Ivánka Ivankovic-Elez elsőként látta meg 1981. június 24-én a Podbrdon az Asszonyt karjában a gyermekkel. Ettől a naptól kezdve a Szűzanya minden nap megjelent neki 1985. május 7-ig, amikor megkapta a tizedik titkot. Azóta a Béke Királynője egy évben egyszer jelenik meg neki a jelenések évfordulóján, június 25-én. Mindennapos jelenései alkalmával a Szűzanya elmesélte életét Ivánkának, melyet folytatott évi jelenései alkalmával is. Ezt az élettörténetet Ivánka akkor fogja majd nyilvánosságra hozni, ha ezt a Szűzanya megengedi neki.
A jelenés első napján megijedtünk és elfutottunk, így első találkozásunk 25-én volt a Szűzanyával, amikor beszélgettünk és imádkoztunk is vele együtt. A Szűzanya azt kérte, hogy az évforduló június 25-én legyen.
Nehéz volt elfogadni, hogy a Szűzanya ezentúl nem fog megjelenni nekem mindennap, ahogyan ezt 1985. május 7-ig tette. Kimondhatatlan volt az, az üresség, melyet hosszú ideig éreztem: elérkezik a jelenés ideje, de a Szűzanya nem fog megjelenni. Az imádságban azonban megértettem, hogy ez Isten akarata és így kell lennie. A május 7-i jelenés alkalmával a Szűzanya a következőket mondta nekem: „Ne legyél szomorú, mert minden évfordulón el fogok jönni hozzád, kivéve ez évben. Gyermekem, ne gondold azt, hogy valamit elhibáztál, és ezért nem fogok ezután eljönni hozzád. Nem, nem így van! Fiam terveit és az én terveimet te teljes szívvel elfogadtad és be is teljesítetted. Legyél boldog, mert én a te Édesanyád vagyok, aki teljes szívemből szeretlek téged. Ivánka, köszönöm, hogy válaszoltál Fiam hívására, és mindig mellette voltál egészen addig, amíg ezt kérte tőled.”
Abban az időben, amikor a Szűzanya megjelenik családommal együtt minden nap imádkozom a rózsafüzért, hálát adva minden kegyelemért és ajándékért, melyet kaptam, melyet a családom, a plébánia és az egész világ kapott.
Az évfordulós jelenések ugyanolyanok, mint a mindennapos jelenések, melyek 1985. május 7-ig tartottak. A Szűzanya ugyanúgy jön, ugyanolyan szép és örömteli, Dicsértessék a Jézussal köszönt és üzenetet ad. Mielőtt még megpillantanám a Szűzanyát háromszor erős fényvillanás látok. Együtt imádkozunk, majd édesanyai áldását adja ránk. Az évfordulón mindig ugyanúgy van felöltözve, ahogyan azt az utolsó rendszeres jelenésekor elmondtam: ruhája szegélye, palástja és koronája ezüst és arany színben ragyog.
A tavalyi évfordulón is mesélt a Béke Királynője az életéről, ami azt jelenti, hogy még nincs befejezve. Meddig fog tartani, nem tudom.
Nem. Ezt majd csak akkor tudom megtenni, ha a Szűzanya megengedi nekem.
A felkészülés egész évben tart, tehát június 26.-tól kezdve. Imádsággal és a mindennapi élettel, de tizenöt nappal a jelenés, az évforduló előtt böjttel és hosszantartó imával készülök. Minél inkább közeledik a jelenés napja, úgy erősödik a vágyam is, hogy láthassam a Szűzanyát. Akkor a percek éveknek tűnnek számomra, a napok nagyon lassan telnek.
Sohasem kértem a Szűzanyától a jelenések alkalmával olyasmit, ami kapcsolatban állna személyes életemmel, mert a jelenés önmagában olyan sokat ajándékoz nekem, hogy illetlenség lenne bármit is kérni a magam számára.
Minden titok, melyet kaptam a világ jövőjével kapcsolatos. A harmadik titok egy jel, melyet a Szűzanya a Jelenések hegyén fog hagyni. Állandó, látható és megsemmisíthetetlen lesz.
