Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Nagyoroszi

2013. október 10. 09:38 - Andre Lowoa

Nagyoroszi 2110 lakosú (2010. január 1. ) község a Börzsöny északkeleti lábánál a 2-es főközlekedési út és a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén, Rétságtól északnyugatra, 10 kilométerre fekszik a szlovák-magyar határ közelében a drégelyi hegyek alatt. Nagyoroszi az ország egyik legrégebbi települése. Könyves Kálmán (1096–1116) galíciai és lodomériai oroszokat telepített le a településen. A település innen kapta a nevét; kezdetben Oroszfalunak nevezték. Lakói már az Árpád-korban királyi testőrök, valamint a palota és a vár ajtónállói voltak Visegrádon. Már alapításakor mezővárosi rangot jelentő kiváltságokat szerzett a település, melyeket évszázadokon keresztül sikerült is megőriznie.
1544-ben Visegrád elfoglalása után a törökök, mikor Nógrád várát ostrom alá vették, itt ütöttek tábort. E vár elfoglalása után Nagyoroszi is behódolt a töröknek. 1552 nyarán, Ali basa Drégely várát is ostrom alá vette, ekkor ismét megszállták a törökök, aminek emlékét a Bég kútja és a Táborárok őrzi. Ez utóbbi helyen húzódtak meg a törökök, a Bég kútja helyén pedig Ali basa sátra állt és a kutat is ő ásatta.
1552-ben a határbeli Kecskehegyről támadták meg a törökök Drégely várát.
1563-ban 110, 1579-ben 63 adóköteles háza volt a településnek.
A mohácsi vész utáni korszakban is több ízben nyert kiváltságleveleket; így 1528-ban I. ferdinánd királytól, 1610-ben II. Mátyástól és 1631-ben II. Ferdinánd királytól.
A török hódoltság után, 1688-ban, I. Lipót király a lakosokat összes kiváltságaikban megerősítette, ősi birtokaikban is meghagyta őket, 1692-ben pedig a katonatartás és más hasonló kötelezettségek alól is felmentette őket.
1700-ban gróf Konzin Valkard nyerte a települést adományul, de a birtokba-iktatás, az ősi kiváltságaira féltékeny lakosság tiltakozása következtében, nem volt megtartható. Gróf Konzin örökös nélküli halála után gróf Starhemberg Tamás nyert rá királyi adományt. A lakosok tiltakoztak ugyan az ellen, hogy jobbágysorsra jussanak, de az 1770 évi úrbéri rendezés alkalmával mégis már gróf Starhemberg szerepelt a község földesuraként. 1790-ben a helység zálogjogon gróf Keglevich Károly örököseire szállt, a lakosok pert indítottak a földesuraság ellen, a per még 1826-ban is folyt. A 19. század közepén az uradalom a gróf Berchtold családra szállt és az 1900-as évek elején is gróf Berchtold Miklós volt a legnagyobb birtokosa, akinek itteni kastélyát még a Starhembergek építtették, majd gróf Berchtold Rikárd 1856-ban átalakíttatta, gróf Berchtold Miklós pedig 1879-ben kibővíttette. (A kastélyban körülbelül 500 kötetes könyvtár is volt, valamint régi és új festmények olasz és angol mesterektől, antik bútorok Malmaisonból, I. Napóleontól származó 4 kandeláber is). A Berchtoldok egészen 1945-ig voltak tulajdonosok Nagyorosziban, és birtokukat a 20. század elejére 5000 holdas jól működő gazdasággá fejlesztették.
1720 május 17-én a helység országos vásárok tartására is szabadalmat nyert.
1849 január 11-én a község határában kisebb összecsapás volt Görgeynek Ipolyság felé húzódó utócsapata és a császáriak között.
1904-ben piactéri népgyűlés döntött a helyi építőmunkás szakszervezeti csoport megalakításáról. A nagyoroszi szakegylet épületét 1914-ben avatták fel.
A vasútvonal 1909-ben készült el.
1950–2004 között a településen légvédelmi katonai alakulat működött, ennek kiszolgálására épült a falu központjában a lakótelep.
1955. május 31-én célzsák vontatás közben a falu szélén lezuhant egy Tu-2-es bombázó repülőgép, személyzete szörnyethalt. Mivel ez már a második hasonló jellegű baleset volt Tu-2-esnél, ezért azonnal repülési tilalmat és részletes vizsgálatot rendeltek el a géptípusra. Az 50-es évek légkörére jellemző módon először szabotázsra gyanakodtak, de a vizsgálat megállapította, hogy a gépek konstrukciós hibája okozta a baleseteket, ugyanis a szárnyak és a vezérsíkok felerősítési pontjain anyagkifáradás jelei mutatkoztak a repülőkön. Mivel az összes Tu-2 kijavítása túl költséges lett volna, ezért mind a 71 darab repülőgépet kivonták a hadrendből és leselejtezték.
A barokk stílusú római katolikus temploma 1765-ben épült Schönk Mátyás balassagyarmati építőmester tervei alapján az 1746-ban villámcsapás égette templom helyére. Igen értékes a templom berendezése és festményei. A fekete márvány főoltár XIX. századi klasszicista munka. A szentély képei egyedi alkotások. 1560 körül készülhetett a Krisztus siratása című festmény, amely egy ismeretlen velencei mester alkotása.
A község további nevezetes műemléke a klasszicista stílusú Szentháromság-oszlop, amelyet a lebontott régi helyén állítottak.
A volt Starhemberg-kastély XVIII. századi, késő barokk stílusú épület.


http://em.bloglog.hu/page/7/



Szent Miklós templom

A község mai, barokk stílusú római katolikus temploma 1764-1768 között épült Schönk Mátyás tervei alapján.
Az 1909-ben részben átalakított barokk templom klasszicista stílusú berendezésével, fekete márvány oltárával, tízváltozatú orgonájával jelentős kultúrtörténeti érték. A templomban őrzött céhzászlók közül az 1980-as években innen kerültek elő az oroszi csizmadiák és építőmunkások zászlói.
A község régi, középkori eredetű, fallal körülvett temploma a mai Szentháromság-szobor helyén állt. Ez 1764-ben leégett, a mai templomot 1768-ban szentelték fel Szent Miklós tiszteletére. A barokk jellegű egyhajós templom középtornyos, tornya kissé előreugrik. A főhomlokzatot falpillérek és szoborfülkék díszítik. Hajója háromszakaszos, csehsüveg-boltozatú. A szentély belül egyenes záródású, a nyugati oldalépület a Berchtold család kriptája. A kórus alatt Pászt János esperes 1785-ös sírlapja látható.
komment

Borsosberény

2013. október 10. 09:38 - Andre Lowoa

Borsosberény 1025 lakosú (2010. január 1.) község a 2-es főközlekedési út és a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén, Rétságtól 7 kilométerre, északra fekszik. A község nevében szereplő „berény” utótag kabar törzsnévből keletkezett, az előtag pedig – az etimológusok szerint – valószínű családnév. A terület már több évezreddel ezelőtt lakott hely volt. A település határában kő- és bronzkori, valamint természetesen honfoglaláskori leleteket találtak. A Pusztatemplom nevű területen a Johanniták építették fel a rendházukat még a tatárjárás előtt. A falut először 1274-ben említette okirat, ugyancsak írásos bizonyíték van arról, hogy 1393-ban a Losonczy-család birtokában volt. Mátyás király 1470-ben Jánosy Gáspárnak és Madách Lászlónak adományozta a cseh hadjáratban szerzett érdemeiért. 1470-ben Mátyás király Madách Lászlónak és Jánosy Gáspárnak adományozta a községet a csehek elleni hadjáratban szerzett érdemeik elismeréseként. A XVI. században a területet elfoglalták a törökök, a török adóösszeírások több török birtokosának nevét is említik: 1587-ben például Rizván Divane drégelyi török vitézé volt. A török hódoltság időszakában nagyrészt elnéptelenedett a falu, népessége a XVIII. században növekedett meg jelentősen.
A falu további birtokos családjai voltak a századok folyamán: a Tihanyiak a XVIII. századtól, Ócsai Baloghok, a váci püspökség, Bartakovichok, a Tengeliczi Gindlyek, és a Mocsáryak, akik egészen 1945-ig birtokosok voltak a faluban. 1909 és 1945 között a Mikszáth család is birtokos volt a településen, a szomolyapusztai birtok a magyar nemzet ajándéka volt Mikszáth Kálmánnak negyvenéves írói jubileuma alkalmából. A faluhoz tartozó Szomolyapuszta a középkorban önálló település volt, 1274-ben a Johannita Lovagrendnek önálló rendháza volt itt, ami azonban a századok folyamán teljesen elpusztult. A vasút 1909-re épült ki. A község 1973-ban elveszítette önállóságát, több településsel együtt közigazgatásilag Nagyoroszihoz csatolták. 1990 óta ismét önálló.
Katolikus temploma 1728 és 1730 között épült. A templomban domborműves, barokk szószék található. Az egyik kúriát 1826-ban Tihanyi Tamás építtette, majd később a Mocsáryak tulajdonába került.
A Tihanyi-család a XIX. század közepe táján építtette hosszú tornácos kúriáját, melyet 1888-ban átalakítottak. A XX. század elején a Mocsáry-családé volt.
A település másik kúriáját Bartakovich Ágoston építette.


http://em.bloglog.hu/page/7/



Szent Márton-templom



A falu középkori templomáról nincs adat, de az valószínűleg a XV. században már a mai helyén állt és a XVII. század elején, a község pusztulásával egyidőben vált romossá. A templomot a XVII. század végén helyreállíthatták, mert egy Canonica Visistatió adatai szerint a templom régi harangja a XVIII. század első éveiben tűzvészben elpusztult. A mai templom építési éve Mocsáry Antal szerint 1728. volt, míg a 1742-ben keltezett Canonica Visitatió szerint 1730. Tornyát 1746-ban épülőfélben lévőnek említik. 1790-ben újították meg és kibővítették. A középkori eredetű, keletelt, barokk stílusú templom homlokzata közepén torony ugrik előre, a hajófalai tagolatlanok. A sekrestye egyenesen záródik, sarkai lekerekítettek. Egyhajós, három boltszakaszra osztott hajóját csehsüvegboltozat fedi. Berendezése 1790 körüli, kegyképe az 1713-ban épített, majd később lebontott kápolnából való.
komment

Diósjenő

2013. október 10. 09:37 - Andre Lowoa

Diósjenő 2784 lakosú (2012. január 1.) börzsönyi község a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ és 76-os/Romhány-Diósjenő/ vasútvonalak mentén, Rétságtól 9 kilométerre, nyugatra fekszik. Diósjenő Jenő (vár) már a kőkor óta lakott hely lehetett, a környéken talált kőkorból származó leletek szerint.
Római történetírók szerint 173-ban a diósjenői tónál ütköztek meg Marcus Aurelius (filozófusként is ismert) császár légiói a Pannóniát fenyegető barbárokkal, és megsemmisítő csapást mértek rájuk. Erre a jenői tónál emléktábla hívja fel a figyelmet.
A település az egyik honfoglalás kori törzs, Jenő nevét viseli. Nevét 1274-ben a váci káptalan oklevele említette először Jenew néven.
1274-ben Tekus fiainak birtoka volt, akiknek itteni népei a falunagy vezetésével bérbe vették Tolmácsnak azt a részét, melyet a dömösi prépostság mondott magáénak jogtalanul. Ugyancsak 1274-ben Tekus fivére, Both comes berényi földjét bérbeadta Jenő település német jobbágyainak (köztük a bírónak, egy borkereskedőnek).
1282–1295 között IV. László és III. András király a Torna vármegyei Szádvárért cserébe magához váltotta Jenőt a Tekus fiaktól.
1295-ben várát is említik, melynek királyi várnagya a Csák nemzetséghez tartozó Egyed fia Sándor comes volt.
1296 előtt a Bána nemzetséghez tartozó Cseszneki Jakab fiai Jenő várának tartozékait elpusztították, ezért a király a Hont vármegyei Visket a hozzá tartozó falvakkal elkobozta tőlük.
1299-ben Sebestyén fia Miklós jenei várnagyot a Hont-Pázmány nemzetségből származó Hont vármegyei Kovár birtokosai; Kovári Miklós fiai testvérükké fogadták és birtokaikban is részeltették.
Diósjenő a XX. század elején Nógrád vármegye Nógrádi járásához tartozott.
A község szülötte Szentgyörgyi István színész, akinek emlékkiállítása a kellemesen modern környezetben jól illeszkedő művelődési házban található.
A római katolikus temploma a dombtetőn emelkedő késő barokk, klasszicizáló épület 1788-1789-ből. Gótikus alapokra épült, homlokzati tornyos, egyhajós templom, csúcsíves bejárattal, eredeti faragványokkal és festéssel. Barokk és klasszicista berendezési tárgyai vannak. A templomában Falconer oltárképe és a plébánián 1704-ből Vidal-kép látható.
A szőlőhegyen egy Árpád-korabeli hatszögletű kápolnaépítmény helyén egy 1993-ban emelt kis katolikus kápolnát találunk.
A késő barokk stílusú református templomot 1791-ben építették, a mellette álló parókiát pedig 1850 körül klasszicista stílusban, oszlopos tornáccal emelték.
A Svábi-kastély az angolkastélyok szecessziós stílusában emelt, tornyos egyemeletes épület. Mellette ősfákban gazdag park terül el.
A Jenői-tó mellett Marcus Aurelius római császár 173-ban barbárok ellen vívott csatáját megörökítő emlékművet láthatunk.


