azok a hithű katolikusok, akik ott élnek, arra kértek engem, hogy szolgáltassam ki gyermekeiknek a bérmálás szentségét. Úgy döntöttem, hogy meghallgatom e katolikusok kérését, kiszolgáltatom nekik a bérmálás szentségét, és megünneplem velük a mindenkoron érvényes szentmisét. E katolikusoknak joguk van ezekhez a szentségekhez, úgy, olyan módon, ahogy az Egyház évszázadok óta kiszolgáltatta, ahogy szüleik, nagyszüleik megkapták őket.
      Nos, most levelet kaptam az ottani püspöktől, amiben ez áll: „Azt hallom, hogy egyházmegyémbe akar jönni. Rendkívüli módon helytelenítem ezt, mivel csak szakadást idézne ezzel elő. Ezért arra kérem, ne jöjjön. Nincs joga arra, hogy az én egyházmegyémbe jöjjön és itt bérmáljon.”

Ezt válaszoltam neki: „Excellenciás uram, szívesen kész vagyok kérését teljesíteni és egyházmegyéjét elkerülni. Csak arra kérem, hogy adja meg ezeknek a katolikusoknak, akik hűek az Egyházhoz, azt, amit kérnek. A bérmálást kérik Öntől, ahogy azt szüleik, nagyszüleik és elődeik mindig is megkapták. A szentmisét kérik, ahogy azt őseik mindig is ismerték és tisztelték. Ha teljesíti e hívők kérését, nem fogok az egyházmegyéjébe menni, hiszen egyáltalában nincs szándékomban, hogy akaratával ellenkezzek.”
      Ezt felelte: „Megkaptam a levelét. Ami a liturgiát illeti, úgy azt egy törvény írta elő, és ezért én se ellene nem tudok tenni, se a törvényt nem tudom megváltoztatni.”

Ma reggel írtam neki vissza: „Excellenciás uram, óvakodjon arra hivatkozni, hogy a liturgiát egy törvény megváltoztatta. Ezzel csak azt ismétli, amit az Ön katolikus elődei mondtak, amikor Londonból olyan törvény jött, ami megváltoztatta a liturgiát. Mi lett az Ön elődeiből és mindazokból, akik hallgattak rájuk? Protestánsok lettek. Feladták hitüket, mert Londonból törvény jött, amely azt parancsolta nekik, hogy változtassák meg a liturgiát. Ugyanúgy, ahogy ma történt. Hogy ez a mostani törvény Rómából jött, még nem jelenti azt, hogy ez a törvény nem lehet rossz. Az ellenség igenis be tud Rómába és a Vatikánba is hatolni, és olyan törvényt tud adni nekünk, ami protestánssá tesz bennünket. Az ellenség, aki négy évszázaddal ezelőtt Londonban volt, ugyanaz, aki ma a Vatikán folyosóin kering, hogy nyomást gyakoroljon és olyan törvények meghozatalát eszközölje ki, amelyek szét akarják zúzni a hitünket. Azért imádkozunk tehát, hogy a pápának legyen meg a bátorsága ezen ellenség elűzésére, aki a Vatikánba mindenütt belopódzott, és az Egyház szétzúzását akarja elérni. Önnek egyesülnie kellene velünk az imádságban, azon hívők imádságában, akik katolikusok akarnak maradni. Szerencsére a világon akadnak még olyan hívők, akik egyszerű és őszinte hitük által, amelyet gyermekkorukban a katekizmusban tanultak, az Egyházat meg fogják menteni. Fájdalmas arra gondolni, hogy olyan kevés egyházi személy és püspök van, akik hasonlóan e jó hívekhez és hű katolikusokhoz, ragaszkodnak hitükhöz, és vonakodnak attól, hogy protestánsokká váljanak és ezáltal a szkizmához és az eretnekséghez csatlakozzanak.”