Láttam, és a megjelenésének idejét is tudom, de nekünk nem arra a napra kell várnunk, mindennap meg kell térnünk, és készen kell állnunk arra, hogy a Szűzanya üzenetei szerint éljünk, melyet már huszonhét év óta ad nekünk. Elég csak megnyitni a szívünket a Szűzanya előtt, a többi ő fogja megtenni. Az ember eltávolodott az Istentől, ezért azt gondolja, hogy életének célja az anyagi javak megszerzése, hogy minél többel rendelkezzen, és egyre magasabb pozíciót érjen el. A Szűzanya mindennap hív bennünket, mert Jézushoz szeretne vezetni minket. Nyitott szív, imádság, bűnbánat és böjt nélkül ez lehetetlen számunkra. Fel kell fognunk, meg kell értenünk, mennyi kegyelmet kaptunk azáltal, hogy itt mindennap megnyílik az ég, eljön Isten Anyja, aki a szentség útjára szeretne vezetni bennünket.
A Szűzanya azért van velünk, mert meg szeretné mutatni nekünk, hogy életünk célja az Ég, az örök élet. Már a jelenések kezdetén láttam ezt az örök életet, amikor a Béke Királynője megengedte meglátnom az édesanyámat, aki a jelenések előtt egy hónappal halt meg.
Erről nem tudok semmit, ezért nem is mondhatok semmit. Ahogyan a Boldogságos Szűz Mária mondja, minden úgy fog történni.
Először félelmet éreztem, szörnyű félelmet. De a félelem ellenére a szívemben azt éreztem, hogy ő a Szűzanya és ezt rögtön meg is mondtam Mirjanának. Elfutottunk, de gyorsan vissza is tértünk, és újra megláttuk a Szűzanyát. Június 25.-e után a Szűzanya továbbra is megjelent Mirjanának, Vickának, Ivánnak, Marijanak, Jakovnak és nekem.
Igen. Azt mondta, hogy ő nem a legjobbakat választja.
Kezdetben megkérdeztük mások rábeszélésére, hogy meddig fog velünk maradni?! A Szűzanya ezt válaszolta: „Már untatlak benneteket?” Attól kezdve sohasem tettem fel ehhez hasonló kérdéseket. A Szűzanya medjugorjei jelenésének idejével és a számával kapcsolatban azt mondanám, hogy csak a jó Isten és az Ő Édesanyja, – aki végtelenül szeret bennünket – tudják, hogy mire van szükségünk. Annyi sok fagyos szív van ma a világban, annyi a bűn és a rossz, ezért nem kell csodálkoznunk sem Isten állhatatosságán, sem a Szűzanya türelmén.
A Szűzanya többször is elmondta, hogy azért van velünk, mert Isten megengedte neki, és addig fog köztünk maradni, míg ő ezt megengedi.
Erről például a papok jobban tudnának beszélni, hisz órákon át gyóntatnak templomunkban és a templom melletti gyóntatószékekben. A zarándokokkal való találkozásaim során sok tanúságtételt hallottam megtérésekről, testi és lelki gyógyulásokról, melyek a Béke Királynője közbenjárására történtek. Az ember itt másként érzi magát, vágyat érez arra, hogy megváltoztassa az életét.
Amikor Szicíliában voltam egy imatalálkozón, megismertem egy huszonkét éves fiatalt, aki rákbetegségben szenvedett. Súlyos betegen el akart indulni Medjugorjéba. Így is történt. Szülei, mennyasszonya és én együtt utaztunk autóval Medjugorjéig. Részt vett a szentmisén a templomba, felment a Krizevacra és olyan boldog volt, mint egy kisgyerek, állandóan sírt. Néhány nap alatt teljesen átváltozott, olyan békét kapott, melyről nem is sejtette, hogy létezik. Ezután haza ment és hét nap múlva meghalt.
Később a szülei megírták, hogy a Medjugorjéban töltött napok a fiuk számára és az ő számukra is nagyon sokat jelentett. Nehezen vigasztalódtak meg fiuk elvesztése után, de megértették, Isten azt kéri tőlük, hogy változtassák meg életüket, gyónjanak meg, kezdjenek el templomba járni és imádkozni… Megértették földi életünk igazi célját. A fiú nagyapja, aki hatvan éve nem gyónt, és ennyi évig nem volt szüksége Istenre, teljesen megváltozott. Pontosabban megváltozott az egész család. Ezek Medjugorje gyümölcsei.
Egy másik példa. Egy szerzetesnő Amerikából, még mielőtt belépett volna a közösségbe minden erejét a karrierépítésbe fektette, sok pénze volt, követte a divatot, drága ékszerei és csodálatos autója volt… Egy autóbaleset következményeként megvakult. A gyógyulásért folytatott küzdelmében rátalált Istenre és szerzetesnő lett. Azt mondja, nem tud eléggé hálás lenni Istennek a kapott ajándékokért. Az embernek nem kell testi szemeivel látni a Szűzanyát, nem kell látnoknak lenni ahhoz, hogy lássa az Eget. Fontos megnyitni a szívünket, szívből imádkozni, úgy ahogyan erre szüntelenül hív bennünket a Szűzanya.