http://em.bloglog.hu/page/7/



Mindenszentek-templom

Az 1971-ben feltárt gótikus ajtókeret és a forrásokban említett falképmaradványok alapján Diósjenő eredeti templomát a XV. században építették. 1767-ben tornyában három harang volt elhelyezve, 1772-88 között azonban ezek már haranglábon lógtak. A mai templom 1788-89-ben épült, az Esterházy család alapítványából. Felszentelési ünnepsége 1797. július 30-án volt. A templom egyhajós, homlokzati tornyos, keletelt. Tornya félköríves ablakokkal, falmezőkkel, órapárkánnyal tagolt, a templom falai egyszerűek, négyzetes ablakokkal vannak áttörve. Szentélye keskenyebb, egyenes záródású. Déli falához sekrestye, északi falához a fűtőberendezés újkori oldalépítménye kapcsolódik. A háromboltszakaszos hajót kosáríves diadalív kapcsolja a szentélyhez. A kórust erőteljes, egyenes és íves nyílásokkal áttört fal választja el a hajótól. Négy nagyméretű pillére egyben a tornyot is tartja. Főoltára copf, szószéke, mellékoltára klasszicista stílusú.
komment

Nógrád

2013. október 10. 09:37 - Andre Lowoa

Nógrád 1566 lakosú (2010. január 1.) börzsönyi község a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén, Rétságtól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik a Börzsöny hegység keleti oldalán. Egykori várispánsági központ és Nógrád megye első székhelye. Már a honfoglalás előtt is stratégiai fontosságú helynek minősült. Az itteni kezdetleges földvár már a népvándorlások idején is fennállt. A bolgár – szláv törzsek később az erődöt felújították, és Novigrádnak, azaz Újvárnak nevezték el. Első említésével Anonymus krónikájában találkozunk. A felvidék felé vezető út mentén álló vár hadászati szerepét a honfoglaló magyarok is felismerték és az ország alapítás után a védőművet továbbfejlesztették. Nógrád vármegye kialakításával figyelmet érdemel az a katonai körzet, amit a honfoglaló magyarok Nógrád vára bevonásával alakítottak ki. Ez az új vár a XI. században a terület katonai központja volt. A vármegye névadó várát Szent István tette a megye székhelyévé, s városi rangot kapott. 1138-ban még királyi birtok volt, de 1199-ben II. András király a Nógrádi várat is eladományozta. Boleszló váci püspök kapta meg, s ettől fogva a középkoron át a váci püspökök voltak urai a várnak. 1450-ben Szilassy Vince váci püspök megerősítette az errefelé portyázó husziták miatt. 1458-ban Szilágyi Mihály kormányzóé lett, majd Mátyás király uralkodása alatt Báthori Miklós püspöké. Ekkor készült el a felső vár magas és impozáns öregtornya is. Báthori nagy műveltségű humanista főpap, a király kedvenc embere, az udvar tudós társaságának jeles személyisége volt. Csodálatos könyvtárat gyűjtött össze, s a kor megannyi humanista tudósával folytatott levelezést. 1526-ban Szapolyai János vette birtokába Nógrádot, és utána Ferdinánd királyé lett a vár. Mohamed budai pasa seregei 1544-ben foglalták el. Nógrád erős őrséggel közel 50 évig volt a törökök egyik szandzsák-székhelye. 1594-ben több napi ágyúzás után Pálffy Miklós és Teuffenbach Kristóf csapatai visszafoglalták. Később, 1663-1685-ig újra török kézen volt. Ekor egy villámcsapás következtében felrobbant az öregtoronyban lévő lőporraktár. A törökök elhagyták a megrongálódott várat, amely 1687-ben egy osztrák főúr birtokába jutott, de többé nem állították helyre. A község is elvesztette korábbi jelentőségét. A törökök elvonulása után a falu elnéptelenedett, ezért Felvidékről származó szlovákokkal telepítették be, akik hozták magukkal nyelvüket, szokásaikat, melyek a mai napig meghatározói a falu életének. Az itt élő emberek felismerték az egyedülálló mikroklímát és 1958-tól termelni kezdték a málnát.
A Boldogasszony római katolikus templom barokk stílusú, 1756-1757-ben épült az 1299-es oklevelekben említet, 1754-ben leégett templom helyén. Homlokzati tornyos, órapárkányos, órás, homlokzatán tört kosáríves, kőkeretes kapuval. Arányos, szép építmény, egyhajós, két kupolasüveges szakasszal. Rokokó és copfstílusú berendezése van.
1865-ben épült fel a jelenlegi állapotában is látható evangélikus templom.
A Kálvária-dombon álló, 1993-ban helyreállított kápolnában található az a piéta, melyet még a szlovák ősök hoztak magukkal az 1750-es években.
A tájházban egy régi ház berendezését, régi ruhákat lehet megtekinteni.
A vár helyén már a honfoglalás előtt földvár állott, amelyet Szent István király vármegye-rendszerének egyik központjául szemelt ki. Később a váci püspökségé lett, a XV: században a husziták ellen megerősítik, majd Báthori Miklós püspök fényűzően átépíti. Több tulajdonos után a császáriaké lett. 1544-ben harc nélkül a törökök kezére került. Szandzsákégi székhely, állandóan több száz főnyi őrség tartózkodik falai között. 1594-ben foglalják vissza a császári seregek. Bocskai és Bethlen Gábor harcai idején szerepet kap, később török ostromot ver vissza. 1663-ban ismét a töröké. 1685-ben villámcsapástól felrobban, azóta rom. Szabálytalan alaprajzú belső tornyos vár volt, amelyhez úgynevezett olasz típusú bástyákkal ellátott külső várat építettek. A külső vár kőkeretes kapuja a csapórács helyével még áll. Kettős falszoros vezet az északnyugati óolasz füles bástyához, melynek falán latin nyelvű kőtábla az 1622-es évszámmal. A külső és belső vár között barbakán maradványai állnak. A belső várat árok vette körül, ebben találták meg Báthory püspök címeres vörös márvány tábláját. A belső várból az öregtorony három emelet magasan álló, szépen faragott kövekből épített sarka kürtő- és ablakmaradványokkal még áll.
A falu közepén lévő hídon áll 1856 óta Nepomuki Szent János szobra. A parkban Graz város ajándékaként 1991-ben érkezett Szent Flórián-szobor található.


http://em.bloglog.hu/page/7/


Nagyboldogasszony-templom

A község középkori templomát 1299-ben említették először, s a XVII. században két temploma is volt a községnek. A használatban lévő, régi templom 1754-ben leégett. A mai templomot 1756-ban kezdték építeni, felszentelése 1757. augusztus 28-án történt. A barokk jellegű templom egyhajós, dél-nyugat - észak-kelet tájolású. Homlokzati tornya enyhén előreugró. A főhomlokzatot párkány és lizénák tagolják, egyenes záródású, kőkeretes ajtó, négyzetes és szegmentíves ablakok, szegmentíves és törtvonalú szemöldökpárkányok helyezkednek el rajta. A tornyot vázákkal díszített voluták fogják közre, legfelső szintjét kompozit fejezetű falpillérek és órapárkány tagolja, barokk hagymasisak fedi. A szentély a hajótól keskenyebb, egyenes záródású, a dél-keleti oldalon sekrestyével. A hajó kétszakaszos, a kihajló mellvédű karzat a toronycsarnok felett kapott helyet. Belső terét kupolasüveg boltozat fedi. Berendezései közül a barokk fő- és mellékoltárok és a rokokó szószék jelentősebb.
komment

Berkenye

2013. október 10. 09:37 - Andre Lowoa

Berkenye 662 lakosú (2010. január 1.) börzsönyi község, Rétságtól 6 kilométerre, délnyugatra fekszik a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén. Az Árpád-házi királyok váci püspöki birtok volt, első írásos említése 1299-ből való Werebenye néven. Ekkor még lakatlan birtokrész, de a XIV. század végén már lakott település. A községet a török hódoltságot követően a terület akkori birtokosa, a váci püspök német telepesekkel népesítette be. A II. Világháborút követő lakosságcsere során felvidéki magyarok is települtek a faluba. A korábban Nógrádhoz tartozó település 1990-ben ismét önállóvá vált.
A Nógrádi Főesperesség plébániái között Berkenyét 1629-ben említik először. A falu a török dúlás alatt teljesen elnéptelenedett, tönkrement, 1717-ben szervezik újjá a falut, németeket telepítenek le. Az 1700-as évek elején a községnek fatemploma volt. A ma is álló rokokó templomot 1777-ben Migazzi Kristóf váci püspök rendeletére építették. Szerkezete: egyhajós, homlokzati toronnyal, szentélye kosárívvel záródó. Főhomlokzatán Migazzi címer található.
A faluházban helytörténeti múzeum nyílott. Egy régi parasztház felújításával létrehozták az Ifjú Németek Házát.

http://em.bloglog.hu/page/7/


Szent Kereszt felmagasztalása-templom
komment

Szendehely

2013. október 10. 09:37 - Andre Lowoa

Szendehely 1618 lakosú (2010. január 1.) község a 2-es főközlekedési út mentén Váctól 7 kilométerre, északra fekszik. Németek alapították a községet. A különálló, de közigazgatásilag a faluhoz tartozó Katalinpuszta Nógrád megye nyugati kapuja. A váci püspökség ősi birtoka volt a környék, amit valószínűleg még Szent István adományozott az egyháznak. A környék neve valaha Szenthely volt – bizonyára a földbirtokos püspökség után – ami az idők során Szendehelyre módosult. Az itt letelepedő németek 1717-ben Frankföldről (Franken) érkeztek Magyarországra, és a mai Berkenyén alapítottak falut. Onnan költöztek át a túlnépesedés miatt még 1753-ban a Vác és a nagymarosi rév felé vezető út mellé. A németek fejlett szőlőkultúrát hoztak magukkal, a környékbeli lankákon a mai napig kiterjedt szőlőskertek vannak, bizonyítva, hogy az utódok sem felejtették el a vincellérség fogásait. A Börzsöny szélén fekvő település lakói jelentős erdőművelést is folytattak. A falu új részén, a Börzsöny szélén egy kis kápolna található. Katalinpusztán nincs templom, de áll itt egy fa harangláb. Mindkét településrészen sok régi lakóház maradt fenn, és majd mindenhol őrzik a jellegzetes, pirosra festett népi bútorokat is: ezeket a fenyőfából készült berendezési tárgyakat „fláderos” festéssel színezték. Az ófalu boltíves műemlék hídjának mellvédjén Nepomuki Szent János 1830-ban faragott kőszobra áll.
Itt hunyt el Rockenbauer Pál (1933–1987) természetfilmes, természetjáró

http://em.bloglog.hu/page/7/


Kisboldogasszony templom

SZENDEHELY-SENDE német ajku település a 2-es főút mentén, a Naszály-hegy lábánál. 1753-ban, az akkori váci püspök négy német családot telepített ide a nem messze lévő Berkenyéből a püspökség gazdasági feladatainak ellátására. Szendehely első római katolikus templomát Althan Károly váci püspök kezdte építtetni 1756-ban, majd azt 1758-ban Migazzi Kristóf püspök fejezte be. Ez a templom 100 év múlva már kicsinek és romosnak bizonyult ezért lebontották. A régi helyén épült 1873-76-ban a jelenlegi templom. Eredeti oltárai homokkőből vannak faragva. Főoltárának copf stílusú keretbe foglalt XVIII. századi képe szűz Mária születését ábrázolja. Az orgona a régi templomból lett áthelyezve, mert a Historia Domus szerint 1876-ban javította és nagyobbította KOBZA ÁGOSTON egri orgona készítő. A toronyban három harang lakik. Köztük a legrégebbi a 31cm átmérőjű, ami 1757-ben Budán készült.
A templom tornya órapárkányos, bádogsisakos, hajója két boltszakaszos. A szószék copfstílusú.A templom melletti plébánia épület 1788-90-ben épült.
komment