Nem tudom, hogyan fog Newcastle püspöke erre a levélre reagálni. De Önök láthatják azt a tragédiát, amelyet most élünk át. Nekünk hívőknek kell maradnunk. Nem szabad félnünk. Ha az Egyház ama hitéhez ragaszkodunk, amelyet a tridenti zsinat fogalmazott meg, láthatjuk, hogy éppen ez a zsinat fejezte ki világosan a szentmiseáldozatról szóló katolikus tanítást. Kimondta: „Ez a katolikus hit, amellyel kapcsolatban mi, akik a Szentlélek támogatásával ezen a zsinaton összegyűltünk, azt követeljük, hogy minden hívő úgy őrizze meg, ahogy eddig mindig tanítva, és ezután is az idők végezetéig tanítva lesz.” Ez a katolikus tan, amelyet a tridenti zsinat tanít. Ez az a tan, amit az Egyház örökké tanított nekünk, és ez azt jelenti, hogy az idők végezetéig ez lesz érvényes. Mi ehhez ragaszkodunk. Ameddig ezt tesszük, nem lehetünk az Egyházon kívül. Ez lehetetlen.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy segítsen nekünk. Hozzá könyörögjünk, aki, mint senki más, a szentmiseáldozatot mindenen felül tiszteli és mélységesen megérti. Kérjük őt, hogy a szentmiseáldozat és a legszentebb eucharisztia e nagy titkába mélyen behatolhassunk, hogy egész életünk alatt és egy napon az örök üdvösségben abból élhessünk. Ámen. (katolikus honlap.hu)

CIBAKHÁZA Mindenszentek templom

A templom a 1760-ban épült, barokk stílusban., tornya 1840-ben épült a ma is láthatónál magasabbra. 1875-ben kibővítették a két oldalhajóval. 1946-ban a tornyot egy szélvihar ledöntötte, újjáépítésekor nyerte el mai formáját.

TISZAFÖLDVÁR Homoki Jézus Szíve templom

Alsó temetői Hétfájdalmú Szűz kápolna

A kápolna 1869-ben épült. Utolsó, teljes felújítása 1992-ben történt meg Nagy Lórántné sz. László Ilona adományából. 2 harang található tornyában.

A Tiszazug, Kunszentmárton és a templomok bővebb történetét magyarul és angolul, alföldi citerás-tekerőlantos népdalcsokor aláfestéssel lásd a www.kunszentmartontortenete.hu oldalon!

Friss információk a plébánia honlapján: http://www.szentmarton.plebania.h u, ill. http://www.facebook.com/szentmartonplebania

A kungyalusi lelkiélet beindítói a kunszentmártoni kármeliták voltak. 1946-ban egy magtárépületből alakítottak ki templomot Kisboldogasszony tiszteletére. Rendszeressé váltak a szentségek kiszolgáltatásai. A szerzetesek elhurcolása után (1950) a Váci püsp. kezelésébe került, majd később Kunszentmártonhoz csatolták. A templom állapota nagyon megromlott, ezért 1981-ben Fellegi Sándor kunszentmártoni plébános lebontatta. A jelenlegi kis kápolna 1981-ben épült javarészt külföldi adományokból. Oltárképe naiv kivitelezésű: Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja.

Forrás: Józsa László: Megszentelt kövek

A kármelita rendház alapítása 1940-ben történik, kápolnáját 1941-ben szentelik fel. 1944-45-ig plébánia. 1948-tól ismét a rend kezelésébe kerül. 1950-ben a földszintet a kápolnával és az alagsor felét meghagyják, az épület többi részét államosítják. Ekkor lelkészséggé alakul, majd 1951-1989-ig ismét plébánia. 1989-től a kármelita rend kezelésében, mint templomigazgatóság, a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez kerül.

Halász Imre kunszentmártoni polgári iskolai tanár és Világban Élő Kármelita kezdeményező és szervező munkája eredményeként 1940. június 22-én érkeztek meg a kármeliták az Újvilág utcai magánházban kialakított ideiglenes zárdába. 1941. június 22-én volt a Munkácsy utcai telken a mai rendház alapkőletétele. A kétemeletes épület, a benne kialakított kápolnával öt hónap alatt épült fel. 1941. november 9-én szentelte fel a rendházat, kápolnát dr. Hász István tábori püspök. A Tartományi Elöljáróság Kunszentmártonba helyezte a rendi hittudományi főiskola filozófiai fakultását. 1950. elején a kunszentmártoni kármel priorátus rangjára emelkedett.

2007. ápr.-tól egy pécsi alapítvány kezelésében lelkigyakorlatosházként működik. Állandó jelleggel kármelita szerzetes nem tartózkodik a házban, csak lelkigyakorlatok alkalmával. Lelkiigazgató: P. Zselepszky Fábián kármelita (Keszthelyről). Misézik: Samu András nyugalmazott plébános.

A Tiszazug, Kunszentmárton és a templomok bővebb történetét magyarul és angolul, alföldi citerás-tekerőlantos népdalcsokor aláfestéssel lásd a www.kunszentmartontortenete.hu oldalon

Anyakönyvezés: 1718-tól

1993-ig az Egri, attól kezdve a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez tartozik.
Az alsó temetőben kápolna a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére.
A felső temető kápolna a Vigasztaló Szentlélek .