Mindennap különös módon imádkozom a családokért, a világon élő minden családért, hogy felismerjék azt, mennyire szereti őket Isten. Mindannyian láthatjuk, hogy a házasságok, a családok mennyire ingatagok a mai világban, milyen sok a válás, az elhagyott gyermek, az abortusz, a halál ott, ahol az életnek kellene születnie. Ezért fontos a szüntelen ima. Szeretném megragadni a lehetőséget és megkérni mindazokat, akik olvassák e sorokat, hogy imádkozzanak a családokért.
“…A titkok, titkok, de megpróbálom megmagyarázni a lényeget. Ha mi a Szűzanya üzenetei szerint élünk, és azt látjuk és tapasztaljuk, hogy Ő ilyen rég óta velünk van, akkor feltehetjük a kérdést: Isten Anyjának hosszú éveken át tartó jelenléte közöttünk azt jelzi-e, hogy valami rossz vár ránk, vagy azért van itt, hogy az üdvösségre segítsen bennünket?…”
A Szűzanya nemcsak imát kér, hanem azt is, hogy példaadó életet éljünk. Amikor azt mondja, hogy imádkozzunk azokért, akik nem ismerték meg Isten szeretetét, azt kéri, hogy ezt az ő példája szerint tegyük. Először is szítsuk fel magunkban a szeretet a hitetlenek iránt, testvérként szeressük őket, akik azért boldogtalanok, mert nem ismerték meg Isten szeretetét. Amikor ez az érzés megszületik lelkünkben, akkor imádkozzunk értük. Semmiképp sem szabad elítélnünk vagy kritizálnunk őket. Szeretnünk kell őket, imádkoznunk kell értük és példát adnunk nekik, úgy ahogyan ezt a mi Édesanyánk teszi, szeretettel és imával. Ön, Ivánka és Jákov megkapták a tíz titkot, Vickának, Ivánnak és Marijának még mindennap megjelenik a Szűzanya, ők eddig kilenc titkot kaptak. Egy beszélgetés alkalmával Ön azt mondta, hogy egyetlen titok sem kapcsolatos az Ön személyével, hanem mind a világ jövőjével van kapcsolatban. A titkok fényében milyen jövő vár ránk?
A titkok, titkok, de megpróbálom megmagyarázni a lényeget. Ha mi a Szűzanya üzenetei szerint élünk, és azt látjuk és tapasztaljuk, hogy Ő ilyen rég óta velünk van, akkor feltehetjük a kérdést: Isten Anyjának hosszú éveken át tartó jelenléte közöttünk azt jelzi-e, hogy valami rossz vár ránk, vagy azért van itt, hogy az üdvösségre segítsen bennünket? A zarándokoknak mindig azt mondom, hogy ne higgyenek azoknak, akik meg akarnak félemlíteni bennünket, mert a hit, amelynek félelem a forrása, nem igazi hit. Amikor megszűnik a félelem, eltűnik a hit is. Azoknak higgyetek, akik a szeretetről beszélnek, mert az igaz hit szeretetből fakad.
Titkok
Amikor a titkokról beszélek: ne féljetek! Ha az Édesanyával járjuk életünk útját – 2008. március 18-án azt mondta: a kezemet adom nektek – akkor mitől kellene félnünk? Miért is beszélünk a titkokról? A Szűzanya arra tanít bennünket, hogy minden pillanatban készen kell lennünk arra, hogy Isten színe elé álljunk, nem pedig arra, hogy a titkokról beszéljünk. Isten akarata be fog teljesedni, a mi feladatunk az, hogy készségesen várakozzunk.
A titkok egyike egy jel lesz, melyet a Szűzanya – ígérete szerint- Medjugorjéban fog hagyni. Ön tudja-e, hogy milyen lesz és mikor lesz látható ez a jel?
Igen, tudom, hogy mikor lesz látható, és azt is, hogy ez a jel a Szűzanya ajándéka lesz mindannyiunk számára. Ekkor mindenki számára világos lesz majd, hogy nem emberkéz alkotta, hanem Istentől van. Ez minden, amit mondhatok.
Hol lesz a jel?
A Podbrdon, a Jelenések hegyén.
Hogyan fog történni a titkok nyilvánosságra hozatala?