Bernecebaráti

2013. október 10. 09:36 - Andre Lowoa

Bernecebaráti 849 lakosú (2010. január 1.) község Rétságtól 27 kilométerre, északnyugatra fekszik. Ősi település, a Börzsöny-hegység északnyugati oldalán, az Ipoly völgyében. 1928-ban egyesült Bernece és Baráti, ez az ősi Árpád-kori település. Szláv eredetű nevének jelentése: sáros. Bernece első okleveles említése 1245-ből való, míg Barátit 1158-ban említik először, amikor Adorján fia István a települést a Garam melletti bencéseknek adományozta. Bernece első okleveles említése 1276-ban található, amikor is IV. László király oklevele emlékszik meg róla, mint Drégelyvár tartozékáról. 1285-ben Hont-Pázmány nemzetség Bozóki ága kapta, de a falura az esztergomi érsek is jogot formált, s évtizedekig tartó véres viszály alakult ki, mely a környező falvakra nem volt jó hatással. Kettőjük harcába a Csák nemzetség is beavatkozott, és másfél évtizedig ők birtokolták ezt a tájat is.
Baráti legrégibb okleveles említése 1158-ban található, amikor is Adorján fia István a Szent Márton templomával ékesített Barátit a Garam melléki bencéseknek (Garamszentbenedek) adományozta. II. Géza oklevelében is szerepel a bencéseket megerősítő birtokadomány. A 14. században is történt írásos említés mégpedig 2 helyen is. Szigfrid Garamszentbenedeki apát (1330–1355) az apátság érdekében törvényt hozatott. 1462-ben az esztergomi káptalan birtoka 503 Ft-ért vette meg a Baráti birtokot a garamszentbenedeki apátságtól. A két község birtokosai között találhatók még a Verebélyi, Gréczy, Mahófalvy, Szállaspataki, Oláh, Okolcsányi családok.
A történelem viharai nem kerülték el ezt a környéket sem. A tatárjárás, a feudális urak belviszálya, a török megszállása, majd a földesúri elnyomás nagy megpróbáltatásokat jelentett az itt lakóknak. A harcok folyamán csökkent a lakosság száma, de a feudális terhek növekedése is hozzájárult, hogy számos jobbágy család hagyta el a környéket. Az 1400-as évek közepétől a helyzet normalizálódott, ez időben a községek életében javulás mutatkozott annak ellenére, hogy Mátyás király igen nagy adókat vetett ki az itt lakó jobbágyokra. Mátyás sokat vadászott a Börzsöny ezen vidékein. Tanúsítja ezt a róla elnevezett Király-kút és Királyháza.
1546-ban a török elfoglalta Bernecét és Barátit, s a török kiűzéséig a két falu az esztergomi szandzsákhoz tartozott. Kettős megterhelést jelentett ez az idő az itt lévő lakosságnak, ezért az itt lakók száma rohamosan csökkent. A 17. század végétől az uradalmak nyomása egyre elviselhetetlenebb lett, a lakosság többsége nincstelen napszámosból, fuvarozóból, erdei munkásból állt.
A két világháború szintén sok áldozatot követelt a községtől. Az első világháborúban a férfilakosságból igen sokat hívtak be a hadseregbe az országos átlaghoz képest, és ezért az elesettek száma is magas, 59 fő. A második világháborúnak 52 áldozata volt a községükből. A község lakossága a templomkertben emlékoszlopot állított az I. és II. világháborúban elesettek emlékére.
1945 után a magyar falvak – köztük Bernecebaráti – lakosságának rohamos csökkenését – az 1950-es években kialakult hibás politikai és gazdasági intézkedések okozták. Ez alatt a 30 év alatt a lélekszám megközelítőleg a felére csökkent. Főleg a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása miatt fogtak sokan vándorbotot a kezükbe és az itt termelt javakból Balassagyarmaton, Vácon, Esztergomban és Budapest környékén építettek házakat.
A nyolcvanas évek végétől az elvándorlási hullám jóval csökkent, de a lakosság összlétszámát figyelembe véve volt olyan év is, mikor kétszer-háromszor többen haláloztak el, mint ahányan születtek.
1999. június 5-én hatalmas erejű árvíz pusztított a településen, súlyosan rongálva kb. 100 db lakóházat és az önkormányzat intézményeit, útjait. Tönkretette, szétszakította és elmosta a Kemence-patakon lévő kétnyomsávos közlekedési hidat. A helyreállítás több évet vett igénybe.
1999. augusztus 20-án avatták fel a település címerét, aminek alapja a levéltárban fellelt korabeli Bernecei pecsét.
A millenniumi zászló átadásának ünnepsége 2001. május 6-án volt a községben.
A falu nevezetes személyisége volt Szokolyi Alajos, aki az első újkori olimpián, Athénben a 100 méteres síkfutásban harmadik helyezést ért el. 1897-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Magyar Atlétikai Szövetség. Sírja a Felső temetőben található, kastélya falán emléktábla van. Szintén a temetőben található Sisa Pista /Benkó István/, a Börzsöny hegység utolsó betyárjának sírja. A falu szülötte Tóth Imre író, az Ipolymenti palóc tájszótár megalkotója, valamint a Palóctrilógia és a Boldog Palócok unokái című regény írója.
A Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt középkori eredetű római katolikus templom messziről uralja a tájat. Az egyhajós templom homlokzat előtti tornya és hajójának falai részben román koriak, szentélye és csehsüveg boltozata már 1754-ből való. A homlokzaton középkori részletek, a belsőben pedig mozgalmas barokk főoltár látható, dicsfény övezte Assunta-szoborral.
A Huszár-kastély /Széchenyi utca 23./ a XVIII. században, barokk stílusban épült. Az emeletes XVIII. Századi épület a park végén helyezkedik el. A kastély bejáratával szemben Nepomuki Szent János szobra áll.
Szintén a Széchenyi utcában található a tájház, mely a régi palóc építészet emlékeit viseli magán.

http://km.bloglog.hu/page/11/



Nagyboldogasszony templom

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt, XIV. századi, gótikus eredetű római katolikus templom messziről uralja a tájat. Barokk stílusúvá 1770 körül alakították át.
Az egyhajós templom homlokzat előtti tornya és hajójának falai részben gótikusak. A homlokzaton középkori részletek láthatók.
Szentélye és csehsüveg-boltozata az 1700-as évekből való. Barokk szószéke és főoltára szintén XVIII. századi , utóbbin dicsfény övezte Assunta-szobrot is láthatunk.
komment

Kemence

2013. október 10. 09:36 - Andre Lowoa

Kemence 972 lakosú (2010. január 1.) község a Börzsöny és az Ipoly között. A település első írásos említése 1156-ból való . 1293-ban Cseszneki Miklós, Lőrinc és Szomor osztatlan birtoka volt. Egy 16. század eleji urbárium szerint a faluban 52 jobbágy és 10 zsellér élt. 16. század vége felé elnéptelenedik A XVII. század elején visszatérnek lakói, és rohamos fejlődésnek indul a falu. A század közepén több alkalommal is itt tartották Hont vármegye megyegyűlését 1751-től 1793-ig . Itt került sor a XVIII. század végének egyik nagy port felkavaró ügyére, az emberevő cigányok perére 1782. júliusában. Az 1806-ban bekövetkezett tűzvészben megsérült megyeháza miatt a megyeszékhelyet áthelyezték. 1945-ig az esztergomi érsek birtokához tartozik.
A község felett, a középkori római katolikus templom mai külsőjét 1769-ben, barokk stílusban kapta. Érdekesség a kazettás mennyezet.
1910 és 1912 között készült a kálvária és a Szent Sír, mely a szőlőhegy oldalán helyezkedik el.
A volt megyeháza /Fő utca 244./ barokk épülete 1751-ben, barokk stílusban épült. 1858-ban romantikus stílusban átalakították. Falán Domszky Pálnak, a magyar-lengyel kapcsolatok kutatójának, a helytörténeti múzeum megalapítójának emléktáblája látható


http://km.bloglog.hu/page/11/


Kisboldogasszony-templom

A templom 1769-ben épült barokk stílusban. A tornya 1804-ben rádőlt a templomra. Újjáépítése 1810-1812 között klasszicista stílusban történt.

A torony mérete a nagyméretű hajóhoz képest kicsi (27 méter), csak felső szintje érvényesül. A templombelsőben a XVIII. század végéről származó copfstílusú szószék és néhány XVIII. századi szobor látható.

Az 1397. évi esztergomi káptalani statutumokra hivatkozó Pázmány-féle 1629-es összeírás említést tett plébániájáról. A Cassa Parochorum 1737-es adata szerint a község temploma középkori, körfallal körülvett. Némi maradványát ma műemlékként védik. 1804. január 3.-án a torony rádőlt a templom hajójára és beszakította, emberéletben nem esett kár. E napot még ma is hálaadó ünnepként ülik meg. 1810-ben a homlokzatot klasszicista stílusban átépítették, és a belsőt kifestették. A régi műemlék jellegű megyeházán egykor kápolna is volt a Fájdalmas Szűz tiszteletére, amely járvánnyal kapcsolatban épült. E kápolna megszűnt, 1840-ben újat építettek helyébe. A barokk, műemlék jellegű plébániaház 1790-ből való. A copf stílusú Nep. Szt. János szobor szintén műemlék jellegű. A Kálvária-kápolna búcsúját július első vasárnapján tartják. A templomot külsőleg 1962-ben, a plébániaházat 1977-ben renoválták.

komment

Perőcsény

2013. október 10. 09:36 - Andre Lowoa

Perőcsény 324 lakosú (2010. január 1.) község Rétságtól 24 kilométerre, északkeletre fekszik az Orzsán-patak mentén. Határában több középkori település is lehetett, hiszen a dülőnevek egy része – Harangláb, Pusztatemplom-dűlő- templomos helyekre utal. Régészeti feltárások bizonyították, hogy már az őskorban éltek emberek a környéken. A falu belterületéről is került elő késő bronzkori és kelta lelet. A hagyomány szerint a honfoglalás után a Hunt nemzetségbeli Salgó volt a terület ura. Perőcsény az Árpád-házi királyok alatt várbirtok volt. Első írásos említése egy XIII. századi oklevélben volt Pereuchean néven. Említik még Prenchan vagy Preuchan néven is. Egy 1324-ben kelt iratban Hont várának birtokaként Preuchen néven szerepel. A község neve valószínűleg szláv eredetű „precani” szóból származik, melynek jelentése: a túlsó parton lakók. 1437-ben Zsigmond király több településsel együtt elzálogosította Lévai Cseh Péter erdélyi vajdának. Ebben az időben a falu határában aranyat, rezet és ként bányásztak. Az itt élő német nyelvű lakosok valószínűleg bányászok voltak. A XV. Században Perőcsény mezőváros lett vásártartási joggal. A XVI. Században egy ideig Dobó István is birtokolta a községet, amely a török korban is végig lakott hely volt. A település a XVII. század végétől az Esterházy-család, majd az 1870-es évektől egészen 1945-ig a Huszár-család birtokához tartozott. Ebben az időben a lakosok megélhetését a földművelésen, állattenyésztésen kívül az erdő biztosította.
A korábban katolikus községben az 1590-es években már református gyülekezet is volt. A falu XIV. században épült, többször átalakított templomát a XVI-XVII. század fordulójától használták a reformátusok, az ellenreformáció idején azonban Balassa Ádám prépost bezáratta. A falubeliek a harangokat a tóba rejtették, hogy ne kerüljenek katolikus kézre. A templom négyzetes tornyának alsó része még őrzi eredeti, XIV. századi állapotot. A második emeleti rész azonban a XIX. században épült.
A falutól délre, a 715 méter magas Várbércen megtalálható ma is a Salgóvár romja. Valójában a XIII. század második felében épült vár első urairól nem maradt fent írásos emlék. Különböző várnagyainak hírhedt tetteit – fosztogatás, hamispénzverés- az utókor mondákban örökítette meg. A hamispénzverés miatt Zsigmond király leromboltatta Salgót, így a vár a török elleni háborúkban már nem játszott szerepet.


http://km.bloglog.hu/page/11/

komment

Tésa - Vámosmikola

2013. október 10. 09:35 - Andre Lowoa

Tésa 80 lakosú (2010. január 1.) község Szobtól 31 kilométerre, északra fekszik az Ipoly völgyében, a Bözsöny északnyugati lábánál. A történelem nagy viharai (a törökök megszállása, a háborúk, az Ipoly menti árvizek, a trianoni döntés) nem kerülték el ezt a települést sem. A régi Tésa elpusztult a törökök alatt, s a XVIII. században támadt fel. Az első világháború után elvesztek Tésa piacai, családok váltak ketté (Tésáról többen költöztek, házasodtak ma már Szlovákiához tartozó településekre). Ahogy az Ipoly folyó országhatárrá vált, megcsonkultak a kulturális, gazdasági és emberi, rokoni kapcsolatok. Szerencsére a schengeni csatlakozással ezek a problémák megszűntek, szabadon közlekedhetnek, látogathatják a felsorolt szlovákiai településeket, kisvárosokat /Párkány, Ipolyság/.
A falut fennmaradt írott forrás először 1221-ben említette, Tyse néven, de 1288-ban már mai nevén említik. A török dúlás idején a falu elnéptelenedett. A 18. században újra települt, de keletre az eredeti falu helyétől.
A tésai birtokos Foglár család a 18. század első felében kastélyt húzatott fel, a Majori dűlőben pedig templomot. A falu mai temploma később, 1775-ben épült, mert az eredeti templomot az Ipoly folyton elöntéssel fenyegette. A barokk kastély vendégül látta Jókai Mórt és Petőfi Sándort is.
A XIX. században a birtokos a a Boronkay, majd a Jankovich család lett. A helybeliek juhok tenyésztésével, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak és az Ipoly vizére malmot is építettek. A 19. század végén a falu lakossága 180 fő volt. A következő évszázad azonban, amelyet kettétört Trianon, már nem a fejlődés időszaka volt Tésa számára. A helybeliek bíznak benne, hogy a falusi turizmus megállíthatná a falu hanyatlását. Ezen hanyatláshoz többek között talán az is hozzájárul, hogy a falu tömegközlekedési szempontból éppen csak megközelíthető: munkanapokon csupán két pár buszjárat indul (egy reggel, egy délután) Vámosmikoláról, hétvégén egyáltalán nincsen tömegközlekedés. Így ez a kis falu Pest megye tömegközlekedés szempontjából legelzártabb települése.
* A Római Katolikus Templom, keleti tájolású, egyhajós, barokk templom, bejárata fölött a Foglár család címerével.
* Az egyemeletes barokk Foglár-kastély, mely jelenleg magánkézben van.
* A falu neves lakó közé tartozik Jankovich Béla és Boronkay Lajos. (1810–1863).