A torony 60 m magas. Régen a "büszke kunleány"-ként emlegették.

A kápolna 1874-ben épült. Utolsó teljes felújítása 1994-ben történt meg. 2 harang található tornyában. Műemlék épület.

A kőszegi kálváriakápolna szolgált mintául építésekor.

MARTFŰ Szent Tamás apostol templom

Az 1983-ban Tiszaföldvár, Homok és Martfű összevont plébániája élére került Tamási József atya fáradhatatlan szervezőmunkájának köszönhetően, az 1987-es temetői kis lélekharang felállítását követően végre, 1991-ben megkezdődhetett a Marosi Gábor építész tervezte új templom építése, melynek alapkövét Marosi Izidor váci megyéspüspök helyezte el. Az első martfűi szentmisék már 1993-ban elkezdődtek, még szabad ég alatt, az építés alatt álló tetőtlen falak között.
A templom patrónusa, a tizenkét tanítvány közül Krisztus feltámadásában hitetlen apostol, az Indiában vértanúságot szenvedett Szent Tamás lett, méltó védőszentjeként és példaképeként e fiatal egyházközösségnek.
Krisztus 5 szent sebére utaló "Jeruzsálemi kereszt" alaprajzú templombelső számtalan érdekességet takar.
Mindenhol fellelhető indiai stílusjegyek: a szamárhátívű ajtók, ablakok, a kétoldali ”betonfüggönyök”, a szószék, a szentély és az oltár vonalvezetése, a gyergyói mesteremberek ácsolta homorú ívű kupola, a Takács Ferenc festőművész búzavirág folyandár motívumaival díszített koszorú.
Meszlényi János szobrászművész Magyarországon elsőként templomban alkalmazott, rézlemezből hajtogatott szobrai:
A szentélyben a keresztre feszített Jézussal, az oldalhajókban Szent Tamással és Keresztelő Szent Jánossal, végül a bejárat két oldalán, egymással szembe forduló Szent Családdal: a jobb karjában Jézust ölelő Mária, s a rendhagyóan nem ácsszerszámaival ábrázolt, hanem két szál, kettőjük tisztaságát szimbolizáló liliommal József.
Mohay Attila üvegfestő művész ólomüveg ablakai:
A bejárat két oldalán 3-3 ablakban, a boldoggá és szentté avatásukra váró legújabb kori magyar keresztények panteonja: Mindszenty József (1892-1975†) esztergomi érsek, bíboros, Magyarország hercegprímása, Márton Áron (1896-1980†) erdélyi püspök és Bogner Mária Margit (1905-1933†) vizitációs szerzetes nővér, illetve Dr. Batthyány-Stratmann László herceg (1870-1931†) sebész-, szemorvos, Apor Vilmos báró (1892-1945†) győri megyéspüspök és Kaszap István (1916-1935†) jezsuita szerzetesnövendék.
A szentély két oldalán a római katolikus egyház attribútumaikkal ábrázolt szentjei 3-3 ablakban. Az oltár mögött, Jézus töviskoronája sziluettjeként váltakozó magasságú hat ablak.
A kétoldali "betonfüggönyök" alatt, festett háromszögű pajzsokon csak attribútumaikkal ábrázolt Árpád-házi és Anjou szentjeink: a sziklából vizet fakasztó bárddal – Szent László (1046-1095†), a liliommal és a hercegi koronával – Szent Imre (1000-1031†), a Szent Koronával és a kettős aranykereszttel – Szent István (970-1038†), illetve a rózsa-csodával – Szent Erzsébet (1207-1231†), a Nyulak szigeti (Margitsziget), IV. Béla királyunk emelte domonkos zárdával és a Krisztussal kötött jegyességét szimbolizáló liliomra fűzött gyűrűvel – Szent Margit (1242-1270†), végül az Anjouk és Lengyelország nemzeti színeivel, a tudományt felkarolta egyetemmel, bagollyal és könyvvel – Szent Hedvig (1373-1399†).
A keresztelőhely fiatal freskófestők (Cserna Tamás, Füzes Gergely és Kecskés András) munkája. Az ábrázolt színtér Jézus keresztelése kori helyszín: a Jordán vizével, szentföldi növényekkel (cédrusokkal, pálmákkal és olajfákkal), a felhőkből fehér galambként kiszakadó Szentlélekkel, s a fénysugarakkal az égből levetülő isteni Szózattal.
Végül a "hangszerek királynőjé"-ről, a templom Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök által főpapi szentmise keretében felszentelt orgonájáról. A 23 regiszteres, 2 manuálos, pedálos hangversenyorgona – melynek diszpozíciója lehetővé teszi a legkülönbözőbb stílusú orgonaművek előadását – megálmodói és megalkotói Marosi Gábor építész, Kárpáti József orgonaművész, tervező-szakértő, Vági Gyula, Farkas János orgonaépítő mestereik voltak. A templom kiváló akusztikája alkalmassá teszi az impozáns megjelenésű, szemet gyönyörködtető orgonát hangversenyek megtartására is.