Petar Ljubicic atyát választottam arra, hogy nyilvánosságra hozza azokat a titkokat, melyeket kaptam. Tíz nappal a titok beteljesedése előtt elmondom majd neki, hogy hol és mi fog történni. Ezután mi hét napig imádkozunk és böjtölünk, majd három nappal a titok beteljesedése előtt Petar atya nyilvánosságra hozza a titkot. Ő ekkor már nem dönthet arról, hogy elmondja-e a titkot a világnak vagy sem, mindenkinek el kell mondania. Ez Isten akarata és, ha ő elfogadta ezt a missziót, akkor Isten szándéka szerint be kell teljesítenie. De újra megismétlem, nem kell a titkokról beszélni, imádkozni kell. Ha Isten Atyánknak érezzük, a Szűzanyára pedig úgy tekintünk, mint Édesanyánkra, akkor nem kell félnünk semmitől.
Korábban arról lehetett hallani, hogy azok a titkok, melyeket Ön kapott egy különleges pergamenre vannak írva, egy olyan anyagra, mely nem földi eredetű. Ez a pergamen egy szöveget tartalmaz, mely mindenki számára olvashatatlan, kivéve Önt!?
Így van, nem szükséges, hogy ezt a pergament elrejtsem, mert rajtam kívül senki sem tudja elolvasni.
Mirjana, 1982 Karácsonyáig mindennap megjelent Önnek a Szűzanya. Hogy érezte magát, amikor megtudta, hogy többé már nem fog mindennap találkozni a Szűzanyával?
Ez a felismerés volt életemben a legfájdalmasabb. Ha erről beszélek, még ma is elsírom magam, ennyi év után is. Amikor ez történt, egyszerűen nem tudtam elhinni. Azt gondoltam, hogy ez nem történhet meg, mert nem fogok életben maradni, ha nem találkozhatok a Szűzanyával. Lehetetlen, hogy így legyen! A Szűzanya meg fogja változtatni a döntését. Másnap a jelenés idejében letérdeltem és imádkoztam, és így történt ez a következő napokban is, egy hónapig; ez volt az én agóniám. Egy hónap után Isten segítségével erőt kaptam ahhoz, hogy megértsem és elfogadjam ezt a helyzetet, és tovább éljek. Újra mondom, ekkor éltem át életem legnagyobb fájdalmát, és azt gondoltam, meg fogok halni! A jó Isten ezt nem teheti velem!
Ettől az évtől kezdve minden március 18-án van jelenése, ahogyan ezt a Szűzanya megígérte. Hogyan készül erre a jelenésre és mit jelent az Ön számára ez a nap?
Sokan azt gondolják, azért ezen a napon jelenik meg nekem a Szűzanya, mert ez a nap a születésnapom, de a jelenés nem emiatt van. A Szűzanya sohasem mondta nekem: boldog születésnapot, nem a születésnapom miatt jön. Erre a jelenésre mindig imádsággal és böjttel készülök. Március 18-a és minden hónap 2-a előtti napokban fontos, hogy békében tudjak készülni a jelenésre. Ha azonban Isten mégis úgy akarta, hogy ne legyen erre lehetőségem, mert ezekben a napokban jön a legtöbb zarándok, akik beszélgetni szeretnének velem, akik látni szeretnének és hallani a tanúságtételemet, akkor nagyon hálás vagyok ilyenkor Istennek az éjszakákért, mert nappal nem tudok egyedül lenni imádságban és békében. Hálát adok Istennek, mert Ő akarta, hogy így legyen, hogy ezáltal előre tudjak haladni a lelki élet útján. Azt, hogy ez meddig fog tartani nem tudom.
1987. augusztus 2-itól, minden hónap 2-án hallja a Szűzanya hangját és látja is Őt. Ez a jelenés mennyiben különbözik a március 18-itól?
Az, az idő, amíg a Szűzanyának csak a hangját hallottam, rövid ideig tartott. Utolsó mindennapos jelenésekor azt mondta, hogy lesznek rendkívüli jelenések számomra, és ezután kezdődtek el a 2-i jelenések 1987. augusztus 2-án. Nem tudom meddig fognak tartani, ezek a 2-i jelenések kicsit más jellegűek, mivel ezek imádságok azokért, akik még nem ismerték meg Isten szeretetét, imádság a hitetlenekért.