Vámosmikola 1617 lakosú (2010. január 1.) község Szobtól 22 kilométerre, északkeletre fekszik a Börzsöny-hegység nyugati peremén, az Ipoly közelében. A község határában talált, egészen az őskorig visszanyúló régészeti leletek arra utalnak, hogy a folyó mentén szívesen telepedtek meg a különböző népcsoportok. Az Ipoly árteréről kiemelkedő dombokon folytatott ásatások során számos újkőkori cseréptöredék, valamint réz- és bronzkori lelet került elő. Kora vaskori és avar sírokat is találtak a környéken. Az 1300-ban Villa Mikula néven említett falu Hont vármegyéhez tartozott. Szerepel az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is. Innen tudhatjuk, hogy plébánosát Nycolausnak, azaz Miklósnak hívták és templomának védőszentje Szent Lőrinc volt. Oklevelek vámos helyként említik, mely magyarázatot ad a község nevének eredetére. Az összetett szóból álló földrajzi név utótagja pedig a Miklós név szláv megfelelője. Wamosmykwlaként 1463-ban szerepelt először, A falu a XV. Században vásártartási jogot kapott. A középkortól több birtokosának ismert a neve, így többek között Lévai Cseh Péter erdélyi vajdáé, valamint a lévai várat és annak uradalmát – melyhez Mikola is tartozott – egri helytállásáért királyi adományként birtokló Dobó Istváné. A török hódoltság megszűnése után a XVII. század végén a herceg Esterházy-családé lett a birtok. A megfogyatkozott lakosság pótlására 1735-ben német nyelvű családokat telepítettek.
Az egyhajós, homlokzati tornyos római katolikus templom /Huszár utca 1./ 1760 körül épült barokk stílusban. A község akkori földesura Esterházy Pál Antal építette.
A református templom /Kossuth Lajos utca 27./ 1982-1990 között épült, és 1992. augusztus 12-én Tóth Károly püspök szentelte fel.
1992-től a tájházban /Rákóczi utca 26./ található Vámosmikola helytörténeti gyűjteménye, mely a település tárgyi néprajzi emlékeit mutatja be: lakásberendezés, viselet, háziipar, mezőgazdasági eszközök.
Az Esterházy-Huszár-kastély /Huszár út 63./ a XVIII. században, barokk stílusban épült. A földszintes épületet a XX. század elején a Huszár-család emeletes épületszárnnyal bővítette. Udvarára nagy barokk kapun lehet bejutni.
Fővárosi Szociális Otthon /Ipolysági út 11./ mai épületében 1939-1944 között Vámosmikolán lelt ideiglenes otthonra mintegy 300 lengyel menekült. Az 1944. évi német megszállás után többségüket koncentrációs táborba hurcolták, a borzalmakat csak néhányan élték túl. Emléküket az intézmény falán elhelyezett, lengyel és magyar nyelvű emléktábla őrzi.



http://km.bloglog.hu/page/11/



TÉSA Szentháromság templom

A falu temploma a XVIII. században épült.




 VÁMOSMIKOLA Szent Mária Magdolna templom

A Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt templom 1750 körül épült (az Esterházy család irataiban 1754-től említik), barokk stílusban. A külsőt gazdag párkányok, finom arányok jellemzik.

Tornya a pilaszterek és a szintén XVIII. századi oltárok egységet tükröznek. Főoltárképe Mária Magdolnát, a mellékoltárok a Fájdalmas Szüzet és Nepomuki Szent Jánost ábrázolják
komment

Nagybörzsöny

2013. október 10. 09:35 - Andre Lowoa

Nagybözsöny 782 lakosú Börzsöny nyugati lábánál fekvő (2010. január 1.) község. A helység a 318-as/Nagybörzsöny-Nagyirtás/ vasútvonal mentén Szobtól 22 kilométerre, északnyugatra fekszik a szlovák-magyar határ mellett. A falu neve az Árpád-korban Bersen, Belsun volt. 1700 után német telepesek érkezésekor – több helyen – Deutsch-Pilsen néven szerepel. Mai nevét a 20. század eleji közigazgatási átrendezéskor kapta, 1908 óta használja, korábban Börzsönynek nevezték.
A települést magyar jobbágyok mellett német bányászok lakták, akik valószínűleg II. Géza idején, a 12. században érkeztek ide.
A község 14. századtól bányatelepülés volt, gazdag arany-, ezüst-, vasérc-, ólom- és kénkészlettel rendelkezett. A település ezüstbányájáról 1312-ből van írásos feljegyzés. A falu a török hódoltság idején sem néptelenedett el, végig lakott volt. A bányászat azonban megszűnt, csak a 17. század végén indult újra, és a 18. századig megmaradt, akkor a készletek kimerülése miatt átmenetileg ismét megszűnt. 1846-ban, majd 1913-ban és 1933-ban ismét kísérletet tettek a nemesfém ércek termelésére. 1949-ben újranyitották a Rózsa, a Ludmilla és a Fagyosasszony nevű tárókat, és egy mélyebben létesített táróval alávájták az ércesedést. Az ismételt kutatások az 1990-es években zárultak azzal, hogy az ércesedés (többek között) 4 tonna aranyat tartalmaz, melyre koncesszió adható, ami környezetvédelmi megfontolások alapján kis valószínűségű.
Vályi András szerint: Börsöny. Berczen. Mező Város Hont Vármegyében, németül Pilsen, földes Ura az Esztergomi Érsekség, régi Szász helység, németül beszélnek, de hibásan, többi lakosai tótok, katolikusok, és evangelikusok, hajdan bánya város vólt... A háborús időkben sok viszontagságokat szenyvedett, fekvése hegyes, és erdős helyen esik, határja mindenféle vadakkal bővelkedik, legelője elég, s mind a kétféle fája van, söt fa edényeket is készítenek némelly lakosok, nagy szőlő hegye középszerű bort terem, nem meszsze esik piatza Esztergom, és Vácz Városokban, első Osztálybéli.
Fényes Elek szerint: Börzsön (Leich-Pilsen), német-tót-magyar mező-város, Honth vármegyében, Esztergomhoz 2 mfd-nyire, 752 kath., 727 evang. lakos. Kath. és evang. anya-templomok. Több csinos paraszt házak és urasági épületek. Hegyektől körülvétetett s át-szaggatott határja nagy kiterjedésü, földjei erős mivelést kivánnak, szőlőhegye legnagyobb az egész megyében, de a bornak nem a javát termi, makkos erdeje gyönyörű. Régenten bányákat mivelt. F. u. az esztergomi érsek.
A 18-19. században az esztergomi érsekség birtokában levő mezőváros volt. A 16. században protestáns hitre tért lakói 1710-ben templom nélkül maradtak és csak II. József türelmi rendeletei tették lehetővé az 1780-as években az evangélikus templom felépítését, melyhez a hívők átengedték telkeik patak felőli végét. Ez a templom a Börzsönyt 1844-ben sújtó tűzvészben pusztult el.
Nagybörzsöny közeléből származott az az ércdarab, amelyben Kitaibel Pál 1789-ben elkülönítette a tellúr kémiai elemet. (A felfedezést azonban Müller Ferenc Józsefnek engedte át, aki néhány évvel korábban már elkülönített tellúrt.)
Nagybörzsöny 1923-ig Hont vármegyéhez tartozott, 1923 és 1938 között Nógrád és Hont k.e.e. vármegyéhez, 1938 és 1945 között Bars és Hont k.e.e. vármegyéhez, 1945 és 1950 között Nógrád-Hont vármegyéhez tartozott, és az 1950-es megyerendezéskor csatolták Pest megyéhez.
A román kori Szent István-templom a legszebb XIII. századi falusi templomaink közé tartozik. A tatárjárás előtt készült a szentély és a hajó, utána a torony. Karcsú, homlokzati torony, kettős román ikerablakokkal két sorban. Tölcsérablakos hajó, félköríves bélletes kapu. Gazdagon díszített félköríves szentély, díszes főpárkánnyal, emberfejekkel. Belül egyszerű, de nemes tér található, a kerítésfal XVII. századi alkotás.
A Szent Miklós-templom késő barokk stílusban 1782-188 között épült. Homlokzati tornya, háromszakaszos hajója van. Homlokzata elegánsan tagolt. A berendezés copf stílusú, XVIII. századból valóak az oltárképek. A bányásztemplom gótikus stílusú XIII. századi eredetű épület XV. századi bővítménye. Torony nélküli épület, síkmennyezetes hajóval, nyugati oldalán csúcsíves, pálcatagos ajtóval, bányászcímerrel. A hajón és a sokszög záródású, csillagboltozatos szentélyen középkori nyílások vannak. Belső tere egyszerű, gótikus pasztofórium, barokk szenteltvíztartó, modern szentségtartó díszíti. A épület előtt modern harangláb áll.
Az evangélikus templom klasszicista stílusban épült 1847-1852-ben egy kisebb az, 1780-as években emelt evangélikus templom helyére. Egyszerű, homlokzati tornyos épület, nagyvonalú dongaboltozatos épülettel.
A helység nevezetessége még a pince-présházsor, mely mintegy ötven, néhány esetben emeletes építmény, rendszertelen beépítéssel, kerítések nélkül, a XIX. század második feléből származnak.
A Börzsöny-pataknál lévő XIX. századi Vízimalom nyeregtetős épület kétszintes, alul a vízkerék, felül a hengerszékek és a tisztítóberendezések találhatóak. 1980-ban állították helyre.


http://km.bloglog.hu/page/11/



Fájdalmas Szűz bányásztemplom

A tájházzal szemben, meredek lépcső végén, hatalmas hársfa koronája alatt áll a keletelt Bányász-templom.
A Nagybörzsönybe betelepített német bányászok építették a XIII. század első felében ezt a kistemplomot, melyet a XV. században bővítettek ki mai formájára. Eredetileg egy kisebb hajóból és egyenes záródású szen- télyből állt. Ez utóbbit elbontották, és nagyobb, sokszögzáródású csillagbol- tozatot emeltek helyére, amelyhez sekrestye kapcsolódik.
A XV-XVI. században további átépítések történtek, amit a déli oldalá-
ba beépített reneszánsz ablak maradványai tanusítanak.
A templomot a protestáns vallású németek használták a reformáció után, mivel a település esztergomi érseki uradalom volt az ellenreformációs törekvések hatására katolikus kézre került. Mind a mai napig miséznek benne. Orgonája a XVII. századból származik, s ezzel az ország legidősebb orgonáját találhatjuk itt. A XVIII. században a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel.
A főhomlokzat csúcsíves bejárata felett egy 1417-ből származó kőből faragott bányászcímer látható.
Az 1960-as években Sedlmayerné Beck Zsuzsa tervei alapján a templomot helyreállították. Ekkor készült az új harangláb is, mely a korábban meg- semmisült három haranggal felszerelt építményt pótolta.



Szent István király templom

Az egyhajós, félköríves szentélyű templom a XIII. században épült, 2 periódusban. A XIII. század első harmadában készült a hajó és a szentély, mely a tatárjárás idején megrongálódott. Így a második periódus a tatárjárás utánra tehető, melyben a megrongálódott templomot újjáépítették. Ekkor keletkezett a díszes főpárkány, és a torony is.
A főpárkányon 19 bajuszos emberfej látható. A legenda szerint a településre érkező tatárokat örökítették meg, ahol 20 félköríves részben 19 mongoloid típusú fejforma található, a huszadik fülke üres. A huszadik tatárról azt tartják, hogy sikerült megmenekülnie, ezért nem tudtak róla "portrét" készíteni.
A kapufelirat szerint a falat 1632-ben Pop Zakariás készítette, de a templom köré valószínüleg már a XV. században kerítőfalat húztak, amire a bejárati kapu gótikus szárköve utal. Feltehetően ekkor csak a fal felújítására került sor.
A néphagyomány Szent Istvánnak tulajdonítja a mostani templom elődjének építését, de erről nincsenek okleveles adatok. Esztergomi levéltári feljegyzések szerint több mint kétszáz évvel ezelőtt találtak egy faragott követ, amelyen MV, azaz 1005 volt olvasható. - Az erős patrónus védte az aranyat, ezüstöt, ólmot bányászó börzsönyieket és templomukat, s annak falai is védték, őrizték a híveket a középkor századain át. Pedig sokszor dúlták, rabolták, fosztogatták, de a templom állta az idők viszontagságait. Mivel sem jövedelme, sem felszerelése nem volt, 1779-ben le akarták bontani, ám a király és a püspök adománya megmentette Börzsöny ékességét. Akkorra márcsak temetőkápolnaként látta el feladatát, mert időközben, a német telepesek bejövetele után a település központja a völgyben a bányásztemplom körül alakult ki.

Az Árpád-kori templomot öt-hatszáz éven át temető övezte. A sírok küllőalakban helyezkedtek el, mert minden halottat arccal a templom felé fordulva temettek el.
A templomot az 1960-as években helyreállították, Erdei Ferenc, Ybl-díjas építész tervei alapján. Évente egyszer augusztus 20-án, államalapításunk ünnepén, a templom udvarán celebrálják a misét. A templomot többször keresték fel filmforgatás céljából is.
Legutóbb 1990-ben fenyegette az összeomlás veszélye, mert a falak erős sülylyedése miatt repedés keletkezett az apszis keleti ablaka fölött, s a diadalív záróköve kiesett. A csapadékvíz elvezetésével megállították a falak további süllyedését, s a templom puritán szépségével továbbra is kifejezheti a megszentelt hely üzenetét, hirdetheti a hit megtartó erejét.