TISZAFÖLDVÁR Szent István király templom

A Szent István király tiszteletére szentelt, 1894-ben épített kéttornyú, színes téglás templom a neoromán-neogótikus stílus jegyében született.
A templom szentélyében Szűz Máriát, a sekrestyében pedig Keresztelő Szent Jánost ábrázoló ablak van. Az oltárkép Szent Istvánt ábrázolja, amikor a koronát felajánlja Szűz Máriának. A templomban lévő Szentföldi kiállítás a Szentföldön tett egyházközségi kirándulások gyűjteményéből áll. A templomkertben megépült a lourdes-i barlang, ami körül nyíl alakú márványtáblák jelzik a legnagyobb Mária-kegyhelyek irányát és távolságát.

Búcsújáróhelyről bővebben: http://www.bucsujaras.hu/tiszafoldvar/index.html

Szent Péter és Pál templom

Az amerikai Pew Research Center legújabb, június 27-én közzétett felmérése szerint, mely a népszámlálási adatok mellett további kutatásokon is alapul, egyre kevesebb a keresztény Kanadában, míg a kisebbségi felekezetek egyre nagyobb tért hódítanak.

Nagyboldogasszony templom

Tárgyi leletek szerint a honfoglaló magyarok egy része itt telepedett le. A város az 1528 és 1688-as oklevelekben és térképen is szerepel, Thurtur, majd Nagy-Túr néven. 1730-tól Tisza-Túr, s a XVIII. század közepétől kapja a Mezőtúr nevet. A középkorban felszentelt templomát Szent Erzsébet tiszteletére építik, mely 1562-ben a reformátusoké lesz. A török időkben a lakosok elmenekülnek, a templom épülete is tönkremegy. A település az 1600-as évek végén, és az 1700-as évek elején ismét fejlődésnek indul. A lakosok lelki gondozását 1740-50 között Törökszentmiklósról látják el. 1776-ban megszervezik a helyi egyházközséget. Mai temploma 1817-24 között épül. A Váci egyházmegye fönnhatósága alá tartozik 1993-ig, ekkor a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez csatolják.

Nagyboldogasszony-templom

A központban, a református templom közelében található az 1822 és 1827 között épült - műemlék jellegű - klasszicista stílusú római katolikus templom.

Az 1785-ben vályogból emelt, nádfedéllel ellátott kis templom szűknek bizonyult, állaga megromlott, falai 1816 körül megrepedeztek. A hívek új templom építését kezdeményezték. Miután 1817-ben Bulyovszky József csendbiztos adományt ajánlott, Fischer István egri érsek 1821-ben Zwenger József egri építőmesterrel kidolgoztatta az új templom terveit, 1822-ben lerakták annak alapjait, építését azonban pénz- és anyaghiány miatt csak 1827-ben tudták befejezni. Az építkezés Fischer érsek költségén, Frimm János egri kanonok és Kelemen István plébános anyagi hozzájárulásával történt. A Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet Balkay Pál festette.
A templomot 1939-ben kibővítették, íves szentélye 1940-ben készült. Hajója négy csehboltszakaszos. A homlokzatból félig előreugró torony, óraíves párkánnyal ellátott. A tornyot és a falakat falpillérek tagolják. Belül a karzatot hármas árkádív tartja.


Tiszaörvényi Szent Anna templom

A templom 1914-ben épült.

Kócsőújfalui Szent István király kápolna

KUNHEGYES Szentháromság templom

A templom 1832-ben épült.

Nagyboldogasszony templom

Jézus Szíve-templom

Kunmadaras határában fekvő egykori orosz laktanya ma romos és használatlan pedig egykoron a 80 években szinte ránézni is tilos volt.

Szűz Mária neve-templom

A templom 1899-ben épült klasszicista stílusban.