Kéz és láb nélkül beléphet az ember a mennyországba, de bűnnel a lelkében lehetetlen bejutnia
A 2-i jelenésekkel és imádsággal a Szűzanya egy nagy mozgalmat indított el, a hitetlenekért való imát kiterjesztette az egész világra. Az emberek tanúságot tesznek arról, hogy ez az imádság elterjedt az egész világon és sok imacsoport alakult erre a szándékra. Ha a medjugorjei zarándokok létszámát nézzük, megállapíthatjuk, hogy a 2-i jelenések alkalmával megnövekszik a zarándokok száma, sokkal többen jönnek, mint egyébként és sok tanúságtétel hangzik el arról, hogyan tértek meg és változott meg az életük. Nem testi, inkább lelki gyógyulásokról beszélnek, melyet itt éltek át. Ezt tartom a legfontosabbnak, mert az ember beléphet a kéz és láb nélkül a mennyországba, de bűnnel a lelkében lehetetlen bejutnia. Amikor azokért imádkozunk, akik nem ismerték meg Isten szeretetét, akkor önmagunkért, gyermekeinkért, jövőnkért is imádkozunk, mert ki mondhatja el magáról közülünk, hogy jó hívő és maradéktalanul követi Isten?! Akik ezt állítják magukról, azoktól félek. Én kész vagyok arra, hogy jó hívő legyek, hogy megtegyem azt, amit Isten kér, de, hogy mennyire vagyok jó, azt csak Isten tudja. Ezért amikor a hitetlenekért imádkozunk, önmagunkért is imádkozunk.
A Szűzanya nemcsak imát kér, hanem azt is, hogy példaadó életet éljünk. Amikor azt mondja, hogy imádkozzunk azokért, akik nem ismerték meg Isten szeretetét, azt kéri, hogy ezt az ő példája szerint tegyük. Először is szítsuk fel magunkban a szeretet a hitetlenek iránt, testvérként szeressük őket, akik azért boldogtalanok, mert nem ismerték meg Isten szeretetét. Amikor ez az érzés megszületik lelkünkben, akkor imádkozzunk értük. Semmiképp sem szabad elítélnünk vagy kritizálnunk őket. Szeretnünk kell őket, imádkoznunk kell értük és példát adnunk nekik, úgy ahogyan ezt a mi Édesanyánk teszi, szeretettel és imával.
A télen egy jelenés után Ön azt mondta, hogy a Szűzanya olyan szomorú volt, mint eddig még soha. Mi az, ami leginkább elszomorítja?
Leginkább az szomorítja el, ha azt látja, hogy nem az igaz úton járunk. Édesanyaként szeret bennünket és mindenki egyenként fontos a számára. Mindnyájunkért különös módon aggódik. Mélységes elszomorítja, ha azt látja, hogy gyermekei az üdvösség helyett a kárhozatot választják.
Fájdalmas látni a Szűzanya könnyeit, de még fájdalmasabb látni, hogy arcát leírhatatlan fájdalom és szomorúság járja át, amikor arca mély fájdalmat tükröz. Ez az érzés olyan erős, hogy nem kell látnom a könnyeit sem ahhoz, hogy megértsem mekkora a fájdalma és milyen mélységes szomorúság gyötri. Arca óriási fájdalmat tükröz, és mindez miattunk Ő olyan sokat ad és tesz értünk, és mi sokszor a legkisebb lépést sem tesszük meg, nem őérte, hanem önmagunkért. Ez szörnyű! Azon a jelenésen, melyet az előbb említett, azt hittem meghalok, egyszerűen azt éreztem, hogy itt a vég. A jelenés után három napig beteg voltam, de azután Isten erőt adott, elvette szemem elől a Szűzanya fájdalmas arcát. Felcsillant bennem a remény, hogy mi le tudjuk törölni ezeket a könnyeket és enyhíteni tudjuk fájdalmát. Amikor azt mondom, hogy „mi”, akkor mindnyájunkra gondolok és sohasem csak ránk, látnokokra vagy a papokra. Amikor a Szűzanya azt mondja, hogy drága gyermekek, akkor Ő az egész világra gondol. Minden ember az Ő kedves gyermeke.
Mikor legboldogabb a Szűzanya?
Akkor a legboldogabb, amikor Jézusról beszél. Akkor csodálatos mosoly van az arcán. Mindig, amikor Jézust, Isten szeretetét nyújtja csodálatos, leírhatatlan boldogságot, mosolyt tükröz az arca. Egy ilyen találkozás után én is más vagyok, kevésbé fáj, hogy véget ért a jelenés.
Ön 27 éve a Szűzanya látnoka. Minden alkalommal, amikor jelenése van, látja az Eget. A Béke Királynője több üzenetében mondja azt, hogy ez az idő, amelyben élünk, a kegyelem ideje. Hogyan éljünk ma, és hogyan holnap? Ma tanúi vagyunk annak, hogy az anyagi dolgok fontosabbá váltak a lelkieknél, a gazdag országok templomai üressé váltak, az emberi szív pedig a jólét ellenére mind szegényebbé lesz. Hogyan éljük meg azt, amire a Szűzanya hív? Hogyan álljunk ellen a világ kihívásainak, és hogyan fogadjuk az üzeneteket?