Szent Miklós templom

A község délnyugati részén magas dombon álló egyhajós, homlokzati tornyos templom elegáns főhomlokzatával a házak fölé emelkedik.
Nagybörzsöny jelenlegi plébániatemplomát Batthány József, esztergomi érsek építtette 1782 és 1788 közt. A historia domus szerint fel- szentelésére 1788. május 6-án került sor. Fábián János a Magyar Sion 1866. évfolyamában így ír a templomról:
"Legtágasabb és legifjabb temploma Börzsönynek a Szent Miklós pk. tiszteletére szenteltetett 1788-ban, mely azóta is folyvást plébániatemplomul szolgál. 1860-ban 1876 fontos új harangot kapott, mely főmagasságú bíbornok-érsekünk bőke- zűségének is sokat köszönhet."
E nagyharang is martalékául esett annak a tűzvésznek, amely 1872 augusztus 4-én villám- csapás következtében keletkezett. A harangok elolvadtak, a templom két évig elhagyatottan állt.
A késő barokk stílusú templom belső tere világos, három csehsüvegboltozatos szakaszból és hasonló emelt, egyboltszakaszos szentélyből áll, melyből a sekrestye nyílik. A belső tér díszei közül említésre méltó a copf stílusú oltár felett látható XVIII. század végi főoltárkép, mely Szent Miklós megdicsőülését ábrázolja. A szentély bal oldalán az "Utolsó vacsora" jobb oldalán a "Krisztus megkeresztelése" míg az első boltszakasz jobb oldalfalán Szent Imre a bal oldalon a fekete-fehér ruhában a domonkos rendi Margit apácát ábrázoló vászonképek láthatók.
komment

Ipolytölgyes

2013. október 10. 09:35 - Andre Lowoa

Ipolytölgyes 458 lakosú (2010. január 1.) község Szobtól 15 kilométerre, északnyugatra fekszik a Pincséki-patak mentén. Hajdanában, az őskorban az emberek fenn laktak a Szentmártoni-dűlőben. A falutól délkeletre a Nyerges- és a Hosszú-patak összefolyása között, a Börzsöny-hegység lábánál emelkedő, enyhe lejtőjű dombon már az őskorban is volt település: Újkőkori, rézkori, bronzkori, kora vaskori és kvád cserepek gazdag tárháza az ásatások területe. A feltárásra került Árpád-kori falu legkiemelkedőbb lelete a XII. század második felében épült templom, melynek létezéséről fennmaradt oklevelekből is tudhatunk. Tehát a község a mai helyétől körülbelül két kilométer távolságra feküdt a hegyek között és Ság volt a neve, mely jelentése: domb, erdős magaslat, erdő. Oklevelekben először 1225-ben fordult elő ebben a formában. 1412-ben már találkozhatunk a „Ság alias Twlges” kifejezéssel is. Mai helyére valamikor a tatárjárás után települt át a falu. A település számára az erdő közelsége adta az építkezéshez és fűtéshez szükséges fát, a megélhetés egyik forrását, a folyó közelsége a halászati lehetőséget, az Ipoly ártere a nádat és a gyékényt. A környéken bőven volt erdei gyümölcs és gomba. A község 1895-től 1947-ig közigazgatásilag Nagybörzsönyhöz, majd 1950-ig Letkéshez tartozott. 1908. január 1-jétől Tölgyes új neve Ipolytölgyes. 1951-től 1970-ig önálló község, majd Letkés társközsége lett. 1992. január 1-jétől ismét önálló település. 2002-ben épült fel az új községháza épülete, melyben a könyvtár is működik.
Az új helyre települt a falu temploma a XVI. században épülhetett. Ennek helyére emelték 1794-ben a mai templomot. Torony nélküli, kéthomlokzatú, egyhajós, késő barokk templom, szentélye nyugatra néz. Előtte Nepomuki Szent János szobra áll.
Itt működik az 1986-ban megnyitott intézmény a beteg gyerekek számára, a Római Katolikus Szeretetszolgálat Szent Erzsébet Egészségügyi Gyermekotthona.


http://km.bloglog.hu/page/11/


Szentlélek templom

A templom 1794-ben épült barokk stílusban. Eredeti szentélye részben a középkori torony felé esik. A belső egyszerű, főoltára a XVIII. századból való, copf stílusú.
komment

Letkés

2013. október 10. 09:35 - Andre Lowoa

Letkés 1141 lakosú (2011. január 1.) község Szobtól 10 kilométerre, északnyugatra fekszik az Ipoly mellett. Régészeti ásatások bizonyították, hogy már az őskorban is élt itt ember és azóta is folyamatosan lakott terület. Letkés /Ledkes, Lethkes, Lethkees/ neve igen nagy valószínűséggel személynév eredetű. A monda szerint azonban: „Egyszer az uraság átlovagolt Letkés területén, s közben elveszítette a kését. Visszafelé jövet megtalálta azt, s örömében így kiáltott fel: Lett kés! Azóta ezen terület neve: Letkés.” A falu nevének írásos említésével egy 1261-ben keltezett oklevélben találkozunk először. A település lakosai többségében hajósok/sajkások/ és fuvarosok voltak, különböző királyi kiváltságokat élvezve. I. Lajos király Szob, Helemba és Letkés conditionariusait kiemelte az ispánok és más bírák joghatósága alól. 1355-ben a három falu hajósainak vámmentességet biztosított a Dunán Pozsonytól Szalánkeménig. II. Lajos király a damásdi várat tartozékaival /Helemba, Letkés, Szob, Tölgyes/ együtt elzálogosította, majd 1523-ban az esztergomi káptalan és a Bakócz Tamás érsek által épített Szűz Mária-kápolna kapta meg. 1994. augusztus 27. viszont olyan nagy nap volt a települéps életében, amely feltétlenül említést érdemel: véglegesen megnyitották az Ipoly-hidat a két szomszédos ország közötti forgalom számára.
Az 1811-ben épített, Urunk mennybemenetelének tiszteletére szentelt klasszicista stílusú templom, melynek szószéke eklektikus stílusú. A templomban látható barokk Madonna-szobor 1700 körül készült. A szobor a törökök feletti győzelmet jelképezi, Mária egyik lábával a kígyóra, másik lábával a török félholdra lép. A szép értékes alkotás az oltár mellett található.A Szent László-hadosztály harcainak emlékére 1994. december 18-án a letkési templomban emléktábla került felavatásra. A templom kertjében felállított Immaculata-szobor 1707-ben készült.
Az I. Világháborúban hősi halált halt falubeliek emlékét őrzi az 1926-ban állított hősi emlékmű, mely a polgármesteri hivatal mellett látható. A II. Világháborúban elesett katonák emlékét szép és gondozott emlékművek őrzik a temetőben.


http://km.bloglog.hu/page/11/


Mennybemenetel-templom

A település közepén álló klasszicista stílusú, Krisztus mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus templom 1811-ben épült. A XIX. század első felében készült szószék empire stílusú.
A község első plébániatemplomáról 1464-ben tettek először említést az okiratok, de ez az épület az évek során teljesen tönkrement.
A ma álló templomban az oltár mellett látható barokk Madonna-szobor 1700 körül készült, s a törökök fölötti győzelmet jelképezi.
komment

Ipolydamásd

2013. október 10. 09:34 - Andre Lowoa

Ipolydamásd 343 lakosú (2010. január 1.) község Szobtól 4 kilométerre, északnyugatra fekszik. A falu közigazgatási területe régészeti lelőhelyekben igen gazdag, az Árpád-korban még az Ipoly völgyében és a Damásdi-patak völgyében is több lakott hely létezett, melyek a XIII. század végére, XIV. század elejére elnéptelenedtek. Nem tudni, hogy az Árpád-kor végét jellemző anarchikus állapotok, vagy esetleg tudatos telepítéspolitika (összefüggő királyi vadászterület biztosítása) következtében.
A település neve 1262-ben fordul elő először Damas néven, nem egészen egyértelmű, hogy az említés a falu mai helyén álló egykori településre, vagy a Damásdi-patak völgyében ma Ódamásdnak nevezett területre vonatkozik-e. A falu közigazgatási határán belül két középkori kővár nyomai is megtalálhatóak. A ma Zuvárnak nevezett, az Ódamásdi völgy feletti 313 méter magas hegyen található vár valószínűleg a XIII. században épült, és hozzávetőleg fél évszázadig lakták tulajdonosai az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint. Vitatott, hogy ezt a várat nevezték-e Damásd várának, vagy sem. Mindenesetre a Damásdi várat 1361-ben említik először, mely a király tulajdonában volt ekkor és vadászkastélyul szolgált. A ma Damásd várának nevezett hely, amely domboldalban lévén vár építésére nem kifejezetten ideális, vadászkastély céljára remek helyszín lehetett. 1391-ben egy 1372-ben kelt oklevelet említenek, melyet I. Lajos király a damásdi várban állított ki. 1361 és 1503 között a vár 10 várnagyának neve ismert. 1523-ban II. Lajos az esztergomi káptalan tulajdonába adta a várat. Többet nem említik oklevelek, legkésőbb a török kor legelején (1543-1544) elpusztulhatott.
Az Árpád-kort követően csak a Zuvár-hegy tövében lévő település maradhatott lakott, de időlegesen elnéptelenedhetett ez is, mert 1570-ben nem szerepelt a török adóösszeírásokban.
1581-ben az esztergomi bég palánkvárat építtetett a mai falu északi végében, az Ipoly fölötti dombon, feltehetően az egykori királyi vadászkastély romjain a magyar végváriak portyáinak megakadályozására. Ezt a ma Damásd várának nevezett török végvárat a törökök 1594-ben kiürítették és felgyújtották a magyar hadi sikerek miatt. Az 1606-os zsitvatoroki béke után a magyar csapatok építették újjá az Ipoly völgyét védő korábbi török végvárat, az 1610-es, 1620-as években folytatódott Damásd várának megerősítése. Az 1630-as években őrsége általában 50 lovas, 100 gyalogos volt. 1641-ben békeidőben a törökök botrányos körülmények között elfoglalták, ezért Eszterházy Miklós nádor levélben tiltakozott a budai basánál, aki a várat ki is üríttette, de előzőleg felgyújtatta. Ezt követően a magyarok birtokolták 1646-ig, amikor Bercsényi László várkapitány távollétében a váci törökök elfoglalták, az ott tartózkodókat leöldösték, a falakat pedig földig rombolták. A vár többé nem épült fel.
Az 1690-es pestisjárvány után Privigye környékéről érkező szlovákokkal telepítették be Ódamásdot. A falu az Ódamásd nevű területről a 1804-ben települt át jelenlegi helyére, az Ipoly partjára. Ezután ismét az Ipoly mellé jöttek és megalapították a mai Ipolydamásd községet. 1848-49-ben Görgey tábornok csapataival Vác felé vonulva itt táborozott az Ipoly-réten és a jelenlegi Pizzéria-Söröző melletti házban megszállva adta ki továbbvonulási hadparancsát.
A római katolikus templom a szobi Luczenbacher család építette 1861-ben.
Tóth László tojáspatkoló-fafaragó nagyon szép és értékes munkáit a lakásán lehet megnézni.



http://km.bloglog.hu/page/11/



Rózsafüzér Királynője templom

A templomot 1861-ben szentelték fel.

komment

Márianosztra

2013. október 10. 09:34 - Andre Lowoa

Márianoszta 909 főleg szlovák lakosú (2011. január 1.) dél-börzsönyi község, Szobtól 7 kilométerre, északra fekszik. Márianosztra (Nosztra) nevét 1352-ben V. István király oklevele említette először.
Nagy Lajos magyar király 1352-ben - az oklevél szövege szerint - a Börzsönyben kolostor és konvent létesítése számára területet, építőanyagot adott "in nostre" (a sajátjából) s később is gazdagon megajándékozta őket. A kolostor és mellé a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a kegytemplom felépült. Ez az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok számára épített kolostor és templom kisebb megszakításokkal 1786-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig a pálosoké maradt.
A környék Nagy lajos király kedvenc vadászterülete volt, de Mátyás király is többször megfordult itt
A török időkben, egy portyázó török sereg pusztításai miatt a település elnéptelenedett 1535-re, majd szlovák, magyar, és német nemzetiségű lakossággal 1711-1729 között újjáépült.
A község a 19. század végétől 1970-ig a Szobi járáshoz tartozott, mely 1923-ig Hont vármegye, 1923 és 1938 között Nógrád és Hont k.e.e. vármegye, 1938 és 1945 között Bars és Hont k.e.e. vármegye, 1945 és 1950 között Nógrád-Hont vármegye része volt, és az 1950-es megyerendezéskor csatolták Pest megyéhez.
Művészi kézművesek és híres költők, írók éltek az itteni kolostorban, például Ányos Pál és Verseghy Ferenc. 1786-ban II. József feloszlatta a rendet, katonai raktár, majd a francia háború alatt kórház lett. 1854-1948-ig női fegyintézetként működött, melyet Szent Vince irgalmas rendi nővérek vezettek. 1950-től férfiegyház lett.
A római katolikus temploma korábban a pálos kolostor temploma volt. Jelenleg gótikus és barokk stílusú. Két homlokzati tornyos, magas, kétemeletes, gazdagon díszített barokk homlokzattal. Kétszakaszos, oldalkarzatos a hajó, hosszú a XIV. származó háromboltozatos, gótikus szentély. Hassenmüller János pálos szerzetes 1724-ben készítette el gazdag barokk berendezését. Hat mellékoltár és szószék, az oltárokon színvonalas barokk képek láthatók. A főoltár kétemeletes, gazdagon díszített, oszlopokkal tagolt, sok szoborral ékesített, igen szép faragás, közepén a Lascivi Madonna kegyképpel a XVIII. század elejéről.
Egy egykori remetehajléknak a helyén áll az 1759 és 1777 között épített barokk kálvária kápolna.
Évente háromszor tartanak búcsút Márianosztrán:
* Jézus Öt Szent Sebe tiszteletére (júliusban)
* Fájdalmas Szűzanya tiszteletére (szeptemberben)
* Szeplőtelen fogantatás tiszteletére (decemberben)


http://km.bloglog.hu/page/11/


Kálvária kápolna

A kápolna 1772-ben épült barokk stílusban. A település keleti részén levő dombon található.



 Magyarok Nagyasszonya templom

A XIV. századi pálos rendházból és templomból csak a gótikus szentély maradt fenn. Barokk stílusban 1719-1738 között építették újjá a kegytemplomot, melyet a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szenteltek fel. A búcsújáróhelyről bővebben:

http://bucsujaras.hu/marianosztra/index.html

A domboldalon található egykori pálos rendház és templom barokk együttese uralja a falu látványát. A díszes kapuzaton át a zárt udvarba lépve bontakozik ki a magyar érett barokk egyik legszebb alkotása, a templom jellegzetes arányú, kéttornyos homlokzata. A nyolcszög öt oldalával záródó szentély falait eredeti gótikus támpillérek tartják. A rendház rusztikus vakolatú, kétemeletes tömbje keretezi az előudvart.
A templombelső érdekessége, hogy középkori pálos előírás szerint a hajó azonos hosszúságú a szentéllyel. A mellékkápolnák felett karzat található a szerzetesek számára.
A hármas tagolású, kétszintes építményt golyvázott párkányok, oszlopok és szobrok díszítik. Mindezt a márványozás, az aranyozás és a homorú kialakítás teszi plasztikussá.

A magas és hosszú gótikus szentély megmaradt boltozatával szervetlenül kapcsolódik a tágas hajóhoz, de az azonos stílusú, barokk oltárok és a berendezés egységbe varázsolja a belsőt.
Az 1724-26 között készült főoltár az egész gótikus szentélyt betöltő impozáns alkotás. Ékessége az 1711-ben lemásolt chestochowai Madonna kegykép.
Az oltár mögött Remete Szent Pál ereklyéje tekinthető meg.
A főoltárt az 1980-as évek elején, a mellékoltárokat tíz évvel később restaurálták. Bal oldalon Remete Szent Pál, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, jobb oldalon Jézus öt sebe, Boldog Özséb (újabb alkotás, korábban Szent András), Nepomuki Szent János oltára található. Igen gazdag faragású a szószék és a mozgalmas orgonaszekrény. Sajnos, a rend 1785-ös feloszlatásakor az orgonasípokat elvitték.

komment

Szob - 2013-06-30 07:19 vasárnap

2013. október 10. 09:34 - Andre Lowoa

Szob 2944 lakosú (2011. január 1.) város a 12-es főközlekedési út és a 70-es/Szob-Budapest/ vasútvonal mentén a Dunakanyarban fekszik a Börzsöny-hegység lábánál, az Ipoly Dunába torkollásánál. Előnyös földrajzi fekvése miatt már az őskortól kezdve lakott, s számtalan régészeti kultúra leletei kerültek eelő a föld alól. Legrégebbi emberi eredetű régészeti tárgya egy 30000 éves szeletien típusú kőeszköz. Nagy telephelye volt itt a keltáknak, egy sírbeli tárgyukat, a „kantharosz”-t a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki. A római korban a Duna volt a határfolyó, s a két parton húzódott a limes, erődök és hídfőépítmények lánca. Szobon az Ipoly torkolata mellett is volt ilyen hídfőerőd. A honfoglalás idején jelentős magyar csoport telepedett le a falu határában, több településnyom is fennmaradt. Kézai Simon krónikája szerint a honfoglaló magyarok részben az itteni réven keltek át a Dunán. 1268-ban a szobi nemesek birtoka volt. Később a damásdi királyi vár birtokrésze, a XVI. század elejéig. I. Lajos király Szob, Helemba és Letkés conditionariusait kiemelte az ispánok és más bírák joghatósága alól. 1355-ben a három falu hajósainak vámmentességet biztosított a Dunán Pozsonytól Szalánkeménig. 1371-ben a budaiakat megillető jogokat kaptak a szobiak. 1382-ben I. Lajos a nosztrai pálosoknak adta a szobi vám jövedelmét, amely a középkor végéig illette meg őket. II. Lajos király a damásdi várat tartozékaival /Helemba, Letkés, Szob, Tölgyes/ együtt elzálogosította, majd 1523-ban az esztergomi káptalan és a Bakócz Tamás érsek által épített Szűz Mária-kápolna kapta meg. A falu túlélte a török megszállást, de a megfogyatkozott lakosság pótlására a káptalan Nyitra melletti birtokairól szlovákokat telepített be. A XVIII. században telepedett ide a németalföldi eredetű Luczenbacher-család, akik később jelentős szerepet játszottak a település fejlődésében. Szob az Árpád-kortól a trianoni békéig Hont vármegyéhez tartozott, utána Nógrád megyéhez és 1950-től pedig Pest megyéhez.
Az ország iparosításában elért kiváló eredményeikért nemességgel jutalmazták a család kiemelkedő tagját, Luczenbacher Pált 1878-ban. E család oldalági szülötte Luczenbacher János, aki 1848-ban magyarosította nevét Érdi Jánosra. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, szerkesztette a Tudománytárt, a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott és számos értekezés és régészeti feltárás szerepel érdemei között. Híres lakója volt még a településnek a Gregersen-család, akik Norvégiából kerültek hazánkba és a XIX. században a vasút és hídépítésekben szereztek nagy vagyont. 1883-1885 között Szobon lakott a Kodály-család, a családfő volt a vasútállomás főnöke.
A barokk Szent László római katolikus templom 1775-1778 között épült.
A Duna-parti kastély a XIX. század második felében földszintes kúriaként, majd Alpár Ignác tervei szerint a XX. század elején emeletes barokk, klasszicista és barokkizáló stílusban. 1931-től 1950-ig a lazarista rend tulajdonában volt a kastély, majd nevelőotthon lett belőle. 1994-től újra a teljes épület a lazarista rend Szent László Gimnáziumáé.
A Börzsöny Múzeum a Börzsöny történetének régészeti leleteit, élővilágát és néprajzát mutatja be. A vidék régészeti kutatómunkáját és feltárásokat Horváth Adolf János kezdte meg az 1930-as években. A múzeum megalapítása Laczus Géza nevéhez fűződik.


http://km.bloglog.hu/page/11/

komment

Zebegény

2013. október 10. 09:33 - Andre Lowoa

Zebegény 1172 lakosú (2011. január 1.) dunakanyari község a 12-es főközlekedési út és a 70-es/Szob-Budapest/ vasútvonal mentén a Börzsöny déli lábánál, Nagymaros mellett fekszik a Duna-folyam bal partján, a Börzsöny déli lábánál. A település kialakulására vonatkozó legrégebbi adatok a 13. századból maradtak fenn először. Első írásos említése Zebeguen-ként 1295-ből származik. Adatok utalnak arra, hogy a zebegényi Malom-patak völgyében már 1251-ben bencés zárda állott. Az Árpád-korban a pécs-baranyai egyházmegyében volt egy bencés kolostor, aminek a neve Szöbegény volt. Minden valószínűség szerint az esztergomi püspökség által odaadományozott területre innen – a Szöbegény nevű kolostorból – települtek a bencések. Az 1295. szeptember 26-án kelt peres irat a bencés kolostort „Monasterium de Zebeguennak” zebegényi monostornak nevezi. A 14. századból találhatók még följegyzések arról, hogy Papy Miklós fia Lőrincz volt az apátság kegyura. E család magva szakadtával Zsigmond király 1396-ban a kegyúri jogot a Trentul testvérekre ruházta. 1483-ban a bencés monostor már elhagyott volt.
A falu községként a török uralom utáni időszakban alakult ki. A középkorban fejlődésnek indult település lakossága a török idők alatt majdnem teljesen elpusztult. Zebegény és térsége 1685 táján szabadult meg a töröktől. Az 1700-as évek első felében a lakosság pótlására németeket, magyarokat és szlávokat telepítettek le. A katolikus németek 1735 táján a rajna-pfalzi Mainz vidékéről jöttek, a Sebegin nevet adták a településnek. Népi etimológia szerint a sváb telepesek kiáltottak így föl, a Dunakanyar láttán: „See beginnt” (a.m. tenger kezdődik). A korabeli írások a 19. század elején Zebegényt német–magyar-szlovák településként említik.
A község első templomát – amely a Kálvária-domb sziklájába bevájt Szentélyből és eléje épített helyiségből állt – 1813-ban építették és 100 évvel később az új templom megépítésekor elbontották.
1846-ban kezdik építeni a Budapest-Pozsony vasútvonalat, amelynek Vác-Párkánynána közötti szakaszát 1851-ben adják át a forgalomnak. A Budapest – Vác vasútvonal Pozsonyig történő meghosszabbításával nagyon gyorsan fejlődött. Ekkor épült meg a hétlyukú zebegényi vasúti völgyhíd, ami a maga kategóriájában Magyarországon a második legnagyobb híd. Az állomás épülete a Monarchia stílusában épült. Eredeti formájával turisztikai látványosság. A község első temetője a jelenlegi vasútállomás környezetében volt, ahol a vasútépítés miatt meg kellett szüntetni. Ekkor került át jelenlegi helyére a Kálvária-domb déli oldala alá. Ma is itt van a község temetője. Fekvése, domborzati viszonyai és érdekes elrendezése miatt az ország egyik legszebb temetője. 1853-ban a Kálvária-dombon megépült a barokk oromzattal ellátott homlokzati tornyos kisebb méretű, keletelt, klasszicista „Kálvária kápolna”. Feltehetően ebben az időben épült a kápolnához vezető út mellett kilenc kisebb méretű stációs házikó; mindegyiken kis fülkében Jézus keresztútját ábrázoló kép. Ugyan csak a 19. század elején épült a kálvária északnyugati lábánál a Nepomuki Szent János kápolna (úti kápolna) kisméretű oltárral, szobrokkal.
Zebegény első iskolájának keletkezési ideje nem ismert. Az 1830-as években volt római katolikus iskolája az ősi sziklatemplom mellett.
1890-ben megszélesítik a hétlyukú vasúti völgyhidat, így már két pár vágányon közlekedhetnek a vonatok.
Egyik érdekes építészeti emléke a "Ferencz József Gyermektelep", amely az 1896-os Millenniumi kiállításon "dohányjövedéki" pavilon volt. Az ezredéves kiállítás fából épült pavilonjait lebontásuk után értékesítették, s többek között a "svájci renaissance" stílusban épült dohányipart, bemutató épületet a főváros vásárolta meg.
1899-ben majdnem megsemmisült a település. Óriási felhőszakadás volt, s ez a Bükkös árokban felhalmozódott, mivel korábban az árkot – szekérátjáró miatt – bánya-meddővel feltöltötték. A felgyülemlő víz átszakította, elsodorta a bánya-meddőt és a víz házakat elsodorva rázúdult a községre.
1906-1910 között Havas Boldogasszony tiszteletére épült a plébánia templom, Kós Károly erdélyi polihisztor (építész, író, néprajztudós) és Jánszky Béla tervei alapján szecessziós stílusban az erdélyi fatemplomok mintájára. Freskóit Körösfői-Kriesch Aladár tervei alapján tanítványai készítették Leszkovszky György tanársegéd festőművész segítségével.
Az 1900-as évek elejétől egyre ismertebbé vált Zebegény. Főleg a fővárosi polgárok közül egyre többen fölfedezték. Ekkor épülnek az első nyaralóházak, villák. Páratlanul szép természeti adottságai és kiváló, gyógyító levegője ugyancsak eredeti falusi arculata pezsgő nyaralóéletet indukált. 1924-ben Szőnyi István festőművész – aki elnyerte a Szinyei társaság első ízben kiadott nagydíját – feleségül vette a zebegényi nyaraló tulajdonos, földművelésügyi államtitkár Bartóky József kisebbik lányát, Bartóky Melindát és nem sokkal később Zebegénybe költöztek. Az új templom építése kapcsán megjelent Kós Károly és művésztársai, majd Szőnyi István és az általa létrejött művészkolónia jó értelemben megpecsételte Zebegény sorsát. A század első felében olyan romantikus, pezsgő, magas szellemi színvonalú nyaralóéletnek lehettek tanúi elődeink, ami meg nem ismételhető. Hogy mennyire gazdag volt világszínvonalú eseményekben az évszázad ezen első fele, ezen belül is a 30-s évek, tanúskodik a Virág Egylet Zebegény és a maga nemében páratlan Országzászló és Hősök Emléke.
Ugyancsak az 1930-as évek első felében Zebegény közössége elhatározta, hogy Országzászlót állít. Az Országzászló megtervezésével Maróti Géza nemzetközi hírű építészt, építőművészt, iparművészt bízták meg, aki zebegényi nyaralótulajdonos, és őslakosnak vallotta magát. Az Emlékmű megépítésére Országos közadakozást kezdeményezett a zebegényi Dalkör. A szervező Bizottság úgy döntött, hogy ne csak Országzászlónak, hanem az első világháborúban elhunyt zebegényi hősi halottaknak is állítsanak emléket. Így egy összetett szimbolikájú, nagyobb léptékű monumentum megtervezése volt a feladat. Egy nyolcszögletű fallal körülvett pódiumon négy kőoszlop veszi körül az országzászló rúdját. Eredeti tervek szerint a négy kőoszlop tetejére 1-1 hatalmas kettős kereszt került volna, ezek eddig nem készültek el.
1944-ben községet is elérte a második világháború közvetlen hatása. December 8-án három monitor horgonyzott le a Duna Zebegényi szakaszán. 11. napon át szüntelenül tüzeltek a Törökmező irányába, feltehetően a szovjet csapatokra. 19-én délután megszűnt az ágyúzás és eltávoztak a hajók: Délután 4- és 5 óra között a Törökmező felől a Malom-patak két oldalán 300 szovjet katona nyomult be a községbe. A harcokban 7 szovjet katona esett el, akiket ideiglenesen az iskola előtt majd véglegesen a temetőben helyezték örök nyugalomra. Két magyar katona is áldozatul esett. Mint német ajkú településről 112 férfit és nőt írtak össze, és hurcoltak el kényszermunkára Ukrajnába. Az utolsó hazatérők 1947. július 28-án szálltak le a vonatról. A temetőben elhelyezett emléktábla tanúskodik a II. világháború áldozatairól.
1923-ig Hont vármegyéhez tartozott, 1923 és 1938 között Nógrád és Hont k.e.e. vármegyéhez, 1938 és 1945 között Bars és Hont k.e.e. vármegyéhez, 1945 és 1950 között Nógrád-Hont vármegyéhez tartozott, és az 1950-es megyerendezéskor csatolták Pest megyéhez.
A rendszerváltás óta önálló önkormányzata van. Alapintézményekkel (általános iskola, óvoda, könyvtár, háziorvos) rendelkezik. Kulturális élete a hasonló nagyságú települések közül kimagaslik. Itt található: a Szőnyi István Múzeum és Farkas Vince hajóskapitány hajózási múzeuma. 1968 óta nyaranta rendeznek képzőművészeti szabadiskolát.
A munkavállalók nagy része ingázik Budapestre, Vácra, Szobra. A Mészkő Bányászati Feldolgozó kft-ben több helybéli kap munkalehetőséget. A község turizmusa fejlődőben van. (17 kiskereskedelmi bolt, 11 vendéglátóhely, panzió van)
* A Havas Boldogasszonynak szentelt római katolikus templom – Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Kós Károly szecessziós, magyaros formavilágú alkotása 1910-ből, Körösfői-Kriesch Aladár tervei alapján készült freskókkal.
* Kálvária-kápolna és a mellette lévő kálvária; A Kálvária-kápolna barokk oromzatos klasszicista épület. A kápolna közelében, Maróthi Géza szobrászművész tervei alapján az 1930-as években kezdték építeni a trianoni tragédiánk és az első Világháború áldozatainak emlékművét, de az építkezés félbemaradt.
Az olasz szakemberek irányításával 1851-ben épült a hétnyílású boltozatos völgyhíd, a Viadukt, mely kiemelkedő emléke a magyar vasúttörténetnek.
* Sziklaszentély a Kálváriahegy lábánál – a hagyomány szerint eredetileg remetebarlang volt és lakója faragta a barlang falán látható Szűz Mária domborművet. 1938-ban díszes homlokzatot és kovácsoltvas kaput építettek a barlang elé.[5]
* A Szőnyi István Emlékmúzeum
* A Maróti-villa
* Dőry-kastély
* Hajózástörténeti gyűjtemény – A Farkas Vince magyar hajóskapitány gyűjtemény a Szőnyi utca 9. alatt megtekinthető magángyűjtemény.
* Országzászló és nemzeti hőseink emlékparkja a Kálváriahegyen [6]
* Szlovák és sváb parasztházak, a színesre festett, faszerkezetű „napraforgó-házak” – az 1930-as években gróf Károlyi Lászlóné vette meg a házsort, itt működött a szegény gyerekeket segítő Zebegényi Virágegylet.
* A Dunakanyar természeti környezete
* A Börzsöny hegység
* Öreg malom a Fischer közben
Zebegényben élt és alkotott Szőnyi István, a XX. századi magyar festészet kiemelkedő tehetségű festőművésze, háza és műterme ma emlékmúzeum.