A mai világ mindent kínál, de békét csak Jézus adhat. Mindened meglehet, ami csak létezik ezen a világon, de ezekkel sem leszel boldog, mert mindig többre és többre fogsz vágyakozni és újra kevés lesz az, amivel rendelkezel. Elégedetlen leszel, mert nem tiéd az, ami a legfontosabb, ez pedig a béke. És békét, igazi békét csak Jézus Krisztus adhat neked.
Jézus nélkül lelkileg szegények és békétlenek vagyunk
Azoknak, akik kérik, hogy tegyek tanúságot és beszéljek a Szűzanya üzeneteiről, mindig azt szoktam mondani: Indulj el kicsi lépésekkel, haladj lépésről lépésre. Ne mond: imádkozom a rózsafüzért, hetente kétszer böjtölök – mert elveszel, feladod, mert gyenge ember vagy. Engedd meg, hogy növekedhessen benned a hit, hogy Isten növekedjen benned. A Szűzanya ezt a saját példáján keresztül mutatta meg nekünk. A jelenések első napjaiban azt kérte, hogy mindennap térdelve imádkozzuk el a Hiszekegyet, a hét Miatyánkot, a hét Üdvözlégyet és a hét Dicsőséget. Később azt kérte, hogy egy rózsafüzért imádkozzunk, és péntekeken böjtöljünk, azután kérte a második rózsafüzért, majd a harmadikat és a szerdai böjtöt… lépésről-lépésre vezetett. A zarándokoknak mindig azt mondom, hogy lassan haladjanak – imádkozz el ma egy Miatyánkot, de legyél együtt a te Isteneddel, és ez a Miatyánk valóban Miatyánk legyen, aztán holnap tedd hozzá az Üdvözlégyet, majd holnapután a Dicsőséget… lassan, Isten erőt fog adni és vágyat arra, hogy kövesd Őt és lépésről lépésre haladj az Ő útján, úgy ahogyan ezt Édesanya megmutatta a saját példáján keresztül. Ha valamit szeretnénk, arra mindig találunk időt. Az apa és az anya magasztossága, a szülők nagysága abban áll, hogy tudják, mikor van az imádság ideje. Ekkor kikapcsolják a televíziót, a számítógépet és minden egyebet és imádkoznak. Ha az ember nem akar imádkozni, akkor mindig fog találni okot arra, hogy miért ne imádkozzon. Mindenünk meglehet, de ha nincs Jézusunk, akkor semmink sincs. Nélküle lelkileg szegények és békétlenek vagyunk.
Szeretnék feltenni egy kérdést, látva a mai fiatalok életét. Hogyan lehet közel vinni hozzájuk az üzeneteket és az evangéliumot, amikor annyira vonzza őket a világ vakító ragyogása?
Itt is hangsúlyozom: az első helyen a szeretetnek kell lennie. A Szűzanya azt mondja, hogy nagy a szülők gyermekeik iránti felelőssége. Mi vagyunk azok, akiknek el kell ültetnünk gyermekeinkbe a hit alapjait. Hogyan beszélhetünk nekik a szentmise fontosságáról, ha közben azt látják, hogy a mi életünkben nem a szentmise foglalja el a központi helyet? Hogyan beszélhetek én gyermekemnek az ima fontosságáról, ha nem lát engem imádkozni? A gyerekeknek elsősorban a szeretet kell érezniük a családban és azután a szülői példát. A gyermekek néha-néha elkezdenek utánozni bennünket, ha a hitet meggyökereztettük lelkükben, és akkor megláthatjuk egy-egy pillanatra a hit virágát és gyümölcsét. Semmit sem érünk el kritikával, veszekedéssel és kiabálással, de eredményesek lehetünk szeretettel, imával és példaadással.
A Szűzanya az Édesanyád, aki feltétel nélkül szeret téged
Amikor a gyermekek felnőnek, és saját útjukat járják, és nem követik a hit útját, mit tudunk mi akkor tenni? Ezt kell mondanunk: Szűzanyám, neked adom őt, a Te kezedbe helyezem, imádkozom érte, és kérlek Téged, Te tedd meg a többit. És legyél biztos abban, hogy Ő valóban meg fogja tenni. Nem ma, nem holnap, lehet, hogy nem is akkor, amikor te ezt szeretnéd, hanem akkor, amikor ez Isten akarata lesz. Soha ne add fel, mert, akinek hite van, annak van reménye is.
Ha odalépne Önhöz egy idegen, aki nem tud semmit a jelenésekről, és azzal a kéréssel fordulna Önhöz, hogy mondja el hogy néz ki a Szűzanya, mit üzen és mit kér és beszéljen arról, ami oly sok éve történik Medjugorjéban, mit mondana? Ki a Szűzanya, mit szeretne tőlünk, és mire szeretne megtanítani minket?
Hasonlókat kérdeztek tőlem a szarajevói muzulmán osztálytársaim is: Ki az, az asszony, akit látok? Ezt válaszoltam nekik: A Szűzanya édesanya, édesanya, aki feltétel nélkül szeret téged, határtalanul! Te vagy a legfontosabb a számára, te az életének a középpontjában vagy, igen pontosan te, az Ő szeretett gyermeke. Ő a szeretet, szeretetet ad és szeretetet kér. Ő nekem édesanyám, a mi Szűzanyánk, aki eljön hozzám. És tőled ugyanezt kéri – csak szeretetet, szeresd felebarátodat, mint önmagadat és lásd meg minden emberben Jézus Krisztust – és akkor megtetted azt, amit Ő kér tőled. Isten útján jársz és megismerted Isten szeretetét. Ezt mondtam azoknak, akik nem tudtak semmit a Szűzanyáról és az Ő üzeneteiről.
Hogyan telik egy imanapja?
Korábban kelek fel, mint a többiek, hogy el tudjam imádkozni a rózsafüzért. Napközben is imádkozom a rózsafüzért, mert az imádság számomra beszélgetés Istennel. Ha elfáradok, akkor elimádkozok egy rózsafüzért és hét Miatyánkot. Ugyanígy nem múlik el egy nap sem úgy, hogy ne imádkoznám el a Szent Antal rózsafüzért. Szent Antal az én védőszentem és oltalmazóm. Sokszor szégyelltem személyes dolgokat kérni a Szűzanyától – nem jelenéskor, imádságban is – mert arra gondoltam, hogy annyit kapok tőle, nézhetem az Ő arcát, így ebben az évben mindent Szent Antalra bíztam és fogadalmat tettem. Így minden kedden Szent Antal tiszteletére böjtölök, olvasom a Szentírást és beszélgetek Istennel, szeretek beszélgetni Vele.
Jézussal is szeretek beszélgetni. A legnehezebb számomra az, amikor a Szűzanya üzenetében azt mondja, hogy minden emberben Jézus Krisztust kell látnunk. Egyes személyekben nem sikerül azonnal meglátni Jézus Krisztust. Amikor imádkozom, azt mondom Jézusnak: Jézus gyere, próbáld meg Te magadat meglátni ebben az emberben. Természetesen azonnal hozzá is teszem: Bocsáss meg Jézus, Te tudod, hogy gondoltam. Az imádság percei számomra a pihenést jelentik, melyeket féltékenyen őrzök.
Az Ön családja?
A férjem, Marko segítsége és megértése nélkül nem tudnám mindezt tenni. Hála Istennek a gyermekeim és a férjem is támaszt jelentenek számomra. Ha a zarándokokkal vagyok, akkor a férjem megmutatja a feladatokat a gyerekeknek… mindenben a segítségemre van. Együtt próbáljuk megtenni azt, amit Isten kér tőlünk.
Ami a gyermekeinket illeti nagyon fontos volt számunkra, hogy most amíg kicsik megmagyarázzuk nekik, hogy az édesanyjuk nem több másoknál, és nem rendelkezem különleges képességekkel. Először megpróbáltuk közel hozni hozzájuk Istent és a hitet és elmondtuk nekik, hogy Isten kiválaszt egyes embereket, de nem azért mert fontosabbak vagy különbek másoknál, hanem azért mert abban a pillanatban ilyen emberekre van szüksége, hát így választotta ki az ő édesanyjukat is.
Egyszer, amikor Mária, a kislányom két és fél éves volt – nem beszéltem neki a jelenésekről, mert azt gondoltam, hogy még túl kicsi ahhoz, hogy megértse – a barátnőjével játszott a szobában. Időnként benéztem hozzájuk. Az egyik pillanatban a kislányom barátnője azt mondta, hogy az ő édesanyja tud autót vezetni, mire az én Máriám azt válaszolta, hogy az semmi, az ő édesanyja minden nap a Szűzanyával beszélget. Megértette, pedig nem beszéltem neki a jelenésekről. Ezért fontos a szülői példa, hogy a szülők imádkozzanak Istenhez és szeressék Istent.