http://km.bloglog.hu/page/11/


Árpád-házi Szent Margit kápolna


 Havas Boldogasszony templom

A templom 1906 és 1910 között épült, Györgyi Dénes, Jánszky Béla és Kós Károly tervei alapján, szecessziós stílusban. A templom XX. századi templomépítészet egyedülálló alkotása. A XX. század elejének fiatal építészei által képviselt magyaros formavilág nemcsak az épület kialakításában, de belső festésében és dekorációjában is jelentkezik. A belső kialakítást 1914-ben fejezték be.

Freskói Nagy Konstantin látomását ábrázolják a Szent Kereszt diadaláról és felmagasztalásáról. Freskóit Körösfői Krisch Aladár (1863-1920) festőművész Iparművészeti Főiskolai tanár tervei alapján, tanítványai készítették, Leszkovszky György festőművész tanársegéd segítségével. A templom hosszfala melletti Árpád-házi Szent Erzsébet szobor Maróti Géza alkotása, egy pályázatra készült. Valamikor a Maróti-villa kertjét díszítette, de az államosításkor kidobták, és a zebegényiek mentették át ide.
komment

Nagymaros - 2013-06-30 07:19 vasárnap

2013. október 10. 09:31 - Andre Lowoa

Nagymaros 4751 lakosú (2011. január 1.) Duna-menti város a 12-es főközlekedési út és a 70-es/Szob-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik a Dunakanyarban. Nagymaros múltjához a vele szemben, a Duna jobb partján, magas sziklabércen emelkedő középkori királyi székhely, Visegrád története is szorosan hozzáfűződik. A Visegráddal szembeni oldal keskeny földnyelvére épült Maros az uralkodók kedvelt tartózkodási helye volt Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás korában. A Visegráddal szembeni Maros síksága különösen alkalmas volt lovagi játékok megtartására, melyek főleg Mátyás korában virágoztak, de a bécsi Udvarnak 1572-ben a török Portára, Konstantinápolyba tartó királyi követei is említik a marosi lovagi játékokat, mikor hajón érkezve Maroson néhány órára kikötöttek. Ungnad Dávid Omichius által tíz évvel később kinyomtatott naplójában erről ez olvasható: "Eljutottunk két mérföldnyire Esztergomtól, egy bal parton fekvő mezővárosba, melyet Marosnak hívnak. Az udvari népnek az említett Maros mezővárosban a lovagi játékokkal sok öröme volt." Maros ez időkben a főurak ideiglenes tartózkodási helye volt, ahol kúriákat építettek maguknak.
Kereskedőket is vonzott a helység, akik hajókon érkező áruikkal a visegrádi harmincadon lerótták vámkötelezettségüket s Maroson már értékesíthették azokat.
Visegrád már 1002-ben királyi várispánság központja, ekkor Maros már lakott hely lehetett, 1241-ben mindkettő megszenvedi a tatárpusztítást. Első írásos említése 1257-ben történt Morus néven. IV. László király 1285-ben Rosd nemzetségbeli Herbord fiainak, Márknak és Miklósnak Morus nevű földjét Visegrádhoz csatolta, s cserébe adta a Pilisi erdőőrök Bogud nevű földjét.
A tatárok által kipusztított lakosság helyébe német származású telepesek (hospesek) érkeztek ide, és a szomszédos Verőcére, mely a váci püspök birtoka volt. III. András király halászati jogot adományozott a Duna fele részén a marosi hospeseknek Leustak szigetétől Ipulthunig. 1298-ban a dömösi prépostság és káptalan tiltakozására azonban a halászati jog kiváltságát a király visszavonta – elismerve, hogy az egész folyamszakasz teljes terjedelmében az egyház tulajdonába tartozik.
Az Árpád-ház kihaltát követő trónviszályok idején Károly Róbert királynak 1316-ban sikerült Visegrádot elfoglalnia, de csak 1323-tól tartózkodott ott udvarával.
Károly Róbert 1324-ben Maros lakóit Buda város kiváltságaival ruházta fel, s Marost Visegrád ikervárosává nevezte ki. Ekkor foglalta írásba Maros kiváltságait is, mely oklevél szerint Győrtől Visegrádig, s onnan Földvárig (Dunaföldvár) a Dunán vámmentességet élveznek. Maros a városi kiváltság elnyerését Károly Róbert király iránti hűsége jutalmaként a címeres pecsétjén látható páncélos gyalogos szolgálatán kívül közvetítő kereskedelmével nyújtott érdeme elismeréseként kapta, hasonlóan Buda polgárainak kiváltságaihoz.
Maros a városi jogot elnyerve, kiváltsága szerint szabad halászatot kapott a váci püspökség birtokának verőcei határától az Ipolyig. A közösség vám- és harmincadmentességét tartalmazta a privilégium, továbbá a szabad bíró- és papválasztást,az önálló bírói ítélkezési-, a szabad birtoklási- és örökösödési jogot; a magvaszakadt polgár vagyonát csak a plébánosnak lehetett hagyományozni, de a plébános csak az egyház javára hasznosíthatta. A Pilis erdőben a lakosoknak szabad volt saját szükségletre a favágás ház, vagy kúria építéséhez.
A lakosok kötelezettsége volt minden kedvezményekkel szemben az egyháznak tized szolgáltatása a megtermett gabonából és borból, a királynak a dunai viza (Huso huso) halászatából negyedrész odaajándékozása és évente három alkalommal "tisztességes" ajándékkal való kedveskedés.
Károly Róbert Maros számára adott kiváltságlevelének egyik követelménye volt, hogy a kifogott vizák egynegyedét a mindenkori királyi udvarnak ajándékozzák. A dunai halászatból, s főleg a viza halászatból Maros jelentősen kivette a részét. A királyon kívül vizafogásra kötelezte a várost a királyi birtok kezelője, a Pozsonyi Kamara is. A pozsonyi Kamara rendszerint a tavaszi fogásból kérte a viza küldését, "mely még a nagy hét előtt minden bizonnyal ott legyen", mert böjtben a király asztalára szánták.
A település elsősorban Károly Róbert 1324. április 22-én adományozott privilégiumának köszönhette felemelkedését, melyet majdnem minden utódával megerősíttettek. Fia Lajos király 1345. április 20-án átírja és megerősíti atyja eredeti oklevelét. Utóda Zsigmond király 1388. június 17-én, majd 1436. július 8-án írja át, és erősíti meg 1388-ban kelt saját oklevelét. Legközelebb I. Mátyás király 1464. június 7-én, majd II. Ulászló király 1492-ben erősíti meg elődei kiváltságlevelét.
A város első fennmaradt pecsétjét 1543-ban vésették, korábbi századokban használt, sajnos, nem maradt fenn.
A Habsburg uralkodók közül I. Ferdinánd 1528. január 25-én, majd fia Miksa 1571. november 7-én ismerte el és erősítette meg elődei kiváltságlevelét.
A dunai halászat továbbra is jelentős szerepet játszott a város életében. Ez főleg a viza halászatából állott: 1615-ben például a királyi hivatalnokok azt kifogásolták, hogy a marosiak csak vizából adnak ajándékot, viszont a többi dunai halászok a tok, sőre, nester, kevsege, csuka, ponty és egyéb halakból is a harmadát adják.
A tizenöt éves háború és az azt követő közel fél évszázad alatt a marosiak a pozsonyi Kamarának hol benyújtották, hol visszakérték féltve őrzött privilégiumukat.
Az 1683-ban megindult felszabadító háború alatt Marost közvetlen zaklatják az átvonuló szövetséges hadak, melyek ellen ismét a privilégium nyújtana védelmet.
1684-ben, mikor a közeli Vác rövid időre felszabadult, Maros elöljárósága I. Lipóthoz fordult kiváltságlevele újbóli átírása, megerősítése végett. A királyi megerősítés 1686. május 19-én kelt, magába foglalja Károly Róberttől kezdve az összes utódokét. Amire azonban ezt kézhez kaphatták volna – a város a közben többször átvonuló hadak áldozatául esett. A lakosság elmenekült, csak két év múlva, 1688-ban a török kiűzése után tért vissza otthonába.
A török kiűzése után visszatért lakosságot előbb a felállított Budai Kamara akarta megadóztatni, majd 1700. július 20-án I. Lipót király Visegrád várát és erdőségeit Nagymarossal, Szentendrével, Nagy- és Kisoroszival együtt Kontzin Volcardo gróf-nak adományozta. Az új földesúr 1713-ban bekövetkezett halálával újabb adományozás folytán gróf Stahremberg Tamás kezére került.
Az adományozás azonban mindkét esetben jogtalan volt, mivel egyik koronabirtok sem tartozott a király által adományozható jószágok közé. Maros ugyanis Visegráddal, Kis- és Nagy Oroszival együtt a Szent Korona tulajdonában volt, azaz koronabirtokot képezett. A földesura maga a király volt, de még az uralkodónak sem állt jogában eladományozni vagy más módon elidegeníteni a jószágokat, ellentétben a Kamarabirtokokkal, melyek fiági magvaszakadás vagy hűtlenség miatt elkobzás révén háramlottak vissza magán földesuraktól a királyra, mint az ország minden birtokának eredeti urára.
1737-ben az I. Lipót által jogtalanul elajándékozott Marost a Kamara vissza is váltotta a Stahremberg családtól.
1709-ben a pestisjárvány idején teljesen elnéptelenedett, majd 1715 és 1735 között németek települtek be Mainz környékéről, akik újra benépesítették a települést. Nagymaros lakossága 1765-re már 1053 főre emelkedett.
1920 és 1923 között Hont vármegye Magyarországon maradt részének székhelye.
1946-1948 között a német lakosság többségét kitelepítették, és a helyükre a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyar családokat költöztettek be.[4] A település mellé tervezett dunai vízerőmű munkálatait a kormány 1989. május 13-án állíttatta le. Városi rangot 1996-ban kapott.
* Római katolikus templom: A 14. században épült. A lent négyzet, a második emelettől fölfelé nyolcszögletű torony a 15. század végén az oromfalas hajó mellé épült. A torony nyolcszögletű felső szakasza a 15. században kétemeletesre épült, és két sátorral lehetett fedve. Ma egy és fél emeletes. A harmadik emeleten a fő homlokzatnak megfelelő csúcsíves lezárású, kőkeretezésű könyöklő párkányos, ferde bélletű ablaka van. Közvetlenül az ablakzáradék felett húzódik a harmadik és negyedik emeletet szétválasztó, az egész toronytestet körülfutó ővpárkány. E felett alacsony dob, az egykori negyedik emelet maradványa. A hajóhoz épített torony az egykori 14. századi oromfalat jelentékeny részben eltakarja. A hajóhoz egyszakaszos, a nyolcszög három oldalával záró támpilléres gótikus szentély és téglány alaprajzú sekrestye kapcsolódik. A torony alatti négyzetes előcsarnokba a homlokzati gótikus keretű kapun át jutunk. A főbejárattal szemben csúcsívben záródó kapukeret-zárókövén 1509-es évszám. A templom északi oldalán 14. századi vörös márvány sírkőlap volt, mely a visegrádi Mátyás király Múzeumba került.
* Kittenberger Kálmán szobra
* Ereklyés Országzászló
* Rókus kápolna
* Kálvária kápolna
* Szent István és Gizella királyné szobra
* Szent Márton és a koldus szobra
* Az Élet fája: a Csodaszarvast felidéző kút Seregi György alkotása


http://km.bloglog.hu/page/11/

komment

Kóspallag

2013. október 10. 09:31 - Andre Lowoa

Kóspallag 797 lakosú (2011. január 1.) község a Börzsönyben, Szobtól 12 kilométerre, északkeletre fekszik. A falu közelében a Kis-Hanta-patak melletti dombon valaha egy Árpád-kori település, Hanta állt, de feljegyzések szerint már a XIV. század közepén lakatlan volt. A falu a XVIII. Században Mária Terézia uralkodása alatt, részben Gróf Grassalkovich Antal telepítésével keletkezett. Lakóinak egy része szlovák volt, de nagyszámú német telepes is lakott itt. A község lakossága a II. Világháborúig javarészt az erdőből és a közeli kőbányából és mezőgazdaságból, állattenyésztésből, illetve a bogyós gyümölcsök gyűjtéséből élt. 1976-ban Kóspallagot a szomszédos településekkel /Kismaros, Szokolya/ együtt Verőcéhez csatolták Verőcemaros néven. 1990-ben ismét visszanyerte önállóságát.
Az egyhajós, későbarokk Mária római katolikus templom 1784-1805 között épült, de 1807-ben szentelték fel.
A falu déli részén áll egy kőkereszt, amely a Napóleoni háborúk 1807-1809 éveiből való.
A községtől délre 2-3 kilométerre találjuk egy kis domb tetején az egykor „Biber-várnak” nevezett őrtorony maradványait /Pusztatorony/, melyet 1984-ben tártak fel.
A Biber-várral szemben az út patak felé eső oldalán található a középkori pálos kolostor romja. Ez a kolostor a márianosztrai anyakolostor gazdasági része volt. Mint tudjuk a szerzetesrendeket II. József császár feloszlatta, így ez az épület is tönkrement, anyagát a környező települések lakói elhordták.

http://km.bloglog.hu/page/11/


Mária neve templom

A falu közepén szabadon áll a Szűz Mária neve tiszteletére szentelt templom. Többszöri tervezés után (1784-től) 1805-ben épült késő barokk formában, klasszicizáló részletekkel.
A templom tömege kiegyensúlyozott arányú, boltozott belsejében barokk formavilág uralkodik. Főoltárképe Mária mennybemenetelét ábrázolja.
komment

Szokolya

2013. október 10. 09:31 - Andre Lowoa

Szokolya 1792 lakosú (2011. január 1.) község a 75-ös/Vác-Balassagyarmat/ és 317-es/Kismaros-Királyrét/ vasútvonalak mentén, Nagymarostól 12 kilométerre, északkeletre fekszik Belső-Börzsöny vizeit összegyűjtő Morgó-patak völgyében. Szokolya és környéke ősidők óta lakott hely volt, melyet a község határában található két földvár fennmaradt maradványai is bizonyítanak. Az egyik a Pap-hegy gerincén, a másik a Királyrét feletti Várhegyen található.
A hagyományok szerint az Árpád-korban már fennálló község lakosságát még Hont vezér telepítette erre a helyre. 1186-ban már említették nevét a korabeli oklevelekben Sokol néven. A települést a királyi udvarban szolgáló solymászok lakhelyének tartották.
A tatárjárás idején a település lakói rejtekhelyül itt pincéket vájtak, ezekből több még ma is megtalálható, közülök némelyik igen terjedelmes.
Egy 1263-ból fennmaradt oklevél szerint IV. Béla király bizonyos Szokol nevű templárius kolostorban békült ki a fiával, Istvánnal, László honti főesperes közbenjárására; azt azonban semmiféle följegyzés nem bizonyítja, hogy ez a Szokol a hontmegyei Szokolya községgel azonos. A falu határában ugyan állt egykor egy kolostor ez azonban kétségkivül a pálosoké volt, mert ez a szerzetesrend egy időben birtokos volt itt, amit a község régi pálos eredetű temploma is igazol, amely ma a reformátusoké.
A Börzsöny tövében fekvő kis település viharosnak mondható történelme során a fennmaradt adatok alapján többször is gazdát cserélt.
A XIV. és XV. században Zsigmond király, majd Albert király is az itteni bányák művelése céljából telepítettek le itt szászokat. Ezt bizonyítja a faluban őrzött 1598-ból fennmaradt pecsét is, amelyen a sárkányölő Szent György lovag alakja látható ezzel a körfelirattal: Sigilum S. Georgii de P(ago) Martnau. Csehországban, Sziléziában, Ostrava és a német határ közelében ma is megtalálható egy Martnau nevű település, melynek jelképe máig Szent György, melyet lovon ülve, karddal a kezében ábrázolnak. Talán az ő őseik hozták magukkal régi falujuk jelképeként e pecsétet.
A településen ekkor már több évszázada folyt vasércbányászat és annak feldolgozása (vasolvasztás), amely virágkorát a 18. században, 1778 és 1792 között érte el. A régi, kimerített vasbányák nyomai a falu határában máig láthatók.
A község földesurai a 19. század elején az Esterházy család tagjai voltak, majd az 1900-as évek elején gróf Sierstorpff Henrik és Sándor lett itt a nagyobb birtokos.
A XX. század elején Hont vármegye Szobi járásához tartozott. 1976-ban Szokolyát a szomszédos településekkel /Kismaros, Kóspallag/ együtt Verőcéhez csatolták Verőcemaros néven. 1990-ben ismét visszanyerte önállóságát.
A templomtorony XV. századi, gótikus emlék. A mellé 1858-ban református templomot építettek.
A református parókia XVII. századi épület, itt született Mányoki Ádám, festő, aki a XVIII. század legjelentősebb magyar portréfestője, II. Rákóczi Ferenc, majd később a szász választófejedelem udvari festője, a református barokk európai hírű mestere. Ugyancsak itt született Viski János a XX. század legjelentősebb magyar állatfestője.

http://km.bloglog.hu/page/11/



Őrangyalok templom
komment

Kismaros

2013. október 10. 09:31 - Andre Lowoa

Kismaros 1063 lakosú (2011. január 1.) község a 12-es főközlekedési út és a 70-es/Szob-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik, a Duna partján, Nagymarostól északkeletre, 5 kilométerre fekszik. Innen indul Királyrétre a szokolya-királyréti kisvasút a Morgó-patak völgyében. A XVIII. századi Németországban egy viszonylagos túlnépesedés alakult ki, Míg Magyarországon a törökdúlás és a Rákóczi-szabadságharc következtében nagyarányú elnéptelenedés volt tapasztalható. Az akkori uralkodó III. Károly, majd Mária Terézia Kollonich esztergomi érseket bízta meg egy telepítési terv kidolgozásával. A Dunakanyar későbbi lakói 1729 és 1732 között Mainz, Freiburg, Stuttgart, Karlsruhe és Köln városok környékéről indultak útnak. A község neve az 1781-ben nyomtatott „Vályi”-féle térképen szerepel először. A Kismaros elnevezést valószínűleg a szomszédos „Maros”-tól kölcsönözhette, mely ekkor változhatott Nagymarosra. A név latin eredetű „mures”, azaz vízparti települést, erősséget jelent. A letelepedettek földet és 6 évi adómentességet kaptak. A községbe a második beáramlás 1769 és 1771 között tetőzött. Kialakult a szalagtelkes kétsoros főutca, majd a földműves-szőlőtermelő foglalkozást jelző „pincesor”. A népesség alakulása, illetve összetétele szempontjából fontos tény, hogy az ideérkezők sokáig zárt etnikumot alkottak, nem keveredtek senkivel. A XX. század elejéig őrizték német anyanyelvüket, szokásaikat, katolikus vallásukat. Az 1800-as évekbe a falu szinte teljes mértékben önellátó volt. Kialakult egy szűk iparos réteg, mely elsősorban a falu igényeit elégítette ki, de a meghatározó tevékenység a szőlő- és gyümölcstermesztés illetve a saját szükségletet kielégítő állattartás. A XIX. század végére a gazdák már Bécs városába vitték a szépen csomagolt szőlőt, barackot. Ez rangot és anyagi gyarapodást jelentett a falu lakosságának. Ezt a békés fejlődést az I. Világháború szakította meg. Az 1920-as évekre egyre többen „ingáznak”. Megszaporodik az iparos-munkás létszám és ezzel egyidőben gyarapodnak a vegyes házasságok is. A hivatalos elvárások és a magyarsággal való azonosulás következtében az 1940-es években Kismaroson is megkezdődött a nevek magyarosítása. A második Világháború után a földművelés ugyan háttérbe szorult, de a „második gazdaságban” virágzik a málnatermesztés. 1976-ban Kismarost a szomszédos településekkel /Kóspallag, Szokolya/ együtt Verőcéhez csatolták Verőcemaros néven. 1990-ben ismét visszanyerte önállóságát.
A homloktornyos, egyhajós római katolikus templom klasszicista stílusban 1827-re épült fel. A templomhajóban két XVII. századi védett barokk szobor, Zakariás és Erzsébet található, a templom külső falán I. és II. Világháborús emléktábla
A műemlék jellegű pincesora az 1830-as években épült.
A település múzeumában /Kossuth utca 21./ az „Arcok, tárgyak Kismaros múltjából” című állandó kiállítás tekinthető meg.


http://km.bloglog.hu/page/11/



Ciszterci nővérek Boldogasszony Háza Monostora

1990-ben kezdődött a monostor építése. A templomszentelése 1999. április 17-én történt. 1993: a monostort apátsági rangra emelték, és beiktatták az első apátnőt, dr. Tímár Ágnest. 1996: az apátság a Zirci Kongregáció tagja lett.



Mária bemutatása templom

A Szűz Mária bemutatása tiszteletére felszentelt templom 1827-ben épült. Homloktornyos, egyhajós, kisméretű klasszicista templom. Az egyszerű tömeghez egyenes záródású szentély és homlokzati torony kapcsolódik.
A belső síkmennyezetes, az orgonakarzatot íves nyílások választják le a hajótól.

Első orgonáját a Váci Hétkápolna nevű templomból ajándékként kapta. A templom régi harangját Skandt András pesti polgár öntötte 1846-ban, tömege 112 kg volt, melyet az első világháború idején leszerelték és ágyú öntésre használták fel. A templom külseje szerény, a falu dombgerincén épült.


komment

Verőce

2013. október 09. 16:37 - Andre Lowoa

Verőce 3680 lakosú (2011. január 1.) nagyközség a Dunakanyarban, a bal parton. A helység a 12-es főközlekedési út és a 70-es/Szob-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. A község területe már az őskortól kezdve lakott. Itt hagyta nyomait a kelta és a római kultúra is. Fontos római kori építmény, egy hídfőállás romjai láthatók a falu határában, a Dunaparton. A honfoglaló magyarok igen korán letelepedtek ezen a vidéken. Az Árpád-házi királyok korában, amikor az udvar először Esztergomban, majd Visegrádon székelt, fontos hely lehetett, neve ugyanis szláv vagy palóc eredettel „kaput” jelentett. Lehetséges, hogy a Börzsöny-hegység várait és vadászterületeit „Verőce kapun” keresztül közelítette meg az udvartartás. Más forrás szerint Verőce-patakról kapta, aminek jelentése: olyan víz, melyben sok a növény. A falu virágkorát a XV. században élte mezővárosként és bár vásárjoga nem volt, mégis népes vásárokat tartottak itt. A XIX. század elejétől gazdasági lehetőségei csökkentek. Vác egyre jelentősebbé vált, a megépülő vasút bekapcsolta a környék kis falvait, így Verőce piaci helyzete is romlott. A Duna-part függőkertes beépítési módja egyedülálló, Ybl Miklós tervezte. 1976-ban a szomszédos településeket / Kismaros, Kóspallag, Szokolya/ Verőcéhez csatolták Verőcemaros néven. 1990-ben ismét visszanyerte önállóságát.
A település jelképévé vált római katolikus templom 1743-ban, barokk stílusban épült Verőce északkeleti részén.
A református templom 1785-benn, copfstílusban készült.
A Migazzi kastély barokk stílusban, 1766-1674 között épült Migazzi Kristóf váci püspök nyaralókastélyának..
A Gorka Géza Emlékmúzeum, mely a Kossuth-díjas keramikusművész 50 éves itt tartózkodásának állít emléket. Munkáját leánya, Gorka Lívia folytatta.


http://km.bloglog.hu/page/11/



Magyarkúti Gonzaga Szent Alajos kápolna



 Szent András templom

A templom 1736-1743 között épült, barokk stílusban. Az egyhajós, homlokzati tornyos templom építésekor felhasználták a középkori templom kőanyagait.

A világos belsőben a hajó kétboltszakaszos csehsüveg-boltozattal , az emelt szentély keskenyebb kupolaboltozattal rendelkezik.
A gazdag faragású főoltárt és mellékoltárokat barokk szobrok díszítik a XVIII. század második feléből (Szent András, Szent Rafael, Szent Vendel, Szent Anna, Szent Joachim).
A Mária-oltárkép a czestochowai kegykép másolata, állítólag XVIII. századból való.
Keresztelőkútja és orgonája a XIX. század elején készült.

1907-ben tornya tűz áldozata lesz, a rekonstrukció során gótikus mintákat idéző bádogsisakot kap.

A templom fekvése egyedülálló az országban, hiszen az egész Dunakanyar Visegrádtól Vácig látható a templomdombról.



Szent Kereszt felmagasztalása kápolna

 A kápolna 1936-ban épült.
komment
süti beállítások módosítása
Mobil