Egy másik példa. Amikor Veronika még kicsi volt, egy csoport olasz zarándoknak beszéltem. Amikor befejeztem, megöleltek és megpusziltak. Később Veronika azt mondta nekem, hogy ők, az olasz zarándokok semmit sem értettek meg. Amikor megkérdeztem, miért gondolja ezt, azt válaszolta, azért, mert annyira öleltek és puszilgattak engem, pedig nem is én vagyok a fontos, hanem a Szűzanya. Nagyon örültem, mert megértették, hogy nem én vagyok a fontos, hanem a Szűzanya, őelőtte pedig mindannyian egyformák vagyunk.
Mirjana, mit jelentenek a Szűzanya azon szavai, hogy ez az utolsó ilyen jelenés a földön?
Jó, hogy ezt kérdezi, mert az emberek szeretik a tetszésük szerint formálni a szavakat, és csodát várni. A Szűzanya azt mondta, hogy ilyen módon utoljára van jelen a földön. Szavaiból nem azt értettem, hogy többé nem fog megjelenni, inkább azt szerette volna mondani, hogy ez az utolsó jelenése ennyi látnoknak, ilyen sok éven keresztül, ennyi üzenettel, ennyi jelenéssel. Azt gondolom, hogy ez az értelme a Szűzanya ezen üzenetének. Ez hasonlít ahhoz, amikor a Szűzanya egyik üzenetében azt mondta: Édesanyai áldásomat adom nektek, mától fogva ti vagytok ez az áldás. Az emberek úgy értették ezt az üzenetet, hogy áldják meg egymást. Egyedül a pap adhat áldást az emberekre, a pap és senki más. A Szűzanya ezzel az üzenetével azt szerette volna mondani: életünk legyen áldás mások számára, hogy környezetünkben általunk éljék meg testvéreink Isten szeretetét; és nem azt, hogy kézrátétellel áldjuk meg az embereket. Ezt csak a pap teheti. A Szűzanya is, amikor megjelenik minden hónap másodikán és megáld bennünket és a kegytárgyakat, azt mondja: Édesanyai áldásomat adom nektek, de a földön a legnagyobb áldást a papok által kaphatjátok meg. A pap által az én Fiam áld meg benneteket, és ne felejtsétek el, hogy az ő kezük által Ő áld meg titeket.
Az üzenet minden embernek szól, de ahhoz, hogy megérthessük, imádkozzunk, fogjuk kezünkbe a rózsafüzért és imádkozzunk, és így meg fogjuk érteni azt, amit Isten mond nekünk. Mindnyájunknak van saját élete, keresztje és Isten mindenkihez más módon szól.
Ön volt II. János Pál pápánál?
Egyszer voltam, egy általános kihallgatáson, amikor, ahogyan a többieket engem is megáldott. A pap, akivel voltam odakiáltotta a Szentatyának: Ő, Mirjana Medjugorjéból. A pápa visszajött hozzám, újra megáldott és elment. Azt mondtam a papnak: Látja atya, a Szentanya azt gondolta, hogy nekem kétszeres áldásra van szükségem.
Délután kaptuk azt az üzenetet, hogy másnap nyolc órára menjünk Castelgandorfoba. II. János Pál pápával való találkozás felejthetetlen élmény számomra. A pápa azt mondta: Ha nem lennék pápa már elmentem volna Medjugorjéba. Egyetlen szót sem kérdezett a titkokról, sokkal inkább a Szűzanyáról, az Ő szépségéről, szeretetéről érdeklődött. Azt kérte, hogy a kérjük meg a zarándokokat imádkozzanak az ő szándékaira és őrizzük Medjugorjét, mert Medjugorje az egész világ reménysége.
(Ford.: Sarnyai Andrea)
A ti Abbátok szüntelenül hív benneteket. Szeretet vagyok. Bárcsak hallgatnátok rám! 
Az elhunyt egy 28 éves kolumbiai származású férfi, akinek neve Andrea Quintero, és akit július 29-én a római főpályaudvaron gyilkoltak meg. A halála óta eltelt időben rokonai közül senki nem akart a holttestről gondoskodni. Végül Szent János evangélista ünnepén a római egyházmegye Caritasa és a Szent Egyed közösség [már megint a Szent Egyed! Lásd a honlap róla szóló cikkeit] kezdeményezésére megtörtént a temetés. 
Egy buzgó irodalomtagozatos megfáradt a Móra-kötet olvasása közben, január 1. hajnalában
Bergoglio 77. születésnapján, 2013. december 17-én a Santa Marta vendégházban celebrált reggeli nyilvános miséjében a prédikációjában ezt mondta: